PRAEITIES AIDAI

Angelė KAULAKIENĖ

AZ ELSŐ FIZIKATANKÖNYVEK MECHANIKAI SZAKKIFEJEZÉSEI

A 20. század elején egy időben két fizik tankönyv készült gimnáziumok számára. Az egyik I. Končius fizikakönyve, amelyet Észtországban tanárként dolgozva írt, miután a palangai leánygimnázium Verro városába költözött. Ez a tankönyv nem jelent meg nyomtatásban. A 312 oldalas kéziratot a Vilniusi Egyetem kézirattárában őrzik¹. A kéziratban pontosan feltüntette, mikor kezdte meg az írást (1916. január 28-án), és mikor fejezte be (1919. december 23-án).

A másik gimnáziumi fizikakönyv K. Šakenisé. J. A. Martišius szerint K. Šakenis 1912 és 1926 között különböző gimnáziumokban tanított fizikát Vilniusban, Voronyezsben, Kaunasban és Panevėžysben. Az 1917–1918-as tanévben Voronyezsben, miközben egy órán litvánul magyarázott, erősen érezte, milyen nagy szükség van egy litván nyelvű tankönyvre. Voronyezsben írta meg annak első részét, majd 1918-ban, már Vilniusban, karácsonyig a II. részt, 1919-ben pedig szülőfalujában, Veleniškiai-ban (Vabalninkas járásban) a III. részt. Nyomtatásban 1920-ban jelentek meg; 1940-ig újraszerkesztették és újra kiadták őket.²

Így tehát I. Končius és K. Šakenis tankönyvei, mondhatni, a fizikai terminológia fejlődésének második szakaszára³ vonatkozó legfontosabb források, mivel P. Vileišis, Pr. Mašiotas és J. Dragašius tankönyvei az alsóbb osztályos tanulóknak szóltak, míg a valamivel később megjelent V. Čepinskis-féle „Fizikaelőadások” (1923–1926) az egyetemi hallgatóknak.

Milyen tehát a terminológiájuk? A cikk kizárólag e fizikakönyvek mechanikai fejezeteinek terminológiáját elemzi. A mechanikai fejezeteket azért választottuk, mert a fizikatanfolyam oktatása rendszerint mindig a mechanikával kezdődik.

¹ K o n č i u s I. Fizika: Fizikos vadovėlis gimnazijoms: [Rankraštis]. 312p. // VUBR, F1. F1039 (toliau – KF).

² M a r t i š i u s J. A. Konstantinas Šakenis – pirmųjų lietuviškų fizikos vadovėlių autorius // Fizikų žinios. 1996. Nr. 11. P. 16-17.

³ K a u l a k i e n ė A. Fizikos terminijos raidos tarpsniai // Lituanistica. 1997. Nr. 3(31). P. 66-73.

56

Íme a két tankönyv bevezetőjének, valamint a mechanikai fejezet alfejezeteinek néhány címe:

KF | ŠF⁴ Bevezetés | Bevezetés 1. Fizikai test.⁵ Medží̌?

1

28. Tiesioginis nelygnešinis kusėjimas (=Tiesus nelygnešinis judėjimas) 36 29. Greitumo grafika 37 30. Kusėjimų (=Judėjimų) ir greitumų sudėstymas 37 3. Judesio greitėjimas ir mažėjimas 20 4. Sudėtinis judesys 21 31. Mažuma apie spėkas (=jėgas) 39 Inercijos principas (Dinamika) 39 32. Spėkos (=Jėgos). Jų mataviniai 40 5. Inercija 22 6. Jėgos ir jų matavimai 23........................................................................................................................ 38. Spėkų (=Jėgų) sudėstymas 47 II. Jėgų sudėtis ir skaidyba 1. Jėgų žymėjimas 32 2. Atstojamoji jėga 33 39. Spėkų (=Jėgų) paralelogramas 47 40. Spėkų (=Jėgų) išdėstymas 48 6. Jėgų lygiagretainis 34 7. Vienos jėgos suskaidymas į dvi jėgas 36 41. Paralelių spėkų (=jėgų) sudėstymas 49 8. Dvi jėgos einančios į vieną pusę lygiagrečium 36 42. Paralelių spėkų (=jėgų) išdėstymas 51 9. Vienos jėgos išskaidymas į dvi lygiagretes jėgas 38 43. Paralelių spėkų (=jėgų) sudėstymas, kuomet jų linkiai eina į įvairias puses 51 10. Dvi lygiagretes jėgos, einančios į priešingas puses 38

Amint az alfejezetcímekből látható, a tankönyvek felépítése kissé különbözik. Ez teljesen érthető, hiszen a felépítés elveit rendszerint maga a szerző választja meg. A legtöbb fogalmat azonban mindkét tankönyv hasonlóan határozza meg, sőt azonos terminusokkal nevezi meg, például: ily módon, a folyadék nyomása az edény fenekére, az edény alakjától és a folyadék mennyiségétől függetlenül, egyenlő a függőleges folyadékoszlop súlyával KF76; Tehát ha egy minden oldalról zárt edényben nyomást gyakorlunk a folyadékra, akkor ez a nyomás egyformán minden irányba terjed, és az edény falának minden négyzetcentimétere egyenlő nyomásnak lesz kitéve ŠF58; az emelő – a legegyszerűbb gép, olyan eszköz, amely az erőt valamely ellenállással szemben közvetíti KF52; Képzeljünk el egy tűt, amely a C pontban van alátámasztva, és amelynek A és B végeit két párhuzamos P és Q erő húzza. Az ilyen tűt emelőnek nevezzük ŠF47. A fogalmak egy másik részét mindkét tankönyv hasonlóan határozza meg-

58

meg, terminusaik azonban különböznek, például: jelenség – a fizikai test állapotában vagy helyzetében bekövetkező minden változást természeti jelenségnek nevezünk KF2, míg ŠF: jelenség – a fizikai testek állapotának és összetételének minden változását jelenségnek nevezzük ŠF3; erő – a mozgás minden oka, vagy az az ok, amely az egyenes vonalú és egyenletes mozgást görbe vonalúvá és egyenetlenné változtatja, erőnek nevezzük KF40, míg ŠF: erő – mindazt, ami bármely tárgyat kimozdít a helyéről, és ami az egyenletes, egyenes vonalú mozgást nem egyenes vonalúvá vagy egyenetlenné változtathatja, erőnek nevezzük ŠF23; mozgás – ily módon a test mozgásának azt nevezzük, amikor helyzete megváltozik valamely más, nem mozgó testhez viszonyítva KF34, míg ŠF: mozgás – amikor a tárgyak mozgásáról beszélünk, mindig más, helyben álló tárgyakra is gondolunk. Ezek a tárgyak segítenek eldönteni, hogy a mozgó tárgy melyik irányba halad és milyen úton ŠF18.

Az ilyen, egymástól eltérő egyszavas és összetett terminusokból még többet is lehetne felsorolni.

Egyszavas terminusok

KF

ŠF

térfogat 14

laposság 99

űrtartalom 17

magasság 6

magasság 5

fújtató 104

fújtató 92

sebesség 35

sebesség 19, gyorsaság 27

hosszúság 6

hossz 5

mozgás 34

mozgás 18

szélesség (vastagság) 6

szélesség 5

egyensúly 45

egyensúly 40

lyukacsosság 7

porozitás 8

folyadék 71

folyadék 57, folyadék 58

pattanás 60

pont 43

torlódás 92

nyomás 81

szétesés 7

felosztás 7

összenyomódás és kitágulás 7

összenyomhatóság (simulás) és növekedés 8

59

nedvesedés 83

šampumas 63

súlyosság 15

súly 13

rugalmasság 7

merevség 8

Összetett szakkifejezések

nyitott manométer 100

manométer ritkított levegő nyomásának mérésére 88

testek esése 63

tárgyak esése 26

testek súlya 57

a tárgy súlya 41

eredő erő 45

eredő erő 33

higanyos manométer 100

fém manométer 89

párhuzamos erők 49

párhuzamos erők 38

erők paralelogrammája 47

erők paralelogrammája 34

a súly középpontja 57

súlypont 41

egyenes vonalú, egyenletes csúszás 34

egyenletes egyenes vonalú mozgás 19

egyenes vonalú, nem egyenletes csúszás 35

egyenetlen egyenes vonalú mozgás 19

tűzoltószivattyú 109

tűzoltóautó 94

zárt manométer 100

sűrített levegő nyomásának mérésére szolgáló manométer 88

víznyomás-mérő 88

vízmeghajtók 68

görbevonalú csúszás 37

görbevonalú mozgás 19

Gyakran mindkét tankönyvben egy-egy fogalmat csupán két változattal vagy szinonimával neveznek meg, amelyek közül az egyik rendszerint jövevényszó. Ezeket igen változatosan tüntetik fel: vesszővel választják el egymástól, az „vagy” kötőszóval kapcsolják össze, illetve zárójelben adják meg, például: duja KF 92, 106, 110 és dujos KF 110, ŠF 75; skystieji kūnai arba skystimai KF 4; aerostatas (orlaivis) KF 111 és aerostatas ŠF 85; apimtis (tūris) KF 90, 98 és tūris ŠF 17; naugis KF 187 és metalai arba naugės ŠF 104; slėgimas (spūstis) KF 92 és slėgimas ŠF 81; spustis (blandumas) KF 99 és tūris 17; špyžas (čiugunas) KF 67 és ketus (špižius) ŠF 13, 104; Arkimedo įstatas KF 79, 81 és Archimedo tiesa ŠF 70; gidrauliniai spaustuvai (presas) KF 76 és vandens slėgtuvai arba presai ŠF 60 stb. Az ilyen szinonímiát bemutató leírásban (csak talán valamivel több olyan eset van, amikor mindkét

60

(a litván szinonimák) külön-külön véve az egyes tankönyvekben is bőségesen előfordulnak, például: KF – gáznemű testek vagy gázok 4; vízszintesen vagy ferdén megvilágított test mozgása 65; a normális (közönséges) légnyomás fogalma 95; szerszámok (eszközök) 95; a test relatív (viszonylagos) mozgása 43; fontok vagy súlyok 67, ŠF pedig – nitrogén (fojtó gáz) 77; nitrogén vagy fojtó gáz 100; paralelopipedon (paralelepipedon) 45; kénsav, vagy vitriol 101; sugár (radius) 29; inga, vagy lengő 55 stb.

Ezenkívül mindkét tankönyvben megfigyelhetők a terminusok rendszerezésének, valamint a fölérendelt és alárendelt terminusok megkülönböztetésének esetei. Íme az anyag halmazállapotának leírása. Például:

KF – „Az anyag három halmazállapotban fordul elő: szilárd, folyékony és gáznemű. 1) A fából, üvegből, vasból stb. készült tárgyakat szilárd testeknek nevezzük (3) <…>. 2) Az olyan testeket, mint a víz, a tinta, a higany, a szesz stb., folyékony testeknek vagy folyadékoknak nevezzük. 3) Az olyan testeket, amelyek különálló részecskéi nemcsak igen gyengén kapcsolódnak egymáshoz, hanem maguk is minden irányban szét akarnak oszlani, <…> gáznemű testeknek (gázoknak) nevezzük” (4); vö. még KF – megnyúlás: a megnyúlás (l) egyenesen arányos a súllyal (p); a megnyúlás (l) egyenesen arányos a hosszal (L) (27); deformáció: ideiglenes deformáció III; húzási deformáció V; maradó deformáció III; szivattyú: két hengeres légszivattyú, vajszivattyú; sugárhajtású vízlégszivattyú (102); vízszivattyú (106).

ŠF – „A test lehet szilárd, folyékony vagy gáz halmazállapotú. <…> a szilárd test önmagától, külső segítség nélkül megőrzi alakját és térfogatát. <…>. A folyékony testek példái lehetnek a víz, a kerozin, a szesz és általában a különféle folyadékok” (4) <…>. „Gázoknak nevezzük a levegőt, a hidrogént, a gőzt stb.” (5); vö. még SF – tárgy: folytonos tárgyak (95); mozgó tárgy (18); szilárd tárgy (16); merülő tárgy (72); folyékony tárgy (57); összetett tárgyak (95); forgó tárgy (29); sűrű tárgy (8); törékeny tárgy (9); gázok: robbanó gázok (98); világítógáz (77, 103); erő: légköri erő (81); eredő erő (33); ellentétes erők (72); centrifugális erő (29); párhuzamos erők (38); folyamatos erő, állandó erő (25); felbontó erő; nyomóerő; hirtelen erő, pillanatnyi erő

61

(25); összetevő erők (36) stb.

Ebből tehát arra lehet következtetni, hogy az említett tankönyvekben a fogalmak elnevezéseinek változatossága, a terminusok szinonímiája és rendszerezése, valamint az alárendelt és fölérendelt terminusok összehangolása azt mutatja: a fizikai terminológia akkor még kialakulóban volt, és a formálódó terminológiai szakasz valamennyi jellegzetességével rendelkezett.

62