Pritarimas pašnekovui žemaičių kasdienybės diskurse: funkcijos ir raiška (remiantis XX a. II pusės šaltiniais)

JŪRATĖ PAJĖDIENĖ Lietuvių kalbos institutas EGYETÉRTÉS A BESZÉLGETŐPARTNERREL A ŽEMAITIAI MINDENNAPJAINAK DISKURZUSÁBAN: FUNKCIJOS IR RAIŠKA (REMIANTIS XX A. II PUSĖS ŠALTINIAIS) KIVONAT A tanulmány egy feltáró kutatást mutat be, amelynek célja a beszélgetőpartnerrel való egyetértés kifejezésének elemei, valamint azok gyakorisági megoszlásának meghatározása volt háromféle žemaitiai diskurzusban (a mindennapi beszédben, a narratívákban és a telefonbeszélgetésekben). A kutatáshoz több forrásban közzétett, a XX. század második feléből származó észak-zemaitiai beszédörökséget használtak fel. A lexikográfiai forrásokban (lásd Aleksandravičius 2011, Vanagienė 2014–2015) közölt szemléltető anyag alapján tárgyalják a szubjektív értékelésen alapuló, a žemaitiaiak számára megfelelő kommunikáció felfogását, amely leggyakrabban a harmónia eléréséhez kapcsolódik. Az egyetértés kifejezésének elemeit és azok relatív gyakorisági megoszlását a valós žemaitiai beszédben az észak-zemaitiai telšiaiak autentikus mindennapi beszédszövegeinek Taip šneka tirkšliškiai (lásd Girdenis 1996) című gyűjteménye adatai alapján értékelik. KULCSSZAVAK: mindennapi žemaitiai nyelv, spontán párbeszéd, egyetértés a beszélgetőpartnerrel, ismétlés. BEVEZETÉS A žemaitiai mint etnikai csoport létezése a beszélgetés, nem 1 pedig az írás tapasztalatán alapul. A beszélt standard litván nyelv és a žemaitis beszéd sajátosságait összehasonlítva az utóbbi számos egyedi vonással rendelkezik, amelyek egyrészt a nyelvi rendszerek fonológiai differenciálódásaival, másrészt a kulturális kommunikációs modellek eltérő normáival, valamint a litván és a žemaitis nyelv szintaktikai struktúráinak normativitásáról alkotott eltérő felfogással hozhatók összefüggésbe. A 2 beszélt standard litván nyelv kutatásait rendszerint azzal a céllal kezdeményezik, hogy 3 „statisztikailag megalapozzák a beszélt és az írott nyelv gyakran csak megfigyelés útján rögzített különbségeit” (Dabašinskienė 2009: 14). A žemaitis és a litván nyelvi kommunikációs modellek megvalósulásának megfigyelés útján megállapított különbségeihez kapcsolódik 1 A žemaitis nyelv írásrendszerének megalkotására irányuló törekvésekről és a valóságról lásd Pabrėža 2017. 2 A nyelv és a dialektus közötti különbségről, valamint a dialektusok areáljait magában foglaló areálként értelmezett nyelv koncepciójáról vö. Aliūkaitė 2013: 4; a standard nyelvtől és más nyelvjárásoktól való tarmes ir šnektas, suvokimą žr. Pabrėža 2017: 47–48. 3 különbözőségén alapuló, az azt alkotó A beszélt nyelvre jellemző strukturális sajátosság meghatározza reikalavimus, tokius kaip būtinybė atsižvelgti į pokalbio situaciją, dalyvius, jų skaičių, temą ir kitus lingvistinius ir kutatásainak jellegét, és speciális nem nyelvészeti jegyeket vet fel, vö. Dabašinskienė 2009: 14. JŪRATĖ PAJĖDIENĖ. Pritarimas pašnekovui žemaičių kasdienybės diskurse: funkcijos ir raiška (remiantis XX a. II pusės šaltiniais) | 2 doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.14 BENDRINĖ KALBA 92 (2019) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 és ez adja az itt bemutatott feltáró kutatás ötletét is (az említett nyelvi rendszerek beszélt változatainak komolyabb elemzésen alapuló összevetése szintén meglehetősen feltételes lenne, mivel a rendelkezésre álló, a žemaitis beszéd lejegyzései, valamint a magánkommunikációs 4 modellt reprezentáló beszélt (társalgási) köznyelv szövegei eltérő időszakok és beszédhelyzetek megnyilvánulásait mutatják be). 5 A tanulmány egy, a žemaitis párbeszédre jellemző sajátosságot kíván áttekinteni, amelyet a standard litván anyanyelvi használói, amikor a žemaitis beszélgetési diskurzus (mind a párbeszéd, liudininkais, taip pat ryškiai krentančiu į akis ir pažindinantis su autentiško žemaičių kasdienybės mind a polilógus) lejegyzéseinek szövegeivel találkoznak, gyorsan észrevesznek. Ez a párbeszédpartner (vagy partnerek) iránti egyetértés kifejezése. A žemaitisok mindennapi 6 beszélgetéseiben megszokott, hogy a hallgató passzív pozícióját betöltő diskurzusrésztvevő az aktív – beszélő vagy mesélő – diskurzustagra meglehetősen gyakori és változatosan kifejezett egyetértéssel reagál. A diskurzusnak ez a sajátossága, amikor a žemaitisok nyelvi kódot váltanak, rendszerint nem kerül át automatikusan a standard litván nyelvbe. Mivel ez nem fordítható le magától értetődően, bizonyos helyzetekben ez az egyetértés a kommunikációs kultúra szükséges elemének tekinthető, amelynek a žemaitisok a standard nyelvben nem találják megfelelő megfelelőjét. Lehetséges, hogy a standard nyelven folytatott kommunikáció során éppen az ilyen vagy hasonló kulturális különbségekből fakadó, a hallgatás helyes értelmezésére való képtelenség vagy annak nem ismerete, hogy mivel lehet megfelelően helyettesíteni a szüneteket, a žemaitisokban kellemetlen beszélgetés benyomását kelti, és egyúttal erősíti a hallgatag žemaitis képét. A standard nyelv természetes használója számára, amikor a žemaitis párbeszéd tanújává válik, a gyakran ismétlődő vagy állandó egyetértéskifejezés sokszor túlzónak és gúny tárgyára méltónak tűnik. A beszélgetőpartner iránti egyetértés gyakori és különféle módokon megnyilvánuló kifejezését a žemaitų diskurzusban összefüggésbe lehet hozni a kommunikációs egyenletesség (vö. Edwards 2008: 335) erőteljesen kifejezett és hagyományosan kívánatos elérésével, illetve a kívánt interperszonális elismerés megvalósításának modelljeivel (vö. Weigand 2010: 232), amelyek kapcsolatban állnak az udvariasság adott közösségben értelmezett fogalmával és a tapintat elvének megvalósulásával. A pragmatika az udvariassággal magyarázhatóvá teszi a hallgatás két 7 ellentétes implikációját: a beszélgetési helyzettől és résztvevőinek összetételétől függően a hallgatás egyfelől bizonyos alacsonyabb (életkori, társadalmi) státusszal összefüggő, kívánatos udvariasságkifejezésként, másfelől pedig sajátos arcátlanságként is értelmezhető (vö. Leech 1999: 141). A szokásos beszélgetési helyzetekben (amikor a párbeszéd, illetve a polilógus résztvevőinek társadalmi státusza hasonló, a kommunikáció pedig gyakori és 4 A sakytinė kalba és a šnekamoji kalba fogalmak lehetséges szinonimitásáról és különbségéről, amikor a sakytinė kalba tágabban értelmezendő, a šnekamoji kalba pedig a nyelv társalgási stílusával hozható összefüggésbe, lásd: Nauckūnaitė 2003: 79–80; KamandulytėMerfeldienė 2014: 1. 5 Például a Litván beszélt nyelv korpusza Spontán magánbeszéd részében közölt adatokat a társalgási stílusú beszéd rövid szakaszaiként lehet értékelni. 6 Itt eltekintünk a beszélgetőpartnernek való ellentmondásra adott reakciók kifejezésétől. Az egyetértés és az ellentmondás illokúciós aktusairól mint a beszélgetésben elfoglalt bizonyos állásponttal összefüggő aktusokról (csak a beszélgetőpartner előző megnyilatkozására adott reakcióként lehetségesek) žr. Satkauskaitė 2011: 56–57. 7 A vertikális (hierarchikus) és horizontális társadalmi távolságról lásd Leech 1999: 126. JŪRATĖ PAJĖDIENĖ. Pritarimas pašnekovui žemaičių kasdienybės diskurse: funkcijos ir raiška (a 20. század második felének forrásai alapján) | 3 doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.14 BENDRINĖ KALBA 92 (2019) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 a csend elkerülésének és a diskurzuspartnerrel való kommunikáció fenntartásának (kívánatos) igénye a nyelv közösségi – fatikus – funkciójával hozható összefüggésbe (lásd Leech 1999: 141). A dialógus elméletalkotója, Edda Weigand, aki a nyelvet dialógusként (lásd Weigand 2009), a dialógust pedig sokféle játékként fogja fel (lásd Weigand 2010), úgy véli, hogy a dialóguson alapuló kommunikáció bizonyos végrehajtási elvek alapján valósul meg, amelyeket a beszélő tudatosan vagy öntudatlanul választ ki annak érdekében, hogy megteremtse mind a beszélgetést kezdeményező, mind a válaszreakciók közötti kapcsolatot, ami lehetővé teszi a beszélgetés egészének megértését és az abban való hatékony részvételt (vö. Weigand 2010: 113). Éppen a végrehajtási elvek határozzák meg a dialógusban való részvétel módjait, és stratégiákká válhatnak (amikor a beszélő a dialógus folyását bizonyos irányba kívánja terelni). Az ilyen stratégiák lehetővé teszik a beszélgetés szekvenciáinak, értékeléseinek és az érzelmek kifejezésének megváltoztatását, lehetővé teszik valaminek az elkerülését vagy valaminek az elfedését, illetve feltárják a beszélő együttműködési vagy ellenállási szándékát (lásd Weigand 2010: 113, 118). A párbeszéd folyamán az emberek alkalmazkodhatnak beszélgetőpartnerükhöz (együttműködési stratégia), vagy választhatják a szembenállást (konfrontációs stratégia), időnként pedig semleges álláspontot is elfoglalhatnak, többnyire anélkül, hogy ennek tudatosan tudatában lennének (Weigand 2010: 121–122). A beszélgetőpartnerhez való ilyen tudattalan alkalmazkodás választásával és az ezt bizonyos reakcióval kifejezett közös beszélgetésben való részvétel örömével áll leginkább kapcsolatban a 8 žemaitiai egyetértés kifejezésének modellezése, amikor a beszélgetőpartner iránti jóindulat és a beszélgetés aktuális folyama nemcsak szokásos pozitív megerősítéssel fejezhető ki, hanem a beszélgetőpartner bizonyos kifejezéseinek vagy azok szakaszainak ismétlésével, parafrázisokkal, sőt a konstruálódó mondatba való közbeékelődéssel is, mindezt a szokásos (nem sértő) kommunikáció normájaként elfogadva. A žemaitiai párbeszédre jellemző, a beszélgetőpartner iránti egyetértés kifejezésének elemei, valamint ezek viszonylagos gyakorisága (vagyis egymáshoz viszonyított használati megoszlása) a žemaitiai beszélgetés változataiban (párbeszédben és polilógusban) e tanulmányban több forrásban közzétett žemaitiai beszédörökség alapján kerülnek tárgyalásra. Ezt több, átírással lejegyzett, természetes és/vagy némileg előidézett žemaitiai beszéd(beli) tanúbizonyság korpusza alkotja, amelyek az észak-zemaitiaiak (telšiaiak és kretingaiak) 20. század második felének mindennapi 9 beszéd(beli) helyzeteit rögzítik. Az egyetértés kifejezésének vizsgálatához különösen alkalmasak a Taip šneka tirkšliškiai: šiaurės žemaičių telšiškių tarmės tekstai su komentarais (Girdenis 1996, a továbbiakban – TŠT) című könyvben található autentikus polilógusés párbeszéd-, reprezentuojamo telefoniniu pokalbiu, perrašai 10 . Žemaitišką tinkamo kalbėjimosi suvokimą 8 Arról, hogy a párbeszédben az együttműködés nem szükségképpen azonos csupán a szokásos pozitív megerősítéssel, a konfrontáció pedig nem csupán negatív válasszal, lásd: Weigand 2010: 122. 9 A žemaitiai nyelvjárás felosztásáról és az észak-zemaitiai nyelv sajátosságairól lásd: Zinkevičius 1994: 85–87; az északi žemaitis telšiškiai és kretingiškiai közötti lényeges különbségről, amely a nem végződési szótagokban bekövetkező u, i // ọ, ẹ váltakozáson alapul, lásd Zinkevičius 1994: 114. 10 A Taip šneka tirkšliškiai című dialektusszöveg-kötetben: šiaurės žemaičių telšiškių tarmės tekstai su komentarais az 1968–1985 között rejtett mikrofonnal felvett, a Mažeikiai járás Tirkšliai környékén élő Alekso Girdenis családtagjainak és szomszédainak beszélgetései szerepelnek. Néhány közülük telefonbeszélgetés. A telefonbeszélgetés különböző okok miatt (például a szokatlansága miatt, amely a közvetítő leírásaival JŪRATĖ PAJĖDIENĖ. Pritarimas pašnekovui žemaičių kasdienybės diskurse: funkcijos ir raiška (a XX. század második felének forrásai alapján) | 4 doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.14 BENDRINĖ KALBA 92 (2019) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 kapcsolatos) nem szokványos kommunikációs helyzetként jellemezhető (vö. Girdenis 1996: 142); ezek a leírások megtalálhatók a Kretinga-vidéki nyelvjárás szótárában (Aleksandravičius 2011, a továbbiakban – KTŽ), valamint az 11 Šiaurės vakarų žemaičių žodyne: Ylakių, Lenkimų, Mosėdžio, Skuodo, Šačių apylinkių šnektos A–O, P–Ž című szótárban (Vanagienė, 2014–2015, a továbbiakban – ŠVŽŽ I, II). Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a megjelölt forrásokban közölt 12 illusztrációs anyag egyszerre hiteles és nagyon tipikus. A hitelesség és tipikusság e harmóniája lehetővé teszi, hogy a žemaitis környezetből elköltözött žemaitis, amikor a TŠT-t, a KTŽ-t vagy az ŠVŽŽ-t olvassa, úgy érezze magát, mintha visszatért volna a múltba. A tanulmányban a žemaitis beszéd mondatai úgy vannak lejegyezve, hogy a lehető leginkább megismételjék a források átiratát (a kiválasztott forrásokban bizonyos árnyalatokban eltérő lejegyzési modelleket alkalmaznak), mellettük pedig köznyelven, az átültetéshez közeli formában közlik a žemaitis beszéd megfelelő szakaszát. 13 A HELYBEHAGYÁS KIFEJEZÉSE A ŽEMAITIAI MINDENNAPI BESZÉLGETÉSEIBEN A megfelelő beszéd žemaitiai percepciója és annak fejlesztési modelljei A žemaitiai párbeszédben a helybenhagyás kifejezésének sajátosságai vizsgálata előtt célszerű azt is megvitatni, hogy a žemaitiaihoz való viszonyulás ellentmondásos lehet, – hangos zajongóknak vagy koks pokalbis žemaičiams atrodo esąs tinkamas 14 . Paprastojo kalbos bendruomenės nario csendeseknek tekinthetik őket. Ezt az ellentmondásos megítélést valószínűleg a beszédhelyzetek eltérő körülményei 15 okozzák. A sajátjaikkal együtt lévén (veleszületett (öröklött) nyelvükön beszélve) a žemaitiaiakra általában nem jellemző sem a halk, sem a kulturált beszéd (vö.: ka prãded v s lal etẹ, a beszélgetőtársat vizuálisan nem tudják értékelni, továbbá szükséges rendkívül világosan beszélni), ám éppen ebben nagyon élesen megmutatkozik a 16 helybenhagyás kifejezésének szükségessége, amely a valódi beszélgetésben rendszerint tekintettel és bólogatással valósul meg, ezeket pedig az átirat nem tudja rögzíteni. 17 11 A KTŽ szemléltető anyagára jellemző az autentikus, párbeszédszerű észak-zemaitiai kretingai beszéd, amelyet a szótár koncepciójának kidolgozója mintegy 60 éven át gondosan jegyzett fel (a cédulaanyagot a XX. század 5. évtizedének közepétől 2004-ig gyűjtötték, a szótár elkészítését pedig 2006-ban kezdték meg, vö. Aleksandravičius 2011: 4; Mikulėnienė 2011: XII; Vaišnienė 2011: XX). A KTŽ-ben közölt anyag értelmezési lehetőségeiről bővebben lásd: Pajėdienė 2018b; 2019. 12 Ebben a szótárban bőségesen található mind a žemaitiaiak mindennapi diskurzusa (1960–1990 között Birutė Vanagienė folyamatosan lejegyezte közvetlen környezete beszélgetéseit), mind pedig az 1989–1996 között zajlott dialektológiai expedíciók során rögzített beszélgetések anyaga (vö. Subačius 2014: XII; XIV–XVII), amely a reprezentatív beszéd jelentős rétegét is tartalmazza. 13 A TŠT átírásáról lásd: Girdenis 1996: 8–10; A. Girdenis által alkalmazott átírási modell valamivel részletesebb magyarázata az észak-zsémáiti beszéd átírásainak gyűjteményeiben, a Žemaičių dzūkai és a Šiaurės žemaičių Skuodo zona című munkákban található, lásd: Girdenis 1996: 8–10; 2008: 17tt; 2012: 21tt; a KTŽ-ról – lásd: Aleksandravičius 2011: 17–18, Vaišnienė 2011: XXIII– XXIX; a ŠVŽŽ-ről – lásd: Vanagienė 2014: XXVIII. 14 A tájnyelvi beszéd alkalmasságának perceptuális modelljeiről és azok felismeréséről lásd: Aliūkaitė 2019; Mikulėnienė 2019. 15 A köznyelvi nyelvi műtermék percepcióján és koncepcióján alapuló tájnyelvi sajátosságok értékeléséről lásd: Aliūkaitė 2019: 87; a közösségi nyelv egyszerű tagjának értékeléséről mint szubjektív tájnyelviségről lásd: Aliūkaitė 2019: 66, 67. 16 Vö.: tarp sãvẹs rọkộujamûos gmtọ kãlb (egymás között velünk született nyelven beszélgetünk) ŠVŽŽ I 218; b va pr gmtà ta kãlbà (ez volt a velünk született nyelv) ŠVŽŽ I 186. 17 Ezt mutatja a TŠT által hátrahagyott (cenzúrázatlan) drasztikus replikák bősége is (vö. Girdenis 1996: 8). JŪRATĖ PAJĖDIENĖ. Pritarimas pašnekovui žemaičių kasdienybės diskurse: funkcijos ir raiška (a 20. század második felének forrásai alapján) | 5 doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.14 BENDRINĖ KALBA 92 (2019) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 negãl ni apsẹklaus tẹ ‚kai pradeda visi lalėti, negal[ima] nei apsiklausyti‘ ŠVŽŽ I 369). A hallgatagságot vagy szűkszavúságot rendszerint a szégyenlősséggel és a szokatlan 18 környezetben való tartózkodással hozzák összefüggésbe, ahol nem mindennapi módon kell viselkedni és beszélni (legtöbbször nem anyanyelven). Ezért a beszélgetés egyszerűségét és sikerét a žemaičiaiak hajlamosak saját maguk és beszédpartnerük azonos etnikumával összekapcsolni (vö. a žemãi ộu su žèmãi ta rũodà jộu krmt ‚a žemaičiai a žemaičiaival jobban 19 kijön‘ ŠVŽŽ II 152). A mindennapokban a žemaičiaiak sem mindig zajosak. Bizonyos helyzetekben (például tekintélyes elbeszélőt hallgatva) rendkívül csendesek, a diskurzus kivételesen figyelmes résztvevői lehetnek. A hosszú elbeszélések hallgatójának (hallgatóinak) figyelmességét mint azt a képességet, hogy csendben részt vegyen egy másik személy elbeszélésében, azok a TŠT-szövegek is mutatják, amelyek M. rövidítéssel jelölt hosszú narratívákat tartalmaznak. Az elbeszélésnek és 20 hallgatásának ez a modellje a žemaitiai környezetre jellemzőként ismerhető fel (valószínűleg nemcsak egykor volt jellemző, hanem ma is az), amikor a legidősebb vagy idősebb, tekintélyes elbeszélő (például az anya, a nagyanya, a nagynéni, és talán valamivel ritkábban – az apa, a nagyapa, a nagybácsi) a múlt történeteit meséli el. Az ilyen elbeszéléseket összpontosítva és csendben 21 hallgatják. A žemaitiaiak már kisgyermekkortól igyekeznek kialakítani az értelmetlen zavarás tiltását előíró beállítottságot és a csendes figyelmességet. A žemaitiai mindennapi beszéd részleteit közlő szótárakban szintén találhatók olyan kifejezések, amelyek megtiltják a gyermeknek, hogy közbeszóljon a felnőttek beszélgetésébe vagy megszakítsa azt; hasonló megjegyzések felnőtteknek is szólhatnak, pl. : (1) tabibúdâms kr tnešis/ nak škis i‿dẹdũju rũoda! // KTŽ 188 (tebebūdamas kritnešis nekiškis į didžiųjų rodą ‚kalbėjimąsi‘) (2) nešmaižiokis i‿dẹdũju târpa! // KTŽ 422 (nešmaižiokis į didžiųjų tarpą) (3) nọ bet ka t ũškiši, nèbišẽit mûms n ‿kũok rũodà ŠVŽŽ I 308 (na, bet kai tu užkiši (‚įsiterpi‘), nebeišeina mums nei kokia roda) Kita vertus, tylėjimas taip pat gali būti vertinamas nepalankiai ir net prilyginamas neįgalumui, pvz. : (4) a‿nbelis ès / ka‿narọkuj s ẹ‿n eka mộn nasakâ // KTŽ 253 (ar nebylys esi, kad nesirokuoji ir nieko man nesakai) 18 Plg. frazėje nesaviškiui (iš kitos kalbinės aplinkos atėjusiam pašnekovui) adresuotą pasakymą mès ned dlê jãu r odl v (mes nelabai jau rodlyvi ‚kalbūs/šnekūs‘) ŠVŽŽ II 153. 19 rodà (sl.) – ‚šneka, pokalbis, pašnekesys‘ KTŽ 347. 20 Tai Bronislavos Gedgaudaitės-Girdenienės pasakojimai, kurių paprastai nepertraukia, nesutrikdo jokia klausytojo (klausytojų) pastaba ar intarpas. Plg. TŠT pavadinimais Santuoka, mirtis, gyvenimas TŠT 95–105, Pakaruokliai, nekrikštai, vaikažudės TŠT 116–127 ir Ponai vargdieniai TŠT 155–163 įvardytų naratyvų vienintelį atlikėją. 21 Ez a modell az említett társadalmi távolság kettős – horizontális és vertikális – megjelenését reprezentálja. JŪRATĖ PAJĖDIENĖ. Pritarimas pašnekovui žemaičių kasdienybės diskurse: funkcijos ir raiška (remiantis XX a. II pusės šaltiniais) | 6 doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.14 BENDRINĖ KALBA 92 (2019) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 Az említett forrásokban a beszélgetésre való alkalmasság egyéb megnyilvánulásai is rögzítve vannak, például az a követelmény, hogy a beszélgetésben részt véve – beszéd közben és hallgatáskor – a beszélgetőpartner szemébe kell nézni, vö. : (5) rọkudamûos veiz ek t isê ‿ak s / vọ‿nanair kis ‿šal s // KTŽ 249 (rokuodamasis 22 veizėk tiesiai į akis, o ne nairykis į šalis) 23 (6) s‿an u rũodas naẹšv si / ànũo nãir mûos vệns // KTŽ 249 (su anuo (‚juo‘) rodos neišvesi, [iš] ano nairymasis vienas) 24 (7) rọkujẹntệis rẽk ‿ak s veiz etẹ / vọ‿na‿žva g tệis // KTŽ 348 (rokuojantis reikia į akis veizėti, o ne žvalgytis) A szóbeli hagyományon alapuló közösség tagjai számára az egymással való megértetés a kölcsönös információszerzés legfontosabb módja, ezért már kisgyermekkortól olyan normákat alakítanak ki, amelyek nemcsak a világos és megfelelő artikulációt követelik meg (lásd a 8–10. példát), hanem a beszéd tartalmára, jelentésére és hangulatára való odafigyelést is (lásd a 11–16. példát), vö. : (8) ko‿t âuzgi / rọkộukis kãp žm og s // KTŽ 256 (ko tu niauzgi, rokuokis kaip žmogus) (9) sak k âiškê, nemọrm ek ŠVŽŽ I 455 (sakyk aiškiai, nemurmėk) (10) k o‿t pọrslúoj s / ka‿pàsakûoji? // KTŽ 327 (mit locsogsz, 25 amikor mesélsz) (11) ko‿t ‿čè úomâuji tûo us n ekùs! // 26 KTŽ 265 (miért beszélsz itt ilyen badarságokat) (12) tọ‿žèbe ûoji tûo us n ekùs / papàsakûok kũ‿nûors r mta // KTŽ 497 (ilyen badarságokat beszélsz, mondj valami komolyat) (13) nataršk ek n eku // KTŽ 441 (ne locsogj badarságokat) (14) ni ruodas / ni pasakas su tou makalu // KTŽ 224 (se értelme, se meséje annak a zagyvaságnak) (15) s‿pẹjuok k p‿dọrn / nẽ rũodas / nẽ p sakas // KTŽ 347 (su pijoku kaip [su] durnu se értelme, se meséje) (16) k‿t ‿p ûmpi n ekùs/ gèȓãu papàsakûok / kãp g ven // KTŽ 308 (mit fecsegsz niekus, geriau papasakok, kaip gyveni) 22 Plg. rokãvimos (hibr.) – ‚kalbėjimasis‘ KTŽ 347. 23 nairties, na ros, na rės – ‚sukinėtis, dairytis iš paniūrų, padilbų‘ KTŽ 249. 24 badarságokat – ,forgolódás, körülnézegetés‘ KTŽ 249. 25 purslóti, ~ója, ~ójė – ‚nyállal fröcskölni‘ KTŽ 327. 26 ómauti,~auja, ~avo – ‚badarságokat beszélni, kiabálni‘ KTŽ 265. JŪRATĖ PAJĖDIENĖ. Pritarimas pašnekovui žemaičių kasdienybės diskurse: funkcijos ir raiška (a XX. század második felének forrásai alapján) | 7 doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.14 BENDRINĖ KALBA 92 (2019) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 A vizsgálathoz kiválasztott forrásokban található autopercpeciós megerősítések azt mutatják, hogy a žemaičiaiak saját különállásukat a nyelv és a szokások sajátosságára alapozzák. Ez a veleszületett (öröklött) žemaičiai nyelv leírható csúnyaként, de mindazonáltal tisztaként, amelyet világos és könnyű kiejtés jellemez (vö. a nėra prisvilusi „nem odaégett” kifejezést), pl.: (17) nọ žemãitê – kãlbà sk ras, pàprotẽ sk ras ŠVŽŽ II 20 (nos, a žemaičiaiak – a nyelv különbözik, a szokások különböznek) (18) vũo nègraž kãlbà r žemãi u ŠVŽŽ I 252 (íme, a žemaičiai nyelve csúnya) (19) žemãi u k lbà n er pisv lọsi // KTŽ 403 (a žemaičiai nyelve nincs odaégetve) A žemaičiaiak saját (etnikai szempontból vett) beszédmódjukat gyakran a közvetlenséggel mint normával kapcsolják össze (vö. sakyti stačiai, pakrauti – ‚egyenesen a szemébe mondani‘), vö.: (20) žemãitê s ka stàtê / pakrâun / ‿ganà // KTŽ 389 (a žemaičiaiak egyenesen mondják, megmondják, és kész) A személyes megnyilatkozásokban azonban igyekeznek valakinek az ellenszegülését és közvetlenségét helytelen tulajdonságokként kiemelni, ezért a saját igazukat mindenáron bizonygató személyeket szeretnek érzéketlenként és kezelhetetlenként jellemezni, és hangsúlyozzák, hogy képesnek kell lenni más személlyel megegyezni, vö. : (21) ns n ‿kuo ũos nùvûokas natộr rọkudamûos s žmuog / tùjãu ižeidẹn e / pr šingàujẹs // KTŽ 263 (annak semmi felfogóképessége nincs, amikor az emberrel beszélget, mindjárt sértegeti, ellenkezik) (22) jê nûori / rọkộukis kãp žm og s / vọ‿nakàbẹn ekis // KTŽ 137 (ha akarsz, beszélj úgy, mint egy ember, ne pedig akadékoskodj) (23) s‿narav žm og ni‿pas rọkộusi dúorã / ni‿sọsẹtãrsi // KTŽ 251 (rossz 27 természetű emberrel sem tisztességesen nem beszélsz, sem nem egyezel meg) (24) àš ni‿sọ‿vệinọ žm og nanûoȓọ pr klītệis// KTŽ 320 (én egyetlen emberrel sem akarok összetűzésbe kerülni) 28 (25) rẽk prisitâik ma, jê nûori sọgi.vêntẹ ŠVŽŽ II 99 (reik[ia] prisitaikymo, jei nori sugyventi) narãvas, ~à (sl.) – ‚užsispyręs, greit susierzinąs’ KTŽ 251. 27 28 pr klytis, ~ijas, ~ijės (sl.) – ‚bartis, pyktis, kitiems trukdyti’ KTŽ 320. JŪRATĖ PAJĖDIENĖ. Pritarimas pašnekovui žemaičių kasdienybės diskurse: funkcijos ir raiška (remiantis XX a. II pusės šaltiniais) | 8 doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.14 BENDRINĖ KALBA 92 (2019) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 Ne vien deklaruojamos nuostatos, bet ir pati kalbėjimosi maniera rodo, kad vienas iš paprasčiausių būdų atskleisti savo palankumą dialogo partneriui yra kalbant būti dėmesingam ir tai parodyti įvairiais būdais išreiškiamu pritarimu. Pritarimo įprastiniame kasdienybės diskurse raiška Įprastame dialoge, kai pašnekovas yra prieš akis, pritarimo jam raiška gali būti paprastesnė: tam užtenka dėmesingumo, parodomo nuolatiniu akių kontaktu ir tam tikra – neatsainia, bet ir neužgožiančia – kūno laikysena bei linktelėjimu ar santūriu gestikuliavimu. Žemaitiško kalbėjimo atkarpų sąvaduose galima rasti tam tikrų užuominų apie tokio pritarimo realizavimo būdus ir jų reikšmes, pvz. : (26) àš, sãka, bepakinknûojau, bet àš <...> n eka nesakâu ŠVŽŽ I 303 (aš, sako, bepakinknojau (‚tik palinkčiojau‘), bet aš <...> nieko nesakiau) (27) jê kinknûoji gâlva / šẽt / ka‿s tink // KTŽ 162 (jei kinknoji galva, išeit, kad sutinki) (28) túo ãu stuov edâms ns mộn m rktẹl eje᳞ // ẹr‿aš‿v skû sọpratâu // KTŽ 239 (toliau stovėdamas ans man mirktelėjo, ir aš viską supratau) (29) pamuosẹk va s ‿rọnk ẹ‿v el sọs rệit i‿kamūlâti // KTŽ 242 (pamosikavo su ranka ir vėl susirietė į kamuolaitį) A žemaitisi beszéd lexikográfiai forrásaiban a belehangzó – szóbeli – egyetértés kifejezésének elemei is rögzítve vannak. Leggyakrabban ezek rövid egyetértő megnyilatkozások, amikor ugyanaz az elem egy vagy több alkalommal ismétlődik. Például a beszélgetőpartner állításainak propozicionális tartalmát megerősítendő és magának az elbeszélésnek a folytatását ösztönözendő használhatók az „igen, tehát” jelentésű ahà, jè, jė partikulák; jó (vö. ahà KTŽ 22; ŠVŽŽ I 3; jè vagy jè jè KTŽ 131, j e, j e ŠVŽŽ I 235; jó KTŽ 132), az egyetértés kifejezésére szolgáló ái, nù indulatszók (ái ŠVŽŽ I 3; n ; nọ n ŠVŽŽ I 477; KTŽ 261), a megerősítés jelentésű áiškiai (âiškê ŠVŽŽ I 4), tikra (tkrã ŠVŽŽ II 343) és más hasonló, a beszélgetés tartalmi és ritmikai szempontú koordinálásával összefüggő nyelvi egységek, vö.: (30) jó / tẽp ẹ‿rēk es padar tẹ // KTŽ 132 (jo, taip ir reikės padaryti) (igen, így kell majd megcsinálni) (31) j e j e, vãsaras lãik n e tẽ(p) bl ogã // ŠVŽŽ I 235 (jė jė, vasaros laike nėr taip blogai) (jé jé, nyáron nincs olyan rossz) (32) ái, b va gèrũ ž du, àmện! ŠVŽŽ I 3 (ai, buvo gerų žydų, amen (‚labai‘)!) (á, voltak jó zsidók, ámen („nagyon”!)) (33) nọ n , ka·p t k j dộm pa ọmerọ ŠVŽŽ I 477 (no no, kap tik judum (‚judviem‘) pačiu mieru (‚pats tas‘)) (no no, éppen úgy nekik kettőjüknek („kettőjüknek”) ugyanabban a mértékben („pont megfelelően”)) JŪRATĖ PAJĖDIENĖ. Pritarimas pašnekovui žemaičių kasdienybės diskurse: funkcijos ir raiška (a 20. század második felének forrásai alapján) | 9 doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.14 BENDRINĖ KALBA 92 (2019) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 A Taip šneka tirkšliškiai című, folyamatos žemaitėškas diskurzusadatokat tartalmazó gyűjtemény szövegei azt mutatják, hogy a szokásos žemaitėškas diskurzusban nemcsak az e jelentéssel rendelkező szavacskákkal (indulatszavakkal, partikulákkal, határozószókkal) fejeznek ki egyetértést, hanem a beszélgetőpartner mondatainak vagy frázisainak bizonyos szakaszait is megismétlik, illetve parafrazeálják, vö. : (34) V. nọ‿ju ‿tẹkꜛ tèrẽkꜜ žv rblienê // sak sꜛ jau‿kãltsꜛ ·rꜛ / adb eg(a)‿jau / pàsꜜ‿mùn(i) // M. nọi‿n i⭛ // TŠT 77 (V. Nu juk tiek tereik Žvirblienei, sakys jau kaltas yr[a] – atbėgo jau pas mane. M. Nui nui.) (V. Ugyan már, ennyi kell csak Žvirblienének, azt fogja mondani, hogy ő a hibás – már hozzám futott. M. Nui nui.) (35) E. <...> kumet‿nũr(i)sꜛ bọu‿mšẹsệisꜛ an d(ọ) ⌇ M. b .uꜛ b .uꜜ // TŠT 67 (E. <...> kuomet nors buvo mušęsi anuodu. M. Buvo buvo.) (E. <...> amikor egyszer azok ketten összeverekedtek. M. Bizony, bizony.) (36) M. <...> vàkũꜛ‿sa.k / a‿dèš mt sꜛ ·rꜜ // <...> D. ·rꜛ ·r⭛! // tu‿vàkũꜛ jẹ···ru⭜ m ri (ẹ) / kẹik‿ànũꜛ ·r⭛! // М. ·rꜛ ·rꜜ panâuts kûoks // E. àꜛ ve ’ žn(a)ꜜ / kàsꜛ‿anu ž ·nꜜ // V. kẹik‿tu‿panâutuꜛ ·rꜛ / a‿ve ’sꜛ anu‿ž ·nꜜ // TŠT 77 (М. <...> gyerek, mondja, tíz van-e <...> D. Van, van! Azoknak a gyerekeknek, Jézus Mária, (‚mergautinis‘) koks. E. O vel[nias] žino, kas aną žin[o]. V. Kiek tų panautų yr[a], o velnias mennyi van azokból! M. Van, és a panautas ismeri azt.) (37) M. nêꜜ ọn(s)‿s (k)/ kọr‿aš‿ẽ (ọ)⭛ // da.‿msl sꜛ ka‿àšꜜ kãlts‿es(ọ) / k(a)‿aš‿ẽ (ọ)ꜜ kur // V. a škê⭛! // pa kau‿pagalwûosꜛ / kad⁀àš⭛ kãlts! // TŠT 77 (M. Ne, an(s) sako, aš eisiu, dar mislys, kad aš kaltas esu, kai aš eisiu. V. Világos! Aztán azt gondolja, hogy én vagyok a hibás.) (38) J. <...> n ꜛ‿ẹr‿ꜜ(n)s / at i(ẹ)ꜛ / pàsꜛ‿mun / tuoks‿nusim n(ẹ)sꜛ tuoks‿nusim n(ẹ)sꜛ <...> // K. tukârtꜛ ir⁀à ꜜ bọvâu // J. bòvâꜛ bòvâꜜ // <...> TŠT 109 (J. <...> no, és eljött hozzám, ilyen szomorú, ilyen szomorú <...> K. Akkor én is ott voltam. J. Voltál, voltál <...>) (39) J. nebmûokꜜ tẹi‿žmũn(i)s tuo‿pũn(a)ꜛ karà âuꜜ gẹidûot(ẹ) // M. nebmũk⭜ nebmûokꜜ // J. i‿nebmûokꜛ i‿nebnûorꜜ // M. n bꜛnûor⭛! // J. pamat s(ẹ)tꜛ i‿d ẽ(a) bûs / b usm ẽꜜ šim t // M. j ꜛ j ꜜ // TŠT 110 (J. Meglátjátok, az idei évben Isten büntetése lesz. M. Jé, jé.) Néha a beszélgetőpartner mondatrészletének megismétlésekor nem teljesen szabványos szerkezetű – kettős szerzőségű – mondatok is létrejönnek, amikor a diskurzus résztvevője, 29 aki az imént még hallgató volt, a megismételt mondatrésszel behatol a beszélgetőpartner mondatszerkezetébe, vö. : 29 Az ilyen mondatokról bővebben lásd: Pajėdienė (2018a: 94). JŪRATĖ PAJĖDIENĖ. Pritarimas pašnekovui žemaičių kasdienybės diskurse: funkcijos ir raiška (a 20. század második felének forrásai alapján) | 16 doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.14 BENDRINĖ KALBA 92 (2019) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 Zinkevičius Z. 1994: A litván nyelv dialektológiája. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. Beérkezett: 2019. 12. 10. Elfogadva: 2019. 12. 30. JŪRATĖ PAJĖDIENĖ. Pritarimas pašnekovui žemaičių kasdienybės diskurse: funkcijos ir raiška (remiantis XX a. II pusės šaltiniais) | 17 doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.14 BENDRINĖ KALBA 92 (2019) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 EGYETÉRTÉS A BESZÉLGETŐPARTNERREL A ZEMAI NAPI DISKURZUSBAN: FUNKCIÓK ÉS KIFEJEZÉS (A 20. SZÁZAD MÁSODIK FELÉNEK FORRÁSAI ALAPJÁN) Összefoglalás A žemaityi tarpasmeninio bendravimo kontekste vieno pašnekovo pritarimas kitam kalbėjimo turinio ir (arba) emocinės paramos požiūriu daugiausia susijęs su kalbos familiarumo ir socialine – fatine – funkcija. Tyrime pasinaudota rinkiniais, kuriuose užfiksuota XX a. antrosios pusės žemaičių kalba. Autentiško žemaičių kalbėjimo ištraukas iliustruojančių rinkinių medžiaga rodo ryšį tarp bendravimo tinkamumo ir palankaus požiūrio į pašnekovą (jei tai leidžia komunikacinė situacija ir turinys). Tinkama dėmesingumo raiška siejama su universaliomis tinkamo (taktiško) bendravimo nuostatomis, kurios reiškiamos ramia kūno laikysena, akių kontaktu, dėmesiu pašnekovo elgesiui ir kalbėjimo turiniui. Žemaičiai linkę palankų požiūrį į pašnekovo kalbėjimo turinį ir jo pateikimo būdą suvokti kaip mandagumą ir stengiasi jį parodyti įvairia pritarimo raiška. A zemai autentikus beszédet bemutató, Taip šneka tirkšliškiai című szöveggyűjteményben található háromtípusú diskurzus elemzése (vö. Girdenis 1996) feltárja a hallgatónak a beszélővel való egyetértésének különböző gyakorlatait. Tikro ar išgalvoto, bet įdomaus pasakojimo klausytojas paprastai nepertraukia. Įprastame kelių asmenų pokalbyje vieno pašnekovo pritarimas kitam (pateikiančiam naują informaciją) dažniau reiškiamas pakartojant pašnekovo frazę ar jos dalį (~65 %), o ne trumpais pritarimą reiškiančiais žodžiais (~35 %). Telefoninių pokalbių struktūra rodo gerokai dažnesnį pritarimo pašnekovui elementų vartojimą, o tai aiškinama negalėjimu vizualiai įvertinti pašnekovo. Az elemzett telefonbeszélgetésekben az egyetértést viszonylag gyakrabban fejezték ki rövid egyetértő szavakkal, amelyeket különböző hangmodulációk alkalmazásával ejtettek ki (~78%), mint a beszélgetőpartner kifejezéseinek megismétlésével (~22%). JŪRATĖ PAJĖDIENĖ. Pritarimas pašnekovui žemaičių kasdienybės diskurse: funkcijos ir raiška (a 20. század második felének forrásai alapján) | 18 doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.14 BENDRINĖ KALBA 92 (2019) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 KULCSSZAVAK: samogitiai mindennapi nyelv, spontán párbeszéd, egyetértés a interlocutor, repetition. JŪRATĖ PAJĖDIENĖ Lietuvių kalbos institutas Petro Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius [email protected]