A gazdasági épületek népi terminológiája

ROBERTAS STUNŽINAS

Litván Nyelvi Intézet

KULCSSZAVAK: népi építészeti terminusok, gazdasági épületek elnevezései, szinonimák, többjelentésű terminusok, nemfogalmi terminusok, fajfogalmi terminusok

A tudományos terminusok a tudományterület fogalmait nevezik meg, egy adott rendszer tagjaiként. A népi terminusok spontán módon keletkeznek, a fogalmakat a fogalmi rendszertől függetlenül nevezik meg. Ugyanakkor összetett, heterogén mikrorendszereket alkotnak, amelyek lexikai egységeit különféle szemantikai kapcsolatok fűzik össze (a lakóház és részei népi terminológiájának eredetéről, szinonímiájáról, többjelentésűségéről, valamint a nem- és fajfogalmi viszonyokról és más kérdésekről bővebben lásd Stunžinas 2010: 130–143; 2011: 142–153). Ez a tanulmány a gazdasági épületeket¹ megnevező népi terminusokat vizsgálja. Elemzésük a megnevezett fogalmak, az eredet és a szemantikai kapcsolatok (a szinonímia², a többjelentésűség, valamint a nem- és fajfogalmi viszony) szempontjából történik. Az anyag élőnyelvi forrásokból származik: a nagyszabású Litván Nyelv Szótárából (elektronikus kiadás), a Druskininkai nyelvjárásának szótárából, a Kaltanėnai nyelvváltozat szótárából, a Kazlų Rūda-i nyelvváltozat szótárából (I. köt.), a Kupiškėnai szótárából (I. köt.), a Lazūnai nyelvjárásának szótárából, az északkeleti dūnininkai nyelvváltozatok szótárából, a zanavykai nyelvváltozat szótárából (I–III. köt.), valamint a Litván Nyelvatlaszból (I. köt.). Összesen 196 különböző népi terminust³ elemez.

¹ A pastatas terminust „épület” jelentésben használják. Ezenkívül bármilyen építmény jelentésében is előfordulhat, lásd pastatas „építmény, épület” (DŽ₆). Gazdasági épületeknek az összetett szerkezetű építményeket tekintik, amelyekben gazdasági eszközöket, ruhákat, gabonát és takarmányt tárolnak; ide sorolják továbbá az állattartásra, ételkészítésre, fürdésre szolgáló épületeket, valamint a melléképületeket. A gazdasági épületek (épületek) közé nem tartoznak a különféle célú járulékos és egyszerű szerkezetű építmények – a fészerek, tetőszínek és árnyékszékek. E csoport terminológiáját külön tanulmányban kívánjuk elemezni.

² A tanulmány a népi terminológiát a teljes népnyelv terminusainak összességeként vizsgálja, amelyben szinonímia és többjelentésűség mutatkozik meg. A népi terminusok egy nyelvjárás keretein belül is vizsgálhatók, annak terminológiai rendszereként (bővebben lásd Klepikova 1974: 31).

³ A vizsgált forrásokban számos terminusváltozat található, amelyeket ez a tanulmány nem tekint önálló terminusoknak (a variáns fogalmáról bővebben lásd Stunžinas 2008: 111–112).

184

Robertas Stunžinas | Ūkinių pastatų liaudies terminija

1. A FOGALMAK, A TERMINUSOK EREDETE,

SZINONIMITÁS ÉS HIERARCHIKUS KAPCSOLATOK

A hagyományos litván gazdasági épületek évszázadokon át alakultak és változtak. Ez hozzájárulhatott az e területhez tartozó népi terminológia gazdagságához és sokféleségéhez. Például az egyik első, nyitott tűzhellyel rendelkező föld feletti épület a samogitiai ház volt – a 16. századig emberek laktak benne, és állatokat is tartottak. Az állattenyésztés fejlődésével Samogitiában kialakult a lakóépületnek az állattartásra szolgáló helyiségekkel ellátott változata. A samogitiaiak numalisnak nevezték (bővebben lásd LLA 1965: 42–43). A lakóházat és a gazdasági épületeket történészek és néprajzkutatók munkái ismertetik. A hagyományos litván lakóházat, a hozzá kapcsolódó istállót és a gazdasági épületeket az elsők között Simonas Daukantas művelődésszervező, történész, a nemzeti újjászületés ideológusa írta le litvánul a 19. században. Leírásaiban a hagyományos épületek elnevezései is előfordulnak: „Az erdőkben elsőként épített hajlékukat nam[s]-nak, vagyis namasnak, namaitisnek hívták, ezért az egész népet a jövevények nomadžiai néven emlegették, azaz házakban élő embereknek. <...>. A válaszfalon lévő második ajtó majdnem akkora volt, mint a nagyobbik, és a házból az istállóba, más néven kūtėbe vezetett; ezt a tverti ‘keríteni’ szóból nevezték így, innen pedig később az egész lakóhelyet tvarunak vagy dvarunak hívták, amely kezdetben vesszőfonásból készült, egyik oldalfala közös volt magával a házzal, az istállóban pedig az állatok a falak mentén sorakoztak, tudniillik tehenek és ökrök” (Daukantas 1976: 429–430). Idővel a ház rendeltetése megváltozott, és nyári lakóhelyiséggé, konyhává, raktárrá vagy istállóvá alakult (az épület fejlődéséről bővebben lásd Butkevičius 1958: 157).

A beszélt nyelvi források adatai azt mutatják, hogy a namas terminus bármilyen gazdasági épületet jelölhet – „lakóépület vagy egyéb épület; istálló; tehénistálló; különálló, kis épület nyári tűzhellyel”⁴ LKŽe. Hasonló jelentésű a trobesys terminus is – „valamilyen gazdasági épület” LKŽe, ZanavŽ3 481. Ezt a két szinonimát a vizsgált mikrorendszer központi terminusainak tekinthetjük – a többi terminus hierarchikus kapcsolatban áll velük. A namas és trobesys fölérendelt terminusokkal hiponimikus kapcsolatban nyolcvannégy alárendelt terminus áll. Rendeltetésük szerint az alárendelt terminusok tíz épületet neveznek meg: 1) gabona, szemestermény és egyéb készletek tárolására szolgáló épület; 2) gabona elhelyezésére, szárítására és cséplésére szolgáló épület; 3) gabona és len tárolására szolgáló épület; 4) len szárítására szolgáló épület; 5) széna tárolására szolgáló épület; 6) étel-

⁴ A cikk a forrásokban szereplő jelentésekre támaszkodik.

Terminologija | 2012 | 19

185

készítő épület; 7) ételkészítésre szolgáló épület; 8) állattartó épület; 9) melléképületek; 10) élelmiszer-feldolgozó épület. A felsorolt csoportok terminusaival hiponimikus kapcsolatban száztíz terminus áll. Ezek alárendelt terminusként különféle tulajdonságok (rendeltetés, minőség, szerkezet, méret stb.) alapján nevezik meg az épületeket.

A gazdaság egyik alapvető épülete a gabona, szemestermény és egyéb készletek tárolására szolgáló épület. Ezt az épületet három szinonim terminussal nevezik meg: két litván és egy germán eredetű terminussal: klėtis „gabona betöltésére, ruhák tárolására vagy egyéb dolgok elhelyezésére, illetve alvásra szolgáló épület vagy épületrész, magtár” LKA I 47, KzRŽ I 368, ZanavŽ1 718, svirnas⁵ LKŽe, LKA I 47, DrskŽ 362, LzŽ 252; ×⁶špykerė (németül Speicher) LKŽe, LKA I 47, ZanavŽ3 331. Daukantas a klėtist így jellemezte: „A harmadik épületet klėtisnek nevezték, a klėsti ‘rakni’ szóból; a földtől egy vagy másfél könyöknyire emelték gerendákra vagy nagy kövekre, deszkákkal burkolt padlóval és mennyezettel, hogy száraz legyen; ebben tárolták a gabonát miegose-ban, azaz hombárokban, a ruhákat, húst, prémeket és szalonnát, valamint a kimenő- és bejövő holmikat; olykor egy, máskor két, három vagy négy helyisége volt <...>” (D तुकantas 1976: 433). A klėtis és svirnas terminusok részleges szinonimának tekinthetők – történetileg eltérő jelentésük volt. A 16. századi írott források szerint a klėtist alvásra és ruhák tárolására használták, a svirnast pedig gabonatárolásra (Dundulienė 1982: 114, 1991: 101). Ezért e cikkben azok a terminusok számítanak szinonimának, amelyek azonos vagy nagyon hasonló fogalmakat jelölnek⁷.

A klėtist (svirnast) jelölő terminusokkal hiponimikus kapcsolatban négy terminus áll – három litván és egy germán eredetű. Ezek a klėtis alárendelt elnevezései, és a rendeltetésre, méretre, minőségre vagy szerkezetre utaló jegyeket jelölnek: drapanė „ruhatároló klėtis” LKŽe, KpŽ 434, svirnas „nagyobb klėtis” LKŽe, LKA I 47, ZanavŽ3 236, svirnynas „rossz, silány svirnas”

⁵ A szinonim terminusok jelentését nem adjuk meg.

⁶ A kereszt jelöli az idegen eredetű szavakat. A Lietuvių kalbos žodyno jelöléseire támaszkodunk.

⁷ A szinonim terminusok tág értelmezése azért fontos, mert a népi terminusok jelentése nem egyértelmű. A terminológiaelméletben szinonimának általában a teljesen azonos jelentésű terminusokat, azaz a dubletteket tekintik (Ахманова 1966: 13, Даниленко 1977: 53; Головин, Кобрин 1987: 54). A dublettek ugyanazokat az objektumokat jelölik, azonos disztribúció jellemzi őket, és egymással felcserélhetők anélkül, hogy a tartalom megváltozna (Курышко 1993: 109). A népi terminológiára nem jellemző a jelentés és használat szigorú rögzítettsége, ezért nehéz pontosan megállapítani, mely terminusok jelentése teljesen azonos, és melyeké nem.

186 Robertas Stunžinas │ Ūkinių pastatų liaudies terminija

LKŽe; ךpykeris (német Speicher LKŽe) „olyan épület, amelynek alsó részén szobák vannak, a felső részében pedig gabonát tárolnak” LKA I 47.

A másik legfontosabb hagyományos gazdasági épület a gabonatárolásra, -szárításra és -cséplésre szolgáló épület volt. Ezt az épületet és nevét Daukantas is megemlítette: „Az ötödik épület szintén hosszúkás négyszög alakú volt, reja néven ismerték; ebben a száraz gabonát a veremből kivéve a csűr padlójára terítették és kicsépelték” (Daukantas 1976: 436). A nyelvhasználati forrásokból kitűnik, hogy ezt az épületet hét szinonimával nevezték meg – öt litván, egy lett és egy germán eredetűvel: kluonas LKŽe, LKA I 53, DrskŽ 159, KltŽ 115, LzŽ 123, ZanavŽ1 731, daržinė LKŽe, LKA I 53, jauja LKŽe, LKA I 53, klojimas LKŽe, ZanavŽ1 728, šiaudinė LKŽe; reja (lett rija) LKŽe, LKA I 53; ×skūnia (középalnémet schūne) LKA I 53, LKŽe. A Reja lett jövevényszónak számít; feltételezések szerint finn eredetű (Sabaliauskas 1990: 273, Urbutis 2009: 385; Karulis 2001: 755).

A felsorolt terminusokkal hiponimikus kapcsolatban hét fajfogalom-megnevezés áll, amelyek az épületek rendeltetését (3 terminus), szerkezetét (2 terminus), méretét (1 terminus), illetve szerkezetét és méretét (1 terminus) jelölik. Három összetett litván terminussal nevezik meg a gabonatároló csűrt: javinė daržinė LKA I 53; laukinė daržinė LKA I 53, lauko daržinė LKA I 53. A germán eredetű skūnia szóval az egy vagy két csűrpadlós gabonatároló csűrt nevezik meg: ×skūnia (középalnémet schūne) „egypadlós gabonatároló épület” LKA I 53, ×skūnia (középalnémet schūne) „két csűrpadlós gabonatároló épület” LKA I 53. Egy litván terminus egy kis méretű csűrt nevez meg – klojimėlis „kis csűr” LzŽ 122 –, egy másik pedig szerkezete és minősége vagy mérete alapján jelöli: kloniokas „rossz anyagból készült, hitvány⁸ csűr” KzRŽ I 373.

A szénatároló épület megnevezésére harminc szinonima szolgál. Huszonhét terminus egyszavas – tizenhat litván, hat szláv, egy germán eredetű és négy hibrid: daržinė LKŽe, LKA I 56, KltŽ 40, KpŽ 342, daržinėle KltŽ 40, diendaržinė LKA I 57, jaujė LKA I 57, klai-mas LKA I 57, klojimas LKA I 57, kluonas LKA I 57, klu onelis LKA I 57, kluoniukas LKA I 57, padanginė LKŽe, LKA I 57, pašarinė LKA I 57, pridaržė LKA I 57, prieklaimys LKA I 57, priekluon is LKA I 57, stoginė

⁸ A melléknév csekély több jelentéssel bírhat: csekély 1. „kicsi, jelentéktelen méretű, kis terjedelmű”; 7. „rossz, silány, nem valami jó” LKŽe.

Terminologija | 2012 | 19

187

LKŽe, LKA I 57, šieninė LKŽe, LKA I 57, ZanavŽ3 271; ×adryna (belarusz адрына, lengyel odryna) LKA I 57, ×kaladnykas (belarusz холодник, lengyel chłodnik „palánkház, kunyhó”) LKA I 57, ×padakė (lengyel poddasze) LKA I 57, ×pavietis (belarusz павец „tűzifaház”) LKA I 57, ×salošius (lengyel szalas „sátor, bódé”) LKA I 57, ךopas (lengyel szopa < német Schuppen LKŽe) LKA I 57; ×skūnia (középalnémet schūne LKA I 53) LKA I 57, ZanavŽ3 96; ×adrynelė (hibrid, a szláv adryna szóból és a litván -ėlė képzőből) LKA I 57, ×skūnelė (hibrid, a germán skūnia szóból és a litván -elė képzőből) LKA I 57, ×skūngalis (hibrid, a germán skūnia és a litván galas szóból) LKA I 57, ךieninyčia (hibrid, a litván šieninė szóból és a szláv -yčia képzőből) LKA I 57. A szénatároló épületről Daukantas is írt; ezt az épületet stoginė és daržinė néven említette: „A hetedik épületet stoginėnek vagy daržinėnek hívták; hosszúkás négyszög alakú volt, ebbe hordták a gabonát, a szalmát vagy a szénát <...> stoginėnek hívták, mivel tetővel rendelkezett, a falai pedig vagy rönkökből, vagy vesszőkből készültek” (Daukantas 1976: 437). A szénatároló épületet három összetett litván terminussal nevezik meg: pašarinė daržinė LKA I 57, šieninė daržinė LKA I 57, šieno daržinė LKA I 57.

Megjegyzendő, hogy egyes terminusok részleges szinonimának tekinthetők, mivel nem teljesen azonos fogalmakat neveznek meg. A Lietuvių kalbos atlaso gyűjtőinek adatai szerint a kizárólag szénatárolásra szolgáló különálló épületek ritkán fordultak elő; a szénát leggyakrabban más épületekhez hozzáépített épületrészekben tárolták (LKA 1977: 57). A szénatároló épületeket olykor réteken emelték; formájuk és szerkezetük megfelelt a tanyákon található épületekének (Butkevičius 1971: 191). Ezeknek az épületeknek voltak falaik, ezért épületnek számítottak.

Két kisebb terminuscsoport jelöli a gabonatároló és lenkóró-tároló épületet, valamint a lenszárító épületet. Az elsőt három szinonimával nevezik meg – két litvánnal és egy lettel: jauja LKŽe, ZanavŽ1 563, pirtis LKŽe, ZanavŽ2 409; reja (lett rija) LKŽe, DūnŽ 301. A második épület nevének csoportját szintén három szinonima alkotja – két litván és egy hibrid: žardinė LKŽe, žardininkas LKŽe; מardininkčia (hibrid, a litván žardinė szóból és a szláv -inčia képzőből) LKŽe.

A gazdasági épületek közé sorolják a fürdőépületet is. A fürdőépület fő megnevezése a pirtis. Aukštaitija és Dzūkija lakói a pirtis szóval a fürdőhelyiséget nevezték meg, Zanavykija és Kapsai lakói a lenszárító épületet, a žemaičiaiak pedig a gabonaszárító helyiséget. A žemaičiaiak a fürdőépületet perene néven nevezték (LEB 1964: 277). A néprajzkutatók szerint a pirtis a fürdőépület elsődleges jelentése. Erről Daukantas is írt, és a XIX. században a pirtis szóval nevezte meg.

188

Robertas Stunžinas │ Ūkinių pastatų liaudies terminija

A žemaiták fürdőépületét így nevezték: „A hatodik épületet fürdőháznak nevezték; magában a fürdőházban kemence volt, a falak mentén deszkapadok, a mosni szóból <...>; ezekbe a fürdőkbe nemcsak vendégeket és úton levőket vezettek, hanem idegen népek küldötteit is: hiszen régen a legnagyobb tisztességnek számított a vendéget a fürdőbe vezetni és megfürdetni <...>” (Daukantas 1976: 437). Később a fürdőépületet másféle terminusokkal nevezték, a táj kutatóinak adatai szerint azonban a fürdőház eredeti jelentését a kelet-aukštaitiaiak őrizték meg a legjobban (Butkevičius 1971: 198). A vizsgált forrásokból kiderül, hogy a fürdőépület elnevezéseinek csoportja összesen hat szinonimából áll: három litván, két szláv és egy germán eredetű: pirtis LKŽe, LKA I 58, DrskŽ 267, KltŽ 216, ZanavŽ2 409, jauja LKŽe, perenė LKŽe, LKA I 58, DūnŽ 254; ×banė (orosz, belarusz nyj. баня) LKA I 58, ×laznė (lengyel łaznia, belarusz лазня) LKA I 58, LKŽe; ×badestubė (német Baden és német nyj. stuba LKŽe) LKA I 58.

A gazdasági épületek elnevezései közé négy, ételkészítő épületeket megnevező terminus tartozik – három litván és egy hibrid: namas „különálló, kis épület nyári tűzhellyel” LKŽe, pravarelės „kis, deszkából összerótt épület, ahol húst füstölnek, nyáron főznek, a sertéseknek való burgonyát párolják” LKŽe, viralinė „különálló konyhaépület vagy toldaléképület, nyári konyha” LKŽe, DūnŽ 443, ubladė (hibrid, a germán ubas szóból) „különálló épület, ahol kenyérsütő kemence található, vagy ahol a jószág számára abrakot készítenek” LKŽe. Ubladė a žemaitákra jellemző; kis épület falazott kenyérsütő kemencével és a szerszámok tárolására szolgáló kamrával. A hagyományos ubladė épületet Daukantas így írta le: „A hatodik épületet ubladėnak nevezik; benne kenyérsütő kemence volt, amelyet azért hívtak így, mert alatta nemcsak kenyeret és kalácsot, <...> hanem halat és húst is sütöttek, hol hársfából készült teknőkben, hol szalmán; ott szárítottak gabonát, gombát és almát almaszósznak, ott állt a gabonaőrlésre szolgáló malomkő is; ahogyan a rómaiaknál, ahol a gabonát őrölték, ugyanott sütötték a kenyeret is. A szegényeknél ezekben az ubladėkban ugyanúgy fürdő is volt, ahogy mondtam, mert a kőkemencére kemencét építettek” (Daukantas 1976: 436). Ezt az épületet a helytörténeti munkák numaliu néven is említik. Feltehetően az ubladė elnevezés a lakóház azon helyiségének nevéből ered, amelyben kemence és kémény volt (Gutautas, Knežys 1992: 347). Az említett épületnevek mind szinonimának tekinthetők – jelentésmagjuk azonos, és csak járulékos jegyeikben különböznek.

A vizsgált terminológia legnagyobb részét az állattartásra szolgáló épületeket megnevező terminusok alkotják. Az istállók megnevezésére száztizen-

Terminologija | 2012 | 19

189

nyolc terminust használnak. Tizenhárom terminus tekinthető az istálló általános megnevezésének, közülük kilenc litván, például: gurbas (litván Sabaliauskas 1970: 34) LKŽe, LKA I 49, kūginys LKŽe, LKA I 49, pūnė LKŽe, LKA I 49, tvarčiukas LKA I 49, tvartas LKŽe, LKA I 49, DrskŽ 424, KltŽ 365, LzŽ 273, ZanavŽ3 510. Az istállót namas néven is említik LKŽe. Történetileg a namo terminus a lakóépület elnevezéséből alakult ki – a régi házakban egy fedél alatt laktak és állatokat is tartottak. Az állattenyésztés fejlődésével a žemaitáknál a lakóépület új változata alakult ki (a žemaiták ezt még numaliu néven is említik), amelyben az állatok tartására szolgáló helyiségek voltak (LLA 1965: 42–43). Daukantas is említ ilyen épületet: „A második ajtó <...> a házból az istállóba, vagyis a kūtėbe vezetett; ez utóbbit a bekeríteni szóból nevezték így, amelyből később az egész lakóhelyet tvarunak, vagy dvarunak nevezték; kezdetben vesszőfonatból kerítették el, egyik oldalfala közös volt magával a házzal, az istállóban pedig az állatokat a fal mellett kötötték meg, nevezetesen a teheneket és az ökröket” (Daukantas 1976: 430). A mellette levő karám alapján az istállót litván terminussal diendaržis néven is említik LKŽe. A fürdőépület nevével is jelölik: jauja LKŽe. Az állattartó épületet szerkezeti elnevezéssel is jelölik: dangtis LKŽe, LKA I 49. Az istállót öt kölcsönszóval is nevezik – három szláv jövevényszóval, egy lett jövevényszóval és egy germán jövevényszóval: ×abares (lengyel obora LKŽe) LKA I 50, ×stainia (belarusz стайня, lengyel stajnía) LKŽe, stodas (belarusz stado Fraenkel 1962: 910) LKŽe; kūtė (lett kuts) LKA I 49, LKŽe, DūnŽ 162, ZanavŽ1 818; ×staldas (német nyj. stall) LKŽe, LKA I 50, ZanavŽ3 163.

Az istállóelnevezések használata regionális jellegű. A legelterjedtebb a tvarto terminus; a köznyelvben és a nyelvjárási terület jelentős részén (Litvánia déli, középső és keleti részén) ismert. A Kūtė Litvánia északi részén használatos, a gurbas az északkeleti csücsökben, a staldas a Žemaitija déli részén, a pūnė a kelet-aukštaitiai nyelvjárások területén; a namas, dangtis ir abaŕes Litvánia középső részének egyes területein, a kūginys pedig a kelet-aukštaitiai nyelvjárások kisebb területén használatos (Sabaliauskas 1970: 30–49).

Az istálló általános megnevezéseivel hiponimikus viszonyban álló kilencvennyolc fajtanév a rendeltetés (92 terminus), a szerkezet (2 terminus) és a méret (4 terminus) sajátosságait jelöli. A legnagyobb csoportot a lóistállót megnevező terminusok alkotják. A történészek megjegyzik, hogy ezt az épületet több terminussal is jelölték: arklių tvartas, arklių kūtė (Daukantas 1976: 430–431). A beszélt nyelvi forrásokból kitűnik, hogy a lóistállóra vonatkozó terminusok huszonhét szinonimából álló sort alkotnak. Egy-

190 Robertas Stunžinas | Ūkinių pastatų liaudies terminija

szavas terminusból tizenhat van: négy litván, három szláv, két germán és hét hibrid: arklidė LKŽe, LKA I 50, KpŽ 66, LzŽ 23, ZanavŽ1 58, arkliatvartis LKŽe, LKA I 51, arklinė LKŽe, LKA I 50, arklinykas LKA I 50; ×abarai (belarusz абора, lengyel obora LKA I 50) LKA I 51, ×kaniušnia (belarusz канюшня) DrskŽ 136, LKA I 51, ×stainia (belarusz стайня, lengyel stajnia) LKŽe, LKA I 51, DrskŽ 346, ZanavŽ3 161; ×staldė (német nyj. stall) LKŽe, ×straja (német nyj. štraie, štrei) LKŽe; ×arklistaldis (hibrid, a litván arklys és a germán staldas szóból) LKA I 51, ×kaniūkštė (hibrid, a szláv kaniušnia szóból és a litván –tė képzőből) LKA I 51, ×stainelė (hibrid, a szláv stainia szóból és a litván –elė képzőből) LKA I 51, ×stainikė (hibrid, a szláv stainia szóból és a litván –ikė képzőből) LKA I 51, ×staininė (hibrid, a szláv stainia szóból és a litván –inė képzőből) LKŽe, LKA I 51, ×stojinė (hibrid, a szláv stoinia szóból és a litván –inė képzőből) LKŽe, LKA I 51, מirginyčia (hibrid, a litván žirgas szóból és a szláv –inyčia képzőből) LKŽe. A. Sabaliauskas felhívta a figyelmet arra, hogy a kaniušnė (kaniušnia) valószínűleg a belaruszból került át, a közbeékelt –k– hangot tartalmazó alakok pedig már a litván nyelvben jöttek létre (Sabaliauskas 1970: 54). A lóistállót tizenkét összetett terminussal is megnevezik, amelyek többségének elemei litvánok: arklinė pūnė LKA I 50, arklinis ažudaras LKA I 51, arklinis gur­bas LKA I 50, arklinis tvartas LKA I 50, arklių dangtis LKA I 50, arklių gur­bas LKA I 50, arklių namas LKA I 50, arklių pūnė LKA I 50, arklių tvartas LKA I 50. A vegyes terminusok csoportjába olyan terminusok tartoznak, amelyeknek a magyar nyelvű megfelelője litván, alaptagjuk pedig kölcsönzött: arklių kūtė (lett kuts) LKA I 50, arklių ×staldas (német nyj. stall) LKA I 50, arklių ×stelingis (lett stelingis „karám“, német nyj. stellinge „istálló“) LKA I 51.

A tehénistállót huszonkét szinonim terminus jelöli – kilenc egy szóból álló és tizenhárom összetett. Tizennégy terminus litván – hét egy szóból álló és hét összetett: bandininkas LKA I 50, galvidė LKŽe, galvijinė LKA I 50, gyvulininkas LKA I 50, karvidė LKŽe, LKA I 50, KzRŽ I 326, karvinys LKŽe, LKA I 50, numas LKA I 50; galvijinė pūnė LKA I 50, galvijų tvartas LKA I 50, karvidis tvartas LKA I 50, karvinė pūnė LKA I 50, karvinis gur­bas LKA I 50, karvinis tvartas LKA I 50, karvių pūnė. A tehénistállót két szláv jövevényszóval is jelölik: ×abarės (belarusz абора, lengyel obora) LKA I 50, ×valaunios (belarusz валуня „ököristálló”) LKA I 50. Hat összetett terminus vegyes – mindegyikben a jelzői tag litván, az alaptag pedig lett vagy germán: bandos kūtė (lett kuts) LKA I 50, galvijinė kūtė (lett kuts) LKA

Terminologija | 2012 | 19 191

I 50, karvidžių kūtės (lett. kuts) LKA I 50; bandos ×staldas (német nyj. stall LKŽe) LKA I 50, galvijų ×staldas (német nyj. stall LKŽe) LKA I 50, karvinis ×staldas (német nyj. stall LKŽe) LKA I 50. A bikák istállójának elnevezéseiből álló kis csoport négy szinonim terminust foglal magában – kettő litván és kettő hibrid: jaučiatvartis LKA I 50, jautidė LKŽe; ×builinė (hibrid, a germ. builis szóból és a litván -inė képzőből) LKŽe, ×jautstald is (hibrid, a litván jautis és a germ. staldas szóból) ZanavŽ1 567. Megjegyzendő, hogy a tehenek és bikák istállóját jelölő terminusok kétféleképpen értékelhetők – az istálló általános elnevezéseinek hiponimáiként vagy a galvidė terminus hiponimájaként. A galvidė terminus általános elnevezésként is használatos a szarvasmarha-istállóra – „szarvasmarha-istálló” LKŽe.

A sertésól megnevezésére tizenkilenc szinonim terminus szolgál. Hat terminus egyszavas, ezek közül három litván, kettő pedig hibrid: kiauliatvartis LKŽe, LzŽ 116, kiaulidė LKŽe, LKA I 51, kiaulinys LKŽe; ×kiaulinčius (hibrid, a litván kiaulė szóból és a szláv -inčius képzőből) LKŽe, ×kiaulinyčia (hibrid, a litván kiaulė szóból és a szláv -inyčia képzőből) LKŽe. Ugyanezt az ólat a lóistálló elnevezésével is illetik – ×kaniūkšlė (fehérorosz канюшня, orosz конюшня LKA I 51) LKŽe. Tizenhárom terminus összetett, közülük kilenc litván: kiaulinė pūnė LKA I 51, kiaulinė pūnelė LKA I 51; kiaulinis gurbas LKA I 51, kiaulinis gurbel iokas LKA I 51, kiaulinis gurbelis LKA I 51; kiaulinis tvartas LKA I 51, kiaulinis tvarčiukas LKA I 51, kiaulinis tvartelis LKA I 51, kiaulinis tvartukas LKA I 51. A vegyes terminusok csoportjában a litván jelzői és a hibrid alaptagú terminusok vannak túlsúlyban: kiaulinė ×kūtėlė (hibrid, a lett kuts szóból és a litván -elė képzőből) LKA I 51, kiaulinis ×staldalis (hibrid, a germ. staldas szóból és a litván -alis képzőből) LKA I 51, kiaulinis ×staldukas (hibrid, a germ. staldas szóból és a litván -ukas képzőből) LKA I 51. Egy terminusban a jelző litván, az alaptag lett – kiaulinė kūtė (lett kuts) LKA I 51. A juhakol hét szinonim terminussal jelölt: öt litván, egy germán és egy hibrid terminussal: avidė LKŽe, avikinė LKŽe, avin ykė LKŽe, DrskŽ 25, avininkas ZanavŽ1 86, avitvartis LKŽe; ךkūnia (német nyj. schūne) LKŽe; ×avinyčia (hibrid, a litván avis szóból és a szláv -inyčia képzőből) LKŽe.

A baromfiistállók elnevezéseinek csoportjai kicsik. A tyúkól megnevezésére öt szinonim terminus szolgál: három litván, egy szláv és egy hibrid: vištidė LKA I 52, LKŽe, vištinė LKŽe, vištinykas LKŽe; ×katukas (fehérorosz komyx, lengyel kotuch) LKŽe, KltŽ 103; ×vištinyčia

192

Robertas Stunžinas | Ūkinių pastatų liaudies terminija

(hibrid, a litván višta szóból és a szláv –inyčia képzőből) LKŽe. A libaól elnevezéseinek csoportját három szinonima alkotja – kettő litván és egy hibrid: žąsidė LKŽe, žąsinykas LKŽe; מąsinyčia (hibrid, a litván žąsis szóból és a szláv –inyčia képzőből) LKŽe. A kacsól egy litván és egy hibrid terminussal jelölt: antidė LKŽe; ×antinyčia (hibrid, a litván antis szóból és a szláv –inyčia képzőből) LKŽe.

A különféle más tulajdonságok (szerkezet, méret) szerint megkülönböztetett istállótípusokat jelölő terminusok száma jóval kisebb. Az állatok tartására szolgáló épületeket két litván terminussal nevezik meg a szerkezetük alapján: tvarthamis „másik épülettel összeépített istálló” LKŽe, namas „a lakóházzal egy fedél alatt álló istálló” LKŽe, LKA I 49. Daukantas egy különálló, kūtė néven említett istállóról is ír, amelyben állatokat és járműveket tartottak: „A második épület mintegy a ház oldalához illeszkedett, egyik sarkával kissé előrenyúlva; kūtėnek nevezték, szintén megnyúlt négyszög alakú volt; a déli fal közepén egy, a fallal egy magas és olyan széles ajtaja volt, hogy a legnagyobb szénásszekérrel is be lehetett hajtani; az a rész, amelyet három fal és az ajtó határolt, tarpikiu vagy ratainyčia néven volt ismert, és ott tartották a kerekeket, kocsikat és szánokat, olykor pedig a harci lovakat is az istállóban <...>” (Daukantas 1976: 432–433), ám ilyen típusjelölő terminust a vizsgált forrásokban nem sikerült találni. Méret szerint az istállót négy típusjelölő terminussal nevezik meg. A kis istállót három szinonim terminussal jelölik – két litván és egy hibrid terminussal: namelis LKA I 49, tvartelis DrskŽ 425; ×staldalis (hibrid, a germ. staldas szóból és a litván –alis képzőből) LKŽe. A nagy istállót a ×pastaunyku hibrid terminus jelöli (hibrid, a szláv pastauka szóból és a litván –nykas képzőből) LKŽe.

A kiegészítő épületek elnevezéseinek kis csoportját két litván, négy szláv, egy germán és egy hibrid terminus alkotja: pirkaitė „tárolásra berendezett kis ház” LKŽe, rūsys „zöldségek tárolására szolgáló külön épület” LKŽe; būda (fehérorosz буда, lengyel buda) „kis ház” KzRŽ I 88, ZanavŽ I 182, grinčia (fehérorosz грындніца LKA I 34) „burgonya tárolására szolgáló épület” LKŽe, ×kaburė (orosz кобура) „deszkából készült épület tárolásra, lomtár” LKŽe, ךopa (lengyel szopa < német Schuppen) „valamilyen kisebb, silányabb, különféle célokra használt épület” LKŽe; ×kelnorė (német Keller) „félig földbe vájt kis ház burgonya tárolására” LKŽe, KzRŽ I 340; ×bragelis (hibrid, a szláv baragas szóból és a litván –elis képzőből) „kis ház, tárolásra szolgáló fészer” LKŽe.

Terminologija | 2012 | 19

193

A gazdasági épületek megnevezései közé tartoznak az élelmiszer-feldolgozó épületet jelölő terminusok is. A füstölőket általában kis építményként határozzák meg, például: rūkykla „hús vagy hal füstölésére szolgáló épület” LKŽe, rūkalė „füstölő (deszkából készült kis épület, ahol nyáron ételt főznek, télen pedig húst füstölnek)” LKŽe. Összesen hét terminus jelöli a füstölőt – négy litván, egy szláv és két hibrid, például: dūminė „füstölő” LKŽe, ZanavŽ1 329, rūkinė „füstölő” LKŽe, ZanavŽ2 582; ×būdka (belorusz buda Fraenkel 1962: 61) „füstölő” ZanavŽ1 184; ×dūminyčia (hibrid, a litván dūmas „füst” szóból és a szláv –inyčia képzőből) „füstölő” ZanavŽ1 329, ×rūkinyčia (hibrid, a litván rūkas „füst” szóból és a szláv –inyčia képzőből) „füstölő” LKŽe, ZanavŽ2 528.

2. A TERMINUSOK TÖBBJELENTÉSŰSÉGE

A vizsgált mikrorendszer terminusainak egy része azonos kifejezési formával, de eltérő jelentésekkel rendelkezik. Összesen huszonnyolc terminusra jellemző a többjelentésűség; ezek tizenegy sort alkotnak. Többségük kéttagú sor (8 sor, az összes többjelentésű terminus sorának 73%-a), közel háromszor kevesebb a négytagú (3 sor, 27%) sor. Leggyakrabban eltérő rendeltetésű gazdasági épületeket jelölnek többjelentésű terminusok (7 sor), például a daržinė, klojimu, kluonu, skūnia terminusok a gabona, a szemestermények és egyéb készletek tárolására szolgáló épületet, illetve a széna tárolására szolgáló épületet jelölik, például: daržinė „gabona betárolására szolgáló épület” LKŽe, LKA I 53 – „szénatároló épület” LKŽe, LKA I 56, KltŽ 40, KpŽ 342; klojimas „gabona tárolására szolgáló épület, csűr” LKŽe, ZanavŽ1 728 – klojimas „szénatároló épület” LKA I 57.

Egyes többjelentésű terminusok nemi és faji fogalmat egyaránt jelölnek (5 sor). A faji terminusok leggyakrabban (4 sor) az épületek rendeltetésének megkülönböztető jegyeit rögzítik. Például a namu bármely gazdasági épületet, továbbá melléképületet vagy istállót is jelöl, például: „lakóépület vagy bármilyen más épület” LKŽe – „különálló, kis épület, nyári tűzhellyel” LKŽe – „istálló” LKŽe. Az abarės és a stainia terminusok általános és fajspecifikus istállómegnevezésként is használatosak: ×abarės „istálló” LKA I 50 – „tehénistálló” LKA I 50; ×stainia „istálló” LKŽe – „lóistálló” LKŽe, LKA I 51, DrskŽ 346, ZanavŽ3 161. A galvidė terminus tehénistállót nevez meg, és egy tágabb fogalmat – szarvasmarha-istállót – jelöl: „szarvasmarha-, tehénistálló, istálló” LKŽe. Egy esetben figyelhető meg, hogy a fajspecifikus terminus a szerkezeti jellemzőkre utal. A skūnia terminus a gabona betárolására szolgáló épület általános megnevezéseként szerepel, emellett

194 Robertas Stunžinas | Ūkinių pastatų liaudies terminija

a padlózatok száma szerint is megnevezi: skūnia „gabona betárolására szolgáló épület” LKA I 53, LKŽe – „gabona betárolására szolgáló, egy padlózatú épület” LKA I 53 – „gabona betárolására szolgáló, két padlózatú épület” LKA I 53.

KÖVETKEZTETÉSEK

1. A gazdasági épületek népi terminológiája 196 terminusból áll, amelyek 54 különböző építményt neveznek meg. A vizsgált terminológia litván jellegű: a saját eredetű terminusok az összes terminus közel kétharmadát (64%) teszik ki. A jövevényszavak – szláv, német és lett eredetű elemek – az ötödét (20%), a hibridek és a vegyes összetételű terminusok pedig a hatodát (az összes terminus 16%-át) alkotják.

2. A vizsgált terminológia fogalmainak több mint egyharmadát (35%) egynél több terminus nevezi meg. A gazdasági épületek terminológiájában tapasztalható szinonímabőséget okozhatta a népi terminusok kifejezési változatossága, a saját nyelvi erőforrások és a kölcsönzés, a terminushasználat regionális jellege, valamint az épületek fejlődése.

3. A gazdasági épületeket leggyakrabban hosszú, eltérő eredetű szinonimasorok nevezik meg. A kéttagú szinonimasorok az összes szinonimasor körülbelül egyhatodát (16%), a háromtagúak közel egyharmadát (31%), a többtagúak pedig valamivel több mint a felét (53%) alkotják. A legnagyobb csoportot a szénatároló épület és az állattartó épület megnevezései alkotják – ezekben húsz vagy annál több szinonim terminus szerepel. Eredetük szerint az eltérő eredetű szinonimákat tartalmazó sorok vannak túlsúlyban (az összes szinonimasor 80%-a).

4. A gazdasági épületeket megnevező terminusok háromszintű hierarchiát alkotnak. Két terminus tekinthető nemi megnevezésnek, ezek bármely gazdasági épületet jelölnek. A nemi terminusoknak nyolcvannégy hiponimájuk van, amelyek tíz, különböző rendeltetésű gazdasági épületet jelölnek: gabona, szemestermények és egyéb készletek tárolására szolgáló épületet; gabona betárolására, szárítására és cséplésére szolgáló épületet; gabona és len betárolására szolgáló épületet; len szárítására szolgáló épületet; szénatároló épületet; fürdőépületet; ételkészítő épületet; állattartó épületet; melléképületeket; élelmiszer-feldolgozó épületet.

5. Három épület megnevezéseinek vannak hiponimái. Az állattartó épületet jelölő terminusoknak kilencvennyolc hiponimájuk van, amelyek többsége (a csoport fajspecifikus terminusainak 94%-a) a rendeltetés jegyeit rögzíti. A gabona, szemestermények és egyéb készletek tárolására szolgáló épület fajspecifikus megnevezései egyenlő arányban jelölik a rendeltetés (25%), a méret (25%), a minőség (25%) és a szerkezet (a csoport fajspecifikus terminusainak 25%-a) jegyeit. A gabona betárolására, szárítására és cséplésére szolgáló épület fajspecifikus megnevezései leggyakrabban a rendeltetés (44%)

Terminologija | 2012 | 19

1 9 5

és a szerkezet (a fajmegnevezések 28%-a) jellemzőit. A fajmegnevezések kisebb része a méret sajátosságait (14%), illetve a szerkezet és a méret sajátosságait (a fajmegnevezések 14%-a) rögzíti.

6. A terminusok egyhetedét (14,3%) tizenegy többjelentésű terminussor alkotja. A többjelentésű terminussorok tagjai leggyakrabban különböző rendeltetésű épületeket jelölnek, mások nemeket és fajfogalmakat neveznek meg. A fajfogalmakat jelölő terminusok leggyakrabban a rendeltetés jegyeit rögzítik.

ŠALTINIAI

DrskŽ – Druskininkų tarmės žodynas. Sud. G. Naktinienė, A. Paulauskienė, V. Vitkauskas, Vilnius: Mokslas, 1988.

DunŽ – V. Vitkauskas. Šiaurės rytų dūnininkų šnektų žodynas, Vilnius: Mokslas, 1976.

KltŽ – Kaltanėnų šnektos žodynas. Sud. A. Vilutytė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2008.

KzRŽ I – Kazlų Rūdos šnektos žodynas I. Red. A. Pupkis, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2008.

KpŽ I – K. Vosylyté. Kupiškėnų žodynas I, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2007.

LžŽ – J. Petrauskas, A. Vidugiris. Lazūnų tarmės žodynas, Vilnius: Mokslas, 1985.

LKA I – Lietuvių kalbos atlasas I. Red. K. Morkūnas, Vilnius: Mokslas, 1977.

LKŽe – Lietuvių kalbos žodynas (elektroninis leidimas). Vyr. red. G. Naktinienė, Vilnius, 2005.

ZanavŽ1–3 – Zanavykų šnektos žodynas I–III, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 2003–2006.

LITERATŪRA

Butkevičius I. 1958: Tradiciniai lietuvių valstiečių gyvenamieji namai. – Iš lietuvių kultūros istorijos 1, 157–173.

Butkevičius I. 1971: Lietuvos valstiečių gyvenvietės ir sodybos, Vilnius: Mintis.

Daukantas S. 1976: Raštai, Vilnius: Vaga.

Dundulienė Pr. 1982: Lietuvių etnografija, Vilnius: Mokslas.

Dundulienė Pr. 1991: Lietuvių etnologija, Vilnius: Mokslas.

DŽ₆ 2008 – Dabartinės lietuvių kalbos žodynas, Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla.

Fraenkel E. 1955–1962: Litauisches Etymologisches Wörterbuch. Heidelberg: Winter, I–II.

Gutautas S., Kneižys V. 1992: Apie trobų genezę. – Rietavo apylinkės, Kaunas: Lietuvos kraštotyros draugija, 341–349.

Karulis K. 2001: Latviešu etimoloģijas vārdnīca. Riga: Avots.

Kuryško G. F. 1993: Problems of Terminological Synonymy. – IITF-Series. Selected Readings in Russian Terminology Research, Vienna: TermNet, 102–111.

LEB 1964: Lietuvių etnografijos bruožai, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla.

LLA 1965: Lietuvių liaudies architektūra 1. – Kaimo gyvenvietės ir gyvenamieji namai, Vilnius: Mintis.

Sabaliauskas A. 1970: Iš baltų kalbų gyvulininkystės terminologijos istorijos. – Lietuvių kalbotyros klausimai 12, 7–81.

Sabaliauskas A. 1990: Lietuvių kalbos leksika, Vilnius: Mokslas.

Stunžinas R. 2008: Variantiniai statybos liaudies terminai Lietuvių kalbos žodyne. – Terminologija 15, 111–130.

Stunžinas R. 2010: Gyvenamojo namo ir pagrindinių jo dalių liaudies terminijos sinonimija. – Terminologija 17, 130–142.

Stunžinas R. 2011: Gyvenamojo namo ir pagrindinių jo dalių rūšiniai liaudies terminai. – Terminologija 18, 142–153.

196

Robertas Stunžinas | Ūkinių pastatų liaudies terminija

Urbutis V. 2009: Baltų etimologijos etuidai 2, Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla.

Ахманова О. 1966: Словарь лингвистических терминов, Москва: КомКнига.

Головин Б. Н., Кобрин Р. Ю. 1987: Лингвистические основы учения о терминах, Москва: Высшая школа.

Даниленко В. П. 1997: Русская терминология, Москва: Наука.

Клепикова Т. П. 1974: Славянская пастушеская терминология, Москва: Наука.

FOLK TERMINOLOGY OF FARM BUILDINGS

The article deals with folk terminology of farm buildings in respect of concepts, origin and semantic relations. The researched terms are taken from various lexicographical sources of Lithuanian folk terminology.

There are 196 terms in the researched sources which name 54 different farm buildings. The majority of the terms are of Lithuanian origin, they make up nearly two thirds (64%) of all terms researched, for example klėtis (granary) ‘building for storing grain or clothes’, kluonas ‘building for storing, drying and threshing cereal’, daržinė ‘building for storing hay’. Borrowings from Slavic and Germanic languages as well as the Latvian language make up one fifth (20%), for example pavietis (Belarus. na’еву) ‘building for storing hay’, staldas (Germ. dial. stall) ‘building for keeping animals’, reja (Latv. rija) ‘building for storing and drying cereal’. Hybrids and terms with mixed composition, for example stojinė (Sl. stoinia and Lith. -inė) ‘building for keeping horses’, karvinis (Lith.) staldas (Germ. dial. stall) make one sixth (16%) of all terms researched.

More than one third (35%) of researched concepts are named using more than one term. The abundance of synonymy of farm building terminology could have been caused by the variety of expression of folk terminology, usage of language’s own resources and borrowing, regional usage of terms and development of buildings. Lines of synonyms naming farm buildings are rather long and they consist of synonyms of different origin. Pairs of synonyms make up about one sixth (16%) of all synonym rows, for instance antidė – antinyčia ‘duck shed’. Three synonyms make up about one third (31%), more than three synonyms – more than a half (53%) of all synonym rows, for example žardinė – žardininkas – žardinčinčia ‘building for flax drying’, jaučiavartis – jautidė – buil inė – jautstaldas ‘ox barn’. Groups of names for hay storage and animal barn are the largest – they consist of more than twenty terms. These synonyms most often are of a different origin (80% of all synonym rows).

Terms naming farm buildings have a three-level hierarchy. Two terms which name a farm building in general can be viewed as generic, for instance namas – trobesys ‘any farm building’. Generic terms have 84 hyponyms which name 10 farm buildings of different purpose: building for storing grains, food supplies, clothes and household tools; building for storing, drying and threshing cereal; building for storing cereal and flax; building for drying flax; building for storing hay; building for bathing; building for cooking; building for keeping animals; auxiliary building; building for food preparation. Terms naming three types of buildings have hyponyms.

Terminologija | 2012 | 19

197

One seventh (14,3%) of terms are polysemous. Most often they name buildings of different purpose, daržinė ‘building for storing cereal’ – ‘building for storing hay’, klojimas – ‘building for storing cereal’ – ‘building for storing hay’. Other polysemous terms name generic and specific concepts, for instance, namas ‘any farm building’ – ‘summer kitchen’ – ‘building for keeping animals’.

Gauta 2012-10-25

Robertas Stunžinas

Lietuvių kalbos institutas

P. Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius

E. paštas [email protected]

198

Robertas Stunžinas | Ūkinių pastatų liaudies terminija