VIOLETA ČERNĖ

Litván Nyelvi Intézet

IRENA ERMANYTĖ 75 ÉVES

Nugariai faluban, Kuršėnaitól hét kilométerre, Povilas Zenonas Ermanis és Kristina Petraitytė családjában 1937-ben, éppen a hársvirágzás idején, július 3-án megszületett Irena lánya. A háború előtt szülőfalujában, Nugarėben nyolc lakos élt. Mostanra már csak két tanya maradt ott. A két magányos tanya, az Ermanis fivérek tanyái erdős területté váltak. Egykor az egész falu összegyűlt az Ermanis család tanyáján, hogy híreket hallgasson, hiszen a házban kiváló rádiókészülék volt Philips. A falubeliek különféle ünnepi alkalmakból fényképezkedni, vagy okmányképeket készíttetni jártak ide – Irena édesapjának, akit az egész rokonság Žanyinak hívott, régi, háromlábú fényképezőgépe volt. A tanyán zúgott az általa készített szélmalom, amely villamos energiát termelt; susogott az édesanyja gondozta kert, tele gyümölcsfákkal és bogyós gyümölcsű bokrokkal, sőt 28 méhkaptárral. A leendő nyelvész is szedett mézet és fogott be rajokat. Irena gyerekkorából emlékszik arra a történetre, hogy a családjuk a második világháború idején zsidó lányokat fogadott be. Szüleik megmentésükért és gondozásukért már haláluk után Igazak érmeket és okleveleket kaptak.

Már egészen kicsi koruktól a gyerekekbe (a családban Irena húga is felnőtt, aki a legfiatalabb volt) – Irena szavaival élve – a munka vallását oltották. A hatéves Irena

V. ČERNĖ. Irenai Erm anytei – 75-eri

239

önállóan tanult meg olvasni. Könyvek, újságok, folyóiratok segítségével, amelyekből rengeteg gyűlt össze az otthonukban. A Smurgiai falusi általános iskola első osztályából rögtön a harmadikba helyezték át. A leendő nyelvész Kuršėnaiban végezte el a középiskolát. A litván nyelv és irodalom tanára itt a jó emlékű költő, Stasys Anglickis volt. Irena szeretett olvasni. Az iskolában a barátai félig komolyan, félig tréfából a „járó lexikon” nevet ragasztották rá.

1961-ben, miután befejezte tanulmányait a Vilniusi Pedagógiai Intézetben, Irena Ermanytė a Litván Nyelvi és Irodalmi Intézetben kezdett dolgozni (1990-től: Litván Nyelvi Intézet). Irena úgy emlékszik, hogy a fiatal munkatárs számára az Intézet (egész életében hű maradt hozzá) Kostas Korsakas igazgatósága idején olyan volt, mint egy szentély, az idősebb kollégákra pedig hatalmas tisztelettel tekintettek. A Dialektológiai Osztályon (akkor még szektoron) kezdett dolgozni, később áthelyezték a Szótári Osztályra. „Vasból való türelmet igénylő munka” – mondta Irena sok évvel később a szótárírói munkáról. A kezdetet próbajellegű szövegek jelentették. Pusztán a tanulmányok elvégzése után még nem válik senki szótáríróvá. A lexikográfus felidézi, hogy minden sort, minden szót ellenőrzött. Irena tanítómesterének Jonas Paulauskas nyelvész-szótárírót tartja, akitől megtanulta a türelmes munkát és az összpontosítást. A Litván Nyelvi Szótár IX. kötetében (1973) már feltűnik Irena Ermanytė neve szótári szöveg szerzőjeként, a XVII. kötettől (1996) pedig a nyelvész a szótárt szerkeszti is.

Idővel Irena érdeklődését az antonimák keltették fel. Az antonimákat élete szerelmének nevezte. Miért éppen az antonimákat? Irena tréfásan azt mondja, hogy ezért az ellentétek egységének és harcának törvénye a felelős, hiszen a filozófiavizsgán éppen ezt a tételt húzta. Jó és rossz, sötétség és fény, fekete és fehér, nehéz és könnyű, erős és gyenge, állítani és tagadni... Az ellentétekből szőtt lánc adta az első ilyen jellegű litvániai szótár alapját – 1985-ben jelent meg az általa összeállított Lietuvių kalbos antonimų žodynas.

Irena Ermanytė 1993-ban külsősként védte meg disszertációját: Lietuvių kalbos antonimija ir antonimai. Mintha az antonimák teljesen magukhoz láncolták volna Irena gondolatait: szövegolvasás közben rögtön észreveszi az antonim szópárokat, rádióhallgatás közben pedig meghallja őket. Gyűlik az anyag, egyre gyarapszik. 2002-ben összeállítja a Mokyklinį lietuvių kalbos antonimų žodyną című kötetet, 2003-ban pedig a vaskos Antonimų žodyną, amely 5259 antonimapárt tartalmaz. Az anyagot a Lietuvių kalbos žodyno húsz kötetéből, szépirodalmi művekből, népköltészeti alkotásokból és periodikákból gyűjtötték. Irena ismét a lexikográfiai gyakorlattól az elmélet felé fordult. 2008-ban jelent meg monográfiája, az Antonimija ir antonimai.

240

KALBOS KULTŪRA | 85

Az immár több mint 50 szótárgyűjtő expedícióról Irena úgy beszél, mint a sors ajándékáról. Az első volt a legemlékezetesebb. 1958-ban negyedéves hallgatóként Varniai városába utazik. Az expedíciót Vladas Grinaveckis professzor vezeti. Később, már az Intézetben dolgozva, előfordult, hogy Pelesojèban a tehenek között ülő pásztorral beszélgetett, máskor Ródūnėn és Gervėčiuose településen, a Kupiškis környéki emberekkel társalgott, marcinkonysi lakosokat kérdezgetett, és dzūk dallamokat hallgatott. Micsoda csoda volt, amikor az idős asszonyok kinyitották kelengyésládáikat, és kiteregették a három-, négy- és hatfonásos szőtteseket. Irena szeretettel emlékszik a felejthetetlen Kazimieras Pakalkára, aki mindig magával hordta régi, fa burkolatú magnóját: hatalmas, nehéz készülék volt, talán tíz kilogrammot is nyomott.

Irena Erm anytė sokat dolgozott más szótárakon is – másokkal együtt készítette el a Lietuvos TSR upių ir ežerų vardyną (1963), a Frazeologijos žodyną (2001), valamint a Mokyklinį tarptautinių žodžių žodyną című szótárat (négy kiadásban – 1995, 1998, 2000, 2010). Lexikográfiai és lexikológiai, helynévtani, valamint nyelvművelési kérdésekről publikált cikkeket a Kalbos kultūroje, a Lietuvių kalbotyros klausimuose (Acta Linguistica Lithuanica), a Gimtojoje kalboje és más kiadványokban. Hosszú ideig tagja volt a fiatal filológusok versenyeit értékelő bizottságnak. Emellett számos könyv szerkesztője, lett nyelvből fordító (másokkal együtt fordította a Mitologijos enciklopediją című művet), szótárak és tankönyvek lektora, valamint különféle kiadványok szerkesztője volt.

Az Intézet pillanatait megörökítő fényképeket lapozgatva szemet szúr egy elegáns, szőke hölgy. Melegség, nyugalom és visszafogott mosoly sugárzik az arcáról. Hallottam már, hogy ezt mondják róla: „végtelenül őszinte, érzékeny, tisztességes”. Vagy: „ő az egyetlen ember, akivel még nekem sem sikerült összevesznem”.

Irena Ermanytė-t két alkalommal is kitüntették a Litván Tudományos Díjjal (másokkal együtt): 1996-ban a Lietuvių kalbos žodyno című szótáron végzett munkájáért, 2002-ben pedig a Frazeologijos žodyno című szótáron végzett munkájáért.

Plurimos annos, kedves Irena!

Beérkezett: 2012 11 05

V. ČERNĖ. Irenai Ermanytei – 75-eri

241