ALISA STUNŽAITĖ

Lietuvių kalbos institutas

ORCID id: orcid.org/0000-0002-4816-2629

Tyrimų sritys: toponimika, kognityvinė onomastika, kognityvinė semantika.

DOI: doi.org/10.35321/all89–11

VILNIUSI KERÜLET DRIMONIMIÁJA: A METONÍMIA ESETE

A Vilniusi körzet drimonímiájának elemzése: a metonímia esete

ANNOTÁCIÓ

A tanulmány elsődleges célja, hogy betekintést nyújtson a mai Vilnius kerület drimonimáiban megjelenő metonimikus mintázatokba. A kutatás a Vilnius kerület területén található, hivatalosan használt 787 drimonimából kiválasztott 696 névre összpontosít. Az adatokat különféle forrásokból, köztük nyomtatott anyagokból, elektronikus forrásokból és interaktív térképekből gyűjtöttük. A kutatási eredmények rávilágítanak a metonimikus gondolkodás elterjedtségére a drimonimák létrehozásában. Az elemzés három különálló metonimikus modellt tárt fel: HELY HELYÉRT, KIEMELKEDŐ JELLEGZETESSÉG HELYÉRT és SZEMÉLY HELYÉRT. A HELY HELYÉRT modell rendkívül termékenynek bizonyult, és 570 drimonimát eredményezett. A KIEMELKEDŐ JELLEGZETESSÉG HELYÉRT modellhez 100 drimonima kapcsolódott. A SZEMÉLY HELYÉRT modell 26 drimonima elnevezését befolyásolta.

KULCSSZAVAK: Vilnius County, drimonimák, metonímia, metonimikus modellek, kognitív onomastika.

ÖSSZEFOGLALÁS

A jelen kutatás célja annak meghatározása, hogy milyen metonimikus modellek dominálnak a Vilnius kerület drimonimáiban. A kutatáshoz írott és elektronikus forrásokból, valamint interaktív térképekből 787, a mai Vilnius kerületben használatos drimonimát gyűjtöttünk össze. A kutatás eredményei feltárták a Vilnius kerület 696 drimonimájának metonimikus eredetét. Az említett

236

Acta Linguistica Lithuanica LXXXIX

Unraveling Vilnius County Drymonymy: the Case of Metonymy

nevek a következő metonimikus modellekhez kapcsolódnak: HELY HELYÉRT, KIEMELKEDŐ JELLEGZETESSÉG HELYÉRT és SZEMÉLY HELYÉRT. Különösen termékeny az a modell, amely alapján 570 drimonima keletkezett: a HELY HELYÉRT. A KIEMELKEDŐ JELLEGZETESSÉG HELYÉRT metonimikus modellhez 100 drimonima kapcsolódik. A SZEMÉLY HELYÉRT modell alapján 26 Vilnius kerületi erdőt neveztek el.

KULCSSZAVAK: Vilnius County, drimonimák, metonímia, metonimikus modellek, kognitív onomastika.

BEVEZETÉS

A tulajdonnevek, illetve a helynevek, a nyelv szerves részét alkotják, akárcsak bármely más lexikai egység. A közönséges szavakkal ellentétben a nevek sajátos konnotációkkal és szemantikai implikációkkal telítettek. Bár egyes tulajdonnevek első látásra pusztán referenciális funkciót tölthetnek be, kognitív onomasztikai szempontú vizsgálatuk feltárja belső narratív jelentőségüket. Az ilyen megnevezések az egyének és a meghatározott helyek közötti kölcsönhatásból születnek, és lényegi jelentést kölcsönöznek nekik, különösen használóik számára (Ainiala, Östman 2017: 5). A nevek valóban képesek emlékeket, fantáziákat, nyelvi kompetenciákat és érzelmi reakciókat kiváltani (Nyström 2016: 40). Ezenfelül képesek meghatározott kognitív folyamatokat előidézni egy helynév tartalmának gazdagítása révén (Berezovič 1991: 75; Langendonck 2013). Következésképpen a nevek túlmutatnak a puszta címkéken: mély kulturális jelentőséggel bírnak, és növelik az általuk használt nyelv összértékét.

A kognitív nyelvészet posztulátumait követve az onimák jelentése nem elszigetelten jelenik meg, hanem létrejön. Más szóval a konceptualizáció folyamatát követi, amely számtalan tényezőt foglal magában, és túlmutat az egyén előzetesen ismert fogalmain és egyedi személyes tapasztalatain (Langacker 2006: 30; Boldyrev 2016: 32). A fogalom többdimenziós, és elmosódott határokkal rendelkező képhez hasonlítható (Lakoff, Johnson 1980: 3; Gudavičius 2011: 109, 112–113). Mindazonáltal félreértelmezésre adhat okot a fogalom és egy szó jelentésének egyenértékűsége (Kerevičienė 2009: 5). A lexikai jelentés a fogalom dekódolásának kiindulópontja. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a fogalmak absztrakt entitások. Megnyilvánulási módra van szükségük, és ezen a ponton a nyelv elsődleges kifejezőeszközként szolgál. Ahogy a szavak jelentései a szótárakban tárolódnak, úgy a fogalmak a mentális lexikonban találnak otthonra. Ebben a kognitív tárházban tárolódik az egyén élete során felhalmozott valamennyi tudás. Következésképpen minden elképzelhető akadály

Straipsniai / Articles

237

ALISA STUNŽAITĖ

amely akadályozza a megértést, pontosan körülhatárolható, majd nyelvileg kifejezhető, amelyben a fogalmi tartalom összhangban áll az egyes szavakhoz kapcsolódó jelentésekkel (Karpenko, Golubenko 2015: 286; Nyström 2016: 43).

A konceptualizáció folyamata a gondolkodás különböző mechanizmusain keresztül valósul meg. Az elmúlt évtizedben széles körben tárgyalt egyik ilyen mechanizmus a fogalmi metafora elmélete (Gibbs 1994: 123–124; Croft 2000: 197; Lakoff, Johnson 1980: 4), amely kívül esik e cikk tárgykörén. Ehelyett a kutatás a metonimikus gondolkodás megnyilvánulására összpontosít, amint az a helynévadásban, illetve a drimonimiában megmutatkozik. Elsőként magát a metonímia fogalmát kell tisztázni.

A metonimikus gondolkodás az emberi kogníció kiemelkedő aspektusa, amely megvilágítja a nyelvhasználat, a megértés és a különféle kognitív interakciók összetettségét (Gibbs 1999: 61, 66). Lényegében a metonímia kognitív és nyelvi eszköz az emberi elmében jelen lévő univerzális kategóriák reprezentálására; egy tárgy megértésének olyan mintázatát jelenti, amely egy másik tárggyal való kapcsolatán alapul, különösen akkor, ha a két tárgy ugyanazon a tartományon belül létezik (Kövecses, Günter 1999: 21; Kerevičienė 2009: 14–15). Ez azt jelenti, hogy egy tárgy közelségét és összekapcsoltságát széles körben figyelembe vesszük. A nevek átvitele különféle módokon kapcsolódó tárgyak között történik: térben, helyzetileg, szerkezetileg, történetileg és más módokon. Jurij Karpenko szerint (1980: 49) minden helynévi terület természeténél fogva hajlamos túllépni saját határain, elsősorban a tulajdonnevek vándorlása, analógia alapján létrejött alakulatok és egyéb finomabb helynévi folyamatok révén.

Arra a feltevésre építve, hogy az onimák más nevek prizmáján keresztül is elemezhetők, a tudományos vizsgálatok a metonimikus névadás elterjedt modelljeinek magyarázatára irányultak. Napjainkban a kognitív onomasztika képviselői nem vonják kétségbe, hogy a metonímia valóban a névalkotás egyik kulcsfontosságú eszköze (Langendონck 2007: 4; Rapa 2019: 38). E tekintetben Katalin Reszegi (2022) több modellt azonosított országos helynévgyűjteményekből. E modellek közé tartozik a HELY HELYÉRT séma, amely térbeli kapcsolatokon alapul, valamint más sémák, például a SZEMÉLY HELYÉRT, a NÖVÉNYZET HELYÉRT, az ÁLLAT HELYÉRT stb. Pierre Arnaud (2022) hasonló felismerésekre jutott, ám átfogóbb megnevezést választott, nevezetesen a KIEMELKEDŐ JELLEGZETESSÉG HELYÉRT kifejezést, amely magában foglalja a metonimikus névadásban megfigyelt sajátos mintázatokat. Mivel a metonímia a helynévi tartományban termékeny forrásnak tekinthető, elhatároztuk, hogy részletesen megvizsgáljuk Litvánia helynévi rendszerét, Vilnius kerület drimonimáinak osztályára összpontosítva.

238

Acta Linguistica Lithuanica LXXXIX

Unraveling Vilnius County Drymonymy: the Case of Metonymy

A jelen tanulmány a drimonimák átfogó értelmezésének elfogadását szorgalmazza, összhangban a kelet-európai hagyománnyal. Ez a helynévtípus erdős területekhez, például erdőkhöz, fenyvesekhez és minden egyéb, fákkal borított területhez kapcsolódó neveket jelöl (Nikonov 1966: 124; Superanskaja 1973: 186; Podol’skaja 1988: 57). A regionális onomasztikai kutatásokban gyakran használják az miško vardas kifejezést, amelynek jelentése forest name (Sviderskienė 2006; Mickienė 2019), és amelyet a drymonym kifejezéssel felváltva szintén használni fogunk.

A litván drimonimia területét mindeddig nem tárgyalták átfogóan. Kétségtelenül nagy jelentőségűek Ilona Mickienė jelentős tudományos hozzájárulásai (2001, 2004, 2006, 2011, 2012, 2018, 2019). Kutatásai közel két évtizeden át az észak-litvániai drimonimák derivációs aspektusának feltárására irányultak. Bár Renata Endzelytė (2003, 2005), Nerija Bartkutė (2006, 2008) és Dalia Sviderskienė (2006) korlátozott, epizodikus elemzéseket végzett, fontos megjegyezni, hogy e tanulmányok egyike sem közelítette meg a drimonimák kérdését a kognitív onomasztika szemszögéből. Egy alternatív megközelítés alkalmazása azonban gazdagíthatná a litván onomasztikai kutatások paradigmáját, mivel feltárhatná az onimákban rejlő narratív aspektusokat. Más szóval a kognitív megközelítés megvilágíthatná, miként vésődnek be az összetett eszmék és tapasztalatok a helyi helynévállományba. A drimonimák szerkezetükben rejlő, a gondolkodásra jellemző érdekes sajátosságokat tárhatnak fel. Ezért a jelen kutatás célja a mai Vilnius kerület drimonimáiban tükröződő metonimikus modellek azonosítása.

A kutatás anyaga és forrásai képezik a jelen tanulmány középpontjában álló 696, metonímián alapuló drimonimát. A Vilnius kerület földrajzi határain belül jelenleg hivatalosan használt 787 drimonimából gondosan kiválasztottuk ezeket az onimákat. Az adatgyűjtés elektronikus és nyomtatott hivatkozásokra, illetve forrásokra egyaránt támaszkodott.^¹ A kutatásból kihagytuk azokat a drimonimákat, amelyek természetükből adódóan kétértelműek. E nevekre poliszém appellatívumok, illetve appellatívumok és/vagy tulajdonnevek hathattak. Az ilyen esetek bevonása a metonimikus modellek által befolyásolt eltéréseket vezethetne be, és ez hatással lehetne a kutatás eredményeire. Ezért úgy döntöttünk, hogy az egyértelmű szemantikájú drimonimákat elemezzük. Az appellatívumokból eredő drimonimák eredetének feltárásakor a litván, lengyel, orosz és belorusz nyelv szótárai szolgáltak fő referenciaként.

^¹ A fő kutatási anyaggyűjtési források a következők voltak: Litvánia Térinformatikai Portálja (GP), Litvánia erdeinek onomasztikonja (LMV) és a Litván helynevek szótára (LVŽ I, II, III, IV), lásd még a Drimonimaforrások és -hivatkozások című részt.

Straipsniai / Articles

239

ALISA STUNŽAITĖ

A személynevekből származó drimonimák esetében átfogó megközelítést alkalmaztunk, és az ellenőrzéshez elektronikus, valamint nyomtatott forrásokat használtunk.^²

Kutatási módszertan. A jelen kutatás a kognitív onomasztika hagyományát követi, amely szerint minden név eredendően jelentéssel bír. A drimonimák vizsgálatának analitikai keretét Nicola Dobrić (2010) javaslata alapján alakítottuk ki; ez az onimák konceptualizációjának forrás- és céltartományokon keresztüli vizsgálatát jelenti, a forrás → fogalmi struktúra → tartomány képlettel. Mivel azonban kizárólag a metonimikus modellek vizsgálatára összpontosítunk, a fogalmi tartalom megvalósulásának modelljét forrás → cél formára egyszerűsítjük, kiemelve a fogalom egyik entitásról a másikra történő átvitelét.

Bizonyos vizsgált esetek átfogóbb magyarázatot igényelnek, ezért többek között az Aleksandras Vanagas (1981), Sviderskienė (2016, 2017, 2019, 2022), Ilona Mickienė, Rita Baranauskienė (2019), Pavel Skorupa (2019, 2021, 2021a, 2023) által bevezetett kutatási modelleket alkalmazzuk. Ebben a tanulmányban a drimonimák elemzését három átfogó, általános metonimikus modellen keresztül közelítjük meg: I. HELY HELYÉRT, II. KIEMELKEDŐ JELLEGZETESSÉG HELYÉRT és SZEMÉLY HELYÉRT; ezek további specifikus modellekre oszthatók.

1. METONIMIKUS MODELL: HELY HELYÉRT

A HELY HELYÉRT metonimikus modell az onomasztikai területen transzonymizációként jól megalapozott fogalom, amely az onimák egyik osztályból a másikba történő átvitelét jelenti (Podol’skaja 1988: 87). Ez az átfogó meghatározás a tulajdonnevek közötti kölcsönhatások sokféle lehetőségét foglalja magában, ezáltal hangsúlyozza a jelenség lényegének széles körű értelmezését. Kognitív szempontból ez az átmenettípus metonímiának minősíthető. Ez arra utal, hogy a tárgyak közelségét és érintkezését széles körben figyelembe vesszük. Az ilyen nevek hozzájárulnak a különböző helynévi objektumok közötti kapcsolat jobb megértéséhez is, megkönnyítve a metonimikus gondolkodás megnyilvánulásának felismerését (Markert, Nassim 2006: 2; Reszegi 2012: 5). A jelen cikk két domináns céltartományt különböztet meg: a településeket és a vízrajzi objektumokat. Ez a modell azonban általában

^² Lásd a hivatkozásokat.

240

Acta Linguistica Lithuanica LXXXIX

Unraveling Vilnius County Drymonymy: the Case of Metonymy

a hely kiemelkedő jellegzetességeihez kapcsolódik.^³ A jelen cikk különbséget tesz az egyéb onimák által motivált, ezáltal konkrét helyhez kapcsolódó drimonimák, valamint az appellatív formák által motivált, a hely kiemelkedő jellegzetességeivel kapcsolatba hozott drimonimák között. Az alábbiakban az egyéb onimákon alapuló kategóriákba tartozó drimonimákat elemezzük.

1.1. Település az erdőért

A Vilnius kerületben azonosított drimonimák többsége a közeli településekből ered. A kutatás kiterjedtségére tekintettel itt csak a legprototipikusabb és legjellegzetesebb példákat mutatjuk be. Összesen 546 drimonima követi ezt a metonimikus mintát. Reszegi (2022: 209) szerint új név jöhet létre egy tágabb térre utalva; az új név szoros kapcsolatban áll az azt inspiráló név eredeti jelentésével. A litván nyelv szintetikus jellegéből adódóan, amelyben a lexikai elemek ragozás révén változtatják alakjukat, az újonnan alkotott nevek rendszerint birtokos esetben jelennek meg (lit. Kilmininko linksnis), amely a különféle kapcsolatok – köztük a birtoklás/tulajdon – kifejezésére rendkívül alkalmas (Vaičienė 214: 320). Ezek a drimonimák egy további lexikai komponenst is tartalmaznak, a miškas szót, amelynek jelentése forest. Így a következő metonímiák figyelhetők meg: Avižonys (Šr D) → Avižonių miškas (Šr D), Bagotėliai (El D) → Bagotėlių miškas (El D), Būikos (Šlčn D) → Būikų miškas (Šlčn D), Gelėdnė (Švčnč D) → Gelėdnės miškas (Švčnč D), Girulaičiai (V D) → Girulių miškas (V D), Kakarieka (Ukm D) → Kakariekos miškas (Ukm D), Semeliškės (El D) → Semeliškių miškas (Trak D), és mások.

Hasonló kapcsolat figyelhető meg bizonyos drimonimákban, amelyekben a második lexikai komponens pontosabb szemantikai jelentést hordoz. Szemléltetésképpen tekintsük a következő példákat: Barsūniškės (El D) → Barsūniškių eglynas (El D), amelyben az eglynas litván szó „fenyőerdőt” jelöl, és ez konkrét információt nyújt a növényfajról. Egy másik esetben: Beliōnys (Švčn D) → Belionių šilėlis (Švčn D); a második komponens, a lit. šilas „homokdűnéken növő, magas, egyenes tűlevelűekből (különösen fenyőkből) álló erdőt” jelent. Emellett a litván -el^⁴ képző itt valószínűleg a kicsinyítés fogalmát fejezi ki, míg a šilėlis jelölőszó feltárja a hely uralkodó növényzeti sajátosságát.

^³ Vö. Arnaud 2022.

^⁴ Vö. Urbutis 2009: 330.

Straipsniai / Articles

241

ALISA STUNŽAITĖ

Egy másik szemléltető példában a helynév átalakulása, Šešuoliai (Ukm D) → Šešuolių giria (Ukm D), a giri̇̀ litván szót használja a „nagy erdő” fogalmának kifejezésére, hatékonyan hangsúlyozva az erdős terület kiterjedt méreteit. Hasonlóképpen a Batėnai (MIt D) → Batėnų girėlė (Ukm D) esetében a jelölőszóhoz hozzáadott litván -elis képző kedvességet fejez ki. E drimonimák mindkét második lexikai komponense egyértelműen tükrözi az erdő típusát.

A Januvka (V D) → Janūv̇kos raistel̇is (El D) példában a raistel̇is litván szó, a raistas kicsinyítő képzős alakja, „bokrokkal vagy fákkal borított, ragadós helyet, mocsarat” jelent, és további részleteket közöl a tájról. Emellett a -el litván képző ebben a kontextusban a kicsinység vagy kedvesség fogalmát fejezi ki.⁵

A második lexikai komponens érdekes példája a Gudėliai (Šlčn D) → Gudėlių kelias (Šlčn D) névben található, amelyben a lit. kelias jelentése a út jelentéséhez kapcsolódik. A térkép vizsgálata során nyilvánvalóvá válik, hogy ez a jelölő nem hordoz semmilyen sajátosságot, mivel egyértelmű, hogy a Gudėliai felé vezető út ezen az erdős területen halad át.

Egy másik érdekes példa a Naujienos (Trak D) → Naujienų sala (Trak D) alakban található, ahol a lit. salà jelentése „vízzel körülvett szárazföld”. E konkrét jelölő választása annak a megfigyelésnek tulajdonítható, hogy a környezet alaposabb vizsgálatakor nyilvánvalóvá válik: vízfolyások, köztük a Grãžupis folyó és kisebb patakok, veszik körül az erdőt. Hasonló salà jelölő figyelhető meg a Til̇tai (Trak D) → Ti̇ltų salà (Trak D) esetében is, ahol az erdőt szintén vízfolyások övezik. Figyelemre méltó, hogy mindkét drimonima ugyanazon kerület határain belül található, ami kulturális sajátosságra utalhat a névadási folyamatban, tekintettel arra, hogy Vilnius kerületének más kerületeiben ilyen jelölők nem fordulnak elő.

Bizonyos drimonimák kettős, sőt hármas jelölők alkalmazását mutatják, amint azt az Antakalnis (V D) → Antakalnio šilo miško párkas (V D) példázza. Ebben az esetben a helynév további részleteket közöl az uralkodó növényzetről: a lit. šilas „homokdűnéken növő, magas, egyenes tűlevelűekből (különösen fenyőkből) álló erdő” fogalmát fejezi ki, míg a lit. párkas „parkot” jelöl, ezáltal az erdőnek tulajdonított rekreációs rendeltetésre utal.

Figyelemre méltó, hogy a második lexikai komponensként a párkas szót alkalmazó visszatérő névadási konvenció elterjedt tendenciává vált a városi területeken. Ez nyilvánvaló Vilnius önkormányzati kerületének számos drimonimájában, amelyek ezt a sajátos elemet tartalmazzák. Például a Bukčiai (V D) → Bukčių miško párkas (V D), a Gariūnai (V D) → Gariūnų miško párkas (V D), a Fabijoniškės (V D) → Fabijoniškių miško párkas (V D), valamint számos további példa szemlélteti ezt a mintát.

⁵ Uo.

242

Acta Linguistica Lithuanica LXXXIX

Unraveling Vilnius County Drymonymy: the Case of Metonymy

Fontos hangsúlyozni, hogy egyes drimonimák több település kombinációját tartalmazzák egy meghatározó lexikai elemmel, nevezetesen a miškas (forest) elemmel. E kompozit onimák mindkét településhez feltételezett közeli térbeli kapcsolatot jeleznek: Nerāvai (V D), Grigiškės (V D) → Nerāvų-Grigiškių miškas (V D), Vaišėtai (Šlčn D), Trėbuškės (Šlčn D) → Vaišėtų-Trėbuškių miškas (Šlčn D). Ebben az összefüggésben érdemes megjegyezni a több jelölőt tartalmazó drimonimák jelenlétét, a korábban tárgyalt modellekhez hasonlóan. Ilyen kettős jelölők, például a miško párkas, olyan erdőnevekben találhatók, mint a Višoriai (V D), Bajõrai (V D) → Višõrių-Bajõrų miško párkas (V D).

Ezzel szemben egyes drimonimák a település nevét a hozzá kapcsolódó jelölő nélkül tartalmazzák. Ilyen esetekben ezek a drimonimák a tér egyesítő elemeiként működnek, és arra utalnak, hogy mindkét lakott területhez közös kötődés fűzi őket. E jelenség szemléltetésére a következő példák szolgálhatnak: Mažosios Sėlos (Šlčn D), Didžiosios Sėlos (Šlčn D) → Sėlių miškas (Šlčn D), Naujosios Rakliškės (Šlčn D), Senosios Rakliškės (Šlčn D) → Rakliškių miškas (Šlčn D).

A település és az erdő közötti metonimikus korreláció nyilvánvalóvá válik azokban a drimonimákban, amelyek a pa- litván előtagot alkalmazzák. Ez az előtag hagyományosan a fő tag által jelölt tárgyhoz való közelség fogalmát fejezi ki (LKG I 424). Következésképpen ezek a drimonimák azt sugallják, hogy a megnevezett hely a lakott terület peremén található. A következő példák szemléltetik ezt a jelenséget: Lentvaris (V D) → Palentvario miškas (V D), Dailidžiai (Šr D) → Padailidžių miškas (Šr D).

A TELEPÜLÉS AZ ERDŐÉRT metonimikus modell alkalmazásával betekintést nyerhetünk az ország fejlődésének történelmi folyamatába. Várható, hogy egyes települések kiemelkedővé válnak, míg mások fokozatosan eltűnnek. Azok a települések, amelyek Vilnius kerületének földrajzi térképeiről eltűntek, tovább élnek az egykor általuk motivált drimonimákban. E települések hivatalos neve megváltozhatott, amint azt a következő példa mutatja: Gailiškė (Švčn D) → Gailiškės miškas (Švčn D), Ivučizna ^{(Trak D)⁶} → Ivučiznos miškas (Trak D), vagy megszüntethették őket, ahogy Plačiavėlė (Ukm D) → Plačiavėlės miškas (Ukm D) esetében.

A metonimikus modell érdekes megnyilvánulása figyelhető meg például a Šveičārai (V D) → Šveičārijos miškas (V D) esetében. Ebben a konkrét példában a település helyneve, a Šveičārai, a nép, a the Swiss nevéből származik. Ezzel szemben a drimonima, a Šveičārijos miškas, az ország nevére, a Switzerland névre épül. Ez a szemléltetés

^⁶ Most Barbõriškės (Trak D).

Straipsniai / Articles

243

ALISA STUNŽAITĖ

érdekes megfontolásokat vet fel, amelyeknek alapja feltehetően a táj analógiája. Fontos elismerni, hogy Svájc hegyvidéki domborzatáról ismert, amely eltér Litvánia markáns hegységek nélküli tájától. Mindazonáltal a szóban forgó erdős terület hullámos terepen helyezkedik el, ami olyan helyi városnevekkel cseng egybe, mint az Aukštōji str., amelynek jelentése High Street.

Alapos vizsgálat után egyértelmű, hogy a településalapú metonímia termékeny motivációs forrása a litván drymonymáknak. A SETTLEMENT FOR THE FOREST modell alkalmazásával megfejthetők a topográfiai elemek közötti térbeli korrelációk, és feltárhatók azok az árnyalt módok, ahogyan bizonyos jelölők értékes információkat nyújtanak az erdők jellemzőiről és a táj egyedi sajátosságairól. A településekből eredő drymonymák a történelmi emlékezet őrzőiként sajátos szerepet töltenek be. Egykori lakott területek létezését jelzik, és magukba sűrítik e megszűnt helyek lényegét. Ez a jelenség a nyelvi kifejezés, valamint a régió kulturális és földrajzi története közötti összetett kölcsönhatást hangsúlyozza, rávilágítva a helynevekbe ágyazott jelentésrétegek bonyolultságára.

1.2. Vízi jellegzetesség az erdő helyett

A víztestek rendkívül fontosak az emberi tevékenységekben, ezért egy földrajzi régió kiemelkedő jellemzőiként jelennek meg. A táj alakításában és az emberi települések befolyásolásában betöltött meghatározó szerepük a helyi helynévi szövet szerves elemeivé teszi őket. Történelmileg a víztestek táplálékforrásként, kereskedelmi útvonalként és kulturális jelentőségű helyként szolgáltak, így az emberi települések és tevékenységek fókuszpontjaivá váltak. E nevek helyérzetet keltenek, és összekapcsolják a víztestet a környék más helynévi egységeivel (Reszegi 2022; Skorupa 2023: 231). Ennek eredményeként a helynévi nómenklatúra szemantikai összekapcsoltságot hoz létre, amely mélyebb megértést biztosít a régió térbeli viszonyairól és kulturális tájáról.

Bár felvethető, hogy a folyók, tavak és tavak gyakran egy hely kiemelkedő jellemzőiként működnek, ebben az összefüggésben érdemes Vanagasra (1981: 35) hivatkozni, tekintettel arra a találó megfigyelésére, hogy a folyók a különböző földrajzi sajátosságok között egy hely megkülönböztető jelölőiként működhetnek, ha a tágabb földrajzi kontextuson belül jellegzetes tulajdonságokat mutatnak. Tudatos döntés született arról, hogy a más helynevekből merítő drymonymákat a PLACE FOR THE PLACE átfogó metonimikus keretén belül foglaljuk össze, vagyis az AQUATIC FEATURE FOR THE FOREST modellt alkalmazzuk helyette.

244

Acta Linguistica Lithuanica LXXXIX

Unraveling Vilnius County Drymonymy: the Case of Metonymy

ahelyett, hogy e neveket pusztán az általuk reprezentált földrajzi terület kiemelkedő jellemzőivel kapcsolnánk össze. Ezért Vilnius County területén 24 drymonyma a vízi jellemzők közelségén alapul. Fontos hangsúlyozni, hogy e konkrét drymonymák kizárólag hidronimákból merítenek, és nem tulajdonítható nekik semmilyen, azonos elnevezésű szomszédos régiók esetleges hatása. Tekintsük a legjelentősebb példákat.

Mivel Vilnius County földrajzi környezetében nincsenek közeli tengerek, a hidronimákon alapuló drymonymák általában a környéken gyakori víztestekhez kapcsolódnak. Így a tavak által motivált drymonymák, amint azt az olyan helynevek példázzák, mint a Rašià (Švčn D) → Rašiõs miškas (Švčn D), Skrebỹs (Trak D) → Skrebio miškas (Trak D), Žīrnajai (Ukm D) → Žīrnajų miškas (Ukm D), valamint a folyónevekből eredők, mint a Šalčià (Šlčn D) → Šalčiõs miškas (Šlčn D), Šventėlė (Švčn D) → Šventėlės miškas, Versekà (Šlčn D) → Versekõs miškas (Šlčn D), (Švčn D), e régióban gyakori mintázatként jelennek meg.

Amint a fenti példákból látható, a hidronimákon alapuló drymonymák hagyományos szerkezetet követnek: birtokos esetben állnak, és tartalmazzák a miškas járulékos lexikai komponenst. A SETTLEMENT FOR THE FOREST metonimikus modellben megfigyelt jelenséghez hasonlóan azonban itt is felismerhető egy párhuzamos tendencia: bizonyos onymák módosították alakjukat, miközben megőrizték vízi jellemzőkhöz kötődő eredetüket. Vegyük például a Vėrniė (Trak D) → Miškas Pāverknė (Trak D) esetét, amelyben a drymonyma morfológiai felépítésében a litván pa- prefixum szerepel, amely rendszerint a periférikus elhelyezkedés fogalmát fejezi ki.^⁷ A térképi vizsgálat közelebbről azonban azt mutatja, hogy a folyó áthalad az erdőn. Következésképpen a litván pa prefixum szemantikai jelentése az áthaladással hozható kapcsolatba: ebben az esetben a folyó átfolyik az erdőn.

Egy másik figyelemre méltó példa a Jūodupės raištas (Ukm D) drymonyma, amely valószínűleg a Jūodupis (Ukm D) potomonymából származik. Ez az eset több okból is érdekes. Először is, a grammatikai nemben látszólagos ellentmondás figyelhető meg: a drymonyma egyértelműen nőnemű alakból ered, míg a potomonyma hímnemű. Ez a nembeli eltérés annak tulajdonítható, hogy az onymák különböző nyelvi kontextusokban keletkeztek, így eltérő nyelvi eredetet mutatnak. Másodszor, a gyakran használt miškas jelölőt a pontosabb raistas kifejezéssel helyettesíti, amely ‘bokrokkal vagy fákkal borított nedves, ragadós hely, mocsár’ jelentéshez kapcsolódhat (LKŽe). Ez a kiegészítés

^⁷ Vö. LKG I 424.

Straipsniai / Articles

245

ALISA STUNŽAITĖ

további betekintést nyújt a terület tájába. A drymonyma alakjának megváltozása szintén vizsgálatot érdemel. Míg a litván nyelv rendszerint az ūpė [river] alakot használja, a forrásként szolgáló hidronyma egy másik alakra, az upis [river] alakra épül. Vanagas (1981: 51) szerint elméletileg lehetséges, hogy a potonymum eredetileg a ūpė nőnemű alakból származott. Ennek megfelelően a Juōdupis jelentésbeli eltolódást jelezhet. Következésképpen a drymonyma összefügghet egy lexikai forma használatának megváltozásával. A helynévi egységek legősibb komponenseiként a vízi jellemzők alapvető szerepet játszanak a helynévi adatok átfogó tájképének motiválásában és alakításában. A drymonymák sajátos természetük ellenére illeszkednek ebbe a tendenciába. Nyilvánvaló azonban, hogy bár a hidronimák jelentős helyet foglalnak el ebben az összefüggésben, nem ezek jelentik a drymonymák létrehozásának elsődleges forrását. Jellemzően azok a drymonymák, amelyek hidronimákból erednek, klasszikus keretet követnek. Ebben a hagyományos ábrázolásban a víztest neve birtokos esetben épül be, és az objektum jellegét megjelölő további jelölő egészíti ki. Ez a minta következetes, csupán ritka kivételekkel.

2. METONIMIKUS MODELL: SALIENT FEATURE FOR THE PLACE

Bár a metonímia termékeny névadási forrás, olykor az onymák minden szintjén azonos hangsúllyal jelenhet meg. A helynevek megalkotása gyakran magában foglalja a köznévi alakok használatát. Ez a minta különösen világosan érvényesül a litván helynévtanban, és olyan kutatók, mint Vanagas (1981: 20), Sviderskienė (2016, 2017, 2019, 2022), Mickienė (2018) és Skorupa (2021, 2021a, 2023), részletesen vizsgálták ezt a szempontot. A jelen tanulmány különbséget tesz az onymalapú metonímiák, amelyek a PLACE FOR THE PLACE fogalmi modellhez igazodnak, valamint a köznévalapú metonímiák között, amelyek a SALIENT FEATURES FOR THE PLACE modellhez kapcsolódnak. Ez a rész kifejezetten az utóbbi megközelítés elemzésével foglalkozik.

2.1. Erdőtípus az erdő helyett

Reszegi (2022) rámutat, hogy ez összefüggésbe hozható a PLACE FOR THE PLACE metonimikus modellel, mivel a köznévi alakok leírják és megnevezik a helyet. Kétségtelen, hogy az ilyen helynevek eredendően közvetítik

246

Acta Linguistica Lithuanica LXXXIX

Unraveling Vilnius County Drymonymy: the Case of Metonymy

a hely sajátos attribútumait, megvilágítva az erdő egyedi jellemzőit. Összesen 36 drymonyma tartozik ebbe a kategóriába.

A korábbi kutatás a forest-type kategóriába tartozó drymonymák többségének motivációját tárgyalta.^⁸ A metonimikus modell példázására azonban ez a tanulmány olyan drymonymákat elemez, amelyeket korábban nem tárgyaltak. Ilyen például a Lužynė (Šr D) drymonyma, amely feltehetően a litván lūža kifejezésből ered, jelentése ‘összefonódott fák és növényzet sűrű bozótosa, illetve erdőirtás helyén kialakult erdős terület’ (LKŽe). A névválasztás az erdő állapotára világít rá a név keletkezésének idején, további betekintést nyújtva annak állapotába; a fogalmi struktúra tehát a következőképpen jelenik meg: Lith. lūža → Lužynė (Šr D).

A forest-type-related drymonymák kategóriájának egy másik érdekes példája a Margai (Šr D). Ez az onym valószínűleg a litván márgas, -à szóból meríti motivációját, amelynek jelentése ‘sokféle, kevert, heterogén’ (LKŽe). Következésképpen ez a névválasztás azt fejezi ki, hogy az erdő különböző fafajokból áll. A vizsgálat során nyilvánvalóvá vált, hogy az erdő növényzete változatos, lombhullató és tűlevelű fákat egyaránt magában foglal. A fogalmi struktúra így vázolható: Lith. margai → Margai (Šr D). Mindazonáltal egy másik motivációs forrás is lehetséges, mivel a drymonymára hatással lehetett a litván márgas szó ‘földmértékegység’ jelentésben (LKŽe), így a vizsgált drymonym a földmérési gyakorlatokhoz kapcsolódhat. A fogalmi keret változatlan: Lith. margai → Margai (Šr D).

2.2. Tájjellegzetesség az erdő helyett

A jelen kategória az erdőt a környező táj kontextusába ágyazva ábrázolja, ezáltal a terület kiemelkedő jellemzőjeként jelöli meg. Következésképpen nyilvánvalóvá válik, hogy a drymonymák információt közölhetnek a terep természetéről, jelezve, hogy az mocsaras, sík, homokdűnékkel tagolt vagy más topográfiai egyenetlenségekkel jellemezhető-e. Az ilyen helynevek a fogalom elsődleges rétegének átlátható leképezéseként szolgálnak. Ezzel egyidejűleg e nevek összekapcsolhatók a kategorizáció folyamatával. Az emberek természetes módon igyekeztek tájékozódni környezetükben annak meghatározó elemeit azonosítva és jelentést tulajdonítva a tájnak. Vilnius County területén 35 drymonyma alapul a táj fogalmán.

^⁸ Vö. Stunžaitė 2022.

Straipsniai / Articles

247

ALISA STUNŽAITĖ

A táj jellegzetes sajátosságainak közvetítésére a leghatékonyabb módszer egy közeli, kiemelkedő jellemzőinek attribútumai alapján történő megnevezése. Ez a megfontolás jól látható Vilnius legnagyobb és legrégibb parkjának drymonymájában, amelynek neve Vingis (V D), és amely a Neris folyó kanyarulatáról kapta nevét. A vingis kifejezés angolul loop jelentésű. Figyelemre méltó, hogy a parkot három oldalról a Neris folyó ágai határolják, ami egyértelmű fogalmi megfelelést mutat: Lith. vingis → Vingis (V D).

A régió topográfiai jellemzői a Kapinių miškas (ŠĮčn D) erdőnévben testesülnek meg, amely motivációját a litván kāpinės kifejezésből meríti, amelynek jelentése: temető. Ez az összefüggés megalapozott, mivel a helyszíntől mintegy 700 méterre valóban található egy temető. A Šalčininkai önkormányzat hivatalos nyilvántartása szerint azonban ^⁹ a szomszédos temetőt csak 2009-ben létesítették. Mindazonáltal, figyelembe véve, hogy az erdőelem a helynévi adatok régebbi rétegéhez tartozik, valószínűsíthető, hogy korábban is volt temető a közelben. Így egy táji jellemző erdőnévvé történő átalakulása valósul meg: Lit. kāpinės → Kapinių miškas (ŠĮčn D).

2.3. Növényzet az erdő helyett

E drymonymákban a meghatározó növényzet fogalma kap jelentőséget. Gyakran a domináns faj nemcsak a helyet jellemzi, hanem a belőle nyerhető faanyag, nyersanyag vagy más anyagok lehetséges forrására is utal. Az ilyen nevek kulturális konnotációkat is hordozhatnak. Például a nyírfák és a hársfák jelentősége a litván kultúrában vitathatatlan. E fafajok mágikus erőkhöz kapcsolódtak: a hársfákat szentnek tekintették, míg a nyírfanedvről úgy vélték, hogy gyógyító vagy mágikus tulajdonságokkal rendelkezik (Klimka 2011: 26–29). Következésképpen azok az erdők, amelyekben e fák kulturális jelentőséggel bírtak, közösségen belüli kiemelt szerepüket hangsúlyozhatták. E fák szimbolikus jelentősége így kapcsolatot teremthetett a kulturális hagyományok és maguk az erdei környezet között. Összesen 24 drymonyma szemlélteti a VEGETATION FOR THE PLACE metonimikus modellt.

A nyírfák említése különösen figyelemre méltó, mivel meglepő lehet, hogy Vilnius County területén legalább 7 erdő neve a litván bērzas szóból ered, amelynek jelentése birch. E drymonymák közé tartozik a Beržynas (ŠĮčn D, Ukм D, Ukм D), Beržynė (Švnč D), Beržynėlis (Šr D), Beržytė (Ukм

^⁹ Vö. https://www.salcininkai.lt/data/public/uploads/2023/01/kopija-kapines-sarasas.pdf.

248

Acta Linguistica Lithuanica LXXXIX

Unraveling Vilnius County Drymonymy: the Case of Metonymy

D), valamint a Berželiai (Ukm D). Bár e formák ragozásukban eltérnek, ezek a különbségek nem befolyásolják fogalmi megjelenítésüket. Csupán kiegészítő információt nyújtanak.¹⁰ Mindegyik a domináns növényzetet foglalja magában, amely ebben az esetben nyírfákat jelent: Lith. beržas → Beržynas (Šlčn D, Ukm D, Ukm D), Beržynė (Švčn D), Beržynėlis (Šr D), Beržytė (Ukm D), Berželiai (Ukm D).

Összességében a litván drymonymákban elterjedt tendencia, hogy tükrözik a domináns növényfajt, amint azt az olyan példák mutatják, mint a Lith. liepynas [linden forest] → Liepynas (El D), Lith. bruknynė [area where lingonberries grow] → Bruknynė (Šlčn D), Lith. eglȳnas [fir forest] → Eglynėlis (Švčn D), valamint hasonló esetek.

2.4. Fauna az erdő helyett

E metonimikus modell drymonymái elsősorban zoonimákat tartalmaznak, jelezve bizonyos állatfajok elterjedtségét az adott területeken. Lényegében jelentéssel ruházzák fel a fauna fogalmát. Ezen túlmenően ezek az onymák további jelentéseket is közvetíthetnek. Történelmileg az erdők nem csupán a pihenés és a friss levegő helyei voltak, hanem gazdasági tevékenységek és a megélhetés aktív színterei is. Az ezekben az erdőkben elejtett állatok élelmet, prémeket és különféle erőforrásokat biztosítottak. Következésképpen ezek a nevek értékes betekintést nyújtanak az erdő erőforrás-potenciáljába. Mindössze 4 drymonyma tartozik ebbe a kategóriába.

Tekintsük egy olyan drymonyma példáját, amely kettős célt szolgálhat: egyrészt figyelmeztető jelzőként működik, másrészt az állatoknak a területen való koncentrációját képviseli. Ez a Gyvatynė (V D), amely a litván gyvatynas, gyvatynė ‘kígyókkal teli hely’ jelentésű szóból ered (LVŽ III 216). Ezért e drymonyma előre jelzi a kígyókkal való találkozás nagy valószínűségét. Történelmileg a kígyók sokféle célt szolgáltak: sütötték, főzték, szárították, sőt gyógyászati célokra is felhasználták őket (TLE I 629). Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a litván mitológia szintén központi szerepet tulajdonít a kígyóknak; különösen a Žaltys [Grass-snake] képviselte a föld alatti és éltető energiákat, jóindulatú házi szellemként és őrzőként szolgálva (VLEe). A metonimikus átvitel fogalmi megjelenítése a következőképpen tükrözhető: Lith. gyvatynė → Gyvatynė (V D).

¹⁰ Lásd Stunžaitė 2022.

Straipsniai / Articles

249

ALISA STUNŽAITĖ

2.5. Cél az erdő helyett

Ez a kategória bizonyos fokú kétértelműséget mutat, mivel nehéz olyan pontos metonimikus modellt meghatározni, amely magában foglalja az ide tartozó drymonymák lényegét. A kétértelműség a motiváló fogalomban rejlik. Nem meglepő, hogy az erdők történelmileg és napjainkban is a bogyó- és gombagyűjtés, valamint különféle erőforrások megszerzésének helyszínei. A vadászat régóta kedvelt tevékenység a litvánok körében: kezdetben a megélhetést szolgálta, később pedig rekreációs tevékenységgé vált. Vilnius County egyik drymonymája ezt a fogalmat testesíti meg, és potenciálisan a FAUNA FOR THE FOREST metonimikus modellhez igazodhat. Ennek oka, hogy az állatok jelenléte miatt az erdőben vadászati tevékenység folyhatott. Továbbá, mivel e konkrét drymonyma, a Medžiōklės miškas (Trak D), nem tartalmaz zoolexémát, külön kategóriába soroltuk, amely pontosabban ragadja meg a lényegét. Ez a drymonyma a litván medžiōklė szóból ered, amelynek jelentése hunting, birtokos esetben áll, amit a litván -ės végződés tükröz; mintha az erdő rendeltetését mutatná, a következő fogalmi átvitelt jeleníti meg: Lith. medžiōklė → Medžiōklės miškas (Trak D).

A SALIENT FEATURE FOR THE FOREST metonimikus modell tovább pontosítható annak a konkrét jellemzőnek a hangsúlyozásával, amely figyelmet érdemel. Ebben a kategóriában bizonyos drymonymák világos és egyértelmű szemantikai kapcsolatokat mutatnak. A köznévi alak drymonymává történő fogalmi fejlődésének vizsgálata azonban további felismeréseket tárhat fel. Lényegében ez a modell az erdő egyedi attribútumát emeli ki, és a drymonymában testesíti meg. Bár a jellemző és az erdő közötti közvetlen kapcsolat nyilvánvaló, az eredeti leíró kifejezéstől a végső drymonymáig vezető út feltárása mélyebb kontextuális megértést biztosíthat. Ez a folyamat rávilágít arra a gondolkodásra, amely az adott attribútum kiválasztásához vezetett az erdővel való társítás céljából, és feltárhat kulturális, történelmi vagy gyakorlati megfontolásokat.

3. METONIMIKUS MODELL: PERSON FOR THE PLACE

E nevek gyakran megragadják az egyének jelentőségét egy régió történelmi, kulturális és identitással kapcsolatos vonásainak alakításában. Tiszteletadásra és megemlékezésre szolgálnak azok előtt, akik kulcsszerepet játszottak a társadalom fejlődésében. Az ilyen nevek úttörőket, a terület birtokosait vagy bárkit tisztelhetnek, aki jelentős mértékben hozzájárult a helyi közösséghez. E nevek eredete

250

Acta Linguistica Lithuanica LXXXIX

Unraveling Vilnius County Drymonymy: the Case of Metonymy

nem vet fel kérdéseket, mivel egyértelműen jelzik az emberek koncentrációját bizonyos területeken. Mindazonáltal ezek a nevek a kognitív névtan szempontjából érdekes felismeréseket kínálnak kevésbé nyilvánvaló és összetettebb konceptualizációs modelljük miatt. A drymonymák motivációinak megértéséhez elengedhetetlen a nevek által magukban foglalt alapfogalom feltárása. Ez minden egyes egyedi eset aprólékos elemzését igényli, mivel a motivációk jelentősen eltérhetnek. Ami azonban minden antropo­nimikus helynévben közös, az annak implikációja, hogy egy személy vagy személyek csoportja valamilyen jelentőséggel bírt. Santa Rapa (2019: 39) például megjegyzi, hogy az erdőőrök nevei drymonymákban maradhatnak fenn. Ebben a tanulmányban a nevek keletkezésének lehetséges okai helyett a személyneveken alapuló drymonymák áttekintésére összpontosítunk. Összesen 26 erdőnév tartozik ebbe a kategóriába; ezek tisztán antroponimákból erednek, és a PERSON FOR THE FOREST metonimikus modellt követik.

Az egy helyen élő emberek felhalmozódását tükröző drymonymákat általában a motiváló patronimákból képzett többes számú alakok használata jellemzi. Szemléletes példa a Kiškėnų miškas (Švčn D), amelyről úgy vélik, hogy a litván Kiškėnas patronimából ered (PDBe). Ezt a kapcsolatot alátámasztja, hogy a litván Kiškėnas patronima ugyanazon a földrajzi területen, konkrétan a Kaltanėnai eldership területén dokumentált, ahol a Kiškėnų miškas (Švčn D) erdő található. Így a patronima drymonymává történő átvitele: Lith. Kiškėnas → Kiškėnų miškas (Švčn D). Hasonló példaként említhető a Mikáiliškių miškas (Trak D). Ebben az esetben a drymonyma a lengyel Michajło, Michał patronimán (SSNO III 448–449), a belarusz Міха́йло, Міха́йла Михаил patronimán (Biryla 1966: 121) és a litván Mikáilas patronimán (PDBe) alapult. Ezért a következőképpen ábrázolható: lengyel Michajło, Michał, belarusz Міха́йло, Міха́йла Михаил, litván Mikáilas → Mikáiliškių miškas (Trak D).

Érdemes azonban megjegyezni, hogy egyes esetekben egyes számú alakok is előfordulnak. Például a lengyel patronima Lisowski (SSNO III 270), az orosz Лисовский, valamint a belarusz Лісоўскі, Лысеўскі (Biryla 1969: 253) a Lešovskio miškas (Šr D) alakba kerül át. Ez az átmenet a következőképpen ábrázolható: lengyel Lisowski, orosz Лисовский, belarusz Лісоўскі, Лысеўскі → Lešovskio miškas (Šr D).

A drymonymák egy adott helyen belüli ilyen elrendeződése arra utal, hogy lehetséges névadási motivációként az adott személy tájhoz fűződő kapcsolata szolgált. Merész állítás lenne minden további vizsgálat nélkül, a nyilvántartások és egyéb dokumentumok elemzését mellőzve kijelenteni, hogy mindezek a drymonymák vagy bármely más helynév kizárólag a tulajdonlás fogalmán alapulnak. Ez a kutatás a PERSON FOR THE PLACE metonimikus modellt alkalmazza, hogy jobban szemléltesse annak termékenységét és jelentőségét, valamint elkerülje az adatok félreértelmezését.

Straipsniai / Articles

251

ALISA STUNŽAITĖ

KÖVETKEZTETÉSEK

A kutatás eredményei több fontos pontot tárnak fel:

1. A metonímia mint jelentős kognitív mechanizmus központi szerepet játszik a drymonymák kialakításában. Ez Vilnius County 696 hivatalosan elismert drymonymájában figyelhető meg, ami a 787 drymonyma jelentős részét alkotja.

2. Három elsődleges metonimikus mintázatot azonosítottunk: PLACE FOR THE PLACE, SALIENT FEATURE FOR THE PLACE és PERSON FOR THE PLACE.

• A PLACE FOR THE PLACE metonimikus modell tovább bontható két különálló modellre: a SETTLEMENT FOR THE FOREST, amely magában foglalja a környező lakott területek neveit, 546 előfordulással dominál, és így a drymonyma-koncepció legelterjedtebb mintázata. A második modell, az AQUATIC FEATURE FOR THE FOREST, a közelben található víztestek neveit képviseli, és 24 drymonyma kialakulásához járult hozzá.

• A SALIENT FEATURE FOR THE PLACE metonimikus modell öt konkrét modellre osztható: FOREST TYPE FOR THE FOREST, LANDSCAPE FEATURE FOR THE FOREST, VEGETATION FOR THE FOREST, FAUNA FOR THE FOREST és PURPOSE FOR THE FOREST. Ezen alkategóriákat sorrendben 36, 35, 24, 4 és 1 drymonyma képviseli.

• A PERSON FOR THE PLACE metonimikus modellt a PERSON FOR THE FOREST modellé pontosítottuk. Fontos megjegyezni, hogy ez nem feltétlenül jelent tulajdonjogot, hanem inkább a személy és az erdő közötti kapcsolatra utal. Összesen 26 drymonyma tartozik e modell alá.

Összességében az eredmények rávilágítanak a nyelv, a táj és az emberi interakció bonyolult összefonódására Vilnius megyében, bemutatva az erdők neveibe ágyazott jelentések gazdag szövetét.

RÖVIDÍTÉSEK

Bel. – belarusz; vö. – vesd össze; D – járás, El – Elektrėnai; et al. – és mások; Lith. – litván; Mlt. – Molėtai; Pol. – lengyel; Pref – prefixum; Rus. – orosz; Suf – szuffixum; Šlčn – Šalčininkai; Šr – Širvintos; Švčn – Švenčionys; Trak – Trakai; Ukm – Ukmergė; V – Vilnius.

DRÜMONIMAFORRÁSOK

GP – Lietuvos erdvinės informacijos portalas (= Litvánia térinformatikai információs portálja). Elérhető: https://www.geoportal.lt/geoportal/.

252

Acta Linguistica Lithuanica LXXXIX

Unraveling Vilnius County Drymonymy: the Case of Metonymy

LMV – Lietuvos miškų vardynas, 1. rész, Kaunas: Lietuvos miškininkų sąjunga, 1994.

LVŽ I – Lietuvos vietovardžių žodynas 1 (A–B), szerkesztőbizottság: L. Balode, V. Blažek, G. Blažienė, V. Kardelis, A. Ragauskaitė, S. Temčinas, J. Udolph, Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla, 2008.

LVŽ II – Lietuvos vietovardžių žodynas 2 (C–F), szerzők: L. Bilkis, G. Blažienė, M. Norkaitienė, M. Razmukaitė, A. Ragauskaitė, D. Sviderskienė, felelős szerkesztő: L. Bilkis, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2014.

LVŽ III – Lietuvos vietovardžių žodynas 3 (G–H), szerzők: V. Adamonytė, L. Bilkis, G. Blažienė, D. Kačinaitė–Vrubliauskienė, M. Norkaitienė, M. Razmukaitė, A. Ragauskaitė, D. Sviderskienė, felelős szerkesztő: L. Bilkis, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2018.

LVŽ IV – Lietuvos vietovardžių žodynas 4 (I–J), szerzők: L. Bilkis, G. Blažienė, A. Ragauskaitė, D. Sviderskienė, felelős szerkesztő: L. Bilkis, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2021.

LEXIKOGRÁFIAI FORRÁSOK

LKŽe – Lietuvių kalbos žodynas 1–20 (1941–2002), szerkesztőbizottság: G. Naktinienė, J. Paulauskas, R. Petrokienė, V. Vitkauskas, J. Zabarskaitė, főszerkesztő: G. Naktinienė, elektronikus változat, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2005 (frissített változat, 2008 és 2018). Elérhető: https://ekalba.lt/lietuviu-kalbos-zodynas.

REFERENCES

Ainiala Terhi, Östman Jan–Ola, eds., 2017: Socio–Onomastics. The Pragmatics of Names, Pragmatics & Beyond New Series, 275, Amsterdam: John Benjamins Publishing Company.

Arnaud Pierre 2022: Metaphor, Metonymy and the Nounness of Proper Names. – Lexis. Journal in English Lexicology 20. DOI: doi.org/10.4000/lexis.6617.

Bartkutė Nerija 2006: The Tendencies of Change: Toponymy Derivation in Skaistgyris’ surroundings. – Proceedings of the 4th International Congress of Dialectologists and Geolinguists, Abstracts, July 28 – August 2, Riga: 2003, 56–61.

Bartkutė Nerija 2008: Joniškio rajono teritorijos toponimija: daryba ir raidos polinkiai: daktaro disertacija, Šiauliai: Vytauto Didžiojo universiteto leidykla.

Berezovič Elena L. 1991: Березович, Елена Л. Семантические микросистемы топонимов как факт номинации [Semantičeskie mikrosistemy toponimov kak fakt nominacii]. – Вопросы ономастики [Voprosy onomastiki] 19, 75–90.

Straipsniai / Articles

253

ALISA STUNŽAITĖ

Biryla Nikolaj V. 1966: Бiрыла, Николай В. Беларуская антрапанімія. Уласныя імёны, імёны-мянушкі, імёны па бацьку, прозвішчы [Belaruskaja antrapanimija. Ulasnyja imëny, imëny-mjanuški, imëny pa baćku, prozviščy], Мінск: Навука тэхніка [Minsk: Navuka tèchnika].

Biryla Nikolaj V. 1969: Бiрыла, Николай В. Беларуская антрапанімія [Belaruskaja antrapanimija] 2, Прозвішчы, утвораныя ад апелятыўнай лексікі [Prozviščy, utvoranye ad apeljatyŭnaj leksiki], Мінск: Навука тэхніка [Minsk: Navuka tèchnika].

Boldyrev Nikolaj N. 2016: Болдырев Николай Н. Когнитивная семантика [Kognitivnaja semantika], Москва, Берлин [Moskva, Berlin]: DirectMedia.

Croft William 2000: Cognitive Linguistics, Cambridge: Cambridge University Press.

Dobrić Nicola 2010: Theory of Names and Cognitive Linguistics – the Case of the Metaphor. – Filozofija i društvo 21, 135–147.

Endzelytė Renata 2003: Šiaurės panēvežiškių vietovardžiai. – Žmogus kalbos erdvėje, 566–583.

Endzelytė Renata 2005: Šiaurės vidurio Lietuvos vietovardžiai: daktaro disertacija, Kaunas: Vytauto Didžiojo universiteto leidykla.

Gibbs Raymond 1994: The Poetics of Mind, Cambridge: Cambridge University Press.

Gudavičius Aloyzas 2011: Reikšmė – sąvoka – konceptas ir prasmė. – Res Humanitariae 10, 108–119.

Lakoff George, Johnson Mark 1980: Metaphors we Live By, Chicago: The University of Chicago Press.

Langacker Roland 2006: Introduction to Concept, Image and Symbol. – Cognitive Linguistics: Basic Readings, ed. by D. Geeraerts, New York: Mouton de Gruyter, 29–69.

Langendonk van Willy 2007: Theory and Typology of Proper Names, Berlin, New York: Mouton de Gruyter.

Langendonk van Willy 2013: A Semantic-Pragmatic Theory of Proper Names. – Acta Linguistica Lithuanica 69, 99–130.

LKG I – Lietuvių kalbos gramatika 1: Fonetika ir morfologija (daiktavardis, būdvardis, skaitvardis, įvardis), red. K. Ulvydas, Vilnius: Mintis, 1965.

Karpenko Elena, Golubenko Lidija 2015: Problems of Cognitive Onomastics. – Записки з ономастики [Zapyski z onomastyki] 18, 285–293.

Karpenko Jurij A. 1980: Карпенко, Юрий А. Признаки молодости топонимической системы [Priznaki molodosti toponimičeskoj sistemy]. – Перспективы развития славянской топонимики [Perspektivu razvitija slavjanskoj toponimiki],

254

Acta Linguistica Lithuanica LXXXIX

Unraveling Vilnius County Drymonymy: the Case of Metonymy

отв. ред. А. В. Суперанская, Н. В. Подольская [otv. red. A. V. Superanskaja, N. V. Podol’skaja], Москва: Наука [Moskva: Nauka], 48–57.

Kerevičienė Jurgita 2009: Glossary of Cognitive Terms, Kaunas. Available at: https://www.knf.vu.lt/dokumentaifailaikatedrugermanuKereviciene%20%20kognityviniu%20ter minu%20zodynas.pdf.

Klimka Libertas 2011: Medžių mitologizavimas tradicinėje lietuvių kultūroje. – Acta humanitarica universitatis Saulensis 13, 18–39.

Kövecses Zoltán, Günter Radden 1999: Towards a Theory of Metonymy. – Metonymy in Language and Thought, eds. by K.-U. Panther, G. Radden, Amsterdam: John Benjamin Publishing, 17–59.

Markert Katja, Nissim Malvina 2006: Metonymic proper names: A corpus-based account. – Trends in Linguistics Studies and Monographs 171, 1–17.

Mickienė Ilona 2001: Telšių rajono toponimų daryba: daktaro disertacija, Kaunas: Vytauto Didžiojo universiteto leidykla.

Mickienė Ilona 2004: Dėl Lietuvos asmenvardinės kilmės drimonimų darybos. – Baltu filoloģija 13(1), 121–131.

Mickienė Ilona 2011: Sudėtiniai Lietuvos drimonimai: asmenvardiniai, hidroniminiai, toponiminiai. – Valoda dažādu kultūru kontekstā: Zinātnisko rakstu krājums 21, Daugavpils: Saule, 387–395.

Mickienė Ilona 2019: Asmenvardinės kilmės miškų vardai: vakarinių pietų aukštaičių regionas. – Lituanistica 1(115), 30–38.

Mickienė Ilona, Bačiūnaitė-Lužinienė Lina 2013: Onomastikos įžvalgos: mokomoji knyga, Vilnius: Vilniaus universitetas. Prieiga internete: http://www.khf.vu.lt/dokumentai/failai/katedru/lietuviiu/Onomastikos_izvalgos_Mickiene_Baciunaite-Luziniene_2013.pdf.

Mickienė Ilona, Bankauskaitė-Sereikienė Gabija 2012: Labūnavos krašto toponimija: lingvistinės įžvalgos. – Lituanistica 2(58), 161–179.

Mickienė Ilona, Baranauskienė Rita 2019: Pietų Aukštaitijos regiono toponimai, kilę iš asmenų pavadinimų. – Respectus philologicus 36(41), 60–72.

Mickienė Ilona, Bieliauskaitė Rimantė 2018: Radviliškio rajono drimonimų darybos aspektai. – Respectus Philologicus 33(38), 83–92.

Nikonov Vladimir A. 1966: Никонов, Владимир А. Краткий топонимический словарь [Kratkij toponimičeskij slovar’], Москва: Мысль [Moskva: Mysl’].

Straipsniai / Articles

255

ALISA STUNŽAITĖ

Nyström Staffan 2016: Names and Meaning. – The Oxford Handbook of names and naming, Oxford: Oxford University Press.

Podol’skaja Natalija V. 1988: Подольская, Наталия В. Словарь русской ономастической терминологии [Slovar’ russkoj onomastičeskoj terminologii], отв. ред. А. В. Суперанская [otv. red. A. V. Superanskaja], 2-е изд., Москва: Наука [2-е izd., Moskva: Nauka].

Rapa Santa 2019: Metonymy as a Basis of Toponymy. – 4ᵗʰ International Scientific Aleksandras Vanagas’ Conference “Onyms in Space and Space in Onyms”, Abstracts, November 7–9, Vilnius: 2019, 38–39. Available at: http://lki.lt/wp-content/uploads/2019/10/Vanago-konferencijos-prane%C5%A1im%C4%85-TEZ%C4%96S.pdf.

Reszegi Katalin 2012: Cognitive approaches to Hungarian toponymy. – Onoma 47(1), 367–379.

Reszegi Katalin 2022: Metonymic Namegiving from a Cognitive Perspective. – Acta Onomastica 63(1), 206–225.

Skorupa Pavel 2019: Semantic Oppositions in Vilnius County Toponyms. – Acta Linguistica Lithuanica 81, 139–159.

Skorupa Pavel 2021: Footprints of Language Contacts in the Present-day Vilnius County Hydronyms and Oikonyms: the Impact of Slavic Languages on Lithuanian Toponymy. – Acta Linguistica Lithuanica 85, 219–243.

Skorupa Pavel 2021a: Vilnius County Toponyms as Signs of National and Cultural Identity, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

Skorupa Pavel 2023: Semantics of Present-Day Vilnius County Toponym Oppositions: Doctoral Dissertation, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

SSNO III – Słownik staropolskich nazw osobowych 3 (Kł–M), red. W. Taszycki, Wrocław: Zakład Narodowy im. Ossolińskich, 1971.

Stunžaitė Alisa 2022: Manifestation of Physis in Vilnius County Drymonymy. – Acta Linguistica Lithuanica 87, 155–176.

Superanskaja Aleksandra V. 1973: Суперанская, Александра В. Общая теория имени собственного [Obščaja teorija imeni sobstvennogo], Москва: Наука [Moskva: Nauka].

Sviderskienė Dalia 2006: Marijampolės apskrities drimonimų darybos ir kilmės polinkiai. – Acta Linguistica Lithuanica 54, 49–62.

256

Acta Linguistica Lithuanica LXXXIX

Unraveling Vilnius County Drymonymy: the Case of Metonymy

Sviderskienė Dalia 2016: Sudurtinių Marijampolės apskrities helonimų motyvacija, – Acta Linguistica Lituanica 75, 243–273.

Sviderskienė Dalia 2017: Sudėtinių Marijampolės apskrities helonimų motyvacija, – Acta Linguistica Lituanica 77, 78–102.

Sviderskienė Dalia 2019: Priesaginių Marijampolės apskrities helonimų motyvacija. – Acta Linguistica Lituanica 81, 110–140.

Sviderskienė Dalia 2022: Utenos apskrities Anykščių valsčiaus (1935–1937) helonimų motyvacija. – Lituanistica 68, 1(127), 43–65.

TLE I – Tarybų Lietuvos enciklopedija 1 (A–Grūdas), red. J. Matulis, Vilnius: Vyriausioji enciklopedijų redakcija, 1985.

Vaičienė Agnė 2014: Lietuvių kalbos kilmininko semantikos tyrimai: rezultatai ir perspektyvos. – Res Humanitariae 16, 319–339.

Vanagas Aleksandras 1981: Lietuvių hidronimų semantika. – Lietuvių kalbotyros klausimai 21, 4–153.

VLEe – Visuotinė lietuvių enciklopedija (= Universal Lithuanian Encyclopedia), e. variantas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos centras, 2001–2020. Available at: https://www.vle.lt.

Vilniaus apskrities drimonimijos analizė: metonimijos atvejis

SANTRAUKA

Šio tyrimo objektas – metonimijos būdu sudaryti Vilniaus apskrities drimonimai. Iš 787 atrinktų dabartinėje Vilniaus apskrityje funkcionuojančių vardų net 696 buvo inspiruoti metoniminio mąstymo būdo. Į tyrimo lauką nepateko drimonimai, kurių motyvacija siejama su motyvuojančių apelatyvų polisemija ir su motyvuojančios sąvokos apelatyvine ir (arba) onomine prigimtimi. Minėti drimonimai, įtraukti į tyrimą, potencialiai galėjo kelti abejonių, ar atitinka nustatytus metoniminius modelius, todėl jų buvo atsisakyta ir apsiribota tik visiškai aiškios semantikos miškų vardų analize.

Atlikus tyrimą nustatyti dominuojantys modeliai: VIETA VIETOJ VIETOS, IŠSKIRTINĖ YPATYBĖ VIETOJ VIETOS IR ŽMOGUS VIETOJ VIETOS. 570 drimonimų yra siejama su metoniminiu modeliu VIETA VIETOJ VIETOS, jį sukonkretinus, paaiškėjo, kad drimonimų susiradymą dažniausiai inspiravo gyvenvietės (546) ir vandens telkiniai (24). 100 miškų vardų motyvacija grindžiama metoniminio modelio IŠSKIRTINĖ YPATYBĖ VIETOJ VIETOS. Minėtinos šios tyrimo patvirtintos išskirtinės ypatybės: miško tipas (36), kraštovaizdis (35), augmenija (24), gyvūnija (4) ir miško

Straipsniai / Articles

257

ALISA STUNŽAITĖ

paskirtis (1). Apie žmonių santalką miškingose vietovėse galima spręsti iš 26 Vilniaus apskrities drimonimų, jie siejami su žmogus vietoj vietos, t. y. žmogus vietoj miško, metoniminiu modeliu.

Kadangi šis tyrimas buvo vykdomas kognityvinės onomastikos lygmeniu, jame laikomasi nuostatos, kad visi vardai turi reikšmę. Analizuotų drimonimų konceptualizavimo modelis buvo atskleistas adaptavus Nikolas Dobričiaus (2010) modelį, pagal kurį autorius siūlo numatyti koncepto kelią per šaltinio ir tikslo sritis, iš kurių šaltinis – apeliatyvas arba tikrinis žodis, o tikslas – onimas, šio tyrimo atveju – drimonimas. Taigi straipsnyje nagrinėjamų vardų konceptai atvaizduojami remiantis šia schema: apeliatyvas / tikrinis žodis → drimonimas. Panašią schemą vykdomuose tyrimuose taiko ir Vengrijos mokslininkė Katalina Reszegi (2022).

Kadangi metonimijos apraiškų randama apeliatyvuose, tikimasi, kad metoniminis mąstymas būdingas ir tikriniams žodžiams. Juk metonimija yra kognityvinė ir lingvistinė priemonė universalioms kategorijoms formuotis žmogaus sąmonėje, kurios vėliau gali būti atspindėtos kalboje. Metonimija apima vieno objekto sampratos modelį susiedama jį su kitu, ypač tada, kai abu objektai egzistuoja toje pačioje paradigmoje (Kövecses, Günter 1999: 21; Kerevičienė 2009: 14–15). Toponimija ir yra būtent ta sritis, kuri parodo, kad objektai koegzistuoja, kad dėl įvairių priežasčių jai būdingas polinkis peržengti savo pačios ribas, iškaitant vardų migraciją tarp objektų klasių bei analogiją pagrįstų darinių (Karpenko 1980: 49). Metoniminiai procesai yra labai svarbūs ir įdomūs, kadangi jie atskleidžia glaudų žmonijos suvokimo, vietovės ypatybių, kalbos bei vardo formavimosi mechanizmų ryšį.

Įteikta 2023 m. rugpjūčio 21 d.

ALISA STUNŽAITĖ

Lietuvių kalbos institutas

Petro Vileišio g. 5, LT–10308 Vilnius, Lietuva

alisa.stunzaitė@vilniustech.lt

258

Acta Linguistica Lithuanica LXXXIX