YOUCAT: LIETUVIŠKAS JAUNIMO KATEKIZMAS. Vilnius: Katalikų pasaulio leidiniai, 2011, 306 p.

AUŠRA RIMKUTĖ

Žemaitija Főiskola

2011-ben a Litván Püspöki Konferencia kiadója, a Katolikus Világ Kiadó 10 000 példányban jelentette meg az ifjúságnak szánt katekizmust, a YouCat: litván ifjúsági katekizmus (a továbbiakban: YouCat). A kiadvány rendkívülinek és talán a legnagyobb keresztény könyvkiadási projektnek számít, amelynek megvalósításához II. János Pál pápa buzdítására a világ püspökei is hozzájárultak. Az egyházi személyek legfontosabb feladata az volt, hogy a Katolikus Egyház katekizmusát korszerűen, újszerűen, a fiatalok nyelvén írják meg. Az ifjúsági katekizmus elkészítését Christoph Schönborn bécsi érsek irányította. Az osztrák püspökök által kiadott YouCatot (angolul: Youth Catechism of the Catholic Church) több mint 200 teológus és hitoktató, pap és világi hívő készítette. Munkájukban 16–26 éves fiatalok – középiskolások és egyetemisták – segítettek. A könyvet már 25 nyelven kiadták; a katekizmust Teresėlė Danguolė Šniūrevičienė fordította németből litvánra.

A YouCat előszavából – XVI. Benedek pápa fiatalokhoz intézett leveléből – és a katekizmus négy részéből áll: 1. Amit hiszünk; 2. Hogyan ünnepeljük a keresztény misztériumokat; 3. Hogyan élünk Krisztusban; 4. Hogyan kell imádkoznunk. A könyv végén tárgymutató található, amely megmutatja, hol kereshetők a vallási szakkifejezések meghatározásai, és mit jelentenek a katekizmusban használt bibliai könyvek, az egyetemes zsinatok dokumentumainak és más forrásoknak a rövidítései. Az ifjúsági katekizmus – a katekizmusokra jellemző módon – kérdés-felelet formában készült (PR 2007: 472), de abban különbözik a hagyományos és megszokott katekizmusoktól, hogy margóin sok kép, vallási szakkifejezés-meghatározás, szentek, hitoktatók, írók, filozófusok és mások gondolatai, valamint különféle megjegyzések szerepelnek, amelyek segíthetnek a fiataloknak jobban megérteni az adott kérdést és a rá adott választ.

234 Aušra Rimkutė |

és más források rövidítései. Az ifjúsági katekizmus előszavában XVI. Benedek pápa arról ír, hogy „nemcsak a kontinensek és népeik kultúrái különböznek egymástól, hanem minden társadalomban különálló »kontinensek« is vannak: a munkás másképp gondolkodik, mint a paraszt, a fizikus másképp, mint a filológus, az üzletember másképp, mint az újságíró, a fiatal másképp, mint az idős ember. Ezért nyelvünknek és gondolkodásmódunknak mindezek fölé a különbségek fölé kellett emelkednie; meg kellett keresnünk a különböző gondolkodásmódok közös vonásait és érintkezési pontjait. Fokozatosan világossá vált számunkra, hogy ezt a szöveget különböző világokba kell átültetni, mintegy le kell fordítani az ő nyelvükre, hogy az emberek gondolkodásmódját megértve válaszolhassunk kérdéseikre” (8–9. o.).

Az ifjúsági katekizmus előszavában XVI. Benedek pápa azt írja, hogy „nemcsak a kontinensek és népeik kultúrái különböznek egymástól, hanem minden társadalomban vannak különálló „kontinensek” is: a munkás másként gondolkodik, mint a földműves, a fizikus másként, mint a filológus, az üzletember másként, mint az újságíró, a fiatal másként, mint az idős ember. Ezért nyelvünknek és gondolkodásmódunknak valamivel a különbségek fölé kellett emelkednie, keresnünk kellett a különböző gondolkodásmódok közös vonásait, érintkezési pontjait. És világossá vált számunkra, hogy ezt a szöveget különböző világokba kell átültetnünk, mintegy le kell fordítanunk az ő nyelvükre, hogy az emberek gondolkodásmódját megértve válaszolhassunk kérdéseikre” (8–9. o.).

A YouCat és az 1997-ben kiadott Katolikus Egyház Katekizmusa összehasonlításakor terminológiai különbségek figyelhetők meg. Például az ifjúságnak szánt katekizmus a Szentlélek következő ajándékait sorolja fel: bölcsesség, értelem, tanács, erősség, ismeret, jámborság, az Úr félelme (176. o.), míg a Katolikus Egyház Katekizmusában nem ismeret, hanem tudás szerepel (KBK 1997: 388). A 2011-ben kiadott katekizmus a következő főbűnöket említi: kevélység, kapzsiság, bujaság, harag, irigység, mértéktelenség, restség és teljes közöny (179. o.), míg a Katolikus Egyház Katekizmusában nem a mértéktelenség, hanem a mértéktelen evés és ivás kifejezés használatos (KBK 1997: 392). A Szentlélek gyümölcseit is eltérően nevezik meg. A YouCat szerint a Szentlélek gyümölcseiből kilenc van: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás (76. o.). A Katolikus Egyház Katekizmusa tizenkettőt sorol fel: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, szelídség, barátságosság, hűség, szerénység, önmegtartóztatás, tisztaság (387. o.). Ezek a különbségek azt mutatják, hogy egyes vallási fogalmak tartalma és terjedelme még a XXI. század elején sem állapodott meg, és nincs egyetértés róluk.

Az ifjúsági katekizmusban a -imas képzővel létrehozott, igéből képzett főnév, a nu puolimas szerepel (49. o.); a Katolikus Egyház Katekizmusában nem található meg – ott a nuopolis kifejezést használják (KBK 1997: 27). Ezt a kifejezést a Vallástudományi szótár (RŽ 1991) sem tartalmazza.

Terminologija | 2012 | 19 2 3 5

A recenzált szótárban különösen változatosak a „hit” szóval alkotott szókapcsolatok, vö. hit az Istenanyába vetett hit (57. o.), az Atyaistenbe vetett hit (29. o.), a Jézus Krisztusba vetett hit (69. o.) és a Szentháromságba vetett hit (29. o.)¹ stb. E különbségek feltehetőleg azért alakultak ki, mert a nyelvben két változat használatos: hiszek Istenben és hiszek Istenben. A YouCatban szintén találunk tárgyesetes szerkezeteket, valamint az „-ba/-be” raggal álló szerkezeteket: benne [Istenben] hinni (25. o.), hinni Istent (26. o.), hiszek az Egyházban (30. o.), hiszünk az egy Istenben (33. o.), valamint Hiszek az Atyaistenben (13., 31. o.), Hiszek a mindenható Atyaistenben (29. o.), Hiszek Jézus Krisztusban (13., 51. o.), Hiszek a Szentlélekben (13., 29., 30., 73. o.), hiszünk az egy Istenben (30., 33. o.), hinni a Teremtőben (37. o.), a keresztények hisznek Istenben (28. o.) stb. Meg kell jegyezni, hogy már több mint száz éve nincs egyetértés abban, melyik forma ajánlott, vagy mindkettő használható-e. 1909-ben Seinyben az első imakönyv-nyelvjavító bizottság – Juozas Laukaitis atya, Alfonsas Petrulis atya, Aleksandras Dambrauskas (Adomas Jakštas) – nyelvész szakértőkkel, Kazimieras Būga, Juozas Balčikonis, Jonas Jablonskis és Jurgis Šlapelis társaságában szintén megvitatta ezt a kérdést. A nyelvészek azt javasolták, hogy mellőzzék az „-ba/-be” ragot, mivel a latin eredetiben nem a latin credo in Deum² alapján, hanem a lengyel nyelv hatására jelent meg³. Az imakönyv-nyelvjavító bizottság azonban, a régi papsággal való kompromisszumot keresve, úgy döntött, hogy megtartja az „-ba/-be” ragos szókapcsolatokat (PMT 1909: 19, PP 1909: 109).

Ahogy Vaclovas Aliulis atya állítja: „a XX. század eleje óta a jeles litván nyelvészek sokszor helytelenítették a hiszek valamiben formát, a szomszédos szláv nyelvek hatásának tartva. A lengyelek ugyanis, a tárgy legkisebb különbsége nélkül, ezt mondják: Ja wierzę tylko w Pana Boga, a ty w każde głupstwo wierzysz (szó szerint: Csak az Úristenben hiszek, te pedig minden ostobaságban hiszel). Az egyházi szlávban a vieruju v kifejezést minden szentségről megkülönböztetés nélkül mondják, míg az élő orosz, belarusz, ukrán és más szláv nyelvekben a vieriu / vieriu v és hasonló kifejezéseket szentségekre és közhelyekre egyaránt használják. Mivel a litván nyelvhasználatban nem láttak következetes jelentéskülönbséget a hiszek valamiben és a hiszek valamit között, modern irodalmi nyelvünk atyái úgy döntöttek, hogy az elöljáró nélküli formát tekintik hitelesnek, és a hiszek Istenben alak használatát írták elő, nem pedig a hiszek Istenbe formáét” (Aliulis 2000: 47–49; 2008).

¹ J. Klimavičius a A katekizmus nyelve – a nyelv katekizmusa című tanulmányában röviden tárgyalja a hinni ige és a hit elvont főnév használatát a Katolikus Egyház katekizmusában (Klimavičius 2002: 108–109).

A latin in elöljárószó valószínűleg a görög nyelvből való fordítás révén került oda, a görögben pedig a héber (arámi) nyelv hatására (Zinkevičius 2000: 36).²

³ Plačiau apie Poterių kalbos taisymo komisiją žr. Zinkevičius 2000: 176–189; Rimkutė 2006: 154–155.

236 Aušra Rimkutė |

Egy másik vitatható kérdés az adomány terminus használata. Jonas Klimavičius nyelvész az Auka, apiera, atnaša: istorijos ir vartosenos bruožai rašo című cikkében azt írja, hogy az atnaša terminus „a lengyel (bár latin eredetű) apieros fordítási megfelelője (noha már az áldozat szó megléte idején keletkezett), de pontatlan, sőt hibás: a latin offero, obtuli, oblatum, offerre ‘előre vinni; előretolni; odanyújtani; megmutatni’ jelentéséből a ‘hozni’ jelentésre ugrik – az affero, attuli, allatum, affere szó paronimájára” (Klimavičius 2005: 44, vö. Klimavičius 2002: 109). Ezért a következő terminusokat kellene javítani: adomány (=áldozat) (126., 127. o.), szent adomány (=áldozat) (127. o.), az adományozás (=áldozatbemutatás) imája (127. o.), a kenyér és a bor adományai (=áldozatai) (127. o.), az adományok (=áldozatok) előkészítése (176. o.).

A katekizmus összesen több mint 100 terminus meghatározását tartalmazza. Nemcsak vallási, hanem pszichológiai, politikai, orvosi, szociológiai és egyéb szakterületek terminusait is meghatározza, amelyekre a hit alapigazságainak magyarázatakor szükség van. Ez nagyon dicséretes, mert megkönnyíti a katekizmus olvasását. A terminusokat félkövér betűvel szedik, hogy könnyebben megtalálhatók legyenek. Sajnos a megadott meghatározások nem mindegyike ragadja meg jól a fogalmak lényegét, illetve világos, rövid és érthető, különösen a fiatalabb olvasók számára. Egy-két meghatározást pontosítani lehetne, például a lelkiség (latinul spiritualitas, „lélek”) terminusét: az Egyház áhítatgyakorlatai, amelyek különböző szenteknek a Szentlélektől áthatott életgyakorlatából erednek. Beszélhetünk bencés, ferences vagy domonkos lelkiségről (273. o.). A lelkiség terminust elsősorban a hívő valamely sajátosságaként kellene meghatározni, nem pedig az áhítat formájaként vagy formáiként. Pontosítható lenne a parúzia (görögül parousia, „személyes jelenlét”) terminus meghatározása is: Krisztus eljövetele az utolsó (=végső) ítéletkor (72. o.), mivel ezt a terminust csak az Újszövetségben és a korai keresztény irodalomban használják (RŽ 1991: 284). A kreacionizmus (latinul creatio, „teremtés”) meghatározása zavaros: az a felfogás (helyesebben: az az elképzelés – a szerk. megj.), hogy Isten közvetlenül, egyetlen aktussal teremtette meg a Földet, mintha a Teremtés könyve a teremtés eseményeinek és tényeinek jegyzőkönyve volna (37. o.), vö. kreacionizmus: az az elgondolás, amely szerint Isten teremtette a világot (VaitkTŽŽ 2003). Kissé furcsán magyarázza, mi a katekumen (görögül kat’echein, „tanítani”): már az ősegyházban is három szakaszból álló felkészítésen mentek keresztül azok, akik felnőttként akarták felvenni a keresztséget – a katekumenek; ez a katekumenátus volt, a hitigazságoknak az Ige liturgiáját kísérő tanítása (117. o.). Nagyon részletesen írja le, mi a Bérmálás (latinul confirmatio, „megerősítés, megszilárdítás”): ahogyan a keresztség és az Eucharisztia szentsége, úgy a bérmálás is a Katolikus Egyház beavató szentsége. Pünkösdkor a Szent

Terminologija | 2012 | 19

237

A Lélek leszállt a tanítványok közösségére; ugyanígy jön el minden megkeresztelthez is, aki az Egyháztól a Szentlélek kegyelmét kéri, és megerősíti őt, hogy életével képes legyen tanúságot tenni Krisztusról (120. o.). Pontatlan annak megnevezése, hogy mi a tabernákulum (lat. tabernaculum „házacska, sátor”): az Ószövetség frigyládájához hasonlóan a katolikus egyházban a tabernákulum a Legszentebb Oltáriszentség (Krisztus kenyér színében) őrzésére szolgáló tiszteletre méltó, kiemelt hely (131. o.). A Vallástudományi szótár szerint ez a katolikus templom berendezési tárgya: az oltár (általában a főoltár) közepén elhelyezett szekrényke a Legszentebb Oltáriszentség őrzésére (RŽ 1991: 371). Ez a meghatározás sokkal világosabb. Pontosítani kellene az ördögűzés (gör. exorkismos „eltávolításra kényszeríteni”) meghatározását: ima, amely megóvja vagy megszabadítja az embert a gonosztól (156. o.). Az ördögűzés nem ima, hanem a gonosz lelkek kiűzésére szolgáló szertartás (RŽ 1991: 111). Amint a bemutatott terminusokból és meghatározásaikból látható, nem minden meghatározás ragadja meg a terminus lényegét, és nem mind logikus, világos és érthető.

A katekizmus szerkesztői nehéz feladatra vállalkoztak: a nemzetközi szavak és jövevényszavak eredetének, esetenként jelentésének magyarázatára. Sajnálatos, hogy a nemzetközi vallási terminusok eredetének bemutatása következetlen: például nem magyarázzák meg a latin eredetű vallás (15. o.) nemzetközi terminus eredetét, ugyanakkor ismertetik a misszió (lat. missio „küldés”), a parúzia (gör. parousia „személyes jelenlét”) stb. terminusok eredetét. A katekizmus olvasója összezavarodhat, ha egy terminus eredetét egynél többször tárgyalják; ilyen például a régi jövevényszó, a templom. Az egyik helyen ez olvasható: „Az Egyház (gör. ekklesia) – az összehívottak” (77. o.), másutt pedig: „Az Egyház (gör. kyriake – az Úrhoz tartozó, az óegyházi szláv boznica – imaház) az összehívottak közössége (gör. ex kaleo, ekklesia), amely minden népből való, és a keresztség által Krisztus testéhez tartozik” (77. o.).

Olvasás közben más pontatlanságokra is felfigyeltünk, például a határozott és határozatlan alakok váltakozására: örök élet (48. o.) és az örök élet (94. o.) (= az örök élet); az utolsó ítélet (72. o.) és az utolsó ítélet (42., 98. o.) (= az utolsó ítélet); bizonyos esetekben határozott alakot kellene használni, például: sarkalatos (=sarkalatos) erények (173. o.), vö. isteni erények (172. o.), emberi erények (172. o.), súlyos (halálos) (=halálos) bűn (178. o.). Ugyanazt a dolgot nem következetesen nevezik meg, például: Mária szeplőtelen fogantatása (57. o.), szeplőtelen fogantatás (57. o.) és Szeplőtelen Fogantatás (57. o.) (= Szűz Mária szeplőtelen fogantatása); az utolsó vacsora (115. o.), vacsora (124. o.) és vacsora (124. o.) (= az utolsó vacsora). A -inis képzős melléknév helyett a birtokos eset használata javasolt

238 Aušra Rimkutė |

húsvéti (= húsvéti) Bárány (64. o.), vö. Isten Báránya (105. o.). Javítandó a litván nyelvre nem jellemző szórend: XVI. Benedek pápa előszava (=XVI. Benedek pápa előszava) (3. o.). A fent említett pontatlanságokon kívül sajtóhibákat is találtunk: Laškas (=Laiškas) efeziečiams (23. o.), Hiteriui (=Hitleriui) (69. o.).

A katolikus katekizmusok litván nyelvű kiadásának hagyománya a 16. század végéig nyúlik vissza: Nagy-Litvániában az első, katolikusoknak szánt katekizmust Mikalojus Daukša készítette el (1595, Vilnius). Napjainkig, már több mint négy és fél évszázada, latinból, lengyelből, németből és más nyelvekből fordítják a katekizmusokat anyanyelvünkre. Amint már említettük, a YouCat német nyelvből készült fordítás. Sajnálatos, hogy a fordító alig támaszkodhatott valamire – bár megjelentek vallási terminológiai szótárak, például: Vallástudományi szótár (1991), Česlovas Kavaliauskas Rövid teológiai szótár (1992), A keresztény ikonográfia szótára (1997), Gintaras Beresnevičius Vallástudományi szótár: alapfogalmak (2003), Herbert Vorgrimler Új teológiai szótár (2003)⁴, de ezek nem elegendők; a szótárakat korszerűsíteni kell, egyes fogalmakat ateista módon magyaráznak, hiányoznak belőlük más nyelvek megfelelői stb.

„Nyelvünket folyamatosan tisztítani kell, és el kell távolítani belőle mindazt, ami tökéletlen” – olvasható a YouCat: litván ifjúsági katekizmusban (16. o.). Ez a hívők nyelvére is vonatkozik, amelynek nemcsak mindenki – fiatal és idős egyaránt – számára érthetőnek kell lennie, hanem egyformán érthetőnek is. A megfogalmazott észrevételekkel és az észlelt kisebb hiányosságokkal – amelyek semmiképpen sem kisebbítik a fordító gondos munkáját – azt kívántuk megmutatni, hogy még vannak javítandó dolgok, és hogy a hívők nyelvének, valamint az Istenhez való nyelvi viszonyulást szolgáló terminológiának is mentesnek kell lennie a „mindennapok szemetétől és vétkeitől” (Maceina 1982: 129).

LITERATŪRA

Aliulis V. 2000: Tikėti ką, tikėti į ką? – Sandora 3, 47–49.

Aliulis V. 2008: Tikėjimo išpažinimas: „tikėti Dievą“ ir „tikėti į Dievą“? Prieiga per internetą: www.vlkk.lt/lit/naujienos/naujiena.1092.html.

Beresnevičius G. Religijotyros žodynas: pagrindinės sąvokos. Vilnius: Tyto alba, 2003.

Kavaliauskas Č. Trumpas teologijos žodynas. Vilnius: Logos knyga, 1992.

KBK 1997: Katalikų Bažnyčios katekizmas. Kaunas: LKB Tarpdiecezinė katechetikos komisijos leidykla.

Klimavičius J. 2002: Katekizmo kalba – kalbos katekizmas. – Kalbos kultūra 75, 105–119.

Klimavičius J. 2005: Leksikologijos ir terminologijos darbai: norma ir istorija. Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla.

Krikščioniškosios ikonografijos žodynas. Vilnius: Vilniaus dailės akademijos leidykla, 1997.

4 Iš vokiečių kalbos išvertė Gediminas Žukas.

Terminologija | 2012 | 19

239

Maceina A. 1982: Iš minties pasaulio. – Aidai 2, 128–132.

PP 1909: Pataisy tieji poteriai. – Vadovas 14, 107–129.

PMT 1909: Prie maldų taisymo. – Vadovas 9, 17–37.

PR 2007: Pasaulio religijos: naujas populiarus žinynas. Vilnius: Alma littera.

Rimkutė A. 2006: Religijos terminijos tvarkyba Draugijoje. – Terminologija 13, 149–159.

RŽ 1991: Religijotyros žodynas. Sud. R. Petraitis. Vilnius: Mintis.

Šventasis Raštas: Naujasis ir Senasis Testamentas. Vilnius: Katalikų pasaulio leidiniai, 2009.

VaitkTŽŽ 2003: Vaitkevičiūtė V. Tarptautinių žodžių žodynas. Vilnius: Fotonija (e. leidimas).

Vorgrimler H. Naujasis teologijos žodynas. Kaunas: Katalikų interneto tarnyba, 2003.

Zinkevičius Z. 2000: Lietuvių poteriai: kalbos mokslo studija. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.

Gauta 2012–11–04

Aušra Rimkutė Žemaitijos kolegija Muziejaus g. 29, LT-87356 Telšiai E. paštas [email protected]

2 4 0 Aušra Rimkutė |