Pirmųjų fizikos vadovėlių mechanikos terminai

PRAEITIES AIDAI Angelė KAULAKIENĖ AZ ELSŐ FIZIKATANKÖNYVEK MECHANIKAI SZAKKIFEJEZÉSEI A 20. század elején egy időben két fizik tankönyv készült gimnáziumok számára. Az egyik I. Končius fizikakönyve, amelyet Észtországban tanárként dolgozva írt, miután a palangai leánygimnázium Verro városába költözött. Ez a tankönyv nem jelent meg nyomtatásban. A 312 oldalas kéziratot a Vilniusi Egyetem kézirattárában őrzik1. A kéziratban pontosan feltüntette, mikor kezdte meg az írást (1916. január 28-án), és mikor fejezte be (1919. december 23-án). A másik gimnáziumi fizikakönyv K. Šakenisé. J. A. Martišius szerint K. Šakenis 1912 és 1926 között különböző gimnáziumokban tanított fizikát Vilniusban, Voronyezsben, Kaunasban és Panevėžysben. Az 1917–1918-as tanévben Voronyezsben, miközben egy órán litvánul magyarázott, erősen érezte, milyen nagy szükség van egy litván nyelvű tankönyvre. Voronyezsben írta meg annak első részét, majd 1918-ban, már Vilniusban, karácsonyig a II. részt, 1919-ben pedig szülőfalujában, Veleniškiai-ban (Vabalninkas járásban) a III. részt. Nyomtatásban 1920-ban jelentek meg; 1940-ig újraszerkesztették és újra kiadták őket.2 Így tehát I. Končius és K. Šakenis tankönyvei, mondhatni, a fizikai terminológia fejlődésének második szakaszára3 vonatkozó legfontosabb források, mivel P. Vileišis, Pr. Mašiotas és J. Dragašius tankönyvei az alsóbb osztályos tanulóknak szóltak, míg a valamivel később megjelent V. Čepinskis-féle „Fizikaelőadások” (1923–1926) az egyetemi hallgatóknak. Milyen tehát a terminológiájuk? A cikk kizárólag e fizikakönyvek mechanikai fejezeteinek terminológiáját elemzi. A mechanikai fejezeteket azért választottuk, mert a fizikatanfolyam oktatása rendszerint mindig a mechanikával kezdődik. 1 K o n č i u s I. Fizika: Fizikos vadovėlis gimnazijoms: [Rankraštis]. 312p. // VUBR, F1. F1039 (toliau – KF). 2 M a r t i š i u s J. A. Konstantinas Šakenis – pirmųjų lietuviškų fizikos vadovėlių autorius // Fizikų žinios. 1996. Nr. 11. P. 16-17. 3 K a u l a k i e n ė A. Fizikos terminijos raidos tarpsniai // Lituanistica. 1997. Nr. 3(31). P. 66-73. 56 Íme a két tankönyv bevezetőjének, valamint a mechanikai fejezet alfejezeteinek néhány címe: KF | ŠF4 Bevezetés | Bevezetés 1. Fizikai test.5 Medží̌? 1 28. Tiesioginis nelygnešinis kusėjimas (=Tiesus nelygnešinis judėjimas) 36 29. Greitumo grafika 37 30. Kusėjimų (=Judėjimų) ir greitumų sudėstymas 37 3. Judesio greitėjimas ir mažėjimas 20 4. Sudėtinis judesys 21 31. Mažuma apie spėkas (=jėgas) 39 Inercijos principas (Dinamika) 39 32. Spėkos (=Jėgos). Jų mataviniai 40 5. Inercija 22 6. Jėgos ir jų matavimai 23........................................................................................................................ 38. Spėkų (=Jėgų) sudėstymas 47 II. Jėgų sudėtis ir skaidyba 1. Jėgų žymėjimas 32 2. Atstojamoji jėga 33 39. Spėkų (=Jėgų) paralelogramas 47 40. Spėkų (=Jėgų) išdėstymas 48 6. Jėgų lygiagretainis 34 7. Vienos jėgos suskaidymas į dvi jėgas 36 41. Paralelių spėkų (=jėgų) sudėstymas 49 8. Dvi jėgos einančios į vieną pusę lygiagrečium 36 42. Paralelių spėkų (=jėgų) išdėstymas 51 9. Vienos jėgos išskaidymas į dvi lygiagretes jėgas 38 43. Paralelių spėkų (=jėgų) sudėstymas, kuomet jų linkiai eina į įvairias puses 51 10. Dvi lygiagretes jėgos, einančios į priešingas puses 38 Amint az alfejezetcímekből látható, a tankönyvek felépítése kissé különbözik. Ez teljesen érthető, hiszen a felépítés elveit rendszerint maga a szerző választja meg. A legtöbb fogalmat azonban mindkét tankönyv hasonlóan határozza meg, sőt azonos terminusokkal nevezi meg, például: ily módon, a folyadék nyomása az edény fenekére, az edény alakjától és a folyadék mennyiségétől függetlenül, egyenlő a függőleges folyadékoszlop súlyával KF76; Tehát ha egy minden oldalról zárt edényben nyomást gyakorlunk a folyadékra, akkor ez a nyomás egyformán minden irányba terjed, és az edény falának minden négyzetcentimétere egyenlő nyomásnak lesz kitéve ŠF58; az emelő – a legegyszerűbb gép, olyan eszköz, amely az erőt valamely ellenállással szemben közvetíti KF52; Képzeljünk el egy tűt, amely a C pontban van alátámasztva, és amelynek A és B végeit két párhuzamos P és Q erő húzza. Az ilyen tűt emelőnek nevezzük ŠF47. A fogalmak egy másik részét mindkét tankönyv hasonlóan határozza meg- 58 meg, terminusaik azonban különböznek, például: jelenség – a fizikai test állapotában vagy helyzetében bekövetkező minden változást természeti jelenségnek nevezünk KF2, míg ŠF: jelenség – a fizikai testek állapotának és összetételének minden változását jelenségnek nevezzük ŠF3; erő – a mozgás minden oka, vagy az az ok, amely az egyenes vonalú és egyenletes mozgást görbe vonalúvá és egyenetlenné változtatja, erőnek nevezzük KF40, míg ŠF: erő – mindazt, ami bármely tárgyat kimozdít a helyéről, és ami az egyenletes, egyenes vonalú mozgást nem egyenes vonalúvá vagy egyenetlenné változtathatja, erőnek nevezzük ŠF23; mozgás – ily módon a test mozgásának azt nevezzük, amikor helyzete megváltozik valamely más, nem mozgó testhez viszonyítva KF34, míg ŠF: mozgás – amikor a tárgyak mozgásáról beszélünk, mindig más, helyben álló tárgyakra is gondolunk. Ezek a tárgyak segítenek eldönteni, hogy a mozgó tárgy melyik irányba halad és milyen úton ŠF18. Az ilyen, egymástól eltérő egyszavas és összetett terminusokból még többet is lehetne felsorolni. Egyszavas terminusok KF ŠF térfogat 14 laposság 99 űrtartalom 17 magasság 6 magasság 5 fújtató 104 fújtató 92 sebesség 35 sebesség 19, gyorsaság 27 hosszúság 6 hossz 5 mozgás 34 mozgás 18 szélesség (vastagság) 6 szélesség 5 egyensúly 45 egyensúly 40 lyukacsosság 7 porozitás 8 folyadék 71 folyadék 57, folyadék 58 pattanás 60 pont 43 torlódás 92 nyomás 81 szétesés 7 felosztás 7 összenyomódás és kitágulás 7 összenyomhatóság (simulás) és növekedés 8 59 nedvesedés 83 šampumas 63 súlyosság 15 súly 13 rugalmasság 7 merevség 8 Összetett szakkifejezések nyitott manométer 100 manométer ritkított levegő nyomásának mérésére 88 testek esése 63 tárgyak esése 26 testek súlya 57 a tárgy súlya 41 eredő erő 45 eredő erő 33 higanyos manométer 100 fém manométer 89 párhuzamos erők 49 párhuzamos erők 38 erők paralelogrammája 47 erők paralelogrammája 34 a súly középpontja 57 súlypont 41 egyenes vonalú, egyenletes csúszás 34 egyenletes egyenes vonalú mozgás 19 egyenes vonalú, nem egyenletes csúszás 35 egyenetlen egyenes vonalú mozgás 19 tűzoltószivattyú 109 tűzoltóautó 94 zárt manométer 100 sűrített levegő nyomásának mérésére szolgáló manométer 88 víznyomás-mérő 88 vízmeghajtók 68 görbevonalú csúszás 37 görbevonalú mozgás 19 Gyakran mindkét tankönyvben egy-egy fogalmat csupán két változattal vagy szinonimával neveznek meg, amelyek közül az egyik rendszerint jövevényszó. Ezeket igen változatosan tüntetik fel: vesszővel választják el egymástól, az „vagy” kötőszóval kapcsolják össze, illetve zárójelben adják meg, például: duja KF 92, 106, 110 és dujos KF 110, ŠF 75; skystieji kūnai arba skystimai KF 4; aerostatas (orlaivis) KF 111 és aerostatas ŠF 85; apimtis (tūris) KF 90, 98 és tūris ŠF 17; naugis KF 187 és metalai arba naugės ŠF 104; slėgimas (spūstis) KF 92 és slėgimas ŠF 81; spustis (blandumas) KF 99 és tūris 17; špyžas (čiugunas) KF 67 és ketus (špižius) ŠF 13, 104; Arkimedo įstatas KF 79, 81 és Archimedo tiesa ŠF 70; gidrauliniai spaustuvai (presas) KF 76 és vandens slėgtuvai arba presai ŠF 60 stb. Az ilyen szinonímiát bemutató leírásban (csak talán valamivel több olyan eset van, amikor mindkét 60 (a litván szinonimák) külön-külön véve az egyes tankönyvekben is bőségesen előfordulnak, például: KF – gáznemű testek vagy gázok 4; vízszintesen vagy ferdén megvilágított test mozgása 65; a normális (közönséges) légnyomás fogalma 95; szerszámok (eszközök) 95; a test relatív (viszonylagos) mozgása 43; fontok vagy súlyok 67, ŠF pedig – nitrogén (fojtó gáz) 77; nitrogén vagy fojtó gáz 100; paralelopipedon (paralelepipedon) 45; kénsav, vagy vitriol 101; sugár (radius) 29; inga, vagy lengő 55 stb. Ezenkívül mindkét tankönyvben megfigyelhetők a terminusok rendszerezésének, valamint a fölérendelt és alárendelt terminusok megkülönböztetésének esetei. Íme az anyag halmazállapotának leírása. Például: KF – „Az anyag három halmazállapotban fordul elő: szilárd, folyékony és gáznemű. 1) A fából, üvegből, vasból stb. készült tárgyakat szilárd testeknek nevezzük (3) <…>. 2) Az olyan testeket, mint a víz, a tinta, a higany, a szesz stb., folyékony testeknek vagy folyadékoknak nevezzük. 3) Az olyan testeket, amelyek különálló részecskéi nemcsak igen gyengén kapcsolódnak egymáshoz, hanem maguk is minden irányban szét akarnak oszlani, <…> gáznemű testeknek (gázoknak) nevezzük” (4); vö. még KF – megnyúlás: a megnyúlás (l) egyenesen arányos a súllyal (p); a megnyúlás (l) egyenesen arányos a hosszal (L) (27); deformáció: ideiglenes deformáció III; húzási deformáció V; maradó deformáció III; szivattyú: két hengeres légszivattyú, vajszivattyú; sugárhajtású vízlégszivattyú (102); vízszivattyú (106). ŠF – „A test lehet szilárd, folyékony vagy gáz halmazállapotú. <…> a szilárd test önmagától, külső segítség nélkül megőrzi alakját és térfogatát. <…>. A folyékony testek példái lehetnek a víz, a kerozin, a szesz és általában a különféle folyadékok” (4) <…>. „Gázoknak nevezzük a levegőt, a hidrogént, a gőzt stb.” (5); vö. még SF – tárgy: folytonos tárgyak (95); mozgó tárgy (18); szilárd tárgy (16); merülő tárgy (72); folyékony tárgy (57); összetett tárgyak (95); forgó tárgy (29); sűrű tárgy (8); törékeny tárgy (9); gázok: robbanó gázok (98); világítógáz (77, 103); erő: légköri erő (81); eredő erő (33); ellentétes erők (72); centrifugális erő (29); párhuzamos erők (38); folyamatos erő, állandó erő (25); felbontó erő; nyomóerő; hirtelen erő, pillanatnyi erő 61 (25); összetevő erők (36) stb. Ebből tehát arra lehet következtetni, hogy az említett tankönyvekben a fogalmak elnevezéseinek változatossága, a terminusok szinonímiája és rendszerezése, valamint az alárendelt és fölérendelt terminusok összehangolása azt mutatja: a fizikai terminológia akkor még kialakulóban volt, és a formálódó terminológiai szakasz valamennyi jellegzetességével rendelkezett. 62