LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI II

LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA

AZ EGYESSZÁMÚ TÁRGY EGY HATÁROZÓSZÓVÁ VÁLÁSÁRÓL A MAI LITVÁN NYELVBEN

K. ULVYDAS

A tárgyesetnek a határozószókkal való valamivel szorosabb kapcsolatáról a mai litván nyelvben leginkább csak a főnév tárgyesetére gondolva beszélhetünk. Más ragozható szófajok (például a melléknevek és a melléknévi igenevek, amelyek mondatbeli fő funkciói a jelző és az összetett állítmány névszói részének kifejezése, továbbá a számnevek és a névmások, amelyekre ugyancsak egyáltalán nem jellemző a határozói szerep) egyes számú tárgyesetei – legalábbis azokban az esetekben, amikor önmagukban állnak, és nem alkotnak főnevekkel szerkezetet – nem mutatnak hajlamot a határozószóvá válásra vagy legalábbis a határozószókkal való szemantikai közeledésre. Meg kell azonban jegyezni, hogy még a határozószókhoz legközelebb álló főnévi tárgyesetek határozószói jellege is viszonylag csekély.

Az egyes számú tárgyeset valamennyi fajtája közül az időtartamot kifejező tárgyeset emelkedik ki a határozószókkal való valamivel szorosabb kapcsolata és határozószóvá válási hajlama révén, de csak abban a jelentésben és használatban, amikor inkább magát az időtartamot jelöli, nem pedig annak valamely pontosan meghatározott pontját („az idővonalon”). Az ilyen időtartamot kifejező tárgyeset a mondatban időhatározói szerepű, és a következő kérdésekre felel: mikor? mikor? melyik időpontban?

Erre az időtartamot kifejező tárgyesetre a litván nyelvben általában meglehetősen meghatározott főnévcsoport használatos, például: dieną, naktį, rytą, vakarą, pavasarį, vasarą, rudenį, žiemą, vidu(r)naktis, vidu(r)dienis, vidu(r)vasaris, vidu(r)žiemis, pirmadienis, antradienis, trečiadienis stb., amelyek a nap, a hét meghatározott időszakait, illetve az évszakokat jelölik.¹

E főnevek időtartamot kifejező tárgyeseteitől jelentésük és a határozószókkal való kapcsolatuk tekintetében alig különböznek a kārtas, svykis szavak időtartamot kifejező tárgyesetei, különösen akkor, amikor a cselekvés, állapot vagy esemény igen általános és meghatározatlan időpontját fejezik ki, nem pedig gyakoriságot (vö. a kārtą és svykį tárgyesetek jelentését a következő két mondatpárban: 1. Karta užklupo jis [Mačionis] Mykolą nešant iš upės abu nepilnus kibirus vandens Vn1P138. Bautis, pasirodęs svykį miestelyje ir sukiršinęs savo pasakojimais žmones, vėl prapuolė ŽRII261.; 2. Antanukas, kaip jį jau ne kartą

¹ Érdekes, hogy az itt tárgyalt jelentésben használt valamennyi főnév időtartamot kifejező tárgyesete mellett lehetetlen a tagadó birtokos eset használata. Ez az ilyen típusú időtartamot kifejező tárgyesetek és a mondat igéi közötti igen gyenge kapcsolattal magyarázható.

75

Agnieska mokė, paėmė Palmutę už rankutės ir atsistojo skersas VnlP161., Dar sykį apsižvalgęs, šunį paglostęs, [Kurmelis] įėjo iš vidų ŽRII10.

A litván nyelv néhány kutatója az itt említett főnevek időtartamot kifejező tárgyeseteit határozószóknak nevezi. Például J. Otrębski a dzienų, naktį, vasarų, žiemų, pavasarį, rudenį, kartų, nyelvjárási alakokat, amelyek az irodalmi nyelv dieną, naktį, vasarą, žiemą, pavasarį, rudenį, kartą, alakjainak felelnek meg, olyan időhatározóknak tekinti, amelyek időbeli funkcióban álló főnevek egyes számú tárgyesetéből keletkeztek².

Hangsúlyozni kell azonban, hogy amikor a litván nyelvben valamely szó vagy kifejezés határozószóvá válásáról vagy határozószói jellegéről döntünk, nem támaszkodhatunk kizárólag a szemantikai vagy szintaktikai funkcióra, hiszen például időhatározói szerepben a mondatban más ragozható szavak különféle, elöljárószóval vagy anélkül álló alakjai is szerepelhetnek – különféle eset- és elöljárós szerkezetek, amelyeket senki sem gondol határozószóknak tekinteni.

Mind az esetragos, mind az elöljárós szerkezetek határozószóvá válásának folyamatát a litván nyelv kutatói szinte egyáltalán nem vizsgálták; ezért nem meglepő, hogy a litván nyelvtanokban a határozószó az egyik legkevésbé tárgyalt szófaj. A litván nyelv grammatikai szakirodalmában a határozószó tárgyalása rendszerint a névmási határozószókra és a többi ragozható szófajból képzett olyan származékokra korlátozódik, amelyek sajátos képzőelemekkel rendelkeznek, s ezek világosan megkülönböztetik őket azoktól a ragozható szófajoktól, amelyekből kialakultak. A nyelvben azonban e határozószókon kívül bőségesen vannak olyanok is, amelyeknek nincs sajátos határozószói képzőelemük, és nem is csonka szavak: külső alakjuk teljesen megegyezik a megfelelő ragozható szófajok alakjaival, csupán esetjellegük és esetjelentésük halványult el, továbbá főszavukhoz – vagyis ahhoz a szóhoz, amelyből kialakultak – képest lexikai jelentésük megváltozott vagy elszigetelődött, és mondatbeli kapcsolataik is eltérnek a ragozható szófajokétól.

Az esetjelentés elhalványulása olykor annyira alig észrevehető, hogy az ilyen típusú szavaknak a határozószókkal való kapcsolatát vizsgálva valóban komoly nehézségekbe ütközünk.

Hogyan tárgyalja a szovjet orosz nyelvészeti szakirodalom a ragozható szófajok határozószóvá válásának kérdését?

A. B. Šapiro szerint az orosz esetek határozószóvá válásának folyamatával – elöljárószóval és anélkül – sok szerző foglalkozott munkáiban, de ezt a folyamatot A. M. Peškovskij világította meg a legvilágosabban³. Ezért itt nekünk is A. M. Peškovskij gondolatait kell bemutatnunk.

A szófajok közötti átmeneti eseteket vizsgálva A. M. Peškovskij hangsúlyozza, hogy ezek legnagyobb számban éppen a határozószók körében fordulnak elő, mivel az orosz nyelv valamennyi határozószava – a „prototipikusnak” nevezettek kivételével (ilyenek például: здесь, там, тут, тогда, всегда, és néhány más) – viszonylag nemrégiben alakult ki melléknevekből és főnevekből.

² Jan Ot rębski, Wschodniolitewskie narzecze twereckie, część I, gramatyka, 419, Kraków, 1934.

³ Проф. А. Б. Шапиро, Об образовании наречий в современном русском языке. — „Русский язык в школе“, № I, 31, 1947.

76

A melléknevek és főnevek határozószóvá válásának folyamatát A. M. Peskovszkij az egyik esetnek az általános ragozási rendszerből való „elszigetelődésében” látja. Ez az „elszigetelődés” – mondja A. M. Peskovszkij⁴ – rendkívül lassan ment végbe. Legalább hét tényezőt sorol fel⁵, amelyek ezt az „elszigetelődést” előidézték, mégpedig: 1. „az, hogy a többi eset fokozatosan kikerült a használatból, elhalt”; 2. „az, hogy ezeket nem a megfelelő eset teljes szójelentésében kezdték használni”; 3. „az, hogy magát a megfelelő esetet nem saját eseti jelentésében vagy nem abban a teljes szójelentésben kezdték használni, amelyben a többi esetet használják”; 4. „az, hogy a többi esethez képest valamiféle hangtani különbséget vett fel, nem számítva azokat a különbségeket, amelyekkel külön esetként már eleve rendelkezett”; 5. „az, hogy az összes többi eset is felvette ezt a különbséget”; 6. „az, hogy az elöljárószó az esettel egyetlen fogalommá olvadt össze, és kiszakította azt a rendszerből”; 7. „az összes vagy néhány tényező együttes hatása (és ez fordult elő a leggyakrabban)”.

A. B. Shapiro⁶ helyesen jegyzi meg, hogy az A. M. Peskovszkij által felvetett tényezők valójában csupán a főnevek és melléknevek határozószóvá válásának lehetséges következményei, nem pedig okai; a különböző formák határozószóvá alakulását ugyanis elsősorban az határozza meg, hogy a szavakat határozói szerepben használják, vagyis a szókapcsolatban határozói funkciót töltenek be. Ez a határozói funkció háttérbe szorítja a szó tárgyi jelentését; ebből következik mindaz, ami elszigeteli magát az esetet, gyengíti annak jelentését, amely idővel teljesen elenyészik, és az egykori esetalak teljesen határozószóvá válik.

A. B. Shapiro e megállapításai a litván nyelv ragozható szóalakjainak határozószóvá válási folyamatára is jellemzőek. Itt is a főnévtől a határozószó felé a szó határozói funkcióján, a szó tárgyi és formai jelentésének gyengülésén, az eset elszigetelődésén, végül pedig jelentésének teljes eltűnésén keresztül vezet az út.

Ha A. B. Shapiróval együtt a fent említett, A. M. Peskovszkij által felvetett tényezőket a főnevek és melléknevek határozószóvá válásának lehetséges következményeiként fogadjuk el, érdekes megvizsgálni, hogy a litván nyelvben a tárgyaltak szerint néha határozószónak tekintett időhatározói tárgyeset összefügg-e valamiképpen legalább az egyik ilyen következménnyel, vagy sem. A megfigyelés erre nem ad teljesen egyértelmű választ.

Mindenekelőtt hangsúlyozni kell, hogy minden olyan főnévnek – a régieknek és az újonnan alkotottaknak egyaránt –, amely időhatározói tárgyesetben áll, az összes többi esetét is használják. Ha némely eset használata nem is gyakori, vagy olykor nehezebben lehetséges, ez még nem jelenti azt, hogy potenciálisan nem léteznek.

Ráadásul a ragozási rendszerben e szavak minden esetét csaknem ugyanabban a „teljes szó szerinti” jelentésben használják. Ha például a dieną „reggeltől estig tartó időszak” szót vesszük, azt látjuk, hogy minden használatos esetben ugyanaz a szójelentés marad meg:

Beszélj gyorsan, rövid a nap B. Dienós már hosszú Krns. Dienai innen egy mérföldre hegy emelkedik Pč. A rossz napot gyommal kell elűzni Sch77.

⁴ А. М. Пешковский, Русский синтаксис в научном освещении, изд. 4-ое, 129, М., 1934.

⁵ Ugyanott.

⁶ Проф. А. Б. Шапиро, Об образовании наречий в современном русском языке. – „Русский язык в школе“, №1, 31—32, 1947.

77

A beteg napközben ismét jobban lett Šlap. Napközben mind a három iskolát bejárják Grš. Ilyen napon sehová sem lehet kimenni Rm. Adj át neki tőlem sok jókívánságot KII318. Az ilyen ruha csak meleg napokra való Šlap. Azon a napon meleg volt Er. Az alatt a néhány nap alatt jutottak el legszebben a tananyag ábécéjének végére rš. Ilyen borús napokon bizony nem valami nagy munka Rdm⁷.

A példák azt is mutatják, hogy a tárgyeset továbbra is megőrizte esetjelentését. Minden egyes esetben hol tárgyesetként, hol időhatározói, hol pedig módhatározói tárgyesetként érzékeljük.

Végül fonetikailag (a hangsúly helyét vagy a hanglejtést tekintve) az időt kifejező tárgyeset itt semmiben sem különbözik az adott szó többi tárgyesetétől.

Ha hasonló módon áttekintenénk az időt kifejező tárgyesetben használt többi szót is, azt is látnánk, hogy időt kifejező tárgyeseti alakjaik nem kapcsolódnak a főnevek és melléknevek fent említett határozószói alakulásának következményeihez. Tehát sem az időt kifejező tárgyesetnek az általános ragozási rendszerből való elkülönülése, sem pedig határozószóvá válása nem lehet jelentős mértékű.

Mindazonáltal, még ha mindezt figyelembe is vesszük, semmiképpen sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy egyes főnevek jelző nélkül használt időt kifejező tárgyesetei jelentésükben mégis valamelyest különböznek ugyanazon szó többi esetétől, valamint a jelzővel használt időt kifejező tárgyesetektől.

Vegyük azokat a jelző nélkül használt, időt kifejező tárgyeseteket, amelyek a nap, a napszak vagy az évszak bizonyos időszakait jelölik (dieną, naktį, rytą, vakarą, pavasarį, vasarą, rudenį, žiemą). Hiszen ha ezeket az időt kifejező tárgyeseteket jelző nélkül használjuk, senki sem vonja kétségbe, hogy jelentésük valamivel általánosabbá, mondhatni, bizonyos fokig elvontabbá válik. Például a következő mondatokban: Gyere nappal, ne este, illetve Gyere másnap, az első esetben a dieną jelentése általában „nappal”, nem pedig a nap valamely meghatározott időpontja; a második esetben a kitą dieną kifejezés már egy meghatározott időpontot hangsúlyoz, nem pedig általában a nappali időszakot. Éppen ez magyarázza egyes nyelvészek (például J. Otrębski) hajlamát arra, hogy az ilyen általánosított jelentésű időt kifejező tárgyeseteket határozószóknak tekintsék, annál is inkább, mert itt a jelentés általánosabbá válásához az is hozzájárul, hogy az említett tárgyesetek kizárólag mondatbeli határozóként használatosak. A használat pedig, mint fentebb már megjegyeztük, mindenekelőtt a ragos alakok határozószóvá válását határozza meg.

Ennélfogva a jelentés bizonyos fokú általánossága és a kizárólagos határozói funkció meglehetősen jelentős mértékben közelíti a jelző nélkül használt időt kifejező tárgyeseteket a határozószókhoz, miközben mintegy köztes állapotban hagyja őket a főnévi esetek és a határozószók között.

A főnévi esetek alakjainak határozószóvá válási folyamatát vizsgálva, különösen azokban az esetekben, amikor kétséges, hogy egy főnévi eset véglegesen határozószóvá alakult-e, a nyelvészek gyakran egy további döntési kritériumot is felvetnek: nevezetesen azt, hogy az adott eset kaphat-e melléknévi jelzőt. Ha valamely főnév vagy egy különálló esetalak használati köre szintaktikailag korlátozott, akkor csökken a vele egyeztetett jelzők száma⁸. „A melléknévi jelzővel való jelölhetőség teljes elvesztése főnév-

⁷ Žr. J. Balčikonis (red.), Lietuvių kalbos žodynas, 2, 343, 1947.

⁸ В. В. Виноградов, Русский язык, 380, М. — Л., 1947.

78

… alakjának határozószóvá alakulását. „E lehetőség jelentős csökkenése átmeneti állapot tünete”⁴⁹.

Vegyük most a litván nyelv időhatározói tárgyeseti alakjait, és nézzük meg, hogyan, mikor és milyen mértékben kapcsolódhatnak hozzájuk melléknévi és más jelzők.

1. Időhatározói tárgyeset egyeztetett jelzőkkel: a. melléknévi jelzőkkel: halottak estéjén, az utolsó éjszakán, halottak őszén, a legéjszakásabb éjszakán; b. névmási jelzőkkel: abban a pillanatban, éppen nyár közepén, ezúttal, ugyanazon a napon, azon a napon, másnap, egy napon, azon a reggelen, egy reggel, ezen az őszön, azon az őszön, ugyanazon az őszön, azon az éjszakán, egy éjszaka, azon az estén, ugyanazon az estén, éppen a munkacsúcs idején, a következő évben, ebben az órácskában, ezen a télen, a következő tavasszal, egy délután; c. névmási és melléknévi jelzőkkel: egy ilyen ünnepélyes órában, egy ilyen szép napon, abban a boldog órácskában, ugyanazon az esős reggelen; d. igenévi jelzőkkel: az elkövetkező napon, az elmúlt ősszel, az azelőtti nyáron, az elmúlt éjszakán.

2. Időhatározói tárgyeset egyeztetett és nem egyeztetett jelzőkkel: azon az őszi éjszakán, azon a választási tavaszon, egy tavaszi napon, egy olyan ünnepnapon a farsang utáni időszakban, egy forró nyári délutánon.

3. Időhatározói tárgyeset nem egyeztetett jelzőkkel: az előadás napján, az aratás hónapjában, a választási tavasszal.

Az eddigi példák világosan mutatják, hogy az időhatározói tárgyesetben álló szavak a litván nyelvben széles körben kaphatnak egyeztetett (melléknévi, névmási, számnévi, igenévi), egyeztetett és nem egyeztetett, valamint kizárólag nem egyeztetett jelzőket. Magától értetődik, hogy azokban az esetekben, amikor bármilyen jelző szerepel, nem beszélhetünk az időhatározói tárgyeset határozószói jellegéről, mivel maga a jelző is kiemeli az időhatározói tárgyeseti alak esetjelentését, és amíg az esetjelentés világosan fennmarad, a szó még nem vált határozószóvá.

A megadott példákban az időhatározói tárgyeset esetjelentését egyaránt erősítik az egyeztetett jelzők, amelyek szintén ugyanabban az esetben állnak, valamint a nem egyeztetett jelzők, amelyek az időhatározói tárgyeseti alakkal vonzatviszonyban kapcsolódnak össze. Mindkét esetben egyértelmű főnevekkel van dolgunk. Még az olyan szerkezetben is, mint a legéjszakásabb éjszakán, fennmarad az esetjelentés, mert azt itt egy sajátos, egyedi képzésű, az azonos tövű főnévvel egyeztetett melléknév erősíti.

Egyes időfogalmat kifejező főnevek, például: pillanat, órácska, óra, hét, hónap, év stb., időhatározói (nem pedig eseményt jelölő!) tárgyesetben jelző nélkül egyáltalán nem állhatnak. Az irodalmi nyelvben gyakran csak jelzőkkel használatos időhatározói tárgyesetben az olyan főnevek is, mint késő délután, este, munkacsúcs, délután és hasonlók. Ez is az időhatározói tárgyeseti alakok főnévi jellegét és esetjelentésük fennmaradását mutatja azokban az esetekben, amikor az időhatározói tárgyesetnek jelzői vannak.

Ha van valami közös az egyrészt jelzőkkel használt időhatározói tárgyeseti alakok és másrészt a határozószók között, akkor az csupán az időbeli jelentésük, amely egyébként leginkább az időhatározókra jellemző, valamint szintaktikai funkciójuk: mind a főnévi időhatározói tárgyeset, mind az időhatározó a mondatban időhatározói körülmény kifejezésére szolgál.

Б. Б. Виноградов, Русский язык, 308–381, М. – Л., 1947.

79

Ezzel véget is ér a jelzővel használt időhatározói accusativusok és határozószók közös vonása. Magának az egyik és a másik csoportnak a természete, más mondatrészekkel fennálló szintaktikai kapcsolatai, olykor formai sajátosságai továbbra is eltérő jellegűek.

Azonban bizonyos, korábban már említett főnevek csoportja, amelyekkel rendszerint a nap, a hét és az év időszakait nevezzük meg (dieną, naktį, rytas, žiema, vasara, pavasaris, ruduo, pirmadienis, antradienis, trečiadienis...), időhatározói accusativusban jelzővel és jelző nélkül egyaránt használatosak. Talán csak a vakaras főnév időhatározói accusativusa tér el némileg: jelző nélkül legalábbis az irodalmi nyelvben nemigen használjuk, valószínűleg azért, mert mellette van a vakare időhatározói inessivus, amelyet éppen többnyire jelző nélkül használunk, és amely szinte teljesen határozószóvá vált. A kartas, sykis. típusú főnevek időhatározói accusativusa szintén használatos jelzővel és anélkül.

Mindezeknek a szavaknak az időhatározói accusativusa jelző nélkül közelít leginkább a határozószókhoz, jobban, mint bármely más esetben, amikor ezt a ragot használják. Az említett főnevek jelző nélkül használt időhatározói accusativusa valamivel általánosabb, elvontabb lexikai jelentésű, mint azokban az esetekben, amikor jelzővel áll.

Néha egyes időhatározói accusativusok előtt olyan időhatározók szerepelnek, mint a anksti, vėlai, vakar, rytoj; ezek egyáltalán nem erősítik az eset jelentését, hanem éppen ellenkezőleg, még inkább háttérbe szorítják azt, mintha az accusativusokkal együtt megkövesedett határozói szerkezeteket alkotnának, például: anksti rytą, rytoj naktį, vėlai rudenį, rytoj rytą; vö. a tájnyelvi vidury naktį. kifejezést is.

Egyúttal meg kell jegyezni, hogy az olyan időhatározói accusativusi szerkezetek, mint a dieną naktį, dieną naktele, dieną ir naktį, rytą vakarą, žiemą vasarą, amelyeket rendszerint jelző nélkül használunk, többnyire szintén rendkívül általános jelentésűek, és igen közel állnak a határozószókhoz, szinte teljesen határozói szerkezetekké válva.

A jelző nélkül használt időhatározói accusativusok sem azonos mértékben közelítenek a határozószókhoz. Ez az egyes szavak vagy csoportjaik lexikai jelentésétől függ. Mondjuk, az olyan időhatározói accusativusok, mint a kartą, sykį, dieną, naktį, rytą, vakarą, pavasarį, vasarą, rudenį, žiemą, közelebb állnak a határozószókhoz, mint a pirmadienį, antradienį, trečiadienį.... Különösen nehéz elhatárolni a határozószóktól a kartas, sykis szavak időhatározói accusativusát, mert jelentésük nagyon általános; ezenfelül ezeknek a szavaknak csak az időhatározói accusativusa rendelkezik erősebb temporális jelentéssel, és éppen e jelentésbeli sajátosságok miatt kezd valamelyest elszigetelődni a ragozási rendszertől. Az azonban, hogy jelzőt is kaphatnak, nem engedi, hogy ezeket a határozószókhoz legközelebb álló szavakat teljesen kizárjuk a főnevek közül.

J. Jablonskis egyetlen művében sem sorolta a jelzővel és jelző nélkül használt időhatározói accusativusokat a határozószók közé, noha egyébként igen tágan értelmezi a határozószó kategóriáját: bizonyos esetekben még a főnévi igenevet is ide sorolja, a célhatározói igenevet és a határozói igenevet pedig kivétel nélkül határozószónak tekinti. J. Endzelīnas sem tartja ezeket az accusativusokat határozószóknak; műveiben a lett és a litván nyelv accusativusi eredetű határozószavainak példájaként csupán olyan alakokat közöl, mint a šiandien (la. šūodien), šiąnakt (la. šūonakt), šįmet (la. šūogad), vienasỹk (la. viēnreiz), továbbá a lett drusku, drusciņ, šūorit,

80

šiovakar, šūonedėl, šiuosasar, rīt(u),, egyúttal megemlítve a latgalei vosor és žiem alakokat, amelyek accusativusi vagy instrumentálisi eredetűek¹⁰.

Az időhatározói accusativuson kívül a mondatban egyes szavak hosszúságot, gyakoriságot, illetve tartózkodást kifejező accusativusa is betöltheti a cselekvés vagy állapot időbeli körülményének szerepét.

Az első típusra a következő kérdésekkel kérdezünk rá: meddig? mennyi ideig? (Egész nap, és másnap is meleg és kellemes idő volt a Taručiai családnál CvRVIII1118. Egy rövid ideig látható volt, amint egy kis embercsoport tűnt fel a dombon ib225).

J. Jablonskis nem különíti el a gyakoriságot kifejező accusativust, és még ezt a terminust sem használja, de példákat hoz ennek az accusativusnak a használatára, amikor a „hosszúság, távolság és vonóhúzás accusativusáról” beszél¹¹. A gyakoriságot kifejező accusativusszal a következő kérdésre felelünk: milyen gyakran? (vö. Minden reggel, még pirkadat előtt, Kerpelė, a kereskedő most végigballagott az utcán Blt¹sPvas252).

A tartózkodást kifejező accusativusszal (amelyet J. Jablonskis külön tárgyal, de valójában közelebb áll a „hosszúság, távolság és vonóhúzás” accusativusához, mint a gyakoriságot kifejező accusativushoz) a következő kérdésekre felelünk: meddig? mennyi ideig? J. Jablonskis kizárólag arra alapozva különíti el, hogy „leggyakrabban a mozgást vagy helyváltoztatást jelentő igék után használatos annak jelölésére, hogy valaki egy időre elmegy, távozik vagy megáll, ott hagy valakit tartózkodni, vendégeskedni, pihenni...”¹² (például: Az őr egy percre elhúzódott az ablakocskától JbL76).

Mindeme accusativusok határozószókhoz való jelentősebb közeledéséről is csak akkor beszélhetünk, ha nem kapnak jelzőt. De ennek a közeledésnek a mértéke itt is az egyes szavak vagy szókapcsolataik jellegétől függ.

Temporális jelentésük és a mondatban betöltött körülményhatározói funkciójuk alapján a következő accusativusok vagy más szavakkal alkotott szerkezeteik állnak feltűnően közel a határozószókhoz: trupūtį, trupūčiuką, galėlį, galiuką, mažumą, mažumėlę, akimirka, valandėlę, dieniukę, dienelę, kartą, sykį (ne kartą, ne sykį), kąs dieną, kąs rytą, kąs metą, kąs vakarą, kąs žiemą, kąs vasarą, visą dieną, kitą sykį stb.

Ezek a szavak és szerkezeteik nem kisebb mértékben közelítenek a határozószókhoz és a határozói szerkezetekhez, mint a korábban tárgyalt időhatározói accusativusok. Ezt mutatja, hogy némelyikük, például a trupūtį, trupūčiuką, mažumėlę, a nyelvhasználatban egyáltalán nem szívesen vesz fel jelzőt, a kąs dieną, kąs rytą... szerkezetek pedig hajlamosak a teljes határozószóvá válásra (kasdieną, kasdien, kasdie...). Az említett accusativusokat és más, nem elhomályosult végződésű szavakkal alkotott szerkezeteiket (dieną, kitą sykį) azonban nem tekinthetjük teljesen határozószóvá vált alakoknak, mert nem szakadtak el teljesen a ragozási rendszertől, mellettük más esetek is használatosak; ezenkívül ezek az accusativusok és szerkezeteik nem veszítették el teljesen a jelző felvételének lehetőségét (még a kąs + accusativus szerkezet is kaphat jelzőt, például: kąs mielą dienelę, kąs žiemą dienelę).

Az időmennyiséget kifejező accusativusok mellett meg kell említenünk azokat az accusativusokat is, amelyekkel egy tárgy, tulajdonság vagy cselekvés mennyiségét fejezzük ki. Ezekben az accusativusokban gyakran ugyanazok az alakok szerepelnek, mint amelyek az időmennyiséget is kifejezik, például: kruopelę, kruopelytę, kruopelytę, gėlą, galėlį, galiūtį, galiuką, trupūtį, tru-

¹⁰ Lásd J. Endzelīns, Latviešu valodas gramatika, 600, Rīgā, 1951, valamint ugyanő, Baltu valodu skaņas un formas, 228, Rīgā, 1948.

¹¹ Lásd Rygiškių Jonas, Linksniai ir prielinksniai, 74, Kaunas, 1928.

¹² Lásd ugyanott, 75–76.

6. Kalbotyros klausimai II.

81

putėli, trupučūka, truputytį, šmotą (<lenkų szmat) stb.; vö. az irodalmi nyelvben nem használt és abban szükségtelen alakokkal is: biški, biški, biškėlį, biškutį, biskiučiuką (<vokiečių bischen).

Ezek a tárgyesetek, amikor a mondatban mennyiségi módhatározói szerepet töltenek be, szintén jelentősen közel kerülnek a határozószókhoz, de egyáltalán nem válnak határozószóvá, ahogyan az időhatározóként használt, jelző nélküli tárgyesetek sem.

Így azt látjuk, hogy a mondat határozóinak kifejezésére használt főnévi tárgyesetek, bár jelentősen közel kerülnek a határozószókhoz, különösen azokban az esetekben, amikor nincs jelzőjük, a mai litván nyelvben mégsem képesek létrehozni a közönséges (nem összetett) tárgyesetből képzett határozószók valamelyest határozottabban kialakult típusát. Az ilyen tárgyesetekről legfeljebb annyit lehetne mondani, hogy kétségtelenül a főnév és a határozószó közötti átmeneti stádiumba kerültek.

Összességében hangsúlyozni kell, hogy a főnévi tárgyeset (egyes és többes számban egyaránt) azon esetek egyike, amelyek teljes alakjukban (megtartott végződéssel) még határozói funkcióban sem hajlamosak határozószóvá válni; ez alól kivételt képeznek a rövidülés, különösen pedig a más beszédrészekkel vagy más szavakkal való összeolvadás esetei (kart¹³<kartą, vakar<vakarą¹⁴, šiandien, šiandieną<šian dienan, šįnakt<šią naktį, vienąkart<vieną kartą, šįmet<šį metų, anąsyk<aną sykį, visadien<viesą dieną...). Egyébként A. Leskynas¹⁵, J. Endzelynas¹⁶ és más nyelvészek még a vakar szót is egyes számú inessivusból eredeztetik. K. Būga azonban ezzel kapcsolatban a következő megjegyzést tette: „Hogy a vakar... határozószó a vakarė inessivusból származnék, azt aligha hinné el bárki is Leskynasnak Litvániában. Mindenki számára világos, hogy a vakar a vakarą tárgyeset lekopott alakja. A vakarė alakból vakar alakot kellene kapnunk”¹⁷.

Meg kell jegyezni, hogy a lekopott végződésű, határozószóvá vált, más beszédrészekkel vagy más szavakkal össze nem olvadt főnévi tárgyesetekből a litván nyelvben rendkívül kevés van: alig egy-kettő (vö.: kart, vakar, ha ez utóbbi határozószó valóban tárgyesetből származik).

A nyelvben összehasonlíthatatlanul gyakoribbak az összetett, tárgyesetből képzett határozószók, amelyek első tagja névmási, melléknévi, számnévi, ritkábban főnévi vagy határozószói, második tagja pedig főnévi (többnyire lekopott, ritkábban megtartott végződésű főnévi tárgyeset). Ezért időzzünk el kissé e határozószók képzési tendenciáinál, és osszuk őket legalább néhány csoportba.

1. Névmási + főnévi tag

Azok a képzések, amelyekben az első tag névmás, a második pedig egy főnév megcsonkult, deformálódott vagy (alkalmanként) megőrzött végződésű accusativusa, a határozói értékű összetett accusativusok között a legjelentősebb csoportot alkotják.

¹³ Vö.: Vajon egyszer észhez tér? stb.

¹⁴ Itt nem szabad említés nélkül hagyni, hogy a vakar ’tegnap’ ugyanilyen bizonyossággal a vakaro ’este’ genitivusából is származtatható volna.

¹⁵ A. Leskien. Litauisches Lesebuch mit Grammatik und Wörterbuch, 177, Heidelberg, 1919.

¹⁶ J. Endzelīns. Baltu valodu skaņas un formas, 228, Rīgā, 1948.

¹⁷ K. Būga. Kalba ir senovė, 1, 160, Kaunas, 1922.

82

a. A kas névmás és a főnév accusativusa¹⁸: kasdiẽną, kasdiẽn, kasdiẽ, kasnãkt, kasvãkar, kasšiẽm.

b. A tà névmás accusativusa és a főnév megcsonkult vagy deformálódott végződésű accusativusa: tandẽn, tandẽj, tañdėj, tandẽi, tądien, tądien, tądien, tąkart, tąnakt, tąnedėl hibrid alak: „azon a héten; azon a vasárnapon”, tąžiem.

c. Az anàs, anà névmás teljes, illetve megcsonkult vagy deformálódott accusativusa és egy főnévi tag: anañčės hibrid alak: „akkoriban”, anañdien, anańdė, anańdė, anãdien, anãdie, anãdėj, anańdėj, anańdienai, anańdai, anańdai, anańdies, anańdienais, anąkart, anąmẽt, anąmẽt, anąryt, anąšįk, anąvakar.

d. A šìs, šì névmás accusativusa és egy főnévi tag: ši̇̀kart, ši̇̀met, ši̇̀ryt, ši̇̀syk, šįvakar¹⁹, šiandieną, šiandien, šiande, ši̇̀ndei, šiandei (= šiandei?), šianđėj, šiañdie, šiandiej, ši̇̀nakt, šiąnakt, šiąnedėl hibrid alak: „ezen a héten; ezen a vasárnapon”, šiąvakar, ši̇̀žiem.

Néha a nyelvjárásokban szokatlanabb szóösszetételi esetek is előfordulnak itt; vö. a žemaitiai šianpadiẽną.

e. A šiokià névmás accusativusa és a dienà ’nap’ főnév megcsonkult vagy deformálódott végződésű accusativusa: šiokiandėj (šiokiandėi?), šiokiādien.

f. A kurì névmás és a dienà ’nap’ főnév megcsonkult accusativusa: kuriādien.

g. A kìtas, kìta névmás accusativusa és egy főnévi tag: kitandien, ki-tandie, kitądien, kitādie, kitañdei, kitañdie (vö. a még össze nem olvadt kitą dieną, szókapcsolattal, amelyben mindkét szó hangsúlya megmaradt), kitąkart, „máskor; valamikor régen”, kitąmet, kitąmėt, kitąnedėl hibrid alak: „jövő héten; jövő vasárnap”, kitąsyk, „nem most, hanem legközelebb, a következő alkalommal; valamikor régen; hajdan; néha; korábban”.

Néha az első tag végződése is lekopik: kitsyk.

h. A kiekvienas, kelintas, visas névmások accusativusa és egy töredékes főnévi tag: kiekvienąkart, kelintąsyk, visąčės hibr. visądien.

2. M e l l é k n é v i + f ő n é v i t a g

Itt elsőként a melléknév accusativusa áll (többnyire megtartott végződéssel), a második tag pedig egy töredékes főnév: amžinądien „semmiképpen, semmi pénzért, soha; egyáltalán nem”, amžindė „ugyanaz”, amžindẽn „ugyanaz”²⁰, prāstandei „hétköznap, munkanapon”, šventądien.

3. S z á m n é v i + f ő n é v i t a g

a. Tőszámnév és töredékes főnév: vienadien, vienaṅkart, viena-syk, šešìskart, šešìssyk, šimtąkart.

¹⁸ Megjegyzendő, hogy ezeknek a határozószóknak a töredékes második tagja egyes esetekben akár nominativusi eredetű is lehet.

¹⁹ E képzések közé sorolandó a Dusetai nyelvjárásban előforduló šiapavasar. Itt, miután elhalványult a nemi jelentés, a hímnemű névmás helyett valószínűleg azoknak a határozószóknak a mintájára használták a nőnemű accusativust, amelyek első tagja nőnemű.

²⁰ Néha, különösen akkor, ha az első tag végződése itt lekopott, lehetetlen megállapítani, hogy accusativusi, nominativusi vagy végül instrumentalis eredetű határozószóval van-e dolgunk; vö. az amžina diena frazeológiai kifejezést: „semmiképpen, amíg él, nagyon, rendkívül” a következő mondatban: Amžina diena nenorėjo slv.

83

b. Sorszámnév és csonka főnév: pirmąkart, pirmąsyk, antrąkart, antrądie, antrądien, antrandien, antrandien, antrąryt, antrąsyk, trečiąroz hibr., aštuntądien ²¹.

4. Főnév vagy határozószó + főnév

Ritkább esetekben az első tag főnévi tárgyeset vagy határozószó, a második tag pedig főnévi tárgyeset (megtartott vagy csonka végződéssel): põrąkart, põrąkart, rytorytą „a reggel reggelén”, vãkarryt „tegnap reggel”, vãkarnakt „tegnap éjjel”.

Az összetett, csonka határozószók itt közölt áttekintése azt mutatja, hogy némely típusuk (pl. névmás+főnév) igen gyakori. Az itt bemutatott összetett alakok közös jellemzője, hogy többségükben a második tag csonka. Míg az első tagok meglehetősen változatosak, a második tagok száma különösen korlátozott. Második tagként többnyire a dieną, naktis, rytas, vakaras, vasara, pavasaris, kartas, šykis főnevek csonka tárgyesetei szerepelnek. Ezek, mint látjuk, ugyanazok a tárgyesetek, amelyek egyébként is, más szavakkal össze nem olvadva, időhatározóként használva, leginkább közelítenek a határozószókhoz, de teljesen nem képesek azzá válni.

Vizsgált anyagunk tehát világosan mutatja, hogy a főnév egyes számú tárgyesete, amely erős tárgyi jelentése miatt nem képes teljesen határozószósulni (még azokban az esetekben sem, amikor határozóként szerepel, és nincs jelzője), mégis eljut a határozószói használatig, csakhogy más utakon és más formában (más szófajok tárgyeseteivel vagy más szavakkal összeolvadva, végződését pedig többnyire elveszítve és eltorzulva).

Ezt az anyagot vizsgálva egy másik rendkívül érdekes jelenség is felmerül. Már láttuk, hogy a jelzővel rendelkező időhatározói tárgyesetek, vagyis a szerkezetet alkotók, még kevésbé hajlamosak a határozószósulásra, mint azok, amelyeknek nincs jelzőjük, mivel a jelző túlságosan is megerősíti és hangsúlyozza az eset jelentését. Könnyen megfigyelhetjük azonban, hogy az itt tárgyalt összetett, tárgyeseti határozószók valójában nem mások, mint az egykori jelzők és jelzett szavaik összeolvadásai. Így tehát a határozóként álló, jelzővel rendelkező tárgyesetek is határozószósulhatnak jelzőikkel együtt, bizonyos feltételek mellett. Ezt mindenekelőtt határozói funkciójuk teszi lehetővé.

A főnévi tárgyesetek és az azokat minősítő névmások, számnevek, valamint melléknevek határozóként használt kapcsolatai a határozószósulás folyamatában lexikalizálódnak, egyetlen összetett szóvá olvadva össze; ennek rendszerint a második tagja torzul el (végződése csonkul vagy más módon változik meg). A végződések deformálódása vagy megváltozása valószínűleg fonetikai okokból, a hangsúlyviszonyok miatt, illetve a kiejtés megkönnyítése érdekében következik be. A végződések változásának és deformálódásának legfontosabb oka azonban itt maga a határozószósulás folyamata: a határozószósult eset végződése elveszíti az esetragjelölő funkcióját, ezért könnyen ki van téve fonetikai változásoknak és deformálódásnak.

²¹ Érdekes, hogy egyes nyelvjárásokban az ilyen csonka összetett határozószók láthatólag birtokos esetekből is keletkeznek, vö. vienokart, pirmokart, (Vienokart skrenda pulkas krunkų [varnų] Bien. Pirmokart nuvė vyresnysai sūnus vartuit [saugoti] ib.). Vienokart, pirmokart feltehetően a vieno karto, pirmo karto. szerkezetekből fejlődtek ki.

84

Végül meg kell jegyezni, hogy az itt tárgyalt határozószók egyúttal a távoli múlt tanúi is. Első tagjuk olykor megőrződő régi accusativusi végződése (vö. kitandie<kitan dienan) arra utal, hogy az ilyen típusú határozószók már nagyon régtől fogva képződnek a litván nyelvben, amikor az accusativus régi, n hangot tartalmazó végződései még épek voltak.

Az összetett, megcsonkult accusativusi határozószók közé sorolhatók azok az alakulatok is, amelyek első tagja a per elöljárószó, második tagja pedig egy főnév megcsonkult accusativusa, például: percien hibr. (<per cienia) „túlságosan”, perdien pergavėn, hibr. „a nagyböjtön át”, pernakt, pernákį, pernedėl hibr. „egy héten át; vasárnap”, perryt „egész reggel”, pervá­sar, peržiem, paržiem.

Itt is, mint láthatjuk, második tagként főként a nap, a napszakok, a hét időtartamait vagy az évszakokat jelölő főnevek megcsonkult accusativusai szerepelnek. Mivel egyes nyelvjárásokban – például Kaniavában (Varėna) – a per elöljárószót e főnevek nominativusával használják (per rudū, per žiemą, per vāsarą stb.), egyes esetekben az említett határozószók nominativusi eredete is feltételezhető.

Meg kell említeni azokat az elöljárószós szerkezeteket is, amelyek révén a nyelvben viszonylag kis számú egyes számú accusativusi határozószó jött létre. E szerkezetek első tagja elöljárószó, második tagja főnévi accusativus (ritkábban semleges nemű melléknév nominativusa–accusativusa vagy hímnemű melléknév accusativusa), olykor pedig egy főnév a hozzá tartozó jelzővel vagy akár más szófajú szó, például: į valią „elegendően, teljesen”²², per dalį „kissé, egy keveset”, per plauką „hajszál híján”, per šalį „oldalról”, per velnią „nagyon, rendkívül”, per ilgą „hosszabb idő alatt”, per ilgą „ugyanott”, per visą pilvą „nagyon, teljesen (a kvailas ’ostoba’ melléknévvel)”, per vieną „együtt, közösen, egy kupacban”, per savę „egymaga, saját erejéből”, per visądien, per visąnakt, prõ ankštą, prõ auštrą, prõ dieną, prõ naktį, prõ tamsą, prõ pirštus „nagyon korán, éppen hajnalban vagy még korábban”, „közvetlenül hajnal előtt”, „sötétedéskor, alkonyatkor”, „felületesen, úgy nézve, hogy közben nem reagál (a žiūrėti ’nézni’ igével)”, nė prõ šalį „nem rosszul”, už dyką „ingyen, díjtalanul”.

A teljes végződésű accusativus, mivel önmagában nem képes teljesen határozószóvá válni, elöljárószókkal vagy más esetekkel együtt olyan határozószói szerkezeteket alkot, mint dieną į dieną „nap mint nap”, kamp̃s į kampelį „minden zugban”, rýts į rytą „minden reggel”, tvõrą į tvõrą „nagyon közel, a szomszédban”, niẽką gyvą „egyáltalán nem”, gyvą velnią „nagyon sokat”. E legutóbbi szerkezeteket azonban vessük össze az olyan kijelentésekkel, mint Gyvas kelmas čia tų akmenų Krtn., Šiemet grybų gyvą balą Slm., Ožų laike gyvus kelmus Ggr., amelyekben a gyvas kelmas, gyvą balą szerkezetek ragozhatók, sőt számban is változhatnak (vö. gyvus kelmus), ezért ilyen esetben nem helyes határozószói szerkezetnek tekinteni őket.

Az egyes számú accusativus és a határozószók viszonyának, valamint határozószóvá válásának eseteit megvizsgálva a következő következtetésekre jutunk:

²²Vö. mód- vagy mennyiséghatározóként használt többes számú szerkezetekkel: į valias „elegendő mennyiségben” (Anie visą ko turi valias Užv.), į pietas „délben, déltájban” (Šį pietas pašokusį G²².), per akis „szem előtt, láttára” (Per akis meluoja Ds.), „elegendően, sok” (Per akis bus [užteks] Alk.).

85

1. Az egyes számú accusativus erőteljes tárgyi jelentése miatt még mondatrészi határozóként sem hajlik arra, hogy teljesen határozószóvá váljon.

2. Ha felismerhető is az accusativus valamivel szorosabb kapcsolata a határozószókkal, ez csak olyan főnevek esetében áll fenn, amelyek napszakokat, a nap vagy a hét időtartamait, illetve évszakokat jelölnek (dieną, naktį, vakarą, rytą, vasarą, žiemą, rudenį, pavasaris...), vagy nagyon általános, meghatározatlan időt (kartas, sykį...) jelölnek.

3. E főnevek accusativusai azonban jelzővel ellátva ismét eltávolodnak a határozószóktól, mert a jelzők megerősítik esetjelentésüket.

4. E főnevek accusativusai csak összetett szavak tagjaiként kerülhetnek a határozószók kategóriájába.

5. A jelzőikkel – más szófajú szavak (többnyire névmások) accusativusaival – összeolvadva az említett főnevek accusativusai rendszerint deformálódnak: végződésük megcsonkul, hangalakjuk megváltozik. E deformálódást a határozószóvá válás folyamata idézi elő, amelynek során a végződés elveszíti esetjelölő szerepét.

6. Egyes összetett, megcsonkult accusativusi határozószók első tagja a második tag védelmében mindmáig megőrzi az accusativus régi, n mássalhangzót tartalmazó végződését. Ez a jelenség a legnyilvánvalóbban mutatja, hogy a temporális jelentésben használt accusativusok jelzőikkel való összeolvadásának, határozószóvá válásának és lexikalizálódásának folyamatai már a távoli múltban megkezdődtek, legkésőbb akkor, amikor a ragozható szófajú szavak accusativusainak még ép, n hangot tartalmazó régi végződése volt.

7. Az összetett, egyes számú accusativusi határozószók viszonylag kis csoportját határozószóvá váló vagy már határozószósult szókapcsolatok egészítik ki, különösen az elöljárószós szerkezetek, amelyekben az accusativus hordozza a szerkezet alapjelentését.

8. E szerkezetek legfontosabb, alapjelentést hordozó tagja is többnyire főnév.

9. Más szófajú (nem főnévi) szavak egyes számú accusativusai önmagukban szintén szinte egyáltalán nem válnak határozószóvá, hacsak nem tekintjük határozószónak a ką névmás accusativusát az olyan kijelentésekben, mint ką mums rūp Plaučiūns? Dn., ką mums mačys priprovas, ką mūsų triūšeliai? ib.²³. Még maga a ką névmás accusativusa is csak a tik ką „nemrég” és a ką tik „ugyanott” szerkezetek tagjaként válik teljesen határozószóvá (Tìk ką išėjo i vė sugrįžo Šlap. Ką tik mačiau jį einant pro šalį ib.)²⁴.

²³Lásd: E. Fraenkel, Syntax der litauischen Kasus. – „Tauta ir žodis“, V. kötet, 84–85, Kaunas, 1928.

²⁴Vö. ugyanott.

RÖVIDÍTÉSEK

Alk – Alksnėnai, Vilkaviškis járás.

B – Lexikon Lithuanico – Germanicum et Germanico – Lithuanicum,... von Jacobo Brodowski,.. (18. század eleji [1713–1745] kézirat, két kötet).

86

Bien—Bieniūnai, Dūkštas járás.

BtšPvas—Juozo Baltušis, Parduotos vasaros, kisregényekből álló regény, 1, Állami Szépirodalmi Kiadó, Vilnius, 1957. (A számok az oldalszámokat jelölik).

CvR—Petras Cvirka, Raštai, I—XI. kötet, Állami Szépirodalmi Kiadó, 1949—1953. (A számok a köteteket és az oldalszámokat jelölik).

d. — népdal.

Dn—Kristijonas Donelaitis (1714—1780), műveinek nyelvéből származó szó vagy mondat.

Ds—Dusetos.

Ėr—Ėriškiai, Ramygala járás.

G—Litauische Studien, Auswahl aus ältesten denkmalern... von Dr. Leopold Geitler, Prag, 1875. (A számok az oldalszámokat jelölik).

Ggr—Gegrėnai, Seda járás.

Grš—Grįškabūdis, Naumiestis járás.

hibr.—hibrid.

ib—ibidem, ugyanott.

K—Friedrich Kurschat Deutsch-litauisches Wörterbuch című szótára, 2 rész, Halle a. S., 1870—1874. (A számok a részeket és az oldalakat jelölik).

kn.—könyv.

Krns—Kriaūnos, Obelių r.

Krtn—Kretingą.

la.—lett (nyelvű).

Pč—M. Pečkauskaitė-Šatrijos Ragana (1878—1930), egy szó vagy mondat az ő műveinek nyelvéből.

r.—járás.

Rdm—Rudaminą, Lazdijų r.

Rm—Ramýgala.

rš—újabb írások, újságok vagy folyóiratok nyelvéből vett szó vagy mondat.

Sch—Litauisches Lesebuch und Glossar von A. Schleicher, Prag, 1857. (Skaičiai rodo puslapius).

Slm—Salāmiestis, Vabalninko r.

Slv—Slavikai, Šakių r.

Šlap—Šlapabėržė, Kėdainių r.

t.p. — ugyanaz, ugyanaz a jelentés.

Užv—Užventis.

VnlP—A. Vienuolis, Puodžiūnkiemis, Valstybinė grožinės literatūros leidykla, 1952. (Skaičiai rodo puslapius).

ŽR—Žemaitė, Raštai, I—IV t., Valstybinė grožinės literatūros leidykla, 1948. (Skaičiai rodo tomus ir puslapius).

A mai litván nyelv egyes számú tárgyesetének határozószói használatáról

К. М. УЛЬВИДАС

Резюме

1. A modern litván nyelvben az egyes és többes számú tárgyeset azok közé az esetek közé tartozik, amelyekre a határozószói használatba való átmenet legkevésbé jellemző. Határozott tárgyi jelentése akadályozza az egyes számú tárgyeset teljes határozószói használatba való átmenetét is, még

87

akkor is, amikor határozói szerepben áll.

2. Az egyes számú tárgyeset minden típusa közül az időt jelölő tárgyeset mutat határozottabb tendenciát a határozószói használatba való átmenetre, de leggyakrabban csak akkor, ha az idő folyamatát jelöli, nem pedig annak valamely meghatározott pontját (az „idővonalon”). Az ilyen tárgyeset a mondatban időhatározói szerepet tölt be, és a következő kérdésekre felel: mikor? melyik időpontban?

3. Azoknak a főneveknek a köre, amelyek tárgyesete időjelölő jelentésében kisebb-nagyobb mértékben közelít a határozószóhoz, igen korlátozott. Csak az egyes számú tárgyeset azon főnevek alakjaiból, amelyek egyes időszakokat, azaz napszakokat, napokat, heteket jelölnek (rytas „reggel”, vakaras „este”, dieną „napközben”, naktį „éjjel”, vidurdienis „dél”, vidurnaktis „éjfél”, pirmadienis „hétfő”, antradienis „kedd”…), évszakokat (pavasaris „tavasz”, vasara „nyár”, ruduo „ősz”, žiema „tél”), vagy határozatlan időt (kartas, sykis „alkalom”) jelölnek, időhatározói szerepben nagymértékben közelítenek a határozószóhoz, és ha nem is válnak teljesen annak részévé, mindenesetre köztes helyet foglalnak el a főnév és a határozószó között.

4. Az említett főnevek egyes számú tárgyesete azonban, ha jelzővel vagy jelzőkkel társul (ankstyba rytą „kora reggel”, vieną gražią dieną „egy szép napon”, pati vidurnaktį „éppen éjfélkor”, perėita žiemą „az elmúlt télen”), eltávolodik a határozószótól, mivel a jelző vagy jelzők itt felerősítik a főnév esetjelentését.

5. Az említett főnevek egyes számú tárgyesete csak összetett szavak alapelemeként lép át teljesen a határozószók kategóriájába. E főnevek egyes számú tárgyesetének segítségével összetett határozószók egész sora képződik, amelyek első eleme a) a kas „mi” névmás, b) a tas „az, ez”, anas „az”, šis „ez”, šioks, toks „ilyen”, kuris „melyik”, kitas „másik”, kiekvienas „mindegyik”, visas „egész” névmások tárgyesete, c) egyes melléknevek vagy számnevek tárgyesete, d) olykor a per határozószó vagy akár elöljárószó, például: kasdieną (>kasdien>kasdie) (<kas dieną) „mindennap”, anąkart (<aną kartą) „akkor”, ši vakar (<ši vakarą) „ma este”, šiąžiem (<šią žiemą) „ezen a télen”, kitamet, kitamėt (<kitą metą) „jövőre”, kiekvienąkart (<kiekvieną kartą) „minden alkalommal”, visądien (<visą dieną) „egész nap”, šventądien (<šventą dieną) „ünnepnapon”, antrąsyk (<antrą sykį) „másodszor”, rytoytą (<rytoj rytą) „holnap reggel”, pervasar (<per vasarą) „egész nyáron át” stb.

6. Amint az imént idézett példákból látható, az említett típusú határozószók mind olyan szókapcsolatokból keletkeznek, amelyek második (ritkán az első) eleme a határozószóvá válás és az egyetlen szóvá összeolvadás folyamatában rendszerint elveszíti a végződését. Néha még megfigyelhető…

88

Nemcsak a második összetevő végződése torzul, hanem maga a tő is, továbbá az első összetevő végződése elmarad vagy megváltozik.

Az ilyen torzulás szemléletes példái azok az összetett határozószók, amelyek az egyes számú tárgyesetű névmás anàs „az” alakjából és a dienà főnévből állnak; például: anandien, anande, anądien, anądie, andien, andie, anandiej, anandien, anandienai, anandai, anandai, anandies, anandienais<anan dienan „azon a napon”; vö. még šįpavasar (šįpavasar< šį pavasari helyett) „idén tavasszal”.

7. Az a tény, hogy az ilyen típusú határozószók első összetevője egyes esetekben megőrzi az egyes számú tárgyeset régi, teljes végződését (a szóvégi nazális mássalhangzóval: -n), arról tanúskodik, hogy e határozószók szóalkotási típusa régen alakult ki (legkésőbb a XVI–XVII. században), amikor az egyes számú tárgyeset még megőrizte régi, teljes, nazális mássalhangzóra végződő alakját: -n.

Az egyes számú tárgyesetből képzett összetett határozószók csoportja olyan frazeológiai szókapcsolatokkal bővül, amelyek határozószóvá váltak vagy éppen határozószóvá válásuk folyamatában vannak, különösen a tárgyesetet tartalmazó elöljárós szerkezetekkel, például: į vãlią „kedvére, elegendően”, pér pláuką „hajszál híján”, pér vélnią „nagyon”, pér ilgą „idővel”, prõ diẽną „nagyon korán, hajnalban, virradat előtt”, prõ aũstrą „hajnalban”, ryts į rytą „minden reggel”, tvord į tvorą „nagyon közel, kerítéstől kerítésig” stb.

9. Az említett szókapcsolatok fő összetevője (a fő jelentés hordozója) legtöbbször főnév.

10. Míg az időt jelölő főnevek egyes számú tárgyesete bizonyos esetekben mutat bizonyos tendenciát a határozószóvá válásra, más ragozható szófajok esetében ez nem mondható el. Kivételt képez a kàs „mi” névmás tárgyesete az olyan kifejezésekben, mint ką mums rúp Plaučiūnas? „Mi közünk Plaučiūnashoz?” (K. Donelaitis), ką mums mažys pripro vos, ką mūsy trūšeliai? „Mit segítenek rajtunk az előkészületek és a mi fáradozásaink?” (ugyanott)²⁵. Ez a forma azonban csak a tìk ką, ką tìk „éppen most” szókapcsolatokban válik teljesen határozószóvá; vö.: Tik ką išėjo į vė sugrįžo „Éppen most ment el, és máris visszatért” (Kėdainiai járás, Šlapaberžė falu), Ką tik mačiau jį einant pro šalį „Éppen most láttam, ahogy elhaladt mellettem” (ugyanott)²⁶.

²⁵ Lásd E. Fraenkel, Syntax der litauischen Kasus. — „Tauta ir žodis“, V. kötet, 84—85, Kaunas, 1928.

²⁶ Vö. ugyanott.