LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XXXI (1994)

KALBOS NORMALIZACIJOS KLAUSIMAI

TIINA LEEMETS

TERMINOLOOGIA ARENGUSUUNAD EESTIS

A 20. század előtt csak az észt nyelvű terminológia csírái léteztek. Észtül jelentek meg az elemi iskolai tankönyvek, az újságok, valamint a természet-, földrajz- és orvostudomány különféle kézikönyvei. Ezekben összehangolatlan, népi eredetű szakszókincset használtak; a terminusok gyakran hosszúak és leíró jellegűek voltak. Mindazonáltal már érezték a megfelelő terminológiai szókincs iránti igényt. A 19. század második felében az Észt Írók Társasága foglalkozott terminológiai munkával. Viszonylag jelentős, részben máig fennmaradt szókincs létezett például az orvostudományban, a természettudományban, a matematikában, a nyelvtudományban és más területeken. A tudomány nyelve azonban a német és a latin volt.

A 20. század első évtizedében már megkezdték működésüket a terminológiai bizottságok. Különösen intenzív munka indult 1920-ban, az Észt Köztársaság megalapítása után, amikor az észt nyelv az élet minden területén, így a tudományban és a felsőoktatásban is uralkodóvá vált. Gyorsan szükség lett rendezett szókincsre a tudomány és a társadalmi élet valamennyi területén. 15–20 év alatt hatalmas munkát végeztek. Több mint 40 szakszótár jelent meg, mintegy 200 000 terminussal. A szótárak többsége a Tartui Egyetem mellett működő terminológiai bizottságokban készült, de néhány egyszemélyes szótár is született. A fő feladat a német és latin terminusok észt megfelelőinek megtalálása volt. Szinte valamennyi bizottság nyelvi tanácsadója Johannes Voldemar Veski volt, aki saját nyelvtervezési elméletet is kidolgozott.

Az említett időszakban megalkotott terminusok többsége napjainkig fennmaradt. Sok közülük bekerült a köznyelvbe, különösen a gazdaság, a politika, a jog, a történelem és az orvostudomány területén.

Pärast Teist maailmasõda jätkati oskussõnastike väljaandmist. 1945. aastal ilmus ca 800 terminiga „Võimlemise oskussõnad“, mis jäi ainsaks 40. aastate algupäraseks sõnastikuks. 1946 a. ilmus veel vene keelest tõlgitud „Lühike filosoofiline leksikon“. Järgmisena valmis alles 1955. a „Poliitika ja majanduse oskussõnastik“, mis sisaldas 13 000 terminit. Alates 60. aastatest on ilmunud keskmiselt 4 oskussõnastikku aastas. Kokku on sõjajärgsel ajal ilmunud 133 oskussõnastikku (sh 11 tõlget), milles on esitatud ca 350 000 terminit.

A kiadókon kívül felsőoktatási intézmények, minisztériumok, kutatóintézetek, különféle intézmények, szervezetek és egyesületek is adnak ki szakszótárakat. 1988-ban észt és finn tudósok közös munkájaként Helsinkiben jelent meg egy hatnyelvű vízvédelmi szótár.

1973 óta az országos terminológiai szabványokat a GOST alapján dolgozzák ki. A szabványok tartalmazzák az észt terminusokat, azok elfogadott és nem ajánlott változatait, meghatározásait, valamint orosz nyelvű, olykor más nyelvekre készült fordításait. Korábban a szakterületek szakértői készítették elő a szabványtervezeteket, amelyeket ezután a Nyelv és Irodalom

78

Az Intézetben nyelvileg rendezték őket. Az utóbbi időben a kezdeményezés az intézettől indult: a terminológusok elkészítik a tervezeteket, majd a tartalmukat megvitatják a szaktudósokkal. A szabványokat most a Tervbizottság (új nevén a Gazdasági Minisztérium) szabványügyi osztálya adta ki; ezek jellegüket tekintve a legszigorúbb szakszótárak.

Mitmesuguste alade terminid moodustavad olulise osa 1976. a õigekeelsussõnaraamatust.

1958-ban létrejött az Újságírók Szövetségének nyelvi és fordítási szekciója, amely harminc év alatt jelentősen hozzájárult az észt terminológia fejlesztéséhez. A sajtó gyakran elsőként ismertet olyan új fogalmakat, amelyeknek még nincs nyelvi megfelelőjük. A szekcióban időről időre külön terminológiai üléseket tartottak az adott szakterület szakértőinek részvételével. A terminológiai kérdéseket szinte minden ülésen megvitatták egy-egy kiadvány nyelvi elemzéséhez kapcsolódva vagy más aktuális nyelvi kérdések között. Az üléseken új ötletek, sőt terminusok is születtek. Például a szekciónak érdemei vannak az észt űrkutatási terminológia kialakulásában, mivel e terület fogalmainak többsége a szekció működésének idején alakult ki, és a sajtó közvetítésével került be a nyelvbe.

1985-ben a KKI-ben megkezdték egy számítógépes terminológiai adatbázis létrehozását. Univerzális adatbanknak szánták. Eddig 12—13 000 tételt vittek be, főként a számítástechnika és az informatika területéről.

A szaknyelv-gondozás elméletével jelenleg leginkább a Nyelvi és Irodalmi Intézet* foglalkozik. Észtországban nem jelentek meg átfogó elméleti munkák a témáról. Cikkeket és előadásokat filológusok és más szakterületek képviselői egyaránt írtak, például T. Erelt, R. Kull, H. Saari, U. Agur, H. Meriste, U. Mereste, U. Liivaku, H. Ots, L. Jürgenson és mások. A terminológiai munka történetéről, különösen J. V. Veski tevékenységéről A. Veski és A. Kask írt. 1982-ben jelent meg T. Erelt „Eesti oskuskeel” című munkája. Ez sokoldalú, áttekintő kézikönyv mindazok számára, akik gyakorlati terminológiai munkát végeznek vagy érdeklődnek iránta. Terminológiai témájú disszertációkat is megvédtek — „Анализ принципов эстонской терминологии“ (H. Saari 1981), „Деривационные и семантические аспекты при формировании эстонской животноводческой терминологии“ (S. Kasepalu 1977), valamint „Формирование медицинской терминологии инородного происхождения в эстонском языке“ (A. Lill 1986). A terminológusokat eddig főként a munka során képezték. A filológushallgatók számára néhány speciális kurzust tartottak.

A KKI terminológiai csoportja tanácsadást is nyújt. A szakembereket terminológiai cédulakatalógusok és szótárak összeállítására tanítják, segítenek az egyes terminusokkal kapcsolatos kérdések megoldásában, szakszövegeket szerkesztenek, és intézményekben előadásokat tartanak.

Észtországban a terminológia rendezésének alapelvei e század eleje óta változatlanok, és megfelelnek az általánosan elfogadott követelményeknek. J. V. Veski abból indult ki, hogy a nyelv tervszerű fejlesztéséhez szükséges minden eszköz magában a nyelvben megvan. Fontosnak tartotta a célszerűség, a népnyelvi jelleg és a rendszeresség elvét. Veski elsősorban a meglévő tövekből igyekezett származékokat és összetett szavakat alkotni. Olyan képzőket is használt, amelyek korábban csak egyes nyelvjárási szavakban fordultak elő, például -mu, -el, -jas, -li. Jelenleg

* Octobrist 1993 Eesti Keele Instituut. (1993 októberétől — Észt Nyelvi Intézet.)

79

ezek az új terminusok alkotásában produktív képzők. Ugyanakkor Veski úgy vélte, hogy a töveket nem szabad túlterhelni. Az új szótövek forrásai számára elsősorban az észt nyelvjárások, kisebb mértékben pedig a rokon nyelvek, mindenekelőtt a finn voltak. Gyakran módosította a nyelvjárási szavak hangalakját, és az eredetitől eléggé eltérő jelentést adott nekik. Például az építészeti terminus rõdu a redu nyelvjárási szóból származik, amelynek jelentése: „a tető és a kamrafalu közötti tér a régi észt lakóházakban”. Mind a jelentés, mind a hangalak megváltozott. A nugiline szó az észt szigeteken azt jelenti: „hívatlan vendég az esküvőn”; Veski azonban a parazita jelentésű zoológiai terminusként vezette be.

1923-ban tartották az észt nyelvtanárok első kongresszusát, amely határozatot fogadott el a nyelvtani terminusok összehangolásáról. A határozat szerint a párhuzamos elnevezések közül azt kell választani, amely pontosabban határozza meg a fogalmat vagy jelenséget, lehetőleg rövid és könnyen kiejthető, továbbá nem nehézkes és nem téveszthető össze más elnevezésekkel. Ha a meglévő változatok nem megfelelőek, új, alkalmas terminust kell alkotni. Az alapfokú oktatásban használt, általánosan ismert szakkifejezéseknek anyanyelvűeknek kell lenniük. A specifikusabb fogalmak megjelölésére nemzetközi terminus használatát javasolták.

Ugyanezek az alapelvek ma is érvényesek. A terminusnak meg kell felelnie a mai nyelvi normának. A rokon tudományterületek szókincsét lehetőség szerint össze kell hangolni. Előnyben részesítik a rövidebb terminusváltozatokat; a terminus gyakran idővel rövidül, ahogy egyre gyakrabban használják. A több szóból álló, leíró terminusból gyakran összetett szó, abból pedig származék lesz. A szókapcsolatokban és összetett szavakban kerülni kell a fölösleges, tautologikus elemeket. A rövidség azonban önmagában nem lehet cél, ha az az érthetőség rovására megy.

Az észt nyelvben a képzés a terminusalkotás egyik legfontosabb lehetősége. A képzőkhöz meghatározott jelentések társulnak, és segítségükkel törekednek a terminusok rendszerszerű kialakítására. Például a zoológiában a line képzővel a rendet, a lane képzővel pedig a családot jelölik. Gépek és berendezések elnevezésében igen produktív az ur képző, de a -el és a -i képző is. L. Jürgenson műszaki szakember a 60-as évek végén a képzők használatának rendkívül szigorú rendszerét szorgalmazta. Meghatározott képzők használatát javasolta például gép, anyag, munkás, folyamat, a folyamat eredménye stb. megjelölésére. Ez azonban ellentétes lenne a nyelvhasználattal, és túlságosan megterhelné ugyanazokat a töveket. Kerülni kell a paronímiát.

A terminusváltozatokat nem utasítják el mereven. Hasznosak lehetnek például a sajtónyelvben, stilisztikai okokból. Sok hosszú terminusnak van köznyelvi rövid változata, például transformaator és trafo, informatsioon és info. Az utóbbit ma még a teljes változatnál is gyakrabban használják. Elterjedtek az őshonos és az idegen eredetű szavak alkotta párok, például geograafia és maateadus, ortograafia és õigekirjutus, transport és veondus. Mindenekelőtt az általánosan ismert terminusoknak kell észt nyelvűeknek lenniük. Az iskolai oktatás kezdeti szakaszában helyesebb az anyanyelvi terminusok használata, középiskolában pedig ezek mellett a nemzetközi terminusoké is. A tudományos nyelvben az utóbbiakat részesítik előnyben. Kerülni kell mind a fölösleges purizmust, mind az idegen szavak túlzott használatát.

Az 1920-as és 1930-as években elsősorban a német, latin és orosz szavak észt megfelelőit keresték. Napjainkban az új fogalmak főként az orosz és az angol nyelv közvetítésével kerülnek be az észtbe; a finn hatás is megfigyelhető. Vannak olyan területek, ahol az utóbbi évtizedekben a szakmai

80

A kommunikációban az észt nyelvet szinte egyáltalán nem is használták, például a hadászatban, a hajózásban, a repülésben, a vasútnál, egyes iparágakban és a diplomáciában. E területek nyelve különösen eltorzult, saját terminusaikat már nem ismerik.

Az idegen szó továbbra is elítélendő. A tudomány, a technika és a társadalom fejlődése azonban folyamatosan új fogalmakat hoz magával. A nyelvbe gyakran először idegen idézett szó kerül, amely idővel a kiejtésben és az írásmódban is meghonosodik. Többnyire mégis a fogalom tartalmából kiindulva igyekeznek megfelelő, saját nyelvi terminust alkotni. A sajtóban mostanában olyan szavakkal találkozni, mint a sponsor, manager ~ mänedžer, briefing, marketing, public relations ~ PR, perestroika ja glasnost. Ezek közül többnek már megalkották a saját nyelvi megfelelőjét, de ezek még nem honosodtak meg a nyelvben. Például a briefing szónak három változatával is találkozhatunk: az angol idézett szóval, a kiejtés szerinti briifing alakjával, valamint a legalább félig észt összetétellel, az infotund szóval. Fontos ügyelni arra, hogy az észt nyelv ne kerüljön más nyelvek túlzott befolyása alá.

Kokkuvõtteks võib öelda, et alates 1920. aastast on terminoloogiatöö olnud eesti keelekorralduses tähtsal kohal. Tollal alustati mitmel alal peaaegu tühjalt kohalt ja tehti lühikese ajaga ära tohutu töö. Tänapäeva kirjakeeles on oskuskeel üks olulisemaid allkeeli, mis pidevalt areneb. Tekivad uued mõisted ja terved uued teadusharud nagu informaatika, kosmose uurimine jt. Täisväärtuslik rahvus- ja riigikeel peab suutma neid kõiki kajastada. Selleks on vaja nii järjepidevat oskuskeelekorraldust kui ka keele normaalset staatust suveräänses riigis.

A terminológia fejlődésének irányai Észtországban

Santrauka

A tanulmány áttekinti a terminológiai munka terjedelmét és irányait, valamint a terminusrendezés alapelveit a 20. századi Észtországban. Az Észt Köztársaság megalapítása után (1920–1940) több mint 40 terminológiai szótár jelent meg, amelyek csaknem 200 000 terminust tartalmaztak. A második világháború után 133 szótár jelent meg (mintegy 350 000 terminussal). 1973 óta országos terminológiai szabványokat dolgoznak ki. 1985-ben a Nyelv- és Irodalomtudományi Intézetben megkezdték egy terminológiai adatbank létrehozását. Már a század eleje óta a terminusrendezés hagyományos szervei a terminológiai bizottságok. A háború előtt az elméleti kérdésekkel főként a Tartui Egyetemen foglalkoztak (különösen jelentős volt J. V. Veski tevékenysége); jelenleg ezekre a kérdésekre a Nyelv- és Irodalomtudományi Intézetben fordítják a legtöbb figyelmet.

A terminusrendezés alapelvei a század eleje óta változatlanok. A terminusnak meg kell felelnie a használat korabeli nyelvi normáinak, a lehető legrövidebbnek és egyértelműnek kell lennie. Az észt nyelvű új terminusok alkotásának fő módjai a képzés (deriváció) és az összetétel (összetett szavak alkotása). Az új szavak gyökeinek forrásai elsősorban az észt nyelvjárások és a rokon nyelvek voltak. A terminusváltozatokat nem feltétlenül ítélik el. Egymás mellett használatosak a hosszú terminusok és rövid, köznyelvi változataik, valamint a saját és az átvett szavak.

A nemzeti és államnyelvnek képesnek kell lennie az új fogalmak kifejezésére; ezek jelenleg elsősorban az orosz és az angol nyelven keresztül kerülnek be az észt nyelvbe. A terminológiát meg kell óvni a más nyelvek túlzott befolyásától.

A terminológia fejlődésének irányai Észtországban

Összefoglalás

A tanulmány áttekinti a terminológiai munka irányait és terjedelmét, valamint a terminológiai szókészlet rendezésének elveit Észtországban a XX. században. Az Észt Köztársaság megalakulása után, 1920–1940 között több mint 40 terminológiai szótár jelent meg, amelyek körülbelül 200 000 terminust tartalmaztak;

6. Lietuvių kalbotyros klausimai, XXXI

81

a háború utáni időszakban 133 szótár jelent meg (mintegy 350 000 terminussal). 1973-tól köztársasági terminológiai szabványokat dolgoznak ki. 1985-től a Nyelvi és Irodalmi Intézetben (ИЯЛ) megkezdődött a terminológiai adatbank létrehozása. A század eleje óta a terminológiai bizottságok hagyományosan a terminológiai szókészlet rendezésének szervei. Az Észt Köztársaság idején (1920–1940) főként a Tartui Egyetemen foglalkoztak elméleti kérdésekkel (különösen ismert Й. В. Вески tevékenysége). Napjainkban pedig ezekre a kérdésekre a Nyelvi és Irodalmi Intézetben (ИЯЛ) fordítják a legnagyobb figyelmet.

A terminológiai szókészlet rendezésének elvei az egész évszázad során lényegében nem változtak. A terminusnak az adott időszak nyelvi normájához kell igazodnia, lehetőleg rövidnek, ugyanakkor világosnak kell lennie. Az új terminusok létrehozásának fő módjai az észt nyelvben a képzés és az összetétel. Az új tövek forrásai elsősorban az észt nyelvjárások és a vele rokon nyelvek voltak. A terminológiában megengedett a változatosság. Párhuzamosan használhatók a hosszú terminusok és rövid változataik, valamint a nemzeti és az idegen eredetű szavak.

A teljes értékű nemzeti terminológiának tükröznie kell az új fogalmakat, amelyek napjainkban főként az orosz és az angol nyelvből kerülnek át az észt nyelvbe. Emellett ügyelni kell arra, hogy a terminológia ne kerüljön más nyelvek túlzott befolyása alá.