Go to originalLocalized version was produced by AI. It may contain inaccuracies.
Preparing document pages…
Page 1
FRANS HINSKENS
Meertens Intézet (KNAW), Amszterdam, Radboud Egyetem, Nijmegen, Hollandia
NAGY LÉPTEKŰ KIRÁNDULÁS A HOLLAND NYELV MÚLTJÁBAN ÉS JELENÉBEN
ÖSSZEFOGLALÓ
A standard holland nyelv hivatalos nyelv Hollandiában, Belgium északi részén (Flandriában és Brüsszelben), valamint a rendkívül soknyelvű Surinamban. A nyelvi standardizáció folyamata a 16th. század elején kezdődött; a Tizenhét Tartomány 1585 utáni politikai szétválása miatt délen (nagyjából a mai Flandria területén) megtorpant. Ettől kezdve a standard holland nyelv északon és délen külön úton fejlődött – délen késéssel, csak a 19th. század második felében. Surinamba a holland nyelv gyarmati nyelvként került; a rabszolgaság eltörlését (1863) és az 1876-ban elfogadott oktatási törvényeket követő évtizedekben a rabszolgasorba taszítottak fekete leszármazottai, a kreol lakosság és a különböző más etnikai csoportok tagjai fokozatosan kezdték elsajátítani. A tanulmány felvázolja a standard holland nyelv eltérő fejlődését a nyelvterület három részén, és az ebből eredő divergenciát ahhoz a kérdéshez kapcsolja, hogy a hollandot pluricentrikus vagy inkább pluriareal nyelvnek kell-e tekinteni. A közelmúlt adatai (főként nagyszabású online kérdőívek) alapján a nyelv helyzetét és jövőjét a nyelvterület három részének fő társadalmi színterein tárgyalja.
KULCSSZAVAK: holland nyelv, standardizáció, nyelvpolitika, külső nyelvtörténet, normák, pluricentricitás, pluriarealitás, nyelvhasználati színterek.
BENDRINĖ KALBA 93 (2020)
http://journals.lki.lt/bendrinekalba
ISSN 2351-7204
Page 2
FRANS HINSKENS. A Seven-League Strides Sightseeing Trip Through Past and Present of Standard Dutch | 2
doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.06
ANNOTÁCIÓ
A standard holland nyelv hivatalos nyelv Hollandiában, Belgium északi részén (Flandriában és Brüsszelben), valamint a soknyelvű Surinamban. A nyelv standardizációs folyamata a 16. század elején kezdődött. A Tizenhét Tartomány 1585 utáni különválását követően ez a folyamat délen (nagyjából a mai Flandriában) megtorpant. Ettől kezdve a standard holland nyelv északon és délen eltérő módon fejlődött: délen a standardizáció csak a 19. század második felében indult újra. Surinamba a holland nyelv gyarmati nyelvként került: a rabszolgaság eltörlését követő évtizedekben (1863), majd az 1876-ban elfogadott oktatási törvények nyomán a fekete, kreol és különböző más etnikai csoportok leszármazottai fokozatosan kezdték elsajátítani a nyelvet. A tanulmány áttekinti a standard holland nyelv eltérő fejlődését a nyelvterület három részén, valamint az ehhez kapcsolódó divergenciát, és azt a kérdést is felveti, hogy a holland nyelv pluricentrikus vagy pluriareal nyelv-e. A legújabb adatok (főként nagyszabású online kérdőívek) alapján a nyelv helyzetét és jövőjét a nyelvterület három részének fő társadalmi nyelvhasználati színterein tárgyalja.
KULCSSZAVAK: holland nyelv, standardizáció, nyelvpolitika, külső nyelvtörténet, normák, pluricentrikus, pluriareal, nyelvhasználati színterek.
1. BEVEZETÉS
A standard holland nyelv néhány főbb fejlődési mozzanatának ez a rövid áttekintése abból a felismerésből indul ki, hogy a standard nyelvi normák rendszerint a történelemben gyökereznek, ám mivel egy élő nyelvben (például a hollandban) folyamatosan változnak, maguk is élő történelmet alkotnak.
A standard nyelv egy beszédközösség presztízsváltozata, amelynek feladata, hogy „áthidalja a regionális különbségeket”, és „egységes kommunikációs eszközt, ezáltal pedig intézményesült normát biztosítson, amely a tömegtájékoztatásban, a nyelv külföldieknek való tanításában és így tovább használható” (Crystal 2005: 431).
A holland nyelvterület Északnyugat-Európára (Hollandiára és Flandriára, azaz Belgium északi felére) és Dél-Amerikára (Suriname-ra) terjed ki. A standardizáció ütemezésének és jellegének egyaránt sajátos dinamikája van a nyelvterület e három részén.
BENDRINĖ KALBA 93 (2020)
http://journals.lki.lt/bendrinekalba
ISSN 2351–7204
Page 3
FRANS HINSKENS. A Seven-League Strides Sightseeing Trip Through Past and Present of Standard Dutch | 3
doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.06
Ezek állnak majd a tanulmány 2., 3. és 4. szakaszának középpontjában, míg az 5. szakasz a standard holland nyelv jövőjéről fogalmaz meg feltevéseket.1
2. KORA ÚJKORI TÖRTÉNELEM (A 15TH. SZÁZAD VÉGE–19TH. SZÁZAD)
A középholland nyelv viszonylag jól dokumentált – bár az egyes történelmi korszakokból csupán korlátozott számú helyi és regionális változat áll rendelkezésre.2 A késő középkorig nem létezett standard nyelv. A Németalföldön a mai nyelvjárások előzményeit (a flamand, a brabanti és a holland nyelvjárást), valamint a regionális nyelvek nyelvjárásait (a frízt, az alsószászt és a limburgit) beszélték.
A 16th. század elején megjelentek a nyelvjárási táj egységesítése felé mutató első tendenciák. Ezek a törekvések kereskedelmi és politikai jellegűek voltak – a humanizmus szellemi és kulturális szellemisége mellett (Marnyssen 2017: 63–64).
2.1. A szabványosítás kezdetei
Piacaikra gondolva a nyomdászok első nemzedékei kezdték érezni annak szükségét, hogy olyan nyelvet használjanak, amelyet máshol is el tudnak olvasni és meg tudnak érteni. 1550-ben a genti nyomdász, Lambrecht kiadta az első helyesírási kézikönyvet; Kiliaan, akinek előkelő pozíciója volt az antwerpeni Plantijn nyomdában, 1574-ben publikálta latin–holland szótárát, az amszterdami retorikus, Spieghel pedig 1584-ben kiadta az első holland nyelvtant.
A regionális határokon átívelő nyelv iránti hasonló igény alakult ki a retorikai kamarák régióközi találkozóin rendezett irodalmi versenyekkel („landjuwelen”) kapcsolatban. A 16th. században, a humanizmus térnyerésével, megnőtt az érdeklődés a „népnyelv” iránt. Jan van Gorp, a Hilvarenbeekből származó orvos és tudós, aki Johannes Goropius Becanusnak nevezte magát,
1 Köszönet illeti a Jonas Jablonskis 26th. Nemzetközi Tudományos Konferencia résztvevőit, akik a Modern világ nyelvi sokszínűsége: a nyelv hatalma és presztízse című rendezvényen, Vilniusban, 2019. október 3–4-én hasznos visszajelzéseket adtak az előadásomhoz, valamint a névtelen bírálókat. Legalább ugyanilyen nagy köszönet illeti Frits Beukemát, amiért csiszolta az angolomat, és felbecsülhetetlen értékű észrevételeiért és javaslataiért.
2 A hazai és külföldi könyvtárakban őrzött digitalizált középholland kéziratok és nyomtatványok jegyzéke itt található: https://nl.wikisource.org/wiki/Lijst_van_gedigitaliseerde_Middelnederlandse_handschriften_en_drukken_in_binnen-_en_buitenlandse_bibliotheken.
BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351–7204
Page 4
FRANS HINSKENS. A Seven-League Strides Sightseeing Trip Through Past and Present of Standard Dutch | 4
doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.06
published his Origines Antwer pianae in 1569. In this extensive historical study he tried to demonstrate that Dutch was the oldest language in the world and he praised its excellent qualities (Hagen 1999: 7–8).
A régiók közötti kereskedelmi és kulturális kapcsolatok bővülésével együtt nőtt az igény egy régiókon átívelő nyelvi rendszerre. Kezdetben ezt kizárólag írásbeli használatra dolgozták ki. Ez jelentette a holland nyelv szabványosítási folyamatának első jelentős lépését.
Einar Haugen (1966) a szabványosítás négy aspektusát különböztette meg:
kiválasztás
elfogadás
kidolgozás
kodifikáció
A holland esetében a kiválasztott nyelvváltozat a mai Hollandia északnyugati részén beszélt hollandiai nyelvjárásokon alapult, bár nem tisztán hollandiai volt, hanem inkább egy koiné, amely más nyelvjáráscsoportok elemeit és szerkezeteit is magában foglalta.
A nyelvtanírók arról vitáztak, hogyan lehetne a legjobban szabványosítani a nyelvet, és milyen döntéseket kellene hozni. A 17th. századi költők, Vondel és Hooft is aktívan foglalkoztak a holland nyelv olaszországi nevén questione della lingua néven ismert kérdésével: hogyan kellene kinéznie a régiókon átívelő nyelvnek.
Politikai igény is mutatkozott a nyelv szabványosítására és a normák rögzítésére.
Abban az időben a protestantizmus, különösen a kálvinizmus volt az államvallás. A katolikusokkal ellentétben a protestánsok olvasták a Bibliát – a „volkstaal” (a nép nyelve, a népnyelv) teljes fordítása azonban még nem létezett. Ezért a „Staten-Generaal”, a kormány (a különböző rendek képviselőinek gyűlése a Zeventien Provinciën, vagyis a Tizenhét Tartomány képviselőié, beleértve a mai Belgiumot is), különböző régiókból származó teológusokból, fordítókból és korrektúrázókból álló csoportot bízott meg azzal, hogy a héber és görög források alapján elkészítse a Biblia teljes, első népnyelvű fordítását. A bizottság egységes, részben mesterségesen alkotott nyelvet hozott létre, amely a hollandiai nyelvjárások mellett brabanti és flamand nyelvjárási elemeket, valamint a klasszikus nyelvek és a héber mintájára formált idegenszerű szerkezeteket is tartalmazott. Jellegzetes vonásai közé tartozik a birtokos eset gyakori használata (például de God der goden, „az istenek Istene”), valamint a melléknévi igenevek gyakori használata (például hebbende, zijnde, zeggende, „birtokolva”, „lévén”, „mondván”), amelyek összetett
BENDRINĖ KALBA 93 (2020)
http://journals.lki.lt/bendrinekalba
ISSN 2351–7204
Page 5
FRANS HINSKENS. A Seven-League Strides Sightseeing Trip Through Past and Present of Standard Dutch | 5
doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.06
mondat (De Coninck Herodes nu [dit] gehoord hebbende, wiert ontroert, „Most Heródes király, miután ezt meghallotta, megrendült”). Már ezekben a korai időkben is archaikusnak és igen emelkedettnek tartották a teljes Biblia első holland fordításának nyelvét. A családi körben folytatott protestáns bibliaolvasás hagyományának köszönhetően a „Statenbijbel” (amelyet végső soron a Staten-Generaal rendelt meg) regionális határokon átívelő írott nyelve az 1637-es első kiadásra alapozva évszázadokon át széles körben elterjedt volt.
The mathematician Simon Stevin (1548–1620), a kindred spirit of Becanus (Hagen 1999: 10), introduced Dutch terminology for such notions as mathematics (viz. wisconste, Modern Dutch ‘wiskunde’), triangle (driehouck, ‘driehoek’, lit. ‘three angles’) and decimal (thiende, ‘tiende’, ‘tenth [part]’). The language underwent elaboration for other purposes as well (the third aspect of standardisation in Haugen’s view), not only by the extension of its linguistic means but also by the use of the language in new domains (Marynissen 2017: 68), a dialectic which Kloss (1978) has labeled ‘Ausbau’.
As early as 1548, the political unity of the Seventeen Provinces was broken up by the Spanish (Los Reyes Católicos, ‘the Catholic kings’, from 1506 – Philip the Handsome – onwards from the House of Habsburg), who started pushing back Protestantism from the southern part of the Low Countries: the Counter-Reformation and the infamous Inquisition. After the Fall of Antwerp to the Spanish troops in 1585, a large part of the largely Protestant Brabant and Flemish elite (with its economic, intellectual and cultural capital) moved to the Hollandic Dutch cities, with all demographic and economic consequences that this entailed for the South. The number of refugees was large, and many were educated and wealthy. In addition, some had significant overseas trade connections.
A délről érkező bevándorlás következtében a holland városokban, különösen a holland aranykor korai időszakában, sok brabanti és flamand színezetű holland beszédet lehetett hallani. E nyelvjárások beszélői származásuk miatt többnyire tekintélynek örvendtek, és ez a tekintély nyelvhasználatukra is átragadt, ami viszont a „brabanti divat” kigúnyolásához vezetett. 1617-ben Gerbrand Adriaenszoon Brederode (1585–1618) amszterdami költő és drámaíró megírta a Spaansche Brabander című vígjátékot, amelyben többek között az akkoriban divatos brabanti stílust figurázta ki. A főszereplő Jerolimo Rodrigo, egy hamis nemes és csődbe jutott csaló; neve ellenére brabanti származású. Az első felvonás egy monológgal kezdődik, amelyben
BENDRINĖ KALBA 93 (2020)
http://journals.lki.lt/bendrinekalba
ISSN 2351–7204
Page 6
FRANS HINSKENS. A Seven-League Strides Sightseeing Trip Through Past and Present of Standard Dutch | 6
doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.06
Jerolimo Amszterdamról és lakóiról beszél. Első sorai (a fordítások hozzávetőlegesek):
„T'Is wel een schoone stadt, moor 'tvolcxken is te vies:”
Bizony szép város ez, de a népség túlságosan mocskos
„In Brabant sayn de liens ghemaynlijck exkies”
Brabantban az emberek rendszerint kifinomultak
„In kleeding en in dracht, dus op de Spaansche mode,”
öltözködésükben és viseletükben tehát a spanyol divat szerint,
„Als kleyne Konincxckens of sienelaycke Goden.”
mintha apró királyok vagy látható istenek volnának.
A nyolcvanéves háború végén Észak és Dél különválása az 1648-as münsteri békével és az Egyesült Tartományok (Hét Tartományból álló) Köztársaságának megalapításával politikai ténnyé vált. A híres münsteri békeszerződés többek között az északi és déli Németalföld politikai különválását eredményezte. A Dél a Habsburgok (osztrák ágának) uralma alatt maradt, az észak pedig a Republiek der Zeven Verenigde Nederlanden, azaz az Egyesült Holland Tartományok Hét Tartományának Köztársaságává fejlődött.
2.2. Az 1585 utáni flamand nyelvi helyzet
Antwerpen 1585-ös eleste a déli területeken (amelyek ekkor már a Habsburgok osztrák ágának uralma alatt álltak) a stagnálás időszakának kezdetét jelezte. A gazdasággal együtt a kulturális élet is megbénult. Nem alakult ki a helyi és regionális nyelvjárásokat átfogó holland standard változat, és csak korlátozott mértékben lehetett érintkezni a kialakuló északi standard holland nyelvváltozattal; a független protestáns Északkal alig volt kapcsolat. A katolikus egyház magas presztízsű nyelvi kódja a latin volt; a megfogyatkozott társadalmi felső réteg, a magasabb hatóságok és a középiskolák franciát használtak; az alsópapság, a retorikai kamarák és a helyi hatóságok pedig nyelvjárási színezetű hollandot, amelyet rossz szemmel néztek.
BENDRINĖ KALBA 93 (2020)
http://journals.lki.lt/bendrinekalba
ISSN 2351–7204
Page 7
FRANS HINSKENS. A Seven-League Strides Sightseeing Trip Through Past and Present of Standard Dutch | 7
doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.06
Later, from the French era onward, which dawned in the South of 1794, French was made mandatory for administrative and administrational matters. For success in society French was indispensable.
3. ÚJKORI TÖRTÉNELEM (A 18TH. SZÁZAD UTOLSÓ NEGYEDÉTŐL A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚIG)
Franciaország flandriai helyzete alig változott a Bécsi Kongresszus (1815) utáni tizenöt évben, amikor Észak és Dél újraegyesült. A Bécsi Kongresszus egyik geopolitikai következménye a Holland Királyság létrejötte volt. E földrajzi kiterjedésű területen (amely nagyjából a mai Benelux államoknak felel meg) az újonnan megalakult királyság 1815-től 1830-ig állt fenn. I. Willem király (I. Vilmos) aktív nyelvpolitikát folytatott, és a hollandot tette meg az egyetlen nemzeti nyelvvé. Így a déli tartományokban, Nyugat-Flandriában, Kelet-Flandriában, Antwerpenben és Limburgban, valamint 1823-tól a kétnyelvű Brabantban is a holland lett a közigazgatás, az igazságszolgáltatás és az oktatás hivatalos nyelve. Az egyetemeken holland nyelvi tanszékeket hoztak létre.
Mindez ellenállásba ütközött a katolikus papság, a liberálisok és a nagyrészt írástudatlan flamandok tömege körében, akik számára a hollandiai holland nyelv mérhetetlenül távol állt az általuk beszélt változatoktól. Belgium 1830-ban független állammá vált. Az új alkotmány garantálta a nyelvhasználat (választásának) szabadságát3. A gyakorlatban a francia maradt az uralkodó osztály nyelve.
3.1. Flandria
A Vlaamse Beweging, szó szerint Flamand Mozgalom, francia uralommal szemben fellépő flamand értelmiségiek csoportja volt: Flandria emancipációja és a holland nyelv flandriai használata mellett kötelezték el magukat (Marynissen 2017: 75).
Két álláspont létezett: az integrációpártiak (vezetőjük a genti filológus és történész, Jan-Frans Willems, az Orániai–Nassaui-ház támogatója; e házból kerülnek ki a holland királyok és királynők) a standard holland nyelv hollandiai normáinak követését szorgalmazták, és elutasították a kölcsönszavakat, különösen a francia kölcsönszavakat. A partikularisták ezzel szemben,
3 Not so in the Netherlands; cf. Kirchmeier (2020).
BENDRINĖ KALBA 93 (2020)
http://journals.lki.lt/bendrinekalba
ISSN 2351–7204
Page 8
FRANS HINSKENS. A Seven-League Strides Sightseeing Trip Through Past and Present of Standard Dutch | 8
doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.06
a nyelvjárási színezetű, regionális szinten egységes holland nyelv használatát szorgalmazta. A partikularista álláspontot a katolikus egyház támogatta; a flandriai katolikusok számára a hollandiai holland protestáns dolognak számított. A partikularista álláspont fő szószólója Guido Gezelle pap és költő volt. Az általa szorgalmazott holland nyelvnek kifejezetten nyugat-flamand színezete volt. A rokon szellemiségű Hendrik Conscience, a sikeres regényíró azonban félreérthetetlen antwerpeni (brabanti) színezetű standard holland nyelvet népszerűsített.
Az integrációpártiak kerekedtek felül; egyik fellegvárukat a flamand és holland írók, illetve tudósok holland nyelvi és irodalmi konferenciái jelentették, amelyeket 1849-től rendszeresen megrendeztek. A hollandiai standard vált meghatározóvá, az attól való eltéréseket pedig szigorúan elutasították. 1898-ban törvényt fogadtak el, amely előírta, hogy a belga törvényeket franciául és hollandul is meg kell fogalmazni, ezzel jogilag egyenrangúvá téve a hollandot a franciával.
3.2. Flandria és Hollandia
Az átlagembereknek általában nem volt meg a standard nyelv elsajátításához szükséges iskolázottságuk – ezért a többségük írni-olvasni sem tudott. Mind Flandriára, mind Hollandiára igaz, hogy a 19.th század végéig a lakosság többségének beszélt nyelve a saját (helyi vagy regionális) nyelvjárása volt. A felsőbb körökben a francia volt a mindennapi nyelv – és nem csupán az 1813-ban véget ért francia korszakban.
3.2. Hollandia
A 19.th század elején kodifikálták először a nyelvtant és a helyesírást (Haugen felfogása szerint a standardizálás negyedik összetevőjét); ez a kormány utasítására történt, a nemzeti egység előmozdítása érdekében. A leideni professzor, Matthijs Siegenbeek készítette a helyesírási útmutatót, amely 1804-ben jelent meg. Egy évvel később jelent meg Weiland Nederduitsche Spraakkunst című műve, amelyet már akkoriban is rendkívül konzervatívnak tartottak. 1851-ben Matthias de Vries leideni nyelvész elkezdte összeállítani a ‘Woordenboek der Nederlandsche Taal’ (A holland nyelv szótára) című művet, amely a világ legnagyobb szótára lett. 21 kötetből áll; az utolsó rész 2001-ben jelent meg.
A 19.th század folyamán a standard holland nyelvet művelték és például a következőkkel „gazdagították”:
BENDRINĖ KALBA 93 (2020)
http://journals.lki.lt/bendrinekalba
ISSN 2351–7204
Page 9
FRANS HINSKENS. A Seven-League Strides Sightseeing Trip Through Past and Present of Standard Dutch | 9
doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.06
• olyan szintaktikai sajátosságokkal (bizonyos igenévi és főnévi igeneves szerkezetekkel), amelyek korábban soha nem voltak elterjedtek. Az ilyen igenévi szerkezetek régebbi példái: Al ’t koren op synde, werd het voeder der beesten [...] menschenkost, ‘mivel az összes gabona elfogyott, az állatok takarmánya [...] emberi táplálékká vált’, valamint ende, alhoewel maar vijfftich oorlochsschepen sterck wesende, hebben wy ons aenstondts derwaerts vervo e cht, ‘és bár mindössze ötven hadihajónyi erősek voltunk, [mégis] azonnal odamentünk’;
• olyan, használaton kívülre került esetkülönbségekkel, mint például a hen és hun megkülönböztetése (a 3. személy többes számú tárgyeset, illetve az elöljáró nélküli részes eset), amely egyetlen nyelvjárásban sem fordul elő, és a mai napig nem honosodott meg a holland beszélt nyelvben;
• az als és dan megkülönböztetésével (‘zo groot als’ versus ‘groter dan’, ‘olyan nagy, mint’ versus ‘nagyobb, mint’).
A standard írott holland és a beszélt holland közötti szakadék egyre nőtt, és néhány író ellenállásba kezdett. A témáról szóló esszéjében Multatuli (Eduard Douwes Dekker; 1820–1887) ezt írta: “Ik leg mij toe op ’t schrijven van levend hollands. Maar ik heb schoolgegaan”, nagyjából: ‘Arra törekszem, hogy élő holland nyelven írjak. De iskolába jártam’. Az oktatási reformerek is tiltakozni kezdtek.
4. KORTÁRS TÖRTÉNELEM (A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚTÓL NAPJAINKIG)
Kezdetben úgy tűnt, hogy a hollandiai és a flamand standard holland nyelvváltozat közeledik egymáshoz, ám ez a tendencia (ha egyáltalán nagy léptékben létezett) újabban megfordulni látszik.
4.1. Flandria
A flamandok számára a holland nyelv standardizálása (amely viszonylag későn kezdődött) sürgető feladat volt a franciával / vallonnal kapcsolatos nyelvi helyzetük miatt. Belgiumot 1963-ban hivatalosan négy nyelvterületre osztották. Flandria hivatalos nyelve a holland, Belgium vallon tartományaiban a francia, a brüsszeli agglomeráció hivatalosan holland / francia kétnyelvű, keleten pedig viszonylag kis német nyelvű terület található („Deutschsprachige Gemeinschaft”). Lásd az 1. térképet.
BENDRINĖ KALBA 93 (2020)
http://journals.lki.lt/bendrinekalba
ISSN 2351–7204
Page 10
FRANS HINSKENS. A Seven-League Strides Sightseeing Trip Through Past and Present of Standard Dutch | 10
doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.06
Körülbelül egy évtizeden át a holland–francia nyelvi konfliktus rendellenességekhez vezetett a nyelvhatár mentén (Voerstreek, 1979 – a német nyelvű területtől nyugatra fekvő kis holland enklávéban).
A hollandiai, külső nyelvi normához való igazodás miatt a normáktól való eltérések olykor heves elutasítást váltottak ki. A szótárakban és nyelvtanokban egy forma „Zuidnederlands”, azaz „dél-holland” megjelölésére használt „Z.N.” nyelvhasználati címkét (a rövidítések jegyzékében) gyakran előíró jelleggel úgy értelmezték, hogy „Zeg Niet”, vagyis „Ne mondd”.
1. TÉRKÉP. A mai Belgium négy hivatalos nyelvterülete. Zöld = holland, Flandria; piros = francia, vallon tartományok; piros / zöld = kétnyelvű, Brüsszel; kék = német, Eupen stb.
A belgiumi standard holland nyelvváltozatot „VRT Nederlands”-nek nevezik; a VRT a Vlaamse Radio- en Televisieomroeporganisatie, azaz a „flamand rádió- és televíziós műsorszolgáltató szervezet” rövidítése. Azért hívják így ezt a nyelvváltozatot, mert gyakorlatilag kizárólag a flamand közszolgálati rádióban és televízióban – a hírolvasók által – beszélik. Különösen a kevésbé iskolázott beszélők számára ez a változat olyan, mint a vasárnapi öltöny (Geeraerts 2001) – nem kényelmes.
BENDRINĖ KALBA 93 (2020)
http://journals.lki.lt/bendrinekalba
ISSN 2351–7204
Page 11
FRANS HINSKENS. A Seven-League Strides Sightseeing Trip Through Past and Present of Standard Dutch | 11
doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.06
A belga holland nyelv standardizációja részben önállóan ment végbe, és többek között a következő eredményekhez vezetett:
• szisztematikus fonetikai eltérések a hollandiai hollandtól; például az olyan szavakban, mint az ‘energie’, ‘ingenieur’, ‘corrigeren’, [ʒ] helyett [ɣ] hallható. Helyesírási kiejtésről van szó? A franciával szembeni ellenséges hozzáállás tükröződése ez? Vagy mindkettő?
• kevés nyelvtani eltérés a hollandiai hollandtól. Különösen feltűnő a „végső igecsoport megszakítása” (‘…dat Vlaanderen zich daar niet kan over uitspreken’ a ‘niet over kan uitspreken’ helyett, nagyjából: „Flandria nem tud véleményt nyilvánítani erről”);
• szókincs: a) „referenciális belgicizmusok”, amelyek kifejezetten belga jelenségekre utalnak, például az assisenhof, a jogrendszer hierarchiájának egy olyan szintje, amely Hollandiában nem létezik; b) olyan változatok, mint például a kwijtspelen a ‘verliezen’, azaz ‘elveszíteni’ helyett.
1980-ban megalapították a Nederlandse Taalunie-t [szó szerint: Holland Nyelvi Unió, „a holland nyelvvel foglalkozó szakpolitikai és tudásközpontú szervezet”]. Rövid neve ma már Taalunie, hogy hangsúlyozza: a nyelvterület három multikulturális és többnyelvű országból áll.
A Standard Dutch érdekében tett erőfeszítések ellenére a mindennapi életben a Tussentaalnak nevezett változat (olyan köztes változat, amely a nyelvjárás és a standard nyelv között helyezkedik el) egyre elterjedtebbé vált a belga hollandban. Egyesek (köztük néhány nyelvész) szerint ez a hollandiai standard holland kezdeti elfogadására adott késleltetett válasz (Haugen felfogása szerint a standardizáció második aspektusa), valamint a növekvő flamand öntudat megnyilvánulása (De Caluwe 2017: 124). A Tussentaal néhány földrajzilag széles körben elterjedt jellemzője:
• a dat, wat és niet (‘that’, ‘what’ és ‘not’) [t] nélküli ejtése;
• a névelők, a mutató névmások és a birtokos névmások grammatikai jelölése hímnemű főnevek esetében (a közös nem helyett), például: nen hoed, dieën hoed, mijnen hoed (‘a hat’, ‘that hat’, ‘my hat’);
• kicsinyítőképzés -ke végződéssel, az -(t)je helyett (bloemke, fotooke; standard hollandul: bloempje, fotootje);
• a hollandiai holland jij (2. sz. egyes szám, informális) megfelelője az alanyesetű gij, tárgyesetű u, míg az u a hollandiai holland tiszteleti 2. sz. egyes számú alakja (alany- és tárgyesetben egyaránt).
A Tussentaal gyors elterjedése és használata heves vitákhoz vezetett a flamand társadalomban.
BENDRINĖ KALBA 93 (2020)
http://journals.lki.lt/bendrinekalba
ISSN 2351–7204
Page 12
FRANS HINSKENS. A Seven-League Strides Sightseeing Trip Through Past and Present of Standard Dutch | 12
doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.06
4.2. Hollandia
A flamand Tussentaalhoz hasonlóan a hollandiai Poldernederlands, vagyis „polderholland” is hallható kereskedelmi és közszolgálati rádió- és televízióadásokban (Stroop 1998; Jacobi 2008). Földrajzi elterjedése azonban Hollandia északnyugati részére korlátozódik, nyelvileg pedig csak a /ɛi, œy, ʊu/ kettőshangzók viszonylag nyílt megvalósulásában tér el: ezek [ɑi, œy, ʊu] alakban hangzanak. Egyes nyelvészek szerint ez összefügg a feszes középső magánhangzók (/eː/, /øː/, /oː/, azaz [ɛi, œy, ʊu]) kettőshangzóként való megvalósulásával a hollandiai nyelvjárásokban. E kettőshangzósodás miatt a zee, „tenger”, a standard holland /zeː/ alakja (majdnem vagy teljesen) homofónná válhat a „selyem” jelentésű zij /ɛi/ szóval; ugyanezen mechanizmus révén elmosódhat például a leut, „mulatság” /løːt/ és a luit, „lant” /lœyt/, valamint a boot, „csónak” /boːt/ és a bout, „csavar” /bɔut/ közötti különbség. Ezért védték azt a hipotézist (Van de Velde 1996; Stroop 1998), hogy a kettőshangzók nyíltabbá válása kompenzálja a feszes középső magánhangzók kettőshangzósodását. Az /ɛi/ kettőshangzó első, hangsúlyos elemének nyíltabb változatait, az /ɑi/-t és az /ɔi/-t azonban őshonosan használják az Amszterdamtól északra és északnyugatra beszélt hollandiai nyelvjárásokban (példákért és forrásokért lásd Hinskens 2020b: 65).
nem standard
standard
nyelvtani jellemző
kifejezve
hun hebben
zij
eset
személyes névmás
jij kan
kunt
személy
módbeli segédige
een aardige meisje
aardig
nem
melléknév
U hebt
heeft
személy
verb hebben
„van”
hele mooie
heel
(nem)
határozószó
hij heb
heeft
személy
hebben ige‘
„van”
a könyv, ami
amely
határozottság és nem függő nem
vonatkozó névmás
a nő, akinek a...-ja/-je
akié
emberi
vonatkozó névmás
emberek egy csoportja áll
áll
szám
staan ige
„áll”
1. TÁBLÁZAT. A morfoszintaktikai változatosság kilenc esete a modern beszélt standard holland nyelvben
BENDRINĖ KALBA 93 (2020)
http://journals.lki.lt/bendrinekalba
ISSN 2351–7204
Page 13
FRANS HINSKENS. A Seven-League Strides Sightseeing Trip Through Past and Present of Standard Dutch | 13
doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.06
Különösen Hollandiában a beszélt standard holland nyelv morfoszintaxisa, azaz ragozása meglehetősen változatos (Bennis, Hinskens 2014). A nem teljes körű áttekintést lásd az 1. táblázatban. Az 1. táblázatban említett első változó a standard holland zij (3. személy, többes szám, alanyeset) és a nem standard hun (3. személy, többes szám, elöljáró nélküli részes eset) változat közötti eltérést érinti. A hun hebben tehát szó szerint azt jelenti: „ők van” – a „ők” alanyi névmásként szerepel. A hun alanyként való használata (Hun hebben gelijk) a Poldernederlandsben is előfordul.
Legalább nyolc másik nyelvi változó is érinti a ragozást – különféle grammatikai jegyek széles körében. E változók többsége a holland nyelvterület egészén előfordul. Kettőnek sajátosabb az eloszlása: a standard holland hij heeft („neki van”) helyett használt hij heb regionális jelenség, míg a standard holland een aardig meisje („egy kedves lány”) helyett használt een aardige meisje, vagyis a névszó előtti jelző schwa nélküli alakja főként az etnolektális hollandban fordul elő.
1. ÁBRA. A nemrég elismert regionális nyelvek (kék = limburgi, piros = alsószász) és nyelvjárások (zöld = hollandiai átlag) jelentett használata a szülőkkel („ouders”), a partnerrel („partner”) és a gyerekekkel („kinderen”)
BENDRINĖ KALBA 93 (2020)
http://journals.lki.lt/bendrinekalba
ISSN 2351–7204
Page 14
FRANS HINSKENS. A Seven-League Strides Sightseeing Trip Through Past and Present of Standard Dutch | 14
doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.06
A 20th. század elejéig a standard holland a társadalmi elit nyelve volt. Emellett főként írásban létezett. A legtöbb holland nyelvjárást vagy regionális nyelvet beszélt. A nyelvjárások és regionális nyelvek azonban mára visszaszorulóban vannak. Az 1. ábrán látható diagram, amely egy nemrég végzett kérdőíves felmérés (N=3559)4 releváns eredményeit foglalja össze, ezt támasztja alá.
Mivel a szülők, a partner és a gyerekek a múltat, a jelent és a jövőt jelképezik, ezek az eredmények a regionális nyelvek és nyelvjárások használatának fokozatos visszaszorulását jelzik. Mire a gyerekeknek saját gyerekeik lesznek, legjobb esetben 30%, legrosszabb esetben pedig 5% lesz képes regionális nyelvet vagy nyelvjárást továbbadni a következő nemzedéknek – legalábbis ha a Staat van het Nederlands vizsgálat eredményeire támaszkodhatunk.
A fogyatkozó nyelvjárások nyomot hagynak a standard holland új regionális változataiban, amelyek nyelvjárás–standard kontinuumokká fejlődnek. Vizuálisan5:
2. ÁBRA. A nyelvjárások visszaszorulása és a köztes változatok megjelenése az alapnyelvjárások és a standard nyelv között (Auer, Hinskens 1996 nyomán)
4.3. Flandria és Hollandia
A második világháborút követő években a standard holland fokozatosan a hollandok és a flamandok nagy többségének aktív nyelvi repertoárjába került. A fejlődés azonban paradox: miközben Flandria és Hollandia nyelvpolitikája az egységesítésre törekedett, a standard holland növekvő használata során differenciálódik.
4„Staat van het Nederlands” néven; bemutatása alább, a 4.6. szakaszban következik.
5 More refined visualisations can be found in Auer (2005: 28), Fig. 8 and 9.
BENDRINĖ KALBA 93 (2020)
http://journals.lki.lt/bendrinekalba
ISSN 2351–7204
Page 15
FRANS HINSKENS. A Seven-League Strides Sightseeing Trip Through Past and Present of Standard Dutch | 15
doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.06
4.4. Suriname
Az egykori belga Kongó gyarmatán a holland nyelvnek – a franciával ellentétben – nincs szerepe. Más a helyzet az egykori holland gyarmaton, Suriname-ban6. A suriname-i holland nyelv története 1667-ben kezdődött, amikor a hollandok átvették az eredetileg brit ültetvényes gyarmatot. A rabszolgaság 1863-as eltörléséig az eredetileg afrikai rabszolgák nem beszélhettek hollandul. A feketék és fehérek közötti érintkezésben, valamint a növekvő kreol népesség körében kialakult a szranantongo, más néven szranan (korábbi nevén Negerengels, „négerangol”), egy lexikailag angol alapú kreol nyelv. A szranantongót olykor a fehérek is használták. 1873-ban a feketék engedélyt kaptak arra, hogy elhagyják az ültetvényeket. 1876-ban bevezették a kötelező oktatást. Az oktatás révén a holland nyelv nemcsak hivatalos, hanem egyetlen nyelvként is elterjedt – és ezek az erőfeszítések eredményesnek bizonyultak, mivel a legtöbb ember számára a holland lett a második nyelv.
Jóval a rabszolgaság 1863-as eltörlése előtt megkezdődött a szerződéses munkások toborzása – különösen kínaiaké, hindusztániaké és jávaiaké –, akik megőrizték eredeti nyelveiket, bár mindegyik esetben sajátosan suriname-i változatok alakultak ki (például a szarnámi, a suriname-i hindusztáni nyelvváltozat). Ezek a csoportok fokozatosan elsajátították mind a szranantongót, mind a hollandot, annak hivatalos, kontinensen beszélt változatát és a kialakuló suriname-i változatot is. Suriname 1954-ben „belső autonómiát” kapott, ez azonban nem vezetett önálló nyelvpolitikához. A helyzet Suriname 1975-ös függetlenné válása után sem változott; a kormány mindvégig hivatalosan a holland nyelv kontinensen beszélt változatának normáihoz tartotta magát.
Suriname-ban a holland nyelv használata mindig is nagyrészt a városra, Paramaribóra korlátozódott, ahol a 19th. század eleje óta létezik nem fehér hollandul beszélő elit. A felsőbb osztályok tagjai többnyire otthon is hollandul beszélnek, sok esetben anyanyelvükként, míg az alsóbb osztályok tagjai főként etnikai nyelvüket használják otthon, noha hollandul is tudnak (De Kleine 2002, 2013). A mindennapi életben a holland a szranannal verseng; valójában folytonos átmenet húzódik a szranantongótól a suriname-i hollandig, majd a „metropolitán”, standard hollandig (Van Bree, De Vries 1997: 1149; Van Donselaar 2005: 117). Mindennapi kapcsolataik során, az interakciós helyzetek stílusbeli követelményeit követve,
6E szakasz egyes részei Hinskens, Muysken 2007 alapján készültek.
BENDRINĖ KALBA 93 (2020)
http://journals.lki.lt/bendrinekalba
ISSN 2351–7204
Page 16
FRANS HINSKENS. A Seven-League Strides Sightseeing Trip Through Past and Present of Standard Dutch | 16
doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.06
a legtöbb ember a folytonos átmenetnek azokat a különböző fokozatait használja, amelyek a szranantongo és a suriname-i holland közé esnek. Ugyanakkor gyakori a kódváltás és a keveredés a szranan és a suriname-i holland között.
Ma az ország lakosságának mintegy 60%-a (N=560.000) beszél hollandul. A második nyelv a szranantongo (367.000 beszélővel), a harmadik pedig a szarnámi (160.000 beszélővel). Összesen mintegy 16 különböző nyelvet használnak a mindennapokban, az arawakhoz és a waraóhoz hasonló amerikai indián nyelvek azonban a kihalás szélére kerültek.
Minden etnikai csoportnak megvan a maga nyelvi koktélja, amely színezi az általa beszélt holland nyelvváltozatot. A suriname-i holland elterjedtebb jellemzői közé tartozik a következő:
• a /w/ sztereotip bilabiális ejtése;
• az /ɛ/ enyhén nazalizált ejtése nazális hangok előtt (például a mens, „ember” szóban), a pergő /r/, valamint a kevésbé „élesen” artikulált veláris réshang;
• az olyan rövid funkciószavak változó elhagyása, mint az er („ott”) például az „Ik heb geen zin in” alakban az „Ik heb er geen zin in” helyett; továbbá az het („az”) expletív alany, a névmási tárgyak és a visszaható névmás elhagyása;
• az is fókuszjelölőként való használata, például: „Kijk meneer, is zo denkt die Srananman”, nagyjából: „Nézze, uram, így gondolkodnak a szrananiak”;
• a gyakori SVO szórend, például: „Toevallig hij is laatst doodgegaan” az „Toevallig is hij laatst doodgegaan” (V2) helyett, nagyjából: „Véletlenül, nemrég halt meg”;
• a dat („hogy”) kötőszó nélkül bevezetett mellékmondatok, valamint a beágyazott mondatok főmondati szórendje;
• saját szavak, például a buitenvrouw („szerető”), valamint „referenciális suriname-izmusok”, például a schaafijs („jégkása”);
• a szranantongo, az angol, valamint néhány eredetileg indiai lexikai elem használata (főként bizonyos növény- és állatfajok megnevezésére).
A surinamei holland nyelv diffúz nyelvváltozat. Suriname-ban ennek ellenére úgy tűnik, kialakulóban van a standard holland nyelv normáinak egy harmadik készlete – bár egy szótár (J. van Donselaar 1977, 1989, 2013) kivételével mindeddig nem kodifikálták.
BENDRINĖ KALBA 93 (2020)
http://journals.lki.lt/bendrinekalba
ISSN 2351–7204
Page 17
FRANS HINSKENS. A Seven-League Strides Sightseeing Trip Through Past and Present of Standard Dutch | 17
doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.06
4.5. Többközpontú micsoda?
A Taalunie (Nyelvi Unió – lásd fent a 4.1. szakaszt) nemrég elismerte, hogy „a nyelvterület három része egyre inkább a saját normáihoz igazodik” (Adviescommissie Taalvariatie 2019: 3, 22; vö. De Caluwe 2017: 126–129). A standard holland nyelv flandriai, hollandiai és suriname-i változatának divergenciája hasonló a németországi, ausztriai és svájci németéhez. Vagy talán az angliai, észak-amerikai, ausztráliai, új-zélandi, skóciai és írországi angoléhoz. A modern standard holland tehát a pluricentrikusságnak nevezett jelenség jellemzőit mutatja7: ez az a helyzet, amikor egyetlen nyelvnek több nemzeti standard változata van, amelyek kölcsönhatásban állnak egymással, és nemzeti kontextusukban hivatalos célokra használják őket (Clyne 1992). E felfogás szerint a standard változatok szorosan kapcsolódnak a nemzetállamokhoz, és a nagyobb hatalmú nemzeti standard változatok hatással vannak a kisebb hatalmúakra. Mivel a holland nyelv Belgium csupán egy részében standard nyelv, Auer (megjelenés alatt) tipológiájában [+ regionális] jegyet kap; mivel pedig Suriname-ba gyarmati nyelvként került be, a [+ posztkoloniális] jegy jellemzi.
A hollandiai és a flamand standard holland nyelv közötti változatosság részben a pluriarealitás kérdése is: ez az a típus, amelyben a standard nyelvek nyelvi változatossága nagyrészt független a nemzeti és politikai határoktól (pl. Niehaus 2015; Elspaβ et al. 2017). E felfogás szerint a standard változatokat nem korlátozzák a nemzeti határok; ehelyett a képzeletbeli határokon átívelve jelentős átfedésben lehetnek. Ez érvényes például az olyan jövevényszavakra, „amelyek írásban <tie> végződnek, mint az ambitie, frustratie, generatie, justitie, natie, politie, relatie (’becsvágy’, ’frusztráció’, ’nemzedék’, ’igazságügy’, ’nemzet’, ’rendőrség’, ’kapcsolat’); a végső szótagot [si]-ként vagy [tsi]-ként lehet ejteni. Belgiumban messze az előbbi ejtés a legelterjedtebb, míg Hollandia nyugati, északi és középső részein szinte mindig az utóbbit használják” (Haeseryn 2013: 704). A [si] változat Brabant és Limburg déli hollandiai tartományainak holland nyelvhasználatában is hallható. Egy további példa egy olyan jelenségre, amely a belgiumi holland nyelvben, de Hollandia déli részein is változó, a következő: „A zo’n (’ilyen’ vagy ’egy ilyen’) mutató névmás Hollandia déli részén
Auer (megjelenés alatt) a többstandardú nyelv kifejezést részesíti előnyben, mivel ez nem hordoz központ és periféria közötti különbségre utaló konnotációkat.7
BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351–7204
Page 18
FRANS HINSKENS. A Seven-League Strides Sightseeing Trip Through Past and Present of Standard Dutch | 18
doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.06
a holland nyelvterületen, különösen pedig a belga hollandban többes számú főnevekkel és egyes számú, megszámlálhatatlan semlegesnemű főnevekkel (het-szavakkal, azaz „az”-szavakkal) együtt is használható; például: Zo’n huizen worden niet meer gebouwd („Ilyen házakat már nem építenek.”), valamint Ik vind zo’n hout beter geschikt voor een tuinhek („Úgy gondolom, az ilyen faanyag alkalmasabb kerítésnek.”)” (Haeseryn 2013: 706). Ez a változatosság a hollandiai Limburgban beszélt standard holland nyelvben is előfordul.
Suriname-ból az 1960-as években indult meg a nagymértékű kivándorlás Hollandiába – az érkezők többsége megfelelő iskolai végzettséggel rendelkezett. Suriname függetlenné válásának idején jelentős számú, alacsonyabb iskolázottságú suriname-i érkezett Hollandiába. Napjainkban a suriname-iak több nyugat-hollandiai nagyváros legnagyobb etnikai kisebbségét alkotják. Sok suriname-i él a „Bijlmer” vagy „Bijlmermeer” nevű városrészben, amelyet a múlt század hatvanas éveinek végén építettek Amszterdam délkeleti részén. A 4.4. szakaszban kiemelt surinamei holland nyelvi sajátosságok közül sok megjelenik abban a holland nyelvváltozatban is, amelyet a függetlenné válás után (1975) Hollandiába települt suriname-iak egymás közötti érintkezésük során használnak.
A surinamei holland nyelvnek azok a sajátosságai, amelyek az őshonos holland nyelvváltozatokban is előfordulnak, a zöngés réshangok zöngétlenedése, a hun („nekik” részes esetben) alanyi névmásként való használata, valamint a gaan („menni”) segédigeként való használata. Ezek a változó jelenségek szintén a pluriarealitás eseteinek tűnnek.
4.6. Hollandia, Flandria és Suriname
A standard holland nyelv normái tehát centrifugális erőt mutatnak. Mi a holland nyelv helyzete a három országban? Erre a kérdésre a Staat van het Nederlands („A holland nyelv állapota”) kutatási projekt eredményei alapján válaszolunk. A projekt célja empirikusan megalapozott ismeretek szerzése a holland nyelv és más nyelvek használatáról a holland nyelvterület különböző társadalmi színterein. A hangsúly a társas érintkezés, a munka, a hírek és tájékoztatás, a kultúra, az oktatás és a tudomány fő területein van.
BENDRINĖ KALBA 93 (2020)
http://journals.lki.lt/bendrinekalba
ISSN 2351–7204
Page 19
FRANS HINSKENS. A Seven-League Strides Sightseeing Trip Through Past and Present of Standard Dutch | 19
doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.06
A projekt kétféle adatra épül:
• online kérdőívek hollandiai hollandok, flamandok, brüsszeli lakosok és (2018 óta) suriname-iak körében, nem, életkor, születési ország és lakóhely szerinti tartomány alapján arányosan rétegzett mintán8;
• kiegészítő adatok: általánosan hozzáférhető források ismételt vizsgálata (többek között vállalatok éves jelentései, tévé- és rádiócsatornák nézettségi adatai, valamint a könyvkereskedelem értékesítési adatai), továbbá egyéb felmérések (2018-ban: felsőoktatás és tudomány).
2. TÁBLÁZAT. A Staat van het Nederlands projekt 2016-os és 2018-as kérdőíveit kitöltő válaszadók száma, régió szerinti bontásban
2018-ban összesen több mint 200-zal többen vettek részt a felmérésben, a belga részvétel csökkenése ellenére, a hollandiai és (természetesen) suriname-i részvétel növekedésének köszönhetően. Az itt közölt főbb eredmények közül néhányat röviden ismertetünk9. Amint a 3. ábra mutatja, 2018-ban a hollandiai válaszadók mintegy 85%-a jelezte, hogy rokonaival, barátaival és szomszédaival beszélgetve az „mindig hollandul” lehetőséget választotta.
8 A válaszadók önkéntesek. Hollandiában és Flandriában részben olyan személyekről van szó, akik a digitalizáció előtt (2010) rendszeresen megkapták és kitöltötték a Meertens Instituut által kiküldött papíralapú kérdőíveket. A válaszadók egyre nagyobb részét (és a mintában szereplő összes suriname-it) a Meertens Instituut elektronikus hírlevele és a közösségi média révén toborozták.
9 See for the complete report Rys et al. (2019).
BENDRINĖ KALBA 93 (2020)
http://journals.lki.lt/bendrinekalba
ISSN 2351-7204
Page 20
FRANS HINSKENS. A Seven-League Strides Sightseeing Trip Through Past and Present of Standard Dutch | 20
doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.06
3. ÁBRA. A rokonokkal, barátokkal, szomszédokkal folytatott beszélgetések során jelentett nyelvválasztás – 2018, Hollandia
A flamand válaszadók körében ez az arány még magasabb, csaknem 90% mondta, hogy „mindig hollandul” beszél (4. ábra).
4. ÁBRA. A rokonokkal, barátokkal, szomszédokkal folytatott beszélgetések során jelentett nyelvválasztás – 2018, Flandria
Az 5. ábra szerint a suriname-i válaszadók mintegy 23%-a arról számol be, hogy ebben a kommunikációs színtérben mindig hollandul beszél; a válaszadók nem elhanyagolható hányada pedig azt jelzi, hogy a hollandot a Sranatongóval (mintegy 14%) vagy a Sarnamival (mintegy 11%) keveri. A férfiak gyakrabban keverik a hollandot a Sranantongóval, amikor barátaikkal beszélgetnek, összhangban azokkal a kutatásokkal, amelyek szerint a férfiak keményebbnek tartják a Sranantongót. Rokonaikkal azonban általában kizárólag hollandul beszélnek.
BENDRINĖ KALBA 93 (2020)
http://journals.lki.lt/bendrinekalba
ISSN 2351–7204
Page 21
FRANS HINSKENS. A Seven-League Strides Sightseeing Trip Through Past and Present of Standard Dutch | 21
doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.06
5. ÁBRA. A rokonokkal, barátokkal, szomszédokkal folytatott beszélgetések során jelentett nyelvválasztás – 2018, Suriname
2016 és 2018 között a közösségi médiában használt nyelv megválasztása mind Hollandiában, mind Flandriában jelentősen eltolódott az angol rovására (a holland és az angol együttes használata 23,6-ről 22,7 százalékra csökkent).
Úgy tűnik, valamennyi kommunikációs színtér közül a felsőoktatás az egyetlen, ahol a holland nyelv használata gyorsan csökken – de csak Hollandiában. Amint a 6. ábrán látható, az angol nyelv kizárólagos használata növekedett (2016: 10%, 2018: 20% – számos MA-képzés kizárólag angolul érhető el), miközben ugyanebben az időszakban csökkent az olyan oktatás támogatottsága, amelynek nyelve nem a holland. Ez Flandriában és Suriname-ban nem következik be.
BENDRINĖ KALBA 93 (2020)
http://journals.lki.lt/bendrinekalba
ISSN 2351–7204
Page 22
FRANS HINSKENS. A Seven-League Strides Sightseeing Trip Through Past and Present of Standard Dutch | 22
doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.06
6. ÁBRA. Az oktatás nyelve a felsőoktatásban, 2016–2018 – Hollandia. Kék: a hollandtól eltérő nyelvek használatának támogatottsága; piros: a kizárólag angol nyelv tényleges használata (Hinskens 2020a: 14 alapján)
7. ÁBRA. Az oktatás nyelve a felsőoktatásban, 2018 – Flandria és Brüsszel (Hinskens 2020a: 14 alapján)
BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351–7204
Page 23
FRANS HINSKENS. A Seven-League Strides Sightseeing Trip Through Past and Present of Standard Dutch | 23
doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.06
Flandriában és Brüsszelben 2016 és 2018 között nem nőtt az angol nyelv használata az akadémiai szférában, bár enyhén emelkedett azok támogatottsága, akik a holland nyelvtől eltérő nyelveken folyó oktatást pártolják (7. ábra).
8. ÁBRA. A holland nyelvtől eltérő oktatási nyelvek támogatottsága a felsőoktatásban, 2016–2018 – Suriname. Kék = alapfokú oktatás, piros = középfokú oktatás, zöld = felsőoktatás
A 8. ábra a Suriname-ban a holland nyelvtől eltérő nyelvek használatának támogatottságára vonatkozó eredményeket mutatja be az oktatás három fő szintjén. Az angol használatáról nem számoltak be, és mérsékelt a holland nyelvtől eltérő nyelveken folyó oktatás támogatottsága.
5. JÖVŐ
A Staat van het Nederlands projekt legutolsó megállapítása a standard holland nyelv jövőjével foglalkozik.
A 3. táblázat bal szélső oszlopa azok arányát mutatja be, akik egyetértenek azzal az állítással, hogy „Fontosnak tartom, hogy a gyermekek hollandul beszéljenek”. A holland nyelv anyanyelvi beszélői Frízföld és Brüsszel hivatalosan kétnyelvű területein kevésbé ragaszkodnak a standard holland nyelvhez, de itt és minden más területen is nagy többség támogatja a standard holland nyelv átadását a következő nemzedéknek. A nem anyanyelvi beszélők körében is nagy többség pártolja a standard holland nyelvet, a többnyelvű Suriname kivételével. Amennyiben ezekre az eredményekre támaszkodhatunk, a holland nyelv jövője egyáltalán nem tűnik borúsnak.
BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351–7204
Page 24
FRANS HINSKENS. A Seven-League Strides Sightseeing Trip Through Past and Present of Standard Dutch | 24
doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.06
„Fontosnak tartom, hogy a gyermekek hollandul beszéljenek” Anyanyelvi beszélők (teljesen) egyetértenek semleges (egyáltalán) nem értenek egyet ÉV KÉRDŐÍV 2016 2018 2016 2018 2016 2018 Hollandia 93,9% 92,6 1,1 0,9 4,9 6,5 Frízföld 97,8 89,3 0,0 2,0 2,2 8,6 Flandria 94,4 95,1 1,1 0,8 4,6 4,0 Brüsszel 95,9 85,4 4,0 6,1 0,0 8,5 Suriname nincs adat 83,6 nincs adat 13,9 nincs adat 2,5 Nem anyanyelvi beszélők (teljesen) egyetértenek semleges (egyáltalán) nem értenek egyet ÉV KÉRDŐÍV 2016 2018 2016 2018 2016 2018 Hollandia 93,8 88,2 2,7 8,1 3,4 3,7 Frízföld 95,2 84,5 2,4 11,3 2,4 4,2 Flandria 94,3 100,0 1,1 0,0 4,5 0,0 Brüsszel 92,8 75,0 7,1 0,0 0,0 25,0 Suriname nincs adat 44,5 nincs adat 51,1 nincs adat 4,4
3. TÁBLÁZAT. Azok a válaszadók százalékos aránya, akik (nem) értenek egyet azzal az állítással, hogy „Fontosnak tartom, hogy a gyermekek hollandul beszéljenek” – régió és anyanyelv szerinti bontásban
A közelmúltban végzett, nagyszabású online felmérések kimutatták, hogy a holland nyelv a nyelvterület minden részén, a nyelvhasználat valamennyi területén szilárdan meggyökeresedett és stabil. Még a rendkívül többnyelvű Suriname-ban is ez a legnagyobb nyelv; Hollandiában és Flandriában pedig abszolút értelemben is az. A nyelvterület minden részén ugyanazon felmérések során gyűjtött attitűdadatok
BENDRINĖ KALBA 93 (2020)
http://journals.lki.lt/bendrinekalba
ISSN 2351–7204
Page 25
FRANS HINSKENS. A Seven-League Strides Sightseeing Trip Through Past and Present of Standard Dutch | 25
doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.06
azt mutatják, hogy mind az anyanyelvi, mind a nem anyanyelvi beszélők túlnyomó többsége (határozottan) úgy véli, fontos, hogy a gyermekek hollandul beszéljenek, így egyelőre nem kell aggódni a holland nyelv jövője miatt.
REFERENCES
Adviescommissie Taalvariatie 2019: Visie op taalvariatie en taalvariatiebeleid. Visietekst van de Adviescommissie Taalvariatie in opdracht van het Algemeen Secretariaat van de Taalunie, Januari 2019, Den Haag: Taalunie. http://taalunieversum.org/sites/tuv/files/downloads/Visietekst%20taalvariatie%20-%20februari%202019.pdf.
Auer Peter 2005: Europe’s sociolinguistic unity, or: A typology of European dialect/standard constellations. – Perspectives on Variation. Sociolinguistic, Historical, Comparative. N. Delbecque, J. Van der Auwera, D. Geeraerts (eds.), Berlin/New York: Mouton de Gruyter, 7–42.
Auer Peter (to appear). Reflections on Linguistic Pluricentricity.
Auer Peter, Hinskens Frans 1996: The convergence and divergence of dialects in Europe. New and not so new developments in an old area. – Convergence and divergence of dialects in Europe [special issue Sociolinguistica 10], P. Auer, F. Hinskens, K. Mattheier (eds.), 1–30.
Bennis Hans, Hinskens Frans 2014: Goed of fout. Niet-standaard inflectie in het hedendaags Standaardnederlands. – Nederlandse Taalkunde 19, 2, 131–184.
Brederode Gerbrand Adriaenszoon 1617: Spaansche Brabander. Digitalized version DBNL: http://www.dbnl.org/tekst/bred001spaa01_01/bred001spaa01_01_0027.htm#26.
Clyne Michael 1992: Pluricentric languages: Introduction. – Pluricentric languages: Differing norms in different nations, M. Clyne (ed.), Berlin: De Gruyter, 1–10.
Crystal David 2005: A Dictionary of Linguistics and Phonetics, 5th edition, Oxford: Blackwell.
BENDRINĖ KALBA 93 (2020)
http://journals.lki.lt/bendrinekalba
ISSN 2351–7204
Page 26
FRANS HINSKENS. A Seven-League Strides Sightseeing Trip Through Past and Present of Standard Dutch | 26
doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.06
De Caluwe Johan 2017: Van AN naar BN, NN, SN… Het Nederlands als pluricentrische taal. – De vele gezichten van het Nederlands in Vlaanderen. Een inleiding tot de variatietaalkunde, Gert de Sutter (ed.), Leuven: Acco, 121–141.
De Kleine Christa 2002: Surinamese Dutch. – Atlas of the Languages of Suriname, J. Arends, E. Carlin (eds.), Leiden: KITLV Press.
De Kleine Christa 2013: Dutch in Surinam. – Language and Space: Dutch, F. Hinskens, J. Taeldeman, (eds.), Berlin / Boston: De Gruyter, 841–858.
Elspaß Stephan, Dürscheid Christa, Ziegler Arne 2017: Zur grammatischen Pluriarealität der deutschen Gebrauchsstandards. – Über die Grenzen des Plurizentrizitätsbegriffs. Zeitschrift für deutsche Philologie 136, 69–91.
Geeraerts Dirk 2001: Een zondagspak? Het Nederlands in Vlaanderen: gedrag, beleid, attitudes. – Ons Erfdeel 44, 337–344.
Geeraerts Dirk, Van de Velde Hans 2013: Supra-regional Characteristics of Colloquial Dutch. – Language and Space: Dutch. F. Hinskens, J. Taeldeman (eds.). Berlin / Boston: De Gruyter, 532–556.
Haeseryn Walter 2013: Belgian Dutch. – Language and Space: Dutch, F. Hinskens, J. Taeldeman (eds.), Berlin / Boston: De Gruyter, 700–720.
Hagen Anton 1999: De lof der Nederlandse taal, Afscheidscollege bij het aftreden als hoogleraar in de Dialectkunde aan de Faculteit der Letteren van de Katholieke Universiteit Nijmegen.
Haugen Einar 1966: Dialect, language, nation. – American Anthropologist 68, 922–935.
Hinskens Frans 2018: Mislukte poging tot uniformering Standaardnederlands. – Wereldgeschiedenis van Nederland, L. Heerma van Voss, M.’t Hart, M. Schillings, K. Davids, K. Fatah-Black, L. Lucassen, J. Touwen (eds.), Amsterdam: Ambo Anthos, 683–688.
Hinskens Frans 2020a: Een varifocale kijk op taalvariatie en taalcontact. Inaugural address Radboud Universiteit Nijmegen: https://pure.knaw.nl/ws/portalfiles/portal/23187961/Hinskens_2020_oratie.pdf.
Hinskens Frans 2020b: Surviving Limburg and Hollandic Dialect Features and What They Have in Common. – Intermediate Language Varieties: Koinai and Regional
BENDRINĖ KALBA 93 (2020)
http://journals.lki.lt/bendrinekalba
ISSN 2351–7204
Page 27
FRANS HINSKENS. A Seven-League Strides Sightseeing Trip Through Past and Present of Standard Dutch | 27
doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.06
Standards in Europe, M. Cerruti, S. Tsiplakou (eds.), Amsterdam / Philadelphia: Benjamins, 55–78.
Hinskens Frans, Muysken Pieter 2007: The Talk of the Town: Languages in Amsterdam 1507–2007. – Zeitschrift für Literaturwissenschaft und Linguistik 2007, 37(148), 7–23.
Jacobi Irene 2008: On Variation and Change in Diphthongs and Long Vowels of Spoken Dutch: Ph.D. thesis, University of Amsterdam.
Kirchmeier Sabine 2020: Trends in European Language Policies With a View to Language Technology. – Bendrinė kalba 93 (2020), 1–23. http://journals.lki.lt/bendrinekalba/article/view/2039.
Kloss Heinz 1978: Die Entwicklung neuer germanischer Kultursprachen seit 1800, Zweite, erweiterte Auflage, Düsseldorf: Schwann.
Marynissen Ann 2017: De lange weg naar een Nederlandse standaardtaal. Een beknopte geschiedenis van de standaardisering van het Nederlands. – De vele gezichten van het Nederlands in Vlaanderen. Een inleiding tot de variatietaalkunde, Gert de Sutter (ed.), Leuven: Acco, 60–79.
Niehaus Konstantin 2015: Areale Variation in der Syntax des Standarddeutschen: Ergebnisse zum Sprachgebrauch und zur Frage Plurizentrik vs. Pluriarealiät. – Zeitschrift für Dialektologie und Linguistik 82(2), 133–168.
Rys Kathy, Balesar Usha, De Caluwe Johan, Heeringa Wilbert, Hinskens Frans, Doerga Misier Sita, Van der Peet Maarten, Rozenblad Margareth 2019: Onderzoeksrapport Staat van het Nederlands 2. Over de taalkeuzes van Surinamers in het dagelijks leven en meer over die van Nederlanders en Vlamingen, Den Haag: Taalunie / Amsterdam: Meertens Instituut: http://staatvanhetnederlands.nl/cms/wp-content/uploads/2019/09/Onderzoeksrapport-StaatNed-2019-DEF.pdf.
Stroop Jan 1998: Poldernederlands; waardoor het ABN verdwijnt, Amsterdam: Bert Bakker.
Van Bree Cor, de Vries Jan 1997: Netherlands. – Contact Linguistics. An International Handbook of Contemporary Research 2, H. Goebl, P. Nelde, Z. Starý (eds.), Berlin etc.: De Gruyter, 1143–1152.
Van de Velde Hans 1996: Variatie en verandering in het gesproken Standaard-Nederlands (1935–1993): Ph.D. thesis, Katholieke Universiteit Nijmegen.
BENDRINĖ KALBA 93 (2020)
http://journals.lki.lt/bendrinekalba
ISSN 2351–7204
Page 28
FRANS HINSKENS. A Seven-League Strides Sightseeing Trip Through Past and Present of Standard Dutch | 28
doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.06
Van Donselaar Jan 1977: Woordenboek van het Surinaams-Nederlands, Rijksuniversiteit Utrecht, Instituut A. W. de Groot voor Algemene Taalwetenschap.
Van Donselaar Jan 1989: Woordenboek van het Surinaams-Nederlands, Muiderberg: Coutinho.
Van Donselaar Jan 2005: Het Surinaams-Nederlands in Suriname. – Wereldnederlands. Oude en jongere variëteiten van het Nederlands, N. van der Sijs (ed.), The Hague: SDU, 111–130.
Van Donselaar Jan 2013: Woordenboek van het Nederlands in Suriname van 1667 tot 1876, N. van der Sijs (ed.), Amsterdam: Meertens Instituut, Den Haag: Taalunie.
Received 01 12 2020
Accepted 21 12 2020
BENDRINĖ KALBA 93 (2020)
http://journals.lki.lt/bendrinekalba
ISSN 2351–7204
Page 29
FRANS HINSKENS. A Seven-League Strides Sightseeing Trip Through Past and Present of Standard Dutch | 29
doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.06
A SEVEN-LEAGUE STRIDES SIGHTSEEING TRIP THROUGH PAST AND PRESENT OF STANDARD DUTCH
Summary
The standardization of Dutch started in the early 16th century, driven by commercial, cultural and political developments; initially the standardization consisted only of the unification of the (regionally highly variable and still completely uncodified) written language. Standard Dutch is mainly built on Hollandic dialects. Standard Dutch is also partly a construct: for the sake of the first complete Bible translation (financed by the government of the Seven Provinces, where protestantism – in particular calvinism – was the state religion) scholars from different regions were recruited; the language they created had koine properties. The new Bible language also contained many constructions modelled on Hebrew, Greek and Latin. The linguistic resources of emergent Standard Dutch were further developed and expanded for other purposes as well.
After the Spanish occupation of Antwerp and the subsequent Counter-Reformation, the South became partially depopulated and isolated from the cultural developments in the politically autonomous and Protestant North, the first republic in the Early Modern history of Europe. The North experienced a booming development of Standard Dutch, but this did not reach the South. After the defeat of Napoleon and the Vienna Congress (1815), the two parts were reunited under King William I, who pursued a sharp ‘Dutch only’ language policy. This did not go down well with the Catholic and (French-speaking) liberal upper crust in the South. After Belgium had become independent (in 1830), language choice became free, but from a societal point of view Dutch stood no chance due to the political and economic domination of the Walloon / French elite. The Flemish response resulted in the emancipation of Dutch under the leadership of a group of pro-Dutch intellectuals; in this process the integrationist view i.e. affiliation to the Netherlandic standard variety of Dutch eventually predominated. In the 19th century, it was further cultivated and ‘enriched’ with, among other things, syntactic and morphosyntactic peculiarities that widened the gap with the spoken language (which was still close to the dialects), leading to reactions in the literary world and elsewhere.
BENDRINĖ KALBA 93 (2020)
http://journals.lki.lt/bendrinekalba
ISSN 2351–7204
Page 30
FRANS HINSKENS. A Seven-League Strides Sightseeing Trip Through Past and Present of Standard Dutch | 30
doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.06
Only in the course of the 20th century did Standard Dutch become anchored in the verbal repertoires of the masses. In the South, the adopted Northern variety of Standard Dutch appears to be too much of a Fremdkörper and a spoken variety has been developing that is coloured by dialect features and therefore varies regionally. Spoken Netherlandic Standard Dutch also contains variable phonetic and morphosyntactic non-standard features.
In Surinam, Dutch has its roots as a colonial language but it was only widely distributed among the non-colonial part of the population in the last decades of the 19th century. It coexists with a range of creole languages, (especially Asian) migrant languages and indigenous languages, resulting in a great deal of ethnolectal variation. The divergent developments in Standard Dutch in the three parts of the language area have resulted in situations which combine features of pluricentricity with features of pluriareality.
Recent large-scale online surveys have shown that Dutch is firmly anchored and stable in all parts of the language area in all domains of language use. Even in the highly multilingual Surinam it is the largest language – in the Netherlands and Flanders it is so in absolute terms. From the same surveys, attitude data collected in all parts of the language area show that the vast majority of both native speakers and non-native speakers (strongly) believe that it is important that children speak Dutch, so for the time being there is no need to fear for the future of Dutch.
