LIETUVIŲ KALBOS GRAMATINĖ SANDARA LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA

NOMINATÍVUSZI MONDATOK

V. LABUTIS

§ 1. A litván nyelv szintaxisával foglalkozó munkákban a nominativuszi mondatokról csak az utóbbi időben kezdtek beszélni¹. Most szükségessé vált e sajátos litván mondatok szerkezetének, jelentésének és használatának alaposabb vizsgálata².

A nominativuszi mondatok eg tagú mondatok, amelyeket főnév vagy főnévi használatú más szó nominativusa alkot (önmagában vagy jelzővel), és azt fejezik ki, hogy egy dolog vagy jelenség létezik, fennáll; közölnek róla valamit, hírt adnak róla vagy rámutatnak.

A nominativuszi mondatokat a többi mondattól kifejezésmódjuk, tartalmuk és funkcióik sajátos vonásai különböztetik meg. Érdemes ezeket a vonásokat kissé részletesebben is megvizsgálni.

1) A nominativuszi mondatoknak, akárcsak más eg tagú mondatoknak, egyetlen fő mondatrészük van, amely általában nem azonos sem a kéttagú mondat alanyával, sem az állítmányával³.

¹ A litván nyelvben még nem rögzült véglegesen a „nominativuszi mondatok” terminus sem; vö. J. Žiugžda és P. Gailiūnas, Lietuvių kalbos gramatika, II, Sintaksė (Bandomasis vadovėlis), Kaunas, 1964, p. 53, ahol „nominativuszi mondatokról” esik szó, valamint J. Balkevičius, Dabartinės lietuvių kalbos sintaksė, Vilnius, 1963, p. 146 (itt „Nominativuszi mondatok” című fejezet található). Az orosz szintaxis szakirodalmában a «номинативные предложения» terminus mellett a «назывные предложения» terminus is előfordul; vö. А. Н. Гвоздев, Современный русский язык, II, Москва, 1958, p. 80.

² Sem a nominativuszi mondatok fogalmát, sem a kéttagú mondatoktól és a mondatértékű kifejezésektől való elhatárolásukat illetően nincs egységes álláspont az általános nyelvészetben sem. Különösen vitatott a nominativuszi mondat fő szavának szintaktikai funkcióiról szóló kérdés.

³ A nominativuszi mondat fő mondatrészét ma már számos orosz és más nyelvekkel foglalkozó szintaktikai munkában nem kapcsolják sem a kéttagú mondat alanyához, sem állítmányához; vö.: Грамматика русского языка, т. II, Синтаксис, ч. II, изд-во АН СССР, Москва, 1960, p. 55; Н. С. Валгина, Д. Е. Розенталь, М. И. Фомина, В. В. Цапукевич, Современный русский язык, изд. 2-е, Москва, 1964, p. 346; В. И. Борковский, П. С. Кузнецов, Историческая грамматика русского языка, Москва, 1965, p. 429; Б. П. Ардентов, Номинативные предложения в современном русском языке, «Ученые записки Кишиневского государственного университета», т. 60 (филологический), Кишинев, 1959, p. 76; В. П. Шутова, Семантические типы номинативных предложений в современном русском языке, «Ученые записки Саратовского государственного педагогического института», вып. 17, Саратов, 1955, p. 258—259; Mūsdienu latviešu literārās valodas gramatika, II, Sintakse, Rīgā, 1962, p. 479, 488, Daug kas tā vardi-

117

Ősz. És mi más is lehetne, ha a zöld nyár elmúlt. MontvR I 134. Este. A nap körülbelül egy jó arasznyira van a földtől. SimonNTP 164.

A nominativusi mondat főtagja néha az alanyra (a), illetve a névszói állítmányra (b) emlékeztet (vö. erről e paragrafus 3. pontját).

a) Gyorsan és hangosan kell válaszolni, hogy még a süket is hallja. Mindenki neve, vezetékneve. Családi dolgok. Cím... SruogDM 50. Ó, erdők, erdők!.. mily jó emlékezni... MairRR I 56.

b) — Andrius Varnelis? — kérdezte a szerkesztő. — Igen — felelte vidáman a fiú... VencIGD 278.

Az első mondatokban (a) a nominativusi alakok ugyan kapcsolatban állnak a szomszédos mondat állítmányával, mégis külön, lezárt intonációval hangzanak el; elsősorban a tárgy megnevezése a fontos velük.

A másik esetben (b) a nominativus a tárgy (személy) megnevezését fejezi ki, egyúttal pedig arra kérdez rá, ami a helyzetből vagy a szövegkörnyezetből következtethető ki. Ez utóbbi vonásában áll közel a nominativus a névszói állítmányhoz. Itt azonban nem egy mondatrész, hanem az egész mondat intonációjával rendelkezik.

A nominativusi mondatot illetően továbbra is érvényesek A. Sachmatov szavai: „az egytagú mondat főtagja formailag összevethető akár az alannyal, akár az állítmánnyal, de természetesen nem szabad megfeledkezni arról, hogy az ilyen »állítmány« abban különbözik a kéttagú mondat állítmányától, hogy az állítmány és az alany képzetét egyaránt felidézi”⁴. A nominativusi mondat főtagja tehát csak viszonylagos értelemben vethető össze az alannyal vagy az állítmánnyal⁵.

2) A nominativusi mondat főtagja főnévként, illetve főnévi használatú más szóként (számnévként, névmásként) szereplő szó nominativusi alakja. Ez különbözteti meg ezeket a mondatokat a főnév más eseteiből alkotott hiányos mondatoktól. (Bizonyos szövegkörnyezetben bármely főnévi eset önálló hiányos mondatként szerepelhet.)

3) A nominativusi mondat főtagjára jellemző a nominativusi funkció: a tárgyat vagy jelenséget nevezi meg.

A nominativust állítmánynak tekintették, vö. például: А. М. Пешковский, Русский синтаксис в научном освещении, изд. 7-ое, Москва, 1956; néha pedig egyszerűen alanynak nevezik, vö. А. Г. Руднев, Синтаксис современного русского языка, Москва, 1963, p. 44. A litván nyelv szintaxisával foglalkozó munkákban a nominativusi mondat főszavát szintén néha alanynak tekintik; lásd J. Žiugžda és P. Gailiūnas, i. m., p. 53.

⁴ А. А. Шахматов, Синтаксис русского языка, изд. 2, Ленинград, Учпедгиз, 1941, p. 30.

⁵ Bár elismerik a nominativusi mondat egytagúságát, egyes nyelvészek főtagját bizonyos esetekben alanynak, máskor állítmánynak tekintik; lásd E. М. Галкина-Федорук, К. В. Горшкова, Н. М. Шанский, Современный русский язык, Синтаксис, Москва, 1958, p. 127. A nominativusi mondat főtagjának funkcióját a litván nyelv szintaxisával foglalkozó munkákban is megkülönböztetik, vö. J. Balkevičius, i. m., p. 148—149.

118

A mondatnak nincs ilyen funkciója, ha az azt alkotó főnévi alanyeset az előző mondat megfelelő részeihez világos alany- vagy névszói állítmányi kapcsolat révén kapcsolódik (vö. e § 1. pontjával).

És ki adja majd önöknek azt a földet? Az úr? És miért adna önöknek földet az úr? Myk-PutS I 43. Te egészen más vagy. Te úr vagy. Nagy ember. VaičiūnD 39. És akkor éjszaka volt. Sötét, hideg téli éjszaka. SimonOBT 7.

Ezek sajátos hiányos mondatok. Hanglejtésükben is különböznek a nominális mondatoktól.

4) A nominális mondat fő tagjának lehetnek jelzői. Ezekben a mondatokban azonban mindig magának a dolognak vagy jelenségnek a létezését kell hangsúlyozni, nem pedig a tulajdonságát kiemelni. A hasonló szerkezetű mondatok, amelyek a dolog tulajdonságait hangsúlyozzák, nem nominálisak, hanem kéttagúak, mert bennük a tulajdonságot kifejező szó az állítmány, a főnév alanyesete pedig az alany.

Nominális mondatok:

Válogatott, könnyű harapnivalók, édességek, likőrök, erős feketekávé. Irena eleinte csak az ínyencfalatokat élvezte... VaižgRR II 93. Késő délután. A szél tépi a felhők rongyait, amelyek közül egyre melegebben kandikál ki a nap. AvyžŽLŽ 59.

Kéttagú mondatok:

Őrült nap! Marta Kareivienė nem tudta másképp nevezni. VenclGD 28. — Új fák, új favágók — mondta Antanas Cinokas. ŽemR II 70.

A nominális mondatot időnként bővítő jelző körülmény- vagy tárgyi jelentésárnyalatot kaphat (a), az állítmányi csoport egyértelmű szavai (tárgyak vagy körülmények) azonban nem szerepelhetnek benne, mert elnyomják a mondat nominális funkcióját (b).

a) Park. Folyó. Virágok a réten. Diákévek... Bor, férfi, a barátai felborították Adelė lelki egyensúlyát. TilvR II 112. Itt, ebben a füzetben ragasztotta össze egész nagyságát. Néhány nyomtatott sor a vetés sikeréről. Ez volt az első csepp, amely a gőg kelyhébe hullott, amely akkor még üres volt. Levelezés a kukoricáról. Ez volt a második csepp, amelyet akkor édesen lenyelt... AvyžŽLŽ 226.

b) A kis erdőben csend honol. Néha egy-egy megriadt mókus, a sűrűbe ugrálva, megzörrenti az ágacskákat. ŽemR II 323. Közel a déli harangszó, a nap dél felé halad. KrèvAP 72. — Itt a levele — mondta az erdőgondnok. ŽemR II 334.

Az utóbbi (b) mondatok nem nominálisak, bár kissé emlékeztetnek rájuk.

5) A mondat nominális funkciója nem követeli meg a megnevezett dolog vagy jelenség idejének kifejezett megjelölését, az ilyen mondat tartalma azonban rendszerint a jelenhez kötődik; ha pedig itt múltbeli vagy jövőbeli dolgok (jelenségek) megnevezéseit állapítjuk meg, a beszélő úgy érzékeli azokat, mintha most lennének jelen.

119

Este. A természet egyre inkább elcsendesedik. A nyáj zihál. TPrg III 123. A fővárosba — igen, a fővárosba! Ott is találok majd magamnak kellemes szórakozást. Színház, könyvek, koncertek, társaság! VaičiūnD 230. Petras, az újságot összehajtogatva, elgondolkodott... Sör, piték, pálinka... Vásároltam, mindig pénzt kellett fizetni. ŽemR I 181.

A nominativuszi mondatokat tehát szerkezetük, tartalmuk és funkcióik teljes komplexuma alapján kell megkülönböztetni. Ha csak formális kifejezésmódjukat (a nominativusi esetet) vennénk figyelembe, gyakran nem lehetne semmilyen határt találni a nominativuszi és a hiányos mondatok között, amelyeket szintén egyetlen főnév nominativusi alakja alkothat⁶.

Az, hogy egy mondat nominativuszi-e vagy sem, gyakran csak a tágabb szövegkörnyezetből vagy a helyzetből, a beszéd ritmusából, illetve a mondatok hanglejtéséből derül ki (vö. § 8).

§ 3. Szerkezeti szempontból egyszerű és bővített nominativuszi mondatokat különböztetünk meg.

Az egyszerű nominativuszi mondatnak csak egy fő tagja van, önmagában vagy bizonyos önállótlan szavakkal együtt (lásd § 4). Bővítettnek azt a nominativuszi mondatot nevezzük, amelynek fő tagjához egy vagy több jelző kapcsolódik (lásd § 5).

Bővítetlen nominativuszi mondatok

§ 4. Az egyszerű nominativuszi mondat fő tagja leggyakrabban főnév, és csak ritkán főnévi értelemben használt számnév vagy névmás. A nominativuszi mondat fő tagjához olykor egyes partikulumok, kötőszók vagy indulatszók is kapcsolódnak. Ezenkívül a nominativuszi mondatban lehetnek a fő taggal össze nem függő szavak is: megszólítások, közbevetések.

Tavaszocska. Mindenütt szép, nyugodt. ŽemR I 131. Jaunmiestas! Siess gyorsabban! Jaj, de szép! CvR II 24. Újra nappal. Arany reggel. Petras feje legurult. TilvR II 169. De az idegen nem ült le, hanem folyton a kocsika előtt futott, és visszafordulva mutatta az utat. Íme, itt a kunyhó. VienR I 336. Aure tava. Békák brekegnek benne különös énekeket. SimonAŠL 91. A számban émelyítő íz, a fülem zúg. Fáradtság. Vagy talán betegség? AvyŽLŽL 104. Kipillant az ablakon — hát tűz van. LKŽ III 281. Ez csak egy forráska! Na, mi szorít titeket úgy, mint a kecskeszarv, kicsikéim? BalčAP 271. Vagy a körmök... Nem valami nagyok az ő körmei! Az enyémek sem kisebbek. KrėvP 251. Ó, művészet, művészet! Átkozott legyen, ha nem szabadul ki a szolgaságból! SruogR III 13. Szél, ó, szél! Szél és szél! SNėrP1 52. Az éles szemű ember kívülről figyelve sok mindent észrevehetett Rimas és Nerimas között... Mindenekelőtt a külsőt. VaižgRR II 11. A nagynéni, persze, szolgálatban van... Ahová csak gondolatban menne, oda nem repülhet el. ŽemR I 118.

⁶ A nominativuszi mondatokat pusztán a nominativusi eset alapján legfeljebb akkor lehetne elkülöníteni, ha közvetlenül mellettük ugyanígy elkülönítenénk a genitivusi, accusativusi és más esetekkel kifejezett mondatokat is; vö. Mūsdienu latviešu literārās valodas gramatika, II, p. 485.

120

Gondolj bele, egy ilyen gazdag férjet szerezni! Háromezer!

SimonNTP 351. — Öt, tíz, tizenöt, húsz... olvasta az összekötözött papírdarabokra írt százakat LzPR VII 64.

Íme, mi, az ön szolgái! Mit parancsol kegyelmességed? DonM 16.

Az a nominativusi mondat, amelynek alaptagjához partikula kapcsolódik, gyakran közel áll a kéttagú mondathoz, mert a partikula (például: ismét, már, aure...) a jelenség körülményének árnyalatát vagy más logikai, modális vagy érzelmi árnyalatot fejez ki, amely gyengíti a mondat nominativusi funkcióját. Ha a partikulát különösen hangsúlyozzák a mondatban, a mondat nem tekinthető nominativusinak.

Ez, aki épp most futott ki a borókabokor mögül, azt mondja: — Íme, a pásztor! DaukŽP 47. Nesze, itt a kenyér, vedd el! Užv. (A mondat logikai hangsúlya a íme, nesze szavakon van.)

A fenti példákból látható, hogy a nominativusi mondat alaptagja megismétlődhet. Vannak bővítetlen nominativusi mondatok is, amelyeknek több, azonos mondatrészi szerepű alaptagjuk van.

Holdak, bozótosok, dombocskák. SruogDM 17. Kerítés, kiskapu, küszöb, előszoba... Még egy kicsit habozik — menjen-e vagy ne menjen? TilvR II 219. Bankügyben Vilniusba kellett utaznia. Szél, havas eső. A kutyát sem űznéd ki. VaižgRR II 66.

Bővített nominativusos mondatok

§ 5. A nominativusi mondat alaptagjához tartozhat önálló szó — egyeztetett vagy nem egyeztetett jelző (vagy mindkettő együtt). Egyeztetett jelzőként leggyakrabban melléknév szerepel, de lehet melléknévi igenév, névmás, számnév vagy főnév (értelmező) is.

Sötét éjszaka. Az eget vastag köd borítja. ŽemR I 102. Az úton Zosikė örül a gyors utazásnak; úgy tűnt, egyenesen az égbe repül. Mindig új benyomások, új emberek, mindenféle beszéd, többnyire számára érthetetlen. ŽemR II 17. Maga a cséplés. Végig kellene járni a brigádokat. AvyžŽLŽ 199. Újságsorok szólnak. 1944-ben. Ezekben a napokban kezdi meg működését a Sodeliai „Nemunas” textilgyár. T 1964 208. Váratlan csapás. Nehéz. Érthető a szülők izgalma és fájdalma. T 1964 177. Ó, azok a szegény kis pásztorok! Nekik se eső, se derű... ŽemR I 106—107.

A nominativusi mondat alaptagjának nem egyeztetett jelzője lehet: a) birtokos esetű alak, b) más esetek alakjai, valamint c) névutós szerkezetek.

a) Március vége. Az éjszaka folyamán szépen megfagyott. SruogDM 121. Gyárkémények! Egykor szellemeknek képzeltelek benneteket. MiežŽ 95. A szülőföld... gondolatban nem egy litván elkalandozik felé, akit elszakítottak tőle. T 1964 184.

b) Ősz Párizsban. Nedves az idő. Fényárban úsznak a sugárutak. SNėnP₁ 177. A kilencedik erőd Kaunasban. Múzeumában sok más között itt

121

a bebörtönzött harcosok fényképei közül az egyikről bátor, nyílt tekintetű, munkásarcú szemek néznek ránk. T 1964 208.

c) Hamarosan Jonas alkudozott azzal az emberrel. Panasz a bírósághoz. Jonas nem írt egy rubel alatt, az ember pedig fél rubelt ajánlott. ŽemR II 301. Tér a régi porosz vár mellett. Valahol a távolban litván duda szól. Belép Mantas. GrušHM 9. Valami gyanús neszezés. Két férfi szapora lélegzése. Dühös sziszegés a fogak között. SruogDM 43.

A nominativikus mondat gyakran egyaránt bővül egyeztetett és nem egyeztetett jelzővel.

Süket őszi éjszaka. CvR₁ I 39. Forró nyári dél. Délután. Fogtam az íjamat, és indulok az erdőcskébe. MašlAMB 202. Hideg, gránitból való szfinx! Egyszer látni, és reggelig szeretni, egyetlen szót sem szólni. SNėrP 82. Csendes, könnyű nap a harcok végén. A földeket borító hó megfeketedett, latyakossá vált, és talán az utolsó. CvR₁ I 352.

Külön említést érdemelnek azok a bővített nominativikus mondatok, amelyek számnévből és főnévi genitivusból állnak.

— Három évtized... — suttogta Janulis... VienR I 140. Gyere át hozzám valamelyik nap. Ma reggel kaptam meg a prémiumot. Százötven kilogramm búza, akár az arany AvyžLŽ 166.

A nominativikus mondatot bővítő jelzők maguk is tartalmazhatnak pontosító, hasonlító vagy más, hozzájuk kapcsolódó önálló szavakat. Így meglehetősen összetett, bővített nominativikus mondatok jönnek létre.

Pontosan 16 óra. A legfontosabb — időben kirakodni. T 1964 208. Mindennap napsütés és vágyakozó dalok, mindennap mezei virágot gyűjtök neked. Égbolt és fiatalság, lélegző tenger. Csak téged, csak téged nem talállak ott. SNėrP 40. Gailiūnas vázlatának címe „Vetés” volt. Széles, frissen felszántott föld és a kétméteres vászon teljes hosszán lépdelő patriarchális magvető. Nap, derült ég és vörös gazdasági épületek teteje a távolban. MarcinkPKJ 31.

A nominativikus mondatot bővítő jelző rendszerint az alaptag előtt áll, és csak ritka esetben követi azt.

Százéves fenyők, mintha fekete kőből faragták volna őket. A fák sötétjét pedig egy fehér nyírfacsemete hasítja át. Trš. És a szem előtt elvonul a még nem is olyan távoli múlt képe: íme, a kunyhó, sárból tapasztva, szalmával fedve. SimonAŠL 10.

A főnév nominativusa után álló, tulajdonságot vagy állapotot kifejező szó sokkal gyakrabban tölti be az állítmány névszói részének szerepét, és az egész mondat nem nominativikus, hanem kéttagú. Egyébként, amint említettük (vö. § 1), a tulajdonságot vagy állapotot kifejező szó kiemelésekor a mondat néha akkor is nem nominativikus, hanem kéttagú, ha ez a szó a főnév nominativusa előtt áll.

122

Pompás a reggel. Szép, meleg nap virradt ránk. ŽemR II 328. Rövidek, de kellemetlenek is az őszi napok. Borult az ég, szinte szünet nélkül esik. MašIAMB 187. Vastag ingek, de a mieink. PP 131.

Tehát bár a bővített nominativuszi mondatra bizonyos szórendi tendenciák jellemzők, pusztán a szórend alapján mégsem lehet eldönteni, mikor nominativuszi egy mondat.

§ 6. A nominativuszi mondatok nemcsak önálló, független szintaktikai egységek lehetnek, hanem összetett mondatok tagmondatai is.

Alárendelő összetett mondatban a nominativuszi mondat főmondatként és mellékmondatként is meglehetősen ritkán fordul elő. Valamivel gyakrabban a nominativuszi mondat csupán olyan főmondatként szerepel, amelyhez a amely szó kapcsol mellékmondatot.

A közelmúlt napjainak képei felidéződnek emlékeimben. Emberek, arcuk csak futólag látott, városi házak, kialudt, mégis látó szemekkel tekintenek a negyvenegyedik év éjszakájába, és várják a támadást; valamint a szmolenszki utak pora, amelyet ezrek vittek szempilláikon... CvR I 394. Még a napocskának is elszomorodik a szíve, ahogy a végtelen égboltról letekint: tarló, tarló mindenütt, napról napra szürkébbek és feketébbek. SimonaASL 178.

Ez rostálás, az gereblyézés, hogy a kenyérben bocskort talált! PP 425. Ha felkelés lesz, akkor Skrodskiékat is felrázzuk... Myk-PutS I 116. Ha nyáron perzselő a hőség — szúnyogfelhők. LKŽ V 82.

A nominativuszi mondat sokkal gyakrabban kapcsolódik másik mondathoz mellérendelő kötőszókkal: és, vagy, de, azonban, vagy pusztán intonációval és jelentéssel — kötőszók nélkül.

Egyik ajtó, másik: folyosó, udvar, ajtó — és máris az alvilág birodalmában vagyok. SruogDM 29. Ott a föld, igaz, valamivel rosszabb, de legalább több van belőle. Ráadásul legelő, erdő, és ha jóban vannak az úrral, tüzelőt is kapnak, meg kaszálhatnak maguknak rétet... Myk-PutS I 524.

Árnyas zug, susognak a levelek, csicseregnek a madárkák — mi kell még, mi kell még!.. GriCLG 153. Jól meg kell néznünk azt a helyet. Egy kő... a túloldalon egy domb... közöttük egy mélyedés. AvyžŽLŽ 315. Most olyan szép nálunk: süt a nap, minden kizöldült. VaičiūnD 246. E gondolat villant át az agyamon: apa. Beszélnem kell apával. MarcinkPKJ 14.

Az utóbbi, kötőszó nélküli mondatokban az összetett mondat tagmondataként szereplő nominativuszi mondat és a másik tagmondat között rendszerint hangsúlyos szünetet tartunk, megváltozik az intonáció; ezért a főnév nominativusa itt nem az egymás mellett álló mondat egyszerű alanya (vagy állítmánya), hanem új predikatív központ — a nominativuszi mondat főtagja. Jelentésüket tekintve az összetett mondat tagmondataiként álló nominativuszi mondatok nem különböznek az önállóktól, ezért jelentésükről együttesen is beszélhetünk.

123

A nominativusi mondatok felosztása funkciójuk és tartalmuk szerint

§ 7. Minden nominativusi mondatban egy tárgyat vagy jelenséget nevezünk meg, e mondatok funkciói, nyelvi rendeltetése azonban nem teljesen azonos: egyesek a tárgyat vagy jelenséget mint jelenleg létezőt (vagy legalábbis úgy képzeltet, illetve idéztet fel, mintha jelenleg létezne) állapítják meg, mások a tárgy vagy jelenség megjelenéséről, felbukkanásáról adnak hírt, rámutatnak vagy bemutatják azt, ismét mások pedig nemcsak megállapítják a tárgyat vagy jelenséget, hanem egyúttal annak érzelmi értékelését is kifejezik. A nominativusi mondat funkciója, nyelvi rendeltetése határozza meg az intonációját, s ezzel együtt tartalmának jellegét is. Mindez a nyelvi stílusból, a helyzetből és a kontextusból válik nyilvánvalóvá.

Funkciójuk és nyelvi rendeltetésük szerint a nominativusi mondatok három csoportját különböztethetjük meg: 1) egzisztenciális, vagyis a tárgy vagy jelenség létét megállapító, 2) kiemelt kommunikatív funkciójú és 3) érzelmi, vagyis értékelő mondatokat. Természetesen e csoportok között nincsenek éles határok. Emellett minden csoportban meglehetősen változatos tartalmú mondatok találhatók.

Minden nominativusi mondat elmondható kijelentő, kérdő vagy felkiáltó intonációval, de az egyik szemantikai-funkcionális csoport mondataira inkább az egyik, a másik csoport mondataira pedig egy másik modális és érzelmi árnyalat jellemző; például az úgynevezett értékelő nominativusi mondatok szinte mindig felkiáltóak (lásd § 16).

1. Egzisztenciális, vagyis a tárgy vagy jelenség létét megállapító mondatok

§ 8. A legközönségesebbek és legjellegzetesebbek az egzisztenciális, vagyis a tárgy vagy jelenség létét megállapító mondatok. Leírásokban vagy elbeszélésekben használatosak statikus, tömör kép vagy helyzet megfogalmazására. Az ilyen nominativusi mondatokra leggyakrabban nyugodt, kijelentő intonáció jellemző, jól érzékelhető szünetekkel, amelyek kiemelik őket a kontextusból. Az egzisztenciális mondatok felkiáltóak, olykor pedig kérdőek is lehetnek.

Tartalmuk jellege szerint az egzisztenciális nominativusi mondatok három csoportját különböztethetjük meg: a) természeti jelenségeket megállapító, b) tárgyakat megállapító, valamint c) képzeteket és emlékeket kifejező mondatokat.

a) A természeti jelenségeket megállapító mondatok többnyire az általános helyzetet, a körülményeket (különösen az időt) fejezik ki.

Ősz. A vár sáncán állunk, és messzire nézünk a tenger kék végtelenjébe. BalčAP 119. Mély éjszaka, én pedig még mindig virrasztok, várlak. SNėrP1 105. Este nyolc óra. A gép füttyentett — véget ért az aznapi munka. PaukštK 197. Aratás. Tikkasztó hőség gyötri az embereket és az állatokat. SimonASL 29. Tágas tavaszi égbolt! Virágoktól kacagnak a mezők! S átrepülünk a világ ablakán — szabad forgószelek gyermekei! SNėrP1 58. Olvadás. Fél lábnyi hó hullott, fehér és puha. MašiAMB 168. Teleülteti a fülkét, és áthajt velük az udvaron. Zaj, vidámság, Kampaitis pedig mosolyog és ugrándozik. DovPK 202.

124

A körülményeket vagy a helyzetet leíró mondatok többnyire a további elbeszélés bevezetőjeként szolgálnak, ezért rendszerint az elbeszélés elején fordulnak elő. Csak ritkán ékelődnek más mondatok közé, vagy hangzanak el mintegy következtetésként, az előzőek összefoglalásaként.

Elmúlt az az ősz. Tél. És már a következő tavasz is. CvR1 II 317. Szabadon bemész az ellenség várába, majd visszatérsz. Háborús idő van. A várat körülzárták. Jelented nekünk, hogy a vezér a várban van, miközben a vezér szabadon jár. GrūšHM 71. Aztán egyszer csak nevetni kezdett a nővérkével: reggel, még otthon, kukorékolt a kakas, mi ketten pedig féltem a halottaktól! BiIR I 172. Újabb széllökés süvített fel, a fákról víz csöpögött. És ismét csend, süket, nyugtalan erdei csend. BaltPV I 85. A kertből és a parkból, a szél fuvallataival különös füttyök, zizegések, üvöltések szállnak. Kellemetlen éjszaka. Myk-PutS I 149.

b) A tárgyakat megállapító nominativusi mondatokban ritkán neveznek meg egyetlen tárgyat; leggyakrabban egy ilyen mondatban több tárgyat sorolnak fel, vagy az egyes tárgyakat megállapító mondatok egész nominativusi mondatsort alkotnak. Az ilyen nominativusi mondatok különösen a drámai művek szerzői utasításaiban jellemzők, de egyéb leírásokban is előfordulnak. Többnyire ezek is a szövegkörnyezet vagy a helyzet elején állnak, de szükség esetén a szöveg közepébe is ékelődhetnek, illetve magyarázatként, valaminek az eredményeként vagy jellemzéseként hangozhatnak el a mondat végén.

Falu Joniškis és Žagarė között. Paugosék tanyája az utcától távol. SruogAD 51. Osztályterem. Reggel. Gyülekeznek a tanulók. BinkA 51. Csengő. Ebédidő. Most gyorsan az osztályra — etetni a gyerekeket. SimonNTP 24. Gyönyörű folyópart. Lejtők. A Venta. Fülemülék. Bíbicek. És napfény, napfény! TPrg II 112. Mikas csak akkor lovagol lassan, ha a gazda kíséri. A szakadékok mögött szabadjára engedi a kezét és a lábát is. Vágtatás. Porfelhő. Elrobog egy egész falu asszonyostul, jószágostul s így tovább. CvR1 I 105. Megcsörren a telefon. Rövid, pontos válasz, néhány szavas feljegyzés, gyakorlott kéz fordít egyet a kapcsolón... Mindez azt mutatja, hogy a berendezést már nem újoncok, hanem tapasztalt energetikusok veszik kézbe... T 1964 212. Később ismét megnyikordult az ajtó. Léptek. CvR1 I 119. Ideiglenesen elutazom. Ügyek. GricLG 224. Ebben a pillanatban bomba találja el a hidat. Fülsiketítő robbanás. DovPK 259. Igaz, csak Vilniust és a Kaunasig vezető utat láttam. Zöld mezők, patakok, a mezőknél is zöldebb erdők és alacsony dombok... VencIGD 246.

Az ilyen típusú nominativusi mondatok nemcsak állóképszerű látványok vagy helyzetek leírására szolgálnak, hanem egy hirtelen megjelenő vagy felismert tárgy megállapítására is.

Éppen az útra akart fordulni, de váratlanul meglátta a folyón keresztben kifeszített kötelet. Komp... AvyžŽLŽ 76. Alyzas kábultan nézte ezt a pénzt, mintha a szemének sem hinne. Aztán hirtelen köpött egyet. — Német vasdarabok. BaltPV I 245. — Tényleg, bácsi! — kiáltott fel meglepetten és örömmel

125

Petras. Myk-PutS I 55. Mekkora volt az örömöm, amikor hirtelen megláttam a félhomályban kirajzolódó erdei tisztást. Tisztás! Tisztás! BaltPV I 86. Vendégek Soka(i)čiųból!.. és ilyen váratlanul!.. MairRR II 26. Fél szemmel benézett a résen át — hát egy borjú! CvR I 125. Hát itt a liget, az árkádok, a pázsitok. LzPR VII 236. Valahonnan ismerős hang csendül fel Mastaitis mögött. Mastaitis megfordul. Lovasok! Gud-GuzB I 265.

Az ilyen nominativusi mondatoknak nincs világos kommunikatív funkciójuk: a beszélő mintegy magának mondja ki bennük a tényt. Felkiáltó intonációval rendszerint a hirtelen felismert tárgy fölötti csodálkozást vagy más érzelmi árnyalatot is kifejeznek (vö. § 10). Kérdő intonációval kimondva az ilyen nominativusi mondatok többnyire kételyt, bizonytalan állítást fejeznek ki arra vonatkozóan, hogy ez az a tárgy vagy jelenség-e, nem pedig egy másik.

— Koncentrációs tábor?! — úgy hátradőltünk a meglepetéstől. SruogDM 47. Babona? Legyen babona, legyen. SimonVK II 109. Az anyanyelv hangjai olyan szokatlanul csengtek a fülemben, és akkora vágyakozást ébresztettek bennem, hogy észre sem vettem, amikor áttörve a katonák csoportján, megállítottam a katonákat, és egyiküket könyökön ragadtam: — Litvánok? CvR III 256. Levél? Nekem? BinkA 119.

A tárgyat megállapító nominativusi mondatok sajátos típusaként, kérdő és csodálkozó árnyalattal, az előző mondat főnevének (névmásának vagy számnevének) megismételt alanyesete is előfordulhat.

...Nézd csak, látod, röpködnek a tündérek haja. — Ez azt jelenti, hogy derült idő lesz. Pókhálók? Honnan van belőlük ennyi? KrevAP 143. (Marytė)... És hol van anyuka? (Jonukas) Anyuka? Kiment az istállóba. BaltR II 22. — Munkára jelentkeznek a béresek is. — Béresek? Hová tegyem őket? VaižgRR II 119. — Mindjárt hazaérsz? — Én?.. Még nem egyhamar... VienR V 56.

Ha az ilyen mondatot csupán az előző mondat alanyának vagy névszói állítmányának egyszerű megismétléseként értelmeznénk, természetesen hiányos kéttagú mondat volna. Ezek az ismétlések azonban egy másik szereplő replikái, amelyekkel megnevezik azt a tárgyat, amelyet a korábban beszélő személy említett. A külön mondatként álló alanyeset elkülönültségét nemcsak a szünet és az intonáció mutatja, hanem az is, hogy ugyanarra a tárgyra (pókhálók, béresek, anyuka...) később névmások utalnak (belőlük, őket, ő...). A szövegkörnyezet akkor is teljesen érthető maradna, ha az elkülönült nominativusi mondatot elhagynánk.

Más eset, amikor ugyanaz a beszélő megismétli az előző mondat alanyának vagy állítmányának megfelelő alanyesetet (egy további tulajdonság kiemelése vagy más cél érdekében).

Valamikor, réges-régen istenek éltek ebben az erdőben. Különös istenek. SruogDM 18. A mező végében, éppen a barázda mellett nézem — egy kutya fekszik. Nagy, barna kutya. MašiAMB 42. Akkor pedig éjszaka volt. Sötét, hideg téli éjszaka! SimonOBT 7. És megyek a napfénybe én. Én? Mi? MiežŽ 112.

Ezek az alanyesetek egyértelmű predikatív kapcsolatban állnak az előző mondatok igéivel, ezért hiányos kéttagú mondatokat alkotnak, nem pedig nominativusi mondatokat.

126

c) A tárgy vagy jelenség létezését megállapítókon kívül olyan névszói mondatok is vannak, amelyek egy elképzelt vagy felidézett tárgy, illetve jelenség megnevezését fejezik ki; a megnevezés azonban úgy hangzik el, mintha a beszéd pillanatában maga a tárgy vagy jelenség állna a szemünk előtt.

A képeket vagy emlékeket kifejező névszói mondatokra gyakran a befejezetlen mondat intonációja jellemző (írásban ezt rendszerint három pont jelöli).

Az elképzelt tárgyat megnevező névszói mondat gyakran felkiáltó.

Kimža hazafelé menet zajt hallott a házában, és hirtelen eszébe jutott — szerencsejátékosok. ŽemR III 251. Elkomorult, és összeszorította a fogát. Skrodskis! — hasított belé a szörnyű gondolat. Myk-PutS I 116. (Viktoras) (átvette tőle a szobrocskát). Sas! Gyönyörű, csodálatos madár. VaičiūnD 296. Háború! Hát ez volna ugyanaz a háború, amelyről a könyvekben olvasott? AvyžŽLŽ 228. Anya... Ezt a szót hazánkban szeretettel és tisztelettel ejtik ki. Tsp. Petras már sok panaszt hallott az urak és a hatalom ellen. Íme, Dimša doktor. Hallgatja az ember, és ökölbe szorul a keze. És Mackevičius, Paberžė papja! Ő aztán csendben, az emberek között is, meg nyilvánosan, a prédikációiban is úgy szórja a szót, hogy félelmetes hallgatni. Myk-PutS I 64.

Domas felidézte legénykorának napjait. Estéli összejövetelek, rozsaratás, cséplési munkák... AvyžŽLŽ 200. Amint megalakult a litván hadosztály, bevonultam a hadseregbe. Hosszú kiképzési hónapok, aztán a front. Tűz és vér nyomai, sírok Orjol és Kurszk földjén. CvR III 269. A vitába mások is bekapcsolódtak, mind a birtok ellen támadtak, és a maguk sérelmeit sorolták: — És még mennyi mindenféle jót elvisznek! — A fuvarok!.. Az erdő!.. Utazások a városokba! A szállás!.. — A len, a gyapjú, a vaj, a sajt, a dió, a bogyók! Myk-PutS I 207—208. És már fel sem ismered: milyen gyorsan elhalványultak egyes képek. Némelyik elmosódott, mások pedig valamiért élesebbé váltak. A birtok... A felügyelő arculcsapása... A fehér út kígyóként kanyarog. AvyžŽLŽ 130. Ó, az ifjúság! Ki ne kergette volna el az álmát! MarcinkKP 49. Három év, három év... Žilaitienė sírva fakadt. Férje halála óta először. BaltVRA 79.

2) Kiemelt kommunikatív funkciójú névszói mondatok

§ 9. Az egzisztenciális mondatokhoz közel állnak azok a névszói mondatok, amelyekkel nem annyira azt állapítják meg, hogy egy tárgy vagy jelenség létezik, hanem inkább közlik, bejelentik, rámutatnak. Ezek kiemelt kommunikatív funkciójú mondatok: arra szolgálnak, hogy mások figyelmét valamire felhívják.

Tartalmuk jellege szerint a következő csoportokra oszthatók: a) közlő, illetve jelző, b) rámutató, valamint c) megnevezéseket és címeket kifejező mondatok.

127

a) A kijelentő nominális mondatok gyakran felkiáltó jellegűek, de lehetnek kérdő mondatok is.

— Hallottad? Sztrájk! — mondta, résnyire nyitva az ajtót a bátyja felé. VienR V 99. — Vilnius, uraim! Adják át a jegyeiket! — kiáltották a kalauzok. VaižgRR II 81. A fecskék észrevették a rablót, és siettek figyelmeztetni a sziget lakóit. A héja köré emelkedve elkezdtek előtte cikázni, és azt kiáltozták: „Tolvaj! Tolvaj!” MašiAMB 112. — Miért kiabálsz, fiacskám, ott fenn a fán? — Veszett kutya! — mondom. — Hol? — Hát ott, bácsi, annál az ároknál fekszik. MašiAMB 42. Barátaim! Egy métert se tovább. Veszély! T 1964 177. Tűz! Tűz! Varložiai lángokban állnak! ŽemR III 362. Vagy ha Adomėlis így kiáltott: — Hé, lányok, hozzátok a dézsát! — Na, most a mókusosat! Mind! — akkor a fiúk és a lányok ismét úgy vetették bele magukat a táncba, mintha már régóta várták volna ezt a szót. Myk-PutS I 370.

Az ilyen nominális mondatok néha sajátos jelzések vagy felszólítások (vö. Veszély! Mindenki!). Másfelől közel állhatnak a tárgyat megállapító mondatokhoz is (vö. § 8).

b) A rámutató nominális mondatok rendszerint a következő rámutató partikulaszavakkal kezdődnek: íme, lám, amott, ni, és gyakran felkiáltó jellegűek.

Íme, húsz lepecsételt cédula. Osszon szét mindenkinek egyet. BinkA 65. Itt a dohány, tessék. ŽemR I 24. Micsoda nagy fa! — mondta a boszorkány, a közelben álló fára mutatva. BalčAP 104. — Férfiak, nézzétek, ott vannak a mieink, a kaunasiak! — kiáltotta közülünk valaki. SruogDM 46. — Anyácskám, ő itt az én Kazelėm, ő itt az én asszonyom, Domicė. ValR 254.

Ezeket a nominális mondatokat leggyakrabban prepozicionálisan használjuk — azok előtt a mondatok előtt, amelyekhez jelentésük kapcsolja őket.

Néha a íme (íme, íme és...) partikula által bevezetett nominativusi mondat nem nevezi meg világosan a tárgyat vagy jelenséget, hanem csupán kiemeli, külön megemlíti.

Vagy íme, még egy példa. Négy évvel ezelőtt jelent meg R. Sirgė észt író „Föld és nép” című regénye... KorsLD 123. Íme, például Bernotas Ringelė. Hány embert csapott be élete során... KrėvŽ 17. Íme, még egy értelmetlen áldozat! És milyen áldozat! GrušHM 48.

A rámutató nominativusi mondatokhoz nagyon közel álló mondatok azok, amelyekkel valamit bemutatnak (ismertetnek).

Engedjék meg, hogy bemutatkozzam... A feleségem, a vendégek, a szomszédok... GričLG 228. Aztán a fejével az asztalnál ülőre intve így szólt: — Antanas Lukašiūnas, Zarasai járásának daliás férfija. Myk-PutS I 120. Senki sem válaszolt neki, erre odalépett hozzám, és bemutatkozott: — Zenonas vagyok... Ősszel tértem haza a hadseregből... MarcinkPKJ 120. A fiatalember Domas felé nyújtotta a tenyerét. — Ismerkedjünk meg. Ladyga tartalékos szakaszvezető. AvyžŽLŽ 217.

128

c) A közlő és rámutató nominativusi mondatokhoz kapcsolódnak az intézmények, vállalatok, utcák, városok stb. nominativusi formában megadott nevei, valamint könyvek, folyóiratok, újságrovatok stb. címei is⁸.

Elefántcsontbolt. A vidám eladó egy csontból készült emléktárgyat kínál nekem, miután a pultra tette. MiežŽP 220. Vaišvila elvtárs lelkesen mesélt egy gyárról, ahová eljuthatunk; a gyár neve sokak számára különösen furcsán hangzik. Madárgyár! T 1964 217. Ott állt egy vörös és zöld csíkosra festett pompás oszlop, rajta tábla, szabályos litván felirattal: Sakalynė Vidmantai Daržininkai. TPrg II 31. Kulturális cikkek osztálya. Itt nagy kereslet van a J. Janonis nevét viselő vállalat papírjára és termékeire. T 1964 228. Petras elmosolyodott: „Anykščiai ligete”. Nemegyszer olvasta ezt a „mesécskét” magának és Katrytėnek. Myk-PutS I 372. Elhaladva megálltunk a kirakatoknál: állami kereskedelem, kiadóvállalat. MontvR I 209.

3. Érzelmi, vagyis értékelő nominativusi mondatok

§ 10. Az említett nominativusi mondatok közül soknak lehet érzelmi árnyalata, különösen a felkiáltó mondatoknak (vö. §§ 8; 9). Vannak azonban olyan nominativusi mondatok, amelyek rendeltetése egyszerre egy tárgy vagy jelenség megállapítása, valamint a vele kapcsolatos csodálkozás és gyönyörködés kifejezése.

Az ilyen típusú nominativusi mondatok érzelmi töltetét — amely gyakran háttérbe szorítja magát a nominativusi funkciót — főként a sajátos felkiáltó hanglejtés, a nyomatékosító és érzelmi partikulumok (hogy micsoda...), illetve a hozzájuk közel álló jelentésű szókapcsolatok (micsoda, íme és, de még, nahát...), valamint a milyen, mi, ilyen névmások határozzák meg.

A múlt háború előtt a harkovi kormányzóságban voltam: — micsoda földek, milyen szélesek! CvR₁ II 217. Ez kutyaugatás, ez aztán ugatás!.. GricLG 139. Micsoda sírás, micsoda jajveszékelés — nehéz nem odamenni meghallgatni! Gs (LKŽ III 24). De még a sár is!.. A fene enné meg... KrėvRg 233. Nahát, micsoda közönség! Nahát, micsoda közönség! VaičiūnD 307. Micsoda disznó, micsoda malacok! Lp. Micsoda szépség! MiežŽP 144. Micsoda apró madaraitok vannak! JabIRR I 487. Majdnem az összes lakos összegyűlt, és körülvette a rókát... Micsoda vöröses szín! — Micsoda farok! — Micsoda puhaság! VaižgRR II 176.

Mindazonáltal az említett mondatok nominativusiak, mert magának a tárgynak vagy jelenségnek a létezését állapítják meg, a tárgyat vagy jelenséget egyszerűen megnevezik (jóllehet egyúttal érzelmi értékelést is kifejeznek). Hasonlítsuk össze ezeket a tisztán értékelő mondatokkal, amelyek értékelő jelentésű szavakból állnak.

⁸ A különféle névadó mondatokat — akárcsak a bemutató, közlő és képszerűen ábrázoló mondatokat — gyakran kizárják a nominativusi mondatok köréből, mert úgy vélik, hogy ezekben nincs létezést megállapító jelentés; vö. Грамматика русского языка, т. II, ч. II, р. 68—69.

9. Lietuvių kalbos gramatinė sandara

129

Mibe kötötted bele magad ott, az ördögbe is? Bárcsak legalább férfi lenne... Iszákos, csavargó, csaló... úgy fogsz kínlódni, mint a légy a savóban. ŽemR II 309. Dildė, hogy mennek a dolgok? Mester! BaltPV I 196. Koldusok koldusa... ó, lám csak, itt egy küldött. Gud-GuzKlt 47, Tolvajok! Varangyok! Pukkadj meg a mézeddel és a liszteddel együtt! VenclR III 157. — Férfi! — kiáltott fel hirtelen nevetve Poviliukas, mire mindenki megdöbbent. BaltPV I 302.

Ezekben a mondatokban a főnév nominativusa nem rendelkezik közvetlen nominativusi jelentéssel, hanem predikatív viszonyok révén kapcsolódik ahhoz, amiről korábban szó esett (vagy ami a helyzetből egyértelmű). Egyébként ezek azok a hiányos mondatok, amelyeket a legnehezebb elkülöníteni a nominativusiaktól⁹.

§ 11. Nem nominativusiak azok a kérdő mondatok sem, amelyek a koks, kas, kas per névmásból és egy másik nominativusból állnak. Bennük a kérdőszó névszói állítmány. (Vö. a korábban említett, ugyanezekkel a szavakkal kezdődő felkiáltó nominativusi mondatokat, lásd § 10.)

Milyen az idő? LKŽ VI 300. Ki ő, az a rendkívüli tehetségű író? — kezdünk érdeklődni. KorsLD 584.

§ 12. Modalitást kifejező szavak, üdvözlések, jókívánságok stb. is felvehetik a nominativusi mondatok alakját.

Azok a paradicsomok égetik a szememet. Szégyen. Mintha más kertjébe törtem volna be. AvyžŽLŽ 105. Volt egy falu — és nincs többé. Nem igaz! Ez a falu létezik. MarcinkKP 5. Pedig higgy nekem. Elintézem. Egy kommunista szava! AvyžŽLŽ 75. (Jaskūnas) Jó napot, néni. (Daubienė) Jó napot, galambocskám, jó napot. VaičiūnD 13. Jó éjszakát! — füttyentett Jonelis, és ellovagolt. ŽemR I 156.

Az ilyen mondatokból hiányzik az egyértelmű nominativusi funkció, ezért vagy hiányos mondatok, vagy mondatértékű elemek.

§ 13. A nominativusi mondatok igen tömören, sűrítetten fejezik ki a gondolatot, ezért használatuk jelentős mértékben a nyelvi stílustól függ. A létezést, képeket és emlékeket kifejező nominativusi mondatok főként a prózai művek elbeszélő és leíró nyelvére, valamint a drámai művek szerzői utasításaira jellemzők, az érzelmi és rámutató mondatok pedig inkább a párbeszédek és a költészet beszélt nyelvére. A publicisztikai és tudományos művek nyelvében valamivel gyakoribbak a különféle megnevezéseket és címeket kifejező nominativusi mondatok, míg a többi nominativusi mondat meglehetősen ritka.

§ 14. A nominativusi mondatok tehát az egytagú mondatok sajátos csoportját alkotják, amelyet a szubsztantív nominativusi kifejezés, a nominativusi funkció és a jellegzetes intonáció fog össze, ám korántsem homogén, és nem mindig különül el világosan a kéttagú (különösen a hiányos) mondatoktól vagy a mondatértékű elemektől.

⁹Nem meglepő, hogy az orosz nyelv hasonló példáit egyesek nominativusi mondatként elemzik; vö. E. M. Галкина—Федорук, К. В. Горшкова, Н. М. Шанский, min. veik., p. 129, В. П. Шутова, min. veik., p. 265.

130

NOMINATÍV MONDATOK

В. ЛАБУТИС

Összefoglalás

A nominativ mondatok fő jellemzői a következők:

1) A nominativ mondatoknak – más egyrészes mondatokhoz hasonlóan – egyetlen fő mondatrészük van, amely általában nem egyezik meg a kétrészes mondat alanyával vagy állítmányával, bár bizonyos esetekben az egyikre vagy a másikra emlékeztethet.

2) A nominativ mondat fő mondatrészének főnév (ritkábban számnév vagy névmás) alanyesetű alakjával való kifejezése különbözteti meg ezeket a mondatokat a hiányos kétrészes mondatoktól, amelyekben gyakran ugyanezen szófajok más esetei szerepelnek.

3) A nominativ mondat fő mondatrészére a nominativ funkció jellemző. Abban a mondatban, amely szintén alanyesetből áll, de közvetlenül egy másik mondat alanyához vagy állítmányához kapcsolódik, a nominativ funkció háttérbe szorul, és a mondat hiányos kétrészessé válik.

4) A nominativ mondat fő mondatrésze mellett állhatnak jelzők, olykor akár körülményhatározói vagy kiegészítő árnyalattal is, de itt mindig maga a tárgy vagy jelenség megnevezése a fontos, nem annak jellemzője vagy állapota. A kifejezett körülményhatározó vagy bővítmény a mondat nominativ funkciójának gyengülésére és kétrészessé alakulására utal.

5) A nominativ mondat tartalma a valósághoz viszonyul. A múlt vagy a jövő tényeit is valóságosként állítja a nominativ mondat.

Szerkezeti szempontból a nominativ mondatok lehetnek bővítetlenek vagy bővítettek. Leggyakrabban önálló mondatként szerepelnek, de összetett mondatok alkotórészei is lehetnek.

Funkciójuk és tartalmuk alapján a nominativ mondatok lehetnek: 1) egzisztenciálisak, amelyek egy tárgy (jelenség) létezését állítják; 2) kiemelt kommunikatív funkciójúak; és 3) érzelmi-értékelő jellegűek. Véleményünk szerint az első csoporthoz tartoznak azok a mondatok is, amelyekben alanyesetben képzeteket vagy emlékeket neveznek meg. A kiemelt kommunikatív funkciójú nominativ mondatok közé tartoznak a rámutató, közlő, valamint a különféle elnevezéseket (a szó szoros értelmében vett neveket) nominativ módon kifejező mondatok. Az érzelmi-értékelő nominativ mondatban az értékelés és ugyanannak a tárgynak a közvetlen megnevezése egyszerre jelenik meg, nem pedig egy korábban elhangzott dolog értékelése, vö. Na ir publika! Na ir publika! Vaičiūn D 307 (Micsoda népség! Micsoda népség!) és Kad bent būtų vyras... Girtuoklis, valkata, apgavikas... Žem R II 309 (Hát férfi ez... Részeges, csavargó, csaló...) Az utóbbi mondat hiányos.

Nem nominativ mondatok azok sem, amelyek üdvözlést, jókívánságot stb. fejeznek ki, jóllehet alakjukban hasonlítanak hozzájuk.

A nominativ mondatokban a gondolat sűrített, tömör formában jelenik meg. Használatuk nagymértékben a beszédstílustól függ.

9^*

131