Functions and Spheres of Use of Latvian Language Varieties: Radio and Television Journalists’ Opinion

190 NYELVI KULTÚRA | 82 LINDA LAUZE Liepājai Egyetem, Lettország A LETT NYELVVÁLTOZATOK FUNKCIÓI ÉS HASZNÁLATI TERÜLETEI: RÁDIÓÉS TELEVÍZIÓS ÚJSÁGÍRÓKÉ VÉLEMÉNY E tanulmány célja a lett nyelvi változatosság azon használati funkcióinak és színtereinek jellemzése, amelyek rádióés televíziós újságírókkal készített interjúkból következtethetők ki. A vizsgálat 24 lett rádiós és televíziós újságíróval, valamint műsorvezetővel rögzített interjúkon alapul. A tanulmány a Baltic Sociolinguistics (BalSoc): Linguistic Awareness and Orientation in Lithuania and Latvia (projektvezető: Dr Loreta Vaicekauskienė) című projekt része, amelyet a Litván Nyelvi Intézet nyújtott be a Litván Állami Tudományos és Tanulmányi Alapítványhoz. A 883 perc teljes időtartamú, személyes, standardizált interjúk 20 kérdésből álltak, amelyek a következő kérdésekre összpontosítottak: nyelvi jellemzők, nyelvi presztízs, az újságírók nyelvi és kommunikációs kompetenciája, a lettországi nyelvpolitika és nyelvi helyzet, továbbá a válaszadókra vonatkozó adatok (életkor, születési hely, anyanyelvjárás, iskolai végzettség, munkatapasztalat), valamint az általuk vezetett műsorok. A minta 24 férfi, 32–48 éves, országos és kereskedelmi audiovizuális média képviselőiből állt. A projekt során folytatott hosszú megbeszélések és előzetes kutatások után e társadalmi csoport képviselőit tipikus rádiós és televíziós újságírókként, valamint műsorvezetőkként kategorizálták. A gender studies feladata kellene, hogy legyen annak elemzése, „miért szerepel a legtöbb nyugati országban a rádióban és a televízióban férfiak a hírműsorokban, valamint a dokumentumfilmek és más „komoly” műsorok műsorvezetőiként” (Kroløkke, Sørensen 2006: 91). A jelen tanulmány a rádiós és televíziós újságíróknak az irodalmi nyelv, a köznyelvi beszéd, a szleng és a nyelvjárási alváltozatok funkcióiról és használati köreiről alkotott véleményével foglalkozik, nemcsak az audiovizuális médiában, hanem más diskurzusokban is. L. LAUZE. A lett nyelvváltozatok funkciói és használati körei: rádiós és televíziós újságírók véleménye 191 A LETT NYELV RÉTEGZŐDÉSE A modern nyelvészetben nincs egységes értelmezés a lett nyelv rétegződéséről.-n modern linguistics there is no uniform understanding of the stratification of the Latvian language. Például Inta Freimane azt javasolja, hogy a lett nyelvváltozatokat standard nyelvre és nem standard nyelvre kell felosztani, ahol az irodalmi-köznyelvi beszéd a standard nyelv része, az alacsony szintű köznyelvi beszéd pedig a nem standard nyelv egyik változata (Freimane 1993: 27–28). Jānis Rozenbergs hasonló nézetet vall, más terminusokkal kifejezve (Rozenbergs 2004: 143–145). A fenti megközelítésekben az irodalmi – nem irodalmi kritériumot alkalmazták. Ha ezt a kérdést szociolingvisztikai szempontból vizsgáljuk, a köznyelvi beszéd a nyelv irodalmi nyelv keretein kívüli létezésének önálló formája. A nemzeti nyelv területileg korlátlan változata, amelynek legfőbb jellemzői a spontán beszélt forma és a beszédhelyzet kötetlensége (Lauze 2004: 160). Ferguson diglossziaelmélete szerint az irodalmi nyelv nagyobb presztízsű a társadalomban, mint a köznyelvi beszéd. A szlenggel foglalkozva a lett nyelvészek mindeddig nagyobb figyelmet fordítottak annak szókincsére. A kérdés legjelentősebb publikációit Ojārs Bušs és Vineta Ernstsone készítette; mások közé tartozik Ernstsone doktori disszertációja és a lett szleng szótára (Bušs 1979; Ernstsone 1998; Ernstsone 1999; Bušs, Ernstsone 2006; Bušs 2006; Ernstsone 2006). Egyes szociolingvisták egyetértenek abban, hogy a szleng a lett nyelv egyik változata lehet (Druviete 1988: 198–199; Ernstsone 1999: 8). A jelen kutatás azt állítja, hogy a dialektusok a lett nyelv területileg korlátozott változataiként, míg a szleng társadalmilag korlátozott változataként kezelhetők. Mindazonáltal ahhoz, hogy a szleng önálló státuszát határozottan állíthassuk, szükséges lenne a szleng más szintjeit is tovább vizsgálni; nemcsak a szókincset, hanem a fonetikát, a morfológiát és a szintaxist is. NEMZETI RÁDIÓ ÉS TELEVÍZIÓ: A NYELVHASZNÁLATRA VONATKOZÓ HATÁLYOS SZABÁLYOK Azt állítjuk, hogy a médiában, különösen a nemzeti médiában dolgozóknak kizárólag a standard nyelvet kellene használniuk. A 192 KALBOS KULTŪRA | 82 A Lett Nemzeti Rádiónál dolgozó újságírók munkaszerződésében külön záradék vonatkozik a nyelvhasználatra. Néhány korlátozás a következő: • A szerződés értelmében az újságírók nem használhatnak szlenget, vulgáris vagy durva kifejezéseket. • Kerülniük kell a túl sok idegen szó használatát. Az idegen nyelvű interjúkat és kommentárokat le kell fordítani lett nyelvre. • A nyelvjárások csak akkor elfogadottak, ha az interjúalany a nyelv egyik változatát használja, míg az újságírónak irodalmi nyelvet kell használnia, kivéve, ha a műsor egy speciális közönséget céloz meg (például a latgall nyelvjárás beszélőit). • A lett rádiónál dolgozó újságíróknak magas színvonalú, gazdag irodalmi nyelvet kell használniuk, amely megfelel a kor szellemének és az elfogadott normáknak. • A tanulmányi központ folyamatosan figyelemmel kíséri és értékeli a rádiós újságírók, kommentátorok és műsorvezetők beszédét annak minősége és kulturáltsága szempontjából. A lett televíziónál dolgozó újságíróknak hasonló szabályokat kell követniük. Mindannyiuknak figyelembe kell venniük a „Minden, az újságírásban és a Lett Televízióban foglalkoztatott személy etikai alapelvei” című dokumentumot, valamint a Lett Televízió műsorainak szakmai szabványait. Íme néhány korlátozás: • A nyelvnek világosnak és egyszerűnek kell lennie; a túlzásokat és a kétértelmű kifejezéseket kerülni kell. • A műsorvezetőknek és az újságíróknak ragaszkodniuk kell az irodalmi lett nyelv stílusához. • A nyelvjárások használata csak különleges társadalmi érdekek védelme érdekében tolerálható (például egyes nyelvjárások megőrzése céljából). • Televíziós műsorokban nem megengedett vulgáris kifejezéseket vagy a fennálló társadalmi normákkal össze nem egyeztethető nyelvezetet használni. • Kivételes helyzetekben elfogadhatók a nem megfelelő kifejezések (nem standard, illetlen), ha hozzájárulnak a magasabb színvonalú tájékoztatáshoz, és ha az ilyen kifejezések elkerülése csökkenthetné a műsor minőségét. L. LAUZE. A lett nyelvi változatok funkciói és használati szférái: a rádiós és televíziós újságírók véleménye 193 A NYELV FUNKCIÓI A lett nyelvi változatokról készült interjúkban az újságírók és a műsorvezetők több fontos nyelvi funkcióra hivatkozva fejtették ki véleményüket, nevezetesen a kommunikatív, referenciális, fatikus, emotív, appellatív és esztétikai funkciókra. Kommunikatív funkció Az audiovizuális médián keresztül megvalósuló kommunikatív nyelvi funkció betöltése során a standard nyelvváltozat dominál. A következő kérdésekre adott válaszok alapján több következtetést is levonhatunk a tömegkommunikációban használt más nyelvváltozatok helyzetéről: Ön szerint megengedett a köznyelvi beszéd használata a rádióban és a televízióban? Mi a hozzáállása a szleng elemeihez? Mi a hozzáállása egy helyi nyelvjárás vagy szociolektus elemeinek használatához? Milyen helyzetekben alkalmazhatók ezek? A válaszadók többsége elismerte, hogy audiovizuális médiában köznyelvi beszédet és szlenget használ, ugyanakkor a műsor témájára, jellegére és közönségére vonatkozóan különböző korlátokat állapítottak meg. Ezek a nyelvváltozatok elfogadhatók lehetnek a mindennapi életről szóló, széles közönségnek szánt szórakoztató műsorokban, speciális témájú, például könnyűzenével, sporttal, számítógépekkel foglalkozó műsorokban, valamint fiataloknak szóló műsorokban, de nem a híradásokban és más komoly műsorokban. Egyes interjúkban a nem standard nyelvhasználat bizonyos elemekre korlátozódik. Hangsúlyozzák, hogy ezekben az esetekben az újságírók nyelvi ízlésének és ösztönének az illendőség határain belül kell maradnia. A más nyelvváltozatokból átvett elemekről szólva ezek Jānis Rozenbergs informatív stílusra adott meghatározásán belül kezelhetők: „az informatív stílus a standard írott nyelv egyik stílusa, amely szükség esetén a beszélt nyelv elemeit, sőt (bizonyos hatások elérése érdekében) a nem standard nyelv elemeit is felhasználja” (Rozenbergs 2004: 94). A rádióés televízióadásokban használt újságírói nyelv szóbeli formában jelenik meg; ugyanakkor a beszélt és az írott nyelv jellemzőivel egyaránt rendelkezik. Egyrészt műsoraik során az újságírók előre megírt szövegeket használnak. Másrészt spontán módon is beszélhetnek a műsor vezetése közben, vagy amikor egyszerűen egy beszédhelyzetre reagálnak. Az előkészített nyilvános beszéd és a spontán beszéd közötti határ meglehetősen bizonytalan lehet, azonban a spontán beszéd az, amely 194 NYELVI KULTÚRA | 82 azzal foglalkozik, hogy nagyobb lehetőség nyíljon a nem standard nyelv elemeinek használatára. Ez az önkontroll kérdése is. Az interjú adatai szerint a műsorvezetők saját műsoraik alatt kevésbé gondolnak arra, hogyan beszélnek; inkább a beszélgetés tartalmára összpontosítanak. A közelmúlt nyelvészeti szakirodalmában több szerző is rámutatott a nyelvhasználat egy tendenciájára, amelyet a stílusok kereszteződésének, a stílusok összeolvadásának vagy a stílusok átláthatóságának neveznek (lásd Rozenbergs 2006: 114; Nītiņa 2004: 32; Ernstsone 2009: 36–37). A kutatási eredmények azt mutatták, hogy az újságírók köznyelvhez és szlenghez való nyelvi viszonyulásában nincsenek jelentős különbségek. A köznyelvi beszéd elemeit kissé magasabbra értékelték, összességében azonban a válaszadók nem állították szembe a köznyelvi beszédet és a szlenget, kivéve a szlenghez tartozó vulgáris kifejezéseket. Megemlíthetjük a másik táborban dolgozó kollégák munkájával kapcsolatos sztereotipikus érzületet. Egy kereskedelmi médium L1 egyik képviselője (42 éves férfi, egy népszerű műsorban dolgozik) hangsúlyozza, hogy az államot képviselő országos rádió és országos televízió munkatársainak helyes irodalmi nyelven kell beszélniük. Ezzel szemben egy nyilvános médium N képviselője (44 éves férfi, akadémiai közönségnek szóló műsorban dolgozik) rámutat: „egy magántulajdonban lévő médium szabadon mondhat valamit, amit én egy nyilvános médiumban nem mondhatok ki.” Különös figyelmet kap a köznyelvi beszédből és a szlengből átvett elemek száma. Nem szabad túlzottan használni őket. Egy G rádiós műsorvezető (38 éves férfi, egy kereskedelmi rádióállomásnál dolgozik, egy népszerű műsorban dolgozik) felismerte, hogy „néha a köznyelvi beszéd sűrűsége a nyilvános szférában túl nagy, és az ember azzal teheti magát észrevehetővé, ha szebben beszél”. A tömegmédia nyelvének a funkcionális altípusok és stílusok rendszerében elfoglalt helyével foglalkozva Ilze Lokmane elismeri, hogy az utóbbi évtizedekben az újságírói stílus normája a köznyelvi beszéd felé mozdult el (Lokmane 2009: 8). Több interjúban a rádióés televíziós újságírók kifejtették azt a véleményt, hogy a szleng nem válhat a társadalmi kommunikáció egyetlen eszközévé. A kommunikációs funkciót betöltő nyelvváltozatok elemzésekor meg kell állapítani, hogy az audiovizuális médiában a nyelvjárási változatok használata is korlátozott. Csak különleges esetekben szabadna engedélyezni, például különleges műsorokban vagy regionális hírekben. Kivételes eset, amikor egy jól1 A válaszadók magánéletének védelme érdekében minden személyt olyan nagybetűvel jelölünk, amely egyik kezdőbetűjének sem felel meg. L. LAUZE. A lett nyelvváltozatok funkciói és használati körei: a rádióés televíziós újságírók véleménye 195 ismert zenész-műsorvezető népszerű műsort vezet, és egy kereskedelmi rádióállomáson latgall nyelvjárásban beszél, amit pozitívan értékelnek. Két válaszadó megemlítette a nyelvjárás egy további funkcióját. Amikor egy műsorban hallható, előmozdíthatja a hallgatók és a nézők hazafias érzületét. Érdemes megvitatni a G kereskedelmi médium egyik képviselője (38 éves férfi, népszerű műsorban dolgozik) által megfogalmazott alábbi gondolatot. Azt mondja: „a tömegmédia kiélezett versenyében egy műsorvezető feltűnővé válhat, ha nyelvjárásban beszél, de ahhoz, hogy sikeres legyen, személyiségnek kell lennie.” Az információátadás érdekében a tömegmédia nyelvének érthetőnek kell lennie, e tekintetben azonban a nyelvváltozatok (például a szleng) kommunikációs akadályokat állítottak fel. A publicisztikai nyelvvel kapcsolatban két homlokegyenest ellentétes nézet létezik. Egy G nevű rádiós műsorvezető (38 éves, férfi, kereskedelmi rádiónál dolgozik, egy népszerű műsorban) azon a véleményen van, hogy a lett újságírásban elfogadott elképzelés, miszerint az irodalmi nyelv jó publicisztikai nyelv, elfogadhatatlan. Egy másik újságíró, C (34 éves, férfi, országos rádiónál dolgozik, egy népszerű műsorban), nem tartja szükségesnek a nem standard nyelvváltozatok használatát a tömegmédiában. Referenciális funkció A nyelv referenciális funkciója elsősorban a kontextussal foglalkozik annak legtágabb értelmében, „amely magában foglalja az entitásokra, eseményekre, állapotokra stb. való hivatkozást”. (Matthews 1997: 313). A diskurzuselemzésben „a nyelvhasználatnak ezt a szintjét nyelvi reprezentációnak nevezik” (lásd Thornborrow 2004: 58). Az újságírók és műsorvezetők két tipikus következtetése a köznyelvi beszéd és a szleng, valamint a nyelvjárási változatok referenciális funkcióját tükrözi. Először is, egy személyiség vagy egy beszédhelyzet jobb jellemzése érdekében szükséges a fent említett nyelvi változatokat használni a rádióban és a televízióban. Ez elősegíti az adott információ hitelességének biztosítását. Például egy J. rádiós műsorvezető (33 éves, férfi, országos rádióállomásnál dolgozik, egy népszerű műsort fejleszt) azt javasolja, gondoljunk egy olyan helyzetre, amikor egy sáros csizmában, traktorja mellett álló gazda egy rendkívül kifinomult akadémiai nyelven beszélne a terméssel kapcsolatos elvárásairól. Hozzáteszi, hogy ebben az esetben úgy nézne ki, mint egy színész. Másodszor, nagyon fontos világos információkat adni, mert a konkrét témákkal, például sporttal, zenével, autókkal és közlekedéssel foglalkozó népszerű műsorokban a nyelvészek által jóváhagyott, hivatalosan elfogadott terminusok helyett a széles körben használt köznyelvi vagy szlengszavakat részesítik előnyben. 196 KALBOS KULTŪRA | 82 Appellatív funkció Az audiovizuális médiában az appellatív funkció megvalósításakor a nyelvhasználat a hallgatókat és a nézőket célozza, hogy befolyásolja őket. Az interjúadatok kimutatták, hogy az újságírók tisztában vannak a tömegmédia hatalmával. Ebben az értelemben az appellatív funkció a nyelv normatív és terminológiai aspektusaival is foglalkozik. Több válaszadó rámutatott, hogy a rádióban és televízióban használt új kifejezéseket a társadalom könnyebben elfogadja. Ismert, hogy a tömegmédia nyelve befolyásolhatja a társadalom nyelvének minőségét. Ezért az újságírók felelőssége az általuk választott nyelvhasználat is. Egyetérthetünk G rádiós műsorvezetővel (38 éves, férfi, egy kereskedelmi rádióállomásnál dolgozik, egy népszerű műsorban), aki ezt mondja: „egy kereskedelmi médiában irodalmi nyelvet kell használnunk, mert gyerekek hallgatják.” Nem megyek át az utcán, amikor piros a lámpa, ha gyerekek vannak a közelben. Fattyikus funkció A kommunikáció során a beszélő és a címzett közötti kapcsolatot biztosító fatikus funkcióban minden nyelvváltozat használható, de az újságírók és a műsorvezetők különös figyelmet fordítottak a köznyelvi beszédre és a szlengre. A kötetlen beszédhelyzet lehetővé teszi a beszélgetőpartnerek, nevezetesen az interjúkészítő és a közönség közötti távolság csökkentését. Az A nevű televíziós műsorvezető (41 éves, férfi, országos televíziónál dolgozik, egy népszerű műsort fejleszt) jelzi, hogy az újságíró az interjú előtt megteremtheti a szükséges kapcsolatot a meghívott személlyel. Egy másik műsorvezető, T (36 éves, férfi, kereskedelmi rádióállomásnál dolgozik, tudományos közönségnek szóló műsort vezet), hangsúlyozza, hogy nem szereti, ha informális és baráti módon szólítják meg. Ez a társadalom jelentős részének nyelvi attitűdjét tükrözi; az emberek elfogadhatatlannak tartják, ha idegenek a lett nyelv tegező névmásával, a tu-val szólítják meg őket (lásd a Lauze 2002 szociolingvisztikai vizsgálatának eredményeit). A fatikus és egyéb nyelvi funkciókat betöltő szleng használatának értékelésekor az újságíróknak és a műsorvezetőknek a következő szociolingvisztikai következtetést kell figyelembe venniük: „az olyan szavak, mint a ‘fuck’ és a ‘shit’ használata a nyilvános médiában az egyik nézőpont szerint a felszabadulás jelévé, a másik szerint pedig a lázadás jelévé vált” (Spolsky 2003: 36). L. LAUZE. A lett nyelvváltozatok funkciói és használati körei: rádióés televíziós újságírók véleménye 197 Emotív funkció A legtöbb műsor aligha nélkülözheti a nyelv emotív funkciójának kifejezését. Mindazonáltal meg kell különböztetnünk a televízió két eltérő funkcióját, amelyeket egy U televíziós műsorvezető azonosított (39 éves, férfi, kereskedelmi televíziónál dolgozik, akadémiai közönségnek szóló műsorban): a híreket információként kell közölni, személyes álláspont kifejezése nélkül, egy másik műsorban azonban elfogadható lenne a műsorvezető hozzáállását kifejező szleng és egyszerű szavak használata. Az interjúk elemzése kimutatta, hogy valamennyi nyelvváltozat betöltheti az emotív funkciót. Esztétikai funkció Amikor a következő kérdésekre válaszoltak: Mit gondol, mi a „jó nyelv“? Milyen nyelvet jellemezne jónak? Milyen jellemzők határozzák meg a jó nyelvet? Melyik nyelv tűnik vonzóbbnak az Ön számára? és a válaszadóknak a köznyelvhez, a szlenghez és a nyelvjárási alnyelvekhez való nyelvi attitűdjére vonatkozó fent említett kérdésekben az újságírók és a műsorvezetők figyelme szintén a nyelv esztétikai funkciójára összpontosult. A nyelv esztétikai aspektusa az epitetonokban és szinonimákban megnyilvánuló gazdagságával, egyes esetekben pedig zengzetességével függ össze. Az interjúk szövegkörnyezetéből egyértelmű, hogy a fenti jellemzőket hagyományosan az irodalmi nyelv sajátosságainak tekintik. Több válaszadó megemlítette, hogy a nyelvjárási alnyelvek használata színesebbé és vonzóbbá teszi az újságnyelvet. N televíziós műsorvezető (44 éves, férfi, a nemzeti televíziónál dolgozik, akadémiai közönségnek szóló műsorban) a tanulatlan emberek bántó szavakkal és zsargon kifejezésekkel teli nyelvét különös zenéhez hasonlítja. Összességében az audiovizuális média megkérdezett képviselői többé-kevésbé tisztában vannak valamennyi nyelvváltozat esztétikai funkciójával. A LETT NYELVVÁLTOZATOK HASZNÁLATI SZFÉRÁI A nyelv a társadalomban jól meghatározott használati szférákban tölthet be funkciót. Egy állam nyelvi helyzetének elemzésekor az egyik fontos tényező az irodalmi nyelv használata a társadalmi élet fő területein. Más szóval, hivatkozás történik 198 KALBOS KULTŪRA | 82 a nyelv szociolingvisztikai funkcióira. Ina Druviete állítása szerint a nyelvpolitika elméletében nincs a szociolingvisztikai domének egységes és általánosan elfogadott osztályozása (Druviete 2007: 138). A lett szociolingvisztikában széles körben elfogadott a következő, 13 doménre történő felosztás: • Állami és kormányzati intézmények (parlamentek, Minisztertanácsok, minisztériumok). • Fegyveres erők, szövetségi rendőrség. • Önkormányzatok, önkormányzati rendőrség. • Közlekedés és hírközlés. • Ipar és mezőgazdaság. • Egészségügy, társadalombiztosítás. • Kereskedelem, szociális szolgáltatások. • Felsőoktatás, tudomány. • Tömegtájékoztatási eszközök. • Alapés középfokú oktatás. • Kultúra (irodalom, színház stb.). • Mindennapi élet, informális kapcsolatok. • Család (Druviete 2000: 10–11). A Van-e az életnek és a társadalomnak olyan területe, ahol példamutató köznyelvet kell használni? kérdésre adott válaszokban azonosíthatók a válaszadók attitűdjei az irodalmi nyelv használatának szféráival kapcsolatban. Kétféleképpen utalnak rájuk. Először is, az újságírók és a műsorvezetők meghatározott szociolingvisztikai területeket említenek, másodszor pedig e területek képviselőiről beszélnek. A válaszadók többsége hangsúlyozza, hogy az irodalmi nyelv a közéletben használandó nyelvváltozat. Sok esetben az irodalmi nyelv használati köreit pontosabban meghatározva a következőket említik: állami és kormányzati intézmények; felsőoktatás, tudomány; tömegtájékoztatás; alapés középfokú oktatás; kultúra. Az irodalmi nyelv használatával kapcsolatban magasabb követelményeket támasztanak a politikusokkal, parlamenti képviselőkkel, tudósokkal, oktatókkal, újságírókkal, rádióés televízióműsor-vezetőkkel stb. szemben. Így a nyilvános F rádió egyik képviselője (48 éves, férfi, egy népszerű műsorban dolgozik) azt mondja: „azok az emberek, köztük a politikusok és a különböző sztárok, közszereplők.” Több válaszadó szembeállítja a közteret és a magánéletet, amikor a nem standard nyelv használati szféráiról beszél, amelyek közé a mindennapi élet, az informális kapcsolatok és a család tartoznak.