Tarptautinis botanikos nomenklatūros kodeksas ir lietuvių terminologija

A BOTANIKAI NOMENKLATÚRA NEMZETKÖZI KÓDEXE ÉS A LITVÁN TERMINOLÓGIA Jelenleg a tudomány mintegy 300 000 fosszilis és körülbelül 1 800 000 ma élő szervezeti fajt ismer, közülük mintegy 400 000 faj alkotja a hagyományosan növényeknek nevezett csoportot, azaz az algák, mohák, spórás edényes növények, virágos növények, zuzmók stb. csoportját (Kutorga 1997: 7). A kutatások bővülésével korábban a tudomány számára ismeretlen szervezeteket találnak, írnak le és neveznek el. Így a botanikai nomenklatúrával szemben nagy követelményeket támasztanak, amikor új neveket adnak a növényeknek, illetve szabályozzák a már létező taxonok' neveinek használatát. A növénynevek segítenek ismereteket szerezni egy-egy növényről, annak tulajdonságairól és az emberi szükségletekre való felhasználásáról. A botanikai nomenklatúra különösen fontos a nemzetközi tudományos kommunikáció fenntartásában, segít megőrizni a növények tudományos neveinek egységét és állandóságát. Csak ugyanazon nomenklatúrai szabványokat követve használhatják valamennyi botanikus ugyanazokat az egyértelmű neveket ugyanazon taxonra. Stabil és általánosan elfogadott tudományos növénynevek nélkül a tudományos kommunikáció lehetetlenné válna. Az ókortól kezdve, majd a középkorban és a reneszánsz korszakban a tudományban egyre inkább meghonosodott a latin nyelv, amely alkalmas volt a tudósok nemzetközi kommunikációjára. Ekkor különböző tudományterületek tudományos művei születtek, valamint kialakult a botanika terminológiája és a növénynevek rendszere. Ez a hagyomány napjainkig fennmaradt. A növények latin nevei nélkülözhetetlenek a tudományos és szakmai művekben; csak ezeket tekintik valódi terminológiának, míg a nemzeti nyelvű terminusok — csak nemzeti változatok. A botanikai rendszertanosok erőfeszítéseinek köszönhetően létrejöttek és folyamatosan fejlődtek a nevezéktani szabályok, amelyek a nevezéktani kódexek (Codex nomenclaturae) alapját képezik. Napjainkban a biológiában az élő szervezetek nevezéktanának következő kódexeit használják: 1. A botanikai nevezéktan nemzetközi kódexe. ' A taxon (gör. taxis — elrendezés, rendszerezés) — rendszertani egység (faj, nemzetség, család, osztály, törzs) (BTZ 1965: 438). 130 2. A kultúrnövények nemzetközi nevezéktani kódexe.? 3. A zoológiai nevezéktan nemzetközi kódexe. 4. A baktériumok nemzetközi nevezéktani kódexe. A vírusok nevezéktana nem formális kódexen, hanem szabálygyűjteményeken alapul. Ezeknek a kódexeknek számos hasonlóságuk van (mindegyikük alapját számozott szabályok és ajánlások alkotják; annak érdekében, hogy a rendszertanosok könnyebben megértsék a szabályok és ajánlások követelményeit, a kódexekben számos konkrét példa szerepel), de különbözik a kódexek terminológiája, a nevezéktani eljárások és elfogadásuk rendje. Ez a helyzet bizonyos problémákat okoz a biológiában, ezért a Nemzetközi Biológiai Tudományos Unió arra törekszik, hogy egységesítse az egyes területeken használt terminusokat és alkalmazott nevezéktani eljárásokat, valamint létrehozzon egy egységes biológiai nevezéktani kódexet, amelyet a jövőben minden biológus követhetne. A Martynas Mažvydas Nemzeti Könyvtárban három, orosz nyelven kiadott Nemzetközi Botanikai Nevezéktani Kódex található (a továbbiakban a szövegben: TBNK). A legrégebbiek közülük 1959-ben jelent meg (ezt a kódexet az 1954-ben Párizsban megtartott VIII. Nemzetközi Botanikai Kongresszuson fogadták el). Az 1974-es kiadás az 1969-ben Seattle-- ben megrendezett XI. botanikai kongresszus anyagai alapján készült; a harmadik kódexet 1980-ban nyomtatták ki (az 1975-ben Leningrádban (ma Szentpétervár) megrendezett XII. Nemzetközi Botanikai Kongresszuson fogadták el). A nemzeti könyvtár nem rendelkezik a korábbi vagy a legújabb kódexkiadásokkal. (Ezt a három kódexet a Tudományos Akadémia könyvtára is birtokolja.) A Botanikai Intézet Flóraés Geobotanikai Laboratóriuma jelenleg a Litvániában elérhető legújabb TBNK-val rendelkezik, amelyet 1994-ben adtak ki angol nyelven a németországi Königsteinben (International Code of Botanical Nomenclature (Tokyo Code)). Ezt a kódexet a Jokohamában megrendezett XV. botanikai kongresszuson fogadták el és hagyták jóvá, és Tokiói kódexnek nevezik“. ? Az 1969-ben orosz nyelven megjelent Nemzetközi Kultúrnövény-nómenklatúrai Kódexet J. Klimavičius részletesen tárgyalta (nyelvészeti szempontból vizsgálva a fajták elnevezésének motivációját, a nevek morfológiáját, a transzliterációt és a fordítást, valamint az idézőjelek és a nagybetűk használatát) (Lásd: Kalbos kultūra 37, 26—33). 3 A Botanikai Intézetben megismerkedhetünk a Kultúrnövények Nómenklatúrai Kódexének legújabb változatával is (International Code of Nomenclature for Cultivated Plants (ICNCP or Cultivated Plant Code)). UC, 1995. 131 A TBNK kezdeményezőjének A. P. de Candolle svájci botanikus tekintik, aki elsőként dolgozta ki a nomenklatúra szabályainak rendszerét (Lois de la Nomenclature Botanigue). Munkájában fontos elveket és szabályokat állapított meg (például: a nevek közzétételi elsőbbségének elvét; egy taxonnak csak egy szabályos neve lehet stb.). Ezt a nomenklatúraszabályzatot 1867-ben hagyták jóvá a párizsi Nemzetközi Botanikai Kongresszuson. 1900-ban Párizsban újabb botanikai kongresszust tartottak, amelyet hivatalosan az elsőnek tekintenek; később a kongresszusokat ötévente, illetve hatévente rendezték meg. A. P. de Candolle szabályaitól kezdve jelenleg már a kódex 15 kiadása jelent meg. A könnyebb használat érdekében a kódexeket azoknak a városoknak a nevéről nevezik el, amelyekben a botanikai kongresszusokat tartották. A legutóbbi nemzetközi botanikai kongresszusokat a következő helyeken tartották: 1981-ben Sydneyben (Ausztrália), 1987-ben Berlinben (Németország), 1993-ban Jokohamában (Japán), 1999-ben pedig St. Louisban (USA). Ebben a cikkben részletesebben tárgyaljuk az úgynevezett Tokiói kódexet. Minden új kódex kiadásakor arra törekednek, hogy az a lehető legpontosabb és legtökéletesebb legyen. Minden kódexet folyamatosan javítanak és kiegészítenek, de a változtatások nem radikálisak, általában csak az egyes cikkelyek pontjait pontosítják (erről meggyőződhetünk például az 1974-es seattle-i és az 1980-as leningrádi kódex összehasonlításával; csak az egyes cikkelyek javításaiban különböznek). Nagyobb változtatásokat csak az 1993-ban Japánban megrendezett XV. botanikai kongresszuson hajtottak végre. A botanikai nomenklatúra stabilitásának biztosítása érdekében a kongresszuson azt ajánlották, hogy a meghonosodott taxonneveket ne változtassák meg; jogilag elismerték az új phylum terminust, amely a divisio (magyarul: osztály) terminus szinonimájaként használható. 2000 januárjától az új taxonneveket a Nemzetközi Növénytaxonómiai Társaság szolgálatainál jegyzik be, amelyek adatbankokat is vezetnek az újonnan leírt növényekről és a megváltozott taxonnevekről. E szolgálatok tájékoztatást nyújtanak a taxonok jegyzékéről vagy leírásáról. A TBNK hivatalos szövegét angol, francia és német nyelven adják ki, majd az egyes országok lefordítják azokat nemzeti nyelvekre. Litván nyelvre egyetlen kódexet sem fordítottak le, botanikusainknak és terminológusainknak orosz vagy angol kódexeket kell használniuk. A TBNK szabályait minden tudósnak követnie kell, aki 132 hagyományos növényneveket használ vagy új tudományos növényneveket alkot. Kétségtelen, hogy ezek a szabályok kizárólag a tudósok általános és önkéntes megállapodásán alapulnak, és nincs törvényi státuszuk, de a szabályokat be nem tartó tudósokat a tudományos közösségben általában figyelmen kívül hagyják: A TBNK kidolgozásán általában mintegy 100, különböző országokból származó botanikus dolgozik. Ez nagy és eredményes munka, mivel így minden kutatónak többé nem kell egyénileg új neveket alkotnia. A TBNK kiadásában a fő szerep a Nemzetközi Növénytaxonómiai Társaságé, amelyben a növénycsoportok szerint szerveződött külön bizottságok dolgoznak. A legfőbb tekintélynek, amelynek nevében a TBNK-t kiadják, a Botanikusok Nemzetközi Kongresszusát tekintik. Az egyes nomenklatúrai bizottságok azokban a szekciókban dolgoznak, amelyekben a kódex tökéletesítésére vonatkozó javaslatokat vitatják meg. A szekciókban hozott döntéseket a kongresszus plenáris ülésén történő jóváhagyásra terjesztik elő. Valamennyi nomenklatúrai bizottság megalakítja a Biológiai Tudományok Nemzetközi Uniójának botanikai nomenklatúrai bizottságát. Hogyan épül fel a TBNK? Minden kódexet egy preambulum vezet be, amely kimondja, hogy a botanika pontos és egyszerű nomenklatúrarendszert igényel, amelyre valamennyi ország botanikusai támaszkodhatnak. A TBNK-ban a növényneveket taxonok szerint adják meg. Ez nem azért történik, mert a jellemzőiket vagy történetüket kívánják bemutatni. A TBNK célja — bemutatni azokat a módszereket, amelyekkel a taxonok alapján összeállíthatók a növényrendszertan egységeinek nevei. A megfelelő módszerek alkalmazásával és állandó modellek használatával elkerülhetők a téves és értelmetlen nevek, amelyek a növénytudományban csak zavart okoznának. A nevek megalkotásakor más szempontok (pl. a név hangzása, a teljes nyelvtani helyesség, az új fajt leíró személy iránti tisztelet stb.) kevésbé fontosnak tekintendők. A botanikai nómenklatúra rendszerének alapját hat alapelv képezi, amelyek a TBNK első részét alkotják (az alapelvek közvetlenül a preambulum után szerepelnek): 1. A botanikai nómenklatúra független a zoológiai és a bakteriológiai nómenklatúrától. A TBNK egyformán alkalmazandó mind az élő, mind a fosszilis növényi taxonokra. 2. A taxonok nevei nómenklatúrai típusok alapján képződnek. 133 3. A taxonok nómenklatúrája a publikálási elsőbbség elvén alapul. 4. Minden taxonnak csak egy szabályos tudományos neve lehet. 5. A taxonok tudományos neveinek feltétlenül latin nyelvűeknek kell lenniük. 6. A nomenklatúra szabályai elfogadásukkal lépnek hatályba. A TBNK második részét szabályok és tanácsok (ajánlások) alkotják. A szabályok és tanácsok legfontosabb állításai külön számozott cikkelyekben kerülnek bemutatásra. A szabályok általánosan kötelező érvényűek. Céljuk, hogy a taxoncsoportok megnevezésében szigorú rendet vezessenek be a botanikai nomenklatúrába. Azokat a neveket, amelyek ellentmondanak valamely szabálynak, kategorikusan elutasítják. A tanácsok rovatában kifejtett állításokat nem kötelező szigorúan betartani. Segítenek pontosabb, világosabb elnevezések kialakításában. Ha valamely növény neve nem felel meg a tanácsok állításainak, nem vethető el, azonban az ilyen elnevezés már nem szolgálhat példaként más elnevezések kialakításakor. A TBNK bővelkedik a szabályokat és ajánlásokat szemléltető példákban. A szabályok kimondják, hogy minden egyes növénynek egy bizonyos taxonhoz kell tartoznia, amelyek rangjukban és körükben különböznek egymástól. A szűkebb körű taxonok alacsonyabb rangúak; minél szélesebb egy taxon köre, annál magasabb a rangja. A TBNK hét fő taxonranggal (ország, törzs, osztály, rend, család, nemzetség, faj) és öt másodlagos ranggal (tribusz, szekció, varietás és forma) számol. Így a fosszilis növények kivételével minden faj valamely nemzetséghez, a nemzetség —családhoz, a család —rendhez stb. tartozik. A rendszertan alapegysége a faj, az ennél magasabb rangú egység a nemzetség. Egy nemzetséghez egytől több tucat faj tartozhat. Szükség esetén a rangok számát növelhetjük, ha az említett terminusokhoz a poelőtagot (lat. sub-) illesztjük, például: alosztály (subclassis), alcsalád (subfamilia), aln nemzetség (subgenus), alfaj (subspecies) stb. A kódexben ezután külön számozással emelik ki azokat a cikkelyeket, amelyek meghatározzák, hogyan képzik a növényrendszertani egységeket. Számos taxon nevének képzői és végződései szabványosítottak, ezért ezekből pontosan megállapítható, melyik taxonhoz tartozik a növény neve. A TBNK szabályai kimondják, hogy a fajok (Species) nevei bináris képződmények, amelyek a nemzetség nevéből és a faji jelzőből állnak, például: 134 : Anemone nemorosa (erdei szellőrózsa), Callendula officinalis (orvosi körömvirág). تم็ดly? }] [ A növényfajok két latin szóval való elnevezését a XIII. században Carl Linnaeus svéd természettudós javasolta. A nemzetség nevét latinul mindig nagy kezdőbetűvel írják, a faji epitetont pedig —kisbetűvel. Ha a szövegben már egyszer említették a faj teljes nevét, később a rá való hivatkozáskor rövidíthető úgy, hogy a nemzetség nevéből csak az első betűt hagyják meg (ha ez nem okoz kétértelműséget), pl. : A. nemorosa, C. officinalis. A faji epitetonok sokféle forrásból származhatnak, és a növény valamely morfológiai vagy anatómiai sajátosságát jelölhetik (pl.: Plantago lanceolata —keskenylevelű útifű), a színét (pl.: Viola tricolor —háromszínű árvácska), a méretét (pl.: Arctium minus —kis bojtorján- ), az illatát (pl.: Anthoxathum odoratum —illatos borjúpázsit), az ízét (pl.: Ranunculus acris —bóbitás boglárka), gyógyhatásait vagy ökológiai tulajdonságait (pl.: Betonica officinalis —orvosi tisztesfű), a növekedésének vagy virágzásának idejét (pl.: Primula veris —tavaszi kankalin) stb. A nemzetségek (Genus) neveit latinul egyes számú alanyesetben fejezik ki, pl. : Rosa (rózsa), Stellaria (tyúkhúr). A nemzetségneveket különféle szempontok alapján választják ki: a növény megkülönböztető jellemzői szerint (pl.: Fumaria —füstike; lat. fumus —füst; a növény nedve úgy marja a szemet, mint a füst), más tárgyakhoz való hasonlóság alapján (pl.: Gladiolus —kardvirág; lat. gladius —kard; levelei kardhoz hasonlítanak), mitológiai vagy ókori források alapján (pl.: Mentha —menta; a görög mitológiában Minté nimfát mentává változtatták), tudósok vezetékneve alapján (pl.: Dahlia —dália; Andreas Dahl —svéd botanikaprofesszor) stb. A TBNK lehetővé teszi az elnevezések szabad megalkotását, különféle forrásokból származó szavak felhasználásával, csupán azt követeli meg, hogy latin formájuk legyen. A családok (Familia) nevei latin -aceae végződésűek, pl. : Rosaceae (rózsafélék). A rendek (Ordo) nevei latin -ales végződésűek, pl. : Polygonales (keserűfűfélék). Ahhoz, hogy a taxon neve pontos legyen, mellette fel kell tüntetni a szerző vezetéknevét és azt a bibliográfiai hivatkozást, amelyben az adott nevet először tették közzé. A szerzők és a bibliográfia hivatkozása nem része a taxon tudományos nevének, azonban ez nomenklatúrai pontosságot biztosít a név számára. A név szerzőjének azt a személyt tekintik, aki a taxon tudományos nevét először tette közzé. A szerző vezetéknevét közvetlenül a taxon neve után tüntetik fel, pl. : Phylicidia, P. boliviensis, P. sovediiformis (Miller Argoviensis, Flora, 63: 286 (1880)). Amint a bemutatott példából látható, a taxon nevének közzétételi dátumát zárójelben írják, néha pedig, mint ebben a példában, egyéb bibliográfiai adatokat is megadnak (a kiadvány 135 címe, száma, oldala). A szerző vezetékneve rövidíthető, pl. (L.) — Linné (Linnaeus). A botanikai nomenklatúra nemzetközi kódexére minden ország botanikusai támaszkodnak. Íme például az 1980-ban kiadásra befejezett hatkötetes mű, a Lietuvos TSR flora. Ebben valamennyi Litvániában növő, 129 családba tartozó növényt leírtak. Ez többé-kevésbé szabványosított terminológia, amelyet 1966–1972-ben a J. Dagys vezette Botanikai Szótári Bizottság tárgyalt meg. A Lietuvos TSR floroje a növényeket A. Engler filogenetikai osztályozási rendszere szerint osztályozzák, az új elnevezéseket pedig összehangolták a legújabb szakirodalommal és a TBNK követelményeivel. A szóban forgó kiadványban a növényeket általánosan elfogadott taxonrangok alapján osztályozzák és írják le: a törzsek osztályokra, ezek családokra, a családok nemzetségekre, a nemzetségek alnemzetségekre, az utóbbiak pedig külön fajokra tagolódnak. A Litván SZSZK flórájában leírt legkisebb rendszertani egységeknek (pl. alnemzetségeknek, alfajoknak, alcsaládoknak stb.) általában nincs litván megfelelőjük, mivel az ilyen rangokat rendszerint a szakirodalomban használják, és a tudósok számára elegendő a kizárólag latin elnevezés. A litván elnevezések nomenklatúráját nem rögzíti hivatalos kódex, azonban, amint látható, bizonyos TBNK-elvekre és a litván nyelv szabályaira támaszkodik. Más tudományterületek terminológiájával összehasonlítva a litván botanikai terminusok rendszeresen, rendszerszerűen alakulnak. Itt arra törekednek, hogy az egyazon rangba tartozó egységeket azonos típusú vagy egymáshoz közeli típusú képzett szavakkal jelöljék, például: a -ūnai képzős szavak a törzseket, az -ainiai képzősök az osztályokat, a -žiedžiai képzősök az alosztályokat, az -iečiai képzősök a rendeket, az -iniai képzősök pedig a családokat nevezik meg; a pušūnai (Pinophyta) törzse, a pušainiai (Pinatae) osztálya, a pušiečiai (Pinales) rendje, a pušiniai (Pinaceae) családja, a pušis (Pinus) — nemzetség, a sibirinė pušis (Pinus sibirica) — faj. Amint a bemutatott példákból látható, a litván fajnevek általános szerkezete eltér a latin fajnevek szerkezetétől. A latin fajnevekben első tagként a nemzetség neve áll, míg a litvánokban — a faji jelző. Csak néhány kivétel van, pl. : 136 a mezei zsurló (Eguisetum prarense), a törpe nyír (Betula nana) stb. A litván nemzetségnevek eredete igen változatos. Egyes elnevezéseket az élő nyelvből vettek át, másokat latinból vagy görögből fordítottak, és így tovább. Az élő nyelvben egy nemzetségnek több, sőt akár egy tucatnyi neve (szinonimája) is lehet; például a közönséges gyöngyvirágot (Convalaria majalis) Miežiškiaiban (Panevėžys körzetében) kiškio ašarėlėnek, Darbėnasban (Kretinga körzetében) — zuikio ausiminek, Klaipėdában — ožkabarzdisnek, Panevėžysben — skambutėliainek és így tovább nevezik. És fordítva — ugyanazzal a névvel az egyik nyelvjárásban az egyik növényt, a másikban pedig egy másikat nevezhetnek, pl.: a Biržai nyelvjárásában širdelėmisnek nevezik a pompás szívvirágot (Dicentra spectabilis); Kazitiškisben (Ignalina körzetében) így nevezik a mocsári mandragórát (Parnassia palustris), Akmenėben pedig a pénzlevelű gomborkát (Thlaspi) és a háromszögű pásztortáskát (Capsela bursa pastoris). A tudományos irodalomban azonban minden növénynek csak egy jóváhagyott neve van. A növényrendszertani terminológia a tudomány más területeinek terminológiájától a taxonok szigorú egységességével különbözik. Botanikusaink megfigyelik, hogy egyes növényeknek (különösen a Litvániában nemrégiben meghonosítottaknak) még nincsenek litván neveik. Megalkotásuk folytatódik, de bátran kijelenthető, hogy a litván botanikai terminológia összefüggő, rendszerezett, és megfelel a TBNK követelményeinek. IRODALOM BTŽ – Botanikai terminológiai szótár. Szerk. J. Dagys. Vilnius, 1965, 438. Gaivenis K. 1958: A litván növények és nemzetségek elnevezései. —Litván nyelvészeti kérdések: A tudományos nyelv kultúrájának és a terminológiának problémái 24, 165-178. A botanikai nevezéktan nemzetközi kódexe (Tokiói kódex), Kėnigstein, 1994. Klimavičius J. 1975: Nyelvészeti megközelítés a fajták nevezéktanára. —Nyelvi kultúra 37, 26-33.. Kutorga E. A botanika és a mikológia nevezéktana, Vilnius, 1997. A Litván SZSZK flórája, Vilnius, 1959-1980. Veličkienė A. Az antik mitológia kézikönyve, Kaunas, 1995. Aurelija GENELYTĖ Aurelija GENELYTĖ Beérkezett 2001 10 16 Litván Nyelvi Intézet Antakalnio g. 6, 2055 Vilnius 137