A KÖNYVTÁRTUDOMÁNY ALAPFOGALMAI VAC-LOVO BIRŽIŠKA SZERKESZTETTE ENCIKLOPÉDIÁKBAN

Vaclovo Biržiška érdemeiről a litván kultúra, s azon keresztül természetesen a könyv kultúrája terén sokat mondtak és írtak már. Ezért érdemes kissé szűkebb kulturális tevékenységi területre, a könyvtárakra és a hozzájuk kapcsolódó dolgokra tekinteni, és megvizsgálni, milyen hatást gyakorolt V. Biržiška, valamint a vele dolgozó, ma már néhai munkatársai az egyetemes enciklopédia szerkesztése során. Megvizsgáljuk, mely könyvtártudományi fogalmak magyarázata szerepel azokban az egyetemes enciklopédiákban, amelyeknek V. Biržiška volt a főszerkesztője, és összehasonlítjuk értelmezésüket a Kaunasban kiadott „Lietuviškoji enciklopedija” és az Egyesült Államokban megjelent „Lietuvių enciklopedija” című művekben.

„Biblio (gör. biblos – könyv, biblion – könyvecske) a könyvtudománnyal kapcsolatos szavak előtagja <…>” (3, T. 2, p. 473), ezért e két enciklopédiában szereplő fogalmakat vizsgáljuk meg.

A bibliográfia fogalmával kezdjük, mivel az általa megnevezett tevékenységi terület a legrégibb időkre nyúlik vissza.

A „Lietuviškoji enciklopedija” című műben (2, p. 834–847) nem kevesebb mint 13 hasábot szenteltek a „bibliográfia” fogalmának. Megadják a szó eredetét, vagyis azokat a nyelveket, amelyekből származik, a cím rövidítését, az etimont és annak litván fordítását. Ezt követi magának a fogalomnak az értelmezése, annak változása, valamint annak magyarázata, mit nem volna helyes bibliográfiának nevezni, mivel „más bibliográfusok hajlamosak B.-t a könyvtudománnyal azonosítani (orosz книговедение, német Bücherkunde, lengyel księgoznmawstwo)” (2, T. 3, p. 834–847). Emellett széles körű és közérthető magyarázatot adnak arról, hogy mire van szüksége a bibliográfiára mind a tudósnak, mind a tanulónak.

A „Lietuvių enciklopedija” című műben 9 hasábot szentelnek ennek a fogalomnak. Ugyancsak megadják a szó etimológiai magyarázatát és a fogalom értelmezését: „régebbi, általánosabb értelmében a könyvről szóló tudomány. Idővel a B. fogalma beszűkült, és ma a könyvek leírásának tudományát, valamint maguknak a könyveknek a jegyzékbe vételét és leírását jelenti” (3, T. 2, p. 474–478). Ismertetik a bibliográfia feladatait, eredetét és a világ tapasztalatait, adatokat közölnek a különféle tudományterületek litván bibliográfiájáról, áttekintik az újságok bibliográfiáját, és megemlítik a bibliográfia úttörőit. Ezen alapvető ismereteken túl mindkét-

147

enciklopédiában szerepelnek cikkek a bibliográfiai intézetről és a „Bibliografijos žinios” című kiadványról, a bostoni enciklopédiában pedig a bibliográfiai egyesületekről és kongresszusokról is lehet olvasni.

A vizsgált enciklopédiákban mintegy tíz ritkább szó található, amelyeknek első alkotóeleme a biblio-. Ezek egyike csak a „Lietuviškoji enciklopedija” című műben fordul elő, ahol nemcsak a bibliognozija szó etimológiáját adják meg, hanem úgy is említik, mint „az a terminus, amelyet Jonas Juozas Rivė pap (1730–1791) próbált bevezetni a „La chasse aux bibliographes et antiquaires mal advisés” című művében (2, T. 3, p. 834). Megadják a terminus meghatározását ebben a műben, és kifejtik, hogy a „bibliográfiával mint könyvleírással, illetve a könyvekről azok tartalma vagy története szempontjából beszélő művészettel szembeni <...> ellentét miatt ez a terminus egyáltalán nem honosodott meg” (Uo.).

Egy másik, meg nem honosodott szó, amelyet ugyancsak J. J. Rivė javasolt, a bibliologija. Érdekes, hogy mindkét enciklopédiában terminusként említik, és megpróbálják feltárni a fogalom tartalmát. A „Lietuviškoji enciklopedija” című mű részletesebben magyarázza a terminus elterjedtségét, különösen Oroszországban, ahol a bibliológiai társaság egyik alapítója, A. M. Loviaginas elismerte, hogy a bibliográfia és a bibliológia szinonimák (2, T. 3, p. 848). A „Lietuvių enciklopedija” ugyanerről szóló szócikkét olvasva azt látjuk, hogy itt tömörebben fejtik ki a gondolatokat, a fogalom tartalmát pedig nagyon konkrétan határozzák meg; azt is megmagyarázzák, hogy „a terminus jelentéskörének túlzott kibővülése miatt nem honosodott meg, mivel e területeket külön szaktudományok vizsgálják” (3, T. 2, p. 479).

Mindkét enciklopédiában tájékozódhatunk a bibliofilia fogalmáról mint egy bizonyos tevékenységi területről, valamint magának a fogalomnak az eredetéről és fejlődéséről. A „Lietuviškoji enciklopedija” háromhasábos szócikke kissé zavaros, bár a lényeget kellően jól megmagyarázza. A „Lietuvių enciklopedija” szócikke már némileg eltérő: gördülékenyebben íródott, és a bibliofilia itt nemcsak „a XVII. században keletkezett francia új szóként (bibliophilie)” szerepel, hanem egy másik hasonló, olykor mellette használt terminussal, a filobiblija szóval is összevetik (de Bury XIII. században megjelent könyve, a „Philobiblion” nyomán, amelyben elsőként írtak részletesebben a könyvek szeretetéről). Emellett hangsúlyozzák, hogy a „bibliofilia terminusát megkülönböztetik a bibliománia fogalmától – a könyvhöz való beteges ragaszkodástól” (3, T. 2, p. 473).

148

Az enciklopédiákban néhány, valamivel ritkábban használt összetett szó is előfordul, amelyek első tagja a biblio. Mindkét enciklopédia ismerteti a „bibliománia” és a „bibliomantia” fogalmának értelmezését (2, T. 2, p. 479; 3, T. 3, p. 348); a kaunasi enciklopédia egy mondatban a „bibliokleptománia” fogalmának tartalmát is megmagyarázza.

Miután áttekintettük a ma gyakrabban vagy ritkábban használt, illetve bizonyos okokból egyáltalán meg nem honosodott összetett terminusokat, érdemes tárgyalni az egyik legfontosabb, meghonosodott és egyelőre változatlan „könyvtár” fogalmat. A könyvtárakról szóló szócikk a „Lietuviškoji enciklopedija” 20, a „Lietuvių enciklopedija” pedig 14 hasábját foglalja el. Először magának a szónak az eredetét adják meg, majd magyarázatot fűznek a fogalomhoz: „tágabb vagy szűkebb olvasóközönségnek szánt kulturális intézmény, amelyet tervszerűen és rendszeresen könyvekkel és más nyomtatványokkal gyarapítanak, erre a célra kialakított helyiségben tartanak fenn, és könyvtáros szakemberek irányítanak. A B. terminus csak a XIX. században nyerte el ezt a jelentést és értelmet” (3, T. 2, p. 479). Ezután kifejtik, hogy „a terminus tartalmának legpontosabban az USA könyvtárai felelnek meg”, mivel „a B.-k jelentős része nem felel meg a definíció valamely követelményének” (2, T. 3, p. 850–870), továbbá: „a B. helytelen berendezése a B. elnevezéseiben is tükröződött. Például Litvániában a B. terminus helyett sokáig a knygynas szót használták – olyan könyvgyűjtemény, amely a B. fejlődésének azt a szakaszát tükrözi, amikor a könyveket egy helyre kellett gyűjteni, anélkül hogy törődtek volna azzal, kinek szánják a gyűjteményeket. A mai B.-kben a knygynas máshol magazinu néven ismert, és csupán a B. szervezeti részét alkotja: nélküle nem létezhet B., de nem foglalja magában a B. teljes tartalmát” (3, T. 2, p. 479).

A „Lietuviškoji enciklopedija” a „könyvtártudomány” fogalmát is megadja, és kifejti annak tartalmát, de terminológiailag nem nevezi meg. „A könyvtártudomány egységbe foglal mindent, amit minden könyvtárosnak tudnia kell. Olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyek a B. szervezetéhez, berendezéséhez, vezetéséhez, rendjéhez, gyarapításához, megőrzéséhez, valamint az olvasókkal kapcsolatos munkamódszerekhez kötődnek (leginkább a nyilvános B.-kben). Mindezek a kérdések alkotják rendszerint a könyvtárosképző tanfolyamok és iskolák tananyagát” (2, T. 3, p. 850–870). Megadják továbbá a könyvtártudományi szakirodalmat is, amelynek három tétele litván nyelvű. Mindkét enciklopédia közli a bibliotekos szó második jelentését is, amelyet csak a „Lietuvių

149

enciklopedija” nevez meg terminussal, mégpedig így: „a biblioteka terminust különböző nyelvekben gyakran használják valamely szakterülethez tartozó vagy különféle tartalmú könyvsorozat, illetve folyóirat megnevezésére” (3, T. 2, p. 486).

Mind a kaunasi, mind a Bostonban kiadott enciklopédiában számos további, a könyvtártudomány tárgykörébe tartozó szócikk található, például a katalogas, katalogizacija, kartoteka, dešimtainė klasifikacija; ismertetnek fontosabb világkönyvtárakat, a könyvtárak történetét, technikáját és törvényeit, valamint általánosabb kulturális jelenségeket is, például a könyvet, kialakulásának történetét, az első könyveket, a könyvkiadást, a könyvcsempészeket és a könyvcsempészetet, a könyvkötést és e mesterség eredetét. Külön szócikk foglalkozik az olvasással és annak értelmezésével, tárgyalja az olvasás minőségét és mennyiségét, az olvasástanítás módszereit, továbbá megadja, mikor és ki használta először a dokumentacijos terminust.

Az enciklopédia fontosabb szócikkeit és szerzőiket minden kötet elején felsorolják. A „Lietuvių enciklopedija” második kötetének több tucat fontosabb szócikke között megemlítik Vc. Biržiška saját írásait is, amelyek a bibliofiliją, bibliografiją bei biblioteką témájával foglalkoznak. A „Lietuviškoji enciklopedija” harmadik kötetében nemcsak témákat emelnek ki, hanem a bibliográfiai intézetről, a bibliológiáról és a bibliomániáról szóló szócikkeket is.

A „Lietuvių enciklopedija” további köteteiben a fontosabb szócikkek között szerepel P. Skardžiusnak az enciklopediją, Č. Grincevičiusnak az inkunabulą, a pedagógiai rovat szerkesztőjének, P. Maldeikisnek az skaitymą, P. Gaučiusnak és V. Čivinskasszal közösen a knygą, J. Švaistas–Balčiūnasnak pedig a knygnešius tárgyában írt cikke, valamint néhány másik.

Literatūra

1. Lietuviškoji enciklopedija / Vyr. red. V. Biržiška. K.: Spaudos fondas. T. 1–10. 1933–1941.

2. Lietuvių enciklopedija / Vyr. red. V. Biržiška. Boston: LEL. T. 1–36. 1953–1969.

Nijolė BLIŪDŽIUVIENĖ

150