LIETUVIŲ KALBOS MORFOLOGINĖ SANDARA IR JOS RAIDA

LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA

A LITVÁN FŐNÉV KETTŐS SZÁMA¹

D. GARGASAITĖ

§ 1. A kettős szám az ősi morfológia maradványa, és csak kevés nyelv őrizte meg. A szanszkritban a névszó és az ige rendelkezett a kettős szám kategóriájával. Az ógörögben szintén létezett kettős szám, bár az már hanyatlott, és a többes szám szorította ki². A latinban csak a duo „kettő” és az ambo „mindkettő” szavakat tekintik a kettős szám maradványainak. Ezért a latinból kialakult újlatin nyelvekben már nincs kettős szám. A gót írásos emlékekben a névmás és az ige kettős száma is megtalálható. Az óegyházi szláv nyelv igen következetesen használta valamennyi ragozható szófaj kettős számát³; valamennyi szláv nyelvben is megvolt⁴. Ezt az ókori szláv nyelvek szövegei, valamint a mai nyelvek megkövült, kettős számú jelentésüket már elvesztett alakjai mutatják. A szláv nyelvek közül napjainkban a szlovén⁵ és a szorb őrizte meg legjobban a kettős számot.

A balti nyelvekben is létezett kettős szám. A porosz nyelvben az austo „mindkét ajak” alakot a kettős szám maradványának tekintik (vö. óegyházi szláv usta, av. aoštā) stb.⁶ A lettben is előfordulnak megkövült kettős számú alakok a folklórban, a régi írásos emlékekben és néhány nyelvjárásban⁷. A balti nyelvek közül a litván őrizte meg legjobban valamennyi szófaj kettős számát, különösen a žemaitiai nyelvjárás. A régi litván írásos emlékek arra utalnak, hogy nem is olyan régen a litván nyelv más nyelvjárásai is jóval szélesebb körben használták a kettős számot.

¹A cikk a szerző készülő, a litván nyelv kettős számáról szóló átfogóbb munkájának része.

² A. Cuny, De nombre duel en grec, Paris, 1906.

³ А. И. Беличь. К двойственному числу в старославянском, «Известия отдела русского языка и словесности», IV, кн. 4, 1899, p. 1—32.

⁴А. Белич, О двјаини у словенским језицима, Београд, 1932; А. М. Иорданский, История двойственного числа в русском языке, Воронеж, 1960; S. Obnorskij, Dualspuren in der nominalen Declination des Rusischen, „Zeitschrift für slavische Philologie“, Bd. II, Leipzig, 1925, p. 66—67; I. Огієнко, Двійне число в українській мові, Київ, 1910; A. Dostál, Vývoj duálu v slovanských jazycích zvláště v polštině, Praha, 1954; B. de Courtenay, Einige Fälle der Wirkung der Analogie in der polnischen Declination, KZ, Bd. VI, H. 1, Berlin, 1868, p. 62—80.

⁵ L. Tesnière, Les formes du duel en slovène. Paris, 1925.

⁶ J. Endzelīns, Senprūšu valoda, Rīga, 1943, p. 60, 64, 66.

⁷ J. Endzelīns, Latviešu valodas gramatika, Rīga, 1951, p. 450—460.

133

Ez a cikk a litván főnevek kettős számát tárgyalja a mai nyelvjárások anyaga, valamint a régi írásos emlékek adatai alapján, amelyek segítenek megvilágítani a kettős számú alakok történetét.

Vardininkas-galininkas-šauksmininkas⁸

Hímnem

§ 2. (i)a tő. A litván nyelv (i)a tövű főneveinek kettős számú alanyeset–tárgyesete -u végződésű, pl.: du vaikų, du broliu. Ez a végződés, amint azt a névelős melléknevek mutatják, az -úo végződésből ered, vö. du mažuoju vaikų, du tikruoju broliu. Elvétve előforduló lett hímnemű kettős számú alanyeset–tárgyeset alakok ugyanezt a végződést mutatták, pl.: divi sieku miltu, divi mužų⁹. A szláv nyelvekben e tő kettős számú alanyeset–tárgyesete -a végződésű, pl.: óegyházi szláv konja, vlъka, orosz два брата, ólengyel dwa króla, dwa krzyża, ukrán три брата, szlovén midva sva brata. A balti és a szláv nyelvekben ennek a végződésnek közös az eredete. Ugyanez a végződés a görögben is megvan, vö. λύκω.

i tő. A hímnemű i tövű főnevek kettős számú alanyeset–tárgyesete -u végződésű, pl.: Pasikvietė du vagiu. VIkv. Įsidėjau du nauju dančių. Jrb. Feltehetően ez a végződés az ia tövű főnevek kettős számú alanyesetének–tárgyesetének mintájára alakult ki.

Az (i)u tövű főnevek kettős számú alanyesete–tárgyesete szintén -u végződésű, pl.: du sūnu, du alų, du turgų, du medų, du vaisių. A szláv nyelvekben itt -у(-ы) található, pl.: óegyházi szláv syny. Tehát az (i)u tövű főnevek kettős számú alanyesetének–tárgyesetének végződése a balti és a szláv nyelvekben közös. Ez a végződés az óind megfelelő végződésével is azonos, vö. sūnū.

A mássalhangzó-tövű hímnemű főnevek kettős számú alanyeset–tárgyesete az ia tövű főnevek mintájára készült, pl.: du akmeniu, du mėnesiu, du piemen iu, du ruden iu, du stūmeniu, du šuniu, du želmeniu, vö. du peiliu. Egyes nyelvjárásokban a mássalhangzó-tövű főnevek átkerültek az a tövek közé, pl.: du akmenu. A Pagramantis nyelvjárásban egy szokatlan alakot jegyeztek fel: du šūni.

A balti nyelvek mássalhangzó-tövű főneveinek régi kettős számú alanyeset–tárgyeset-végződése nem ismert. Elképzelhető, hogy ennek az alaknak -e végződése volt. Daukša írásaiban a du žmune^{DP 313₁₉ (du žmune DP 314₁₆)} alakot kettős számú alanyeset–tárgyesetnek tekintik, és a görög χῶνε¹⁰ alakkal hozzák összefüggésbe.

⁸ A litván nyelv nyelvjárásaiban mára mindössze a főnevek kettős számának két esete maradt fenn: az alanyeset–tárgyeset–megszólító eset és a részes eset–eszközhatározói eset. A továbbiakban az előbbit alanyeset–tárgyesetnek nevezzük, mivel megszólító esetként csak igen ritkán használatos.

⁹ A lett nyelvben van egy másik hímnemű végződés is, mégpedig a -i, pl.: divi darbi darīt; J. Endzelīnas ezt a semlegesnemű végződésnek tartja, amely a régi balti -ei vagy -ai végződésből ered, vö. óegyházi szláv izě, szanszkrit yugé. Lásd J. Endzelīns, Latviešu valodas gramatika, p. 451.

¹⁰ J. Endzelīnas, Baltų kalbų garsai ir formos, Vilnius, 1955, p. 130; J. Otrębski, Gramatyka języka litewskiego, III, Warszawa, 1956, p. 84.

134

Külön kell szólnunk a žmogus főnév kettős számú alanyeset-tárgyesetéről. Kétféleképpen képződik:

a) az egyes számú tőből, például: du žmogų Sd, Ms, Plik, Ktč, Prk, Šlu, End, Zt, ValP 16, Vaižg RR I 359, du žmogų BsV 22 (lšr); ilyen képzésű formák a régi írásos emlékekben is előfordulnak: Du βmogu VlnE 123₅, Du βmogu BP II 355₁₀, Du βmogu KN 183₇;

b) a többes számú tőből, például: žmoniu StngŽ 34, du žmoniu Rpj 23, du βmoniu BP I 192₁₁, Schitūdu Sžmoniu BP II 356₁₄. A többes számú tőből képzett forma a telšiai környéki nyelvjárásban valószínűleg a nőnemű kettős szám alanyeset-tárgyesetének ragját kapja, például: dọ žmōnę ~ du žmōni (?), vö. dvi karvi.

Nőnem

§ 3. (i)o-tövűek. A litván nyelv (i)o-tövű főneveinek alanyeset-tárgyesetében -i végződés áll, amely az -ie folytatója, például: dvi dieni, abidvi ranki, dvi pirkl, plg. dvi kreivieji puši Slnt. A lett nyelvben is -i szerepel itt, például: abi kaġi, divi varpi. Az óegyházi szláv nyelvben az -i végződés csak j után áll, például: duši, kemény mássalhangzó után pedig -e, vö. ženę, vladyčę. Tehát ebben az esetben nincs párhuzam a balti és a szláv nyelvek között. Mind az óegyházi szláv, mind az óind nyelv olyan formát használ itt, amely az indoeurópai *-ai-ból ered, vö. szkr. ášve.

A litván nyelv azon nyelvjárásaiban, ahol a kettős szám ritkán használatos, másféle végződések is előfordulnak. Nehéz megmondani, mi az olyan formák eredete, mint dvi dienā Prg, dvi parā Lkv, dvi nedēlia Krš. Ezek egybeesnek az egyes szám alanyesetével és eszközhatározói esetével, vö. rankā, su rankā, dienā, su dienā. A fenti kettős számú formák azonban aligha hozhatók kapcsolatba az egyes szám eszközhatározói esetével. Elképzelhető, hogy itt a du számnévvel két dolog megjelölésére a főnevek egyes számú alanyesetét használják. Így a du számnévvel használt főneveknek úgy tűnik, olykor nemcsak kettős vagy többes számú (dvi dieni, dvi dienos, dvi dienās), hanem egyes számú alakjuk is lehet. Annál is inkább, mert a végződéseknek itt nincs jelentésmegkülönböztető szerepük — a nyelvtani számot a számnév lexikai jelentése jelöli.

A keleti és középső aukštaitis nyelvjárásokban a szóvégi -i-t tartalmazó alakok mellett — ott pedig, ahol ez lekopott, a szóvégi lágy mássalhangzóval végződő alakok mellett (például: dvi dieni Vpr, Glv; dvi grivini Lg; dvi diēn — dvi diēni Kl, Sdb, Všk, Jnšk, Lnkv, Žml, Ps; dvi vagì Pbs; dvi bóbi BM I 150), még széles körben használatosak a kemény mássalhangzóra végződő alakok is, például: nọsipõrkę dvę vȯšt Šd; dvę diēn bū.va gārdin Rz; tȯrēję dvę desencȯn žē'mes; ãtnesȯ dvę nàšt mēdžu Pš; tas Jokū'bs árkli. sā'va už dvi kvõrt atvadā'va RdN; dvi diēn panēšojis i nutrū'ka bā'tē Lnkv. A szóvégi kemény mássalhangzó azt jelzi, hogy a végződés magánhangzójának lekopása előtt itt nem elülső hangrendű magánhangzó állt. Egyes nyelvjárásokban ebben az esetben hátul képzett magánhangzó hallható, például: teturū tik dvi rūnkō Krš; mēs ti bū.vom dvi paru Er; mažū.tē gričē.tē givē'na, dvi žmōnu turēja Rm; pamačō dvi vārnu; pabū.va gāl dvi vālandu Št; iš tos krū.vos padī.rb dvę gōbu Rz; ū.žārȯ dvę grōžu Rz; dvi lōvy nupirko Trs. P. Arumaa véleménye szerint az analógia révén a nőnemű kettős szám alanyeset-tárgyesetének hasonló végződéseit a megfelelő hímnemű végződések váltották fel¹¹.

¹¹ P. Arumaa, Untersuchungen zur Geschichte der litauischen Personalpronomina, Tartu, 1933, p. 71.

135

Másfelől ezeknek a végződéseknek más eredetük is lehet. Az említett nyelvjárásokban a szóvégi magánhangzók igen változatosan redukálódnak. Ezek a még hallható, nőnemű kettős számú tárgyeseti végződések, -u, -v, -bi, a szóvégi -a nyelvjárási változatai lehetnek, vö. su rūka Krs, su jaunu mergu Št, su galvu Rm, (su) lazdu Er, (su) lazdbi || (su) lazdū Trs. Ebben az esetben ezek a formák az említett žemaitiai nyelvjárások alábbi alakjaival hozhatók kapcsolatba: dvi diena Pgr, dvi para Lkv, dvi nedėlia Krš.

A nőnemű kettős számú alanyeseti-tárgyeseti formák, mint látható, intenzíven kiszorulnak a használatból. Érdekes megjegyezni, hogy egyes nyelvjárásokban a többes számú alakok hatására a többes számú -s végződés közvetlenül a kettős számú végződéshez járul, például: Dvi dienis ištratėjo supykusi Klk.

A közös nemű főnevek kettős számú alanyesete-tárgyesete vagy hímnemű, vagy nőnemű végződést vehet fel, például: šuodu valkatu || šiuodu valkati NèrR III 216.

Az ė-tövű nőnemű főnevek kettős számú alanyesete-tárgyesete ugyanazt az -i végződést kapja, mint az (i)o-tövű főnevek, például: dvi karvi, dvi puši, dvi sapai¹²

A többes számú alakok hatására további példák találhatók a Tryškiai nyelvjárásban: dvi karvis, vö. dvi karvi ir dvi karves.

Az -elė képzős főnevek kettős számú tárgyesete (az alanyeset itt már nincs használatban) azokban a keleti aukštaitis nyelvjárásokban, ahol a rövid végződések lekopnak, kemény szóvégi l mássalhangzót mutat, például: apgūrku dvė vagel posodžno Žml; dvė labė ger patel papjovė Lnk; tū.r dvì kàrv, dvi avèl RdN. Egyes nyelvjárásokban a hátulsó képzésű magánhangzó még jól hallható, például: nuvein unt mi.ško – parsi.neso dvi geldėbli Ul; po dvi stalinėbli vi.na ga.lim išgėrėt Pmp; aš turu dvi karvi, dvi kaulbl Tj. Itt, akárcsak az o-tövű főnevek hasonló példáiban, a szó végén nem a szokásos kettős számú -i állt, hanem valamilyen más magánhangzó. Az -elė képzős főnevek kettős számú tárgyesetében a mássalhangzó keménysége arra enged következtetni, hogy ide a hímnemű -u végződés is behatolhatott, amely a nyelvjárásokban a szóvégi -a-hoz hasonlóan redukálódott.

i-tő. A balti nyelvek i-tövű főneveinek kettős számú alanyeset-tárgyesete -i végződésű, például: két szem, két gabona, két juh, két rész, két alkalom, két éjszaka, kétezer; vö. lett ausi, óporosz nozy ’orr’. A balti formákkal azonos az ószláv gosti, szanszkrit pāti.

A nyelvjárásokban új képzésű alakok is vannak, például: dabař jis dvi pačū tū.ri Vad; Vo tas dailida turieja dvi pače, seną ir jauną BsP II 19 (Varn).

A mássalhangzó-tövű nőnemű főnevek kettős számú alanyesete-tárgyesete az i-tövű főnevek mintájára -i végződésű, például: dvi dukteri, dvi seseri, vö. az óegyházi szlávban ugyanezen eset alakja: dъšteri, amely a litvánhoz hasonlóan az i-tő mintájára képződött.

§ 4. A régi írásos emlékekben a főnevek kettős számú alanyesetét-tárgyesetét meglehetősen gyakran és következetesen használják. A mai nyelvhez hasonlóan a hímnemű kettős számú alanyeset-tárgyeset végződése -u, például: (a-tő) du

¹² A hímnemű ė-tövű főnevek alanyesete-tárgyesete szintén -i végződésű, például: du dėdi Krč, Lnk.

136

rhитmu, du kartu Mž188₂–₃, du kartu VlnE 41₁₆, abu laivu pilnu VlnE 112₁₂, kitu du priligìnimu BP I 212₁, kitu du laitu BP I 387₃, Du dayktu PK 192₁, du daiktu DP 100₃₇, du kartú DP 150₁₆, du kártu KN 249₂₈; (ia tő) du kitu piktadeiu VlnE 214₁₇, kitu du io makintiniu BP I 408₁₁, du mókitiniu DP 1₈, du brołu KN 265₁₂; (u tő) du ſſunu VlnE 200₆, abu Sunu BP I 365₁₆, du ſunu DP 148₃₄, du Sunu KN 250₁₅.

A nőnemű főnevek kettős számának alanyesete-tárgyesete -i végződésű, pl.: (o tő) dwi Maldi BP I 430₁, dwi upi DP 55₄₅, dwi wieti KN 144₉; (io tő) dwi koghi VlnE 188₁₂, BP II 430₁, tie dwi nedeli DP 131₁₃, abi eldii KN 159₁; (ė tő) dwi įpati tikribi DP 88₁; (i tő) dwi aki VlnE 188₁₆, Dwi dali BP II 44₆, dwi žuvi DP 125₂₈, dwi dali KN 7₁.

Megkövült alakok

§ 5. A hímnemű főnevek kettős számának du, abu számnévvel álló alanyesete-tárgyesete megrövidülhet, elveszítheti a szóvégi -u-t, és határozószóvá válhat. Az ilyen típusú, megkövült kettősszámú alakok példája a vélhetően a litván nyelv szinte minden nyelvjárásában ismert határozószó: dįkart Všvl, Vrn, dukart Dbč, Klov, Ktč, Ml, Lš, Šln, Zt, vö. kartas, du kartu; dusyk Šn, Gs, Rdd, abùsyk Gs, vö. sykis, du sykį¹³. A nőnemű főnevek megkövült kettősszámú alakjai ritkábbak, pl.: Katrap reik pasielgti? — Abi vali (Tedd, ahogy jónak látod) LKŽ I 13 (Jb). Itt megemlítendő a dvidešimt számnév is, amely valószínűleg kettősszámú alakból keletkezett, vö. dvi dešimti¹⁴.

A régi írásokból Bretkūnas határozószóvá vált szókapcsolata hozható fel: ſawi dieni, amelynek korábban feltehetően „éjjel-nappal” volt a jelentése. A határozószóként használt szókapcsolat új jelentést kapott, mégpedig azt, hogy „mindig”, pl.: Ghiſai ſawi dieni nepamete griekus; Sawi dieni ghis tamſmoj walge ir didzome rūpėtije ir liggoje ir smutke¹⁵.

§ 6. A litván főnevek kettős számának alanyesete-tárgyesete a nyelvjárásokban nem egyformán maradt fenn.

A hímnemű főnevek kettős számának alanyesete ragozott esetként viszonylag kis nyelvjárási területen használatos, nevezetesen Mažeikiųtól, Telšiaitól, Rietavastól, Švėkšnától és Pagėgiaitól nyugatra¹⁶. Maradványai azonban a litván nyelvjárások szinte teljes területén előfordulnak. Az alanyeset megkövült kifejezésekben még olyan

¹³ Egyébként a dukart határozószó a többes számú alak megkövülésével is keletkezhetett, vö. triskart < tris kartus.

¹⁴ A nőnemű főnevek megkövült kettősszámú alanyesetére-tárgyesetére emlékeztetnek az abigali, dvigubi határozószók, pl.: Šitas kuolas reikia nutašyt abigali „mindkét végén”. LKŽ I 8 (Mrk); Mokesniaus atėmė dvigubai „kétszeresen”, mert nem volt nyugtám. LKŽ II 688 (Mrk).

¹⁵ A. Bezzenberger, Beiträge zur Geschichte der litauischen Sprache auf Grund litauischer Texte des XVI. und des XVII. Jahrhunderts, Göttingen, 1877, p. 233 (a továbbiakban: Beiträge).

¹⁶ A kettősszámú alakok elterjedésének határait a Litván SZSZK Tudományos Akadémiája Litván Nyelvi és Irodalmi Intézetének Litván nyelvjárási atlasza alapján határozták meg.

137

azokban a nyelvjárásokban, amelyekben a kettős szám mint rendszer már eltűnt, pl.: Su durmu du turgu Jrb, Krns, Pgg, Prn, Žal, Glv, Tvr; Saldu kaip du medu. Ssk, Glv; Abu galu tokiu. Slč, Glv; Maža verpelė — du alu gyvena (tojás). Lž; Du ratu pagiry stovi. Žal; Du grybu per riebų. Bt.

A nőnemű kettős szám alanyesetét a nyelvjárásokban teljesen kiszorítja a többes szám alanyesete. Esetként csak a szamogit nyelvjárások nyugati peremén használatos, mégpedig Skuodas, Seda, Salantai, Kretinga, Klaipėda, Priekulė és Šilutė környékén.

A kettős szám tárgyesete esetként szintén csak a fent említett környékeken használatos. Másutt többnyire csak maradványai fordulnak elő. Így például következetlenül használják Vegeriai, Šiauliai, Tytuvėnai, Tauragė és Pagėgiai térségétől nyugatra. A nőnemű főnevek kettős számú tárgyeseti alakjai még előfordulnak a keleti és középső aukštait nyelvjárásokban, a Kriukai, Pašvitinys, Šeduva, Dotnuva, Jonava, Gelvonai, Ukmergė, Taujėnai, Traupis, Raguvėlė, Miežiškiai, Karsakiškis, Vabalninkas és Biržai közötti területen. A tárgyeset maradványai Litvánia más részein is előfordulnak; például Rudniából, Rudaminából, Veisiejai-ból, Liškiavából stb. nőnemű kettősszám-alakokat jegyeztünk fel. A megkövesedett kifejezésekben a kettős számú alakok tovább maradnak fenn, pl.: Dvi bobi — vienas dantys. Lš; Dvi bobi — viena koja. Vs, Lp; Gyvena kaip dvi kati vienam maiše. KrvP III 21 (Mrc); Glandus veršis dvi karvi žinda. KrvP III 47 (Mrc).

§ 7. A du számnév helye a kettős számú alanyeset-tárgyesettel alkotott szerkezetben nincs szigorúan meghatározva. Leggyakrabban ez a számnév a főnév előtt áll, de előfordul, hogy előbb a főnév kettős számú alakja áll, majd utána a számnév, pl.: Bsu du BsV 97 (Rg), broliudu BsV 97 (Plk), žvejudu BsV 351 (Rg), velnudu BsV 344 (Rsn), Vyru du J (LKŽ II 541), sunyčudu BsV 90 (Lksr), Mergidvi BsV 161 (Vlkš), žvākidvi BsV 118 (Tlž), mergidvi, dukridvi BsV 105 (Rg), panelidvi BsV 177 (Lbg). Ilyen típusú példák Bretkūnas írásaiban is találhatók, pl.: Jakubu du BP I 350₃.

§ 8. Linkuva, Vaškai, Klovainiai, Krinčinas, Vabalninkas, Papilys és Biržai környékén előfordul a főnevek kettős számú tárgyesete a trys és (igen ritkán) a keturi számnévvel használva, pl.: aš ti tris mėt givėno; mėslu vėžunt gal uždirpt du tris darbā den; tris sā vaii gutėjo. RdN; rādo trās kaušeņi; sōrgo trās dien; trās gēbēl mālku ṣokurēna; tās trās vaik tū.r.; nopōfko trās podēl; dōjo trās sāvj apī.nu. Lknv; ṣōnde gāvo trās laiskēl un kārta; trās rōbi dā.ve. Všk.

A keturi számnévvel a főnevek kettős számú alanyesete-tárgyesete nagyon ritkán fordul elő, pl.: rigō tarnāvo par kētors pōn.

Hasonló jelenség figyelhető meg a lett és az orosz nyelvben. Az oroszban a kettős szám alanyeseti-tárgyeseti alakjai a два, три, четыре számnevekkel használatosak¹⁷. A lett nyelv a főnevek kettős számát a „2”–„9” számnevekkel együtt használja mérték, súly és idő jelölésére, pl.: ar četri zirgi, veseli tris gadi stb.¹⁸ Az orosz és a lett nyelvben egyaránt csak formális kettős szám található itt. A litván főnevek trys, keturi számnevekkel használt kettős számú alakjai szintén csak formális kettős számot képviselnek. Ez a kettős számú alakok használatának új esete.

¹⁷ А. М. Иорданский, История двойственного числа в русском языке, p. 104 tt.

¹⁸ J. Endzelīns, Latviešu valodas gramatika, p. 451.

138

§ 9. A természetes kettős szám¹⁹ alanyesete-tárgyesete²⁰ a litván nyelvben nem használatos. Még a régi írásokban előforduló kettős számú alanyeset-tárgyeset alakok is a du, abu számnevekkel és kettős számú névmásokkal együtt szerepelnek.

A du számnév nélkül a kettős számú alanyeset-tárgyesetet akkor használták, amikor két már ismert dologról beszéltek²¹. Jelenleg a nyelvjárásokból feljegyzett, e kettősségtípusba tartozó példák már nem állnak rendelkezésünkre. Hogy ez a kettős szám nemrég még élő volt, azt a dialektológiai és folklórgyűjtemények anyaga, valamint a XIX. századi žemaitis szerzők írásai mutatják, például: Nézi, két aitvaras jön, és a tálkákból kását eszik. Az aitvarasok odamennek a tálakhoz, megszagolják, és azt mondják... BsP II 151 (Ps); ...a medvevadászok két nagy medvét zártak be a csűrbe, és lefeküdtek a házban... A medvék meg voltak kötözve. ValP 10; Staponas felbérelt két fiút, akik gonoszságukkal rettenetesen terhére voltak neki és Kotrynának. ValP 69... Karácsonyra megjött a két rossz fiú. ValP 71; Mielőtt ez a kettő még elaludt volna, a nagy mennyezeti nyíláson két, tyúkhoz hasonló bagoly repült be... Reggel néhány ember felmászott a templomra, észrevette a tető alatt üldögélő baglyot, és megölte. ValV 67; Nevelte apácska Két kiskutyácskáját Két kiskutyácskáját A síremléken... Kelj, kelj, fiacskám, Én ifjúm!...; Nevelte anyácska két kislányát... Kelj, kelj, kislányom, Én ifjúim!.. Kislányom, én, Ifjaim, én, Micsoda szégyen Így későn kelni. JD II 802 (Vl); minden ágon szép madarak. SchG 256.

Részeset-eszközhatározói eset

§ 10. A balti és a szláv nyelvek abban különböznek a többi indoeurópai nyelvtől, hogy kettős számú részes-eszközhatározói esetük a -m- formánssal képződik, míg más nyelveké, például a szanszkrité és az avesztaié, a -bh-. formánssal.

A kettős számú részes-eszközhatározói eset régi végződésének a -ma²² végződést tekintik, amely még napjainkban is, igaz, nagyon ritkán, használatos egyes nyelvjárásokban, például: Sok ajándékot a nagymamácskának, mozsómá „mozsóknak” százocskánként. AruP 78; Nehéz volt az embereknek „az embereknek” élni; Itt világos emberszemekre „világos szemekkel” van szükség; Nem rakom össze a szemekkel „a szemekkel”. Alig látok a szemekkel „a szemekkel”; A tehén az ajtók alatt „az ajtók alatt” áll; A férfiak éjjel || éjjel csépelnek. Nč. Ilyen főnévi alakot Bretkūnas írásaiban is találunk, például: a szemekkel BP I 116¹⁰.

Érdekes megjegyezni, hogy a aš, tu személyes névmások régi kettős számú részes-eszközhatározói alakja elvesztette eredeti jelentését, és kettős számú birtokos esetet jelent, például:

¹⁹ A szakirodalom a természetes kettős számot rendszerint olyan kettős számnak nevezi, amely az egymással természetes kapcsolatban álló két dolog egységes összességét fejezi ki. Ide tartoznak az olyan dologpárok, mint az emberi test részei (szemek, fülek, ajkak, kezek, lábak) és különféle egyéb páros dolgok, például a szarvak, ujjak, cipők, folyópartok stb. Lásd K. Brugmann, Grundriß der vergleichenden Grammatik der indogermanischen Sprachen, II, 2, 2. Straßburg, 1911, p. 455—456. A du számnév nélkül, két páros dolog jelölésére használt kettős számot A. Belić szabad kettős számnak nevezi. Lásd A. Белич, О двойни у словенским језицима, p. 1—6 tt. A természetes kettős számot tekintik elsődlegesnek. A du számnévvel álló kettős szám újabb, másodlagos jelenség.

²⁰ Az orosz nyelvben a természetes kettős számnak napjainkig fennmaradt alakjai vannak, például: очи, уши, плечи, рога, бока, рукава, берега. A. M. Иорданский, История двойственного числа в русском языке, p. 42—75.

²¹ Ezt a kettősségtípust anaforikus kettős számnak nevezik. Lásd K. Brugmann, Grundriß, II, 2, 2, p. 457—458.

²² A. Becenberger ezt a végződést a kettős számú részes-eszközhatározói-ablativusi eset régi végződésének tekinti. A. Bezzenberger, Beiträge, p. 149.

139

Azok odaugrottak a mùma „kettőnk” [alakhoz]. Sly. Katras iš muma veikiaus pyksiva, tai tas tur duoti iš savo nugaros tris diržus išrėžti. BsP I 41 (Rg); ...észrevettük, hogy körülbelül 20 lépésnyire kerültünk távolabb muma fekhelyétől... BsV 242 (Rg),... „neked is van szemed, nekem is; látod, hogy muma között középen egy áll”?... „muma szökésének éjszakáján hallottuk, hogy valaki a lépcsőn felmegy a padlásra...” BsV 92 (Rg);...; BsV 329 (Rg); Muma gyűrűcskéi, muma aranyai már rég el vannak cserélve. Menjünk haza Pasiburdamačiu, Katras iš muma daugiau pragėrėv. KlpD 283; JD III 19 (Vl). No juma „kettőtök” [alakból] kapok majd vásárolni. Slv. Azt a két gyereket hazavitte, és amikor nagyobbak lettek, ezt mondta nekik: „Gyerekek, amikor én nem vagyok a valódi apátok...” BsP I 21 (Rg).

§ 11. A nyelvészek a kettős szám eredetű végződések közé sorolják a -m, -mu, -mi végződéseket²³, amelyek csak abban különböznek a megfelelő többes számú alakoktól, hogy az utóbbiak végén -s áll, vö. -ms, -mus, -mis. A szóban forgó végződéseknek ma már nincs kettős számú jelentésük a nyelvjárásokban. A többes szám részes és eszközhatározói eseteinek szokásos végződései ezek; e két esetet a nyelvjárásokban és az irodalmi nyelvben igen széles körben használják (csupán a žemaitiaiak és a nyugat-aukštaitiaiak egy része használ megfelelő, -s-es többes számú esetalakokat; vö. vaikam és vaikams, valamint sakomi és sakoms). A -mi végződés lényegében a többes szám eszközhatározói esetének végződése, amelyet Dél-Litvánia nyelvjárásaiban, a Kalvarija — Daukšiai — Kazlų Rūda — Skriaudžiai — Karmėlava — Pravieniškės — Rumšiškės — Palomenė — Žiežmariai — Semeliškės — Trakai — Rūdiškės — Marijampolis — Dieveniškės vonaltól délre használnak. A -mi-s alakokat azonban széles körben a részes eset kifejezésére is alkalmazzák, például: Pietūmi „ebédre” hozz fát. Iš.; Vettem egy kendőt savómi dukterimi „a saját lányaimnak”. LKK III 119 (Zt); Daug škados žmonėmi „az embereknek” sok kárt okozott az eső. Kpč; Valdzia duoda viskạ žmonimi „az embereknek”. PnmA.

i A mássalhangzós tövű főnevek -mi végű részes-eszközhatározói alakjai az egész említett területen elterjedtek; az (i)o- és ė-tövűek megfelelő alakjait a déli dzūkiai terület szegletében használják: Lazdijai, Seirijai, Nemunaitis, Liškiava, Ratnyčia, továbbá itt-ott más, a nyugat-aukštaitiai nyelvjárásokkal szomszédos helyeken is.

A -mi részes-eszközhatározói végződést egyes nyelvjárásokban olykor az (i)a-tövű főnevek is felveszik²⁴, például: Važinėju dviejėmi arkliāmi „két lóval járok”. Dviemi arkliāmi „a lovaknak” adtam zabot. Kūliau akmenāmi „kövekkel csépeltem”. Mes piaunam arkliāmi „lovakkal vágunk”. Zt. Nálunk a ház körüli fákon sehol sincsenek seregélyfészkek varnėnamį „a seregélyeknek”. Kpč. Ilyen részes-eszközhatározói végződés az (i)a-tövűeknél csak a déli dzūkiai nyelvjárásban fordul elő, Kapčiamiestis, Veisiejai és Leipalingis környékén, továbbá Azi erkuose és Zietelában is (BTSR).

Ezeken a vidékeken az (i)a-tőbe átkerült részes-eszközhatározói eset veszi fel a -mi végződést, például: sūnāmi, viršāmi Kpč, Lp, Zt, vagāmi, debesāmi Kpč, Lp.

A többes szám részes esetének -mu végződésű alakjai valamennyi tőosztály főneveinél csak Dieveniškės környékén használatosak, például: Elszaladt a róka, elkapott egy tyúkot, és viszi a saját gyermekeinek „a gyerekeknek”. Pavalgýt duoda visiemu važtojamū „minden kocsisnak”. Padėk dievas artōjamū „a szántóknak”. Piausim jaučią krikštynomu „keresztelőkre”. Ramaškon(i)u

²³ J. Endzelīns, Latviešu valodas gramatika, p. 401—406; P. Arumaa, Untersuchungen, p. 43—71.

²⁴ E. Fraenkelnek, úgy tűnik, ez a tény nem volt ismert. E. Fraenkel, Der Stand der Erforschung der im Wilnagebiete gesprochenen Litauischen, „Balticoslavica“, t. 2, Wilno, 1936, p. 36.

140

Varenavo járásban (BTSR) csak mássalhangzós tövű főneveknek vannak ilyen alakjaik. Egyébként itt ezeket a részes esetű alakokat eszközhatározói jelentésben is használják²⁵.

A -m, -mi, -mu végződésű részes-eszközhatározói alakokat P. Arumaa vizsgálta részletesebben. Véleménye szerint ezek az alakok korábban kettős számú jelentéssel bírtak, és a többes számú, szóvégi -s végződésű alakok csak akkor szorították ki őket, amikor teljesen elvesztették sajátos kettős számú jelentésüket.

Mindazonáltal nehéz elhinni, hogy az említett végződések kettős számból erednek. Mivel világos, hogy a kettős szám régi részes-eszközhatározói végződése -ma, vö. az óegyházi szláv kostьma, kamenьma alakokkal, ezért az -m, -mi, -mu alakok csak másodlagos eredetű végződéseknek tekinthetők. Ezenkívül nagyon kétséges, hogy a gyorsan eltűnőben lévő kettős számú alakok ilyen széles körben elterjedhettek volna a litván nyelvjárásokban. Hiszen a (i)o, ė, i, (i)u végű, valamint a mássalhangzós tövű főnevek többes számú részes-eszközhatározója, továbbá az (i)a végű tövek és a hozzájuk igazodott más tövek többes számú részes esete sem kap szóvégi -s végződést a litván nyelvjárások nagy területén: nagyjából a Žagarė—Tytuvėnai—Ariogala—Kaunas—Vilkaviškis—K. Naumiestis vonaltól keletre és délre. Itt egyébként megemlíthetjük a lett nyelvjárásokat és a lett irodalmi nyelvet is, ahol a többes számú részes eset és eszközhatározó szintén nem kap szóvégi -s végződést. Elképzelhető, hogy ezek többes számú végződések: egyes nyelvjárásokban a szokásos többes számú végződésekkel párhuzamosan használják őket, vö. a kapszok-zanavykai nyelvjárás többes számú részes esetű vaikams || vaikam alakját, más nyelvjárásokban pedig egyáltalán nincsenek mellettük -s végződésű párhuzamos alakok.

§ 12. A žemaitiai nyelvjárásokban sajátos alakjai vannak a kettős számú részes-eszközhatározónak és más eseteknek is; ezekben a nyelvjárásokban a kettős szám még rendszerként használatos.

V.–G. két gyerekkel, két tehénnel

K. két gyermeknek, két tehénnek

ezeknek a gyermekeknek, azoknak a teheneknek

Részes eset: két fiúval, két tehénnel

Tárgyeset: két fiút, két tehenet

Helyhatározói eset: a két zsákban, a két mocsárban

Krtn, Skd, Klp, Prk, Pln.

A birtokos esetről és a helyhatározói esetről lásd a § 13, 14. szakaszt.

F. Kuršaitis már megjegyezte, hogy Priekulė, Klaipėda és az attól északabbra fekvő környékek lakói ahelyett, hogy azt mondanák: su dviem arkliam,, azt mondják: su dùm arkliùm²⁶, például: Kiek čia dùm žmonùm reik. Rsn; Su dùm vežimùm. Dov; Su dùm pištùm suėmė. Sg; Su dùm arkliùm vežė. Kin; Vieną dukterę užmušė su dùm vaikiùkam. Klp; Tverk abim rankim. LKŽ I 13 (Als); Veizėk su abidim akim. Krtn.

Ezeknek az alakoknak az eredetét K. Jaunius nyelvtana magyarázza. K. Jaunius úgy vélte, hogy ezek nem a tőből, hanem a kettős szám alanyesetéből keletkeztek, amelyhez kettős számú végződéseket fűztek: tuõdu-m vȳru-m, tiẽdvi-m žmõni-m²⁷.

Más žemaitiai nyelvjárásokban a (i)o, ė, i, (i)u végű, valamint a mássalhangzós tövű főnevek kettős számú részes-eszközhatározója, továbbá az (i)a tövek részes esete úgy képződik, hogy a tőhöz hozzáfűzik a kettős számú végződést, például: su dvìm bõbum²⁸, dum vaikám Krš.

²⁵ J. Šukys, Būdingesnės Ramaškonių tarmės ypatybės, LKK, t. 4, Vilnius, 1960, p. 181.

²⁶ F. Kurschat, Grammatik der litauischen Sprache, Halle, 1876, p. 50.

²⁷ К. Явнис, Грамматика литовского языка, Петроград, 1916, p. 19.

²⁸ Ennek a végződésnek az eredetéről lásd A. Jonait ytė, Saky nos tarmės daiktavardžio kait yba, Lietuvių kalbotyros klausimai, 3. kötet, Vilnius, 1960, 93—96. o.

141

Birtokos eset. Helyhatározói eset

§ 13. A régi főnevek kettős számú helyhatározói esetének a pusiau²⁹ határozószót tekintik; egyes nyelvjárásokban a hangsúly a cirkumflexes szótagon van, például: pusiau Rdš, Prl, NmŠ, pusiau || pusiau Dkš, vö. óegyházi szláv mezdu. Az óind nyelvben a megfelelő alakoknak végződésükben -s volt, például a szanszkrit dvayoḥ, akárcsak a litván dviejau alaknak, a dviejau mellett.

J. Endzelīns szerint a kettős szám helyhatározói esete és birtokos esete korábban összefügghetett, vö. lett pušu rīta; litván upėje vandens — vėžiu pusiau šonų. Miután megvizsgálta e két eset jelentését, J. Endzelīns arra a következtetésre jut, hogy a kettős szám birtokos esete korábban valószínűleg különbözött a helyhatározói esettől, például az aveszta nyelvben, és csak később olvadt össze a két eset. Ezt a litván nyelv is tanúsítja. Valóban, a lett kettős szám helyhatározói alakjának, a diveiš-nek birtokos eseti, míg a litván dviej aus alaknak helyhatározói jelentése van.

§ 14. A žemaitiai nyelvjárásokban kétféle birtokos eset használatos. A kettő számnévvel többes számú alakok állnak, például: két gyermek. Az mindkettő számnévvel és az olyan kettős számú névmásokkal, mint a az a kettő, amaz a kettő, melyik a kettő stb., sajátos új alak használatos, például: Az a kettő, mind a kettő tehén „annak a kettőnek, mindkét tehénnek” letört a szarva. Pln; Numiszk iems neužspaudus numiriele abudums blakstienums „mindkét szempillája” a virrasztóhoz érkezők azt mondják: az a halott még kettőt fog ebből a házból. ValžV II 172, Mindkét annak a kettőnek az emlékére „mindkét kettőnek az emlékére” a rokonok és ismerősök ismét kijárnak a temetőbe látogatni és vendégül látni a halottat. DB 153.

Korábban az ilyen alakokat a számnév vagy névmás birtokos esete nélkül is használták, például: Kėta karta bòwosis trys brùolė, dô iszmintingo, ô trets dôrniôs. Dôrniôs matydams atkaklybi sawa brolôms, weins iszwýka ont dôiubies arba kâpa sâwa tiewa... BM I 335 (Vvr);... abudu it ne sawie susikerdusin nu žirgums „a lovakról (kettőről)” Kiežterėje. DGiw 167. Ez a használat azzal magyarázható, hogy korábban a szamogit nyelvjárásokban a du számnév birtokos esete dums, dvims „kettőé, két” volt⁽³⁰⁾; ma már csak más szavak összetett elemeként maradt fenn, például: abudums, abid(v)ims „mindkettőé”, tuodums, tied(v)ims „annak a kettőnek” stb. Amíg ez az alak az élő beszélt nyelvben használatban volt, a főnév birtokos eseti alakját — amely valószínűleg a számnév analógiájára keletkezett — vagy a számnév birtokos esetével együtt használták, például: iš dwems giminims „két családból” DGiw 151, vagy anélkül, például: nu žodiums „a szavaktól” DB 82, iš kukuliums „a gombócokból” DB 43, amikor két dologról beszéltek. Később, amikor a dums, dvims helyett a dvijų alakot kezdték használni, a főnév is a számnévhez igazodva a többes szám birtokos esetének ragját vette fel.

RÖVIDÍTÉSEK

DB — S. Daukantas, Buda Senoves-Lėtuvių kalnienų ir Žemaičių..., Petropilie, 1845.

DGiw — S. Daukantas, Giwatas Didujų Karwaidų, Petropilie, 1846.

Įsr — Įsrutis (ma a Kalinyingrádi terület része).

Lbg — Labguva.

²⁹ A. Мейе, Общеславянский язык, Москва, 1951, p. 317. J. Endzelīns, Latviešu valodas gramatika, p. 452, 453 tt. J. Otrębski, Gramatyka, III, p. 85.

³⁰ A szamogit birtokos eseti alakokat, a dums, dwems formákat S. Stanevičius közli, kiegészítve az „Universitas lingvarum lithvaniae” 1829-es kiadását a „Trumpas Pamokimas Kalbos Lituwyszkos Arba Žemaytyszkos...” című művel, 1829, 21. o. Az eredetéről vö. K. Явнис, Грамматика литовского языка, 19. o.

142

Lksr — Lauksargiai, Tauragėi járás.

LKK — A lietván nyelvtudomány kérdései, III, Vilnius, 1960.

LKŽ — A lietván nyelv szótára, I, Vilnius, 1941; II, Vilnius, 1947.

NèrR — S. Nėris, Raštai, III, Vilnius, 1957.

Ok — Okainiai.

Pilk — Pilkalnis (ma a Kalinyingrádi terület).

RpJ — Jonas iš Swisloczes krominikas liezuviu iszgulditas kasztu yr storony Jozapa Rupeyka..., Wilniuje, 1823.

VaižgRR — Vaižgantas, Válogatott írások, I, Vilnius, 1957.

ValP — M. Valančius, Paaugusių žmonių knygelė, Tilžė, 1902.

Všvl — Viešvilė, Jurbarko járás.

A többi rövidítés olyan, mint „A lietván nyelv szótárában”.

A főnév kettős száma a litván nyelvben

Д. ГАРГАСАЙТЕ

Összefoglalás

A litván nyelv azon nyelvek egyike, amelyek a mai napig megőrizték a kettős számot. Egyes (žemaitiai és részben nyugat-aukštaitiai) nyelvjárásokban minden ragozható szófajnak van kettős száma: a melléknévnek, a számnévnek, a névmásnak és az igének. Ez a cikk csak a főnévi alakokat tárgyalja. A munka elsősorban a Litván SZSZK Tudományos Akadémiájának Litván Nyelvi és Irodalmi Intézete által gyűjtött modern nyelvjárási anyagra támaszkodik. A történeti összehasonlítás céljából ólitván emlékekből (M. Mažvydas, I. Bretkūnas, M. Daukša és mások) is közöl példákat.

Az ólitván szövegek anyaga és néhány nyelvjárási adat arra enged következtetni, hogy a -ma a kettős szám dativus-instrumentalisának ősi végződése, például: akìta, nakìma.

Feltételezhető, hogy a -m, -mi, -mu a többes szám dativusának és instrumentalisának végződései, és nem tartoznak a kettős számhoz.

A kelet-litván nyelvjárásokban (Biržai, Linkuva, Papilys) a nyelvjárási expedíciók során megfigyelték, hogy a három, négy számnevekkel a kettős számú alakokat használják, akárcsak a lettben, az oroszban és néhány más nyelvben.

A kettős szám genitivus-locativusa, amikor eltűnt a litván nyelvből, csupán jelentéktelen maradványokat hagyott hátra, nevezetesen a rišaų. határozószót. A žemaitiai nyelvjárások nyugati területén újonnan képzett genitivusi alakok használatosak. A genitivus és a locativus alakjait többnyire többes számú alakok váltották fel.

A főnevek kettős száma a žemaitiai nyelvjárások területén, a Mažeikiai–Telšiai–Rietavas–Švėkšna–Pagėgiai vonaltól nyugatra maradt fenn a legjobban. Minden litván nyelvjárásban találhatók még a kettős szám maradványai: a hímnemű accusativus.

Különösen könnyen tűnnek el a nőnemű kettős számú alakok.

143