MÁRCIA SIPAVICIUS SEIDE

Nyugat-paranáni Állami Egyetem (Universidade Estadual do Oeste do Paraná), Brazília

ORCID-azonosító: orcid.org/0000-0003-2859-1749

Kutatási területek: névtan, összehasonlító névtan, relevanciaelmélet.

DOI: doi.org/10.35321/all86-06

A KÖZNÉVBŐL SZÁRMAZÓ LITVÁN NŐI SZEMÉLYNEVEK MINT KULTURÁLIS NEVEK A LITVÁNT ÖRÖKÖLT NYELVKÉNT BESZÉLŐK NÉZŐPONTJÁBÓL^¹

A köznevekből származó litván női személynevek mint kulturális nevek az anyanyelvi litván nyelvhasználók nézőpontjából^²

^¹ Hálásan köszönöm Igor Antônio Lourenço da Silva professzornak (Uberlândiai Szövetségi Egyetem, ORCID-azonosító: orcid.org/0000-0003-0738-3262) a kiváló fordítási lektorálást; a munkát a CAPES (a felsőoktatási személyzet fejlesztésének koordinációja) Brazil Posztgraduális Támogatási Programja (PROAP) finanszírozta. Köszönöm továbbá a brazíliai Unioeste Bölcsészettudományi (nyelv- és irodalomtudományi) Posztgraduális Programja (PPGL) által nyújtott támogatást is.

^² Köszönetet mondok Igor Antônio Lourenço da Silva professzornak (Uberlândiai Szövetségi Egyetem, ORCID-azonosító: orcid.org/0000-0003-0738-3262), aki a CAPES (a felsőoktatási személyzet fejlesztésének koordinációja) Brazil Posztgraduális Támogatási Programjától (PROAP) kapott finanszírozást, a kifogástalan fordítási lektorálásért. Köszönöm továbbá a brazíliai Nyugat-paranáni Állami Egyetem Bölcsészettudományi (nyelv- és irodalomtudományi) Posztgraduális Programja (PPGL) keretében kapott támogatást.

144

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVI

Lithuanian Female Personal Names as Cultural Names Derived from Common Nouns from the Point of View of Speakers of Lithuanian as a Heritage Language

ANNOTÁCIÓ

Vannak köznevekből származó litván női személynevek, például az Audra név, amely az audra (vihar) szóból ered. Az ilyen típusú nevek megfelelnek a hagyományos női személyneveknek, és némelyikük kizárólag a litván kultúrára jellemző. Ezenfelül az adatközlő által szolgáltatott pontos információk bizonyítják, hogy a névtani tudás a litvánt örökölt nyelvként beszélők litván nyelvi kompetenciájának szerves része, ami azt mutatja, hogy a névtan számára érdekes lehet a személynevekkel kapcsolatos közkeletű tudást és hiedelmeket is vizsgálni.

KULCSSZAVAK: névtan, antrop onomasztika, litván női személynevek, lexikai mező, kulturális személynév.

ANNOTÁCIÓ

Egyes litván női személynevek köznevekből származnak, például az Audra név az audra (vihar) szóból ered. Az ilyen típusú nevek megfelelnek a hagyományos női személyneveknek, és némelyikük kizárólag a litván kultúrára jellemző. Továbbá az adatközlők által szolgáltatott pontos információk azt mutatják, hogy a névtani ismeretek a litvánt örökölt nyelvként beszélők litván nyelvi tudásának szerves részét képezik, feltárva, hogy a névtan számára a személynevekkel kapcsolatos közkeletű ismeretek és hiedelmek vizsgálata is érdekes lehet.

KULCSFONTOSSÁGÚ SZAVAK: névtan, antroponímia, litván női személynevek, lexikai mező, kulturális személynév.

BEVEZETÉS

A tulajdonnevekből származó női személyneveket korábban a természethez kapcsolódó nevek példáiként vizsgálták, vagyis „a természeti jelenségeket megnevező szavakból származó nevekként” (Gudavičius 2013: 144). Három személynévforrás – a litván állampolgárok 1989–2010 közötti személynévadatbázisa, az 1999–2011 között született šiauliai polgárok nyilvántartása, valamint különböző szótárak – áttekintése után Aloyzas Gudavičius megállapította, hogy bár e névtípus használata és népszerűsége az elmúlt évszázad során változott, „a természethez kapcsolódó összetevő továbbra is fontos helyet foglal el a litván antroponímarendszerben” (Gudavičius 2013:144), és része annak a személynévrepertoárnak, amely „a régi nemzeti névtan rétegét” alkotja (Zinkevičius 2009: 134 nyomán). Valójában az e tanulmányban elemzett nevek litván hagyományos személyneveknek tekinthetők, mivel a következő jellemzőkkel rendelkeznek: 1) egy adott időszakban integrálódnak az ország névtani nomenklatúrájába

Straipsniai / Articles

145

MÁRCIA SIPAVICIUS SEIDE

időbeli, 2) a hazai vagy helyi szokásoknak megfelelő és azokkal összhangban álló választás, valamint 3) kapcsolat a nemzeti vagy vallási hagyománnyal (Felecan 2014: 133).

Ez a tanulmány a köznevekből származó litván női személynevekre összpontosít, amellett érvel, hogy az ilyen személynevek kiemelik a nyelv, a kultúra és a köznevek közötti összefüggéseket, továbbá bemutatja, hogy a személynevekre vonatkozó tudás a litvánt örökölt nyelvként beszélők névtani tudásának része. Közelebbről a tanulmány céljai a következők: 1. a köznevekből származó litván női személynevek azonosítása és lexikai mezőkbe rendezése, 2. annak bizonyítása, hogy a litvánt örökölt nyelvként beszélők ismerik az ilyen típusú személyneveket, valamint 3. annak bemutatása, hogy e nevek egy része kulturális név. Kiindulópontja Coseriu azon feltevése volt, hogy „minden [nyelvi] tevékenységnek megfelel a nyelvi tudás egy különálló, autonóm fajtája” (1985: 28), továbbá Preston azon feltevése, hogy „az úgynevezett »valós emberek« (azaz nem nyelvészek) nyelvről alkotott hiedelmei, arra adott reakciói és megjegyzései néprajzi, nyelvészeti és gyakorlati (vagy alkalmazott nyelvészeti) szempontból érdekesek, megvilágító erejűek és hasznosíthatók” (2002: 13).

Annak ellenére, hogy a köznevekből származó női személynevek jelentősek a litván antroponímarendszer szempontjából, egy friss szakirodalmi áttekintés a jelen tanulmányhoz legközelebb állóként csak a már említett Gudavičius-tanulmányt (2013) találta. Az áttekintést a jelen szerző végezte a DOAJ (Directory of Open Access Journals) segítségével 2022. december 11^th-én. Kulcsszóként a „személy-”, „litván” és „nevek” kifejezéseket használták. Összesen 21 címet találtak, amelyek közül 15 tartozott a vizsgált területhez. A kutatások a litván női antroponímia diakrón jellemzőire (Ragauskaitė 2021), meghatározott tövekből képzett személynevek történeti morfológiájára (Sinkevičiūtė 2007, 2010, 2013), egyes személynevek etimológiai írásmódjára (Zinkevičius 1981), egy nemesi vezetéknév eredetére (Čiūnaitė 2002), a lengyel és litván migráns keresztnevek etimológiai eredetére a két ország migrációs kontextusaiban (Walkowiak 2017), a lengyelországi litván kisebbségi közösség keresztnevválasztására (Walkowiak 2019), a brazíliai litván migrációs kontextusokban történő keresztnévválasztásra (Seide 2020), valamint az idegen személynevek litván nyelvű fordítására (Kvašytė 2018) összpontosítottak.

A jelen kutatás betölti ezt a hiányt, megerősíti Gudavičius (2013) megállapításait és Felecan (2014) feltevéseit, továbbá mélyreható elemzést kínál, amely bemutatja, hogy a tulajdonnevekből származó női nevek az ideális beszélő

^³ Mivel minden szakirodalmi áttekintést a kizárási és beválasztási kritériumai korlátoznak, egyetlen lekérdezés sem tárja fel az összes létező szakirodalmat. E terület további kutatásaihoz lásd: Kuzavinis, Savukynas 1994; Sinkevičiūtė 2006; 2011; 2015 és Sinkevičiūtė, Griniūtė 2014.

146

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVI

Lithuanian Female Personal Names as Cultural Names Derived from Common Nouns from the Point of View of Speakers of Lithuanian as a Heritage Language

névtani tudásának részét képezik (Seide 2021), és némelyikük litván kulturális személynévnek tekinthető.

1. ELMÉLETI KERET

A személynevek nyelvi jellemzőiről bőséges tudományos vita folyik. E viták egyike ahhoz kapcsolódik, hogy van-e jelentésük. Míg Mill (1806–1873) szerint a tulajdonnevek híján vannak a jelentésnek, mivel csupán a referenciateremtést szolgálják (Mill 2009: 38–40), kortársa, Lower (1821–1876) azt állítja, hogy „eredetileg minden név jelentéssel bírt; bár az idők folyamán a legtöbbjük jelentése kikerülhetett az emberiség emlékezetéből” (Lower 1849: 2).

Lower nyomán López-Franco (2014) köznevekből származó személyneveket vizsgált arab nyelvben és egy őshonos mexikói nyelvben. Olyan arab női neveket elemzett, mint a Jamāl (szépség) és a Karima (nagylelkű és nemes), valamint olyan őshonos női neveket, mint a Citlalli (csillag) és a Tonatiuh (nap) a Náhuatl nyelvben. Arra a következtetésre jutott, hogy az átlátható jelentésű személynevek inkább szabálynak, mint kivételnek számítanak (López–Franco 2014: 71).

Már önmagában a köznevekből származó személynevek létezése is López–Franco azon feltevésének bizonyítékának tűnik, hogy több névtani rendszerben a jelentés átláthatósága a szabály. De ekkor felmerül a kérdés: kinek átláthatók ezek a személynevek? Az ideális beszélő névtani tudásának fogalma hasznosnak tűnik e kérdés megfelelő megválaszolásához:

„A beszélő tudásának része: az anyanyelvében használatos tulajdonnevek nyelvi jellemzőire, valamint arra vonatkozó tudás, hogy ezeket miként használják abban a nyelvi közösségben, amelynek ő maga is része. Megjegyzendő, hogy ez a tudás magában foglalhatja, de nem feltétlenül foglalja magában a tulajdonnevek etimológiai jelentésének tanulmányozásához kapcsolódó ismereteket, azt azonban mindenképpen magában foglalja, hogy a beszélő milyen hiedelmekkel és attitűdökkel viszonyul e nevekhez [...]. Míg a hiedelmek arra vonatkoznak, hogy ki miként képzeli el, milyennek kellene vagy lehetne lenniük a neveknek, és magukban foglalják a tulajdonnevek értékeléséért felelős szubjektív kritériumokat (pozitív, semleges vagy negatív), addig az attitűdök azt jelzik, hogy a tulajdonneveket szemantikailag homályosnak vagy átláthatónak tekintik-e, vagyis van-e valamiféle jelentésük, vagy csupán referenciális funkciójuk van” (Seide 2021: 213).

Az egynyelvű beszélők esetében anyanyelvük ismerete azt jelenti, hogy tudják, mely neveket használja a nyelv tulajdonnévként, hogyan ejtik őket, és miként használják azokat. E nevek mellett valamennyire ismerhetnek néhány

Straipsniai / Articles

147

MÁRCIA SIPAVICIUS SEIDE

idegen nevet is. Az alábbi táblázat az ideális beszélő névtani tudását írja le.

1. TÁBLÁZAT. Az ideális beszélő névtani tudása

1. procedurális denotatív jelentés a mindennapi nyelvben (hogyan használják a tulajdonneveket)

2. a név és a mindennapi életben ismert vagy említett referens közötti kapcsolat (például milyen neve van az embereknek és a helyeknek)

3. névrepertoár (az ismert tulajdonnevek készlete és típusai; más nyelvek neveit is magában foglalhatja)

4. az ismert nevek kiejtése és az ismeretlen nevek kiejtésére vonatkozó feltételezett szabályok (hogyan ejtik a neveket)

5. helyesírás a nyelv ortográfiai szabályai szerint (magában foglalhatja a más nyelvű nevek helyesírásának ismeretét)

6. grammatikai információ (például a tulajdonnevek neme és száma)^⁴

7. felépítés (a nevek száma; például keresztnév vagy helynév állhat benne)

8. asszociatív jelentés (a beszélő tapasztalatai alapján, a nevek referenseivel kapcsolatban alakul ki)

9. emocionális jelentés (például a becézett alakokban jelenik meg, amelyekben érzelmi töltet van)

10. szociolingvisztikai tényezők (például feltételezések az emberek neveinek társadalmi osztályáról és neméről)

11. etno-szociokulturális képzetek (a nevek tulajdonságaira vonatkozó feltételezések, például hogy a brazil kultúrában az angol nevek nagyobb presztízsűek, mint a portugál nevek)

12. a névadás folyamata: ki és mikor adja a nevet (magában foglalhatja a hivatalos névadás jogi vonatkozásait)

13. a névadás motivációja (a névválasztás történetének ismerete, annak tudása, miért választottak egy adott nevet)

14. a keresztnevek használata és értéke a fikciós világban (irodalom, mozi, minisorozatok, szappanoperák, játékok stb.)

15. etimológiai és/vagy történeti jelentés

Forrás: Seide (2021: 214).

Amikor a személynevek köznevekből származnak, jelentésüket általában úgy tulajdonítják nekik, hogy figyelmet fordítanak erre. A volt Šiauliai

^⁴ A grammatikai információ az adott nyelvtől függ. A ragozó nyelvek, például a litván esetében az esetekről és ragozásukról is van információ.

148

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVI

Lithuanian Female Personal Names as Cultural Names Derived from Common Nouns from the Point of View of Speakers of Lithuanian as a Heritage Language

Egyetemen (2019-től a Vilniusi Egyetem Šiauliai Akadémiája) tanulókat kérdeztek a nevükről. Egy hallgató válaszából kiderült, hogy ismerte keresztnevének jelentését, mivel neve annak a köznévnek a jelentéséből származik, amelyből a neve ered: „Anyukám azért döntött úgy, hogy Raminta névre keresztel, mert azt várta, hogy nyugodt ember leszek (1999 [születési év])” (Butkuvienė et al. 2021: 432).

A családon belüli nyelvváltás és az anyanyelv elvesztése esetén a későbbi nemzedékekben előfordul, hogy a szülők által beszélt nyelv névtani tudása elenyészik. Reyes-Contreras például Mahazua-beszélők családjában született. Elmondása szerint a család úgy döntött, hogy a nyelvi és társadalmi előítéletek elkerülése érdekében nem beszéli és nem használja az őshonos nyelvet utódaival. Gyermekkorában nevének különböző alakjain szólították: Miguel: e Migue és ta Migue. Akkor azt gondolta, hogy ezek nevének becézett alakjai. Felnőttként, a Mahazua nyelv tanulmányozása során fedezte fel, hogy ezek az alakok csupán saját nevének a Mahauza nyelvhez igazított változatai voltak (Reyes-Contreras 2020: 146).

A jelen kutatás adatközlői a litvánt örökölt nyelvként beszélő felnőttek, akik kettős vagy kétnyelvű névtani tudással rendelkeznek. Fontos, hogy a köznevekből származó személynevek esetében a nyelvi tudás előfeltétele a névtani tudásnak. E feltevést követve úgy tekintettük, hogy a lexikon megfelel „a nyelvi közösség beszélőinek a szavak lexikai tulajdonságaira vonatkozó internalizált tudásának”⁵ (Vilela 1994: 10).

A személynevek elemzése nem szükségszerűen morfológiai vagy szintaktikai, hanem inkább szemantikai, mivel a nevek lexikai mezőjük alapján elemezhetők. Az Audra név például („vihar”) a természeti jelenségek mezőjéhez kapcsolódik. A jelen kutatásban az adatközlők által felsorolt személyneveket lexikai mezőkbe soroltuk, amelyeket szemantikai vagy fogalmi mezőknek is neveznek. A lexikai mező a lexikai elemek jelentésük szerinti rendszerezésének eredménye: „Olyan paradigma, amely a tartalom (lexikai) kontinuumának a nyelv különböző egységei közötti elosztásából áll [...]. A mező valamennyi lexémájában közös jegyek alkotják az archiszemémát [...]; a lexikai mezők viszonylag nyitott osztályok” (Vilela 1994: 23).⁶ Egy adott szó jelentése révén más szavakhoz kapcsolódik, és olyan mezőt alkot, amelyet más lexikai mezők határolnak. Például a „vihar” jelentésénél fogva kapcsolatba hozható az „eső”, a „szeles” és a „köd” szavakkal, amelyek együtt a „természeti jelenségek” mezőjébe tartoznak. „A kapcsolódó

5 „A lexikont [...] egy nyelvi közösség beszélőinek a szavak lexikai tulajdonságaira vonatkozó internalizált tudásaként értelmezzük.”

6 „Olyan paradigmáról van szó, amely a tartalom (lexikai) kontinuumának a nyelv különböző egységei közötti felosztásából áll [...] A mező valamennyi lexémájában közös jegyek alkotják az archiszemémát [...] a lexikai mezők viszonylag nyitott osztályok.”

Straipsniai / Articles

149

MÁRCIA SIPAVICIUS SEIDE

szavak és többszavas egységek bármely adott nyelv bármely lexikai mezejében megmutatják, hogy a nyelv miként osztotta fel a szemantikai teret” (McCarthy 1995: 21).

A lexikon lexikai mezőkbe való szerveződése egy adott nyelvben attól a világképtől függ, amelyet maga a nyelv tesz lehetővé, mivel a nyelv, a világkép és a kultúra összefügg egymással. Fontos, hogy a kultúra meghatározása a kutató tudományterületétől függően eltérő. E tanulmányban nem az intellektuális teljesítmények termékeként vagy a társadalmi viselkedés normáit diktáló erőként értelmezzük, hanem olyasvalamiként, amit az egyén egy csoportban való társas érintkezése során sajátít el (Katan 2009: 74–75). Ezért a kutatás nem a kultúra külső rétegét vizsgálja, amelyet „a szokások, a viselkedési normák, a tárgyak és a csoporthoz kapcsolódó szimbólumok képviselnek”; a hangsúly inkább „a mélyebb vagy belső rétegeken van, amelyek a csoport által vallott hiedelmekből és értékekből állnak” (Davies 2003: 68).

A Hall (1990) által a kultúra meghatározására használt jéghegy-metaforát alkalmazva a hangsúly nem a látható elemeken van, hanem a vízvonal alatt, vagyis azon a szinten, amely lexikai mezőkutatással elérhető, mivel a kultúra és a nyelv korrelál, azaz egymástól függő rendszerek: „Kultúra nem létezhet nyelv nélkül, a nyelv pedig értelmetlen, ha nem kapcsolódik kultúrához” (Nida 2003: 423–424). Míg a nyelv a kultúra része, a kultúrára hatással van a nyelv, és a nyelv formálja azt. A nyelv és a kultúra közös funkciója, hogy „eseményeket, eszméket, értékeket és önmagunkat” szimbolizálják, jelenítsék meg és írják le (Nida 2003: 423–424).

Minden nyelvnek megvannak a maga lexikai elemei, amelyek sajátos módon szerveződnek lexikai vagy szemantikai mezőkbe, tükrözve, hogy a nyelv miként szemléli és kategorizálja a világot.

„A kategorizálás magában foglalja azokat a folyamatokat, amelyek révén az emberek nyelvhasználatuk során azonosítanak és osztályoznak mindent, amit öt érzékszervükkel érzékelni képesek (a hatodik érzéket is meg kellene említeni, mert az istenségek és szellemek finom dimenzióját, illetve láthatatlan világát valóban verbalizálják). Emellett a nyelvi (kognitív) kategorizálást nem szabad összetéveszteni a tudományos osztályozással. [...] Más szóval a kategorizálás fogalma azt magyarázza meg, hogyan strukturálódik a világ a nyelvükön beszélő emberek elméjében, de nem feltétlenül tudományos elvek alapján.” (Petrulionė 2015: 30)

Petrulionė (2015) meghatározása különösen jól alkalmazható a köznevekre. Ami a köznévből származó tulajdonneveket illeti, itt újrakategorizálás történik (a köznév tulajdonnévvé válik). Nem minden köznév kategorizálódik újra, hanem csak néhány. Olyan kiválasztási folyamat zajlik, amely kulturális fókuszt helyez (Newmark, 1988: 94) arra, amit elég fontosnak tartanak ahhoz, hogy tulajdonnévvé váljon.

150

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVI

Lithuanian Female Personal Names as Cultural Names Derived from Common Nouns from the Point of View of Speakers of Lithuanian as a Heritage Language

Ez nem jelenti azt, hogy minden tulajdonnév kulturális fókuszú; lehet interkulturális vagy akulturális is. Míg az előbbiek olyan tulajdonnevek, amelyek több kultúrában és nyelvben léteznek és használatosak, az utóbbiak „nem azonosíthatók egyetlen konkrét nyelvhez vagy kultúrához tartozóként” (Davies 2003: 71). A kulturális tulajdonnevek egy nyelvre és/vagy kultúrára jellemzőek és kizárólagosan ahhoz kötődnek. Annak megállapításához, hogy egy tulajdonnév kulturális-e, nyelveken átívelő összehasonlító elemzésre van szükség. E kutatásban a litván női nevek repertoárját két másik nyelv – az angol és a brazil portugál – repertoárjával hasonlítjuk össze.

Azt a nyelvi folyamatot, amelynek során egy köznév tulajdonnévvé válik, a funkció gyenge fordításának egyik fajtájaként értelmezik. A fordítás fogalmát és terminusát Lucien Tesnière francia nyelvész alkotta meg 1940 körül azzal a céllal, hogy több nyelvre alkalmazható, egységes szintaktikai elemzést tegyen lehetővé, és az Általános szintaxis elméleti javaslatának részeként szolgáljon (Tesnière 1959: 380). A fogalom céljának és vizsgálati tárgyának szemléltetésére a nyelvész egy szintagmát idéz és elemez három nyelven: „Le livre de Pierre” (francia), „liber Petri” (latin) és „Peter’s book” (angol).

Tesnière rámutat, hogy az alany kezelése heterogén, mivel a hagyományos nyelvtan nyelvenként eltér. A francia nyelvtanban a „Le livre de Pierre” szintagmát a „de” elöljárószó szintaktikai funkcióját figyelembe véve elemzik. Az ezzel egyenértékű szintagmát a latin nyelvtanban a genitivus eset szintaxisát, az angol nyelvtanban pedig a szász genitivus használatát figyelembe véve elemzik. A fordítás fogalma azonban egységesíti ezeket az elemzéseket, és összekapcsolja őket: minden esetben ugyanannak a jelenségnek, vagyis egy szó funkciója fordításának a megvalósulásáról van szó, azaz „Dans son essence, la translation consiste donc à transférer un mot plein d’une catégorie grammaticale, c’est à dire à transformer une espèce de mot en une autre espèce de mot. C’est à ce changement de nature syntaxique que nous donnons le nom de translation” (Tesnière 1959: 67).

A fordítás során a kategória a funkció megváltozása következtében változik meg. Ezt a fogalmat az érintett alkategóriák, vagyis a köznév és a tulajdonnév változására alkalmazva a fordítás különleges fajtájáról van szó, amelynek révén egy köznév tulajdonnévi funkciót kezd betölteni. Tesnière tisztában volt a tulajdonnevek és köznevek közötti különbségekkel, de nem számolt az ezen alkategóriák közötti fordítás lehetőségével. Csupán a következőket állította:

„A tulajdonnevek terjedelme a legszűkebb, mivel egyénekre vonatkoznak, ugyanakkor tartalmuk a legtágabb, mivel ezen egyének végtelen számú tulajdonsággal rendelkeznek. A köznevek terjedelme tágabb, mivel – amint a nevük is mutatja – többé-kevésbé jelentős egyéncsoportokra vonatkoznak, ugyanakkor tartalmuk kevésbé tág, mivel e csoportoknak csak kisebb számú közös tulajdonságuk van

Straipsniai / Articles

151

MÁRCIA SIPAVIČIUS SEIDE

” (Tesnière 1959: 67).

A név köznévi és tulajdonnévi funkcióját van Langendonck (2007) vizsgálta a tulajdonnév mint funkció és a tulajdonnév mint proprialis lemma megkülönböztetésére vonatkozó javaslatában, amely az alábbi példákhoz hasonló esetek magyarázatát szolgálja. Ezekben a példákban a John és a Napoleon név a (3)-ban és a (4)-ben köznévként, nem pedig tulajdonnévként funkcionál:

(1) „John ma részt vett egy értekezleten. (2) Napoleon császárt Waterloonál legyőzték. (3) Egy másik John-ról beszélsz. (4) Egy második Napoleonná válik” (van Langendonck 2007: 11).

Arra a feltevésre alapozva, hogy az azonos szófaji osztály alkategóriái közötti fordítás ugyanúgy megy végbe, mint a kategóriák közötti fordítás, amellett lehet érvelni, hogy a (3) és (4) mondatban a keresztnevek rendre a „different” és a „second” fordítási elemeken keresztül köznevekké fordultak. E feltáró tanulmányban azonban a fordított irányú fordítás, vagyis a köznévből tulajdonnévvé válás jelensége az érdekes, amint azt az alábbi mondatok szemléltetik:

(5) Buvo titin galinga audra / A storm rendkívül heves volt. (6) A barátnőm, Audra nagyon szép / A barátnőm, Audra nagyon szép.

Míg az (5)-ben az audra köznévként szerepel, a (6)-ban tulajdonnévként funkcionál. Írásban a nagybetűk használata segít jelezni, mikor tulajdonnév egy főnév, beszélt nyelvben azonban ezt a felismerést kizárólag azoknak a megnyilatkozásoknak a pragmatikai értelmezése teszi lehetővé, amelyekben a szavakat használják.

Az elemzett mintában vannak olyan köznevekből származó tulajdonnevek, amelyek maguk is fordított nevek. Ezek olyan melléknevek, amelyek köznevekké váltak, majd e kezdeti fordítás után a szó funkciója a tulajdonnevek funkciójára tevődött át. A litván nyelvben ilyen személynév az Aušrinė, amely eredetileg melléknév, és szó szerint úgy fordítható, hogy „hajnalhoz, reggelhez tartozó”.

Zymovets (2021) érvelése szerint nincs éles különbség a köznevek és a tulajdonnevek között; inkább fokozatban, mintsem fajtában térnek el. Emiatt több nyelvben léteznek onimizációs folyamatok (a köznevek tulajdonnevekké alakításának folyamata) és deonimizációs folyamatok (ennek fordítottja, vagyis amikor a tulajdonnevek köznevekké válnak) a köznév

152

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVI

Lithuanian Female Personal Names as Cultural Names Derived from Common Nouns from the Point of View of Speakers of Lithuanian as a Heritage Language

tulajdonnevekké alakítása), illetve a deonimizáció (a fordított folyamat, vagyis amikor a tulajdonnevek köznevekké válnak) számos nyelvben. E folyamatok bizonyítják, hogy „a tulajdonnevek szemantikája sok közös vonást mutat a köznevekével, azzal a döntő különbséggel, hogy előbbiek egyedi entitások megjelölései” (Zymovets 2021: 247).

Az elméleti keret ismertetése után a következő rész a tanulmány eljárásainak magyarázatát adja.

2. MÓDSZERTANI ELJÁRÁSOK

Az első részben megfogalmazottak szerint e kutatás első célja a köznevekből származó litván nevek azonosítása és rendszerezése, a második pedig annak bemutatása, hogy a litván nyelvet örökölt nyelvként beszélők rendelkeznek onomasztikai tudással (Seide 2021). Mindkét célt szem előtt tartva az adatokat angol nyelvű országokban született litvánok leszármazottait tömörítő zárt Facebook-csoportban végzett felmérés révén gyűjtöttük, felnőtt litván beszélők körében. Ezek az adatközlők kétnyelvű beszélők, akik számára a litván örökölt nyelv.

A tanulmány harmadik célja annak bizonyítása, hogy az adatközlők által említett személynevek egy része kulturális név, vagyis a litván nők neveinek egyediségének bemutatása. Ennek érdekében a neveket lexikai mezőkbe rendeztük, majd brazil portugál és angol megfelelőket kerestünk hozzájuk; ellenkező esetben a komparatív antroponomasztika módszertanát követve kulturális neveknek tekintettük őket (Fernández Juncal, Seide 2021; Seide, Frai 2019; Seide, Petrulionė 2018; Seide, Petrulionė 2020).

Az örökölt nyelv beszélőit az anyanyelvi beszélőkkel összehasonlítva fontos szem előtt tartani, hogy a monolingvális környezetben történő elsőnyelv-elsajátítás különbözik a kétnyelvű környezetben zajló örökölt nyelvi elsajátítástól. Míg az örökölt nyelvet csak egy bizonyos csoport használja, korlátozottabb számú célra, addig monolingvális környezetben a nyelvet mindenki és mindenféle célra használja. Az ilyen korlátozások nagyon eltérő nyelvi inputhoz vezethetnek, ami eltérő outputokat eredményez. Balčiūnienė és Dabašinskienė összehasonlították, hogy a Litvániában élő monolingvális litván beszélők, valamint az Egyesült Királyságban élő, azonos életkorú (átlagosan 78 hónapos) szekvenciális litván–angol kétnyelvű beszélők milyen mértékben tudtak szóban narratívákat alkotni. Eredményeik szerint miközben a kétnyelvű gyermekek litván nyelvű narratívái hosszabbak voltak, az általuk létrehozott narratívák

⁷ Litvánt anyanyelvükként sajátították el, majd nem sokkal később megtanultak angolul, és így kétnyelvűvé váltak.

Straipsniai / Articles

153

MÁRCIA SIPAVICIUS SEIDE

a monolingvális gyermekekéi sokkal több olyan szintaktikai eszközt tartalmaztak, amelyek segítik a szövegkohézió létrehozását (Balčiūnienė, Dabšinskienė 2019: 5).

Kiindulópontként az Audra nevet adták meg egy köznévből származó női név példájaként. E példa után a csoport tagjait megkérdezték, ismernek-e más, ilyen típusú személyneveket. Az adatgenerálásnak és -gyűjtésnek ez a szakasza négy napig tartott: 2018. február 1-jétől 4-éig.

A válaszadók feleleteinek értékelésére használt kritériumok a következők voltak: női keresztnév legyen, valamint a nyelvben létezzen egy, a közlésben szereplő keresztnévhez formailag és szemantikailag kapcsolódó köznév, annak etimológiai eredetétől függetlenül. A nevek nyelvészeti vizsgálatához a Zodynas.lt online szótárt használtuk. Ezt a szótárt azért választottuk, mert különböző füleken közöl eredményeket a köznevekként használatos szavakhoz – a Kalbų žodynas⁸ (nyelvi szótár) fülön –, illetve a tulajdonnevekhez – a Vardai (személynevek) fülön. Bár az online szótárak nem feltétlenül pontos információforrások, ezt a szótárt alkalmasnak ítéltük arra, hogy bizonyítékot találjunk mind a tulajdonnevek, mind a köznevek használatára. Ha a kutatás kizárólag a tulajdonnevekre irányult volna, más információforrás is használható lett volna, például a Vardai⁹ weboldalon elérhető adatok. Az ezen adatok felhasználásával készült tanulmányokra Seide és Petrulionė (2018, 2020) munkáiban találhatók példák.

Fontos hangsúlyozni, hogy e kutatás nem a litván nyelvészet és a litván nyelv szakértői által leírt nyelvi tudásra összpontosít, hanem a litvánt örökölt nyelvként beszélők onomasztikai tudására. Ezért azt, ami a válaszadók által adott nevek eredetének naiv értelmezésének tűnhet, e tanulmány a nyelv legitim ismereteként értékeli, Coseriu (1985), újabban pedig Preson (2002) érvelését követve.

A név nyelvi eredetétől függetlenül azt vizsgáltuk, hogy a köznévből keresztnévvé való átmenet átlátható volt-e az anyanyelvi beszélő számára. Ilyen például a litván Lilija név, amely a „lelija” (liliom) virágra utal. Egy másik példa a köznevekkel azonos alakú mitológiai lények neve, amelyek némelyike más értelmezésekre is lehetőséget adó eredetű. Mivel alakjuk azonos, csak a keresztnevet választók megkérdezése deríthetné ki, hogy a névadó a köznév jelentésére vagy a mitológiai lény jelentésére gondolt-e. Jó példa erre a Laima név, amely egyaránt utal a „laimė” (valakinek a sorsa) köznévre, valamint a mitológiai lény Laimė nevére és annak Laima változatára, amely a szüléssel és az örömmel kapcsolatba hozott pogány félisten (EB 2018).

^⁸ Elérhető a Žodynas internete – Teksto vertėjas | Žodynas.lt oldalon (Elérhető: https://www.zodynas.lt).

^⁹ Vardai VLKK (Elérhető: http://vardai.vlkk.lt).

154

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVI

Lithuanian Female Personal Names as Cultural Names Derived from Common Nouns from the Point of View of Speakers of Lithuanian as a Heritage Language

E kritériumok alkalmazásával minden említett nevet kiválasztottunk, vagyis a javasolt nevek 100%-át megerősítettük. Ez az eredmény a litván adatközlők onomasztikai tudására utal. A személynevek lexikai mezőkbe rendezése után¹⁰ angol és brazil portugál megfelelőikre, ha volt ilyen, egyaránt rákerestünk. Ha egy adott névnek volt megfelelője, ezt a nevet interkulturális tulajdonnévnek tekintettük; ellenkező esetben kulturális tulajdonnévként kezeltük.

3. A NEVEK LEXIKAI MEZŐKBE RENDEZÉSE

Amint a 2. táblázat mutatja, az adatközlők által említett női keresztnevek főként 10 lexikai mezőből származtak. A növényvilág mezője (amely a virágokat is magában foglalja) több lexikai elemet tartalmaz, mint a többi, ezt az éghajlati jelenségek, az idő és az érzelmek követik. Ezek leggyakoribb elemei a természeti környezetekhez vagy ökoszisztémákhoz kapcsolhatók abban, ahogyan a litvániai hagyományos falusi élet környezetét leírják.

2. TÁBLÁZAT. A minta mennyiségi elemzése

Lexikai mezők | Nevek száma növényvilág (a virágokkal együtt) | 10 éghajlati jelenségek | 8 idő | 7 érzelmek | 5 vidéki termékek | 4 klasszikus elemek | 4 drágakövek | 3 táj | 3 absztrakt fogalmak | 2 zene | 2 egyéb | 6 összesen | 54

¹⁰ A lexikai mezőelmélet szerint a lexikai elemek egy adott nyelvben jelentésükben hasonló nevek halmazaiba rendeződnek. Egy nyelv lexikai mezőinek rendszere és az egyes mezők elemeinek száma feltárhatja, hogy a nyelv a valóság mely részeit fogalmísítja és emeli ki.

Straipsniai / Articles

155

MÁRCIA SIPAVICIUS SEIDE

3.1. Növényvilág

E mező keresztneveinek fele virágnevek: LILIJA, RAMUNĖ, ROŽĖ, SAULUTĖ és ŽIBUTĖ. A lányok virágnevekkel való elnevezése összefügghet azzal a kulturális nyugati világképpel, amely szerint a szépség és az érzékenység megfelelő női tulajdonságok. Közös kulturális jellemzőként e nevek némelyikének más nyelvekben is van megfelelője, vagyis ugyanazt a virágot más nyelvekben is használják nők elnevezésére. A LILIJA angol megfelelője a „Lily”, brazil portugál megfelelője pedig a „Lílian”. A ROŽĖ angol megfelelője a „Rose”, brazil portugál megfelelője pedig a „Rosa”. A SAULUTĖ angol megfelelője a „Daisy”, brazil portugál megfelelője pedig a „Margarida”. A ŽIBUTĖ angol megfelelője a „Violet”, brazil portugál megfelelője pedig a „Violeta”.

A RAMUNĖ esetében a köznévi megfelelő brazil portugálul a „camomila”, angolul pedig a „chamomile”, ám ezeket a főneveket e nyelvekben nem alakították át tulajdonnevekké. A következő női keresztnevek szintén kizárólag litván női neveknek tűnnek: EGLĖ (lucfenyő), GILĖ (makk), JORĖ (a természet tavaszi istennője), JORŪNĖ (a JORĖ-ből származtatva) és RŪTA (ruta).

3.2. Éghajlati jelenségek

Az Audra nevet hozták fel példaként. Az eredmények az AUDRONĖ névre mutattak, amely az Audra névből származik, valamint a következő nevekre: MIGLĖ (köd), RASA (harmatcsepp), SNIEGĖ (a „sniegas” litván köznévhez kapcsolódó alak, amely havat jelent), SNIEGUOLĖ (a SNIEGĖ-ből származtatva), VAIVA (a „vaivorykštė” szóhoz kapcsolódó szó, amely szivárványt jelent) és VĖJŪNĖ (szellő). Csak az utóbbi nevet használják angol nyelvű országokban, de nagyon ritkán. A többit brazil portugálban egyáltalán nem használják keresztnévként. Érdekes módon e lexikai mező nevei az ország éghajlati jellemzőihez kapcsolódnak: ott jelentős mennyiségű csapadék hullik, a tél pedig zord.

3.3. Idő

Az időhöz kapcsolódó köznevek, amelyeket személynevekké alakítottak: AUŠRA (hajnal), AUŠRINĖ (az AUŠRA-ból származtatva), LIEPA (július), RYTĖ (a „rytas” alakhoz kapcsolódó, amely reggelt jelent), VAKARĖ (a „vakaras” alakhoz kapcsolódó, amely estét jelent), VASARA (nyarat jelent),

156

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVI

Lithuanian Female Personal Names as Cultural Names Derived from Common Nouns from the Point of View of Speakers of Lithuanian as a Heritage Language

valamint VASARĖ (a „vasaris” alakhoz kapcsolódó, amely februárt jelent).¹¹ Sem az angol nyelvű országokban, sem Brazíliában nem használják a megfelelő közneveket személynévként. Érdekes módon a kapcsolódó Aurora név mindkét nyelvben létezik, de a hajnalistennő latin nevéből származik, és jelentése nem olyan átlátható, mint a litvánban.

3.4. Érzelmek

Ebben a lexikai mezőben hat női személynevet említettek. A mezőt a következő nevek alkotják: GAILĖ (bánat), VILTĖ (a Viltautė teljes név becézett alakja, amely a nemzet reményét jelenti), TAUTVILĖ (jelentése megegyezik a Viltautė nevével), LAIMA (a „laimė” alakhoz kapcsolódó, amely boldogságot jelent) és MEILĖ (szeretet). Egyikük sem létezik személynévként angolul vagy portugál nyelvű országokban. Míg közülük kettő (Viltautė és Tautvilė) a hazafisághoz kapcsolódik, a többiek láthatóan az anya vagy a család újszülött iránti érzéseihez kapcsolódnak.

Ezek a nevek többnyire euforikusak. Az egyetlen diszforikus név a GAILĖ, amely megbánást jelent, és egy felkiáltásokban széles körben használt semleges melléknév. Litvánul a „Gaila!” felkiáltás megfelel az angol „What a pity!” kifejezésnek.

Érdekes megfigyelni a VILTĖ és a TAUTVILĖ nevek közötti szinonímiát is. Az előbbi a Viltautė becézett alakja. A Viltautė névben először a „viltis” (remény) szó töve áll, ezt követi a „-taut” (a litvánban nemzetet jelentő szó töve), majd a „-ė” (a női nemet jelölő morféma). A TAUTVILĖ-ben először a „taut-” morféma áll, ezt követi a „viltis” és a női nemet jelölő „-ė” morféma. Ezért mindkét esetben összetétellel történő szóképzésről van szó.

3.5. Vidéki termékek

A következő nevek a mező termékeire utalnak, akár kitermelés, akár termesztés révén: BITĖ (méh), MEDA (a „medus” alakhoz kapcsolódó, amely mézet jelent), LINA (a „linas” alakhoz kapcsolódó, amely lent vagy lenrostot jelent) és RUGILĖ (rozs). Mivel a BITĖ a méhészeti tevékenységre utal, a nevet nem az állatok, hanem a vidék termékei közé soroltuk

¹¹ Azokban az esetekben, amikor a kapcsolódó alak hímnemű, a -s végződésű hímnemű morféma -ė végződésű nőnemű morfémára változik.

Straipsniai / Articles

157

MÁRCIA SIPAVICIUS SEIDE

mivel a méz előállításához és kereskedelméhez kapcsolódik. E mező minden neve Litvánia vidéki hagyományára utal. A len és a rozs valóban Litvániában termesztett termékek. Ez a lexikai mező a brazil portugálban és az angolban nem létezik.

3.6. Klasszikus elemek

A klasszikus elemek azok, amelyeket az ókor filozófusai olyan egyszerű anyagoknak tekintettek, amelyekből minden anyagnak fel kellett épülnie: VANDENĖ (a „vanduo” alakhoz kapcsolódó, amely vizet jelent), UGNĖ (az „ugnis” alakhoz kapcsolódó, amely tüzet jelent), ŽĖMYNA (a „žemė” alakhoz kapcsolódó, amely földet jelent), és analógiásan SMILTĖ (a „smiltys” alakhoz kapcsolódó, amely homokot jelent). A fent leírt többi lexikai mezőhöz hasonlóan ezeknek sincs megfelelőjük brazil portugálban vagy angolban.

3.7. Drágakövek

A természetben is megtalálható drágakövek fontos lexikai mezőt alkotnak. Ide tartozik az AUKSĖ (aranyszínű), a GINTARĖ (borostyánkő) és a GINTA (a GINTARĖ becézett alakja). Kémiai összetételét tekintve a borostyánkő nem ásvány, mégis ékszerként soroltuk be, mert ez a nyersanyag ritka, és ékszerkészítésre használják. A borostyánkő megkövesedett fagyanta, amely Litvániában nagyobb bőségben fordul elő. Az angol Amber nevet kivéve e mező többi nevét nem használják női névként portugálul vagy angolul.

3.8. Táj

E lexikai mező nevei közé tartozik a DANGUOLĖ (az égből), a JŪRA (tenger) és a SAULĖ (nap). Idilli tengerparti tájat írnak le, és nincs megfelelőjük brazil portugálban vagy angolban.

3.9. Absztrakt fogalmak

E mezőben két említés szerepel: GUODA (becsület) és DALIA (sors), amelyeknek nincs megfelelőjük brazil portugálban vagy angolban.

158

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVI

Lithuanian Female Personal Names as Cultural Names Derived from Common Nouns from the Point of View of Speakers of Lithuanian as a Heritage Language

3.10. Zene

Ez egy újabb olyan mező, amelyben két említés szerepel, és nincs megfelelőjük brazil portugálban vagy angolban: DAINA (nem vallásos dal) és DAINORA (azok, akik énekelni akarnak; a „norinti dainuoti”¹² igei szintagmából származó név).

3.11. Egyéb

Végül az „Egyéb” kategória olyan neveket foglal magában, amelyek egy adott lexikai mezőben csak egyszer fordulnak elő, nevezetesen: AIDA (az „aidas”, visszhang nőnemű alakja, a hangok mezőjéből), AINĖ (leszármazott, a rokonság mezőjéből), AUSTĖJA (szövő, a foglalkozások mezőjéből), UNDINE (sellő, a mitológiai lények mezőjéből), SVAJONĖ (álom, a pszichés jelenségek mezőjéből), ŽYDRŪNĖ (kékes, a színek mezőjéből) és ŽIEDĖ (a „žiedas” nőnemű alakja, amely gyűrűt vagy virágot jelent, a tárgyak mezőjéből). Egyiküknek sincs brazil portugál vagy angol megfelelője.

4. ZÁRÓ MEGJEGYZÉSEK: A NŐI SZEMÉLYNEVEK MINT KULTURÁLIS TULAJDONNEVEK

Davies (2003) kategorizálását követve azokat a női személyneveket, amelyeknek nincs angol vagy portugál megfelelőjük, kulturális tulajdonneveknek tekintettük. Négy virágnévből származó név és az amber köznévből származó egy név kivételével mind a fennmaradó 48 név kulturális tulajdonnév. Más szóval e nevek sajátosak és kizárólagosak a litván női személynevek repertóriumában. E kulturális tulajdonnevek mennyisége és sokfélesége kulturális vonásokra utal. Különösen igaz ez a vidéki életmódhoz kapcsolódó lexikai mezőkre.

A tanulmányban elemzett nevek konvencionálisak, és részben megfelelnek annak a közfelfogásnak (a személynevekről való laikus tudásnak), hogy mi tekinthető a litván mivolt jellemzőjének, amint azt például az ország turisták számára történő bemutatását célzó könyv is leírja:

¹² Ebben az esetben először funkcióváltás történt: az ige köznévvé vált, majd a köznévből tulajdonnév lett. A „norinti dainuoti” szintagma jelentése: „énekelni akarnak”.

Straipsniai / Articles

159

MÁRCIA SIPAVICIUS SEIDE

„Bár több nemzedék városi környezetben nőtt fel, elválaszthatatlanok vagyunk a földtől: egy igazi litván képes lesz akár egy magasépület ablakpárkányán is több burgonyabokrot elültetni” (Kairienė 2001: 5).

Ezenkívül a lexikai mezők többsége összefügg a lietuvybė („litván mivolt”) eszményével, amelyet ugyanaz a könyv a következőképpen ír le:

„A litván kultúra alapja a természet, különösen a fák és az erdők iránti szeretet [...] A történelmi és rendkívüli szépségű természeti helyek Litvánia szimbólumaivá váltak, és csaknem ugyanolyan státuszt élveznek, mint az ország hivatalos zászlaja, címere és himnusza. A Balti-tenger hullámai a partra vetik a borostyánkő darabjait, amelyet balti aranyként ismernek. Ez nemzeti identitásunk jelképe, valamint eredetiségünk, ellenálló képességünk és erőnk szimbóluma is” (Kairienė 2001: 56).

Mivel a litván nép nemzeti kulturális jellemzőinek leírásai és a köznevekből származó női személynevek lexikai mezőinek szemantikai tartalma egybeesik, a jelen elemzés látszólag megerősíti, hogy az ilyen típusú nevek konvencionális litván női keresztnevek.

A köznevekből származó litván női személynevekről szóló kezdeti szakirodalomra tekintettel (lásd Gudavičius 2013), e tanulmány e hiány pótlására vállalkozik. Elemzése megerősíti Gudavičius (2013) eredményeit azzal, hogy a litván antroponímiában kimutatja a természethez kapcsolódó köznevekből származó női személynevek kategóriájának létezését.¹³ Megerősíti továbbá Felecan (2014) feltevéseit is. Az ilyen típusú nevek 1) konvencionális litván női nevek, 2) az ideális beszélő onomasztikai tudásának részét képezik (Seide 2021), és bizonyos mértékig 3) Litvániából származó kulturális személynevek.

Ezen túlmenően az adatközlő által szolgáltatott pontos információ bizonyítja, hogy az onomasztikai tudás a litvánt örökölt nyelvként beszélők kulturális és nyelvi kompetenciájának szerves része. További kutatásra azonban szükség van, különösen litván anyanyelvi beszélőkkel végzett felmérésekre, valamint olyan vizsgálatokra, amelyek felmérik, hogy az eredmények eltérnek-e az adatközlők életkora és iskolai végzettsége szerint.

REFERENCES

Balčiūnienė Ingrida, Dabašinskienė Ineta 2019: Language Dominance in Bilingual Acquisition: A Case Study of Narrative Production in Lithuanian. – Eesti

¹³ If the masculine forms of those cultural names are used, the uniqueness of such first names should apply to them as well. However, further research is needed to confirm this. Please see two studies on masculine and feminine forms of first names, one in Brazilian Portuguese (Seide 2021a) and another in Peninsular Spanish (Fernández Juncal 2021).

160

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVI

Lithuanian Female Personal Names as Cultural Names Derived from Common Nouns from the Point of View of Speakers of Lithuanian as a Heritage Language

Rakenduslingvistika Ühingu aastaraamat [Estonian Papers in Applied Linguistics] 15, 1–19. DOI: http://dx.doi.org/10.5128/ERYa15.01.

Butkuvienė Karolina, Petrulionė Lolita, Seide Márcia Sipavičius, Valiulienė Edita 2021: Name-Giving Motives in Lithuania and Brazil: A Comparative View. – Domínios de Lingu@gem 15(2), 405–445. DOI: https://doi.org/10.14393/DL46-v15n2a2021-6.

Coseriu Eugeniu 1985: Linguistic Competence: What Is It Really? – The Modern Language Review 80(4), 25–35.

Čirūnaitė Jūratė 2002: Bajorų pavadinimai – lietuvių pavardžių šaltinis. – Baltistica 37(2), 28–41.

Davies Eirlys E. 2003: A Goblin or a Dirty Nose? The Treatment of Culture-Specific References in Translations of the Harry Potter Books. – The Translator 9(1), 65–100.

EB 2018: Laima. – Encyclopaedia Britannica, 3^th edition, e. version, Feb, 14, 2018. Available at: https://www.britannica.com/topic/Laima.

Fernández Juncal Carmem 2021: Estructura formal del repertorio antroponímico español. – Revista de Filología Española 10(1), 127–149. Available at: http://revistadefilologiaespañola.revistas.csic.es/index.php/rfe/article/view/1287.

Fernández Juncal Carmen, Seide Márcia Sipavicius 2021: Convergencia y divergencia de los repertorios antroponímicos brasileño y español. – Fórum Linguístico 18(2), 6101–6123. DOI: 10.5007/1984–8412. 2021. e73809.

Felecan Oliviu 2014: Unconventional First Names: Between Onomastic Innovations and Illustrious Models. – Unconventional Anthroponyms: Formation Patterns and Discursive Function, eds. O. Felecan, D. Felecan, Newcastle upon Tyne: Cambridge Scholars Publishing, 133–155.

Gudavičius Aloyzas 2013: Nature in the System of Lithuanian Personal Names. – Voprosy Onomastiki 10(2), 137–145.

Hall Edward Twitchell 1990: The Silent Language, New York: Doubleday.

Kairienė Audra 2001: Lithuania, Vilnius: R. Paknio leidykla.

Katan David 2009: Translation as Intercultural Communication. – The Routledge Companion to Translation Studies. Munday Jeremy, London: Routledge, 74–92.

Kuzavinis Kazimieras, Savukynas Bronys 1994: Lietuvių vardų kilmės žodynas, 2-asis stereotip. leidimas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla.

Straipsniai / Articles

161

MÁRCIA SIPAVICIUS SEIDE

Kvašytė Regina 2018: Theory and Practice of Rendering Foreign Proper Names into Lithuanian and Latvian. – Voprosy onomastiki 15(1), 155–167.

López-Franco Yolanda Guillermina 2014: En torno al semantismo de los nombres propios: entre debate y síntesis teórica. – Revista Trama 10(20), 69–81.

Lower Mark Anthony 1849: English Surnames, London: John Russel Smith. Available at: https://archive.org/details/englishsurnames01lowe/page/2.

Nida Eugene 2003: Language and Culture: Two Similar Symbolic Systems. – Translation Translation, ed. S. Petrilli, Amsterdam: Rodopi, 433–449.

McCarthy Michael 1995: Vocabulary, Oxford: OUP.

Mill John Stuart 2009: A System of Logic, Ratiocinative and Inductive. Available at: mill1843book1.pdf (earlymoderntexts.com).

Newmark Peter 1988: A Textbook of Translation, New York: Prentice-Hall International.

Petrulionė Lolita 2015: Translation of Culture-Specific Items from English into Lithuanian and Russian: The Case of Joanne Harris’ Gourmet Novels: unpublished Doctoral Dissertation, Kaunas: Vytautas Magnus University. Available at: Translation of Culture-Specific Items from English into Lithuanian and Russian: the Case of Joanne Harris’ Gourmet Novels (vdu.lt).

Preston Dennis 2002: What is Folks Linguistics. – Målbryting 6, 13–23. DOI: 10.7557/17.4751.

Ragauskaitė Alma 2021: Naming System of Kėdainiai Women in Local Register Books of the 17^th–18^th Centuries. – Onomástica desde América Latina 2(4), 4–31. DOI: 10.48075/odal.v0i0.27485.

Reyes-Contreras Miguel 2020: Truncamientos de hipocorísticos españoles y nombres de pila en mazahua: un fenómeno compartido. – Onomástica desde América Latina 1(1), 145–171. DOI:10.48075/odal.v1i1.24164.

Seide Sipavicius Márcia 2020: Antroponimia, diáspora y migración: los descendientes de lituanos en Brasil. – Onomástica desde América Latina 1(1), 100–121. DOI: 10.48075/odal.v1i1.24156.

Seide Márcia Sipavicius 2020a: Antroponomástica comparada. – Onomástica desde América Latina 1(2), 83–102. DOI:10.48075/odal.v1i2.25488.

Seide Sipavicius Márcia 2021: Proposal of Interdisciplinary Definition of Proper Names. – Onomástica desde América Latina 4(2), 200–222. DOI: 0.48075/odal.v0i0.28007.

162

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVI

Lithuanian Female Personal Names as Cultural Names Derived from Common Nouns from the Point of View of Speakers of Lithuanian as a Heritage Language

Seide Márcia Sipavicius 2021a: Caracterização morfológica dos prenomes mais populares no Brasil nas décadas de 1930 a 2000: um estudo exploratório. – Filol. Linguíst. Port. 23(1), 47–69. DOI: 10.11606/issn.2176-9419.v23i1p47–69.

Seide Márcia Sipavicius, Frai Patrícia H. 2019: Antroponímia comparada: um estudo sobre os nomes inovadores na antroponímia da Espanha e do Brasil. – Afluente 4(12), 64–86. Available at: http://www.periodicoseletronicos.ufma.br/index.php/afluente/article/view/11443/6843.

Seide Sipavicius Márcia, Petrulionė Lolita 2018: Between Languages and Cultures: An Exploratory Comparative Study of Usage of Lithuanian and Brazilian Masculine Anthroponyms. – Revista de Estudos da Linguagem 26(3), 1201–1226. DOI: 10.17851/2237-2083.26.3.1201–1226.

Seide Sipavicius Márcia, Petrulionė Lolita 2020: Formation and Usage of Hypocoristic Forms in Brazilian Portuguese and Lithuanian. – Alfa: Revista de Linguística 64, 1–25. DOI: 10.1590/1981-5794-e11611.

Sinkevičiūtė Daiva 2006: Dėl vardyno plėtimo dvikamieniais vardais ir jų variantais. – Kalbos kultūra 79, 275–280.

Sinkevičiūtė Daiva 2007: Asmenvardžių su kamienais žyg– ir žy–m– raida. – Baltistica 42(1), 117–131.

Sinkevičiūtė Daiva 2010: Dėl lietuvių dvikamienio asmenvardžių kamieno dal– atsiradimo. – Baltistica 45(2), 325–340.

Sinkevičiūtė Daiva 2011: Nauji 2007–2010 m. lietuviškos kilmės vaikų vardai ir jų davimo polinkiai. – Kalbos kultūra 84, 214–229.

Sinkevičiūtė Daiva 2013: Dėl nesutrumpėjusių dvikamienių asmenvardžių kamieno gaud– variantų lietuvių kalboje. – Baltistica 48(1), 119–128.

Sinkevičiūtė Daiva, Vaida Griniūtė 2014: Ispaniški vardai lietuvių vardyne 1991–2010 m. – Bendrinė kalba 87, 1–17.

Sinkevičiūtė Daiva 2015: Nauji dvikamieniai asmenvardžiai 1991–2010 m. Lietuvos vardyne. – Acta Linguistica Lithuanica 73, 82–100.

Tesnière Lucien 1959: Éléments de Syntaxe Structurale, Paris: Libraire C. Klincksieck.

Van Languendonck Willy 2007: Theory and Typology of Proper Names, Berlin, New York: Mouton de Gruyter.

Vilela Mário 1994: Estudos de Lexicología do Português, Almedina: Coimbra.

VLKK – Valstybinė Lietuvių Kalbos Komisija [State Commission of the Lithuanian] 2022. Available at: http://www.vlkk.lt/.

Straipsniai / Articles

163

MÁRCIA SIPAVICIUS SEIDE

Walkowiak Justyna Barbara 2017: O rozbieżnych etymologiach nazwisk polskich i litewskich Wstęp. – Acta Baltico-Slavica 41, 251–265.

Walkowiak Justyna Barbara 2019: Imiona mniejszości litewskiej w Polsce. – Acta Baltico Slavica 43, 81–104.

Zinkevičius Zigmas 1981: Sirvydas ar Širvydas? – Baltistica 17(1), 28–41.

Zinkevičius Zigmas 2009: Lietuvių asmenvardžių sąveika. – Baltistica 45(1), 125–134.

Zymovets Galyna 2021: Frame Semantics as an Explanatory Model for Commercial Names Formation. – Acta Linguistica Lithuanica 85, 244–261.

Žodynas internete – Teksto vertėjas 2022: Available at: https://www.zodynas.lt.

Lietuviški moterų asmenvardžiai kaip iš bendrinių daiktavardžių kilę kultūriniai vardai gimtosios lietuvių kalbos vartotojų požiūriu

SANTRAUKA

Straipsnyje analizuojami lietuviški moterų asmenvardžiai, kilę iš bendrinių daiktavardžių. Teigiama, kad šio tipo asmenvardžiai išryškina ryšius tarp kalbų, kultūrų ir bendrinių žodžių ir parodo, kad žinios apie asmenvardžius yra neatsiejama gimtosios lietuvių kalbos vartotojų onomastikos žinių dalis. Straipsnį sudaro šios dalys: po įžangos einanti pirmoji straipsnio dalis pateikia teorinį pagrindimą ir šio žvalgomojo tyrimo prielaidas; antrojoje dalyje aprašomi tyrime taikomi metodai; trečiojoje dalyje duomenys klasifikuojami pagal leksinius laukus, o ketvirtoji dalis apibendrina tyrimo rezultatus. Tikrinių žodžių analizė patvirtina, kad šio tipo vardai atitinka tradicinius moterų asmenvardžius ir atskleidžia, kad kai kurie iš jų yra būdingi tik lietuvių kultūrai. Be to, informantų pateikta tiksli informacija parodo, kad onomastikos žinios yra neatskiriama gimtosios lietuvių kalbos žinių dalis.

Įteikta 2022 m. sausio 2 d.

MÁRCIA SIPAVICIUS SEIDE Rua Rio Grande do Norte, 1363, Marechal Cândido Rondon, PR, 85960–970, Brazil [email protected]

164

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVI