LIETUVIŲ KALBOS GRAMATIKOS TYRINĖJIMAI

LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA

KÖTŐSZÓK, PARTIKULÁK ÉS AZOK ÖSSZETÉTELEI A MELLÉRENDELŐ ÖSSZETETT MONDATBAN

A. VALECKIENĖ

§ 1. A mellérendelő összetett mondatban gyakran nehéz megkülönböztetni a kötőszót a partikulától. Sem a kötőszók, sem a partikulák nem rendelkeznek morfológiai jegyekkel. Ezenkívül ugyanazok a szócskák is betölthetik a kötőszó és a partikula funkcióját (pl.: és, csak, de, hát stb.)¹.

A kötőszók a partikulákkal, olykor pedig bizonyos önálló lexikai jelentésű szavakkal, mondjuk formális jelölő nélküli határozószókkal ezért, amiatt, modális szavakkal elég, nem elég, személytelen igékkel kelleni, elegendő stb., gyakran bizonyos szókapcsolatokat alkotnak. Ezekben az esetekben fontos meghatározni a minimális szókapcsolatok grammatizáltságának fokát.

A cikk ezeket a kérdéseket kívánja megvizsgálni.

Kötőszó vagy partikula

§ 2. A partikulákat és a kötőszókat a litván nyelvben már külön is vizsgálták². Itt csak azokat a kötőszó- és partikulahasználati eseteket érintjük, amelyekben nehéz meghatározni a funkciójukat.

Vitathatatlan, hogy a partikulák szemantikai terhelése jóval nagyobb, mint a kötőszóké. A kötőszók konkrét jelentése már igen elhalványult. Míg a partikulák egyes szavakat vagy az egész mondatot (mondatrészt) hangsúlyozzák és módosítják, addig a kötőszók csak a mondatrészek szintaktikai-szemantikai viszonyát jelölik, a mondatrészek tartalmát egyáltalán nem változtatva meg. Ennek ellenére egyes kötőszók bizonyos jelentése is felismerhető. Ahogyan az esetragok jelentéseit konkrét és szintaktikai jelentésekre osztjuk³, úgy a kötőszók is önmagukban

¹ A kötőszók eredetüket tekintve kapcsolatban állnak a partikulákkal. A szintetikus (kötőszós) mondatszerkezetnek az aszintetikus (kötőszó nélküli) mellett történő kialakulásakor a kötőszók nagy része partikulákból fejlődött ki. Egyes kötőszók később partikula-funkciót is kaphattak. Ez a fejlődés a különböző nyelvekben mindmáig nem ért véget. Lásd Я. Бауэр, К вопросу о происхождении союзов, „Sbornik prací Filosofické fakulty Brněnské university“, IX, A8, Brno, 1960, p. 9 t.t.; К вопросу о возникновении и развитии типов сложного предложения, „Вопросы славянского языкознания“, вып. 6, Москва, 1962, p. 94 t.t.; J. Bauer, Spojky a částice, „Sborník prací Filosofické fakulty Brněnské university“, XIII, A 12, 1964, p. 131 t.t.

² Lásd V. Labutis, Dabartinės lietuvių kalbos dalelytės (kand. disert.), Vilnius, 1965; Dalelytės ir jų vieta kalbos dalių tarpe, „Literatūra ir kalba“, VI, Vilnius, 1962, p. 354—370; J. Žukauskaitė, Prijungiamųjų jungtukų vartojimas lietuvių literatūrinėje kalboje (kand. disert.), Vilnius, 1962.

³ Е. Курилович, Очерки по лингвистике, Москва, 1962, p. 184.

69

lehetnek szemantikailag tartalmasabbak, mások pedig csupán szintaktikaiak⁴. A szemantikai kötőszók a kapcsolt tagmondatok bizonyos jelentésviszonyait jelölik, a szintaktikai kötőszóknak pedig tisztán szintaktikai jelentésük van: csupán az egyik tagmondatnak a másiktól való függését mutatják. Valamennyi mellérendelő kötőszó szemantikai, talán egyetlen és kivételével⁵. A mondat tagmondatait összekapcsolva igen általánosan jelölik a tagmondatok szintaktikai-szemantikai viszonyát.

Gyakran nem könnyű gyakorlatilag megkülönböztetni, mikor van egy adott szócskának kapcsoló funkciója (szintaktikai sík), és mikor a tagmondat szemantikai módosítója (szemantikai-lexikai sík). Átmeneti esetek is vannak, amikor ez a két funkció szorosan összefügg. A partikula és a kötőszó megkülönböztetését tovább nehezíti az a körülmény, hogy a partikula a mondatot módosítva nem mondatrészként szerepel.

A kötőszó és a partikula megkülönböztetésekor célszerű e kategóriák megkülönböztető jegyeiből kiindulni, mégpedig: a partikulák annak a tagmondatnak a tartalmát hangsúlyozzák és módosítják, amelynek részét képezik; a kötőszók, amikor zárt szerkezetű mondatokban két tagmondatot kapcsolnak össze⁶, csupán intonációsan kapcsolódnak a második tagmondathoz, a tagmondatok tartalmát viszont szintaktikai-szemantikai szempontból nem változtatják meg, és egyik tagmondathoz sem tartoznak⁷. Csupán a tagmondatok szintaktikai-szemantikai viszonyát jelölik.

A szócskák funkcióinak megkülönböztető jegye lehet a szócska helye is⁸. A mellérendelő mondatban a kötőszó rendszerint a tagmondat elején áll. A partikulák a tagmondat elején és közepén is állhatnak. Ha a szócska a tagmondat elején áll, a pozíciónak nincs megkülönböztető szerepe. Ha azonban egy adott szócska nem a tagmondat elején áll, már arra lehet következtetni, hogy nem kötőszói funkciót tölt be⁹.

§ 3. A litván nyelvben gyakran kötőszóként és partikulaszóként is használatosak az ir, tik. szócskák.

Vegyünk példákat az ir szócska használatára, amely a második tagmondatban nem az első, hanem a második vagy egy későbbi helyet foglalja el.

1) Örült az apa is, a házigazdák, Papieviai is, és maga Kirstukas is elbizakodott. Vien IMA 19. 2) Nevetni fognak az urak, és együtt nevet majd az úrnő is. ŽemR IV 391. 3) A pacsirták mindenfelé egymást kergetve szálltak, és az erdőben is már madárkák…

⁴ Vö. Основы построения описательной грамматики современного русского литературного языка, Москва, 1966, p. 183.

⁵ Vö. ugyanott.

⁶ Zárt szerkezetű mondatoknak azokat a mellérendelő mondatokat nevezzük, amelyekben egy kötőszó áll az utolsó tagmondat előtt. Ezeket nem lehet tovább folytatni. Az utolsó tagmondat előtti kötőszó a mondat lezárásának jelzése.

⁷ A kötőszó tagmondatoktól való szintaktikai-szemantikai elkülönülését zárt szerkezetű mondatokban az is mutatja, hogy bizonyos esetekben a tagmondatok tartalmától függően felcserélhető a mellérendelő mondat két tagmondata anélkül, hogy a kötőszó helye megváltozna. A tagmondatok felcserélésekor a kötőszó nem kerül át a második tagmondattal együtt az első helyre (ahogyan például alárendelő mondatban az alárendelt tagmondattal együtt), hanem a korábbi helyén marad, vagyis ismét a második tagmondat előtt áll. Vö.: Az úr csak körbejár, nézelődik, nevet, a gép pedig egyenesen dübörög, ahogy erősen hajtják. LTRn 365 és A gép egyenesen dübörög, ahogy erősen hajtják, az úr pedig csak körbejár, nézelődik, nevet. A nyitott szerkezetű mondatokban (amelyek elvileg folytathatók) az ismétlődő kötőszó valamivel szorosabban kapcsolódik a tagmondathoz. Itt a minden tagmondat előtt megismételt kötőszó hangsúlyozza a tagmondatok egyenrangúságát. Ezért az ismétlődő kötőszók mindig közel állnak a partikulákhoz.

⁸ A szócska pozíciójának jelentőségét a kötőszói és partikulaszerep megállapításában más nyelvek kutatásaiban is kiemelik, vö.: В. Г. Адмони, Введение в синтаксис современного немецкого языка, Москва, 1955, p. 217.

⁹ Bizonyos esetekben inverzió is előfordulhat, vö.: A jószívű Butkienė volt az egyetlen, aki nem feledkezett meg szomszédjáról, Šervienėről, akivel valaha legalább egymás keresztgyermekeit vitték a szent keresztségre; akkor legalább háromszoros komaasszonyok voltak. VaizžgRR I 192. Itt tehát a kötőszón kívül semmilyen más funkciója nincs.

A mellérendelő kötőszó olykor a második tagmondatban, egy közbevetés után áll, például: Régen történt ez, talán ezért esik már nehezére visszaemlékeznie rá. SimonAŠL 18.

70

különböző hangokon énekeltek. ŽemR II 238. 4) Egy szomszéd fiú lakodalmát tartották, én is elmentem a szüleimmel. LzPR III 20. 5) Ó, Bintakiai kis kunyhója, alig van benne hely. SimonAŠL 273. 6) Šimoniaiék senkinek sem írnak, és nekik sem küldözget senki leveleket. SimonAŠL 197. 7) Másokon nem segítesz — neked sem segít majd senki. PP 120. 8) A sündisznó megharapta a kakast, az pedig átvitte az árok túloldalára. CvR V 72. 9) Gyere el jövőre, és mesélj nekem a legnagyobb bolondról,... akkor majd visszaadom az adósságomat. CvR V 157.

Ezekben a mondatokban a második tagmondatba kerülő ir szócska szintaktikailag és szemantikailag is ehhez a tagmondathoz kapcsolódik. Közvetlenül az utána következő szavakat hangsúlyozza és módosítja. Ezek lehetnek alanyok, tárgyak, határozók vagy állítmányok, vö.: és maga Kirstukas, és az asszony, és az erdő madárkái, és én, és a hely, és Šimoniaiéknek, és neked, és átvitte, és visszaadom. Azáltal, hogy a megjelölt szavakat hangsúlyozza és módosítja, az ir szócska kiegészíti az egész tagmondat érzelmi és kommunikációs tartalmát. E funkciója miatt az ir szócska itt partikula. A kötőszóval csupán a jelentés bizonyos hasonlósága köti össze. Az ir szócska, amikor főnevet vagy főnévi névmást módosít és hangsúlyoz, a „szintén” jelentésárnyalatot veszi fel, és a hangsúlyozott szó fogalmát közvetve összekapcsolja az első tagmondatban vagy az előző szövegkörnyezetben szereplő, hasonló fajtájú szavak fogalmával, vö.:... és az apa, és Papieviai gazdái,... és maga Kirstukas (1),... mindannyian...,... és az asszony... (2), pacsirták mindenfelé..., és az erdő madárkái (3), (mások elmentek)... és én... (4),...senkinek...,...és Šimoniaiéknek... (6), másokon...,...és neked (7).

Ez a szembeállítás azonban nem lép túl a szemantikai-lexikai sík határain. Ezt az ir szócska „szintén” jelentése határozza meg. Az ir szócska itt nem válik kötőszóvá, mivel szintaktikailag és szemantikailag a tagmondatot módosítja. A mondatban megjelölt szavak csupán egymással lépnek kölcsönhatásba; a tagmondat többi szava semleges marad. Kötőszóként használva viszont az ir szócska a teljes tagmondatot kapcsolja egy másik teljes tagmondathoz, és nem módosítja azok tartalmát, vö.: A lány sokáig beszélgetett még az apjával, és mindketten úgy érezték, mintha száműzöttek volnának, akiket egy távoli, ismeretlen vidékre űztek. VencIЯ III 152.

Az ir-hez hasonló funkciója van a tik szócskának is, amikor a második tagmondat második helyén áll. Nemcsak a közvetlenül utána következő szavakat (1—3), hanem az előtte állókat is hangsúlyozhatja és módosíthatja (4—7), például:

1) Ponaitis egész héten az intézetben fog tanulni, ott is étkezik majd, nekem csak szombat délután kell hazakísérnem Ponaitist. ŽemR IV 392. 2) Teljesen elzsibbadtam, csak a szívem dobog. ŽemR IV 384. 3) Amikor meglendítem a fejszét azzal a kutyával szemben, a kutya csak annyit mond: „vau, vau, vau”, aztán elszalad. CvR V 77.

4) Tavaly minden tanulólány már végzett, csak én vagyok új és buta. ŽemR IV 324. 5) — A gyerekeitek már felnőttek, csak fogadjatok fel egy bérest, és műveljétek meg a földet... ŽemR IV 419. 6) Senkinek sem szóltak, csak reggel tudták meg a szomszédok, hogy már meghalt. ŽemR IV 420. 7) Felszabadultak a tarlók és a nyári vetések földjei, csak a ki nem ásott burgonya maradt. BaltPV₁ 113.

Itt a tik szócska a második tagmondatba illeszkedve inkább csak a hangsúlyozott szavakhoz kapcsolódik. A hangsúlyozott szavaknak kizáró jelentésárnyalatot kölcsönöz. Különösen erős a hangsúly és a kiemelés azokban az esetekben, amikor a tik a hangsúlyozott szó után áll (4—7). E funkciója miatt a tik szócska az említett mondatokban – az ir szócskához hasonlóan, a megfelelő esetekben – partikulának tekintendő.

Ahogy az ir partikula esetében, úgy a tik partikula által hangsúlyozott, a második tagmondatban álló szavak tartalmuk alapján kapcsolódhatnak az első tagmondat szavaihoz, vö.:... egész héten...

71

…csak szombaton… (1), az összes diáklány…, én csak (4) stb. Ez a szóviszony azonban szintén nem lép túl a szemantikai-lexikai sík határain.

§ 4. A tárgyalt mondatokban az és, illetve a tik lényegében pozíciójuk miatt a második tagmondat szemantikai módosítói. Az ir, tik szócskák pozíciójának megváltoztatásával, vagyis a tagmondat első helyére való előrehozásukkal rendszerint e szócskák funkciója is megváltozik, noha a mondat jelentése lényegében változatlan marad.

A tik szócskát könnyebb elválasztani a nyomatékosított szavától, különösen azokban a mondatokban, amelyekben a nyomatékosított szó után áll, vö.:

Ponaitis egész héten az intézetben fog tanulni, csak nekem kell szombat délután hazavinnem Ponaitist. Egészen elzsibbadtam, csak a szívem dobog. Hogy lesújtok a fejszével arra a kutyára, csak a kutya vau, vau, vau… Az összes diáklány tavalyi, csak én vagyok új… A maguk gyerekei már megerősödtek, csak egy fiút kell felfogadniuk… Senkinek sem adtak hírt, csak reggel tudták meg a szomszédok… Felszabadultak a tarlók és a nyári vetések, csak a krumpli maradt kiásatlanul.

Gyakran az ir szócskát is át lehet helyezni, bár emiatt a mondat ritmusa olykor kissé megtörik, és kevésbé természetessé válik. Vö.:

Minden úr nevetgélni fog, és közben az asszony örülni fog. Megtartották az egyik szomszéd fiú esküvőjét, és én elutaztam a szüleimmel. A sündisznó nekirontott a kakasnak, és az átvitte őt… Mesélj nekem a legnagyobb bolondról, és akkor megadom neked a tartozásomat. A Šimon család nem ír senkinek, és senki sem küld levelet Šimonéknak. Hiszen most nem vigyázhatsz, és nincs idő.

Az így átalakított mondatokban az ir, tik szócskák (az első helyre előrehozva) már nem nyomatékosítják azokat a szavakat, amelyeket korábban nyomatékosítottak vagy módosítottak. Úgy tűnik, azokat az új szavakat sem nyomatékosítják vagy módosítják különleges intonáció nélkül, amelyek elé kerültek. Így ezek a szócskák már nem állnak szintaktikai-szemantikai kapcsolatban a második tagmondattal. Csak a tagmondatok közötti viszonyt jelölik, vagyis kötőszói funkciót töltenek be.

Az ir, tik szócskák a tagmondat első helyére is előrehozhatók azokkal a szavakkal együtt, amelyeket prepozíciós helyzetben állva nyomatékosítottak és módosítottak. Ilyen esetekben az ir szócskának a funkciója kevésbé változik meg, mint amikor a szócskát a nyomatékosító szó nélkül helyezzük a tagmondat első helyére. Vö.:

Minden úr nevetgélni fog, és az asszony is örülni fog. A Šimon család nem ír senkinek, és Šimonéknak sem küld senki levelet.

Itt az ir szócskát előrehozták az első helyre, de közvetlenül ugyanazon szavak előtt maradt; ezért szintaktikai-szemantikai kapcsolata velük olyan, mint korábban, amikor a tagmondat közepén, ugyanazon szavak előtt állt. Természetesen ez a kapcsolat már valamivel gyengébb, mert az ir szócskának a kötőszóra jellemző pozícióba kerülve már megkezdődik a kötőszóvá alakulása, noha az itt megadott mondatokban többé-kevésbé megmarad a partikula nyomatékosító és módosító funkciója.

Meg kell jegyezni, hogy bizonyos mondatokban a tagmondatok szerkezetétől függően az ir szócskát teljesen természetellenes, gyakorlatilag pedig lehetetlen az első helyre előrehozni anélkül a szó nélkül, amely előtt állt, és amelyet nyomatékosított vagy más módon módosított. Ilyen esetekben az ir szócskát csak az utána következő szóval együtt lehet az első helyre áthelyezni. Vö.:

Az apa is örült, és a Papieviai házigazdák is, maga K ir stukas is felfuvalkodott. …és maga K ir stukas felfuvalkodott. De nem lehet: …és felfuvalkodott maga K ir stukas.

72

A gyáva a levéltől is megijed, a bátor még a farkastól sem fél....és a bátor a farkastól sem fél. De ez nem lehetséges: és a bátor a farkastól nem fél.

A második tagmondat elején állva, de az utána következő második tagmondatbeli szavakat hangsúlyozva és módosítva, az és szócska gyakran megőrzi partikula funkcióját; vö. még az alábbi mondatokkal:

– Mit tehetsz, a szerencse sem állandó! – mondta a len. BalčAP 25. Na, tessék, és még a szót sem lehet megmondani a béresnek. BaltPV₁ 40. Ne tedd a zsebébe: még a zsákba sem kerül be. PP 390. Közismert a tyúk esze: még be is engedte a rókát. Micsoda ész, ilyen madarakat kitalálni! LzPR II 8. No, ez aztán csoda, nagy csoda volt: még nyáron is befagyott a tó. LTRn 91. Ne kérd a sündisznótól, hogy menjen a veteményesbe: kéretlenül is eljön. PP 218¹⁰.

A és szócska részben megőrzi a partikula nyomatékosító funkcióját az olyan szerkezetű mondatokban, amelyekben az első tagmondat második helyén álló és után az az vagy ugyanaz mutató névmás következik, amely az első tagmondatban főnévvel megnevezett dologra utal, például:

Nézd csak, minden eltört, az összes hám kötélből van, és azok is már elkorhadtak. Vaižg RR I 48. – Láttam, még a malomkövek is a kövön vannak, és azok is úsznak. CvR V 154. – Volt ott egy derék ember, és azt is elűzték. CvR V 31.

Kevés állatuk van, és azok sem valók semmire. JablRR I 533. Beviszik a darát, és az is alig szürke. ŽemR II 239.

Vö. az ugyanilyen szerkezetű mondatokkal, amelyekben az és egyértelműen kötőszói funkciót tölt be:

A városban véletlenül összetalálkoztam egy Būdviečiai-ból való ismerőssel, és az felajánlotta, hogy hazavisz. VenclPU 293. Otthon maradt az apjánál a fiatalabbik öcs, aki még egészen kicsi volt, és azt a király nagyon szerette. BsRP 106.

Az és szócska funkciója még hasonlít a partikula funkciójára, bár az ilyen mondatokban már közelebb áll a kötőszóhoz, amelyekben azonos vagy azonos fajtájú cselekvéseket és tulajdonságokat állítanak párhuzamba. A tagmondatok állítmányai ilyenkor azonos vagy hasonló jelentésű szavak, illetve szókapcsolatok. A második tagmondat alanya rendszerint közvetlenül az és szócska után áll, amely a második tagmondat elején helyezkedik el, és az első tagmondat alanyával van szembeállítva. Ezért nyomatékosítják, kiemelik. Vö.:

Ne haragudj! Ön is anya – és én is anya vagyok… LzPR III 83. Mind elégedettek voltak vele, és ő maga is elégedett volt. VienAŠ 8. Aztán csapkodtak a tenyerükkel – és mi is csapkodtunk, felemelték a kezüket – és mi is emelgettük. ŽemR IV 15. Adj a földnek, és a föld is ad neked. PP 34. Tiszteld magad, és mások is tisztelni fognak. PP 111. Lám, azok az emberek énekelnek, és ő sem bírja tovább, énekelni akar. DaukŽP 19. Gražina, hiszen én már túl vagyok a harmincötön, és te sem vagy már fiatal. VienAŠ 90. Soha többé nem lát engem – se apa, se anya, se a testvéreim, és én sem látom őket többé… VenclPU 234. …a falu gyermekei lóháton járnak, és ő is nagyon szeretne lovagolni. BilR 121. A fiú megbetegedett, és az öregasszonyt is már haldoklónak látják. Vencl PU 332. Az öregúr Mykolas volt, és a fiatalúr is az apja nevét viselte. ŽemR IV 381. Sokáig beteg voltam, mondja, és Benis, meg a többi gyerek is megbetegedett. ŽemR IV 377.

¹⁰V. Labutis az ilyen esetekben használt szócskát kötőszónak tekinti, amelynek meghatározott kontextusban partikula-jelentése van; vö. példáját: Egy perc, és megjött az autó, lásd Б. Лабутис, Частицы современного литовского языка (автор. дисс. к. ф. н.), Вильнюс, 1965, p. 14. Felfogásunk szerint, ha az és szócska partikula-jelentésű, akkor és partikula. Hiszen a kötőszó és a partikula csak a funkciójukban különböznek; egyik sem mondatrész. Lásd: V. Sirtautas, Jungtukai ir jungiamieji žodžiai, „Tarybinė mokykla“, 1958, 7, p. 38; J. Žukauskaitė, Jungtukas ir jo išskyrimo iš kitų tarnybinių kalbos dalių kriterijai, p. 13.

73

A tik szócska – az és-sel ellentétben – az első helyre kerülve, még ha azzal a szóval együtt is, amely előtt állt, és amelyet kiemelt és módosított, többnyire teljesen közel kerül a kötőszóhoz, különösen azokban az esetekben, amikor megőrzi kizáró jelentését.

Erről úgy győződhetünk meg, ha a fent említett mondatokat a tik szóval így módosítjuk (átalakítjuk):

Ponaitis egész héten az intézetben fog tanulni, csak szombaton kell délután hazavinnem az urat. Egészen elzsibbadtam, csak a szívem dobog. Hogy én fejszével essek neki annak a kutyának, csak vau, vau, vau, a kutya.

Vö. még az ilyen mondatokat, amelyekben a tik szócska kötőszóként szerepel, és a tagmondatok szembeállítását, valamint elkülönítéssel való összevetését fejezi ki¹¹.

Ó, a szabadság már közel van — csak szárnyra kell kapni... SNėrP I 236. Semmi különös, csak a szívem dobog még mindig olyan nyugtalanul. Simon AŠL 241. Minden olyan volt, mint korábban: csak egy változat. VaižgRR I 54. Mintha senki más nem lett volna ott, csak Šiukštas egyetlen nagybátyja lazította a földet az egész falunak. VaižgRR I 101.

A tik szócska, ha a második tagmondat elején áll, partikulaként működik; gyakran nem kizáró, hanem más jelentése van, vö.:

Egész sovány arcából ihlet sugárzott; csak-csak (= majdnem) látszottak homlokán Mózes szarvai. VaižgRR I 92. (Itt az ismétlés is azt mutatja, hogy a tik tik partikulaként szerepel.) A bundát átadom a szűcsnek, csak (= még) néhány kopejka csúszik a zsebébe. ŽemR IV 449. Miután megtörölte magát, száraz inge szegélyével elfojtotta a leöntött helyet, nehogy a nagymama megharagudjon, aztán kiviharzott a házból, csak úgy döngött az udvar. KrėvŠP₁ 97.

§ 5. Be ir ir tik, sujungiamojo jungtuko ir dalelytės funkciją lietuvių kalboje gali turėti bet, tai. Atlikdamas jungtuko funkciją, bet reiškia priešinamuosius santykius, o tai — dažniausiai priežasties bei sąlygos aiškinamuosius santykius, plg.:

Még téli idő volt, de az olvadó hó latyakossága közeli tavaszt jósolt. CvR VIII 222.

Te nagyobb vagy, ezért nagyobb házat kell építened. LTt III 71. Mondj nekem egy hallatlan, sosem látott mesét, akkor adok neked tüzet. JablRR I 538.

A bet szócska viszonylag ritkán szerepel partikula szerepében, és nem fejez ki ellentétet, hanem más jelentései vannak; ezért könnyen megkülönböztethető a kötőszótól, vö.:

Főztem sört — de (= még) vidámabb lesz a hangulat. Grž(LKŽ I 642). Inkább legyen haszontalan, csak (= csak) senki se sírjon. PP 111. ...hogy úgy intézze, maga a kisasszony is bemásszon, de csak (= csak) hogy minél előbb felforrjanak a fazekak. KrėvŠP₁ 93.

Az utóbbi esetben a bet jelentése közel áll a „hogy”-hoz, ám a mondatban a kettő nem egyenértékű. A Bet itt nagy érzelmi töltetet ad a második tagmondatnak (egyébként itt a bet logikai hangsúlyt is kap), amelyet a tagmondat elveszít, ha a bet helyére kad kerül. A kad-dal az ilyen mondat okviszonyt kezd kifejezni, és alárendelő összetett mondattá válik. Ebben a bet-tel alkotott mondatban az okviszony nagyon elmosódott.

A tai szócska, ha a második tagmondat elején áll, partikulának tekintendő, amennyiben nem fejez ki ok- és feltételmagyarázó viszonyokat (mint kötőszói szerepben), csupán új érzelmi árnyalatot ad a második tagmondatnak; vö.: – Ne aggódj, méhecském, ne aggódj, majd én megvarrom a ruháidat. LTRn 35.

¹¹ A tik kötőszót egyértelmű kizárás nélkül is használják, csupán a mondat tagmondatait állítják szembe és vetik össze vele, például: Jól ismerem őt, — csak Tyzenhausznak ezt nem kell mondani. SruogAD 25. — Én a konyhába osonok, csak hirtelen ur-ur-ur-ur! nekem esnek a kutyák… LzPR II 79.

74

Bizonyos esetekben a tai az ok- és feltételmagyarázó viszonyokon kívül (leggyakrabban a népköltészetben) mellérendelő viszonyokat is kifejezhet, hasonlóan a ir kötőszóhoz. Ezekben az esetekben kötőszói funkciót tölt be, de közelebb áll a partikula szerepéhez, mint amikor kötőszóként ok- és feltételmagyarázó viszonyokat fejez ki. Vö.:

Odaadom nektek ezt a kosbárányt, akkor ti ketten ennek a báránynak a részéből fogtok megélni. BsRP 61. — Így történt a férjemmel is, aztán lassan-lassan elmúlt. VienAŠ 20. Gyere ide, leánykám, gyere ide te, menyecske, — akkor mi ketten sok kedves szót váltunk. LTRn 60. Leült a legény a kis sebecském mellé, kezét a vállamra tette, ez könnyebb a pávatollacskánál. LTRn 73. Most megyek a kis kamrácskába, leülök a pad mögé — akkor aranygyűrűt cserélünk, zöld bort iszunk! KrėvŽ 52. Eljön a tavaszocska, kinőnek a tollacskáim; — akkor repkedek, akkor szállok a zöld erdőkben. LTRn 126.

§ 6. A mellérendelt tagmondat elején meglehetősen gyakran szerepelnek a bent, dar, juk, net, vis stb. partikula. Megfigyeléseink szerint ezek a partikulák, bár a kötőszókra jellemző helyen állnak, nem töltenek be kötőszói funkciót. Mindig tovább hangsúlyozzák és módosítják a második tagmondat szavait, kiegészítik annak kommunikatív és érzelmi tartalmát, vagyis szintaktikai-szemantikai szempontból a második tagmondathoz kapcsolódnak; tehát akkor is partikula maradnak, ha a második tagmondat elejére kerülnek. Vö.:

Egyetlen ember sem tévedt még ide, legalábbis erre nem emlékszik a bóbitás. SimonAŠL 50. Mindannyian jóllaktak már, de még maradt egy árpaszem. ŽemR IV 433. Derültebb már nem is lehet az ég, hiszen már minden elégett. SimonAŠL 135. Behavazta az árkokat és az ösvényeket, még az országutat is alig lehet felismerni¹². SimonAŠL 196. Mosd meg a varjút vagy ne mosd, akkor is fekete. JabIRR I 536.

Kötőszók és partikulák, illetve bizonyos határozószók együttesei

§ 7. A kötőszók igen gyakran partikulákkal vagy bizonyos határozószókkal (todėl, dėlto) együtt állnak a második tagmondat elején. Felmerül a kérdés, hogy az ilyen szócskák a második tagmondat elején állva összetett kötőszókat alkotnak-e.

¹²J. Žukauskaitė többek között kötőszónak tartja a net szócskát (úgy tűnik, alárendelő kötőszónak), amikor az általa kezdődő tagmondat az első tagmondat állítmányaként szereplő szót magyarázza, például: Örömében felkiáltott, még a szeme is megcsillant. Azt állítja, hogy a net ebben az esetben azért kapott kötőszói funkciót, mert kiesett az előtte álló, gyakran vele együtt használt net kötőszó, a kad (lásd J. Žukauskaitė, i. m., 5. o.).

Azt kell mondanunk, hogy ez a fejlődési sorrend (kad net, és csak azután net) nem szükségszerű. Ha az első tagmondatban nincs korrelátum, a kad sem mindig illik a net mellé, vö.: Haragos hangon felkiáltottam, anyámhoz rohantam, még az asszony is megijedt. ŽemR IV 374. Odakint a déli nap fényétől világos volt, még a szemem is elsötétült. VencIR III 109.

Ezekben a mondatokban korrelátum nélkül az alárendelés sem teljesen egyértelmű. Mondjuk, itt nem lehet a második tagmondatot az egész net szóval együtt az első tagmondat helyére előrehozni, ahogyan az alárendelő mondatokra jellemző. Véleményünk szerint az ilyen mondatokban a net sem alárendelő, sem mellérendelő kötőszó. Maga a mondat kötőszó nélküli; a net a második tagmondat egyértelmű szemantikai módosítója, és partikulának tekintendő. A net szócska alárendelő kötőszóvá degradálódásáról legfeljebb azokban az esetekben beszélhetünk, amikor az első tagmondatban korrelátum szerepel, vö.: Úgy elöntött az érzés, még Praniukas is irigykedett. ŽemR IV 378....olyan keservesen sírsz, hogy még a kövek is megrendülnek. BalčGPr 5. A büntetést és a leckéztetést ilyen csattogás kísérte, még a zengő visszhang is végigzötyögött az erdőn. VaižgRR I 96. Ezekben a mondatokban a második tagmondat az egész net szóval együtt az első tagmondat helyére hozható; továbbá itt a kad kötőszó beilleszthető a net elé. Vö. még olyan mondattal, amelyben az első tagmondatban korrelátum áll, a második tagmondat elején pedig kad net: Szürke ló vágtatott oda, olyan fehér, hogy még az egész földet bevilágította (népi szólás). JabI (LKŽ V 36).

75

a) Kötőszó és partikula

Minden mellérendelő kötőszót különféle partikulák kísérhetnek. Közvetlenül a kötőszó után olyan partikulák következhetnek, amelyek önmagukban nem töltenek be kötőszói funkciót (bent, čia, dar, gal, gi¹³, jau, kad, na, ne, nė, net, nors, šit, štai, vėl, vis stb.), valamint olyan szócskák is, amelyek a partikulai funkció mellett kötőszói funkcióval is rendelkeznek (ir, tai, tik, užtat, vis tiek, vis dėlto). A partikulák közvetlenül a kötőszók vagy kapcsoló szavak után állnak, és intonációsan hozzájuk tapadnak. Más szóval a partikulák a kötőszóval együtt intonációsan a második tagmondathoz kapcsolódnak, mivel a mellérendelő mondatban maga a kötőszó is intonációsan a második tagmondathoz tapad. Az esetek többségében azonban ezek a szócskák nem alkotnak szintaktikai-szemantikai szempontból oszthatatlan egységet, jóllehet intonációjuk egységes. A szókapcsolatba kerülő szócskák jelentése és funkciója többnyire külön-külön értelmezhető, és nem egynemű. Az első szócska szintaktikai-szemantikai kapcsolatban nem áll azzal a második tagmondattal, amely előtt áll; csupán kapcsoló funkciót tölt be. Ezzel szemben a kötőszó után következő szócska szintaktikai-szemantikai kapcsolatban áll a második tagmondattal, módosítja annak kommunikatív és érzelmi tartalmát, vagyis partikula-funkciót tölt be.

A fent említett szókapcsolatokban önálló funkciójukat (a kötőszóval kezdődő tagmondat szemantikai módosítójaként való szereplésüket) világosan megőrzik a következő partikulák: bent, čia, dar, jau, kad, ne, nė, net, nors, šit, štai, vis stb.

— A keserű szekérre rakj fel gyerekeket az anyjuknak — nevetett az apa: — na, legalább lesznek vendégek… ŽemR III 21. Jurgis Tamósiushoz botorkált, a többiek pedig itt nézegetik, mennyire kanyarodik el az az árok. ŽemR II 253. Valaki ezt elhitette vele, ezért még egy negyedik munkát is rábízott. LTRn 327. A hóban elsüllyedt az egész Tekonis-tanya, a csupasz nyárfák megnyugodtak, a szilvák és cseresznyék közül pedig már csak a csúcsok kandikáltak ki a hó alól, a kerítések mentén. BaltPV₁₁ 25. Sokan jutottak ide, de bizony kevés az a két vezető. PP 323. Előbb az egészséges fa érez majd szenet, mintsem hogy a kígyó fia elárulja nektek az apját. SNėrP I 281. …mindannyian éhesek voltak, úgyhogy még unszolni sem kellett őket. VaižRR I 211. Elindultak egymást kergetni a vastag fenyő körül; nem a földön, hanem hirtelen fölfelé; ettől még a szem is káprázik. VaižgRR I 67—68. Sörünk már nincs, legalább a miselėből igyál egyet. VaižgRR I 183. Elkezded figyelni, de akkor — valami érdes tárgy esett az arcodra. JabIRR I 533. Szürke, sötét, nedves, nyirkos, unalmas, sivár — és egyszerre felvillan egy fénysugár. VaižgRR I 192. Egész nap utaztak, és az erdőnek még mindig nem volt se vége, se hossza. CvR V 83.

Ezekben a mondatokban a kötőszó szinte mindenütt elhagyható. Az első helyre kerülő partikula ugyanúgy a tagmondat szemantikai módosítója marad (vö. a megfelelő kötőszó nélküli példákat a § 6-ban), a mondat pedig kötőszó nélkülivé válik.

Különféle kötőszók után nagyon gyakran következik az ir szócska, amely megőrzi önálló partikula-funkcióját (új kommunikatív és érzelmi árnyalatokat ad a második tagmondatnak).

…jó gyerek, csendes, nyugodt, dolgos, mi kell még, és a mi Benisünk sem, úgy látszik, kifogásolható. ŽemR I 24. Jó idegen országban, de ott sem találni egy hegy lisztet. PP 142. Még volt egy fivére, hát az is a tóba fulladt. BaltPV 39. Jurgis megígérte, hogy segít nekünk zabot szállítani, de még mostanáig sem láttuk. JabIRR I 536. Sem Geiše intézőnek, sem Šiukšta fivérének nem tűnt alkalmasnak komoly, nehéz munkára; ezért oda küldözgették, ahol… kétszeresét, háromszorosát is meg tudta csinálni. VaižgRR I 39. De ez már nem Aukštujai, tehát

¹³ Annak kapcsán, hogy a gi szócska nem használható ellentétes kötőszói jelentésben (az o helyett), lásd V. Labutis, „Kalbos kultūra“, 6, Vilnius, 1964, p. 28—33.

76

és visszatérünk. Simon AŠL 9. Povilaitishez visszatérve elmenekültem a munkából, és továbbmentem, ezért mi is menjünk aludni. ValPJ₂ 56. A Felső-Oginskiaiak közül senki sem látta, ezért mindenféle találgatások járnak. SimonAŠL 11.

A kötőszó elhagyásakor az ir szócska, ha a tagmondat első helyére kerül, a legtöbb esetben szintaktikailag-szemantikailag továbbra is a tagmondathoz kapcsolódik, vagyis partikula marad, bár egyes esetekben (amikor a tagmondathoz való kapcsolata nem olyan egyértelmű) már kötőszóvá fokozódik le (pl.: Visszatérve... továbbmentem, és menjünk aludni; vö. e szerkezet mondataival a § 4-ben).

Különféle kötőszók után a tik szócska is állhat, megőrizve partikula-funkcióját, például:

Újabb másfél évszázad telt el, és csak akkor értették meg az emberek világosan e leletek teljes jelentőségét. JabIŪŽ 15. Nyáron... a patak teljesen kiszáradt, és csak itt-ott, az árnyas mélyedésekben csillogtak a fűvel benőtt, békáktól és ebihalaktól nyüzsgő vízfoltok. VienUT 81. Jó ember, nagyon jó, de azok a kezecskéi már olyanok — bármihez érnek, valami nyoma marad. LKŽ IV 294.

A kötőszó elhagyásakor a tik szócska, ha első helyre kerül, az említett többi szócskától eltérően többnyire kötőszóvá fokozódik le (vö. § 4).

A kötőszók után állva megítélésünk szerint az užtat, vis dėlto (és az dėlto ugyanezzel a jelentéssel), valamint a vis tiek¹⁴ szócskák is önálló partikula-funkcióval rendelkeznek, például:

Nastutė a libák után járt-kelt, mintha hosszú, fehér nadrágot viselt volna, de azért a lábszárai védve voltak... VienAŠ 9. A ház olyan, amilyen: füstös, mégis valami különös rend látszott benne. VaižgRR I 210. Nyögött, nyögött, de mégsem halt meg. Ds (LKŽ II 270). Bármilyen sötét is az éjszaka körülöttünk, bármilyen viharok és hófúvások tomboljanak, mégis meghitt és jó érzés az anyai közelségtől és a hangjától. BaltPV₁ 14.

A kötőszó elhagyásakor az užtat, vis dėlto, vis tiek szócskák, ha a második tagmondat első helyére kerülnek, a tik szóhoz hasonlóan kötőszói funkciót kapnak, vö.:

A szemei mozdulatlanok, a villás nyelve azonban csak előbújik, csak előbújik a szájából. JabIRR I 536. A nap, igaz, már éppen a fejünk fölé ért, mégis jócskán perzsel. VaižgP III 263. Fonod-e vagy nem fonod, mégsem fonod meg. LTRn 329.

Különféle kötőszók után akár két partikula is állhat. Ezek szintén megőrzik önálló funkciójukat. Vö.:

Azt mondja majd: ilyen nagy Geišių-legény, már talán a negyedik évét tapossa, és még mindig nadrág nélkül jár! VaižgRR I 124. Amíg Kaziukas nem járt ide — szaladgálj utána tejjel, vidd mindenhová magaddal, cipeld ide-oda, itt meg már a munkától fáradtan roskadozik a lábam. CvR VIII 81. Igaz, otthon van még az apja és az egyik bátyja, de hiszen ők is hamarosan a fekete árnyék áldozatai lesznek. SimonAŠL 37. Ilžė csak úgy kiválasztotta magának Šimonių Krizát, hát menjen hozzá akkor. SimonAŠL 163.

A fent említett partikulákat nem közvetlenül a kötőszó után, hanem még egy másik szó után is használják, például:

A barátaim szerencsésen átjutottak, nekem pedig mintha kicsúszott volna a föld a lábam alól. SimonAŠL 299. A kecske félt bemenni az erdőbe, de a farkas mégis a kertből ragadta el. PP 315. Bintakienė néni eljött, és ő gyújtotta meg a lámpát. SimonAŠL 328. Más fejével él, ezért

¹⁴A kötőszók után álló dėlto, vis dėlto és vis tiek szócskákat A. Piročkinas szintén partikuláknak nevezi; lásd A. Piročkinas, Sujungiamųjų sakinių su jungtukais ir, o, bet loginiai-semantiniai santykiai, „Kalbotyra“, X, Vilnius, 1964, p. 96; másként J. Žukauskaitė, i. m., p. 19.

77

a hasa pedig szenved. PP 184. A szem lát, de a fogak még nem szoktak hozzá. PP 304. A medve — au, és abbahagyta, a farkas pedig még folytatja: ú-ú-ú-ú! CvR V 25. Ő látszólag nyugodtan ül, a szíve pedig hevesen dobog. LKŽ II 270.

Az ilyen esetek ismét azt mutatják, hogy a kötőszó és a módosítószók együttes előfordulásai általában nem szilárdak. Az előbbi mondatokban a módosítószót közvetlenül a kötőszó után tenni vagy egyáltalán nem lehet, vagy csak azzal a szóval együtt lehet, amelyet a módosítószó nyomatékosít és módosít.

A kötőszók csak bizonyos módosítószókkal alkotnak szintaktikailag-szemantikailag oszthatatlan egységeket. Ezek közül említésre méltók a gi, tai módosítószók. Ha kötőszók után állnak, és intonációsan azokhoz kapcsolódnak, nehéz felismerni e szócskák külön funkcióját. Ezek a módosítószók csupán megerősítik a kötőszó által kifejezett viszonyt, ezért az ilyen egységeket önálló kötőszóként vagy az első kötőszók változataiként kezelik.

A gi módosítószó különösen szorosan kapcsolódik a kötőszókhoz. Például:

Driežas nem tüsszent, o gi Jonukas is férfi, nem igaz...? ŽemR I 66. Az ajtók az ablakokkal és a küszöbökkel együtt leomlottak; o gi az egész ház mindenütt elferdültnek látszott. DonR 22. A kozákok betaposták a megöltek sírját; benőtte a fű, bet gi az apa szíve nem felejtett. LzPR II 11. Máskor maga az úr készült a bálba, ezért gi megparancsolta annak a legyőzhetetlen embernek, hogy szépen fésülje meg a gyermekeit. BsP III 38 (LKŽ II 270).

Itt az ogi, betgi, dėlto gi jelentése alig különbözik az o, bet, dėlto kötőszókétól, ezért az utóbbiak változatainak tekinthetők.

A tai módosítószó leggyakrabban az ir, o kötőszókkal alkot szintaktikailag-szemantikailag oszthatatlan egységet.

Az ir tai együttes előfordulás jelentése közel áll a „mindazonáltal” szóéhoz, és megengedő viszonyt fejez ki.

Akár egy aranyhegyet is hordhatnak nekem össze, akkor sem varrok! LzPR III 15. Szent János napjáig mindenki esőért könyörög, mégis minden kiszárad. PP 185.

Itt az ir tai alig különbözik az ir kötőszótól, amely szintén használható megengedő viszony kifejezésére, vö.:

Kértem, hogy jöjjön el, de nem jött. Grž. Mennyi rét, erdő és parlag, és nekik még ez sem elég! LzPR III 15.

Az o tai együttes előfordulás ok-okozati viszonyt fejez ki. Az o kötőszóhoz képest jelentésében az o tai távolabb áll, mint az ir tai az ir kötőszótól.

— Menjetek be a házba, gyerekek, adok nektek enni, o tai éhen pusztultok... KrevŠP₁ 104. — Hozzatok sört, csak ki ne öntsétek, o tai még a végén leforráz. BaltPV₁ 70. Hajnalban, kora reggel vízért mentem, o tai a köd ráborult a koszorúmra. LTRn 59.

b) Kötőszó és határozószó

Ahogyan a užtat, vis dėlto, vis tiek partikulaszók, úgy a dėlto, todėl határozószók is, ha közvetlenül a kötőszó után állnak, megőrzik önálló funkciójukat.

A mély hó Jurast többször is térdre kényszerítette, és emiatt szégyellte magát. CvR VIII 218. Régen történt ez, talán ezért már nem szívesen emlékszik rá. SimonAŠL 18. A többi lány gyomot tépett és égetett, mégpedig azért, hogy a gyom ne ártson a rozsnak és a gabonának. ValPJ₂ 89.

Itt a dėlto, todėl a cselekvés okát jelöli, és okhatározóként szerepel. A tagmondatok közötti viszonyt kellőképpen jelölik az ir, o tai kötőszók. Csak ha nincs kötőszó, a szócskák

78

dėlto, todėl, atsidūrę a tagmondat első helyén, a fent említett užtat, vis dėlto, vis tiek ir tik szavakhoz hasonlóan, a megfelelő esetekben kötőszói funkciót töltenek be. Vö.:

A sün élesztőért ment, ezért nem sikerültek a sütemények. PP 333. ...a férfi nem ért a gazdálkodáshoz, ezért nem tudunk meggazdagodni. ŽemR IV 415.

c) Két partikula

A dar, net, nors, štai stb. partikulaszók után, amelyek nem töltenek be kötőszói funkciót, noha a tagmondat elején állnak, néha olyan szócskák következnek, amelyek kötőszói és partikulaszó-funkciót is betölthetnek, például: ir, tik. Ilyenkor az utóbbi szócskák rendszerint ugyanolyan szemantikai módosító szerepet töltenek be, mint az előzők, és mindkét elem külön-külön működik, csupán sajátos, intonációsan összekapcsolódó partikulaszó-együtteseket alkotva¹⁵. Például:

Kinyitjuk az ajtót – tele a pitvar férfiakkal, mások pedig még az udvaron is vannak. ŽemR IV 350. A szemtelen legyek pedig, miután ellepték a tejet, csak híznak, csak esznek, még a tál szélét sem látni… KrėvŠP₁ 97. A házimunka, a gazdaság – mind rám marad, még ha beleszakadok is. ŽemR IV 413. Szem a szemhez – lám, máris kész a kása. PP 185.

Itt az ir, tik szócskák partikulaszó-funkcióját a pozíciójuk határozza meg. A pozíciónak kevésbé érezhető a szerepe e szócskák funkciójában azokban az esetekben, amikor az első partikulaszó morfológiailag kapcsolódik a második tagmondat szavaihoz. Például ha a második tagmondat elején a tegu partikulaszó áll, amely egyúttal morfológiai affixumként is szolgál, akkor az utána következő tik valamivel inkább kötőszóvá fokozódik le, mivel az első partikulaszó (tegu) helye a mondatban rendhagyó, vö.:

Most nem akart enni – csak ne korlátozzák. MontvR I 289.

d) Két kötőszó

Elszigetelt esetekben előfordul, hogy azonos jelentésű (szinonim) kötőszavakat együtt használnak, például: o azonban, o betgi, o tuo tarpu. Mind az o kötőszó, mind az utána következő tačiau, betgi, tuo tarpu ellentétes viszonyt fejez ki. Az utóbbiak, mivel egyértelmű jelentésűek (csak ellentétes viszonyban használatosak), inkább megerősítik az o kötőszó jelentését, amely nemcsak ellentétes, hanem összehasonlító viszonyban is használatos (hasonlóan az ir kötőszóhoz). Két szinonim kötőszó állandó használata szintaktikailag-szemantikailag felbonthatatlan szókapcsolatokat alkot. Használatuk azonban viszonylag ritka és rendszertelen, csak azokban az esetekben fordul elő, amikor a kifejezett viszonyt hangsúlyozni kívánják. Jelentésükben egyáltalán nem különböznek az önállóan használt o, bet, tačiau, tuo tarpu kötőszavaktól, és azok változatainak tekinthetők. Például:

Urtė felismeri a hangját, o tačiau nem tud és nem is akar hinni a saját fülének. SimonAŠL 282. Puzionyse több egykorú fiú is volt, o betgi csak Jonas és Kazys különült el keimari csoportba. VaižgRR I 181. Az ilyen ütéstől a bikáknak úgy kellett volna felugraniuk, mint akit megcsíptek, o tuo tarpu meg sem moccantak. VaižgRR I 197.

A kötőszók és az utánuk következő partikula viszonya az első tagmondat partikulaelemeihez vagy más szavakhoz

§ 8. Elég gyakoriak azok a mondatok, amelyekben a mellérendelő kötőszók és az utánuk következő partikulák szintaktikailag és lexikailag viszonyulnak az első tagmondat partikulaelemeihez vagy bizonyos önálló lexikai jelentésű szavaihoz. Ezek a szavak

¹⁵ Plg. V. Labutis, Lietuvių kalbos sudėtinės dalelytės, kn.: Lietuvių kalbos morfologinė sandara ir jos raida, Vilnius, 1964, p. 129.

79

a kötőszók számára sajátos korrelatív szavak. Gyakran az első tagmondat elején állnak, bár ezeknek a szavaknak a helye még nem rögzült szilárdan (a tagmondat közepén is előfordulhatnak, bár ez ritkább). Az ilyen szavak kiemelik a kötőszók által kifejezett tagmondatok közötti szembeállítást és összehasonlítást. A tagmondatok szorosabban kapcsolódnak egymáshoz, bár nehéz megmondani, melyik tagmondat függ inkább a másiktól. Az ilyen mondatokban a mellérendelő és az alárendelő mondatok jellemzői egyaránt megtalálhatók.

a) Partikulák és kötőszók

Az első tagmondatban az említett típusú korrelatív szóként elég gyakran a tik partikula szerepel. A második tagmondat elején az ir, o, tai és más kötőszók állnak, gyakran az őket kísérő partikulával együtt, amely a kötőszóval együtt szintaktikailag és lexikailag viszonyul az első tagmondat tik partikulájához.

Csak kezdj el csépelni, és máris itt a rengeteg szalma, polyva, ocsú, pelyva... BaltPV₁Alighogy [Katrė] a férfira pillantott, a szeme ismét könnybe lábadt. ŽemR I 87. ...de amint az ember megbetegszik egy kicsit, már azt hiszi: most meghalok. KrėvŠP 11. Csak ne vigyázzon rád senki, aztán világító fenékkel járhatsz. BaltR IV 120.

Ugyanez a viszony kötőszó nélkül is lehetséges. A kötőszó nélküli mondatban a tik azonos viszonyban áll a második tagmondat partikulájával vagy az első helyen álló, önálló lexikai jelentésű szóval.

Legutóbb a gazdaasszony nem vigyázott az apára, már ott kuporgott az apa Krizas fészke lépcsőjén. CvMS 44. Csak említsd meg a férfinak a pénzt, máris kérdezősködni kezd: kinek? miért?... KrėvŽ 76. Csak a napfény csillant meg a dióhéjon – nyomban eltűnt a hintó és a lovak – a héjba húzódtak vissza. CvR V 152. Épp csak megpiszkálta csőrével az egyik, majd a másik ökör szemét – az ökör megvakult. CvR V 116.

A második tagmondatban az adott szavak akár hiányozhatnak is; a tagmondatok viszonya ugyanaz marad, vö.:

Kalvaitisnek csak intenie kellett volna az ujjával, máris odavezette volna hozzá a fiát kantáron. KrėvŽ 71.

Ez utóbbi esetben különösen fontos az állítmányi alakok viszonya.

Az első tagmondatban elég gyakran a tik (tiktai) partikula is szerepel a ne tagadószóval együtt: ne tik(tai). A második tagmondatban ilyen esetekben gyakran a bet(ir) kötőszó következik.

...nemcsak mi, gyerekek rezzentünk össze, hanem a felnőttek is, akik abbahagyták a rágást, megdermedtek. VienIMA 21. Ez alatt a három hónap alatt nemcsak a grúzok jártak csoportosan és minden ösvényen Szent Nina kolostorába, hanem más keresztény országok lakói is felkeresték. VienUT 19. Nemcsak a család dolgozik a tűzhelynek, hanem maguk a szülők is, lám, nem lustálkodnak. JablRR I 533.

A nemcsak mellé még más partikula is kapcsolódhat, például hogy, csak stb.

Nemcsak hogy akkor semmit sem látsz abból, ami körülötted történik, hanem szappan is kerül a szemedbe, és csípni kezdi. VencĮPU 20. Nemcsak a kutak száradtak ki, hanem maga az Įsra is helyenként száraz. SimonAŠL 29.

Az első tagmondatban meglehetősen gyakran szerepel a nem partikula, a másodikban pedig az és, vagy, de kötőszó stb.

Igaz, nem csak ő a hibás, én is hibás vagyok. SimonAŠL 267. Nem az ember való a bocskorhoz, hanem a bocskor az emberhez. PP 214. Nem az orr való a dohányhoz, hanem a dohány az orrhoz. PP 212.

A nem partikula az első tagmondatban az ige előtt állhat, a második tagmondatban pedig az hanem, csak, tehát kötőszó stb. szerepelhet (egyesek partikula mellett is).

80

Kazys, úgy tűnt, még csak nem is gondolt erre, őt viszont attól az órától kezdve gondolkodás és körülnézés foglalkoztatta. VaižgRR I 201. Még tíz perc sem telt el, és máris a városkában suttogtak az indulók. VaižgRR I 164. A medve még jól össze sem gömbölyödött, amikor reccs, letörtek a kis ágak. LTRn 292. Megtörtént, hogy a bikának nem ízlett a széna vagy más takarmány, és máris a szarvával túrta — viksz. CvR V 113. És észre sem vetted, máris leégett az egész ház. VaižgRR I 72.

Az első tagmondatban a még (gyakran a nem- partikula mellett), a hiszen, alighogy (csak) stb. állhat. A második tagmondat elején kötőszók állnak, önmagukban vagy partikula mellett, illetve önálló partikula.

Még medve a medve az erdőben, de már a bőrét készítik. PP 322. Az ember látja — baj: még csak nyár van, de már kezdődik a fagy. CvR V 124. A gyerek lába még fel sem melegedett, de már mind itt vagytok: er-r, er-r! BaltPV₁ 39. Még a mókus is a fán van, máris befűti a fazekat. PP 323. A nagyapa még haza sem ért, a disznó már tizenegy malacot ellett. CvR V 69.

Hiszen a te életed többet ér, mint a Gyíké, te meg a rohadt bűz miatt mezítelen vagy, mint a kutya! ŽemR I 67.

Alighogy hazaért a kapun át, máris megdörrent a mennydörgés. ŽemR I 153. Alighogy elértem az erdőszélt, máris elkezdett szemerkélni. BaltPV₁ 78.

Az ilyen típusú mondatokban a szintaktikai-lexikai kapcsolatban álló partikulák és kötőszók, valamint az önálló lexikai jelentésű szavak még nem grammatikalizálódtak teljesen. Itt a kötőszó és a partikulák funkciói még világosan elkülönülnek. Ugyanilyen szerkezetű mondatok kötőszó nélkül is előfordulhatnak ugyanazokkal a partikulákkal (lásd a fenti példákat). A kötőszó által kifejezett viszonyt erősítő, egymással kapcsolatban álló partikulák alapvetően mindegyike a saját tagmondatának szavaihoz kötődik: az első tagmondatban álló partikulák kiemelik és módosítják az első tagmondat szavait, a második tagmondatban álló partikulák, valamint bizonyos önálló lexikai jelentésű szavak (nyomban, tüstént stb.) a második tagmondat szavaihoz kapcsolódnak. A partikulák gyakran el is hagyhatók, vö.:

(Csak) hátrafordult, és egy pillantást vetett a férfira [Katrė], mire (ismét) könnybe lábadt a szeme. ŽemR I 87. Az ember látja — baj: (még) csak nyár van, de (már) kezdődik a fagy. CvR V 124.

Csak egyes, szintaktikai-lexikai kapcsolatban álló szavak kötőszókhoz való kisebb-nagyobb közeledéséről beszélhetünk. Például szorosabbak a nem tagadószóval alkotott kapcsolatok az első tagmondatban (nemcsak — hanem is, nem — és, nem — vagy, nem — de stb.)¹⁶, különösen a nemcsak — hanem is. A lexikai szembeállítás (tagadás — állítás) révén az egymással kapcsolatban álló szócskák szorosabban kötődnek egymáshoz: az egyik előfeltételezi a másikat. Emellett a nemcsak — hanem is kapcsolatban a hanem kötőszó valamivel állandóbb. A nem szóval alkotott kapcsolatokban a kötőszók még változatosabbak (vö.: nem — és, nem — vagy, nem — de stb.). Ezenkívül a nem a kötőszóval kapcsolatban nemcsak külön állhat, hanem az igével együtt, annak előtagjaként is (lásd a fenti példákat).

¹⁶ Vö. J. Žukauskaitė, i. m., 19. o., ahol kettős mellérendelő kötőszóknak tekintik a nemcsak — hanem (is), nemcsak hogy — hanem, nem — vagy alakokat (az egyéb, nem szót tartalmazó alakokat, pl. nem — és, nem — hanem is stb., nem említik). A kettős mellérendelő kötőszók között itt még a minél — annál (is), ahogy — úgy (is) alakokat is felsorolják. Ezek a szócskák azonban csak akkor fejeznek ki világosabb mellérendelő viszonyt, ha azonos mondatrészeket kapcsolnak össze. Az ilyen szócskákat tartalmazó összetett mondatokban az alárendelő viszony még igen hangsúlyos. Vö.: Ahogy Kazys régebben a Butkus család tagja volt, úgy lett Jonas most a Šnerai család tagja. VaižgRR I 228. Az utóbbi kapcsolatok szerkezetükben szintén közelebb állnak az alárendelő mondathoz (utalószó és kötőszó).

6. Lietuvių kalbos gramatikos tyrinėjimai

81

Mindazonáltal ezek a szókapcsolatok is csak akkor szorosabbak, amikor azonos mondatrészeket kapcsolnak össze. Ilyenkor a szókapcsolatok megfelelő elemei csak az összekapcsolt azonos mondatrészekkel állnak kölcsönös viszonyban. Vö.:

Nemcsak az ellenség veszi észre őket, hanem a barát is. SimonAŠL 18. …A Geišiai az első naptól fogva a kastély cselédségében az elsők közé tartoztak, nemcsak magasabb rangjuk, hanem személyes érdemeik miatt is. VaižgRR I 112. A trágyát ne a félelem miatt kerüld, hanem a bűze miatt. PP 210. Az ujjak nem maguktól görbülnek, hanem önmaguk felé. Lp. A gyerekek, akárcsak a felnőttek, hozzászoktak, hogy Mykoliukastól ne kegyet, hanem a „bácsi” kötelességeinek teljesítését várják. VaižgRR I 55.

Az összetett mondatban a kötőszó teljes tagmondatokat kapcsol össze, a partikula pedig rendszerint csak bizonyos szavakat módosít. Így a tagmondatokban sok esetben maradnak olyan szavak, amelyekre a partikulák funkciója nem terjed ki. Ezért az összetett mondatban a kötőszó és a vele szintaktikai-lexikai viszonyban álló partikulák funkciója jobban elkülönül, mint az egyszerű mondatban, azonos mondatrészek összekapcsolásakor. Vö.:

Nemcsak a magtárak, az istállók és a csűrök tetői voltak megrongálódva…, hanem a korábbi földesurak lakópalotái is sürgős és nagyarányú felújításra szorultak. VienR V 10. Nem a jászol megy a lóhoz, hanem a ló a jászolhoz. PP 270.

Itt a partikulák a többi közül csak az alanyokat emelik ki.

b) Önálló lexikai jelentésű szavak és kötőszók

Hasonló szerkezetű mondatokban a fent említett partikulák helyett önálló lexikai jelentésű szavakat is használnak.

Az első tagmondatban (leggyakrabban az elején) a gana, negana modális szavak állnak. A gana után, a második tagmondat előtt gyakran előfordul az ir kötőszó (önmagában vagy partikulákkal).

Elég néha meghallani egy dalt, és máris nem felejted el. LKŽ III 95. Elég volt a legkisebb figyelmetlenség, és a szerencsétlenek lecsúsztak a meredek hegyről. BilR 108. Elég a szemükbe nézni, és máris az egyikhez nyújtják a kezüket, hogy megfogják, a többiektől pedig elhúzódnak és kiabálnak. VaižgRR I 142.

A negana után a második tagmondat még, sőt, hanem és még, illetve más hasonló szavakkal kezdődik.

…Nem elég, hogy nem kelnek fel időben, még, lám, mindkettőnknek el kell vesztegetnie egy fél napot. ŽemR I 89. Nem elég, hogy az élet háborúkkal, nehéz munkával…, sőt, még a szív szomorúságával is terhel. ŽemR IV 411. Nem elég, hogy a levegőben, az erdőben mindenféle csicsergés és fütty hallatszik, hanem végül még a föld bogárkái is megszólaltak, ahogy csak tudtak. ŽemR I 195. Nem elég a házimunka, még a család után is kell járni. ŽemR I 191.

Az első tagmondatban a reikėti, užtekti igék jelen vagy egyszerű múlt idejű, harmadik személyű alakjai is állhatnak, és az ir kötőszóval állnak viszonyban.

Csak egy kicsit kell továbbmennünk, és fel fog tűnni a fény. BilR 75. Csak be kellett volna húzni közéjük két falat, és máris van egy harmadik kamra. VaižgRR I 102. Már csak egy óra kell, és testvérek is lesznek. LTRn 302.

Elég volt hazatérnem és összegyűjtenem az embereket, és máris megláttam… VencIGD 291. Elég volt, hogy Rudžius megemlítse Raulio vezetéknevét, és mindenki kőfalként állt ki mellette. AvyžŽLŽ 30.

E mondatokban a kötőszókkal szintaktikai-lexikai viszonyban álló szavak (gana, negana, reikėti, užtekti stb.) meglehetősen általános, de egyértelműen önálló lexikai jelentéssel rendelkeznek. Emellett ezek a szavak az első tagmondat állítmányát vagy annak egy részét alkotják. Emiatt az említett szókapcsolatok itt még kevésbé grammatikalizálódtak, mint a partikulákat tartalmazó szókapcsolatok.

82

Következtetések

1. Az hogy egy szó a kötőszó vagy a partikula funkcióját tölti-e be az összetett mellérendelő mondatban, e szavak megkülönböztető jegyei alapján állapítható meg: a szócska helyzete és a mondatrésszel való viszonya alapján. A kötőszó rendszerint a második tagmondat elején áll, magával a tagmondattal azonban szintaktikai-szemantikai kapcsolatban nem áll (nem változtatja meg annak tartalmát, csupán jelzi a két tagmondat viszonyát). A partikula a tagmondat elején és közepén is állhat, de szintaktikai-szemantikai kapcsolatban van a tagmondattal — módosítja annak kommunikatív és érzelmi tartalmát.

2. Kötőszói pozícióba kerülve a tik szócska könnyebben kap kötőszói funkciót, különösen, ha kiemelő jelentése van. Az ir szócska a második tagmondat elején állva gyakran még szemantikai módosító (partikula) funkciót is betölt. A bet, tai szócskák különböző funkcióikban rendszerint eltérő jelentésűek is. A bent, dar, juk, net, vis szócskák és más hasonló elemek mindig a tagmondat szemantikai módosítói maradnak, még akkor is, ha kötőszói pozícióba kerülnek.

3. A kötőszók, partikulák vagy formális jelölő nélküli határozószók intonációs együttesei (o ir, bet tik, dar ir, ir vis dėlto, ir todėl, ir dėlto stb.) szintaktikai-szemantikai szempontból még nem forrtak össze. Bennük az egyes szavak rendszerint megőrzik önálló funkciójukat. Szintaktikai-szemantikai szempontból csak a partikulákkal alkotott kötőszói együttesek forrtak össze jobban: gi, tai (ogi, betgi, ir tai, o tai stb.). Ezekben az esetekben nehéz felismerni a kötőszót kísérő partikula külön funkcióját. Szoros együtteseket alkot két azonos jelentésű kötőszó is (o tačiau, o betgi, o tuo tarpu stb.).

4. A kötőszók jelentését (az ellentétet vagy a párhuzamba állítást) az első tagmondatban álló partikulák vagy önálló lexikai jelentésű szavak is kiemelhetik, de az ilyen, egymással szintaktikai és lexikai viszonyban álló szavak sem alkotnak grammatikalizálódott együtteseket (tik — ir vėl, dar — o jau, vos — ir, gana — ir, negana — bet ir, reikia — ir stb.). Mind a partikulák, mind az egyéb szavak megőrzik itt önálló funkciójukat. Ezenfelül az ilyen együttesek nem szabályosak: a kötőszók változatossága bennük igen nagy; az utóbbiak akár teljesen el is hagyhatók, és a partikulák is rendszerint elhagyhatók. A kötőszókhoz valamivel közelebb csak a tagadószót tartalmazó együttesek állnak: ne, különösen a ne tik — bet ir. Az utóbbiak azonban csak akkor alkotnak szorosabb egységet, ha azonos mondatrészeket kapcsolnak össze. Az összetett mellérendelő mondatban, amikor a partikulák egyes szavakat módosítanak, a kötőszó pedig egész tagmondatokat kapcsol össze, a szintaktikai és lexikai viszonyban álló szavak funkciói még világosan elkülönülnek.

KÖTŐSZÓK, PARTIKULÁK ÉS EGYÜTTESEIK AZ ÖSSZETETT MELLÉRENDELŐ MONDATBAN

А. ВАЛЯЦКЕНЕ

Összefoglaló

1. A tanulmány az összetett mellérendelő mondatban a partikulák és kötőszók funkcióinak megkülönböztetését e szavak differenciális jegyei, vagyis a mondatkomponensben elfoglalt helyük és ahhoz való viszonyuk alapján végzi. A partikula a mondatkomponens kommunikatív vagy érzelmi tartalmát módosítja, a kötőszó pedig szintaktikai-szemantikai

6*

83

A mondat összetevőitől elkülönülten áll, vagyis nem változtatja meg az összetevők tartalmát, csupán a köztük lévő viszonyt jelzi. Átmeneti esetek is előfordulhatnak.

2. A tik „csak” szó, amely kötőszói pozícióban szerepel, kötőszói funkciót tölt be, különösen azokban az esetekben, amikor kiemelő jelentése van. A ir „is” szó, amely a második tagmondat elején áll, még meglehetősen gyakran szemantikai módosító, azaz partikula funkcióját tölti be. A bet „de”, „minden”, tai „az” szavak, amelyeket különféle funkciókban használnak, rendszerint eltérő jelentéssel is bírnak. A bent „bár”, dar „még”, juk „hiszen”, net „még”, vis „minden” és hasonló szavak mindig szemantikai módosítók.

3. A formai jelölőkkel nem rendelkező partikula- és határozószók, amikor intonációsan kapcsolódnak a kötőszókhoz, rendszerint nem alkotnak velük egységes egészet (o ir „és is”, bet tik „de csak”, dar ir „még is”, ir vis dėlto „és mégis”, ir todėl, ir dėlto „és ezért” stb.). Az ilyen kapcsolatokban az egyes szavak önálló funkciójukban szerepelnek. Oszthatatlan szintaktikai egységet csak a partikulákkal álló kötőszók alkotnak: gi „is”, tai „az” (ogi „pedig”, betgi „de mégis”, ir tai „és az”, o tai „vagy az” stb.), valamint két szinonim kötőszó (o tačiau, o betgi „de”, o tuo tarpu „miközben” stb.).

4. Bizonyos esetekben a kötőszók funkcióját (összehasonlítás vagy szembeállítás) olyan partikulák, valamint egyes, önálló lexikai jelentéssel bíró modális és egyéb szavak erősítik, amelyek az első tagmondatban (rendszerint annak elején) szerepelnek (tik — ir vēl „csak — és újra”, dar — o jau „még — de már”, vos — ir „alig — és”, gana — ir, užteko ir „elég — és”, reikia — ir „kell — és” stb.). Az ilyen szintaktikai-lexikai kapcsolatok szinte mindig nem grammatikalizáltak. A kötőszókhoz csak azok a kapcsolatok közelítenek, amelyek első tagmondatában a ne „nem” szerepel (ne tik — bet ir „nemcsak — hanem is”, ne — ir „nem — és”, ne — bet „nem — hanem” stb.). Az ilyen kapcsolatokban is csak akkor figyelhető meg szorosabb összetartozás, ha az említett szavak mondatrészeket sorolnak fel. Az összetett mellérendelő mondatban, amikor a partikulák csak bizonyos szavakat módosítanak, a kötőszó pedig egész tagmondatokat kapcsol össze, még meglehetősen világosan elkülönülnek a szintaktikai-lexikai viszonyok által jellemzett egyes szavak funkciói.