LINDA LAUZE

Liepājai Egyetem, Lettország

A lett nyelvváltozatok funkciói és használati körei: rádiós és televíziós újságírók véleménye

A jelen tanulmány célja azoknak a funkcióknak és használati köröknek a jellemzése, amelyek a lett nyelvváltozatokhoz kapcsolódnak, és a rádiós és televíziós újságírókkal készített interjúkból következtethetők ki. A vizsgálat 24 lett rádiós és televíziós újságíróval, valamint műsorvezetővel felvett interjúkon alapul. A Litván Nyelvi Intézet által a Litván Állami Tudományos és Tanulmányi Alapítványhoz benyújtott Baltic Sociolinguistics (BalSoc): Linguistic Awareness and Orientation in Lithuania and Latvia című projekt része (projektvezető: Loreta Vaicekauskienė, PhD). A személyes, standardizált interjúk összesen 883 percet tettek ki, és 20 kérdésből álltak; ezek a következő témákra összpontosítottak: a nyelv jellemzői, a nyelv presztízse, az újságírók nyelvi és kommunikációs kompetenciája, a nyelvpolitika és a lettországi nyelvi helyzet, továbbá az adatközlőkre (életkor, születési hely, anyanyelvjárás, végzettség, munkatapasztalat) és az általuk vezetett műsorokra vonatkozó adatok. A minta 24, 32–48 éves férfiból állt, akik országos és kereskedelmi audiovizuális médiumokat képviseltek. A projekt során folytatott hosszú megbeszélések és előzetes kutatás után e társadalmi csoport képviselőit tipikus rádiós és televíziós újságíróknak, illetve műsorvezetőknek sorolták be. A gender studies feladata lehet annak elemzése, hogy „miért férfiak szerepelnek a legtöbb nyugati ország rádió- és televíziós hírműsoraiban, és miért ők vezetik a dokumentumfilmeket és más »komoly« műsorokat” (Kroløkke, Sørensen 2006: 91). A jelen tanulmány a rádiós és televíziós újságíróknak az irodalmi nyelv, a társalgási beszéd, a szleng és a nyelvjárási alnyelvek funkcióiról és használati köreiről alkotott véleményével foglalkozik, nemcsak az audiovizuális médiában, hanem más diskurzusokban is.

190

KALBOS KULTŪRA | 82

A lett nyelv rétegződése

A modern nyelvtudományban nincs egységes felfogás a lett nyelv rétegződéséről. Inta Freimane például azt javasolja, hogy a lett nyelvváltozatokat standard nyelvre és nem standard nyelvre osszuk; az irodalmi-társalgási beszéd a standard nyelv része, míg az alacsonyabb regiszterű társalgási beszéd a nem standard nyelv egyik változata (Freimane 1993: 27–28). Jānis Rozenbergs hasonló nézetet képvisel, más terminusokkal kifejezve (Rozenbergs 2004: 143–145). A fenti megközelítések a irodalmi – nem irodalmi kritériumot alkalmazzák. Ha ezt a kérdést szociolingvisztikai szempontból vizsgáljuk, a társalgási beszéd a nyelv önálló létezési formája, amely kívül esik az irodalmi nyelv keretein. A nemzeti nyelv területileg korlátozatlan változata, amelynek alapvető jellemzői a spontán szóbeli forma és a beszédhelyzet kötetlensége (Lauze 2004: 160). Ferguson diglossziaelmélete szerint az irodalmi nyelv presztízse magasabb a társadalomban, mint a társalgási beszédé.

A szlenggel foglalkozva a lett nyelvészek mindeddig nagyobb figyelmet szenteltek annak szókészletére. E témában Ojārs Bušs és Vineta Ernstone készítette a legjelentősebb publikációkat; ide tartozik Ernstone doktori értekezése és egy lett szlengszótár is (Bušs 1979; Ernstone 1998; Ernstone 1999; Bušs, Ernstone 2006; Bušs 2006; Ernstone 2006). Egyes szociolingvisták egyetértenek abban, hogy a szleng a lett nyelv egyik változata lehet (Druviete 1988: 198–199; Ernstone 1999: 8). A jelen kutatás szerint a nyelvjárások területileg korlátozott változatokként, a szleng pedig a lett nyelv társadalmilag korlátozott változataként kezelhető. Mindazonáltal ahhoz, hogy a szleng önálló státuszát határozottan ki lehessen mondani, további vizsgálatokra lenne szükség a szleng más nyelvi szintjeiről is, nem csupán a szókészletről, hanem a fonetikáról, a morfológiáról és a szintaxisról.

Országos rádió és televízió: a nyelvhasználat érvényben lévő szabályai

Álláspontunk szerint a médiában, különösen az országos médiában dolgozóknak kizárólag standard nyelvet kellene használniuk. A

L. LAUZE. Functions and spheres of use of Latvian language varieties: radio and television journalists’ opinion

191

A lett nemzeti rádió újságíróinak munkaszerződése külön záradékot tartalmaz a nyelvhasználatról. Néhány korlátozás a következő:

• A szerződés értelmében az újságírók nem használhatnak szlenget, vulgáris vagy durva kifejezéseket.

• Kerülniük kell a túl sok idegen szó használatát. Az idegen nyelvű interjúkat és hozzászólásokat le kell fordítani lett nyelvre.

• A nyelvjárások használata csak akkor megengedett, ha az interjúalany valamelyik nyelvváltozatot használja; az újságírónak irodalmi nyelven kell megszólalnia, kivéve, ha a műsor egy meghatározott közönségnek szól (például a latgalei nyelvjárás beszélőinek).

• A lett rádiónál dolgozó újságíróknak magas színvonalú, gazdag irodalmi nyelvet kell használniuk, amely megfelel a kor szellemének és az elfogadott normáknak.

• A tanulmányi központ folyamatosan figyelemmel kíséri és értékeli a rádiós újságírók, kommentátorok és műsorvezetők beszédének minőségét és kulturáltságát.

A lett televízióban dolgozó újságíróknak hasonló szabályokat kell követniük. Mindannyiuknak figyelembe kell venniük a A zsurnalisztikában és a lett televízióban foglalkoztatottak etikai alapelvei, valamint a A lett televízió műsorainak szakmai normái című dokumentumokat. Néhány korlátozás a következő:

• A nyelvnek világosnak és egyszerűnek kell lennie; kerülni kell a túlzásokat és a kétértelmű kifejezéseket.

• A műsorvezetőknek és az újságíróknak követniük kell az irodalmi lett nyelv stílusát.

• A nyelvjárások használata kizárólag különleges társadalmi érdekek védelmében megengedett (például egyes nyelvjárások megőrzése érdekében).

• A televíziós műsorokban tilos vulgáris kifejezéseket vagy a fennálló társadalmi normákkal össze nem egyeztethető nyelvezetet használni.

• Kivételes helyzetekben elfogadhatók a nem megfelelő kifejezések (nem sztenderd, udvariatlan), ha hozzájárulnak a magasabb színvonalú tájékoztatáshoz, és ha elkerülésük ronthatná a műsor minőségét.

192

KALBOS KULTŪRA | 82

NYELVI FUNKCIÓK

A lett nyelvváltozatokról készített interjúkban az újságírók és a műsorvezetők több fontos nyelvi funkcióra hivatkozva fejtették ki véleményüket: ezek a kommunikatív, a referenciális, a fatikus, az emotív, az appellatív és az esztétikai funkció.

Kommunikatív funkció

A kommunikatív nyelvi funkció audiovizuális médiumokon keresztüli megvalósulásában a standard nyelv dominál. A tömegkommunikációban használt egyéb nyelvváltozatok helyzetéről több következtetést vonhatunk le az alábbi kérdésekre adott válaszok alapján: Ön szerint megengedhető-e a köznyelvi beszéd használata a rádióban és a televízióban? Hogyan viszonyul a szleng elemeihez? Mit gondol a helyi nyelvjárás vagy szociolektus elemeinek használatáról? Milyen helyzetekben alkalmazhatók ezek? A válaszadók többsége elismerte, hogy használ köznyelvi beszédet és szlenget az audiovizuális médiumokban, ugyanakkor különféle korlátokat szabtak a műsor témája, típusa és közönsége tekintetében. Ezek a nyelvváltozatok elfogadhatók lehetnek a mindennapi életről szóló, széles közönségnek szánt szórakoztató műsorokban, speciális témájú — például könnyűzenével, sporttal vagy számítógépekkel foglalkozó — műsorokban, valamint fiataloknak szóló műsorokban, de híradásokban és más komoly műsorokban nem. Egyes interjúk szerint a nem standard nyelv használata bizonyos elemekre korlátozódik. Hangsúlyozták, hogy ezekben az esetekben az újságírók nyelvi ízlésének és ösztönének a tisztesség határain belül kell maradnia.

A más nyelvváltozatokból átvett elemekről szólva ezek Jānis Rozenbergs informatív stílusról adott meghatározása szerint értelmezhetők: „az informatív stílus az írott standard nyelv egyik stílusa, amely megfelelő helyen a köznyelvi beszéd elemeit, sőt (bizonyos hatások elérése érdekében) a nem standard nyelv elemeit is felhasználja” (Rozenbergs 2004: 94). A rádió- és televízió-adásokban használt újságírói nyelvezet szóbeli formában jelenik meg, ugyanakkor a beszélt és az írott nyelv jellemzőivel egyaránt rendelkezik. Egyrészt a műsorvezetők műsoraikban előre megírt szövegeket használnak. Másrészt spontán módon is beszélhetnek műsorvezetés közben, vagy egyszerűen reagálhatnak egy beszédhelyzetre. Az előkészített nyilvános beszéd és a spontán beszéd közötti határ meglehetősen elmosódott lehet, de a spontán beszéd az, amely nagyobb teret enged a nem standard nyelvi elemek használatának.

L. LAUZE. Functions and spheres of use of Latvian language varieties: radio and television journalists’ opinion

193

A nem standard nyelvi elemek használatának kérdése az önkontrollhoz is kapcsolódik. Az interjúk adatai szerint a műsorvezetők saját műsoraikban kevésbé figyelnek arra, hogyan beszélnek; inkább a beszélgetés tartalmára összpontosítanak. A közelmúlt nyelvészeti szakirodalmában több szerző is rámutatott a nyelvhasználat stílusok kereszteződésének, összeolvadásának vagy átláthatóságának nevezett tendenciájára (lásd Rozenbergs 2006: 114; Nitiņa 2004: 32; Ernstone 2009: 36–37).

A kutatás eredményei azt mutatták, hogy az újságírók köznyelvi beszéddel és szlenggel kapcsolatos nyelvi attitűdjei között nincsenek jelentős különbségek. A köznyelvi beszéd elemeit valamivel kedvezőbben értékelték, de a válaszadók összességében nem állították szembe a köznyelvi beszédet és a szlenget, kivéve a szlenghez tartozó vulgáris kifejezéseket. Megemlíthetjük az ellentétes táborban dolgozó kollégák munkájával kapcsolatos sztereotip vélekedést. Egy kereskedelmi médium képviselője, L¹ (42 éves férfi, egy népszerű műsor munkatársa) hangsúlyozza, hogy az államot képviselő nemzeti rádió és nemzeti televízió újságíróinak helyes irodalmi nyelven kell beszélniük. Ezzel szemben egy közszolgálati médium képviselője, N (44 éves férfi, akadémiai közönségnek szóló műsor munkatársa) rámutat: „egy magántulajdonban lévő médium szabadon mondhat olyasmit, amit én közszolgálati médiumban nem mondhatok.” Különös figyelmet fordítanak a köznyelvi beszédből és a szlengből átvett elemek mennyiségére. Ezeket nem szabad túlzásba vinni. Egy kereskedelmi rádióállomásnál dolgozó műsorvezető, G (38 éves férfi, egy népszerű műsor munkatársa) arra a felismerésre jutott, hogy „néha túl nagy a köznyelvi beszéd aránya a nyilvános térben, és az ember azzal is kitűnhet, ha szebben beszél”.

A tömegmédia nyelvének funkcionális altípusok és stílusok rendszerében elfoglalt helyéről szólva Ilze Lokmane elismeri, hogy az újságírói stílus normája az elmúlt évtizedekben a köznyelvi beszéd felé tolódott el (Lokmane 2009: 8). Több interjúban a rádiós és televíziós újságírók úgy vélekedtek, hogy a szlengnek nem szabad a társadalmi kommunikáció egyetlen eszközévé válnia.

A kommunikatív funkciót betöltő nyelvváltozatokat elemezve meg kell állapítani, hogy az audiovizuális médiumokban az alnyelvjárások használata is korlátozott. Csak különleges esetekben, például speciális műsorokban vagy regionális hírekben engedhető meg. Kivételes esetnek számít, amikor egy jól

¹A válaszadók magánéletének védelme érdekében minden személyt olyan nagybetűvel jelölünk, amely nem egyezik meg egyetlen nevének kezdőbetűjével sem.

194

KALBOS KULTŪRA | 82

Pozitív értékelést kap, ha egy ismert zenész egy népszerű műsort vezet, és a latgal nyelvjárásban beszél egy kereskedelmi rádióállomáson. Két válaszadó említette a szubdialektus további funkcióját. Ha egy műsorban hallható, előmozdíthatja a hallgatók és nézők hazafias érzületét. Érdemes megvitatni azt a következő gondolatot, amelyet egy kereskedelmi médium képviselője, G (38 éves férfi, népszerű műsorban dolgozik), fogalmazott meg. Azt mondja: „A tömegmédia kiélezett versenyében egy műsorvezető feltűnő lehet, ha szubdialektusban beszél, de ahhoz, hogy sikeres legyen, személyiségnek kell lennie.” Az információközléshez a tömegmédia nyelvének érthetőnek kell lennie, ám ebből a szempontból a szubdialektusok (a szlenghez hasonlóan) kommunikációs akadályokat állítanak. A publicisztikai nyelvhasználattal kapcsolatban két homlokegyenest ellentétes nézet létezik. Egy rádiós műsorvezető, G (38 éves férfi, kereskedelmi rádióállomáson dolgozik, népszerű műsorban), azon a véleményen van, hogy elfogadhatatlan a lett újságírásban elterjedt nézet, miszerint az irodalmi nyelv a jó publicisztikai nyelvhasználat. Egy másik újságíró, C (34 éves férfi, országos rádióállomáson dolgozik, népszerű műsorban), nem tartja szükségesnek a nem standard nyelvváltozatok tömegmédiumokban való használatát.

Referenciális funkció

A nyelv referenciális funkciója elsősorban a legtágabb értelemben vett kontextussal foglalkozik, „amely entitásokra, eseményekre, állapotokra stb. való utalást foglal magában” (Matthews 1997: 313). A diskurzuselemzésben „a nyelvhasználatnak ezt a szintjét nyelvi reprezentációnak nevezik” (lásd Thornborrow 2004: 58). Az újságírók és műsorvezetők két jellemző következtetése a köznyelvi beszéd és a szleng, valamint a szubdialektusok referenciális funkcióját tükrözi. Először is, egy személyiség vagy beszédhelyzet jobb jellemzése érdekében szükséges a fent említett nyelvváltozatokat használni a rádióban és a televízióban. Ez segít biztosítani a közölt információ hitelességét. Például egy rádiós műsorvezető, J (33 éves férfi, országos rádióállomáson dolgozik, népszerű műsort készít), azt javasolja, képzeljünk el egy helyzetet, amelyben egy sáros csizmát viselő gazda a traktorja mellett állva, kifinomult akadémiai nyelven beszélne a termésre vonatkozó várakozásairól. Hozzáteszi, hogy ebben az esetben színésznek tűnne. Másodszor, nagyon fontos az egyértelmű tájékoztatás, mert a konkrét témájú népszerű műsorokban – például sporttal, zenével, autókkal és közlekedéssel foglalkozó adásokban – a széles körben használt köznyelvi vagy szlengszerű szavakat részesítik előnyben a nyelvészek által jóváhagyott, hivatalosan elfogadott szakkifejezésekkel szemben.

L. LAUZE. Functions and spheres of use of Latvian language varieties: radio and television journalists’ opinion

195

Felhívó funkció

Az audiovizuális médiában a felhívó funkció betöltésekor a nyelvhasználat a hallgatókat és a nézőket célozza meg, hogy hatást gyakoroljon rájuk. Az interjúadatok azt mutatták, hogy az újságírók tisztában vannak a tömegmédia hatalmával. Ebben az értelemben a felhívó funkció a nyelv normatív és terminológiai vonatkozásaival is foglalkozik. Több válaszadó rámutatott, hogy a rádióban és televízióban használt új kifejezéseket a társadalom könnyebben elfogadja. Köztudott, hogy a tömegmédia nyelve befolyásolhatja a társadalom nyelvhasználatának minőségét. Ezért az újságírók felelőssége is, hogy milyen nyelvhasználatot választanak. Egyetérthetünk G rádiós műsorvezetővel (38 éves férfi, kereskedelmi rádióállomáson dolgozik, népszerű műsorban), aki ezt mondja: „Kereskedelmi médiumban irodalmi nyelvet kellene használnunk, mert gyerekek is hallgatnak minket. Nem megyek át a piroson, ha gyerekek vannak a közelben.”

Fatikus funkció

A fatikus funkció, amely kommunikáció közben biztosítja a beszélő és a címzett közötti kapcsolatot, valamennyi nyelvváltozat használatát lehetővé teszi, de az újságírók és műsorvezetők különös figyelmet fordítanak a köznyelvi beszédre és a szlengre. A kötetlen beszédhelyzet lehetővé teszi a beszélgetőpartnerek, vagyis az interjúztató és a közönség közötti távolság csökkentését. Egy televíziós műsorvezető, A (41 éves férfi, országos televíziónál dolgozik, népszerű műsort készít), rámutat, hogy az újságíró az interjú előtt szükséges kapcsolatot alakíthat ki a meghívott személlyel. Egy másik műsorvezető, T (36 éves férfi, kereskedelmi rádióállomáson dolgozik, tudományos közönségnek szóló műsorban), hangsúlyozza, hogy nem szereti, ha kötetlenül és barátságosan szólítják meg. Ez a társadalom jelentős részének nyelvi attitűdjét tükrözi; az emberek elfogadhatatlannak tartják, ha idegenek a lett nyelv informális névmásával, a tu névmással szólítják meg őket (lásd a Lauze 2002 szociolingvisztikai vizsgálatának eredményeit). A fatikus és egyéb nyelvi funkciót betöltő szlenghasználat értékelésekor az újságíróknak és műsorvezetőknek figyelembe kell venniük a következő szociolingvisztikai következtetést: „az olyan szavak, mint a ‘fuck’ és a ‘shit’ használata a nyilvános médiában a felszabadulás jelévé vagy a lázadás jelévé vált, attól függően, hogy ki hogyan tekint rá” (Spolsky 2003: 36).

196

KALBOS KULTŪRA | 82

Emotív funkció

A legtöbb műsor aligha nélkülözheti a nyelv emotív funkciójának kifejezését. Mindazonáltal különbséget kell tennünk a televízió két, U televíziós műsorvezető (39 éves férfi, kereskedelmi televíziónál dolgozik, tudományos közönségnek szóló műsorban) által meghatározott funkciója között: a híreket tájékoztatásként kell közölni, személyes álláspont kifejezése nélkül, míg egy másik műsorban elfogadható a szleng és az újságíró álláspontját kifejező egyszerű szavak használata. Az interjúk elemzése kimutatta, hogy valamennyi nyelvváltozat betöltheti az emotív funkciót.

Esztétikai funkció

A következő kérdésekre adott válaszok során Mit gondol, mi a „jó nyelv”? Melyik nyelvet nevezné jónak? Milyen jellemzők határozzák meg a jó nyelvet? Melyik nyelv tűnik vonzóbbnak az Ön számára?, valamint a válaszadók köznyelvhez, szlenghez és nyelvjárási alváltozatokhoz való nyelvi viszonyára vonatkozó, fent említett kérdések megválaszolásakor az újságírók és a műsorvezetők a nyelv esztétikai funkciójára is összpontosítottak. A nyelv esztétikai aspektusa a gazdagságával függ össze, amely jelzőkben és szinonimákban, egyes esetekben pedig hangzásában nyilvánul meg. Az interjúk összefüggéseiből világosan kitűnik, hogy a fent említett jegyeket hagyományosan az irodalmi nyelv jellemzőinek tekintik. Több válaszadó is említette, hogy a nyelvjárási alváltozatok használata színesebbé és vonzóbbá teszi az újságírói nyelvet. Egy televíziós műsorvezető, N. (44 éves férfi, az országos televíziónál dolgozik, tudományos közönségnek szóló műsorban), a műveletlen emberek nyelvét, amely tele van sértő szavakkal és zsargonkifejezésekkel, különös zenéhez hasonlítja. Összességében az audiovizuális média megkérdezett képviselői többé-kevésbé tisztában vannak valamennyi nyelvváltozat esztétikai funkciójával.

A LETT NYELVVÁLTOZATOK HASZNÁLATI SZÍNTEREI

A nyelvnek a társadalomban jól körülhatárolható használati színterei lehetnek. Egy állam nyelvi helyzetének elemzésekor az egyik fontos tényező az irodalmi nyelv használata a társadalmi élet fő területein. Más szóval, utalni kell

L. LAUZE. Functions and spheres of use of Latvian language varieties: radio and television journalists’ opinion 197

a nyelv szociolingvisztikai funkcióira. Ina Druviete szerint a nyelvpolitika elméletében nem létezik a szociolingvisztikai domének egységes és általánosan elfogadott osztályozása (Druviete 2007: 138). A lett szociolingvisztikában széles körben elfogadott a következő, 13 doménre történő felosztás:

Állami és kormányzati intézmények (parlamentek, minisztertanácsok, minisztériumok).

Fegyveres erők, szövetségi rendőrség.

Önkormányzatok, önkormányzati rendőrség.

Közlekedés és kommunikáció.

Ipar és mezőgazdaság.

Egészségügyi ellátás, társadalombiztosítás.

Kereskedelem, szociális szolgáltatások.

Felsőoktatás, tudomány.

Tömegtájékoztatás.

Alap- és középfokú oktatás.

Kultúra (irodalom, színház stb.).

Mindennapi élet, informális kapcsolatok.

Family (Druviete 2000: 10–11).

A Vannak-e olyan életterületek és társadalmi szférák, ahol példamutató köznyelvet kellene használni? kérdésre adott válaszokból megállapíthatók a válaszadók attitűdjei az irodalmi nyelv használati szféráival kapcsolatban. Ezeket kétféleképpen említik. Egyrészt az újságírók és a műsorvezetők meghatározott szociolingvisztikai területeket neveznek meg, másrészt e területek képviselőiről beszélnek. A válaszadók többsége hangsúlyozza, hogy a köznyelv a nyilvános térben használandó nyelvváltozat. A válaszokat gyakran pontosítva említik az irodalmi nyelv használati szféráit, például az állami és kormányzati intézményeket; a felsőoktatást és a tudományt; a tömegtájékoztatást; az alap- és középfokú oktatást; valamint a kultúrát. Az irodalmi nyelv használatával szemben magasabb elvárásokat támasztanak a politikusokkal, parlamenti képviselőkkel, tudósokkal, oktatókkal, újságírókkal, rádiós és televíziós műsorvezetőkkel stb. szemben. A nyilvános F rádió egyik képviselője (48 éves férfi, egy népszerű műsor munkatársa) így fogalmaz: „azok az emberek, köztük a politikusok és a különféle sztárok, közszereplők.” A válaszadók közül többen szembeállítják a nyilvános teret a magánélettel, amikor a nem standard nyelv használati szféráiról beszélnek; ezek közé tartozik a mindennapi élet, az informális kapcsolatok és a család.

198

KALBOS KULTŪRA | 82

KÖVETKEZTETÉS

A társalgási beszéd jelentős hatással van a nyelvhasználatra a nyilvános térben; az interjúk eredményei azonban azt mutatták, hogy a lett irodalmi nyelv helyzete szilárd. Az audiovizuális médián keresztül megvalósuló kommunikációs funkcióban a standard nyelv dominál. Egyrészt a nyelvhasználat meglévő szabályai korlátozzák a lett nyelv más változatainak használatát az országos rádióban és televízióban. Másrészt az újságírók önkontrollja, valamint kollégáiké, a műsor hallgatóié és nézőié, továbbá az irodalmi nyelv jelentőségével kapcsolatos személyes meggyőződésük megerősíti annak pozícióját nemcsak az országos, hanem a kereskedelmi audiovizuális médiában is.

A megkérdezett rádiós és televíziós szakemberek nem beszélnek a journalese-ben tükröződő valamennyi nyelvi funkcióról²; ugyanakkor tisztában vannak a lett nyelv valamennyi változatának fő funkcióival és használati szféráival. Amikor az irodalmi nyelvről, a társalgási beszédről, a szlengről és a nyelvjárási alnyelvjárásokról beszélnek, a válaszadók véleménye a kommunikációs, referenciális, fatikus, emotív, appellatív és esztétikai funkciókra vonatkozik.

A válaszadók többsége hangsúlyozta, hogy az irodalmi nyelv a társadalmi élet fő területein használandó nyelvváltozat. Több esetben a nyilvános teret a magánélettel állítják szembe; ekkor a nem standard nyelv használati szférái közé a mindennapi élet, az informális kapcsolatok és a család tartoznak.

A további kutatások során szükséges lenne elemezni a válaszadók beszédviselkedését rádiós vagy televíziós műsorok készítése közben. Ez megmutatná a nyelvi attitűdjük és a lett nyelvváltozatok tényleges használata közötti összefüggést.

REFERENCES

Bušs O. 1979: Latviešu valodas nedialektālā neliterārā leksika jeb slengs. – Latvijas PSR Zinātņu Akadēmijas Vēstis, nr. 2, 68–77.

Bušs O. 2006: Latviešu valodas slenga leksika teorētiskā un praktiskā leksikogrāfiskā skatījumā. – Lietuviešu un latviešu sastatāmās stilistikas jautājumi, Šauļi: ŠUL, 214–224.

Bušs O., Ernstone V. 2006: Latviešu valodas slenga vārdnīca, Rīga: Norden AB.

² There was no direct question about language functions in the interviews.

L. LAUZE. Functions and spheres of use of Latvian language varieties: radio and television journalists’ opinion

199

D r u v i e t e I. 1988: Par jaunatnes sarunvalodu. – Valodas aktualitātes – 1987, Rīga: Zinātne, 197–202.

D r u v i e t e I. 2000: Sociolinguistic Situation and Language Policy in Baltic States, Rīga: University of Latvia.

D r u v i e t e I. 2007: Augstākā izglītība sociolingvistisko jomu kontekstā. – Vārds un tā pētīšanas aspekti: rakstu krājums 11, Liepāja: LiePA, 138–146.

E r n s t s o n e V. 1998: Slenga elementi mūsdienu reklāmā. – Vārds un tā pētīšanas aspekti: rakstu krājums 2, Liepāja: LPA, 32–36.

E r n s t s o n e V. 1999: Latviešu valodas slenga leksika. Disertācijas kopsavilkums filoloģijas doktora grāda iegūšanai, Rīga: LU Latviešu valodas institūts.

E r n s t s o n e V. 2006: Aizgūtās interjekcijas latviešu slengā. – Lietuviešu un latviešu sastatāmās stilistikas jautājumi, Šauļi: ŠUL, 370–379.

E r n s t s o n e V. 2009: Par vārdu izvēli un stilu caurspīdīgumu publiskajā saziņā. – Valodas prakse: vērojumi un ieteikumi. Nr. 4, Rīga: LU Akadēmiskais apgāds, 36–41.

F r e i m a n e I. 1993: Valodas kultūra teorētiskā skatījumā, Rīga: Zvaigzne.

K r o l ø k k e C., S ø r e n s e n A. S. 2006: Gender Communication Theories and Analyses: from Silence to Performance, Thousand Oaks, London and New Delhi: Ssge Publications.

L a u z e L. 2002: Vecuma atšķirības uzrunas lietojumā. – Vārds un tā pētīšanas aspekti: rakstu krājums 6, Liepāja: LiePA, 434–440.

L a u z e L. 2004: Ikdienas saziņa: vienkāršs teikums latviešu sarunvalodā, Liepāja: LiePA.

L o k m a n e I. 2009: Publicistikas valodas vieta funkcionālo paveidu un stilu sistēmā. – Valoda: nozīme un forma. Plašsaziņas līdzekļu valoda = Language: Meaning and Form. Mass Media Language, Rīga: LU Akadēmiskais apgāds, 5–13.

M a t t h e w s P. H. 1997: The Concise Oxford Dictionary of Linguistics, Oxford and New York: Oxford University Press.

N ī t i ņ a 2004: Moderna cilvēka valoda, Rīga: Valsts valodas aģentūra.

R o z e n b e r g s J. 2004: The Stylistics of Latvian, Rīga: LU Akadēmiskais apgāds.

R o z e n b e r g s J. 2006: Publicistikas valodas stils latviešu valodas stilu sistēmā. – Lietuviešu un latviešu sastatāmās stilistikas jautājumi, Šauļi: ŠUL, 112–121.

S p o l s k y B. 2003: Sociolinguistics, Oxford: Oxford University Press.

T h o r n b o r r o w J. 2004: Language and the media. – L. Thomas [et al.]. Language, Society and Power. 2nd ed. London and New York: Routledge, 55–74.

Gauta 2009 11 17

200

KALBOS KULTŪRA | 82

LATVIŲ KALBOS VARTOSENOS VARIANTŲ FUNKCIJOS IR SRITYS: RADIJO IR TELEVIZIJOS ŽURNALISTŲ NUOMONĖ

Santrauka

Straipsnio tikslas – apibūdinti latvių kalbos vartosenos variantų funkcijas ir sritis, išryškėjusias pokalbyje (interviu) su radijo ir televizijos žurnalistais. Buvo tiriama žurnalistų nuomonė apie literatūrinę, šnekamąją kalbą, tarmes ir kitus kalbos vartosenos variantus bei komunikacinę, referentinę, fatinę, emocinę, apeliatyvinę ir estetinę kalbos funkcijas.

Darbe remiamasi 24 pokalbiais su Latvijos radijo ir televizijos žurnalistais bei programų vedėjais. Visi tyrime dalyvavę respondentai buvo 32–48 metų vyrai. Bendra pokalbių trukmė – 883 minutės. Interviu sudarė 20 klausimų, pagrindinė jų tematika susijusi su kalbos prestižu, kalbos politika ir bendra kalbos situacija Latvijoje, žurnalistų kalbine ir komunikacine kompetencija. Tiesioginių klausimų apie kalbos funkcijas nebuvo.

Tyrimo rezultatai parodė, kad šnekamoji kalba turi nemenką įtaką viešosios kalbos vartosenai. Tačiau nenustatyta, kad latvių literatūrinė kalba patiria didesnį neigiamą poveikį, jos padėtis pakankamai stabili. Nors žurnalistai ir programų vedėjai nebuvo linkę kalbėti apie žurnalistų kalbos funkcijas, iš pokalbių buvo aišku, kad jie suvokia pagrindines latvių kalbos vartosenos variantų funkcijas ir sritis. Toliau tiriant žurnalistų kalbą būtų svarbu išnagrinėti respondentų kalbinę elgseną jiems rengiant radijo ir televizijos laidas.

Tyrimas atliktas pagal Lietuvos valstybinio mokslo ir studijų fondo finansuotą projektą Baltų sociolingvistika: kalbinė visuomenės savimonė Lietuvoje ir Latvijoje (projekto vadovė dr. Loreta Vaicekauskienė).

LINDA LAUZE

Liepājas Universitāte

Lielā iela 14

Liepāja LV-3401 Latvia

[email protected]

L. LAUZE. Functions and spheres of use of Latvian language varieties: radio and television journalists’ opinion

201