LIETUVIŲ KALBOS MORFOLOGINĖ SANDARA IR JOS RAIDA

LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA

AZ ÖSSZETETT BEFEJEZETT IGEIDŐ- ÉS IGE MÓDÚ ALAKOKRÓL A LITVÁN IRODALMI NYELVBEN

N. SLiŽIENĖ

Az összetett befejezett alakok szerkezete

§ 1. A litván nyelv összetett befejezett igeidő- és igemód-alakjait az önálló lexikai jelentésű ige múlt idejű aktív vagy passzív igenévének alanyesetű alakja, valamint a būti segédige ragozott alakjai alkotják, például: meghívtam (hímnemű beszélő)/meghívtam (nőnemű beszélő), meg vagyok hívva (hímnemű)/meg vagyok hívva (nőnemű), meghívtál (hímnemű beszélő)/meghívtál (nőnemű beszélő), meg leszel hívva (hímnemű)/meg leszel hívva (nőnemű), meg lennénk hívva (hímnemű)/meg lennénk hívva (nőnemű)...

§ 2. Jelen idejű összetett befejezett alakok jelentésében, különösen egyes szám harmadik személyben, gyakran segédige nélkül is használatosak a múlt idejű igenevek. Például:

Akiknek a karvalyszárnya kinőtt — hisz a forgószél sem ijeszti őket. GirR I 137. Hol voltál, leánykám, merre jártál? Hová lett a koszorúd, harmat lepte be? JD I 105. Csak nem őt is Vilius vezette be már az életbe, és hagyta félúton? SimonVK II 123. — Talán minket is éjszakára fogadtak fel? — csodálkoznak a férfiak. ZemR II 349.

Az ilyen alakok a főnévi-igenévi állítmányhoz kapcsolódnak, amelyet a régmúltból örököltünk, és a mai litván nyelvben is széles körben használnak.

§ 3. Egyes múlt idejű igenevek olykor a feltételes mód összetett befejezett alakjainak jelentésében is előfordulnak! Például:

Hány éve, istenemre, nem ismertem volna fel, ha valahol egyet találkoztam volna... VienR V 342. Ha időben odaértünk volna, talán fel is éledtünk volna. Sld LKŽ III 284. Nem csavartam volna (fészket), ha nagyapám lett volna ott; azért csavartam, mert fióka voltam... JD III 683. Ha tudtam volna, miféle gazember az a katonácska (= katonácskát), zöld rutakoszorúmat elrejtettem volna a ládában! JD II 493. De sokat kell töprengenie azon, miért nézett rá olyan hosszan az a Barbe névre hallgató lány, olyan rosszindulatúan, gyanakvóan, féltékenyen és olyan bosszúvágyóan, mintha Ilžė mindent, de mindent kitépett volna belőle és magával vitt volna. SimonVK II 123.

¹ Ilyen esetek a lett nyelvben is előfordulnak, vö. J. Endzelīns, Latviešu valodas gramatika, Rīgā, 1951, § 762.

6. Lietuvių kalbos morfologinė sandara ir jos raida

81

§ 4. A feltételes mód befejezett alakjainak képzésére olykor a létige összetett alakjait is használják. Például:

Bár Antanast várták, de amikor meglátta őt, Gaigalas lelke mélyén nyugtalanságot érzett, mintha valamiért bűnös lett volna... BilR I 90....(Vacys) kissé hidegnek, büszkének tűnt, mintha feldúlt lett volna a lelke... TilvU 103. Ó, a boldogság, hosszú éveinek célja oly közel és oly elérhető volt, hogy még valami csekély, jelentéktelen dolgot kellett tenni, és máris elérte volna... VienR V 403.

§ 5. Egyes esetekben a múlt idejű melléknévi igeneveket melléknévi értelemben használják, és a būti igével nem alkotnak befejezett alakokat. Melléknévi jelentésük leggyakrabban azoknak az igeneveknek van, amelyek befejezett aspektusú igékből származnak, és egy tárgy vagy személy lelki, illetve fizikai állapotának megváltozását fejezik ki (elsápadt, megfázott, megmerevedett, feldühödött, összelapított, összekuszált, kimerített és így tovább). Állítmányként ezek az igenevek melléknévi értelemben a következő esetekben használatosak:

1. Ha az igenév a tárgyhoz tartozó kész tulajdonságot jelöl, és egyáltalán nem hordozza a korábbi cselekvés jelentését. Például amikor azt mondjuk, hogy az orra kunktelejusi, az orr külsejét, alakját mint állandó tulajdonságát írjuk le, nem pedig a megbillenés cselekvésének következményét. Eszünkbe sem jut az a gondolat, hogy az említett orr valaha egyenes lehetett, aztán megbillent. Például:

Nem szép már csak azért sem, mert csücsörít az ajka. Grž LKŽ V 27. Nem púpos, csak ilyen görbe. Gs LKŽ III 736. Ez a gyerek valóságos kis pocakos — kövér, erős, az arca felpüffedt. Eszik, de nem hízik, mindig összeaszott. Gs LKŽ II 793. — Mitől vagyok én elpuhult? — kapta fel a fejét Linkus. Idén a rozs megroggyant. Vlkv LKŽ II 122. Megvadultak a kutyák is! A jobbágyok tyúkjait majdnem mind szétrágták. A kanca túlságosan megbolondult (okos) — megérti a gazdáját. Brt LKŽ II 370. Hiszen tudod, anyukám, hogy nálam minden rendben van, és a kezem sincs elrohadva... Az orra hajlott, mint a kampó. A kőris és a juhar levelei csipkézettek. Kpč LKŽ V 308.

2. Ha az igenevek mellett olyan névmások állnak, mint a toks, koks, kažkoks, toks pat és hasonlók, amelyek hangsúlyozzák melléknévi jelentésüket. Például:

Láttam — a halál kaszát élez, hogy levágjon téged; azért vagy olyan sápadt és összeaszott, mint a szivacs. ŽemR I 346. Ó, láttam, milyen ragyogó volt az arcod. SimonVK II 17. Már egészen kicsi korától ilyen esetlen volt. Vkš LKŽ VI 810. Az összes árpa mintha valahogy túl magasra nőtt volna. Dbč LKŽ V 680.

3. Ha a mondatban olyan melléknevek (néha főnevek) is szerepelnek, amelyek ugyanannak a tárgynak vagy személynek egy másik tulajdonságát írják le, és az igenevekkel a mondat azonos értékű részeit alkotják. Például:

Gumbas, bár sokáig aludt, kedvetlenül kelt fel; ráncos, mérges volt, ok nélkül leszidta a feleségét, a lányra pedig ráförmedt. A tanya mennyezete kormos, elhanyagolt és olyan pocakos volt, mintha Urnas feje fölött nem mennyezet, hanem egy nagy, di- ŽemR I 324.

82

delis skilandis. CvR III 271. A férfi nagyétkű és züllött volt, mint a levélköteg. Brt LKŽ III 270. Haja rövid volt, sündisznószerűen felfelé fésülve, homloka magas és sima, bajusza litvános — lefelé lógott. Gud-GuzKIT 25.

Más igék múlt idejű melléknévi igenevei segédigével csak akkor nem alkotnak befejezett összetett alakokat, ha különféle frazeológiai kapcsolatok összetételébe kerülnek. Például:

Ő már bajuszos, a lány pedig még fiatal, csak most serdült fel — vajon illenek egymáshoz? Vlk LKŽ 596. Ő, aki olyan okos volt, a legokosabb az egész Karaliaus családban — ma őrült, ma elvesztette az eszét. SimonVK II 183. Úgy tűnik, bölcs vagy és sokat tapasztaltál a világban, mégis ilyen fürgén eszedbe jut a szerződés! ZemR II 59. Micsoda őrült tisztesség! Éppúgy parasztok öléből pottyantak ki, mint Dovis Plonis. SimonVK II 20.

Az összetett befejezett alakok fő jelentése

§ 6. Minden befejezett összetett alakot egy közös jelentés kapcsol össze. Egy korábbi cselekvés által elért eredményállapotot fejeznek ki, amely a jelen, a múlt vagy a jövő egy bizonyos pillanatában fennáll. Például a tėvas yra išvažiavęs mondatban a jelen idejű befejezett alak azt fejezi ki, hogy az apa elutazott, és most nincs itt. A cselekvés korábban történt, most pedig fennáll az általa létrehozott eredményállapot. A befejezett alakok alapvető jelentése közel áll a görög és latin nyelvű perfektumcsoport (pl. perfektum, plusquamperfektum) jelentéséhez.

§ 7. A befejezett alakok jelentése egyszerre eredményjellegű és viszonyító: a befejezett alakok egy adott pillanatban fennálló eredményállapotot, valamint annak a korábbi cselekvéshez való viszonyát fejezik ki, amelyből az állapot létrejött. A befejezett alakok jelentése akkor rajzolódik ki a legvilágosabban, ha a megfelelő egyszerű igealakok mellett használják őket. A korábbi cselekvés által elért eredményállapot egyidejű az egyszerű alakokkal kifejezett cselekvésekkel vagy állapotokkal, az azt kiváltó cselekvés pedig korábbi ezeknél. Például:

Ott van Karaliaus karámja, benne tarka csorda legel — itt fekszik, ott vidáman ugrándozik — fiatal csorda. Mellette van Karaliaus–Vilkas karámja. Vilkas kiengedte lovait legelni. A lovak szaladgálnak, ficánkolnak, hol magasra rúgják a lábukat, hol a hátsó lábukra ágaskodnak. SimonVK I 46.

Az egyszerű és a befejezett alakok jelentésének viszonyát grafikusan így lehetne ábrázolni:

6*

83

Amint látjuk, az összetett befejezett formák jelentése két időbeli síkhoz kapcsolódik: a cselekvés egy korábbi időbeli síkhoz tartozik, az általa elért eredményállapot pedig egy későbbihez. A korábbi időbeli sík mellékes, másodlagos, mivel számunkra csak a befejezett forma által kifejezett, a későbbi időbeli síkhoz kapcsolódó cselekvés fontos, nem pedig az adott időszak teljes helyzete. A későbbi időbeli sík az elsődleges, mert valamennyi cselekvése és állapota fontos számunkra. A beszéd pillanatával közvetlenül csak az elsődleges időbeli síkhoz tartozó cselekvések és állapotok függnek össze. A befejezett forma az ezeknél korábbi cselekvést fejezi ki. Ezért a cselekvés idejének kifejezése szempontjából a befejezett formák viszonyító jelentésűek. Az adott cselekvéssel elért eredményállapot azonban az elsődleges időbeli síkhoz tartozik, és közvetlenül kapcsolódik a beszéd pillanatához. Ezért az összetett befejezett formák jelentése nemcsak viszonyító, hanem rezultatív is. A két időbeli síkhoz való viszony az összetett befejezett formák jelentésének alapvető vonása. Ez különbözteti meg az összetett befejezett formák jelentését a megfelelő egyszerű formák jelentésétől².

§ 8. Mivel a befejezett formák jelentése nemcsak rezultatív, hanem viszonyító is, gyakran használatosak mellékmondatokban, amikor ki kell fejezni a mellékmondatban szereplő cselekvés idejének viszonyát a főmondat cselekvésének idejéhez. A befejezett formák a mellékmondatnak a megfelelő egyszerű formákkal kifejezett főmondati cselekvésnél korábbi cselekvését jelölik, az általa elért eredményállapot pedig egyidejű a főmondat cselekvésével. Pl.:

Mindenkinek meg kell elégednie azzal, amit isten neki rendelt. DoneIR 104. Nem hiszek a szavaidnak, de ha valami jót találtál ki, beszélj. KrėvDP 230. Most már érted, ki varázsolt meg, nagyvezír? HP 20. Mielőtt befejezte volna a mondatot, Gretė az ajtó felé fordult, és ugyanolyan léptekkel távozott, mint amilyenekkel belépett. SimonVK II 220. Az árok szélén azon a reggelen már egy asszony ült, akit elűztek, és valóban nem volt hová mennie. SimonVK II. 230. A kis Monikát, mint valami kis önkéntest, mindjárt az ölükbe ültették, cukorkát vagy valami apróságot adtak a kezébe, ha pedig lefeküdt, kirángatták az ágyból. CvR VIII 214. Itt a cipőd, Eglužė, szenteld meg őket! Ha pedig elhasználódnak, kapsz majd újakat! NėrP 451.

Ha a főmondatban beszédet, gondolkodást, lelkiállapotokat és fizikai érzékelést jelentő igék szerepelnek (sakė, klau-

² Más rokon nyelvekben (például a lettben, a szláv, germán és újlatin nyelvekben) a megfelelő összetett igeidők (perfektum, plusquamperfektum stb.) jelentése szintén rendszerint két időbeli síkhoz kapcsolódik, vö.: Latvijas PSR ZA Valodas un literatūras institūts, Mūsdienu latviešu literārās valodas gramatika, I, Rīga, 1959, p. 590, 594, 599; А. А. Потебня, Из записок по русской грамматике, I—II, Москва, 1958, p. 256—257; Е. И. Демина, Система прошедших времен в новоболгарских текстах XVII—XVIII веков, «Ученые записки Ин-та славяноведения» (Академия наук СССР), т. 19, Москва, 1960, p. 30—48; О. Есперсен, Философия грамматики, Москва, 1958, p. 314; Г. С. Нечаева, О результативном оттенке значения формы перфекта в современном немецком языке, «Вопросы языка и литературы», Москва, 1959.

84

sė, manė, suvarstė, žinojo, jaudinosi, jautė, matė és így tovább), illetve az ezeket helyettesítő szókapcsolatok (ėjo kalbos, sklido gandai, atėjo į galvą stb.), a mellékmondatban jelen idejű befejezett formák használatosak, függetlenül attól, hogy a főmondat cselekvését milyen idejű forma fejezi ki³. Pl.: Vieni aiškino, kad būsimasis Lietuvos karalius yra kilęs iš Jogailos ir net iš Mindaugo giminės, kiti jau vyko į Berlyną užsakyti auksakaliams karūnos... Gud-GuzKIT 189. Jai regėjosi, kad ubagė kalėdodama daug yra apie maištininkus girdėjus, gal juos matė... gal ir apie Petrą ką žino. BilR I 234. Niekas nieko nebedirbo, tik ėjo visais pašaliais, tikrino, kiek ir ko užgyventa, kur ir kas padėta, kaip padėta, kodėl padėta. Aš girdėjau jūsų pažadus ir žinau, kad riteris greičiau galvą savo padės, negu atsisakys nuo to, ką yra sumanęs ir savo žodžiu pažadėjęs. Kiek sužeistų esi surinkus, paklaus tave tėvynė. BaltPV I 330. KrėvDP 213. NėrP 309.

Néha a befejezett formák a mellékmondat megfelelő egyszerű formáival kifejezett cselekvésnél korábbi főmondati cselekvést jelölnek, az általa elért eredményállapot pedig egyidejű a mellékmondat cselekvésével. Pl.: Taručiai dar kelias dienas girdėjo šunį lojant ir saugojant ištūstėjusius Pašušvių namus, ir, kai jie susiprato jam nunešti paštą, jis buvo dingęs. Kad vasarojus prieis, rugius jau būsim suvežę. Kai susitvarkęs išėjau iš savo kampo, vakarienė buvo paruošta... CvR VIII 137. Knv LKŽ II 793. CvR III 236.

§ 9. A korábbi cselekvéssel elért eredményállapotot a cselekvő vagy a tárgy állapotaként fogjuk fel, amely a korábbi cselekvés következtében alakult ki. Például a jis šiąnakt yra dirbęs mondatban a befejezett formával nemcsak azt mondjuk, hogy az éjjel dolgozott, hanem azt is, hogy milyen állapotban van most annak következtében, hogy az éjjel dolgozott. A tárgy állapotát a szenvedő alakú befejezett formák jellemzik, pl.: visos gėlės jau buvo nuskintos⁴.

§ 10. A korábbi cselekvéssel elért eredményállapotot mind a rezultatív, mind a nem rezultatív jelentésű igék befejezett formái kifejezik.

A rezultatív jelentésű igék befejezett formáit leggyakrabban akkor használják, ha a korábbi cselekvés konkrét eredménye fennmaradt.

³ Ezekben az esetekben hasonlóképpen használják az igék jelen idejű egyszerű alakjait is, pl.: visi sakė, kad jis jau dirba, visi sakys, kad jis jau dirba stb. E használatot az említett igék szemantikája határozza meg: lehetővé teszi, hogy a cselekvés idejét ne csak a beszélő, hanem a cselekvő személy nézőpontjából is jellemezzük, vagyis az elbeszélő vagy a szerző a cselekvés idejét nem a saját, hanem a szereplő beszédének pillanata szerint határozhatja meg, vö. Е. К р ж и ж к о в а, Некоторые проблемы изучения категории времени в современном русском языке, «Вопросы языкознания», 1962, №. 3, р. 20—22; Е. И. Д е м и н а, min. veik., р. 39.

⁴ A szenvedő alakú befejezett formák az eredményállapot jelentését hangsúlyosabban hordozzák, mint a cselekvő alakúak. A szenvedő alakok azt mutatják, hogy a cselekvést kifejező személy vagy dolog nem maga cselekszik, hanem valaki más hat rá; vagyis átéli a cselekvés által kiváltott állapotot. Így maga a szenvedő jelentés is összefügg az állapot jelentésével. Éppen ezért hordozzák a szenvedő befejezett formák ilyen kifejezetten a korábbi cselekvéssel elért eredményállapot jelentését.

85

A szenvedő befejezett alakok, valamint a tárgyatlan igék cselekvő befejezett alakjai, miközben a cselekvés eredményét és az előző cselekvéssel elért eredményállapotot egyaránt kifejezik, vagy a cselekvőt (cselekvő alakok), vagy a tárgyat (szenvedő alakok) jellemzik. Pl.:

Ajándékocskák érkeztek a fiatal legénytől: zöld rutakoszorú és aranygyűrűcske. JD III 577. Erdők között születtem és nőttem fel. BiIR I 128. A fájdalmas hallgatástól véralvadékosan összetapadt az ajka. NėrP 378. És mi lesz, ha közeledik a fonás és szövés ideje, a len pedig kinn marad a mezőn? DonelR 58. Mindenki arcán valamiféle könnyedség látszott, mintha májusi mulatságra gyűltek volna össze. CvR VIII 44.

Mivel a tárgyas igék cselekvő befejezett alakjai a cselekvés eredményét nem a cselekvő, hanem a tárgy vonatkozásában fejezik ki, ezek nemcsak azt mondják meg, milyen a cselekvő az elvégzett cselekvés következtében, hanem azt is, milyen következményei vannak tevékenységének. A cselekvés eredményének jelentése rendszerint erőteljesebb, mint az előző cselekvéssel elért eredményállapoté, és többé-kevésbé általában el is homályosítja azt. Pl.:

Mert amit télen kigondolt az asztalánál, azt mindenkinek el kell mondania, hiszen már ismét visszatér a nyár. DonelR 34. Ezt a lett nyelvtant Lettország két legjobb nyelvésze írta meg. BūgKS 199. — Ezeket a tárgyakat egy kereskedőtől kaptam, aki Mekka városának utcáján találta őket — mondta a kereskedő. HP 15.

Az eredményt nem kifejező jelentésű igék befejezett alakjai csak az előző cselekvéssel elért eredményállapotot fejezik ki. Pl.:

Így megpelyvázott lepedőt hoztál, bizonyára árpahéjat vittél vele. Brs LKŽ I 73. De az öreg Vilkas már végigbeszélte az egészet. SimonVK I 37. Mivel azonban az ifjú egész nap egyetlen dologról gondolkodott, érthető, hogy a beszélgetésük is arra terelődött. HP 284. Egy héttel korábban érkeztem ebbe a žemaitiai kisvárosba; addigra már mindent bejártam és megnéztem a községi titkárral és az erdésszel, ami érdekelt. VencIR III 176. Közülük mások a táborokon kívül különféle börtönökben is ültek néhány évet. SruogR V 26. A Priekletis, még a megállásra való kő is fehéren világított; egyetlen nyoma sem volt annak, hogy valaki sáros vagy akár csak poros lábbal rálépett volna. VaižgDD 39.

* * *

§ 11. A befejezett alakok relatív-eredményjelentése az őket alkotó múlt idejű melléknévi igenevek jelentéséből következik. A befejezett alakok olyan összetett állítmányokból fejlődtek ki, amelyek névszói része múlt idejű melléknévi igenév volt, és a tárgy előző cselekvésből eredő tulajdonságát jelölte⁵. Ezt

⁵ Az előző cselekvésből eredő tulajdonságot ma már csak az attributív igenevek jelölik, amelyek többnyire jelzőként, néha pedig az összetett állítmány névszói részeként szerepelnek, pl.: eltévedt gyermek, elolvasott könyv, milyen sápadt ő stb.

86

jelentése jelentős mértékben tükröződik a perfektív alakok jelentésében is, csakhogy itt a dolog tulajdonságának jelentése jóval meggyengült, a korábbi cselekvés jelentése pedig előtérbe került. A jelzői szerepű participiumok és az ugyanezekből a participiumokból képzett perfektív alakok közötti különbség különösen szembetűnő akkor, ha a participiumokat folyamatos aspektusú igékből vagy a tranzitív, befejezett aspektusú cselekvő igékből képezzük, vö. pl.: betegeskedett gyermek és a gyermek betegeskedett, levelet hozó ember és az ember levelet hozott; a múlt idejű participiumokkal, önmagukban vagy bővítményeikkel együtt, azt mondjuk meg, milyen a gyermek, az ember, ezzel megkülönböztetve őket más gyermekektől vagy emberektől, a perfektív alakokkal pedig inkább azt mondjuk el, mit tettek vagy végeztek, mintsem azt, milyenek saját tevékenységük folytán. Majdnem ugyanezt elmondhatjuk a perfektív jelentésben használt egyszerű, egyszeri múlt idejű igealakokkal is, pl.: itt a gyermek már betegeskedett, valaki levelet hozott neked.

A jelzői szerepű participiumok és a perfektív alakok jelentése közötti különbséget jóval nehezebb észrevenni akkor, ha a participiumokat nem cselekvő, intranzitív, befejezett aspektusú igékből képezzük, amelyek egy dolog vagy személy pszichikai vagy fizikai állapotának spontán megváltozását fejezik ki, vö. pl.: kinyílt rózsák és a rózsák már kinyíltak. Ebben az esetben a korábbi cselekvés jelentésének előtérbe kerülését az ige lexikai jelentése akadályozza: hiszen ezeknek az igéknek az egyszerű alakjai is meglehetősen kifejezett minőségi jelentést hordozhatnak, pl.: a fazék kilyukadt, hogyan fogsz így főzni.

A jelzői szerepű múlt idejű passzív participiumok és a passzív perfektív alakok jelentése közötti különbséget is meglehetősen nehéz észrevenni, vö. pl.: levágott rozs és a rozs le van vágva. Itt a korábbi cselekvés jelentésének előtérbe kerülését a passzív jelentés akadályozza, amely az állapot jelentésével függ össze.

Tehát a perfektív alakok és a jelzői szerepű múlt idejű participiumok jelentése közötti alapvető különbséget a participiumok eltérő szintaktikai funkciója határozta meg: az állítmányi szerepű participiumok jelentése igésült, miközben a korábbi cselekvés jelentése erősödött, az abból következő tulajdonság jelentése pedig gyengült; a jelzői szerepű participiumok jelentése változatlan maradt.

§ 12. A összetett perfektív alakok alapjelentésében a participium és a segédige grammatikai jelentései is tükröződnek: a participium jelentéséből következik a korábbi cselekvéssel elért eredményállapot jelentése, a segédige alakjai pedig az eredményállapot időtartamát jelölik egy meghatározott jelen-, múlt- vagy jövőbeli időpontban. A perfektív alakok jelentése azonban nem egyenlő a participium és a segédige grammatikai jelentéseinek összegével, mivel a perfektív alakokat alkotó participiumok jelentése megváltozott, és eltér a jelzői szerepű participiumok jelentésétől. Ezért a perfektív alakok jelentését nem két önálló jelentésként, hanem egyetlen új grammatikai jelentésként értelmezzük.

87

* * *

§ 13. Az összetett perfektív igealakokra a relatív-eredményjelentés két árnyalata jellemző.

Az első esetben a perfektív alakok egy korábbi cselekvéssel elért konkrét eredményállapotot fejeznek ki, amelyet konkrét, egyszeri aktusként értelmezünk. Pl.:

Valaki ma éjjel a lóherésben éjszakázott — ott maradt a fekhelye. Plt LKŽ III 714. Már abból, amit itt elmondtam, az éles szemű olvasó meggyőződhet arról, hogy a nyelv valóban az ősi kulturális élet mutatója. BūgKS p. VII. Régóta legeltetünk a fák között, az úrnak már nincs hatalma elvenni tőlünk, megélhetést szereztünk. ŽemR II 64. Látom, emberek, hogy valaki rábeszélt és felbujtott benneteket!.. VienR V 106. Juras lehajolt, hogy Monika fejét jobban megtámassza, és összerezzent: a hideg már végigjárta az ízületeit. CvR VIII 235. Abban a kis batyuban egy sárga jegy is volt: Zosė „mestersége” volt rajta feltüntetve. ŽemR II 234. Üss, anyádat fogod megölni, nem idegent. SimonVK II 345. Délelőtt eljövök megnézni, ha ilyen gazosak maradnak a mezsgyék, ha nem kaptok enni, akár az ujjatokat is a szátokba dughatjátok! CiurIRR III 93.

A második esetben a perfektív alakok egy meghatározatlan múltbeli cselekvéssel elért általánosított eredményállapotot fejeznek ki. Pl.:

Ezenkívül hallottam már a csérek meglehetősen halk, gyakori kvakogását; ez a hang akkor hallható, amikor a kacsák zavartalanul táplálkoznak vagy úszkálnak a tó valamelyik csendes zugában. IvanLP II 88. Nem elég, uram, hogy a tisztviselő minket apánkként oktatott, és megtiltotta, hogy puskával lövöldözzünk az udvarokon? DoneIR 100. Hiszen Vilius tartotta Ilžėt az ölében, talán jobban szerette őt, mint Greitė. SimonVK II 149. Vajon ki készülődik, és ki érte el őket (a hatalmat, a boldogságot) pusztán hosszú beszédekkel és üres szavakkal? KrevDP 202. Rég nem láttam őt: szerettem volna vele a sajtóról, az irodalomról beszélgetni, — ha már tenni semmit nem tudunk, legalább álmodozni. BilR I 123. Egész életében mindenkivel csak litvánul beszélt. De ezúttal, amikor elment, hogy üdvözölje Karalikėt, kezet nyújtott neki, és így szólt: „Guten Morgen, Mariechen!” SimonVK I 304. „Ebben a székben ülhetett betegen a király” — mondja magában Tūmaitienė. SimonVK I 179.

Bizonyos kontextusban az egyszeri, meghatározatlan múltbeli cselekvés jellege is előtérbe kerülhet. Pl.:

Annak idején a „Draugija” folyóiratban (III 193—199) még úgy véltem, hogy a -ystė (-ysta) végződés szláv eredetű, de ma már ezt nem állíthatom, mert az újabb nyelvi tények ezt nem teszik lehetővé. BūgKS 230. Nem lehet tudni, és a régi írásokban sem lehet megtalálni, hogy Perkūnasnak volt-e felesége vagy sem. DaukRR 217. Ėvutė egyszer járt Salteikiai Vilkienėnél libatojásért. SimonVK I 294.

Az eredményjelentésű igék perfektív alakjai ilyen esetekben nem egy konkrét cselekvés fennmaradó eredményét jelölik. Pl.:

88

Néha a ragadozó madarak és varjak régi fészkeibe rak tojást; én magam is találtam Korliškėn, Varėna közelében, egy fekete égeren, körülbelül 5 m-re a földtől, egy kacsafészket egy varjúfészekben. IvanLP II 71. Ugyanabban az apró erdőben, a mezőn h á r o m a n h ú z ó d t a k m e g a közeli faluból; ugyanott, a Piest folyónál sírok... BilR I 169.

Az általánosított eredményállapot jelentése meglehetősen gyengén érzékelhető, ezért válik hangsúlyossá az azt létrehozó, meghatározatlan múltbeli cselekvés jelentése. A jelen idejű befejezett alakok különösen erősen hordozzák a meghatározatlan múltbeli cselekvés jelentését, az általánosított eredményállapot jelentése pedig gyenge bennük.

Érdekes megjegyezni, hogy a relatív-eredményállapot jelentésárnyalatainak megfelelően az időhatározókat eltérően használják. Amikor a befejezett alakok egy adott pillanatban fennálló konkrét eredményállapotot fejeznek ki, a mondatban megadott időhatározók nemcsak a korábbi cselekvés (a), hanem az azzal elért eredményállapot idejét (b) is jelezhetik. Például:

a) Én magam éppen csak most tértem vissza egy berlini brigáddal! Gud-GuzKIT 287. A. Einstein már e század elején megállapította a tömeg és az energia közötti összefüggés képletét... BarsF 176. A munkanélküliek közül egyesek még szürkületkor, mások éjfélkor érkeztek meg a gyárkapuhoz; olyanok is voltak, akik továbbra is a helyükön álltak, miután előző este elfoglalták azokat. VienR V 415. Egy másik géppuska a váltóőr bódéja mellett volt, a többi pedig az erdő mögött, ahol a németek még a háború éveiben lőporraktárakat létesítettek. Gud-GuzKIT 389.

Reggel olyan mélyen aludt, hogy a gazdának alig sikerült felébresztenie, ŽemR II 313. Ahol egykor egy megroggyant, állandóan javított és folyvást elmosott fahíd ívelt át, most vasból készült hidat emeltek. VienR I 142. Tudod mit, Vilius, holnapra mindent el fogsz felejteni. SimonVK I 108.

Ha azonban a befejezett alakok általánosított eredményállapotot fejeznek ki, a mondatban megadott időhatározók csak a cselekvés idejét jelzik. Például:

A rablókról és gyilkosokról szóló történetek, amelyeket valamikor csak hallottam, most megelevenedtek előttem. VencIR III 172. De nem az a pestis, amely kétszáz évvel ezelőtt tombolt a vidéken, ahogyan régi írásokban olvasható, vagy ahogyan egészen nemrég egy naptárban olyan színesen leírták. SimonVK II 325.

§ 14. A befejezett alakok egyik vagy másik jelentésben való használata részben az igék aspektusától függ. A befejezett aspektusú igék befejezett alakjait leggyakrabban konkrét eredményállapot jelentésében használják, a folyamatos aspektusú igék alakjait (különösen a jelen idejűeket) pedig általánosított eredményállapot jelentésében.

§ 15. A befejezett alakokra sokkal inkább jellemző a konkrét (nem általánosított) eredményállapot jelentése. Általánosított eredményállapotot főként a jelen idejű alakok fejeznek ki; ezenfelül többnyire csak a cselekvő alakok.

Azt is meg kell jegyezni, hogy a jelen idejű befejezett alakok segédige nélkül igen ritkán hordozzák az általánosított eredményállapot jelentését. Például:

És ekkor Grete az öreg királynő elé áll, és olyan tekintettel, olyan villámló szemekkel néz rá, amilyet még sohasem látott. SimonVK II 219.

89

Egyes összetett befejezett alakok használata múltbeli vagy jövőbeli cselekvés jelentésében

§ 16. A befejezett alakokra jellemző relatív-rezultatív jelentés mellett egyes befejezett alakok múlt vagy jövő idejű cselekvést is kifejezhetnek. Ebben a jelentésben leggyakrabban a szenvedő befejezett alakokat használják, mivel a litván nyelvben nincsenek olyan egyszerű szenvedő alakok, amelyekkel az alanyesetben kifejezett dologra vagy személyre irányuló cselekvést lehetne megnevezni. Például:

Ugyanazon az éjszakán Mykolas Jonaitist letartóztatták és a járási város börtönébe vitték. VienR V 195. Bár Kuktos haja ritkás és gyér volt, csak a füle táján nőtt, gondosan levágták, és tincsenként papírdobozba tették. CvR III 300. Gendvilis kelletlenül elmagyarázta, miként ajándékozta neki maga a plébános a „szent Alumíniumot”. Gud-GuzKIT 103. Hát nézd, ne feledd, része-gen ne tréfálkozz a lányokkal, mert kigúnyolnak és megaláznak. VaižgDD 88. A feldúlt hazáért, a barátok sírjáért — a fasisztáknak mindent kamatostul visszaadunk. GirR II 33. Ha lett volna valaki a nagyok közül, a gyermeket megsegítették volna... ZemR I 371. — Dolgozni nem utasítunk vissza, de ha az árkok ásásáért külön fizetnének nekünk — nem engedett Mykolas. VienR V 106.

A megfelelő cselekvő egyszerű igealakoktól (a feltételes módú és az összetett befejezett alakoktól) a szenvedő befejezett alakok itt csupán a cselekvésnem jelentésében különböznek. Ezért csak szerkezetük alapján nevezhetők befejezett alakoknak. Jelentésük lényegében más.

§ 17. Múlt vagy jövő idejű cselekvés jelentésében szinte kizárólag befejezett aspektusú igék szenvedő befejezett alakjait használják. Ennek oka, hogy a befejezett alakok összetételébe múlt idejű melléknévi igenév kerül. A múlt idejű melléknévi igenév a cselekvést megtörtént vagy végbement tényként állapítja meg, nem pedig folyamatként írja le. Ez az igenévi jelentés közelebb áll a befejezett aspektus jelentéséhez, ezért a múlt idejű melléknévi igenevek többnyire befejezett aspektusú igékből képződnek. A jelen idejű melléknévi igenevek ezzel szemben tartós cselekvést jelentenek, ezért inkább folyamatos aspektusú igékből képződnek. A jelen és múlt idejű szenvedő melléknévi igenevek jelentéskülönbségén alapul az e melléknevekkel képzett összetett szenvedő alakok grammatikai jelentésének különbsége is. A múlt idejű melléknévi igenévvel képzett szenvedő befejezett alakok rendszerint konkrét cselekvést jelentenek, amely egy adott pillanatban megtörtént vagy meg fog történni (lásd a fentebb közölt példákat), míg a jelen idejű melléknévi igenévvel képzett szenvedő alakok egy adott pillanatban folyamatban lévő cselekvést jelentenek (a), vagy általánosító jelentésűek (b). Például:

a) A fasor végén Jonas Puodžiūnas a testvére, Antanas kastélya felé pillantott, ahol éppen saját maga és fia boldogulásáról és sorsáról döntöttek. VienR V 363; b) Maradjon ez a bot közöttetek; ha ránéztek, emlékezni fogtok arra, hogy a ti szüleiteket is keményen megbüntették. BilR I 180.

90

Csak nagyon ritkán használják a folyamatos aspektusú igék szenvedő befejezett alakjait, valamint a befejezett aspektusú igék jelen idejű melléknévi igenévvel képzett, konkrét cselekvést jelentő szenvedő alakjait⁶. A folyamatos aspektusú igék szenvedő befejezett alakjai olyan cselekvést jelentenek, amely egy adott múlt- vagy jövőbeli időpontban tart, jelentésük pedig közel áll a jelen idejű melléknévi igenévvel képzett szenvedő alakokéhoz. Vö.:

Korábban azt gondolták, hogy csak bizonyos testek reagálnak a mágnesre, de 1845-ben Faraday megállapította, hogy minden test reagál a mágnesre, csak jóval gyengébben, mint a vas. BaršF 73. — És miért ne lennének jók (a szalonnák)? — Azért nem jók, mert a disznókat csak moslékkal és íróval etették. Puhák, mint a kása, és meg is barnultak. VienR V 89. — Mi, bátyám, nem ásunk árkot — szólalt meg cigarettát sodorva a bérese, Mykolas. — Miért nem ástok? — Amikor felfogadtak, nem ebben állapodtunk meg. — Hogyhogy nem ebben állapodtunk meg? — pattant fel Jonas Puodžiūnas — hiszen felsoroltam neked a gazdaság összes munkáját. VienR V 104.

Régen, még a háború előtt, új lakóházat terveztek építeni, de pénz soha nem volt rá. SimonVK II 171:

A befejezett aspektusú igék jelen idejű melléknévi igenévvel képzett, konkrét cselekvést jelentő szenvedő alakjai különösen ritkán fordulnak elő, jelentésük pedig közel áll a befejezett aspektusú igék szenvedő befejezett alakjaiéhoz. Például:

Ezután berendeztek egy vendégszobát két ággyal, márvány mosdóval és tükrös szekrénnyel. SimonVK II 168.

§ 18. A szenvedő befejezett alakokat nem használják a jelen idejű cselekvés kifejezésére. A jelen idejű cselekvést jelentő, befejezett aspektusú igék alakjai többnyire általánosító jelentésűek, míg az általános cselekvés jelentése nem jellemző a szenvedő befejezett alakokra.

§ 19. Múlt idejű cselekvés jelentésében nemcsak az egyszerű múlt idejű szenvedő befejezett alakokat használják, hanem önmagukban álló múlt idejű szenvedő melléknévi igeneveket is⁷. Ezek is többnyire befejezett aspektusú igékből képződnek. Például:

Az odúk ellenőrzésekor május 19-én a Lakaika-tó melletti egyik odúban 6 tojást találtak (ebben az odúban június 5-én már nem voltak fiókák). A második odúban május 19-én kilenc

⁶ A befejezett aspektusú igék jelen idejű melléknévi igenévvel képzett szenvedő alakjait rendszerint csak általános cselekvés kifejezésére használják, például: Miattad az ősz hajú apa haját is levágják. PtR I 187. És mindez azért (tijūnau), mert most ő jól fel van öltöztetve, és gond nélkül jól el van látva mindennel. VaižgDD 19.

⁷Ugyanilyen jelentésben a múlt idejű szenvedő melléknévi igeneveket korábban az orosz irodalmi nyelvben is használták, lásd: П. С. Кузнецов, К вопросу о сказуемостном употреблении страдательных причастий в русском литературном языке XVIII и начала XIX века, «Труды Ин-та русского языка АН СССР», II, М—Л., 1950.

91

a tojások héja, tehát a fiókák már kikeltek. IvanLP II 97. Végül kompromisszumot k ö t ö t t e k. A tárgyalások az ismert „libával” értek véget. SimonVK I 269. Miután a második megrendelések kimentek, k é s z ü l ő d n i kezdtek az esküvőre, sört főzni, tehenet vágni. VaižgDD 52. Csak 50 éve jöttek rá, hogy az atom összetett, és még kisebb részecskékből áll. BaršF 176. Csak az hiányzik még, hogy egy ilyen malac (g o n d o l t a — Eoe) lökdössön és parancsolgasson nekem. SimonVK II 232.

§ 20. A múltbeli cselekvés jelentése egyes aktív befejezett alakokra is jellemző, nevezetesen a feltételes mód, valamint olykor az egyszerű múlt idő alakjaira. A feltételes mód aktív befejezett alakjait ebben a jelentésben nagyon gyakran használják, és a feltételes mód hiányzó egyszerű múlt idejét helyettesítik. A feltételes mód egyszerű alakjaival csak jelenbeli vagy jövőbeli feltételezett cselekvéseket fejezhetünk ki, míg a feltételes mód befejezett alakjai olyan múltbeli lehetséges vagy kívánatos, de meg nem valósult cselekvéseket jelölnek. Például:

Szerencsére még az ágyra esett, nem a földre: k ü l ö n b e n ö s s z e z ú z t a v o l n a m a g á t. ŽemR II 129. Ha i s m e r t e m v o l n a ilyen legényt, ha szigorú kis szíve napocskák hajlásával, hajnalok sugarával m e g h a j o l t v o l n a. JD I 843. Legalább a cséplés befejezéséig v á r t a k v o l n a... BaltPV I 120. Kis kezével olyan gyengéden, óvatosan simogatta meg Mykoliukas arcocskáját, mintha a szellő m e g c s ó k o l t a v o l n a. VaižgDD 55. A szomszédságban azonban egyetlen lány sem akadt, aki h á z a s o d n i a k a r t v o l n a a megözvegyült, jóképű férfihoz. SimonVK I 189.

A múltbeli lehetséges vagy kívánatos cselekvés kifejezésére mind a folyamatot, mind a befejezett eseményt jelölő igék feltételes módú aktív befejezett alakjait használják.

Az egyszerű múlt idejű aktív befejezett alakokat nagyon ritkán használják múltbeli cselekvés kifejezésére. Például:

A minap az én emberem Stagarónál d o l g o z o t t. Este egy darab kenyérkét hozott haza — Stagarienė adta. SimonVK I 182. Tehát a nyelv (szókincse) azt mutatja, hogy az aičiak már ősidők óta szántottak, boronáltak és vetettek. Még n e m v o l t a k sem a litvánok, sem a lettek, sem a poroszok különálló népként, külön nyelvvel, de mindezt már tudták. BūgKS p. 4. Amikor hazatértem, nem ismert meg — én akkoriban ilyen pilolįt v i s e l t e m. (Kal) DK.

I š v a d o s

1. Az összetett befejezett igealakok sajátos szerkezettel és sajátos alapvető nyelvtani jelentéssel rendelkeznek, amely kapcsolatban áll a megfelelő egyszerű igealakok jelentésével. Így az igeidők és módok egységes paradigmáját alkotják.

2. Az összetett befejezett alakok alapvető jelentése viszonyító-eredményjelölő: a befejezett alakok egy korábbi cselekvéssel elért eredményállapotot jelölnek, amely egy adott jelen-, múlt- vagy jövőbeli időpontban áll fenn. E jelentés fő ismertetőjegye, amely megkülönbözteti a megfelelő

92

az egyszerű igealakok jelentései két időbeli síkhoz való viszonyban állnak.

3. Az összetett befejezett alakokra a viszonyító-eredményjelentés két árnyalata jellemző: a konkrét eredményállapot jelentése és az általánosított eredményállapot jelentése. A befejezett alakok egyik vagy másik jelentésben való használata főként az igék aspektusától függ.

4. Bár a korábbi cselekvés révén elért eredményállapot jelentése az összetett befejezett alakokat alkotó múlt idejű melléknévi igenevek jelentéséből is következik, mégsem azonos azzal a jelentéssel, amellyel egykor az összetett állítmány névszói részeként vagy jelzőként szereplő melléknévi igenevek rendelkeztek, és amellyel olykor ma is rendelkeznek. Ezért az összetett befejezett alakok alapjelentése nem egyenlő az őket alkotó elemek grammatikai jelentéseinek összegével, hanem új grammatikai jelentés.

5. Az alapvető, azaz viszonyító-eredményjelentés mellett egyes befejezett alakokra a múltbeli vagy jövőbeli cselekvés jelentése is jellemző. A cselekvés jelentését leggyakrabban az eseményaspektusú igék szenvedő befejezett alakjai (a jelen idejű alakok kivételével), valamint a feltételes mód cselekvő befejezett alakjai fejezik ki.

RÖVIDÍTÉSEK

BaltPV — J. B alt ū š i s, Parduotos vasaros, I, Vilnius, 1957.

BarŠF — Prof. Dr. K. B a r š a u s k a s, Fizika, d. III—IV, Kaunas, 1950.

BilR — J. B i l i ū n a s, Raštai, I, Vilnius, 1954.

BūgKS — K. B ū g a, Kalba ir senovė, d. I, Kaunas, 1922.

CvR — P. C v i r k a, Raštai, III, VIII, Kaunas, 1949.

CiurlRR — S. Č i u r l i o n i e n ė-K y m a n t a i t ė, Rinktiniai raštai, III, Vilnius, 1956.

DaukRR — S. D a u k a n t a s, Rinktiniai raštai, Vilnius, 1955.

DK — A nyelvjárási atlasz cédulakatalógusa, a Litván SZSZK Tudományos Akadémiájának Litván Nyelvi és Irodalmi Intézete (mellette, zárójelben, a helység van feltüntetve).

DonelR — K. D o n e l a i t i s, Raštai, Vilnius, 1950.

GirR — L. G i r a, Raštai, I, II, Vilnius, 1953.

Gud-GuzKIT — A. G u d a i t i s-G u z e v i č i u s, Kalvio Ignot o teisybė, Vilnius, 1952.

HP — V. H a u f a s, Pasakos, vertė J. Balčikonis, Vilnius, 1962.

IvanLP — T. I v a n a u s k a s, Lietuvos paukščiai, II, Vilnius, 1959.

JD — Lietuviškos dainos, užrašė A. J u š k a, I—III, Vilnius, 1954.

Kal — Kalotė, Klaipėdos r.

KrėvDP — V. K r ė v ė, Dainavos šalies senų žmonių padavimai, Vilnius, 1957.

LKŽ — Lietuvių kalbos žodynas, I, II, III, V, VI, Vilnius, 1941—1956.

NėrP — S. N ė r i s, Poezija, Vilnius, 1954.

SimonVK — I. S i m o n a i t y t ė, Vilius Karalius, I, II, Vilnius, 1956.

SruogR — B. S r u o g a, Raštai, V, Vilnius, 1957.

TilyU — T. T i l v y t i s, Usnynė, Vilnius, 1949.

VaičRn — P. V a i č a i t i s, Rinktinė, Vilnius, 1954.

VaižgDD — V a i ž g a n t a s, Dėdės ir dėdienės, Kaunas, 1945.

VenclR — A. V e n c l o v a, Raštai, III, Vilnius, 1955.

VienR — A. V i e n u o l i s, Raštai, V, Vilnius, 1954.

ŽemR — Ž e m a i t ė, Raštai, I, II, Vilnius, 1956.

93

A litván irodalmi nyelv összetett befejezett igeidőalakjairól

Н. СЛИЖЕНЕ

Összefoglalás

A litván nyelv összetett befejezett igeidőalakjai a múlt egyszeri idejű, önálló lexikai jelentéssel bíró cselekvő melléknévi igenévvel vagy a múlt idejű szenvedő melléknévi igenévvel, valamint a būti „lenni” segédige ragozott alakjaival jönnek létre, például: yra pakvietęs,-usi, yra pakvietęs,-tas,-a, buvo pakvietęs,-usi, buvome pakvietę,-os, būtume pakvietę,-usios...

A jelen idejű befejezett alakok jelentésében, különösen a harmadik személyű alakokban, a múlt idejű melléknévi igenevek gyakran segédige nélkül is használatosak. Ezek az alakok kapcsolatban állnak a távoli múltból örökölt és a modern litván nyelvben széles körben használt névszói állítmánnyal.

Minden összetett befejezett alakot egy közös jelentés kapcsol össze. Eredményállapotot jelölnek a jelenben, a múltban vagy a jövőben, amelyet egy korábbi cselekvés hozott létre. Ez a jelentés két időviszonyhoz kapcsolódik, amelyek közül az egyik megelőzi a másikat. Mivel a cselekvés a korábbi időviszonyhoz tartozik, a beszédpillanattal csak közvetett kapcsolatban áll. Így az összetett befejezett alakok jelentése relatív. Mivel azonban az alapvető időviszonyban az a cselekvés által elért eredményállapot található, amely — akárcsak ennek az időviszonynak minden cselekvése és állapota — közvetlen kapcsolatban áll a beszédpillanattal, az összetett befejezett alakok jelentése nemcsak relatív, hanem eredményjelölő is.

Az összetett befejezett alakok relatív-eredményjelölő jelentése akkor mutatkozik meg leginkább, amikor ezeket az alakokat a megfelelő egyszerű igeidőalakok mellett használják. A cselekvés ilyenkor nemcsak az elért eredményállapotot, hanem a megfelelő egyszerű igeidőalakokkal kifejezett, vele egyidejű cselekvéseket és állapotokat is megelőzőként jelenik meg. Az összetett befejezett alakok a főmondat és a mellékmondat cselekvései közötti időviszonyok kifejezésére is használatosak.

Az összetett befejezett alakokra a relatív-eredményjelölő jelentés két árnyalata jellemző. Az első esetben konkrét, egy konkrét korábbi cselekvés által elért eredményállapotot jelölnek; a másodikban pedig egy általánosított, a meghatározatlan múlt valamely általánosított cselekvése által elért eredményállapotot. Az általánosított eredményállapot jelentése jóval gyengébben érzékelhető, ezért különösen az előtérbe kerül, hogy a cselekvés a meghatározatlan múlthoz tartozik. A befejezett igék befejezett alakjaira inkább a konkrét eredményállapot jelentése jellemző, míg a folyamatos igék alakjaira, különösen a jelen idejűekre, az általánosított eredményállapot jelentése.

Az elért eredményállapot jelentése a befejezett alakok összetételében szereplő melléknévi igenév jelentéséből ered, de már nem felel meg annak a melléknévi igenévnek a jelentésével, amely egykor annak a névszói összetett állítmánynak volt a része, amelyből a befejezett alakok kialakultak. Az összetett állítmányban a melléknévi igenév a tárgy korábbi cselekvésből fakadó tulajdonságát jelölte (jelenleg ezt a jelentést csak a jelzői melléknévi igenevek hordozzák). A befejezett alakok kialakulása során a melléknévi igenév jelentése fokozatosan közeledett az igééhez: a tulajdonságjelentés gyengült, a korábbi cselekvés jelentése pedig előtérbe került. Ezért a befejezett alakok ma nem annyira azt jelölik, hogy milyen az alany, hanem inkább azt, hogy mit tett vagy mit csinált. Így a befejezett alakok jelentése nem azonos a melléknévi igenév és a segédige grammatikai jelentéseinek összegével, hanem új grammatikai jelentés.

94

Az alapvető, viszonyító-resultatív jelentésen kívül egyes összetett befejezett alakok a múltbeli vagy jövőbeli cselekvés jelentését is hordozzák. Ezzel a jelentéssel nagyon gyakran a befejezett igék passzív befejezett alakjai fordulnak elő (a jelen idejű alakok kivételével). A feltételes mód aktív alakjai potenciális vagy kívánt, de meg nem valósult múltbeli cselekvést jelölhetnek. A múltbeli cselekvés jelentésében olykor a múlt idejű aktív alakok is előfordulnak.

Mivel valamennyi összetett befejezett alak szerkezete egységes, és közös, rájuk jellemző alapvető grammatikai jelentéssel rendelkezik, amely megfelel az ige megfelelő egyszerű igeidő-alakjai jelentésének, egységes ragozási paradigmát alkotnak.