A BOTANIKAI NOMENKLATÚRA NEMZETKÖZI KÓDEXE ÉS A LITVÁN TERMINOLÓGIA

Jelenleg a tudomány mintegy 300 000 fosszilis és körülbelül 1 800 000 élő szervezeti fajt ismer; közülük hozzávetőleg 400 000 faj tartozik a hagyományosan növényeknek nevezett csoportba, vagyis az algákhoz, mohákhoz, spórás edényes növényekhez, virágos növényekhez, zuzmókhoz stb. (Kუტorga 1997: 7). A kutatások bővülésével korábban a tudomány számára ismeretlen szervezeteket találnak, írnak le és neveznek el. Ezért a botanikai nómenklatúrával szemben nagy követelményeket támasztanak mind a növények új nevének megadásakor, mind a már létező taxonok¹ nevei használatának szabályozásakor.

A növénynevek segítenek ismereteket szerezni egy-egy növényről, annak tulajdonságairól és az emberi szükségletek kielégítésében való felhasználásáról. A botanikai nómenklatúra különösen fontos a nemzetközi tudományos kommunikáció fenntartásában, és segít megőrizni a növények tudományos neveinek egységét és állandóságát. Csak ugyanazon nómenklatúrai szabványokat követve használhatnak valamennyi botanikus azonos, egyértelmű neveket ugyanarra a taxonra. Stabil és általánosan elfogadott tudományos növénynevek nélkül a tudományos kommunikáció lehetetlen. Az ókortól kezdve, majd a középkorban és a reneszánsz korában a latin nyelv egyre inkább meghonosodott a tudományban, mivel alkalmas volt a tudósok közötti nemzetközi kapcsolattartásra. Ezen a nyelven írták a különböző tudományágak műveit, és ezen alakították ki a botanika terminológiáját, valamint a növények neveit. Ez a hagyomány napjainkig fennmaradt. A latin növénynevek tudományos és szakmunkákban nélkülözhetetlenek; csak ezek számítanak valódi terminológiának, míg a nemzeti nyelvű terminusok csupán nemzeti változatok. A botanikus rendszertanosok erőfeszítéseinek köszönhetően létrejöttek és folyamatosan tökéletesedtek a nómenklatúra szabályai, amelyek a nómenklatúrai kódexek (Codex nomenclaturae) alapját képezik.

A biológiában jelenleg az alábbi, élő szervezetekre vonatkozó nómenklatúrai kódexeket használják:

1. A botanikai nómenklatúra nemzetközi kódexe.

¹Taxon (gör. taxis – elrendezés, rendezés) – rendszertani egység (faj, nemzetség, család, osztály, törzs) (BTŽ 1965: 438).

130

2. A kultúrnövények nómenklatúrájának nemzetközi kódexe.²

3. A zoológiai nómenklatúra nemzetközi kódexe.

4. A baktériumok nómenklatúrájának nemzetközi kódexe.

A vírusok nómenklatúrája nem formális kódexen, hanem szabálygyűjteményeken alapul.

Ezek a kódexek sok hasonlóságot mutatnak (mindegyikük alapját számozott szabályok és ajánlások alkotják; annak érdekében, hogy a rendszertanosok könnyebben megértsék a szabályok és ajánlások előírásait, a kódexek számos konkrét példát tartalmaznak), de terminológiájuk, nómenklatúrai eljárásaik és elfogadásuk rendje eltér. Ez a helyzet bizonyos problémákat okoz a biológiában, ezért a Nemzetközi Biológiai Tudományok Uniója arra törekszik, hogy egységesítse az egyes területeken használt terminusokat és alkalmazott nómenklatúrai eljárásokat, valamint egyetlen, közös biológiai nómenklatúrai kódexet hozzon létre, amelyet a jövőben valamennyi biológus követhet.

A Martynas Mažvydas Nemzeti Könyvtárban három, orosz nyelven kiadott botanikai nómenklatúrai nemzetközi kódex található (a továbbiakban: TBNK). Közülük a legrégebbi 1959-ben jelent meg (ezt a kódexet az 1954-ben Párizsban tartott VIII. Nemzetközi Botanikai Kongresszuson fogadták el). Az 1974-es kiadás az 1969-ben Seattle-ben megrendezett XI. Botanikai Kongresszus anyagai alapján készült; a harmadik kódexet 1980-ban nyomtatták ki (az 1975-ben Leningrádban (ma Szentpétervár) tartott XII. Nemzetközi Botanikai Kongresszuson fogadták el). A nemzeti könyvtár nem rendelkezik sem korábbi, sem újabb kiadásokkal. (Ezt a három kódexet a Tudományos Akadémia könyvtára is őrzi.) A Botanikai Intézet Flóra- és geobotanikai laboratóriumában található a jelenleg Litvániában elérhető legújabb TBNK, amely 1994-ben, Königsteinben (Németország) jelent meg angol nyelven (International Code of Botanical Nomenclature (Tokyo Code)). Ezt a kódexet a Jokohamában tartott XV. Botanikai Kongresszuson fogadták el és hagyták jóvá, ezért Tokiói Kódexnek nevezik³.

²Az 1969-ben orosz nyelven megjelent Kultūrinių augalų nomenklatūros kodeksą J. Klimavičius részletesen tárgyalta (nyelvészeti szempontból vizsgálta a fajták elnevezésének motivációját, a nevek morfológiáját, átírását és fordítását, valamint az idézőjelek és a nagybetűk használatát) (Lásd: Kalbos kultūra 37, 26–33).

³A Botanikai Intézetben a legújabb Kultūrinių augalų nomenklatūros kodeksu (International Code of Nomenclature for Cultivated Plants (ICNCP or Cultivated Plant Code)) is tanulmányozható. UC, 1995.

131

A TBNK megalkotójának A. P. de Candolle svájci botanikus tekinthetjük, aki elsőként dolgozta ki a nevezéktani szabályok gyűjteményét (Lois de la Nomenclature Botanique). Munkájában fontos alapelveket és szabályokat állapított meg (például a nevek közzétételi elsőbbségének elvét; egy taxonnak csak egy szabályos neve lehet stb.). Ezt a nevezéktani szabálygyűjteményt 1867-ben, a Párizsban megrendezett Nemzetközi Botanikai Kongresszuson hagyták jóvá. 1900-ban újabb botanikai kongresszust tartottak Párizsban, amelyet hivatalosan az elsőnek tekintenek; később a kongresszusokat öt-hat évente rendezték meg. A. P. de Candolle szabályaitól kezdődően máig már 15 kódexkiadás jelent meg. A könnyebb hivatkozás érdekében a kódexeket azoknak a városoknak a nevéről nevezik el, ahol a botanikai kongresszusokat tartották. A legutóbbi nemzetközi botanikai kongresszusokat 1981-ben Sydneyben (Ausztrália), 1987-ben Berlinben (Németország), 1993-ban Jokohamában (Japán), 1999-ben pedig St. Louisban (USA) tartották. Ez a cikk részletesebben az úgynevezett Tokiói Kódexet tárgyalja.

Minden új kódex kiadásakor arra törekednek, hogy az a lehető legpontosabb és legtökéletesebb legyen. Minden kódexet folyamatosan javítanak és kiegészítenek, de a változtatások nem radikálisak; többnyire csak az egyes cikkek pontjait pontosítják (erről meggyőződhetünk például az 1974-es seattle-i és az 1980-as leningrádi kódex összehasonlításával; csak az egyes cikkek módosításaiban térnek el). Jelentősebb változtatásokat csak az 1993-ban Japánban tartott XV. botanikai kongresszuson hajtottak végre. A botanikai nevezéktan stabilitásának biztosítása érdekében a kongresszus azt ajánlotta, hogy a meghonosodott taxonneveket ne változtassák meg; bevezették az új phylum terminust, amely a divisio (magyarul osztály) szinonimájaként használható. 2000 januárjától az új taxonneveket a Növénytani Taxonómiai Társaság szolgálatainál regisztrálják; ezek adatbankokat is gyűjtenek az újonnan leírt növényekről és a megváltoztatott taxonnevekről. Ezek a szolgálatok tájékoztatást nyújtanak a taxonlistákról és -leírásokról.

A TBNK hivatalos szövege angol, francia és német nyelven jelenik meg, majd az egyes országok lefordítják saját nemzeti nyelvükre. Litván nyelvre egyetlen kódexet sem fordítottak le, ezért botanikusainknak és terminológusainknak orosz vagy angol nyelvű kódexeket kell használniuk.

A TBNK szabályait minden tudósnak követnie kell, aki bevett tudományos növényneveket használ, vagy újakat alkot. Ezen kívül

132

kétségtelen, hogy ezek a szabályok kizárólag a tudósok általános és önkéntes megállapodásán alapulnak, és nincs törvényi erejük, ám a szabályokat be nem tartó tudósokat a tudományos közösség többnyire figyelmen kívül hagyja.

A TBNK kidolgozásán rendszerint mintegy 100, különböző országokból származó botanikus dolgozik. Ez jelentős és eredményes munka, hiszen így minden kutatónak nem kell egyénileg új neveket alkotnia. A TBNK kiadásában a fő szerep a Növénytani Taxonómiai Társaságé, amelyben a növénycsoportok szerint szerveződő külön bizottságok dolgoznak. A TBNK nevében megjelenő legfőbb tekintély a Nemzetközi Botanikai Kongresszus. Az egyes nevezéktani bizottságok szekciókban dolgoznak, amelyekben a kódex tökéletesítésére vonatkozó javaslatokat vitatják meg. A szekciókban elfogadott határozatokat a kongresszus plenáris ülésének jóváhagyására terjesztik elő. Az összes nevezéktani bizottság alkotja a Biológiai Tudományok Nemzetközi Szövetségének Botanikai Nevezéktani Bizottságát.

Hogyan épül fel a TBNK?

Minden kódexet egy preambulum vezet be, amely kimondja, hogy a botanika pontos és egyszerű nevezéktani rendszert igényel, amelyre valamennyi ország botanikusai támaszkodhatnak. A TBNK a növényneveket taxonok szerint sorolja fel. Ez nem azért történik, mintha a jellemzőiket vagy a történetüket kívánná bemutatni. A TBNK célja annak bemutatása, hogy a taxonok alapján milyen módszerekkel lehet megalkotni a növényi rendszertani egységek neveit. Megfelelő módszerek és állandó minták alkalmazásával elkerülhetők a hibás és értelmetlen nevek, amelyek csak zavart keltenének a növénytudományban. A nevek megalkotásakor az egyéb szempontok (például a név hangzása, teljes nyelvtani szabályossága, az új fajt leíró személy iránti tisztelet stb.) kevésbé fontosnak számítanak.

A botanikai nevezéktani rendszer alapját hat alapelv alkotja, amelyek a TBNK első részét képezik (az alapelvek közvetlenül a preambulum után következnek):

1. A botanikai nevezéktan független az állattani és bakteriológiai nevezéktantól. A TBNK egyformán alkalmazandó valamennyi élő és fosszilis növényi taxonra.

2. A taxonok neveit nevezéktani típusok alapján alkotják meg.

133

3. A taxonok nevezéktana a publikálási elsőbbség elvén alapul.

4. Minden taxonnak csak egy szabályos tudományos neve lehet.

5. A taxonok tudományos neveinek feltétlenül latin nyelvűeknek kell lenniük.

6. A nevezéktani szabályok elfogadásukkor lépnek hatályba.

A TBNK második részét szabályok és tanácsok (ajánlások) alkotják. A szabályok és tanácsok legfontosabb megállapításait külön számozott cikkelyekben közlik. A szabályok általánosan kötelező érvényűek. Céljuk, hogy szigorú rendet teremtsenek a botanikai nevezéktanban a taxoncsoportok elnevezése során. A valamely szabállyal ellentétes neveket kategorikusan elutasítják. A tanácsok rovatában megfogalmazott állításokat nem kötelező szigorúan betartani. Ezek pontosabb, világosabb nevek megalkotását segítik. Ha valamely növénynév nem felel meg a tanácsokban foglaltaknak, nem utasítható el, de az ilyen név már nem szolgálhat példaként más nevek megalkotásához.

A TBNK-ban számos, a szabályokat és ajánlásokat illusztráló példa található. A szabályok kimondják, hogy minden egyes növénynek valamely taxonhoz kell tartoznia; a taxonok rangjuk és körülhatárolásuk szerint különböznek. A szűkebb körülhatárolású taxonok alacsonyabb rangúak; minél tágabb a taxon körülhatárolása, annál magasabb a rangja. A TBNK hét fő taxonrangot különböztet meg (ország, törzs, osztály, rend, család, nemzetség, faj) és öt másodlagos rangot (tribusz, szekció, varietás és forma). Így a fosszilis növények kivételével minden faj valamely nemzetséghez, a nemzetség valamely családhoz, a család valamely rendhez tartozik, és így tovább. A rendszertan alapegysége a faj, ennél nagyobb egység a nemzetség. Egy nemzetséghez egytől több tucat fajig terjedő számú faj tartozhat. Szükség esetén a rangok száma növelhető, ha a fent említett terminusok elé az al- előtagot illesztjük (latinul sub-), például: al-osztály (subclassis), alcsalád (subfamilia), alnemzetség (subgenus), alfaj (subspecies) és így tovább.

A kódex ezután külön számozott cikkelyekben ismerteti, hogyan képződnek a növényrendszertani egységek. Számos taxon nevének képzői és végződései szabványosítottak, ezért ezek alapján pontosan megállapítható, hogy a növénynév melyik taxonhoz tartozik.

A TBNK szabályai szerint a fajok (Species) nevei bináris összetételek, amelyek a nemzetség nevéből és a faj

134

jelölője, például: Anemone nemorosa (ligeti szellőrózsa), Calendula officinalis (orvosi körömvirág). A növényfajok két latin szóval történő megnevezését a 13. században Carl Linnaeus svéd természettudós javasolta. A nemzetségnevet latinul mindig nagy kezdőbetűvel, a fajjelzőt pedig kisbetűvel írjuk. Ha a teljes fajnevet a szövegben már egyszer megemlítettük, később rövidíthetjük, a nemzetségnévnek csak az első betűjét hagyva meg (ha ez nem okoz kétértelműséget), például: A. nemorosa, C. officinalis. A fajjelzők sokféle forrásból származhatnak, és a növény valamely morfológiai vagy anatómiai sajátosságát (például: Plantago lanceolata – lándzsás útifű), színét (például: Viola tricolor – háromszínű árvácska), méretét (például: Arctium minus – kis bojtorján), illatát (például: Anthoxathum odoratum – illatos borjúpázsit), ízét (például: Ranunculus acris – réti boglárka), gyógyászati vagy ökológiai tulajdonságait (például: Betonica officinalis – orvosi tisztesfű), növekedésének vagy virágzásának idejét (például: Primula veris – tavaszi kankalin) és így tovább.

A nemzetségnevek (Genus) latinul egyes számú alanyesetben állnak, például: Rosa (rózsa), Stellaria (csillaghúr). A nemzetségneveket különféle kritériumok alapján választják ki: a növény megkülönböztető jegyei szerint (például: Fumaria – füstike; latinul fumus – füst: a növény nedve úgy csípi a szemet, mint a füst), más tárgyakhoz való hasonlóság alapján (például: Gladiolus – kardvirág; latinul gladius – kard; levelei kardra emlékeztetnek), mitológiai vagy antik források alapján (például: Mentha – menta; a görög mitológiában Minthe nimfát mentává változtatták), tudósok vezetékneve alapján (például: Dahlia – dália; Andreas Dahl svéd botanikaprofesszor) és más szempontok szerint. A TBNK megengedi, hogy a neveket szabadon, különféle forrásokból származó szavak felhasználásával alkossák meg; csak azt követeli meg, hogy latin alakjuk legyen.

A családnevek (Familia) latin végződése -aceae, például: Rosaceae (rózsafélék).

A rendnevek (Ordo) latin végződése -ales, például: Polygonales (keserűfű-virágúak).

Ahhoz, hogy egy taxon neve pontos legyen, a név mellett megadják a szerző vezetéknevét, valamint azt a bibliográfiai hivatkozást, amelyben a nevet először nyilvánosan közzétették. A szerző és a bibliográfiai hivatkozás feltüntetése nem része a taxon tudományos nevének, de nomenklatúrai pontosságot biztosít a név számára. A név szerzőjének azt tekintik,

135

aki először tette közzé nyilvánosan a taxon tudományos nevét. A hivatkozott szerző vezetéknevét közvetlenül a taxon neve után adják meg, például: Phyllicidia, P. boliviensis, P. sovedijformis (Müller Argoviensis, Flora, 63: 286 (1880)). Amint a példából látható, a taxonnév közzétételének dátumát zárójelben írják; olykor, mint ebben a példában, további bibliográfiai adatokat is megadnak (a kiadvány címe, száma, oldalszáma). A szerző vezetékneve rövidíthető, például: (L.) – Linnaeus.

A nemzetközi botanikai nómenklatúra-kódexre minden ország botanikusai támaszkodnak. Íme, például az 1980-ban befejezett, hatkötetes mű, a Lietuvos TSR flora. Ebben minden, Litvániában termő, 129 családba tartozó növényt leírtak. Ez többé-kevésbé szabványosított terminológia, amelyet 1966–1972-ben a J. Dagio vezette Botanikai Szótári Bizottság vitatott meg. A Lietuvos TSR floroje a növényeket A. Engler filogenetikai osztályozási rendszere szerint osztályozzák; az új neveket összehangolták a legújabb szakirodalommal és a TBNK követelményeivel. Az említett kiadványban a növényeket az általánosan elfogadott taxonrangok alapján osztályozzák és írják le: a törzsek osztályokra, ezek családokra, a családok nemzetségekre, a nemzetségek alnemzetségekre, az utóbbiak pedig különálló fajokra oszlanak. A legkisebb, a Lietuvos TSR floroje ismertetett rendszertani egységeknek (pl. alnemzetségeknek, alfajoknak, alcsaládoknak stb.) általában nincs litván megfelelőjük, mivel az ilyen rangokat rendszerint a szakspecifikus tudományos szakirodalomban használják, és a tudósok számára elegendő a latin elnevezés.

A litván nevek nómenklatúráját nem szabályozza hivatalos kódex, de, mint látható, a TBNK bizonyos elveire és a litván nyelv szabályaira támaszkodik. Más tudományterületek terminológiájával összehasonlítva a litván botanikai terminusokat rendszeresen alkotják meg. Jellemző, hogy az azonos rangú egységeket egyazon vagy egymáshoz közeli típusú képzésekkel nevezik meg; például: az -ūnai képzős szavak a törzseket, az -ainiai végűek az osztályokat, az -žiedžiai végűek az alosztályokat, az -iečiai végűek a rendeket, az -iniai végűek pedig a családokat jelölik; a pušūnų (Pinophyta) törzs, a pušainių (Pinatae) osztály, a pušiečių (Pinales) rend, a pušinių (Pinaceae) család, a pušis (Pinus) nemzetség, a sibirinė pušis (Pinus sibirica) pedig faj. Amint a példák mutatják, a litván fajnevek általános szerkezete eltér a latin fajnevekétől. A latin fajnevek első tagja a nemzetségnév, a litvánoké pedig a fajjelző. Csak néhány kivétel van, például:

136

mezei zsurló (Equisetum pratense), törpe nyír (Betula nana) stb.

A litván nemzetségnevek eredete igen változatos. Egyes neveket a köznyelvből vettek át, másokat latinból vagy görögből fordítottak, és így tovább. A köznyelvben egy nemzetségnek több, akár tucatnyi neve (szinonimája) is lehet, például a gyöngyvirágot (Convallaria majalis) Miežiškiai faluban (Panevėžys járás) nyúl könnye néven emlegetik, Darbėnai faluban (Kretinga járás) nyúlfülnek, Klaipėdában kecskeszakállnak, Panevėžysben pedig harangocskáknak stb. Ezzel ellentétben ugyanazt a nevet az egyik nyelvjárásban az egyik növényre, egy másikban pedig egy másikra használhatják, például: szívecskéknek nevezik a biržai nyelvjárásban a nagy szívvirágot (Dicentra spectabilis); Kazitiškisben (Ignalina járás) így nevezik a mocsári parnassiát (Parnassia palustris), Akmenėben pedig a pásztortáskát (Thlaspi) és a közönséges pásztortáskát (Capsella bursa pastoris). A szakirodalomban azonban minden növénynek csak egy jóváhagyott neve van.

A növényi rendszertan terminológiája a tudomány más területeinek terminológiájától a taxonok szigorú egységességében különbözik. Botanikusaink megjegyzik, hogy egyes növényeknek (különösen a Litvániába nemrég betelepített fajoknak) még nincs litván nevük. Ezek megalkotása folyamatban van, de bátran kijelenthető, hogy a litván botanikai terminológia egységes, rendszerszerű, és megfelel a TBNK követelményeinek.

LITERATŪRA

BTŽ – Botanikos terminų žodynas. Red. J. Dagys. Vilnius, 1965, 438.

Gaivenis K. 1958: Lietuvos augalų ir genčių pavadinimai. – Lietuvių kalbotyros klausimai: Mokslo kalbos kultūros ir terminologijos problemos 24, 165–178.

International Code of Botanical nomenclature (Tokyo Code), Königstein, 1994.

Klimavičius J. 1975: Lingvistinis požiūris į veislių nomenklatūrą. – Kalbos kultūra 37, 26–33.

Kutorga E. Botanikos ir mikologijos nomenklatūra, Vilnius, 1997.

Lietuvos TSR flora, Vilnius, 1959–1980.

Veličkiene A. Antikos mitologijos žinynas, Kaunas, 1995.

Aurelija GENELYTĖ

Aurelija GENELYTĖ

Lietuvių kalbos institutas

Antakalnio g. 6, 2055 Vilnius

Gauta 2001 10 16

137