SONATA VAIČIAKAUSKIENĖ

Litvániai Neveléstudományi Egyetem

Kutatási területek: szinkrón és diakrón morfológia.

AZ 1759-ES ZIWATO¹ NŐNEMŰ RAGOZÁSÚ FŐNEVEI ÉS FEJLŐDÉSÜK

Az 1759-es Ziwato nőnemű ragozású főnevei és e főnevek morfológiai fejlődése

Ö S S Z E F O G L A L Á S

A tanulmány a 18. századi észak-zsémájti kretingai nyelvjárás legjelentősebb írásos emlékének, az 1759-es Ziwato-nak a nőnemű ragozású főneveit² és azok fejlődését elemzi. A nőnemű ragozási típusba három tő tartozik: az ā és az iā tő, valamint az ē tő. A tanulmány a Ziwato nyelvjárási adatait a mai észak-zsémájti kretingai nyelvjárás adataival veti össze. Az elemzett főnevek tőparadigmáinak összehasonlítása feltárja az észak-zsémájti kretingai névszói morfológia fejlődési tendenciáit és jellemzőit. Az összehasonlító elemzés rámutat, hogy a nőnemű ragozású főnevek alakjainak változását és a homonim alakok nagy számát a nyelvjárás fonetikai fejlődése, valamint a hangsúlyozás határozza meg. Így a nyelvjárás morfológiájának fejlődése a morfológiai és fonológiai jelenségektől függ.

¹ ZIWATAS PONA YR DIEWA MUSU JEZUSA CHRISTUSA, Metų Pona 1759. Dabartine bendrine kalba knygos pavadinimas reikštų „Mūsų Viešpaties ir Dievo Jėzaus Kristaus gyvenimas“. Mokslo darbuose ji vadinama tiesiog Ziwatu.

² A tanulmány Aleksas Girdenis és Albertas Rosinas főnévi ragozási típusokra javasolt hierarchiájára támaszkodik (bővebben lásd: (Girdenis 2000b: 50–62).

K U L C S S Z A V A K: a Ziwato nyelvjárása, észak-zsémájti kretingaiak, nőnemű ragozás, szóvégződés, morfológiai rövidülés.

K U L C S S Z A V A K: a Ziwato nyelvjárása, észak-zsémájti kretingaiak, nőnemű ragozás, inflexió, morfológiai redukció.

Straipsniai / Articles

51

SONATA VAIČIAKAUSKIENĖ

ANNOTATION

A jelen tanulmány a nőnemű típusú ragozás főneveinek fejlődését elemzi a 18. századi észak-szamogitiai kretingai nyelvjárás legjobb nyelvemléke, az 1759-ben kiadott Ziwato alapján. A nőnemű típusú ragozás három tőtípust foglal magában: ā és iā, valamint ē töveket. A Ziwato nyelvjárásának adatait összevetettük a mai, észak-szamogitiai kretingai nyelvjárásban használatos formák adataival. A főnévi tőparadigmák összehasonlító vizsgálata feltárt néhány jellegzetes vonást és tendenciát a tulajdonnevek morfológiai fejlődésében az észak-szamogitiai kretingai nyelvjárásban. Az összehasonlító elemzés kimutatta, hogy a nőnemű típusú ragozás főnévi alakjainak változásait és a homonim alakok nagy számát a nyelvjárás hangváltozásai, valamint a hangsúlyozási minták idézték elő. A nyelvjárás morfológiai fejlődését tehát morfológiai és fonológiai jelenségek egyaránt befolyásolják.

BEVEZETÉS

A történeti morfológia mai kutatásai kétségtelenül lehetővé teszik, hogy az 1759-es Zi- watą a XVIII. századi észak-szamogitiai kretingai nyelvjárás legjobb ³nyelvemlékének⁴ tekintsük. A kiadvány az akkori lengyel írásjegyekkel világosan és következetesen mutatja be az észak-szamogitiai kretingai nyelvjárás fonológiai rendszerét, valamint nyelvtani és morfológiai felépítését.

A Ziwato nyelvjárásának fonológiai és morfológiai rendszerét következetesen feltárták és leírták (bővebben lásd Girdenis, Girdenienė 1997: 19–44). Kazimieras Būga (1958: 561–578) már korábban, a litván nyelvjárások magánhangzóinak fonetikai változásait elemezve, gyakran támaszkodott a Ziwaté rögzített alakokra.

Az elemzett írásos nyelvemlék morfológiájának⁵ szentelt alapos és átfogó munkák mindmáig hiányoznak. A Ziwatas archaikus nyelvtani sajátosságaival számos litván nyelvtörténészt és nyelvjáráskutatót foglalkoztatott. A Ziwato szókincsének sajátosságairól és szintaktikai vonásairól, különösen pedig morfológiájáról sokat írt Aleksas Girdenis (2000a: 204–210; 233–257; 2000b: 183–190; 355–356; 2001: 170–181; 292–325; Girdenis, Girdenienė, 1997, 11–19; Girdenis, Skirmantas, 1998, vii–xiv). A Ziwato szövegét használta fel Vladas Grinaveckis is, amikor a szamogitiai nyelvjárások affrikátáinak különbségei kialakulását magyarázta (1973: 292, 365 és másutt). Zigmas Zinkevičius arról szólva, hogy

³ A továbbiakban e nyelvjárás nevét ŠVŽK rövidítéssel jelöljük.

⁴ Bővebben arról, hogy a Ziwatas a tengerparti szamogitiaiak Kretinga környéki nyelvjárásában íródott: Girdenis 2000a: 237–257; Girdenis, Girdenienė 1997: 11–19; Girdenis, Skirmantas 1998: vii–xiv; Vaičiakauskytė 2002b: 4–7.

⁵ Čia minėtini du gana išsamūs Vilniaus universiteto studentų darbai: Bazinys 1995, Šiliauskaitė 1992.

52

Acta Linguistica Lithuanica LXVIII

1759 metų Ziwato moteriškojo linksniavimo daiktavardžiai ir jų raida

a szamogiták fokozatos térnyerését a 18. századi litván írott nyelvben Ziwatą a „teljes egészében szamogitául írt” szövegek közé sorolta, és ismertette e nyelvemlék fonológiájának és morfológiájának legfontosabb sajátosságait (1966: 217–218 és másutt; 1980: 196 és másutt). Giedrius Subačius (1998: 38, 44–58) a könyv szamogit jellegzetességeivel foglalkozott, megállapította, mely szamogit vonásokat a legnehezebb, illetve a legkönnyebb észrevenni, és kiemelte a korabeli Ziwato helyesírási újításait. Jonas Palionis (1979: 114–115; 1995: 122) a 18. századi vallásos írások nyelvét elemezve hangsúlyozta, hogy a Ziwate jól megfigyelhető tendencia bizonyos tengerparti szamogit nyelvjárási alakok elhagyására és a nyelv aukštaitizálására. A szerző felsorolta a szöveg leggyakoribb aukštaitizmusait, amelyek használatát valószínűleg a korabeli aukštaitisztikus szövegek helyesírási hagyománya befolyásolta. Jonas Kazlauskas a litván nyelvi alakok eredetének, fejlődésének és hangsúlyozásának magyarázatakor is felhasználta ezt a kiadványt (1958: 59, 62; 1959: 17–44; 1963a: 333; 1963b: 178–179; 1968: 248 és másutt). Megemlítendő, hogy Albertas Rosinas (1995: 25 és másutt) a balti nyelvek névmási ragozási paradigmáinak rekonstruálásához szintén felhasználta a Ziwate tanúsított participiális névmási alakokat.

A vizsgált írott nyelvemlék morfológiája archaikus, ezért indokolt összehasonlítani a Ziwato nyelvjárásának és a mai kretingai nyelvjárásnak a nőnemű ragozású főneveinél (és általában valamennyi főnévtípusnál⁶) megfigyelhető ragozási paradigmákat. Az elemzett főnevek tőparadigmáinak összevetése feltárja az északnyugat-zsudzsi kretingai nyelvjárás főnévi morfológiájának fejlődési tendenciáit és jellemzőit. E tanulmány célja tehát a 18. századi észak-zsudzsi kretingai nyelvjárás írott nyelvemléke, az 1759-es Ziwato nőnemű ragozású főnevei fejlődésének szinkrón leírása, és mindenekelőtt összevetésük a mai északnyugat-zsudzsi kretingai nyelvjárás főnévi ragozási rendszerével. A tanulmány következetesen elemzi az említett tövek főneveinek összeállított ragozási paradigmáit, tárgyalja az elemzett főnevek ragjainak eredetét, és kísérletet tesz a főnévragozás történeti folyamatainak, valamint a változások okainak és indítékainak magyarázatára. A Ziwato és az északnyugat-zsudzsi kretingai nyelvjárás adatainak összevetése lehetővé tette az elemzett nyelvjárás 18. század közepi nőnemű ragozású főnevei morfológiájának rekonstruálását.

A Ziwato nyelvjárásában három nőnemű tőtípust különböztetünk meg: az ā és jā tövet, valamint az ē tövet. Az első két tőtípus nagyon hasonló egymáshoz; csupán a tővégi mássalhangzó lágyságában térnek el – emiatt együttesen is tárgyalhatnánk őket (vö. Rinkauskienė 1999). A tanulmányban ezeket a töveket külön tárgyaljuk, mivel a ragok eredete eltérő, és a szövegben a ragok jelölése is változó⁷. A kutatás kimutatta, hogy a szamogit nyelvjárásban a jā és az ē tőtípusok erősen hasonlóvá váltak.

⁶ A vizsgált írott nyelvemlék más főnévi ragozási típusainak fejlődéséről lásd Vaičiakauskytė 2001: 119–133; 2002a: 223–236; Vaičiakauskienė 2005: 91–99.

⁷ Apie Ziwato grafiką ir rašybą jau ne kartą rašyta (plačiau žr. Girdenis 2000a: 233–257; 2000b: 183–190; 2001: 292–326; Girdenis, Girdenienė 1997: 11–44; Girdenis, Skirmantas 1998: vii–xiv; Vaičiakauskytė 2001: 119–133; 2002a: 223–236; 2002b: 4–7), todėl šiame straipsnyje nekartojama.

Straipsniai / Articles

53

SONATA VAIČIAUSKIENĖ

ā ÉS iā TŐTÍPUSOK

Az ā, iā tövű főnevek mind nőneműek, hét esetük van (alanyeset, birtokos eset, részes eset, tárgyeset, eszközhatározói eset, helyhatározói eset (inessivus) és megszólító eset), és három számuk (egyes, többes és kettős szám).

ā tőtípus

Egyes szám

Többes szám

N. rąka _57₁₀ ~ rǫnkà⁸

N. rąkas 108₉ ~ rǫnkas

B. gałwos, rąkas 119₁₃ ~ gálvũos, rǫnkas

B. rąku 4₁₄ ~ rǫnku

R. zmona, dyinay ~ žmúonas, dėinâ

R. žmonoms 273₂ ~ žmuonũoms

G. rąka 2₁₇ ~ rǫnka

G. rąkas 2₉ ~ rǫnkàs

Įn. rąku 81₁₇, ~ rǫnkǫ

Įn. rąkomis 75₁ ~ rǫnkũoms

Vt. rąko 8₂, dyinoy 21₁₉, dienoj 32₁₅, kalbojy 59₁₄ ~ rǫnkũo, dėinũo, kálbũo

Vt. rąkoły 9₁₆ ~ rǫnkũosę

Š. karuna 291₈ ~ kàrù·nà

Š. žmonas 118₂ ~ žmũonas

1. Az egyes szám alanyesetének végződése -a, például: [...] niera zwycziaus, idant balta galwa tokiu śmertiu numyrtum, ney mialwje Panna, ant tawęs ira tokſay dekretas yſzdutas 235₂ₐ–₄.

Az összehasonlító nyelvjárásban az egyes szám alanyesetének végződése szintén -a (rǫnkᵃ ~ rankà⁹, trúobᵃ ~ trobà), amely az ősi hosszú *-ā̄ végződésből származtatható. A régi akut végződések a litvánban a 13. század vége és a 14. század eleje táján megrövidültek (Būga 1961: 46; Girdenis 2001: 173–174; Grinaveckis 1973: 267).

2. Az egyes szám birtokos esetének végződései -as, -os, például: Ar nežynote, jog qnfay jumis yſzwede yſz newales Faraona; yſz maces rąkas neprietelyſzkas 185₁₉–₂₁; Tada negiediekemos pry jo ſzauktÿ, norint ne lupomis, ale ſzyrdy, abyczaju to ne regynte, yr prikłodu, teypag yr anos Zmonos Pagonkas 97₁₆–₁₈.

A mai kretingai nyelvjárásban a tőhangsúlyos főnevek egyes számú birtokos esetének végződése -as, a végződéshangsúlyosaké pedig -uos (rǫnkᵃˢ ~ rañkos, trúobũos ~ trobõs). Az egyes számú birtokos eset végződése a *-ãs alakból ered. Amint a nyelvjárási vizsgálatok mutatják, az észak-žemaiti nyelvjárásokban a hangsúlytalan hosszú cirkumflexes végződések korábban rövidültek meg, mint az akut végződések. Ezt legjobban a *-an és *-án különböző folytatói mutatják. Az első esetben ez a kettőshangzó monoftongizálódott, de nyílt maradt (például: egyes szám tárgyeset dárba ‘munkát’), a másodikban pedig nemcsak monoftongizálódott, hanem már középső nyelvállásúvá is vált (például:

⁸ A cikk a nyelvjárási példák közléséhez a Palemono betűtípust és annak diakritikus jeleit használja.

⁹ Itt és a továbbiakban az összehasonlító nyelvjárás példáit a cikk szerzője alkotta.

54

Acta Linguistica Lithuanica LXVIII

1759 metų Ziwato moteriškojo linksniavimo daiktavardžiai ir jų raida

egyes szám instrumentálisza šàkò ‘ág’; vö. még: egyes szám nominativusza rąka 57₁₀ és egyes szám instrumentálisza rąku 81₁₇) (Girdenis 2001: 174). A hangsúlytalan végződések cirkumflex magánhangzói a žemaitis nyelvjárásokban többé-kevésbé redukálódtak (Grinaveckis 1973: 272). A vizsgált írásos emlék genitivusi alakjai megerősítik azt a tényt, hogy a hangsúlytalan –as végződés a nyelvjárásban már régen megrövidült, a hangsúlyos pedig – (valószínűleg a közbülső –o·s alak révén) –uos-szá alakult.

3. Az egyes szám dativusi végződései a következők: –ay, –a = [a·]¹⁰, például: Stojofy, kada Ju dydy nobażenſtwu, cuda to Diewa ławkie aż ligi trete dienay, neregiedamy niekokie cuda, parsýganda _8₂–₅; Abludnikay (tay ira bludyjentis) ne tepkiet tay žmogaws ney mozokiet, kas yłž burna eyta ale kas yłž burna paeyta yr [zyrdies, kaypo tay mysles pyktas, fwetym moteriltes, už mušimas, yr kytas toms padabnes _86₃–₆.

A mai ŠVŽK nyelvjárásban a tárgyalt eset végződése –a (lí́ovå̄ ~ lóvai, trío-bâ ~ tróbai). Ziwatas megerősíti, hogy az egyes szám dativusi –a végződése a nyelvjárásban az *–ai-ból egyhangzósodott (bővebben lásd: Vaičiakauskytė 2002b: 18). A Ziwato fordítója nem használt semmilyen diakritikus jelet, amely a magánhangzó monoftongizált hosszúságát jelölhetné. Ezek nélkül a žemaitis nyelvjárás egyhangzósodott –[a·] (egyébként –[e·]) végződései csak –aa, –ee digráfokkal írhatók le. Ziwato szerzője, valószínűleg a –aa digráfot kerülve, a vizsgált szövegben csak néhányszor használta a žemaitis egyes szám dativusi alakot.

4. Az egyes szám accusativusi végződése –a, például: Dufiu jums znoka, jog kuri aſz pabučiusiu yr ant kurio rąka pyrmu pakielſiu, tafay bus _{134₂₇–₂₈.}

A kretingai egyes szám accusativusi alakja megegyezik a Ziwate tanúsított alakkal, azaz a tárgyalt eset végződése –a (lí́ovå̄ ~ lóvá, trióbᵃ ~ tróbą). Az accusativusi –a flexió kétségtelenül az *–ān alakból vezethető le.

5. Az egyes szám instrumentálisi végződése –u = [ọ], például: Weyziek tada kaypo ława rąku Apaſztalams duna dalyje, lyipdams, idaut wyſims dalitum ne šiſztay, yr kaypo rąkoſy anu, yr rąkoſy tu, kuryi nu anu jeme duna skielſtum _{81₁₇–₁₉.}

A kretingai nyelvjárásban az egyes szám instrumentálisi –ọ végződése (rõnk’o ~ ranką, trióbᵒ ~ tróbą) az *–ā̄ < *–ān < *–ān alakból vezethető le. A kutatás feltárta, hogy a nőnemű ragozású főnevek egyes szám instrumentálisi végződése megegyezik az o-tövű, hímnemű ragozású főnevek egyes szám instrumentálisi –ọ végződésével < *–ō (Vaičiakauskytė 2001: 121). Tehát már a Ziwato nyelvjárásában egybeestek az o- és ā-tövű főnevek egyes szám instrumentálisi alakjai (vö. még: Girdenis, Girdenienė 1997: 13).

6. Az egyes szám inessivusi alakja változó: –o = [uo], –oj, –oy, –oįy, például: Gałwo nu Erſzkiešiu karunas (y kurę kieturesdešimt kartu wiezdays užgawa, tankiey įę dielodamy) buwa ronu gylu tukſtąnte _{332₁₁–₁₃;} Ale tay Jezus kalbieje apey Bazničių kuna ława, kurſay trečioy dienoy yłž numyrusių atsikiele _{115₁₇–₁₈;} Jaw ira ciefas

¹⁰ Itt és a továbbiakban a Ziwato grafémái és helyesírása alapján, szögletes zárójelben szerepelnek a nyelvjárás átírt fonetikai végződései, amelyek nem egyeznek meg a szöveg írásképével.

Straipsniai / Articles

55

SONATA VAIČIAKAUSKIENĖ

siessetek gyorsan, mert azon a napon talán meg is találhatjuk és elvehetjük tőle, ami nekünk jár, hogy senki se vegye el tőlünk azt 157^26–28. Dolgozzatok, felhők, dolgozzatok, esőt hozzatok, a helyetekre adott írás nektek mutatja, dolgozzatok, Perkūnas, és az Ég hatalmai, az Úr sírjához 333^15–18.

Az összehasonlító nyelvjárásban az egyes szám inessivusi alakjának végződése -uo ~ -o(je) (rõnkiọ ~ rañko[je], trūobūọ ~ trobõ[je]). Ez másodlagos eredetű végződés, amely az ősi lokatívuszból, a *rankāi alakból és a *-én posztpozícióból származik. Így a tárgyalt végződés fejlődése a következő volt: *-āi + en > -ājęn > -ōję. Amint Rosinas (2000: 181) állítja, a posztpozíciós helyhatározói eseteknek még a *-āi, *-ān vagy *-ēi, *-ēn megrövidülése előtt kellett kialakulniuk, különben ma olyan alakjaink lennének, mint *rankaje, *žemena). Az egyes szám inessivusi alakjai egy szótaggal hosszabbá váltak a többi eset alakjainál, ezért morfológiailag megrövidültek. A régi írásos emlékek azt mutatják, hogy megrövidült alakok már a XVI–XVII. századi írásokban is előfordultak (Zinkevičius 1980: 192).

A Ziwato grafikai és helyesírási elemzése alapján kijelenthető, hogy az egyes szám inessivusának hiteles flexiója a -uo; (vö. még Girdenis 1996: 221), míg az említett eset más grafikai változatai a szöveg szerzője által megemelt alakok (vö. Girdenis, Girdenienė 1997: 31–32).

Az elemzett szöveg azt mutatja, hogy a XVIII. század közepén a kretingai nyelvjárásban a tárgyalt tőosztály főneveinek egyes számú inessivusi flexiója már megrövidült.

7. Az egyes számú vocativus végződése -a, például: O k a r u n a fprav edliwałtys! 330²⁵. A mai összehasonlító nyelvjárásban az ā-tövű főneveknek gyakorlatilag nincs vocativusi alakjuk: az egybeesett a nominativusszal, csak a hangsúly különbözik (mérgà ~ mergà). A -ā vocativusi flexió, miután elvesztette morfológiai jelentését, idővel elmaradhatott, például: motin, Onut (Zinkevičius 1966: 222; Girdenis 1962: 60). Ilyen „szabályos”, végződés nélküli egyes számú vocativusi alakok a Ziwate-ban is előfordulnak, például: motin 61²¹; žmon 68¹.

8. A többes számú nominativus végződése -as, például: Ale rąkas yr koies jo buwa furyjztas, yr tare Ponas Jezufas Apafztalms yfzyrzkiet ij tegut waykščio 108^9–11. A mai nyelvjárásban, a kretingai területen, szintén -as a végződés (rõnkᵃs ~ rañkos, trūobᵃs ~ tróbos). A -as végződés a *-ās alakból vezethető le. A kutatások azt mutatják, hogy a žemaitiai nyelvjárásokban a hangsúlytalan -ā nagyon korán megrövidült (Girdenis 2001: 171; Vaičiakauskytė 2002b: 14).

A többes számú vocativus régtől fogva egybeesik a többes számú nominativusszal. A Ziwate többes számú nominativusi és vocativusi alakjai szintén megegyeznek.

9. A többes számú genitivus végződése -u, például: O kada netolyi buwa, [zwėčaw]e Panna yfgzyrda traklma anu ieme ant rąku fawa Suneli 35^19–21; Po kiek d i e n u pa žiegnojufi Elzbieta Zacharioju yr Jona, eje fu Juzupu Panna y Nazaretha [...] 40^17–18. A mai ŠVŽK nyelvjárásban a tárgyalt eset végződése vagy hangsúlyos -u, vagy hangsúlytalan -u, vagyis megegyezik a szövegben kísérővel (rõnkᵘ ~ rañkų, trūobūᵘ ~ trobų). Az említett eset végződése a *-ūn alakból származtatható.

56

Acta Linguistica Lithuanica LXVIII

1759 metų Ziwato moteriškojo linksniavimo

daiktavardžiai ir jų raida

A Ziwato hímnemű és vegyes ragozási típusú főneveinek elemzése (Vaičiakauskytė 2002a: 223–236; 2002b: 18) alapján arra lehet következtetni, hogy a tárgyalt főnevek hangsúlyos genitivusi végződését még nazális magánhangzóval ejtették (vö. még Aleksandravičius 1963: 102). Ezt a feltevést alátámaszthatja továbbá a tu Ziwate névmás többes genitivusi alakja, a tun 174₁₀, illetve az un kettőshangzó fakultatív használata nem szóvégi helyzetben, például: Kam munęs ape tay kławfi, kada muny mi netyki, kławskies tun, kuryi munęs kławfę, nes afz pataiemnay ne mokiaw nieka 174_8–10; apskunstas 188₁₇, skundės 314₁₀.

10. A többes dativusi végződés -oms, például: Yr yłz kalbynieje iems ne ityk iema ju, yr kyitiby šyrdyis, jog ne norieje tykiety žmonoms, kurios regieje ij yłznumyrufiu kiełufi, tada ftroławoje anus yr bara 273_1–3.

A kretingai nyelvjárásban ennek az esetnek a végződése -uoms (rõnkúoms¹¹ ~ rańkoms, trọbųoms ~ trobóms) (vö. Alminauskis 1931: 92). A tárgyalt végződés magánhangzója a nyelvjárás hangtani szabályai szerint az -omus alakból diftongizálódott, amely az ősi *-āmus alakból ered. A régi írásos emlékek vizsgálata azt mutatja, hogy a 16–17. században még használták a rövidítetlen dativusi alakokat: *šakāmus ’ágaknak’, *rankāmus ’kezeknek’. A mai nyelvjárásokban a rövidítetlen dativusi alakok általában nem fordulnak elő. A dialektológusok egyetértenek abban, hogy a rövid változatok legkorábban a žemaitis nyelvjárásban honosodtak meg (vö. Zinkevičius 1966: 232), ezért a Ziwate alakjaiban is általánosan elterjedtek a rövidített dativusi formák.

11. A többes accusativus végződése -as, például: Diel to kławpufis rąkas fudiejufi pakarney kalbieje 16_6–7.

Az összehasonlító nyelvjárásban a többes accusativusi forma szintén -as (rõnkà’s ~ rankàs, trúobà’s ~ tróbas), amely a *-āś alakból rövidült. Egyes nyelvészek (Kazlauskas 1968: 189; Zinkevičius 1980: 195) úgy vélik, hogy a tárgyalt eset flektívája a *-āns¹² alakból vezethető le. Valószínűleg (a többi tőosztályba tartozó névszóhoz hasonlóan) a többes accusativus régi végződésében nem volt n, vagyis *-āś, mert különben ma ezt találnánk: *-ā́ns → -ā́ns → -ā́ś → -ọ́ś → -ọ̀s.

12. A többes instrumentalis végződései -omis, -oms, például: Afz fugriawju tą Bažničių rąkomis dyrpta, o po tryju dienu paftatifiu aną nawjy, try mis dienomis 181_19–21; Yr pabudyna Pons Diews Juzupa yr Nikodema, kuryi iemy pazwaleny nu Pyłota, ateje fu drobinoms <...> 247₁₈.

A mai kretingai nyelvjárásban a többes instrumentalis végződése -uoms (rõnkųoms ~ rańkoms, trúobūoms ~ trobōms). A tárgyalt eset rövidítetlen alakjait Girdenis egy dalban hallotta (Girdenis, Pabrėža 1998: 20; vö. még LKA 1991: 66, 63. térkép). A morfológiailag változatlan végződést a nyelvjárásban legjobban

¹¹Az észak-žemaitis telšiai nyelvjárásban ā (valamint az i̯ā és ē) tövű névszók többes dativusának hangsúlya és hanglejtése megegyezhet az instrumentaliséval, például: dėinūoms ’napoknak’, mērgūoms ’lányoknak’ (Girdenis 1996: 57, 103, 142).

¹² Dėl šios fleksijos kilmės dar žr. Mažiulis 1970: 311–312.

Straipsniai / Articles

57

SONATA VAIČIAKAUSKIENĖ

je išlaikė i ir prebal­s inio kamieno daiktavardžiai (Zinkevičius, 1966, 233; dar plg. Vaičiakauskytė 2002b: 59). Galūnė -uomis atsirado iš senovinės lietuvių *-āmīs, kur -ā kamiengalis ir galūnė *-mīs. Daugiskaitos įnagininko galūnėje i neteko morfologinės reikšmės ir išnyko – tokiu būdu aptariamojo linksnio forma sutapo su daugiskaitos naudininku. Šiuo metu oksitoninio kirčiavimo galūnė skiriasi nuo naudininko tik priegaide ir su ja susijusiu atitrauktiniu kirčiu¹³: naudininko formos kirčiuojamos tvir­tapradžiai, įnagininko – tvirtagališkai; baritoninio kirčiavimo abu linksniai sutampa (dar žr. Aleksandravičius 1963: 105).

Ziwatas azt mutatja, hogy a 18. század közepén a tengerparti žemaitiaiak – a kretingaiak – még használták a többes számú eszközhatározó csonkítatlan alakjait (a vizsgált szövegben a csonkított alakok csak néhányszor fordultak elő).

13. A többes számú inessivus ragja -osy = [uosę], például: Jey ne yſzwiliu rąkoły jo praduryma wyniu yr ne idieſiu pyrſzta muna y wyita wyniu, yr ne ydieſiu rąkas muna y ſzona jo, ne itykeſiu₂₇₁^9–11.

A locativus (inessivus) csonkítatlan alakjait csak egyes kretingaiak és tengerparti žemaitiaiak őrizték meg (Girdenis, Rosinas 1976: 188–197), a vizsgált nyelvjárásban egyébként a többes számú locativus ragja -uos (rõnkũos ~ rañkos[e], trũobũos ~ trobõs[e]); vö. még (Aleksandravičius 1963: 107). A többes számú inessivus egy szótaggal hosszabb volt a paradigma többi alakjánál, ezért hajlamos volt a morfológiai rövidülésre.

A Ziwatas elemzése alapján megállapítható, hogy a 18. század közepén az ā tőosztály többes számú locativusának (inessivusának) alakjai még nem rövidültek meg.

i̯ā tőosztály

Az i̯ā tőosztályba tartozó főnevek ragozása nem gyakori. Nagy részük az ē tőosztályba ment át¹⁴. Az átmenet oka, hogy hangsúlytalan helyzetben a *-i̯ā, *-i̯an, *-i̯a és a *-ē, *-en hangok -e-vé estek egybe, vö. (Rosinas 1971: 49). Emiatt a végződésükben hangsúlyos főneveknek hat homonim alakjuk lett, a tőhangsúlyosaknak pedig nyolc. Tehát már a 18. század közepén is zajlott a kretingai nyelvjárásban a nőnemű ragozású főnevek (és egyébként az egész névszói osztály¹⁵) nem produktív tőosztályainak átmenete a produktív tőosztályokba.

¹³Ezt csak fenntartással lehet állítani, mert az ā tőosztályba tartozó névszók többes számú dativusa az észak-zemaitiai nyelvjárásban az instrumentalis hangsúlyát és hanglejtését is felveheti (Girdenis 1996: 57, 103, 142).

¹⁴Egyes nyelvészeti munkákban az i̯ā és az ē tőosztályú főneveket együtt tárgyalják (Aleksandravičius 1963: 101–116; Šiliauskaitė 1991). Itt az ē tőosztályú főneveket külön tárgyaljuk.

¹⁵ Bővebben arról, hogyan mentek át a Ziwato nyelvjárásának nem produktív tőosztályai a produktívak közé, lásd Vaičiakauskytė 2002a: 223–236; Vaičiakauskienė 2005: 91–99.

58

Acta Linguistica Lithuanica LXVIII

1759 metų Ziwato moteriškojo linksniavimo daiktavardžiai ir jų raida

Egyes szám

Többes szám

V. dwafe_55₂₀, poni₁₈ ~ dvàsè, pṹonì

V. duśies_54₁₇ ~ dũśes

K. dwafes_15₁₉, ponios_247₁₂ ~ dvā.ses, pṹonũos

K. dwafiu_85₂₅ ~ dvā.šu

N. dwafey_17₁₄, duśiey_44₂₄ ~ dvàśê

N. dwafioms_242₂₈ ~ dvàṣùoms

G. dwafy_11₁₁ ~ dvā.se

G. dwafes_190₁₇ ~ dvàśès

Eszk. dwafy_19₁₀ ~ dvàṣè

Eszk. kojomis_53₂₀ ~ kúojùomìs

H. baznicio_2₂₄, baźnicioj_79₂₁, dwafioy_77₁₀ ~ bažnĩčùo, ~ dvàṣùo¹⁶

H. kojofy_VI₃₄ ~ kúojùõse

Vok. dwafe_236₁₀, poni_VII₂ ~ dvàṣè, pṹonì

Vok. dwafes_243₂₀ ~ dvā.ses

1. Az egyes szám alanyesetének végződései: -’a = [e], -e és -i, pl.: Yr teyp tawa d u - ś i e greyta aną atras, iey gieray kaypo Panna ƒzwečiawfe ano yijžkofi 50₁₇–₁₈; Dafylytie kiete, yr pryflyweyziekiete, nes d w a f e kuna yr kawłu ne tur: kayp muni regete turyn ti 269₁₇–₁₉; Tada atimk zapłota už jawa ćijſtata, kuri efi Aniolanis ligi, Tu pati bufi wadinta Poni Aniotu 287₁₃–₁₅.

Az összehasonlító nyelvjárásban az egyes szám alanyesetének végződése -ę (dvàṣę ~ dvasìą, dãlę ~ dalìą), amely az ősi *-i̯ā-ból ered. A nyelvjárásban (akárcsak az összes északi žemaitiai nyelvjárásban, kivéve a legdélebbi és legkeletibb peremvidékeiket) a lágy mássalhangzó utáni, hangsúlytalan a az e járulékos magánhangzón keresztül ę-vé szűkült. Igaz, Juozas Aleksandravičius (1963: 109) úgy véli, hogy ez az a a kretingai nyelvjárásban ę-vé szűkült, de aligha szűkülhetett ennyire ez a magánhangzó¹⁷.

A nyelvjárásban, amint a példák mutatják, a végződés magánhangzója még nem szűkült. Az egyes szám alanyesetének említett grafikai változatai (-i kivételével), amint a szöveg grafikai elemzése mutatja, e magánhangzót vagy j utáni -æ-t jelölnek.

Atskirai reikia minėti žodį poni (pṹonì ~ põni), kurio galūnė -i (Zinkevičius 1966: 223). Galūninio -i nepaplatėjimas rodo, kad jis kilo iš *-ī (Būga 1958: 566). Tarmių tyrimai rodo, kad ilguosius pralietuvių akūtinių galūnių balsius, taip pat ir *ō ir *ę, sutrumpino visos tarmės. Šiaurės žemaičiai, skirtingai nuo kitų tarmių, *ū, *ī nesuplakė su *ų, *i arba *ō, *ę, pvz.: vns. vard. gražì ‘graži’, dgs. gal. mėškūs ‘miškus’ (Zinkevičius 1966: 116).

Az egyes szám megszólító esete nem különbözik az alanyesettől.

2. Az egyes szám birtokos esetének végződései: -es, -os, pl.: Kaltas taſay ƒuwa-džiotojes, pyktos d w a f e s apfieƒtas, ƒmerte 182₁₄; Ponas Jezušas uterniky po werbu n e d i e l o s griža y J eruzalu 121₃.

¹⁶ Jelenleg az összehasonlító nyelvjárásban az ē tő végződésével álló alak használatos, pl.: dvàṣė ‘dvasė(je)’.

¹⁷ Itt megemlítendő, hogy a hangsúlyos abszolút végződésben álló nyílt e még egészen a közelmúltig létezett az északi žemaitiai Žemaičių Kalvarija és Nevarėnai környékén; erről bővebben lásd Girdenis 2000a: 233–236; vö. még Juškaitė, Girdenis 1974: 93–94.

Straipsniai / Articles

59

SONATA VAIČIAKAUSKIENĖ

A kretingai nyelvjárásban a tárgyalt eset végződése kétféle: hangsúlytalan -ęs és hangsúlyos -uos (dvâ.sęs ~ dvâsios, pūonūos ~ ponió̄s). A hangsúlytalan flekszió mind a Zi- wato, mind az összehasonlító nyelvjárásban egybeesett az ē tő alakjával. A szövegben az egyes szám birtokos esetének grafikai változatai az -es végződést rögzítik, amely később a nyelvjárásban -ęs-szé alakult.

3. Az egyes szám részes esetének végződése -ey = [ė], pl.: Garbie buk Tiewuy, yr Sunuy, yr Dwafey Szwětay_25–26.

A mai ŠVŽK nyelvjárásban az egyes számú részes eset -e végződése (dvâsê ~ dvâsiai) az -iai végződés monoftongizációjával alakult ki, amely az ősi *-iai alakból ered. Az elemzett szöveg egyes számú részes esetű, -ey végződésű alakjai, amint azt a Ziwato grafikájának és helyesírásának elemzése mutatja (Girdenis 2000a: 233–257; 2000b: 183–190; 2001: 292–326; Girdenis, Girdenienė 1997: 11–44; Girdenis, Skirmantas 1998: vii–xiv), a szerző által emelt formáknak tekintendők.

4. Az egyes szám tárgyesetének végződései: -y = [ė], -e, -q¹⁸, pl.: O anyi užšmutnity yr iftrósity taries Dwafy regi_13–14; Galeie Aniolas paimte aną fukne, yr parodite jė Diewuy Tiewuy kalbiedamas apweyziek Diewy Tiewy fukne_1–2 165.

Az összehasonlító nyelvjárásban -ę végződésű egyes szám tárgyeseti alak használatos (dvâ.sęs ~ dvâsią, vā.ļę ~ vālią).

A žemaitiai nyelvjárásban a soha meg nem hangsúlyozott cirkumflexes végződésben a nazális magánhangzók megrövidültek. Tehát a nyelvjárásban ma meglévő -ę magánhangzó az ősi *-į̄an-ból rövidült (→ *-įan → *-jęn → -en → -ęn → -ē → -ę), vö. Girdenis 2001: 172.

5. Az egyes szám eszközhatározói esetének végződése -y = [ė], pl.: Nes Jonas szwętas Dwafy fzwetu prypilditas, prypilde Motina Jawa 19_19–20.

A rögzített egyes szám eszközhatározói esetének végződése megfelel a mai nyelvjárás -ę fleksziójú egyes szám eszközhatározói alakjának (dvâsê ~ dvasią, vāļê ~ valią). A tárgyalt eset -ę végződése *-į̄an-ból rövidült (→ *-įan → *-jęn → - ēn → -ęn → -ē → -ę).

6. Az egyes szám inessivusi végződései: -o = [uo], -ioi, -ioy, pl.: Trécioie dieyno ftejos balfas dydis Baźnićio, kuri wyły gyrdieie 7_19–20; Dyino pewno fubatos Ponas Jezuzas mokie Baźnićioj, kur tynay buwa žmogus nekurfay fudziuwufy ręka turynti 79_21–23; Patayminty ira ubagay dwaśioy (tyi ira pyrmyi žodey) nes anu ira Karalifte Dangaus 63_19–21.

Az összehasonlított nyelvjárás autentikus egyes számú inessivusi ragjának az -uo tekintendő; az ā-tövű főnevek végződéseitől csupán a tővégi mássalhangzó lágyságában különbözik (vö. az ā-tövű alakokról mondottakat).

¹⁸ Dėl šios galūnės plačiau žr. Girdenis, Girdenienė 1997: 23–25. Su šia fleksija tekste pasitaikė tik vienas žodis, kuris dėl sakralumo veikiausiai vertintinas kaip lenkiška forma, pvz.: O tay Ponas Jezuzas kalbieje, diet to, idant butum pakarny, yr tare iems eydamy po wyfa fwieta apfakikiete Ewangelią wyfam futwierymuy_3–6.

60

Acta Linguistica Lithuanica LXVIII

1759 metų Žiwato moteriškojo linksniavimo daiktavardžiai ir jų raida

7. A többes számú nominativusi végződések: -’as = [es], -es, például: Potam jogiey anos kojes ſzwętas buwa ſu waykſčiotas yr ſuronitas nu akmenu yr ſmyltu karſzte; maſty bragy patepe yr bučiawa neparſtodama 70₁₆–₁₈; Dabar kunay ſzwętuju, duſies pryaždabitas bus karunomis trejokiomis 326₂₅–₂₆.

Az összehasonlított nyelvjárásban a többes számú nominativus végződése -ęs (dvà.sę ~ dvãšios, và.łęs ~ vàlios). A žemaitaiak már régen megrövidítették a hangsúlytalan hosszú cirkumflex végződéseket, ezért a tárgyalt eset -ęs ragja az ősi *-į̃as alakból eredeztethető (→ *-į̄as → *-’ãs → -’as → -es → -ęs). Žiwatas egy köztes fejlődési fokot, a -es alakot rögzíti. A többes számú vocativusi forma megegyezik a többes számú nominativusszal.

8. A többes számú genitivusi végződés -’u, például: Teyp ana pry ejufi pry Pona Jezuſa pole po koju jo; dudama garby jem, yr tare: Pony padiek mąn 85₅–₇; [...] kurie priemy Wiera Szwęta kada kayte pry Myſiu. Szwętu Ewangeliyjy [...] IV₈–₉.

Az összehasonlított nyelvjárásban a többes számú genitivusi végződés lehet hangsúlyos és hangsúlytalan is (kúoi̯ ~ kóįų, marč̃ų ~ marčių). A Žiwato nyelvjárásában a genitivusi alak hangsúlyos végződése, mint már említettük, feltehetőleg még őrizte az orrhangú magánhangzót.

9. A többes számú dativusi végződés -oms, például: Tada ſu dydziu ſzturmu, yr ałafu uźgiedintas, y Pekła biega, yr pyktoms dwaſioms apſakie 242₂₇–₂₈.

Ennek az esetnek a végződése az ā-tövű alakokétól csupán a tővégi mássalhangzó lágyságában különbözik (vö. az ā-tövű alakokról mondottakat).

10. A többes számú accusativusi végződések -es, például: Yr teyp uſtawyczney aſzaromis maźgoje kojes jo ſzwętas 70₁₀–₁₁.

A kretingai nyelvjárásban a többes számú accusativusi forma -es-re végződik (dvàšės ~ dvasiàs, vàlės ~ valiàs); ez az ősi litván *-jãs alakból származik (→ *-jās → *-’ãs → -’as → -es → -ęs). A Ziuwatas a még össze nem szűkült szóvégi e-t rögzíti.

11. A többes számú instrumentalisusi végződés -omis, például: Kada jau buwa awźtanti, tada eje Ponas Jezuſas nu kalna, pry anu par Mary wyŕźumi wąndens, Sawſonis ko-jomis kaypo źemy 83₂₁–₂₃.

A mai ŠVŽK nyelvjárásban a bariton hangsúlyozású szavak többes számú instrumentalisusi alakjai nem különböznek a dativusiaktól (dvàšiõms ~ dvãšioms), jóllehet, mint már említettük, az északi žemaitai nyelvjárásban a dativus gyakran felveheti az instrumentalisus hangsúlyát és intonációját (vö. az ā-tövű alakokról mondottakat); az oxitón hangsúlyozású szavak pedig csak intonációjukban különböznek a dativustól (vâl̃džioms ~ valdžiõms). A kretingai nyelvjárásban a tárgyalt eset végződése, amint a példák mutatják, morfológiailag megrövidült.

12. A többes számú inessivus -ofy = [uose] végződéssel használatos, például: Tada ćionay Szwetas Bernotas kalba: o diwna prowa yſzganima muſu, jog Chriſtufas Ponas kibodamas ant kriźiaus, daug ronu, daug muku, yr fopulu kięntieje, kaypo tay karuna Erſzkiečiu ant Galwu Szwęčiaufyj, rąkoſy, koioſy wynis, o wyinog apey muka tiljeje: ne ſzawkie skawd, ale trokſtu 240₁₆–₂₂.

Straipsniai / Articles

61

SONATA VAIČIAKAUSKIENĖ

Az összehasonlító nyelvjárásban a tárgyalt eset alakja az ā-tövűektől csupán a tővégi mássalhangzó lágyságában különbözik (vö. az ā-tövű alakok tárgyalásával).

ē TŐ

Ennek a tőnek a főnevei (akárcsak az éppen tárgyalt tövek főnevei) nőneműek (kivéve a diedes 7₂₁ ‘diedės’ szót), hét esetük van (alanyeset, birtokos eset, részes eset, tárgyeset, eszközhatározói eset, helyhatározói eset (inessivus) és megszólító eset), valamint három számuk (egyes szám, többes szám és kettes szám).

Egyes szám

Többes szám

V. meyle 34₁₀, garbie 105₂₇ ~ mêile, gấrbīe

V. linkɱibes 229₄ ~ linkšmîbes

K. meyles 11₁₅, garbies 2₄ ~ mêiles, gấrbīes

K. links mibiu 288₁₀ ~ linkšmîʹbu

N. meyle 300₄, sawley 258₁₆ ~ mêilê, sáulê

N. paneliems 177₂ ~ panèlèms

G. meyly 28₃ ~ mêilę

G. linkɱibes 20₁₁ ~ linkšmîʹbès

Įn. meyly 58₂₃ ~ mêilę

Įn. links mibiemis 152₁₃ ~ linkšmîʹbiemìs

Vt. žiemie 5₂₂, žiemiey 199₂₂ ~ žèmîè

Helyhatározói eset: giesmiefy 30₂₆ ~ géismièsę

Š. meyle 145₄, zwaɣzdie 291₈ ~ mêile, žvaizdė

Š. gymynes 312₂₂ ~ gèmę.nes

1. A singularis alanyeseti végződések –e és –ie, például: Dielko tawa meyle ateje 34₁₀; Blagasłowitas, kurłay wardon Diewa eyta: ant amžiu tegul garbie iem bułey 113₅–₆. Az összehasonlítási alapul szolgáló nyelvjárásban a végső hangsúlyú főnevek singularis alanyesetének végződése –ie, a tőhangsúlyosaké pedig – –ę (pêłkę ~ pélkę, žuolė ~ žolė) (Zinkevičius 1966: 38., 42. térkép). A hangsúlytalan *–ē (palatális mássalhangzó után) fejlődésének eredménye egybeesik a *–ā fejlődésének eredményével (Girdenis 2001: 171). A hangsúlytalan végződés-allomorfot rendszerint kiszorítja a hangsúlyos, például a singularis alanyesetben *(bált)–ā helyett *(bált)–a, a singularis eszközhatározói esetben pedig *(bált)–ō helyett *(bált)–u használatos. Girdenis (2001: 377) szerint, ha a végződés olyan ragozási típushoz (tőhöz) tartozott, amely egyértelműen a baritonikus hangsúlyozás felé hajlott, egy-egy végződés hangsúlytalan allomorfja is meghonosodhatott. Valószínűleg így magyarázható az adott eset fejlődése, azaz (sául)–ė < *(sául)–ē, és különösen (giesm)–ẽ < *(gęsm)–ē < *(gęsm)–è.

A Ziwatas szó vége még nem összevont e magánhangzót rögzít.

A singularis vocativus alakja megegyezik az alanyeset alakjával.

2. A singularis genitivus végződései –es, –ies, például: Yļžzódžiu Motinas milawłes, yr yļz meyles Jawa uaykielis ne werkie 33₁₁–₁₂; Swyłiby ant apšwitytma Pagon iu, yr ant garbies žmoniu tawa Jzraelu 38₁₈–₂₀.

A ŠVŽK nyelvjárásban a singularis genitivus (akárcsak a singularis nominativus) végződése kettős: a tőhangsúlyos főneveké –ęs, a végső hangsúlyosaké –

62

Acta Linguistica Lithuanica LXVIII

1759 metų Žiwato moteriškojo linksniavimo daiktavardžiai ir jų raida

-ies (pêlkᵉ ~ pêlkės, žuol̃lės ~ žol̃ės) (Zinkevičius 1966: 40., 44. térképszám). A tárgyalt eset flexiója az ősi litván *-ẽs-ből ered.

Amint a Ziwato elemzése mutatja, a 18. század közepén a kretingai nyelvjárásban az -es < *-ẽs flexió még különbözött az -ęs < *-ę̄s végződéstől, vö.: meyles 33₁₂ < *-ęs „szeretet” és ugnys 90₄₁₉ < *-ę̄s „tűz”.

3. A singularis dativus végződései -ey és -e = [eʳ], például: O Diewy wyfagalis, ne yf̄zpakafitas dudu diekawones tawa galibey, teykies mun tą duty yf̄fawa gieribes, idant pylnay galiečio s̄užity ano s̄zwėtay milafzyrdittey 25₂₃–₂₅; Cionay diwities galem yfzgieribey yr meyle Chrifʃufa Pona, jog diet grieʃzna žmogaws ant tokie ʃmerte afierawojos, yr atʃydawė 300₃–₅.

A kretingai nyelvjárás singularis dativusi alakja az -e végződéssel használatos (pêlkê ~ pêlkei, žuolê ~ žolei), amely az *-ei-ből monoftongizálódott (Zinkevičius 1980: 205; 1966: 90).

A tulajdonképpeni, azaz žemaitiai singularis dativusi flexió -e, míg az -ey végű alakok (akárcsak a korábban tárgyalt főnévtövek esetében) a aukštaitizálódás következményének tekintendők. Valószínűleg ezért rendkívül ritkák a szövegben a végződés magánhangzójának monoftongizációjával létrejött dativusi alakok²⁰.

4. A singularis accusativus végződése -y = [ę̄], például: O unfay mumis užtą y amžyna garby pryimfey 24₁₃–₁₄.

Az összehasonlított nyelvjárásban a singularis accusativus végződése megegyezik a Ziwato nyelvjárás accusativusi flexiójával: -ę (pêlkᵉ ~ pêlkę, žuolᵉ ~ žolę). A tárgyalt eset ę-je az ősi *-ę̄-ből ered (ęn → -ę̄ → -ę).

5. A singularis instrumentalis végződése -y = [ę], például: Ale ką tynay raśie, kalba ʃzwetas Ambrażiejus, jog raśie tus źodźius: źieme źiemv pakalba 122₂₃–₂₄.

A mai kretingai nyelvjárásban a singularis instrumentalis -ę végződése egybeesik az accusativusszal (pêlkᵉ ~ pêlkę, žuolᵉ ~ žolę). A tárgyalt eset -ę flexiója az ősi *-ę̄n-ből rövidült (→ -ę̄n → -ę́n → -ę̄ → -ę).

6. A singularis inessivus végződései -ie, -iey, például: Uźlaykity Prifjakimus Diewa, kurius pyldity reykalas, ne tyktay pagal żwyczjaws, ale pagal intencyes pryfakitoje, tay ira, meylie, yr pagal meyles 329₈–₁₁; Apey paftati Pona muʃu Jeżusa Chriʃtuja, ciely Oktawiona Ciecorawws: ne kurfay Lentulus ʃzaliey Zidu źiemiey Heroda Karalaws Uriedniks, Senatuy yr wyfay Roday Rima apraśie VIII₁₉–₂₁.

A mai ŠVŽK nyelvjárásban a tárgyalt eset végződése -ie ~ -ė(je) (pêlkê ~ pêlkė(je), žuolê ~ žole(je)); a nyelvjárási kutatások szerint régtől fogva megegyezett az i- és mássalhangzós tövű főnevek singularis locativusával (lásd még Girdenis 1963: 34). Morfo-

¹⁹ A Ziwato nyelvjárás i-tövű főneveinek fejlődéséről lásd Vaičiakauskytė 2000²a: 223–236.

²⁰ A singularis dativus grafikus -e változata a -e Ziwate alakban mindössze hét szónál fordul elő, mégpedig: meyle 300₄ ~ meilei, pane le 7₃ ~ panele(i), Pylotiene 214₃ ~ Pilotenei, tarneyte 53₁₆ ~ tarnaitei, zdraice 145₁₅ ~ zdraicei, zwazyde 328₁₀ ~ žvaizdei, źieme 310₂₈ ~ žemei.

Straipsniai / Articles

63

SONATA VAIČIAKAUSKIENĖ

A hangtani rövidülés következtében ez a rag egy szótagot veszített. A tárgyalt eset ragja eredetileg lokatívuszi eredetű. Az ősi lokatívuszból alakult ki: *žemēi + *ēn (Rosinas 2000: 179).

Az elemzett szövegben a szóban forgó eset valódi flexiója természetesen -ie, a -iey alakú formák pedig a felnémetesedés következményeként értékelendők.

7. A többes számú alanyeset ragja -es, például: Zwayzdes ira [zweetiey Diewa, niejokios [zwayjibes griežnikams ne žičios 310_14–15.

A kretingai nyelvjárásban a többes számú alanyeseti alak ragja -ęs (pẽlkẽs ~ pélkės, žùolẽs ~ žòlės) (vö. Zinkevičius 1966: 44., 48. térképszám). A szóban forgó alak flexiója -ęs a *-ēs (*-ēs → *-es → -es) alakból rövidült.

A Ziwato nyelvjárásában, amint látható, a többes számú alanyeseti alak magánhangzója, az e még nem szűkült.

A többes számú megszólító eset (a korábban elemzett tövekhez hasonlóan) megegyezik az alanyesettel.

8. A többes számú birtokos eset ragja -u, például: Kaypo tawarcíeys bufte muku, teypo bufete yr l i n k s m i b i u 288_9–10.

A mai ŠVŽK nyelvjárásban a többes számú birtokos eset ragjai -u vagy –u (pẽlkų ~ pélkių, žùolũ ~ žolių), és nem különböznek a korábban tárgyalt főnevek birtokos esetének flexiójától.

9. A többes számú részes eset ragja -iems, például: Antra karuna wadinta ira Panelu, o ta P a n e l i e m s ira duta, apey kures gieda Bažničia Szwęta 294_14–16.

Az összehasonlító nyelvjárásban a többes számú részes eset ragja megegyezik a Ziwate adatolt alakjával, vagyis -iems (pẽlkiem²¹ ~ pélkėms, žùolėms ~ žolėms). Az -iems ~ -ēms rag morfológiailag az ősi litván *-ēmus (*-ēmus → *-ēmos → -iemọs → -iems) alakból rövidült.

10. A többes számú tárgyeset ragja -es, például: Kławfely Maria prałydieima Elzbietas [zwętos, Elzbieta kławfes prałydieima [zwęčiawęs Pannos; yr teyp dydes l i n k š - m i b e s paþakoie wyina qntray [...] 20_9–12.

A mai kretingai nyelvjárásban a többes számú tárgyeset ragja -ęs (pẽlkẽs ~ pélkes, žùolẽs ~ žolès) az ősi *-ēs alakból származtatható. A Ziwato elemzése azt mutatja, hogy az e magánhangzó – a többes számú alanyeset ragjához hasonlóan – még nem szűkült. E magánhangzó közelmúltbeli szűkülését a többi žemaitai nyelvjárásban megőrzött nyílt e mutatja. Amint már említettük, a nyílt e mindmáig megmaradt az észak-žemaitai nyelvjárásterületen, a Žemaičių Kalvarija és Nevarėnai környékén. Ez a nyílt e kizárólag a mellékhangsúlyos, korábban akútusszal ejtett *–ā és *–ē helyén fordul elő (Girdenis 2000a: 233–236, 321–323; vö. még Aleksandravičius 1963: 111; Būga 1958: 560).

²¹ Arról, hogy a tárgyalt tőtípus főneveinek többes számú részes esetében előfordulhat a hangszeres eset hangsúlya és hanglejtése, lásd még Zinkevičius 1966: 235.

64

Acta Linguistica Lithuanica LXVIII

1759 metų Ziwato moteriškojo linksniavimo daiktavardžiai ir jų raida

11. A többes szám eszközhatározó esetének ragja -iemis, például: O tų avyneli walgyti pradije, batus nuo koju nuawe, frienas par jufe, łazdeliemis pasyrieme, nie wyina kawła netawzie 143_16–18.

Az összehasonlított nyelvjárásban a bariton hangsúlyú szavak többes számú eszközhatározó esete (pėlkėms ~ pėlkėms) nem különbözik a többes számú részes esettől, az oxiton hangsúlyú szavakat pedig csak a szótaghanglejtés és az ahhoz kapcsolódó visszahúzott hangsúly különbözteti meg a részes esettől²² (žūolėms ~ žolēm[i]s). A többes számú eszközhatározó eset egy szótaggal különbözött a paradigma többi alakjától, ezért morfológiai rövidülésen ment át, azaz a rag magánhangzója, az i eltűnt. Igaz, az elemzett szövegben csak három szó rövidült meg: [...] yr užsłuzyje ant amžynu muku neteyfibiems ława 321_18–19; Jezufas milawfis kada yszwida Judósiu yfz toła ateynanti, židus Ju miečieys, yr Ju pachodniems, tada budyna Apałztalus kalbiedamas [...]168_12–14; Yr kaypo Zwayzdes Ju žwayzdiems ne tur wyfas ligie [zwie]uma terp Jawes, Sawle Ju Mieneliu [...] 311_22–23. Tehát a 18. század közepén a többes számú eszközhatározó alakjai csak szórványosan rövidültek meg. A Ziwato nyelvjárásában a többes számú eszközhatározó eset a ragvégi i meglétében különbözött a részes esettől.

12. A többes számú inessivus ragja -ieły = [iese], például: Apey tą karunawoima ira Giefmieły Salomona parašita 206_7–8.

A mai ŠVŽK nyelvjárásban a többes számú helyhatározó eset ragja szintén -ies^e. Az említett eset alakja egy szótaggal hosszabb volt a paradigma többi alakjánál, ezért Kretinga környékén a rag morfológiailag megrövidült (pėlkies ~ pėlkės(e), dõubies ~ duobės(ė)).

A Ziwato nyelvjárásában az említett eset alakja (az előzőleg tárgyalt tövek más eseteihez hasonlóan) még nem rövidült meg.

A NŐNEMŰ RAGOZÁSÚ FŐNEVEK KETTŐS SZÁMA

A Ziwate-ban, akárcsak a teljes litván nyelvben, használatosak a nőnemű ragozású főnevek (és általában a névszók, lásd Vaičiakauskytė 2002b: 62–66) kettős számú alanyeseti, részes²³, tárgyeseti és eszközhatározó eseti alakjai. Meg kell említeni azonban, hogy a vizsgált szövegben néhányszor a kettős számú birtokos eset alakjai is előfordulnak. Az elemzett főnévtövek kettős számú paradigmája tehát a következőképpen fest:

Alanyeset: dwy žwayzdy 20₈ ~ dvè žvàizdè

K. két nap 106₂ ~ két napé: napé

²² Ez csak megszorítással állítható, mert, amint már többször említettük, a nőnemű ragozású főnevek többes számú részes esete felveheti az eszközhatározó eset hangsúlyát és szótaghanglejtését; vö. még: (Zinkevičius 1966: 243).

²³ Az elemzett tövek főneveinek részes eseti alakjai nem fordultak elő a szövegben.

Straipsniai / Articles

65

SONATA VAIČIAKAUSKIENĖ

G. két nő 106₁₄, két láb 224₁₄ ~ két napé, két cipő

Eszk. dwym gatwym 311₁₉ ~ dvėm gálvėm

1. A nőnemű ragozási típusba tartozó főnevek kettős számú alany- és tárgyesetének ragja -y = [ę], például: Yr teyp par d w y d i n y ape tay tilieje, yr tare potom po dwyiu dyinu Jawa Mokitynems: Eyk iem y židu žiemy _106₁–₃; Yr teypo ij yſtzæſy kaypo ſtriuna ant Lutnes, dydy wyny a b y [zwæčiawſy k o j y pry kriziaws prymušie _{224₁₃–₁₅}; Patam ana ſu uczčiwałty pakiele anà: yr teyp ſiedieje aby ligiev, yr pradjeje terp ſawaes kałbiety d w y ž w a y z d y Dangaws, Motinas [zwaetas _20₆–₉].

A vizsgált ragozási osztály főneveinek kettős számú alany- és tárgyeseti alakjai a mai összehasonlító nyelvjárásban megegyeznek a Ziwate tanúsította alakokkal (dvė žvaizdė ~ dvi žvaigždi ‘két csillag’). A nőnemű kettős számú alany- és tárgyeset -ę ~ -i flexiója az ősi litván *-ḗ végződésből eredeztethető (vö. Kazlauskas 1968: 130; lásd még Zinkevičius 1980: 181).

2. A kettős szám birtokos esetének ragja -u, például: Yr teyp par d w y d i n y ape tay tilieje, yr tare potom po dwyiu dyinu ſawa Mokitynems: Eyk iem y židu žiemy _106₁–₃.

A kretingai nyelvjárásban a főnév kettős számú birtokos esetének ragja szintén -u (dvėjųˑ būobu ~ dvijųˑ bóbu ‘két bab’) és egybeesik a tárgyalt főnevek többes számú birtokos esetével.

3. A kettős szám eszközhatározói esetének ragja -ym = [em], például: Norint wynu butum [weykiy buwy, kyty ulomny: raku koju neturiejy: kuprotty, akly, d w y m g a l w y m, kieturiomis kojomis […] 311₁₇–₂₀.

A ŠVŽK nyelvjárásban a kettős szám eszközhatározói esetének ragja szintén -em (dvėm šakėm ~ dviṁ šakiṁ ‘két ággal’). A kettős szám eszközhatározói esetének eredetéről és fejlődéséről többféle magyarázat létezik (vö. Mažiulis 1970: 209–218; Zinkevičius 1980: 198). E tanulmány Kazlauskas hipotézisét követi. Tehát a régi kettős számú eszközhatározói alakok tővégi eleme az alany- és tárgyeset ragja. Esetünk legrégibb alakjának ragja -ma volt, amely talán a *-mā-ból származik (Kazlauskas 1968: 128, 132; vö. még Aleksandravičius 1967: 239; Zinkevičius 1966: 206). A kretingaiak tárgyalt kettős számú alakja valószínűleg morfológiai eredetű²⁴ – a žemaitiaiak az eszközhatározói (és egyébként a részes esetű) rag magánhangzóját az alany- és tárgyeset ragjának magánhangzójához igazították.

A vizsgált típusú főnevek kettős számú alakjainak tárgyalását lezárva megállapítható, hogy a Ziwato korában – amint a bemutatott példák mutatják – már használták a nőnemű ragozási típus főneveinek olyan kettős számú alakjait, amilyeneket ma is használnak a kretingaiak lakta területen (vö. még Aleksandravičius 1963: 104).

²⁴ Antanas Salys a kretingaiak e kettős számú alakjait fonetikailag próbálta magyarázni, ennek azonban ellentmondana a nőnemű főnevek -em ragjának *ām-ból való eredete; fonetikailag az olyan alakot sem lehetne megmagyarázni, mint a (dộm) gaidôm ‘(két) kakasnak’, mivel a *djā hangkapcsolat a žemaitiai nyelvjárásban a szóban forgó kettőshangzók szűkülése előtt előrébb képzetté vált (Girdenis 2001: 430).

66

Acta Linguistica Lithuanica LXVIII

1759 metų Žiwato moteriškojo linksniavimo daiktavardžiai ir jų raida

KÖVETKEZTETÉSEK

A Žiwato nyelvjárása és az ŠVŽK nőnemű ragozású főneveinek tőparadigmái elemzése és összehasonlítása alapján a következő következtetések vonhatók le.

1. A Ziwato nyelvjárása és az ŠVŽK nőnemű ragozású főneveinek paradigmái közötti összehasonlítás feltárta, hogy a 18. század közepe óta a kretingai nyelvjárásban nem történtek lényeges morfológiai változások. A nyelvjárás morfológiájának fejlődése a morfológiai és fonológiai jelenségektől függ.

2. Már a 18. század közepén megindult a kretingai nyelvjárásban a nőnemű ragozású főnevek (csakúgy, mint a névszók egészének) nem produktív töveinek produktív tövekbe való átmenete.

3. A kutatás feltárta, hogy a Žiwato nyelvjárásában már egybeestek a főnevek o és ā tövének egyes számú eszközhatározói alakjai.

4. Már a 18. század közepén morfológiai rövidülésen mentek keresztül a nőnemű ragozású főnevek egyes számú helyhatározói (inessivusi) alakjai a kretingai nyelvjárásban. A többes számú alakok (ahogyan egyébként a hímnemű ragozásúak is) még nem rövidültek meg. Jelenleg a szóban forgó rövid alakok csak a Kretinga környéki nyelvjárásra jellemzők.

5. A Žiwato elemzése azt mutatja, hogy a nőnemű ragozású főnevek többes számú részes esete morfológiailag már a 18. század közepére megváltozott – a szövegben általánosan a rövidült alakokat használják.

6. A Žiwato nyelvjárásában a nőnemű ragozású főnevek többes számú eszközhatározói alakjai csak a végződő i magánhangzó meglétében különböztek a részes esetű alakoktól. Az összehasonlított nyelvjárásban a szóban forgó alakokat csak a hangsúly és az ahhoz kapcsolódó elvonó hangsúly különbözteti meg.

7. Amint azt a Žiwato elemzése mutatja, a 18. század közepén a kretingai nyelvjárásban az ē tövű főnevek -es < *-ēs flexiója még különbözött az -es < *-ēs végződéstől; vö.: meyles 33₁₂ < *-ēs ‘meilės’ és uġnys 90₄ < *-ēs ‘ugnies’.

8. A vizsgált szövegben a kettős szám alakjai ritkák, de jelentőségteljesek. A Žiwato korában, amint a bemutatott példák mutatják, már olyan nőnemű ragozású főnevek kettős számú alakjait használták, amilyeneket ma is használnak a kretingai nyelvterületen.

LITERATŪRA

A l e k s a n d r a v i č i u s J u o z a s 1963: Kretingos tarmės daiktavardžio kait ybos ypatybės ir galūnių raida. – Kalbotyra 9, 101–117.

A l m i n a u s k i s K., 1931: Vyskupo A. Baranausko laiškai Hugo Weberiui. – Archivum Philologicum 2, 68–116.

B a z i n y s R. 1995: 1759 metų „Žiwato“ veiksmažodis ir jo formos (bakalauro darbas). Vilniaus universitetas.

Straipsniai / Articles

67

SONATA VAIČIAKAUSKIENĖ

Būga Kazimieras 1958: Rinktiniai raštai 1. Vilnius: Valstybinė polit. ir moksl. lit. leidykla.

Būga Kazimieras 1961: Rinktiniai raštai 3. Vilnius: Valstybinė polit. ir moksl. lit. leidykla.

Girdenis Aleksas 1962: Tirkšlių tarmės morfologija ir žodžių daryba (rankraštis).

Girdenis Aleksas 1996: Taip šneka tirkšliškiai. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla.

Girdenis Aleksas 2000a: Kalbotyros darbai 1. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla.

Girdenis Aleksas 2000b: Kalbotyros darbai 2. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla.

Girdenis Aleksas 2001: Kalbotyros darbai 3. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla.

Girdenis Aleksas, Rosinas Albertas 1976: Keletas samprotavimų dialektologinės fonetikos klausimais. – Baltistica 12(2), 188–197.

Girdenis Aleksas, Girdenienė Danutė 1997: 1759 metų „Ziwato“ indeksas. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla.

Girdenis Aleksas, Skirmantas Petras 1998: 1759 metų „Ziwatas“: Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla.

Girdenis Aleksas, Pabrėža Juozas 1998: Žemaičių rašyba. Vilnius–Šiauliai.

Grinaveckis Vladas 1973: Žemaičių tarmių istorija. Vilnius: Mintis.

Juškaitė T., Girdenis Aleksas 1974: Tas pats ir Nevarėnuose. – Kalbotyra 25(1), 93–94.

Kazlauskas Jonas 1968: Lietuvių kalbos istorinė gramatika. Vilnius: Mintis.

Kazlauskas Jonas 1958: Lietuvių kalbos į-kamieno daiktavardžių vienaskaitos įnagininko ir vietininko formų kilmės klausimu. – Kalbotyra 1, 51–67.

Kazlauskas Jonas 1959: Daiktavardžių (i)ų linksniavimo nykimas. – Lietuvių kalbotyros klausimai 2, 17–45.

Kazlauskas Jonas 1963a: Archajiškos priebalsinio kamieno linksnių formos. – Kalbotyra 6, 333–334.

Kazlauskas Jonas 1963b: Dėl lietuvių kalbos vardažodžio kirčiavimo sistemos raidos. – Kalbotyra 7, 171–181.

LKA II – Lietuvių kalbos atlasas 2. Fonetika. Vilnius: Mokslas, 1982.

LKA III – Lietuvių kalbos atlasas 3. Morfologija. Vilnius: Mokslas, 1991.

Mažiulis Vytautas 1970: Baltų ir kitų indoeuropiečių kalbų santykiai. Vilnius: Mintis.

Palionis Jonas 1979: Lietuvių literatūrinės kalbos istorija. Vilnius: Mokslas.

68

Acta Linguistica Lithuanica LXVIII

1759 metų Žiwato moteriškojo linksniavimo daiktavardžiai ir jų raida

Palionis Jonas 1995: Lietuvių rašomosios kalbos istorija. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla.

Rinkauskienė Regina 1999: Rytų aukštaičių uteniškių vardažodis: dabartinė padėtis ir istorinė raida (daktaro disertacija). Vilniaus pedagoginis universitetas.

Rosinas Albertas 1971: Šaukėnų šnektos iā, ē ir i kamieno daiktavardžiai. – Kalbotyra 23(1), 49–54.

Rosinas Albertas 1995: Baltų kalbų įvardžiai: morfologijos raida. Vilnius: Vilniaus universitetas.

Rosinas Albertas 2000: Inesvy o ir adesyvo kilmės ir raidos klausimu. – Baltistica 34(2), 173–183.

Subačius Giedrius 1998: Žemaičių bendrinės kalbos idėjos: XIX amžiaus pradžia. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla.

Šiliauskaitė R. 1991: 1759 metų „Ziwato“ daiktavardžių linksniavimo sistema (diplominis darbas). Vilniaus universitetas.

Vaičiakauskytė Sonata 2001: 1759 metų „Ziwato“ o, io, iio kamienų daiktavardžiai ir jų raida. – Kalbotyra 50(1), 119–133.

Vaičiakauskytė Sonata 2002a: 1759 „Ziwato“ i ir priebalsinio kamieno daiktavardžiai ir jų raida. – Baltistica 36(2), 223–236.

Vaičiakauskytė Sonata 2002b: 1759 metų „Ziwato“ vardažodžio linksniavimo sistema (daktaro disertacija). Vilniaus pedagoginis universitetas.

Vaičiakauskienė Sonata 2005: 1759 metų „Ziwato“ u ir iu kamieno daiktavardžiai ir jų raida. – Acta linguistica lithuanica 53, 91–99.

Zinkevičius Zigmas 1966: Lietuvių dialektologija. Vilnius: Mintis.

Zinkevičius Zigmas 1980: Lietuvių kalbos istorinė gramatika 1. Vilnius: Mokslas.

Nouns of Feminine-type Declension in the Ziwato of 1759 and the Morphological Development of Those Nouns

SUMMARY

The aim of the article was to research and describe the development of the feminine-type noun declension, with emphasis on the Ziwato of 1759, the written record of the 18th century Northern Žemaičiai of Kretinga Dialect. There are three kinds of stem identified in the feminine-type declension – ā and iā stems, and also ē stem in the Ziwato Dialect. The first two

Straipsniai / Articles

69

SONATA VAIČIAKAUSKIENĖ

of the three stems are very much alike, the only difference being the palatalized consonant in the immediate post-stem position. As the present research proves, a very close similarity can be observed between the stems jā and ē in the Zemaičiai Dialect.

The research presents an accurate and consistently carried out analysis of the aforementioned noun stems in terms of the study of their declension paradigms, and the obtained data were compared with the data of the present-day use in the Northern Zemaičiai of Kretinga Dialect. With the help of the method of inner reconstruction, the following points were disclosed and given solid grounding: the origin of noun inflections, some processes in the historical development of proper names, causes and motives for change. The method of comparative study enabled us to present the reconstructed morphology of nouns of the feminine-type declension in the Northern Zemaičiai of Kretinga Dialect of the mid-eighteenth century.

The thorough study and the subsequent analysis carried out provide sufficient grounds to state that that singular locative case forms of the feminine-type declension in the Northern Zemaičiai of Kretinga Dialect in the 18th century had already undergone the processes of morphological reduction. Although the forms of plural locative cases had not as yet been reduced. In the present-day use, reduced forms of this kind are typical only of the sub-dialect of Kretinga. The comparative study of the data of the Ziwato Dialect and of the Northern Zemaičiai of Kretinga Dialect revealed that in the Ziwato Dialect, in the nouns under discussion, the stems of the plural instrumental case and dative case forms differed only in the presence of the final vowel i. In the present-day dialect of Kretinga, in the feminine-type declension, these noun forms are differentiated only by the tonic accent and, related to it, the fronting of the stress shift. Thus, it is evident that the plural dative forms in the Ziwato Dialect had already been morphologically reduced. With reference to the nouns of the ē stem, it should be noted that the inflection of the nouns of the ē stem speaks for the fact that in the mid-18th century, in the dialect of Kretinga, the inflection -es < *-ēs still differed from the inflection -ęs < *-ęs, cf.: meyles₁₂ < *-ēs ‘meilēs’ and ugnys₀₄ < *-ęs ‘ugnies’.

Įteikta 2012 m. rugpjūčio 2 d.

SONATA VAIČIAKAUSKIENĖ

Lietuvos edukologijos universitetas

Taraso Ševčenkos g. 31, LT-03111 Vilnius, Lietuva

[email protected]

70

Acta Linguistica Lithuanica LXVIII