JŪRATĖ PAJĖDIENĖ

Litván Nyelvi Intézet

A partner egyetértésének kifejezése a žemaitiaiak mindennapi diskurzusában: funkciók és megnyilvánulási formák (a 20. század második felének forrásai alapján)

ABSZTRAKT

A tanulmány egy feltáró kutatást mutat be, amelynek célja az volt, hogy meghatározza a partner iránti egyetértés kifejezésének elemeit, valamint ezek gyakorisági megoszlását háromféle žemaitiai diskurzusban (hétköznapi beszédben, narratívákban és telefonbeszélgetésekben). A kutatás a 20. század második feléből származó és több forrásban közzétett észak-žemaitiai beszédörökségre támaszkodik. A lexikográfiai forrásokban (lásd Aleksandravičius 2011, Vanagienė 2014–2015) közölt illusztratív anyag alapján a žemaitiaiak számára megfelelő kommunikáció szubjektív értékelésen alapuló felfogását tárgyalja, amely leggyakrabban az összhang megteremtésére irányul. Az egyetértést kifejező elemek és azok relatív gyakoriságának megoszlását a žemaitiaiak tényleges beszédében az észak-žemaitiai telšiai beszélők hiteles, hétköznapi beszédszövegeinek gyűjteménye, a Taip šneka tirkšliškiai (lásd Girdenis 1996) adatainak elemzésével értékeli.

KULCSSZAVAK: mindennapi žemaitiai beszéd, spontán párbeszéd, partner iránti egyetértés, ismétlés.

BEVEZETÉS

A žemaitiaiak etnikai csoportként való létezése a beszéd, nem pedig az írás tapasztalatán alapul¹. A standard litván beszélt változatának és a žemaitiai beszédnek a sajátosságait összehasonlítva az utóbbi számos egyedi vonással rendelkezik, amelyek összefüggésbe hozhatók egyrészt a nyelvi rendszerek fonológiai differenciálódásával, másrészt a kommunikációs modellek eltérő kulturális normáival, valamint a litván és a žemaitiai nyelv² szintaktikai szerkezetei normativitásának eltérő felfogásával³. A standard litván beszélt változatának kutatását rendszerint az a cél indítja el, hogy „statisztikailag alátámassza a beszélt és az írott nyelv közötti, gyakran csupán megfigyelés útján rögzített különbségeket” (Dabašinskienė 2009: 14). A žemaitiai és a litván nyelvi kommunikációs modellek megfigyeléssel megállapított kifejezésbeli különbségei összefüggésben állnak

¹ Apie žemaičių kalbos rašto sistemos sukūrimo pastangas ir realijas žr. Pabrėža 2017.

² A nyelv és a dialektus közötti különbségről, valamint a nyelv mint a dialektusok területeit magában foglaló régió fogalmáról lásd Aliūkaitė 2013: 4; a standard nyelvtől és más nyelvjárásoktól való különbségeken alapuló felfogásról, amely szerint a žemaitiai nyelv magában foglalja az azt alkotó nyelvjárásokat és beszédváltozatokat, lásd Pabrėža 2017: 47–48.

³ A beszélt nyelvre jellemző strukturális sajátosság meghatározza kutatásának jellegét, és különleges követelményeket támaszt, például figyelembe kell venni a beszélgetés helyzetét, résztvevőit, azok számát, témáját és egyéb nyelvi és nyelven kívüli jellemzőit, vö. Dabašinskienė 2009: 14.

JŪRATĖ PAJĖDIENĖ. Egyetértés a beszélgetőpartnerrel a žemaitiai mindennapi diskurzusában: funkciók és megnyilvánulás (a XX. század második felének forrásai alapján) | 2 doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.14

és az itt bemutatott feltáró vizsgálat ötlete is (az említett nyelvi rendszerek beszélt változatainak komolyabb elemzésen alapuló összevetése szintén meglehetősen viszonylagos lenne, mivel a rendelkezésre álló žemaitiai beszédátiratok és a magánjellegű kommunikációs modellt reprezentáló beszélt (társalgási)⁴ köznyelvi szövegek⁵ különböző időszakok és beszédhelyzetek adatait mutatják be).

A tanulmány célja a žemaitiai párbeszéd egyik jellegzetes sajátosságának áttekintése: ezt gyorsan észreveszik azok az anyanyelvi beszélők, akik a köznyelvi litván nyelvet használják, és egy žemaitiai beszélgetés tanúivá válnak; emellett feltűnő az autentikus žemaitiai mindennapi diskurzus (párbeszéd és polilógus) átiratainak megismerésekor is. Ez a beszélgetőpartner(ek) iránti egyetértés kifejezése⁶. A žemaitiai mindennapi beszélgetésekben megszokott, hogy a hallgató passzív pozícióját elfoglaló diskurzus résztvevője gyakran és sokféleképpen kifejezett egyetértéssel reagál az aktív – beszélő vagy mesélő – diskurzustársra. A diskurzusnak ez a sajátossága, amikor a žemaitiaiak nyelvi kódot váltanak, rendszerint nem kerül át automatikusan a köznyelvi litvánba. Mivel ez nem fordítható le magától értetődően, bizonyos helyzetekben ez az egyetértés a kommunikációs kultúra szükséges elemének tekinthető, amelynek a žemaitiaiak nem találnak megfelelő köznyelvi megfelelőjét. Lehetséges, hogy a köznyelven folytatott kommunikációban éppen az ilyen vagy hasonló kulturális különbségekből fakadóan a hallgatás helyes értelmezésére való képtelenség vagy a szünetek megfelelő pótlásának ismeretlensége kelt a žemaitiaiakban kellemetlen beszélgetés benyomását, és egyúttal erősíti a hallgatag žemaitiai képét. A köznyelv természetes használója számára egy žemaitiai párbeszéd tanújaként a gyakori vagy állandó egyetértéskifejezés túlzónak és nevetség tárgyának tűnik.

A žemaitiai diskurzusban a beszélgetőpartner iránti, gyakori és sokféleképpen kifejezett egyetértés összefüggésbe hozható a kommunikációs egyensúly erőteljes kifejezésével és hagyományosan kívánatos keresésével (vö. Edwards 2008: 335), illetve a kívánt interperszonális elismerés megvalósításának mintáival (vö. Weigand 2010: 232), amelyek az udvariasság adott közösségben való értelmezéséhez és a tapintat elvének megvalósulásához kapcsolódnak. A pragmatika segítségével magyarázható a hallgatás két ellentmondásos implikációja: a beszélgetési helyzettől és a résztvevők összetételétől függően a hallgatás egyszerre értelmezhető egy bizonyos alacsonyabb (életkori, társadalmi) státuszhoz⁷ kapcsolódó, kívánatos udvariasság kifejezéseként, valamint sajátos kihívásként (vö. Leech 1999: 141). A szokásos beszélgetési helyzetekben (amikor a párbeszéd vagy polilógus résztvevőinek társadalmi státusza hasonló, a kommunikáció pedig gyakori és

⁴ A beszélt nyelv és a társalgási nyelv fogalmának lehetséges szinonimitásáról és különbségéről – arról, hogy a beszélt nyelv tágabban értelmezhető, a társalgási pedig a hétköznapi nyelvi stílushoz köthető – lásd Nauckūnaitė 2003: 79–80; Kamandulytė-Merfeldienė 2014: 1.

⁵ Például a Beszélt litván nyelvi korpusz Spontán magánbeszéd részében közölt adatok rövid, hétköznapi stílusú beszédrészletekként értékelhetők.

⁶ Itt eltekintünk a beszélgetőpartnernek való ellentmondás kifejezésétől. Az egyetértés és az ellentmondás illokúciós aktusairól mint a beszélgetésben elfoglalt bizonyos pozícióhoz kötődő aktusokról (csak egy korábbi beszélgetőpartneri megnyilatkozásra adott reakcióként jelenhetnek meg) lásd Satkauskaitė 2011: 56–57.

⁷ Apie vertikalųjį (hierarchinį) ir horizontalųjį socialinį nuotolį žr. Leech 1999: 126.

BENDRINĖ KALBA 92 (2019)

www.bendrinekalba.lt

ISSN 2351-7204

JŪRATĖ PAJĖDIENĖ. Egyetértés a beszélgetőpartnerrel a žemaitiai mindennapi diskurzusában: funkciók és megnyilvánulás (a XX. század második felének forrásai alapján) | 3 doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.14

(kívánatos) igény a csend elkerülésére és a diskurzuspartnerrel való kommunikáció fenntartására a nyelv közösségi – fatikus – funkciójához köthető (lásd Leech 1999: 141). Edda Weigand dialóguselmélet-kutató, aki a nyelvet párbeszédként (lásd Weigand 2009), a párbeszédet pedig sokféle játékformaként értelmezi (lásd Weigand 2010), azt állítja, hogy a párbeszédre épülő kommunikáció bizonyos végrehajtási elvek alapján valósul meg. Ezeket a beszélő tudatosan vagy öntudatlanul választja ki, hogy összekapcsolja a beszélgetést kezdeményező és az arra válaszoló reakciókat, amelyek lehetővé teszik a beszélgetés egészének megértését és a benne való hatékony részvételt (vö. Weigand 2010: 113). Éppen a végrehajtási elvek határozzák meg a párbeszédben való részvétel módját, és stratégiákká válhatnak (amikor a beszélő a párbeszéd menetét bizonyos irányba kívánja terelni). Az ilyen stratégiák lehetővé teszik a beszélgetési fordulók, az értékelések és az érzelmek kifejezésének megváltoztatását, bizonyos dolgok elkerülését vagy elfedését, illetve feltárják a beszélő együttműködési vagy ellenállási szándékát (lásd Weigand 2010: 113, 118). A párbeszéd folyamán az emberek alkalmazkodhatnak a beszélgetőpartnerhez (

együttműködési stratégia), vagy választhatják a szembenállást (konfrontációs stratégia), olykor pedig a semleges pozíciót; ezt többnyire anélkül teszik, hogy tudatosan felismernék (Weigand 2010: 121–122). A beszélgetőpartnerhez való ilyen öntudatlan alkalmazkodás választásával és a közös beszélgetésben való részvétel örömével mutatott reakcióval hozható leginkább összefüggésbe az egyetértés žemaitiai megnyilvánulási modellje, amelyben a beszélgetőpartner és az aktuális beszélgetésmenet iránti jóindulat nemcsak megszokott pozitív megerősítéssel⁸ fejezhető ki, hanem a beszélgetőpartner bizonyos fordulatainak vagy fordulatrészleteinek ismétlésével, parafrázisokkal, sőt a formálódó mondatba való közbeszólással is, amelyeket a szokásos, nem sértő kommunikáció normájának tekintenek.

A žemaitiai párbeszédre jellemző, a beszélgetőpartner iránti egyetértés kifejezésére szolgáló elemek sokféleségét és viszonylagos gyakoriságát (illetve egymáshoz viszonyított használati megoszlását) a žemaitiai beszélgetés változataiban (párbeszédben és polilógusban) ez a tanulmány több forrásban megjelent žemaitiai beszédörökség alapján tárgyalja. Ez több, átírással rögzített, természetes és/vagy kissé előidézett žemaitiai beszédhasználati tanúbizonyságot tartalmazó gyűjteményből áll, amelyek a XX. század második felének észak-žemaitiai (telšiai és kretingai)⁹ mindennapi beszédhelyzeteit rögzítik. Az egyetértés kifejezésének vizsgálatához különösen alkalmasak a Így beszélnek a tiršliškiaiak: az észak-žemaitiai telšiai nyelvjárás szövegei kommentárokkal című könyvben (Girdenis 1996, a továbbiakban: TŠT) található autentikus polilógusok és telefonbeszélgetésként rögzített párbeszédek átiratai¹⁰. A žemaitiaiak helyénvaló beszédhasználatról alkotott felfogását

⁸ Arról, hogy a párbeszédben az együttműködésnek nem kell feltétlenül egybeesnie a megszokott pozitív megerősítéssel, a konfrontációnak pedig nem kell kizárólag negatív válaszban megnyilvánulnia, lásd Weigand 2010: 122.

⁹ A žemaitiai nyelvjárás észak-žemaitiai nyelvi sajátosságok szerinti felosztásáról lásd Zinkevičius 1994: 85–87; az észak-žemaitiai telšiai és kretingai nyelvváltozatok alapvető különbségéről, amely a hangsúlytalan szótagokban végbemenő u, i // o, ę váltakozáson alapul, lásd Zinkevičius 1994: 114.

¹⁰ A Így beszélnek a tiršliškiaiak: az észak-žemaitiai telšiai nyelvjárás szövegei kommentárokkal című nyelvjárási szöveggyűjtemény az 1968–1985 között rejtett mikrofonnal rögzített beszélgetéseket közöl, amelyek Mažeikiai járás Tirkšliai környékén élő Alekso Girdenio családtagjai és szomszédai között zajlottak. Néhány közülük telefonbeszélgetés. A telefonbeszélgetés különféle okokból (például a szokatlansága miatt) nem szokványos kommunikációs helyzetként jellemezhető (vö. Girdenis 1996: 142),

BENDRINĖ KALBA 92 (2019)

www.bendrinekalba.lt

ISSN 2351–7204

JŪRATĖ PAJĖDIENĖ. Egyetértés a beszélgetőpartnerrel a mindennapi žemaitiai diskurzusban: funkciók és megvalósulás (a 20. század második felének forrásai alapján) | 4 doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.14

perteikiančių apibūdinimų esama Kretingos tarmės žodyne (Aleksandravičius 2011, toliau – KTŽ)¹¹ ir Šiaurės vakarų žemaičių žodyne: Ylakių, Lenkimų, Mosėdžio, Skuodo, Šačių apylinkių šnektos A–O, P–Ž (Vanagienė, 2014–2015, toliau – ŠVŽŽ I, II)¹². Labai svarbu pabrėžti, kad nurodytuose šaltiniuose pateikta iliustracinė medžiaga yra ir autentiška, ir labai tipiška. Ši autentiškumo ir tipiškumo darna leidžia iš žemaitiškos aplinkos išvykusiam žemaičiui, skaitančiam TŠT, KTŽ ar ŠVŽŽ, pasijusti tarsi sugrįžusiam į praėjusį laiką.

A tanulmányban a žemaitiai beszéd fordulatait úgy jegyezték le, hogy a lehető legpontosabban megismételjék a források átírását (a kiválasztott forrásokban bizonyos árnyalatokban különböző lejegyzési modelleket alkalmaznak¹³); az átírás mellett a žemaitiai beszédnek egy, a köznyelvre való átültetéshez közelítő szakasza is szerepel.

AZ EGYETÉRTÉS MEGVALÓSULÁSA A ŽEMAITIAI MINDENNAPI BESZÉLGETÉSEKBEN

A megfelelő beszéd žemaitiai percepciója és annak fejlesztési modelljei

Mielőtt a žemaitiai párbeszédben az egyetértés megvalósulásának sajátosságait vizsgálnánk, érdemes kitérni arra is, hogy milyen beszélgetés tűnik megfelelőnek a žemaitiaiak számára¹⁴. A nyelvi közösség hétköznapi tagjának nézőpontja¹⁵ a žemaitiaiakról ellentmondásos lehet: jelentős hangoskodóknak vagy éppen csendes embereknek tarthatják őket. Ez az ellentmondásos megítélés valószínűleg a beszédhelyzetek eltérő körülményeiből fakad. A sajátjaik körében (amikor velük beszélgetnek az anyanyelvükön¹⁶) a žemaitiaiakra általában nem jellemző, hogy halkan vagy udvariasan beszéljenek¹⁷ (vö.: ka prādėd vėš laliet⁑,

egyrészt azért, mert nem tudják vizuálisan megítélni a beszélgetőpartnert, másrészt pedig azért, mert rendkívül világosan kell beszélni), ám éppen ilyenkor mutatkozik meg nagyon erőteljesen az egyetértés kifejezésének szükségessége, amely valódi beszélgetésben rendszerint tekintettel és bólintásokkal valósul meg, ezeket azonban az átirat nem tudja rögzíteni.

¹¹ A KTŽ illusztratív anyagára jellemző az autentikus, párbeszédes észak-žemaitiai kretingai beszéd, amelyet a szótár kezdeményezője gondosan, mintegy 60 éven át jegyzett le (a kartoték gyűjtése a 20. század 5. évtizedének közepétől 2004-ig tartott, a szótár előkészítése pedig 2006-ban kezdődött; vö. Aleksandravičius 2011: 4; Mikulienė 2011: XII; Vaišnienė 2011: XX). A KTŽ anyaga értelmezési lehetőségeiről bővebben lásd Pajėdienė 2018b; 2019.

¹² Ez a szótár bőséges anyagot tartalmaz egyrészt a žemaitiai mindennapi diskurzusból (Birutė Vanagienė 1960 és 1990 között folyamatosan lejegyezte a közvetlen környezetében zajló beszélgetéseket), másrészt az 1989–1996-os dialektológiai expedíciók során rögzített beszélgetésekből (vö. Subačius 2014: XII; XIV–XVII); az anyagban a reprezentatív beszéd jelentős rétege is jelen van.

¹³ Apie TŠT transkripciją žr. Girdenis 1996: 8–10; kiek išsamiau A. Girdenio vartotas transkripcijos modelis yra paaiškintas šiaurės žemaičių kalbėjimo perrašų sąvaduose Žemaičių dzūkai ir Šiaurės žemaičių Skuodo zona, žr. Girdenis 1996: 8–10; 2008: 17tt; 2012: 21tt; apie KTŽ – žr. Aleksandravičius 2011: 17–18, Vaišnienė 2011: XXIII–XXIX; apie ŠVŽŽ – žr. Vanagienė 2014: XXVIII.

¹⁴ A nyelvjárási beszéd megfelelőségének percepciós modelljeiről és felismerésükről lásd Aliūkaitė 2019; Mikulėnienė 2019.

¹⁵ A köznyelvi artefaktum percepciójáról és a koncepcióalapú nyelvjárási sajátosságok értékeléséről lásd Aliūkaitė 2019: 87; a nyelvi közösség hétköznapi tagjának szubjektív nyelvjárásiasságként értelmezett értékeléséről lásd Aliūkaitė 2019: 66, 67.

¹⁶ Vö.: tarp sāvēs rokōujamōs īgimtō kalbō (egymás között anyanyelvünkön beszélgetünk) ŠVŽŽ I 218; bōva prigīmtā ta kalbā (az a nyelv volt az anyanyelv) ŠVŽŽ I 186.

¹⁷ Tai rodo ir TŠT paliktų (nekupūruotų) drastiškų replikų (plg. Girdenis 1996: 8) gausa.

BENDRINĖ KALBA 92 (2019)

www.bendrinekalba.lt

ISSN 2351–7204

JŪRATĖ PAJĖDIENĖ. Egyetértés a beszélgetőpartnerrel a žemaitiai mindennapi diskurzusában: funkciók és megnyilvánulási formák (a XX. század második felének forrásai alapján) | 5 doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.14

negãl ni apseklaušit^e, amikor mindenki elkezd fecsegni, nem lehet [még] egymást meghallaniⁱ ŠVŽŽ I 369). A csendességet vagy szűkszavúságot¹⁸ általában a szemérmességgel és a szokatlan környezetben való tartózkodással kapcsolják össze, ahol a mindennapitól eltérő módon kell viselkedni és beszélni (legtöbbször nem anyanyelven). Ezért a beszélgetés könnyedségét és sikerét a žemaitiai hajlamosak arra vezetni vissza, hogy saját etnikai hovatartozásuk azonos a beszélgetőpartnerükével (vö. a következő mondással: žemaičių su žemait^ôta rūod^dj^ôu krimt^t ‚žemaitiai a žemaitaival jobban szót értenek¹⁹ egymással („jobban“)ⁱ ŠVŽŽ II 152). A mindennapokban a žemaitiai sem mindig hangosak. Bizonyos helyzetekben (például amikor egy tekintélyes mesélőt hallgatnak) rendkívül csendesek, a diskurzus kiemelkedően figyelmes résztvevői lehetnek. A hosszú elbeszélések hallgatójának (hallgatóinak) figyelmességét, azt a képességét, hogy csendben részt vegyen valaki más elbeszélésében, a TŠT szövegei is tanúsítják, amelyekben az M. rövidítéssel jelölt hosszú narratívák szerepelnek²⁰. Az elbeszélés és annak meghallgatása e modellje a žemaitiai környezetre jellemzőként ismerhető fel (feltehetőleg nem csupán a múltban létezett, hanem ma is él), amikor a legidősebb vagy idősebb, tekintélyes mesélő (például anya, nagymama, nagynéni, és talán valamivel ritkábban apa, nagyapa, nagybácsi) a múlt történeteit meséli. Az ilyen elbeszéléseket elmélyülten és csendben hallgatják²¹. A žemaitiai már kiskoruktól igyekeznek kialakítani a fölösleges félbeszakítást tiltó magatartást és a csendes figyelmességet. A mindennapi žemaitiai beszéd részleteit bemutató szótárakban is találhatók olyan kifejezések, amelyek megtiltják a gyermeknek, hogy beleszóljon a felnőttek beszélgetésébe vagy félbeszakítsa azt; hasonló megjegyzések felnőtteknek is szólhatnak, például:

(1) tabibūdāms krėtnėsis/ nakėškis į_dėdijų rūoda! // KTŽ 188 (még ébren lévén, ne furakodj bele a nagyok rodájába ‚beszélgetésébe‘)

(2) našmaižūokis į_dėdijų târpa! // KTŽ 422 (ne nyüzsögj a nagyok között)

(3) no bet ka tò užkišiⁱ, nebīšeit mūms ni_kuokⁱ rūod^à ŠVŽŽ I 308 (na, de amikor te közbeszólsz („beleavatkozol“), nekünk már egyáltalán nem megy a beszélgetés)

Másfelől a hallgatás kedvezőtlenül is értékelhető, sőt akár fogyatékossággal is azonosítható, például:

(4) a_nėbelis ėsi / ka_narokõujīs e_nieka môn nasakā // KTŽ 253 (talán néma vagy, hogy nem beszélgetsz, és semmit sem mondasz nekem)

¹⁸ Vö. a nem helybélihez (‚más nyelvi környezetből érkezett beszélgetőpartnerhez‘) intézett mondattal: mės nedėdlė jau rūodlīv (mi már nem vagyunk olyan rodlyvik ‚beszédesek/csevegők‘) ŠVŽŽ II 153.

¹⁹ rodà (szláv.) – ‚beszéd, beszélgetés, társalgás‘ KTŽ 347.

²⁰ Ezek Bronislava Gedgaudaitė-Girdienė történetei, amelyeket rendszerint a hallgató (hallgatók) semmilyen megjegyzése vagy közbevetése nem szakít félbe és nem zavar meg. Vö. a TŠT alábbi című szövegeinek Santuoka, mirtis, gyvenimas TŠT 95–105, Pakaruȯkliai, nekrikštai, vaikažudės TŠT 116–127 és Ponai vargdieniai TŠT 155–163 címekkel jelölt narratíváinak egyetlen előadójával.

²¹ Ez a modell az említett társadalmi távolság kettős – horizontális és vertikális – megnyilvánulását képviseli.

BENDRINĖ KALBA 92 (2019)

www.bendrinekalba.lt

ISSN 2351-7204

JŪRATĖ PAJĖDIENĖ. Egyetértés a beszélgetőpartnerrel a žemaitiai mindennapi diskurzusában: funkciók és megnyilvánulás (a 20. század második felének forrásai alapján) | 6 doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.14

Az említett források a beszélgetésre vonatkozó egyéb alkalmassági elvárásokat is rögzítenek, például azt a követelményt, hogy beszélgetés közben – beszélve és hallgatva egyaránt – a beszélgetőpartner szemébe kell nézni, vö.:

(5) rokóudamúos veiżėk tēisē į akis / vo̜_nan̄airikis į šalìs // KTŽ 249 (beszélgetés közben nézz egyenesen a szemébe, ne kalandozz el²² oldalra²³)

(6) sò_an̄ų rūodas naēšvėsi / ànuo nāirimùos vēns // KTŽ 249 (azzal („vele”) úgy látszik, nem jutsz dűlőre, [az] az elkalandozó tekintet²⁴ magában áll)

(7) rokóujentēis rēk į_akis veiżēte / vo̜_na_žvalgītēis // KTŽ 348 (beszélgetés közben a szemébe kell nézni, nem pedig ide-oda tekintgetni)

A szóbeliségen alapuló közösségek tagjai számára az egymással való kommunikáció a kölcsönös tájékozódás legfontosabb módja, ezért már gyermekkoruktól olyan normákat alakítanak ki, amelyek nem csupán az érthető és megfelelő artikulációt követelik meg (lásd a 8–10. példákat), hanem a beszéd tartalmára, jelentésére és hangulatára való odafigyelést is (lásd a 11–16. példákat), vö.:

(8) kūo_tọ niauzgi / rokóukis kāp žmúogòś // KTŽ 256 (mit nyávogsz, beszélj úgy, mint egy ember)

(9) sakīk aiškē, nemormiek ŠVŽŽ I 455 (beszélj érthetően, ne motyogj)

(10) kūo_tọ poršloújīs / ka_pasakúoji? // KTŽ 327 (miért köpködsz, amikor mesélsz²⁵?)

(11) kūo_tọ čē uomáuji tūokus niekus! // KTŽ 265 (miért beszélsz itt összevissza²⁶ ilyen ostobaságokat?)

(12) ilyen ostobaságokat fecsegsz, mesélj inkább valami komolyat // KTŽ 497 (ilyen ostobaságokat fecsegsz, mesélj inkább valami komolyat)

(13) ne fecsegj ostobaságokat // KTŽ 441 (ne fecsegj ostobaságokat)

(14) ennek a zavaros beszédnek se füle, se farka // KTŽ 224 (ennek a zavaros beszédnek se füle, se farka)

(15) a bolonddal való tréfálkozásnak nincs értelme, nincs belőle beszélgetés // KTŽ 347 (a bolonddal való tréfálkozásnak nincs értelme, nincs belőle beszélgetés)

(16) mit fecsegsz ostobaságokat, inkább meséld el, hogyan élsz // KTŽ 308 (mit fecsegsz ostobaságokat, inkább meséld el, hogyan élsz)

²² Vö. rokāvimos (hibrid) – „beszélgetés” KTŽ 347.

²³ nairyties, naīros, naīrēs – „forgolódzik, kukucskálva körülnéz, leskelődik“ KTŽ 249.

²⁴ naīrymos – „forgolódás, körülnézegetés“ KTŽ 249.

²⁵ purslōti, ~ōja, ~ōjē – „nyállal fröcskölni“ KTŽ 327.

²⁶ ómauti, ~auja, ~avo – „badarságokat beszélni, kiabálni“ KTŽ 265.

BENDRINĖ KALBA 92 (2019) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204

JŪRATĖ PAJĖDIENĖ. Egyetértés a beszélgetőpartnerrel a žemaitiai mindennapi diskurzusában: funkciók és kifejezésmód (a XX. század második felének forrásai alapján) | 7 doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.14

A kutatáshoz kiválasztott forrásokban található önpercepciós megerősítések azt mutatják, hogy a žemaitiai saját különállásukat nyelvük és szokásaik egyediségével indokolják. Ez az eredendő (veleszületett) žemaitiai nyelv jellemezhető csúnyaként, mégis tisztaként, világos és könnyed kiejtéssel (vö. a nėra prisvilusi ’nincs odaégetve’ kifejezést), például:

(17) no žemaitê – kālbᵃ skẽras, pàprotê skẽras ŠVŽŽ II 20 (na, a žemaitiai – más a beszédük, mások a szokásaik)

(18) vūo nègraži kālbᵃ īr žemãičiu ŠVŽŽ I 252 (vo, a žemaitiai nyelve nem szép)

(19) žemaitiu kālbà nìer pisvẹ̇ləsi // KTŽ 403 (a žemaitiai nyelve nincs megperzselve)

A žemaitiai a saját (etnikai értelemben vett) beszédmódjukat gyakran a szókimondással mint normával kapcsolják össze (vö. sakyti stačiai, pakrauti – ’egyenesen, valakinek a szemébe mondani’), vö.:

(20) žemaitė sāka statē / pakrāun / ẹ̇_gand // KTŽ 389 (a žemaitiai egyenesen beszélnek, odamondanak, és kész)

A személyes megnyilatkozásokban mégis igyekeznek valakinek az ellenséges viselkedését és szókimondását nem megfelelő tulajdonságként kiemelni; ezért azt, aki mindenáron bizonygatja az igazát, gyakran értetlennek és hajthatatlannak írják le, és hangsúlyozzák, hogy képesnek kell lenni kijönni a másik emberrel, vö.:

(21) ọns ni̇ kuokūos nùvūokas natọ̇r rokọudamūos sọ žmuogọ / tūjau ižeidẽnẹ / prišingàujes // KTŽ 263 (annak egyáltalán semmi felfogása sincs, amikor valakivel beszélget; rögtön sértegetni kezdi, ellenkezik)

(22) jė nūori / rokọukis kāp žmuogọs / vo nakābenėjekis // KTŽ 137 (ha beszélgetni akarsz, beszélj úgy, mint egy ember, és ne kötekedj)

(23) sọ naravọ žmuogọ ni pasẹrkọusi duorā / ni sosẹtārsi // KTŽ 251 (egy nehéz természetű emberrel²⁷ sem lehet rendesen beszélgetni, sem megegyezni)

(24) àš ni sọ vẹino žmuogọ nanūorọ prẹklītės// KTŽ 320 (én egyetlen emberrel sem akarok összezördülni²⁸)

(25) alkalmazkodni kell, ha együtt akarsz élni ŠVŽŽ II 99 (alkalmazkodnia kell, ha együtt akar élni)

²⁷ narāvas, ~à (szl.) – ‚makacs, könnyen ingerültté váló‘ KTŽ 251.

²⁸ prīklītis, ~ijas, ~ijes (szl.) – ‚veszekedni, haragudni, másokat zavarni‘ KTŽ 320.

BENDRINĖ KALBA 92 (2019)

www.bendrinekalba.lt

ISSN 2351-7204

JŪRATĖ PAJĖDIENĖ. Egyetértés a beszélgetőpartnerrel a žemaitiai mindennapi diskurzusában: funkciók és kifejezésmódok (a XX. század második felének forrásai alapján) | 8 doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.14

Nemcsak a deklarált hozzáállás, hanem maga a beszélgetés módja is azt mutatja, hogy a párbeszédpartner iránti jóindulat kifejezésének egyik legegyszerűbb módja, ha beszélgetés közben figyelmesek vagyunk, és ezt különféle módokon kifejezett egyetértéssel is jelezzük.

Az egyetértés kifejezése a szokásos mindennapi diskurzusban

A hétköznapi párbeszédben, amikor a beszélgetőpartner előttünk van, az iránta való egyetértés kifejezése egyszerűbb lehet: ehhez elegendő a figyelem, amelyet folyamatos szemkontaktussal és bizonyos – nem közömbös, de nem is tolakodó – testtartással, valamint bólintással vagy visszafogott gesztikulációval fejezünk ki. A žemaitiai beszédszakaszok gyűjteményeiben találhatunk utalásokat az ilyen egyetértés megvalósításának módjaira és jelentéseire, például:

(26) én, mondja, épp csak biccentettem, de én <...> semmit sem mondtam ŠVŽŽ I 303 (én, mondja, épp csak biccentettem („csak bólintottam”), de én <...> semmit sem mondtam)

(27) ha bólogatsz / kimegy / akkor_beleegyezel // KTŽ 162 (ha bólogatsz, kiderül, hogy egyetértesz)

(28) tovább állva ő rám kacsintott // és_én_mindent_megértettem // KTŽ 239 (tovább állva az rám kacsintott, és én mindent megértettem)

(29) intett egyet a kezével és ismét összegömbölyödött // KTŽ 242 (intett egyet a kezével, és újra összegömbölyödött)

A žemaitiai beszéd lexikográfiai forrásaiban a beleegyezés kifejezésének hangzó – szóbeli – elemei is megtalálhatók. Leggyakrabban rövid egyetértő megnyilatkozásokról van szó, amelyekben ugyanazt az elemet egyszer vagy többször ismétlik. Például a beszélgetőpartner állításainak propozicionális tartalmát megerősítő és magának az elbeszélésnek a folytatását ösztönző szerepben használhatók a „igen, tehát” jelentésű partikulák: ahà, jè, jē; jó (vö. ahà KTŽ 22; ŠVŽŽ I 3; jè vagy jē KTŽ 131, jie, jiē ŠVŽŽ I 235; jó KTŽ 132), az egyetértést kifejező indulatszók: ái, nò (ái ŠVŽŽ I 3; nò; no nò ŠVŽŽ I 477; KTŽ 261), a megerősítést jelentő határozószók: áiškiai (áiškē ŠVŽŽ I 4), tikrai (tèkra ŠVŽŽ II 343), valamint más, a beszélgetés tartalmi és ritmikai szempontjainak koordinálásával kapcsolatos hasonló nyelvi egységek, vö.:

(30) jó / így is kell megcsinálni // KTŽ 132 (igen, így kell megcsinálni)

(31) jie jie, nyáron azért nem olyan rossz // ŠVŽŽ I 235 (je je, nyáron nincs olyan rossz)

(32) ái, voltak jó zsidók, ámen! ŠVŽŽ I 3 (jaj, voltak jó zsidók, ámen („nagyon”)!)

(33) no nò, éppen csak együtt mozdulunk ŠVŽŽ I 477 (no no, ahogy csak mozdulunk („mi ketten”), éppen megfelelő mértékben („pont jó”))

BENDRINĖ KALBA 92 (2019)

www.bendrinekalba.lt

ISSN 2351-7204

JŪRATĖ PAJĖDIENĖ. Egyetértés a beszélgetőpartnerrel a žemaitiai hétköznapi diskurzusában: funkciók és kifejezésmód (a 20. század második felének forrásai alapján) | 9 doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.14

A folyamatos žemaitiai diskurzus példatárának, a Taip šneka tiršliškiai című szövegei azt mutatják, hogy a szokásos žemaitiai diskurzusban nemcsak az ezt a jelentést hordozó szócskákkal (indulatszavakkal, partikulákkal, határozószókkal) fejeznek ki egyetértést, hanem a beszélgetőpartner mondatainak vagy kifejezéseinek bizonyos szakaszait is megismétlik vagy átfogalmazzák, vö.:

(34) V. nǫ jug_teiȓek tērēk žvīrblienê // sakîs jau_kãlts īr / adbîeg⁽ᵃ⁾_jau / pas̩u_mun⁽ⁱ⁾ // M. nǫi_nǫi\ // TŠT 77 (V. No hát, ennyit kell Žvirblienėnek, mondja majd, hogy bűnös, már idefutott hozzám. M. Nui nui.)

(35) E. <...> kumet_nuõr⁽ⁱ⁾sı bọu_mọšes̩ist anọd⁽ᵒ⁾ M. bọ.u bọ.u // TŠT 67 (E. <...> amikor azok ketten összeverekedtek. M. Voltak, voltak.)

(36) M. <...> vãkũ_sa.k / a_dèšimtèst īr // <...> D. īr īr\! // tu_vakũt jeːru] m̄ari⁽ᵉ⁾ / keik_ànũt īr\! // M. īr īr panãuts kũokes // E. àt vel̩ žēn⁽ᵃ⁾\ / kàst_anu žēn // V. keik_tu_panãutur īr / a_vel̩’st_anu_žēn // TŠT 77 (M. <...> gyerek, mondja, talán tíz is van <...> D. Van, van! Azokból a gyerekekből, jézusmária, mennyi van! M. Van még egy fattyú („házasságon kívüli”) is. E. Az ördög tudja, ki tudja azt. V. Mennyi fattyú van, az ördög tudja.)

(37) M. nê on(s)_sã(k)/ kor_aš_ēiš⁽ᵒ⁾\ // da._mislīst ka_aš̀ kãlts_es⁽ᵒ⁾ / k⁽ᵃ⁾_aš_ēiš⁽ᵒ⁾\ // V. aiškē\! // paskau_pagalvũost / kad`aš\ kãlts! // TŠT 77 (M. Nem, azt mondja, hová megyek, még azt gondolja, hogy én vagyok a hibás, amikor elmegyek. V. Világos! Aztán majd azt gondolja, hogy én vagyok a hibás.)

(38) J. <...> nọ̀_er_ǫ⁽ⁿ⁾s / atèi⁽ᵉ⁾ / pas̩u_muni / tuoks_nusimén⁽ᵉ⁾s̩ tuoks_nusimén⁽ᵉ⁾s <...> // K. tõukãrt ir_àš̩ bọvâu // J. bòvât bòvâu // <...> TŠT 109 (J. <...> na, hát ő is eljött hozzám, ilyen letört, ilyen letört <...> K. Akkor én is ott voltam. J. Ott voltál, ott voltál <...>)

(39) J. nebmuok] tei_žmũon⁽ⁱ⁾s tuo_puõn⁽ᵃ⁾t karãliaus̩ geidũot⁽ᵉ⁾ // M. nebmuok] nebmuok // J. i_nebmuokt i_nebnũor // M. nębnũor\! // J. pamati⁽ˢ⁾⁽ᵉ⁾t i_dė̃u⁽ᵃ⁾ bũs / bãusmė̃ šimēt // M. jė jė // TŠT 110 (J. Azok az emberek már nem tudnak a Király Úrról énekelni. M. Nem tudnak, nem tudnak. J. És nem is tudnak, és nem is akarnak. M. Nem akarnak! J. Meglátjátok, Isten büntetése lesz idén. M. Jaj, jaj.)

Néha a beszélgetőpartner fordulatainak megismétlésekor nem egészen szabványos szerkezetű, kettős szerzőségű²⁹ mondatok is létrejönnek: az ismételt fordulat egy részével a diskurzus résztvevője, aki az imént még hallgató volt, belép a beszélgetőpartner mondatszerkezetébe, vö.:

²⁹ Daugiau apie tokius sakinius žr. Pajėdienė (2018a: 94).

BENDRINĖ KALBA 92 (2019)

www.bendrinekalba.lt

ISSN 2351-7204

JŪRATĖ PAJĖDIENĖ. Egyetértés a beszélgetőpartnerrel a žemaitiai mindennapi diskurzusában: funkciók és megvalósulás (a XX. század második felének forrásai alapján) | 10 doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.14

(40) K. <...> tujau_trīlekts atligēnęms\ velnõp išēš // J. ka_pāpul⁽ⁱ⁾ parāsi // TŠT 113 (K. <...> tuojau tryliktas atlyginimas velniop išeis, J. kai papuoli paras (,gauni parų [nuovadoj atbut']).)

Általában ezt a beszédmódot normálisnak tekintik, kívülről pedig olyasminek tűnik, mint egy játék, amelyben a beszélgetőpartnerek rövid, egymás után fűzött mondatokból álló történetet alkotva adják át egymásnak a beszéd kezdeményezését. Érdekes, hogy ha a beszélgetőpartner közbevetése megbontja a beszélgetés egyik résztvevője által kimondott összetett mondat szerkezetét – például azért, hogy külön hangsúlyozza a meglepetést kiváltó tény időtartamát –, az első beszélő nyugodtan folytathatja a történetet, megjelölve a cselekvés határát és az elért eredményt, egyúttal nyelvtanilag is lezárva a mondatot, vö.:

(41) G. no_jug_v̇ēsᵃ žẽimᵃ // kūoriês e_kūoriês // M. v̇ēsᵃ↑ žẽimᵃ\ // G. kõl_tik / išekūorę // TŠT 202 (G. Hát egész télen át könyörögtél és könyörögtél („kérlelted és kérlelted”), M. Egész télen! G. egészen addig, míg csak be nem könyörögte magát („ki nem járta”).)

Az 1. táblázat adatai azt mutatják, hogy a mindennapi párbeszédben vagy egy nagyobb csoport beszélgetésében a žemaitiaiak leggyakrabban úgy fejezik ki egyetértésüket a beszélgetőpartnerrel, hogy megismétlik annak nemrég elhangzott mondata egy részét, vagy parafrazeálják a kijelentését. Ezek az esetek a kiválasztott TŠT-polikógusokban az egyetértés kifejezésének összes előfordulásából átlagosan mintegy 65%-ot tesznek ki. Az egyetértés kifejezésére viszonylag gyakran választják az egyszer vagy ismétléssel kimondott, igenlő rövid megerősítéseket, jė, jie, valamint a no, noi, noje típusú szócskákat is (használatuk összesített relatív gyakorisága rendre mintegy 15%, illetve 9%).

1. TÁBLÁZAT. Az egyetértést kifejező elemek abszolút és relatív gyakorisága három TŠT-polikógusban Supjaustė Žvirblį, 66–81. o., Alų geria, 81–95. o., Girtuokliams beveik geriau, 105–116. o.

Az egyetértés kifejezésének elemei | SŽ, TŠT 66–81 | Mennyiség, egységben | Relatív gyakoriság | Ag, TŠT 81–95 | Mennyiség, egységben | Relatív gyakoriság | Gbg, TŠT 105–116 | Mennyiség, egységben | Relatív gyakoriság | SŽ, Ag, Gbg beszélgetéseiben | Mennyiség, egységben | Relatív gyakoriság | aha; a | 2 | 2% | 3 | 4% | - | - | 5 | 2% | jė; jie | 12 | 14% | 11 | 14% | 8 | 19% | 31 | 15% | mhm; m | 2 | 2% | 2 | 2% | 1 | 2% | 5 | 2% | no; noi; noje | 6 | 7% | 11 | 14% | 2 | 5% | 19 | 9% | ne | 2 | 2% | 2 | 2% | – | – | 4 | 2%

BENDRINĖ KALBA 92 (2019)

www.bendrinekalba.lt

ISSN 2351–7204

JŪRATĖ PAJĖDIENĖ. Egyetértés a beszélgetőpartnerrel a žemaitiai mindennapi diskurzusában: funkciók és megvalósulás (a XX. század második felének forrásai alapján) | 11 doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.14

tep tep 2 2% 1 1% – – 3 2% aiško; aiške 4 5% 2 2% – – 6 3% A beszélgetőpartner mondatának megismétlése (parafrázis) 58 66% 49 61% 31 74% 138 65% Összesen 88 100% 81 100% 42 100% 211 100%

A nem szokványos, magánjellegű kommunikációs helyzetekben kifejezett egyetértés

A telefonbeszélgetésnek olyan eseteiben, amikor a beszélgetőpartner megszokott, a legjellemzőbb žemaitiai egyetértő (támogató) diskurzusreakciók³⁰. Az ilyen, mindazonáltal nem szokványos kommunikációs helyzetekben³¹ az egyetértést kifejező elemeket a szokásosnál gyakrabban használják, valószínűleg azért, mert a telefonbeszélgetésben a žemaitiaiak a megfelelő kommunikáció megszokott elemeit – a hallgató csendes figyelmét és vizuális odafigyelését – hangzó egyetértési elemekkel igyekeznek helyettesíteni, amelyek a beszélgetőpartnerrel való összhang nyilvánvalóvá tételét szolgálják. Az egyetértés kifejezése a kontextustól függően változatos lehet (akár tagadószók formájában is, lásd a 43. példában szereplő „ne ne” szókapcsolatot és annak használati környezetét), vö.:

(42) <...> E. nǫ̇jè̇ / veršìs elʹìst palėktôm { M. nǫ̇jè_nǫ̇jèŁ // E. kàt_i_bìšʹ(kʹ) / pègàut gaúsêm / bet_vęstęi̇̂k_jug / nǫ̇jè // M. tėpt tėp\ // a yà̀ // paršėlė̇n / gèrè̇? // E. gėrè̇ / àug // dàbāt jau_jǫudà // M. jǫudà\ jàu // E. dār / ìpėlǫ / kuokę_pavērėnusʹ vėralʹn tėn } M. a yà̀ a yà̀ // E. bet jėdt / jėzàu\! // ka àugt šūksnės\ // M. a rėgì\! // E. a yà̀ / <...> TŠT 181 (<...>E. Nuje, a malacok elmaradnának. M. Nuje nuje. E. Ha csak egy kicsit olcsóbban kapjuk, de azért mégis, nuje. M. Úgy, úgy, aha. Jó malacok? E. Jók, most már nagyon feketék (,jól/nagyon‘). M. Már nagyon feketék. E. Még öntök bele valami felforralt moslékot ott. M. Aha aha. E. De esznek, Jézus! Úgy nőnek, mint a gomba. M. Látod! E. Aha. <...>) (43) E. Na, azt az ágyat idehoznánk. M. Nui nui. E. De most már nem lehet ágyat venni, hiszen azt nem dobod ki, ugye. M. Nem, nem. E. Másikat nem csinálsz. M. Je. E. Nui, hát küldje el (,legyen úgy‘). M. Jé. TŠT 179

³⁰Nem szokványos magánjellegű kommunikációs helyzetnek a nagyon közeli környezetben élő beszélgetőpartnerek (például anya és lánya) telefonbeszélgetéseit tekintjük.

³¹A beszélgetési helyzetek szokványosságával kapcsolatban lásd még a 10. lábjegyzetet.

BENDRINĖ KALBA 92 (2019) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351–7204

JŪRATĖ PAJĖDIENĖ. Egyetértés a beszélgetőpartnerrel a žemaitiaiak mindennapi diskurzusában: funkciók és kifejezésmódok (a 20. század második felének forrásai alapján) | 12 doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.14

A TŠT-ben közölt három telefonbeszélgetés átirataiban (lásd Pavasariop TŠT 137–146, Gripas ir kiti negeri dalykai TŠT 177–184 és Bronelė mirė TŠT 277–281) két beszélgetőpartner egymás iránti egyetértésének kifejezése intenzívebb és más jellegű, mint a TŠT-ben szereplő hétköznapi párbeszédek és csoportos beszélgetések átirataiban (vö. az 1. és 2. táblázat adataival). A TŠT telefonbeszélgetéseinek szövegeiben található egyetértési elemek mennyiségi elemzése azt mutatja, hogy a szokásos egyetértést jelző szavacskák, valamint a beszélgetőpartner által kimondott diskurzusrészletek egy részének megismétlése (a parafrázisokkal együtt) mindhárom beszélgetésben meglehetősen hasonló relatív gyakorisággal fordul elő. Egy szokásos, békés (konfliktusmentes) žemaitiai beszélgetésben a beszélgetésre adott reakciót gyakrabban fejezik ki a beszélgetőpartner egy adott mondata részének megismétlésével vagy parafrázisával (az ilyen egységek az egyetértési jelzések teljes kifejezésmódjának mintegy 65%-át teszik ki), míg telefonbeszélgetésben a beszélgetőpartnernek rövid, pozitív megerősítést kifejező jelzésekkel adnak igazat, bátorítják, és jelzik, hogy hallják és értik. Ezek a kiválasztott beszélgetések átirataiban a hangzó egyetértés teljes kifejezésmódjának mintegy 78%-át teszik ki (a csoportos beszélgetésekben a rövid egyetértési jelzések aránya mintegy 35%). A vizsgált telefonbeszélgetésekben az egyetértést kifejező elemek relatív megoszlását vizsgálva látható, hogy a žemaitiai párbeszédben a leggyakoribb a beszélgetőpartnernek három típusú, rövid megerősítő jelentésű szóval való egyetértés: no; no; noje (mintegy 20%), aha; a; ai (mintegy 20%) és jė; jie; ėję; ajei (mintegy 17%); ezek önálló elemként, illetve kettős vagy hármas szókapcsolatként is elhangozhatnak. A vizsgált telefonbeszélgetések szövegeiben hasonló relatív gyakorisággal (mintegy 21–24%-ban) fejezték ki az egyetértést a beszélgetőpartner egy adott mondatrészének megismétlésével. A kutatás azt mutatja, hogy maga a beszédhelyzet is befolyásolhatja az egyetértés kifejezésének gyakoriságát. Az egyetértési kifejezések konkrét előfordulásszámait összehasonlítva látható, hogy egy stresszes helyzettel összefüggő beszélgetésben, amikor különösen új és váratlan információ hangzik el (lásd a Bronelė mirė beszélgetés, TŠT 277–281 adatait), a beszélgetőpartnerrel való egyetértést kifejező egységeket lényegesen ritkábban használják, mint egy hétköznapi beszélgetésben.

2. TÁBLÁZAT. Az egyetértési elemek abszolút és relatív gyakorisága három TŠT-beli telefonbeszélgetésben: Pavasariop, 137–146. o., Gripas ir kiti negeri dalykai, 177–184. o., Bronelė mirė, 277–281. o.

Pavasariop, TŠT 137–146 | Gripas ir kiti negeri dalykai, TŠT 177–184 | Bronelė mirė, TŠT 277–281 | Három beszélgetésben | Az egyetértést kifejező elemek | Mennyiség, egység | Relatív gyakoriság | Mennyiség, egység | Relatív gyakoriság | Mennyiség, egység | Relatív gyakoriság | Mennyiség, egység | Relatív gyakoriság | aha; a; ai | 25 | 22% | 31 | 24% | 6 | 9% | 62 | 20% | ė; ėhė | 4 | 4% | 3 | 2% | 3 | 5% | 10 | 3%

BENDRINĖ KALBA 92 (2019)

www.bendrinekalba.lt

ISSN 2351-7204

JŪRATĖ PAJĖDIENĖ. Egyetértés a beszélgetőpartnerrel a žemaitiai mindennapi diskurzusában: funkciók és kifejezésmód (a XX. század második felének forrásai alapján) | 13 doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.14

jė; jė; ėjė; ajei 13 12% 24 19% 14 21% 51 17% jo jo – – 1 1% – – 1 1% eik eik; eik to; to pamislyk 3 3% 3 2% 3 5% 9 3% mata; a regi!; veiziek 3 3% 4 3% 7 2% mhm; m 2 2% 1 1% 1 1% 4 1% no; noi; noje 19 17% 19 15% 24 37% 62 20% ne ne; ne – – 2 1% – – 2 1% tep tep 6 5% 5 4% – – 11 4% va; vo; vuo 9 8% 9 7% – – 18 6% A beszélgetőpartner fordulatának megismétlése (parafrázis) 27 24% 27 21% 14 22% 68 22% Összesen 111 100% 129 100% 65 100% 305 100%

ÖSSZEFOGLALÁS

A žemaitiai kölcsönös kommunikációjában az egyik beszélgetőpartnernek a másikhoz való egyetértése a közlés tartalmát és/vagy az érzelmi támogatást illetően leginkább a megszokottsághoz és a közösségi – fatikus – nyelvi funkcióhoz kapcsolódik. A kutatáshoz kiválasztott, a XX. század második felének žemaitiai nyelvhasználatát rögzítő hiteles žemaitiai beszédanyag-gyűjtemények tanúsága szerint a kommunikáció megfelelősége összefügg azzal, hogy kedvezően viszonyulnak a beszélgetőpartnerhez (amennyiben ezt a kommunikációs helyzet és a közlés tartalma lehetővé teszi).

A megfelelő figyelem kifejezése az illő (tapintatos) kommunikáció univerzális normáihoz kötődik, amelyek nyugodt testtartásban, szemkontaktusban, valamint a beszélgetőpartner viselkedésére és közlésének tartalmára irányuló figyelemben valósulnak meg. A beszélgetőpartner közlésének tartalmához és előadásmódjához való kedvező viszonyulást a žemaitiaiak hajlamosak udvariasságként értelmezni, és ezt igyekeznek az egyetértés különféle kifejezésmódjaival jelezni.

A hiteles žemaitiai beszéd szövegeinek Taip šneka tirkšliškiai című gyűjteményében szereplő háromféle diskurzus elemzése a hallgató beszélőhöz való egyetértésének eltérő gyakorlatait mutatja. Igaz vagy kitalált, de érdekes történet elmesélése általában nem vált ki hangos hallgatói közbeszólásokat. A több résztvevős hétköznapi beszélgetésben az egyik beszélgetőpartner egyetértését a másikkal (aki új információt közöl) gyakrabban fejezik ki a beszélgetőpartner fordulatának vagy egy részének megismétlésével, illetve parafrázisával (~65%), mint megerősítő jelentésű szócskákkal (~35%). A telefonbeszélgetésekben jóval gyakrabban használják a beszélgetőpartnerhez való egyetértés kifejezésének elemeit, ami összefügg a beszélgetőpartner vizuális

BENDRINĖ KALBA 92 (2019) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204

JŪRATĖ PAJĖDIENĖ. Egyetértés a beszélgetőpartnerrel a žemaitiai mindennapi diskurzusában: funkciók és kifejezésmód (a XX. század második felének forrásai alapján) | 14 doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.14

megítélési lehetőségének hiányával. A vizsgált telefonbeszélgetésekben az egyetértést viszonylag gyakrabban fejezték ki változatosan variált és modulált megerősítő jelentésű szócskákkal (~78%), mint a beszélgetőpartner fordulatainak megismétlésével (~22%).

ŠALTINIAI

Aleksandravičius J. 2011: Kretingos tarmės žodynas, sudarė Danguolė Mikulėnienė, Daiva Vaišnienė. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

Girdenis A. 1996: Taip šneka širklšiaiai: šiaurės žemaičių telšiškių tarmės tekstai su komentarais. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla.

Sakytinės lietuvių kalbos tekstynas³². Prieiga internete: http://sakytinistekstynas.vdu.lt.

Vanagienė B. 2014–2015: Šiaurės vakarų žemaičių žodynas. Ylakių, Len kimų, Mosėdžio, Skuodo, Šačių apylinkių šnektos, A–O; P–Ž, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

LITERATŪRA

Aliūkaitė D. 2013: Horizontalusis ir vertikalusis kalbos kontinuumo skaidumas: XXI amžiaus kalbėjimo variantai paprastojo kalbos vertintojo požiūriu. – Taikomoji kalbotyra 2, 1–27. Prieiga internete: https://taikomoji kalbotyra.lt/ojs/index.php/taikomoji-kalbotyra/article/view/23/14.

Aliūkaitė D. 2019: Objektyvusis tarmiškumas: požymiai ir vertė. – Respectus Philologicus 35 (40), 63–91.

Dabašinskienė I. 2009: Šnekamosios lietuvių kalbos morfologinės ypatybės. – Acta Linguistica Lithuanica 60, 1–15.

Girdenis A., 2008: Pratarmė. Įvadas. – Girdenis A., sud., Žemaičių dzūkai. Tekstai su komentarais. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 10–32.

Girdenis A., 2012: Pratarmė. Įvadas. – Girdenis A., sud., Šiaurės žemaičių Skuodo zona. Tekstai su komentarais. Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla, 13–38.

³² Morfologiškai anotuotas Vytauto Didžiojo universitete kaupiamas sakytinės lietuvių kalbos tekstynas, kurio kūrimą rėmė Lietuvos valstybinis mokslo ir studijų fondas (2006–2008 m.), Lietuvos mokslo taryba pagal Nacionalinę lituanistikos plėtros 2009–2015 m. programą (LIT-9-11) ir pagal Valstybinę lituanistinių tyrimų ir sklaidos 2016–2024 metų programą (LIP-085/2016).

BENDRINĖ KALBA 92 (2019)

www.bendrinekalba.lt

ISSN 2351–7204

JŪRATĖ PAJĖDIENĖ. Pritarimas pašnekovui žemaičių kasdienybės diskurse: funkcijos ir raiška (remiantis XX a. II pusės šaltiniais) | 15 doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.14

Edwards J. A. 2008: The Transcription of Discourse. – Deborah Schiffrin, Deborah Tannen, Heidi E. Hamilton, eds., The Handbook of Discourse Analysis, Blackwell Publishing, 321–348.

Kamandulytė-Merfeldienė L. 2014: Pertarų dažnumas ir įvairovė sakytinėje lietuvių kalboje. – Bendrinė kalba 87, 1–10. Prieiga internete: www.bendrinekalba.lt.

Leech G. 1999: Principles of Pragmatics. London, New York: Longman.

Mikulėnienė D. 2011: Juozo Aleksandravičiaus lituanistinė ir pedagoginė veikla. – Kretingos tarmės žodynas, autoriaus Juozas Aleksandravičius, sudarė Danguolė Mikulėnienė, Daiva Vaišnienė. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, VII–XII.

Mikulėnienė D. 2019: Tarmiškumo bruožų nomenklatūra: nuo tarminių požymių prie tarmiškumo žymenų. – Respectus Philologicus 35(40), 51–62.

Nauckūnaitė Z. 2003: Loginiai ir lingvistiniai sakytinės ir rašytinės raiškos skirtumai. – Žmogus ir žodis: didaktinė lingvistika 5, 78–83.

Pabrėža J. 2017: Žemaičių kalba ir rašyba, Šiauliai: Šiaulių universiteto leidybos skyrius.

Pajėdienė J. 2018a: Santykinio laiko raiška prieveiksminiais laiko sakiniais šiaurės žemaičių telšiškių tarmėje. – Baltų filologija 27(1/2), 75–100.

Pajėdienė J. 2018b: Žemaitiškos tapatybės raiška: dėlionė iš Kretingos tarmės žodyno (2011) pavyzdžių. – Acta Linguistica Lithuanica 79, 64–104.

Pajėdienė J. 2019: Kretingos tarmės žodyne (2011) atsiskleidžiantys žemaitiško emocinio lauko kontūrai. – Acta Linguistica Lithuanica 80, 80–108.

Satkauskaitė D. 2011: Lingvistinė pragmatika. Mokomoji knyga aukštųjų mokyklų studentams. Kaunas. Prieiga internete: https://www.knf.vu.lt/dokumentai/failai/katedru/germanu/Satkauskaite_LINGVISTINE_PRAGMATIKA_elektronine.pdf.

Subačius G. 2014: Birutės Rokaitės-Vanagienės žodynas ir kiti darbai. – Vanagienė Birutė, 2014: Šiaurės vakarų žemaičių žodynas. Ylakių, Lenkimų, Mosėdžio, Skuodo, Šačių apylinkių šnektos, A–O, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, XI–XII.

Vaišnienė D. 2011: „Kretingos tarmės žodynas“: pagrindiniai medžiagos pateikimo principai. – Kretingos tarmės žodynas, autoriaus Juozas Aleksandravičius, sudarė Danguolė Mikulėnienė, Daiva Vaišnienė. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, XX–XXXVI.

Weigand E. 2009: Language as Dialogue, Amsterdam / Philadelphia: John Benjamins Publishing Company.

Weigand E. 2010: Dialogue – The Mixed Game, Amsterdam / Philadelphia: John Benjamins Publishing Company.

BENDRINĖ KALBA 92 (2019)

www.bendrinekalba.lt

ISSN 2351-7204

JŪRATĖ PAJĖDIENĖ. Pritarimas pašnekovui žemaičių kasdienybės diskurse: funkcijos ir raiška

(remiantis XX a. II pusės šaltiniais) | 16

doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.14

Zinkevičius Z. 1994: Lietuvių kalbos dialektologija. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla.

Gauta 2019 12 10

Priimta 2019 12 30

BENDRINĖ KALBA 92 (2019)

www.bendrinekalba.lt

ISSN 2351–7204

JŪRATĖ PAJĖDIENĖ. Pritarimas pašnekovui žemaičių kasdienybės diskurse: funkcijos ir raiška (remiantis XX a. II pusės šaltiniais) | 17 doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.14

AGREEMENT WITH INTERLOCUTOR IN SAMOGITIAN DAILY DISCOURSE: FUNCTIONS AND EXPRESSION (BASED ON THE SOURCES OF THE 2ND HALF OF THE 20^TH CENTURY)

Summary

In the context of Samogitian interpersonal communication one interlocutor’s agreement with another in terms of the content of speaking and/or emotional support is mostly concerned with familiarity and the social – phatic – function of language. The study made use of the collections that record the Samogitian language of the 2^nd half of the 20^th century. The material provided by the collections of passages illustrating Samogitian authentic speaking shows the link between the appropriateness of communication and the favourable attitude towards the interlocutor (if permitted by a communicative situation and content). The proper expression of attentiveness is associated with the universal attitudes of appropriate (tactful) communication, which are realized by a calm body posture, eye contact, attention to the interlocutor’s behaviour, and the content of speaking. Samogitians tend to perceive the favourable approach towards the interlocutor’s content of speaking and its way of presentation as politeness and try to show it by varied expression of agreement.

The analysis of the discourses of three types contained in the collection of texts illustrating Samogitian authentic speaking Taip šneka tirkšliškiai (cf. Girdenis 1996) reveals different practices of the listener’s agreement with the speaker. The narration of a true or fictitious but interesting story is usually not interrupted by the listener. In a usual conversation of several individuals the agreement of one interlocutor with another (providing new information) is more commonly expressed by the repetition of the interlocutor’s phrase or its part (~65%) rather than the short words expressing agreement (~35%). The structure of phone conversations demonstrates a considerably more frequent usage of elements of agreement with the interlocutor, which is explained by the inability of the interlocutor’s visual evaluation. In the phone conversations under analysis agreement was relatively more commonly expressed by the short words of agreement, which were pronounced by utilizing different voice modulations (~78%), compared to the repetition of the interlocutor’s phrases (~22%).

BENDRINĖ KALBA 92 (2019)

www.bendrinekalba.lt

ISSN 2351-7204

JŪRATĖ PAJĖDIENĖ. Pritarimas pašnekovui žemaičių kasdienybės diskurse: funkcijos ir raiška (remiantis XX a. II pusės šaltiniais) | 18 doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.14

KEYWORDS: Samogitian daily language, spontaneous dialogue, agreement with the interlocutor, repetition.

JŪRATĖ PAJĖDIENĖ

Lietuvių kalbos institutas

Petro Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius

[email protected]

BENDRINĖ KALBA 92 (2019) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204