LIETUVIŲ KALBOS GRAMATINĖ SANDARA LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA

A PREDIKATÍV JELZŐ MINT A MONDAT ÖNÁLLÓ RÉSZE

A. VALECKIENĖ

§ 1. A litván nyelvben meglehetősen gyakran használatosak az alábbi szerkezetű konstrukciók: a fiú nyugtalanul tért haza, a róka hátrafelé bújt elő, az apa fedetlen fővel állt, Marytė szomorúan érkezett, a nővér lihegve futott be, élve hozta azt az állatot, az ifjút elsőként húzták ki (a vízből) és így tovább. Vö.:

A gólya vidáman repült haza a többi szomszéddal. DonR 22. Bár a mester a szabóval még néhányszor hátrafelé próbálja elérni a vizet, nem sikerül nekik. CvMS 26. Ahogy a sün mondta, úgy is történt: a búza magától megőröltetett, finom kalácsokká sült, felkerült a szekerekre, és illatosan, melegen utazik a királyhoz. CvR V 48. Másnap nagyobb lakomát készített, és virágokkal feldíszítve forrón, egyenesen a kemencéből tálalta. BalčHP₁ 166. Egyszer felnyergelt állal tért haza. CvR VII 39. Grėtė már régóta olyan lányként ismert, aki kihúzza magát. SimonVK I 195.

E mondatok aláhúzott szerkezeteiben mindenütt önálló lexikai jelentésű igealak szerepel (hazarepült, megőröltetett, utazik, tálalta, hazatért, ismert), vagy ilyen igét tartalmazó igés szerkezet (próbálja elérni). Ezekhez az igékhez függő viszonyban különféle ragozott szavak kapcsolódnak (vidáman, hátrafelé, magától, illatosan, melegen, forrón), névutós szerkezet (felnyergelt állal), illetve hasonlító szerkezet (kihúzott lányként). Ezenkívül a megnevezett ragozott szavak és szerkezetek egyidejűleg az alany vagy a tárgy esetével is viszonyban állnak (gólya, mester a szabóval, búza, lakoma, ő, Grėtė). A kettős szintaktikai viszonyú szavak a kiemelt szerkezetekben megmutatják, milyen állapotban van az alany vagy a tárgy esetével kifejezett dolog az ige (illetve az igés szerkezet) cselekvésének végbemenetele során. Ezt a funkciót betölthetik olyan szavak is, amelyek lexikai jelentésük révén a dolog állapotát fejezik ki, valamint olyanok is, amelyeknek más szövegkörnyezetben nincs ilyen jelentésük.

Leggyakrabban a ragozott szavak alanyesete áll kettős szintaktikai viszonyban és fejez ki állapotot; ritkábban más esetek, illetve névutós vagy hasonlító szerkezetek.

1. Az önálló lexikai jelentésű igéhez simuló ragozott szófajú szó alanyesete a mondatban

7. Lietuvių kalbos gramatinė sandara

97

teljesen vagy részben egyeztetve van az alany alanyesetével, és megmondja, milyen állapotban van az ezzel az alanyesettel kifejezett dolog az igei cselekvés végbemenetele során. Például a A gólya vidáman repült haza mondat azt jelenti, hogy „a gólya hazarepült, és vidám volt, amikor hazarepült”.

Az alany alanyesete néha nincs kimondva a mondatban, de a szövegkörnyezetből érthető, például: Napközben mindig elküld, hogy fát hozzak be vagy valakit hívjak; mezítláb futkározom a havon. ŽemR IV 376. Itt az értendő, hogy „futok, és mezítláb vagyok, amikor futok”.

E funkcióban leggyakrabban a melléknév és a melléknévi igenév alanyesete szerepel, de névmás, számnév és főnév alanyesete is előfordulhat.

a) A melléknév alanyesete. Ezt a funkciót különféle lexikai jelentésű melléknevek tölthetik be. Itt meglehetősen gyakran állapotot kifejező melléknév szerepel (mezítláb, hason fekvő, gyalogos stb.).

Az öregebbek azt mesélik, hogy Deveika gyalog ment ki az erdőbe, hazafelé pedig kocsin jött. CvMS 11. A kancsal Vaičiulis segédje pedig gyakran részegen ment a malomba. VencIR III 15. Az árva kiscsibe egészségesen és épen tért haza. Az apa fedetlen fővel áll, én pedig látom, amint a hideg kék foltokat ír az arcára. CvR 129. BaltPV₁ 31.

b) A melléknévi igenév alanyesete. Rendszerint cselekvő múlt idejű és szenvedő múlt idejű melléknévi igeneveket használnak. Ezek többnyire igekötősek, és befejezett aspektusú jelentésük van. Ritkán szenvedő jelen idejű melléknévi igenév is betölti ezt a funkciót.

Amikor az árva lihegve, átmelegedve szaladgált, a hosszú nevű fiacska jóllakottan, felhizlalva aludt a napon. CvR V 128. A felesége messziről könnyes szemmel fogadta a férjét. CvR V 137. Az anya hozta étel érintetlenül állt az asztalkán. LzPR III 114. Mindannyian elégedetten utazunk haza. ŽemR IV 313. Džiugot keresik a bokrok mentén, az árkok mellett szimatolnak, vízbe dugják az orrukat, lövéseket adnak le a felhőkre, Džiugas pedig észrevétlenül, láthatatlanul áll a legidősebb német mögött, és ezüstgolyót tart a kezében. CvR V 58.

c) A számnév alanyesete. Leggyakrabban a első sorszámnevet használják, de más számnevek is betölthetik ezt a funkciót.

Levukas jóízűen felnevetett, és miközben krumplit mártogatott a sós lébe, határozottan kijelentette, hogy ő simogatja meg elsőként a borjút. BaltPV₁ 10. Harmadikként, alig vonszolva a lábát, lehajtott fejjel, rövid farkát lengetve jött a ló. CvR V 146.

d) A névmás alanyesete. Általában melléknévi névmásokat használnak, nagyon gyakran a minden, egy, maga névmást. (A többi névmásról lásd: § 5c.)

A róka megharagudott, és azt mondja: — Tedd le a farkad, és ülj le egészen, te szerencsétlen! A farkas teljesen összegömbölyödött, és kényelmesen leült. LTt 295. Hadd mossanak egyedül a munkásnők. SimonYK I 199. A mellkasát nyomó szavak maguktól, feltartóztathatatlanul törtek elő, vágyakozással és gyűlölettel.

98

CvR VIII 226. Azt gondolom magamban: ha már ilyen vagyok, és tetszem a művelt hölgynek, akkor még inkább tetszeni fogok neki csikorgó cipőben. CvR III 100.

e) A főnév alanyesetére vonatkozó példák.

Ő, ahogy apja mondta, bebújt a fülbe, megfordult, és nagyszerű katonaként jött ki. LTt 322. A fiú olyan szépen növekedett, jó legénnyé serdült. LTt 338. Nagy gond volt vele az ilyen órákban: leült, mint valami nyavalyás a forgácsos szántóföldön, a távolba nézett leeresztett kézzel, némán, mint a kő. CvR VIII 54. A nagy termetű nő, szürke posztókabátba öltözve és fekete kendőbe burkolózva, kilépett az udvarra, ahol egykor kisleányként nőtt fel és szaladgált. VenclR III 154.

2. A ragozható szófaj tárgyesete, ha önálló lexikai jelentésű igéhez kapcsolódik, a mondatban teljesen vagy részben egyeztetve van a tárgy tárgyesetével, és az alanyesethez hasonlóan a tárgyesetben kifejezett dolognak az igei cselekvés végbemenetele közbeni állapotáról szól. Például a Pástétomot küldött (az asztalra) forrón mondat azt fejezi ki, hogy „elküldte a pástétomot, és a pástétom forró volt, amikor elküldte”.

Ezt a funkciót leggyakrabban a melléknév és a melléknévi igenév tárgyesete tölti be, de más ragozható szófajok tárgyesete is előfordul.

a) Példák a melléknév tárgyesetére.

Matušėlė sírva... azt kéri, hogy engedjék otthon felnevelni a gyereket, legalább 11–12 éves koráig, aztán a nagyobbat beadja a majorba. ŽemR IV 369. Élve fogták el a rókát. JablRR I 614. Emlékszel, nagymama, hogy fiatalon hogyan látogattalak? VaičiūnD 15. — Várj csak, így aztán teljesen meztelenül fogja elvenni. VienR I 165.

b) A melléknévi igenév tárgyesete. Ezt a funkciót nemcsak a cselekvő múlt idejű befejezett és a szenvedő múlt, illetve jelen idejű melléknévi igenevek tárgyesete tölti be, hanem — az alanyesettől eltérően — a cselekvő jelen idejű melléknévi igeneveké is (gyakran a be- igekötővel).

Juozas beszélt, és már éppen a szobába futott volna, amikor meglátta Marytė-t az ajtóban állni, mosolyogva. LzPR III 36. Az is furcsa neki, hogy Vilius soha nem figyelt fel rá, amikor sírt. SimonVK I 358. Hogy megtartson téged, három napig ne adj enni. LTt 375. Az erdőben a fákat alacsonynak és zömöknek látta, a szelek és viharok által meg nem rendíthetőnek. DaukB₁ 52. Tarutuką-t Klangiai-ból elfogva vitték el. CvR VIII 206. Ember, hol fogadtalak be téged ilyen rongyosan? SruogAD 120.

c) Példák a számnév tárgyesetére.

A fiatalembert elsőként húzzák ki a vízből. SimonVK I 250. Amikor megérkezett, elsőként őt, Martynast vették észre. SimonVK I 317.

d) Példák a névmás tárgyesetére.

A gonosz család már teljesen felfalt engem. DonR 52. Ilyen palacsintát akár magában is lehet enni (zsír és tejföl nélkül). VIkv. Újra olyannak emlékszik a nagyapjára, amilyen még életében volt. SimonVK I 15. Azt mondta, hogy ilyen vagy, azt mondta, hogy olyan vagy. RD 70.

e) Példák a főnév tárgyesetére.

7*

99

Íme, itt a sarokban állt a „Sarkė”, a menyecske hozománya; még egy üszőt is odahajtottak bele. KrėvŠP₁ 190. Úgy látta magát ma is, mint diákot. CvR II 128. Az orvost ugyanazzal a csirkefogóval vitette haza hozzá. JablRR I 614.

3. A ragozható szófaj birtokos esete

leggyakrabban önálló lexikai jelentésű tagadó igéhez kapcsolódik, és a mondatban rendszerint egyezik a tárgy birtokos esetével. A fent említett alanyesethez és tárgyesethez hasonlóan a tárgy birtokos esetével kifejezett dolognak az igei cselekvés végbemenetele közbeni állapotát fejezi ki.

De egyikük sem küldött kérőket, egyetlen fiatal sem akadt, aki megszerette volna. SimonVK I 235. Sehol sem látni semmiféle elhagyott szerszámot, sem a házon semmiféle rongyot. ŽemR I 167. Martynas másmilyennek nem ismeri őt. SimonVK I 291.

Előfordulnak olyan mondatok, amelyekben a főnév és a névmás birtokos esete nem a tárgy birtokos esetével, hanem a tárgyesettel áll kapcsolatban. Ilyenkor a kapcsolatban álló szavak nem egyeztetettek.

Közelmúltunkba és távoli múltunkba egyaránt betekintve itt is, ott is ugyanolyan embereket látunk, mint mi magunk, vagy másképpen mondva: ott önmagunkat látjuk, csupán kissé más alakban. JablUŽ 7—8.

4. A ragozható szófaj részes esete

a mondatban egyezik a tárgy részes esetével, és az ezzel a részes esettel kifejezett dolognak az igei cselekvés végbemenetele közbeni állapotát fejezi ki.

Élve nyúzta meg a kecskét. Brž. Neki halottként felhúzták az órát, hogy járjon. Nj. A lányok nekem vágták be először mindkét szememet. ValPJ₂ 17. Miután így néhány évig együtt éltek, hármuknak megunták, hogy egy házban lakjanak. CvR V 38. Az apa sok év múltán egészen megöregedve, elaggottan tért haza, és megparancsolta a menyének, hogy maga utazzon el. CvR V 50.

5. A ragozott szófajok eszközhatározói alakja.

Ez a rag az önálló lexikai jelentésű ige mellett fordul elő, és az alanyesettel vagy a tárgyesettel áll kapcsolatban. A szóban forgó eszközhatározói alak nincs egyeztetve ezekkel az esetekkel, hanem az igei cselekvés végbemenetele idején megmondja az általuk kifejezett dolog állapotát. Ezt a funkciót a főnév függő szavakkal bővített eszközhatározói alakja tölti be.

Már egy üveg ott állt lecsupaszított nyakkal, kihúzott dugóval. LzPR III 48. A parasztgazdák komoly arccal mennek. SimonVK I 58. A fiatalasszony nyugtalan szívvel ébredt. CvR V 49. Monikának gyakran könnyes szemmel, feldagadt szemhéjjal találták Kaziukast. CvR VIII 53.

6. A ragozott szófajok helyhatározói alakja.

Ritka esetekben ebben a funkcióban megtalálható az önálló lexikai jelentésű ige mellett álló, az alanyesettel kapcsolatban lévő főnévi helyhatározói alak.

Monika a hőségben ébredt fel, nagy erőfeszítéssel szabadulva ki az álomból, és a férje keresésére indult. CvR VIII 94. Miután a kancát körbehajtotta

100

a tó körül, az ördög melegen, verejtékezve tért vissza az emberhez — egyetlen úszóban. LTt 344.

7. Az önálló lexikai jelentésű ige mellett álló elöljárós szerkezetek az alanyesettel vagy a tárgyesettel, illetve más tárgyi esetekkel állnak kapcsolatban, és az igei cselekvés végbemenetele idején megadják az ezekkel az esetekkel kifejezett dolog állapotát.

A gyermek élettelenül feküdt, arcából kikelve, fehéren, mint a pókháló szála. CvR VIII 171. Sokan a összecsapások után leszakadt kabátujjal, megsebesült lábbal távoztak. CvR VIII 39. Juras nem hagyta el őt a gyermekkel — öt gyerekkel sem fogja. CvR VIII 22. Vö. A fiúcska, meglátva a segítőt átfúrt szemöldökkel, megértette, hogy semmi jóra nem számíthat. VenclR III 16.

8. Az ebben a funkcióban használt hasonlító szerkezetek az önálló lexikai jelentésű igével és az alanyesettel vagy a tárgyesettel állnak kapcsolatban. A hasonlító szerkezetek ragozott szava (főnév, melléknév, melléknévi igenév stb.) esetben egyezik az említett alanyesettel vagy tárgyesettel, vagyis maga is alanyesetben vagy tárgyesetben áll.

Mintha mindig megújulva tért volna vissza a gyűlésről, hallva Sepaitis szónok szavát... SimonVK I 26. Kétszáz ember fekszik ott, mint a leperzselt legyek. SruogDM 42. S. Nėrist a Kaunasi Állami Színházban, a Népi Szejm ülésein találkoztam, vidáman és izgatottan, mintha újjászületett volna. VenclEV 148.

§ 2. A ragozott szavak és szerkezetek rendszerint az alábbi önálló lexikai jelentésű igékhez kapcsolódnak:

a) mozgást jelentő igékhez:

És a macska ment át elsőként a gödrön, nem esett bele. LTt 282. Gombát kell menni hozni, hiszen éhesen jönnek majd haza. LTt 322. Sült galamb senkinek sem repül magától a szájába. PP 221. És a napocska, újra eltávolodva tőlünk, halad, majd minket hátrahagyva gyorsan lenyugszik estefelé. DonR 63;

b) állapotot jelentő igékhez:

Džiugas napokon át borúsan ül. CvR V 54. A tarló megint nyíratlanul hever. BaltPV₁ 17;

c) olyan igék mellett, amelyek állapottal összefüggő cselekvést jelölnek, illetve foglalkozást:

Máskor, megint csak emlékszem, amikor apám valahonnan hazatért, még enni sem akart, csak szomorúan sóhajtozott. ŽemR IV 307. A tehenek csak ugrándoztak egész nap, nem ettek. Brž. És te mit csinálsz, egészséges vagy, erős vagy, még vadászol? Don R 115. Napokon át állatokat és madarakat fogott, és élve adta el őket. CvR V 62;

d) olyan igék mellett, amelyek az egyik állapotból a másikba való átmenetet, az állapot megváltozását jelölik:

Minden gyermek suhanva-suhanva a helyére ment, és mozdulatlanul állt meg, egy pisszenés nélkül. ŽemR IV 32. Martynas pedig leült a szekér ülésére, teljesen bekötözve

101

. SimonVK I 275. Meisteris észreveszi, hogy a magányos, sánta, gyakran szomorú madár az ablak közelében telepszik le, és öregember hangján nyög. CvMS 41. Az elsők között volt két fia, de mindketten kicsiként haltak meg. ŽemR IV 310;

e) beszédigék mellett:

— Nyugodj meg, többé nem fordul elő, majd meglátod! — mondta Simonaitienė meggyőződéssel. LzPR III 89. — Kérdezte az apám, kérdezte az anyám aggódva,... én pedig szégyelltem megszólalni. LzPR III 21. Miután körbejárta az egész házat, Paspartutas örömében dörzsölte a kezét, és ragyogó arccal magában beszélt. BalčAŽ 15. — Ideje volna már teát készíteni — jegyezte meg a nagynéni összevont szemöldökkel. LzPR III 41;

f) érzékelést jelentő igék mellett:

Láttam őt a művelődési ház színpadán, amint földijeivel litván néptáncokat táncolt, hallottam énekelni. T 1965 196. És megpillantottam a kislányomat, amint üldögélt. JablRR I 614. De Jonas maga is észrevette, hogy el vagyok keseredve. BaltPV I 53.

A kettős szintaktikai viszonyban álló szavak és szerkezetek különféle más igékhez is kapcsolódhatnak:

A ledér nő olyan nőnek tartotta azt, aki házasságon kívül hozott világra gyermeket. CvR VIII 10. Nem adja meg magát a hóhéroknak élve. VenclR III 500. — Na, ha megnyúznám, felismerném — dicsekszik Ėvė. SimonVK I 292.

Mindezek az önálló lexikai jelentésű igék állítmányként szerepelhetnek.

A ragozható szavak és szerkezetek összetett igealakokhoz és olyan igei szerkezetekhez is kapcsolódhatnak, amelyek alárendelt tagja főnévszó vagy a fent említett, önálló lexikai jelentésű igék valamelyik alakja (melléknévi igenév, főnévi igenév).

Részben Pempienė maga is hibás volt abban, hogy a falusiak félni és tartózkodni kezdtek tőle. Myk-PutS I 25. — Én — mondja — élve elástam őket (a pénzt). LTt 354. De egyetlen rohadt kétgarasos sem hullott ki belőle: a žemaitis szándékosan üresen akasztotta fel ezt (a fazekat). CvR V 67. A cövek mintha elernyedve maradt volna állva. SimonVK I 144. A rokonságában egyetlen jobbágya sem volt, most pedig az első veje jobbágyként akar betolakodni. ŽemR IV 412. Vilkienė anyának egyedül kell elmennie a gyűlésre. SimonVK I 299. Šalteikiai felé azt mondta, hogy gyalog fog menni, vagy egyáltalán nem megy. SimonVK I 275. Még ilyen fiatal, tegnap pedig azt mondta, hogy déltől estig egymaga nyolc szekér szénát hordott haza! LzPR III 46. Köztudott, hogy Európa északi (téli) és középső részét egy ideig teljes egészében jég borította. JablUŽ 13. Aki elindult megkeresni azokat a dolgokat, azt állította, hogy egyedül őt küldte ki az apja. DaukŽP 67.

A megadott mondatokban a pati, gyvas, tuščią szavak a buvo kalta, buvau užkavojęs, buvo pakabinęs igei szerkezetekhez, illetve összetett igealakokhoz kapcsolódnak; a lyg nutirpęs, mužikas, vienai szavak és szerkezetek pedig a paliko sto- igei szerkezethez kapcsolódnak

102

helyett, be akar hatolni, mennie kell; a pėsčia, vienas szavak a igés szerkezetekhez kapcsolódnak: pasisakė esanti, sakėsi parvežęs (ezekről lásd § 5 a); a visa, vienas szavak pedig az összetett igealakokhoz és az igés szerkezetekhez kapcsolódnak: yra buvusi apklausta, taręsis tesąs išsiųstas.

Az említett igés szerkezetek és összetett igealakok mindegyike önmagában is állítmányként szerepelhet minden mondatban.

A kettős szintaktikai viszonyokkal rendelkező ragozott szó olykor nem az igéhez, hanem valamilyen más, az ige funkcióját betölteni, vagyis állítmányként szerepelni képes szóhoz kapcsolódik.

Ó, ó, ó! Nehéz magának egyedül, és olyan hosszú — és olyan kellemetlen!..

LzPR III 37.

§ 3. Szintaxis-tankönyveinkben kevés példa található a vizsgált típusú szerkezetekre. Emellett különböző szintaktikai fejezetekben vannak elszórva, és eltérően tárgyalják őket.

Az önálló lexikai jelentésű igék alanyesetű névszóval alkotott kapcsolatait, például: vidáman hazarepült, összevontan állt, illatosan, melegen halad, állítmánynak tekintik. Az ilyen szerkezetű mondatokat rendszerint minden különösebb magyarázat nélkül az összetett állítmányok közé sorolják. Csupán azt említik, hogy az összetett állítmány kapcsolóeleme nemcsak a būti ige, hanem más igék alakjai is lehetnek¹. Az önálló lexikai jelentésű igék alanyesetű névszóval alkotott kapcsolatait, mellettük pedig példákat adva az eszközhatározós, elöljárószós és hasonlító szerkezetekre, részletesebben J. Balkevičius tárgyalta a „Dabartinės lietuvių kalbos sintaksė” című munkájában (Vilnius, 1963). Az vidáman érkezett típusú kapcsolatokat az állítmányok külön típusának tekinti. Ezeket a régi „összetett állítmány” terminussal nevezi meg, míg a vidám volt típusú kapcsolatokra az összetett névszói állítmány új megnevezést alkalmazza². J. Balkevičius szerint az első és a második állítmány közötti különbség az, hogy „az összetett állítmány (vidám volt) kapcsolóeleme olyan ige, amely lexikai jelentése révén nem fejez ki befejezett gondolatot a cselekvésről, ezért a mondatban csupán kisegítő modális funkciót tölt be, míg az összetett állítmány (vidáman érkezett) kapcsolóeleme olyan ige vagy igés szerkezet, amely nemcsak formailag, hanem tartalmilag is teljes egészében kifejezheti az igei állítmányt”³. J. Balkevičius helyesen mutat rá az általa összetettnek nevezett állítmány alkotóelemeinek a kifejezett jelenséghez való viszonyára is: az állítmány első tagja (az önálló lexikai jelentésű ige) azt mondja meg, mit tesz az alany, a második pedig az adott cselekvés idején az alanyra jellemző tulajdonságot emeli ki. J. Balkevičius azonban az igé-

¹ Žr. J. Žiugžda ir P. Gailiūnas, Lietuvių kalbos gramatika, II, Sintaksė, Kaunas, 1964, p. 17.

² Néhány orosz nyelvkutató szintén kétféle, ragozott szófajú állítmányt különböztet meg az orosz nyelvben: «составное сказуемое» (был богат), «сложное сказуемое» (пришел веселый) (lásd: А. Н. Гвоздев, Современный русский литературный язык, II, Москва, 1958, p. 59, 62; Н. М. Финкель, И. М. Баженов, Курс современного русского литературного языка, изд. 2-ое, Киев, 1965, p. 505, 507). Az elsőnek («составное сказуемое») J. Balkevičius által a litván nyelvben elkülönített összetett állítmány felel meg, a másodiknak («сложное сказуемое») pedig az összevont.

³ Žr. J. Balkevičius, Dabartinės lietuvių kalbos sintaksė, Vilnius, 1963, p. 120—121.

103

… amely az állítmányt – saját szavaival élve – „teljesen kifejezi”, mégsem tekinti önálló igei állítmánynak, csupán az állítmány kapcsolóelemének, a ragozott szót pedig névszói állítmányrésznek.

A tárgyragos szerkezeteket, például: a pástétomot forrón küldte el, a tyúkokat levágva találta, a gyermeket alva hagyta és így tovább, szintaxisaink kétféleképpen kezelik. Egyes esetekben ezekben a szerkezetekben az igét és a második tárgyragot viselő elemet tartalmazó kapcsolatot emelik ki, és ezt tekintik állítmánynak (pl. forrón küldte el), más esetekben pedig mindkét tárgyragos elemet összekapcsolják (pl. a pástétomot forrón), és összetett tárgyként kezelik.

J. Jablonskis grammatikájában az összetett tárgyat csak olyan kapcsolatok alkotják, amelyekben a második tárgyragos elem cselekvő igenévi alak (az ugyanilyen, határozói igenévi alakú kapcsolatok mellett), vö.: Nézem, nézem, s megláttam – a kisleányomat ülve, a kisfiamat ringatva, selyemkendőjét kötözve, aranygyűrűjét húzva. JablJR I 472—473.

Az összetett állítmányhoz sorolja azokat a példákat, amelyekben második tárgyragos elemként más ragozható szófaj szerepel, leggyakrabban melléknév, vö.: Egyenlővé tettél bennünket. Neveld fel őt (a gyermeket) ehhez hasonlóvá. És élve hozta el azt a vadállatot. (JablJR I 455).

J. Balkevičius szintaxisában az utóbbi típusú példák (amelyekben a második tárgyragos elem melléknév) az állítmány és az összetett tárgy mellett is előfordulnak, vö. az összetett állítmányra vonatkozó példái:

A lányok teljesen megrakták a szekeret. Bátran nevelt fel téged. (Te) neveld fel őt ehhez hasonlóvá. (Ő) élve fogta el a rókát. (119. o.);

összetett tárgy:

Mindannyian hozzászoktak, hogy egészségesen lássák őt. Brazys üresen találta a vevőnőt. (194. o.).

J. Balkevičius, amikor az említett mondatokban a melléknév tárgyragos alakját az egyik esetben az állítmány névszói részének, a másikban pedig tárgynak tekinti, az ige és a melléknév lexikai jelentése közötti viszonyra támaszkodik: a tárgyragos alakot akkor tekinti az állítmány névszói részének, ha az ezzel kifejezett állapot az igei cselekvés eredménye (pl.: teljesen megrakta a szekeret), és akkor tárgynak, ha a tárgyragos alak által kifejezett állapot nem függ az igei cselekvéstől (pl. hozzászoktak, hogy egészségesen lássák őt⁴.

Az ige és a ragozott szó lexikai jelentéseinek ilyen viszonya azonban nem változtatja meg e szavak szintaktikai kapcsolatait. Az első esetben a melléknév nem kapcsolódik szorosabban az igéhez, mint a másodikban. Mind az első, mind a második mondat elmondható a melléknév nélkül is, vö.: A lányok megrakták a szekeret. Mindannyian hozzászoktak, hogy lássák őt.

Másrészt ugyanez a kettős viszony a lexikai jelentések között az ige és a hozzá kapcsolódó ragozható szófaj alanyesetű alakja között is fennáll, például:

⁴ Vö. J. Balkevičius, i. m., 119. o.

104

a) a nominativusszal kifejezett dolog állapota nem függ az igei cselekvéstől:

Simonaitytienė szintén kedvetlenül hűtötte a csészét a tégla mellett. LzPR III 93. Marija a paraszt kunyhójában áll — büszkén, fiatalon és szépen. VenclR III 501. Gretė pedig savanyú képpel kelt fel, akár a rossz idő. SimonVK I 310. És a borjú egyedül kis kunyhót épített! LTt 289;

b) a nominativusszal kifejezett dolog állapota az igei cselekvés eredménye:

Kiugorva az útra (a róka) egészen elnyúlt. ŽemR IV 448. Az udvar tele lett odahajtott szekerekkel. SimonVK I 240. És amint a lidércek kutyája, miután felugrott a pallóra, szimatolni kezdte a nyomokat, a palló — egyet reccsent, és meredeken az égnek állt. CvR V 12. Másokra hagytak a következő évre: hadd nőjek nagyobbra, értsem jobban a tananyagot... ŽemR IV 314.

Az ige és a hozzá kapcsolódó nominativus lexikai jelentéseinek ilyen viszonyát azonban nem vesszük figyelembe a szintaktikai funkció meghatározásakor.

Meg kell jegyezni, hogy mind J. Jablonskis, mind J. Balkevičius, miután elkülönítették az összetett tárgyat, nem határolják el azt szigorúan az állítmánytól.

J. Jablonskis az összetett tárgyra hozott példái (Láttam a lánykát ülni stb.) után megjegyzi, hogy a valódi tárgy mégis az első accusativus (dukrelę), míg a második (besėdinčią) mintegy az állítmány (išoydau) része⁵.

J. Balkevičius a saját rendszere szerint a mondatrészek alkotóelemeit elkülönítve a második accusativust szintén az összetett tárgy predikatív összetevőjének tekinti⁶.

A szintaktikai jelenségekről elmondottak alapján, amelyekre nyelvtankönyveink felhívják a figyelmet, a következő következtetések vonhatók le. Ha az önálló lexikai jelentésű igék nominativusszal alkotott kapcsolatai szerkezetük alapján még a névszói-igei állítmányhoz sorolhatók, akkor a tárgy melletti úgynevezett kettős accusativus teljesen tisztázatlan. A kizárólag az ilyen típusú accusativusokra (ráadásul nem minden esetben) és a határozói igenévvel alkotott megfelelő szerkezetekre elkülönített összetett tárgy szintaxisunkban sem kellően körülírt, sem kellően megindokolt⁷. Az összetett tárgy és az állítmány viszonya szintén tisztázatlan marad. Végül az összetett tárgy és az állítmány nem foglalja magában az általunk felvetett szerkezeteket.

§ 4. Minden szó vagy szókapcsolat mondatbeli funkciója a többi szóhoz való viszonyától függ. A viszonyban álló szavak további szavakhoz is kapcsolódnak, így a mondat minden szava vagy szókapcsolata mintegy a teljes mondatszerkezet különálló láncszeme⁸. Az egyes szó és szókapcsolat szerepe,

⁵ Žr. J. Jablonskis, Rinktiniai raštai, I, Vilnius, 1957, p. 474.

⁶ Lásd J. Balkevičius, i. m., 193. o.

⁷ Mivel az összetett tárgy fogalma nem teljesen világos, terjedelme sem rögzült. Például J. Žiugžda és P. Gailiūnas nyelvtanában az összetett tárgyak között csak határozói igenévi szerkezetek találhatók.

⁸ В. М. Никитин, A mondatrészek tanulmányozásának elveiről, in: Tanácskozás Dél-Oroszország és az Észak-Kaukázus nyelvészei között a mondatrészek kérdéséről, Rosztovi Egyetem, 1959, 11. o.

105

amikor a mondatot predikatív nyelvi egységként alakítjuk ki, meghatározza annak helyét a mondat többi szava és kapcsolata között.

A kettős szintaktikai viszonyban álló szó, illetve szerkezet funkciójának meghatározásakor fontos megmutatni, hogy a mondat kialakításában milyen szerepet tölt be az önálló lexikai jelentésű ige, illetve az igei szerkezet: vagyis önmagában alkotja-e a mondat állítmányát, miközben a kettős szintaktikai kapcsolatban álló szó, illetve szerkezet a mondat másodlagos mondatrésze, vagy az ige, illetve az igei szerkezet csupán az állítmány kapcsolóeleme, a szóban forgó ragozható szó, illetve szerkezet pedig az állítmány névszói részeként épül be annak összetételébe.

A mondat fő mondatrészeinek azokat a szavakat és szerkezeteket tekintjük, amelyek az úgynevezett mondatpredikatív központot alkotják, vagyis azt a legkisebb szerkezeti egységet, amely önálló mondatként is előfordulhat. A mondat másodlagos részei csupán kiegészítik azt, amit a fő mondatrészek kifejeznek. A másodlagos mondatrészek elhagyásával a mondat predikatív egységként megmarad.

A vizsgált szerkezetekben az önálló lexikai jelentésű ige, illetve igei szerkezet önmagában vagy az alannyal együtt alkotja a mondat predikatív központját. Például a Gandras parlėkė linksmas mondatban a gandras parlėkė szerkezet önmagában is elegendő predikatív egység, amely önálló mondatként állhat. A linksmas melléknév itt mind a gandras, mind a parlėkė szóval kapcsolatban pontosítja, milyen volt a gólya abban az időben, amikor hazarepült. Azt, hogy a Gandras parlėkė linksmas mondatban a linksmas melléknév nem része a predikatív kapcsolatnak, hanem csak időbeli viszonyban áll a parlėkė igével, a litván nyelvben lehetséges mondatátalakítások mutatják (a mondatszerkezet megváltoztatása morfológiai alakok módosításával, miközben a mondat valamennyi lexémája – a segédszavak kivételével – és jelentése változatlan marad); vö.: Gandras parlėkė linksmas. Gandras parlėkė ir buvo linksmas. Gandras parlėkęs buvo linksmas. Gandras, kai parlėkė, buvo linksmas.

A Lapę parvežė gyvą mondatban a predikatív központot egyetlen ige, a parvežė alkotja. A gyvą melléknév itt szintén kiegészítő megjegyzést fűz arról, milyen volt a cselekvés tárgya (a róka), amikor visszahozták. A gyvą melléknév és a parvežė ige között ugyanolyan időbeli viszony áll fenn, mint a fentebb említett mondatban a linksmas melléknév és a parlėkė ige között; vö. még: Lapę parvežė gyvą. Lapę parvežė, ir ji buvo gyva. Kai lapę parvežė, ji buvo gyva. Lapė parvežta buvo gyva.

Ebből a szempontból a kettős szintaktikai viszonyban álló valamennyi ragozható szó és szerkezet nem tartozik bele a mondat predikatív kapcsolatának összetételébe, ezért a mondat másodlagos részeinek tekintendők. Sajátos szintaktikai viszonyaik és különleges jelentésük miatt ez a másodlagos mondatrész nem sorolható sem az attributív jelző, sem a tárgy, sem a határozók közé. Teljesen új mondatrészről van szó. Predikatív jelzőnek, vagyis állítmányi jelzőnek lehetne nevezni, mivel az állítmányi cselekvés végbemenetele idején a dologra jellemző állapotot fejez ki⁹.

⁹ A predikatív jelző és az attributív jelző viszonyáról lásd § 5c.

106

Új mondatrész elkülönítésekor mindenekelőtt szintaktikai elvekből indulunk ki.

A. I. Smirnickij két fő kritériumot jelöl meg a mondatrészek elkülönítésére:

1) a mondatrészek közötti kapcsolatok foka és jellege, valamint

2) az adott mondatrésszel kifejezett viszonyok tartalma (hogy dologról, tulajdonságról stb. van-e szó)¹⁰.

Más kutatók is rámutatnak, hogy a mondatrész meghatározásakor első helyen a szavak vagy szerkezetek szintaktikai viszonyait kell figyelembe venni, ezt követően pedig a morfológiai (szóalakbeli) és lexikai-szemantikai jegyeket¹¹.

Az általunk új mondatrészként javasolt predikatív jelző jellegzetes jegyei megfelelnek a mondatrésszel szemben támasztott követelményeknek: 1) a predikatív jelző sajátos (kettős) szintaktikai viszonyban áll a mondat más részeivel, 2) a kapcsolódó szavakból eredő sajátos szemantikai funkciója van, és 3) meghatározott kifejezési formákkal rendelkezik.

A predikatív jelzőre emellett a mondatban elfoglalt meghatározott szórend is jellemző. A vizsgált szerkezetekben nagyon gyakran először az alany vagy a tárgy áll, utána az állítmány, majd azt követi a predikatív jelző.

A mostoha nagyon irigyelte Elenytė vagyonát, és megparancsolta apjának, hogy vigye ki az erdőbe a saját lányát is: azt hitte, hogy ő is gazdagon fog hazatérni. LTt 311. A légy olyan kiszívottan érkezett vissza, hogy légynek is nehéz volt nevezni. CvR V 146. Ezt a pulykát egészben vagy feldarabolva sütjük meg? JablRR I 614.

A litván nyelvben azonban a szórend általában nincs szigorúan meghatározva. A predikatív jelzők gyakran az állítmány előtt is állnak, az alany vagy a tárgy után.

Végül Jarmala törte meg elsőként a türelmet. CvR VIII 189. Az elsőként elköltözők két fia voltak, de mindketten kisgyermekként meghaltak. ŽemR IV 310. Te, nap, a dolgozó embert élve sütöd meg, a lustát pedig kényezteted. CvR V 122. — Talán ezért dobtak ki téged a zsandárok a kapun át, kalászolóként? SimonVK I 60.

Predikatív jelzők más mondatrészi helyzetekben is előfordulnak.

— Egyedül végzed majd, gyermekem. BaltPV, 77. Vidáman kelt fel a mosónő, és elvitte a szalagokat a grófnak. CvR V 151. Az a halacska egyszer csak megszólalt, azt mondja: Jánoskám, engedj el engem élve. Alv. És élve vitte a királyhoz azt az állatot. JablRR I 614.

A predikatív jelző mint külön mondatrész nem újdonság más nyelvek nyelvtanaiban. Például a nyelvünkhöz közelebb álló nyelvek közül a lettben (dubultloceklis)¹², a lengyelben (przy-

¹⁰ Žr. А. И. Смирницкий, Синтаксис английского языка, Москва, 1957, p. 172.

¹¹ Žr. B. M. Никитин, min. veik., p. 10; V. Sirtautas, Pagrindinių sakinio dalių sintaksiniai santykiai, Šiaulių K. Preikšo v. Pedagoginis institutas, Destytojų mokslinė-metodinė konferencija, Pranešimų tezės, Šiauliai, 1965, p. 29.

¹² Mūsdienu Latviešu literārās valodas gramatika, II, Sintakse, Rīgā, 1962, p. 373.

107

dawka okolicznikowa)¹³, a cseh (doplněk, predikativní determinant)¹⁴ és a német (prädikatives Attribut)¹⁵ nyelv nyelvtanaiban különböztetik meg. Az orosz nyelv kutatásában szintén felmerül a predikatív jelző elkülönítésének kérdése¹⁶.

A predikatív jelzős szerkezetek igen régiek. Jellemzőek az ókori görögre és latinra, valamint az óegyházi szláv nyelvre¹⁷.

§ 5. Nyíltan meg kell mondani, hogy amikor a litván nyelvben elkülönítjük a predikatív jelzőt, bizonyos nehézségekkel is szembesülünk. Ezért itt megkíséreljük érinteni a predikatív jelző és az állítmány, a predikatív jelző és a határozók, valamint a predikatív és az attribútív jelző közötti átmeneti eseteket.

a) A predikatív jelző viszonya az állítmányhoz

A predikatív jelző azokban az esetekben közelít az állítmányhoz, amikor egy adott ige lexikai jelentése a mondatban annyira elhalványul, hogy az ige önmagában már nem töltheti be az állítmány szerepét. Például a kettős szintaktikai kapcsolattal összefüggő szavak és szerkezetek rendszerint az állítmány részét alkotják, és nem külön mondatrészek, amikor a tapti, darytis, pasidaryti, rodytis, pasirodyti, atrodyti, rasti, likti, palikti, pasilikti, jaustis, pasijusti stb. igékhez kapcsolódnak, amelyek ebben a szövegkörnyezetben a būti igéhez hasonló jelentéssel bírnak.

— Nem tudnál nekem olyan szövetet szőni, hogy ha abból készült ruhát veszek fel, láthatatlanná, megtalálhatatlanná váljak? CvR V 56. És Vaičiulis napról napra gazdagabb lett. A föld hamuvá lett. A ház pedig mindenütt egészen megroggyantnak látszott. És rögtön olyan jónak, szeretetre méltónak tűnt fel neki. A nap a ködön át nagy aranypénznek látszott. Cibikė szomorú, bánatos lett, lefogyott. Eželis levette tüskés bundáját, a kemence mögé dugta, és fiatal, magas, szép ifjú maradt. Egyikhez sem megyek feleségül, inkább vénlánynak maradok. Így a mezők mindenütt gyászosak maradtak számunkra. Kupėje mindannyian otthon érzik magukat. CvR V 48. SimonVK I 216. DonR 64. VencIR

¹³ St. Szober, Gramatyka języka polskiego, wyd. IV, Warszawa, 1957, p. 316.

¹⁴ Vö. P. Mrazek, Az állítmány és osztályozásának problémája, „Sbornik prací Filosofické Fakulty Brněnské University“ 7. évf. (A)C. 6, Brno, 1958, 16—17. o.; A. B. Исаченко, A rövid és teljes melléknevek transzformációs elemzése, in: Tanulmányok a strukturális tipológiáról, Moszkva, 1963, 88. o.

¹⁵ H. Paul, Deutsche Grammatik, III, Halle (Saale), 1956, p. 15.

¹⁶ Zr. H. M. Александров, Проблема второстепенных членов предложения в русском языке, «Ученые записки Ленинградского Гос. пед. института им. А. И. Герцена», т. 236, Ленинград, 1963, p. 369—371.

¹⁷ A litván nyelv vizsgált típusába tartozó példák mellett a megfelelő görög, latin és óegyházi szláv nyelvi példákat lásd K. Brugman, Die Syntax des einfachen Satzes im Indogermanischen, Berlin und Leipzig, 1925, p. 93; A. A. Потебня, Из записок по русской грамматике, т. I—II, Москва, 1958, p. 176—177, 295 t. t.

108

III 52. Hirtelen úgy érezte, hogy kiszorították a sajátjai közül.

SimonVK I 29.

Más szövegkörnyezetben azonban ugyanezek az igék megőrizhetik önálló jelentésüket, és maguk is betölthetik az állítmány szerepét. Vö.: A téren egyetlen álló ember sem maradt (ŽemR IV 360), ahol a stačio nem része az állítmánynak, hanem predikatív jelző.

Bizonyos szövegkörnyezetben azok az igék sem teljesen önállóak, amelyek tárgyesetet vagy eszközhatározói esetet vonzanak, például: rasti, daryti, padaryti, turėti, laikyti. Jelentésük azonban nem közelít a būti ige jelentéséhez, és nem válnak kopulává. A hozzájuk kapcsolódó tárgyesetű és eszközhatározói esetű alakok predikatív jelzőnek tekinthetők, noha igen közel állnak az állítmány névszói részéhez.

A kecske hazatérve nyitva találta az ajtót. LTt 287. A nagy orr ünnepélyessé teszi az arcot. SimonVK I 314. Egyenlővé tettél minket. JabIRR I 455. Szép is volt a kecske: nagy, lassú szemei, hegyes szakálla, rózsaszínű orrlyukai és borsófehér fogai voltak. ŽemR IV 460. — Ó, mondd csak, ember, hármunk közül melyikünkre van a legnagyobb szükséged, kit tartanál elsőnek, és ültetnél magad jobbjára az asztalnál? CvR V 123.

A litván nyelvben az önálló lexikai jelentésű igék és igenevek ilyen kapcsolatai is használatosak, vö.:

Azt állítja, hogy nem vette el, nem tudja (=azt állítja, hogy nem vette el, nem tudja). DaukŽP 23. Azzal fenyegetőzik, hogy eladja (=azzal fenyegetőzik, hogy eladja) a gazdaságot. SimonVK I 167. — Nem hagyjátok abba az üvöltést! (=nem hagyjátok abba az üvöltést). KrėvŠP₁ 111. Plonis abbahagyta az ivást és a dohányzást (=abbahagyta az ivást és a dohányzást). SimonVK I 189.

E mondatokban az igenév nemcsak az önálló lexikai jelentésű igével, hanem az alanyesetű alannyal is kapcsolatban áll, akárcsak a fent vizsgált mondatokban, például: Az apa fáradtan tért haza. Az igenévnek azonban más a viszonya az igéhez az Az apa fáradtan tért haza mondatban, mint az Azt állítja, hogy nem vette el mondatban. Az első mondatban az apa hazatért kifejezés egy dolog cselekvését jelenti, az apa fáradt pedig a dolog tulajdonságát, illetve annak állapotát a megnevezett cselekvés idején (a predikatív jelző jelentése). A második mondatban mind az ő védekezik, mind az ő nem vette el egy dolog cselekvését fejezi ki. A nem vette el igenévnek itt nincs a predikatív jelzőre jellemző állapotjelentése. Ezért ezekben az esetekben az igeneveket meg kell különböztetni a predikatív jelzőktől, és az állítmány részeinek kell tekinteni.

A kettős szintaktikai viszonyú szavak akkor is az állítmány részét alkotják, amikor segédigék összetett alakjaihoz vagy olyan igei szerkezetekhez kapcsolódnak, amelyek függő tagja (igenév, főnévi igenév) lexikailag nem önálló jelentésű.

Ők pedig ekkorra már nélkülözhetetlenné váltak az építkezésnél. VaižgRR I 297. Lankutis tisztességesebbnek bizonyult. SimonVK I 165. De ha az apa ezt mondta, elégedettnek kell lenni. DaukŽP 39. Akár egész életemre koldus maradhatok. LTt 344. De a Farkas megköszönte, és azt mondta, hogy ő is kocsin érkezett. SimonVK I 287.

109

b) A predikatív jelző viszonya a körülményekhez

A körülményekkel szorosan összefüggnek azok a predikatív jelzők, amelyekben a melléknévi igenév alanyesete szerepel. Az alany alanyesetével egyeztetve, és az állítmányi szerepű ige, illetve igei szerkezet mellé kapcsolódva, múlt idejű cselekvő és szenvedő, valamint jelen idejű szenvedő melléknévi igenevek használatosak¹⁸. Ezeknek azonban nem mindig predikatív jelző a jelentésük.

A múlt idejű cselekvő és szenvedő melléknévi igenevek az alany alanyesetével egyeztetve gyakran másként viszonyulnak az állítmányi szerepű igéhez és igei szerkezethez, nevezetesen: az állítmány által kifejezett fő cselekvéssel egyidejűtlen, rendszerint annál korábbi mellékcselekvést fejeznek ki. Az ilyen igenévi használati eseteket nem predikatív jelzőnek, hanem körülménynek kell tekinteni¹⁹.

A visszatért róka messziről felállt a hegyen, és azt mondja a farkasnak. LTt 292. A nagyapa, miután felmelegedett, vidáman felnevetett. ŽemR IV 450. Martynaitytė felemelte, majd a sarokba állította a seprűt. SimonVK I 276. A király rögtön elküldi Jonist, hogy elfogva hozza vissza azt a vízi leányt. DaukŽP 60.

A Vilko Martynas megszólítva elpirul, mint egy lány. SimonVK I 121. A kígyó elengedve beszélni kezdett. DaukŽP 11. Reggel, amikor felébresztették, felugrott, és sietve kihajtotta a libuskákat. ŽemR IV 439.

Az említett melléknévi igenevek azokban az esetekben tekintendők predikatív jelzőnek, amikor az általuk kifejezett dologállapot időben egybeesik az állítmány által kifejezett cselekvéssel.

— Az a Tautrimikė igazi majom, mondja felháborodottan Gervinienė. SimonVK I 265. A viharok és szélvészek sodorta ágak egymásra fonódva feküdtek. DaukB 27.

Néha olyan szövegkörnyezetek is előfordulnak, amelyekben e melléknévi igenevek állapotjelentése egyúttal mellékcselekvés-jelentésárnyalattal társul, és ilyenkor nehéz megállapítani, hogy predikatív jelzőről vagy körülményről van-e szó.

A nyuszi összekuporodva fekszik az út mentén. ŽemR IV 426. Az udvari füvön Evikė guggolva eteti a csipogó kislibákat. SimonVK I 292. A ló elkezdte oldalra dobálni a hátát, felbosszantva vágtatott el a szántóföldekre. CvR VIII 213.

Az ilyen átmeneti esetek azonban nem cáfolják a múlt idejű cselekvő és szenvedő melléknévi igenevek kettős mondattani funkcióját, amely az egymással viszonyban álló szavakból fakadó jelentéskülönbségeken alapul.

¹⁸ Az alany alanyesetével egyeztetett melléknévi igenevek jelentésének és használatának elemzését (mondattani funkciójuk tárgyalása nélkül) lásd: V. Ambrazas, Lietuvių kalbos dalyvių atributyvinė-predikatyvinė vartosena, kn.: Lietuvių kalbos morfologinė sandara ir jos raida, Vilnius, 1964, p. 47—79.

¹⁹ Ide illenék az „alárendelt vagy másodlagos állítmány” kifejezés is (vö.: Совещание языковедов юга России и северного Кавказа по вопросу о членах предложения, p. 20), de ez a kifejezés nem került be a litván nyelvtanokba.

110

A jelen idejű szenvedő igenevek alanya, kettős szintaktikai kapcsolatokkal összekötve, nem a befejezett idejű igenevekhez hasonlóan korábban, hanem a fő cselekvéssel egy időben végbemenő cselekvést jelent²⁰. Ezekben az esetekben azonban szinte mindig nem állapotot, hanem inkább másodlagos cselekvést fejeznek ki, ezért határozónak tekintendők.

Hiszen megmondtam Szent Péternek, hogy ne engedjen be téged, mert a j a v a s o l t a k (=amikor javasoltak) n e m a k a r t á l a mennybe. DaukŽP 94. Ő is találkozott a kályhával, a tehénnel, az almafával és a hársfával, de senkinek s e g í t s é g é t k é r v e (=amikor segítségét kérték) n e m s e g í t e t t. LTt 336. A z ö r e g e t n e m k é r v e (=bár nem is kérték) l e ü l t az ablak melletti padra. LzPR III 93.

Ritka esetekben a jelen idejű szenvedő igenevek alanya kifejezettebb állapotjelentést hordozhat, és predikatív jelzőnek tekinthető (vö. § 1, 1 b).

A mondatban a határozói igenév is kettős szintaktikai kapcsolatban áll a mondat más részeivel. Mivel csak alanyesete van, az alany alanyesetével együtt használatos²¹, és a jelen idejű szenvedő igenevekhez hasonlóan a fő cselekvéssel időben egybeeső másodlagos cselekvést fejez ki. A határozói igenévnek a mai irodalmi nyelvben nincs meg a predikatív jelzőre jellemző állapotjelentése, amely a fent említett ragozható szavak sajátja, ezért mindig határozónak tekintendő.

Juras elszaladt a kerítéstől, hogy megnézze, hogyan csépel a n n y i r a s í r ó a s s z o n y (=sírva csépel) a gonoszt. CvR VIII 36. Jurgis M a r t y n a i t i s a szekerénél áll a piacon, a sertéspiacon, és u n a l m á b a n r á g (=unatkozik és rágcsál) egy szalmaszálat. SimonVK I 285.

A régebbi szövegekben, például K. Donelaitis írásaiban, előfordul a határozói igenevek olyan használata, amelyben jelentésük közel áll a predikatív jelzőéhez, vagyis a másodlagos cselekvés jelentése mellett az állapot- vagy tulajdonságjelentés is meglehetősen kifejezett²².

Mert Isten nem ígérte, hogy munka nélkül eltart minket, s a h e n y é l v e folyton, s z u n y ó k á l v a a világon h a s z o n t a l a n. DonR 34. Így aztán sokszor, n y á l a z v a, a n y e l v e a forró pofából, mint a szurok, l ó g a fáklyákra. DonR 36.

A körülményjelentés árnyalata jellemzi a kettős szintaktikai kapcsolattal összekötött olyan mellékneveket, mint a hanyatt fekvő, mezítlábas, hasra fekvő stb., amelyek lexikai jelentésük szerint egy dolog állapotát fejezik ki, ugyanakkor mintha a cselekvés jellegét, módját is jelentenék (a módhatározókhoz hasonlóan).

²⁰ Vö. V. A m b r a z a s, i. m., 61. o.

²¹ A nyelvjárásokban a határozói igenevek más esetei is előfordulnak, például a részes eset, amely egyeztetés révén a tárgy részes esetéhez kapcsolódik, és az állítmányhoz simul: Ez az a fiú, hét év szolgálat után hazafelé tartva, amikor éppen ment, találkozott vele (Dubičiai, Varėna járás).

²²K. Donelaitis írásaiban előforduló valamennyi határozói igenevet (a körülményjelentés árnyalatával bírókat is), kizárólag kettős szintaktikai kapcsolataik alapján, predikatív jelzőnek (przydawka okolicznikowa) tekinti T. Buchienė (lásd T. B u c h, Użycie participiów w utworach Ch. Donelajtisa, „Biuletyn Polskiego Towarzystwa językoznawczego“, 21, Wrocław, Warszawa, Kraków, 1962, 151., 159. o.).

111

Hogy továbbmész boronálni, a boronát a magasabb földekre fordítod. Vb. Nyáron gyakran gyalog is mentünk. ŽemR IV 299. Amint pedig a kislibák kialudták magukat, fejest ugrottak a vízbe pancsolni. SimonVK I 296. A földesúr lovasa megérkezett. Aki egyszer megízlelte Montvila pálinkáját, az keresztben sem néz majd Rupkuséra. LzPR III 102.

A körülményhatározói jelentésárnyalat a -inas képzőjű igei melléknevekre is jellemző; lexikai jelentésükben megőrizték a melléknévi igenevekre jellemző, másodlagos cselekvést kifejező jelentésárnyalatot.

Megy (az úr) vidáman haza, kancáját vezetve, fazekat, kést és övet cipelve. LTt 381. És lám, mi... mindig futva végezzük a munkát. DonR 42.

E melléknevek körülményhatározói jelentésárnyalata azonban kizárólag lexikai jelentésükből ered, nem pedig a mondat más mondatrészeivel való kapcsolatukból. Ezért ezeket – más olyan melléknevekhez hasonlóan, amelyek a mondatban kettős szintaktikai viszonyban állnak, és az állítmányi cselekvés folyamán fennálló állapotot fejeznek ki (jóllehet körülményhatározói jelentésárnyalattal) – nem körülményhatározóknak²³, hanem predikatív jelzőknek kell tekinteni.

Bizonyos szövegkörnyezetben a predikatív jelzők közel kerülnek a körülményhatározókhoz; ilyen predikatív jelzőt az eszközhatározói eset, egy hasonlító szerkezet vagy egy elöljárós szerkezet alkothat. Esetük és szerkezetük funkciójának elkülönítésében segíthet az alany alanyesetével való kapcsolatuk. Egyes esetekben az állítmányi szerepű igéhez kapcsolódó elöljárós és hasonlító szerkezetek, illetve az eszközhatározói eset nem kapcsolódik az alany alanyesetéhez, és nem az alany állapotát fejezi ki, hanem csak azt jelöli, miként zajlik az állítmányi cselekvés. Ilyenkor körülményhatározóknak tekintendők. Más esetekben a megadott szerkezetek és az eszközhatározói eset a mondatban nemcsak az állítmányi igéhez, hanem az alany alanyesetéhez is kapcsolhatók. Ezek a szerkezetek és az eszközhatározói eset a dolog állapotát mutatják, és predikatív jelzőknek tekintendők. Vö.:

a) a predikatív jelzőhöz közelebb állók:

Ilyenkor, az ilyen civakodások után, Jono dallamaitól elkábulva, apám keserű szájízzel távozik. CvMS 76. Ó, mennyi munka lesz, míg behordom a színekbe mindazt, ami még a padláson vagy a csűrben hever, kéve nélkül. DonR 32. Alighogy virradt, az ember kiment a folyópartra, egy egész kosár halat fogott, az erdőbe betérve egy egész kosárra való bogyót szedett... és este visszatért a kerekes méhesbe. CvR V 53.

b) a körülményhatározóhoz közelebb állók:

Džiugas üres kézzel tért haza, miután egész napi munkáját a németecskének adta. CvR V 54. Kitekerem a nyakát a sajátomnak, csak ló nélkül térjen haza. KrėvŠP 38. Juozas forgószélként rontott be a konyhába. LzPR III 36.

²³J. Balkevičius is, kiemelve e melléknevek körülményhatározói jelentésárnyalatát, nem tekinti őket körülményhatározóknak; lásd a hivatkozott művét, 123. o.

112

Mindazonáltal mindig maradnak itt olyan átmeneti esetek, amikor bizonyos fokú szubjektivitás nélkül nehéz meghatározni az elöljárószós szerkezetek, az összehasonlító szerkezetek vagy az instrumentális eset funkcióját, vö.:

A föld hó nélkül fagyott meg. CvR VIII 208. Menj az istállóba, dobj valami szénát a juhoknak, egész reggel úgy bégetnek, mintha megőrültek volna. BaltPV₁ 52. Dreyfus mindig fekete öltönyben jön a templomba. SimonVK I 59.

c) A predikatív jelző viszonya az alanyhoz és az attributív jelzőhöz.

A melléknévi névmásoknak mindegyik, egyik sem, egyik… a másik stb., valamint a főnévi névmásoknak valaki, senki funkciója nem egyértelmű, amikor egy önálló lexikai jelentésű igéhez kapcsolódva az alany nominativusával csak nemben és esetben egyeztetődnek, számban azonban nem: a névmások egyes számú nominativusi alakban állnak (bár némelyikük számban ragozható), a főnevek pedig többes számú nominativusban.

A munkások mindegyike ismeri a saját munkáját. ŽemR II 160. A libaárus asszonyok pedig mind örültek, valahányszor feléje fordult hosszú orrával. BalčHP₁ 162. No hát, fogjuk meg már mindegyikünk a maga ökrét. DonR 34. Egyikünk sem hitte, hogy a beteg meghal. Grž. Úgy látszik, az asszonyoknak valami nyomta a lelkiismeretét, mert amikor bementek, egyikük sem mert a beteghez lépni. LzPR I 278. A férfiak Ádámot egyikük a hátánál, másikuk a lábánál fogta meg. VencIR III 117. Mostanában mi is kezdünk néhányan kételkedni. JablRR I 224. Mi ezt egyikünk sem tudjuk. JablRR I 223.

J. Jablonskis már rámutatott arra, hogy az ilyen mondatokban a névmások nem valódi alanyok. Miután ilyen típusú példákat hozott fel, megjegyezte, hogy itt a névmások „önmagukban nem teszik ki az egész alanyt, és az állítmányok sem velük egyeztetettek”. „A Čia visi turit dirbti, čia visi dirbam... mondatokban az állítmányok a kikövetkeztethető alanyaikkal jūs, mes egyeztetettek; a visi szó itt csak az alanyt, a jūs, mes szót magyarázza, és segít annak pontosabb megjelölésében”²⁴. Miután meglehetősen pontosan felismerte az érintett szavak mondatbeli viszonyait, J. Jablonskis ezeket a névmásokat az alany másodlagos részeinek, az alany kiegészítőinek nevezi.

Az, hogy a megjelölt típusú mondatokban a névmások nem attributív jelzők, a többi szóhoz fűződő viszonyukból látszik. Az attributív jelző a jelzett szóval együtt alkotja a mondat részét, és nincs közvetlen kapcsolata a mondat állítmányával, vö.: Kiekvienas darbininkas žino savo darbą. A fentebb idézett mondataikban a kiekvienas, nė vienas stb. névmások az alany alanyesetű alakjaihoz kapcsolódva közvetlen kapcsolatban állnak az állítmányokkal is. Így e névmások mondattani viszonyai megfelelnek a predikatív jelző viszonyainak. Sajátos lexikai jelentésük miatt ezek a névmások nem fejeznek ki határozott tárgyi állapotot. Mindazonáltal a megjelölt mondatokban nagyon közel állnak a predikatív jelzőhöz.

A predikatív és az attributív jelző közötti átmeneti esetek pusztán kontextuális körülmények miatt is előfordulnak.

²⁴ Lásd J. Jablonskis, Rinktiniai raštai, I, 462. o.

8. Lietuvių kalbos gramatinė sandara

113

A predikatív jelző közeledik az attributív jelzőhöz, amikor azzal a főnévvel kapcsolatban, amelyre vonatkozik, annak előtt áll, vagyis olyan helyzetbe kerül, amely az attributív jelzőre jellemző.

— Hívjanak nekem valamelyik parasztocskát! — egyezett bele a kocsiból a feldühödött úr. BilR₁ I 174. Most, miután hazatért a nővérétől, a vidám Kunigunda néni ajándékra kezdett gondolni a „kis” Maryte számára. LzPR III 58. Amennyire az új fazék magába szív, annyit ad ki a régi is. PP 204.

Az attributív jelző is közeledik a predikatív jelzőhöz, amikor a mondatban szokatlan sorrendben, vagyis a jelzett szó után áll.

Gyakran a kicsépelt szalmát rendbe szedik, és újra kévékbe kötik. ŽemR IV 460. És ott álltak a régi juharfák, öregkoruktól kiszáradt ágaikkal egymásba kapaszkodva, és az évszázados, odvas hársfák, amelyek odvábab méhek hordták a mézet, illatoztak, csakúgy, mint a körülöttük letaposott föld. VencIR III 41.

Néha csak a tágabb szövegösszefüggésből és a hanglejtésből lehet megérteni, hogy bizonyos szavak attributív vagy predikatív jelzőként szerepelnek-e.

Minden udvarban kiabálás, nyikorognak a tologatott szekerek, minden gazdagabb házban csipognak a sütött kacsák, röfögnek a malacok, főnek a sonkák, gomolyog a füst. VencIR III 26. Nézd csak — a ház mellett áll egy omladozó kis kunyhó. LTt 355. Télre a sasok már újra haragosan térnek vissza, s a borzas északi szél ismét ránk ront, hogy elijesszen. DonR 90.

d) A predikatív jelző használatának külön esete.

A predikatív jelzőt alkotó, jelen és egyszerű múlt idejű aktív melléknévi igenevek, amelyek egyeztetve vannak a bővítmény eseteivel (leggyakrabban tárgyesettel), közel állnak az ugyanezekben a helyzetekben használt megfelelő idejű határozói igenevekhez, vö.:

És megláttam a kislányomat, amint ült. JabIRR I 614. A megdermedt, reszkető kettőnket betuszkoltak a kamrába. ŽemR IV 33. Egyszer Onelė, miközben a kislibák mellett ült, meglátott az országúton egy fáradt öregembert közeledni. ŽemR IV 439. Akkoriban hallotta, amint Tautrimas az apjának mesélt egy ilyen dologról. SimonVK I 80. Martynas várja Anė belépését. SimonVK I 295. Minél távolabb kerülünk a korunktól, annál nehezebben és szegényesebben élőnek látjuk a hajdani embereket. JabIUZ 20.

A határozói igenév és a melléknévi igenév között ezekben az esetekben a következő különbség van. A határozói igenévnek nincs ragja, ezért kevésbé szorosan kapcsolódik a bővítmény esetéhez, mint az a melléknévi igenév, amely egyeztetve van a bővítmény esetével. Ezért a megláttam a kislányomat ülve kijelentésben világosabban fejeződik ki a dolog tulajdonsága, vagyis az állapota (milyen volt a kislányom, amikor megláttam), míg a megláttam a kislányomat ülni kijelentés inkább a másodlagos cselekvést hangsúlyozza, vagyis azt, hogy a kislányom ült, amikor megláttam.

Mindazonáltal ezekben az esetekben nem lehet szigorúan elkülöníteni a határozói igeneveket a melléknévi igenevektől. Bizonyos lexikai jelentésű, jelen idejű aktív melléknévi igenevek, amelyek

114

A predikatív jelzőként használt participiumok az állapot jelentése mellett olykor a másodlagos cselekvés jelentésárnyalatát is megőrzik, vö.: Végül megtalálta a ravasz nőt, amint libát tépett. CvR V 137.

Másfelől a predikatív jelző nem minden esetben egyezik a tárgy vagy az alany esetével, és más esetekben sem mindig. Ezért ha a megjelölt cselekvő participiumokat predikatív jelzőnek tekintjük, akkor az összetett tárgy mellett álló, azoknak többé-kevésbé megfelelő határozói igeneveket sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Ezeket a határozói igeneveket feltehetően a predikatív jelző használatának külön eseteként lehet kezelni.

§ 6. Az eddigiekből a következő általánosabb következtetéseket lehet levonni.

1) A predikatív jelző kettős szintaktikai viszonyban áll az állítmányi szerepű, önálló lexikai jelentésű igével, az ilyen igét tartalmazó igei szerkezettel vagy más, megfelelő funkciójú szóval, valamint az alanyesettel vagy a tárgy eseteivel. Megmutatja az utóbbi esetekkel kifejezett dolog állapotát az állítmányi cselekvés végbemenetele közben.

2) A predikatív jelzőre jellemző állapotjelentés a mondatban az egymással kapcsolatban álló szavak és szerkezetek révén jön létre; csak részben függ a szavak lexikai jelentésétől.

3) Az önálló lexikai jelentésű igéhez kapcsolódó predikatív jelző nem része a mondat predikatív szerkezetének, hanem másodlagos mondatrész. Ebben különbözik az állítmány névszói részétől, amely a segédigével būti vagy a dolog létezését kifejező igékkel (tapti, daryti, pasidaryti stb.) alkotott szerkezetben része a mondat predikatív szerkezetének.

4) A predikatív jelző és az attribútív jelző viszonya a következő: a predikatív jelző közvetlen kapcsolatban áll a mondat állítmányával, míg az attribútív jelző a jelzett szóval együtt épül be a mondatba, és nincs közvetlen kapcsolatban az állítmánnyal.

5) A predikatív jelző nemcsak szintaktikai viszonyaiban, hanem jelentésében is különbözik a határozóktól. Azok a szavak (a participium alanyesete bizonyos esetekben, a félparticipium pedig minden esetben), amelyek kettős szintaktikai viszonyban állnak az állítmánnyal és az alannyal, de nem rendelkeznek a predikatív jelzőre jellemző állapotjelentéssel, csupán másodlagos cselekvést jelölnek, ezért nem predikatív jelzőnek, hanem határozónak tekintendők.

A PREDIKATÍV JELZŐ MINT A MONDAT ÖNÁLLÓ MONDATRÉSZE

А. ВАЛЯЦКЕНЕ

Összefoglalás

Predikatív jelzőnek azokat a szavakat vagy szerkezeteket nevezzük, amelyek a mondatban kettős kapcsolattal rendelkeznek, mégpedig a teljes jelentésű igéhez – az állítmányhoz –, valamint az alany vagy a tárgy esetéhez kapcsolódnak. A predikatív jelző a cselekvés állítmányi igével jelölt folyamatának idején fennálló állapotot jelöli.

8*

115

például: Gandras parlėkė linksmas „a gólya vidáman érkezett vissza”. Lapė sugavo gyvą „a rókát élve fogták el”. A litván nyelvben a predikatív jelző, ha alanyesetben, birtokos esetben, részes esetben vagy tárgyesetben áll, egyezik az alany vagy a tárgy megfelelő esetű alakjával; a predikatív jelző, ha eszközhatározói vagy helyhatározói esetben áll (valamint elöljárós vagy hasonlító szerkezetekben), nem egyezik. A predikatív jelzőre jellemző állapotjelentés szintaktikai jelenség: csupán részben függ a szó lexikai jelentésétől. A teljes jelentésű igéhez kapcsolódva a predikatív jelző nem része a predikatív szerkezetnek, hanem a mondat önálló, másodlagos mondatrésze.

A cikk azokat a konkrét eseteket is tárgyalja, amikor a predikatív jelző közel kerül az állítmány névszói részéhez, az attributív jelzőhöz vagy a határozóhoz.