Ūkinių pastatų liaudies terminija

184 Robertas Stunžinas | A gazdasági épületek népi terminológiája A gazdasági épületek népi terminológiája ROBERTAS STUNŽINAS Litván Nyelvi Intézet KULCSSZAVAK: építészeti népi terminusok, gazdasági épületek elnevezései, szinonimák, többjelentésű terminusok, nemfogalmi terminusok, fajfogalmi terminusok A tudományos terminusok egy tudományterület fogalmait nevezik meg, őket. Mindazonáltal a rendszer tagjait alkotják. A népi terminusok kialakulása mint bizonyos burkok, amelyek a fogalmi rendszerrel való kapcsolat nélkül jelölik spontán, az egymással különféle szemantikai kapcsolatok révén összefüggő lexikai egységek összetett, heterogén mikrorendszereiben megy végbe (a lakóház és részei népi terminológiájának eredetéről, szinonímiájáról, többjelentésűségéről, valamint a nemés fajfogalmi viszonyokról és más kérdésekről bővebben lásd Stunžinas 2010: 130–143; 2011: 142–153). Ebben a tanulmányban a gazdasági épületeket1 megnevező népi terminusokat vizsgáljuk. Ezeket a megnevezett fogalmak, az eredet és a szemantikai kapcsolatok (a szinonimitás2, a többjelentésűség, valamint a nemés fajfogalmi viszony) szempontjából elemzik. Az anyagot az élő nyelv forrásaiból vettük: a nagy Litván nyelv szótárából (elektronikus kiadás), a druskininkai nyelvjárás szótárából, a kaltanėnai beszédmód szótárából, a Kazlų Rūda-i beszédmód szótárából (I. kötet), a Kupiškėnai szótárából (I. kötet), a lazūnai nyelvjárás szótárából, az északkeleti dūnininkai beszédmódok szótárából, a zanavykai beszédmód szótárából (I–III. kötet), valamint a Litván nyelvatlaszból (I. kötet). Összesen 196 különböző népi terminust elemeznek3. 1 A pastatas terminus „épület” jelentésben használatos. Ezenkívül bármilyen építmény jelentésében is használható, lásd: pastatas „építmény, épület” (DŽ6). Gazdasági épületeknek az összetett szerkezetű építményeket tekintik, amelyekben gazdasági eszközöket, ruhákat, gabonát és takarmányt tartanak; ide sorolják továbbá az állattartásra, ételkészítésre és fürdésre szolgáló, valamint a melléképületeket. A gazdasági épületekhez (épületekhez) nem sorolják a különféle rendeltetésű tartozéképületeket és az egyszerű szerkezetű építményeket – a fészereket, tetőszíneket és árnyékszékeket. E csoport terminológiáját külön kívánják elemezni. 2 A tanulmányban a népi terminológiát az egész nép nyelvének terminusgyűjteményeként vizsgálják, amelyben a szinonímia és a többjelentésűség is megjelenik. A népi terminusok még a nyelvjárás keretei között is vizsgálhatók, annak terminusrendszereként (bővebben lásd Клепикова 1974: 31). 3 A vizsgált forrásokban számos terminusváltozat fordul elő, amelyeket e tanulmányban nem tekintünk külön terminusoknak (a változat fogalmáról bővebben lásd Stunžinas 2008: 111–112). 185Terminologija | 2012 | 19 1. A FOGALMAK, A TERMINUSOK EREDETE, SZINONIMITÁSA ÉS HIERARCHIKUS KAPCSOLATAI A litván hagyományos gazdasági épületek évszázadokon át alakultak, változtak. Ez okozhatta e terület népi terminológiájának gazdagságát és változatosságát. Például az egyik első, nyitott tűzhellyel rendelkező föld feletti épület a žemaitėk háza volt – a XVI. századig ebben éltek, és állatokat is tartottak. Az állattenyésztés fejlődésével Žemaitijában kialakult a lakóépületnek egy olyan változata, amelyben helyiségek szolgáltak az állatok tartására. A žemaitėk numaliunak nevezték (bővebben lásd LLA 1965: 42–43). A lakóházat és a gazdasági épületeket történészek, etnográfusok munkái írják le. A hagyományos litván lakóházat, a hozzá kapcsolódó istállót és a gazdasági épületeket a XIX. században litván nyelven az elsők között a felvilágosító, történész és a nemzeti újjászületés ideológusa, Simonas Daukantas írta le. Leírásaiban hagyományos épületnevek is előfordulnak: „Első épületük azokban az erdőkben trobesysnek neveztetett, vagyis háznak, házikónak, ezért az egész népet a jövevények nomádoknak nevezték, azaz házakban élő embereknek. <...>. A második ajtó abban a válaszfalban ugyanolyan, csaknem akkora volt, mint a nagyobbik; a házból az istállóba, vagyis a kūtébe vezetett, amelyet a tverti ’keríteni’ igéből neveztek így; innen később az egész tvaru, vagy dvaru nevű épületegyüttest is így nevezték, amely kezdetben vesszőfonatból készült, és egyik oldalfala közös volt magával a házzal; ebben az istállóban az állatokat a falak mentén megkötve tartották, mégpedig teheneket és ökröket“ (Daukantas 1976: 429–430). Idővel a ház rendeltetése megváltozott, és nyári lakóhelyiséggé, konyhává, raktárrá vagy istállóvá alakult (az épület fejlődéséről bővebben lásd Butkevičius 1958: 157). Az élő nyelv forrásainak adatai azt mutatják, hogy a namas terminussal bármely gazdasági épületet megnevezhetnek – „lakóvagy bármilyen más épület; istálló; tehénistálló; „különálló, kis épület nyári használatú tűzhellyel”4 LKŽe. Hasonló jelentésű a trobesys terminus is – „valamilyen gazdasági épület” LKŽe, ZanavŽ3 481. Ezt a két szinonimát a vizsgált mikrorendszer központi terminusainak tekinthetjük – ezekhez hierarchikus kapcsolatokkal kötődnek a többi terminusok. A namas és trobesys generikus terminusokhoz hiponimikus kapcsolat révén nyolcvannégy specifikus terminus kapcsolódik. A specifikus terminusok rendeltetésük szerint tíz épületet neveznek meg: 1) gabona, magvak és egyéb szükségletek tárolására szolgáló épületet; 2) a gabona elhelyezésére, szárítására és cséplésére szolgáló épületet; 3) a gabona és a len berakodására szolgáló épületet; 4) a len szárítására szolgáló épületet; 5) szénatároló épület; 6) mau4 A cikk forrásjelentésekre támaszkodik. 186 Robertas Stunžinas | A gazdasági épületek népi terminológiája dymosi épület; 7) élelmiszer-készítésre szolgáló épület; 8) állattartó épület; 9) kisegítő épületek; 10) élelmiszer-feldolgozó épület. A felsorolt csoportok terminusaival hiponimikus kapcsolatban száz tíz terminus áll. Fajtakifejezésekkel haladnak, és az épületeket különféle jellemzők (rendeltetés, minőség, szerkezet, méret stb.) alapján nevezik meg. A gazdaság egyik fő épülete a gabona, a termény és egyéb készletek tárolására szolgál. Ezt az épületet három szinonim terminussal nevezik – két litvánnal és egy germán eredetűvel: klėtis „gabona betöltésére, ruhák tárolására vagy egyszerűen valaminek az elhelyezésére, alvásra szolgáló épület vagy épületrész, magtár” LKA I 47, KzRŽ I 368, ZanavŽ1 718, svirnas5 LKŽe, LKA I 47, DrskŽ 362, LzŽ 252; ×6špykėrė (ném. Speicher) LKŽe, LKA I 47, ZanavŽ3 331. A hagyományos klėtist Daukantas a következőképpen írta le: „A harmadik épületet klėtisnek nevezték, a klėsti szóból, a földtől egy könyöknyire vagy másfél könyöknyire megemelve, rönkökön vagy nagy köveken, a szárazság érdekében deszkákkal padlózva és mennyezettel ellátva; ebben a gabonát hombárokban vagy rekeszekben, a ruhákat, húst, prémeket és szőrméket tartották, továbbá a használati és öntött tárgyakat; néha egy helyisége volt, néha kettő, három vagy négy <...>” (Daukantas 1976: 433). A klėtis és svirnas terminusokat részleges szinonimáknak kell tekinteni – történetileg eltérő jelentésük volt. A XVI. századi írott források azt mutatják, hogy a klėtis alvásra és ruhák tárolására szolgált, míg a svirnas gabona tárolására (Dundulienė 1982: 114, 1991: 101). Ezért ebben a tanulmányban szinonimáknak tekintjük az ugyanazon vagy nagyon közeli fogalmakat megnevező terminusokat7. A csűrt (pajtaszín) jelölő terminusokkal hiponimikus kapcsolatban négy terminus áll – három litván és egy germán. Ezek a csűr különféle elnevezéseiként szerepelnek, és a rendeltetés, a méret, a minőség vagy a szerkezet jellemzőit jelölik: drapanė „ruharaktározó csűr” LKŽe, KpŽ 434, svirnas „nagyobb csűr” LKŽe, LKA I 47, ZanavŽ3 236, svirnynas „rossz, silány pajtaszín” 5 A szinonim terminusok jelentései nincsenek feltüntetve. 6 Kereszttel jelölik az idegen szavakat. A Lietuvių kalbos žodynas megjegyzéseire támaszkodunk. 7 A szinonim terminusok tág fogalma fontos a népi terminusok jelentéseinek meghatározatlansága miatt. A terminológiaelméletben szinonimáknak általában a jelentésükben teljesen azonos terminusokat – dubletteket – tekintik (Ахманова 1966: 13, Даниленко 1977: 53; Головин, Кобрин 1987: 54). A dublettek ugyanazokat az objektumokat nevezik meg, azonos disztribúció jellemzi őket, és felcserélhetik egymást anélkül, hogy tartalmuk megváltozna (Kuryško 1993: 109). A népi terminológiára nem jellemző a jelentés és a használat szigorú meghatározottsága, ezért nehéz pontosan megállapítani, mely terminusok teljesen azonos jelentésűek, és melyek nem. 187Terminológia | 2012 | 19 LKŽe; ךpykeris (ném. Speicher LKŽe) „olyan épület, amelynek alsó részében szobák vannak, felül pedig gabonát tartanak“ LKA I 47. A hagyományos gazdasági épületek egyik legfontosabbika a gabona elhelyezésére, szárítására és cséplésére szolgáló épület volt. Egy ilyen épületet és annak elnevezését Daukantas is megemlítette: „Az ötödik épület szintén hosszúkás négyszögletes volt, rejának nevezték, amelyben a száraz gabonát, miután a hombárból kivették, a szérűn elterítve kicsépelték“ (Daukantas 1976: 436). Az élő nyelv forrásaiból kitűnik, hogy ezt az épületet hét szinonimával nevezik – öt litvánnal, egy lettel és egy germán eredetűvel: kluonas LKŽe, LKA I 53, DrskŽ 159, KltŽ 115, LzŽ 123, ZanavŽ1 731, daržinė LKŽe, LKA I 53, jauja LKŽe, LKA I 53, klojimas LKŽe, ZanavŽ1 728, šiaudinė LKŽe; reja (lett rija) LKŽe, LKA I 53; ×skūnia (középalnémet schūne) LKA I 53, LKŽe. A reját lettizmusnak tartják, és úgy vélik, finn eredetű (Sabaliauskas 1990: 273, Urbutis 2009: 385; Karulis 2001: 755). A felsorolt terminusokkal hiponimikus kapcsolatban hét faji terminus áll, amelyek az épületek rendeltetésének (3 terminus), szerkezetének (2 terminus), méretének (1 terminus), valamint szerkezetének és méretének (1 terminus) jegyeit jelölik. Három összetett litván terminussal nevezik a gabona berakására szolgáló csűrt: javinė daržinė LKA I 53; laukinė daržinė LKA I 53, lauko daržinė LKA I 53. A skūnia germanizmussal az egy vagy két csűrpadlós csűrt nevezik meg: ×skūnia (középfelnémet alsónémet schūne) „egy csűrpadlós, gabona berakására szolgáló épület” LKA I 53, ×skūnia (középfelnémet alsónémet schūne) „két csűrpadlós, gabona berakására szolgáló épület” LKA I 53. Egy litván terminussal nevezik a kis csűrt – klojimėlis „kis csűr” LzŽ 122, egy másikkal pedig – szerkezete és minősége, illetve mérete alapján – kloniokas „rossz anyagból készült, hitvány8 csűr” KzRŽ I 373. A széna tárolására szolgáló épületet harminc szinonimával nevezik meg. Huszonhét terminus egy szóból áll – tizenhat litván, hat szláv, egy germán és négy hibrid: daržinė LKŽe, LKA I 56, KltŽ 40, KpŽ 342, daržinėlė KltŽ 40, diendaržinė LKA I 57, jaujė LKA I 57, klaimas LKA I 57, klojimas LKA I 57, kluonas LKA I 57, kluonelis LKA I 57, kluoniukas LKA I 57, padanginė LKŽe, LKA I 57, pašarinė LKA I 57, pridaržė LKA I 57, prieklaimys LKA I 57, priekluonis LKA I 57, stoginė 8 A menkas melléknévnek több jelentése lehet: menkas 1. „kis, jelentéktelen méretű, kis kiterjedésű”; 7. „rossz, hitvány, nem valami jó” LKŽe. 188 Robertas Stunžinas | A gazdasági épületek népi terminológiája LKŽe, LKA I 57, šieninė LKŽe, LKA I 57, ZanavŽ3 271; ×adryna (fehérorosz адрына, lengyel odryna) LKA I 57, ×kaladnykas (fehérorosz холодник, lengyel chłodnik „sátor, lombsátor”) LKA I 57, ×padakė (lengyel poddasze) LKA I 57, ×pavietis (fehérorosz павец „faház”) LKA I 57, ×salošius (lengyel szałas „sátor, kunyhó”) LKA I 57, ךopas (lengyel szopa < német Schuppen LKŽe) LKA I 57; ×skūnia (középfelnémet alsó schūne LKA I 53) LKA I 57, ZanavŽ3 96; ×adrynėlė (hibr., a szláv adryna és a litván -ėlė képzőből) LKA I 57, ×skūnelė (hibr., a germán skūnia és a litván -elė képzőből) LKA I 57, ×skūngalis (hibr., a germán skūnia és a litván galas szóból) LKA I 57, ךieninyčia (hibr., a litván šieninė és a szláv -yčia képzőből) LKA I 57. A széna berakodására szolgáló épületről Daukantas írt; ezt az épületet stogine és daržine néven nevezte: „A hetedik épületet stoginének vagy daržinének hívták, megnyújtott négyszög volt, amelybe a gabonát, szalmát vagy szénát rakták <...> stoginének hívták, mivel tetője volt, a falai pedig hol rönkökből, hol vesszőfonatból készültek” (Daukantas 1976: 437). A széna tárolására szolgáló épületet három litván összetett terminussal nevezik meg: pašarinė daržinė LKA I 57, šieninė daržinė LKA I 57, šieno daržinė LKA I 57. Megjegyzendő, hogy egyes terminusok részleges szinonimáknak tekinthetők, mivel nem azonos fogalmakat neveznek meg. A Litván nyelvatlasz gyűjtőinek adatai szerint a széna berakodására szolgáló különálló építmények ritkán fordultak elő; a szénát leggyakrabban más épületekhez hozzáépített építményekben tárolták (LKA 1977: 57). Néha a széna tárolására szolgáló épületeket a réteken emelték; alakjuk és szerkezetük megfelelt a tanyákon találhatóknak (Butkevičius 1971: 191). Ezeknek az építményeknek falaik voltak, ezért épületeknek tekintették őket. A terminusok két kisebb csoportja a gabona és a len berakodására szolgáló épületet, illetve a len szárítására szolgáló épületet jelöli. Az elsőt három szinonimával nevezik – két litvánnal és egy lettel: jauja LKŽe, ZanavŽ1 563, pirtis LKŽe, ZanavŽ2 409; reja (la. rija) LKŽe, DūnŽ 301. A második épület elnevezéseinek csoportját szintén három szinonima alkotja – két litván és egy hibrid: žardinė LKŽe, žardininkas LKŽe; מardininčia (hibr., a litván žardinė és a sl. -inčia képzőből) LKŽe. A gazdasági épületek közé sorolható a fürdőépület is. A fürdőépület fő elnevezése a pirtis. Aukštaičiai és dzūkai pirtisnek nevezték a fürdőhelyiséget, a zanavykai és kapsai – a len szárítására szolgáló épületet, a žemaičiai – a gabona szárítására szolgáló helyiséget. A žemaičiai a fürdőépületet perene néven nevezték meg (LEB 1964: 277). Az etnográfusok szerint a fürdőház a pirtis elsődleges jelentése. Erről Daukantas írt, és a XIX. században pirtimi 189Terminologija | 2012 | 19-nek nevezte a žemaitiai fürdőházát: „A fából készült épületet pirtisnek nevezték; magában a pirtisben kemence volt, a falak felénél padok voltak, a plauti ’mosni’ szóból <...>; amelyekbe nemcsak vendégeket és úton járókat, hanem idegen népek küldötteit is bevezették: ugyanis hajdan mindenekelőtt az volt a legnagyobb megtiszteltetés, hogy a vendéget a pirtisbe vezessék és megfürdessék <...>” (Daukantas 1976: 437). Később a fürdőházat más terminusokkal nevezték, a vidék kutatóinak adatai szerint azonban a pirtis elsődleges jelentését a keleti aukštaitisok őrizték meg a legjobban (Butkevičius 1971: 198). A vizsgált forrásokból kitűnik, hogy a fürdőház elnevezéseinek csoportját összesen hat szinonima alkotja: három litván, két szláv és egy germán: pirtis LKŽe, LKA I 58, DrskŽ 267, KltŽ 216, ZanavŽ2 409, jauja LKŽe, perenė LKŽe, LKA I 58, DūnŽ 254; ×banė (orosz, belarusz nyelvjárási баня) LKA I 58, ×laznė (lengyel łaznia, belarusz лазня) LKA I 58, LKŽe; ×ba destubė (német Baden és német nyelvjárási stuba, LKŽe) LKA I 58. A gazdasági épületek elnevezéseihez négy, ételkészítésre szolgáló épületet megnevező terminus tartozik – három litván és egy hibrid: namas „nyárra külön felépített kis épület kályhával” LKŽe, pravarėlis „deszkákból összeácsolt kis épület, ahol húst füstölnek, nyáron főznek, a disznóknak burgonyát párolnak” LKŽe, viralinė „különálló konyhaépület vagy toldaléképület, nyári konyha” LKŽe, DūnŽ 443, ubladė (hibr., a germ. ubas szóból) „különálló épület, ahol kenyérsütő kemence van, vagy ahol az állatoknak szánt moslékot készítik” LKŽe. Az ubladė a žemaitisok körében jellemző; kis épület falazott kenyérsütő kemencével és egy kis kamrával a szerszámok tárolására. A hagyományos ubladėt Daukantas írta le: „A hatodik épületet ubladėnek nevezik, amelyben kenyérsütő kemence volt; azért nevezik így, mert alatta nemcsak kenyeret és kalácsot, <...> halat és húst sütöttek hol hársfakéregből készült teknőkben, hol szalmán; ott szárították a gabonát, a gombát és az almákat az almapéphez, ott állították fel a malomköveket is a gabona őrlésére, és ahogy a rómaiaknál, ahol a gabonát őrölték, ugyanott sütötték a kenyeret is. Ezekben az ubladėkben a szegényebbeknél ugyanúgy fürdő is volt, ahogy mondtam, mivel a falazott kemence fölé kályhát építettek” (Daukantas 1976: 436). Ezt az épületet a helytörténészek munkáiban numaliu néven is említik. Feltételezik, hogy az ubladė elnevezése abból a lakóházi helyiségből alakult ki, amelyben kemence és kémény volt (Gutautas, Kneižys 1992: 347). Az összes említett épületelnevezés szinonimának tekinthető – azonos jelentésmaggal rendelkeznek, és csak járulékos jellemzőikben különböznek. A vizsgált terminológia nagy részét az állatok tartására szolgáló épületeket megnevező terminusok alkotják. Az istállók megnevezésére százegy terminust használnak. 190 Robertas Stunžinas | A gazdasági épületek népi terminológiája tizenegy terminust. Tizenhárom terminus tekinthető az istálló általános megnevezésének, közülük kilenc litván, pl.: gurbas (lit. Sabaliauskas 1970: 34) LKŽe, LKA I 49, kūginys LKŽe, LKA I 49, pūnė LKŽe, LKA I 49, tvarčiukas LKA I 49, tvartas LKŽe, LKA I 49, DrskŽ 424, KltŽ 365, LzŽ 273, ZanavŽ3 510. Az istállót namu néven is nevezik LKŽe. Történetileg a namas terminus egy lakóépület megnevezéséből alakult ki – a régi házakban egy fedél alatt laktak és állatokat is tartottak. Az állattenyésztés fejlődésével Žemaitijában kialakult a lakóépület új változata (amelyet a žemaičiai numaliu néven is neveznek), az állatok tartására szolgáló helyiségekkel (LLA 1965: 42–43). Ilyen épületet Daukantas is említ: „A második ajtó <...> a házból az istállóba, vagy kūtėbe vezetett, amelyet a tverti ’keríteni’ szóból neveztek így; innen később az egész lakóhelyet tvaru, vagy dvaru néven nevezték, amely kezdetben vesszőfonatból volt körülkerítve, és egyik oldalfala magával a házzal volt közös; ebben az istállóban az állatok a falak mentén voltak kikötve, mégpedig a tehenek és az ökrök” (Daukantas 1976: 430). A mellette lévő karám alapján az istállót a diendaržis litván terminussal is nevezik LKŽe. Ugyancsak a fürdőépület megnevezésével – jauja – is jelölik LKŽe. Az állatok tartására szolgáló épületet szerkezeti megnevezéssel – dangtis – nevezik LKŽe, LKA I 49. Az istállót még öt kölcsönszóval is nevezik – három szlavizmussal, egy lett és egy germanizmussal: ×abarės (l. obora LKŽe) LKA I 50, ×stainia (brus. cтaйня l. stajnia) LKŽe, stodas (brus. stado Fraenkel 1962: 910) LKŽe; kūtė (la. kuts) LKA I 49, LKŽe, DūnŽ 162, ZanavŽ1 818; ×staldas (vok. dial. stall) LKŽe, LKA I 50, ZanavŽ3 163. Az istálló megnevezéseire regionális használat jellemző. Az istálló legszélesebb körben használt terminusa, a köznyelvben és a nyelvjárási terület nagy részén (Dél-, Középés Kelet-Litvánia egy részén) ismert. A *kūtė* Litvánia északi részén használatos, a *gurbas* az északkeleti sarokban, a *staldas* a žemaičiųi terület déli részén, a *pūnė* a keleti aukštaičiai nyelvjárások területén, a *namas*, *dangtis* és *abarės* Közép-Litvánia bizonyos területein, a *kūginys* pedig a keleti aukštaičiai nyelvjárások egy kisebb területén használatos (Sabaliauskas 1970: 30–49). Az istálló általános megnevezéseivel hiponimikus kapcsolatban kilencvennyolc fajspecifikus terminus áll, amelyek a rendeltetés (92 terminus), a szerkezet (2 terminus) és a méret (4 terminus) sajátosságait jelölik. A lovak istállóját megnevező terminusok csoportja a legnagyobb. A történészek megjegyzik, hogy ezt az épületet nem egyetlen terminussal nevezték meg: *arklių tvartas*, *arklių kūtė* (Daukantas 1976: 430–431). Az élő nyelv forrásaiból látható, hogy a lovak istállóját jelölő terminusok huszonhét szinonimából álló sort alkotnak. Vie- 191Terminologija | 2012 | 19 szóbeli terminusból tizenhat van: négy litván, három szláv, két germán és hét hibrid: *arklidė* LKŽe, LKA I 50, KpŽ 66, LzŽ 23, ZanavŽ1 58, *arkliatvartis* LKŽe, LKA I 51, *arklinė* LKŽe, LKA I 50, *arklinykas* LKA I 50; ×*abarai* (feh. *абора*, l. *obora* LKA I 50) LKA I 51, ×*kaniušnia* (feh. *канюшня*) DrskŽ 136, LKA I 51, ×*stainia* (feh. *cтaйня*, l. *stajnia*) LKŽe, LKA I 51, DrskŽ 346, ZanavŽ3 161; ×*staldė* (ném. nyj. *stall*) LKŽe, ×*straja* (ném. nyj. *štraie, štrei*) LKŽe; ×*arklistaldis* (hibr., a litv. *arklys* és a germ. *staldas* szavakból) LKA I 51, ×*kaniūkštė* (hibr., a szláv *kaniušnia* és a litván *-tė* képzőből) LKA I 51, ×*stainelė* (hibr., a szláv *stainia* és a litván *-elė* képzőből) LKA I 51, ×*stainikė* (hibr., a szláv *stainia* és a litván *-ikė* képzőből) LKA I 51, ×*staininė* (hibr., a szláv *stainia* és a litván *-inė* képzőből) LKŽe, LKA I 51, ×*stojinė* (hibr., a szláv *stoinia* és a litván *-inė* képzőből) LKŽe, LKA I 51, ×*žirginyčia* (hibr., a litv. *žirgas* és a szláv *-inyčia* képzőből) LKŽe. A. Sabaliauskas rámutatott, hogy a kaniušnė (kaniušnia) valószínűleg a fehérorosz nyelvből kölcsönzött szó, míg a beékelt -kyra elemet tartalmazó formák már a litván nyelvben alakultak ki (Sabaliauskas 1970: 54). A lóistállót tizenkét összetett terminus is megnevezi, amelyek többségének litván elemei vannak: arklinė pūnė LKA I 50, arklinis ažudaras LKA I 51, arklinis gurbas LKA I 50, arklinis tvartas LKA I 50, arklių dangtis LKA I 50, arklių gurbas LKA I 50, arklių namas LKA I 50, arklių pūnė LKA I 50, arklių tvartas LKA I 50. A vegyes terminusok csoportját azok a terminusok alkotják, amelyeknek litván alárendelt és kölcsönzött fő elemeik vannak: arklių kūtė (lett kuts) LKA I 50, arklių ×staldas (német nyelvjárási stall) LKA I 50, arklių ×stelingis (lett stelingis „karám“, német nyelvjárási stellinge „istálló“) LKA I 51. A tehénistállót huszonkét szinonim terminus jelöli – kilenc egy szóból álló és tizenhárom összetett. Tizennégy terminus litván eredetű – hét egy szóból álló és hét összetett: bandininkas LKA I 50, galvidė LKŽe, galvijinė LKA I 50, gyvulininkas LKA I 50, karvidė LKŽe, LKA I 50, KzRŽ I 326, karvinys LKŽe, LKA I 50, numas LKA I 50; galvijinė pūnė LKA I 50, galvijų tvartas LKA I 50, karvidis tvartas LKA I 50, karvinė pūnė LKA I 50, karvinis gurbas LKA I 50, karvinis tvartas LKA I 50, karvių pūnė LKA I 50. A tehénistállót továbbá két szláv jövevényszóval is nevezik: ×abarės (fehérorosz абора, lengyel obora) LKA I 50, ×valaunios (fehérorosz валоуня „ököristálló“) LKA I 50. Hat összetett terminus vegyes – mindegyikük alárendelt elemei litvánok, fő elemei pedig lettek vagy germán eredetűek: bandos kūtė (lett kuts) LKA I 50, galvijinė kūtė (lett kuts) LKA I 50, karvidžių kūtės (lett kuts) LKA I 50; bandos ×staldas (német nyelvjárási stall LKŽe) LKA I 50, galvijų ×staldas (német nyelvjárási stall LKŽe) LKA I 50, karvinis ×staldas (német nyelvjárási stall LKŽe) LKA I 50. 192 Robertas Stunžinas | A gazdasági épületek népi terminológiája I 50 Az ököristálló elnevezéseinek csoportját négy szinonim terminus alkotja – két litván és két hibrid: jaučiatvartis LKA I 50, jautidė LKŽe; ×builinė (hibr., a germ. builis és a litván -inė képzőből) LKŽe, ×jautstaldis (hibr., a litván jautis és a germ. staldas szavakból) ZanavŽ1 567. Megjegyzendő, hogy a tehenek és ökrök istállóját jelölő terminusok kétféleképpen értékelhetők – az istálló általános elnevezéseinek hiponimáiként vagy a galvidė terminus hiponimájaként. A galvidė terminus egyben a szarvasmarha-istálló általános elnevezéseként is használatos – „szarvasmarha-istálló” LKŽe. A sertésistállót tizenkilenc szinonim terminussal nevezik meg. Hat terminus egy szóból áll, közülük három litván, kettő pedig hibrid: kiauliatvartis LKŽe, LzŽ 116, kiaulidė LKŽe, LKA I 51, kiaulinys LKŽe; ×kiaulinčius (hibr., a litván kiaulė és a szláv -inčius képzőből) LKŽe, ×kiaulinyčia (hibr., a litván kiaulė és a szláv -inyčia képzőből) LKŽe. Ugyanezt az istállót a lóistálló elnevezésével is jelölik – ×kaniūkšlė (belorusz канюшня, orosz конюшня LKA I 51) LKŽe. Tizenhárom terminus összetett, kilenc litván: kiaulinė pūnė LKA I 51, kiaulinė pūnelė LKA I 51; kiaulinis gurbas LKA I 51, kiaulinis gurbeliokas LKA I 51, kiaulinis gurbelis LKA I 51; kiaulinis tvartas LKA I 51, kiaulinis tvarčiukas LKA I 51, kiaulinis tvartelis LKA I 51, kiaulinis tvartukas LKA I 51. A kevert terminusok csoportjában a litván alárendelt és hibrid fő tagokat tartalmazó terminusok dominálnak: kiaulinė ×kūtelė (hibr., a lett kuts és a litván -elė képzőből) LKA I 51, kiaulinis ×staldalis (hibr., a germán staldas és a litván -alis képzőből) LKA I 51, kiaulinis ×staldukas (hibr., a germán staldas és a litván -ukas képzőből) LKA I 51. Egy terminusnak litván alárendelt és lett fő tagja van – kiaulinė kūtė (lett kuts) LKA I 51. A juhok istállóját hét szinonim terminus jelöli: öt litván, egy germán és egy hibrid: avidė LKŽe, avikinė LKŽe, avinykė LKŽe, DrskŽ 25, avininkas ZanavŽ1 86, avitvartis LKŽe; ךkūnia (német nyj. schūne) LKŽe; ×avinyčia (hibr., a litván avis és a szláv -inyčia képzőből) LKŽe. A madáristállók elnevezéseinek csoportjai kicsik. A tyúkólat öt szinonim terminussal nevezik meg: három litván, egy szláv és egy hibrid: vištidė LKA I 52, LKŽe, vištinė LKŽe, vištinykas LKŽe; ×katukas (fehérorosz кoтyx, lengyel kotuch) LKŽe, KltŽ 103; ×vištinyčia