PRANAS KNIŪKŠTA

Litván Nyelvi Intézet

SALANTAI NEVE KÉT XVII. SZÁZADI KERESZTELÉSI ANYAKÖNYVBEN

A szakirodalom megemlíti, hogy Salantait régebben Skilandžiaisnak nevezték. Salantų múltját említve Motiejus Valančius ezt többször is felidézte. Antanas tretininkas „Karė pas Salantų pilį” című elbeszélésében ez áll: „Kretingától Salantųba, amelyet akkor Skilandžiaisnak hívtak, nem vezetett kövezett út” (R I 384). Žemaičių vyskupystėje azt írja, hogy „1630-ban Mikalojus Pasanauskis fatemplomot emeltetett Skilandžiuose, vagyis Salantuose” (R II 116). A szélesebb körben ismert mai kiadványok közül az enciklopédiák emlékeztetnek Salantai régi nevére, a Skilandžiai névre. A bostoni Lietuvių enciklopedijoje a Salantairól szóló cikk is így kezdődik: „Salantai, régebben Skilandžiai...” (LE XXVI 326), majd később ezt is megismétli: „A települést kezdetben Skilandžiaisnak nevezték” (uo., 327). A Tarybų Lietuvos enciklopedijoje szintén az áll, hogy „Salantai a Skilandžių falu helyén alakult ki” (TLE III 614). A névváltoztatás évét is megadják: „A települést 1638-ban kezdték Salantaisnak nevezni.” Hogy ezt az állítást mire alapozzák, nem derül ki.

Salantai kettős nevét, a Skilandžiai név Salantais névvé alakulását, valamint a Salantų név meghonosodását legjobban a salantai templom XVII. századi keresztelési anyakönyvei mutatják (1631–1640 és 1641–1659). Ezek megerősítik a Salantai nevéről idézett állításokat, kivéve azt, hogy a települést 1638-tól kezdték Salantaisnak nevezni.

SKILANDŽIAI ÉS SALANTAI AZ 1631–1640-ES BEJEGYZÉSEKBEN

A település régi nevét és a névváltozást az 1631–1640-es keresztelési anyakönyv mutatja; első lapján a fő cím szerepel (néhány betű mára elhalványult): Metrica sive registrum baptizatorum ecclesiae Skitandensis, utána pedig kisebb betűkkel, magyarázatként ez került oda: Salanty od r. 1631 do roku 1640 (hasonló feliratot – Chrztu Salanty od r. 1631 do r. 1640 – ragasztottak a könyv borítójára). A könyvet a Martynas Mažvydas Könyvtár kézirattárában őrzik.

P. KNIŪKŠTA. Salantų vardas dviejose XVII a. krikšto įrašų knygose

103

Az anyakönyv 1631-től 1639 végéig tartó bejegyzéseiben a település neve Skilandžiai, de a lengyel helyesírás elvei szerint, lengyel végződéssel -ie írják. Az írásmód azonban változó és következetlen, sokféle alakot jegyeztek fel. Leginkább a „ł” mássalhangzó és az „an” kettőshangzó írása változik. A „ł” mássalhangzót többnyire keménységi jellel ellátott betűvel jelölik – ł –, ritkábban (de nem egészen ritkán) egyszerű betűvel l; két l betűvel írt alakok is vannak, amelyek egyes esetekben szintén egyszerűek (ll), máskor keménységi jellel szerepelnek (łł). Az „an” kettőshangzót többnyire qn alakban írják, de gyakran an alakban is; előfordul on, sőt un írásmód is. Az első szótag írásában is vannak eltérések: a szokásos Ski- mellett előfordul Sky-, sőt Skie- is. Íme a feljegyzett alakok teljes változatossága: Skiląndzie, Skiląndzie, Skilandzie, Skilandzie, Skilląndzie, Skilląndzie, Skillandzie, Skilondzie, Skielondzie. Ezeket a nominativusi alakokat a de – de Skiląndzie, de Skilandzie stb. elöljáró után használják, de előfordulnak az elöljáróhoz igazított lengyel birtokos alakok is: de Skiląndz, de Skilląndz, de Skylląndz, de Skillundz, valamint az -ow végződésű alak: de Skillandziow.

Mivel a Skilandžių név nem terjedt el szélesebb körben, és nem volt hagyománya, az írásmódok ilyen változatossága érthető, és részben igazolható. Akadtak azonban valóban furcsa és érthetetlen írásmódok is. Egy bizonyos időszakban (1635-ben) olyan bejegyzések jelennek meg, amelyek a szülők és keresztszülők lakóhelyét a név egyes számú változataival jelölik (egyszerű l betűvel írva) – Skiląndis, Skilandis, Skylląndis, Skiląndzis: Christophorus Aleknaytis Skiląndis, Christophorus Kripaytis Skylląndis, Stanislay Jocubaytis Skiląndzis. Ha a Skilandis vagy annak valamely változata a vezetéknév után áll, nem tekinthetjük vezetéknévnek; helymegjelölésként kell értelmeznünk. Mivel pedig előtte nincs de elöljáró, melléknévi jelzőként kell értelmezni, a skilandiškis melléknévhez hasonlóan: a Kristupą Aleknaitį Skilandį alak úgy érthető, mint Aleknaitį sklandiškį.

Az adott időszak bejegyzéseiben más helynevekből képzett, hasonló alakok is vannak: Petrus Butkaytis Notenis – Petras Butkaitis noteniškis; Georgiy Wisgaudaytis Gruszlaukis – Jurgis Visgaudaitis grūšlaukiškis; továbbá Orlianis, Klausgaylis, Tuzis, Imboris és mások; vö. erleniškis, klausgalviškis, tuziškis, imbariškis. Női vezetéknevek után is hozzáfűzik őket – Agnes Wallentinayte Kumpikis –, vagy férfira és nőre egyaránt alkalmazzák – Petrus Jucaitis et Anna Žeymis. Itt ezek nyelvtanilag nincsenek egyeztetve a vezetéknevekkel, de úgy érthetők, hogy Agnė Valentinaitė kumpikiškė, Petras és Ona Jucaičiai žeimiškiai.

Az 1640-es bejegyzések közül néhányban az egyes számú Skilandžio alak előtt e betű áll, amely valószínűleg az ex elöljáró rövidítését jelöli. Az egyikben (április hónapban)

104

KALBOS KULTŪRA | 81

a gyermek szüleit így jegyezték fel: Nicolao Petrauskaytis et Catharina Gustaite e Skielundis. Itt az egyes számú alak helynévként értelmezhető – Skilandis felől. Van egy 1635-ös bejegyzés, amelyben nemcsak a helynévi szó morfológiai jelentése, hanem maga a szó is nehezen érthető. Egyetlen ilyen, augusztusi helymegjelölés fordul elő: Shallton: azt írták, hogy a gyermeket Christophory Jankiewicz Commendary Shallton keresztelte meg, a gyermek keresztapja Georgius Zebitis Shallton, a gyermek pedig Christophori Cripa Shalltondis fia. Feltehető, hogy a gyermeket a salantai káplán keresztelte, tehát a Shallton Salantust jelentheti. Talán a Salantų vagy a Salanto név egy része rejtőzik a Salon alakban? A Shalltondis pedig a Salantai (vagy Salantas) és a Skilandis szavak hibrid alakjának tűnik.

Skilandžiai városként először egy 1636. márciusi bejegyzésben szerepel: a gyermek szüleit, Jakutaitist és Grigalaitėt de Skiląndzie alakban jegyezték fel – vagyis Skilandžiaiból; a keresztapa, Aidukas (Ayduk) esetében a de oppido megjelölés szerepel – a település neve nincs feltüntetve, de érteni kell, hogy az az „oppidum”, vagyis a város Skilandžiai. Egy évvel később, az 1637. márciusi bejegyzés már együtt említi a várost és a nevét: de oppido Skilandzie, de oppido Skiląndziow.

Ismét el kell mondani, hogy az 1638-as és 1639-es bejegyzésekben még nem szerepel Salantų, ahogyan korábban is csak Skilandžiai szerepel. A lejegyzések változatossága azonban csökkent: eltűntek a két l-lel írt változatok, de továbbra is versengenek egymással az egyszerű és a keményítő jellel ellátott l (ł)-es alakok. A qn-t, illetve an-t tartalmazó alakok is versengenek (on-os változatok már nem láthatók).

A város új neve, Salantai, 1640-ben jelenik meg a könyvben (az első bejegyzések márciusban készültek). A lejegyzések alakjai eltérőek, de nem annyira változatosak, mint a Skilandžių esetében: egyetlen l, egyszerű vagy keményítő jellel (ł), a kettőshangzót pedig qn vagy an jelöli. Újdonság, hogy a szó végén a j betűhöz hasonló jel áll; néhol egyértelműen y szerepel. A leggyakoribb írásmódok: egyszerű l-lel és qn-nel: Salantj; illetve keményített ł-lel és egyszerű an kettőshangzóval: Salantj. A helynév előtt rendszerint csak a de elöljárószó áll – de Salantj –, de előfordulnak a de oppido – de oppido Saląntj, de oppido Salanty. alakok is.

Az 1640-es bejegyzésekben Salantit már nem nevezik Skilandžiainak, de a tőből képzett családnevek előfordulnak: Skilandaitis és Skilandienė. Skilandaitis több helyről származóként van bejegyezve, a március 18-i bejegyzésben pedig a gyermek szülei, Joannes Skiląndaitis et Hedvigis de Salantj szerepelnek; a harmadik keresztségi tanú Hedvigis Skiląndziene (származási helyét nem jegyezték fel, de érthető úgy, hogy ugyanonnan való). A Skilandžių nevű város Salantų lett, lakói pedig a korábbi nevüket tartották meg: Skilandžiai.

Az 1631–1640 közötti bejegyzések összességükben a Skilandžių névhasználatának változatosságát és a Skilandžiųről a Salantų névre való áttérés általános képét mutatják. Azt, hogy miként honosodott meg a Salantai név, és hogyan változtak az alakjai, az 1641–1659 közötti bejegyzéseket tartalmazó könyv mutatja meg.

P. KNIŪKŠTA. Salantų vardas dviejose XVII a. krikšto įrašų knygose

105

SALANTŲ NEVE AZ 1641–1659-ES BEJEGYZÉSEK KÖNYVÉBEN

Ezt a keresztelési anyakönyvet a salantai templom levéltárában őrzik, címe pedig Salantensis Bapt.: Ab Anno 1641 Ad 1659 – ez áll a borítóján. Ebből (és az anyakönyvi bejegyzésekből) látható, hogy 1641-től kezdve a helység hivatalos neve Salantų.

A könyvben olvasható Salantų nevet az 1641. májusi bejegyzésekben találjuk meg (a korábbiak olvashatatlanok). A május 19-i bejegyzésben a keresztapát de oppido Saląnty – Salantų városából jelöléssel jegyezték fel; május 24-én a gyermek szülei esetében de oppido Saląnty, a keresztszülőknél pedig de Saląntj szerepel. Nehéz megmondani, miért van kétféle lejegyzés, és miben különbözik a jelentésük.

Egy másik kettősség is tisztázatlan: a Salantų nevet egy helyen jól látható lengyel -y végződéssel írták, máshol a végződés bizonytalan, és a j betűre hasonlít (az „i” hangot vagy a szó rövidítésének jelét jelölheti). Az „l” hangot is kétféleképpen jelölik: egyszerű l-lel vagy keménységi jellel: ł-lel. Ezeket a változatokat teljesen véletlenszerűen, jelentésbeli különbség nélkül használják, ezért a helyesírásukat itt nem vesszük figyelembe, és mindenütt az egyszerű l alakot írjuk. A név kettős írásmódja csak egy szokatlan betűkapcsolat esetében jár valóban eltérő jelentéssel: a ąn kétféle olvasatot tesz lehetővé – a nazalitás jelét figyelmen kívül hagyva, az írott nyelv normái szerint Salantai olvasható; vagy az n betűt elhagyva, a lengyel helyesírást figyelembe véve, žemait nyelvjárásban így olvasható: Salontā (Salontai).

Salantų nevét az 1642-es bejegyzésekben is változóan írják: egy helyen de Saląnty, máshol de oppido Saląnty szerepel. Van azonban néhány hely, ahol a keresztszülőknél csak általános megjelölés áll: de Oppido, Salantų nevét pedig egyáltalán nem említik. Ebből az írásmódból arra lehet következtetni, hogy mindenki számára magától értetődő volt, miről van szó.

Az 1642 végi (novemberi és decemberi) bejegyzések némileg eltérnek: más írta őket, más kézírással, és a rendjük is átgondoltabbnak tűnik. Itt a Salantų név önmagában, általános megjelölés nélkül (de Saląnty) nem fordul elő; mindenütt a megjelölés rövidített alakjával áll: opp. vagy oppd.. Utána Salantų nevét mindenütt rövidítették, a rövidítést pedig rövidítésjellel jelölték (itt ° jellel fogjuk jelölni): de oppd. Saląnt^°.

Felmerül a kérdés: melyik végződés maradt el itt, és miért maradt el. Az de oppido Saląnty és az de oppd. Saląnt^° írásmódokat összehasonlítva látjuk, hogy az -y végződés hiányzik, amely a litván Salantų -ai végződésének felel meg. Így az oppd. Saląnt^° ugyanúgy értelmezhető, mint az oppd. Saląnty – Salantai városa Salantai vagy Salantų városa.

Az elhagyott végződéssel írt Saląnt^° alak azonban lehetővé teszi, hogy itt egy elhagyott egyes számú végződést képzeljünk el, és a város nevét a folyó nevével, a Salantasszal vagy annak nyelvjárási alakjával, a Salontsszal hozzuk kapcsolatba. Így az oppd. Saląnt^° bejegyzésből arra lehet következtetni, hogy ez

106

KALBOS KULTŪRA | 81

Salanto városa. Vannak olyan bejegyzések is, amelyek formálisan az egyik vagy a másik értelmezést támasztják alá: az egyik helyen a keresztanya megjelölése de opp. Salanton (november 17.), amiből a szóalak alapján az következik, hogy – Salanto városából; egy másik helyen pedig a keresztanya megjelölése de oppd. Saląnten (december 21.) – Salantų városából.

A többes számú Salantų alak rövidítése, valamint az oppd. Saląntų bejegyzés oppd. Saląnt^o alakra változtatásának semmi értelme nem volt. Ez semmi újat nem ad. A végződés elhagyásával írt de oppd. Saląnt^o bejegyzést könnyebb úgy értelmezni, hogy az Salantas folyónév egyes számú végződése maradt el, és a megnevezés jelentése: Salanto városa.

Amikor Salantainak még nem volt ilyen nevük, és Skilandžiai voltak, egyszerűen város (vagy kisváros) voltak Salanto mellett. Mivel az elöljárós szerkezetet helyettesítheti birtokos eset (vö. vendégek Kaunasból – kaunasi vendégek, légitámadás – támadás a levegőből), a Salanto melletti város mellett azonos jelentésű lehetett a Salanto városa is. A Skilandžiai helyett használt Salanto városa tulajdonnévvé vált; ehhez szükség van a lakóhelyet jelentő köznévre, a város (kisváros) szóra. A folyónév csak ilyen jelentésű általános szóval együtt jelölheti a város nevét.

A folyónévből kialakult városnév többes számú alakot öltött: Salanto nevéből Salantai lett. Ez szokványos jelenség; több ilyen helynév is van, ezek egyike a Pestys – Peščiai. Miután elveszítették közvetlen kapcsolatukat Salanto nevével, és már csak a város jelentését hordozzák, a Salantai a helyet jelölő általános szó nélkül is használható: lehet Salantų városa, de lehet egyszerűen Salantai is. Mindkét alak lehetséges és egyenértékű: oppd. Saląnty és Saląnty.

A folyónévtől eltávolodva a Salantai fokozatosan a szó nyelvjárási alakjától is eltávolodik. A folyó nevét elsősorban a helyiek ismerték; a név žemaitai nyelvjárási alakú volt, az on kettőshanggal – Salonts. Kezdetben a helynév žemaitai alakja is ismertebb lehetett, mint a hivatalos Salantai változat. Később, a folyónévtől eltávolodva és szélesebb körű használatba kerülve, a város neve a más írott tulajdonnevekhez és az általános hangtani normákhoz igazodik: a Salontus kiszorítja a Salantai alakot. A žemaitai és az írott nyelvi változatok szembeállítását gyengíti, az elsőről a másodikra való átmenetet pedig enyhíti a név diplomatikai írásmódja, az an használatával; az így írt Saląnty alak lehetővé teszi az egyik formáról a másikra való váltást, a Salontų alakról pedig szabadon át lehet térni a Salantų alakra.

A Salantų név különféle változatait, írásmódjait és használatának változásait jól mutatják a későbbi évek bejegyzései.

Az 1643-as év valamennyi bejegyzésében a Salantų név ugyanúgy szerepel, mint 1642 végén: a köznévi jelölés rövidítésével és a végződés elhagyásával: de opp.

P. KNIŪKŠTA. Salantų vardas dviejose XVII a. krikšto įrašų knygose

107

Salant°, de oppd. Salant°. Ebből az írásmódból a Salantus név valóban úgy értelmezhető, hogy Salanto városa. Csak egyetlen bejegyzés tér el ettől: Bakalaureus Salant°; itt semmilyen kapcsolat nem fedezhető fel a folyónévvel, és csak egyféleképpen lehet értelmezni: Salantų bakalaureusa.

Az 1644-es év bejegyzései változatosabbak és ellentmondásosabbak. Eleinte gyakrabban az 1643-as évhez hasonlóan írják: de oppd. Saląnt°, de vannak „opido” nélküli, ám a végződést elhagyó bejegyzések is: de Saląnt°. Ugyanabban a bejegyzésben (január 3-án) a szülőket így jegyezték be: de oppd. Saląnt°, a keresztanyát pedig így: de Saląnt°. Az év közepétől a második írásmód válik általánossá. A Salantų névnek ez a végződés nélküli és köznévi jelölés nélküli írása azonban mesterséges és logikátlan volt, ezért természetes, hogy szeptembertől már végződéssel ellátott bejegyzések is megjelennek: de Saląnty. A morfológiailag megfelelő alakba öntött városnév valódi helynévvé válik. Világosabb rendszert azonban ezután sem találunk: október 19-én de Saląnty, október 21-én de oppd. Saląnt° szerepel, november 21-én ismét de Saląnty, december 23-án pedig de Saląnt°. Nyilvánvaló, hogy a Salantų név használata még bizonytalan és nem rögzült.

A rendezésére irányuló törekvésekről az 1645-ös év bejegyzései tanúskodnak. Az év elejétől visszatérnek a kétféle, logikus írásmódhoz. Ugyanabban a (februári) hónapban a keresztapát az egyik helyen így jegyezték be: de Saląnty, máshol pedig így: de oppd. Saląnt°. A város teljes nevét önmagában írják, a végződés elhagyásakor viszont az oppd. köznévi jelöléssel együtt. Végződés és köznévi jelölés nélküli bejegyzés nincs.

A helynév tőbeli írásmódja is egységesebbé válik. Áprilistól a Salantų nevet a szokatlan qn betűkapcsolat nélkül írják: az n elmarad, csak a q jelű orrhangú betű marad. A korábbi de Saląnty alakok helyébe a de Saląty lép. Úgy tűnik, megszűnik az írásmód furcsasága, de más nehézség támad: az új írásmód arra kényszerít, hogy a Salantų nevet kizárólag žemaitai módon, az on kettőshanggal olvassuk: Salontai (Salontā). Eltűnik a szélesebb körű használathoz szükséges Salantų alak.

Ugyanezt az 1645-ben kialakult rendszert követik a Salantų név 1646-os bejegyzései: a helynév mindenütt végződéssel szerepel, a tőben pedig az orrhangú q betű áll: Saląty, de Saląty. Csak néhány helyen írják a helynév elé a jelölést: de oppd. Saląty.

A legérdekesebb és egyben váratlan fejlemény azonban az, hogy abban az évben a Salantų mellett feltűnik a város régi neve, a Skilandžiai is, szintén orrhangú q betűvel írva: Skilądzie. Egy január 19-i bejegyzésben a szülőket és a keresztszülőket Salantųból – de Saląty jelöléssel jegyezték be; ugyanazon a napon egy másik bejegyzésben Kasperas Klovaitis keresztapát Skilandžiai-ból – de Skiladzie jelöli meg. Szeptember 29-én az egyik bejegyzésben a gyermek szülei Skilandžiai városából valók, egy másik, ugyanaznapi bejegyzésben pedig Kasperas Klovaitis apa Salantų városából származik. Arra gondolhatnánk, hogy a Salantų és a Skilandžiai különböző települések nevei, ezt a feltevést azonban Kasperas Klovaitis nevének kétféle bejegyzése cáfolja, amely a gy-

108

KALBOS KULTŪRA | 81

lakóhely. Azok a gyermekek, akiknek keresztapjaként Kasperas Klovaitis van bejegyezve, ugyanazon szülők – Nikolajus és Marina Jokūbaitė Kumpikuból – gyermekei; feltehető tehát, hogy a keresztapa, Kasperas Klovaitis is mindkét esetben ugyanaz a személy. Így a lakóhelyének is azonosnak kell lennie, csak eltérően jegyezték fel.

1647 elejétől ismét megváltozik a Salantų tő írásmódja – az ą nazális betűt kettőshangzó váltja fel; gyakrabban on – Salonty, ritkábban an – Salanty formában írják. Számos egyéb eltérés és kettősség is előfordul. A végződés írása sem egységes: egyes helyeken, mint korábban, -y – Salonty, máshol (ritkábban) -i – Salonti. Végződés nélküli, de már rövidítésjel nélküli alakokat is találunk: de Salont. Két l-lel írt alakok is megjelennek: de Sallont, de Sallant. A helynevek mellett kiegészítő megjelöléssel ellátott bejegyzések is vannak: de Salonty ir de oppd. Salonty. Sem rendszer, sem a kialakítására irányuló törekvés nem látható. Még ugyanazon bejegyzésen belül is eltérő írásmódok fordulnak elő: az egyik személy de Salonty alakban szerepel, a másik ugyanott de Salonti alakban; az egyik de Salanti, a másik pedig de oppido Salanty alakban.

Hasonló zűrzavar tapasztalható az 1648-as és 1649-es bejegyzésekben is, ám ott egyes írásmódok határozottabban kirajzolódnak. 1648-ban különösen gyakoriak a két l-lel írt alakok – de Sallant –, amelyek 1649 elején eltűnnek. Abban az évben megszaporodnak a végződés nélküli alakok, de itt már nem elhagyott végződésről van szó, hanem a prepozíció által megkövetelt, végződés nélküli, nem litván többes számú birtokos alakról: de: Magdalena Kusayte de Salont – Magdalena Kusaitė Salantųból. 1649 végén és 1650 elején más helynevek is szerepelnek így írva: de Skaudel – Skaudaliaiból, de Klausgalw – Klausgalvából.

Leginkább szembetűnő és leghosszabb ideig tartó jelenség a Salantų nyelvjárási és irodalmi alakjának versengése. Teljesen azonos esetekben az egyik helyen Salonty, másutt Salanty szerepel. Az írásmódot a bejegyzések írói saját belátásuk szerint választják. Például 1650 elejétől októberig Salonty szerepel, októbertől azonban a bejegyzéseket más kéz írja, és a város nevét Salanty alakban jegyzi fel. A nyelvjárási és az irodalmi alak versengése 1653 végéig tart; 1654-től már mindenütt Salanty szerepel, a oppd. megjelölés nélkül, csak de Salanty alakban. A helynév mai hivatalos alakja, a Salantai is ekkorra formálódik ki és honosodik meg.

KÖVETKEZTETÉSEK

1. A szakirodalom megemlíti, hogy Salantai régebbi neve Skilandžiai volt. A régi nevet és a névváltozást legjobban a salantai templom 17. századi (1631–1640-es és 1641–1659-es) keresztelési anyakönyvei mutatják.

P. KNIŪKŠTA. Salantų vardas dviejose XVII a. krikšto įrašų knygose

109

2. 1631-től 1639-ig bezárólag a bejegyzésekben a település neve Skilandžiai, de nagyon sokféleképpen írják, többnyire a lengyel helyesírás elvei szerint: Skiląndzie, Skiląndzie, Skilandzie, Skilondzie és más alakokban. A név előtt a de prepozícióval írják: de Skiląndzie, de Skilandzie...

3. Az új név, a Salantai, csak az 1640-es bejegyzésekben jelenik meg, és ezt is többféleképpen írják: de Saląntį, de Satantį, de oppido Salanty és más alakokban.

4. 1641-től 1659-ig következetesen a Salantai név szerepel, de írásváltozatai még ennél is számosabbak és változatosabbak, ráadásul folyamatosan változnak. A korábban említetteken kívül előfordul még: Saląnty, Salanty, Salonty, de Sallont, de oppd. Salonty és mások.

5. E sokféleség fő oka az, hogy új, még nem rögzült, használati hagyományokkal nem rendelkező helynévről volt szó. A lengyel helyesírás elvei szerint írták, a litván név és a lengyel helyesírás viszonyát pedig nem könnyű összeegyeztetni. További nehézséget okozott a nyelvjárási és az irodalmi alak párhuzamos használata.

6. A többi változat mellett vannak olyan bejegyzések is, amelyek elején a de oppido megjelölés áll, a Salantai nevéből pedig elhagyták a végződést, és helyette rövidítésjel szerepel: de oppd. Saląnt^°. Ez az írásmód értelmezhető úgy, hogy Salantai városa, de úgy is, hogy Salanto városa. Ez felveti annak lehetőségét, hogy a Salantai név eredeti alakja a Salanto városa.

ŠALTINIAI

Chrztu Salantų od r. 1631 do r. 1640 / Metrica sive registrum baptizatorum ecclesiae Skiląndensis. – Lietuvos nacionalinės Martyno Mažvydo bibliotekos rankraščių skyrius (F 100–407).

Salantensis Bapt.: Ab Anno 1641 Ad 1659. – Salantų bažnyčios archyvas.

LITERATŪRA

LE XXVI – Lietuvių enciklopedija 26, Bostonas: Lietuvių enciklopedijos leidykla, 1961.

TLE III – Tarybų Lietuvos enciklopedija 3, Vilnius: Vyriausioji enciklopedijų redakcija, 1987.

R I, II – M. Valančius. Raštai 1, 2, Vilnius: Vaga, 1972.

Gauta 2008 06 12

110

KALBOS KULTŪRA | 81

THE NAME OF SALANTAI IN TWO CHURCH BOOKS OF BIRTH REGISTER OF THE 17^TH CENTURY

Summary

Salantai previously had the name of Skilandžiai. A change in the name was best attested in the 17^th century birth register books of the church of Salantai. Entries made between 1631 and 1639 contain the name Skilandžiai spelled in different ways: Skiląndzie, Skilandzie etc. The name Salantai is only found in the entries made in 1640 and later; the spelling of the word varies as well, e.g. Salanty, Saląnty, Salonty etc. There are entries giving the reference oppido before the name: (de) oppido Saląnty, (de) oppd. Salonty, some entries have the name with its ending missing: de Salont, de oppd. Saląnt°. The latter form with the mark signalling the absence of ending can be treated as the town of Salantas. The presently used official form Salantai has been firmly established in the birth registers since 1654 (spelt Salanty).

PRANAS KNIŪKŠTA

Lietuvių kalbos institutas

P. Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius

P. KNIŪKŠTA. Salantų vardas dviejose XVII a. krikšto įrašų knygose

111