…terület – „mi jut még eszembe?” Íme egy csokor példa: ichthyofauna, ichthiológia, ichthyosaurusok, iguanodonok, iguanák, tengeri fauna, tengeri tehén, tengeri káposzta, tengerililiomok, oroszlánfókák. Vajon azt az elvet követik-e, hogy lemondtak a távolabbi országok földrajzára jellemző szakszavakról? Hiszen az ichthyosaurusok csupán a madármedencéjű dinoszauruszok rendjébe tartozó hüllők egyik családját alkotják, ráadásul kihaltak. A felsorolt tengeri állatok semmi különösnek nem számítanak, ami indokolná külön megemlítésüket (a szótárban szereplő kifejezéseknek csak körülbelül egyharmada biológiai szakszó). A felsorolást tovább is lehetne folytatni. Még az a lehetséges kifogás sem állja meg a helyét, hogy állítólag úgy döntöttek, a mindenki által érthető kifejezéseket nem veszik fel a szótárba. Ha minden diák számára világos, mit jelent a település kifejezés, akkor ugyanilyen érthető az is, hogy mi a kisváros vagy a tanya.

Tehát a szótár megírása előtt tudni kell, kinek és milyen célra készül, illetve mekkora terjedelmű lesz. Ha iskolai használatra szánják, kerülni kellene az olyan szómagyarázatokat, mint a garždas: „laza és cementált kőzetek durva frakciója <...>” (talán jobb lenne a Földrajzi szótár magyarázata: „a tenger és a folyók vize által lekoptatott, legömbölyített kövek”). Ha a szótárban nem lehet a szakterület valamennyi kifejezését szerepeltetni, gondosan ki kell válogatni a szükségeseket elvontságuk, használati gyakoriságuk és a szakterület terminológiai rendszerében elfoglalt helyük alapján. Sokat segítene a szinonimák betűrendes elrendezése; tegyük fel, hogy a tanuló a tankönyvben az izohipsės kifejezéssel találkozik, a szótárban azonban nincs megmagyarázva; honnan tudná, hogy ebben az esetben a szintvonalas szócikknél kell keresnie a magyarázatot? Ha viszont találna egy „lásd: szintvonal” utalást, nem lenne félreértés. Emellett ez a litván szakkifejezések meghonosításának is valódi módja: az olvasó megtudná, hogy a „külön megszervezett nyilvános értékesítés, kereskedés, amely időszakosan működik egy meghatározott piacon” a varžytinės, más néven aukcionu, nem pedig fordítva.

Emellett kreatívan fel kellene használni a korábban megjelent, az adott szakterülettel foglalkozó kiadványok anyagát. Akkor nem születnének olyan esetlen kifejezések, mint a a földkéreg ingadozó mozgásai, amikor S. Agapov „Földrajzi szótárának” litván fordításában már egyszerűen a földkéreg ingadozásai szerepel. Tehát ahhoz, hogy a szótár valóban hasznos legyen az iskolások és más, földrajz iránt érdeklődők számára, tovább kellene fejleszteni, maga az ilyen kiadvány elkészítésének ötlete pedig kétségkívül jó.

Jurgita JĖRINAITĖ

II

Stasys Vaitekūnas szerkesztésében készült „Enciklopédiai földrajzi szó-

96

dyne” (Kaunas, “Šviesa”, 1994) straipsniai išdėstyti vienas po kito antraščių abėcėlės tvarka. Antraštės sukirčiuotos. Prie daugumos žodyno straipsnių, kurių antraštėje yra tarptautinių žodžių, pateikta etimonų. Žodynas skiriamas vidurinei bendrojo lavinimo mokyklai.

Az előszóban ez áll: „A korábbi, fordításban készült (többnyire orosz nyelvből fordított) szótáraktól és kézikönyvektől eltérően ebből a szótárból kihagytuk azokat a rendkívül helyhez kötött (helyi) és szakszavakat, valamint fogalmakat, amelyekre a litván iskolásoknak nincs szükségük, és amelyek a távolabbi országok földrajzára jellemzőek. Nagyobb figyelmet fordítunk a litván földrajzi terminológiára” (3. o.). Ennek ellentmondva azonban a szerző elmagyarázza, mi az Afrikai Fejlesztési Bank, a Daues-terv, az Európai Szén- és Acélközösség stb. Emellett a szótár számos, a földrajzzal alig összefüggő kifejezést is tartalmaz, például: chòlera „[gör. cholera < cholē – epe + rhéo – folyik], akut fertőző bélbetegség <…>” (34. o.). (Más betegségekről nem esik szó ebben a földrajzi szótárban. Miért éppen ezt a betegséget emelték ki?), nagykereskedelmi ár „az az ár, amelyen a gyártó nagy mennyiségben értékesíti áruit más vállalatoknak, szervezeteknek vagy a kiskereskedelemnek. Az áru nagykereskedelmi ára alacsonyabb a kiskereskedelmi áránál, amelyet az egyéni vásárló fizet” (41. o.), kiskereskedelmi ár „az az ár, amelyet a lakosság az árukért és szolgáltatásokért fizet. Mindig magasabb a nagykereskedelmi áraknál” (120. o.), rétegelt lemez „[ném. Furnier], lemez alakú faanyag. Lehet hámozott, fűrészelt vagy ragasztott. A ragasztott rétegelt lemez 3–9 vékony nyír- vagy égerfalapból áll, amelyeket úgy ragasztanak össze, hogy a szomszédos lapok farostjainak iránya merőleges legyen egymásra. Forró présben ragasztják. Vastagsága 1–12 mm <…>” (50. o.), darabbér-tétel „a teljesítményegységre jutó munkabér normája. Darabbérrendszer esetén alkalmazzák <…>” (73. o.), nyugdíj „[lat. pensio – fizetség, juttatás], megélhetési támogatás, amelyet rendszeresen folyósítanak az időseknek vagy azoknak, akik a törvényben előírt időt ledolgozták (= szolgálati időt teljesítették), a fogyatékossággal élőknek, illetve a kenyérkeresőjüket elvesztett családtagoknak” (147. o.).

Jó, hogy külön megmagyarázza, mit jelentenek a bio-, geo-, hidro- elemek, de az antropo-, sub- elemeket is meg lehetne magyarázni. Nem minden szakkifejezés felel meg a terminológia és a nyelvi kultúra általános követelményeinek. A szótárban még az Állami Nyelvi Bizottság határozatainak figyelmen kívül hagyására is akad példa, például: bartėriniai (=natūriniai (természetbeni) csere, liz in-gas= (hosszú távú bérlet), helyesírási hibák: fiòrdas (=fjordas). A radiozondas kifejezés helyett inkább a valódi „rádiószonda” illene ide. Nemegyszer a -inis képzős melléknevek helyett birtokos esetet kellene használni,

97

pl.: gazdasági (=gazdaság) reform, állami (=állam) bevételek, állami (=állam) kölcsönök, állami (=állam) bank, állami (=állam) költségvetés stb. A 224. oldalon szerepel az egységes energetikai rendszer kifejezés (az orosz единая энергетическая система alapján). Mellette próbálták kijavítani – közös energetikai rendszer, de mindkét kifejezés rossz. Helyettük a közös energiarendszer lenne megfelelő.

A terminusok magyarázatában helytelen terminusok is előfordulnak, például echolotas „elektronavigacinis (=elektroninis navigacijos) készülék a tenger mélységének ultrahanghullámokkal történő mérésére <...>”. Vajon a nyilvános földrajzi szótárban szereplő közgazdasági terminus, a kapitaliniai įdėjimai (89. o.) helyett nem lenne-e jobb a kapitaliniai įdėjiniai?

A szótárban nagyon kategorikus, ám pontatlan állítások is találhatók, például: „A nemzetközi nyelvek az angol és a francia” („Nyelv” szócikk, 87. o.); „A nemzetközi nyelvek az angol és a francia” („A világ nyelvei” szócikk, 145. o.). De valóban csak ezt a két nyelvet tartják nemzetközinek?

Itt nem célunk a szótár részletesebb értékelése. Ezúttal csupán az volt a cél, hogy rámutassunk néhány nyilvánvaló pontatlanságára és hibájára.

Gailutis LAUKAGALIS

GONDOLATOK A PEDAGÓGIAI TERMINUSOK SZÓTÁRÁRÓL

1993-ban jelent meg L. Jovaiša professzor által összeállított, igen hasznos értelmező és fordítói szótár, a „Pedagógiai terminusok”, amelyet a „Šviesa” kiadó 3000 példányban adott ki¹. Ez az első Litvániában megjelent, pedagógiai terminusokat tartalmazó értelmező szótár; mintegy 1000, az elméleti és alkalmazott pedagógia, annak története és módszertana körébe tartozó, gyakrabban használt terminust foglal magában. A szótárt más tudósok mellett nyelvészek is átnézték és hangsúlyjelezték, valamint lektorálták. A kiadvány tudósok, oktatók, tanárok, továbbá a tanári pályára készülő hallgatók számára egyaránt hasznos.

A szótár előszavában az áll, hogy ez „az ember nevelésével foglalkozó tudomány fogalmainak litván nyelvű leírására és rendszerezésére tett első kísérlet” (3. o.). Csakhogy már régóta rendelkeztünk egy ilyen művel, igaz, mindössze néhány évvel korábban, kéziratból első ízben kinyomtatott, befejezetlen professzor, St. Šalkauskis-féle munkával.

¹ J o v a i š a L. Pedagogikos terminai. K.: Šviesa, 1993, 264 p.

98