ALEXANDER I. ILIADI

A K. D. Ushinskyről elnevezett Dél-ukrajnai Nemzeti Pedagógiai Egyetem Állami Intézménye

ORCID-azonosító: orcid.org/0000-0001-5078-8316

Kutatási területek: etimológia, összehasonlító-történeti nyelvészet, általános és tipológiai nyelvészet.

ILONA M. DERIK

A K. D. Ushinskyről elnevezett Dél-ukrajnai Nemzeti Pedagógiai Egyetem Állami Intézménye

ORCID-azonosító: orcid.org/0000-0002-8979-4745

Kutatási területek: általános és tipológiai nyelvészet, fordítástudomány, korpusznyelvészet.

DOI: doi.org/10.35321/all90-07

EGYETEMESSÉG A JELENTÉSDINAMIKÁBAN: A ‘TEST’-TŐL A ‘SZEMÉLY’, ‘ÖNMAGA’, ‘LÉLEK’ JELENTÉSEKIG

A jelentésdinamika egyetemessége: a ‘test’-től a ‘személy’, ‘önvaló’, ‘lélek’ jelentésekig

ANNOTÁCIÓ

A kutatás célja egy olyan releváns, a szemantika fejlődésében megfigyelhető szabályszerűség leírása, amely számos nyelv tanúsága alapján egyetemességre törekszik. A kutatás középpontjában a szemantikai fejlődés szakaszainak azonos sorrendje áll: ‘test’, ‘corpus’ → ‘személy’, ‘önmaga’, ‘lélek’, valamint e fejlődés eredménye az elemzett nyelvekben. A vizsgált jelentésváltozás genetikailag rokon és egymással rokonságban nem álló nyelvekben, történetük különböző korszakaiban jelenik meg, ami lehetővé teszi, hogy olyan jelenségként határozzuk meg, amely minden kronológiai metszetben diachronikusan újratermelődik. A ‘test’, ‘testrészek’ és ‘lélek’, ‘szellem’, ‘személy’, valamint ‘önmaga’ közötti szemantikai korreláció egyetemességének posztulátuma azon a megbízhatóan megállapított szabályos „lépéssoron” alapul, amely az etimológiai ‘test’ jelentéstől az egyéb jelentésekig vezet tizenegy nyelvcsalád nyelveiben. A szémémák e korrelációja a szemantikai változások láncolatainak klasztereként határozható meg. Bizonyos különbségek ellenére e láncolatok mégis ugyanazon szemantikai modell kereteibe illeszkednek, amely különböző feltételek között valósult meg, s e különbségek ebből erednek.

170

Acta Linguistica Lithuanica XC

Universality in Semantic Dynamics: from ‘body’ to ‘person’, ‘self’, ‘soul’

továbbra is ugyanazon szemantikai modell kereteibe illeszkednek, amely különböző feltételek között valósult meg, s e különbségek ebből erednek. Vagyis a szemantikai eltolódások minden változata meghatározott feltételek között ment végbe, és egyetlen modell „operatív mezejébe” illeszkedett.

KULCSSZAVAK: szemantikai egyetemesség, jelentések korrelációja, nyelvészeti tipológia, modell, névmás, összetett szó, reflexív elem.

ANNOTÁCIÓ

A kutatás célja egy olyan releváns, a szemantika fejlődésében megfigyelhető szabályszerűség leírása, amely számos nyelv tanúsága alapján egyetemesnek tekinthető. A kutatás tárgya a szemantikai fejlődés szakaszainak azonos sorrendje: ‘test’, ‘corpus’ → ‘személy’, ‘személyiség’, ‘lélek’, valamint ennek eredményei az elemzett nyelvekben. A vizsgált szemantikai eltolódás genetikailag rokon és egymással rokonságban nem álló nyelvekben, történetük különböző korszakaiban jelenik meg, ami lehetővé teszi, hogy olyan jelenségként határozzuk meg, amely minden kronológiai metszetben diachronikusan újratermelődik. A ‘test’, ‘testrészek’ és ‘lélek’, ‘szellem’, ‘személy’, ‘önvaló’ közötti szemantikai korreláció egyetemességének posztulátuma azon a megbízhatóan megállapított szabályos „lépéssoron” alapul, amely az etimológiai ‘test’ jelentéstől az egyéb jelentésekig vezet tizenegy nyelvcsalád nyelveiben. A szémémák e korrelációja a szemantikai változások láncolatainak klasztereként határozható meg. Bizonyos különbségek ellenére e láncolatok mégis ugyanazon szemantikai modell kereteibe illeszkednek, amely különböző körülmények között valósul meg, s e különbségek ebből erednek. Ez azt jelenti, hogy a szemantikai eltolódások minden változata meghatározott feltételek között ment végbe, és egyetlen modell „operatív mezejébe” illeszkedett.

KULCSSZAVAK: szemantikai egyetemesség, jelentések korrelációja, nyelvészeti tipológia, modell, névmás, összetett szó, reflexív elem.

1. BEVEZETÉS

1.1. Kialakult a szemantikai változások tipikussága, sőt egyetemessége problémájának vizsgálatára irányuló sajátos hagyomány. Ez azonban mindeddig nem vált általánosan elfogadottá, hanem különböző nyelvészeti iskolák képviselőinek munkáiban megjelenő gondolatok összességeként létezik. Eredetileg Michail M. Pokrovskij szűken úgy határozta meg, mint a jelentésmegszakadások szabályszerűségének jelenségét Európa nyelveiben (szerinte „több nyelvben, egymástól függetlenül, azonos, meglehetősen eredeti jelentések ugyanúgy alakulnak ki”; Pokrovskij 1895: 13), később pedig Carl Darling Buck tisztán gyakorlati alkalmazásban testesítette meg, mégpedig A dictionary of selected synonyms in the principal Indo-European languages című munkájában (Buck 1949). Hosszú időn át a szavak jelentésdinamikájában megfigyelhető universals keresése az etimológiai kutatások kiváltsága maradt,

Straipsniai / Articles

171

ALEXANDER I. ILIADI, ILONA M. DERIK

ahol a rekonstruált jelentés értelmezésének és fejlődésének meggyőző ereje más nyelvekből származó, tipológiailag hasonló példák megbízhatóságától függ. Különösen a szemantikai tipológiai analógiákra helyezett hangsúly különbözteti meg az etimológia olyan alapvető műveit, mint a Vasilij I. Abaev által készített Historical and Etymological Dictionary of the Ossetian Language (1958–1995), továbbá a Moszkvában kiadott Etymological Dictionary of Slavic Languages (1974–2021), valamint Victor V. Levitsky újabb Etymological Dictionary of Germanic Languages című munkája (2010). Az etimológiai kutatások azonban feladataik széles köre miatt nem korlátozódnak a jelentés fejlődésében megfigyelhető tipológiai analógiák újraszámolására, és nem határozzák meg elterjedési területüket; csupán saját szükségleteikre gyűjtik össze a tényeket, amelyek a jövőbeli, az univerzológia megfelelő területén végzendő elméleti kutatás alapjául szolgálhatnak.

1.2. A lexikai jelentés szinkróniában és diakróniában végzett etimológiai és szemaziológiai kutatásainak eredményei elméleti alapot igényelnek a szemantikai dinamika időbeli és térbeli tipikusságára és szabályszerűségére vonatkozó számos példa számára. Szükség van egy olyan elméletre, amely módszertani elveket dolgozhat ki a nagyszámú rokon és nem rokon nyelvben közös szemantikai változási modellek leírására és ellenőrzésére. A megfelelő elméleti és módszertani kérdéskört részben elemezték a közelmúltban: (1) Anna A. Zalizniak tanulmányaiban, aki elsőként elemezte a poliszémia univerzáléit, és kidolgozta a szemantikai átmenetek katalógusát (Zalizniak 2013: 397–409; 2018); (2) Elena G. Mikina tanulmányaiban (Mikina 2009; 2012; 2020; 2022), amelyek a latin és újlatin beszédigék szemantikai fejlődésével foglalkoznak. E. G. Mikina munkái a komparatív-történeti nyelvészet és a nyelvészeti tipológia szerves szintézisét szemléltetik, mivel a jelentésdinamika szakaszainak láncolatait széles indoeurópai háttér előtt állapítják meg. Hasonló gondolatokat fejt ki: (Nerlich 1992; Geeraerts 1997: 28 és köv.).

1.3. Két olyan alapvető kérdésre keresik a választ, amelyek e kérdés jelenlegi állapota szempontjából relevánsak. Az első a szemantika szinkrón állapota és történeti dinamikája közötti kiegyensúlyozott viszonyra vonatkozik a kutatás tudományos apparátusában. Ismert, hogy „a szemantikai fejlődés és a szinkrón poliszémia ugyanannak a jelenségnek két oldala” (Zalizniak 2013: 413), de nem tudjuk (illetve nem nyilvánvaló), hogy ez egy adott korszak nyelvében vagy nyelveiben a szemantikai deriváció sajátos esete-e, vagy egy későbbi kronológiai metszetben újratermelődő ősi széméma-korrelációval van dolgunk. A két jelenséget meg kell különböztetni. Például azoknak az indoeurópai igéknek, amelyeknél megbízhatóan megállapítható az primary ‘találni’ jelentés, rendszerint van egy secondary ‘szülni’ szémémájuk is (: oszét aryn (déli waryn), erun ‘találni’ és ‘nemzeni’, pamíri ormuri vār- ‘találni’ és ‘szülni’ ~ PIE *uer- ‘találni’ (Abaev 1958: 73–74); orosz nyj. ребя́ненок

172

Acta Linguistica Lithuanica XC

Universality in Semantic Dynamics: from ‘body’ to ‘person’, ‘self’, ‘soul’

naʒде́тся ‘gyermek fog születni’, ukrán nyj. зна́йти дитину́ ‘gyermeket szülni’, szerb nyj. нашло се дете és mások ~ *na-joti (ESS) XXII 113–114, 116; Tolstaja 1997: 290–291)) a vonatkozó ősi eredettel. Egyébként a szlávoknál ez a sors megtévesztésére irányuló (még pogány!) rituális cselekvés nyelvének keretében alakult ki: az újszülöttet állítólag egy vendég hozta, aki az úton talált rá a gyermekre. Feltételezhető tehát, hogy a két csoport nyelveinek késői történeti korszakában régen kialakult szemantikai kapcsolatok termelődtek újra. A török tap- ‘találni’, ‘szülni’ esetében (Abaev 1958: 74) azonban nincs ilyen egyértelműség sem a proto-törökben (Starostin, Dybo, Mudrak, eds., 2003: 1436: *tāp-; Tenišev et al. 2006: 208, 288), sem az ókori török nyelvállapotban (VII–XIII. század), mivel csak az első jelentést adatolták (DTS 533); ugyanakkor nincs adat arra, hogy az *tāp jelentése az ókorban ‘szülni’ lett volna, ezért ez valamelyik nyelvben kialakult helyi, késői szemantikai derivációként értelmezhető. Nos, az cultural conditions of this derivation az indoeurópaiak (irániak, szlávok) és a törökök körében sem esnek egybe.

A második az, hogy a feltételezhetően egyetemes szemantikai fejlődéstípus minden példáját „nagyító alatt” kell vizsgálni, és elegendő számú érvvel kell ellenőrizni. Az egyes esetekre vonatkozó bizonyítékok összegyűjtése, ellenőrzése, az összegyűjtött anyag osztályozása és magyarázata időigényes és rendkívül fáradságos munka, de az ilyen kutatás szinte mindig nagyon érdekes eredményekhez vezet. E szemantikai jelenségek közül soknak a nyelvészeti értelmezésére irányuló munkák még hátravannak, különösen azért, mert a lexikai jelentés dinamikájában megjelenő univerzálék vizsgálatának jelentősége még nem vált teljes körűen felismerhetővé.

2. CÉL ÉS FELADATOK

Az itt vizsgált ‘test’ & ‘személy’, ‘önmaga’ és ‘lélek’ szémémák közötti korreláció bizonyos fenntartásokkal érdekes példaként tekinthető egyes szemantikai fejlődési modellek egyetemességére vonatkozó tézis illusztrációjának. Ezt a korrelációt a szakirodalom figyelmen kívül hagyta, holott ennek tudományos előfeltételei már régóta fennállnak. Például az elektronikus katalógusban, a “The Catalogue of Semantic Shifts”-ben (Zalizniak et al.: https://datsemshift.ru/shift4380), a ‘test’ → ‘önmaga’ átmenetet több non-Indo-European nyelvben is feljegyzik. Bár “The Catalogue” csupán e szémémák szinkrón korrelációját rögzíti, az összegyűjtött adatok arra ösztönöznek, hogy hasonló korreláció megnyilvánulásait keressük az Indo-European nyelvekben, és tanulmányozzuk megjelenésének feltételeit.

Straipsniai / Articles

173

ALEXANDER I. ILIADI, ILONA M. DERIK

Ennek megfelelően the objective a kutatás célja a szemantikai fejlődés ‘body/part of the body’, ‘corpus’ → ‘person’, ‘self’, ‘soul’ (or its variants) modelljének leírása és egyetemes jellegének bizonyítása, vagyis megvalósulásának kimutatása különböző genetikai családok nyelveinek lexikai és szemantikai rendszerében, szinkróniában és diakróniában.

E cél elérése több tasks teljesítését foglalja magában, nevezetesen: 1) a ‘test’, ‘corpus’ & ‘személy’, ‘önmaga’, ‘lélek’ szémémák korrelációjára vonatkozó valamennyi ismert bizonyíték összefoglalását; 2) a semantic derivation közvetlen jellegének bizonyítását minden lehetséges esetben, kizárva a közvetítő (közbülső) szakaszok lehetőségét; 3) a vizsgált modell megismételhetőségének alátámasztását az elemzésbe bevont nyelvek történetének különböző kronológiai metszeteiben; 4) a szemantikai eltolódás okainak feltárását.

3. A KUTATÁS ANYAGA ÉS MÓDSZERTANA

3.1. A vizsgálat tizenegy nyelvcsalád lexikai anyagát foglalja magában; ezekben e szemantikai fejlődési modell megvalósulását látjuk. Tudomásunk szerint ezek az adatok még nem képezték külön, a vázolt problémakörön belüli nyelvészeti kutatás tárgyát, ezért a különböző szavak tipológiai hasonlóságát, amely szemantikai fejlődésük közösségét mutatja, nem jegyezték fel és nem magyarázták.

Mivel a ‘test’, ‘önmaga’, ‘személy’, ‘lélek’ stb. szémémáihoz képest a ‘test’ jelentés primacy alapvető jelentőségű is essential a javasolt vizsgálat szempontjából, a testi jelentés eredetiségét bizonyító eljárás első lépése az etimológia és a rekonstrukció eredményeire való hivatkozás. Ezek az adatok etimológiai szótárakban és az összehasonlító nyelvtanok fejezeteiben találhatók. E források számos tényét gyakran széles tipológiai háttér előtt kell általánosítani. Ha olyan nyelvekkel van dolgunk, amelyek szókincse még nem kapott etimológiai magyarázatot, az anyagot e nyelvek hozzáférhető nyelvtani leírásaiból, szókészletéből és szövegeiből nyerjük. Ez nagyobb mértékben vonatkozik az algonkin és az ausztronéz nyelvekre. Mivel ez a tanulmány nem korpuszvizsgálat, hanem egy szemantikai derivációs modell egyetemességének alátámasztását célozza, elegendőnek tűnik egyszerűen jelezni annak megnyilvánulásait a vizsgált nyelvcsaládok mindegyikének néhány nyelvében.

3.2. Az anyag elemzésekor a szó szemantikai struktúrájának dinamikájával való munka általános elméleti alapelveire támaszkodtunk, amelyeket elődeink munkái vázoltak fel, nevezetesen: (Budagov 1963; Stern 1964;

174

Acta Linguistica Lithuanica XC

Universality in Semantic Dynamics: from ‘body’ to ‘person’, ‘self’, ‘soul’

Trubačіov 1964; Schuster-Šewc 1975; Nerlich 1992; Geraerts 1997: 23–122; Traugott 1999; Traugott, Dasher 2002; Geraerts 2010: 25–41; Mikina 2012).

A tanulmány feladatai határozták meg methods kiválasztását. Különösen a következő módszerek egyes eljárásait alkalmazzuk: (1) összehasonlító-történeti (a vizsgált objektumok, azaz szavak szemantikai állapotainak relatív kronológiájának tisztázására történetük különböző korszakaiban, valamint az összehasonlított lexémák genetikai kapcsolatának meghatározására); (2) tipológiai (hasonló szemantikai fejlődést mutató heterogén egységek leírására); (3) a szótári címszavak kommentálásának módszere (egy adott lexéma szémémái közötti fejlődés logikájának és a szemantikai kapcsolatok irányának tisztázására). Ezeket az procedure elemzési keretében valósítjuk meg; ennek lényegét a következők írják le:

– a vizsgálati anyag kiválasztási kritériumainak összessége; – a vizsgált anyag értelmezése; – a tények bemutatásának sémája (lásd a 4. fejezetet).

Criteria

1. A vizsgálatban szereplő lexémáknak a szemantikai spektrum két pólusával kell rendelkezniük: ‘test/testrész’, ‘corpus’ VS ‘személy’, ‘önmaga’ és ‘lélek’.

2. A jelentések mindkét csoportja között levezetési kapcsolatnak kell fennállnia, nevezetesen: a ‘személy’, ‘önmaga’ és ‘lélek’ szémémái a ‘test’ vagy a ‘testrész’ jelentésből származnak.

3. A ‘személy’, ‘önmaga’ és ‘lélek’ szémémáinak klaszterén belül bizonyos esetekben levezetési kapcsolatok is megengedettek.

4. Figyelembe vesszük, hogy az body ‘(saját) maga’ szémémája a következő három feltétel mellett fejlődhet ki: a) a body morfológiai módosulása révén (affixációval); b) összetett szavak részeként; c) szintaktikailag, azaz a visszaható névmás funkciójában (‘önmaga’ mint ‘saját/annak/az ő teste’). Az utolsó feltétel only az indoeurópai család ugyanazon ágának több nyelvére, illetve szórványosan az indoeurópai nyelvi areálon belüli several nyelvre igaz.

5. Azokat a lexémákat, amelyekben a jelentések két klasztere között közbülső szémémák vannak megjelölve, kizárjuk a vizsgálatból, mivel nem felelnek meg a szemantikai deriváció modelljének, és kizárják a ‘test’ → ‘személy’ stb. közvetlen szemantikai derivációját. Ez a kritérium azonban nem mindig teljesíthető, mivel egyes nyelvekben hiányoznak az írott emlékek, vagy alacsony az etimológiai kutatottságuk szintje.

6. Azokat a lexémákat sem vesszük figyelembe, amelyekben the same type szemantikai korreláció alakult ki different kulturális-szemiotikai (mitológiai, vallási, apotropaikus) feltételek között (vö. fentebb a ‘találni’: ‘szülni’ korreláció példájával).

Straipsniai / Articles

175

ALEXANDER I. ILIADI, ILONA M. DERIK

Értelmezés (általános alapok)⟧

1. Egy szó vagy kognátacsoport jelentései közötti korreláció természetét modellezéssel írjuk le, de minden modellt a modell által meghatározott paraméterek összességének megfelelő tipológiai párhuzamokkal kell ellenőrizni. Ez azt jelenti, hogy a szemantikai fejlődés irányát és eredményét (elsősorban a szemantikai rekonstrukciót igénylő esetekben) akkor tekintjük bizonyítottnak, ha a jelentésfejlődés ugyanaz a vektora, annak kiinduló, közbülső és végső szakaszai különböző nyelvek különböző szavaiban nyomon követhetők. Az elemzés szempontjából only a szó szemantikai állapotainak megfelelő kronológiája, valamint a szémémák korrelációjának elsődleges és másodlagos voltának megőrzése különböző nyelvekben és történetük különböző korszakaiban döntő.

2. Minél szélesebb a modell megvalósulásának földrajzi elterjedtsége (ha számos nyelvben megfigyelhető), annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy a szemantikai fejlődés egyetemes típusával van dolgunk.

3. Ha az anyag a szemantikai deriváció említett típusának relevanciáját (időszerűségét) több kronológiai metszetben, vagy akár egy teljes történeti korszak során feltárja, akkor nem a nyelv történetének valamely pontján kialakult, a szavak szemantikai struktúrájában bekövetkezett újításról, hanem a diakróniában újratermelődő régi szemantikai derivációs kapcsolatokról kell beszélnünk.

4. ELJÁRÁS

Íme tehát néhány pro domo sua adat e vektorral rendelkező lexikai jelentésátalakulás egyetemességére. A tanulmány a tények és elemzésük következő bemutatási sorrendjét követi.

4.1. Az indoeurópai nyelvek bizonyítékai

4.1.1. Iráni lexika

Proto-Iranian *gṛuā- ‘nyak, tarkó’, amelynek reflexumai a következő jelentéseket mutatják (a szemantika általános ‘test’ jelentésre való kiterjedésével):

A khvárezmi γryʷ ‘test’ & ‘lélek’, továbbá a ‘önmaga, ő maga (nőnem), ő maga (hímnem), te magad’ jelentések, amelyek másodlagosak a ‘lélek’ jelentéshez képest (Ēdelʹman 2008: 57), vö. az yʹ γryʷ ‘egyedül; ő maga’ szókapcsolatot; továbbá vö. a szogd ʾγryʷ, man. γryʷ ‘test’ & ‘személy’, ‘lélek’, ‘önmaga’ (Livšic 1962: 128, 192; Rastorgueva, Ēdelʹman 2007: 291–292; Gharib 1995: 130, 167), középperzsa grīw |glyw|

176

Acta Linguistica Lithuanica XC

Universality in Semantic Dynamics: from ‘body’ to ‘person’, ‘self’, ‘soul’

‘nyak’, ‘torok’, grīw [gɫyw], gryw [gryw] ‘önmaga’, ‘lélek’ (MacKenzie 1986: 37; itt mindkét szó külön szótári címszóban szerepel), gryw, gryw [grīw] ‘nyak’, ‘alak’ & ‘önmaga’, ‘lélek’, vö. Gryw hsyng ‘Ősember’ VS gryw zyndg, gryw jywndg ‘Élő Lélek’ (Durkin-Meisterernst 2004: 164).

Az ilyen példákat semantic branch (Rastorgueva, Ēdelʾman 2007: 292) vagy semantic development (Ēdelʾman 2008: 57) néven értelmezik, de e szemantikai specializáció okait és feltételeit nem magyarázzák.

Íme néhány példa arra, hogy a szogd ʾyryw visszaható névmás megfelelőjeként szerepel a következő kifejezésekben: ʾXRZY ZNH ʾyrywh nwšk(wʾ?) mynʾm – ‘Akkor én önmagamat halhatatlannak tartom’ VS ʾXRZY ZNH ʾyrywh ʾmrtch mynʾm, lit. ‘akkor én önmagamat halottnak tartom’ (Livšic 1962: 128, 192).

A ‘testrészek’, ‘testrészek’ → ‘test általában’ szemantikai fejlődés iráni példáihoz vö. Velizar Sadovski újabb tanulmányát (Sadovski 2017: 567–599; különösen lásd az 577. és 579. oldalt).

Proto-Iranian *tanū- ‘test’; avesztai tanū- ‘test’ & ‘személy’, ‘önmaga’ (visszaható névmásként is használták) (Bartholomae 1904: 633; Abaev 1979: 261), vö. ‘[…] amikor jó gondolattal *körülvesz engem / és megkérdezi tőlem: „Ki vagy? Kihez tartozol?” / Hogyan *adnád át napi *jegyedből származó jövedelmeidet kérdezésre / *a nyáraid és személyeid vonatkozásában’ (Skjærvø 2018: 121).

Továbbá vö. óperzsa tanūš (tnūš) ‘test’, ‘törzs’ & ‘személy’, ‘önmaga’ (Hinz 1973: 152; Abaev 1979: 261: ‘visszaható névmásként is használatos’), khvárezmi tn ‘test’, ‘törzs’ & ‘önmaga’, vö. y’ tn’h ‘teste’ és ‘ő maga’ (Benzing 1983: 612), középperzsa tan [tn] ‘test’ & ‘személy’, ‘önmaga’, vö. xwēš tan ‘saját maga’ (MacKenzie 1986: 81; Durkin-Meisterernst 2004: 324), perzsa tan, tanda, pahlavi tan ‘test’ & ‘személy’ (Abaev 1979: 261), zaza tan ‘ember, személy’ < *tanu- ‘test’ (Cabolov 2010: 373), perzsa tän ‘test, hús’ & ‘személy’, ‘(férfi)ember’ (Rubinčik 1970: 398).

Amint láthatjuk, az iráni *tanū-t gyakran visszaható névmásként használják. Az árja *tanū ugyanezt a funkciót tölti be a dard és indoárja nyelvekben is (lásd alább). Általában a protoiráni *tanū szemantikai spektruma azonos indoárja etimológiai megfelelője alapjelentéseinek együttesével (lásd alább). Két valószínű feltételről beszélhetünk, amelyek között e lexéma a ‘magam’, illetve az ‘önmaga’ jelentést kifejlesztette.

1. Az avesztai tanū szókapcsolatban, az xʷa- „annak, az övé”, „önmaga”, „maga”, „ő maga” jelentésével, vö. auuaēnaātā sūčā manaŋhā / āuuaranā vīčiθahiiā narəm.naram xʷačiiāi tanuiie – „Figyeld meg ezen lángon keresztül, gondolatod által / az egyes emberek megkülönböztető ítéletét = a saját testükre vonatkozóan his own body” (Skjærvø 2018: 34, 82), vö. fentebb a középperzsa xwēš tan kifejezést. Valószínűleg ugyanez a

Straipsniai / Articles

177

ALEXANDER I. ILIADI, ILONA M. DERIK

feltételezhető az óind tanū- ‘önmaga’ esetében is, vö. svā́ya tanvā̀ (a példa forrása: Mayrhofer 1992: 621). Így: ‘saját/saját maga teste’ → ‘magam’, ‘önmaga’, ‘személy’.

2. Az *tanū- reflexumaival létrehozott szókapcsolatokban és összetételekben, vö. újavesztai tanu.karata melléknév: ‘önmaga által készített, önalkotta’ (Bartholomae 1904: 636), tanūm (ā)guz ~ óind tanvàm gúh ‘elrejteni’ (Mayrhofer 1992: 622) = ‘rejtőzz el’.

A ‘test’ → ‘személyiség, személy (= egy, az egyetlen)’ jelentésfejlődés morfológiai derivációban is megfigyelhető, vö. pahlavi tanīhā ‘egyedül’ (MacKenzie 1986: 82), perzsa tanha ‘egyedül’, ‘egyes számú’, ‘csak’, amely a tan ‘test’ szóból keletkezett az -ihā határozószói képző segítségével (Cabolov 2010: 373–374).

Proto-Iranian *sarah- ‘fej’:

Szogd sr- /sar/ ‘fej’ (→ ‘önmaga’) a visszaható névmás megfelelőjeként használatos a következő kifejezésekben: ZKW srw nwš’kw myn’m – ‘Boldognak tartom önmagamat’ (szó szerint: halhatatlan), prw srw pcyrβ’n – ‘(a parancsot) biztosan végrehajtom’, szó szerint: ‘[a saját] fejemre veszem (= magamra)’ (Livšic 1962: 128);

Az oszét sæр „fej” → „személy” esetében is van funkcionálisan az „önmaga”, „én magam” jelentéséhez közeli használat, vö.: (a) „nal mæ xæssys dæ særmæ – „finnyás lettél velem kapcsolatban”; (b) (Kosta) „adærny farnæj køy skænir mæxæcn kad æmæ sæр!” – „Bárcsak megalkothatnék magamnaktiszteletet és méltóságot a nép farnja által!”, „dæ særyl mæ ’rxæssaj” – „áldozz fel engem magadért („a te fejed’)” (Abaev 1979: 73, 74).

Oppositio

Itt célszerű rámutatni a szemantikai fejlődés fordított sorrendjére, amely az iráni szókincsben is adatolható. Az óiráni *vi-āna- „lélegzés” (Bailey 1943: 106–107), *vyāna- (Nyberg 1974: 106) reflexusairól van szó; vö. kulturális szemantikáját a következőkben: középperzsa jān [y’n] „az ember állati szelleme” (uo.: 106), perzsa jān „lélek”, „szellem”, „élet” és „élő test”, valamint „lényeg”, „gyermek, kisgyermek, csecsemő” (Rubinčik 1970: 425; Avdoev 2017: 18). Itt a „lélek”, „szellem”, „élet” szemémacsoport elsődleges, az ősi „lélegzés” jelentés motiválja (vö. protoszláv *duxъ „szellem”, *duša „lélek” (költői „élet”: orosz душа моя „életem”): *dyšati, *(vъz)dyxnoti „lélegezni”); eközben az „élő (= lélegző) test”, „lényeg” (→ „gyermek, kisgyermek, csecsemő”) szemémák másodlagosak.

Rá kell mutatni arra, hogy a „lélegzés” → „lélek” → „(lélegző) test” → „lényeg” → „gyermek” szemantikai levezetés viszonylag késői kronológia példája, mivel a középperzsa szövegek nem tartalmaznak az „ősiség” „test”, „gyermek” jelentéseire utaló bizonyítékokat.

178

Acta Linguistica Lithuanica XC

Universality in Semantic Dynamics: from ‘body’ to ‘person’, ‘self’, ‘soul’

A szomatikus szókincshez hasonlóan a „lélegzés” (→ „szellem”, „lélek”) jelentésű szavak izofunkcionális visszaható névmások lehetnek, mivel ezekben is kialakul az „önmaga” szeméma, vö.:

Avesztai (gáták) oyānā- (az at̰ ā vaočāt ahurō mazdā … oyānayā részben – „akkor ő önmaga szólt Ahura Mazdához bölcsességgel”) (Bartholomae 1904: 1478: vī + *yanā-) = *uyāna- „lélegzés”. (Uo.): „a jelentés és az etimológia bizonytalan”, Harold Walter Bailey szerint azonban „az ‘önmaga’ jelentésben érthető, de aligha magyarázható az ‘értelmes lélek’ jelentésével” (Bailey 1943: 107). Így egy valószínű szemantikai lánc: „lélegzés” → *„lélegző test” → „önmaga”;

Hotani uysana „lehelet” (*uz-ana-) és uysānā „önmaga” (*uz-ānakā-) az uysānā dištai tīn̄a dānā mondatban – „te (nyúlként) vetetted magad magadat a tűzbe” (uo.);

Ógörög ψυχή „sóhajtás”, „lehelet”, „lélek (az elhunyté)”, „szellem” (Beekes 2010: 1671), valamint „önmagukat” Homérosz „Iliászában”, vö.: πολλὰς δ’ ἰφθίμους ψυχὰς Ἄϊδι προΐαψεν / ἡρώων, αὐτοὺς δὲ ἑλώρια τεῦχε κύνεσσιν… (Homeri 1920: Book I, lines 3 and 4) – „[Akhilleusz haragja] a hősök sok erős lelkét Hadészba küldte, őket pedig magukat a kutyák zsákmányává tette....” Itt az önmagukat névmás a hősök halott testeire (= lelkére) utal (ezt a példát a cikk lektora volt szíves közölni, amiért a tanulmány szerzői mély hálájukat fejezik ki).

A „lélegzés” → „lélek”, „szellem” → „önmaga”, „személy” szemantikai fejlődéstípus szintén univerzálisnak tűnik, mivel nemcsak az indoeurópai, hanem a sémi nyelvekben is megfigyelhető, vö.:

Szláv *duša „szellem”, „lélek” (a *dbxṇqti, *dyšati „lélegezni”, „sóhajtani” szavakkal rokon) → „személy”, „ember”, vö. az orosz ни души „egyetlen személy sem”, „senki”, пять душ = öt ember „öt ember”;

Sémi: arab nafas „lélegzés”, nafs (nefsz) „lélek”, „életerő”, „életenergia”, „lényeg” és „személy”. Arámi nafšī „lelkem” és „identitásom”, „énem”, „önmagam” (Abaev 1973: 196) ~ *naf- „lehelet” (Orel, Stolbova 1994: 395–396).

4.1.2. Indoárja lexikon

Fentebb a protoiráni *tanū- reflexusaiban vizsgáltuk a szemémák korrelációját. Ugyanez a helyzet a szanszkritban, ahol a tanūḥ „test” és „személy”, „önmaga” jelentései adatoltak (Monier-Williams 2002: 435). A „személy” jelentés a tanū összetett szavakban is megjelenik: tanū-kṛtī „személyt formáló”, tanū-pāna „a személy védelme” stb., Monier Monier-Williams (uo.) szerint, amelyek gyakran összevont kifejezések. Ezekből az összetételekből vonták el a tanū szót újító jelentésben.

Ezt a szót a szanszkritban gyakran visszaható névmásként használják; így tānū-napāt „önmagának fia; önmagától született”, (uo.), tanvā tāńca „önmagával és saját

Straipsniai / Articles

179

ALEXANDER I. ILIADI, ILONA M. DERIK

„leszármazottak”, tanū-kṛt- „önmagát létrehozott”, tanuàm gūh „elrejteni” (= „elrejteni magadat”) (Mayrhofer 1992: 622) adatoltak. Hasonlóképpen az északnyugati prākritban: tanuvakka- (Mayrhofer 1956: 475). Ugyanez a szemantikai állapot adatolható a dard nyelvekben is (lásd alább).

4.1.3. Dard lexika

A protoárja *tanū- „test” a dard nyelvekben megváltoztatta grammatikai státuszát, és névmásokká alakult; vö.: kasmíri pān „ő maga, én magam”, valamint „test”, panun „valakinek a sajátja”, sinai tomū „valakinek a sajátja”, (visszaható) khowari, kalashai tan, pasai tānuk, gawar–bati, tirahi tanū és mások, továbbá phalurai ṭēṇi „valakinek a sajátja” < *tān(u)wa- (Kogan 2005: 182–183), vö. továbbá torwāli tanu „saját”, valamint khowari tān „önmaga”, „saját” (Mayrhofer 1992: 621).

Vö. a pastu tānek = šēr-a eke jāy-a ma b-e-č-e – „Bárcsak soha ne gyűlnétek össze egy helyen” (Lehr 2014: 195; „a tānek kategóriális státusa nem egyértelmű”), ahol a tānek jelentése lehet „önmagad” = „saját testetek”.

A pasai tānek mint visszaható birtokos forma feltárja a „maga” szeméma kialakulásának mechanizmusát: a tān „test” szóból + a –ek névszóképző utótagból áll (uo.: Georg Morgenstiernere hivatkozva).

4.1.4. Ógörög lexika

σῶμα „élő test” és „ember” „ő maga” jelentésben, vö. καὶ χρήματα καὶ τὰ ἑαυτῶν σώματα = (az ő) vagyonuk és ők maguk (Dvoreckij 1958: 1596). Az ógörög korszakban kialakult szeméma-korreláció fennmaradt (újratermelődött) a középgörögben is; vö. itt a σῶμα „test”, „Krisztus teste, a szentségi kenyér”, valamint „rabszolga” jelentését (Sophocles 1900: 1065). A „rabszolga” szeméma = „névtelen személy”.

A σῶμα számára egy *tuoH-m̥ előalakot feltételeznek, amelynek alapjelentése „tömörség, duzzanat” (?) vagy *(s) tioH-m̥ „ami megmerevedett” (Beekes 2010: 1439–1440).

4.1.5. Latin lexika

corpus, –oris „test, hús”, „corpus” és „személy”, „ember”; vö. liberum corpus = szabad személy, nostra corpora = nos „mi” (Forcellini, Gesner, Bailey 1828: 498; Dvoreckij 1976: 264). A második jelentéskészlet a latin újítása, mivel a latin corpus protoindoeurópai előképére csak a „test” szemémáját rekonstruálják (PIE *kʷrp-os- „test”, vö. középír crí „test”; Vaan 2008: 137);

180

Acta Linguistica Lithuanica XC

Universality in Semantic Dynamics: from ‘body’ to ‘person’, ‘self’, ‘soul’

A szemantikai fejlődés lehetőségét fentebb tárgyaltuk, nevezetesen „testrész” → „személy” stb. Ezt az evolúciót példázza a latin pectus, -oris „kebel”, „szív”, amely Ovidius Metamorphoses című művében „személy”, „ember” jelentésben szerepel, vö. „Aut ultor vestrae, fidissima pectora, mortis, / Aut comes, inquit, ero” (Ovidius 1984: III. könyv, 58. sor és köv.), ahol fidissima pectora = a leghűségesebb/megbízhatóbb embereket jelenti. Tipológiailag ezt az átvitelt az orosz költői верные сердца = „hűséges emberek” is alátámasztja, ahol сердца – a сердце „szív” szó Nom. plur. alakja.

4.1.6. Hettita lexikon

tuekk-/tukk-, tuekka- „test” (többes számban „testrészek”, „végtagok”) és „személy”, „önmaga” (< PIE *tuék ~ szanszkrit tvác- „bőr”). Az „önmaga” jelentés < *„az ember saját teste” egyes számban jelenik meg (Kloekhorst 2008: 885). A hettita korszak szemantikai újítása.

4.1.7. Germán lexikon

Közép-angol bodie, bodi „test” és „személy”, vö. a body és a self in my ioly body and my jolly self szavak felcserélhetőségét (Mayhew, Skeat 1888: 31).

Nehéz feltárni a „test” és a „személy”, „ember” szemémák közötti kapcsolat természetét a modern angol body szóban, ha nem vonunk be tipológiailag hasonló lexikai egységeket. E szó szemantikai levezetésének belső logikája azonban akkor válik világossá, ha széles tipológiai háttérbe illesztjük.

Német Leib „test” jelentésben az újfelnémet korai szakaszában „személy” jelentésben is használatos volt, a későbbi „corpus” mellett (Kluge 2002: 566).

4.1.8. Szláv lexikon

Orosz тело „test” a modern beszélt nyelvben nemrégiben a „személy” és „ember” jelentést is felvette, vö.: со мной разговаривают тело в должности директора – „a testtel beszéltem, aki igazgatói tisztséget tölt be”; открывается дверь и выходит тело – „kinyílik az ajtó, és kijön a test”. A 19. századi frazeológia azonban valamelyest korábbra teszi e szemantikai fejlődés kezdetét az orosz nyelvben, vö. Не такое тело попало в дело (Dal’ 1989: 263) – egy nehéz helyzetbe került tapasztalatlan személyről.

4.1.9. Balti lexikon

Lett augums „magasság” és „termet”, „az ember alakja”, amely a költői szövegben új jelentést kap: „(ön)magam”, „saját testem” (manu augumiņu), vö. a „Kur tu jāsi, bāleliņi” című műben: „Šķir, Dieviņi, manu ceļu / Sargā manu augumiņu / Lai godam

Straipsniai / Articles

181

ALEXANDER I. ILIADI, ILONA M. DERIK

es varētu / Ienaidnieku uzvarēt? (Lyrics Translate 2024) – „Válaszd [számomra], kedves Dievs [a balti panteon legfőbb istensége vagy a keresztény Isten], az utamat / [És] védelmezz engem (= testemet/termetemet) / Hogy dicsőségben / legyőzhessem [az] ellenségeimet’ (ezt a példát Grasil da Blažienė professzor emelte ki, amiért ezúton is mély hálánkat fejezzük ki neki).

4.2. Más genetikai családokhoz tartozó nyelvek bizonyítékai

4.2.1. Finnugor lexika

A finnugor lexikában figyelmünket egy udvarias megszólításra szolgáló magyar személyes névmás kelti fel, vö. Maga ’ön’ (egy személy), Maguk ’önök’ (több személy), amelyek a következő elemet tartalmazzák: maga, amely a mag ’test’ szóra vezethető vissza. Továbbá a ’maga’ jelentésű visszaható-nyomatékosító névmások a mag ’test’ + megfelelő személyjelölő birtokos személyragok alapján alakultak ki, vö. mag-am ’én magam’, mag-ad ’te magad’, mag-a ’ő maga’, mag-unk ’mi magunk’, mag-atok ’ti magatok’, mag-uk ’ők maguk’ (Majtinskaja 1976: 392, 394).

4.2.2. Török lexika

Proto-Turkic

Török (oszmán) beden ’test’ és ’én magam’ (Vladimircov 1989: 261), ujgur nyj. boj ’test’ és altaji poj ’én magam’ (birtokos toldalékokkal használva), ’maga’ és ’valaki’ stb. (Sevortian 1978: 177), ’személyek’, ’emberek’. Vö. ó török kalın bod kara baš – ’sűrű tömeg, köznép’, 1622 (Clauson 1972: 296–297: bod ’termet’ és ’én maga’).

Mindkét széméma feltehető a proto-török korszakra: *bod (1) ’test’, ’termet’, (2) ’én maga’ (a *bod névmási használatának eredményeként) stb., a korábbi (proto-altaji) kronológiai metszetben azonban csak a ’test’ (’belek’, ’has’) szémémája rekonstruálható (Tenišev 2001: 266; Starostin, Dybo, Mudrak, eds., 2003: 365). Lásd még (Sevortian 1978: 177): a ’test’ a legősibb jelentés, míg az ’én magam’ szémémája később alakult ki.

Így itt az ősi (még proto-nyelvi) szemantikai kapcsolatoknak a török nyelvek történetének későbbi korszakaiban való újratermelődésére látunk példát.

182

Acta Linguistica Lithuanica XC

Universality in Semantic Dynamics: from ‘body’ to ‘person’, ‘self’, ‘soul’

4.2.3. Mongol lexika

A mongol bu̇din, bu̇dün ‘test’ & bu̇düm ‘övé’, ‘saját’, beje ‘test’, ‘önazonosság’, ‘lényeg’, ‘egyedül’, a mongor bīje ‘test’, ‘törzs’, ‘növényi szár’ & ‘személy’ (Sevortian 1978: 178), vö. különösen a mongor bījepa ‘személyesen’, szó szerint – ‘egy test által’, főnévként, az instrumentális eset -pa jelölőjével; továbbá vö. bījepernә ‘önmagadon’, szó szerint – ‘a testén’, amely a lokatívusz -pe jelölőjével és a reflexus possessivum –hā jelölőjével képzett forma (Sanžeev 1953: 172, 173), mongol (írott forma) beye ‘test’ & ‘személy’, ‘én magam’ (Vladimir­cov 1989: 261). Vö. az írott emlékekben, ahol a beye, bei ‘személy’ és ‘én magam’ jelentésben adatolt:

‘sayi beye yuyen saki’at ger iyen tegusgen cidaju’ ‘személy’ értelemben (Haenisch 1952: 22); ‘Bii bei ~ ee uji–sen’ – ‘önmagamat láttam’ (Martin 1961: 121).

4.2.4. Tunguz–mandzsu lexika

Mandzsu ǯəjə ‘emberi lény’, ‘férfi’, ‘hímnemű’, ‘személy’, ‘nemzedék’, ‘életkor’ & ‘test’, evenki ǯəjə (boje) ~ ǯəi ‘emberi lény’, ‘önmaga’, ǯəj (bēj, bəj) ‘emberi lény’, ‘férfi’ & ‘test’, ǯəjə ‘test’ & ‘önmaga’, ‘test, hús, corpus’, ‘élet, létező’, ‘személy’, ‘önmaga’, ‘saját’ (mandzsu) (Sevortian 1978: 178; Vladimircov 1989: 261);

Udege ǯəjə (főnévi funkcióban) ‘én magam’ (‘Бэйэнгиэ, бэйэнгиэ […] йэу йэгдiг’эни бiниэ?!’ – ‘[Rajtam nevet], ő maga is, ő maga is … milyen егдыга?!’) & ‘(az emberi) test’ (‘Нуани бэйэни донғор сўнъалини!’ – (a sámánról) Teste úgy kezdett reszketni, mintha lázas lenne) (Simonov, Kialundziuga 1998: 217–218).

A ‘test’: ‘személy’, ‘ember’: ‘én magam’ szemémák korrelációja ezzel az etimonnal rendelkező szavakban e genetikai család valamennyi nyelvében jelen van (Cincius, ed., 1975: 122–123). Történeti adatok nélkül azonban nehéz a jelentések elsődlegességéről vagy másodlagosságáról beszélni. „A katalógusban” (az evenki ǯəe esetében mindössze két jelentés szerepel: ‘test’ – ‘személy’; Zalizniak et al.: https://datsemshift.ru/shift3666) a szemantikai levezetés iránya nincs meghatározva (uo.: https://datsemshift.ru/shift4380), ami etimológia hiányában helyes.

4.2.5. Csukcs–kamcsatkai lexika

Korják уwik ‘test’ és ‘én magam’ (Žukova 1990: 82). Vö. Mei, Ká’li–ná ut, ū’wik muna’yatən! – ‘Hé, Festett Asszony! Én magam fogok leereszkedni!’ (szó szerint: a saját testem) (Bogoras 1917: 32).

Straipsniai / Articles

183

ALEXANDER I. ILIADI, ILONA M. DERIK

A korjak lexéma a szemantika igen ősi állapotát tükrözi, mivel mindkét jelentést a proto-csukcs korszakra rekonstruálják; vö. a proto-csukcs *uwiki „test”, „önmagam” prototípus szemantizálódását (Mudrak 2000: 146). Proto-csukcs–kamcsatkai előzményének *uwɨki rekonstruálása azonban csak a „test, tetem” szemémát igazolja (uo.: 146), ami bizonyítja, hogy a „magam” jelentés újítás a proto-csukcsban. Így a proto-csukcs–kamcsatkai „test, tetem” > proto-csukcs „test”, „magam” relatív kronológiája a „magam” „test”-ből való szemantikai levezetését mutatja, más esetekhez hasonlóan.

4.2.6. Dravida lexika

A kutatásunkban posztulált szemantikai eltolódás két dravida szócsaládon (etimológiai klaszteren) belül is adatolható, vö.:

Tamil piṇam, piṇan ‘test’, ‘holttest’, ‘dög’ és ‘testetlen lélek’, ‘ördög’, ‘szellem’, Maṇḍa piṇam ‘holttest’, ‘állatok holtteste’ stb., tulu puṇa ‘holttest’, ‘halott test’ stb. (Burrow, Emeneau 1984: 368). A különböző nyelvekből származó kognátumok a ‘test’, ‘holttest’, ‘dög’ és ‘halott test’ jelentések azonos készletét mutatják, míg a ‘lélek’ és a ‘szellem’ csak a tamilban különül el, ami itt helyi szemantikai innováció feltételezéséhez vezet: ‘test’, ‘halott test’ → ‘testetlen lélek’, ‘lélek’. A szemantikai fejlődésnek ezt a módját (‘test’ → ‘lélek’) az archaikus, időtlen negatív szerkezet mintája is alátámasztja, vö. yaareyyum kaṇṇoom – ‘nem látok egy lelket sem’ (szó szerint: mindenki nem-látott). Schriffman 1999: 149 alapján idézve.

Tamil mey „igazság”, „valóság”, „tudatosság”, „lélek” és „test” (eufemisztikus használatban), meym-mai „igazság”, „létezés”, Maṇḍa mey, mai „test” és „személy”, toda moy „test”, kannada may(i), mey(i), mai „test”, „oldal”, „rész”, tulu mai „test” és „személy” (Burrow, Emeneau 1984: 458).

A dravida példákban bemutatott „test”: „lélek”: „személy” korreláció sajátossága némileg eltér a többi vizsgált esettől. Konkrétan archaikus jelentéseink vannak: „test” és „holttest” (ezeket eufemisztikusan, valamint dalokban, vagyis archaikus beszédformákban használják, ami ősi voltukra utal), továbbá innovatív „lélek” = „testetlen lélek” (vö. fentebb a tamil piṇam) → „személy”. A tamil mey, Maṇḍa mey, mai stb. esetében a „test” szeméma elsődlegessége és a többi jelentés másodlagossága mellett szóló fő érv a mēni „test”, „alak”, Maṇḍa mēni „test”, „alak” stb. tamil adatokra való hivatkozás, amelyet az A Dravidian Etymological Dictionary szerzői közölnek (Burrow, Emeneau 1984: 458, 461). Vö. továbbá a *may-(mt)- → *mē-nd prototípust a mey mint „testrész” esetében: (Krishnamurti 2003: 483). Így a szakaszok sorrendje a következőképpen adható meg: „test” → „(testetlen) lélek” → „személy”.

Más példákban eltérő kép bontakozik ki, ahol „test” → „élő (lélegző) test” → „lélek”, „szellem” / „személy”, „önmaga” (az iráni nyelvekben; lásd fentebb)

184

Acta Linguistica Lithuanica XC

Universality in Semantic Dynamics: from ‘body’ to ‘person’, ‘self’, ‘soul’

vagy „test (=a létező fő része)” → „önmaga (=saját test)”, „személy”, „lélek” (más esetekben).

4.2.7. Vainah nyelvek

Csecsen дoц „szív” és „lélek” (vö. дaгaтх „szívből”, „lélekben”), дyоɣ „szív”, ingus дyоɣ „szív”, batsbi дoкI „szív” (Dešeriev 1963: 527) ~ csecsen деI „test” (деIан меженаш „testrészek”) (Karasaev, Maciev 1978: 615), vö. Догмайра Асланбек / Ша юккъе иккхича, / Болатчу шен герзех / Кадетта и вавлча […]: „Aszlanbek lélekben bátor, / Az ellenség közepébe berontva, / Acélfegyverré vált, / Hogy levágja az ellenséget […]” (B. Saidov) (Index 2011: 67). Nyilvánvalóan a „lélek” szeméma a csecsen szó újítása, mivel más nyelvek genetikai „megfelelőiben” csak a „szív” jelentését jegyzik fel.

Mindezekben az esetekben egymástól elkülönült, de etimológiailag közös prototípust folytató alakokat láthatunk. A vainah nyelvekben ez a tő magánhangzóinak elsődleges váltakozása következtében különült el (lásd például: Dešeriev 1963: 527).

4.2.8. Afroázsiai lexika

Sémi

Ge’ez ’akal „test”, „végtag”, „anyag”, „hiposztázis” és „személy”, „térfogat”, tigrinya ’akal „test”, amhara akal „személy” ~ arab ’ukl- „test” (Belova 2012: 53). A „test”: „személy” korreláció régisége abból ered, hogy már az ókori etióp nyelvben (Ge’ez), amely ma kihalt, megjelenik. Amint láthatjuk, a modern nyelvek megőrizték ezt a korrelációt.

Ge’ez »abāl „test”, „hús, húsdarab”, „testrész” és „(ön)magam”, „személy” stb. (Majzel’ 1983: 197; Leslau 1987: 3). Vö. ›Emma ‘ayneka ›enta yamān tāseḥḥetaka, melexā wa-’ awdə’ā em-lā ‘lēka, ›esma yexēyyesaka kama […] ›emenna »abāleka ›em-kʷellu […] mint „személy”, „önmaga” (Lambdin 1978: 307).

Arámi gūp- „test” és „személyiség”, „magam”, héber gūp-ā „holttest”, (biblia utáni) gūp „test” és gap „magam”, „önmagam” (Majzel’ 1983: 197), be-gappō „saját testével =egyedül”, tigre gōf „test”, „szív” és „lélek” (Cohen 1970: 108).

Arab ġutt-at- „test”, „holttest”, soqotri giteh „holttest”, „test” (uo.: 199) < *gṭṭ ~ egyiptomi ṣs [< *gs] „személy”, „-maga” (Takács 1999: 255).

Dél-arábiai gitt-eh „test”, „holttest” ~ egyiptomi (Pyr) ʒs „önmagam” < afrazsiai *gVc-. Lásd: (Majzel’ 1983: 197).

Epigráfiai dél-arábiai grb „test”, „(testi) élet” & „személy”, szabeus grb „test” & „személy”, tigre gārob „test” & „személy” (Cohen 1970: 178), valamint

Straipsniai / Articles

185

ALEXANDER I. ILIADI, ILONA M. DERIK

mehri garabēt „tömeg”, „emberek csoportja” stb. < *gVrVb- (Blažek 2020: 56: szakirodalommal). Ez a „test”: „személy” korreláció viszonylag ősi kronológiájának példája, mivel mindkét szeméma megtalálható az óarab szókincsben.

Kusita

Beja gari „test”, „törzs” & „önmaga”, tárgyesetben garob (Rp) = garoot „test” & „önmaga” ~ Se *gVrVb- (Blažek 2020: 56). A többi sémi rokon szót illetően lásd az előző tételt. A beja példákat illetően a test szomatizmus reflexív névmási funkcióban való használata a magyarban bemutatotthoz hasonló eljárással valósul meg (lásd fent). Itt a beja gari „test” a birtokos toldalék hozzáadásának köszönhetően „önmaga” jelentésűvé válik, vö. ugarooyu „magam”. Ugyanígy a „maga” szeméma megtalálható a következőben: nifis „lélek” > unifsu „magam” (BPG 2005: 225).

4.2.9. Algonkin lexikon

Mohegan–Pequot –ahak „test” és reflexív névmásként használt „magam”, vö.: „Tapi ni nukucusumó nahak” – „Meg tudom mosni magam”; „Mus numic wici kahak wiwáhcumunsh” – „Veled fogok kukoricát enni te” (Fielding 2006: 56). A szó grammatikai státuszában bekövetkező változás szemléletes példája, amelyet névmási szemantika megjelenése kísér. A grammatikai-szemantikai átalakulás régisége nem világos.

Menominee (egyszavas mondat részeként) vail taskųcikēw – rövid teste van, SZEMBEN dni nēyaw – magam (= testem). Lásd: (MD 20–21, 151).

Arapaho (egyszavas mondat részeként) honoo3i3insin̨enoo – a hátamon fekszem, SZEMBEN ceniiko’ooteihin̨oo – önző vagyok önző (Cowell, Moss et al. 2012: 22, 177; DoReCo: doreco.huma-num.fr/languages/arap1274).

Natick vagy Wôpanâak (wampanoag) /hogᵏ/ „élő test vagy személyiség” & „teremtmény”, „személy”, „lélek, szellem”, /–hogk(a)/ „test”, „önmaga”, vö.: „[…], n noh keteahogkou pish tummuswau wutch ummissinninnuttu, […]” – „[…], az a lélek szakíttassék ki népe közül; […]”; „[…]. kah noh keteahogkou kesohkóadtog” – „[…], és legyen vétkes az a személy” (AT 2011: 225, 226).

Cheyenne –vétove „test” birtokos használatban a „magam” jelentést fejleszti ki (Leman 2011: 12; ChD: https://www.cheyennelanguage.org/dictionary/lexicon.php?letter=13#e21037).

186

Acta Linguistica Lithuanica XC

Universality in Semantic Dynamics: from ‘body’ to ‘person’, ‘self’, ‘soul’

4.2.10. Ausztronéz lexikon

Malajopolिनéziai: Cham trāj ~ ṭaj „test” és „én magam”, „miénk” (Alieva, Buj Kchan’ Tche 1999: 134). A szemantikai levezetés iránya és kora kérdéses.

Indonéz badan „test”, „törzs” és „én magam”, „személyesen” (Korigodskij 1990: 69). Robert Blust és Stephen Trussel szerint (Blust, Trussel 2013: https://www.trussel2.com/ACD/acd-lo_b.htm?zoom_highlight=badan), ez a „malájon keresztül az arab nyelvből” kölcsönzött szó valamennyi ausztronéz nyelvben „test” jelentésű. Így az „én magam”, „személyesen” jelentésű szemémák az indonézben szemantikai levezetés eredményei.

Nyugat-Futuna–Aniwa hkano „test”, „hús”, „lényeg” (hagyományosan az én legfontosabb aspektusa) és „lélek”, „szellem”, „tudatos én”, vö.: „[…] kaie uri tano hkano – „[…] de fekete az ő teste” VS „[…] tiona noh kano” – „az ő szelleme, elméje (tudatos énje’). A „lélek/szellem” szeméma azonban az ata és a hkano jelentésének misszionáriusok általi felcseréléséből ered (Dougherty 1983: 263).

Malagas⟧ tēna „test” az én kifejezésére használatos, mivel a malagasiban nincs visszaható névmás, vö. namòno tēna izy – megölte önmagát (Parker 1883: 40).

* * * * *

Az egyes más családokhoz tartozó modern nyelvekben megfigyelhető anyag csupán megerősíti a „test” és az „ember”, illetve a „személy” közötti korrelációt (Zalizniak et al.: https://datsemshift.ru/shift3666),; történetükre és etimológiájukra vonatkozó adatok hiányában azonban lehetetlen meghatározni a szemantikai fejlődés irányát és régiségének fokát. Ez a következő nyelvekre vonatkozik: Cavineña (tacanan nyelvcsalád), Yuwana vagy Hodi (genetikailag osztályozatlan nyelv), Otomi (oto–mangue nyelvcsalád), Inanwatan (Suabo) és Warembori (a transz-új-guineai nyelvcsalád nyelvei), Mikir (sinotibeti nyelvcsalád), She (hmong–mien, illetve miao–jao nyelvcsalád), Yaminahua (panoai nyelvcsalád).

5. EREDMÉNYEK (SZINTÉZIS ÉS KOMMENTÁROK)

5.1. A vizsgált anyag három figyelemre méltó sajátosság elkülönítését teszi lehetővé. Ezek közé tartozik különösen:

A) Az etimológiai értelemben „test (általában)” és „corpus (általában)” jelentésű lexémák rendszerint az „lélek”, „én”, „személy” szemémák kialakulásának alapjául szolgálnak, valamint ritkább esetekben e másodlagos szemémák olyan szavakban jelennek meg, amelyek

Straipsniai / Articles

187

ALEXANDER I. ILIADI, ILONA M. DERIK

„nyak”, „torok”, „fej” vagy „szív” jelentésűek. A „szív” → „lélek” szemantikai levezetésének lehetséges oka (mitológiai háttere) az a régies elképzelés lehetett, amely szerint a szív a lélek vagy az érzelmek székhelye; vö. latin pectus „kebel”, „szív” és „lélek”, valamint a fenti vainakh és afroázsiai (tigre) példákat és a legközelebbi mandai analógiát: sondomme „a szív mint az érzelmek székhelye”, „bátorság” (Vydrin 1997: 234).

B) A bemutatott példák egyike sem rendelkezik teljes jelentésparadigmával; a szemantikai szerkezetben meglévő hézagokat szemléltetik. A leírt kép a táblázatban a lehető legáltalánosabb formában jelenik meg.

Mindazonáltal magabiztosan beszélhetünk az olyan szemantikai fejlődéstípusok egyetemességéről, mint (1) „test” → „én”, „személy” vagy test” → „én” → „személy”; (2) „test” → „én”, [„személy”], „saját”; (3) „test” → „lélek”, „személy” (a 2. és 3. modell három nyelvcsalád nyelveiben képviselteti magát); (4) „test” és „személy”. Mindegyik egyetlen szemantikai levezetési minta változatos megvalósulásának bizonyul

188

Acta Linguistica Lithuanica XC

Universality in Semantic Dynamics: from ‘body’ to ‘person’, ‘self’, ‘soul’

amelyek között a különbséget a meghatározott jelentéshalmazú lexémák működésének grammatikai (morfológiai-szintaktikai) és kulturális (világképi) feltételei okozzák. E minta helyi megnyilvánulásairól ([„test”, „holttest” → „testetlen lélek”, „lélek”]; [„test” → „(testetlen) lélek” → „személy”]; [„test” → „élő (lélegző) test” → „lélek”, „szellem” / „személy”, „én”]; [„test (= a létező fő része)” → „én (= saját test)”, „személy”, „lélek”] stb.) lásd fent.

A „test” → „lélek”, „szellem” szemantikai levezetés példáinak ritkasága (ami nem cáfolja, hogy több nyelvcsalád nyelveiben is megtalálható) részben azzal magyarázható, hogy a „lélek” jelentése különleges szakrális terminusokban valósult meg, ezért nem volt szükség a „lélek” más szavakra való kiterjesztésére. Ezt a következtetést azonban az írásos emlékek adataival kell ellenőrizni.

C) Az „én” jelentésének hiánya egyes vizsgált szavak jelentéstartományában a magában a nyelvi rendszerben fennálló korlátozásokkal magyarázható. Az „én” névmás különösen csak saját morfológiával rendelkező, különleges szófaji osztályba tartozó szavakon belül alakulhatott ki és maradhatott fenn, ezért egy másik grammatikai paradigmából származó, eltérő alaki jegyekkel rendelkező lexéma (főnév, számnév) nem hozhatta létre a megfelelő névmási szemantikát. Ilyen képet tanúsítanak például a vainakh nyelvek, ahol az én csak a névmási paradigmában jelenhet meg, főnevek között soha; vö.: „én” névmás сӧ (1. személy, egyes szám), хьӧ (2. személy), шуӓ (3. személy), вай–вашу (1. személy, többes szám), шайна (2. személy), цӀара шваши (3. személy) és „lélek”, „szellem” дог, са, „test” дегӀ főnevek (Karasaev, Maciev, 1978: 146, 147, 552, 615). Így az „én” szeméma csak akkor jelenhet meg egy főnévben, ha a névmási jelentés nem függ közvetlenül az alaktól, amely a szemantikát egy meghatározott szófaji osztályhoz köti. A nyelvi rendszer legalább két olyan feltételt tesz lehetővé, amelyek mellett a testet vagy annak részeit jelölő szavakban kialakulhat az „én” és az „én magam” szemémája: 1) meghatározott kontextusban; 2) összetett szavak részeként (lásd alább).

5.2. Megjegyzések a „test” és a „személy”, „lélek”, illetve „én” közötti sajátos kapcsolatról. Amint fentebb láttuk, a vizsgált szemantikai korreláció számos nyelvben adatolható. A „brunch”, „növényi szár” jelentését mint a „test”, „corpus” elsődleges jelentéséből származó másodlagos jelentéseket figyelmen kívül hagyva, a kutatónak különös figyelmet kell fordítania a többi jelentésre. Mindenekelőtt arra következtethetünk, hogy a szótári adatok, szövegek, etimológia és rekonstrukció adatai (lásd fent) alapján a „test”, „corpus” és „törzs” jelentéséhez képest a „saját”, „saját maga”, „személy”, „lélek” jelentések másodlagosak. Így megállapítható egy szemantikai univerzális változás, de mi a mechanizmusa?

Straipsniai / Articles

189

ALEXANDER I. ILIADI, ILONA M. DERIK

A) Szemantikai oldal. Ennek szemantikai alapja (egyes esetekben) valószínűleg a testnek mint az emberi lény fő részének észlelése volt, ezért „test” vagy „fej” → „személy”, „én”; „test” → „én” → „személy”. A „lélek” esetében a változás egyik variánsa: „élő (test)”, majd „átszellemített” → „lélek”.

Ha a lexémák jelentéshalmazában az „én” és a „személy” is szerepel, akkor a legtöbb esetben a „személy” az „én”-hez képest másodlagos, mivel az „én” a testben jelent meg, amikor azt „valakinek a testeként” = „(én) magamként” használták (vö. még „test” → „saját”, „saját” = „saját test”), majd a „személy”, „ember” az „idegenítés” (absztrakció) eredményeként jött létre a „névmási” kontextusból.

A „test” → „személy”, „ember” közvetlen változás szinekdochén alapul, mint az orosz тело „test” esetében, amelynek másodlagos jelentése „személy”, „ember”.

B) Morfológiai tényező. Egyes nyelvekben a „test” → „én” változás a főnév bizonyos grammatikai alakjaiban ment végbe test, ahol maguk a feltételek (a grammatikai szemantika) idézték elő ezt. Így az „én” ← „test” szemantikai mechanizmusa a „test” jelentésű szavak morfológiai módosulásán alapul. Ezt a következő adatok szemléltetik: (1) a paháji tānek mint a tān „test” visszaható birtokos alakja; (2) a magyar nyelv, ahol a visszaható-nyomatékosító self névmás a mag „test” főnévből + a megfelelő személyes-birtokos toldalékokból alakult; (3) a beja gari „test”, amely a birtokos toldalék hozzáadásával „én” jelentésűvé vált; (4) a mongol nyelvek, ahol a биеpa „személyesen” = „test által”, vagyis az instrumentális eset -pa jelével ellátott főnév; биеpeнä „önmagadon” = „a testén” – a -pe jelű lokatívuszi alak és a reflexus possessivum -нä jele. Így itt az „én”, „én magam” jelentése azokban a ragozott alakokban alakult ki, amelyek jelentése „test által” (→ „személyesen” → „én magam”, „én”), „a testén” (→ „önmagadon”, „én”), illetve a személyes-birtokos toldalékokkal kibővített test főnévben („test” → „az én, az ő teste” → „én magam” stb.).

C) A tőösszetétel tényezője. Egyes példákban a test lexéma a kifejezések keretében szerezte meg az „én”, „én magam” szemémákat, amelyek később összetett szavakká alakultak. Vagyis a test szót tartalmazó szókapcsolatok lexikai összetétellé olvadtak össze, amelyben a „test” jelentése semlegesítődött, és csupán „(én) magam” jelentésű maradt; vö. avesztai tanu.kərata melléknév: „önmaga által készített”. Óind tanū-kṛt „önmaga által teremtett”. Hasonló helyzetet találunk a magyarban is (lásd fent), ahol a „test” jelentése semlegesítődött a névmási származékokban.

Ugyanezen feltételek mellett a „személy” jelentése is megjelenik a test jelentésében: különösen az óind tanū összetett szavak részeként is megjelenik, például tanū-kṛt „a személyt formáló”, tanū-pāna „a személy védelme”.

D) Szintaktikai feltételek. Az „én”, „én magam”, „(valakinek a) saját” jelentései a test szónál annak mondatbeli, visszaható névmásként vagy a visszaható és birtokos névmásokhoz funkcionálisan közeli szóként való használata következtében jelennek meg. A névmási

190

Acta Linguistica Lithuanica XC

Universality in Semantic Dynamics: from ‘body’ to ‘person’, ‘self’, ‘soul’

A test névmási használata eredetileg olyan kifejezéseken alapult, mint az avesztai xᵛaxīiāi tanuiiē „saját teste”, az óind svāyā tanuā „saját teste” stb. További példák elszórtan találhatók a középiráni, a modern iráni (oszét) nyelvekben, valamint a türk, mongol, tunguz-mandzsu, csukcs–kamcsatkai stb. nyelvekben. Vö. mohegan–pequot –ahak „test”: megváltoztatta grammatikai státuszát, és beépült a poliszintetikus szerkezet összetételébe stb. Ezt követően a test névmási funkcióban felváltotta a hasonló szerkezeteket.

Az „én” megjelenésének feltételei a test jelentésében

E) A „zéró szemantikai korreláció” tényezője. Vannak azonban olyan nyelvek, amelyekben a fent leírt szemantikai eltolódás lehetetlen. Különösen azok a lexémák keltik fel figyelmünket Afrika nyelveiben, mint a ruandai umu-biri „test”, a kingai emi-hano „testek” (Toporova 2000: 28, 29), a pulaar-fulfuldé (fula) ter-gal „test”, ter-de „testrészek” (Koval’ 2000: 223), bandu „test”, a szereeri fo baal ol „test”, a wolof yar W „test” ~ szereeri njer/cer „test” (Pozdniakov 1993: 40, 101), a pulaar-fulfuldé fitan-du „lélek”, pital-i „lelkek” (Koval’ 2000: 162: Edward Sapirre való hivatkozással). A „test” és „lélek” jelölésére szolgáló szavak itt különböző szemantikai osztályokhoz tartoznak: „aktív osztály” (aktív tárgyak, aktív nevek osztálya) VS „passzív osztály” (passzív tárgyak, passzív nevek osztálya) stb. Ezen osztályok törvényei nem teszik lehetővé, hogy az egyik osztály jelentése a másik osztály keretei között jöjjön létre. Más szóval, a szemantikai levezetés itt meglehetősen szigorúan szabályozott, és eltér a többi vizsgált nyelvben megfigyelttől, ahol az új jelentés megjelenése a kultúra szélesebb spektrumának (vallási, költői

Straipsniai / Articles

191

ALEXANDER I. ILIADI, ILONA M. DERIK

és egyéb) asszociációs spektrum révén, a jelentések közötti kapcsolatok szabadabb, rugalmasabb természetének köszönhetően jöhet létre.

6. KÖVETKEZTETÉSEK

1. Az e tanulmányban elemzett szókincs elegendő illusztrációval szolgál a legkülönbözőbb földrajzi területeken beszélt nyelvekben (11 nyelvcsaládból származó példák!) megvalósuló szemantikai levezetési modell egyetemességéhez. E nyelvek szemantikai és grammatikai törvényei hasonló szemantikai változások összességének kialakulását tették lehetővé; ezek e modell többszörös megnyilvánulásaiként határozhatók meg. A többszörösség szemantikai változási láncok együttesének jelenlétét feltételezi (lásd fent), amelynek alapján a szemantikai levezetés modellezhető.

2. Valójában megalapozottan állíthatjuk, hogy a szemantikai levezetés iránya „test” → „én”, „személy”, „lélek”, mivel a „test” és a „corpus” eredeti jelentésű, amit az etimológiai adatok is megerősítenek.

3. A vizsgált modell diakrón reprodukálhatóságát az bizonyítja, hogy a nyelvek lexikai szemantikájában történetük különböző korszakaiban is megjelenik. A korábban nem adatolt nyelvekben megfigyelhető késői szemantikai levezetés a nyelvi gondolkodás egyes szemantikai struktúráinak tipikusságáról tanúskodik.

4. Egy egyetemes szemantikai változással van dolgunk, azonban e szemantikai minta keretében a „technikai aspektus” (a feltételek és a mechanizmus), vagyis a „lélek”, „személy”, „ember” és „én” jelentés kialakulásának módja eltérő lehet. E szemémák létrejöttének okait különösen a világkép sajátosságai, a kulturális háttér, a szavak morfológiai variációjának sajátosságai, mondatbeli funkciójuk, valamint a megfelelő szókapcsolatok alapján létrejött összetételek határozzák meg.

REFERENCES

Abaev Vasilij I. 1958: Абаев, Василий И. Историко-этимологический словарь осетинского языка [Istoriko-etimologičeskij slovar’ osetinskogo jazyka] 1, Москва, Ленинград: Издательство АН СССР [Moskva, Leningrad: Izdatel’stvo AN SSSR].

Abaev Vasilij I. 1973: Абаев, Василий И. Историко-этимологический словарь осетинского языка [Istoriko-etimologičeskij slovar’ osetinskogo jazyka] 2, Москва, Ленинград: Наука [Moskva, Leningrad: Nauka].

192

Acta Linguistica Lithuanica XC

Universality in Semantic Dynamics: from ‘body’ to ‘person’, ‘self’, ‘soul’

Abaev Vasilii I. 1979: Абаев, Василий И. Историко-этимологический словарь осетинского языка [Istoriko-ètimologičeskij slovar’ osetinskogo jazyka] 3, Москва, Ленинград: Наука [Moskva, Leningrad: Nauka].

Alieva Natal’ja F., Buj Kchan’ Tche 1999: Алиева, Наталья Ф., Буй, Кханъ Тхе. Язык чам. Устные говоры восточного диалекта [Jazyk čam. Ustnye govory vostočnogo dialekta]. Санкт-Петербург: Петербургское востоковедение [Sankt-Peterburg: Peterburgskoe vostokovedenie].

AT – The State of the Material: algonquian texts, available online, 2011. Available at: https://web.archive.org/web/20120606165553/http://people.umass.edu/aef6000/Texts/AlAlgonqui/Massachusett/Alia/Trmbll.pdf [retrieved 02.05.2024].

Avdoev Teimuraz V. 2017: Авдоев, Теймураз В. Езидско-русский словарь [Ezidsko-russkij slovar’] (Ferhengoke Êzdîkî-Rûsî), ч. 1: Лексический словарь [č. 1: Leksičeskij slovar’], Калининград: Апокриф [Kaliningrad: Apokrif].

Bailey Harold W. 1943: Zoroastrian Problems in the Ninth-Century Books, Oxford: Clarendon Press.

Bartholomae Christian 1904: Altiranisches Wörterbuch, Strassburg: Verlag von Karl J. Trübner.

Beekes Robert S. P. 2010: Etymological Dictionary of Greek, with the assist. of L. van Beek, Leiden, Boston: Brill.

Belova Anna G. 2012: Белова, Анна Г. Этимологический словарь древнеарабской лексики (на материале избранных текстов доисламской поэзии) [Ètimologičeskij slovar’ drevnearabskoj leksiki (na materiale izbrannych tekstov doislamskoj poèzii)], вып. 1 [вып. 1], Москва: Институт востоковедения РАН [Moskva: Institut vostokovedenija RAN].

Benzing Johannes 1983: Chwaresmischer Wortindex, mit einer Einleitung von H. Humbach, hrsg. von Z. Taraf, Wiesbaden: Otto Harrassowitz.

Blažek Václav 2020: An Excerpt from the Comparative and Etymological Dictionary of Beja: Anatomical Lexicon. – Folia Orientalia 57, 25–125.

Blust Robert, Trussel Stephen 2013: The Austronesian Comparative Dictionary, web edition. Available at: https://www.trussel2.com/ACD/ [retrieved 03.05.2024].

Bogoras Waldemar 1917: Publications of the American Ethnological Society 5: Koryak Texts, ed. by F. Boas, Leyden: Brill.

BPG – Wedekind Klaus, Wedekind Charlotte, Abuzeinab Musa. Beja Pedagogical Grammar, Aswan 2004 – Asmara 2005.

Straipsniai / Articles

193

ALEXANDER I. ILIADI, ILONA M. DERIK

Buck Carl D. 1949: A Dictionary of Selected Synonyms in the Principal Indo-European Languages: A Contribution to the History of Ideas, Chicago: University of Chicago Press.

Budagov Ruben A. 1963: Будaгов, Рубен А. Сравнительно-семасиологические исследования (романские языки) [Sravnitelʹno-semasiologičeskie issledovanija (romansкие jazyki)], Москва: МГУ [Moskva: MGU].

Burrow Thomas, Emeneau Murray B. 1984: A Dravidian Etymological Dictionary, ^2nd edition, Oxford: Clarendon Press.

Cabolov Ruslan L. 2010: Цаболов, Руслан Л. Этимологический словарь курдского языка [Ėtimologičeskij slovarʹ kurdskogo jazyka] 2 (N–Z), ред. Д. Н. Ушаков [red. D. N. Ušakov], Москва: Восточная литература [Moskva: Vostočnaja literatura].

ChD – Cheyenne Dictionary, available online. Available at: https://www.cheyennelanguage.org/dictionary/index.html [retrieved 28.05.2024].

Cinсius Vera I., ed., 1975: Цинциус, Вера И., ред. Сравнительный словарь тунгусо-маньчжурских языков: материалы к этимологическому словарю [Sravnitelʹnyj slovarʹ tunguso-mančžurskich jazykov: materialy k ėtimologičeskomu slovarʹju] 1 (А–Н), составители В. А. Горцевская, В. Д. Колесникова, О. А. Константинова, К. А. Новикова, Т. И. Петрова, В. И. Цинциус, Т. Г. Бугаева [sostaviteli V. A. Gorcevskaja, V. D. Kolesnikova, O. A. Konstantinova, K. A. Novikova, T. I. Petrova, V. I. Cincius], Ленинград: Наука [Leningrad: Nauka].

Clauson Gerard 1972: An Etymological Dictionary of Pre-Thirteenth-Century Turkish, Oxford: Clarendon Press.

Cohen David 1970: Dictionnaire des racines sémitiques ou attestées dans les langues sémitiques, comprenant un fichier comparative de J. Cantineau, Paris, La Haye: Mouton & Co.

Cowell Andrew, Moss Alonzo Sr. et al. 2012: Dictionary of the Arapaho Language, 4th edition, Wyoming: University Press of Colorado.

Dalʹ Vladimir I. 1989: Даль, Владимир И. Пословицы русского народа [Poslovicy russkogo naroda] 1, Москва: Художественная литература [Moskva: Chudožestvennaja literatura].

Dešeriev Junus D. 1963: Дешериев, Юнус Д. Сравнительно-историческая грамматика нахских языков и проблемы происхождения и исторического развития горских кавказских народов [Sravnitelʹno-istor ičeskaja grammatika nachskich jazykov i problemy proischoždenija i istoričeskogo razvitija gorskich kavkazskich narodov], Грозный: Чечено-ингушское книжное издательство [Groznyj: Čečeno-ingušskoe knižnoe izdatelʹstvo].

194

Acta Linguistica Lithuanica XC

Universality in Semantic Dynamics: from ‘body’ to ‘person’, ‘self’, ‘soul’

D o R e C o – Language Documentation Reference Corpus. Language: Arapaho. Available at: https://doreco.huma-num.fr/languages/arap1274 [retrieved 28.05.2024].

D o u g h e r t y J a n e t W. D. 1983: West Futuna-Aniwa: An Introduction to a Polynesian Outlier Language, Berkeley, Los Angeles, London: University of California Press Publications in Linguistics 102.

D T S – Древнетюркский словарь [Drevnetjurkskij slovar’], редакторы В. М. Наделяев, Д. М. Насилов, Э. Р. Тенишев, А. М. Щербак [redaktory V. M. Nadeliaev, D. M. Nasilov, Ė. R. Tenišev, A. M. Ščerbak], Ленинград: Наука Ленинградское отделение [Leningrad: Nauka Leningradskoe otdelenie], 1969.

D u r k i n - M e i s t e r e r n s t D e s m o n d 2004: Dictionary of Manichaean Middle Persian and Parthian, Corpus Fontium Manichaeorum Subsidia: Dictionary of Manichaean Texts 3: Texts from Central Asia and China, Part 1, Turnhout: Brepols.

D v o r e c k i j J o s i f C h., c o m p., 1958: Дворецкий, Иосиф Х., сост. Древнегреческо-русский словарь [Drevnegrečesko-russkij slovar’] 2, ред. С. И. Соболевский [red. S. I. Sobolevskij], с прил. грамматики, сост. С. И. Соболевским [s pril. grammatiki, sost. S. I. Sobolevskim], Москва: ГИС [Moskva: GIS].

D v o r e c k i j J o s i f C h. 1976: Дворецкий, Иосиф Х. Латинско-русский словарь [Latinsko-russkij slovar’], ред. К. Н. Яблонская, Г. А. Барышева [red. K. N. Jablonskaja, G. A. Baryševa], издание 2-е, переработ. и доп. [izdanie 2-e, pererabot. i dop.], Москва: Русский язык [Moskva: Russkij jazyk].

È d e l ’ m a n D ž o j I. 2008: Эдельман, Джой И. Хорезмийский язык [Chorezmijskij jazyk]. – Основы иранского языкознания: среднеиранские и новоиранские языки [Osnovy iranskogo jazykoznanija: sredneiranskie i novoiranskie jazyki], отв. ред. В. А. Ефимов [otv. red. V. A. Efimov], редколлегия М. Н. Боголюбов, В. А. Ефимов, Д. И. Эдельман [redkollegija M. N. Bogol’jubov, V. A. Efimov, D. I. Èdel’man], Москва: Издательская фирма «Восточная литература» РАН [Moskva: Izdatel’skaja firma “Vostočnaja literatura” RAN], 6–60.

E S S J X X I I – Этимологический словарь славянских языков. Праславянский лексический фонд [Ètimologičeskij slovar’ slavjanskich jazykov. Praslavjanskij leksičeskij fond] 22 (*naděliti – *narodъ), ред. О. Н. Трубачёв [red. O. N. Trubačov], Москва: Наука [Moskva: Nauka], 1995.

F i e l d i n g S t e p h a n i e 2006: A Modern Mohegan Dictionary. For the Council of Elders, reviewed by the Cultural and Community Programs Department. Available at: https://ja902904.us.archive.org/16/items/mohegan-dictionary/MoheganDictionary.pdf.

F o r c e l l i n i E g i d i o, G e s n e r J o h a n, B a i l e y J a m e s 1828: Totius latinitatis lexicon 1, red. J. Bailey, Londini: sumptibus Baldwin et Cradock.

Straipsniai / Articles

195

ALEXANDER I. ILIADI, ILONA M. DERIK

Geeraerts Dirk 1997: Diachronic Prototype Semantics: A Contribution to Historical Lexicology, Ser. Oxford Studies in Lexicography and Lexicology, Oxford: Clarendon Press.

Geeraerts Dirk 2010: Theories of Lexical Semantics, New York: Oxford University Press.

Gharib Badrozaman 1995: Sogdian Dictionary: Sogdian–Persian–English, Tehran: Farhangan Publications.

Haenisch Erich 1952: Sino–Mongolische Dokumente vom Ende des 14. Jahrhunderts, Ser. Abhandlungen der Deutschen Akademie der Wissenschaften zu Berlin, Klasse für Sprachen, Literatur und Kunst Jahrg. 1953, 3; 1954, 2. Deutsche Akademie der Wissenschaften zu Berlin. Klasse für Sprachen, Literatur und Kunst. Abhandlungen; 1953, 3, etc. Berlin: Akademie Verlag.

Hinz Walther 1973: Neue Wege im Altpersischen, Wiesbaden: Otto Harrassowitz.

Homeri 1920: Opera, Tomvs 1, Iliadis Libros I–XII Continens, eds. D. B. Munro, T. W. Allen, Ser. Scriptorum classicorum bibliotheca Oxoniensis, Oxford: Oxford University Press.

Index 2011: Index of /pdf/Books/Linguistics/Mega linguistics pack/Caucasian/. Available at: https://theswissbay.ch/pdf/Books/Linguistics/Mega%20linguistics%20pack/Caucasian/ [retrieved 01.05.2024].

Karasaev Aisaš T., Maciev Achmet G. 1978: Карасаев, Айсаш Т., Мациев, Ахмет Т. Русско–чеченский словарь [Russko–čečenskij slovarʹ], отв. ред. И. Ю. Алироев [otv. red. I. J. Aliroev], ред. А. Т. Карасаев, А. Д. Тимаев, Я. У. Эсхаджиев [red. A. T. Karasaev, A. D. Timaev, J. U. Èschadžiev], эл. версия [ěl. versija], Москва: Русский язык [Moskva: Russkij jazyk].

Kloekhorst Alwin 2008: Etymological Dictionary of the Hittite Inherited Lexicon, Ser. Leiden Indo–European Etymological Dictionary, 5, Leiden, Boston: Brill.

Kluge Friedrich 2002: Etymologisches Wörterbuch der deutschen Sprache, bearb. von E. Seebold, 24., durchges. und erw. Aufl., Berlin, New York: Walter de Gruyter.

Kogan Anton I. 2005: Коган, Антон И. Дардыские языки. Генетическая характеристика [Dardskie jazyki. Genetičeskaja charakteristika], Москва: Издательская фирма «Восточная литература» РАН [Moskva: Izdatelʹskaja firma “Vostočnaja literatura” RAN].

Korigodskij Robert N. 1990: Коригодский, Роберт Н. Большой индоенизийско–русский словарь [Bolʹšoj indonezijsko–russkij slovarʹ] 1 (A–L), Москва: Русский язык [Moskva: Russkij jazyk].

196

Acta Linguistica Lithuanica XC

Universality in Semantic Dynamics: from ‘body’ to ‘person’, ‘self’, ‘soul’

K o v a l ’ A n t o n i n a I. 2000: Коваль, Антонина И. Морфемика пулaр-фульфульде [Morfemika pular–ful’ful’de]. – Основы африканского языкознания: морфемика, морфонология [Osnovu afrikan̄skogo jaz̄ykoznanija: morfemika, morfonologija], отв. ред. В. А. Виноградов [otv. red. V. A. Vinogradov], Москва: Восточная литература [Moskva: Vostočnaja literatura], 103–290.

K r i s h n a m u r t i B h a d r i r a j u 2003: The Dravidian languages, Ser. Cambridge Language Surveys, Cambridge: Cambridge University Press.

L a m b d i n T h o m a s O. 1978: Introduction to Classical Ethiopic (Ge’ez), Ser. Harvard Semitic series, 24, Missoula, Montana: Scholars Press.

L e h r R a c h e l 2014: A Descriptive Grammar of Pashai: The Language and Speech Community of Darrai Nur: A dissertation submitted to the faculty of the division of the humanities in candidacy for the degree of Doctor of Philosophy, Chicago, Illinois.

L e m a n W a y n e 2011: A Reference Grammar of the Cheyenne Language, 4^th edition, Raleigh: Lulu Press.

L e s l a u W o l f 1987: Comparative Dictionary of Ge’ez (Classical Ethiopic) – Ge’ez-English, English-Ge’ez, with an Index of the Semitic Roots, reprinted, Wiesbaden: Otto Harrassowitz Verlag.

L y r i c s T r a n s l a t e 2024: Kur tu jāsi, bālelini. Available at: https://lyricstranslate.com/en/kur-tu-j%C4%81si-b%C4%81leli%C5%86i-where-will-you-ride-brother.html.

L i v š i c V l a d i m i r A. 1962: Лившиц, Владимир А. Согдийские документы с горы Муг. Чтение, перевод, комментарий [Sogdijskie dokumenty s gory Mug. Čtenie, perevod, kommentarij], вып. 2: Юридические документы и письма [vyp. 2: Juridičeskie dokumenty i pis’ma], Москва: Издательство восточной литературы [Moskva: Izdatel’stvo vostočnoj literatury].

M a c K e n z i e D a v i d N. 1986: A Concise Pahlavi Dictionary, reprinted (with corrections), Oxford: Oxford University Press.

M a j t i n s k a j a K l a r a E. 1976: Майтинская, Клара Е. Венгерский язык [Vengerskij jazyk]. – Основы финно-угорского языкознания. Марийский, пермские и угорские языки [Osnovu finno-ugorskogo jazykoznanija. Marijskij, permskie i ugorskie jazyki], Москва: Наука [Moskva: Nauka], 342–414.

M a j z e l ’ S o l o m o n S. 1983: Майзель, Соломон С. Пути развития корневого фонда семитских языков [Puti razvitija kornevogo fonda semitskich jazykov], Москва: Наука [Moskva: Nauka].

Straipsniai / Articles

197

ALEXANDER I. ILIADI, ILONA M. DERIK

Martin Samuel E. 1961: Dagur Mongolian Grammar, Texts, and Lexicon, Based on the Speech of Peter Onon, Indiana University Publications, Ser. Uralic and Altaic Series, 4, Bloomington: Indiana University; The Hague: Mouton & Co.

Mayhew Anthony L., Skeat Walter W. 1888: A Concise Dictionary of Middle English from A.D. 1150 to 1580, Oxford: Clarendon Press.

Mayrhofer Manfred 1956: Kurzgefaßtes etymologisches Wörterbuch des Altindischen 1 (A–TH), Heidelberg: Carl Winter Universitätsverlag.

Mayrhofer Manfred 1992: Etymologisches Wörterbuch des Altindoarischen 1, Heidelberg: Carl Winter Universitätsverlag.

MD – Menominee Dictionary: English–Menominee, available online. Available at: https://web.archive.org/web/20200712174150/https://static1.squarespace.com/static/53129cd4e4eb06c7ef09b071b/t/53271601e4b055350d944f15/1395070465326/Menominee+Dictionary+English-Menominee.pdf.

Mikina Olena H. 2009: Мікіна, Олена Г. Про унікальність та закономірність у семантичній еволюції [Pro unikal’nist’ ta zakonomirnist’ u semantyčnij evoljuciji]. – Вісник донецького національного університету [Visnyk donec’koho nacional’noho universytetu], сер. В: Гуманітарні науки [ser. B: Gumanitarni nauky] 1, 59–63.

Mikina Olena G. 2012: Мікіна, Олена Г. Історико-семасіологічне дослідження латинських і романських дієслів мовлення на індоєвропейському фоні [Istoryko-semasiologične doslidžennja latyns’kych i romans’kych diěsliv movlennia na indoěvropejs’komu foni], Донецьк: Юго-Восток [Donec’k: Yugo-Vostok].

Mikina Olena H. 2020: Мікіна, Олена Г. Еволюція від ‘рахувати’ до ‘розповідати’ як семантична універсалія [Evoljucija vid ‘rachuvaty’ do ‘rozpovidaty’ jak semantyčna universalia]. – Вчені записки ТНУ імені В. І. Вернадського [Včeni zapysky TNU imeni V. I. Vernads’koho], сер. Філологія. Соціальні комунікації [ser. Filolohija. Social’ni komunikaciji] 31(70), 1/3, 115–119.

Mikina Olena H. 2022: Мікіна, Олена Г. Історія латинського дієслова inquam, inquīt як підтвердження семантичної універсалії [Istorija latyns’koho diěslova inquam, inquīt jak pidtverdžennia semantyčnoji universalii]. – Вчені записки ТНУ імені В. І. Вернадського [Včeni zapysky TNU imeni V. I. Vernads’koho], [Včeni zapysky TNU imeni V. I. Vernads’koho], сер. Філологія. Журналістика [ser. Filolohija. Žurnalistyka] 33(72), 4/2, 19–24.

Monier-Williams Monier 2002: A Sanskrit–English Dictionary: Etymologically and Philologically Arranged with Special Reference to Cognate Indo-European Languages, ed. E. Leumenn, 2ⁿᵈ edition, Delhi: Munshiram Manoharlal.

198

Acta Linguistica Lithuanica XC

Universality in Semantic Dynamics: from ‘body’ to ‘person’, ‘self’, ‘soul’

Mudrak Oleg A. 2000: Мудрак, Олег А. Этимологический словарь чукотско-камчатских языков [Ètimologičeskij slovar’ čukotsko-kamčatskich jazykov], Москва: Языки русской культуры [Moskva: Jazyki russkoj kul’tury].

Nerlich Brigitte 1992: Semantic Theories in Europe 1830–1930. From Etymology to Contextuality, Ser. Amsterdam studies in the theory and history of linguistic science. Studies in the history of the language sciences, 59, Amsterdam Philadelphia: J. Benjamins Co.

Nyberg Henrik S. 1974: A Manual of Pahlavi, Part 2: Ideograms, Glossary, Abbreviations, Index, Grammatical Survey, Corrigenda to Part 1, Wiesbaden: Otto Harrassowitz.

Orel Vladimir E., Stolbova Olga V. 1994: Hamito-Semitic Etymological Dictionary: Materials for a Reconstruction. Ser. Handbook of Oriental Studies, Sec. 1: The Near and Middle East, 18, Leiden, New York, Köln: Brill.

Ovidius 1984: Metamorphoses: in Two Volumes, translated by F. J. Miller, revised by G. P. Goold, Cambridge: Harvard University Press.

Parker G. W. 1883: A Concise Grammar of the Malagasy Language 4, ed. R. Rost, Trübner’s collection of simplified grammars, London: Trübner & Co., 57 and 59, Ludgate Hill.

Pokrovskij Michail M. 1895: Покровский, Михаил М. Семиасиологические исследования в области древних языков [Semasiologičeskie issledovanija v oblasti drevnich jazykov], Москва: Университетская типография [Moskva: Universitetskaja tipografija].

Pozdniakov Konstantin I. 1993: Поздняков, Константин И. Сравнительная грамматика атлантических языков. Именные классы и фоно-морфология [Sravnitel’naja grammatika atlantičeskich jazykov. Imennye klassy i fono-morfologija], Москва: Наука [Moskva: Nauka].

Rastorgueva Vera S., Èdel’man Džoj I. 2007: Расторгуева, Вера С., Эдельман, Джой И. Этимологический словарь иранских языков [Ètimologičeskij slovar’ iranskich jazykov] 3 (F–H), Москва: Восточная литература [Moskva: Vostočnaja literatura].

Rubinčik Jurij A. 1970: Рубинчик, Юрий А. Персидско-русский словарь [Persidsko-russkij slovar’] 1, Москва: Русский язык [Moskva: Russkij jazyk].

Sadovski Velizar 2017: The lexicon of Iranian. – Handbook of Comparative and Historical Indo-European Linguistics. HSK 41.1, ed. by J. Klein, B. Joseph, M. Fritz, in cooperation with M. Wenthe, Berlin, Boston: De Gruyter Mouton, 566–598.

Straipsniai / Articles

199

ALEXANDER I. ILIADI, ILONA M. DERIK

Sanžeev Garma D. 1953: Санжеев, Гарма Д. Сравнительная грамматика монгольских языков [Sravnitel’naja grammatika mongol’skich jazykov] 1, Москва: АН СССР [Moskva: AN SSSR].

Schiffman Harold F. 1999: A Reference Grammar of Spoken Tamil, Cambridge: Cambridge University Press.

Schuster-Šewc Heinz 1975: Modellierung semantischer Prozesse und Etymologie. – Slawische Wortstudien, Sammelband des internationalen Symposiums zur etymologischen und historischen Erforschung des slawischen Wortschatzes (Leipzig, 11–13.10.1972), Bautzen: Domowina-Verlag, 12–19.

Sevortian Èrvand V. 1978: Севортян, Эрванд В. Этимологический словарь тюркских языков. Общетюркские и межтюркские основы на букву «Б» [Ètimologičeskij slovar’ tjurkskich jazykov. Obščetjurkskie i mežtjurkskie osnovy na bukvu “B”] 2, Москва: Наука [Moskva: Nauka].

Simonov Michail D., Kjalundzjuga Valentina T. 1998: Симонов Михаил Д., Кялюндзюга Валентина Т. Словарь узбекского языка (хорский диалект) [Slovar’ udëgejskogo jazyka (chorskij dialekt)] 1, Стеншев: Издание А. Маевича [Stenšev: Izdanie A. Maeviča].

Skjærvø Prods O. 2018: An Introduction to Old Avestan, 3^rd version, unpublished, available online. Available at: https://www.academia.edu/72414767/Old_Avestan_Primer [retrieved 03.05.2024].

Sophocles Evangelinos A. 1900: Greek Lexicon of the Roman and Byzantine Periods (From BC 146 to A–D 1100), New York: Charles Scribner’s Sons.

Starostin Sergei A., Dybo Anna V., Mudrak Oleg A., eds., 2003: Etymological Dictionary of the Altaic Languages, Leiden: Brill.

Stern Gustaf 1964: Meaning and Change of Meaning. With Special Reference to the English Language, 2^nd edition, reprinted, Bloomington: Indiana University Press.

Takács Gábor 1999: Etymological Dictionary of Egyptian 1: A Phonological Introduction, Ser. Handbook of Oriental studies, Sec. 1: The Near and Middle East, 48, Leiden, Boston, Köln: Brill.

Tenišev Èdgem R. et al. 2001: Тенишев, Эдгем Р. и др. Сравнительно-историческая грамматика тюркских языков. Лексика [Sravnitel’no-istoričeskaja grammatika tjurkskich jazykov. Leksika], 2-е изд., доп. [2-е izd., dop.], ред. коллегия А. В. Дыбо, И. В. Корniушин, Л. С. Левитская и др. [red. kollegija A. V. Dybo, I. V. Kormušin, L. S. Levitskaja i dr.], ред. тома Е. А. Поцелуевский [red. toma E. A. Poceluevskij], Москва: Наука [Moskva: Nauka].

200

Acta Linguistica Lithuanica XC

Universality in Semantic Dynamics: from ‘body’ to ‘person’, ‘self’, ‘soul’

Tenišev Èdgem R. et al. 2006: Тенишев, Эдгем Р. и др. Сравнительно-историческая грамматика тюркских языков. Пратюркский язык-основа. Картина мира пратюркского этноса по данным языка [Sravnitel’no-istorìčeskaja grammatika tiurkskikh jazykov. Pratïurkskij jazyk-osnova. Kartina mira pratiurkskogo ètnosa po dannym jazyka], Москва: Наука [Moskva: Nauka].

Tolstaja Svetlana M. 1997: Толстая, Светлана М. Из полесской обрядовой лексики: нашлось дитя [Iz polesskoj obrjadovoj leksiki: našlos’ ditja]. — Український діалектологічний збірник [Ukrajins’kyj dialektolohičnyj zbirnyk] 3, Київ: Довіра [Kyjiv: Dovira], 287–292.

Toporova Irina N. 2000: Топорова, Ирина Н. Морфемика и морфонология имени существительного в языках банту [Morfemika i morfonologija imeni suščestvitel’nogo v jazykach bantu]. — Основы африканского языкознания: морфемика, морфонология [Osnovy afrikanskogo jazykoznanija: morfemika, morfonologija], ред. В. А. Виноградов [red. V. A. Vinogradov], Москва: Восточная литература [Moskva: Vostočnaja literatura], 9–45.

Traugott Elizabeth C. 1999: The Role of Pragmatics in a Theory of Semantic Change. — Pragmatics in 1998. Selected Papers from the 6th International Pragmatics Conference 2, ed. J. Verschueren, Antwerp: International Pragmatics Association, 93–102.

Traugott Elizabeth C., Dasher Richard B. 2002: Regularity In Semantic Change, Ser. Cambridge Studies in Linguistics, 97, Cambridge: Cambridge University Press.

Trubačìov Oleg N. 1964: Трубачёв, Олег Н. «Молчать» и «таять». О необходимости семасиологического словаря нового типа [“Molčat’” i “tajat’”. O neobchodimosti semasiologičeskogo slovarja novogo tipa]. — Проблемы индоевропейского языкознания. Этюды по сравнительно-исторической грамматике индоевропейских языков [Problemy indoevropejskogo jazykoznanija. Ètjudy po sravnitel’no-istoričeskoj grammatike indoevropejskich jazykov], отв. ред. В. Н. Топоров [otv. red. V. N. Toporov], Москва: АН СССР [Moskva: AN SSSR], 100–105.

de Vaan Michiel 2008: Etymological Dictionary of Latin and the other Italic Languages, Leiden, Boston: Brill.

Vladimircov Boris J. 1989: Владимирцов, Борис Я. Сравнительная грамматика монгольского письменного языка и халхаского наречия. Введение и фонетика [Sravnitel’naja grammatika mongol’skogo pis’mennogo jazyka i chalchaskogo narečija. Vvedenie i fonetika], 2-е изд. [2-e izd.], Москва: Главная редакция восточной литературы изд. «Наука» [Moskva: Glavnaja redakcija vostočnoj literatury izd. “Nauka”].

Straipsniai / Articles

201

ALEXANDER I. ILIADI, ILONA M. DERIK

Vydrin Valentin F. 1997: Выдрин, Валентин Ф. Следы именной классификации в языках манде [Sledy imennoj klassifikacii v jazykach mande]. – Основы африканского языкознания. Именные категории [Osnovy afrikanskogo jazykoznania. Imennye kategorii], ред. В. А. Виноградов [red. V. A. Vinogradov], Москва: Аспект Пресс [Moskva: Aspekt Press].

Zalizniak Anna A. 2009: Зализняк, Анна А. О понятии семантического перехода [O ponjatii semantičeskogo perechoda]. – Компьютерная лингвистика и интеллектуальные технологии: по материалам ежегодной Международной конференции «Диалог 2009» [Kompiuternaja lingvistika i intellektual’nye technologii: po materialam ežegodnoj, Meždunarodnoj konferencii “Dialog 2009”] 8(15), 107–111.

Zalizniak Anna A. 2013: Зализняк, Анна А. Русская семантика в типологической перспективе [Russkaja semantika v tipologičeskoj perspektive], сер. [ser.] Studia philologica, Москва: Языки славянской культуры [Moskva: Jazyki slavjanskoj kul’tury].

Zalizniak Anna A. 2018: The Catalogue of Semantic Shifts: 20 Years Later. – Russian Journal of Linguistics 22(4), 770–787.

Zalizniak Anna A. et al.: The Catalogue of Semantic Shifts. Available at: https://datsemshift.ru/shifts [retrieved 04.05.2024].

Žukova Alevtina N. 1990: Жукова, Алевтина Н. Словарь корякско-русский и русско-корякский – около 4000 слов [Slovar’ koriaksko-russkij i rus­sko-koriakskij – okolo 4000 slov]: пособие для учащихся начальной школы [posobie dlia učaščichsja načal’noj školy], 2-е изд. дораб. [2-e izd. dorab.], Ленинград: Просвещение, Ленингр. отд-ние [Leningrad: Prosveščenie, Leningr. otd-nie].

Semantinės dinamikos universalumas: nuo ‘kūno’ iki ‘asmens’, ‘savasties’, ‘sielos’

SANTRAUKA

Somatinių žodžių, reiškiančių ‘kūnas’ arba ‘kūno dalis’, stebėjimas vienuol nąkoje genetiškai skirtingų šeimų kalbose atskleidžia įdomią tokių žodžių sememų koreliaciją. Visų pirma, kontekstai, kuriuose somatizmai pateikiami, be kita ko, būtinai parodo, kad jie vartojami kaip ‘asmuo, žmogus’, ‘aš, savastis’ ir ‘siela, dvasia’. Toks sememų santykio dėsningumas vargu ar yra atsitiktinis, o semantinė-tipologinė analizė, atlikta atsižvelgiant į etimologijos ir lingvistinio modeliavimo duomenis, suteikia rimtų priežasčių manyti, kad tokie gausūs

202

Acta Linguistica Lithuanica XC

Universality in Semantic Dynamics: from ‘body’ to ‘person’, ‘self’, ‘soul’

atvejai atskleidžia universalios semantinės kalbinio mąstymo struktūros apraiškas. Šią struktūrą galima apibrėžti kaip semantinio darinio tipą, perteikiamą semantinių poslinkių grandinėmis: [‘kūnas’ → ‘siela’], [‘kūnas’ → ‘asmenybė’, ‘žmogus’], [‘kūnas’ → ‘sava?stis’ → ‘aš pats’], [‘kūnas’ → ‘sava?stis’ → ‘asmenybė’ → ‘žmogus’]. Kartu jie sudaro daugiamatį semantikos kūrimo modelį su vienu vektoriumi. Galima daryti prielaidą, kad modelis neapsiriboja tam tikru kalbos istorijos laikotarpiu, bet yra atkuriamas diachroniškai dėl jo vaizdavimo skirtinguose sinchroniniuose pjūviuose.

Šio tipo semantinio darinio realizavimo niuansai visiškai priklauso nuo sąlygų (veiksnių) visumos – semantinio, morfologinio, kamieno komponavimo ir sintaksinio veiksnio.

Nagrinėjamas semantinės darybos tipas būdingas ne tik afrikiečių kalboms dėl specifinės jų semantinių santykių sistemos organizacijos pagal žodžių, priklausančių skirtingoms klasėms ‘aktyvus’ ir ‘pasyvus’, principą, todėl ‘aktyviajai’ klasei būdinga semema ‘siela’ negali būti įkūnyta leksemoje iš ‘pasyviosios’ klasės.

Įteikta 2024 m. gegužės 5 d.

ALEXANDER I. ILIADI ILONA M. DERIK

The State Institution “South Ukrainian National Pedagogical University named after K. D. Ushinsky” 65020, Ukraine, Odessa 34, Staroporofrankivska Str. [email protected] [email protected]

Straipsniai / Articles

203