A tanulmány szerkezeti szempontból elemzi a neves litván pszichiáter, Juozas Blažys első, a két világháború közötti Litvániában megjelent tankönyvében, az Bevezetés a pszichiátriába (1935) című műben szereplő, mitikus lények neveiből alkotott pszichiátriai terminusokat. E terminusok szinte mind klasszikus (görög és latin) nyelvekből származnak: készen vették át őket közvetítő nyelveken keresztül, majd a litván nyelv rendszeréhez igazították. Tankönyve megírásakor J. Blažys kollégái nyomtatásban megjelent munkáira támaszkodott, és a terminusokat is ezekből a munkákból vehette át. A pszichiátriai terminusok alkotóelemeként szereplő görög és latin eredetű mitonimák archaikus univerzálék, amelyek jelentése minden nyelvben egyértelmű. Emiatt az ezek alapján létrehozott pszichiátriai terminusokat a nyelvek kölcsönösen átveszik egymástól, és ezek a terminusok a nemzetközi eponimikus pszichiátriai terminológia fontos részét alkotják.
A tankönyvben főként teljes (közvetlen, affixális és összetételes), és csak igen ritkán részleges köznevesüléssel létrejött mitonimikus terminusok szerepelnek. A legjellemzőbbek az összetételes köznevesült alakok (például kleptomanija), amelyek utótagja mitonimán alapul. Az affixális köznevesült alakok között a produktív -izmas képzővel ellátott szuffixális alakok dominálnak (például morfinizmas); a prefixális köznevesült alakok (például amnezija) nem jellemzőek.
A tanulmány szerkezeti szempontból elemzi a neves litván pszichiáter, Juozas Blažys 1935-ben megjelent Įvadas į psichiatriją (Bevezetés a pszichiátriába) című művében szereplő, mitológiai lények nevéből alkotott pszichiátriai szakkifejezéseket; ez volt az első pszichiátriai tankönyv, amely a két világháború közötti időszakban Litvániában jelent meg.
204 Palmira Zemlevičiūtė Mitoniminiai terminai pirmajame tarpukario Lietuvos psichiatrijos vadovėlyje
Page 2
A szakkifejezések csaknem mindegyike a klasszikus (görög és latin) nyelvekből ered, vagy közvetítő nyelveken keresztül, készen került át ezekből, majd a litván nyelv rendszeréhez igazították. A tankönyv írásakor Blažys kollégái nyomtatásban megjelent munkáira támaszkodott, és a kifejezéseket nagy valószínűséggel ezekből a forrásokból vette át. A pszichiátriai szakkifejezések összetételében szereplő, görög és latin eredetű mitonimák archaikus univerzálék, amelyek jelentése minden nyelvben egyértelmű; ennek következtében az ezekből eredő pszichiátriai szakkifejezések egyik nyelvből a másikba kerülnek, és a pszichiátria nemzetközi eponimikus terminológiájának fontos részét alkotják.
A tankönyvben szereplő szakkifejezések többsége teljes (közvetlen, affixális és összetételes), ritkán pedig részleges köznevesüléssel létrejött, mitonimákból alkotott terminus. Leggyakoribbak az összetételes köznevesült alakok (például kleptomanija (kleptománia)), amelyek posztpozitív mitonimán alapuló összetevőt tartalmaznak. Az affixális köznevesült alakok közül a produktív -izmas képzővel létrehozott szuffixális alakok (például morfinizmas (morfinizmus)) vannak túlsúlyban, míg a prefixális alakok (például amnezija (amnézia)) ritkák.
Az eponimikus terminusok egyik tipológiai csoportját a mitikus lények (istenek, istennők, óriások stb.) neveiből (úgynevezett mitonimákból) alkotott eponimikus terminusok képezik.123
1 Eponimikus kifejezés alatt az eponimából származó terminust értjük. Kezdetben eponimáknak csak a tulajdonneveket nevezték. Az eponima jelentése a XIX–XX. századig fennmaradt, később azonban halványulni kezdett, és az eponima új jelentést vett fel. Ma eponimáknak nevezik a terminusokat is – konkrét és elvont fogalmakat jelölő közneveket, valamint a nómenklatúra egységeit, az egyedi fogalmak megnevezéseit (Leičik 2011: 135–138; Rāduly 2016: 362). Így az eponima új jelentésében használatos leggyakrabban a terminológia jelenlegi empirikus kutatásaiban (Bresch 2002: 155; Lalic-Krstin 2004: 64; Lončar, Ostroški Anić 2013: 37; Ferguson, Thomas 2014: 1; Majewska 2016: 94; Giménez-Roldán 2017: 15; Yermolenko 2018: 10; Guardiola i Pereira, Baños i Diez 2021: 12–13; Zhdan, Dvornyk, Avetikov, Bieliaieva 2021: 24 és mások). Az eponima olyan egytagú terminus, amely egy személy (valós vagy kitalált) nevéből vagy egy hely nevéből (toponimából) származik, illetve onimikus komponenst tartalmazó összetett terminus (Dirckx 2001: 15; Cappuzzo 2008: 1–2; Kruchenkova, Agafonova 2020: 99–100; Lysánets, Bieliaieva 2021: 1–2; Slabin 2023: 188). Mindazonáltal úgy véljük, hogy az eponimikus terminus kifejezés, amely közvetlen kapcsolatot jelez a terminológiával, pontosabb, mint az eponima, amelyet mégis elsősorban olyan tulajdonnévként értenek, amely egy objektumnak, folyamatnak stb. ad nevet. A terminológiai szakirodalomban nemcsak az eponimából származó terminus megnevezésére használt kifejezések változatosak, hanem magának a fogalomnak az értelmezése is ingadozó (bővebben lásd Gaivenis, Keinys 1990: 59; Lerner, Kaptsan, Witztum 2001: 441; Duque-Parra, Llano-Idárraga, Duque-Parra 2006: 220; Leičik 2011: 138; Tatarinov 2006: 68, 235; Kvašytė 2005: 66; Kitkauskienė 2011: 48; Novinskaja 2013: 34; Gaivenis 2014[1994]: 217; Kakzanova 2017: 335; Mikelionienė 2017: 127–128; Rimkutė-Ganusauskienė 2023: 122; Vasiljeva, Titenko 2023: 17; Vaskelaitė 2023: 95, 101; Brdar, Brdar-Szabó 2024: 75).
2 Azt állítják, hogy a mitikus istenek, isteni és fantasztikus lények neveinek többsége a felvilágosodás korában – az antikvitás kultuszának időszakában – került be az orvosi terminológiába (Karenberg 2012: 7).
3 Mitonima (gör. mythos „monda“ + onyma „név“) – a valóságban nem létező lények (istenek, jó és gonosz szellemek, titánok, kentaurok stb.) neve (Jakaitienė 2009: 269).
Terminologija | 2024 | 31
205
Page 3
terminusok – mitonimikus terminusok4. A klasszikus mitológia a modern tudományos terminológia gazdag és fontos forrása volt (Levitt 2014: 65; Xiaoli 2023: 118). Az ókori görögök és rómaiak mítoszai és legendái közül sok beszivárgott olyan területekre, mint a politika, a kultúra, az orvostudomány stb., alakjaik nevei pedig számos tudományos és műszaki szakterület terminusainak alapjául szolgáltak (Xiaoli 2023: 123). A mitonimákból származó terminusok különösen nagy számban fordulnak elő az orvostudomány különböző szakterületeinek (anatómia, pszichiátria, szemészet, farmakológia stb.) terminológiájában, például: Achilles-ín (lat. tendo calcaneus – sarokín AV 2020; a test legvastagabb ina (Achilles-ín) ŽA 2005 155), Ammon-szarv (valódi hippocampus, Ammon-szarv, lat. hippocampus proprius, cornu ammonis AV 2020; lásd még ŽA 2005: 319), atlasz „az első nyakcsigolya. Gyűrű alakú, a koponyával olyan speciális ízülettel kapcsolódik, amely lehetővé teszi a fej hajlítását” (VLEe), nyirok5. Amint Axel Karenberg német orvostörténész, aki az anatómiai terminusok mitológiai eredetéről írt, érzékletesen megfogalmazta, a görög és római istenek évszázadokon át nemcsak múzeumokban és könyvtárakban éltek, hanem az anatómia nyelvében is. A szerző ezeket a terminusokat egyenesen mágikusnak tartja (Karenberg 2005: V; Karenberg 2012–2013: 7). Bár egyes kutatók szerint a mitonimikus terminusokat a képzelet segítségével alkották meg, és nem a velük megnevezett valós tárgyakat tükrözik, mégis több kedvező tulajdonságuk miatt elismerik őket. Ezek a terminusok tömörek (a nómenklatúrai leíró terminusokhoz képest), ezért megfelelnek a terminusok rövidségére vonatkozó követelménynek, és egyúttal a nyelvi gazdaságosság elvét is érvényesítik. Éppen e tulajdonságuk teszi alkalmassá őket az orvosi terminológiában való használatra. Rövidségük folytán (egyszavas vagy kétszavas terminusok) könnyen megjegyezhetők. Ez további pozitív jellemzőjük (Karenberg 2012–2013: 20–22). A mitonimikus terminusok kétségtelenül kifejezőek és szemléletesek, bár a kifejezőerő és a szemléletesség nem tartozik a tudományos nyelv legfontosabb jellemzői közé (Gaivenis 2002: 44). Másfelől e terminusok említett sajátosságai, fantasztikus jellege idővel elhalványulnak, a mitonimikus terminusokat pedig már meglehetősen semlegesen érzékeljük. Így például a modern
4 Ezekről a terminusokról sokat írtak – a legnagyobb figyelmet a különböző orvosi szakterületek terminológiája kapta (Karenberg 2005; Tritenko 2011: 3–21; Karenberg 2012–2013: 7–22; Levitt 2014: 65–80; Kucharz 2017: 29–42; Nažnean 2020: 1–5; Taneva 2022: 205–212; Turan 2023: 15–37; Vasiljeva, Tritenko 2023: 17–28; Xiaoli 2023: 118–123 stb.). A kutatók hasonlóan értik és kezelik ezeket a terminusokat, jóllehet nincs rájuk rögzült elnevezés – az egyes szerzők különféle szinonimákat használnak, például: mitologizmus terminus, mitonima terminus, mitológiai terminus, mitológiai komponenst tartalmazó terminus, mitonim komponenseket tartalmazó terminus (lásd Vasiljeva, Tritenko 2023: 18). Ebben a tanulmányban a mitonimikus terminus megnevezést választottuk; a választást az indokolja, hogy – amint már említettük – az ilyen terminus mitonimából származik.
5 A nyirok (az emberi testben keringő folyadék) elnevezést az ókori görög természet életadó erőinek istennői, Zeusz lányai, a nimfák (gör. Nymphai) (vízi szellemek) nevéből eredeztetik (VLEe; bővebben lásd Karenberg 2012–2013: 10).
206
Palmira Zemlevičiūtė
Mitoniminiai terminai pirmajame tarpukario Lietuvos psichiatrijos vadovėlyje
Page 4
a terminológia használója szinte nem is érzékeli az olyan terminusok mitológiai hátterét, mint az anamnézis6, a pszichózis7, a thanatológia8, illetve a venerológia9 esetében. Elismerik, hogy a mitonimikus terminusok jelentős didaktikai és intellektuális potenciállal bírnak: a szakterületi információ közvetítése mellett lehetővé teszik, hogy kitérőket tegyünk az irodalom- és művészettörténet felé, az orvostudomány nyelvét érdekesebbé és könnyebben tanulhatóvá teszik az orvostanhallgatók számára, továbbá emelik az általános műveltség szintjét (Karenberg 2012–2013: 22; Xiaoli 2023: 122).
A tanulmány tárgyát a mitonimákból származó, a pszichiátria területén használt terminusok képezik, amelyeket kézi gyűjtéssel tártak fel az 1935-ben, a két világháború közötti Litvániában kiadott Įvadas į psichiatriją című tankönyvből. Szerzője a neves litván pszichiáter, Juozas Blažys (1890–1939). Kortársai szerint „neves tudós és orvos, egyik legjobb pszichiáterünk”, „e terület egyik legjelentősebb tekintélye Litvániában”, „felvilágosult ember, nagy humanista”, „az első pszichiáter a független Litvániában” volt (Römeris 1939: 409–410; Bendoravičius 1939: 417). Tankönyvét nem kompilatív, hanem önálló munkának értékelték, amelyet „precízen megfogalmazott és világos mondatokkal, szép litván nyelven” írtak, és amely terjedelmével, valamint tartalmi gazdagságával kitűnt a más nyelveken megjelent pszichiátriai bevezetések közül (Bendoravičius 1939: 420, 426). A tankönyvben nincs sok, mitológiához kapcsolódó eponimikus pszichiátriai terminus, ami érthető, hiszen – amint a címe is jelzi – csupán bevezetés a pszichiátria tudományába. Célja a szerző szavaival „általános ismereteket adni a pszichiátriáról”; „az egyes mentális betegségek tárgyalása a klinikai pszichiátria <...> feladata” (Blažys 1935: III).
A tanulmány célja a tankönyv mitonimikus pszichiátriai terminusainak szerkezeti szempontú tárgyalása, valamint annak meghatározása, hogy milyen appellativizációs eljárásokkal alkották ezeket, milyen szerkezeti sajátosságaik vannak, mely mitonimákból erednek a pszichiátriai terminusok, és mi a kapcsolatuk az általuk megnevezett tudományos fogalommal. A terminusok nyelvészeti elemzésére a hagyományos leíró-analitikus módszer a legalkalmasabb, és a tanulmány elsősorban erre támaszkodik. Emellett a strukturális (szóképzési) elemzés módszerét is alkalmazza annak megállapítására, hogy a terminus
6 Az ókori görög Mnémoszüné titánisz (gör. Mnēmosynē) – az emlékezet megszemélyesítője – neve alapján (VLEe).
7 az ókori görög Pszükhé (Pszükhé) istennő – a lélek megszemélyesítője – neve alapján (VLEe).
8 Thanatosz ókori görög isten – a halál megszemélyesítője – neve alapján (VLEe).
9 Venus ókori római istennő – a testi gyönyörök megszemélyesítője – neve alapján. A venereus melléknév az orvosi szaknyelvben és a köznyelvi orvosi nyelvhasználatban azt jelentette, hogy „a testi szerelemmel kapcsolatos” vagy „szexuális”. A reneszánsz korban ezt a melléknevet a nemi úton terjedő szifilisz megnevezésére használták: morbus venereus, lues venerea (VLEe; Karenberg 2012–2013: 12).
Terminologija | 2024 | 31
207
Page 5
származékszó, és hogy melyik szóalkotási módhoz tartozik. Az összehasonlító módszert annak bemutatására alkalmazzuk, hogy az első pszichiátriai tankönyv mitonimikus terminusainak milyen megfelelői vannak a mai pszichiátriai terminológiában. A tankönyvben a szűkebb értelemben vett pszichiátria mitonimikus terminusain kívül, például: mánia, pszichózis, mitonimákból származó általános orvosi és klinikai orvosi terminusok is találhatók, például: Achilles-reflex, leukopenia, nemi betegség. Az anyaggyűjtés során figyelembe vettük, hogy szerepelnek-e a pszichiátriai terminusok legújabb enciklopédikus szótárában (lásd a segédforrások jegyzékét). Ha a tankönyvben talált mitonimikus terminus szerepelt az említett szótárban (a terminusok helyesírására és más hasonló formai kérdésekre itt nem fordítottunk figyelmet), akkor pszichiátriai terminusnak, egyben e kutatás tárgyának tekintettük.
A PSZICHIÁTRIAI TERMINUSOK ÖSSZETÉTELÉBE KERÜLŐ MITONIMÁK KÖZNEVESÜLÉSI MÓDJAI
Mint már említettük, az ókori görög és római mitológia hatalmas befolyást gyakorolt nemcsak az európai kultúrára, irodalomra és művészetre, hanem a tudomány és a technika területeire is. Új terminusok alkotásakor a mítoszokhoz nyúlnak vissza. A pszichiátria az orvostudomány egyik ága, amelyben az antik mítoszok szereplőinek neveiből származó terminusok is vannak. Teljes köznevesüléssel létrehozott terminusok. Az a folyamat, amelynek során egy tulajdonnév felhasználásával új terminust alkotnak, köznevesülésnek nevezhető10. Amint a lett terminológia klasszikusa, Valentina Skujiņa megjegyzi, e folyamat során a tulajdonnév jelentésátvitellel köznévvé, úgynevezett köznévvé válik. A köznevesülés tág értelmezéséből kiindulva a terminológus megkülönbözteti a teljes köznevesülést, amely lehet közvetlen, affixális és összetételi, valamint a részleges köznevesülést (lásd az 1. ábrát) a terminusalkotás folyamatában (Skujiņa 2002: 99–100, vö. Xiaoli 2023: 118).
1. ábra. A mitonimák köznevesülésének módjai
10 Dar vartojamas terminas deonimizacija (Superanskaja, Podolskaja, Vasiljeva 2005: 26).
208
Palmira Zemlevičiūtė
Mitoniminiai terminai pirmajame tarpukario Lietuvos psichiatrijos vadovėlyje
Page 6
Közvetlen köznevesüléssel létrehozott terminusok. A közvetlen köznevesülés a tulajdonnév köznevek kategóriájába való átvitelét jelenti, különleges szóalkotási eszközök nélkül. A köznév, azaz az újonnan létrejött terminus jelentése megváltozik, és kisbetűvel írják (Skujiņa 2002: 100). Ebben az esetben szemantikai derivációról beszélhetünk. A vizsgált tankönyvben nagyon kevés terminus sorolható ehhez a köznevesülési módhoz – csupán mánia 10611, 135, 175, 210 és psychè 240 (lásd a 2. ábrát).
2. ábra. A mitonimák teljes köznevesülésének módjai
A tankönyvben a mánia terminust „kórosan emelkedett hangulat” jelentésben használják, a szerző szavaival azonban „Pinel12 és Esquirol13 idejében a téveszmét mánijának14 nevezték” 175. Az egy évvel később (1936) megjelent TŽŽ-ben a mánia már klinikai jelentésben szerepel: „bizonyos pszichés betegség, amely abban nyilvánul meg, hogy az embert mintha egyetlen gondolat vagy eszme irányítaná, csak egy dologra vágyik, csak egyet keres, lát, fél tőle stb.” TŽŽ 1936 594. A mai litván pszichiátriában a 15mánia jelentése: 1) „mániás szindróma”, illetve 2) „kóros impulzív vagy leküzdhetetlen késztetés, káros szokás, kóros szenvedély” EPTŽ 2017 179. Amint látható, a tankönyvben használt és a mai mánia terminus jelentése eltér egymástól. A 20. század végén ezt a terminust még egy harmadik, „a nagyzásos téveszmék” jelentésben is használták TPTŽ 1996 52.
A mánia terminus az ókori görög mitológia Manía istennőjének nevéből ered (görögül: Mania, Maniē, Maniai), aki az őrület megszemélyesítője volt (TGM; TŽŽ 2007: 680).
11 Itt és a továbbiakban a terminusok és/vagy magyarázataik mellett a tankönyv oldalszáma szerepel.
12 Philippe Pinel (1745–1826) – francia orvos, a pszichiátria úttörője (Wiki).
13 Jean-Étienne Dominique Esquirol (1772–1840) – francia pszichiáter, Philippe Pinel tanítványa (Wiki).
14 A tankönyv szerzője emelte ki.
15 A mai litván pszichiátriai terminológiát reprezentáló kiadványnak a 2017-ben megjelent Enciklopedinis aiškinamasis psichiatrijos terminų žodynas tekinthető; a tárgyalt terminológiát bemutató kiadványok közé tartozik a Aiškinamasis psichologijos terminų žodynas is (2019), amely pszichiátriai terminusokat is tartalmaz.
Terminologija | 2024 | 31
209
Page 7
Psychē, a tankönyvben a következő mondatban szerepel: „Az orvosi igazolásban legalább rövid anamnézist kell közölni, és le kell írni az elme (psychē) akkori állapotát” 240; neve az ókori görög mitológia egyik alakjától, Psychétől, a lélek istennőjétől származik (gör. Psykhê16) (bővebben lásd TGM; VLEe).
Natalija Novinskaja rámutat, hogy a terminussá vált tulajdonnév köznévvé válik, elveszíti onimikus írásmódját, és a köznevek sajátosságaira tesz szert – más főnevek képzésében produktív elemmé válik (Novinskaja 2004: 284–285). Így van ez például a tárgyalt mitonima esetében is: a psich- elemmel olyan, a tankönyvben használt terminusok képződnek, mint a bradipsichija, psichiatrija, psichika, psichoneurozė, psichozė, psichopatija, psichopatologija, psichotechnika stb.
Affixális appellativizációval képzett terminusok.
Az affixális appellativizáció a tulajdonnévnek szóképzési eszközök révén köznévvé válásaként értelmezhető. Mivel az ehhez az appellativizációs módhoz sorolt valamennyi terminus (lásd 2. ábra) nemzetközi szó, amely klasszikus – görög és latin – nyelvekből, közvetítő nyelveken keresztül került át, ebben az esetben feltehetően J. Blažys által a tankönyv írásakor többé-kevésbé alapul vett forrásokból származik, és fonetikailag, valamint morfológiailag a litván nyelvhez igazodott, képzésükről csak formálisan beszélhetünk: ezek a terminusok a kölcsönző klasszikus nyelvekben alakultak ki, és kész formában kerültek más nyelvekbe, majd onnan a litván nyelvbe. Vincas Urbutis, a litván szóképzés klasszikus teoretikusa szerint az ilyen kölcsönszavak, amelyek más nyelvekből átvett képzett alakok, és fő használati területük a tudomány és a technika, a szinkrón szóképzésben különálló, sajátos helyet foglalnak el (Urbutis 2009: 292–293).
Ha a közvetlen appellatívumok szemantikai derivációval jönnek létre, akkor az affixális appellatívumok esetében morfológiai derivációról beszélhetünk. Itt a megnevezett lexikai egység, vagyis a terminus kategóriajegyét specializálódott affixális morfémák fejezik ki (Novinskaja 2013: 37). Az ily módon képzett terminusok abban különböznek a közvetlen appellatívumoktól, hogy a mitonima redukálódik – a képzésben csak a tőmorféma vesz részt. Ilyen esetekben a tulajdonnév elveszíti önállóságát, és a terminuselem szintjére kerül (Tatarinov 2006: 235). Az affixális appellatívumok a közvetlenekkel ellentétben elő- vagy utótaggal képzett terminusok.
A tankönyvben jóval gyakoribbak az utótaggal képzett appellatívumok. Képzőerejükkel tűnnek ki a hajlamot jelölő –izmas utótaggal képzett appellatívumok.
16 Pirminė šio žodžio reikšmė – „kvėpavimas“ AŽ 1998: 453.
210
Palmira Zemlevičiūtė
Mitoniminiai terminai pirmajame tarpukario Lietuvos psichiatrijos vadovėlyje
Page 8
(lásd Brunevičiūtė, Gudaitytė, Šarkauskienė 2003: 140). Egyikük az erotizmus 106 (gör. ērōs (birtokos eset: ērōtos) – „testi szerelem” OED + lat. -izmas). A tankönyvben ezt a terminust különféle „fiziogén tényezők[ként], a mentális betegségek oka[i]ként” 101 tárgyalásakor használták: „<...> a mániás betegek erotizmussal jellemezhetők” 106. Ma már az erotizmo négy jelentését különböztetik meg (APTŽ 2019 80), míg a 20. század végén ez „különféle nemi vágyak általános megnevezése” volt TPTŽ 1996 27. A szóban forgó terminus töve a görög mitológia szerelemistenének, Erósznak a nevéhez kapcsolódik (bővebben lásd VLEe; AŽ 1998 132).
A tankönyvben az eterizmu 88, 97 (gör. aithēr – felső levegő; világos, tiszta levegő; ég OED + -izmas) terminus az „éter („anódium”) használatát” jelöli, amely „elterjedt a Klaipėdai-vidéken és Nagy-Litvániában, a Klaipėdai-vidékkel határos területen. Az éter a részegséghez hasonló állapotot idéz elő, emelkedett hangulattal és impulzív cselekedetekre való hajlammal, amelyekre az éteromán később nem emlékszik” 97. A terminus tőmorfémája a görög mitológia ősi fényistenének, Éternek (gör. Aithēr) a nevével függ össze (bővebben lásd TGM; VLEe). Állítólag az éter nevét a 18. század elején adták a 14. század óta ismert illékony vegyületnek, könnyűsége és színtelensége miatt (OED).
A gigantizmas17 terminust (gör. Gigas, többes szám alanyeset: Gigantes – földből született TGM; OED + -izmas) a tankönyv a degenerációról és annak okairól szólva használja. A gigantizmust a testi degeneráció egyik jegyeként, a testalkat rendellenességeként tárgyalja 66–68. A mai pszichiátriai terminológiában ez „különösen nagy testmagassággal <...> vagy a test egyes részeinek, illetve belső szerveinek megnagyobbodásával járó klinikai szindróma” EPTŽ 2017 101. A terminus töve a görög mitológia gigász alakjaihoz kapcsolódik (bővebben lásd VLEe; AŽ 1998 159–160).
Hermafroditizmas18 terminust (gör. hermaphroditos – mindkét nem jellemzőivel rendelkező személy OED + -izmas) a tankönyv a testi degeneráció különféle jegyeinek tárgyalásakor használja. A hermafroditizmust a nemi szervek rendellenességei közé sorolja 66–68. A terminus az ókori görög mitológia férfi és női jegyekkel rendelkező alakjának, Hermaphroditosznak (gör. Hermaphroditos) a nevéből ered (bővebben lásd VLEe; TGM).
A tankönyvben a lunatizmas 211 terminus (latin lunaticus – holdkóros < luna – hold OED + -izmas) a pszichiátriai betegek leírásakor szerepel
17 Apie terminą yra rašęs Eugenius Józėfas Kurcharžas 2017: 35.
18 Apie terminą yra rašęs E. J. Kurcharžas 2017: 36.
Terminologija | 2024 | 31
211
Page 9
a kutatási sémát, de az általa megnevezett fogalom nincs részletesebben kifejtve. A mai pszichiátriában így határozzák meg: „a tudat beszűkült állapotának egyik formája, amely ambuláns automatizmusként nyilvánul meg. Alvás közben a beteg hirtelen felkel, nyitott szemmel járkál a szobában, megszokott cselekvéseket végez, átrendezheti a tárgyakat, kimehet a lakásból, felmászhat a tetőre stb.” EPTŽ 2017 195. A terminus gyöki morfémája a római mitológia éjszakai istennője, Luna (lat. Luna) nevéhez kapcsolódik (bővebben lásd AŽ 1998 302, 446; VLEe; TGM).
A morfinizmas terminussal (fr. morphine vagy ném. Morphin19 – az ópium fő alkaloidja, kábító fájdalomcsillapítóként használják < gr. morphē OED + –izmas) azt a sóvárgást nevezték meg, amely a tankönyv szerint „leggyakrabban a morfium fájdalomcsillapítás céljából történő használatából alakul ki” 97. A terminus töve a görög mitológia alvás- és álomistenének, Morpheusnak (gr. Morpheus) nevéhez kapcsolódik (bővebben lásd VLEe; TGM).
A tankönyvben a narcisizmas20 142 terminust (gr. Narkissos OED + –izmas) a vágyakról és azok patológiájáról szólva használják, a megnevezett fogalmat azonban nem magyarázzák részletesebben. Ma ez „önmaga iránti szerelmi vonzalomban megnyilvánuló szexuális perverzió” EPTŽ 2017 196. A terminus gyöki morfémája az ókori görög mitológia alakjának, Narkisszosznak (gr. Narkissos), azaz Narcissusnak a nevéből ered; ő beleszeretett saját képmásába, amelyet egy forrás vizében pillantott meg (bővebben lásd VLEe; vö. TGM).
Be minėtųjų priesagos -izmas vedinių, rasti keli pavienių priesagų -ija, -ozė, -ika sufiksiniai apeliatyvai.
A tankönyvben a fóbia21 „a kényszeres gondolatokkal vagy késztetésekkel együtt járó félelemállapotként” szerepel 179. A terminus a görög mitológia félelem- és pánikistenének, Phobosznak (gör. Phobos) a nevéből származik (bővebben lásd TGM; Viki). A terminus szerkezeti vizsgálatakor elkülöníthető a -ija képző (gör. -ia), amely „beteges vagy abnormális, patológiás állapotot” jelent (Morkevičienė 2018: 10, 79).
A hipnozė terminus, amelyet a tankönyv „különféle eszközökkel előidézett, alváshoz hasonló állapotként, a tudatmező beszűkülésével” magyaráz
19 A nevet a német gyógyszerész, Friedrich Sertürner (1783–1840) alkotta meg, Morpheus, az álmok istene nevével összekapcsolva (OED).
20 Kai kuriuose šaltiniuose (pvz.: VLEe, AŽ 1998: 350) teigiama, kad šį terminą pirmą kartą 1910 m. pavartojęs austrų psichologas ir psichoanalitikas Sigmund’as Freud’as. Iš tiesų termino autorystė priklauso vokiečių psichiatrui ir kriminologui Paul’ui Adolfui Näcke’ui (1851–1913), pirmą kartą pavartojusiam narcisizmo terminą 1899 m. (APTŽ 2019 195). Apie terminą yra rašęs E. J. Kurcharžas 2017: 38.
21 Apie terminą yra rašiusi Tatjana Tritenko 2011: 17.
212 Palmira Zemlevičiūtė │ Mitoniminiai terminai pirmajame tarpkario Lietuvos psichiatrijos vadovėlyje
Page 10
(a tekintet rögzítése egy bizonyos tárgyon, ismétlődő, parancsoló szavakkal stb.)” 225, a képző meglehetősen egyértelmű: –ozė (gr. –osis), és „zavart, betegséget, beteges, rendellenes állapotot” jelent (Morkevičienė 2018: 10, 81, vö. Brunevičiūtė, Gudait, Šarkauskienė 2003: 144). A terminus gyöki morfémája az alvás istenének, Hypnosznak (gr. Hypnos) a nevéhez kapcsolódik (bővebben lásd VLee; AŽ 1998 193; TGM).
A tankönyvben a panika22 80 terminust (gr. panikon – Pánhoz kapcsolódó + –ika) a pszichés traumákra adott különféle reakciók leírására használják. Az egyik ilyen reakció a pánik. A mai pszichiátriában ez a terminus zavartságot, erős félelmet, rémületet jelöl EPTŽ 2017 238. A terminus töve a Pán mitonimából (gr. Pan) ered: ő a görög mitológia erdők és mezők istene volt, akinek külseje rémületet, rettegést keltett az emberekben (bővebben lásd OED; VLee; TGM).
Előfordul néhány összetettebb szerkezetű, két különböző típusú affixummal képzett mitonimikus pszichiátriai terminus is. Ezek egyike az amnézia (a- – a „hiányt, távollétet” jelentő görög előtag + –mnesia – emlékezet, lásd Brunevičiūtė, Gudait, Šarkauskienė 2003: 146, 152, vö. Morkevičienė 2018: 80), amelyet a tankönyv többféleképpen magyaráz: „az emlékezet hiánya vagy gyengesége” 153, „[k]izárás az emlékezetből egy bizonyos meghatározott időszakra vonatkozó emlékeké, <...>. Amnéziának nevezik néha azt az általános emlékezetvesztést is” 154. Így az amnéziát prefixális és szuffixális köznévként is besorolhatjuk, mivel az a- előtagon kívül a terminus alaptövét a –ija képző bővíti (lásd LKG I 363). E származékos terminus alapja Mnémoszüné mitonimája (gör. Mnēmosynē), aki a görög mitológiában az emlékezet megszemélyesítője (TGM; VLee; Viki). Ugyanez a mitonima szolgál a hipermnézia, hipomnézia, paramnézia terminusok tőmorfémáinak alapjául is, itt azonban az előtag helyén az úgynevezett nemzetközi elemek állnak: hiper- „a normát meghaladó”, hipo- „a norma alatti”, para- „zavart”, bár egyes kutatók ezeket előtagnak tekintik (lásd Filipczak-Nowicka, Grech-Żmijewska 2010: 172–173).23
Ehhez a kis csoporthoz kapcsolódik az Erósz mitonimán alapuló autoerotizmas terminus – a auto- nemzetközi elem és az -izmas képző származéka. Kompozitív appellativizációval alkotott terminusok. A kompozitív appellativizációt úgy értelmezzük, mint egy tulajdonnév felhasználását egy újonnan
22 Apie terminą yra rašęs E. J. Kurcharžas 2017: 38.
23 A nemzetközi elemek litván szavak és terminusok képzésében való alkalmazásáról bővebben lásd Keinys 1979: 14–26; Kupčinskaitė 1997: 56–61; Inčiuraitė-Noreikienė 2015: 245–259; Rudaitienė 2001: 94–107; Simonait ytė-Rudaitienė 1998: 180–202; Aleksaitė 2021: 64–78 és másutt.
Terminologija | 2024 | 31
213
Page 11
az összetett terminus elemei. Az így alkotott terminusokból található a legtöbb a tankönyvben (lásd 2. ábra). Mindegyik jövevényszó – nemzetközi terminus, amelynek „idegen eredete egyértelműen érzékelhető” (Urbutis 2009: 293). Bár nem a litván nyelvben jöttek létre, szóképzési szempontból elemezhetők, és a szóképzés külön alrendszerét alkotják (Keinys 2005 [1983]: 131; lásd még Urbutis 2009: 293).
A szóban forgó összetételek mindkét eleme görög (többnyire) vagy latin eredetű. A klasszikus nyelvekből származó elemek „azért praktikusak, mert az ilyen elemek adott csoportjának jelentését a különböző nyelveken beszélő, bizonyos szakterületekhez tartozó tudósok is értik” (Rudaitienė 2001: 97).
A tankönyvben azok az összetett köznevek vannak túlsúlyban, amelyek második tagja a Manija mitonima (bővebben lásd a 4. o.). Ezt a mitonimát a tankönyv olyan terminusok megalkotására használja, amelyekkel rendszerint különféle beteges (patológiás, kényszeres) késztetéseket neveznek meg. E terminusok némelyikét ma pszichés betegségek elnevezéseként kezelik, például: kleptomanija, piromanija (APTŽ 2019 155, 227).
A dipsomanija terminussal (gr. dips – szomjúság + -mania – késztetés Brunevičiūtė, Gudaitytė, Šarkauskienė 2003: 151, 152) a tankönyv „beteges, csupán időszakosan visszatérő ivási késztetést” jelöl 96.
A tankönyvben a homicidomanija terminust (ófr. homicide < lat. homicidium – emberölés < homo – ember OED + -mania) „kényszeres ölési késztetésként” határozzák meg 179.
A Kleptomanija (gr. kleptes – tolvaj, csaló < kleptein – lopni, titokban cselekedni + -mania OED) terminust „[p]atológiás lopási késztetésként” nevezik meg 178.
A narkomanija 88 terminussal (gr. narko- < narkē – dermedtség, tudatzavar, alvás + -mania OED, EPTŽ 2017 197) jelölt fogalmat a tankönyv nem magyarázza. A mai pszichiátriában ez a pszichikai és fizikai függőség kialakulása miatt kábító, gyógyszeres és toxikus anyagok folyamatos fogyasztására irányuló késztetéssel járó betegségek összefoglaló elnevezése EPTŽ 2017 197.
Egy másik mánia – a „kényszeres gyújtogatási késztetés” 179 – neve a piromanija terminus (gr. pyr- – tűz + -mania Brunevičiūtė, Gudaitytė, Šarkauskienė 2003: 152–153).
A tankönyv az öngyilkosságra irányuló kényszeres késztetést suicidomanija 179 terminussal nevezi meg (lat. sui – önmaga + lat. caedere – megölni + -mania OED; TPTŽ 1996 81).
Külön tárgyalást érdemel a tankönyv összetett közneveinek egy párja, amelyeknek mindkét tagja mitonimához kapcsolódik. Ezek egyike az erotomanija terminus (gr. erōs (gen. erōtos) – szexuális szerelem + -mania OED; EPTŽ 2017 88).
214
Palmira Zemlevičiūtė
Mitoniminiai terminai pirmajame tarpkario Lietuvos psichiatrijos vadovėlyje
Page 12
Ezzel a kifejezéssel azokat a pszichózisokat nevezik meg, amelyekben a szexuális komplexusok dominálnak. A mai pszichiátriában a terminus „a nemi vágy kóros fokozódását jelöli, amely gyakran szexuális perverziókkal együtt jelentkezik” EPTŽ 2017 88. A terminus első tagja az Erósz mitonimához kapcsolódik (bővebben lásd az 5. oldalon), a második pedig a Mánia mitonimához (bővebben lásd a 4. oldalon).
Egy másik, két mitonimán alapuló kompozit appellatívum az eteromanija (gör. aetheromania < aithēr, aitheros – éter + mania – vágy, szenvedély EPTŽ 2017 89). A tankönyvben ezt a terminust az „éter („anódium”) használataként” határozzák meg 97. A szóban forgó terminus első tagja az Éter mitonimából ered (bővebben lásd az 5. oldalon), a második pedig a Mánia mitonimából (bővebben lásd a 4. oldalon).
A kompozit appellatívumok csoportjába tartozik még néhány elszigetelt, mitonimikus terminusként használt összetétel is, amelyek egyik tagja mitonimához kapcsolódik.
Az agorafobija24 (gör. agora – az ókori Görögországban a szabad polgárok gyülekezőhelye, a város főtere + gör. phobos – félelem VLEe) terminust a tankönyv a terek félelmeként nevezi meg 179. A terminus második tagjának alapja a Phobosz mitonima (bővebben lásd a 6. oldalon).
A tankönyvben az echolalija (gör. ēkhō – visszhang + lalia – beszélni OED) terminust az idegpályák ingerületvezetési zavaraként értelmezi, amikor a beteg a kérdésre adott válasz helyett megismétli a kérdés összes szavát vagy csak az utolsó szót 188. A terminus első tagja az Echo mitonimához kapcsolódik. A görög mitológiában Echo (gör. Ekhō) nimfa volt, akit Héra büntetésből véget nem érő fecsegése miatt visszhanggá változtatott (TGM). Ugyanehhez a mitonimához kapcsolódik az echopraksija terminus is: „a környezetben lévő emberek mozdulatainak mechanikus utánzása” 188 (gör. ēkhō – visszhang + gör. praxis – cselekvés OED).
A Hebefrenija25 terminust 219 a tankönyv csak Emil Wilhelm Georg Magnus Kraepelin (1856–1926) német pszichiáter bemutatott mentálisbetegség-osztályozásában használja. Az összetétel első tagja Hébének, az örök ifjúság görög mitológiai istennőjének nevéből ered. A feltételezések szerint a terminust 1871-ben Ewald Escker német pszichiáter alkotta a görög hēbē „ifjúság” + phrene „elme” elemekből, az elvont főnév –ia végződésének hozzáadásával (OED; VLEe).
A hipnolepsija terminust (gör. hypnos – alvás + gör. lepsis – megragadás, roham TPTŽ 1996 36) a tankönyv a különleges alvás egyik formájaként magyarázza
24 Apie terminą yra rašiusi T. Tritenko 2011: 17.
25 Apie terminą yra rašiusi T. Tritenko 2011: 16.
Terminologija | 2024 | 31
215
Page 13
formája: hirtelen fellépő alvásrohamok, amelyek olykor naponta több alkalommal is megismétlődnek 201. E terminus első tagja a Hypnosz mitonimához kapcsolódik (bővebben lásd a 6. oldalon).
A tárgyalt mitonimikus terminusok közül kitűnik a letargija terminus 201 (gör. lēthargia < lēthē – feledés + argia – tétlenség EPTŽ 2017 163). Első tagja kétféleképpen is értelmezhető, vagyis kapcsolódhat antroponimához és toponimához egyaránt. A görög mitológiában Léténék nevezték azt a folyót, amely az alvilági Hádész birodalmában folyt, valamint azt a síkságot is, amelyen az említett folyó keresztülhaladt. A folyó istennőjének – a feledés megszemélyesítőjének – ugyancsak ez volt a neve (TGM; EB).
A részleges appellativizációval képzett terminusok. Az ilyen típusú appellativizáció az összetett terminusokra jellemző (lásd az 1. ábrát). A mitonima rendszerint a terminus másodlagos (úgynevezett onimikus) tagja, míg a köznév az elsődleges (úgynevezett appellatív) tagja. V. Skujiņa a tulajdonnevet (esetünkben a mitonimát) denotatív komponensnek nevezi, mivel ez jelöli a terminussal megnevezett fogalom lényeges jegyeit (Skujiņa 2002: 100). Az első tag pontosítja a második tag jelentését. Az ilyen terminusok megőrzik onimikus motivációjukat, ellentétben egyes egyszerű terminusokkal, amelyek onimikus eredete idővel elhalványul (Tatarinov 2006: 235).
Az így képzett Edipo kompleksas26 terminust a tankönyv az incesztuózus vágy által kiváltott pszichés konfliktusként magyarázza: „[a]z apa és a serdülő lányok, valamint az anya és a fiúk között gyakran olyan kapcsolatok alakulnak ki, amelyeket egyértelműen különleges gyengéd érzelmek színeznek; ezek ugyan nem azonosak a szexuális érzésekkel, mégsem választhatók el szigorúan azoktól. Amikor a fiú megnősül, gyakran éles, bár leplezett, negatív érzelmek támadnak az anyában a meny iránt; amikor a lány férjhez megy, az apában a vej iránt. Az ilyen kapcsolatok valódi féltékenység jellegét öltik” 146. A terminus első tagja Oidipusz (gör. Oidipus), az apját megölő és anyját feleségül vevő ókori görög mitológiai alak neve (bővebben lásd VLEe; AŽ 1998 361). A terminus megalkotását S. Freudnak tulajdonítják27.
26 Apie terminą yra rašęs E. J. Kurcharžas 2017: 35.
27 Apja halála után S. Freud traumát élt át, amely lehetővé tette számára, hogy elmélyedjen saját pszichéjében. S. Freud nemcsak gyászt élt át, hanem neheztelést, sőt ellenséges érzéseket is táplált apja iránt. Haragjának eredetét saját pszichéjében kereste, saját felismeréseinek alátámasztását pedig irodalmi és mitológiai szövegekben. S. Freud haragjának forrását Szophoklész tragédiájaként értelmezte: Oidipas karalius. S. Freud szerint a történet egyetemessége minden fiúgyermek azon vágyában rejlik, hogy az anyjával aludjon, és eltávolítsa az e vágy megvalósítását akadályozó akadályt (azaz az apát). S. Freud ezt a vágyat később Edipo kompleksu néven nevezte el (EB).
216
Palmira Zemlevičiūtė
Mitoniminiai terminai pirmajame tarpukario Lietuvos psichiatrijos vadovėlyje
Page 14
KÖVETKEZTETÉSEK
A neves litván pszichiáter, J. Blažys első, a két világháború közötti Litvániában megjelent tankönyve, az Įvadas į psichiatriją, kevés mitonimikus terminust tartalmaz. Ezek mind klasszikus nyelvekből származó terminusok, amelyeket készen vettek át a görögből és a latinból, közvetítő nyelveken keresztül, fonetikailag és morfológiailag a litván nyelv grammatikai rendszeréhez igazítva. J. Blažys tankönyve megírásakor kollégái pszichiátriai tárgyú, nyomtatásban megjelent munkáira támaszkodott; ezeket a terminusokat állítólag az említett munkákból vette át. A pszichiátriai terminusok összetételében szereplő, görög és latin eredetű mitonimák archaikus univerzáléknak tekinthetők, amelyek valamennyi nyelvben egyértelműen érthetők. Ez teszi lehetővé, hogy az ezek alapján alkotott pszichiátriai terminusokat az egyik nyelv átvegye a másiktól; e terminusok a nemzetközi eponimikus pszichiátriai terminológia fontos részét alkotják.
Szerkezeti szempontból a tankönyvben főként morfológiai derivátumok találhatók, a szemantikai derivátumok ritkák. Megkülönböztethetők a teljes és a részleges appellativizációval létrehozott mitonimikus terminusok.
Háromféle teljes appellatívum uralkodik: a közvetlen, az affixális és az összetett. A legjellemzőbbek az összetett appellativizációval létrehozott mitonimikus pszichiátriai terminusok. Nagy számuk azzal magyarázható, hogy az összetételek tömörebben képesek megnevezni az összetettebb fogalmakat.
Az összetett appellatívumok egyik jellegzetes szerkezeti sajátossága, hogy mindkét alkotóelemük mitonimán alapul. Némelyikük, például a Manija, ismétlődő elemmé vált, amely számos pszichiátriai terminus összetételi képzésében részt vesz. Ha a mitonima összetételi tagként elfoglalt helyéről beszélünk, a mitonima állhat prepozícióban (első tagként) és posztpozícióban (második tagként) is. A mitonima gyakrabban az összetétel posztpozíciós tagja.
Az affixális appellatívumok közül a produktív -izmas képzővel alkotott szuffixális appellatívumok vannak túlsúlyban; a prefixálisak nem jellemzők. Összetettebb szerkezetű affixális appellatívumok is előfordulnak: prefixummal és szuffixummal, illetve nemzetközi elemmel és szuffixummal képzett származékok.
A mitonimák nagy részét az ember különféle pszichés zavarait jelölő pszichiátriai terminusok megalkotására használták fel; néhány mitonima kivételével, amelyek a külső testi hiányosságokat megnevező terminusok alapjául szolgálnak.
FŐ FORRÁS
[Blažys, Juozas]. Bevezetés a pszichiátriába / J. Blažys docens, Kauna: a Vytautas Magnus Egyetem Orvostudományi Karának kiadványa, 1935.
Terminologija | 2024 | 31
217
Page 15
SEGÉDFORRÁSOK
APTŽ 2019: Albinas Bagdonas, Remigijus Bliumas. Aiškinamasis psichologijos terminų žodynas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos centras.
AV 2020: Anatomijos vardynas: [elektroninė knyga] / Rimvydas Stropus, Neringa Paužienė, Dainius H. Pauža, Janina Tutkuvienė, Eglė M. Jakimavičienė, Palmira Zemlevičiūtė, Kaunas: Lietuvos sveikatos mokslų universiteto Leidybos namai.
Viki – Vikipédia. A szabad enciklopédia. Online hozzáférés: https://lt.wikipedia.org/wiki/.
Wiki – Wikipedia. The Free Encyclopedia. Online hozzáférés: https://en.wikipedia.org/wiki.
ŽA 2005: Žmogaus anatomija: vadovėlis aukštųjų mokyklų studentams / Rimvydas Stropus, Kazys Algimantas Tamašauskas, Neringa Paužienė, Kaunas: Vitae Litera.
LITERATŪRA
Aleksaitė, Agnė 2021: Lietuvių kalbos naujadarų neoklasikinės darybos polinkiai: Lietuvių kalbos naujažodžių duomenyno atvejis. – Lituanistika 67 1(123), 64–78.
Bendrovičius, Vytautas 1939: A. a. prof. Juozas Blažys kaip psichiatras. – Medicina 6, 417–426.
Bresch, David 2002: Beyond Wernicke’s: A Lexicon of Eponyms in Psychiatry. – The Journal of neuropsychiatry and clinical neurosciences 14:2, 155–160.
Brdar, Mario, Brdar-Szabó, Rita 2024: When medical eponyms become false friends, and how to deal with them. – English for Specific Purposes 73, 75–94.
Brunevičiūtė, Raimonda, Gudaitytė, Dalija, Šarkauskienė, Laima 2003: Lingua Latina in Terminologica Medica: vadovėlis, Kaunas: Kauno medicinos universiteto Spaudos ir leidybos centro leidykla.
Cappuzzo, Barbara 2008: Eponyms or Descriptive Equivalent Terms? The Question of Scientific Accuracy in Medical Discourse. – Esercizi. Miscellanea del Dipartimento di Scienze Filologiche e Linguistiche (a cura di L. Auteri) 2, 25–35.
Dirckx, John H. 2001: The synthetic genitive in medical eponyms: Is it doomed to extinction? – Panace@ 2(5), 15–24.
Duque-Parra, Jorge Eduardo, Llano-Idárraga, J. Oskar, Duque-Parra Carlos Alberto 2006: Reflections on Eponyms in Neuroscience Terminology. – The Anatomical Record (Part B: New Anat.) 289B, 219–224.
Ferguson, Robert P., Thomas, Deborah 2014: Medical eponyms. – Journal of Community Hospital Internal Medicine Perspectives 4, 1–4.
Filipczak-Nowicka Sabina, Grech-Żmijewska Zofia 2010: Lingua latina ad usum medicinae studentium, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla.
Gaivenis 2002: Lietuvių terminologija: teorijos ir tvarkybos metmenys, Vilnius: LKI leidykla.
Gaivenis, Kazimieras 2014 [1994]: – Tarptautinių terminologijos principų taikymas mūsų terminijai. – Kazimieras Gaivenis. Rinktiniai raštai, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 214–220.
Gaivenis, Kazimieras, Keinys, Stasys 1990: Kalbotyros terminų žodynas, Kaunas: Šviesa.
Giménez-Roldán, Santiago 2017: Spanish eponyms in clinical neurology. – Neurosciences and History 5(1), 1–19.
Guardiola i Pereirra, Elena, Josep Eladi Baños i Diez 2021: Catalan Physicians' Contributions to Medicine: A Historical View Through Eponyms, Barcelona.
218
Palmira Zemlevičiūtė
Mitoniminiai terminai pirmajame tarpukario Lietuvos psichiatrijos vadovėlyje
Page 16
Inčiūraite-Noreikiene, Lina 2015: Lietuvių kalbos dūriniai su neoklasikiniais dėmenimis. – Baltistica L(2), 245–259.
Yermolenko, Serhiy 2018: Categorizing Ukrainian Eponyms From A Socio-Cultural Perspective. – Мова і суспільство 9, 5–13.
Jakaitienė, Evalda 2009: Leksikologija, Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla.
Kakzanova, Evgeniya 2017: Lexikographische Fixierung der juristischen und anderen fachspezifischen eponymischen Termini. – Annikki Liimatainen, Arja Nurmi, Marja Kivilehto, Leena Salmi, Anu Viljannmaa, Melissa Wallace (Eds.). Legal Translation and Court Interpreting: Ethical Values, Quality, Competence Training, Berlin: Frank & Timme, 335–355.
Karenberg, Axel 2005: Amor, Äskulap & Co. Klassische Mythologie in der Sprache der modernen Medizin, Stuttgart, New York: Schattauer Verlag.
Karenberg, Axel 2012–2013: The world of gods and the body of man: mythological origins of modern anatomical terms. – Anatomy 6-7, 7–22.
Keinys, Stasys 1979: Tarptautiniai elementai lietuvių terminologijoje. – Kalbos kultūra 37, 14–26.
Keinys Stasys 2005 [1983]: Lietuviškų sudurtinių terminų daryba. – Stasys Keinys. Dabartinė lietuvių terminologija, Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla, 129–182.
Kitkauskienė, Laimutė 2011: Eponiminiai architektūros, meno ir statybos terminai lietuvių kalboje. – Santalka: Filologija, Edukologija 19(1), 48–58.
Kruchenkova, Tatyana, Agafonova, Olga 2020: Etymology of some eponymic medical terms. – The Youth of the 21st Century: Education, Science, Innovations. Proceedings of VII-th International Conference for Students, Postgraduates and Young Scientists Vitebsk, December 11th, 99–101.
Kucharz, Eugeniusz Józef 2017: Medical Eponyms of Mythological Origin. – Acta Neophilologica, XIX(2), 29–42.
Kupčinskaitė, Asta 1996: Nelietuviškų kalbos elementų (dėmenų) vartojimo polinkiai. – Kalbos kultūra 69, 56–61.
Kvašytė, Regina 2005: Mokomasis terminologijos žodynėlis, Šiauliai: VšĮ Šiaulių universiteto leidykla.
Lalić-Krstin, Gordana 2004: Eponyms in English. – Romanian Journal of English Studies 1, 64–69.
[Leičik, Vladimir 2011: Obsūždenije problem eponimiji v sovremenoj nauke. – Jazyk i pravo: aktualnyje problemy vzaimodejstvija. Materialy Meždunarodnoj naučno-praktičeskoj Internet-konferencii, Rostov-na-Donu: Rostovskoje knižnoje ozdatelstvo, 134–142] Лейчик, Владимир 2011: Обсуждение проблем эпонимии в современной науке. – Язык и право: актуальные проблемы взаимодействия. Материалы Международной научно-практической Интернет-конференции, Ростов-на-Дону: Ростовское книжное издательство, 134-142.
Lerner, Vladimir, Kapt san, Alexander, Witztum, Eliezer 2001: The Misidentification of Clerambault’s and Kandinsky-Clerambault’s Syndromes. – The Canadian Journal of Psychiatry 46(5), 441–443.
Levitt, Jesse 2014: The Adaptation of Names from Classical Mythology as Scientific Terminology. – Literary Onomastics Studies 9, 65–80.
Lysanets, Yuliia, Bieliaieva, Olena 2021: The use of eponyms in medical case reports: etymological, quantitative, and structural analysis. – Annals of “Dimitrie Cantemir” Christian University Linguistics, Literature And Methodology Of Teaching XX(2), 24–32.
LKG I 1965: Lietuvių kalbos gramatika, Vilnius: Mintis.
Lončar, Maja, Ostroški Anić, Ana 2013: Eponymous medical terms as a source of terminological variation. – Languages for Special Purposes in a Multilingual, Transcultural World. Proceedings of the 19th European Symposium on Languages for Special Purposes, 8–10 July 2013, Vienna, Austria, Vienna: University of Vienna, 36–44.
Majewska, Ewa 2016: Eponyme in der deutschsprachigen medizinischen Fachpresse. – Names and Their Environment. Proceedings of the 25th International Congress of Onomastic Sciences Glasgow, 25–29 August 2014, Volume 4. Edited by Carole Hough, Daria Izdebska. Glasgow: University of Glasgow, 94–105.
[Novinskaya, Natalja 2013: Terminy-eponymy v jazyke nauki. – Vestnik RUDN, serija Russkij i inostrannyje jazyki i metodika ich prepodovanija 4, 34–38] Новинская, Наталья 2013: Термины-эпонимы в языке науки. – Вестник РУДН, серия Русский и иностранные языки и методика их преподавания 4, 34–38.
Ráduly, Zsuzsanna 2016: Az Eponimák Fonológiai És Morfológiai Adaptációja A Magyar, A Lengyel És A Horvát Nyelvben. – Studia Slavica Savariensia 1–2, 362–369.
[Römeris, Mykolas]1939: V. D. Universiteto Rektoriaus prof. M. Römerio kalba laidojant a. a. prof. J. Blažy. – Medicina 6, 409–412.
Rudaitienė, Vida 2001: Žodžiai su nelietuviškos kilmės prepoziciniais elementais. – Lituanistika 2(46), 94–107.
Simonaitytė-Rudaitienė, Vida 1988: Lietuvių literatūrinės kalbos sudurtiniai daiktavardžiai su pirmaisiais tarptautiniais dėmenimis. – Lietuvių kalbotyros klausimai XXVII, 180–202.
Skujinia, Valentina 2002: Latviešu terminoloģijas izstrādes principi, Rīga: LVI.
Slabin, Uladzimir 2023: Should eponyms be kept? Emphatic yes. – Journal of Baltic Science Education 2, 188–191.
[Taneva, Svetlana 2022: Eponymizacija literaturnych i mifologičeských personážej v anglijskom, russkom i bolgarskom medicinskom domene. – Zdorovje čeloveka, teorija ir metodika fizičeskoj kultury i sporta 28(4), 205–212] Танева, Светлана 2022: Эпонимизация литературных и мифологических персонажей в английском, русском и болгарском медицинском домене. – Здоровье человека, теория и методика физической культуры и спорта 28(4), 205–212.
[Tatarinov, Viktor 2006: Obščěe terminoveděnije: enciklopedičeskij slovar, Moskva: Moskovskij Licej] Татаринов, Виктор 2006: Общее терминоведение: энциклопедический словарь, Москва: Московский Лицей.
[Tritenko, Tatjana 2011: Mifologičeskije obrazy v jazyje kliničeskoj psichologiji. Avtoreferat dissertaciji na soisk anije učionoj stepeni kandidata filologičeskich nauk, Moskva] Тритенко, Татьяна 2011: Мифологические образы в языке клинической психологии. Автореферат диссертации на соискание ученой степени кандидата филологических наук, Москва.
Turan, Dirk 2023: Mythologie und medizinische Terminologie. Ein interdisziplinärer Arbeitsbereich. – Translation and Interdisciplinarity. Diverse Contacts, Relationships and Effects. Faruk Yücel, Mehmet Tahir Öncü (eds.), Berlin, 15–37.
[Vasiljeva, Natalija, Tritenko, Tatjana 2023: Terminy-mifoep onymy: problemy ponimanija i interpretacii. – Lingvistika i metodika prepodovanija inostrannych jazykov 2(19), 17–28] Васильева, Наталия, Тритенко, Татьяна 2023: Термины-мифоэпонимы: проблемы понимания и интерпретации. – Лингвистика и методика преподавания иностранных языков 2(19), 17–28.
Zhdan, Viacheslav, Dvornyk, Valentyn, Avetikov, Davyd, Bieliaieva, Olena 2021: The use of eponyms in the language of medicine: pro et contra. – Annals of “Dimitrie Cantemir” Christian University Linguistics, Literature and Methodology Of Teaching XX(2), 24–32.
Xiaoli, Hu 2023: Historic Impact of Ancient Greco-Roman Mythology on Medical Terminology. – Journal of Social Science Humanities and Literature 6(5), 118–123.
MYTHONYMIC TERMS IN LITHUANIA’S FIRST PSICHIATRY TEXTBOOK FROM THE INTER-WAR ERA
Summary
The article structurally dissects the psychiatry terms originating from mythonyms (the names of mythological creatures) that appear in the 1935 Įvadas į psichiatriją (Introduction to Psychiatry) by Juozas Blažys, the famous Lithuanian psychiatrist – the first
220
Palmira Zemlevičiūtė
Mitoniminiai terminai pirmajame tarpukario Lietuvos psichiatrijos vadovėlyje
Page 18
psychiatry textbook to be published in Lithuania in the period between the two world wars, looking into the methods of appellativisation that were used to form said terms, as well as scrutinising the characteristics of their structure, the types of the underlying mythonyms and their connection with the scientific term that they were chosen to designate.
The terms in the textbook are words originating from the classical languages or readily borrowed from the Greek and the Latin languages or through intermediary languages, with appropriate morphological adaptations made for the grammar system of the Lithuanian language. The mythonyms of Greek and Latin origin that form part of psychiatry terms and are covered in the article are to be considered archaic universalities with unequivocal meaning across all languages. As a result, the psychiatry terms made with them travel from one language to the next, constituting an important part of the international eponymic terminology of psychiatry.
Structurally, the textbook is dominated by morphological derivatives, while semantic derivatives are scarce. Some mythonymic terms (such as morfinizmas (morphinism)) were found to have been composed through absolute appellativation, while others (such as Edipo kompleksas (Oedipus Complex) – through partial appellativisation.
The three predominant types of absolute appellatives are direct (such as manija (mania)), affixal (such as fobija (phobia), lunatizmas (sleepwalking)), and composite (such as dipsomanija (dipsomania), agorafobija (agoraphobia)) appellatives. The most typical mythonymic psychiatry terms are those made by way of composite appellativisation, and the most probable reason behind their prevalence might be the ability of composites to designate more complex terms more compactly.
One intrinsic quality of composite appellatives is that they have both components grounded on mythonyms. Some of them, such as manija, have become iterative elements in the composite formation of multiple psychiatry terms. As often as not, the mythonym is the post-positional component of the composite.
Among affixal appellatives, suffixal appellatives with the productive suffix -izmas (such as morfinizmas) prevail, while prefixal appellatives are uncommon. Some affixal appellatives have a more complex structure: these are derivatives made with a prefix and a suffix, an international element and a suffix.
Most of the psychiatry terms coined with mythonyms designate various mental disorders in human beings.
Gauta 2024-04-30
Palmira Zemlevičiūtė Lietuvių kalbos institutas P. Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius E. paštas [email protected]
