TERMINOLOGIJA IR LEIDINIAI

A lett terminológia rendezésének alapelvei

Ezzel a címmel tavaly jelent meg Rigában a Lett Tudományos Akadémia Lett Nyelvi Intézetében írt monográfia, amelynek szerzője a neves nyelvész és terminológiai szakember, Valentina Skujin(i)a (Valentina Skujiņa). Miután 1969-ben megvédte a lett műszaki terminológia kialakításáról szóló kandidátusi értekezését, továbbra is a lett terminológia és az általános terminológiaelmélet kérdéseinek kutatásával foglalkozott, emellett igen sok időt szentelt a lett terminológia rendezésének gyakorlati munkájára és általában a nyelvi kultúra ápolására is. Így három évtizedes tevékenysége teljes egészében a lett terminológiának és a lett nyelvi kultúrának szól. V. Skujinia hosszú évek óta vezeti az intézet Terminológiai és Nyelvi Kultúra Csoportját, továbbá – legalábbis kívülről nézve – meglehetősen aktív Lett Tudományos Akadémia Terminológiai Bizottságának tudományos titkári tisztségét tölti be. A szerző számos tudományos közleményében (tanulmányokban, rövidebb cikkekben, tudományos előadásokban stb.) sok elméleti és gyakorlati terminológiai kérdést alaposan kidolgozott, nagy gyakorlati tapasztalatát pedig összefoglalta az „A lett terminológia rendezésének alapelvei” című könyvben¹.

A monográfia bevezetője elmagyarázza, mi a terminus, milyen alapvető követelményeknek kell megfelelnie, áttekinti a lett terminológia és rendezési elvei történetét, valamint elmondja, hogyan készült a mű. V. Skujinia elmondása szerint tapasztalatát mintegy 900 különféle terminológiai bizottsági ülésen való részvételével, valamint az üléseken megvitatott vagy terminológiai szótárakban közzétett, különböző szakterületekről származó mintegy 200 ezer terminus elemzésével szerezte. A munka forrásai között összesen 31 terminológiai szótárat, 58 terminológiai közlönyt és további 27 kiadványt sorol fel. A munka következtetései ezen alapulnak. A szerző már itt is mond néhány újat a mondhatni általánosan megszokott és elfogadott dolgokon túl. Például, amikor a terminusokkal szemben támasztott követelményekről ír, a szinonímia ellentéteként a mononímia követelményét különíti el (13. o.). Igaz, maga a követelmény, hogy a fogalmakat

¹ Skujiņa V. Latviešu terminoloģijas izstrādes principi. -- Rīga: Zinātne, 1993. — 225 lpp.

87

egyetlen terminussal fejezzük ki („egy fogalom – egy terminus” elve), régi, de V. Skujinia talán elsőként tudta ezt tömören, egyetlen szóval megfogalmazni.

A mű fő tartalma három fejezetben bontakozik ki: a nyelven belüli elvek, a nyelvek közötti kapcsolatok elvei és a nyelven kívüli elvek. A monográfiát általában szigorú és következetes szerkezeti rend jellemzi; minden alfejezet címe az aspektus szóval kezdődik. A nyelven belüli (intralingvisztikai) elveket – ezeknek jut a legtöbb hely a könyvben (29–127. o.) – a lexika, a szemantika, a fonológia, a morfológia, a szóalkotás és a szintaxis szempontjából tárgyalja; a nyelvek közötti kapcsolatok (interlingvisztikai, 128–184. o.) elveit a nyelvek közötti kölcsönzés, a legközelebbi kapcsolati nyelv és a regionális viszonyok alapján; a nyelven kívüli (extralingvisztikai, 185–197. o.) elveket pedig a szerző sajátos felosztása szerint tekinti át: a tudományosság, a tudományos rendezés, a szakemberek és nyelvészek együttműködése, a terminusok egyeztetése, a társadalmi élet és a történelem, valamint az információ elve alapján.

A könyv – általánosságban véve – a terminológiaelmélet és -gyakorlat szinte valamennyi fontos kérdését tárgyalja, egyeseket részletesebben, másokat rövidebben. V. Skujinia megfontolásai és következtetései során leginkább a lett és az orosz terminológiai kutatásokra támaszkodik. Ez könnyen érthető, ha figyelembe vesszük, hogy a monográfia tárgyát az 1946 óta eltelt négy évtizedben, különösen pedig – ahogyan maga V. Skujinia írja – az 1961–1990 közötti időszakban Lettországban végzett terminológiai munkák képezik; a szerző maga is közvetlen résztvevője volt ezeknek. Az irodalomjegyzékben 12 litván nyelvész munkáit és kiadványait is megemlíti (az összes felsorolt munka 4,5%-át): K. Gaivenis, J. Klimavičius és mások tanulmányait, valamint A. Kaulakienė, A. Sabaliauskas, A. Vanagas és mások disszertációinak téziseit. Egyébként A. Kaulakienė litvánul megjelent „Összetett tükörfordítások a litván politechnikai terminológiában” című tanulmánya feltehetően tévedésből orosz nyelvűként szerepel az irodalomjegyzékben. Ebből az alkalomból talán érdemes megemlíteni, hogy a tükörfordítások alkotása és használata azon kevés kérdések közé tartozik, amelyektől V. Skujinia elhatárolódott a könyvében (130–131. o.); természetesen nem számítva azokat a kérdéseket, amelyek eleve nem képezték a monográfia tárgyát (a terminusok használata és a terminológiai szótárak összeállítása).

A könyvben itt-ott felvillan egy-egy litván terminus vagy más tény. Sajnos nem mindegyik jellemző. Például a 130. oldalon, a különböző nyelvek terminusainak és terminuselemeinek összevethetőségéről szólva, a lett at- előtagot az orosz обез- és a litván nu- előtaggal állítja párhuzamba (atmatošana – обезволашивание – nuplaukinimas stb.); a nu- ilyen használatát azonban a litván terminológiában már jó ideje nem tekintik példás nyelvhasználatnak.

88

; a 166. oldalon az áll, hogy az angol designer, a lett dizainers és az orosz дизайнер helyett a litvánok a braižytojas szót használják, az orosz megfelelőjének pedig a чертежник szót tekintik (A. Kaulakienė kandidátusi értekezésének téziseire hivatkozik, ám azokban egy nem ajánlott eszközmegnevezésről van szó). Általában a könyv szükség esetén nem kerüli a más nyelvekkel való összehasonlítást, bár nem ez volt a szerző célja. Célja a lett terminológia pillanatnyi állapotának és fejlődésének belső, szinkrón áttekintése volt, amit sikeresen meg is valósított.

V. Skujinia könyve valóban tartalmas: alkalmat ad az olvasónak arra, hogy maga is gondolkodjon, mérlegeljen, a szerzővel együtt próbáljon megoldani tisztázatlan vagy mindeddig nem kellően kutatott terminológiai kérdéseket, és olykor vitába is szálljon vele. A szerző mindenütt tárgyszerű, nem szószátyár, tömören tudja kifejteni gondolatait és mindent megmagyaráz. A monográfia pontosan betartja a terminológia és a tudományos nyelv követelményeit. A világosság és az érthetőség kedvéért egyes kérdéseket ábrák is szemléltetnek (a szaknyelvi szókincs felosztása, a köznyelvi szókincs és a terminológia viszonya stb.).

A könyv olvasásakor az a benyomás alakult ki, hogy nyelvi szerkezetük szempontjából a lett terminológia alighanem jelentősen különbözik a litvántól. A lett terminusok egy része jóval összetettebb kifejezésformájúnak tűnik; nyelvükben a szókapcsolatokat (összetett terminusokat) könnyen összetételek váltják fel. Sok esetben ilyen összetételek a litvánban egyszerűen lehetetlenek lennének, például maguk a terminológiai terminusok: defiskoptermins „kötőjeles (kötőjellel írt) terminus”, hibrīdtermins „hibrid terminus”, inicialsaliktenis „rövidítés”, salikteņtermins „összetett terminus”, strupinājumsāliktenis „csonkított szó, rövidítés”, termina kontekstmedīkarība „a terminus kontextustól való függetlensége”, termin-darinājums „származékos terminus”, termindarināšana „terminusképzés”, terminelements „a terminus összetevője”, vardkoptermins „összetett terminus” stb. E sajátosságai révén a lett terminológia inkább a némethez hasonlít, mint legközelebbi rokonához, a litvánhoz.

A lett terminológiában néhány elméleti kérdést is másként értelmeznek. A terminusképzés módjai közé V. Skujinia a számunkra is ismerős morfológiai szóalkotási módokon (képzők, végződések és előtagok alkalmazásán, valamint összetételen) kívül a konverziót is sorolja (szavak vagy szóalakok másik szófajba való átkerülését; a terminológiában rendszerint főnevesülést és melléknevesülést), a szeparációt (a szerző így nevezi a litván terminusképzésben egyáltalán nem alkalmazott, fordított vagy retrográd képzést), valamint az apelativizációt (tulajdonnév köznévvé alakítását, például Oms → oms „ohm”, sőt

89

Rainis → rainistika, Vatmana papīrs→ vatman papīrs „vatmanas“, 100. o.). A litván nyelvtudományban szokatlan komolyan beszélni az igék főnevekből történő közvetlen képzéséről (az igét megkerülve), miközben mégis az igeképzőt is hozzáadják, mint például az ciematošana „településsé alakítás” állítólag a ciemats „település” szóból keletkezett egyszerre az -o- igeképzővel és a -šana főnévképzővel (84. o.); vagy a litván nyelvtudományban a melléknév hímnemű alakjának és a főnévnek az egybeesését — például a lett fakultatīvs szót (98. o.; litvánul ezeket a szavakat különbözőképpen honosították: fakultatyvus és fakultatyvas), nem konverziónak, hanem csupán idegen szó grammatikai adaptációjának (illesztésének) tekintenék; ez azonban nem számít a végződéssel történő szóalkotásnak.

Kétségtelen, hogy értékes könyvet kaptak nemcsak a nyelvészek, a lett terminológia különböző területeken dolgozó művelői és használói, valamint a nyelvművelők, akiknek a szerző a könyvet ajánlotta (4., 25. o.), hanem maga a lett nyelvtudomány és az általános terminológiatudomány is. Minél több ilyen alapos vizsgálat születik egy-egy nyelv terminológiájáról, annál szilárdabb és tudományosabb lesz az általános terminológiaelmélet, amely az egyes nyelvek vizsgálata nélkül mesterséges, a nyelvekre kívülről ráerőltetett, többnyire a nyelvek valós életével és használatával össze nem egyeztethető követelmények, szabályok és állítások gyűjteményének tűnne. Az egyes nyelvek terminusainak, rendszereinek, a nyelvek közötti kapcsolatoknak, végül pedig a nyelven kívüli tényezők hatásának vizsgálatakor rendszerint kiderül, hogy ezeket a követelményeket és szabályokat semmiképpen sem szabad abszolutizálni. A terminológia, akárcsak maga a nyelv, élő, változó jelenség; változása még számos más nyelvi rendszerelem változásánál is szembetűnőbb, emellett nagyobb mértékben függ az emberek tudatos tevékenységétől. Mindez szépen megmutatkozik V. Skūjinė könyvében is. Így a „A lett terminológia rendezésének alapelvei” című könyv elolvasása nyújtotta öröm a szomszéd nép terminológiájának és kedves kolléganőnk sikerének örömévé nőtte ki magát.

St. KEINYS

A „Litván Fizikai Közlemények” összefoglalóinak nyelve

A „Litván Fizikai Közlemények” című folyóiratot, amelynek harmincéves jubileumáról két évvel ezelőtt emlékeztek meg, nemcsak Litvániában, hanem külföldön is olvassák fizikusok és más tudományterületek szakemberei. A cikkek orosz vagy angol nyelven jelennek meg benne

¹ Užpalis K. „Lietuvos fizikos rinkinio“ ištakos// Fizikų žinios. 1991. Nr. 1. P. 18-19.

90