LIETUVIŲ KALBOS MORFOLOGINĖ SANDARA IR JOS RAIDA

LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA

A ŠAKYNAI NYELVJÁRÁS ZSŪRI SAJÁTOSSÁGAI

A. JONAITYTĖ

A szomszédos nyelvjárások mindig valamelyest hatnak egymásra. Ez a hatás nemcsak az egyik nyelvjárásról a másikra, hanem két különböző nyelvjárásról egy harmadikra is eltérő erősségű lehet. Az egyik vagy másik szomszédos nyelvjárás hatásának erejét különféle történelmi, gazdasági és nyelvi tényezők határozzák meg. A szomszédos nyelvjárások különösen erős hatása az úgynevezett átmeneti nyelvjárásokban figyelhető meg, amelyek területén sok különböző szomszédos nyelvjárási sajátosság – fonetikai, morfológiai, lexikai és szintaktikai – találkozik.

Az egyik jellegzetesebb ilyen átmeneti nyelvjárás a Šakynai¹ nyelvjárás is; morfológiai sajátosságainak viszonyát a szomszédos žemaitiai nyelvjárásokhoz itt vizsgáljuk.

A vizsgált nyelvjárás alapja aukštaitiai, ezért morfológiai rendszere is lényegében aukštaitiai: közel áll a szomszédos északnyugati és közép-aukštaitiai nyelvjárások morfológiai rendszereihez. Az eltérések főként a nyugati részen, esetenként pedig a nyelvjárás egész területén felbukkanó žemaitiai sajátosságok miatt jelentkeznek. Ezek közül az újabbak a régi aukštaitiai alakok mellett gyakrabban vagy ritkábban használt párhuzamos formákként élnek, a régebbiek a nyelvjárás egész területén elterjedtek, és gyakran teljesen kiszorították az aukštaitiai alakokat. Nem mindig lehet pontosan megállapítani, hogy az egyes formák a žemaitiai nyelvjárásokból kerültek-e a Šakynai nyelvjárásba, vagy önállóan alakultak ki, és csak hasonlítanak a megfelelő žemaitiai formákra. Különösen nehéz meghatározni az ismertetett nyelvjárás azon formáinak valódi eredetét, amelyeket a szomszédos žemaitiai, az északnyugati, sőt a közép-aukštaitiai nyelvjárásokban is használnak. Végül az egyes ritkább morfológiai sajátosságok talán már régtől fogva megvoltak a Šakynai nyelvjárásban, de fennmaradásukat mindmáig a szomszédos žemaitiai nyelvjárások ugyanezen sajátosságai segítették, ezért úgy tűnik, mintha a žemaitiai nyelvjárásokból kerültek volna át. Emiatt a cikk sok esetben csupán arra utal, hogy az adott nyelvjárási sajátosság ugyanolyan, mint a szomszédos žemaitiai nyelvjárásokban, azt azonban nem állapítja meg, hogy valóban a žemaitiai nyelvjárásokból származik-e.

A Šakynai nyelvjárás žemaitiai morfológiai sajátosságain kívül a cikk igyekszik bemutatni a szomszédos žemaitiai nyelvjárásokban megfigyelt aukštaitiai jelenségeket is. A žemaitiai sajátosságokat a beszédrészek szerint, rendszeresen tárgyalja.

¹A Šakynai nyelvjárás elnevezés alatt összefoglalóan a lett SZSZK határvidékén beszélt valamennyi északnyugati aukštaitiai nyelvjárást értjük, amelyekre érvényes az általános hangsúly-visszahúzódás törvénye (Žagarė, Skaistgirio, Kruopiai, Šakyna és Gruzdžiai városkák környéke).

165

Főnév. A nyelvjárás nyugati peremén (Aukščiai, Kruopiai, olykor Šakyna) egyes ia-tövű főnevek egyes számú birtokos és megszólító esete iu tövű alakokat mutat, például egyes szám birtokos eset: krūpaus, rãniaus, šėniaus, spãlaus; egyes szám megszólító eset: krūpau, rãniau, šėniau. Ezek az iu tövű alakok a gyakoribb ia-tövűek mellett használatosak. A szomszédos žemaitiai nyelvjárásokban (Kuršėnai, Papilė, Akmenė, Vegeriai) az iu tövű alakok ebben az esetben igen elterjedtek, ezért úgy tűnik, hogy a žemaitiai nyelvjárásokból kerültek át a Šakynai nyelvjárás nyugati részébe. A Šakynai nyelvjárás területének ugyanezen részén egy másik, a žemaitiai nyelvjárásokra jellemző jelenség is megfigyelhető: egyes ė-tövű főnevek egyes számú paradigmájába betörtek az į-tövű alanyeseti alakok, például: kãtis, kū'tis, ūpis, míg az į-tövű főnevek egyes számú paradigmájába időnként ė-tövű alanyeseti alakok hatolnak be, például: ãrnte, ãrksle, v'i'te.

Kruopiai, Aukščiai, Šakyna, sőt Dilbinai környékén az -ukas képzős, a-tövű főnevek egyes számú inessivusa az aukštaitiai alak mellett olykor žemaitiai alakot is mutat -uo (~ -o) végződéssel, például: blù'džiuo, daržiuo, laukùkuo Škn, kaklù-ko· Dilb. Vö. kalnùkuo, suodnùkuo Krš, eglì'nõkuo Akm, daržõkuo, kalnõkuo Vgr.

Az ia-tövű főnevek: kè'lis, vè'jies, vè'lnis, akárcsak a szomszédos žemaitiai és északnyugati aukštaitiai nyelvjárásokban, egyes számú tárgyesetben i végződést kapnak (kè'li, vè'ji || vè'je, vè'lni); ez azoknak az ia tövű főnevek mintájára alakult ki, amelyek itt szabályosan -i végződésűek (kìrvi, já'uti).

A žemaitiai határhoz közelebb (Kruopiai, Aukščiai, részben Šakyna) az ia, i és mássalhangzós tövű főnevek egyes számú inessivusa az aukštaitiai, -y(je) végződésű alakok mellett meglehetősen gyakran a žemaitiai -ie (~ -ė) végződésű alakokat is felveszi, például: gřõ-vie, mè'die; nõ'sie, pìrtie, vãndenie. Vö. luòpsie, mùolie, viejie Krš, gardėlie, svìrtie, pìrtie Akm, bū'rie, ménesie, pìrtie² Vgr.

A Šakynai nyelvjárás žemaitiai peremének ugyanezen helyein a nőnemű i- és mássalhangzós tövű főnevek többes számú alanyesete és tárgyesete olykor žemaitiai ė-tövű alakokat mutat: á'ntes, á'rpkštes; dùkteres, sè'seres (vö. šìrdes, ùntes Krš, žõusęs Akm, ãvės, klìetės Vgr), a többes számú inessivus pedig -iese (~ -ėse) végződésű, szomszédos žemaitiai alakokat is mutat, például: ãkies(e), á'rnkšties(e), sèseries(e) Škn, Krp, klè'tė's(e) Žg.

Valamennyi tőtípus nőnemű főneveinek és minden ragozható beszédrész nőnemű alakjainak többes számú inessivusa az -os(e) végződésű formák mellett gyakrabban vagy ritkábban előforduló, -uos(e) végződésű párhuzamos alakokat is mutat, például: ãkuos(e), pièvuos(e), rùnkuos(e) Škn, jáu`uos Darg, pùsuos Dilb. Pontosan ugyanez a jelenség számos žemaitiai nyelvjárásban is megfigyelhető (Kuršėnai, Kaunatava, Šaukenai, esetenként Akmenė stb.), ahol a nőnemű szavak többes számú inessivusa a saját szabályos alakja mellett hímnemű alakot is felvesz. Úgy tűnik, hogy a -uose végű alakok kialakulását a Šakynai nyelvjárásban a žemaitiai nyelvjárások indították el. Megemlíthető továbbá, hogy a Šakynai nyelvjárásból származó -uose végű inessivusi alakok időnként visszakerülnek egyes szomszédos donininkai žemaitiai nyelvjárásokba, például: dėdėlùos vėitùos ~ nagy helyeken Vgr (Giepaičių falu). Ezekbe a žemaitiai nyelvjárásokba olykor az aukštaitiai a- és ia-tövű alakok többes számú inessivusa is átterjed; ennek -uos(e) végződése fonetikailag változatlan marad, például: mèškùos, tàukùos, ve-

² E formák eredetéről lásd И. Казлаускас, Сокращение употребления имен существительных с основой на i в литовском языке, «Вопросы славянского языкознания», т. 5, Москва, 1961, p. 82—89.

166

lâ·čuos ~ Veláičiuose Vgr (Giepaičių, Velaičių, Aukštųjų k.), krūopuos ~ Kruo-piuose Akm (Sablauskių k.).

Ugyanezekben a fel-felföldi falvakban időnként a nyelv minden szófajára jellemző, végződés nélküli -s ragos felső-aukštaitis többes részes és eszközhatározói alakok is előfordulnak, például: jaunėm (Gie-paičiai), špuoká·m (Aukštieji), vī·tim (többes eszközhatározó) Velaičiai, pūš·m (többes eszközhatározó) žūolėm (többes eszközhatározó) Giepaičiai, lâuká·m (Menčiai), šakòm (Sablauskiai).

u-, iu- tövű főnevek egyes számú helyhatározói esete ezekben a žemaitis nyelvjárásokban -uo végződésű, például: vėlnõu ~ Vilniuo, tórgõu. Azonban az összes fel-felföldi dounininkas faluban időnként felső-aukštaitis egyes számú helyhatározói alakok is előfordulnak, például: vėdži (Giepaičiai).

Melléknév. A szomszédos žemaitiai nyelvjárásokra jellemző számos sajátosság a šakynai nyelvjárás mellékneveiben is megtalálható. Például a több szótagú melléknevek egyes számú részes esete a régi névmási végződés mellett rendszerint egy ritkábban használt főnévi végződést is felvesz (lī·tiŋgam || lī·tiŋgui, vö. gailīngam || gailīngui, svetimá·m || svē·timui Krš); az ia tövű, -ias végződésű melléknevek egyes számú tárgyesetének a -i (pē·šče || pē·šti, stā·če || stā·ti, tūščė || tūšti) végződésű párhuzamos alakja is van, amely a szomszédos žemaitiai nyelvjárásokra jellemző; az ē tövű didelė, dešinė, kairė melléknevek egyes számú birtokos, helyhatározói, többes számú részes, eszköz- és helyhatározói esete pedig az ē-tövű alakok mellett párhuzamos io-tövű alakokat is mutat, például: didelō·s || didelė·s, dešinė· || dešinõ·, didelė·m(s) || didelō·m(s), didelė·s(e) || didelō·s(e). A régi u tövű melléknevek egyes számú birtokos esetének alakja mellett a nyelvjárásban olykor már az ia tövű párhuzamos alak is előfordul (lī·gaus || lī·ge, sū·raus || sū·re). Az ia tövű alakok kialakulhattak magában a šakynai nyelvjárásban, de érkezhettek a szomszédos žemaitiai nyelvjárásokból is (Kuršėnai, Papilė, Akmenė), ahol az u és ia tövű melléknevek alakjainak egységesülése jóval előrehaladottabb.

A hímnemű középfokú melléknevek egyes számú részes és többes számú alanyesete a régi alakok mellett párhuzamos, ia-tövű főnévi alakokat is mutat (aukštēsná·m || aukštē·šnui, aukštēsni || aukštē·snei). A nőnemű középfokú melléknevek egyes számú birtokos, helyhatározói, többes számú részes, eszközhatározói és helyhatározói eseteinek régi alakjait fokozatosan kiszorítják a megfelelő io-tövű alakok, például: báltēsñō·s || báltēsne·s (ritka), báltēsñō· || báltēsne· (ritka), baltēsñō·m(s) || baltesnē·m(s) (ritka), báltēsñō·m(s) || báltēsne·m(s) (ritka), baltēsñō·s(e) || baltēsne·s(e) (ritka). A hím- és nőnemű középfokú melléknevek mindezen ragozási sajátosságai a szomszédos žemaitis nyelvjárásokban is jellemzőek, vö. báltēšnu· (egyes számú részes), báltēsne· (többes számú alanyeset), báltēšnōs (egyes számú birtokos) Krš, šēnēšnũos (egyes számú birtokos) Pp.

A hímnemű felsőfokú melléknevek egyes számú alanyesete -is (gerá·usis) végződésű, részes esete pedig főnévi -ui (gerá·usui) végződést kap, vagyis úgy, mint a szomszédos žemaitiai és közép-aukštaitiai nyelvjárásokban, például: baisá·usis, aukščá·usui Dnr, didžá·usis, gerá·usui Krš, joūdžá·usis, poikáusis Pp. Az egyes számú tárgyeset azonban a žemaitiai nyelvjárásokhoz hasonlóan -i, például: gerá·usi végződésű (vö. didžá·usi Krš, baisá·usi Vgr), és eltér a közép-aukštaitiai nyelvjárásoktól, vö. skanā·use Dnr.

Ezeknek a mellékneveknek a többes számú alanyesete szintén főnévi végződésű, akárcsak a szomszédos žemaitis nyelvjárásokban, például: ilgá·usei (vö. didžá·use Krš, ramá·use Pp, gerá·use Akm).

Az u- és ia-tövű melléknevekből képzett névmási melléknevek a szabályos felső-aukštaitis alakok mellett időnként olyan alakokat is mutatnak, mint a szomszédos žemaitis dounininkas nyelvjárásokban.

167

vagy dünininkai nyelvjárásában, pl. egyes szám alanyeset: á·iški·sis || aiškesėsis³, tamsi·sis || tamsėsis; žali·sis (vö. smólki·sis, stóm bi·sis Pp, šūnki·sis, náuji·sis Akm, áštri·sis, brūngi·sis, žáli·sis Vgr, brūngė·sis || brungėsis, gražėsis⁴ Krš); egyes szám tárgyeset: graži·ji || gražė·ji; žali·ji (vö. smólki·ji Pp, tūnki·ji, tūšti·ji Akm, brūngi·ji, prásti·ji⁵ Vgr, grā·ži·ji Krš). A névmási melléknevek egyes szám részesete csak főnévi ragot vesz fel, akárcsak a szomszédos žemaitė nyelvjárásokban, pl.: á·ukšto·jui⁶. Žemaitišk képzésű a Šakyna nyelvjárás egyes szám helyhatározó esete, pl.: juodamė·je⁷ (vö. didemį·jie, Krš, didemėjie Pp, dēdemė·je Vgr). A többes szám alanyeset és részeset, akárcsak a szomszédos žemaitė nyelvjárásokban, főnévi ragokat kap, pl.: baltiejei, baltiešá·m(s)⁸. Egyébként a többes szám alanyesetének főnévi alakja már a szomszédos közép-aukštaitėi Daunorava nyelvjárásban is használatos (gerėjeje || gerėjį), de elképzelhető, hogy oda a Šakyna nyelvjárásból került.

A vizsgált nyelvjárás területének nyugati peremén (Aukščiai, Kruopiai, olykor Šakyna is) a nem névmási, hímnemű melléknevek és névmások többes szám részesete néha a žemaitė nyelvjárásokból átvett, -im(s) végű párhuzamos alakokat mutat, pl.: didelim(s), mažim(s), tim(s), visim(s); vö. anėms, jaunėms Pp, gerī·ms || gerī·rms Krš, patėms, jaunėms Akm, kėtėms, jaunėm, mažėms Vgr.

Számnév. A žemaitė határhoz közelebb (Šakyna, Aukščiai, Kruopiai) a dù, dvì ‘kettő’ számnév birtokos, részes, eszköz- és helyhatározó esete néha i-t tartalmazó žemaitė párhuzamos alakokban fordul elő: dvìju·, dvìm(s), dvìm(s), dvìjuose(e), dvìjo·s(e). A 11-től 19-ig terjedő számnevek két formánssal képződnek: -lika és -leka. A -lika formáns a nyelvjárási terület keleti részén (Kyburiai, Skaistgiris) gyakoribb. Vö. a közép-aukštaitėi joniškiaiak dvi·leka, tri·leka alakjaival. A nyugati részen, vagyis a žemaitė határhoz közelebb (Kruopiai, Šakyna, Aukščiai, Šiūpyliai) a -leka formánst használják. Vö. vi·niū·leka, dvi·leka Krš, dvi·lekᵃ, tri·leka Pp, veiñūleka || viñūleka, dvi·lekᵃ Akm, veiñūleka || vi·ñūleka Vgr. Igaz, a -lika formáns időnként egyes aukštaitėi területen fekvő žemaitė falvakban is előfordul, pl.: devī·niolēkᵃ, peñkiolēkᵃ (Giepaičiai, Velaičiai). Az vienuoleka || -lika számnév mellett (vö. a közép-aukštaitėi alakot, pl. Daunorava: ve-nuoleka) igen elterjedt a vienūoleka || -lika forma is. A példákból láthattuk, hogy a lágy n-es alakot a szomszédos žemaitė nyelvjárásokban használják.

A trečias, trečiasis ‘harmadik’ örökölt számnév egyes szám alany- és tárgyesete a žemaitė területtől keletre (Šakyna, Kruopiai, Aukščiai, néha még Dilbinai környékén is) meglehetősen gyakran mutat žemaitė párhuzamos alakokat: treč, treti·sis, tre·ti, treti·ji. Vö. treti, treti·ji Krš, treti·sis Pp, trėti, trėti·sis, trėti·ji Akm.

Névmás. Az àns, jìs, kàs, kàtras, niẽks, šìs, tàs, tàtras, vìskas névmások egyes szám eszközhatározó esete a köznyelvi alakok mellett több, gyakoribb vagy ritkább, -m végű párhuzamos alakot is mutat, pl.: ànuo || ànuom || ànum, jūo || jūom, kūo || kūom || kūm, šūo || šūom || šūm... Az egyes szám eszközhatározó eset -m végű alakjai a szomszédos žemaitė nyelvjárásokban is széles körben használatosak.

³ Ilyen alakok Šiūpyliai és Aukščiai környékén, néha Šakynában is előfordulnak, vagyis a žemaitė dünininkai, illetve kuršėniaiak határának közelében.

⁴ Dar žr. Z. Zinkevičius, Įvardžiuotinių būdvardžių istorijos bruožai, Vilnius, 1957, p. 83.

⁵ Nem névmási alak: pràsc, prà·šče.

⁶ Az -oj- szóvégi előtti szótag eredetéről lásd Z. Zinkevičius, i. m., 93—94. o.

⁷ Az eredetről lásd K. Явнис, Перевод грамматики литовского языка исполненный К. Буга, Петроград, 1908—1916, 149. o.

⁸ Megjelenésükről lásd Z. Zinkevičius, i. m., 83—85. o.

168

(Kuršėnai, Papilė, Akmenė, Vegeriai). A névmások àns, kìc, tàs és a viėns számnév a nyugati nyelvjárásterület-részben, a žemaitė határvidékén meglehetősen gyakran a žemaitė nyelvjárásokra jellemző, párhuzamos egyes számú helyhatározói alakokkal rendelkezik: ànem(i), kìtem(i), tėm(i), viėnem(i). Ezek az alakok, még fonetikailag változatlan žemaitė végződéssel is, úgy tűnik, a szomszédos dounininkai nyelvjárásokból kerültek át; vö. ànem: kìteme, vėìneme, tėme Vgr; tėme, vėìneme, òntreme Akm. Az -im(s) raggal képzett többes számú részes esetű alakokról lásd a 168. oldalt.

A névmások àns, kàtras, šìs, tàs, tàtras többes számú tárgyesete az olyan alakok mellett, mint a k-, a žemaitė nyelvjárásokra jellemző alakokat is mutat: ànus, kàtrus, tụs, šụs, tàtrus, vö. tòs Pp, ànūs Krš, tòs Vgr. Az ilyen párhuzamos alakok a nyelvjárásterület nyugati részén, a žemaitė határhoz közelebb a legelterjedtebbek, bár elszórtan még Žagarė és Skaistgirys környékén, vagyis a közép-aukštaitė határ közelében is előfordulnak.

A névmások àna, ì, kàtra, šì, tà, tàtra egyes számú eszközhatározói alakja a teljes nyelvjárásterületen többnyire csak névmási határozott alakban fordul elő: anà·je, jė·je, katrà·je... Ezenkívül Aukščiai, Kruopiai, olykor pedig Šakyna és Dilbinai környékén már rövidült névmási határozott alakok is előfordulnak, például: anà·i, katrà·i, šė·i, tà·i. Az ilyen rövidült névmási határozott alakok néhány szomszédos žemaitė nyelvjárásban is használatosak, például Kuršėnai nyelvjárásában: anà·i, katrà·i, šė·i, tà·i.

A tõ névmás egyes számú helyhatározói alakja a nőnemű tõ alak mellett egy széles körben használt hímnemű tàm(e) alakot is mutat. Ez az alak a Šakyna-nyelvjárás területének szinte egészén használatos, kivéve annak legdélibb részét (Gruzdžiai környékét), például: tõ· daržinė || tàme daržinė· Kyb, tõ· jū·ujė·, tõ· priepirte· || tàme rà·štine·, tàme vanė·lo· Sk, tõ· kàkto·, tõ· pàčio· kù·tė·, tõ· virtuvė· || tàme bà·lo·, tàme lietuvo·, tàme rì·go· Žg, tõ· vieto·, tõ· trõ·bo· || tàme duobė·, tàme valgi·klo· Škn, tùo prieglau džio || tàme pusie Auks, tėmi vietuo, tàmi jà·ujuo, tėmi kamis juo Krp.

Šakyna és Kruopiai környékén az àna, šì, kìta, tõki névmások és a viėna számnév (néha az àntra is) egyes számú helyhatározói, àno·, kìto·, šõ·, tõ·ko·, viėno·, àntro· alakjai mellett léteznek ànam(e), kìtam(e), šėm(e), tõ·kem(e), viėnam(e), àntram(e) alakok is; például: šėme trõ·bo·, šėm pusė·, àname vàgo·, viėnam lò·vo·, àntrame rù·ško·, tõ·keme bė·do·. Ugyanez a jelenség a szomszédos žemaitė nyelvjárásokban is megfigyelhető, vö. tàm klebuonijo, tuokėmi šalcà·usio „olyan hidegben” Krš, vėiname plì·die, kėtame rọ·pkuo Pp, tam patėm kū·rie, tėm· biržė Akm, tėm· ausie, kìtem· vėìtuo, šėm· pusie Vgr.

Žemaitija pietinėje dalyje įvardžiai àna, ì, kàtra, tàtra, šì, tà a többes számú tárgyeset anà·s, jà·s kàtrà·s, tàtrà·s, šà·s, tà·s alakjai mellett rövid a: ànas, jàs, kàtras, tàtras, šès, tàs alakokat is felvesznek. A rövid a-val képzett alakok a szomszédos žemaitai nyelvjárásokban is használatosak.

Šakyna és Kruopiai környékén a szabályos kas, tas névmások egyes számú tárgyeseti kà·, tà· alakjai mellett néha párhuzamos kùo, tùo alakok is előfordulnak, például: túr bū·t labai svėiks žmõ·gus, kàs tùo dà·ra Škn, kùo àns pasà·ki, tas vìskas bà·ikas; a žinai kùo? Krp. Ezek az alakok a szomszédos akmenėi és vegeriai žemaitė dounininkai nyelvjárásokban is előfordulnak, például: brõng·s ì·, ale kùo padarì·s Akm, tùo àš pažì·stū, tùo ženà·u; kùo tėn tėi špuokà· on tuo glõuksne· gàla tàisuos, a kìni Vgr. A žemaitė nyelvjárásokban ezek a kù·, tù· alakok mellett használatosak. A kùo, tùo alakok eredete nem világos: kialakulhattak ezekben a nyelvjárásokban, de lehetnek lett eredetűek is.

A Šakyna-nyelvjárás személyes névmásainak számos közös vonása van a žemaitė nyelvjárásokkal, olykor pedig a žemaitė és a közép-aukštaitė nyelvjárásokkal együttesen. Fontosabb alakjaik a következők. A harmadik személyű névmások àns, àna, jìs, jì használata nem egységes a teljes nyelvjárásterületen. A nyelvjárásterület nyugati részén, a žemaitė nyelvjárásokhoz közelebb (Šiupyliai, Šakyna, Aukščiai, Kruo-

169

…piai, részben pedig Dilbinai környékén) általában az āns, āna névmást használják. A žemaitiai nyelvjárásterülettől távolabb (Dameliai, Žagarė) már a jis, ji is előfordul. Skaistgirys környékén (a közép-aukštaitiai nyelvjárásterület északi peremvidékén) a jis, ji és az āns, āna párhuzamosan használatos, a közép-aukštaitiai nyelvjárásterület déli peremvidékén (Kyburiai, Dargačiai) pedig már a jis, ji forma van túlsúlyban.

Az aš, tu személyes névmások és a savęs visszaható névmás egyes számú tárgyesetű alakjainak manì, tàvi, sàvi végződése megegyezik a szomszédos žemaitiai (pl.: mùnē ~ munì, tàvè ~ ta- vi Krš, mônē, tàvè Pp, sèvè, mùnē, tēvè Akm, Vgr) és a közép-aukštaitiai (pl. Joniškis manì, tàvi) nyelvjárások alakjaival. Kruopiai, Dilbinai és Šakyna környékén a tàvi, sàvi mellett olykor a tēvi, sēvi alakot is mondják. Vö. Akmenė és Vegeriai megfelelő alakjaival.

A mẽs névmásnak mā·s alakja is van. Ezt az alakot a szomszédos žemaitiai nyelvjárásokban is használják (vö. Papilė, Kuršėnai mā·s).

A mes, jūs személyes névmások birtokos esetének a mú·su, jú·su mellett széles körben használt, a szomszédos žemaitiai nyelvjárásokra jellemző mú·sa, jú·sa alakjai is vannak; e névmások tárgyesete pedig a mùm(s), jùm(s) alakok mellett a mùmis, jùmis alakban is előfordul. Ilyen tárgyesetű alakokat a szomszédos žemaitiai nyelvjárásokban használnak (Kuršėnai, Papilė, Akmenė, Vegeriai). A Šakyna-nyelvjárásban csak a žemaitiai terület határához közelebb eső helyeken (Kruopiai, Aukščučiai, Šakyna) használatosak. A žemaitiai területen a többes szám alany- és tárgyesetének ānglis, žā·sis alakjai mellett, žemaitiai mintára, megjelentek az āpgles, žā·ses formák is. Ezek mintájára ugyanazokon a helyeken (Aukščučiai, néha Šakyna) a mùmis, jùmis mellett olykor a mùmes, jùmes alakot is mondják.

Az aš, tu személyes névmások nőnemű kettős számú alany- és tárgyesete a žemaitiai területen, a szomszédos žemaitiai dounininkai nyelvjárásokhoz, Vegeriaihoz és Akmenėhez hasonlóan (vö. mòdv· || mòdv·s abèdv·s Vgr, mòdv· dvè || mòdv·s abèdv·s Akm), olykor a szomszédos mùdves, jùdves alakokat is felveszi. A hímnemű személyes névmások kettős számú részes és eszközhatározói esete Kruopiai, Aukščučiai és Šakyna környékén a mùdviem, jùdviem, anùdviem mellett széles körben használt žemaitiai párhuzamos alakokkal is rendelkezik: mùdum, jùdum, anùdum (vö. mùdum, jùdum Krš, jùdom, vẽdom Pp, mòdom, abõ·dom Vgr).

A šì mutató névmásnak az egyes számú tárgyeset šā· alakja mellett olykor šì· alakja is van, például: šì· nā·kti Auks, šì· vā·sara Škn. Ez az alak különösen gyakori a šì·nā·kì, šìndie és hasonló határozószókban. Itt a hímnemű, határozószóvá vált egyes számú tárgyeset analógiájára keletkezhetett (šì·rì·t, šì·mẽ·t, šì·vā·kar), majd a határozószókból a ragozott alakokba is átkerülhetett; vagyis a šì·nā·kì a šì·rì·t, šì·vā·kar mintájára keletkezett, a šì·nā·kì alakból pedig később a šì· nā·kti jött létre. Az alak azonban a szomszédos žemaitiai nyelvjárásokból is átkerülhetett (vö. Papilė, Vegeriai, Kuršėnai nőnemű egyes számú tárgyesete: šì·), ahol a šì· a šā· alakból fonetikai okok miatt alakult ki: az orrhangú, elöl képzett a itt bizonyos esetekben i·-vé válik.

Žemaitiai jellegzetesség lehet a nyomatékosító névmás pàc egyes számú helyhatározói esetének párhuzamos pàtem(e) alakja is; vö. Vegeriai, Akmenė pàtēmē.

Ige. A Šakyna-nyelvjárásban, a szomszédos žemaitiai nyelvjárásokhoz hasonlóan, a be-, ne-, nebe-, te-, tebe- igekötős igék visszaható partikula többnyire a szó végén áll, például: bẽšnėkas, nèšukas, nebẽsupus, tèkeps, tebès pà·do·s.

A nyelvjárás visszaható igekötős igéinek meglehetősen gyakran két visszaható partikulájuk van: az egyik a tő és az igekötő között, a másik pedig a szó végén áll, például: nèacimenas, nèstveres, pasìgeres, susìdures, tebèsbaras, usìkišas. Két visszaható partikulája többnyire az egyes szám harmadik személyű, jóval ritkábban más személyű alakoknak van, például: susìgrẽ·pšos (egyes szám 1. személy), usìstàtì·stè·s (többes szám 2. személy). Az igekötős igék…

170

Két visszaható partikula szabályszerűen használatos a szomszédos žemaitis nyelvjárásokban (Krš, Pp, Akm, Vgr).

A nyelvjárás i-tövű igéi átkerültek az ia tövűek közé, míg a žemaičiai határán (Aukščučiai, Kruopiai stb.) az ia-tövű igék ugyan átkerülnek az a tövűek közé, ám nem túl szabályosan; például: á’udu, apsíšaru, apsívėrtu, vėrku (egyes szám 1. személy); bėgird, skūndas, vėrk (3. személy); á’udam, kàntam (többes szám 1. személy). Azonban nem minden ia-tövű ige kerül át az a tövűek közé. Leggyakrabban azok nem kerülnek át, amelyek a szomszédos žemaitis nyelvjárásokban is részben megőrizték az ia tövet, például: gùlem, mī’lem, nebàgā’lem, tī’lem, tûrem || tûram, žū’rem || žū’ram. Vö. a žemaitis gā’lem, núoram,|| núo- rem, tī’lem, žū’ram || žū’rem Krš, gā’lem, tī’lem, tȯ.ram || tȯ.rem Pp, gòlem, gā’lem Vgr, gā’lem, tī’lem Akm.

A régi mássalhangzós tövű igék jelen idejű alakjaikban a Šakyna nyelvjárásban – a szomszédos žemaitis nyelvjárásokhoz hasonlóan – megőrizték a reliktum t-t, például: giest, liekt, miekt, skàust. Mostanra azonban az ilyen alakok mellett már t nélküli alakok is használatosak: gied, liek... mint az irodalmi nyelvben.

Az igék ragozása. Jelen idő. Közvetlenül a žemaitis határ mellett, s néha kissé távolabb is (például Šakynában), a keleti aukštaitis visszaható igealakok mellett tisztán žemaitis alakok is előfordulnak, például: 3. személy bā’ga·s, didžiuoja·s, mėl’da·s, nebrieža·s, vadina·s, minais Auks, kė’leis, nē’ša·s, prìšeina·s Krp, bā’rais, darbūojeis, glūdžeis, mūšais Škn. Vö. a szomszédos žemaitis alakokat: kā’là·s, nēša·s, sē·kā·s Krš, lė·idà·s, ròndà·s Pp, pràšsėdėda·s, prėsėdudā·s, sōkā·s Akm, dōdudā·s, jōukā·s, pešā·s Vgr. Feltételezhető, hogy a žemaitis végződés itt a mellékhangsúly következtében nyúlt meg. A Šakyna, valamint részben az Aukščučiai és Kruopiai nyelvjárás 3. személyű, -ais végű alakjai (minais, kė’leis...) bizonyos fokú hipernormalizmusnak tekinthetők: például a žemaitis vī’rā·s alaknak a Šakyna nyelvjárásban vī’rais felel meg, ezért a žemaitis rōndā·s alak a Šakyna nyelvjárásban rāndais alakra változhat. P. Arumaa⁹ alapján azonban az is feltételezhető, hogy ezek a žemaitis nyelvjárási alakok -ai formánssal jöttek létre. Ebben az esetben a Šakyna nyelvjárás mėl’da·s, vadina·s alakjai fonetikailag érintetlen žemaitis végződést őriztek meg, míg a bā’rais, kė’leis alakok žemaitis végződése a Šakyna nyelvjárás hangtani törvényei szerint változott meg.

Megemlíthető továbbá, hogy az északi žemaitis dounininkai nyelvjárás (Akmenė, Vegeriai környéke) közvetlenül az aukštaitis határ mellett fekvő falvaiban olykor aukštaitis 3. személyű alakok is hallhatók, például: nenusėtėpas (Giepaičiai), dėrbas (Sablauskiai).

Aukščučiai, Kruopiai, ritkábban Šakyna környékén a visszaható igék többes szám 1. személyében gyakran szomszédos žemaitis alakok is előfordulnak, például: jūokamuos Auks, nē’šamuos, vė’rdomo·s Škn. Vö. Kuršėnai és Papilė nē’šamuos alakjával. (Az északi dounininkai nyelvjárásoknak – Akmenė, Vegeriai – másképp képzett többes számú alakjaik vannak, például: nēšamės Vgr.) Amint a példákból látható, Šakyna nyelvjárásában ebben az esetben is időnként megőrződnek a szóvégi žemaitis fonetikai sajátosságok. Más visszaható igék egyéb igeidőinek többes szám 1. személyében is előfordulnak olykor ilyen žemaitis alakok, például: egyszerű múlt kieliemuos, mūokiemuos Auks, šildē’mo·s, vė’žē’mo·s Škn; folyamatos múlt kē’ldā’vuomuos, pikleviōdā’vuomuos Auks, šē’lō’dā’vo·mo·s Škn; jövő idő kē’lsamuos Auks, nēšamo·s || nēšmo·s Škn.

⁹ Žr. P. Arumaa, Untersuchungen zur Geschichte der litauischen Personalpronomina, Tartu, 1933, p. 19–21.

171

Azoknak az elsődleges igéknek, amelyek infinitivusi töve y, ū magánhangzóra végződik, például: i·t, pū·t, jelen idejű alakjaiban n mássalhangzó áll, például: bū·n, lį·n; ugyanez jellemző a szomszédos žemaitis és az északnyugati aukštaitis nyelvjárásokra is.

Azoknak a másodlagos igéknek, amelyek infinitivusi töve au kettőshangzóra végződik (šiená·ut, tarná·ut), jelen idejű alakjaiban az au után j mássalhangzó áll, például: tarná·ujem; a žemaitis határ közelében azonban olykor n mássalhangzó is előfordul, akárcsak egyes žemaitis nyelvjárásokban, például: riešutá·un, tarná·un Auks.

Folyamatos múlt idő. A žemaitis határvidéken ugyan ritkán, de előfordulnak különféle žemaitis folyamatos múlt idejű szerkezetek is, amelyeket a liuobėti és liūbėti segédigével képeznek, például: senė·lis lū·b sakė·s; kó·žna diena lub ateis ir ateis Šp; áns tàmi já·juo lū·b gulieti; i šláusc lū·b ateis Krp; tė·vė·lis amžiná·tilsis liuob sakė·dáva Škn; kita kárta liuob dáinuos, šó·ks, o· daba tik žū·r, kur arielkas nutvė·rė Žarėnai — Latvėliai.

Jövő idő. A žemaitis határ közelében (Kruopiai, Aukščiai, olykor Šakyna területén is), akárcsak a szomszédos žemaitis nyelvjárásokban, az egyes szám 1. személyben kemény -s- végű alakokat használnak, például: bū·su, sakí·su.

A nyelvjárás egész területén, akárcsak a szomszédos žemaitis nyelvjárásokban, a végső hangsúlyú elsődleges igék jövő idejének 3. személye, amelyek infinitivusi töve y, ū hangzóra végződik (például: lú·sti, rí·t) megőrzi a tő hosszú magánhangzóját, például: lí·s, lú·š. Csak a būs. kivétel.

A nyelvjárás egész területén a többes szám 1. és 2. személyű alakok mellett, például dírpsme, dírpste, a žemaitis mintát követve, az ia tő alapján képzett alakokat is használják, például: dírpsem, dírpset. A žemaitis déli peremvidékén e személyek a tő alapján képzett alakjai is használatosak, például: dírpsam, dírpsat, ahogyan a szomszédos žemaitis dounininkai nyelvjárásokban is (Vegeriai, Akmenė, részben Papilė). A žemaitis dūnininkai határvidéken (Aukščiai) olykor egy másik žemaitis többes szám 1. személyű alak is használatos, például: išvìrsma, kàšma, sumá·lsma (vö. Kuršėnai aísma, daínú·sma).

Žemaitis visszaható igék jövő idejű alakjai is előfordulnak. Ahol azt mondják: bū·su, éisu, ott ezt is mondják: gí·d’ suos, vėšuos. Šakyna környékén olykor žemaitis 3. személyű alakokat is lehet hallani, például: rìnkseis (a patakokhoz megy, halacskákat fog rìnkseis), vö. rìnkšė·s Krš, diėsė·s Pp, vėšė·s Akm, matí·šė·s Vgr. Vö. még az azonos képzésű jelen idejű 3. személyű alakokat.

Felszólító mód. A többes szám 1. személy az egész Šakyna nyelvjárásban, akárcsak a szomszédos žemaitis nyelvjárásokban, az ia tő mintájára képződik, például: dė·kem, eikem (vö. drėbėkem, raší·kem Krš, atėdóukem, pja·ukem Pp, maini·kem, pláukem Akm, biėkem, pastatí·kem Vgr). A többes szám 2. személy a nyelvjárásnak csak a nyugati részén, az irodalmi nyelvben is előforduló alakok mellett igen gyakran az ia tő mintájára képzett, žemaitis jellegű alakokat is használja, például: dró·šket, mùšket.

A visszaható igék többes szám 1. és 2. személyű alakjai ugyanúgy képződnek, mint az egyszerű igék megfelelő alakjai (sùkemė·s, sùkitė·s || sùketė·s). Ezenkívül a žemaitis déli peremvidékén teljesen žemaitis többes szám 1. személyű alakok is előfordulnak, például: sùkemo·s Škn.

A felszólító mód 3. személye (az ún. megengedő mód) ugyanúgy képződik, mint az összes szomszédos žemaitis és aukštaitis nyelvjárásban, vagyis a lai || lei, tàgu(l) || lėgu(l) partikulákkal, pl.: lei || lai dirb; tàgu(l) || lėgu(l) dirb.

Főnévi igenév. A nyelvjárási terület nyugati részén a -ties végződésű visszaható igék főnévi igenevei dominálnak, pl.: nėšties, vėsties. A közvetlen žemaitis határvidéken (Aukščiai)

172.

elszórtan előfordulnak -i's végződésű, žemaitis visszaható főnévi igenevek is, pl.: dirbti's, nėšti's. Valószínűleg ez nem a dunininkai nyelvjárásból kölcsönzött végződés, mivel az ilyen végződésű főnévi igenévi alakok a dunininkai területtől meglehetősen távol, a feljebb fekvő aukštaitis dounininkai nyelvjárásokban is előfordulnak, pl.: maini'ti's, paršenešti's, ošepelni'ti's Giepaičių, Velaičių falvakban (Vgr), šūkti's Sablauskiai, Menčiai falvakban (Akm).

Határozói igenév. A középső aukštaitis nyelvjáráshoz közelebb eső területeken (Sk, Kyb) gyakrabban használatos a -te végződésű határozói igenév (mó·ki·te išmó·kai, skūste muskūs). A žemaitis határhoz közelebb (Skn, Krp, Auks, Dilb) főként a žemaitis nyelvjárásokra jellemző, -tinai végződésű határozói igenév használatos, pl.: dauži·tinai, nėštinai.

Melléknévi igenév. Cselekvő forma. Jelen idő. Az i-tövű igékből származó egyes hímnemű melléknévi igenevek a gyakoribb, ia-tövű egyes és többes számú alanyeseti alakok mellett megőrizték a ritkábban használt i-tövű alakokat is, pl.: tūri's, tūri'. A szomszédos žemaitis nyelvjárás is megőrzi az i-tő nyomait a melléknévi igenevekben, pl.: gā·lis, nūori's Pp, tūris, nūori· Krš, pasitūri's, tūris, gā·li· Vgr.

Múlt idő. A hímnemű melléknévi igeneveknek a -es ~ -ęs végződésű egyes számú alanyeseti alakok mellett -is végződésű alakjaik is vannak, pl.: būves || būvis, a -e' végű többes számú alanyeseti alakok mellett pedig -i' végűek is, pl.: būve' || būvi'. A -is, -i' végződésű alakok leginkább a közvetlen žemaitis határvidéken (Šiupyliai, Aukščiai, Kruopiai, részben Šakyna) terjedtek el, de időnként a nyelvjárási terület egész más részein is előfordulnak. Különösen elterjedt az -i' végű többes számú alanyeset. Például Dameliai, Žagarė, Skaistgirys és Kyburiai környékén a -is végű egyes számú alanyeset meglehetősen ritka, a -i' végű többes számú alanyeset viszont viszonylag gyakori, pl.: išē'ji·, pasiliki· Dam, á·ugi·, prisivēisi· Žg, acirā·di·, dā·vi· Kyb. A hímnemű melléknévi igenevek -is, -i' végű egyes és többes számú alanyeseti alakjai a szomszédos žemaitis és a középső aukštaitis nyelvjárásokból is bekerültek a nyelvjárásba. Vö. būvis, būvi· Krš, abgrō·vęs, pamē·ti· Pp, būvis, pašūti Dnr. A példákból látható, hogy e formák végződései a Šakyna nyelvjárásban megőrzik a žemaitis vagy középső aukštaitis nyelvjárásokra jellemző fonetikát.

A nyelvjárási terület csaknem egészén előfordul a -ie végű többes számú alanyeseti alak, pl.: būvie, dirbie. Ez az alak leginkább a žemaitis területekhez közelebb használatos (Aukščiai, Kruopiai, Šakyna, Dilbinai), de néha még Žagarė, Skaistgirys és Juodeikiai környékén is előfordul. A -ie végű hímnemű alakok szabályszerűen használatosak a szomszédos északi žemaitis dounininkai nyelvjárásokban, vö. prikēpēi Klykoliai, ā·ugēi, gāmēi Vgr, isitvirtēnēi, bōvēj. Akm. Úgy tűnik, hogy a -ie végű alakok valószínűleg a žemaitis nyelvjárásból kerültek a Šakyna nyelvjárásba¹⁰.

Jövő idő. A hímnemű melléknévi igenevek egyes és többes számú alanyeseti alakjai a žemaitis területekhez közelebb (Aukščiai, Žarenai, Šakyna, Kruopiai) az aukštaitis formák mellett, pl.: bē'ksa's, bē'ksa', ritkábban használt žemaitis formákkal is rendelkeznek, pl.: bē'ksi's, bē'ksi'; vö. ęžbaidī's, sakī's Pp, gē'rsī sūksi Krš, bū's Vgr, gi'vēnsi's Akm.

Szenvedő melléknévi igenevek. Ahogyan a szomszédos žemaitis és középső aukštaitis nyelvjárásokban, a Šakyna nyelvjárásban sincsenek szükségességet kifejező melléknévi igenevek. Helyettük a szenvedő

A múlt idő 10. számú hímnemű többes számú alanyeseti alakjai -ie végződéssel szabályszerűen használatosak egyes északnyugati aukštaitis nyelvjárásokban is, például Smalininkai környékén (lásd az 1961. évi LKLI dialektológiai expedíció során E. Grinaveckienė filológiai tudományok kandidátusa által gyűjtött anyagot, 666. nyilvántartási szám). Šakyna nyelvjárásától azonban túlságosan távol vannak ahhoz, hogy bármilyen hatással lehettek volna rá. Ha pedig a -ie végződés régi volna a Šakyna nyelvjárásban, akkor valószínűleg a teljes területen egyenletesen kellene elterjednie.

173

A jelen idejű igenév ilyen fajtájú alakjai, pl.: rūgei pjaunami (pjauntini), vaikai barami (bartini) stb.¹¹

Féligenév. Žemaitija déli részén a felnémetes reflexív féligenévi alakok mellett olykor a žemaitiai -damos formánssal képzett alakok is előfordulnak, mindkét számban és nemben használatosan, pl.: ānie dirb riedamo's; ano's ein bārdamo's; āns juogdamo's ta' bālki pakė'le.

Határozószó. A nyelvjárásban előfordulnak žemaitiai szóvégi végződésű határozószók. Rendszerint a megfelelő felnémetes nyelvjárási határozószó-alakok mellett használt változatokként fordulnak elő, pl.: grėta || grėtu (vö. grėtu Pp, Krš), pirmà || pirmu (žem.), to'li || to'li', ārti || ārti' (vö. tuodī· ~ tolie, ārti· ~ artie Krš). A határozószók végződésében a fonetikai žemaitiai sajátosságok könnyen fennmaradhatnak, mivel a határozószóknak nincs szigorú végződési rendszerük.

A nyelvjárásban – a szomszédos žemaitiai nyelvjárásokhoz és a lett nyelvhez hasonlóan – széles körben használatosak a főnévi és melléknévi határozószók a no· ~ nuo elöljárószóval, pl.: no· rì·ta „reggel, reggelről”, no· vā·kara „este, estéről”, no· lēngva „könnyedén”, no· nāuje „újra, ismét”.

Elöljárószó. A nyelvjárás régebbi elöljárószavai, az āpē·, nō·, prē·, pre'š a nyelvjárási terület nyugati részén žemaitiai változatokkal rendelkeznek: āplē· || āplei, nù, pri || pri·, pri'š; vö. āple Krš, āplē· Pp, nù Krš, Pp, pri Krš, Pp stb.

Kötőszó. Úgy tűnik, egyes kötőszavaknak a nyelvjárásra nem jellemző fonetikai sajátosságú változatai is a žemaitiai nyelvjárásokból kerültek ide, pl.: jė || jé- „ha”, jāgu || jā·gu; vö. jė Krš, Pp, jė·gù Pp, jé·gù Krš.

Áttekintve a Šakyna nyelvjárásban előforduló legfontosabb žemaitiai sajátosságokat, láthatjuk, hogy nem mindegyik azonos jellegű és egyenértékű. Több csoportjuk különíthető el:

1. A változó szófajok közvetlenül kölcsönzött žemaitai morfológiai alakjai, amelyek žemaitai jellegét még a nyelvjárásban fonetikailag meg nem változott végződések is mutatják, például: az a-tövű, -ukas képzős főnevek egyes számú helyhatározó esete -ukas, -uo végződéssel -uo (laukūkuo); az ia-, i- és mássalhangzó-tövű főnevek egyes számú helyhatározó esete -ie végződéssel -ie (āusie, vāndenie), továbbá a mássalhangzó-tövű főnevek többes számú helyhatározó esete -ies(e) végződéssel -ies(e) (ākiese, sēseriese); a hímnemű melléknevek és névmások többes számú részes esete -im(s) végződéssel -im(s) (didelims, tīms); a cselekvő jövő idejű igenév hímnemű egyes és többes számú alanyesete -i's, -i' végződéssel -i's, -i' (bē·ksi·s, bē·ksi·) stb.

2. Olyan alakok, amelyek a szomszédos žemaitai nyelvjárásokban igen elterjedtek, a Šakyna nyelvjárásban viszont jóval ritkábbak, és itt csak a déli területen összpontosulnak, például: egyes ia-tövű főnevek iu-tövű egyes számú megszólító és birtokos esete (rūniaus, rūniau); az i- és mássalhangzó-tövű főnevek nőnemű többes számú alany- és tárgyesete -es végződéssel -es (ā·ntes, dùkteres); az u-tövű melléknevekből képzett névmási melléknevek hímnemű egyes számú alany- és tárgyesete -i'sis, -i'ji végződéssel -i'sis, -i'ji (āiški'sis, ā'ški'ji); egyes névmások többes számú tárgyesete -u- végződéssel -u- (ānus, kātrus, šus, tus...) stb.

¹¹A létállapotot kifejező jelentésük a jelen idejű szenvedő igeneveknek a lett nyelvben is megvan, lásd Mūsdienu latviešu literārās valodas gramatika, t. 1, Rīgā, 1959, p. 645, 646 (§§ 789, 790).

174

3. Azok a formák, amelyeket a szomszédos žemaitiai nyelvjárásokban és a vizsgált nyelvjárásban használnak, de a szomszédos aukštaitiai, különösen a közép-aukštaitiai¹² nyelvjárásokban nem, például: a hímnemű határozott melléknevek egyes számú helyhatározói esete (baltamė'je); egyes névmások hímnemű egyes számú helyhatározói alakjai a nőnemű alakok helyett (tame daržinė, āname vāgo'); két visszaható névmási elemet tartalmazó, igekötős igék (neacimenas, pasigeres), a jis és ans névmás használata stb.

4. Olyan formák, amelyeket mind a szomszédos žemaitiai, mind a közép-aukštaitiai nyelvjárásokban használnak, például: a felszólító mód 3. személyű alakja, az úgynevezett megengedő mód; a hímnemű határozott melléknevek többes számú alanyesetének főnévi alakja stb.

Gyakran előfordul, hogy az itt žemaitiai jellegűnek tekintett formákat egyes keleti, középső vagy akár nyugati aukštaitiai nyelvjárásokban is széles körben használják. Ezek azonban olyan nyelvjárások, amelyek távol esnek a šakynai nyelvjárástól, és semmiféle közvetlen kapcsolatuk nincs vele, tehát nem is befolyásolhatták azt. A szomszédos žemaitiai nyelvjárások hatottak rá, ezért az említett formák a šakynai nyelvjárás szempontjából žemaitiai jellegűek.

A cikkben igyekeztünk, amennyire lehetséges, az ellenkező irányú hatást is bemutatni — a šakynai nyelvjárás szomszédos žemaitiai nyelvjárásokra gyakorolt hatását. Természetesen a žemaitiai nyelvjárásokra vonatkozóan az aukštaitiaiak által közölt adatok korántsem teljesek, mégis világos, hogy a žemaitiaiak jóval erősebben hatottak a vizsgált šakynai nyelvjárásra, mint ez a nyelvjárás a žemaitiaiakra. Ez talán azért történt, mert a žemaitiai nyelvjárásterület nagy és összefüggő, míg a nyugati aukštaitiaiak területe itt csak keskeny sávban húzódik, Šiauliai után pedig ez a sáv szinte teljesen megszakad. Vagyis a vizsgált nyelvjárás az egyetlen szomszédos északnyugati aukštaitiai, šiauliai nyelvjárással együtt sajátos módon elszigetelődik az ugyanahhoz a csoporthoz tartozó többi nyelvjárástól. A šiauliai nyelvjárás pedig, mivel éppúgy átmeneti jellegű, mint a šakynai, alig tudta feltartóztatni a szomszédos žemaitiai nyelvjárások hatását. Emellett a žemaitiai hatás terjedését a nyelvjárásterület közigazgatási és egyházi felosztása, és ennek következtében a lakosság žemaitiaiakkal való gyakoribb érintkezése is elősegítette.

RÖVIDÍTÉSEK

Akm — Akmenė, Mažeikiai járás.

Auks — Aukščiai, Šelvenai körzete, Šiauliai járás.

Dam — Dameliai, Maželiai körzete, Joniškis járás.

Darg — Dargaičiai, Šelvenai körzete, Šiauliai járás.

Dilb — Dilbinai, Dilbinai körzete, Joniškis járás.

Dnr — Daunorava, Daunorava körzete, Joniškis járás.

Kyb — Kyburiai, Toločiai körzete, Joniškis járás.

Krp — Kruopiai, Kruopiai körzete, Joniškis járás.

Krš — Kuršėnai, Šiauliai járás.

Pp — Papilė, Mažeikiai járás.

Sk — Skaistgirys, Skaistgirys körzete, Joniškis járás.

Skn — Sakyna, Sakynos környéke, Šiauliai járás.

Sp — Šiupyliai, Šiupyliai környéke, Šiauliai járás.

Žg — Žagarė, Joniškis járás.

Vgr — Vegeriai, Vegeriai környéke, Mažeikiai járás.

¹²A szomszédos északnyugat-aukštaitiai šiauliaii nyelvjárás szintén žemaitizálódott, meglehetősen sok žemaitizmust tartalmaz, ezért erre a célra nem mindig lehet rá támaszkodni.

175

ŽEMAITI MORFOLÓGIAI SAJÁTOSSÁGOK A ŠAKYNAI NYELVJÁRÁSBAN

А. ЮНАЙТИТЕ

Összefoglaló

A žemaiti morfológiai sajátosságok leggyakrabban a nyelvjárási terület nyugati részén, a žemaiti határ mentén fordulnak elő, de egyes esetekben az egész területre kiterjednek, sőt olykor a szomszédos közép-aukštaitiai nyelvjárásokba is behatolnak. Azok a žemaiti morfológiai formák, amelyek viszonylag nemrég jutottak be a vizsgált nyelvjárásba, csak a nyugati részen használatosak a megfelelő régi aukštaitiai formákkal párhuzamosan, többé-kevésbé gyakori párhuzamokként. A régen behatolt formák a nyelvjárási terület egészén elterjedtek, és néha teljesen felváltották az eredeti aukštaitiai formákat.

A Šakynai nyelvjárásban előforduló legfontosabb žemaiti morfológiai sajátosságok több csoportra oszthatók:

1. A ragozható szófajok kölcsönzött egyes morfológiai alakjai, amelyek végződésében megőrződtek a žemaitiai fonetikai sajátosságok, például: a kicsinyítő főnevek egyes számú helyhatározó esete az -iukas (daržīkuo „a kis veteményeskertben”, laučīkuo „a kis mezőn” utótaggal, vö. žem. egli.ṅōkio „a kis fenyvesben”, kalnōkio „a dombon”); az ia, i végű tövű és mássalhangzóra végződő főnevek egyes számú helyhatározó esete (tē·die „a fán”, vandenie „a vízben”, vö. žem. bū·rie „a tömegben”, liūršīe „a bölcsőben”, pirtie „a fürdőben”); az i végű tövű és mássalhangzóra végződő főnevek többes számú helyhatározó esete (àkiese „a szemekben”, šèšeriese „a nővérekben”), a hímnemű melléknevek és névmások többes számú részes esete (didelīm(s) „nagyoknak”, tīm(s) „ezeknek”, vö. žem. anēm(s) „azoknak”, jaunēm(s) „fiataloknak”), a hímnemű jövő idejű melléknévi igenevek egyes és többes számú alanyesete (bē’ksi’s, bē’ksi’, vö. žem. gi.vēnsi’s, gē’rsi’).

2. Формы, жемайтское происхождение которых можно установить по тому, что в соседних жемайтских говорах они употребляются очень широко, а в Шакинском — значительно реже и концентрируются только близ жемайтской границы. К жемайтизмам этой группы относятся, напр., вторжение форм существительных с основой на iu в родительный и звательный пад. ед. ч. существительных с основой на ia (sēnaus «старика», sēnau «старик!»), вторжение форм существительных с основой на ē в именительный и винительный пад. мн. ч. существительных женского рода с основами на i и согласный (á’ntes «утки», dūkteres «дочери», ср. жем. sīrdes «сердца», ūntes «утки»), формы именительного и винительного пад. ед. ч. местоименных прилагательных мужского рода, образованные по примеру прилагательного didi’sis, -i’ji (aiški’sis «ясный», á’iški ji «ясный, -ого», žali’sis «зеленый», žali ji «зеленый, -ого», ср. жем. smōlki’sis «мелкий», smōlki’ji «мелкий, -ого»).

3. Olyan alakok, amelyeket a szomszédos žemaitiai nyelvjárásokban és a vizsgált nyelvjárásban használnak, a szomszédos aukštaitiai, különösen a közép-aukštaitiai nyelvjárásokban azonban nem, például: a hímnemű névmási melléknevek egyes számú helyhatározó esete (baltamē·je „a fehérben”, vö. žem. dedetē·je „a nagyban”), a hímnemű alakok használata a nőnemű alakok helyett a tā „ez”, āna „az, ő”, ši „ez” stb. névmások egyes számú helyhatározó esetében (tāme daržīne· „ebben a pajtában”, āname vāgo· „abban a barázdában”), két visszaható partikula használata igekötős visszaható igékben (neacistēmas „nem emlékszik, -nek”, pasigeres „lerészegedik, -nek”).

4. Olyan formák, amelyeket a szomszédos žemaiti és közép-aukštaitiai nyelvjárásokban egyaránt használnak, például a hímnemű névmási melléknevek többes számú alanyesete, amelyet a hímnemű főnevek alanyesetének mintájára képeznek

176

(baltieji „fehérek”, vö. közép-auksztait gerieji||gerieji „jók”, žemaitiai dunininkai geri’je „jók”).

A cikk részben a fordított folyamatot is tárgyalja – a Šakyna-nyelvjárás hatását a szomszédos žemaitiai nyelvjárásokra –, és arra a következtetésre jut, hogy ez a hatás viszonylag csekély. Ez feltehetően azzal magyarázható, hogy a žemaitiai nyelvjárások területe igen nagy és összefüggő, míg az északnyugati auksztaitok területe csak keskeny sávban húzódik, Šiauliai városon túl pedig szinte teljesen megszakad. Így a vizsgált Šakyna-nyelvjárás a szomszédos északnyugati auksztait Šiauliai-nyelvjárással együtt gyakorlatilag elszigetelődött ugyanazon csoport többi nyelvjárásától. Mivel a Šiauliai-nyelvjárás éppúgy átmeneti jellegű, mint a Šakyna-nyelvjárás, nem segíti elő annak fennmaradását a žemaitiai nyelvjárások szomszédságában. Ezenkívül a žemaitiai hatás terjedésének kedvezett a nyelvjárás területének régi közigazgatási (és egyházi) felosztása is, s ezáltal a nyelvjárás beszélőinek szorosabb kapcsolata a žemaitiaiakkal.

12. Lietuvių kalbos morfologinė sandara ir jos raida