AURELIJA TAMULIONIENĖ

Litván Nyelvi Intézet

A KÖZÉPFOKÚ ÁLLAMI ÉRETTSÉGI VIZSGA LITVÁN NYELVI ÉS IRODALMI DOLGOZATAINAK KÖZPONTOZÁSA

KULCSSZAVAK: fogalmazás, központozás, írásjel, középfokú állami érettségi vizsga.

BEVEZETÉS

Az utóbbi időben sok vita folyik a litván nyelvi és irodalmi érettségi vizsgáról: az íráskészségtől és az irodalmi művek kiválasztásától kezdve az értékelésig és egyéb kérdésekig. Az íráskészséget leggyakrabban a helyesírási és központozási készségek megléteként értelmezik¹. A tanulók állami érettségi vizsgadolgozataiban legjellemzőbben előforduló helyesírási hibákról korábban már írtak (Tamulionienė 2015). Ez a cikk a tanulók íráskészségének kérdését egy másik szempontból folytatja: a tanulói szövegek központozási sajátosságait vizsgálja.

A cikk tárgyát a 2014-es évfolyam negyven, valamint a 2018-as évfolyam hatvan, 80–100 ponttal értékelt, Litvánia különböző régióiból származó litván nyelvi és irodalmi állami érettségi vizsgadolgozata képezi². A cikk a legjobb értékelést kapott tanulók dolgozatainak vizsgálatát választotta; ezzel annak feltárására törekszik, hogy milyen központozási sajátosságok jellemzik a legjobb eredményt elérő tanulókat. Ha az előforduló központozási esetek számukra problémásak, valószínű, hogy az alacsonyabb értékelést kapott tanulóknak is nehézséget okozhatnak. Egyébként a cikk szerzője a 2014-es állami érettségi vizsgadolgozatok jelentős részét már feldolgozta; ezekből látható, hogy olyan sok központozási hiba fordul elő, hogy részletes leírásuk egyetlen cikkben szinte lehetetlen. Ezért elsőként a tanulók egy csoportjának – a legjobb értékelést kapott tanulóknak – központozási sajátosságait határozta megvizsgálni.

A cikk célja, hogy a litván nyelvi és irodalmi állami érettségi vizsgadolgozatok nyelvi elemzésével meghatározza a tanulói szövegek legjellemzőbb központozási hibáit, megkísérelje feltárni azok okait és sajátosságait, valamint bemutassa a tanulói szövegekre jellemző központozási jegyeket.

¹ Ebben a cikkben a íráskészség szó ugyanebben az értelemben szerepel.

² A dolgozatokat a Nemzeti Vizsgaközpont bocsátotta rendelkezésre a Litván Nyelvi Intézet és a Nemzeti Vizsgaközpont közötti együttműködési megállapodás alapján.

BENDRINĖ KALBA 91 (2018)

www.bendrinekalba.lt

ISSN 2351-7204

AURELIJA TAMULIONIENĖ. Skyrybos ypatumai lietuvių kalbos ir literatūros valstybinio brandos egzamino darbuose | 2

A cél elérése érdekében a következő fő feladatokat tűztük ki: 1) a központozás elméleti aspektusainak vizsgálata; 2) negyven, 2014-ben, valamint hatvan, 2018-ban készült, 80–100 pontosra értékelt litván nyelv és irodalom állami érettségi vizsgadolgozat nyelvi elemzése; 3) az elvégzett elemzés eredményei alapján a tanulók legjellemzőbb központozási hibáinak meghatározása; 4) a legjellemzőbb központozási hibák típusai alapján e hibák okainak feltárására tett kísérlet; 5) a tanulók írásbeli munkáiban megfigyelhető központozási sajátosságok bemutatása.

A tanulmány leíró-analitikus módszert alkalmaz a tanulói munkák központozási sajátosságainak vizsgálatára, a központozási hibák tanulói munkákban való gyakoriságának megszámlálására és bemutatására pedig kvantitatív (számlálási) módszert használ.

A tanulmány első fejezete a kutatás aktualitását tekinti át; a második fejezet a jellemzőbb problematikus központozási eseteket vizsgálja, és a hibák összehasonlító statisztikai jellemzését adja. A tanulmány minden vizsgált esetet fogalmazásokból vett példákkal szemléltet. A szemléltető példák nyelvét nem javítottuk, azok autentikus formájukban maradtak fenn.

1. A KUTATÁS ELMÉLETI ELŐFELTEVÉSEI

A központozást úgy határozzák meg, mint „az alkalmazott szintaxis azon ágát, amelynek tárgyát a központozási jelek <...> írott nyelvben való használatára vonatkozó szabályok meghatározása alkotja” (Gaivenis, Keinys 1990: 186); „az írott nyelv központozási jeleinek történetileg kialakult rendszere, amelyet a szöveg és egységei (különösen a mondat) strukturális (grammatikai), jelentésbeli és intonációs (dallami) tagolásának jelölésére, az aktuális logikai és érzelmi-expresszív információ pontosítására, hangsúlyozására és élénkítésére használnak. Egyben a központozási jelek használati elveinek és szabályainak rendszere is” (Abaravičius 2002: 8).

A normatív litván központozás kezdetének Jonas Jablonskis Lietuvių kalbos sintaksė (1911) című műve tekinthető. A könyv szerint a központozási jelek „megkönnyítik az olvasást <...>, és jelzik, hol kell olvasás közben megállni, hol kell felemelni vagy leengedni a hangot” (Jablonskis 1957: 542). J. Jablonskis 1922-ben kiadott Lietuvių kalbos gramatika című művében már külön fejezet foglalkozik a központozással: „Elkülönítő jelek”; a központozásról pedig azt írja, hogy „olvasás közben néha meg kell állni, fel kell emelni vagy le kell engedni a hangot, valamit felkiáltó vagy kérdő módon kell kimondani <...> Ahhoz, hogy megmutassuk, miként kell olvasnunk az írott szöveget, külön jeleket – elválasztó-, azaz központozási jeleket – használunk” (Jablonskis 1922: 270). A központozási normák történetét részletesen ismerteti Vidas Valskys „Iš lietuvių kalbos skyrybos norminimo istorijos” (2014) című tanulmánya. A nyelvész véleménye szerint a központozási normák legrészletesebb leírásának a Lietuvių kalbos rašyba ir skyryba című kiadvány tekinthető (a továbbiakban: LKRS;

BENDRINĖ KALBA 91 (2018)

www.bendrinekalba.lt

ISSN 2351-7204

AURELIJA TAMULIONIENĖ. Skyrybos ypatumai lietuvių kalbos ir literatūros valstybinio brandos egzamino darbuose | 3

trys leidimai: 1976, 1989, 1992). Šiame leidinyje „apibendrinta ir susisteminta visa skyryba: pateiktos išsamios taisyklės ir gausūs jų iliustruojamieji pavyzdžiai <...> glaustai suformuluoti pagrindiniai skyrybos norminimo principai: sintaksinis <...> ir intonacinis“ (Valskys 2014: 156). LKRS rašoma, kad sakinio dalies intonacinis ir prasminis savarankiškumas priklauso nuo įvairių aplinkybių, todėl rašančiojo gali būti skirtingai suvokiamas (1992: 128).

2006-ban a Litván Nyelvi Állami Bizottság elfogadta a „A kötelező és választható központozási szabályokról” című határozatot. A határozatot nyelvészek egy csoportja dolgozta ki, Albinas Drukteinis vezetésével. A Litván Nyelvi Állami Bizottság 2006. szeptember 28-i, N-2 (103) és N-3 (104) számú határozataival jóváhagyta az új kötelező és választható központozási szabályokat.

A nyilvánosságban több olyan nyelvészeti cikk is megjelent, amely a központozási reform indokait, egyes megváltozott esetek értelmezését és hasonló kérdéseket ismertette (Drukteinis 2006; 2007a; 2007b; Kniūkšta 2007). A. Drukteinis nyelvész azt írja: „[A] központozás rendezésének ez a szakasza azt mutatja, hogy a litván központozás jelenleg válaszúthoz érkezett. A szabályoknak a szövegalkotó kommunikációs céljaihoz igazítása, a strukturális tagolás elvének egyidejű betartása, valamint a formai jegyek bevonása részben következetlenné teszi őket. Nyilvánvaló az a tendencia, hogy nagyobb döntési szabadságot hagyjanak az íróra. Ennek elméleti és gyakorlati magyarázata is van. Ha ez az átfogóbb és nagyobb átalakítások szakasza volna, egy ideig tolerálható lenne a tagolási jegyek ilyen változatossága, hosszabb távon azonban a szabályokat egyre inkább a szabad, vagyis a szöveg világosságára és kifejezőerejére irányuló központozás felé lehetne terelni, legalább ott, ahol a szerkezeti viszonyok nyilvánvalók, és megértésükhöz nincs szükség központozási jelek segítségére” (Drukteinis 2006: 205–206). A. Drukteinis megnevezte, miért kellett felülvizsgálni a központozási szabályokat: a szövegek szerzőinek szabályok szerinti központozási képessége a valóságban milyen szinten áll, maguknak a szabályoknak az esetleges bonyolultsága, valamint az, hogy a konkrét esetek központozásakor nem tudják alkalmazni őket, és más okok (Drukteinis 2007b: 1–2). A nyelvész szerint „[a] kötelező központozás szabályai világos, többnyire formai (grammatikai, strukturális) jegyeken alapulnak. Ezek csak bizonyos jelentésbeli viszonyok jelzői, de nem teszik lehetővé e jelentés szubjektív értelmezését. A választható központozás szabályait a szövegalkotó szándékára hivatkozva fogalmazzák meg – arra, hogy ki akar-e emelni valamit, vagy intonációval el akarja-e különíteni. Itt az író szabadságot kap annak eldöntésére, milyen árnyalatokat kíván központozási jelekkel kifejezni” (Drukteinis 2007b: 1).

A litván központozás három elven alapul: a szintaktikai, az intonációs és a jelentésbeli elven. A kötelező és választható központozási szabályok 2006-os elkülönítése látszólag azt szolgálta, hogy mind a tanulók, mind a szövegek más szerzői könnyebben alkalmazhassák ezeket a szabályokat. De vajon valóban így történt?

Alighogy szóba kerültek a központozás változásai, a nyilvánosságban máris olyan viták bontakoztak ki, hogy a reformnak meg kellene könnyítenie a tanulók dolgát (Augulytė 2005; Gliožerienė 2005; Norvilaitė 2005).

BENDRINĖ KALBA 91 (2018)

www.bendrinekalba.lt

ISSN 2351-7204

AURELIJA TAMULIONIENĖ. Skyrybos ypatumai lietuvių kalbos ir literatūros valstybinio brandos egzamino darbuose | 4

Abban az időben élénk és kiterjedt vita folyt. Később, a viták elcsendesedése után kétségek merültek fel azzal kapcsolatban, hogyan hatott a reform az oktatási folyamatra. A tanárokkal való találkozókon gyakran esik szó erről, és egyre hangosabban mondják, hogy a reform nem vált a tanulók javára – minél nagyobb a választás szabadsága, annál nagyobb a zűrzavar. A tanulók írásbeli munkáit összességükben vizsgálva olykor az a benyomás alakul ki, hogy sokszor nehezen értik meg az írásjelek szerepét. A fiatalok beszélt nyelvének intonációs tendenciái változnak (egyre inkább hajlamosak a mondat végén felemelni a hanglejtést stb.); ezek a hangsúlyok, ha a mondat szerkezetét nem értik teljesen, néha zavart okoznak. Az írásjelek használatáról való döntés szabadsága óriási felelősséggel is jár, amellyel nem mindenki tud megbirkózni. Más tanárok ezzel szemben örülnek az átalakításnak, és azt állítják, hogy nem a kötelező vagy választható központozási esetek a lényegesek, hanem az, hogy minden a szabályok átadásának képességétől, a mondatszerkezet és a szavak közötti kapcsolatok világos megtanításától függ. Az azonban szinte egyhangúlag elfogadott, hogy egyes központozási szabályok magyarázata nem elég világos, és hiányoznak a valós nyelvhasználatból vett példák, mivel a jelenlegi központozás nagyrészt az intonációs és jelentésbeli elvekre támaszkodik. Felmerül a kérdés, mennyire lehet ezekre az elvekre támaszkodni az oktatásban, hiszen „az intonációra, mint magasabb szintű szintaktikai elemre, csak akkor támaszkodhat az író, ha kellő ismeretekkel rendelkezik a mondat szerkezetéről” (Vasiliauskienė, Rimkutė 2007: 60).

2015 óta a Litván Nyelvi Intézetben a litván nyelv és irodalom állami érettségi vizsgáinak dolgozatait, valamint más végzős tanulók írásbeli munkáit vizsgálják. Megfigyelhető, hogy egyre több az indokolatlan központozás, ami arra utal, hogy az írásjelek jelentését nem mindenki érti teljesen, ezért nehézséget okoz a központozási szabályok által kínált lehetőségek kihasználása. Mindez arra ösztönzött, hogy foglalkozzunk ezzel a témával – megvizsgáljuk a tanulói szövegek központozását. Nem véletlenül választottuk a legjobb eredményt elért tanulók dolgozatait is: így azokat a legbonyolultabb központozási eseteket igyekszünk feltárni, amelyek még a legjobban író tanulók számára sem egyértelműek.

Figyelemre méltó, hogy a jelenleg felmerülő központozási problémák hasonlóak a korábbiakhoz. Pranas Skardžius már 1938-ban azt írta, hogy „sokan mindenféle rend nélkül, ahogy éppen eszükbe jut, vagy ahogy jobbnak látják, rakják ki az írásjeleket” (Skardžius 1938: 38); Petras Jonikas pedig azt mérlegelte, hogy a litván nyelvben melyik központozásra – a nyelvtani-logikaira, a szünetalapúra vagy az intonációsra – kellene támaszkodni (Jonikas 1939: 133).

Arra is figyelmet kell fordítani, hogy manapság rendkívül népszerű az elektronikus kommunikáció (közösségi hálózatok, rövid üzenetek, e-mailek). Az elektronikus kommunikációban kevesebb írásjelet használnak, mint az írott szövegekben. A nyelvész Asta Rykylienė kutatása kimutatta, hogy az elektronikus szövegek szerzői nemcsak arról döntenek, használnak-e írásjeleket vagy sem, hanem hajlamosak azokat a szükségesnél ritkábban vagy gyakrabban is használni (Rykylienė 2001: 78),

BENDRINĖ KALBA 91 (2018)

www.bendrinekalba.lt

ISSN 2351-7204

AURELIJA TAMULIONIENĖ. Skyrybos ypatumai lietuvių kalbos ir literatūros valstybinio brandos egzamino darbuose | 5

a rövid üzenetekben „más használati tendenciák és új szövegtagolási módok figyelhetők meg” (Nevinskaitė 2010: 290), „a központozás visszaszorítására irányuló tendencia érvényesül, egyes elektronikus levelekből és internetes beszélgetésekből pedig teljesen hiányzik” (Crystal 2006: 94). Az elektronikus kommunikáció terjedésével fontos az írott szöveg központozására vonatkozó készségek fejlesztése.

A tanulók központozási készségeit az állami érettségi vizsgadolgozatokban Vilija Salienė vizsgálta (2005: 101–103); a tanulók központozási készségeiről Kęstutis Bredelis is írt (2011: 20–26). Zita Alaunienė, miután több év esszéértékelési kritériumait elemezte, a „Valstybinės lietuvių kalbos būklė mokykloje – ką galima taisyti jau dabar?” című cikkében azt írja, hogy évről évre növelik a megengedett hibák számát, vagyis „az írásbeliségre vonatkozó követelményeket folyamatosan csökkentik” (Alaunienė 2018: 6). Legalábbis a központozás értékelését illetően az elmúlt öt évben nem figyelhető meg jelentősebb változás (lásd az 1. táblázatot). A Nemzeti Vizsgaközpont minden évben elemzi és nyilvánosan közzéteszi az állami érettségi vizsga statisztikai elemzését (elérhető az interneten: https://www.nec.lt/). A Nemzeti Vizsgaközpont adatai alapján az 1. táblázat a 2014–2018-as litván nyelv és irodalom állami érettségi vizsga központozási értékelésének eredményeit mutatja be.

1. TÁBLÁZAT. A litván nyelv és irodalom 2014–2018-as állami érettségi vizsgáinak központozási értékelési eredményei, százalékban (a szerző összeállítása a Nemzeti Vizsgaközpont adatai alapján)

2014. év

A központozásra 7 pont jut a nyelvhelyességre összesen adható 18 pontból

Pontok (hibák száma)

7 (0–2)

6 (3)

5 (4)

4 (5–6)

3 (7–8)

2 (9–10)

1 (11–14)

0 (15–...)

Pontok megoszlása (százalékban)

12,9

7,0

7,4

13,7

12,3

11,1

14,7

20,8

2015. év

A központozásra 7 pont jut a nyelvhelyességre összesen adható 18 pontból

Pontok (hibák száma)

7 (0–2)

6 (3)

5 (4)

4 (5–6)

3 (7–8)

2 (9–10)

1 (11–14)

0 (15–...)

Pontok megoszlása (százalékban)

12,2

7,2

7,3

13,2

13,0

11,6

16,0

19,6

BENDRINĖ KALBA 91 (2018)

www.bendrinekalba.lt

ISSN 2351-7204

AURELIJA TAMULIONIENĖ. Skyrybos ypatumai lietuvių kalbos ir literatūros valstybinio brandos egzamino darbuose | 6

2016 | A helyes nyelvhasználatra összesen adható 19 pontból 7 pont jár az írásjelezésért Pontok (hibák száma) | 7 (0–2) | 6 (3) | 5 (4) | 4 (5–6) | 3 (7–8) | 2 (9–10) | 1 (11–14) | 0 (15–...) Ponteloszlás (%) | 12,2 | 6,8 | 7,1 | 13,0 | 12,4 | 11,7 | 15,7 | 21,0 2017 | A helyes nyelvhasználatra összesen adható 19 pontból 7 pont jár az írásjelezésért Pontok (hibák száma) | 7 (0–2) | 6 (3) | 5 (4) | 4 (5–6) | 3 (7–8) | 2 (9–10) | 1 (11–14) | 0 (15–...) Ponteloszlás (%) | 11,1 | 6,4 | 6,9 | 12,9 | 13,0 | 11,3 | 16,6 | 21,7 2018 | A helyes nyelvhasználatra összesen adható 38 pontból 14 pont jár az írásjelezésért Pontok (hibák száma) | 14 (0–1) | 13 (2) | 12 (3) | 11 (4) | 10 (5) | 9 (6) | 8 (7) | 7 (8) | 6 (9) | 5 (10) | 4 (11) | 3 (12) | 2 (13) | 1 (14) | 0 (15–...) Ponteloszlás (%) | 5,8 | 5,7 | 5,9 | 6,6 | 6,5 | 6,4 | 6,7 | 6,4 | 6,0 | 5,4 | 5,2 | 4,7 | 3,9 | 3,5 | 21,1

Az 1. és 2. ábra összehasonlító adatokat mutat be. A 2018-as adatokat külön közöljük, mivel megváltozott az értékelési rendszer.

1. ÁBRA. A 2014–2017-es litván nyelv és irodalom állami érettségi vizsga írásjelezési értékelési eredményeinek összehasonlító elemzése,% (a szerző készítette a Nemzeti Vizsgaközpont adatai alapján)

A pontok mellett, zárójelben a lehetséges hibák száma szerepel.

BENDRINĖ KALBA 91 (2018)

www.bendrinekalba.lt

ISSN 2351-7204

AURELIJA TAMULIONIENĖ. Skyrybos ypatumai lietuvių kalbos ir literatūros valstybinio brandos egzamino darbuose | 7

2. ÁBRA. A 2018-as litván nyelv és irodalom állami érettségi vizsga írásjelezési értékelési eredményeinek elemzése,%

(a szerző készítette a Nemzeti Vizsgaközpont adatai alapján)

A pontok mellett, zárójelben a lehetséges hibák száma szerepel.

Amint az 1. táblázatban és az 1–2. ábrán közölt adatokból látható, az összehasonlított évek mindegyikében (2014–2018) a 0 pontot kapott tanulói dolgozatok alkotják a legnagyobb csoportot az írásjelezés szempontjából. Ez az arány minden évben 20–21% körül mozog. Vagyis az írásjelezés értékelésekor azok a tanulók vannak a legtöbben, akik a fogalmazásukban legalább 15 hibát vétenek.

Az ebben a cikkben vizsgált dolgozatok esetében az írásjelezésért kapott pontszámot és a dolgozatok számát (%-ban) a 2. táblázat mutatja be.

2. TÁBLÁZAT. A cikkben vizsgált, a litván nyelv és irodalom állami érettségi vizsgán a legjobb értékelést kapott dolgozatok eredményeinek (pontszám szerinti) és arányának (%) összesítése

(a szerző készítette a Nemzeti Vizsgaközpont adatai alapján)

2014 | Dolgozatok (%) | 2018 | Dolgozatok (%)

7 pont (0–2 hiba) | 45 | 14 pont (0–1 hiba) | 43,3

6 pont (3 hiba) | 32,5 | 13 pont (2 hiba) | 18,5

5 pont (4 hiba) | 17,5 | 12 pont (3 hiba) | 11,6

3 pont (7–8 hiba) | 5 | 11 pont (4 hiba) | 8,3

10 pont (5 hiba) | 13,3

7 pont (8 hiba) | 5

BENDRINĖ KALBA 91 (2018)

www.bendrinekalba.lt

ISSN 2351-7204

AURELIJA TAMULIONIENĖ. Skyrybos ypatumai lietuvių kalbos ir literatūros valstybinio brandos egzamino darbuose | 8

Amint látható, a cikkben vizsgált dolgozatok szerzőinek legnagyobb része (csaknem a fele) kapta meg a legtöbb pontot az írásjelezésért, vagyis nem vétett írásjelhibát, vagy csupán egy-két hibát követett el.

A Nemzeti Vizsgaközpont által közölt statisztika (további információ: www.nec.lt) igen hasznos; ebből kiderül, hogy az érettségi dolgozatokban előforduló írásjelhibák száma az elmúlt években nem változik. Ezekből a statisztikai elemzésekből nem láthatók a konkrét esetek, csak összesített adatok szerepelnek, példákat nem vizsgálnak, ezért e cikk célja a konkrét írásjelezési sajátosságok feltárása.

A kutatások rövid áttekintéséből és az általános statisztikai elemzésből látható, hogy az írásjelezés kérdései már sok éve aktuálisak, és az írásjelezési készségek fejlesztésére továbbra is figyelmet kell fordítani. Először fel kell tárni, milyen írásjelezési sajátosságok jellemzők jelenleg; ezután lehet majd ajánlásokat tenni arra vonatkozóan, hogyan tanítsunk és tanuljunk, illetve hogyan alkalmazzuk az egyes írásjelezési szabályokat.

2. A LEGJELLEMZŐBB PROBLÉMÁS ÍRÁSJELEZÉSI ESETEK

A cikknek ez a része a 2014-es és 2018-as állami érettségi dolgozatokban talált hibás mondatelválasztási eseteket vizsgálja. A cikkben elemzett mondatok írásjelezését kizárólag a vizsgált dolgozatokban előforduló szempontok szerint értékeltük; az írásjelezési eseteket a cikk az írásjelezési szabályokban meghatározott sorrendben mutatja be, a mondat szerkezetét (egyszerű és összetett mondatok) figyelembe véve. A problémás esetek bemutatási sorrendje nem függ azok gyakoriságától.

2.1. A mondatrészek felsorolásának írásjelezési problémái

Az érettségi dolgozatokban szereplő, azonos mondatrészek írásjelezésének vizsgálata azt mutatja, hogy sokféle hibatípus fordul elő bennük. Lehetséges, hogy a tanulók számára nem teljesen világos az azonos mondatrészek fogalma; úgy tűnik, leggyakrabban nem a mondat szerkezete, hanem csupán a hanglejtés alapján tesznek ki írásjelet. Az első (a) esetben az a hiba, hogy az azonos mondatrészeket nem elválasztják egymástól, hanem kiemelik, holott a kötőszó nélkül felsorolt azonos mondatrészeket vesszővel el kell választani, nem pedig kiemelni, például:

BENDRINĖ KALBA 91 (2018) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204

AURELIJA TAMULIONIENĖ. Skyrybos ypatumai lietuvių kalbos ir literatūros valstybinio brandos egzamino darbuose | 9

(a) Az őrök könnyedén elvehették egy gyermek, egy nő vagy egy férfi életét, ³ pusztán azért, hogy összegyűjtsék a szükséges számú holttestet.

Minden érzésnek és tárgynak vannak jó és rossz tulajdonságai is.

A legegyszerűbb felhők és a borús ég az élet mulandóságát tükrözhetik.

A nem ismétlődő mellérendelő kötőszókkal összekapcsolt mondatrészek közé nem teszünk vesszőt; az egynemű mondatrészek elválasztására vonatkozó szabályt a tanulók dolgozataiban leggyakrabban nem tartják be, például:

(b) Az ember nemcsak egy másik ember, hanem az egész társadalom, sőt akár önmaga számára is idegenné válhat.

Mykoliukas gondolkodik, és felismeri, hogy nem házasodhat meg pusztán azért, mert a bátyja családot alapított.

<...> akiknek sikerült ott valamivel tovább életben maradniuk, azokat gyötörni kezdték a hideg okozta betegségek és a skorbut.

<...> rendelkezik minden szükséges jellemvonással: bátor, éleslátó, és érzi az erejét, ezért nem szándékozik engedni másoknak.

Vincas Kudirka hazafiságát azzal igyekezett megmutatni a társadalomnak és az ifjúságnak, hogy azok egy becsületes polgár példáját kövessék.

A nemes ember – vagyis őszinte, hűséges és szerető.

Például, hogy milyen illata van egy gyümölcsnek, vagy a gyermekkorban az óvodában evett kásának.

Néhányszor előfordult hiba az azonos kötőszók ismétlésével összekapcsolt egynemű mondatrészek vesszőzésében, például:

(c) Eközben Severiutė férje meghal, ő pedig teljes szegénységben marad, most már sem szeretete, sem pénze nincs.

<...> ugyanaz az emlék minket bánthat is, és szomorúvá is tehet.

<...> ha pontosabban felidézzük az eseményeket, mindig lehetséges mindent vagy megtenni, vagy felidézni.

2.2. A magyarázó mondatrészek központozásának problémás esetei

A magyarázó mondatrészek fogalmát a jelenleg érvényes központozási szabályok a pontosítás fogalmával bővítették. A vizsgált tanulói szövegekben csak néhány pontatlan központozású magyarázó esetet találtunk. Ennek az is lehet az oka, hogy az azonos megnevezésű mondatrészek központozása választhatóvá vált, a több magyarázó mondatrész központozása pedig feltehetően a legjobban író tanulók számára is egyértelmű. Csak egyedi eset fordult elő, amikor a mondat végén az általánosító szó előtt álló több, azonos mondatrészt nem választottak el (a), a mondat közepén álló egyelemű magyarázatot pedig ki kellett volna emelni

³A 2.1. alfejezetben bemutatott példákban az azonos mondatrészek alá vannak húzva.

BENDRINĖ KALBA 91 (2018)

www.bendrinekalba.lt

ISSN 2351-7204

AURELIJA TAMULIONIENĖ. Skirybos ypatumai lietuvių kalbos ir literatūros valstybinio brandos egzamino darbuose | 10

mindkét oldalról azonos írásjelekkel (b), az azonos mondatrészek után, az általánosító szó előtt gondolatjelet kellett volna írni (a nem megfelelő írásjel használata miatt történt a hiba) (c), például:

(a) Hiszen a szerelem érzése érleli az egyént, megváltoztatja a fontos életbeli dolgokról alkotott felfogását, mint például az elkötelezettség, a törődés, a megértés és a másik ember iránti tisztelet: mindaz, ⁴ ami az életben a legfontosabb.

(b) Skirgaila, mint fejedelem rendelkezik minden szükséges jellemvonással.

(c) <...> a fehér kesztyű, amely alatt az anya ajándékozta gyűrű rejtőzik, a hazához fűződő kapcsolat: mindez az embertelenítés érzését kiváltó körülmény.

2.3. A hasonlító kifejezések központozásának problémás esetei

A hasonlító kifejezések elkülönítésekor mérlegelni kell, milyen funkciót töltenek be a mondatban. Ha magyarázó mondatrészként értelmezhetők, a választható központozási szabályok alkalmazandók. Ezekben az esetekben nincsenek jelentősebb központozási problémák; néhányszor előfordult, hogy a hasonlító kifejezést csak az egyik oldalán választották el, például:

Szerelme olyan, mint a lekaszált fű, ő pedig mint a tűz⁵ „felfalja” Tiliust.

Néha az élet elviselhetetlen teherként előre taszítja az embert.

2.4. A jelzők központozásának problémás esetei

A jelzők központozási hibáinak viszonylag nagy csoportja arra utal, hogy a tanulók számára nem mindig világos, hogyan kell a jelzőket elkülöníteni. Előfordulhat, hogy egyes esetekben ez azért történik, mert az értelmező jelző összetéveszthető a határozóval, amelynek központozása fakultatív.

A jelzett szó után álló értelmező jelzőt vesszőkkel kell elkülöníteni; előfordul, hogy a tanulók nem ismerik fel ezt a jelzőt a szövegben, és nem választják el központozási jellel (a), például:

(a) A „Radviliada” olyan mű, amelyet a panegirikus műfaj akkori követelményei szerint írtak⁶.

A Königsbergben kiadott mű a vallás alapjait bemutató könyv, amelynek célja, hogy a porosz parasztokat a hit igazságaira tanítsa.

A tanító az elhivatottságát figyelmen kívül hagyó embert egy meg nem gyújtott lámpáshoz <...> hasonlítja.

⁴A 2.2. alfejezet példáiban az értelmező mondatrészek vannak aláhúzva.

⁵A 2.3. alfejezet példáiban az összehasonlító mondatrészek vannak aláhúzva.

⁶A 2.4. alfejezet példáiban az értelmező jelzők vannak aláhúzva.

BENDRINĖ KALBA 91 (2018)

www.bendrinekalba.lt

ISSN 2351-7204

AURELIJA TAMULIONIENĖ. Skirybos ypatumai lietuvių kalbos ir literatūros valstybinio brandos egzamino darbuose | 11

<...> a nevetést keltő mű valójában kegyetlen valóság, amelyet az embereknek kellett átélniük 1943–1945-ben, amikor a fasiszta stutthofi koncentrációs táborban raboskodtak.

<...> a világ és az abban élő emberek meglehetősen gyorsan változnak <...>.

Minden ember, aki a földön él különbözik a többitől <...>.

A szerelmes ember meglepetésekkel kápráztatja el azt, akibe beleszeretett <...>.

Más esetekben a bővített jelzőnek csak az egyik részét különítik el – a végét (b) vagy a kezdetét (c); úgy tűnik, a tanulók nem mindig értik meg a mondatrészek szerkezetét, például:

(b) <...> számukra ez csupán egy test volt, amelyet számmal jelöltek, és a legfontosabb az volt, hogy minden megfeleljen a papíron szereplő jelentésnek.

<...> a helyükön álló, felfegyverzett őrök, akik a rendet őrizték, minden reménytől megfosztottak <...>.

(c) Antanas Škėma szürrealista műveiben beszél erről az erkölcsi hanyatlásról, amely az emberiséget az elidegenedéshez vezette.

Garšva, akit a történelmi körülmények egy távoli országba sodortak, kénytelen olyan tevékenységet folytatni, amely testi, de nem lelki jólétét biztosítja.

Egy másik, ezt bizonyító epizód a halottak eltemetése.

Az az ember, aki a világ fonákját nézi, soha nem válik nemessé <...>.

A főszereplő, aki elmerült saját belső világában, <...>él.

Néha megfeledkeznek arról, hogy a bővített jelzőket ki kell emelni, ha a névmás előtt állnak (d), például:

(d) A pap, a nemzet dalnoka, Maironis ihletésére, valamint a szemináriumba való belépésre ösztönző szülői hatás nyomán (a 20. század elején ezt presztízsnek tartották), ő a papi hivatást választja.

A J. Basanavičius által szerkesztett „Aušra” című újság ihletésére (nem véletlen, hogy J. Jablonskis azt mondta, az „Aušra” a fiatal nemzedék evangéliuma) hozzáfogott a „Varpas” című újság szerkesztéséhez <...>.

Csak egy olyan esetet találtak, amikor a bővített jelzőt a jelzett szó előtt különítették el (e), például:

(e) <...> viszályokat és háborúkat, politikai rágalmakat, valamint az emberek elméjét romboló, propagandát látunk.

2.5. A bővített határozók írásjeleinek problematikus esetei

A 2006-ban jóváhagyott választható írásjelezési szabályok 4. pontja így szól: „A bővített igenévi, féligenévi vagy határozói igeneves határozó, illetve két vagy több nem bővített határozó vesszővel különíthető el, ha hangsúlyozni kívánjuk jelentésbeli és intonációs önállóságukat.” Így tehát e határozók

BENDRINĖ KALBA 91 (2018)www.bendrinekalba.ltISSN 2351-7204

AURELIJA TAMULIONIENĖ. Skyrybos ypatumai lietuvių kalbos ir literatūros valstybinio brandos egzamino darbuose | 12

elkülönítése nem kötelező, és úgy tűnhet, hogy a szövegek írásjelezése nem okozhat különösebb nehézséget. A tanulók írásbeli munkáinak példái azonban azt mutatják, hogy problémák merülnek fel, mert hajlamosak a bővített határozót csak az egyik oldalán vesszővel elhatárolni. Leggyakrabban az igeneves, féligenévi és határozói igeneves bővített határozók írásjelezésekor hibáznak, ha azok kötőszó után állnak. A mondat intonációját tekintve a kötőszó után természetes módon nincs szükség szünetre; azt a bővített határozó után tartják, így hibáznak, mert elfelejtik, hogy a bővített határozót mindkét oldalán el kell különíteni, például:

<...> olyan sorokat mutat be, amelyek szerint miután visszafutott az otthon biztonságos menedékébe,⁷ három napig nem mer kimenni. Vasaris ezért titokban alkotni kezd, és miután megírta első, szabadságvágyáról szóló versét, elrejti azt egy latin szavakat tartalmazó füzetben. <...> gyakran fontosabb kapni, mint adni, de az emberiség materializálódó aspektusától függetlenül, talán sokan egyetértenének azzal, hogy a szerelemben legtöbbször semmilyen szabály nem érvényes <...> A „Tautiška giesmė” szerzője elpolonizálódott, ám miután elolvasta J. Basanavičius, a nemzet hősének szerkesztésében megjelenő „Aušra” című újságot, visszatért a litván identitáshoz. Mégsem hiába mondják, hogy nagy erő birtokában, felelősségteljesnek kell lenni. Sokak számára úgy tűnhet, hogy a társadalomban, az országban, a kontinensen vagy akár az egész bolygón végrehajtandó változásokhoz az emberek többsége szükséges <...>. A német hatóságok éppen így döntöttek úgy, hogy megbosszulják a litvánokon azt, hogy a litvániai mozgósítás meghirdetésekor, a fiatalok nem léptek be az SS-alakulatokba. Az alkotás volt számára az egyetlen módja annak, hogy értelmet adjon létezésének, és hazájától távol élve, ápolja annak kultúráját. <...> Mykoliukas vasárnaponként templomba jár, ahol a fűben elhelyezkedve, saját készítésű hegedűjén játszik.

A tanulók munkáiban előforduló további írásjelezési hibák közé tartozik, amikor a bővített határozó elején kiteszik a vesszőt, de megfeledkeznek az írásjelezés nyelvtani elvéről, ezért a határozó végét nem jelölik, például:

Az erkölcsileg erős, motivációval teli személyiség, saját erejében és a terjesztett eszmében bízva sikeresen megváltoztathatja az ember szemléletét és értékrendjét. E irodalmi irányzat írói, fantasztikus, földöntúli, gyakran az olvasót megrémítő képeket alkotva különféle helyzeteken keresztül próbálják közvetíteni az élet abszurditását, változékonyságát és értelmetlenségét. Így tehát akár egyetlen ember is, a szükséges jellemvonásokkal rendelkezve meghatározhatja egy egész nemzet sorsát.

A bemutatott példákból látható, hogy a tanulók leggyakrabban azért hibáznak a bővített határozók írásjelezésekor, mert az intonációs írásjelezési elvre támaszkodnak, és megfeledkeznek arról, hogy ha intonációsan nincs vesszőre

⁷ A 2.5. alfejezet szemléltető példáiban aláhúzták a bővített határozókat.

BENDRINĖ KALBA 91 (2018)

www.bendrinekalba.lt

ISSN 2351-7204

AURELIJA TAMULIONIENĖ. Skrybos ypatumai lietuvių kalbos ir literatūros valstybinio brandos egzamino darbuose | 13

ha a körülményre a mondat végén van szükség, akkor a mondat elején sem szabad megfeledkezni egy másik – grammatikai – tagolási elvről.

2.6. A közbevetések központozásának problémás esetei

A vizsgált példák azt mutatják, hogy nem is olyan egyszerű megállapítani, és nem mindig világos, melyik szó a mondatban a közbevetés. Ennek oka az lehet, hogy a modális szavak központozása választható (a központozás nélkül álló modális szavakat is el lehet különíteni, ha az író hasonlóságot lát bennük a közbevetésekkel). A. Drukteinis felhívja a figyelmet arra, hogy a tanuló számára „az lenne a leghasznosabb, ha elkülönítene mindent, aminek a közbevetésekre jellemző jelentése van, és nem mondatrészként működik. Ha nem akarja elkülöníteni a választhatóan elkülöníthető szavakat, fel kell ismernie ezeket, és nem szabad összetévesztenie őket a valódi közbevetésekkel” (Drukteinis 2007a: 10). Amint a vizsgált példák mutatják, a tanulók nem mindig különítik el a közbevetéseket a mondatban (a), például:

(a) Ennek ellenére8 minden egyén élete során valamilyen módon átéli a szerelem érzését.

Úgy látszik, hasonlóan élt Mykoliukas is.

Izaokas Mer zsidó származású író szerint az ember maga a világ, és minden kő alatt egy történet hever.

Szerinte az élet színház, minden ember pedig olyan, mint egy marionettbábu.

Ám idővel egy-egy fiatalember merészelt felfelé mászni, kétségkívül elsőként, aki megkezdte a mászást.

Mindenki szeretné, ha szeretnék, ahogyan valószínűleg mindenki érez szeretetet a hozzá közel állók iránt.

Például ha két ember szereti egymást, nekik ennyi is elég.

Véleményem szerint a szeretet adja a nemesség legerősebb forrását.

<...> véletlenül hallottuk meg, természetesen ez az információ a legmegbízhatatlanabb.

Ami kétségkívül fennmarad, és továbböröklődik a következő nemzedékekre.

Világos, hogy megtanítja a kislányát zongorázni, de másra már nem fordít időt.

Külön érdemes megemlíteni a közbevetések elkülönítésének még egy problémáját. A modális szavak közé sorolt szavak egy része partikula. Korábban, amikor nem kellett a modális szavakat elkülöníteni, nem okozott zavart, hogy mely partikulák működnek modális szóként, és melyek nem – egyiket sem különítették el. Most már csak az marad, hogy megjegyezzük az egyes, elkülöníthető partikulákat, és ne tévesszük össze őket azokkal, amelyek nem működnek modális szóként. A vizsgált példákból kitűnik, hogy előfordulnak ilyen hibák (b), például:

(b) Azonban, nem minden végződik ilyen szerencsésen.

Azonban, mások azzal érvelve mondanak ellent, hogy a kölcsönös szeretet nélküli kapcsolatok csak fájdalmat okoznak <...>.

⁸A 2.6. alfejezetben vizsgált példákban aláhúzottak a közbevetések (a) és a közbevetésekkel összetévesztett partikulaelemek (b).

BENDRINĖ KALBA 91 (2018)

www.bendrinekalba.lt

ISSN 2351-7204

AURELIJA TAMULIONIENĖ. Skrybos ypatumai lietuvių kalbos ir literatūros valstybinio brandos egzamino darbuose | 14

Ezért a falusi kultúra – a közeli, közösségi kapcsolat – emberei, amikor a városokba költöztek, elidegenedtek, eltávolodtak egymástól.

Hiszen a szeretet nemcsak két ember között létezhet.

Mindazonáltal Elena nem hagyja el a férjét, és ez nemes dolog.

Azonban egy nap embereket talált, akik a ligetben dolgoztak, és attól kezdve minden megváltozott.

2.7. A kihagyásos központozás problémás esetei

A mondatban a kihagyott mondatrész helyett gondolatjelet lehet írni, ha intonációs hangsúlyozás a cél, de az is lehetséges, hogy semmit sem írunk. A vessző ilyen helyen való használata hibának számít. A tanulók dolgozataiban talált összes hibás kihagyásos központozási eset pontatlan írásjelhasználat: olyan helyen szerepel írásjel, ahol gondolatjel is állhat, vagy egyáltalán nem kell írásjelet tenni, például:

<...> tisztelet, becsületesség. ⁹ez a nemesség támasza.

A szeretet erős érzés, amely előreviszi az embereket.

Az ember az érzelmek, az emlékek és a melegség forrása.

A család az emberhez legközelebb álló emberek közössége, akikért sok mindent meg lehet tenni.

Az ember pedig egyedülálló lény, aki képes hasznosítani ezeket az ismereteket.

Az érintés pedig egy olyan emlék, amely szintén meglehetősen pontos.

2.8. Az alárendelő összetett mondatok központozásának problémás esetei

Az alárendelő összetett mondatok mellékmondatainak kapcsolásáról folyamatosan esik szó. Úgy tűnhet, hogy a központozás nem is olyan bonyolult azok számára, akik jól ismerik a mondat szerkezetét. Csak jól meg kell jegyezni az alárendelő kötőszavakat, meg kell találni az állítmányi-grammatikai központokat, kérdést kell feltenni a mellékmondatnak, egyszerű elhagyásos módszerrel ellenőrizni kell, és meg kell találni nemcsak a mellékmondat kezdetét, hanem a végét is. A tanulói dolgozatokban a hibásan központozott alárendelő összetett mondatok mellékmondatai alkotják a központozási hibák legnagyobb csoportját. A tanulók leggyakrabban a mellékmondat kezdetét nem állapítják meg (a), ritkábban a végét (talán azért, mert a mondat gyakran mellékmondattal zárul) (b); előfordult néhány eset, amikor a mondat közepén álló mellékmondatot egyik oldalról sem különítették el (c); olykor pedig a több mellékmondatot tartalmazó alárendelő összetett mondatokban a tanulók már a második mellékmondatot sem különítik el (d), például:

⁹A 2.7. alfejezetben tárgyalt példákban az elhagyás helyét aláhúztuk.

BENDRINĖ KALBA 91 (2018)

www.bendrinekalba.lt

ISSN 2351-7204

AURELIJA TAMULIONIENĖ. Skyrybos ypatumai lietuvių kalbos ir literatūros valstybinio brandos egzamino darbuose | 15

(a) Minden megváltozik amikor Petras úgy dönt, hogy csatlakozik a felkeléshez, és a jobb életért harcol¹⁰.

Sok szerző, hogy hangsúlyozza e dolgok fontosságát, igyekezett ábrázolni, hogyan érez az ember az elidegenedett világban.

<...>gondolatai arról, hogy a vallás olyan, mint egy ruha, amelyet az ember növekedése során lecserél; ő Onától, Duonitėtől keresi a szeretetet és a békét.

Sajnos reményei szertefoszlottak, amikor a visszatérő kommunisták még intenzívebb megtorlásokat kezdtek végrehajtani.

Garšva mégis megtalálta a módját, hogyan álljon ellen az idegen környezetnek, és hogyan mondja el gondolatait.

Kafka könyvében azzal, hogy bogárrá változtatta az embert, azt akarta megmutatni, milyen könnyen veszítheti el az ember a lét értelmét a társadalomban.

Az uralkodó már nem tudja, mit válasszon; elmondható, hogy kezd hasonlítani Vincas Mykolaitis-Putinas „Altorių šešėly” című intellektuális-pszichológiai regényének főhősére, Liudas Vasarira.

<...> de a hegyi kísértetek megpróbálják elriasztani azokat, akik mernek felmászni.

<...>és még ugyanazon a napon este, megfeledkezve a háláról, Dalba befejezi azt, amit elkezdett.

<...>megpróbálok választ adni arra a kérdésre, hogy vajon a szerelem valóban nemessé teszi-e az ember mindennapjait.

<...>oda szeretnénk menni, ahová ők is elmentek.

<...>nincs semmiféle üresség, amely kétségbeesésbe taszítja vagy bánatra készteti az embert.

(b) Tehát az emlékezet, amely belül őrzi emlékeinket, rendkívül fontos.

Mindent élvezhet, ami az erdőben nő, és beszívhatja az általa árasztott illatot.

Az irodalomban szó esik a szerelemről, amely megváltoztatja az embert és mindennapi életét.

A foglyok menetei, a kegyetlen, kínzásra emlékeztető munkák, amelyekért alig egy falat kenyeret kapnak megmutatják, milyen jelentéktelen, semmit sem érő az emberi élet.

Amikor Doveika megérti, hogy Monika nem szereti őt, és a szerelem nem valódi, összetörtnek, öregnek és senkinek sem kellőnek érzi magát.

A novella sorai mutatják, hogy a kiscica halála mélyen megrázza a szereplőt.

(c) Vannak azonban pillanatok, amikor már semmi szépet nem látni a környezetünkben, és ilyenkor nagyon szomorúak vagyunk.

Nehéz elképzelni, hol tartana ma Litvánia, ha nem jelentek volna meg emberek.

Ez azt jelenti, hogy minden embernek meg kell értenie, miért él, és felelősséget kell éreznie az életében végzett dolgokért.

(d) Jellegzetes epizód az, amelyben A. Garšva azon töpreng, miért nem állhatnak Napóleon viaszfigurái a kirakatokban.

V. Mykolaitis-Putinas, valamint B. Sruoga, aki maga is megtapasztalta, mit jelent koncentrációs tábor foglyának lenni.

<...> életének négy szakaszát írják le, amelyekben látjuk, hogyan nőtt fel a hős, valamint a livóniai háború menetét és a hős halálát.

¹⁰A 2.8. alfejezet illusztrációs példáiban aláhúzták a tévesen vesszővel elválasztott mellékmondati tagmondatokat.

BENDRINĖ KALBA 91 (2018) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204

AURELIJA TAMULIONIENĖ. Skyrybos ypatumai lietuvių kalbos ir literatūros valstybinio brandos egzamino darbuose | 16

A fiatalokat arra ösztönzik, hogy siessenek, mert a legfontosabb feladatokat el kell végezni, amíg még van elég erő és kedv, később az anyagi jólét válik prioritássá.

Külön említést érdemel néhány elszigetelt, hibás eset a hasonlító mellékmondati tagmondatok elkülönítése kapcsán (e). Előfordulhat, hogy ezeket a tagmondatokat összetévesztik a hasonlító kifejezésekkel, amelyek központozása fakultatív; találtak egy esetet is, amikor azonos mondatrészi szerepű mellékmondati tagmondatokat nem ismétlődő kötőszó kapcsolt össze és (f), és vesszővel választották el őket, például:

(e) Az ilyen lelkes világmegváltó vágyak gyakran kissé utópisztikusnak tűnhetnek, az ember környezetére gyakorolt hatása azonban nagy lehet, ahogyan azt a legtöbben elképzelik.

Így az elidegenedés a litván irodalomban úgy mutatkozik meg, mintha nem lennének értékeink, elállatiasodtunk volna, és értéktelenek lennénk.

(f) Az uralkodó hatalom eldöntheti, kinek rendeltetett, hogy éljen és élvezze a „magas pillanatok” szépségét, és kinek kell majd szenvednie és harcolnia.

2.9. A problémás idézetközpontozási esetek

A vizsgált példák tanúsága szerint a tanulók jól elsajátították az idézett szöveg elkülönítésének módját. A tanulói dolgozatok többségében művekből vett részletek szerepelnek, és ezeket helyesen különítik el; két elszigetelt eset kivételével, amikor elfelejtették kitenni a kettőspontot a bevezető szavak után, például:

A verssor ismétlődik, a szerző ezt írja: „Emelkedjetek, emelkedjetek, emelkedjetek, emelkedjetek...”¹¹.

Bár Dávid megérti, hogy Góliát fölényben van (a műben így hangzik el: „A kezem csak pásztorbot”), mégis erkölcsi szilárdságról tesz tanúbizonyságot, amikor egyenlőtlen küzdelembe bocsátkozik.

2.10. Az alárendelő mellérendelő összetett mondatok problematikus központozási esetei

A mellérendelő összetett mondatok központozását vizsgálva látható, hogy ez világosabb a tanulók számára – a mellérendelő összetett mondatok tagmondatait többnyire az o, bet, tačiau kötőszavak kapcsolják össze; a tanulók jól megjegyzik ezeket a kötőszavakat, ezért az általuk összekapcsolt mondatrészeket is könnyű elkülöníteni. Csak néhány esetet találtunk, amikor elmaradtak az írásjelek a ritkább, a mellérendelő összetett mondat tagmondatait összekapcsoló tik, tad, dėl to kötőszavak előtt, például:

¹¹A 2.9. alfejezetben szereplő példákban az idézetek alá vannak húzva.

BENDRINĖ KALBA 91 (2018)

www.bendrinekalba.lt

ISSN 2351-7204

AURELIJA TAMULIONIENĖ. Skyrybos ypatumai lietuvių kalbos ir literatūros valstybinio brandos egzamino darbuose | 17

Kétségtelen, hogy ez az elv napjainkban is fennmaradt csakhogy most demokratikusabb, és minden polgár kifejtheti a véleményét¹² <...>.

A „Tautiška giesmė” című vers himnusz lett és abban a lírai én az anyagiasság fölé emeli.

Kapcsolatuk nem vált többé puszta lelki közösségnél ezért Mykoliukas tudta, hogy soha többé nem felejti el őt.

2.11. Felesleges írásjelek

A tanulói fogalmazások központozási eseteit elemezve olyanokat találtunk, amelyek írásjelhasználatának indoklását nehéz megadni: az egyik esetben azt lehet feltételezni, hogy a tanulók összetévesztik a közbevetések központozásával, másutt magyarázó értelmezés sejthető; a legtöbb indokolatlan írásjelhasználat akkor fordul elő, amikor vessző kerül az alany és az állítmány közé, a többi eset pedig feltehetően véletlenszerű, például:

Nem szomorú-e, hogy a szereplő senkinek sem szükségtelenné, csupán azért,¹³ mert megöregedett?

Néha, amikor az élet elviselhetetlen teherré válik, a szerelem, az egyetlen, lendíti tovább az embert.

Mert leginkább arra emlékszünk, a jó érzésekre, az együtt töltött időre <...>.

<...> Tilius, feltétel nélkül vágyakozott a fiatal, szőke, szélfútta Agnére.

Ez a vonás tisztességes, becsületes, nemes embert idéz fel.

Az embernek többféle emlékezete van <...>.

A család iránti szeretet érzése soha nem alszik ki.

Mykolui számára végtelenül nehéz volt, de a szerelem kedvéért teljes erőbedobással játszott az esküvőn.

<...> mert gyakran az új tárgyakat, meg akarjuk érinteni, meg akarjuk fogni <...>.

2.15. Összefoglalás

A tanulói munkák vizsgálatakor megfigyeltük, hogy a legtöbb problémát az alárendelt összetett mondatok mellékmondati tagmondatainak írásjelezése okozza (a munkákban talált összes hibás eset 28%-a). Bár az alárendelt összetett mondatok írásjelezése alapvetően nem változott (az iskolában nem tárgyalják a bonyolultabb vagy ritkább írásjelezési eseteket), mégis ez jelenti mindmáig a legnagyobb nehézséget a tanulók számára. Ez arra utal, hogy a tanulók számára nem teljesen világos, hogyan ismerjék fel a mellékmondati tagmondatokat; úgy tűnik, a mondat szerkezetének megértése is nehézséget okoz. Bár a tankönyvek és az írásjelezési szabályokat tanító egyéb módszertani segédanyagok bővelkednek az olyan ajánlásokban, amelyek a mellékmondati tagmondatok írásjelezésekor segítenek elkerülni a hibákat, ez mégsem segít.

¹² A 2.10. alfejezet szemléltető példáiban aláhúzással jelölték azt a mellérendelő mondat tagmondatát, amely előtt írásjelnek kellett volna állnia.

¹³ A 2.11. alfejezet példáiban az indokolatlan írásjelezési esetek vannak aláhúzva.

BENDRINĖ KALBA 91 (2018)

www.bendrinekalba.lt

ISSN 2351-7204

AURELIJA TAMULIONIENĖ. Skyrybos ypatumai lietuvių kalbos ir literatūros valstybinio brandos egzamino darbuose | 18

Nyilvánvaló, hogy erősíteni kell a tanulók mondatszerkezeti és szókapcsolati ismereteit; akkor a szabályok és az egyéb módszertani tanácsok is hatékonyabbak lehetnek.

A tanulóknak a jelzők írásjelezése is nehézséget okoz (a munkákban talált összes hibás eset 18%-a).

A tanulók leggyakrabban akkor hibáznak, amikor a jelzett szó után álló bővített jelzőket kell írásjellel elkülöníteniük: többnyire nem veszik észre és nem jelölik őket, vagy csak az egyik oldalon határolják el. Ez az eset is ismét azt bizonyítja, hogy nem értik meg a mondat szerkezetét és a mondatrészek közötti kapcsolatokat. Egyes esetekben ez azzal magyarázható, hogy a tanulók összetéveszthetik a bővített jelzőket a bővített határozókkal, amelyek írásjelezése választható.

A tanulók az értelmező közbevetések írásjelezésében is sok hibát vétenek (a munkákban talált összes hibás eset 17%-a). Egyszerűnek tűnhet ezek elkülönítése: mind az értelmező közbevetések, mind a modalitást kifejező szavak listája szinte teljes, ezért elegendő lenne egyszerűen megjegyezni. Zavarhoz vezethetnek az írásjelezési szabályok változásai is – korábban a modalitást kifejező szavakat nem különítették el írásjellel, most igen. A partikulákat a beje kivételével szintén nem különítették el; az átdolgozott szabályokban kibővült az írásjellel elkülöníthető partikulák köre, ezért gyakori hiba a partikulák elkülönítése, amikor a tanulók azt feltételezik, hogy modalitást fejeznek ki.

Gyakoriak a mondatrészek halmozásának írásjelezésével kapcsolatos hibák is (a munkákban talált összes hibás eset 14%-a). A tanulók hajlamosak a halmozott mondatrészeket írásjellel közrefogni (ahelyett, hogy egymástól választanák el őket); a példákból látható, hogy nem világos számukra, hogyan kell írásjellel elválasztani az ismétlődő vagy nem ismétlődő kötőszókkal kapcsolt halmozott mondatrészeket; elképzelhető, hogy ilyenkor kizárólag az intonáció elvére támaszkodnak.

A bővített határozók választható írásjelezése továbbra is zavarba ejti a tanulókat (a munkákban talált összes hibás eset 11%-a). E határozókat akár egyáltalán nem is kellene írásjellel elkülöníteni, de intonációs okokból úgy tűnik, néha mégis szükségét érzik ennek, és megfeledkeznek arról, hogy ilyenkor mindkét oldalon írásjellel kell elkülöníteni őket.

Az egyéb problémás írásjelezési esetek száma csekély, mindössze egy-két alkalommal fordultak elő. Valamivel nagyobb csoportot alkotnak azok a mondatok (a munkákban talált összes hibás eset 9%-a), amelyek írásjelezésének indokát csak találgatni lehet. A kihagyásos esetek írásjelezésekor (a munkákban talált összes hibás eset 6%-a) nem mindig segít a választási lehetőség, hogy alkalmazzanak-e írásjelet vagy sem: ilyenkor egyetlen írásjel, a gondolatjel használható, vagy egyáltalán nem kell írásjelet tenni; ezt azonban néha elfelejtik, és az intonációs szünetet nem gondolatjellel, hanem vesszővel jelölik. Mindössze néhány hibás eset fordult elő a mellérendelő mondat tagmondatainak (a munkákban talált összes hibás eset 3%-a), az értelmező mondatrészeknek (a munkákban talált összes hibás eset 3%-a) és a hasonlító szerkezeteknek (a munkákban talált összes hibás eset 3%-a) az írásjelezésekor. A 3. ábra a tanulói fogalmazásokban előforduló jellegzetes írásjelezési hibák százalékos megoszlását mutatja.

BENDRINĖ KALBA 91 (2018)

www.bendrinekalba.lt

ISSN 2351–7204

AURELIJA TAMULIONIENĖ. Skyrybos ypatumai lietuvių kalbos ir literatūros valstybinio brandos egzamino darbuose | 19

3. ÁBRA. A tanulói fogalmazásokra jellemző központozási hibák (százalékban)

A jelen tanulmányban csak a legjobb értékelést kapott tanulói fogalmazásokban talált legjellemzőbb központozási hibákat tárgyaltuk. A kutatás folytatódik. Több fogalmazás elemzése (a gyengébb értékelést kapottaké is), további szükséges vizsgálatok elvégzése és a tanárokkal folytatott konzultáció után remélhetőleg átfogó kutatási eredményeket lehet majd bemutatni. A jövőben a tanárok központozási hibákra adott értékeléseit is szeretnénk megvizsgálni: vagyis azt, milyen problémák és bizonytalanságok merülnek fel a tanulói munkák értékelésekor, mely esetekben térnek el az értékeléseik stb. Így még világosabban feltárulnának a központozási hibák okai, és konkrét ajánlásokat lehetne megfogalmazni arra, hogyan kerülhetők el ezek a hibák.

KÖVETKEZTETÉSEK

1. A litván központozás három elven alapul: a jelentésbeli, az intonációs és a grammatikai elven. Jelenleg a jelentésbeli elv dominál, a grammatikai elvvel összekapcsolódva. A nagyobb szabadság nagyobb felelősséggel jár, különösen az oktatási folyamatban. A szabályok alkalmazásával csak a mondat belső szerkezetének és a mondatbeli szókapcsolatoknak az alapos megértésével, valamint az intonáció pontos érzékelésével lehet számos hibát elkerülni.

2. A litván nyelvi és irodalmi állami érettségi vizsga 80–100 ponttal értékelt száz dolgozatában előforduló központozási hibák elemzése azt mutatta, hogy a legtöbb hiba a mellékmondati tagmondatok központozásában fordul elő. Az alárendelt összetett mondatok tagmondatainak elhatárolásakor leggyakrabban a grammatikai elvre kell támaszkodni.

BENDRINĖ KALBA 91 (2018)

www.bendrinekalba.lt

ISSN 2351-7204

AURELIJA TAMULIONIENĖ. Skyrybos ypatumai lietuvių kalbos ir literatūros valstybinio brandos egzamino darbuose | 20

a központozás elvei közül (természetesen más módszertani ajánlások is segíthetnek, például az alárendelő kötőszók megtanulása stb.). A hibák nagy száma arra utal, hogy erősíteni kell a mondatszerkezet és a szókapcsolatok oktatását.

3. A központozási hibák másik nagy csoportját a jelzett szó után álló bővített jelzők nem megfelelő központozása alkotja. Szerkezetük alapján a bővített jelzők hasonlíthatnak a bővített határozókra, amelyek központozása választható. Ha nem értik megfelelően a kettő közötti különbséget és a mondat szerkezetét, problémák merülnek fel a jelzők központozásában (a vizsgált esetben azok teljes elhagyásában). Másfelől a bővített határozók központozásával kapcsolatban is látható, hogy a központozás teljes elhagyásának lehetősége nem mindig segít. A mondat intonációja szerint a beszélő hol a határozó kezdetét, hol a végét kívánja kiemelni, ezért gyakran csak az egyik oldalán tesznek központozó jelet.

4. Az átdolgozott központozási szabályokban megváltozott a modális szavak központozása, és bővült a központozható partikulumok listája. A tanulói írásbeli munkákból vett példák azt mutatják, hogy ez némileg megzavarja a tanulókat: ha nem jegyzik meg a közbevetéseket és a modális szavakat, valamint a központozható partikulumok listáját, összetévesztik ezeket a partikulumokat másokkal, és modális szóként különítik el őket.

5. A mellérendelő viszony határai nem mindig határozhatók meg könnyen (a szabályok átdolgozása után nincs éles határ a magyarázó és a mellérendelő viszony között); a tanulói szövegek elemzése azt mutatta, hogy a leggyakoribb hibák az egyszerű és egyértelmű felsorolásszerű mellérendelések központozásában fordulnak elő. Megfigyelhető a tendencia, hogy az ilyen azonos mondatrészeket nem elválasztják, hanem közbevetésként különítik el. Lehetséges, hogy ezt a magyarázó mondatrészek központozásával való összetévesztés okozza (ezeket a mondatban mindkét oldalról közbevetésként lehet elkülöníteni).

6. A vizsgált központozási hibák további esetei csak elszórtan mutatnak sajátos központozási jelenségeket: olykor indokolatlan központozó jeleket használnak, bizonytalanság mutatkozik az elhagyásos központozásban (leggyakrabban gondolatjel vagy a központozás elhagyásának lehetősége helyett vesszőt írnak), néhányszor pontatlanul központozzák az idézett szöveget, továbbá központozó jelek nélkül hagyják azokat az összetett mondati tagmondatokat, amelyeket ritkábban használt ellentétes vagy következtető kapcsolatos kötőszók kapcsolnak össze (tik, tad, dėl to).

7. A litván nyelvi és irodalmi állami érettségi vizsga dolgozatainak összesített statisztikai elemzése azt mutatja, hogy a tanulók központozási hibáinak gyakorisága az elmúlt öt évben alig változott: a tanulók legnagyobb része (mintegy 21%-a) 15 vagy több központozási hibát vét a fogalmazásában, így központozásból 0 pontot kap; központozásból átlagosan a tanulók mintegy 11–12%-a kapja a legtöbb pontot. Ez az arány öt éve szintén alig változik.

8. Az összesített statisztikai adatok és az egyes központozási hibák elemzése azt mutatja, hogy sok tanulónak nehézséget okoz a központozás. Ezek a nehézségek feltehetőleg különféle okokból erednek: a szabályok miatt.

BENDRINĖ KALBA 91 (2018) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204

AURELIJA TAMULIONIENĖ. Skyrybos ypatumai lietuvių kalbos ir literatūros valstybinio brandos egzamino darbuose | 21

a meg nem értés, a központozás tanításával, a választható és kötelező központozási esetek összemosódásával, a mondat szerkezetének és az egyes szavak közötti kapcsolatoknak a meg nem értésével stb.

9. Ahhoz, hogy meg lehessen állapítani a központozási hibák konkrétabb okait és az elkerülésük módjait, fontos a továbbiakban is vizsgálni más tanulók munkáit, külön elemezni a tanárok központozási értékelésének legnehezebb eseteit, amelyek magukban a tanárokban is kétségeket ébresztenek.

LITERATŪRA

Abaravičius J. 2002: Skyrybos stilistika, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.

Alaunienė Z. 2006: Valstybinės kalbos būklė mokykloje – ką galima taisyti jau dabar? – Gimtoji kalba 5, 6–14.

Augulytė M. 2005: Lietuvių kalba – reformos taikiklyje. – Lietuvos rytas.

Bredelis K. 2011: 9–12 klasės mokinių lietuvių kalbos skyrybos įgūdžių analizė: įterptinių konstrukcijų sintaksė. – Žmogus ir žodis 1, 20–26.

Crystal D. 2006: Language and the internet, Cambridge: Cambridge University Press.

Drukteinis A. 2006: Skyryba: naujovės ir keblumai. – Kalbos kultūra 79, 197–208.

Drukteinis A. 2007a: Pertvarkytų skyrybos taisyklių taikymas: metodinės rekomendacijos.

Prieiga internete:

https://www.smm.lt/uploads/documents/Archyvas/technologijos/Skyrybos_t_taikymas.pdf.

Drukteinis A. 2007b: Skyrybos pertvarka ir probleminiai jos klausimai. – Lietuvių kalba 1.

Prieiga internete: http://www.lietuviukalba.lt/index.php/lietuviu-kalba/article/view/3/124.

Gaivenis K., Keinys S. 1990: Kalbotyros terminų žodynas, Kaunas: Šviesa.

Gliožerienė A. 2005: Kad kablelis nesugadintų mokinio gyvenimo. – Klaipėda.

Jablonskis J. 1922: Lietuvių kalbos gramatika, Kaunas: Švyturys.

Jablonskis J. 1957: Rinktiniai raštai 1, Vilnius: Valstybinė politinės mokslinės literatūros leidykla.

Jonikas P. 1939: Dėl skyrybos pagrindų. – Gimtoji kalba 9, 131–134.

Kniūkšta P. 2007: Naujosios skyrybos taisyklės: ką jos duoda ir ką patiems reikia suvokti, Kaunas: Šviesa.

LKRS 1992 (1976, 1989) – Lietuvių kalbos rašyba ir skyryba, Vilnius: Mokslas.

Nevinskaitė L. 2010. Trumpųjų žinučių rašybos bruožai. – Kalbos kultūra 83, 275–296.

BENDRINĖ KALBA 91 (2018)

www.bendrinekalba.lt

ISSN 2351-7204

AURELIJA TAMULIONIENĖ. Skyrybos ypatumai lietuvių kalbos ir literatūros valstybinio brandos egzamino darbuose | 22

Norvilaitė G. 2005. Skyrybos reforma palengvins mokinių dalią. – Vakarų ekspresas. Prieiga internete: http://www.ve.lt/naujienos/lietuva/lietuvos-naujienos/skyrybos-reforma-palengvins-moksleiviu-dalia-394560/.

Ryklienė A. 2001: Elektroninis diskursas: kalbos ypatybės ir stilius. Daktaro disertacija, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, Vytauto Didžiojo universitetas.

Salienė V. 2005: Dvyliktos klasės mokinių lietuvių kalbos žinių ir gebėjimų analizė. – Pedagogika 76, 100–106.

Skardžius P. 1938: Skyrybos reikalu. – Gimtoji kalba III sąs., 38–39.

Tam ulionienė A. 2015: Būdingiausios rašybos klaidos mokinių rašiniuose ir tinklaraščiuose. – Bendrinė kalba 87, 1–24. Prieiga internete: http://www.bendrinekalba.lt/Straipsniai/88/Tamulioniene_BK_88_straipsnis.pdf.

Valskys V. 2014: Iš lietuvių kalbos skyrybos norminimo istorijos. – Martynui Mažvydui atminti: raštijos raida ir XXI amžiaus iššūkiai. Mokslinių straipsnių rinkinys, Vilnius: Lietuvos edukologijos universiteto leidykla, 154–161.

Vasiliauskienė V., Rimkutė E. 2007: Probleminiai lietuvių kalbos rašybos ir skyrybos aspektai, Kaunas: Pasaulio lietuvių kultūros, mokslo ir švietimo centras.

VBE rezultatai – Lietuvių kalbos ir literatūros valstybinio brandos egzamino rezultatai. Statistinė analizė, Vilnius: Nacionalinis egzaminų centras. Prieiga internete: www.nec.lt.

VLKK nutarimas Nr. N–2 – Valstybinės lietuvių kalbos komisijos 2006 m. rugsėjo 28 d. nutarimas Nr. N–2 (103) „Dėl Privalomosios skyrybos taisyklių“ (Žin., 2006, Nr. 107–4084). Prieiga internete: http://www.vlkk.lt/vlkk-nutarimai/nutarimai/nutarimas-del-privalomosios-skyrybos-taisykliu.

VLKK nutarimas Nr. N–3 – Valstybinės lietuvių kalbos komisijos 2006 m. rugsėjo 28 d. nutarimas Nr. N–3 (104) „Dėl Pasirenkamosios skyrybos taisyklių“ (Žin., 2006, Nr. 107–4085). Prieiga internete: http://www.vlkk.lt/vlkk-nutarimai/nutarimai/nutarimas-del-pasirenkamosios-skyrybos-taisykliu.

Įteikta 2018 12 10

Priimta 2018 12 30

BENDRINĖ KALBA 91 (2018)

www.bendrinekalba.lt

ISSN 2351-7204

AURELIJA TAMULIONIENĖ. Skyrybos ypatumai lietuvių kalbos ir literatūros valstybinio brandos egzamino darbuose | 23

THE SPECIFICS OF PUNCTUATION IN THE LITHUANIAN LANGUAGE AND LITERATURE NATIONAL GRADUATION EXAM PAPERS

Summary

This article deals with the punctuation in the papers (essays) of the Lithuanian language and literature national graduation exam, covering a scope of forty essays from the 2014 Lithuanian language and literature national graduation exam and sixty, from the 2016 exam; all essays were graded between 80 and 100. The study aimed to find out which of the punctuation mistakes were the most typical in student papers, attempting to dissect their causes and specifics and disclose the typical punctuation qualities of student texts.

Statistical analysis of punctuation mistakes covering a period of five years has shown that punctuation is a rather significant problem, with a substantial group (21 per cent) of students still receiving 0 grades for their punctuation (which means they make 15 mistakes and more).

A more thorough investigation of the punctuation in the top-graded papers has revealed that most of the punctuation mistakes present in them relate to punctuation of secondary clauses. Another large group of mistakes is found in the punctuation of extended attributes. These attributes structurally resemble extended adverbial modifiers a lot, leading to confusion in punctuation. On the other hand, in terms of the punctuation of extended adverbial modifiers as such, it is evident that the possibility of using no punctuation at all does not always help either. As far as intonation is concerned, it is natural to want to stress either the beginning or the end of this modifier, and mistakes are only made in punctuating the adverbial modifiers on one side. Changes in the punctuation of modal words have expanded the list of particles that can be punctuated, and students do not always memorise this list and tend to mix these particles up with others, punctuating them. Mistakes are made in punctuating cases of listed uniformity as well. There is a clear inclination towards punctuating such uniform parts of the sentence on both sides instead of separating them. Other cases of punctuation mistakes covered only point to individual characteristics of punctuation, with students sometimes using unmotivated punctuation marks, showing confusion in terms of hiatus punctuation, repeatedly making mistakes in punctuating quotes, elements of coordinate clauses, and so on.

The overall analysis of statistical data and separate punctuation mistakes shows that punctuation is difficult to a lot of school students. The difficulty is most likely caused by various reasons: the understanding of the rules, the teaching of punctuation, the confusion in choosing

BENDRINĖ KALBA 91 (2018)

www.bendrinekalba.lt

ISSN 2351-7204

AURELIJA TAMULIONIENĖ. Skyrybos ypatumai lietuvių kalbos ir literatūros valstybinio brandos egzamino darbuose | 24

optional and mandatory punctuation cases, the failure to understand the grammatical composition of the sentence and the connections between individual words, and so on. To be able to narrow down the specific causes for making punctuation mistakes and potential methods of avoiding them, it is critical that analysis of the papers by other students continues and the most complicated cases of grading punctuation by teachers, those that even the teachers themselves are dubious about, are investigated separately.

KEYWORDS: essay, punctuation, punctuation mark, national graduation exam.

AURELIJA TAMULIONIENĖ

Lietuvių kalbos institutas

Petro Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius

[email protected]

BENDRINĖ KALBA 91 (2018)

www.bendrinekalba.lt

ISSN 2351-7204