Disszertáció a Nemzeti Újjászületés korának litván katekizmusai vallási terminusairól

STASYS KEINYS

Litván Nyelvi Intézet

Mindhárom írásemlékkel rendelkező balti nyelv első nyomtatott könyvei katekizmusok: a porosz 1545-ben, a litván pedig 1547-ben jelent meg (mindkettő evangélikus-lutheránus) Königsbergben, a lett pedig 1585-ben (katolikus) Vilniusban. Ugyanannak a XVI. századnak a legvégén Vilniusban további két litván katekizmus látott napvilágot: egy katolikus 1595-ben és egy református 1598-ban.

Nyelvünk igen értékes és fontos emlékeiként a régi katekizmusok immár három évszázada folyamatosan foglalkoztatják a litván, általában pedig a balti nyelvek, valamint a régi litván irodalom kutatóit. Többek között tudományos fokozat megszerzésére benyújtott disszertációk is születtek róluk. Például 1929-ben a norvég nyelvész, Christianas Šveigardas Stangas (1900–1977) publikálta doktori disszertációját Martynas Mažvydas 1547-es katekizmusának nyelvéről; az ötvenes évek elején pedig Jonas Kruopas (1908–1975) védte meg kandidátusi (mai elnevezéssel doktori) disszertációját Merkelis Petkevičius 1598-as katekizmusának szókincséről. Mikalojaus Daukšos 1595-ös

Terminologija | 2012 | 19

255

katekizmusának nyelvének, különösen a szókincsének, monográfiájában több oldalt szentelt e művelt író tevékenységének (Mikalojus Daukša, 1963; ennek alapjául 1966-ban megvédett tudományok doktora – mai terminológiával habilitált doktora – disszertáció szolgált); a szerző Jurgis Lebedys (1913–1970) volt. A későbbi századok katekizmusainak nyelve mindmáig nem kapott kellő figyelmet. Ennek egyik oka lehetett a vallási szövegek nyelvének általános romlása, amelyet erősen befolyásoltak a körülmények és a rendszerint lengyel eredetik, hozzájárulva a litván nyelv, különösen a szókincse és a mondattana elpolonizálásához. Így a XIX. század végén kibontakozó Nemzeti Újjászületés mozgalom nyelvi küzdelmének legfontosabb vállalkozása a mai köznyelv megteremtése és sajátos, élő, azaz litván jellegének megalapozása volt. E korszak kezdetének (1880–1901) nyelvi normarögzítő munkájáról szól Jonas Palionis 1952-ben megvédett kandidátusi disszertációja.

E tekintetben a Litván Nyelvi Intézet Terminológiai Központjában Aušra Rimkutė által írt, és 2012. május 18-án ugyanott megvédett bölcsészettudományi doktori disszertáció, 1883–1916 metų katekizmų religijos terminai (témavezető: Jonas Klimavičius) a nyugati kereszténység litván katekizmusai szókincse fontos részének vizsgálatát folytatja (a disszertáció címe tágabb tárgykört jelöl), s egyúttal átvezet az újkor vallási nyelvének alaposabb kutatásához. Tágabb értelemben a disszertáció bekapcsolódik az új Nemzeti Újjászületés nyelvészeti tanulmányainak áramába is, amely – a szokásos meghatározás szerint – az Aušra (1883) megjelenésével kezdődött, és 1918-ban elvezetett a haza államiságának helyreállításához; ez az áramlat egyúttal a jelenlegi köznyelv gyors fejlődését vizsgálja, amely elválaszthatatlan ettől az újjászületéstől.

A disszertáció szerzője bibliográfiai források alapján megállapította, hogy a vizsgált időszakban, vagyis a XIX. század vége és a XX. század eleje közötti 34 évben (nem 33-ban; lásd a 41. oldalt) 99 litván katekizmus jelent meg: 87 katolikusoknak, 9 lutheránusoknak és 3 reformátusoknak (13., 41. o.). Az anyagot 65 katekizmusból és öt további forrásból gyűjtötte össze (a 41. oldalon mind a 70 katekizmusnak van feltüntetve); a fennmaradó 29 állítólag újabb, változatlan vagy csak kis mértékben módosított utánnyomás. A különböző katekizmusokból változatokkal és ismétlődésekkel együtt összesen 20 900 adatot gyűjtött össze. Miután kizárta a lábjegyzetben említett néhány grafikai változatot (a kis- és nagybetűk, a magánhangzók ė és ē, a mássalhangzók v és w, l és ł, š és sz, valamint a č és cz használatát illetően), mintegy 11 000 terminus maradt (14–15. o.). A terminusok variálódását a dolgozat nem vizsgálja (ezt a 15. oldali lábjegyzet is jelzi), a tárgyalt jelenségekre példaként azonban igen sokféle változatot közöl, köztük a fent említett grafikai esetekét is. A kutatás folytatásakor külön kellene választani és vizsgálni a terminus, illetve a terminusváltozat kérdését.

256

Stasys Keinys

Disertacija apie Tautos Atgimimo laikų lietuviškų katekizmų religijos terminus

A disszertáció részletes tartalomjegyzékből és előszóból (3–11. o.), bevezetésből (12–18. o.), valamint két részből áll: A vallási terminológia fejlődésének áttekintése: a XVI. századtól a XX. század második évtizedéig (19–57. o.) és Az 1883–1916 közötti katekizmusok vallási terminológiája (58–194. o.); továbbá következtetések (195–202. o.), forrásjegyzék (203–210. o.) és irodalomjegyzék (211–221. o.), valamint egy függelék: Az 1883–1916 közötti katekizmusok vallási terminusainak magyarázó szótára (222–271. o.). A disszertáció terjedelmét nagyrészt az magyarázza, hogy a szerző minden egyes tervbeli fejezethez és alfejezethez bőségesen közölt példákat, és szótárt is csatolt. Mindkettő hasznos, mivel segít az olvasónak kellően átfogó és valós képet alkotni a nemzeti újjászületés korában a hívőknek szánt, népszerű vallási terminológia egy részéről, amely hatással volt a nyelvhasználatukra.

A disszertáció rövid bevezetése az ilyen munkák szokásos elemeit sorolja fel: a téma és a kutatás tárgyának indoklását, a munka aktualitását és újszerűségét, a források kiválasztását, a célt és a feladatokat, az alkalmazott módszereket, a munka felépítését, a megvédendő téziseket, valamint a kutatás alapjául szolgáló publikációkat (hetet) és tudományos előadásokat (négyet, amelyeket Litvániában, Lettországban és Magyarországon tartottak).

A bevezetésből kiderül, hogy a disszertáció célja (15. o.) az összegyűjtött terminusok jelentésének (jelentéscsoportok, alcsoportok és további alosztályok szerinti bontásban), eredetének (elsősorban litván és jövevényszói csoportokra, amelyeket további csoportokra, alcsoportokra és kisebb alcsoportokra osztanak), valamint szinonímiájának rendszeres bemutatása, továbbá a terminusok litvánosítási és normatív szabályozási jelenségeinek és mértékének megállapítása volt. A kitűzött célokat következetesen, a jelentés egyes részterületeihez rendelt terminusok aprólékos csoportosításával és tárgyalásával valósítja meg. Maga a munka leíró jellegű.

A vallási terminológia (nem csupán a terminusok összességének) fejlődéséről szóló, a XVI. századtól a XX. század második évtizedének közepéig tartó áttekintés elején röviden szó esik az írott nyelv 1883 előtti állapotáról és fejlődéséről, főként Zigmas Zinkevičius professzor, részben pedig Jonas Palionis professzor és mások munkái alapján. Sokkal részletesebben, elsődleges forrásokra is támaszkodva tárgyalja a disszertáció a vizsgált időszak (1883–1916) vallási nyelvét, valamint a terminusok használatát, megalkotását és rendezését. Áttekinti a korszak vallási nyelvvel és terminológiával foglalkozó sajtócikkeit, az 1909-ben létrehozott Miatyánk-bizottság tevékenységét, felsorolja Juozas Laukaitis (1873–1952) és Kazimieras Paltarokas (1875–1958) papok, Jonas Jablonskis (1860–1930) nyelvész és mások munkáit, valamint a vallási nyelv megújításáért tett érdemeiket, a korabeli, gyorsan kialakított és használatba vett modern írott (köz)nyelvhez való igazításának törekvéseit, végül külön tárgyalja a vizsgált időszak során megjelent

Terminologija | 2012 | 19

2 5 7

századnyi időszak egyharmadában kiadott katolikus, evangélikus és református (kálvinista) katekizmusokat. A rész végén tisztázza a vallási terminus fogalmát. A terminuson kívül elsősorban a köznyelvi szavak terminologizációjáról ír (a dolgozat ezt mások által kitalált terminizacijos megkülönböztetéssel nevezi); magyarázatában összemossa Kazimieras Gaivenis Lietuvių terminologijos: teorijos ir tvarkybos metmenų című művében (a könyv 18. oldalára hivatkozik) szereplő terminologizáció- és transterminologizáció-felfogást. Megjegyzendő, hogy a terminus és a terminologizáció mellett hasznos lett volna néhány más, a dolgozatban a megszokottól eltérően használt terminust is megmagyarázni, például: nomenklatúrai megnevezés, hibrid, szinonima, változat stb. Mivel pedig nem történeti, hanem mai megközelítésű magyarázatokról van szó, úgy tűnik, hogy ezt a jelenkori, illetve csak e munkához szükséges értelmezést inkább a disszertáció bevezetésében lett volna célszerű megadni.

A disszertáció főszövegének csaknem háromnegyedét az a rész teszi ki, amely lényegében a munka címét viseli: Az 1883–1916 közötti katekizmusok vallási terminológiája. Ebben a terminusokat két fejezet vizsgálja különböző szempontok szerint: A vallási terminusok szemantikája és eredete (58–178. o.), valamint Az 1883–1916 közötti katekizmusok vallási terminusainak szinonímiája (178–194. o.). A jelentést és az eredetet részletesen tárgyalja, a szinonimákat viszont felületesebben.

A A vallási terminusok szemantikája és eredete című fejezetben a terminusok eredet szerinti felosztása a meghatározó: először a legnagyobb csoportot (az összes terminus közel felét, 61. o.) alkotó tisztán litván terminusokat vizsgálja, majd a nem litván terminusokat (az összes terminus közel egyötödét, lásd 122. o.), amelyeket nemzetközi terminusokra, valódi jövevényszavakra, idegen szavakra (így nevezik a mai köznyelvben nem ajánlott jövevényszavakat), tükörfordításokra és jelentésbeli kölcsönzésekre, végül pedig hibrid terminusokra bont. Utóbbiak a vizsgált terminusok 33%-át teszik ki (lásd 169. o.); ezek közül az egyszavas, vagyis valódi hibridek mindössze 8%-ot, míg a fennmaradó 92%-ot különböző eredetű elemekből álló összetett terminusok adják (lásd 174. o.). Az így (eredetük szerint) elkülönített terminuscsoportokon belül a felosztás az eredet vagy a közvetítő nyelvek szerepe alapján történik, illetve azok nagyobb egységei szerint (a szláv jövevényszavak egy részéről van szó, vagyis olyan szavakról, amelyeket nehéz egyetlen konkrét szláv nyelvhez kötni). Ebben a fejezetben a jövevényszavakkal kapcsolatos két eredetbeli kérdés fonódik össze: 1) a szó etimológiája (amelyet nem minden esetben vezet vissza az elsődleges forrásig), és 2) a szó kölcsönzésének forrásnyelve. A terminusok csoportokba sorolásakor litván nemzetközi szó-tárakra, valamint litván (Ernestas Frenkelis és Vaitiekus Smočinskis), lengyel (Alek-

258

Stasys Keinys

Disertacija apie Tautos Atgimimo laikų lietuviškų katekizmų religijos terminus

sandras Briukneris), orosz (Maks Fasmeris) etimológiai és más szótárakra támaszkodik. Végül a csoportok terminusait szakterületi (vallási) jelentésük szerint csoportosítva mutatja be és írja le.

Reikšmės atžvilgiu, remiantis Katalikų Bažnyčios katekizmo (Vilnius, 1997) sandara (tai pasakyta p. 59), tiriami terminai visų pirma yra padalyti į dvi – 1) tikėjimo išpažinimo ir 2) tikėjimo gyvenimo – dalis, iš kurių savo ruožtu išskirti išeiliui šeši ir devyni skyreliai (p. 58). Tikėjimo išpažinimo dalyje skiriami tokie skyreliai: 1) pagrindinės krikščionių tikėjimo tiesos, 2) religijos veikėjų pavadinimai, 3) antgamtinių būtybių pavadinimai, 4) religinių knygų, tekstų ir kitų dokumentų pavadinimai, 5) tikėjimo simbolių pavadinimai ir 6) sakramentų pavadinimai, o tikėjimo gyvenimo dalyje – 1) dorybių pavadinimai, 2) nuodėmių ir ydų pavadinimai, 3) religinių apeigų pavadinimai, 4) maldų pavadinimai, 5) liturginių reikmenų pavadinimai, 6) religinių švenčių, švenčiamų dienų ir kitų religijai reikšmingų laiko sąvokų pavadinimai, 7) bažnytinių drabužių ir jų dalių pavadinimai, 8) religinių vietų pavadinimai ir 9) Bažnyčios administracijos, administracinio suskirstymo pavadinimai. Tie skyreliai yra smulkiausios aprašomųjų disertacijos dalių plano padalos, ir visame darbe jie pateikiami ta pačia tvarka.

A csoportosításból és az annak alapján felépített terminusleírásból arra lehet következtetni, hogy egyes terminusoknak a mai vallási nyelvben talán szűkebb, pontosabban körülhatárolt, differenciáltabb jelentésük van, mint amilyet a köznyelvben szokás feltételezni (egyetlen jelentésként); talán ezért kerülnek egyes fogalmak megnevezései egynél több alfejezetbe, sőt akár mindkét részbe. Például a hitvallásról szóló részben megkülönbözteti a vallási szereplők elnevezéseit (a szereplő szó itt nem a szóalkotásban szokásos jelentésében szerepel), például (bizonyos csoportokba bontva): Mennyei Atya, Isten Fia és az első ember, próféta, pap, prédikátor, szerzetes, hívő, bálványimádó, bűnös, sőt halott, részeges, hazug stb.; külön kategóriaként szerepelnek a természetfeletti lények elnevezései, például: idegen isten, angyal, szellem, lélek, sátán, ördög; másrészt pedig: Isten, Úr, Atyaisten, Fiúisten, Szentlélek stb. Ezenkívül a Isten, Úr, Úristen, Atyaisten, Fiúisten, Szentlélek és az ezekhez a fogalmakhoz kapcsolódó más megnevezések a keresztény hit alapigazságairól szóló alfejezetben is tárgyalásra kerülnek. De vajon valóban többértelműnek tekinthető-e a vallási nyelvben az említett istenmegnevezések mindegyike, külön-külön véve? A szemantika tudománya szempontjából pontatlannak tűnik az imádságok elnevezéseinek elkülönítése is (a hitélet részében; egyébként ebbe az alfejezetbe került

Terminologija | 2012 | 19

259

és prédikáció) a vallási könyvek, szövegek és más dokumentumok címétől (a hitvallás részében). Az ilyen és más megfontolások, valamint a besorolással és az egyes terminusok valamely jelentéscsoporthoz rendelésével kapcsolatos kérdések, amelyek valószínűleg magának a munka szerzőjének is kétségeket vagy akár gondot okoztak, egyáltalán nem újdonságok a tudományos munkával foglalkozók számára; annál is kevésbé, mivel a tárgy és a nyelv szempontjából végzett jelentésbeli osztályozások eredményei akár jelentősen is eltérhetnek.

A vallás az emberek egész szellemi és anyagi életét átfogja a keresztségtől a temetésig, sőt az azt követő megemlékezésekig. Ezért nem meglepő, hogy a szókincs jelentős, sőt talán legnagyobb része a vallási nyelv használatában jelenik meg. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a vallási (hitbeli) szövegekben használt szavak nem mindegyike e terület terminusa, másrészt pedig számos közönséges szó, illetve más területek terminusai is részei a vizsgált terület összetett terminusainak. Például az önmagukban vett írás, hét, szombat vagy vacsora szavakat aligha tekintené bárki hittani terminusnak, ezek azonban részei a valódi terminusoknak: Szentírás, nagyhét, nagyszombat és utolsó vacsora. Ezenkívül egyértelmű szövegkörnyezetben az ilyen főnevek a megfelelő összetett terminusok képviselőiként (helyettesítőiként) is használhatók. De vajon az ilyen használat alapján magukat is e terület terminusainak kellene tekintenünk? Mindez azt mutatja, hogy a disszertáció szerzőjének több elméleti kérdésben is állást kellett foglalnia, így az itt említett vallási terminus és szó viszonyát, illetve a köztük húzódó határt illetően is. Egyébként dicséret illeti azért, hogy megfontolt, elmélyült a vizsgált terület terminológiájában, és kutatóként igyekszik tisztázni és megmagyarázni a nehezebb eseteket. Másfelől furcsa volna, ha egyes terminusok vagy szavak kapcsán senkiben sem merülne fel a legkisebb kétely sem. A disszertáció továbbá nem vizsgálja részletesebben a vallás által meghatározott terminusainak kapcsolatait a filozófia, az etika, a pszichológia, a művészet és sok más terület terminusaival, végül pedig a vallás és a kereszténység, a kereszténység és a katolicizmus, a katolicizmus és a lutheranizmus, valamint a kálvinizmus terminológiájának viszonyát. Mindez azonban nyilván kívül esik a disszertáció céljainak és feladatainak körén.

Az 1883–1916 közötti katekizmusok vallási terminusainak szinonímiájáról szóló rövid fejezet a szinonimákat a korábban tárgyalt szemantikához és eredethez hasonló felépítésben mutatja be. Itt is először tisztán litván, idegen eredetű, valamint eredetük szerint vegyes terminuscsoportokra osztja őket. A második osztályozási szint alapját azonban a szinonimasorokat alkotó terminusok szerkezete képezi: azt vizsgálja, hogy a sorokat csak egyszavas, csak összetett, vagy egyszavas és összetett terminusok egyaránt alkotják-e. A szinonimasorok harmadik, legapróbb elrendezési szintjét itt is a korábban tárgyalt jelentéscsoportok alkotják.

260

Stasys Keinys

Disertacija apie Tautos Atgimimo laikų lietuviškų katekizmų religijos terminus

Ez a fejezet kizárólag a katekizmusokban magukban szinonimaként feltüntetett terminusokat vizsgálja. A disszertáció adatai szerint a vizsgált katekizmusokban egymás mellett közölt szinonimák az összegyűjtött terminusok mintegy 7%-át teszik ki; összesen 1420 sort alkotnak (179. o.). Legnagyobb arányban (82%) különböző eredetű (tisztán litván és kölcsönzött szavakból, illetve hibridekből álló) szinonimasorok fordulnak elő, például: atlaidai ir atpuskai, globėjas ir patronas, iščios ir žīvatas, paskučiausias sudas ir paskučiausias teismas, piktžodžiavimas ir bliuznijimas, viera ir tikėjimas stb. Emellett a különböző katekizmusokban számos litván terminus is eltérően szerepel, például: cnata ir dora/dorybė, čystata ir grynumas/grynybė/nekaltybė/skaistybė, pakūta ir apgaila/atgaila stb. Az ilyen jelenségek a katekizmusok szerkesztőinek és fordítóinak megfelelő litván szó utáni kutatásáról tanúskodnak; másfelől azonban nem egy esetben az idegen szó mellé kerülhetett egy litván szó, vagy fordítva, a világosság kedvéért: megőrizték, illetve felidézték a korábban meghonosodott és a folyamatos használat révén megszokottá vált egyházi nyelvi kölcsönszavakat. A disszertáció szerint leggyakrabban a litván terminus áll elöl, bár az említett 52%-os arány (193. o.) inkább egyensúlyra utal. A tudomány számára igen hasznos volna a korábbi időszak katekizmusainak terminusait is megvizsgálni, továbbá részletesebben bemutatni azok változását a vizsgált korszakban, hogy megállapítható legyen, milyen mértékű litvánosodási fordulat érlelődött a XIX. század végén és ment végbe a XX. század elején. A fiatal nyelvész doktornő jelenleg erre a munkára mindenki másnál alkalmasabb.

A disszertáció végén közölt, a vizsgált katekizmusok hittani terminusait magyarázó szójegyzék közel 190 szócikket tartalmaz; a bennük szereplő alfaji terminusokkal együtt mintegy két és félszáz olyan hittani terminust foglal magában, amelyeket akkoriban nemcsak a katekizmusokban használtak (egy részük ma is használatos). A terminusok magyarázatai – nyilván az összes fellelt változattal együtt – magukból a katekizmusokból származnak, és forráshivatkozásokkal szerepelnek. A szójegyzék tehát nemcsak kiegészíti a kutatási részben bemutatott képet, hanem ösztönzésül is szolgálhat a szerzőnek az összegyűjtött terminusanyag más szempontú vizsgálatához.

Az irodalomjegyzékben több mint két és félszáz, vallással, nyelvtudománnyal, filozófiával, irodalomtudománnyal, könyvtörténettel és bibliográfiával foglalkozó munka szerepel, 1892-től napjainkig.

A disszertáció tanúsítja, hogy Aušra Rimkutė kilenc munkaévet töltött el értelmesen és a nyelvtudomány, a vallási nyelv, valamint a nemzet múltbeli létmódjának megismerése szempontjából hasznosan. A nemzeti újjászületés korának katekizmusaira vonatkozó terminológiai tanulmányait és kutatásait a Vilniusi Pedagógiai Egyetemen kezdte, amikor arról írt

Terminologija | 2012 | 19

261

magiszteri dolgozatot, amely ugyanebből az időszakból származó litván katolikus katekizmusok terminusaival foglalkozott; munkáját eredményesen folytatta a Litván Nyelvi Intézetben, fiatalabb kutatóként, majd néhány évvel később annak doktori képzésében. Életének e tíz éve alatt sokat ígérő kutatóból jelentős eredményeket elérő hittani nyelvkutatóvá vált. Disszertációjában, tudományos cikkeiben és más közleményeiben meglehetősen átfogó és megbízható képet nyújt a nyugati kereszténység litván katekizmusaiban használt terminusokról a vizsgált szempontokból, mintegy három és fél évszázaddal M. Mažvydas, illetve fél évszázaddal kevesebbel M. Daukša és M. Petkevičius nemzedékének kora után. Szerencsés egybeesés, hogy a munka szerzője, aki a Telšiai környéki, közép-žemaitijai žemaitė, a žemaitijai keresztség kezdetének hatszázadik évfordulója előestéjén védte meg disszertációját. Nagy szükség volna arra, hogy e munka alapján könyv készüljön és jelenjen meg. Fontos volna az is, hogy a tapasztalatot szerzett, a hittani nyelv elméleti és gyakorlati kutatására felkészült doktornő folytassa az összegyűjtött és az új anyag vizsgálatát, például a terminusok szerkezete, képzése, változatai, elterjedése és más szempontok szerint. Továbbá, mivel feltehetően a lengyel katolikus egyháznak való egyházi alárendeltség miatt a litván katolikus katekizmusok jelentős része lengyel katekizmusok fordítása vagy követése, másfelől pedig a protestáns katekizmusok legalább egy része ilyen kapcsolatok révén német eredetikhez kötődik (akadtak más nyelvekből készült egyedi fordítások is), igen nagy szükség van a katekizmusok terminusainak összehasonlító vizsgálatára, valamint általában a hittani nyelv kutatására.

Még sok vizsgálandó dolgot lehetne említeni, de a legfontosabb, hogy a munka ne álljon meg, hanem folytatódjék, ahogyan a XIX. század első felének žemaitijai hazafiai mondták: Žemaitija és Litvánia javára és dicsőségére.

Beérkezett: 2012-11-21

Stasys Keinys Litván Nyelvi Intézet P. Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius E-mail: [email protected]

262

Stasys Keinys | Disertacija apie Tautos Atgimimo laikų lietuviškų katekizmų religijos terminus