A VIRÁGOK, SZÍNEIK ELNEVEZÉSEIRŐL ÉS EGYÉB DOLGOKRÓL

Természetes, hogy díszítjük és ápoljuk otthonunkat, környezetünket. Bármilyen is a minket körülvevő világ, kellemes vagy kevésbé az, virágok nélkül nem boldogulunk. „A virágok jó barátaink: örömünkben és bánatunkban is elkísérnek bennünket születésünktől egész életünkön át, némán képesek kifejezni az ember legszebb érzéseit, ünnepi hangulatot és egészséges környezetet teremteni, lelki erőt adni”¹.

A porták mellett, különösen a városlakók nyári kertjeiben, sőt a többszintes házak erkélyein is a legszínpompásabb virágokat láthatjuk. A virágágyásokba ma is a régtől megszokott virágokat ültetik, például: avizių, bitučių, jurginų, katilėlių, medetkų, ramunių, tulpių, žirnelių, žirniukų, éjjel illatozó nakti­nukių, naktibal­dų. Gyakran előfordul azonban, hogy a termesztett virágokat idegen néven nevezik, noha szép litván elnevezésük is van. Például: a kankalicas, kankalijas, prancūzus helyett auskarėliai; a bijūnai helyett ne pinavijosnak, pivonijosnak vagy panavijosnak nevezzük; a zinijos litván neve puikiosios gvazdūnės; az úgynevezett pliokcijas arba plioksus helyett flioksai; a čebatėlius, čebatukus, bernardinus kék papucskával; a bőségesen virágzó balsaminkasokat sprigėkkel; az uzarėliusokat nasturtėkkel; a konvalijas helyett pakalnutės; nem šarelis, šparas, hanem vaistinis smidras; a karoliukai helyett žydrės. Persze mindet fel sem lehet itt sorolni.

Manapság sokféle virágot hoznak be külföldről; ezekkel a növénykedvelőknek és -termesztőknek szóló kiadványok átlapozásával ismerkedhetünk meg. A könyvesboltokban nagy, díszes könyvek sorakoznak: „Gėlės” [Virágok], „Tarp gėlių” [Virágok között], „Gėlių knyga” [A virágok könyve], „Sodo gėlės” [Kerti virágok], „Kambarinės gėlės” [Szobanövények] és mások; megjelennek a „Gėlynas”, „Sodo spalvos”, „Mūsų sodai” folyóiratok, sőt a fiatal kertészeknek szóló füzetek is, például: „Sodininkystės pradžiamokslis”, „Mano žolynėliai”; a virágokról és kerti növényekről a „Mūsų namai” folyóirat is ír. Természetesen meg kell említeni a „Florexlit” cég katalógusait is, amelyek 1999-ben sok otthonba eljutottak.

¹ Balvočiūtė J., Gudanavičius S. Jaunajam gėlininkui. K.: Šviesa, 1988. P. 3.

98

a „Biofonas” vállalat által kiadott „Gėlių sėklų katalogą” [Virágmag-katalógust]. Szemünk megakad a különböző cégek rendkívül színes prospektusainak, tájékoztató lapjainak és kis terjedelmű katalógusainak sokaságán, amelyek a növénymagokról, a különféle virágfajtákról, a dísznövény-palántákról, gondozásuk eszközeiről, szerszámokról, trágyázási módszerekről, komposztföld-keverékekről és hasonlókról tájékoztatnak.

Ezzel a kis írással a fent említett kiadványok és füzetek nyelvhasználatának egy-egy kérdésére szeretnénk felhívni a figyelmet.

Kitűnően mutatják be a legszebb, legkülönösebb virágokat, ám sajnos elsiklanak a kevésbé kényelmesen használható elnevezések fölött. Némelyik név hangzása nem kívánt, negatív képzettársításokat kelt, például: heliosperma, leptosifonas. A külföldről átvett nevek gyakran nem illeszkednek a mi hangrendszerünkhöz. Nem törik-e bele a nyelvünk, ha ki akarjuk ejteni őket? Íme néhány példa: alstromerija, brachiskomė, centrodenija, cinerarija, dizigoteka, ekremokarpas, eschinan tas, ešolcija, faukarija, godecija, hipocirta, hortaderija, hutčinzija, ipomėja, kosmidijumas, nyrembergija, rodžersija, salpiglosa és így tovább. Ezeknek és sok más, külföldről behozott virágnak nagyon szüksége lenne litván megfelelőre. A szép, díszes virágok litván elnevezésére nemcsak nyelvészek, hanem virágtermesztők, árusok, virágkötők és mások is tehetnének javaslatot. Ahhoz, hogy megfelelő nevet találjunk, gyakran kell látnunk a virágokat, megfigyelnünk növekedésüket, és képesnek kell lennünk felismerni különleges tulajdonságaikat.

Érdemes felidézni, hogy Kazimieras Gaivenis nyelvész milyen új litván virágneveket javasol. Tarka levelű dieffenbachia – a kálmosfélék családjába tartozó növényt – K. Gaivenis kálmosvirágnak javasolja nevezni. A szobákban gyakran nevelt liliomfélék családjába tartozó virágot – a szanszeviériát, amelynek hosszú, húsos levelei kardokra hasonlítanak – litvánul kardvirágnak. A csomókban növő virágokat jelentő „hutcsinjákat” csomóvirágoknak lehetne nevezni. A szobákban gyakran nevelt, igen díszes levelű virágot nem kaládium, hanem levélvirág. Az avortiját különösen széppé teszik mintás, tarka levelei. Litvánul tarkalevelűnek javasolják nevezni. A kora tavasszal a virágágyásokban nyíló, idegen szóval erantisznak nevezett virágot K. Gaivenis tavaszvirágnak javasolja nevezni. A pettyes beloperone apró, pettyes virágokkal nyílik. Virágzatai a komlótobozokra hasonlítanak,

99

ezért a nemzetség magyar neve lehetne spurguotė. A Sternberg-klorofitum apró, fehér virágokkal virágzik, de a figyelmet többnyire nem ezek, hanem a szárak csúcsából kinövő gyökércsomók vonják magukra. Ezt a virágot K. Gaivenis a viksvūnė litván szóval javasolja nevezni².

Sok virágnak már van jó, saját neve, amely sokak számára ismerős, de sajnos néha feledésbe merül. Például a kertekben és virágágyásokban nyíló raktažolės gyönyörködtetnek. Korábban a kankalinak csak a kertekben volt helyük, ma már szobában is termesztik őket. A kankalinokat nem kellene primulėmis néven említeni. A sok országban termesztett gladiolių, gladiolusų litván neve, a kardeliai már széles körben meghonosodott. A virágtermesztők megkülönböztetik a bijūną ir pinaviją, holott valójában ugyanazon nemzetség különböző fajairól van szó. A pinavija, illetve pivonija név a latin Paeonia L. névből ered. Tehát a gyógynövénykertekben és kolostorok területén termesztett, több száz évvel ezelőtt Litvániába került, nagy virágfejüket lehajtó virágokat bijūnais néven is kell említeni. A virágágyások szép virágait, a vilkdaligiait a virágtermesztők meglehetősen gyakran idegen szóval, irisainak nevezik. Bőségesen és hosszan virágzik a geranija. Különösen alkalmas virágágyások és erkélyek beültetésére, ám másik elnevezése ajánlott: snaputis. A gyakran virágágyásokban, erkélyládákban és ablakpárkányokon nevelt, bájos kis virágot nem helyes balsaminomis, balsaminkomis nevezni. A bájos virág neve sprige. A fagyokig díszíti a kerteket a hosszan virágzó tagetė, amelynek latinból kölcsönzött neve különféle kiadványokban gyakran előfordul. Az 1993-as „Dabartinės lietuvių kalbos žodyne” (a továbbiakban: DLKŽ₃) (688. o.) azonban azt írja, hogy az említett, csípős illatú kerti növény másik neve serentis. Az erkélyen termesztett heliotropo (de nem elijotropo) virágai vaníliaillatúak; sötét, gyönyörű színű, ráncos levelei vannak, ezért meghonosodhatna a raukšlius elnevezés.

Sok szobában pompázik a régóta Litvániában termesztett, kálmosfélék családjába tartozó virág, a kalija. Ennek is van litván neve: žinginys. A virágos ablakot a ciklamenas vidítja fel; a virágtermesztőknek szóló folyóiratokban szemléletesen Alpių žibuokle néven említik.

² Gaivenis K. Siūlome kelis lietuviškus gėlių pavadinimus // Kalbos kultūra. Sąs. 69. 1997. P. 46–48.

100

Gerberát vágott virágként is lehet vásárolni, egyesek pedig cserépben nevelik, ezért virágaik az évszaktól függetlenül örömet szereznek. Sokféle, színes változatuk létezik. Csak nem herberának, hanem gerberának³ kell nevezni.

A korábban említett kiadványokban és füzetekben az egyszavas elnevezések dominálnak. A nómenklatúra szavainak egy része egyszerűen a litván nyelv rendszeréhez igazított nemzetségnév, például: achimenė, brunfelsija, dipladenija, dipterakantas, erantema, eševerija, gardenija, iksora, krosandra, puansetija, stefanotis stb. Az egyszavas elnevezések másik részét erre a célra alkalmazott köznyelvi szavak alkotják, például: ąsotenis, bajorė, gvaizdūnė, katilėlis, margenis, mėlenis, nakviša, rykštenė, snaputis, sprigė, sukutis, šilokas, vaistutis, viks­vuolė, žvaigždūnė és mások.

Figyelemre méltó, hogy számos összetett elnevezés létezik, amelyek lehetővé teszik, hogy a növényt rövidebb, ugyanakkor kellően informatív szóval nevezzük meg, például: gebenkrūmis, juodgrūdė, karpažolė, kauliauogė, kiškiako­pūstis, liūtpėdė, pilarožė, plačiaragis, rugiagėlė, saulėgraža, storalapis, šilagėlė, viks­vamel­dis, žiognagė és mások.

Különösen kiemelkedik azonban a több szóból alkotott összetett nevek csoportja. Az összetett elnevezéseket akkor használják, ha egy bizonyos tulajdonságot szeretnének kiemelni vagy pontosítani a megnevezést, például: lapiniai kaktusai, plačialapis papartis, smulkiažiedis katilėlis, grakščioji chamedorėja, gelsvasis kalistemonas, kvapniosios pelargonijos és hasonlók.

Nagyon fontos, hogy az összetett elnevezés szóalkotási és nyelvtani szempontból helyes legyen.

A virág faját vagy változatát rendszerint határozott melléknévi formával jelölik, ezért nem geltona lelija, hanem geltonoji lelija; nem baltas katilėlis, hanem baltasis katilėlis; nem paprasta šilagėlė, hanem paprastoji šilagėlė; nem mėlynas vilkdalgis, hanem mėlynasis vilkdalgis; ugyanígy paprastoji saulėgraža, paprastoji lobelija és így tovább. Használni és írni nem a kvepiantis narcizas, kvepiantys naktinukai, hanem a kvapnusis narcizas, kvapnieji naktinukai formát kell.

A szakirodalomban nem volna szabad ugyanannak a virágnemzetségnek az elnevezését változóan használni, például: lat. Celosia, lit. celiozija, celioza – a helyes alak ce-

³ Terminologijos taisymai / Liet. k. inst.; Parengė K. Gaivenis ir kt. V.: Mokslas, 1992. P. 44.

101

liozija; lat. Zephyranthes, lit. zefyrantas, zefirantas – helyesen zefyrantas; lat. Hydrangea, lit. hortenzija, ortenzija. A DLKŽ₃ (198. o.) a kőtörőfűfélék családjába tartozó kerti vagy cserepes cserje nevét hortenzija formában adja meg.

A növények leírásához a színüket a lehető legpontosabban kell megnevezni, ezért érdemes figyelmet fordítani a szín megadásának módjaira. A növényekről írók gyakran választanak -inis, -ė képzős mellékneveket, amelyekkel az alapszóval jelölt dolog színéhez való hasonlóság fejezhető ki, például: sárgabarackszínű, orgonalila, narancsszínű; málnaszínű virágok; aranyszínű virágok; gesztenyebarna virágközép; krémszínű szirmok; répaszínű árnyalat; téglavörös szín; rózsaszín bimbó; ezüstös-zöld levelek; homokszínű; cseresznyevirág stb.

Nemcsak a nyelvészek számára lehetnek érdekesek a konkrét tárgyhoz való, gyakran előforduló hasonlítások, például: elefántcsontszín; citromszínű szirmok; citromsárga virágok; tollas, borostyánszínű virágok; tojássárga szín; a virág közepe sötét, feketeribizli-színű.

Természetesen sok múlik a megállapodáson, mivel a korábban említett melléknevek közül sok a hasonlóság átvitt értelmét hordozza, például: a közepe aranyszínű szemecskével, vagyis aranyszínű szemecskével.

Ismét emlékeztetnünk kell a gyakran elkövetett, és szintén gyakran javított esetvégződés-használati hibákra. A kiadványokban a célt és a rendeltetést helytelenül fejezik ki birtokos esettel és a cselekvést jelölő főnév részes esetével, például: az egyik legszebb tavaszi növény, amely alkalmas sziklakert díszítésére (=sziklakert díszítésére); bőven virágzó növény, amely alkalmas falak befuttatására (=falak befuttatására); évelő növény, ideális csokrokhoz és szárításhoz (=szárításra); gyümölcseit teraszok és kültéri terek díszítésére használják (=helyiségek és kültéri terek díszítésére); virágágyásszegélyek beültetésére használják (=virágágyásszegélyek beültetésére) és így tovább.

Más nyelvekből szó szerint fordítva új, nem mindig jól megalkotott szavak és szintaktikai szerkezetek keletkeznek, például: rengeteg gömbszerű (=gömb alakú), telt virágú apró virág; kompakt (=kisméretű, alacsony, tömör ágú, sűrű lombú) virág, bokor; nagy, szép, sárga szirmai és széles központi korongjai vannak (=köz

102

epes közepe, centruma); részben (=nem teljesen, éppen csak) kinyílt virágokat szárítanak; kártevők elleni szerek (=kártevők ellen); a hagyományos csillagfürt jelentősen (=nagyon) gazdagítja a színpalettát.

A „Terminologijos taisymai” már korábban rámutatott, hogy az örökké zöldellő növények kifejezést a szabványos örökzöld növények megnevezésre kell cserélni (14. o.), a virágos növények szerkezet helyett pedig egyszerűen a virágok szót kell használni (41. o.).

Gyakran közlik, hogy egy adott virágot virágágyásokban, kerti konténerekben lehet termeszteni. A litván nyelvben a nemzetközi konteineris szó meglehetősen szűk jelentésben használatos: „nagy láda áruszállításra” (DLKŽ₃, 324. o.). Természetesen ebben az esetben nem igazán megfelelő a kerti láda kifejezésre cserélni, mivel az említett szókapcsolattal inkább olyan szerszámosládát jelölnek, amelyben a kerti szerszámokat tárolják. A kerti konténer, láda helyett talán megfelelőbb lenne a kerti virágcserép, virágláda stb. Egyébként a gėliadėžė szó „kültéri virágültetésre szolgáló láda” jelentésben szerepel a DLKŽ₃-ben (169. o.).

A virágok termesztési helyének megnevezése éppoly változatos, mint maguk a virágok. A szokásos virágágyás, virágágyacska, virágcserép stb. mellett számos új elnevezés is megjelent, például: erkélyláda, ablakpárkányra való láda, virágláda, függőkosár, függő virágtartó, félbokor, virágkosár, virágcserép, virágfal, (virágos) kerti dézsa, virágpolc, virágpolc-lépcső (helyesebb megnevezése: lépcsőzetes virágpolc). Mindez segít feltárni a virágok szépségét, otthonossá és kellemesebbé teszi a környezetet. Erre pedig mindannyiunknak nagy szüksége van!

Literatūra

1. B a l v o č i ū t ė J., G u d a n a v i č i u s S. Jaunajam gėlininkui. K.: Šviesa, 1988.

2. Botanikos vardų žodynas. V.: Botanikos institutas, 1998.

3. Dabartinės lietuvių kalbos žodynas / Liet. k. inst.; Redkol.: S. Keinys (vyr. red.) ir kt. 3-čiasis patais. ir papild. leid. V.: Mokslo ir enciklopedijų l-kla, 1993.

4. Dabartinės lietuvių kalbos gramatika / Red. V. Ambrazas [K. Garšva, A. Girdenis ir kt.]; Lietuvių k. inst. V.: Mokslo ir enciklopedijų l-kla, 1993.

5. G a i v e n i s K. Siūlome kelis lietuviškus gėlių pavadinimus // Kalbos kultūra. Sąs. 69. 1997. P. 46–48.

6. K e i n y s S. Terminologijos abėcėlė. V.: Mokslas, 1980.

103

7. Plateliai: monografija. V.: Versmė, 1999.

8. Tarptautinių žodžių žodynas / Vyr. enciklopedijų red.; Ats. red. V. Kvietkauskas. V.: VER, 1985.

9. Terminologijos taisymai / Liet. k. inst.; Parengė K. Gaivenis ir kt. V.: Mokslas, 1992.

10. Trumpas anglų–lietuvių ir lietuvių–anglų kalbų augalų biologijos terminų žodynas / Parengė Ona Rupainienė. V.: UAB „Nacionalinių tyrimų centras“ leidykla, 1998.

Dana VAINAUSKIENĖ

104