LIETUVIŲ KALBOS GRAMATIKOS TYRINĖJIMAI LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA

A ZIETELOI NYELVJÁRÁS FŐNEVE

A. VIDUGIRIS

Zietela a Litván SZSZK határától legtávolabb délre fekvő hely, ahol ősidők óta élnek litvánul tudó emberek. 1957-ben Zietela környékén még több mint 40-en beszéltek jobban vagy rosszabbul litvánul, többnyire idős emberek. Legtöbbjük Zasečiai faluban született, és csak ketten Pagiriuose. Tíz év alatt (1967-ig) több mint a felére csökkent a litvánul tudók száma Zietela környékén: többségük meghalt, néhányan elköltöztek: ketten a Lengyel Népköztársaságba, egy pedig az Ukrán SZSZK-ba távozott. 1962-ben meghalt az utolsó két idős asszony, akik Pagiriuose születtek, és jól tudtak litvánul. Emellett a még életben maradt idősek egy része egymástól távol él, és nincs kivel litvánul beszélnie, ezért erősen elfelejtették ezt a nyelvet. Így e nyelvjárás jobb képviselőiből mára már tíznél is kevesebb maradt.

A Zietelai litván nyelvjárás a nyelvtudomány számára rendkívül fontos, mivel évszázadokon át elszigetelt helyzetben volt, és egyaránt megőrzött archaikus, illetve újabb, sajátosan kialakult vonásokat. Ezért már több mint nyolcvan éve érdeklődnek iránta. E. Volteris, K. Būga, J. Rozvadovskis, P. Aruma, Chr. Stang, J. Gerulis, E. Frenkelis és mások kutatták.¹ Jelentős anyagot közöl Z. Zinkevičius „Lietuvių dialektologija” című munkája is (Vilnius, 1966). A fent említett nyelvészek munkái azonban többnyire csak egyes fontos adatokat közölnek erről a nyelvjárásról, teljes képet nem adnak róla.

E hiány legalább részleges pótlására a szerző 1957—1960-ban külön megvizsgálta a Zietelai nyelvjárás fonetikáját és morfológiáját. Az e területen végzett kutatások egy részét már közzétette.²

Az alábbiakban a Zietelai nyelvjárás főnevének leírását közöljük. A ragozás mellett első ízben tárgyaljuk részletesebben e nyelvjárás főnévképzését is. A szemléltető anyagot néhány később — többnyire 1962—1967-ben — lejegyzett példával egészítettük ki.

SZÓKÉPZÉS

§ 1. A Zietelai nyelvjárásban a főnévi származékok legnagyobb csoportját a képzőkkel alkotott származékok alkotják; az összetett szavakból, valamint az elő- és utóképzőkkel alkotott származékokból igen kevés adatot jegyeztek fel.

Szuffixumos származékok

§ 2. A szuffixumos származékok bizonyos jelentéscsoportokba sorolhatók. Az egyes csoportok származékait nem ábécérendben, hanem a szuffixumos származékok gyakorisága szerint tekintjük át, akárcsak a „Lietuvių kalbos gramatika” című műben³.

¹ Lásd: „Lietuvių kalbotyros klausimai” (a továbbiakban LKK), 2. köt., Vilnius, 1959, 239. o. és köv.

² A névmásról lásd LKK, 3. köt., 113—131. o.; az -inėti, -dinėti szuffixumokkal történő igeképzésről lásd MAD, A, 2(11). köt., 219—231. o. A nyelvjárás fonetikájáról néhány megjegyzést lásd LKK, 2. köt., 195. o. és köv.

³ Lásd a LTSR MA Lietuvių kalbos ir literatūros institutas kiadványát: Lietuvių kalbos gramatika, 1. köt., Vilnius, 1965, 251—473. o.

16*

147

Kicsinyítő képzős alakok

§ 3. A kicsinyítő, becéző, valamint nagyító és pejoratív szuffixumos származékok jelentése ugyanolyan, mint a köznyelvben. A cikkben a kicsinyítő és becéző jelentésű származékokat nem különböztetjük meg, csak a nagyító, illetve pejoratív jelentésű származékokat választjuk el. Külön tárgyaljuk azokat a szavakat is, amelyek már nem rendelkeznek becéző-kicsinyítő jelentéssel.

§ 4. -ėlis, -ė. A -elis, -ė szuffixum (megpuhult mássalhangzók után kiejtése -alis, -ė) az egyik legproduktívabb. Az e szuffixummal képzett származékok rendszerint olyan kétszótagú főnevekből jönnek létre, amelyek tárgyakat, növényeket, állatokat, személyeket, az ember (vagy állat) testrészeit stb. jelölik, például: akėlės⁴, bandėlė, bernėlis, beržālis ~ beržėlis, burnėlė, dalgėlė, daržālis ~ daržėlis, dāubėlė || duᵒbėlė, drāugėlis, duᵒnėlė, galvėlė, girālė ~ girėlė, giẽsmėlė, graštālis, kalnėlis, kampālis, kartėlė, kelālis ~ kelėlis, kojālės, kruᵛvėlė, kuᵒlālis ~ kuolėlis, lamptėlė „deszkalapocska”, lankėlis, liẽpālis „hársfácska” (vö. liẽpas „hárs”), lovālis, mergėlė, piᵛvėlė, pirkėlė, plostālis „tutajocska”, ragālės „szánkócska” (vö. rāgos „szán”), rankėlė, ratālis, sodālis, stalālis ~ stalėlis; suᵛnėlis, šākėlė, širādėlė, tvarṭėlis, uᵒgėlė, upālė (ritk. upālis), vaikālis, vartālei, virvėlė, žagrāle ~ žagrėlė, žirgėlis, žmogelis.

A litván származékok mellett számos hibrid is van, például: bočālis „apácska”, chmorālė „felhőcske”, grušālė „körtécske”, kapālė „kupacocska” katkālė „repülőcske”, klėtkālė „kalitkácska”, kliⁿnėlis „ékecske”, kruᵛkėlis „kampócska”, kšonškālė „könyvecske”, kupkālės „fazekacska”, kurᵛkālė „kupacocska”, kvietkālė „virágocska”, kvosālis „szánkócska”, loznālė „fűzfabokrocska”, mastālis „hídacska”, skuᵛlāle „sebocska”, skuᵛrāle ~ skūrėlė, trubālė „csövecske”, tbnālėlis „hordók kerítésecskéje”, verbālė „fűzfavesszőcske”, vesālė „falucska”.

E szuffixum egyes származékainak kicsinyítő, becéző jelentése elhalványult, némelyikük pedig valamilyen külön jelentést kapott, például: bobālė „eszköz a kasza élezéséhez; útifű (növény)”, kuᵒjālis „kalapács”, kuᵒdėlis, vadāles, važālis „szekér”, višālėlis „csibe”.

A kicsinyítő vagy becéző jelentésüket rendszerint elvesztették az e szuffixummal képzett tulajdonnevek is, például helynevek: Trakėliai „Zasečių falu határa”; család- és ragadványnevek: Bagd(z)ėlis, Cigėlis, Dargėlis, Gaidėlis, Ponėlis, Trainėlis, Vaškėlis, Žukėlis (Zasečių falu), Černėlis (Kurpešių falu); vö. a XVI. századi elszlávosított neveket és családneveket (apai neveket?): Юкрель, Ккрель, továbbá Стулькрелевич (Stulg-el-evičius) (Pagirių falu), Григелевичъ (Naričių falu), Бонелевичъ, Бобрелевичъ, Яне-левичъ, Нарелевичъ, Стаселевичъ (Strėlos falu).

Az -elis, -ė szuffixummal több szótagú főnevekből képzett szavak is előfordulnak, például: paršukėlis, valamint hibridek: baronėlis „bárányka”, dubravėlė „mocsárka”, (u)z-bonėlis „kancsócska”. Ez a képzés azonban nem jellemző a nyelvjárásra.

⁴ A példák egyszerűsített fonetikus átírásban szerepelnek.

A hangsúlyjelek egyúttal a hangok hosszúságát is jelölik, kivéve a szótag eleji vegyes kettőshangzók i, u + l, m, n, r elemeit, amelyek mindig rövidek. A hangsúlytalan a, e, i, u hangok hosszúságát a betű jobb felső oldalán álló pont jelöli. A természetüknél fogva hosszú o és ė hangok hosszúságát nem jelöljük. A tulajdonneveket nagy kezdőbetűvel írjuk.

⁵ Lásd: Акты издаваемые Виленскою археологическою комиссиею для разбора древнихъ актовъ, 14. köt., Вильна, 1888, 203—225. o. (a továbbiakban — Акты…).

148

A hímnemű főnevekből képzett származékok többnyire hímneműek, a nőnemű főnevekből képzettek pedig nőneműek. A kivételek ritkák: vištėlis (vö. višta) és upėlis, a gyakoribb upėlė forma mellett (vö. upė).

§ 5. -(i)ukas, -ė. Ezzel a képzővel nagyon sok származék keletkezik. Többségük különféle jelentésű hímnemű főnevekből képződik. A képző előtt közvetlenül álló mássalhangzó ritkán lágy, például: ačiukas „kis autócska, csészécske”, berniukas, dėdžiukas „nagyapa”, gaidžiukas, medžiukas, paučiukas „tojásocska”, pėdžiukas, tvarčiukas. Egyébként ez a mássalhangzó kemény (egyes származékokban ez az l, r, s, ž mássalhangzó és a č, dž affrikáták megkeményedése miatt is történhetett), például: akmeniukas, alūkas, arklūkas „kis ló”, berniukas, beržukas, dantukai, dvūmukai, gaidukas, gebukas, grūdūkas, jėrukas, kaisniukas „kis kosár”, kampukas, kaulūkas, kelmukas, kiemūkas, kraštukai, lapūkas, laužukas, litukas „litas”, maišukas, metukai, namukas, paršūkas, peliukas, pienukas, pilvukas, puodžiukas, ramtukas „kis botocska”, ražiukas „kis seprű”, samtukas, sodukas, šiltukas „kis tűz, mécseske”, šienukas, šuniukas, tiltukas, veršūkas, viršūkas, žiėdukas.

Az -ukas képző többes számú főnevekhez is járul, például: bubulūkai „kisgyermekek; golyócskák”, katinukas, komolūkas „labdácska”, kubilūkas, kumelūkas, lašinukai, lopinukas, lovitūkas, naginukai, truputukas „morzsácska”, vištelūkas, žagarūkai, žolitūkai.

Ezzel a képzővel mindössze a vištukė, žolukė nőnemű származékokat jegyezték fel. Nőnemű főnevekből keletkeztek. Előfordul egy-egy nőnemű szóból képzett hímnemű származék is, például: širdūkas „a fa belső része” – a širdis „szív” szóból; kirmėlūkas – a kirmėlė szóból; mergitūkas „csintalan kislány” – a mergitė szóból.

Az ezzel a képzővel ellátott tulajdonnevek ritkák, például: Juozapūkas, Pāulūkas „Povilukas”, Petrūkas, Vincūkas.

Összehasonlításul említhetők azok a tulajdonnevek, amelyeknek nincs kicsinyítő-becéző jelentésük, és amelyek egyaránt lehetnek litván vagy szláv képzésűek, például: Mančūkas, Šaipūkas, Tumūkas „a Zasečiai faluból való családnevek”, Maziuk, Szymruk „a Narčiai faluból és Zietelos városkából való temetői síremlékeken szereplő családnevek”. A klaušiukas szót alighanem nem litvánul beszélő lakosok alkották a Zietelos litvánok csúfolására.

§ 6. -yka. Ez a Zietelos nyelvjárás egyik legjellemzőbb névszóképzője. Ennek a képzőnek az i magánhangzóját (amelyet a köznyelvi litvánba y-ként írunk át) a zietelaiak igen változatosan ejtik. Leggyakrabban egy nem túl világos, középső nyelvállású hang hallható: -bĭ- (néha -bĭ-, -bĭ-, -ui-), például: avbika „juh”, bitbika „bárányka”, galvĭika „fejecske”, duobĭbĭika „kis gödröcske”, sesbika „nővérke”, skepetūika „kendőcske”. A j után, néha pedig a č, g, k, n után elöl képzett magánhangzó, -i- vagy -ii- hallható, például: akikąs „szemecskék”, kelniikos „nadrágocskák”, kojikos, mergika, mergučika „kislány”, šaūjiika || šaūjiika „maroknyi”, užvoganĭika⁶.

⁶ Ezt a képzőt a nyelvjárás különféle kutatói eltérően írják: E. Volteris (E. Wolter, “Mitteilungen der Litauischen litterarischen Gesellschaft“, t. 4. Heidelberg, 1899, p. 169–171; a továbbiakban – MLLG) – avuika || avika, paštuika, sesuika; K. Būga (Zẏtelos šnekta, kézirat, Vilniaus Valstybinio V. Kapsuko v. universiteto bibliotekos Rankraštynas, p. 17–19; a továbbiakban – ZŠ) – galvōyka, zibōyka „halacska”; P. Aruma (P. Aruma, Litauische mundartliche Texte aus der Wilnaer Gegend mit grammatischen Anmerkungen, Dorpat, 1931, p. 45, 50; (a továbbiakban – LMT). – duktȯi-ka, ski̇lȯi-komi; Chr. Stangas (NTS, t.18, p. 178) – pašūtbika.

A – bĭ-ka képző eredetét fonetikailag nem lehet megmagyarázni, mivel a nyelvjárásban a b, d, l, p, s, r, v mássalhangzók után az i nem változik bĭ-vé. Elképzelhető, hogy a -bĭ-ka képzőben kontamináció útján össze-

149

Képzési termékenységét tekintve ez a harmadik kicsinyítő, kedveskedő jelentésű főnévképző. Az ezzel képzett származékok többnyire nőnemű, konkrét jelentésű főnevekből jönnek létre, például: ausbika „fülecske”, duktbika „kislány”, kalbika „szuka kutyus”, kamarbika „kis raktár”, karvbika, kaulbika, krupbika „morzsácska”, mešbika, plutbika, skiedbika „szilánkocska”, straisbika „kis zsák”, paustbika, saulbika, skilbika, tašlbika „tésztácska; kis kenyérsütő dézsa” terlbika „kis cserépkorsó”, verpsbika, višnikos, višbika, za-sūka „libácska”, zvaizdbikos „csillagocskák”, žvirždbikos „homokszemecskék”.

Vannak -yka képzővel alkotott származékok több szótagú szavakból is, például: adatbika, api-varbika, avitbika || avultbika, bazničika, daržinika, karvybitbika „tehénke”, kumelbi-ka, mergaitbika „leányka”, moterbika, peludbika, pirkaitbika „kis kamra”, skepetbika, spadničika „alsószoknya”.

Előfordul egy-két -ykas képzős származék is, amely hímnemű főnévből jött létre, például: liežuvbikas „nyelvecske”, brolykas⁷, akmuikas, vanduikas⁸. Az -ykas képző talán a lovi-kūtas „kiságy” származékban is fellelhető.

§ 7. -ėlis, -ė. Ezzel a képzővel különféle típusú, több szótagú, többnyire konkrét jelentésű főnevekből alkotnak származékokat, például: an(k)sli-nėlis „kis égeres”, aržolėlis „kis tölgy”, berži-nėlis, gelaistuvėlis „kis élező”, kunodėlė „burgonyácska”, šeimi-nėlė, tvartukėlis, užuoganėlė, vainikėlis, vakarėlis, valvadėlis „kis póráz”, van-dėnėlis, vuodegėlė, vö. a hibrid alakokat: beragėlis „partocska”, baronėlis „bárányka”, budin-kėlis „kis épület”, čelnokėlis „vetélőcske” čeravi-kėlei „kis cipők”, deravėkėlė „rönköcske”, drobinėlė „kis létra”, kančiukėlis „kis korbács, kis deres”, koplonėlis „kis pap”, kulbokėlė „kis nyereg”, kvartukėlis „kis kötény”, lančiugėlis „kis lánc”, mala-tėlis „kis kalapács”, pi-ragėlis, primokėlis „kis tűzrakó”, sožaukėlė „kis vályú”.

Vö. még a Zasečiai falubeli Tumūšėlis családnevet. A 16. századi Банакрель, Бa-накреловичъ (Vanag-el-iovičius⁹) családnevek írásmódjából nem világos, hogy akkoriban -elis vagy — -ėlis képzőt használtak-e.

§ 8. -utas, -a. Az -utas, -a képzős származékok többnyire hímnemű főnevekből jönnek létre, például: kištūkas, langūtas, nagūtas, vaikūtas, vilkūtas, žmogūtas, vö. a cviekūtas „szög” hibrid alakot. A nőnemű főnevekből képzett származékokból alig akad néhány. Közülük leggyakrabban csak a mer-gutė „kislány” használatos (többes száma: mergūtos, gyakrabban mergūčos). Az -utas, -a képzőt meglehetősen gyakran más, kicsinyítő-kedveskedő jelentésű képzőkkel létrejött származékokhoz is hozzáteszik, például: bermukū-tas, jerukūtas, kaisnukūtas „kis kosárka”, kašikūtas „kis kosár”, kumelukūtas „kis csikó”, lovi kūtas, paršūkūtas, ridikūtas, telukūtas, veršūkūtas „kis bikaborjú, kis bika”. Ilyenkor a képző még inkább kiemeli a származékok kicsinyítő-kedveskedő jelentését.

§ 9. -utis, -ė. E képző származékai is többnyire főnevekből jönnek létre, például: bernutis, bandūtė, mergūtė, momutė „anyácska”, menutis „holdacska” (az alapszó mėnas) saulūtė. Melléknévből képzett főnév a vėsūtė „lehűlt…”

… néhány képző. E. Frenkel (E. F r a e n k e l, „Balticoslavica”, 2. köt., 57. o.) már azt állította, hogy ez a képző (ő -uika alakban írta) az -ukas és -ykas összekapcsolódásából jött létre. Azt a véleményt, hogy az -uika kontamináció útján keletkezhetett az -ukas, -ė, -ykas, -a képzőkből, P. Skardžius támasztotta alá a legrészletesebben (APh, 6. köt., 131–132. o.; LKŽD, 160., 365. o.). Talán a -ka(s) képzővel függ össze a nyelvjárásban ma már nem használt -eika képző is; vö. K. Būga (Zš, 17–18. o.) által feljegyzett motereika, živei-ka származékokat, amelyek mellett a dim. (kicsinyítők) megjegyzés szerepel (persze csak akkor, ha ezek az alakok nem a -yka változatai).

⁷ Lásd K. Būga, Rinktiniai raštai, 1. köt., Vilnius, 1958, 305. o.

⁸ Lásd E. Fraenkel, i. m., 56. o.; P. Skardžius, APh, 6. köt., 131. o., LKŽD, 160., 365. o.

⁹ Акты... т. 14, р. 303–306.

150

… „morzsa”, igéből pedig — truputis „morzsácska” (vö. truputis „morzsa”). A -utis, -ė képzővel alkotott következő származékoknak már nincs kicsinyítő-becéző jelentésük: blakutė, ritkán blakutė „poloska”, rągutės „szánkó”, žmogutis „a szem pupillája, babácska”.

Az -utis képzővel egy-egy személynév is előfordul, például: Sigirskūtis „Sigirsko fia”, Svibūtis „Svibo fia”; vö. a 16. századi zietelai környéki birtokok leltárában szereplő neveket és családneveket (apai neveket): Молдутъ (Savičių k.), Пенькутъ (Dainavos k.), továbbá Довкутевич (Dauk-ut-evičius), Кестутевич (Pagirių k.), Нарутевич (Strėlos k.)¹⁰.

§ 10. -ytis, -ė. Az -ytis, -ė képzővel csupán a következő főneveket jegyezték fel: karvītė, lovītis, mergītė. Gyakrabban más képzőkkel együtt fordul elő, például: avìt'bìlka (a magánhangzó-harmónia miatt avbūt'bìka), lovì'tūkas „kis ágyacska”, vaikì'tūkas „gyermekecske”, za'sì't'bìka „libácska”.

§ 11. -aitis, -ė. E képző származékai ritkák a nyelvjárásban. Az így képzett szavak rendszerint főnevekből származnak, például: bernàitis, mergàitė; vö. E. Volteris által feljegyzett ponàitė szót (MLLG, 4. köt., 172. o.). A pirkàitė „kamra” szó nem rendelkezik kicsinyítő-becéző jelentéssel. Vö. a két képzővel gyakran használt főneveket is: mergaitbìka, pirkaitbìka.

Az -aitis, -ė képzővel személynevek is képződnek, például: Jurkàitis „Jurkos fia”, Laurukàitis „Lauruko fia”¹¹, valamint helynevek, például: Balàitės „rét Zasečių k.-ben”, Pievàitė „mező Zasečių k.-ben”.

§ 12. -(i)ulis, -ė. E képzővel csak néhány származékot jegyeztek fel. Ezek főnevekből alkotott szavak: bočiùlis „apuka”, dievùlis; melléknévből alkotott tehénnév a Margùlė, hangutánzó szóból pedig a bubùlis „kis lurkó”, vö. bubùlùkai.

§ 13. -užėlis, -ė. A nyelvjárásban önálló -užis, -ė képzős származék nem hallható. Csak a dalok bernužėlis, mergužėlė szavaiban jegyezték fel, az összetett -užėlės, -ė képző részeként.

§ 14. -ynas, -a. E képzővel csak egyetlen, becéző jelentésű főnevet jegyeztek fel: sàulì'na, ritkán sàulìna. Pejoratív értelemben használatos e képző származéka, a pagonìnas „faragatlan, elhanyagolt fiatalember”.

§ 15. -ikas. A litván eredetű szavakban az -ikas kicsinyítő-becéző képző ritkán fordul elő, és csak az -ik-utas összetett képző részeként, például: bernikùtas „kisfiú”, paršikùtas „malacka”.

§ 16. -itkas. Ez a melléknévi származékokat alkotó képző (vö. báltitkas „fehérke”) a kicsinység jelentésében olykor főnevekhez is járul, például: vaìkitkas „gyermekecske, kisgyermek”.

§ 17. A zietelai nyelvjárásba egy-két szláv eredetű kicsinyítő-becéző képző is átkerült. Ezek közül a következők említendők:

a) -ikas. E képzővel, a belarusz és lengyel nyelv mintájára, a nyelvjárásban ma igen kedveltek a kicsinyítő-becéző jelentésű személynevek, például: Álikas „Aliukas, Algiukas”, Barnádikas „Bernardukas”, Dònikas „Danieliukas”, Jùzikas „Juozukas”, Kázikas „Kaziukas”, Kóstikas „Kastukas”, Valėrikas „Valeriukas”; vö. e képző más jövevényszavait: kùmpikas „kis púpos kenyér”, kaptánikas „kis kabát, rövid kabát”, krìžikas „kis kereszt”;

¹⁰ Акты..., т. 14, р. 213, 215, 226.

¹¹ Mindkét személynevet a helyi, egykori Zasečių községben élő litván tanítónőtől, Kotryna Žukelytė-Jodienėstől jegyezték fel.

151

b) -usis, -ė. Ezzel a képzővel is gyakrabban személyneveket alkotnak, például: Bōlūsis „Baliukas”, Kastūsis „Kastukas”, Marūsė „Marytė”. A köznevek közül említést érdemel a momūsė „anyácska”, vö. a tiszta kölcsönszóval: tatūsis „apó, édesapa”.

c) -ilka. Ezt a hibrid képzőt a mergilka „komolytalan lány” pejoratív jelentésű főnév tartalmazza;

d) -ečkas. Ezzel a szláv képzővel csupán az ažarėčkas „tavacska, aprócska tó” szót jegyezték fel.

A cselekvések és eredményeik megnevezései

§ 18. Mivel a cselekvések és eredményeik megnevezései többnyire igékből képződnek, és gyakran ugyanazok a származékok egyaránt jelölhetnek cselekvést és annak eredményét, ezért egy helyen tekintjük át őket. Először a jellegzetesebb, cselekvést jelölő képzős megnevezéseket mutatjuk be, majd a cselekvések eredményének megnevezéseit.

a) A cselekvést jelölő megnevezések képzői:

§ 19. -imas. Ez a nyelvjárás egyik legtermékenyebb képzője. Származékai többnyire cselekvésnevet jelölnek, például: akėjimas, arimas, gimimas, gėrimas, jėdimas, prausimas, šienavimas, užtekėjimas, užžimas, žaidimas; vö. még a kūrėjimas hibrid szót, jelentése: „dohányzás”. E képző számos származéka azonban más konkrét jelentésre is szert tett:

a) a cselekvés eredményét, például: arimas „felszántott mező”, ištinimas „megduzzadt testrész”, kvėpimas „illat”, sarišimas „kötelék”, tinimas „a kasza duzzadó része”, virimas „főzet”;

b) a cselekvés tárgyát, például: jėdimas „étel”, penimas || penėjimas „takarmány, hizlalóeledel”;

c) valamely írásos műfajt vagy dokumentumot, például: laidimas „engedélyező irat”.

A példákból látható, hogy a származékok az elsődleges és másodlagos igék múlt idejű egyszerű alakjának tövéből képződnek (vö. gėrimas, kūlimas).

A másodlagos igékből képzett származékokban olykor elmarad a múlt idejű egyszerű alak tövének képzője, így úgy tűnik, mintha a származékok a jelen idejű tőből jöttek volna létre, például: gulimas „fekvés” (vö. gulė ir gulėjo), kvėpimas (vö. kvėpėjo), penimas (vö. penėjo).

Az elsődleges igékből képzett cselekvésnevek többségének hangsúlya egyaránt eshet a képzőre és a szótőre, például: arimas || arimas, gėrimas || gėrimas, kūlimas || kūlimas, pjovimas || pjovimas, užžimas || užžimas. A cselekvés eredményét és tárgyát jelölő főnevek hangsúlya viszont többnyire a szótőre esik.

§ 20. -ymas. Ezzel a képzővel a cselekvésnevek általában o-tövű igékből képződnek, például: gani·mas, rūki·mas, saki·mas; ritkábban: ganimas, rūki-mas.

E képző egyes származékai konkrét jelentésben is használatosak, például: minki·mas „begyúrt tészta”, pudi·mas, valgi·mas „ebéd, ebédidő”.

Az -ymas képző egy-két származéka a-tövű igéből alakult, például: būsti·mas „élet, létezés” (vö. būsta „él, van”), Degimas „Pagiriai falu rétje” (vö. dega).

§ 21. -ulys. Az -ulys képzős származékok igékből jönnek létre, és fiziológiai jelenségek vagy állapotok megnevezéseiként használatosak, például: kosulīs „köhögés”, skaudulīs „fájás, fájdalom”.

152

„fájás, fájdalom”, smirdulis „bűzlés, bűzölgés”. E képző néhány származéka konkrét jelentésű, például: skāudulis „kelés”.

§ 22. -ienė. Az -ienė képzővel igékből alkotott szavak: čiužinė „csúszkálás, korcsolyázás (jégen, havon)”, žaidinė „játék, szórakozás”.

§ 23. -yba. A -yba képzővel mindössze egy igei származékot jegyeztek fel: dailiba „osztás, elosztás” (vö. dailīt „osztani”).

§ 24. -estis. Ezt a képzőt az igéből alkotott rūpestis szó tartalmazza: „valamivel való törődés, valami miatti aggodalom”.

§ 25. -umas. Az igéből e képzővel alkotott szó a kvepumas „lélegzés, lehelet” (vö. kvėpa „illatozik”), amely mind a cselekvést, mind annak eredményét jelöli. Lehetséges, hogy ilyen képzésű (a dega igéből) a degūmas „forróság” tulajdonságot vagy a cselekvés eredményét jelölő szó is (a nyelvjárásban nincs degūs melléknév).

§ 26. A cselekvések más, többnyire nem produktív képzőkkel alkotott megnevezéseinek jelentése szintén jóval konkrétabbá vált, például az alábbi képzőkkel:

a) -lys: diėglis „szúrás, döfés”;

b) -na: šalnà „fagyás, fagy”;

c) -smė: giėsmė „éneklés, dal”;

d) -tus: li:tūs „esőzés”.

b) a cselekvés eredményét megnevező képzők:

§ 27. -inys. Ezt a képzőt az igékből alkotott, konkrét jelentésű szavak tartalmazzák, például: kratīnīs „széna és szalma keverékéből álló takarmány”, lopinīs, trupinīs.

§ 28. -alas. Ezzel a képzővel az alábbi, egyszerű igékből alkotott, a cselekvés eredményét megnevező szavak állnak: mi:zālai „vizelet”, vērpalas „megfont fonal”, viralas „leves; néha a leves főzéséhez használt zöldség”.

§ 29. A nyelvjárásban sok más képzővel csupán egy-egy ilyen jelentésű származékot jegyeztek fel, például:

a) -eklas || -iklas: audeklas || audiklas;

b) -eta: kupetà;

c) -etys: šepetis (plg. šèpti);

d) -yna: lupīna || lupī·na „žievė (bulvės, medžio)“;

e) -inės: rāžginės ~ rėžginės;

f) -urys: žiburis „šviesa, žibintas, lempa“;

g) -utas: degūtas;

i) -utys: trupūtis „gabaliukas, trupinys, gurulys“.

Lehetséges, hogy a cselekvés eredményét megnevező főnevek közé sorolható a -enės || -inēs képzővel alkotott kėpenės || kėpinēs „máj, máj“ származék is.

A tulajdonságnevek

§ 30. A tulajdonságnevek főként melléknevekből, ritkábban más szófajokból képződnek. Az elvont jelentésű képzett főnevek többsége mellett előfordul egy-egy konkrét jelentésű főnév is. Ez utóbbiakat külön tüntetjük fel.

§ 31. -umas. Az ezzel a képzővel képzett szavak többsége egyszerű (képző nélküli) melléknevekből keletkezik. A képzett főnevek lehetnek hím- és nőneműek is, anélkül, hogy

153

jelentésbeli különbség volna. A nőnemű képzett alakok még gyakoribbak. Rendszerint elvont tulajdonságot jelölnek, például: au(k)štūmà || au(k)štùmas, brangùma, grąžùmas, jìlgumà, karštùmas, kartùma || kartùmas, platùma || platùmas, ruštùma || ruš-tùmas „savanyúság”, saldùmas, sausùma, slidùma, storùma, šaltùma „hideg”, šiltùma „meleg”, tirštùmas.

A határozószószerűvé vált főnévből képzett szó a daugumas (vö. daugis, daugelis).

E képző egy-egy származéka konkrétabb jelentésű is lehet, például: ilgùma „maga a hosszú hely”, platùma „maga a széles hely”, sausùma „száraz hely”.

§ 32. -yba. Az ezzel a képzővel képzett szavak melléknevekből keletkeznek, például: gerìba „jóság, jóságosság”, gi·viba, gražìba, jaunìba „fiatalság”, negerìba „gonoszság, rosszaság”, piktìba, saldìba. A képzett alakoknak rendszerint állandó a hangsúlya, de néha a szóvégen is hangsúlyosak, például: gražìbà, saldìbà.

§ 33. -umynas, -a. Az ezzel az összetett képzővel alkotott főnevek szintén melléknevekből képződnek. Az általuk kifejezett tulajdonság erősebb és intenzívebb, mint az -umas képzővel alkotott származékok által jelölt tulajdonság. E képző származékainak többsége nőnemű, például: gražùmi·nà „szépség, szépséges szépség”, karštùmi·nà „forróság, nagy forróság”, tamsùmi·nà „sötétség, nagy sötétség”. A hímnemű alakok ritkák, például: gražù-minas.

§ 34. -imas. A tulajdonságot jelölő főnevek a nyelvjárásban elég gyakran melléknevekből, az -imas képzővel is keletkeznek, például: aštrìmas || aštrìmas „élesség”, karštìmas „forróság”, rušìmas „savanyúság”, šlapìmas „nedvesség”.

Az -imas képzővel alkotott származékok közül jó néhányat konkrét jelentésben is használnak, például: aštrìmas || aštrìmas „penge”, min(k)štìmas, tirštìmas.

Itt megemlíthető még egy hasonló jelentésű, számnévből képzett szó: trãji-mas „háromszor felszántott mező”.

§ 35. -ysta. E képzőből kevés származék van. Melléknévi eredetűek: jaunì·stà „ifjúság, fiatalság”, valamint senì·stà „öregkor, öregség, régiség”. Főnévből képzett és birtoklást kifejező származék a kùngi·stà, ritkábban kunìgi stà „jobbágyság”.

§ 36. -ata. Ezzel a képzővel a nyelvjárásban csak egy, melléknévből alkotott főnév van: švì·katà, ritkábban šveikatà „egészség, egészséges állapot”.

§ 37. -aitė. Ezzel a képzővel alkotott, melléknévből képzett főnév a pilnaitė „holdtölte”. Lehetséges, hogy ebben a szóban az -aitė más kicsinyítő-becéző képzős származékok mintájára az -atė képző helyett jött létre (a nyelvjárásban az i-tövű -is végződés nem használatos).

§ 38. -ystva. E képzőt az -ysta mellett a jaunì·stvà (gyakrabban jaunì·stà), valamint a senì·stvà szó tartalmazza. Az -ystva képző valószínűleg hibrid, és a litván -ysta és a szláv -stva képző kontaminációjával jött létre (vö. a jövevényszavakat: bagostvà „gazdagság, javak”, krìžastva „keresztút”, susì(d)stvà „szomszédság”, tùžestva „nehézség, súlyosság”).

§ 39. Egyes elvont tulajdonságok megnevezésére az -àstis képzős jövevényszavak is használatosak, például: ròdastis „öröm”, slòbastis „gyengeség”, spakàinastis „nyugalom, csendesség”.

154

Eszköznevek

§ 40. Ebben a fejezetben szereplő képzett főnevek többnyire igékből keletkeztek, és különféle eszközöket, készülékeket vagy általában valamilyen szerszámot jelölnek. Az ilyen jelentésű képzett alakokból kevés van a nyelvjárásban.

§ 41. -tavas. Ez e csoport egyik legtermékenyebb képzője, például: gelaist uvas „fenőkő, fenőeszköz”, pjautuvas, skaltuvas „tűzcsiholásra szolgáló eszköz kovakőből”.

Többes számú képzett alakok is előfordulnak, például: mintuvai || mintuvai, muštuvai „a szövőszék része”.

§ 42. -yklė. Ezt a képzőt viseli a šaudiklė „az eszköz, amelybe szövés közben a vetélőt helyezik” és a veit'klė képzett alak.

§ 43. -tuvė. Ezzel a képzővel csak néhány példát jegyeztek fel, például: brauktuvė „lenrost törésére szolgáló eszköz”, kultuvė „a ruha sulykolására szolgáló eszköz”.

§ 44. -(i)olas. Az -(i)olas képző található a sukòlas „a vetélők dörzsölésére szolgáló eszköz” igéből képzett névben; feltehetően a kölcsönszóként átvett kočėlas „mángorló” mintájára keletkezett.

§ 45. Egyes eszközneveket képző képzők csak egy-egy képzett alakban fordulnak elő, például:

a) -ata || -eta || -ita: ádata, leggyakrabban ádeta, ádita; talán a lopetà „lapát” is ide sorolható;

b) -ėčia: akėčia, ritkán akėčia „borona”;

c) -ynė: sėdinė;

d) -imas: vežimas;

e) -las: šulas;

f) -lys: grėblis, kaplis „kapa”;

g) a szláv eredetű -yčia képzővel keletkezett a hibrid sprageli'čia „cséphadaró nyele”.

§ 46. E csoport képzett alakjai közé kell sorolni azokat az eszközneveket is, amelyek képzése nem világos, például: -elas képzővel: spragėlas „cséphadaró”, -enas: vėlanas ~ vėlenas, -ega: vedegà.

Helynevek

§ 47. Helyneveknek azokat a különböző szófajokból képzett főneveket nevezzük, amelyek a helyet az ott található tárgyak, az ott zajló cselekvés vagy valamely más jellemző tulajdonság alapján jelölik. E nevekkel együtt a jellegzetesebb képzős helynevek is szerepelnek.

§ 48. -ynas. Az -ynas képzővel főnevekből olyan hely megjelölésére képeznek szavakat, ahol egyféle dologból sok van, például: aglynas „lucfenyves”, an(k)slìnas „égeres”, aržolìnas „tölgyes”, beržìnas, karklìnas, ruošutìnas „mogyorós”¹², skiedìnas „forgácsos”, hibrid kvaìnas „fenyves”, velaukinas „borókás”.

Ugyanilyen jelentésű szavakból helynevek is keletkeztek, például: Beržìnas „Pagiriai falu rétje”, Kuìlinas „Pagiriai falu legelője”, Laužìnas „erdő Narčiai falu mellett”, Lazdinai „Kurpėšiai falu rétje”; vö. még Gardìnas „Grodno városa, Grodno”, valamint a fehérorosz beszélők ajkáról lejegyzett helyneveket: Краклін || Карклін „Zmejačiai falu legelője”. Жвырздыны „Narbutoniai falu mezője”.

¹² E képzések mellett nagyon gyakoriak a szláv jövevényszavak is, például: ariešni'kas „mogyorós”, bereznikas „nyíres”, jie'lnikas „lucfenyves”.

155

§ 49. -iena. E képző származékai főnevekből képződnek, és olyan helyet (földet) jelölnek, ahol valamilyen termesztett növény termett, például: avižienà, kvietienà, kunodienà, „bulviene“, linienà, miežienà, rugienà, žirnienà.

§ 50. -(i)nykas. Az -(i)nykas képzővel a következő, helyet jelentő főnevek rendelkeznek: kaulinikas „disznóól, hely, ahol disznók vannak”, poperosni·kas „cigarettákat tartó doboz, hely, cigarettatartó”; vö. még az összetett képzőkkel (-idnykas, -ynẏkas) képzett származékokat: kaulidni·kas „disznóólak helye”, ankšli·nikas „olyan hely, ahol sok égeres van”.

§ 51. -(i)ava || -uva. E képzővel igéből alkotott szó a ganavà „legelő”; vö. még e képző helyneveit: Dainavà, ritkábban Dainuvà „Zietelos környékének faluja (fehéroroszul Játviez)”, Li·tavà || Li·tuvà, gyakrabban Litvà, Ramúltava Ramúntava „Kurpėšiai falu rétje és a Zietela folyó egy szakasza”, Varenavà „Varenavas (város)”.

§ 52. Csak egy-egy példát közlünk az e képzőkkel alkotott, feljegyzett helyjelölő származékokból:

a) -yklė || -ykla: gani·klė, ritkábban gani·klà;

b) -iniai: kapinei || kapinei „temető”;

c) -udė: peludė, vö. még peludīka;

d) -ūnė: pelūnė „pelyvész”, vö. viršūnė;

e) -urys: vidurīs, vö. Dāuburei || Dāuburai „Zasečiai falu bozótosai”.

A már említett -idnykas (kaulidni·kas) képző arra utal, hogy régebben a Zietelai nyelvjárásban az -idė képzővel alkotott származékok is voltak.

Helyjelölő jelentésben az -uma képző különálló származékai is használatosak; lásd § 31.

§ 53. A nyelvjárás területén előforduló litván helynevek az imént említett képzőkön kívül még a következő képzőket tartalmazzák:

a) -iškės: Kràučškės „Zietelos környékének faluja”, Tetāliškės, Vinātiškės „Chadian-lionų k, földjei”, Vesėliškės „Žukaučinos rétje”. Vö. még e képző helyneveit, amelyeket csak belarusz beszélőktől jegyeztek fel: Андру́нишки, Де́книшки, Падоу́кінишки „Narbutonių k. földjei”, Гле́бишки „Jūravičių k. földje”, Янкишки, Гле́нишки „Akanų k. földje és rétje”. Юрішки „Dainavos k. földje”, Яцішки „Kiaučiškių k. földje”, Вайню́йшки „Maldūnų k. földje”, valamint a XVI. században Vezaučiaus k. közelében említett rétek: Одринишки а Селивонишки¹³;

b) -aine: Šilainė „Naručių k. erdeje”;

c) -ikliai: Variklei „Pagirių k. bokrai”;

d) -onas: Dirvōnas „Zasečių k. földje”.

Számos helynévben szerepel a szláv (belarusz) -ščina képző, például: Bablāuščina, Fidinăuščina || Chvidinăuščina „Zasečių k. földjei”, Žibartauščina „az egykori Zietelos környéki uradalom”, Hápкoyшчина „Zmejaucų k. földje”.

Cselekvők és személyek megnevezései

§ 54. A nyelvjárásban nagyon kevés az igékből képzett cselekvőmegnevezés, ezért az áttekintés a más szófajokból képzett, személyeket jelölő főnevekre is kiterjed. Először az igékből eredő cselekvőmegnevezések, majd a más szófajokból származó, a személy különféle jellemzőit — foglalkozását, származási vagy lakóhelyét, nemi különbségét, rokonsági viszonyát stb. — kifejező személymegnevezések következnek. Ez a fejezet a jellegzetesebb képzős családneveket, valamint néhány, személymegnevezésekből keletkezett helynevet is bemutat.

¹³ Акты..., т. 22 (1895), p. 290–291.

156

a) Cselekvést végző személyeket jelölő képzők:

§ 55. -ėjas, -a. E képző származékai olyan személyt jelölnek, aki állandó foglalkozása, munkája vagy alkalomszerűen végzett cselekvése alapján végrehajtója valaminek. Az -ėjas, -a képzős főnevek a múlt idejű egyszerű igékből képződnek, például: audėja (: audė), melžėja (: melžė), pjovėjas, ritkábban pjovėjis, pjovėja (: pjovė). A képző nem túl termékeny, mert a cselekvőt gyakran körülírással nevezik meg, például: mergà, katrà kárves mėlža; móterė, katrì grėba.

§ 56. -ūnas. Ezzel a képzővel rendszerint pejoratív jelentésű személynevek képződnek, például igékből alkotott szavak: ėdūnas „falánk, zabagép”, girgitūnas „aki érthetetlenül beszél, gurgulázik”.

Az -ūnas képzővel családnevek és helynevek is képződnek, ezek a származékok azonban eredeti jelentésük szerint patronimikumok, például: Dibūnas „Zasečiai falu családneve”, Burdun, Tekun, Žykelun (< *Žukel-ūnas?) „a zietelai temető síremlékein szereplő családnevek”; Maldūnai || Maldūnei, időnként Maldūčei „falu Zietela környékén”, Mišūnai „Zasečiai falu déli vége”, Lagūnai, Taukūnai „falvak Zietela környékén”.

§ 57. -ojas. Az -ojas képzővel mindössze egy igéből képzett cselekvőnév van feljegyezve: artójas, ritkábban artójis.

§ 58. -očius. Ezzel az átvett képzővel mindössze egy igéből képzett cselekvőnév van adatolva: ru·kõčius || ru·kõčis „dohányzó ember, pipás”; vö. még a hasonló képzésű kölcsönszavakat: bagõčius || bagõčis „gazdag ember; őszi ünnep (szeptember 5.)”, skripõčius „hegedűs; tücsök”.

b) Személyeket megnevező képzők:

§ 59. -(i)nykas, -ė. Az e képzővel alkotott származékok főnevekből képződnek, és munkájuk, foglalkozásuk, hajlamuk, öltözködésük stb. alapján jelölnek személyeket, például: darbinìkas, -ė, giesminìkas, -ė, mėsini·kas, -ė; vö. még a hibrid alakokat: kepelūšni·kas „kalapot viselő ember”, vesėlnì·kas „esküvői vendég”. A nyelvjárásban általában kevés a litván eredetű, e képzővel alkotott származék.

§ 60. -iškis, -ė. Az -iškis, -ė képzővel rendszerint az illető származási vagy lakóhelye (falu, mezőváros, város) alapján neveznek meg személyeket, például: dainaviškis, -ė, krėliškis, -ė, kurpėšiškis, -ė, narbutoniškis, -ė, narčoniškis, -ė, no°gardiškis, -ė, pagiriškis, -ė, vilniškis, -ė, zasečiškis, -ė, zi°teliškis, -ė.

Ezzel a képzővel olykor nemzetiség alapján is alkotnak személymegnevezéseket, például: látviškis, -ė „lett férfi, -nő”, lietaviškis, -ė || lietuviškis, -ė, ritkábban lietuviškis, -ė „litván férfi, -nő”, rūsiškis, -ė „orosz férfi, -nő”; vagy nemi különbség alapján, például a hímnemű főnevek móteriškis „nő” és virìškis „férfi”.

Főnévi értelemben olykor névmási eredetű származékokat is használnak: maniškis, -ė „az én emberem, férjem vagy fiam”, mūsiškis, -ė „a miénk, közülünk való”, taviškis, -ė „a tiéd, közülük való”.

§ 61. -(i)onis, -(i)onės || -(i)on(i)ai. Az -(i)onis képző elszórtan fordul elő olyan szavakban, amelyek személyeket lakóhelyük vagy származási helyük alapján jelölnek, például: narčónis, gyakrabban narčoniškis, -ė „Narčiai falu lakója”; vö. a hasonló jelentésű és képzésű kölcsönszóval: mieščónis „városi lakos”.

Egyes helynevekben e képző patronimikus eredetű is lehet, például: Narbutónės, hasonlóképpen Naradónės „falvak Zietela környékén”, Žirmónės || Žirmónai

157

„Lida járásbeli kisváros”, másutt szláv alakok, pl.: Chadaūlōnės || Kadūalōnės, Chil-mōnės „Zietelas környéki falvak”. A -(i)oniai képzővel Sači̇vlōnei „Zietelas környéki falu” alakot mondják.

§ 62. -ėnas. A -ėnas képzővel mindössze egyetlen, lakóhely vagy származási hely alapján megnevezett személyt jelentő szó van feljegyezve: a hibrid v'ėšėnas „paraszt, falusi lakos” (vö. vesė || viešė „falu”).

§ 63. -ienė. Ezzel a képzővel a származékok többnyire hímnemű személymegnevezésekből keletkeznek, amelyek általában rokonságot vagy foglalkozást jelölnek, pl.: kalvī̇nė || ka-volīnė „kovács felesége”, didẽnė „nagyapa, öregapa felesége”, kriauči̇nė „varrónő vagy szabó felesége”, udūlinīnė „özvegy”.

A feleségek vezetékneveire ez a képző nem jellemző. Alig néhány példát jegyeztek fel vele, pl.: Buroki̇nė, Šaipuki̇nė. Egyébként a nőket többnyire egyszerűen a férjük vagy az apjuk vezetéknevén nevezik, pl.: Katri̇na Žukėlis-Jōda „Katryna Žukelytė-Jodienė”, Marjonā Burȯkas „Marijona Burokienė”. Egymás között leggyakrabban egyszerűen így mondják: Adōlo pati, Jūnkos bōba „Jono felesége”, Bōlūso aspādnie.

Hasonló képzővel férfinevek is előfordultak, vö. Лапеня „a XVI. századi Strelos falu egyik vezetékneve”.¹⁴

§ 64. -ainė. Az -ainė képzővel a brōlàinė „sógornő, a fiútestvér felesége” szó használatos.

§ 65. -ikis. Ezzel a képzővel melléknévből alkotott hímnemű főnév a jaunìkis „szolga, béres”.

§ 66. -ynas, -a. Az -ynas, -a képző az įvardis alakból alkotott savīnas, savīna || savīna főnévben fordul elő: „rokon, -nő; hozzátartozó, -nő”.

§ 67. Néhány személymegnevezés képzője csak tulajdonnevekben, vezetéknevekben vagy helynevekben maradt fenn, pl.:

a) -eika: Čučėika, Domeika, Kugeika, Ku̇leika, Mileika, Noreika, Šareika ~ Šereika, Žadeika; vö. még a Teteikei || Titeikei, Žadeikei „Zietelas környéki falvak” helyneveket. Лижейки „Taukunų falu határrésze”;

b) -ilas: Kurilas, Virbilas;

c) A -idė, -ilda képzők a XVI. századi Zietelas környéki vezetéknevekben tükröződnek: Дойлида Кибилда.¹⁵

§ 68. A nyelvjárásban számos, személyt jelentő, litvánosított jövevényszó használatos. A foglalkozás, a munka fajtája és jellege alapján leggyakrabban a -nykas képzős jövevényszavak használatosak: agrōdni̇kas „kertész”, „kolchōzni̇kas „kolhoztag”, leṡnikas „erdőkerülő”, mėlnīkas „molnár”, pamōčni̇kas „segéd”, tōpelni̇kas „vízbefúlt” stb.

A nemzetiség alapján megnevezett személyeket gyakran a -ėkas képzős, litvánosított jövevényszavak jelölik, pl.: litvėkas „litván”, palėkas „lengyel”, žmuid(z)ėkas „litván, žemaitis”.

A személyt néha lakóhelye vagy származási helye alapján is szláv jövevényszavakkal nevezik meg, pl.: nārbutaūckas „narbutoni lakos”, vilenskas „vilniusi”.

Állat- és növénynevek

§ 69. Az állatokat és növényeket jelölő szuffixumos főnevek többnyire főnevekből, melléknevekből és igékből képződnek.

§ 70. -ėlė. Ennek a szuffixumnak a leggyakrabban használt származékai: dirgėlė, kirmėlė, utėlė.

¹⁴ Akты..., t. 14, p. 216.

¹⁵ Akты..., t. 14, p. 203.

158

§ 71. E csoport szuffixumai közül sok nagyon terméketlen, és származékaikból alig egy-egy példát jegyeztek fel:

a) -atė. Ez a szuffixum a melléknévből képzett gi:vātė szóban található;

b) -ava || -uva. Ezzel az igéből képzett főnév a kėltava || kėltuva „jószág, tehén”;

c) -inas. Ezzel a szuffixummal főnévből képzett szó a kātinas;

d) -ynė. A -ynė szuffixummal melléknévből képzett szó a ruškīnės „sóska”;

e) -ojas (|| -ojis, -ojus). Ezt a szuffixumot tartalmazza a főnévből képzett vasarōjas származék, ritkán: vasarōjis, vasarōjus.

§ 72. E csoport egyes származékainak vagy szláv tövük, vagy szláv szuffixumuk van, például:

a) -ulys. Ezt a szuffixumot tartalmazza a szláv tőből képzett chrištulis || krištulis „cserebogár” (vö. lengyel chrząszcz „bogár”);

b) -očius. Ezzel a szláv szuffixummal alkotott hibrid a krankōčius, a gyakoribb kramkōtis jövevényszó mellett: „holló, varjú”;

c) -nykas, -aunykas. A szláv nyelvek mintájára ezekkel a szuffixumokkal egyes növények szárának elnevezései képződnek, például: kunōdni·kas „burgonyaszárak” (vö. kunodā „burgonya”); viūgauni·kas „bogyószárak”, vö. azonos képzésű jövevényszó: krivāuni·kas „vérfű”.

Gyűjtőnevek

§ 73. Az élőlények, növények vagy valamely dolgok csoportját, együttesét, kollektívumát jelentő képzett szavak nem túl gyakoriak. Főnevekből vagy melléknevekből képződnek.

§ 74. -ynas. E képző feljegyzett két képzett szava növénycsoportot jelöl, pl. ru'sūtinas || ru⁰sūtinas „mogyoró, cserje”, žōlinas, žōli'nai „gyógynövények”.

§ 75. Bizonyos emberi közösségeket az alábbi képzőkkel alkotott főnevek jelölnek:

a) -yna: šeimyna;

b) -imas: jaunimas „ifjak, fiatal emberek”.

Ünnepek és szertartások elnevezései

§ 76. E kis csoport szavai nem túl gyakoriak, és többnyire számnevekből képződnek. Valamivel több képzett szó tartozik a -inės || -inis képzőhöz, pl.: devintinės || devintinis, sekminės, šeštinės || šeštinis. Amint a példákból látható, ezek többnyire nőnemű, többes számú főnevek.

A krikstynos „keresztelő” szertartáselnevezés valószínűleg szláv jövevényszó.

Különféle egyéb elnevezések

§ 77. Az említett jelentéseken kívül a képzős főneveknek még számos más jelentésük is lehet; például vannak olyan származékok, amelyek az emberek öltözetét (ruháit, lábbelijét), ételeket, testrészeket, időt stb. jelölnek. Ezekből a származékokból azonban nagyon kevés fordul elő, ezért jelentés szerinti csoportosításuk nem indokolt.

§ 78. -inė, -inės. Az ezzel a képzővel alkotott származékok főnevekből képződnek. Egyesek egyes számúak, mások többes számúak; egyesek hímneműek, mások nőneműek, és ruhadarabokat jelölnek, például: kėlinės || kelinės, ritkábban kálnės, piršti-

159

nė. E képző egy-egy származéka más jelentésű is lehet, például a daržinė gabonatárolásra szolgáló épületet, csűrt jelent.

§ 79. (-inys), -iniai. Ezt a képzőt a többes számú kalnẽi (<-kailiniai), marškinẽi || marškinėi szavak tartalmazzák. A lašinėi szóban is megtalálható. Vö. E. Volteris által feljegyzett, e képzővel alkotott auštinys szót is (MLLG, t. 4, p. 168): „Rauchloch, aukštinis, a mennyezeten lévő nyílás, amelyen a füst távozik”.

§ 80. -ienė. A főnevekből képzett származékok ételeket jelölnek, például: pautẽnė || pautinė „tojásrántotta”, a hibrid panuokfẽnė pedig „durva árpadarából készült kása”.

§ 81. Más képzőkkel mindössze egy-két származékot jegyeztek fel:

a) -alys: šakalis;

b) -iemus: saldīnus || saldītnis „kissé erjesztett rozsliszt- vagy árpalisztcefre, amelyet böjt idején rendszerint burgonyával fogyasztanak”;

c) -ija: žarija;

d) -ynė: krūtītnė || krūtis (vö. krūtìsa skaũst „fáj a mellkasa“);

e) -ojas, -ojus: rìtojas, ritkábban rìtojus;

f) -ovė: rankovė;

g) -ulys: šipulis;

i) -ivis (<-uvis): liežīvis „nyelv”.

§ 82. Megemlíthetők továbbá a Zietelai nyelvjárásban használt olyan főnevek is, amelyek képzős származtatása többé-kevésbé még érzékelhető, gyökerük azonban ma már nehezebben kapcsolható valamely alapszóhoz, például: -ara || -era: ašara || ašera, vāsara; -eras || -aras: ažaras „tó”, vãkaras, žãgaras; -ega, || -ẽl || vuodegà || vuodegė; -enai: pelėnai; -eta || -ita: skẽpeta, ritkábban skãpita „kendő, kis kendő”; -ykas: vainikas „koszorú”; -olys: komolis „labda”; -ūnė: alkūnė; -urys: staburīs || stimburīs „fatörzs”; -utas, -učios: riẽšutas || rū̃šutas; ruõškūčios „diófélék”.

§ 83. A nyelvjárásban sokféle képzős jövevényszó található. Különösen emlékeztetnek az egyes litván nyelvjárásokban használatos -ėkas képzős származékokra a Zietelai nyelvjárásban nagy számban előforduló, fonetikailag adaptált szláv jövevényszavak: arlėkas „ádámcsutka”, barčėkas „méhkas”, čerpėkas „merőkanál”, derevėkas „fatörzs vége”, kumpėkas „sonka”, smal-(n)ėkas „gyantás fa darabja”, stremėkas „szálka” stb.

Végződésképzős származékok

§ 84. A végződésképzős származékok a Zietelai nyelvjárásban az egyik legkisebb szóalkotási csoportot alkotják. Ezek a származékok régiek, hagyományosak, és lényegében nem különböznek az irodalmi nyelvtől, például: ėdžos, drãugė „család”, gìlis || gilìs, sãmitis, švìlus „olyan ember, aki sokat dohányzik, pipázó”, šaltis, šiltis „meleg, tűz, lámpa, tűzvész”, vilkė stb. Az előtagos igékből képzett végződésképzős származékokról lásd § 88.

Előtagos származékok

§ 85. A Zietelai nyelvjárásban kevés az előtagokkal képzett főnév. A következő előtagokkal képzett származékokat jegyezték fel: apy || api-, in-, ne-, pa-, per-, pra-, prie-, užu(o)-. Közülük a legtermékenyebb a pa- előtag. Egyes származékok főnevekből, mások igékből jöttek létre. Elsőként a főnevekből képzett származékokat tekintjük át.

§ 86 pa-. A pa- előtaggal képzett származékok többnyire olyan helyet jelölnek, amely az alapszóval megnevezett tárgy mellett vagy alatt található, például: pakelė || pakelīs, pakluonė

160

„hely a khuono mellett”, patvorė; pau⁰degė; vö. hasonló képzésű és jelentésű helynevek: Pagirėi || Pagir'is „falu Zietelos környékén”, Pãgudės „rét Zasečių faluban”, Patiltai „rét Zasečių faluban”, Pãži'telei „rét Zasečių faluban, a Zietel(k)a folyó mellett”; vö. még az ilyen típusú, szlávosodott helyneveket: Побаль „Zapolios falu rétjei, legelője”. Падубы „Narbutonių és Viedravičių falvak legelője, bokrai”.

Időjelentésű származék a pavakarė ’késő délután’ és a pavasaris ’tavasz’. Konkrét jelentése van a pagalís főnévnek.

A pa- igekötővel főnevekből képzett származékok tövének végződő magánhangzója többnyire megváltozik, például:

a > ė, ritkábban ia: pakluonė, pakelė || pakelės, pavakarė, Pãgudės, pagalis;

o > ia vagy ė: pavásaris, Pãži'telei, patvorė, pau⁰degė;

io > ia: Pagirėi || Pagir'is.

Változatlan tővel képzett származék a Patiltai. Változatlan tövű alakok egyes esetekben gyakrabban is előfordulnak, például: aš sėdu papirkōj „a pirkia mellett ülök, papirký”; tik iš paviršo (a poviršo mellett) šlapas „csak a felszíne nedves” (vö. viršas „felső rész”).

Egyúttal megemlíthetők a hasonló képzésű jellegzetesebb szláv jövevényszavak, illetve sajátos hibridek és átalakult alakok is, például: pãkutis || pakutis „asztal melletti díszhely, tiszteletbeli sarok”, papėčė, paviduì; vö. āni'z būsta paviduì vesės „a falu közepén laknak”.

§ 87. Más igekötőkkel képzett főnevekből mindössze egy-két példát jegyeztek fel.

ne-: nedalà „kudarc, szerencsétlenség”, netiesà. A negerība „rosszaság, gonoszság, baj” szó talán a negėras melléknévből, a -yba képzővel keletkezett.

api-: apinast ris || apinast ris, leggyakrabban aprimėstis;

per-: pėrdienė „a legközelebbi idő, a jövő”, pl.: ānas an pėrdienės atvažiuos „a következő napokban érkezik”;

prie-: priėšvirmė;

užu(o)-: užūvėja || užū⁰vėja;

pra-: pravardė „vezetéknév”;

pro-: prodėdas „dédapa” (átalakított jövevényszó).

Az előtagos származékok ilyen csekély használatát azzal kell magyarázni, hogy a nyelvjárásban gyakran elöljárós szerkezetek helyettesítik őket, pl.: po tvōrai „a kerítés mellett”, po vā-kari „késő délután”, prie švirmi „a kamránál”, už vėjo „szélvédett helyen” stb.

§ 88. Az igékből képzett előtagos származékokból még kevesebb van. Többségük igen régi, és ma már nem könnyű megállapítani, hogy e származékok közül melyek keletkeztek előtag nélküli igékből előtag hozzáadásával, és melyek származtak már közvetlenül előtagos igékből.

Lehetséges, hogy a pãkulos, pašukos főnevek előtag nélküli igékből képződtek.

A többi származék valószínűleg már közvetlenül előtagos igékből jött létre, pl.: apivara || apivara „kötélke”, vö. ap(i)verti; inklōtis „alom, szalma”, vö. inklōti „szalmával beszórni, rázni, teríteni”, prākaitas, vö. prakaisi; a hibrid užgavė „farsang”, vö. užgavėti. Következésképpen ezeket a főneveket már nem előtagos, hanem végződéses származékoknak kell tekinteni; többnyire a cselekvés eredményét jelölik.

Egyes előtagos, végződéssel képzett származékok magánhangzó-váltakozással is előfordulnak, pl.: pavadis || pāvadis, pavalkai, užū⁰gana || žū⁰gana. Az utóbbiak előtagos származékok is lehetnek.

11. Lietuvių kalbos gramatikos tyrinėjimai

161

Sudurtiniai daiktavardžiai

§ 89. A Zietelai nyelvjárásban összetett főnévből még kevesebb van, mint igekötős képzésből.

Legnagyobb számban két főnévből alkotott képzett szavakat jegyeztek fel. Az ilyen összetett főnevek első tagja rendszerint meghatározza a másodikat. Az első tag alapján az ilyen összetett főnevek alábbi jelentéseit különíthetjük el:

a) birtokviszonyt kifejező, pl.: grėblakotis, kirvakotis „fejszenyél”, vö. a Gaidžoklonis || Gaidžuklonės „Zasečiai falu határa” helynévvel;

b) hasonlóságot kifejező, pl.: lapanošis „széles orrú, lapos orrú”.

Olyan összetett főnév, amelynek második tagja határozza meg az elsőt, mindössze néhány van a nyelvjárásban. Első tagjuk leginkább a vidus ’közép’ főnév. Ezeknek az összetett főneveknek két jelentése van:

a) helyet jelölő, pl.: vidùki⋅mis „a falu, a település közepe”, továbbá vö. hasonló jelentésű helynevek: Vidùgirei, ritkábban Vidùgiris „erdő Zasečiai és Kurpešiai falu között”, valamint egy belarusz beszélőktől feljegyzett Бідулаўка „liget Narbutoniai falunál”;

b) időt jelölő, pl.: vidunakčtis ’éjfél’.

E néhány példából nehéz megítélni, hogy valamelyik kötőhangzó mennyire gyakori vagy jellegzetes. Az ilyen típusú képzett szavak többségében a kötőhangzók egybeesnek az első tag tővégi hangjával, pl.: lapanošis, grėblakotis, vidùki⋅mis. Kivétel a kirvakotis főnév, amelyben a várt -ia- helyett a kötőhangzó -a- (a tővégi affrikáta valószínűleg a többi eset analógiája nyomán keletkezett, vö. kirvakočio, kirvakočių), valamint a Gaidžoklonis || Gaidžuklonės helynév. Utóbbiban a kötőhangzó valószínűleg a ia- tövű főnév birtokos esetének -io ragja. Arra, hogy ez a birtokos esetű helynév csak nemrég olvadt össze egyetlen összetett főnévvé, a megőrződött két hangsúly utal. A változat kötőhangzója, a -iu- valószínűleg az -io- fonetikai változata, mivel a hangsúlytalan o itt olykor u-ként hangzik, a nyelvjárás más szavaiban is, pl.: kùdėl ~ kodėl, tukàm ~ tokiàm.

§ 90. Más tagokból alkotott összetett főnevek közül csak egy-két szót jegyeztek fel, pl.:

számnévből és főnévből: pirmagalis, trikojis „edények elhelyezésére szolgáló állvány”;

melléknévből és főnévből: ankstritas || anstritas, ritkábban ansritas „reggel, reggeli időszak”;

határozószóból és főnévből: pušáudi⋅na „dél, déli idő”; főnévből és igéből: ši⋅mpjovis „szénavágó, kaszás”.

§ 91. Nega staff?

§ 91. Az összetett főnevek szegényes csoportja tovább bővíthető különféle összetett tulajdonnevekkel, amelyek alkotóelemeit már nehéz pontosan valamelyik szófajhoz kapcsolni, mivel az egyes tagokat szinte egyáltalán nem érezzük különállónak. A bizonytalan képzésű összetett főnevek csoportjába leginkább régi személynevek tartoznak, pl.: Vizgiris „családnév Pagiriai faluból”, Žibartas „családnév Zietelos környékéről”, vö. még Ginvid „családnév Zietelos plébániájának 1814–1815. évi anyakönyveiben”, Gintowt „K. Būga által Zasečiai faluban feljegyzett családnév (ZŠ, p. 4)”; a 16. századi dokumentumok szlávosított családnevei (apai nevek): Довкгаловичъ (Zasečiai és Strėla falu), Домонтовичъ (Narbutoniai falu), Контминовичъ (Pagiriai falu), Радивиловичъ (Narūčiai falu és Zie-

162

telą)¹⁶. Együtt említendők a hasonló képzésű helynevek is, például: Butvilai || Butvil-laučiai, Giędzgalai || Gięzgalai, ritkábban Giędagalai, Ži-bartai, Žibartauščina „Zietelos környéki falvak“, Nāugardas „Naugardukas“.

A főnévi képzők alfabetikus mutatója

§ 92. A főnévi képzős származékok jelentés szerinti csoportosításakor egyes képzők származékai több jelentéscsoportban is előfordulnak. Hogy az olvasó egy helyen láthassa a Zietelos nyelvjárás valamennyi főnévi képzőjét, és könnyebben megtalálja, hol esik szó az egyes képzőkkel képzett alakokról, az alábbiakban ezek alfabetikus mutatója következik.

-ainė § 53 b, 64; -aitis, -ė § 11, 37; -alas § 28; -alys 81a; -ara (|| -era) 82; -aras (|| -eras) § 82; -astis § 39; -ata § 36, (|| -eta || -ita) § 45a; -atė § 71a; -auckus § 68; -auny­kas § 72c; -(i)ava (|| -uva) § 51, 71b; -ėčia § 45b; -ėčkas § 17c; -ega, -ė § 46, 82; -eika § 67a; -ėjas (|| -ėjis), -a § 55; -ėkas § 68, 83; -eklas (|| -iklas) § 29; -elas § 46; -ėlė § 70; -elis, -ė § 4; -ėlis, -ė § 7; -enai § 82; -enas § 46; -enas § 62; -enės (|| -inėš) § 29; -enskas § 68; -era (|| -ara), -eras, -eris § 82; -estis § 24; -eta § 29b, (|| -ita) 45a, 82; -etys § 29c; -yba § 23, 32; -yčia § 45g; -id(e), (-ida) § 52, 67c; -iena § 49; -ienė § 22, 63, 80; -ienius § 81b; -ija § 81c; -yka § 6; -ykas § 82; -ikas § 15, 17a; -ikis § 65; -ykla (|| -yklė) § 52 a; -yklė § 42; -ikliai § 53c; -ilas § 67b; -ilda § 67c; -ilka § 17c; -imas § 19, 34, 45d, 75b; -ymas § 20; -inas § 70c; -yna § 29b, 75a; -ynas, -a § 14, 48, 65, 74; -inė (|| -inėš) § 78; -ynė § 45c, 70d, 81d; -inės § 29e, (|| -inis) § 76; -iniai § 52b, 79; -inykas (|| -(i)nykas), -ė § 50, 59, 68; -inis (|| -inėš) § 76; -inys § 27; -ynos § 76; -ysta § 35; -ystva § 38; -iškės § 53a; -iškis, -ė § 60; -ita (|| -ata, -eta) § 45a, 82; -ytis, -ė § 70; -itkas § 16; -ivis 81i; -las § 45e; -lys § 26a, 45f; -na § 26b; -nykas § 68, 72c; -odžius § 58, 72b; -ojas § 57, (|| -ojis, -ojus) 70e, 81e; -(i)olas § 44; -olys § 82; -onas § 53d; -ionis (|| -iones) § 66; -ovė § 81f; -smė 26c; -ščina § 53; -tus § 26d; -tūvas (|| -tuvai), -tuvė § 41, 43; -učios § 82; -udė § 52c; -(i)ukas, -ė § 5; -(i)ulis, -ė § 12; -ulys § 21, 72a, 87g; -umas, -a § 25, 31, 51; -umynas-a § 33; -ūnas § 56; -ūnė § 52d, 82; -urys § 29f, 52e, 82; -usis, -ė § 17b; -utas, -a § 8; -ūtas § 29g, (|| -učios) 82; -utis, -ė § 9; -utys § 29i; -uva (|| ava) § 51, 71b; -užėlis § 13.

RAGOZÁS

Általános megjegyzések

Nem

§ 63. A Zietelos nyelvjárás főnevei vagy hímneműek, vagy nőneműek. A nemet mind a szavak lexikai jelentése, mind a főnevek morfológiai sajátosságai alapján különböztetjük meg. A személyeket, foglalkozásokat és egyes állatokat megnevező főnevek grammatikai neme rendszerint megfelel a természetes hím- vagy nőnemnek, például: vyras — moterė, pati, sūnūs — duktė, brolis — sesūo; veršis — karvė, šūo — kālė, darbinikas — darbinikė, pjovėjas — pjovėją stb. Előfordulnak azonban eltérések is: egyes, hímnemű személyeket megnevező szavak nőneműek, például kölcsönszavak: pāpa „pápa“, tāta „apa“; családnevek: Jōda, Kaškā, Koskā, Lenkā, Žibkā, míg a hímnemű végződésű

¹⁶ Акты..., т. 14, р. 203—208, 210—211, 215.

11*

163

használatos a magát a nőt jelentő főnév: moteriškis (mellette moterė, moteriškė). Más főnevek — amelyek konkrét tárgyakat vagy elvont fogalmakat jelölnek — nyelvtani neme nem motivált, például: pirkà, tvártas, grážumas, seni’sta.

A nyelvjárásban néhány főnév neme eltér a köznyelvi litvánétól, például nőnemű: ágrastas, klónis, páūštė „madár”, sémenos; hímnemű: tulžis „epe”.

Kétféle — hím- és nőnemű — főnevek a következők: pė́tis, rudùo, Vílna || Vílnius || Víl-nis. Ezenkívül a nyelvjárásban számos egyéb példa akad a nem ingadozására és összekeverésére, vö.: ašei „tengelyek”, dárba „munka”, duónas „kenyér”, kójei „lábak”, pláukos „haj”, rankóvei „ujjak”, šėserei „nővérek”, (ta) vandùo, vū́ogai „bogyók” (gyakrabban: ášės, kójos, šėsėres, vū́ogos).

A főnevek ilyen nemi változatosságához kétségtelenül hozzájárult az emberek kétnyelvűsége, amely rendszerint egyaránt előidéz motivált, illetve látszólag minden alapot nélkülöző, normától való eltérést — interferenciát. Néhány főnév neme a megfelelő szláv (leggyakrabban belarusz) főnevek neme szerint alakul, például: dárba, duónas, vandùo. Más szavak (például: ašei, as,mókos, gyakrabban asmókai „pénz”, bažnìčei, gyakrabban bažnìčos, kójei, pláukos) esetében a nem felcserélése közvetlen analógiával nehezen magyarázható. Ezek valószínűleg sajátos hipernormalizmusok, amelyek azért keletkeztek, mert a beszélők az elfelejtett szavak lehető leghelyesebb alakját akarták kimondani. Az ilyen, felcserélt nemű alakokat rendszerint leginkább azok a nyelvjárást beszélők használják, akik hosszabb ideig senkivel sem beszéltek litvánul. Ezek az alakok tehát anyanyelvük elfelejtésének eredményei.

Szám

§ 94. A főneveknek két számuk van: egyes- és többes számuk, például: jáučas: jáučei, pirkà: pirkõs, sesùo: šėsėres. A kettős szám már kihalóban lévő kategória. Leginkább a kettős szám alany- és tárgyesetét használják a du, dvi számnevekkel, ritkábban az abù, abì alakokkal, például: hímnemű alanyeset: dú gražù bérnu nūvažáu; du jáuču ir žágre bit (buvo); reìka, kad dú daugù bútu(p); dú vaikùtù biti; hímnemű tárgyeset: dú kartù vagójam; dáu du kaisnukù „két falatot adott”, abù (dù) paršù nupenė́jom; nőnemű alanyeset: dvi avýki bit „két juh volt”; dvi bóbi kásėm; irà dvi (abì) dukti; dvi de’ni jáu pjáuna; kab dvi kárvi, tai svė́sto irà; nőnemű tárgyeset: dvi kasi pìne; dvi mergìti pametė „két kislányt hagyott ott”, dvi seserì turė́; dvi žiemì vai(k)ščiójau. Az ilyen számnevek mellett a többes számú alakok ritkák: dú arklėi ir kárvė; dvi mašinàs átvežė.

A kettős szám többi esetének alakjai nem különböznek a többes számú alakoktól, például: iš abejų vesės galū bit vyrai „a falu mindkét végéről férfiak voltak”; pirkà sa dvejeis langais „a ház két ablakkal”; dvi’mi arklaami avižu davù; sa dvėmi (gyakrabban dvejomi) bóbomi ùtarinau „két nővel beszélgettem”.

A nyelvjárás egyes főnevei csak az egyik számban — vagy csak egyes, vagy csak többes számban — használatosak. Egyes számú főnevek például: akėčia, kunóđni’kas, málka „tűzifa”, šiltis stb.; többes számúak: ákstės || ákščos „szigony”, dùlkės (csak kenderpozdorból), nasrai „száj, pofa”, stóvai „szövőszék”, žvirž-dos „kavics, homok” stb.

Bizonyos esetekben a főnevek száma megváltozik. Például: gyűjtő, általánosító értelemben a konkrét főnevek egyes számát gyakran a többes szám helyett használják, vö.: labai pė́rdžuvo grúdas; kab nebit futorė, là ùkas bit tàuli „amikor már nem volt futorė, akkor a gazda messze volt”.

164

a tanyáké volt, a művelt föld parcellái messze voltak”; an šitų pirštų nagas neaūgo. A többes számot az egyes szám helyett valamivel ritkábban használják, például: dar visa li’tai ir li’tai, „most is csak esik és esik”; vandenėj̇o vidun; vargai ir vargai būti.

Eset

§ 95. A hét, a köznyelvben használatos eseten kívül a nyelvjárásnak van még belső irányú helyhatározó esete, vagy illativusa, külső helyhatározó esete, vagy adessivusa, valamint külső irányú helyhatározó esete, vagy allativusa¹⁷. Külön tárgyalandók az említett helyhatározói esetek és azok az egyéb esetek, amelyek végződése eltér a köznyelvitől, mégpedig: a hímnemű főnevek egyes számú részes esete, a nőnemű főnevek egyes számú eszközhatározó esete, a hím- és nőnemű főnevek többes számú részes esete, a nőnemű főnevek eszközhatározó esete, valamint a hím- és nőnemű főnevek inessivusa.

§ 96. Az illativus az ősi tárgyesetből és a -n(a)¹⁸ posztpozícióból keletkezett. Az egyes számú illativus alakjai, akárcsak az inessivusé, többnyire csak élettelen dolgokat jelölő főneveknél fordulnak elő, például: indė́j lapai; vežimąn krauna; nuvažų giron; įvertė duobėn. A többes számú illativus élettelen és élő dolgokat jelölő főneveknél egyaránt előfordulhat, például: įlindo kártėsna vištą; palaido šunį bobosna; nuvėži marčiosna; išėjai švė̃čiosna.

§ 97. Az adessivus az ősi egyes számú helyhatározói esetből és a -pi (< -pie)¹⁹ posztpozícióból keletkezett, gyakrabban -p alakban, például: bernupi, brólip, gaid(ž)i’ep || gaidip, Žukip. Az adessivusi esetet főként személyeket és élőlényeket jelölő főnevek használják, például: berniukip akės gražos „a fiúnak szép szemei vannak”; pasiklausyk dievip; manam virip bit sesū „a férjemnek volt egy húga”; buvau Žvirblip, Kaškąp būsti ar Šaipukip „Kaškánál laksz vagy Šaipukánál”? mergiteip gražūs plaukai; bit tik vienas sūnus mūmaip; vištaip nėra pieno. Az adessivusi eset csak nagyon ritkán fordul elő élettelen dolgokat jelölő főneveknél, például: o jūsip šonip moza daugėst būsta „és az önök vidékén talán többen laknak”; rudenip kunodās kašė „ősszel krumplit ástak ki”.

A nyelvjárásban a többes számú adessivusi alakokat nem jegyezték fel. Ezeket a többes számú inessivus helyettesíti, például: jau manūsa sunūsa vaikai és „a fiaimnak már gyerekei vannak”; tuosa visūsa žmonėsa nebit ražumo „azoknak az embereknek mind nem volt eszük”. A többes számú adessivus jelentésében egyes számú adessivus szerepel ebben a mondatban: kad aš būčap lietuvėp, tai viekest pajimčap, „ha litvánoknál (Litvániában) élnék, hamarabb megtanulnám (az irodalmi nyelvet)”. Manapság néha már az egyes számú adessivus helyett is elöljárószóval álló tárgyeset fordul elő, a pas: o paz Adāmā ar buvai? o ar pas Katrīnā jo nebit „és Katrynánál sem volt?” kifejezésben.

§ 98. Az allativus a birtokos esetből és a -p (< -pie) posztpozícióból keletkezett. Ennek az esetnek csupán maradványai fordulnak elő. Fennmaradt a határozószóvá vált namóp szóban (például: aimù namóp; važiuosim namóp; namóp nuvažavāu) és

¹⁷ A továbbiakban ezeket a helyhatározói eseteket a könnyebb használat kedvéért latin neveikkel nevezzük. Az inessivust, vagyis a belső helyhatározó esetet a szövegben in-nel, a paradigmában pedig In.-nel rövidítjük.

¹⁸ Plg. J. Endzelīns, Latviešu valodas gramatika, Rīgā, 1951, p. 460–461 (toliau – Gr); J. Endzelynas, Baltų kalbų garsai ir formos, Vilnius, 1957, p. 130–131 (toliau – GF); J. Otrębski, Gramatyka języka litewskiego, t. 3, Warszawa, 1956, p. 76–78 (toliau – Gr).

¹⁹ K. Būga, „Vil tis“, 1908, Nr. 125; Ф. Эн дзелинь, Латышские предлоги, т. 1, Юрьевъ, 1905, p. 168. J. Endzelynas, GF, p. 131; P. Arumaa, Untersuchungen zur Geschichte der litauischen Personalpronomina, Tartu, 1933, p. 90–92 (toliau – Untersuchungen…); A. Laig onaitė, Pašalio vietininkai dabartinėje lietuvių kalboje, kn.: Kai kurie lietuvių kalbos gramatikos klausimai, Vilnius, 1958, p. 21–25 (toliau – LKGK); J. Otrębski, Gr., t. 3, p. 78–83.

165

személyeket jelölő főnevekben (leggyakrabban családnevekben), például: ánas nuvãi Burõkop „elment Burokéhez”; Gaidžóp aisù; nuvejãu pónop prašít; iš Michailùko nuvãi Saračìnskõp „Michailūkótól elment Saračinskéhoz”; aimù Žvirblóp „Žvirblishez megyek”. Az utóbbi formák helyett ma gyakrabban tárgyesetű alakot használnak a pas elöljárószóval: aimù paz Adòlį; važìju paz Ganõfą „Genovaitéhoz megyek”; nuvãi paz árklį. Néha az egyes számú allativus helyett adessivust mondanak: ìma dẽvip tã vaikùtą; o anà Ròmakiẽp nenõri aĩt „ő pedig nem akar Romanashez menni”.

A többes számú illativusi alakok ma már nem használatosak. Helyettük ezt mondják: nuvejãu paz arklùs; dabẽgo pas tùos žmonìs. A többes számú adessivus értelmezését valószínűleg a régi többes számú allativus maradványaként őrző használatot a következő mondásban találjuk: põnum mõža bit, o žmonùm nebit lõsku „az uraknak talán volt, az embereknek viszont nem volt ágyuk”.

§ 99. A hímnemű főnevek egyes számú dativusi végződése kétféle: -(i)u és -i. Általában a -(i)u végződésű alakokat használják [<-(i)uo], például: árklu, bėrnu, piẽmeniu, šùniu, žmogù.

Az elöljárós szerkezetekben megmaradt a mássalhangzós és i-tövű főnevek régi -i végződése. Leginkább a következő elöljárószókkal álló alakokban található meg: lig, po és prig || preg || pri, például: prig ìtam dãnti kitas skãust; po pažãsti bit snẽgo „hónaljig ért a hó”; duktẽ praturẽs manè lig šmertì „a lányom halálomig eltart”. Úgy vélik²⁰, hogy e tövek hatására ugyanezekkel az elöljárószókkal az (i)a-tövű főnevek egyes számú dativusi alakjai is -i végződést kapnak, például: dvì kasì lik ìtam dãikti; nùnešė lik truputùki; vàndino po ìtam dãikti „víz eddig a helyig”; buvãu preg brõli; pri kẽli būsta „az út mellett lakik”; prig lõpši būk.

§ 100. Minden nőnemű főnév egyes számú instrumentalisában az lk. -a, -e végződések helyett -ai, -ei (-aei) áll, például: kójaĩ pakùlė tãrla „a lába összetörte a fazekat”; ãnas ten Li·dõji sa nãkàei bõbaĩ būsta „ő ott Lydában valamilyen nővel él”; vandùõ káp upẽĩ ãjo iš visù laukù; drãugẽĩ gãnõ; sa viẽnãĩ momùtẽĩ būsta; sa gražãĩ mergãĩ pasižãnino „egy szép lánnyal házasodott össze”; tãĩ parãĩ jãũ buvãũ namìẽ „akkor már otthon voltam”.

Emellett előfordulnak határozószóvá vált vagy bizonyos kifejezésekben megkövült, -a, -e végződésű egyes számú instrumentalisalakok is, például: basamiñča apšavė „mezítláb húzta fel”; atãĩ nakẽĩ; nu·nãĩnìšča atãĩ „ma jött”; dùona nubẽgo pãkluõne; vö. még K. Būga feljegyzését: bẽrnas sa mergãite²¹. Az utóbbi példák arra utalnának, hogy az -ai, -ei végződésű alakok a nyelvjárásban újabbak. Nem kétséges, hogy az -ai, -ei névmási alakokból ered. Abban azonban, hogy miként és honnan keletkeztek azoknak a főneveknek a hosszabb egyes számú instrumentalis-végződései, amelyeknek soha nincs névmási alakjuk, eltérnek a vélemények²².

²⁰ Vö. J. Endzelīns, Gr., p. 428–432; J. Otrebski, Gr., t. 3, p. 40; K. Ulvydas, LKGK p. 115 tt.; J. Kazlauskas, LKGK, p. 7–8.

²¹ Žr. K. Būga, „Viltis“, Vilnius, 1908, Nr. 125.

²² Ahhoz a nézethez, hogy az -ai, -ei az -aja, -iaja névmási névmások vagy melléknevek végződésének rövidült alakjai, amelyek később általánosultak és más szófajokra is kiterjedtek, lásd P. Arumaa, LMT, p. 42, 70; E. Fraenkel, idézett mű, t. 2, p. 49; Z. Zinkevičius, Lietuvių kalbos įvardžiuotinių būdvardžių istorijos bruožai, Vilnius, 1957, p. 100 (a továbbiakban – IBIB).

Ahhoz a nézethez, hogy a litván nyelv o-tövű főneveinek egyes számú instrumentalisalakja régtől fogva a rövid (rankan) mellett hosszabb (névmási) alakot is őrzött (*rankajan), amelyből a rankai alak is kialakulhatott, lásd J. Kazlauskas, „Kalbotyra”, t. 1., Vilnius, 1958, p. 58; vö. még K. Morkūnas, MAD, A. t. 2(7), p. 198 tt.

166

Vizsgáljuk meg azt is, vajon az -ai, -ei végződések nem keletkezhettek-e tisztán fonetikai úton, közvetlenül az eredetileg éles hangsúlyú abszolút végződésből: -a, -e (esetleg még nem veszítették el a palatális színezetüket), vagy -án, -én alakból; vö. a szó tövében tapasztalható hasonló jelenséggel: geláistuva s, káisnis ~ kãšnis, káisk ~ kãsk, pageláisk „pagalask“. Ugyanez a jelenség néhány más nyelvjárásra is jellemző, például az északnyugati kapsai nyelvjárásban: gerãsas ~ gerãsias, jáisas ~ jáisias, táis „tas“²³; az egykori Kelet-Poroszország litván halászainak nyelvjárásában: geresnêises, káisti, sal-džeises, sláistai ~ žemdises²⁴. Igaz, a régi éles hangsúlyú végződések -á, -é vagy -án, -én helyén az -ai, -ei alak sehol sincs adatolva; vö. az összes említett nyelvjárás többes számú tárgyesetével: gálvas (< *gál-vans), mažàs, tokàs, egyes számú eszközhatározójával: daiktè (< *daiktén), kamè; a délnyugati aukštaitiai többes számú eszközhatározójával: ausisè (< *ausysén), laukuóse; valamint a zietelai alakokkal: áusi·sà, šveču·sà. Ez arra utal, hogy amikor a -á-, -é- vagy -án-, -én- egyes mássalhangzók előtt a szó tövében -ai-, -ei--vé vált, a végződésben már monoftongizálódott és megrövidült alakban szerepelt²⁵. A Pzanavykys kapsai nyelvjárás anáis „anas“, táis alakjai nem cáfolhatják ezt az állítást, mivel mindenekelőtt egyszótagú szavakról van szó, amelyeknek gyakran sajátos fonetikai fejlődési törvényeik vannak; másfelől pedig származhatnak a rövidült névmási alakokból: *anáisas, *táisas, vagy azok mintájára is keletkezhettek. Következésképpen az a feltevés sem tartható, hogy az -ai, -ei végződések az abszolút végződésből, azaz -á, -é vagy -án, -én alakból keletkezhettek volna. Ez az átalakulás (azaz á, é vagy án, én > ái, éi) azonban valószínűleg szinte minden lehetséges esetben végbement: mind a szó tövében, mind pedig a következő szótag védett, egyes számú eszközhatározói végződésében (a nyelvjárásban nem maradtak fenn hasonló névmási többes számú tárgyeseti alakok). Ezt a kapsai és zanavykai egyes számú eszközhatározói alak is megerősíti: senáju || senájā²⁶. Később, a névmási alakok rövidülésekor az ai, ei kettőshangzók második eleme könnyen összeolvadt a -j (< -ja)²⁷ hanggal. *-ánjan > *-ánja > -ája > -áj. Elképzelhető, hogy a hosszabb végződések ilyen nagymértékű általánosulásához a zietelai nyelvjárásban hozzájárultak az azonos esetű és nemű szláv nyelvek hasonló végződései is: -ou, -eu; vö. belarusz прыехаў ранняй вясной; orosz пришёл со своей женой.

§ 101. A hím- és nőnemű névszók valamennyi tőtípusában a többes számú részes eset a tővégi magánhangzó után -mi végződést kap, például: dùok darbà· vīrami itre·mi „adj munkát ezeknek a férfiaknak“; ark lám i reikà dùot pasulsèt (pihenni); visómi marčiómi po skėpta’ nupirko „minden menyecskének vett egy-egy kendőt“; kárvėmi kunódu· diòjam; vis èmi žmonėmi atlaidė; nupirkâu akimikàplu „vettem szemcseppet“; pi ẽme nàmi davàu.

Ugyanezek a végződések sok névszó (többnyire nőneműek) többes számú eszközhatározói alakjában is megtalálhatók, például: visa reikėj rankomi dirpt; sa penkomi mergomi aimù namop; ilgomi dalgėmi pjaunam; ragù savomi akimi; dantìmi krimta; iš-kirzdinėja (medžius) sa visomi šaknìmi; aimù sa savomi dukterimi; ritkábban sa mergòmi, šakòmi²⁸.

²³ J. Senkus, Pzanavykio kapsų tarmė, filol. m. kand. disertacija, mašinraštis, Vilniaus valstybinio V. Kapsuko bibliotekos Rankraštynas, Vilnius, 1955, p. 64; J. Otręb ski, Gr., t. I, p. 175.

²⁴ Žr. J. Gerullis ir Chr. Stang’as, Lietuvių žvejų tarmė Prūsuose, Kaunas, 1933, p. 11.

²⁵ Arra, hogy a szó tövében hosszabban maradtak fenn az orrhangú, a szó végén pedig az eső hangsúlyú magánhangzók, különösen az ą és az ę, a régi írásos emlékek is tanúságot tesznek; lásd A. Bezzenberger, Beiträge zur Geschichte der litauischen Sprache, Göttingen, 1877, p. 30; J. Palionis, Lietuvių literatūrinė kalba XVI–XVII a., Vilnius, 1967, p. 99–103.

²⁶ Lásd J. Senkus, LKK, t. 3, p. 146–147.

²⁷ Vö. J. Endzelīns, Gr., p. 470–471; Z. Zinkevičius, IBIB, p. 43.

²⁸ Az alakok szóhangsúlya nem egyértelmű. Ezért a többes számú részes esetben a mergòmi és a többes számú eszközhatározóban a mergòmi (gyakrabban mergo-mi) eltérő jelölése inkább csak formai különbség.

167

A többes számú részeshatározó és eszközhatározó alakjai a hangsúlyozásban vagy a hangsúly helyében különböznek, lényegében azonban e két esetnek mégis egyetlen általánosított végződése van. Más nyelvjárások alapján, amelyekben többnyire azonos többes számú részeshatározói és eszközhatározói alakot használnak, feltehető, hogy ezt először az i- és mássalhangzós tőben általánosították²⁹, és csak később a -(i)o-, ė- és más tövekben³⁰.

A többes számú részeshatározó és eszközhatározó -mi végződése valószínűleg nem túl régen általánosult mindkét esetre, mivel időnként még előfordulnak -i nélküli többes számú részeshatározói alakok, például: dúok z a·sim avižų; adúok jẽm; jům pasakáu.

§ 102. Minden főnév többes számú inessivusa -sa végződésű, például: krūmúsa, nasrúosa; bóbosa, pū́kosa, draugė́sa, upė́sa; krúti sa; baltúsa, drobinė́sa, trijósa, júosa, ma-nosa, tosa. Ugyanez a többes számú inessivusi végződés széles körben előfordul a déli dzsuk nyelvjárásokban — mind a Litván SZSZK területén (nagyjából a Lazdijai — Varėna — Šalčininkėliai vonalig³¹), mind a Belorusz SZSZK szomszédos litván nyelvű vidékein (a Gardino, Rodūnia³², Varenavas és Įvija járásban), valamint másutt.

Az a vélemény, hogy az eszközhatározói alakok szóvégi a-ja az s mássalhangzó depalatalizációja következtében keletkezett³³, ám valószínűbb, hogy az illativusi alakokból származik, vö. laukúosna, savósna³⁴.

Tövek

§ 103. A Zietelai nyelvjárásban, akárcsak az irodalmi litvánban, a főneveknek hat alapvető tőtípusa van: (i)a, (i)o, ė, i, (i)u és mássalhangzós. Nem minden tő egyformán erős és maradt fenn jó állapotban. A legerősebbek az (i)a, (i)o és ė tövek. A többi — az i-, (i)u és a mássalhangzós tő — gyengébb: alakjaik közül sokat a megfelelő (i)a-, (i)o- vagy ė-tövű alakok szorítanak ki. Például az (i)u tő többes száma szinte teljesen kiszorult az ia tő többes száma által: su·nai, su·nami, pãčėis. Az i- és mássalhangzós tövű nőnemű főnevek többsége átkerült az ė-tőbe (duktẽ || duktẽrė, móterė, žãsė „žąsis“, živẽ „žuvis“), ritkábban pedig az (i)o tőbe (ãkšės || ãkštės), a hímneműek pedig az (i)a tőbe (dañtas || dañ-čis, dañtei, šunei), ritkábban pedig az ė-tőbe (dañtės, šunės).

Ellenkező esetek is előfordulnak, például egyes (i)a vagy i tövű főnevek bizonyos esetekben az (i)u tő végződéseit veszik fel, például: egyes számú eszközhatározó kelúm, ugnúm, megszólító eset: brólau, dievìliau.

A tőkeveredés további, kisebb eseteit a ragozási sorok után soroljuk fel.

A nyelvjárásban visszaható főneveket egyáltalán nem jegyeztek fel.

²⁹Úgy tűnik, e sajátosságot elsőként P. Aruma figyelte meg (LMT, p. 68), amikor a lazūnai nyelvjárás szövegeit jegyezte le: „Nur die i-Stämme endigen in beiden Kasus regelmäßig auf -mi“.

³⁰A -mi formáns eredetéről lásd: P. Arumaa, Untersuchungen..., p. 50–78; E. Fraenkel, i. m., t. 2, p. 36; J. Otrębski, Gr., t. 3, p. 84–85.

³¹A Litván nyelvatlaszban („Programos“ 290. kérdése alapján) összegyűjtött adatokra támaszkodunk.

³²O. Brokas a Rodūnia járás keleti részének (Puodžiai, Lapotiškiai, Zeniūnai falvak) litván nyelvjárását leírva a többes számú inessivus végződését -sę alakban írta át, de megjegyezte, hogy az s nem palatalizálódik; lásd O. Broch, NTS, t. 19, (1960), p. 21.

³³Vö. J. Senkus, MAD, A, t. 1 (1955), p. 150; A. Laigonaitė, Vietininkai dabartinėje lietuvių kalboje, filol. m. kand. disertacija, mašinraštis, Vilnius, 1956, p. 15–16.

³⁴Vö. még Z. Zinkevičius, Lietuvių dialektologija, p. 239.

168

Hangsúlyozás

§ 104. A nyelvjárás főneveinek saját hangsúlyozási sajátosságaik is vannak. A nyelvjárást már elfelejtő emberek sok esetben nem érzékelik a szavak hangsúlyozási rendszerét, és meglehetősen gyakran összekeverik a hangsúly helyét. Leginkább a főnevek egyes számú eszközhatározói, többes számú alanyeseti, tárgyeseti és többes számú tárgyeseti alakjainak hangsúlyhelyét tévesztik el. Például az I. és III. hangsúlyozási osztályba tartozó főnevek említett esetekben gyakran végződésre húzódó hangsúlyt kapnak, vö.: egyes számú eszközhatározó árklu || arklù, brólu || bro·lù, láužu || laužù, pù·du || pu·dù, súnu || su·nù; agù·nai || agù·naí, gálvai || galvái, márškai || marškái;

kettős szám alanyeset–tárgyeset: du brólu || bro·lù, sú·nu || su·nù; dvi bóbi || bobi, rišti || ri·šti „vesszők”, stráisti || straisti „kis zsákok”;

többes számú tárgyeset árklus || arklùs, brólus || bro·lùs, dárbus || darbùs, súnus || su·nùs; dróbes drobès, || gálvas || galvàs.

Úgy tűnik, ezeknek az alakoknak a végződése főként a II. és IV. hangsúlyozási osztályba tartozó főnevek megfelelő eseteinek hatására kezdett hangsúlyossá válni. Bár a hangsúly a végződésre húzódik, a különböző hangsúlyozású főnevek közötti különbség mégsem tűnt el, mivel megőrződik a szó tövének korábbi hangsúlyfajtája, amely néhány esettől eltekintve a főnevek többségénél ugyanaz, mint a köznyelvben. A hangsúly helyének ingadozásában a főnév hangsúlyozási osztályának is van bizonyos jelentősége. A harmadik hangsúlyozási osztály szavai gyakrabban kapják a hangsúlyt az említett esetek végződésére, az első osztályéi pedig a tőre.

A II. és IV. hangsúlyozási osztályba tartozó főnevek egyes alakjait visszahúzott hangsúllyal is ejtik. A hangsúly leggyakrabban rövid végződésről hosszú tőre húzódik vissza, például: egyes számú eszközhatározó gaĩdu, rė̃tu, ver̃šu, žõdu, többes számú tárgyeset gaĩdus, blĩnus, žõdus, pĩrkas, vir̃šas. Ez a jelenség azonban sokkal ritkább, mint a már említett, végződésre történő hangsúlyáthelyezés.

Más esetekben is előfordul kettős hangsúlyozás. Viszonylag gyakran kettős hangsúlyozású az ia-tövű főnevek -ys vagy -is végződésű egyes számú alanyesete: a hangsúlyos végződésű alakokat (arklìs, gi·lìs, glėbìs, šulnìs) nemritkán a tövön hangsúlyozzák (árklis, gilis, glėbis, šulnis), a tőhangsúlyos alakokban pedig (aṅ(k)slis, žõdis) olykor a végződés kap hangsúlyt (an(k)slìs, žodìs).

Egyes főneveknél gyakrabban kettős hangsúlyozású az egyes számú illativus (krúman || kru·màn, pádān || padàn, rátan || ratàn, ski·etàn || ski·e·tan, sódan || sodàn), másoknál a többes számú inessivus- vagy illativusalakok (daiktuosa || dãiktuosa, daiktu·sna || dãiktu·sna, lovu·sà || lóvu·sa), megint másoknál pedig az egyes számú adessivus; vö. § 106 és másutt.

A főnevek vagy egyes alakjaik hangsúlyozásáról még számos kisebb részlet tudnivaló van. Ezeket a paradigmák utáni megjegyzések ismertetik.

Ragozás

(i)a tő

§ 105.

Egyes szám

V. brólis, par̃šas, bérnas, kẽlas, gaidìs || gaid̃is K. brólo, par̃šo, bérno, kẽlo, gaid̃o || gaidžo N. brólu, par̃šu, bérnu, kẽlu, gaid̃u || gaidžu G. brólį, par̃šą, bérną, kẽlą, gaidì· Įn. brólių³⁵, par̃šu, bérnu, kelùm || kelù, gaidù || gaidžù

³⁵A paradigmákban és a szövegben két hangsúllyal közölt alakok azt mutatják, hogy a hangsúly a szótőre és a ragra is eshet.

169

In. vėji, ski̇ʿtė, daiktė, kelė: ramti „lazdoje“ Il. vėjin, ski̇ʿtaņ, daiktaņ, kelan, ramtiņ Ad. brólin, paršiņ, bérniņ, gaidiņ, gaidʿep || gaidžʿep Al. pónop, gaidóp || gaidžóp Š. bról(i) || brólau, pône, bérne, žálti

Kettős szám

V.-G. du brólu, du paršu, du bérnu, du gaidʿù || gaidžʿù

Többes szám

Alanyeset: brólei, paršai, bernai, gaidēi || gaidžai; birtokos eset: brólu, paršu, bernu, gaidū || gaidžū; részes eset: brólamī, paršamī, bernāmī, gaidāmī || gaidžāmī; tárgyeset: brólūs, paršūs, bérnūs, gaidūs || gaidžūs; eszközhatározói eset: bróleis, paršais, bernais, gaidēis || gaidžais; inessivus: žirnʿosa, pónuʿs(a), dáiktuʿosa, gaiduʿsa || gaidžuʿsa; illativus: žirnʿosna, páituʿsna, dáiktuʿsna, švečiʿsna; megszólító eset: brólei, bernai

Megjegyzések. § 106. 1. Az a-tövű főnevek egyes számú alanyeseti végződéséből időnként kiesik a mozgó a, például: vaiks, gyakrabban vaikas, dėus, gyakrabban dėvas; vö. nechói dėz gina „védjen meg az isten”. Az olyan ia-tövű főneveknek, mint artójas, kráujas, vėjas, egyes számú alanyesetben a j mássalhangzó után gyakran -is végződésük van: artójis, kráujis, vėjis. 2. Az ia-tövű főnevek egyes számú inessivusa megrövidült, például: kaisni „darabban”, kráuji || kráuji, kuʿgi, lopši, lovi, ramti, rēti, sámiti, vėjį. A kėlas szónak a-tövű egyes számú inessivusi alakja van: kelė; vö. daiktė, kraštė. 3. Azoknak az ia-tövű főneveknek, amelyek egyes számú alanyesetben -ias végződésűek, egyes számú illativusukban -ian végződésük van (< -iana) (kelan „az útra, útra kelve”, medžan), a többinek pedig -in végződése (< -ina) (lovin, ramtiņ, sámtin, vėjin). 4. Az egyes számú adessivus végződése kétféle: -iep vagy -ip. Az -iep végződés gyakrabban fordul elő hangsúlyosan, például: arklīep, diēvīep, gaidīep, || gaidžīep, lietuvīep, veršīep, Žukīep, žvirblīep; hangsúlytalanul pedig -ip: árklip, Adólip, Adómip, bernūkìp, Bóhusip, brólip, Burókip, dedžūkìp „a nagybácsinál”, jáučip, diēvip, gaidip || gaidžip, Jōnip, kiškìp, paršip, pónip, veršip, virip || virīskip. Ugyanakkor így is mondják: gaidip, paršip, veršip, illetve Rōmakiep, virīškiep, žvirblīep. Időnként névmási egyes számú adessivusi végződés is előfordul, például: Žukelčikim sàdegė tvártas; vö. manim, muʿsim. 5. A két szótagú főnevek egyes számú allativusában rendszerint a -op végződés kap hangsúlyt (Gaidžóp aišū „Gaidžio pas jövök”; aimū Žukóp), a több szótagúakban pedig változóan: a végződés és a tő is kaphat hangsúlyt (Gaide lóp nubėk; nuvājom Macūkóp || Mačūk op; Michailūk op || Michailukóp tadaik bėgu „Michailukához (ragadványnév) akkor futok”). 6. A két szótagú, a-tövű főnevek egyes számú megszólító esetének végződése -e. Az ilyen megszólító esetben a hangsúly többnyire a tőn van, például: kab táu, bérne, dūgno nebūt „hogy te, fiú, valahol a föld alá süllyedj”; diēve, dovánok táu; atai̇kit šēi, pône; vaike, krūpa inkáisk „gyerek, harapj valamit”; olykor azonban a hangsúly a végződésre is kerül.

170

végződésen van, például: o kab, vaike, stalavojates „és hogy, gyerek, jól éltek?”; dievė mano miltikas „Istenem, kedvesem”.

A több szótagú (az -ukas, -utas képzővel ellátott) főnevek megszólító esete többnyire végződés nélküli, például: kiškut nabagut (l.d.); aimà, brolùk; Vosi'lùk, palàuk; vaikùt, àik šen.

Némely ia-tövű főnév egyes számú megszólító esetének iu-tövű végződése van, például: tep bùstasi, brólau „így megy (így sikerül élni), testvérem”; dièvulau tu mùnas; tai vòl, ponėlau, kàp.

A nyelvjárásban gyakran a megszólító eset helyett alanyesetet is használnak, például: ak, mùnas tu katinùkas; ar nu'naik, pònas, aisi kanà „ma, uram, mész valahová?”; nacàlnì'kas (főnök), padarik mùn tep; àch, vaikùtas tu miltikas.

7. A szokásos többes számú eszközhatározói -(i)ais végződés mellett időnként (talán a szláv eszközhatározó mintájára, részben pedig a nőnemű főnevek mintájára) ennek az esetnek -(i)ami végződésű alakjai is előfordulnak, például: jàučami tadaik arè „akkor ökrökkel szántottak”; pìrṧtami intardė „ujjakkal megkarcolta”; ùspilė skatikami; sa švèčami prabit; o anà būma sa tomi vilkùtami „ő pedig azokkal a farkaskölykökkel van”.

8. A többes számú inessivus gyakran megrövidül, például: daržùos, kampùos, laukùos, marškiniùos, naginiùos „bocskorban”, pònùos, rugùos. Néha a teljes alakok elhúzott hangsúllyal hangzanak el, például: didesnìù-sa vaikùosa.

9. A többes számú illativusnak időnként hangsúlyos posztpozíciója van, például: nas(t)ruosna, Žirmonuosna „Žirmūnaiba”. Egyszer -uosan végződésű alakot is hallottak: šìena stogùosan sakràudinėja „a szénát kazlakba rakja”.

A főnevek többes számú adessivusát és allativusát már nem használják.

10. A többes számú megszólító eset ritkán fordul elő. Egybeesik a többes számú alanyesettel, például: kab jùmi, pònai, visa gerai būtù'p „hogy nektek, uraim, minden jól menjen”; àch, brólei mani; kanà jūs, vìrai, aimat „hová mentek, férfiak?”.

§ 107. A Zietelos nyelvjárásban az a-tövűek közé tartoznak még a következő szavak: mėnas „hónap, hold”, az ia-tövűek közé pedig a tulžis és a vōris „levegő”. Az ažaras, vìras a-tövű szavak helyett néha ažaris, viris is mondható; egyes számú tárgyesetük: ažari', viri'.

2. Az affrikátás ia-tövű alakok (gaidžo, gaidžù, gaidžei, ramčo, rėčo, žodžo) mellett affrikáta nélküli alakok (gaido, gaidù, gaidei, ramio, rėto, žōdo) is használatosak. Ezek valószínűleg a paradigma ugyanazon affrikáta nélküli alakjai (gaidìs, ramìtis, gaidì', ramì', ramti', rėti', ramtiñ, rėtiñ) alapján keletkeztek. Ugyanez mondható el a ritkábban előforduló fordított jelenségről is, például: gaidžis, darčis, žōdžis, danči', žōdži', žōdžin.

3. A IV. hangsúlyozási osztályba tartozik a lāpas, ku'gīs, tulžīs, žaltīs, rāžnas „seprűnyél”.

(i)o tő

§ 108.

Egyes szám

V. bōba „feleség, nő”, momà „anya”, galvà, gìrà, martì || marcà

K. bōbos, momōs, galvōs, gìros, marcōs

N. bōbai, mōmai, gálvai, gìrai, marcèi

G. bōbà, momà', galvà', gìrà', marcà'

Eszk. bōbai, momái, galvái, gìrāi, marcāi

Eszk. strāistoi, galvōi, gìroi

Ill. strāiston, galvōn, gìrōn,

171

Pl. bóbaip, mōmaip, marčeip

Al. Katri·nõs(p)³⁶

S. bóba, mōma, tētà || tẽt

Kettős szám

V.-G. két bóbi, két mōmi, két gálvi, két marti.

Többes szám

V. bóbos, mōmos, gálvos, gìros, marčos

K. bóbuˈ, mōmuˈ, galvũ, gìruˈ, marčũ

N. bóbomi, mōmomi, galvómi, gìromi, marčõmi

G. bóbas, momàs, gálvas, gìrãs, marčàs

Ill. bóbomi, mōmomi, galvōmi, marčõmi

Ill. bóbosa, galvosà, gìrosa, marčosà

Il. bóbosna, galvósna, gìrosna

Š. bóbos, mẽrgos

Megjegyzések. § 109. 1. A sing. dativusi alakok hangsúlya leggyakrabban a szótőre esik, pl.: bóbai, pažei, tētai. Néha azonban e ragozási eset alakjai olyan hangsúlyos végződéssel is előfordulnak, amelynek intonációja többnyire emelkedő-eső, pl.: Katri·nai segíteni dapadēt „Katerinának segíteni kell”; marčẽi pasakāi tiktàik viẽnai „csak egyetlen menyemnek mondtam el”; kāmgi t a i mergãi reĩka; dūˈsi pačẽi krūpa „adok a feleségnek egy keveset”; padēk savaĩ tetai kumōdni·kaˈ kāst „segíts a nagynénédnek összegereblyézni a krumpliszárat”. Egyszer a sing. dativusi alakot emelkedő hangsúlyú végződéssel is feljegyezték: pasakik tāi mergãi. Elképzelhető, hogy ezek az alakok az ősi, végződésen hangsúlyos főnevek (oxitonok) maradványai.

2. A sing. instrumentalis hangsúlyos -(i)ai végződése mindig emelkedő intonációjú, pl.: galvãi, gīrãi, mergãi, pirkãi. E végződés kettőshangzójának -ai első eleme még hangsúlytalan helyzetben is (kōjai, karvìkai) tisztábban hallható, mint a sing. dativusi végződés ugyanolyan kettőshangzójának első eleme (mōmai, pirkèi).

3. A singularis inessivusa megrövidült, pl.: galvōi, márškoje, „takaróban”, pirkōi, Vilnoi „Vilniusban”. Talán az e hang csak nemrég esett ki itt, mert E. Volteris a giroi mellett még a pirkioje alakot is írja ³⁷.

4. A singularis adesivus o-tövű végződése -aip, az io-tövűé pedig -iaip (ejtése: -eip), pl.: avìkaip, bóbaip, mergáip, mōmaip, Juzžfaip, Katerìnaip, Šẽnkaip, Víktaip. A hangsúlyos singularis adesivusi végződésnek leggyakrabban cirkumflex hangmenete van, pl.: marčẽip, mergãip, momãip, pačẽip, vištãip, Kaškaip, Katri·naip. A circumflexus hangmenetű singularis adesivusi alakok ritkák: marčāip, momāip.

5. A főnevek allativusára a nyelvjárásban mindössze két példát jegyeztek fel: Katri-nōs (< Katri·nōsp), valamint egy nőnemű alakot a hímnemű singularis allativus végződésével: Lenkōp nu-vejàu (Lenkā — Zasečių falu családneve).

6. Az -a végű singularis vocativus-alakok mellett (aik tu, bóba, nug manē „menj el tőlem, te banya”; mōma, dūˈk pienuko; būk šviekā, tēt a || tẽta „maradj egészséges, néni”), olykor rövidült alakok is előfordulnak, pl.: tẽt, aik šōn.

³⁶ Ez az allativusi alak P. Arumaa művéből származik; lásd P. Arumaa, LMT, p. 70.

³⁷ Lásd E. Wolter, MLLG, t. 4, p. 169, 172.

172

§ 110. 1. Az io-tövű marti, pati szavakat valószínűleg a paradigma kiegyenlítődése miatt singularis nominativusban néha marčà, pačà alakban ejtik. Ennek a tőnek a régebbi Vilnius városnévben is van alakja: Vilna. Az o-tőhöz tartozik: grucà „grucė”, plėvà „plėvė”, žirkłos, žvirzdos „homok”.

2. A(z) Ik. hangsúlyozástól eltérően a nyelvjárás következő szavai a II. és IV. hangsúlyozási típusba tartozhatnak: kapà, rankà, vištà, mergà, plėvà, apačà, vir(k)ščà. A II. hangsúlyozási típusúak a -yčia képzővel képzett származékok (bažnyčà, sprageli·čà, teli·čà); a III. hangsúlyozási típusba tartozók a -iena képzővel képzettek (aviž·nà, žirni·nà). A IV. hangsúlyozási típusúak: ši·và „šeiva”, pirkà.

ė-tő

§ 111. Az ė-tövű főnevek a következőképpen ragozódnak:

Egyes szám

Alanyeset: karvė, bitė, gerklė, draugė „család“, pelė; birtokos eset: karvės, bitės, gerklės, draugės, pelės; részes eset: karvei, bitei, g’rklai, draugei, pelai; tárgyeset: karvę, bitę, gerklą, draugę, pėlą; eszközhatározói eset: karvai, bitai, gerklai, draugai, pelai; eszközhatározói eset: upė, gerklė, draugė; helyhatározói eset: upen, gerklėn, draugėn; adesivus: karveip, biteip, kãteip || kateip; megszólító eset: karve, momūte, kãte

Kettős szám

Alanyeset–tárgyeset: dvi karvi, dvi biti, dvi draugi, dvi pelbi

Többes szám

Alanyeset: karvės, bitės, gerklės, draugės, pėlės; birtokos eset: karvių, bitių, gerklių, draugių, pelų; részes eset: karvėmi, bitėmi, gerklėmi, draugėmi; tárgyeset: karvės, bitės, gerklas, draugės, pelàs; eszközhatározói eset: karvėmi, bitėmi, gerklėmi, draugėmi; eszközhatározói eset: karvėsa, bitėsa, gerklesà, draugėsà; helyhatározói eset: karvėsna, bitėsna, draugėsna; megszólító eset: karvės, kãtės

Megjegyzések. § 112. 1. A szokásos, ė-tövű egyes számú részes esetű, a tőhangsúlyos formák (karvei, kaũlai, kãtei, põnei, bitei, paūstei) mellett időnként előfordul egy-egy végződésen hangsúlyos forma is. A hangsúlyos végződés csak rövid vagy cirkumflexus tövű szavakban fordul elő, például: bitei, katei, kaulai, paūstei.

2. A sing. instr. végződéséről, a -ėi-ről és az olykor előforduló -e-ről lásd a § 100-at.

3. Az egyes számú inessivus rövidült: draugėi, pūšėi, ūpėi³⁸.

4. Az egyes számú adesivusban a hangsúly rendszerint a tőre esik: Burok’ė neip zladjei bit „Burokienénél tolvajok voltak”; vėnas sunūs bit Kãseip „Kasénak egy fia volt”; mergiteip gražūs plāukai. A végződés hangsúlyozása ritka: kateip nagai ilgi; poneip li-

³⁸E. Volteris (MLLG, t. 4, p. 172) még az upeja alakot is közli (sagāwo Alēna upeja).

173

kaũ. Az összeolvadt végződés -ep ( -iep < -eip, talán, akárcsak a <viˈkãũ || vĩkãũ || vekãũ „gyorsabban” szóban) a mergĩep szóban hallható.

A singularis és pluralis allativusának alakjait nem figyelték meg.

5. A singularis és pluralis vocativusai igen ritkák.

§ 113. Az ē-tövű paradigmában a singularis dativusának, a singularis és pluralis accusativusának, valamint a singularis vocativusának tővégi ē, e, æ magánhangzói és ei kettőshangzója a megkeményedett l, r, š mássalhangzók után e, a, ą, ai hanggá változott, például: gruˈšė, grūša, gruˈšas, kãulė, kãulai, kãula, kãulas; žãgrė, žãgra, žãgràs; mergẽla, vuˈgẽla. Így e ragok ténylegesen egybeesnek ugyanazon o-tövű esetek ragjaival, lásd § 108. Emiatt analógiásan az o-tőbe kerül olykor a singularis genitivusának és a pluralis nominativusának alakja is, például: gruˈšos, grūšos, šaũlos, skiˈlos, skìlos, žìrklos.

§ 114. 1. A nyelvjárásban az ē-tőhöz a következő szavak tartoznak: bãlė „sár, pocsolya”, blusė „bolha”, gisle „véna”, dal̃gė, kãrtė „rúd”, kùlsė „cséplő”, mãrės, ritkábban mãros, pẽntė „sarok”, pãuštė, põnė || ponẽ „úrnő”. Kettős tövű szó a sėklė || sėkla. Az ē-tő felé hajlik a kõjēs, kõjėmi; főnév is.

2. A következő szavak a II. és IV. hangsúlyozási osztályba tartoznak: bitė || bitẽ, dal̃gė || dalgẽ, klešnė || klešnẽ „nadrág szára”, mùsė || musẽ, põnė || ponẽ, pusė || pusẽ, virvė || virvẽ, verpstė, ritkábban verpstẽ.

A IV. hangsúlyozási osztályba tartoznak a következő szavak: meñtė, „kaszaélező”, rumbė „varrat, szegély”, skuˈlė „kelés, fájdalom”, tiˈsė „jobb oldal”, žvaizdė.

i-tő

§ 115. Az i-tövű főnevek többsége nőnemű. Hímnemű csak az ãnglis, dañtis, diˈveris, gelãžis, žveris (gyakrabban žvẽris), ùgnis (helyette ma gyakrabban a szintén hímnemű šìltis szót használják).

Egyes szám

V. klõnis, širdìs, dañtis, akìs

K. klõniės, širdìes, dañto || dañčio, akiẽs || akẽs

N. klõnei, širdei (prig. širdi), dañtũ || dañčiu, ãkei

G. klõniˈ, širdiˈ, dañtiˈ, ãkiˈ

Įn. klõnei, širdẽi, dañtũ || dañčiu, akẽi

Įn. klõniˈ, širdiˈ, dañtiˈ, ãkiˈ

Il. klõnin, širdin, dañtin, akĩn

Ad. žvẽrip, žìveip, žãsēip

Kettős szám

V. G. dvi šìrdai, du dañtũ, dvi akì, dvi zaˈsi

Többes szám

V. klõnės, širdẽs || širdes, dañtės || dañtei, ãkės

K. klõnių, širdų, dañtũ || dañčų, akũ

N. širdìmi, dañtimi || dañtãmi, akẽmi || akimi

G. klõnis, širdis, dañtũs || dañtis, akìs || akẽs

Įn. klõnimi, širdimi, dañtẽis || dañtimi, akimi

Įn. klõniˈsa, kruˈtiˈsa, dañtiˈsa, akiˈsa

Il. klõniˈsna, kruˈtiˈsna, dañtiˈsna, akiˈsna

174

Megjegyzések. § 116. 1. Sok i-tövű főnévnek az egyes számú alanyeseti -is végződés mellett -ė végződése is lehet, pl.: nósis || nosė, karštis || karštė „haszon”, pažastis || pažastė, širdis || širdė, verpstis || verpstė || verpštė, za’sis || zašė || za’sė, žuvis, gyakrabban žvė || žvė.

2. A nőnemű főnevek egyes számú birtokos esete gyakran szintén rendelkezik párhuzamos ė-tövű alakkal, pl.: iš ausės pakėlė „a fülénél fogva felemelte”; nėr karštės „nincs haszna”, an naktės atȧi „éjszakára érkezett”; an kloniės gano „a völgyben legeltet”. A hímnemű főnevek egyes számú birtokos esete az ia tőbe ment át: añglo, dañto, žvėro.

3. A régi nőnemű i-tövű főnevek egyes számú eszközhatározói esetének -imi végződése helyett ma a ė-tő végződése általánosult: -ei: nósėi, živéi (lásd ehhez § 100), a hímnemű eszközhatározói eset helyett pedig az ia tő végződése áll: -(i)u: añglų, gãlažu, žvėru. Az io és iu tőből származó végződések csak határozószóvá vált alakokban fordulnak elő, pl.: nakčà (gyakrabban nakčėi) kab ima lót; kad ãnas ugnũm (< ugnim?) nepažnótų „hogy ő egyáltalán ne ismerje fel”.

4. Az egyes számú inessivus végződése megrövidült: ausī, nósī, širdī. A nőnemű egyes számú adessivus végződése megegyezik a ė-tőével: žãseip, živeip, a hímnemű végződése, -ip pedig egybeesett a mássalhangzós, valamint a hangsúlytalan (i)a tő végződésével: díʽverip, žvėrip.

5. A nőnemű i-tövű főnevek többes számú alanyesete szinte teljes egészében átkerült a ė-tőbe: ãkės, ãšės, ãusės, šãknės, zãses. A ė-tövű hímnemű alanyeseti alakok ritkák, pl.: dañtės, dùrės, širdės. Gyakoribb a hímnemű többes számú alanyeset -ei ~ -iai végződéssel, pl.: anglei, dañtei, gelãžei, žvėrei (de előfordul: gãlaži’s, zvėri’s is). A régi mássalhangzós tő végződésével, -es, csak egy-két többes számú alanyeseti alakot jegyeztek fel: dañtes, dùres, širdes.

6. A többes számú birtokos eset végződése -(i)ų, pl.: akų, ausų, dañtų || dañčių, kruʽtų, naktų, nósų, petų || pecų, pirčių, zaʽsų || žãstų, živų. Csak két szó tér el: dùrų és žvėrų.

7. A többes számú tárgyeset végződése kétféle: -is (akis, ašis, ausis, dañtis, naktis, žuvis) és -es — ašės, šaknės, živės || živės, zaʽsės.

8. A megrövidült többes számú inessivus-végződéssel csak egy példa van feljegyezve: anà tũri dañtis nėka „valami van a fogai között”. Néha ė-tövű alakok is előfordulnak, pl.: dùrėsa.

9. A többes számú illativusnak az -i·sna végződésű alakok mellett valamivel ritkábban -ėsna végződésű alakjai is vannak: pažùrėk abejòs akísna; šmertis nėžùri dañtísna „a halál nem néz a fogakra”; mẽtė dùrísna || dùrĭėsna, živėsna. Többnyire az utolsó előtti szótag kap hangsúlyt, bár néha így is mondják: kõ žùri dañti·snà.

§ 117. 1. Amint látjuk, az i tő eléggé megkopott: egyes szavak már teljesen átkerültek más tövekbe (lásd § 114), másoknál csak egyes alakok mentek át, pl.: a dañtis || dañčės szóban akár három tő alakjai is megtalálhatók; néha dañtas is előfordul, vö.: egyes számú birtokos esetben dañčo || dañti·s; többes számú alanyesetben dañtėi || dañtės, többes számú részes esetben dañtimi || dañtėmi || dañtãmi || dañčėmi. Az io tőből származó alak kevés, pl.: egyes számú eszközhatározói eset nakčà, többes számú alanyeset ãkščos, többes számú részes eset ašómi, többes számú eszközhatározói eset nakčómi, gyakrabban naktimi.

2. Figyelemre méltó a i- és mássalhangzós tőből származó számos alakot tartalmazó žmonės főnév ragozási paradigmája, pl.: többes számú alanyeset žmonės || žmon'ės, ritkábban žmonės || žmoni·s (|| žmogai, vö. § 119₈), birtokos eset žmonų, részes eset žmonėmi || žmonimi || žmonãmi, tárgyeset žmonis, ritkábban žmones, eszközhatározói eset žmonėmi, ritkábban žmonimi, žmonėis, inessivus žmoni·sà || žmonėsa, illativus žmonisna || žmoni’ėsna.

175

Nehéz lenne elhinni, hogy a fogyó i- és mássalhangzótövek alakjai ebben a paradigmában újak. Valószínűleg már abból az időből maradtak fenn, amikor az ember mássalhangzótövű volt, vö. a Lazūnai nyelvjárás žmog. alakjával.

3. A dùrės szó tőhangsúlyos. Kettős hangsúlyozás csak a többes szám inessivusi és illativusi alakjában fordul elő: dùrėsa || dùri·sà, dùrėsna || dùrisna.

A IV hangsúlyozási típusba tartozik a švirtis (ezt a szót csak egyetlen öregembertől hallottam).

A za·sis szó többes számú alakjaiban a hangsúly többnyire a végződésre esik, de így is mondják: zàšų, zàšimi, zàšėsna; vö. a ritkán használt egyes számú nominativusi alakot: žàsę.

(i)u tő

§ 118. A Zietelos nyelvjárásban igen kevés u tövű főnév van. Ráadásul többségük egyes számú, például: alùs, dangùs, li·tùs, medùs, pãekus, vidùs, cùkrus. Valamivel több u tövű főnév van: bõčus, kãpčius, lãjus, pãčus, saldė·nus, švìlus, ru·kõčius stb.

Egyes szám V. pãekus, su·nùs, viršùs, bõčus || bõčis K. pãekaus, su·nãus, viršãus, bõčo N. pãeku, sùnu, bõču G. pãeku·, sùnu·, viršù·, bõčù· || bõči· In. pãeku, sùnu, viršù, medùm bõčù In. dangù·i, viršù·i || viršù·i, Il. dangùn, viršùn, Ad. sùnip || su·nìp, bõčip || bõčup Al. Mikalõjop Š. su·nãu bõčau Kettős szám V.–G. du turgù, sùnù, viršù, žmogù, bõčù Többes szám V. turgai, su·nãi || sùnù·s, viršai, bõčei K. turgù, su·nù, viršù, bõčù· N. turgãmi, su·nãmi || su·nùmi, viršãmi, bõčãmi G. turgùs, sùnùs, viršùs, bõčãs In. turgais, su·nais, viršais, bõčéis In. turgù·sà, su·nù·s || su·nu·sà, bõčù·sa In. turgù·sna, su·nù·sna, bõčù·sna

Megjegyzések. § 119. 1. Sok iu tövű főnév egyes számú nominativusi végződése kettős: -ius és -is, például: bõčus, dĩšlus || dĩšlus, pãčus, ru·kõčius, saldė·nus, švìlus, užančius „užantis” és mellette pãčis, ru·kõčis, užančis. Előfordul, hogy i a tövűvé vált u tövű szavak is vannak, például: viršas || viršus.

Azoknak az iu tövű főneveknek, amelyek tövének végén megkeményedésre képes r, š, c mássalhangzó áll, egyes számú nominativusukban néha u tövű végződésük van, például: aspadõrus || aspadõris „gazda”, kermõšus || kermõšis „nagy piac”, palãčus „palota”, plãčius „tér”.

176

2. Az u-tövű főnevek egyes számú birtokos esetének -aus végződése mellett (ir medaus ir alaus; iš vidaus gražast, kap iš viršaus) van egy valamivel ritkább, az a-tőhöz tartozó párhuzamos végződése is, például: iš daňgo mětė; an turgo važinėjo Zičtelon, míg az iu-tövű főnevek egyes számú birtokos esete gyakoribb, ia-tőhöz tartozó végződést mutat, például: ir bōčo nebit namė; ir stōja gaidis an kāpčo; važuoja an kermošo Li-dōn, ritkábban an ri-tōjaus bus; nug pėčiaus; mārlūs „marlės”.

3. Az iu-tövű főnevek egyes számú tárgyesete gyakran más tövek végződéseivel is előfordul, például: sūna' momā ište'sė negiva', bit piē Vilni: „volt (élt) Vilnius környékén”; piē pėči' dirbasi.

4. Az egyes számú eszközhatározói eset végződése -um, például: lig li-tum; kvepėtu medum: sa cukrum ritkán fordul elő. Még gyakrabban mondják: sa cūcru, sa medū; sa bōču ir momāi.

5. Az egyes számú inessivusnak és illativusnak is kétféle végződése van, például: būsta dangūi; būvom turgu; ir vidū ir viršūi karšta biti; āugo dangūn; nuvažiavom Nogardan turgu n; saldė'nūn nekrauna miēlū; viršūn ir apačōn pakeldinėi, valamint: medė pristāpino mūsė „a légy belefulladt a mézbe”, būsta Vilni:; katė pėči' sėdėi; medan inkišāu pirštūs; kunodās kāpčin supilė.

6. Az egyes számú adessivus rendszerint ugyanolyan, mint az (i)a-tőé, például: klāusa bōčip; pasiklāsks sūnip; su-niep būvom; tām žmōgip arklis prapuōle; žmōgip (|| žmo-giep) valasai, paršip šarei „(az emberé — a haj, a disznóé — a sörte (vagyis)”. A régi (i)u-tövű alakokból csak maradványok fordulnak elő. Valószínűleg ezt őrzi P. Chaleckienė Pagiriškéből feljegyzett példája: vienam bōčup bit keturi su-nai. Az u-tő egyes számú adessivusi végződése egy a-tövű szóval, a pōnas-szal szerepel: riudenip kunodās mōteres pōnup dirbo „ősszel az asszonyok a földesúrnál ásták a burgonyát”. Megemlítendő az ia-tő egyes számú allativusi végződése is, amely iu-tövű alak mellett az egyes számú adessivus értelmében használatos: Mikalōjop būvot? „Mikalojusnál voltatok?”

7. Az (i)u-tövű főnevek többes száma szinte teljes egészében átkerült az (i)a-tőbe (vö. paradigma). A régi (i)u-tövű alakokból mindössze néhányat jegyeztek fel, például: többes szám alanyeset: mūsų bōčis ir jo bōčis biti rodni brōlei, jau didžūko sūnūs; többes szám részes eset: bōčis su-nūmi (|| su-numi) pārdavdinėi (ūki).

8. A žmogus főnév (— ritkán žmogūs⁳⁹) kettős számú alanyesete — tárgyesete du žmōgū; többes szám alanyesete žmōgai (|| žmōnės || žmōnes || žmōni·s, lásd § 117₂), többes szám birtokos esete žmōgū, többes szám részes esete žmōgāmi, többes szám tárgyesete žmōgūs, többes szám eszközhatározói esete žmōgais, többes szám inessivusa žmōgūos || žmōgūsa, többes szám illativusa žmōgūosna.

120. 1. Bár a nyelvjárás (i)u-töve nagyon ritka, egyes esetei mégis viszonylag gyakoriak, sőt más tövekbe is behatolnak, például: egyes szám eszközhatározói eset: aik keliūm; kad ānas ugūnūm; egyes szám megszólító eset: artōjau, brōliau, dievuliau ponēliau. Egyes főnevek ragozási paradigmájában más esetek is mutatnak (i)u-tövű alakokat, például: egyes szám alanyeset: ana kėpina, kap šilūs „ő éget, mint a tűz”; vasarōjus (gyakrabban vasarōjas, -ōjis); egyes szám birtokos eset: pirko medžāus an visōs pirķōs „fát (faanyagot) vett az egész fürdőházhoz”; an ri-tōjaus (gyakrabban ri-tōjo); šiltāus nebit „nem volt tűz, meleg, fény”; vasarōjaus; egyes szám eszközhatározói eset: medžūi kirmėlės „férgek vannak a fában”; šiltūi dėga.

2. A žmogus szó többes száma a negyedik hangsúlyozási típusba tartozik, egyes száma viszont változatos: az egyes szám eszközhatározói és adessivusi esetében a hangsúly többnyire a tőben van, a hanglejtés nem világos: žmogū, žmogų, žmogip,

³⁹ A žmogūs alak valamivel gyakrabban fordul elő u-tövű melléknevekkel, például: brangūs, gražūs skupūs žmogūs.

12. Lietuvių kalbos gramatikos tyrinėjimai

177

ritkábban žmogų, žmogip || žmogieᵖ. A bōči(u)s szó valamennyi alakjában leggyakrabban a tő hangsúlyos.

A lìtus a negyedik hangsúlyozási osztályba tartozik. A tùrgus szó egyes száma a második, többes száma pedig a negyedik hangsúlyozási osztályba tartozik.

Mássalhangzós tő

§ 121. A nyelvjárásban néhány mássalhangzós (n- és r-) tövű főnév található. Szinte valamennyi n-tövű főnév hímnemű, például: akmūo, pi̇emūo, rudūo, šūo, tešmūo, vandūo. A rudūo || rudenė és a vandūo azonban, valószínűleg a szláv nyelvek megfelelő szavainak hatására, gyakran nőneművé válik, például: ilgą rudūo || rudenė, an rudenės, lig r ū denei; tokà vandūo bit, nàvet kárvė negėrė „ilyen (piszkos) víz volt, még a tehén sem itta meg”. Nőnemű az o- és ē-tövű alakokba átkerült n-tövű sėmenos || sėmenės főnév is.

Az r-tövű mássalhangzós főnevek – duktē (ritkábban dukterė), mòtērē (a mòteriškis mellett), sestrō – nőneműek. Ugyanezen tő hímnemű szava, a di̇e’veris || di̇everis (ritk. di̇everis) csaknem teljesen átkerült az ia-tövűek közé. Az s-tövű mė́nas „hónap, hold” szó az a-tövűek közé került át.

§ 122. Az n- és r-tövű főnevek ragozási paradigmája:

Egyes szám

V. šūo || šuva || šūnis, pi̇emūo, sesūo || seserė K. šunìes || šūno pi̇emenio, seserės N. šuniu || prig šūni, pi̇emeni, sēserei, ritk. seserei G. šuni, pi̇emeni, sēseri Eszk. šūnū, pi̇emenū, sēserā Helyh. vandenì Irányh. šunìņ pi̇emenìņ Adess. šūnip || šūnieᵖ⁴⁰, pi̇emenip || pi̇emenieᵖ, sēserēip, ritk. seserēip Kettős szám V.G. du šunū, du pi̇emenū, dvi sēseri Többes szám V. šūnes || šūnes || šūnei, pi̇emenai || pi̇menei, sēserēs || sēseres K. šūnū, ritk. šunū pi̇menū || pi̇menū, seserū N. šūnimi || šunāmi, pi̇menāmi, sēserēmi || sēserimi G. šūnis || šūnūs, pi̇menūs, sēseres || sēseris Eszk. šūnimi || šūneis, pi̇menais || pi̇menāmì || pi̇menāmi, sēserēmi || sēserimi Helyh. šun’isā || šunūos(a), pi̇menūos(a), sēserēsā Irányh. šunisnā || šuni̇osna, pi̇menūosna || pi̇meniosna, seserēsna

Megjegyzések. § 123. A nyelvjárásban a régi mássalhangzós tövű végződéseket már csak kevés eset őrzi, például: egyes szám alanyeset: šūo, sesūo, tešmūo; többes szám birtokos eset: akmenū, dukterū, obelū, pi̇emenū, šunū, seserū; elöljárószókkal: hímnemű egyes szám részes eset lig rudenì; prig šūni;

⁴⁰ Ez az alak Chr. Stangtól származik (NTS, 18. köt., 186–187. o.).

178

Alkalmanként egyes számú birtokos és többes számú alanyeset: seserės dukte; tris seseres; šūnes jis, do ir visa; jaib tris dukteres bit „neki három lánya volt”; vö. még K. Būga által feljegyzett pėmenes alakot. Hogy itt a többes számú alanyeset régi -es ragja áll, azt a rövid -e kiesésével létrejött alak mutatja, pl.: dvi čà dukters, vienà ten.

A hímnemű főnevek egyes számú adessivusi ragja, -ip, iᵉp, egybeesett az i- és ia-tövű főnevek ugyanilyen ragjával: šunip, šunīᵉp, piᵉmenip, rūdenip. A hímnemű adessivusi ragot olykor nőnemű szavakhoz is átviszik, pl.: dukterip (gyakrabban duktereip, sėsereip).

A šūo szó ragozási paradigmája őrizte meg a legtöbb régi mássalhangzótövű ragot (vö. az i-tővel egybeeső, többes számú helyhatározói alakokkal: šunimi, šunis, šunimi, šunìsà, šunisna). Más n-tövű szavak egyes számú tárgyesetének, inessivusának és illativusának végződései sem újak, hanem az ia- és i-tövek ragjaival esnek egybe; vö. egyes számú tárgyeset: piᵉmeni; tėšmeni; egyes számú inessivus: akmeni, vándini; egyes számú illativus: akmenin, vandenin. Alkalmanként a régi ragokkal az r-tő többes számú részes, tárgy- és eszközhatározó esete is előfordul: dukterimi, sėseris, sėserimi.

Nem tudni, hogy a nőnemű főnevek egyes számú, a végződésen hangsúlyos részes esetei régi vagy újabb eredetűek-e, pl.: tiktaik seserei tai pasakāu vienai; viresnei seserei savo pasakāu; šunča lapūs (laiškus) dukterei ir ganà.

A régebbi mássalhangzótövű alakok mellett már használatban vannak az i- vagy ia-tő mintájára alkotott egyes számú alanyeseti variánsok: akmenis, piᵉmenis, rūdenis, tėšmenis, vándenis, šūnis. Az alkalmanként előforduló šuvà alak eredete megegyezik a nyugati dzūk sesuvà, ruduvà, šuvà, vanduvà alakokéval.

Az n-tő többi esete ia-tövű, ritkábban a-tövű végződést vesz fel; vö. a paradigmát.

A rudùo szó nőnemű egyes számú alakjainak variánsai, akárcsak az ugyanilyen számú r-tövű alakok többsége, mára az ē-tőbe kerültek át; vö. a paradigmát. Az ē-tövű alak gyakran a šuo hímnemű szó többes számú alanyesetében is előfordul.

A duktė ē-tövű egyes számú alanyeseti alakja alapján keletkeztek a rövidebb, ē-tövű variánsok is szinte minden más esetben: egyes számú birtokos duktes, egyes számú részes duktei, egyes számú adessivus dukteip, többes számú inessivus duktešù. A duktė mintájára olykor a sesė is elhangzik: sesė nečhoj atvažūoja „a nővér jöjjön el”.

§ 124. A vanduo mássalhangzótövű főnévnek az egyes számú alanyesetet kivéve minden más esetben kétféle alakja lehet: a vándeno, vándenu stb. mellett a vándinio vándiniu, vándini, vándini... alakok is használatosak.⁴¹ Ugyanez a jelenség a litván nyelv más nyelvjárásaiban, valamint régi írásos emlékekben is megfigyelhető⁴².

* * *

§ 125. Az irodalmi litván nyelvvel és más nyelvjárásokkal összevetve a Zietelai nyelvjárás főneve számos sajátosságot mutat. Ezek többsége a nyelvjárás évszázadokon át tartó elszigeteltsége miatt alakult ki:

Az ilyen elszigeteltség következtében (a legközelebbi litván nyelvű települések Zietelától több mint 80 km-re északra vannak) a nyelvjárásban néhány archaikus sajátosság is fennmaradt, például a posztpozíciós

⁴¹ Megjegyzendő, hogy az e magánhangzó i-vel váltakozik a Zietelai nyelvjárás egyes névszói képzőiben is, vö.: ādeta || ādāta: ādita, kãepenės: kãpinės, škãpeta: škãp(i)ta stb.

⁴² Lásd K. Būga. Rinktiniai raštai, t. 3, Vilnius, 1961, p. 369, 375; A. Jonait y tė, LKK, t. 3, p. 107; Z. Zinkevičius, Lietuvių dialektologija, p. 58–59.

12⁺

179

vietininkai (gaidip || gaidiẽp, gaid(ž)óp, kárveip, sãšereip, akiñ, dañtiñ, dañtisna, galvósna, turgũosna), į ir priebalsinio kamieno atskirų linksnių formos (vns. naud. prik dañti, po pažãsti, lig rudenì; vns. kilm. dukterès, seserès; dgs. vard. dũkteres, šines) ir kt.

Másfelől ezt a nyelvjárást régóta befolyásolják az őt körülvevő szláv nyelvek (főként a belarusz, kisebb mértékben a lengyel és az orosz). A szláv nyelvek hatása meglehetősen szembetűnő. Érinti a főnevek képzését és ragozását is. E nyelvek hatására egyes szavak neme összekeveredik (dárba, dĩonas, vandũo); meghonosodott a tulajdonnevekből kicsinyítő-becéző jelentésű főneveket képző -ikas képző, és különféle affixumok, valamint az ezekkel alkotott hibrid alakok jelentek meg (mergìlkos, rùkõčius, sunãučius „unokaöcs” pradėdukas „dédapa” stb.).

A nyelvjárásban számos egyéb morfológiai sajátosság is van, amelyeket nem lehet közvetlenül a szláv nyelvek hatásával magyarázni; kétségtelen azonban, hogy sokuk kialakulását a nyelvjárás beszélőinek kétnyelvűsége okozta. Már belaruszul gondolkodnak, és ha litvánul kell megszólalniuk, lefordítják gondolataikat; általában véve jócskán elfelejtették a hagyományos helyi litván nyelvjárást. Ennek következtében számtalan párhuzamos, hangsúlyozásbeli, szóalkotási és ragozási változat alakult ki (sãulìna || saulì:na, pelùdė || pelūnė, senìstà || senìstvà; mergãip || mergãip, jáučéis || jáučami, sãserèmi || sėserèmi).

Igaz, e nyelvjárás morfológiai alakjainak változatosságához valamelyest a litván irodalmi nyelv és más litván nyelvjárások is hozzájárultak. Más nyelvjárások beszélőivel — főként a nyugati dzsukokkal — a zietelaiak a Lydai, ritkábban Zietelában, Vilniusban és másutt tartott vásárokon érintkeztek; néhányan más nyelvjárások litván beszélőivel is találkoztak, amikor a cári Oroszország vagy a burzsoá Lengyelország hadseregében szolgáltak. Egyes zietelaiaknak valamennyit a litván irodalmi nyelvet is alkalmuk volt tanulniuk az 1918–1928 között Zasečiai faluban működő litván iskolában, az itt egy ideig dolgozó litván értelmiségiektől hallaniuk, valamint a litván sajtó olvasása révén találkozniuk vele. Az irodalmi nyelv hatása azonban főként a szókincsre korlátozódik, valamint arra, hogy a nyelvjárás beszélőinek többsége jobb vagy rosszabb fokon képes megérteni az irodalmi nyelvet vagy azt, aki egy hozzá közelebb álló nyelvjárásban beszél.

Általánosságban feltűnő e litván nyelvjárás nagyfokú szegénysége. Ezt maguk a zietelaiak is érzik. A nyelvjárás számos, viszonylag jól litvánul beszélő képviselője gyakran a szláv nyelvekhez folyamodik, ha összetettebb gondolatot akar kifejezni. Emiatt sok képzős és előképzős származékszót mindössze egy-két példával lehetett szemléltetni. Másfelől azonban kétségtelen, hogy a nyelvjárásban még jelentős mennyiségű, fel nem jegyzett anyag maradt, amely sokkal teljesebben szemléltethetné nemcsak a főnevek morfológiáját, hanem általában e kihalófélben lévő, egyedülálló nyelvjárás egész szerkezetét is.

A ZIETELOI NYELVJÁRÁS FŐNEVE

А. ВИДУГИРИС

Резюме

A cikk a Zietelai nyelvjárás főneveinek szóalkotását és ragozását írja le. Ez a Belarusz SZSZK területén beszélt litván nyelv egyik legérdekesebb elszigetelt nyelvjárása.

Az első rész a nyelvjárásban a főnevek szóalkotásának sajátosságait tárgyalja. A következő képzési típusokat állapítja meg:

180

…: szuffixáció, prefixáció, flexió és összetétel. Megállapítható, hogy a nyelvjárásban a szuffixális képzés a legelterjedtebb. A prefixális képzések (pl.: apinastris || aprimėstis, pakelė || pakelės, pãkulos, pãrdė nė), az összetételek (pl.: an(k)strítas, kĩrvakočis, šiẽmpjovis, vidukiẽmis), valamint a flexiós képzések (pl.: drãugė, švìlus, šìltis) nem jellemzőek a nyelvjárásra.

A származékos főneveket, különösen a szuffixális képzésű szavakat, jelentésük alapján csoportokra osztjuk. E csoportok közül különösen érdekesek például a -ukas (arkliùkas, piẽniukas), -yka, gyakrabban -bì-ka (karvìka, pãuštìka, sãujika), -utas, -a (kiškùtas, langùtas, mergùtá), -yna (sãulina || sãuli·nà) képzős kicsinyítő alakok; a -imas (arìmas, gẽrimas, ku·lìmas, kvepìmas (vö. kvepėjimas) és ãrimas, gẽrimas, kùlimas), -ymas (bùsti·mas, vãlgi·mas), -ienė (čùz̃rė·nė, žaidė·nė), -ulys (skùadulìs), -yba (dailìba) képzős cselekvés- és eredménynevek; a -umas, gyakrabban -umà (brangùmà, grãžumas, kartùmd), -yba (jaũniba, saldìba), -umyna (gražùmi·na), -ysta (seni·stã), -imas (karštìmas, šlapìmas) képzős tulajdonságnevek; valamint az -iškis, -ė (lãtviškis, -ė, liẽtaviškis, -ė || lietuviškis, -ė), -ainė (brólainė) stb. képzős személynevek.

A második rész a nyelvjárás főneveinek nem, szám és eset szerinti változásait tárgyalja. Megállapítható, hogy egyes főnevek hím- és nőnemben egyaránt használatosak (rudù, Víl·nia || Vílnius), vagy az irodalmi nyelvtől eltérő neműek (dãlgė, tuĩžis).

Az egyes és többes számon kívül a főnevek alanyesetben és tárgyesetben kettős számmal is rendelkeznek, amelyet a du, dvi, abi, abi számnevekkel használnak: du gražiù bérni nuvažã·; abi dukti pãmetė.

Az irodalmi nyelvhez hasonló hét eset mellett a nyelvjárásban még illatívusz is használatos (egyes szám: gìron; többes szám: dãritisna), adesszívusz (csak egyes számban: bérnpi, veršẽp, vištãip) és allativusz (csak egyes számban: patób, põnpop).

A hímnemű főnevek egyes számú részes esetében a végső -i mindig elmarad: gaid(ž)u, kãtinu. A névutós szerkezetekben megőrződött a hímnemű főnevek egyes számú részes esetének régi -i ragja, amely az i-tövű és mássalhangzós tövű főnevektől öröklődött: po pãžasti, pri gãnti, pri kẽli, lig rùdeni.

Sok nőnemű főnév egyes számú részes esetben a végződésen hangsúlyozva ejtendő, például: katẽi, marcẽi, mergãi, seserẽi.

A nőnemű főnevek egyes számú eszközhatározói alakjai -aį, -eį végződésűek: mãrškai, virvẽį, de egyes kifejezésekben vagy határozószókban -a, -e végződés is előfordul: pakčã, pãkū·nė.

A (i)o, ė, (i)u tövű főnevek egyes számú inesszívuszi alakjait mindig végső -e nélkül ejtik: strãistoi, pirḱoi, drãugėi, saldiẽniui; az ia, i és mássalhangzós tövűeket pedig -je nélkül: kraũji, akmeni.

Minden főnév többes számú részes esete -mi végződésű: ark-lãmi, galvómi, akìmi, su·nùmi. A (i)o, ė, i és mássalhangzós tövű főneveknek ugyanez a végződésük többes számú eszközhatározó esetben is: pirkómi, pelėmi, šunìmi.

A legtöbb főnév többes számú inesszívuszi alakja az irodalmi nyelv -se végződése helyett -s(a)-ra végződik (krùmu·sa, ùpėsa a krùmu·s mellett).

A mássalhangzós tövű főnevek egyes számú birtokos esetben és többes számú alanyesetben megőrizték a régi -es végződést (vö. seserẽs és sãseres, šùnes a seserẽs, sãseres, sãseri·s, šùnes, šùnei mellett) stb.

181

A nyelvjárásban sok főnévnek az irodalmi nyelvitől eltérő töve lehet (mēnas, pāištē), vagy más lehet a hangsúlyparadigmája (bitė || bitē 2, 4, lāpas 4, pirkā 4). A tőkeveredés és a hangsúlyparadigmák összetévesztése sem ritka.

Amint ebből a rövid áttekintésből kitűnik, a nyelvjárás főneveinek ragozásában egyrészt számos archaikus vonás maradt fenn, másrészt azonban nem kevés újítás is megjelent.

Az archaizmusok fennmaradását e nyelvjárás tartós elszigeteltsége segítette elő. Az újítások megjelenését viszont az elszigeteltségen kívül az is előidézte, hogy a nyelvjárás régóta szoros kapcsolatban áll a szláv nyelvekkel (legszorosabban a belarusszal érintkezik, kevésbé a lengyellel és az orosszal). Egyébként e nyelvek hatása nem annyira a nyelvjárás főneveinek változásában figyelhető meg (például egyes szavak neme a megfelelő szláv nyelvi szavak mintájára változik: dárba, diònas, vandrō), mint inkább a szóalkotás területén (például általánossá vált a tulajdonnevekből képzett kicsinyítő alakok létrehozása az -ikas képzővel, és sok szláv affixumokat tartalmazó hibrid alak jelent meg: mergīlkos, ru-kōčus, su-nāiēus, prodie-dūkas), és így tovább.

Emellett a főnevek morfológiájában számos más sajátosság is megfigyelhető, amelyek megjelenése nem magyarázható közvetlenül a szláv nyelvek hatásával. Mégis sokuk kialakulását a nyelvjárás beszélőinek kétnyelvűsége határozta meg. E kétnyelvűség következtében a nyelvjárásban számos párhuzamos alak jött létre mind a szóalkotás, mind a ragozás és a hangsúlyozás területén (például: pelūnē || pelūdē, seni-stà || seni-stvà, jāu-čēs || jāu-cami, sēserēm || sēserimi, mērgaip || mergaip), és így tovább.