A nyelv fejlődésének egyik, különösen az utóbbi időben kirajzolódó tendenciája az emberi szakmai tevékenység bizonyos területeihez kapcsolódó nyelvváltozatok aktív kialakulása. E változatok szókincsének legfontosabb rétegét azok a terminusok alkotják, amelyek megkülönböztetik az egyik nyelvváltozatot a másiktól. A terminusok szóalkotásában az összetétel egyre fontosabb szerephez jut. Bár a terminusalkotásnak ez a módja az egyes nyelvek sajátosságaitól függ, a különböző országok kutatói gyakran ugyanazokra az előnyökre hívják fel a figyelmet a különböző nyelvek szóösszetétele és összetett szavai kapcsán. Úgy vélik, hogy összetétellel új, a nyelvi gazdaságosság elvének megfelelő terminusok alkothatók (Gaivenis 2014: 539; Kaulakienė 2014: 225). Viktorija Nadmidon szerint az összetett szavak különösen alkalmasak új fogalmak pontosabb megnevezésére, több ismertetőjegy kifejezésére és a szó szemantikai terhelésének növelésére (Надмидон 2014: 69). Peter Polenz a felsorolt előnyök mellett kiemeli, hogy az összetett szavak könnyebben rögzülnek az ember tudatában, mivel szemantikai motivációjuk egyértelmű (Polenz 1980: 178). Oleg Meszkov véleménye szerint az analógia elve alapján sok új összetett szó alkotható az összetétel egyik tagjának megváltoztatásával. A kutató példája szerint az angol starquake szó az earthquake szó analógiájára jött létre, a comedywright pedig a playwright szó mintájára (Мешков 1986: 23–24).
Az összetett szavakat különböző szempontokból vizsgálják1; ezek egyike a formai szerkezet vizsgálata, valamint annak a szóalkotási típusnak2 a meghatározása, amelyhez az összetett szó tartozik. Young Ok Jong és Chae kutatók
1 Külföldön az utóbbi időben egyre népszerűbbek azok a műszeres módszerek, amelyekkel például azt vizsgálják, hogyan rögzíti az emberi szem az összetett szavakat, milyen impulzusokat váltanak ki az emberi agyban stb. (Inhoff et al. 2008; MacGregor, Shtyrov 2013).
2 Kazimieras Gaivenis terminológus szóalkotási típusokra vonatkozó példái alapján e tanulmányban a szóalkotási típusokat az alaptag valamely szófajhoz való tartozása szerint különböztetjük meg. K. Gaivenis szerint az összetett terminusok legjellemzőbb szóalkotási típusai a következők: főnév + főnév, főnév + ige, melléknév + főnév. Teljesen szokatlan típusok a melléknév + melléknév, főnév + melléknév, ige + melléknév stb. (Gaivenis 2002: 55).
BENDRINĖ KALBA 92 (2019)
www.bendrinekalba.lt
ISSN 2351-7204
Page 2
LINA RUTKIENĖ. 1918–1940 m. statybos terminijos dūrinių darybos polinkiai | 2
doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.03
Kwan Jung szerint az összetett szó formai szerkezetének megértése segíti más nyelvek tanulását és megértését (Jong, Jung 2015: 79). Patrick Ziering és Lonneke Plas többek között a gépi fordítás szempontjából is fontosnak tartja (Ziering, Plas 2014: 1047). A képzéstípusokat tanulmányozni kell a terminusképzés megfelelő arányainak fenntartása érdekében, hogy egyes képzéstípusok ne szorítsák háttérbe a többit. Az összetett szavak formai szerkezetének vizsgálatakor számos problémás kérdés merül fel. Ezek egyike a képzéstípus produktivitásának és aktivitásának fogalmához kapcsolódik. Tatjana Ivanova szerint ezeket a fogalmakat gyakran összekeverik vagy azonosítják. A kutató az összetett szó képzési modelljének3 jellemzőit tárgyalva megnevezi e fogalmak különbségeit. Állítása szerint a képzési modellt három jellemző írja le:
1) produktivitás. Ez a modell mennyiségi jellemzője;
2) aktivitás. Ez a jellemző a képzési modell új tagokkal való bővüléseként értelmezhető;
3) használat. A modell tagjainak szövegekben való használata, a nyelvhasználat aktusában történő megvalósulása (Иванова 2001).
A produktivitás és az aktivitás fogalma közötti különbség megértése után sem világos azonban, hogy például egyetlen neologizmus elegendő-e az aktivitás igazolására (Pike 1954: 87). Zellig Harris a produktivitás kérdését általában véve megoldhatatlannak tartja, mivel a nyelv fejlődik (Harris 1951: 265). E kétségek azonban nem indokolhatják a képzéstípus produktivitásának kutatásáról való lemondást; ezt a képzéstípus egyik legfontosabb jellemzőjének tekintik.
A tanulmány a tudományos nyelvben használt, az építőipar szakterületéről származó, összetétellel alkotott rokon eredetű litván és hibrid terminusok vizsgálatát választotta. Az összetétel népszerűségének növekedése arra ösztönöz, hogy e terminusalkotási mód hagyományaira is tekintsünk, amelyek értékelésével az összetétel új tendenciái is megállapíthatók, és kijelölhetők azok az irányok, amelyek mentén a terminológia képzés útján továbbfejleszthető. A tanulmány kutatási tárgyát képező építőipari terminológiai összetételek tudományos nyelvhasználati időszaka – 1919–1940 – egyrészt Litvánia történelmi aktualitása, az állam újjáalapításának centenáriuma, másrészt e korszaknak a köznyelvi litván fejlődése, és ezen belül a terminológia szempontjából való jelentősége miatt került kiválasztásra. A gazdaság gyors fejlődésével számos új realitás jelent meg, amelyek megnevezésére sok új terminust alkottak (ez alól az építőipari összetételek sem jelentenek kivételt), és fejlődött a terminológia tudománya is. Aldonas Pupkis az 1918–1940 közötti időszakot a köznyelv fejlődése legkiemelkedőbb korszakának tartja (Pupkis 2005: 44). A tanulmány leíró, strukturális elemző és logikai osztályozó módszerekkel arra törekszik, hogy feltárja, miként alkották a vizsgált időszakban az építőipari terminológia összetételeit, és mely képzéstípusok voltak a legproduktívabbak. Annak megállapítása érdekében, hogy az 1918–1940 közötti építőipari terminológiai összetételek képzéstípusainak produktivitása és aktivitása fennmaradt-e, valamint
3 Az orosz nyelvészetben modellnek leggyakrabban azt tekintik, amit e tanulmány képzéstípusnak nevez, vagyis a formai szerkezetet (Черепанов 2004).
BENDRINĖ KALBA 92 (2019)
www.bendrinekalba.lt
ISSN 2351-7204
Page 3
LINA RUTKIENĖ. 1918–1940 m. statybos terminijos dūrinių darybos polinkiai | 3
doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.03
az építőipari terminológia fejlődésének utolsó szakaszában (a 20. század vége–a 21. század eleje), formai szerkezetük szempontjából a 2002-es Építőipari terminusok szótárába (a továbbiakban: STŽ) felvett összetételeket is vizsgálja. A tanulmány anyagát 33 forrásból gyűjtötték össze: a két világháború közötti Litvánia építőipari tankönyveiből, oktatási célú könyveiből és tudományos cikkeiből. A könyvek többsége 1929 és 1939 között jelent meg. Ezen információk alapján feltételezhető, hogy egy nagyszabású tudományos kiadvány megjelentetéséhez csaknem egy évtizednyi előkészítő munka szükséges. A Technika folyóiratban 1924 óta jelentek meg cikkek. Az építőipari szakterület vizsgált forrásaiban 262 rokon eredetű építőipari összetett terminust találtak.
A tanulmány nem vizsgálja a kölcsönzött összetételeket, mivel a képzés nem a litván nyelvben ment végbe. Az olyan összetételek mellett, amelyek jelentése az olvasó számára nem feltétlenül világos, szövegbeli lábjegyzetre utaló hivatkozások szerepelnek; ez a jegyzet az összetett szó szövegkörnyezetéből vett részleteket tartalmaz.
1. A VIZSGÁLT ANYAG KONTEXTUSÁNAK ÁTTEKINTÉSE
Az első világháború után, Litvánia függetlenségének visszaállítását követően – többek között – gyors fejlődésnek indult az építőipar is. Az 1914–1918-as háború hatalmas károkat okozott az építőiparnak, 13 250 lakó- és 24 680 nem lakás céljára szolgáló épületet semmisített meg (Macijauskas 1929: 10). Ebben az időszakban nemcsak a leromboltak újjáépítése, hanem az építőipar korszerűsítése, új anyagok és technológiák bevezetése is fontossá vált. Kaunasban például 1919–1930 között 4 149 építményt emeltek, amelyeknél új kompozíciós elveket alkalmaztak és új szerkezeteket használtak (Butkuvienė 2001: 150, 153). Egyes építőipari területek is kialakultak és fejlődtek: az útépítés, a hídépítés, a geotechnika, valamint az építőanyagok és szerkezetek gyártása. A tevékenység elméleti alapjainak megteremtéséhez különösen fontossá vált a szakirodalom. A két világháború között Litvániában számos építőipari tankönyv és oktatási célú könyv jelent meg. Ezek egy része az első litván nyelvű könyv volt egy-egy építési technológiáról vagy akár szakterületről. 1924-ben a Litván Egyetemen megindult a Technika című folyóirat kiadása. A kiadvány minden számában építőipari témájú tudományos cikkek jelentek meg, emellett építőipari tudományos kiadványokról szóló recenziókat is közöltek, amelyekben a szakterületi kérdések mellett az építőipari kiadványokban használt terminológia kérdéseit is tárgyalták.
Az intenzív építőipari tevékenységhez és kiadói munkához az építőipari terminológia fejlődése is kapcsolódott. Az adott korszak építőipari terminológiájának és egész szaknyelvének kialakulásában kiemelkedő jelentőségük volt azoknak a kivételes személyiségeknek – az építőmérnököknek, akik Litvániában dolgoztak, jelentős tudományos kutatásokat végeztek, cikkeket és könyveket írtak, valamint fiatalokat oktattak. Közéjük tartozik Juozas Gabrys, Pranas Jodelė, Jonas Kiškinas, Pranas Morkūnas, Anatolijus Rozenbliumas, Jonas Šimoliūnas, Kazimieras Vasiliauskas és mások. Művelt emberek voltak, akik külföldön tanultak és/vagy dolgoztak, és képesek voltak a bevált gyakorlatot alkalmazni
BENDRINĖ KALBA 92 (2019)
www.bendrinekalba.lt
ISSN 2351-7204
Page 4
LINA RUTKIENĖ. 1918–1940 m. statybos terminijos dūrinių darb os polinkiai | 4
doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.03
Litvániában. Ahogy az általuk kiadott művekben közölt szakirodalmi jegyzékekből is kitűnik, ezek a mérnökök több idegen nyelven beszéltek. Publikációik és tankönyveik írásakor leggyakrabban németből, gyakran oroszból, ritkábban pedig franciából fordítottak. Mivel az új valóságok megnevezéséhez új terminusokra volt szükség, ebben az időszakban számos építőipari neologizmus, köztük összetett szó is született. Az első litván függetlenségi időszakban az új összetételek létrehozásához fontos volt a német nyelv, amely bővelkedik összetett szavakban (a németben a szóösszetétel a legtermékenyebb szóalkotási mód). Az építőipari tudományos szövegekben az új litván terminusok mellett gyakran zárójelben a német megfelelőket is feltüntették. Műveik előszavában a szerzők a litván építőipari terminusok hiányáról beszélnek, és elnézést kérnek az olvasóktól a javításra szoruló terminusokért. Például Jonas Gabrys mérnök, a Litván Egyetem (1930-tól Vytautas Magnus Egyetem) oktatója tankönyve előszavában ezt írja: „Ez a tankönyv még kidolgozott, illetve uralkodóvá vált híd- és építőipari terminológia nélkül jelenik meg. Ezért talán nem egy itt használt terminus javításra szorul. Ezeket a tökéletlenségeket azonban csak a jövőben kerülhetjük el. A rajzokon használt néhány terminus (pl. spragbalke, ledlaužys, pusiauupi uva) nem felel meg a szövegnek, mert a nyomólemezeket még e terminusok megváltoztatása előtt készítették el” (SGBT 1931: 7).
Az adott korszak kiadványait olvasva nyilvánvaló, hogy a használt terminusok nagymértékben a szerzők személyes álláspontjától függtek. Pranas Jodelė professzor például ellenezte Vireliūnas nézeteit, és inkább Jonas Jablonskis álláspontját támogatta: ne alkossanak szükségtelenül megfelelőket a nemzetközi terminusok helyett. „Ami a terminológiát illeti, én a nemzetközi terminusok híve vagyok” – írta P. Jodelė egyik tankönyve Előszavában (1922: Pr4). A professzor azonban olyan jövevényszavakat is használt, amelyek nem nemzetközi terminusok, azzal érvelve, hogy ezek „elmagyarosodtak”. P. Jodelė nagy tekintélynek örvendett, így nézetei és álláspontja a bizonyos terminusok használatával kapcsolatban valószínűleg jelentősen befolyásolták egyes terminusok elterjedését vagy visszaszorulását a használatból (lásd a 3. szakaszt a vasbeton terminusról).
Az adott korszak összetett szavairól szólva meg kell jegyezni, hogy e témában különféle vélemények léteztek. Az Antanas Vireliūnas vezette Terminológiai Bizottság számos olyan összetett szót javasolt, amelyek nemzetközi szavak tükörfordításai voltak, például: ormatis, šilčiarodis, šilčiomatis. Amikor J. Jablonskis vette át a bizottság vezetését, az ilyen neologizmusok helyett visszaállították a nemzetközi szavakat (Piročkinas 1978: 180). Antanas Salys is bírálta az összetett szavak céltalan, mértéktelen alkotását – az úgynevezett „szóverést” –, valamint szótárakba való felvételüket. Benjamino Sereiskio Lietuviškai-rusiško žodyno című művének (1933) recenziójában A. Salys ezt írja: „De furcsának tűnik összetett szavakat alkotni számnevekből. A 41. oldalon összefüggő sorozatban szerepelnek az aštuon(ia)amžis, aštuon(ia)galis <...> típusú szavak. Így eljárva a szótár összes szavát…”
4 Pr. – Prakalba, a kiadványban nincs oldalszámozva.
BENDRINĖ KALBA 92 (2019)
www.bendrinekalba.lt
ISSN 2351-7204
Page 5
LINA RUTKIENĖ. 1918–1940 m. statybos terminijos dūrinių darybos polinkiai | 5
doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.03
daiktavardžius pakartoti su visais skaitvardžiais“ (Salys 1933: 31). Ir čia pat priduria: „Taip pat nevieta žodyne: baltadančiui, baltanosiu, geltondančiui, geltonuodegiui…“ (Salys 1933: 32).
A korszak építőipari terminológiájának összetett szavakból álló alrendszerét az építőipari szakemberek közül leginkább Jonas Šimoliūnas professzor, a Litván Egyetem építészeti tanszékének vezetője gazdagította. Már az ő Statyba. Statybinės medžiagos (1937) című könyvében 72 rokon építőipari szakkifejezésként használt összetett szó található, míg a Statyba. Žemės darbai (1939) című könyvben 62 összetett szó. J. Šimoliūnas az új összetett szavak mellett gyakran zárójelben megadta a német megfelelőket, amelyek alapján elmondható, hogy az építőipari terminológia új összetett szavai alapvetően részleges vagy teljes tükörfordítások, például: miltamedis (Mehlbaum) SSM 1937: 159, dribsmėlis (Fliessand, Triebsand) ŠŽD 1939: 277, čiulpklozetis (Absaugeklo全tanlage) SSM 1937: 102, gruntagražtis (Grundbohrer) ŠŽD 1939: 308, vyšniamedis (Wildkirshe) SSM 1937: 159.
Az 1918–1940 közötti építőipari szakirodalomban talált 262 rokon összetett építőipari szakkifejezés közül a következők voltak a legelterjedtebbek: dūmtakis, dūmtraukis, gelžbetonis, perkūnsargis, pusiausvyra, skerspjūvis, statramstis, šaligatvis, vandentiekis. Elterjedtségük és használati gyakoriságuk valószínűleg az egyik olyan nyelven kívüli tényező volt, amelynek következtében a felsorolt összetett szavak közül a perkūnsargis kivételével mindegyik a későbbi szakirodalomban is használatos maradt, és bekerült a 2002-ben kiadott STŽ-be.
2. AZ ÉPÍTÉSZETI TERMINOLÓGIA ÖSSZETÉTELEINEK SZÓALKOTÁSI TÍPUSAI
Stasys Keinys szerint a litván összetett terminusok képzésére a mai litván nyelv összetételeinek valamennyi fő szóképzési típusa jellemző. A tudós 11, 1954 és 1971 között kiadott terminológiai szótár összetételeit vizsgálva 16 szóképzési típust sorol fel (lásd Keinys 2005: 131–132). Az 1918–1940 közötti időszak építészeti terminológiájának összetételeit vizsgálva megállapították, hogy azok 10 szóképzési típus szerint jöttek létre.
A legtermékenyebb szófajok a főnév, az ige és a melléknév. Csak néhány olyan összetételt találtak, amelyek egyik tagja határozószón, számnéven vagy névmáson alapul (lásd 1. ábra). Tehát bár a két világháború közötti Litvánia építészeti terminológiájának összetételképzésében ugyanazok a szófajok vesznek részt, mint a 20. század második felének terminusképzésében, az e tanulmányban tárgyalt időszak építészeti terminológiájának összetételképzését nem jellemzi e szófaj-kombinációk változatossága.
BENDRINĖ KALBA 92 (2019)
www.bendrinekalba.lt
ISSN 2351-7204
Page 6
LINA RUTKIENĖ. 1918–1940 m. statybos terminijos dūrinių darybos polinkiai | 6
doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.03
1. ÁBRA. Az építészeti terminológia összetételeinek megoszlása szóképzési típusok szerint, 1918–19405
A litván nyelvtudományban az összetétel szemantikai és grammatikai központjának szokásosan a második tagot tekintik. A vizsgált anyag alapján megállapították, hogy az adott kor építészeti terminológiájában az összetételek többségének második tagja főnévi. Amint a A mai litván nyelv nyelvtana (a továbbiakban: DLKG) megállapítja: „A főnévi második taggal alkotott összetételek a mai litván nyelv összetett főneveinek csaknem háromnegyedét teszik ki” (DLKG 1997: 151). A tárgyalt korszak építészeti terminológiájában az ilyen összetételek aránya még nagyobb: az összes összetétel 85 százaléka. Jóval kevesebb az igei második tagú összetétel, melléknévi második tagú pedig mindössze egy van. A szóképzési típusok között a determinatív összetételek dominálnak: leggyakrabban az első tag a másodikat pontosítja, jelentését szűkíti, specializálja.
2.1. Főnévi második tagú összetételek
Az építészeti terminológia összetételeinek írásban messze legtermékenyebb szóképzési típusa a főnév + főnév. Ide tartozik a tárgyalt korszak rokon építészeti terminusösszetételeinek csaknem fele, 139 szó, például: akmengruntis ŠŽD 1939: 435, akmenkaltis ŠŽD 1939: 281, ąžuolmedis SSM 1937: 172, basliašulis SSM 1937: 161, darbavietė KPĮ 1939: 20, drenažgriovis ŠŽD 1939: 306, dujavamzdis ŠŽD 1939: 438, dūmtakis ŪP 1934: 10, durpiagruntis ŠŽD 1939: 305, gontvinė SSČ 1935: 25,
Termékenységével, bár már jóval kisebb mértékben, egy másik képzési típus is kitűnik – ige + főnév. Az 1918–1940 közötti időszak építészeti szakterületének tudományos szakirodalmában 61 ilyen képzési típusú összetett szót találtunk, például: kohó SSM 1937: 85, vastagvég SŽD 1939: 325, vasút GTS 1930: 65, feketemunka SDTSS 1930: 70, fekete padló KS 1936: 27, fekete mennyezet KS 1936: 27, ébenfa SSM 1937: 172, feketeföld PMST 1923: 17, keskenyvég KS 1936: 6, puhafa SSM 1937: 161, laposvas SS 1940: 530, hosszú vég GTS 1930: 82, SŽD 1939: 309, vörösfa SSM 1937: 267, száraz gerenda DS 1929: 6, keresztgerenda KS 1936: 28, kereszttartó MT 1929: 45, keresztirányú erő MT 1929: 63, folyékony talaj SŽD 1939: 355, folyékony üveg SŽD 1939: 508, folyékony homok SŽD 1939: 277, hegyes vég SŽD 1939: 446, támasztóoszlop GTS 1930: 82, szálloda TŽ 1920: 71, országút DS 1929: 6, zöldmag SSM 1937: 150, zöldkerítés KS 1936: 245.
Keletas dūrinių atstovauja veiksm až. + daikt. darybos tipui: čiulp klozetis SSM 1937: 102, gaubmeškė7 SŽD 1939: 441, gręžk altis SŽD 1939: 316, gręžma išis8 SŽD 1939: 367, gręžskylė SŽD 1939: 307, jungiamalūnis9 SŽD 1939: 469, klijuotmedis SSM 1937: 267, klotsienė SŽD 1939: 352, spraustpolis SŽD 1939: 412, spraustsienė SŽD 1939: 349. Beveik visi (išskyrus važtapinig ius) rasti J. Šimoliūno knygose. Kadangi tokio darybos tipo dūriniai vartoti (gal ir padaryti?) vieno mokslininko, kyla klausimas, ar šie dūriniai sudaryti remiantis tuo pačiu darybos polinkiu, ar stichiškai. Atkreiptinas dėmesys į tai, kad J. Šimoliūno vartoti dūrinių pirmieji sandai remiasi
6 „Olyan talajon, amelyet nem borít állandóan víz (legalább 0,5 m vastag rétegben), az alap talpát szükségszerűen olyan mélyen kell a földbe süllyeszteni, hogy a közvetlenül alatta lévő talaj télen ne fagyjon át.” SGBT 1931: 141.
7 „Az Express egy cölöp, rajta a talp által hagyott lecsiszolással a, gyűrűs úszóval d, kétüléses sapkával b, emelőkötelekkel e és k (lásd a–g ábra).” SŽD 1939: 441. A sapka cölöpverő szerkezet.
8 „A zambo alól a talaj kitermelése vödrökkel, dézsákkal, fúrókkal, indiai ásókkal, merőkanalakkal, markolókkal, elevátorokkal és más szerszámokkal, valamint eszközökkel történik.” SŽD 1939: 367.
9 „A háromrészes helyiségből (9–10) a klinkert adalékanyagokkal együtt a keverőmalomba (Verbundmūle) vezetik, és itt nyerik belőle a cementet, amelyet felvonóval a cement silójába (13) emelnek, majd onnan alul (14) zsákokba vagy kis hordókba töltik.” SŽD 1939: 470.
BENDRINĖ KALBA 92 (2019)
www.bendrinekalba.lt
ISSN 2351-7204
Page 8
LINA RUTKIENĖ. 1918–1940 m. statybos terminijos dūrinių darybos polinkiai | 8
doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.03
elsődleges igékből, amelyekre nem jellemző a tő magánhangzó-váltakozása (čiulpklozetis SSM 1937: 102, gaubmeškė SŽD 1939: 441, gręžkaltis SŽD 1939: 316, gręžmaišis SŽD 1939: 367, gręžskylė SŽD 1939: 307, jungiamalūnis SŽD 1939), valamint múlt idejű szenvedő melléknévi igenevekből (klijuotmedis SSM 1937: 267, klotsienė SŽD 1939: 352, spraustpolis SŽD 1939: 412, spraustsienė SŽD 1939: 349). Amint a DLKG írja, az összetett főnevek képzéséhez leggyakrabban igekötős igék melléknévi igeneveit használják (DLKG 1997: 159). Az összegyűjtött példák azt mutatják, hogy a két világháború között építési szakkifejezéseket csak igekötős igék múlt idejű melléknévi igeneveiből alkottak.
A tisztán igei (nem igenévi) összetételek esetében az igei tag alakja nem mutatja meg, hogy múlt idejű vagy jelen idejű tő szolgál-e alapul (vö.: čiulpklozetis: čiulpia, čiulpė; gaubmeškė: gaubia, gaubė; gręžkaltis, gręžmaišis: gręžia, gręžė; jungiamalūnis: jungia, jungė). Általában véve a nyelvészek eltérően ítélik meg az igei tagot tartalmazó összetételek képzését. S. Keinys formai szempontból az ilyen összetételeket a megfelelő igék ragozott alakjaihoz kapcsolja, jelentésük alapján viszont némelyiket (példaként a gręžvietė, lydroštis, siurbvamzdis szakkifejezéseket hozza fel) a jelen idejű szenvedő melléknévi igenevekhez köti. A gyvenvietė terminus jelen idejű szenvedő melléknévi igenévvel való kapcsolatát a tudós a szótárban megadott gyvenamoji vieta szinonimával indokolja (Keinys 2005: 159–160).
Az építési terminológia összetételeinek igen kis része tartozik a számnév + főnév képzéstípusba – mindössze 5 ilyen összetételt találtunk: tribalkis SDTSS 1930: 76, trikojis SŽD: 438, trišakis SDTSS 1930: 76, vienkiemis DS 1929: 11, vienratis SŽD 1939: 290. Megjegyzendő, hogy az ilyen típusú összetételek első tagja kizárólag a vienas ir trys számneveken alapul. Nem találtunk egyetlen olyan összetételt sem, amelynek első tagja más számnévhez kapcsolódna. Érdekes, hogy a 2002-ben kiadott STŽ-ben sincs egyetlen olyan nemzetségjelölő terminus sem, amelynek tagja a vienas ir trys számnevektől eltérő számnéven alapulna. A fajtajelölő terminusok tagjaihoz azonban minden tízesig terjedő tőszámnevet felhasználnak.
Tik du dūriniai – šaligatvis SDTSS 1930: 48 ir pusiaulet ena10 ŽŪS 1929: 88 – atstovauja priev. + daiktv. darybos tipui ir tik vienas – savikaina KPĮ 1939: 59 – įvard. + daiktv. darybos tipui. Terminas savikaina turi nekeistą galūnę, Vincas Urbutis teigia, kad dūriniai su pirmuoju įvardiniu sandu savi-, o antruoju daiktavardiniu yra artimi dūriniams, turintiems antrąjį veiksmažodinį sandą: savimyla, savišalpa ir pan. (Urbutis 1961: 105).
Megjegyzendő, hogy az 1918–1940 közötti építési terminológia összetételeinek többsége olyan szófajokból képződött, amelyeknek töve morfológiailag nem bontható. Kevés olyan összetételt találtunk, amelynek tagja
10 „A koszorúkat a sarkoknál félnyereggel illesztik egymásba (lásd a 132. ábrát), a fal közepén pedig a gerendákat univerzális zárral kapcsolják össze (133. ábra).” ŽŪS 1929: 88.
BENDRINĖ KALBA 92 (2019) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204
Page 9
LINA RUTKIENĖ. 1918–1940 m. statybos terminijos dūrinių darybos polinkiai | 9
doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.03
galima skaidyti darybiškai, pvz., medienšiulė SSM 1937: 267, geležinkelis GTS 1930: 65, nuolaidometras PMST 1923: 21, grąžtasukis SŽD 1939: 309.
A mai litván terminológiában az összetett szó neme leggyakrabban attól függ, hogy a második tag melyik nemű főnéven alapul: az összetett szó rendszerint megtartja ennek a főnévnek a nemét. Néhány 1918–1940 közötti építőipari terminológiai összetett szó esetében azonban ezt a szabályt még nem alkalmazták: pl. ugniasienis11 ŽŪS 1929: 79, vandenspumpis SBTĮ 1922: 100, šaligatvis SDTSS 1930: 48, trišakis SDTSS 1930: 76. A példák azt mutatják, hogy bár a második tag alapjául szolgáló főnév nőnemű, az összetett szó hímneművé válik. Az ellenkező esetre – amikor az összetett szó nőnemű, a második tag alapjául szolgáló főnév pedig hímnemű – nem találtunk példát. A végződést illetően megjegyzendő, hogy az összetett szavak többsége megfelel a rendszeres képzésnek: a főnévi második taggal alkotott nőnemű összetett szavak leggyakrabban az -ė végződést, a hímneműek pedig az -is, -ys végződést veszik fel. A vizsgált építőipari szakirodalomban mindazonáltal találtunk néhány példát arra, hogy a nőnemű végződés -a marad, vagyis megegyezik a második tag alapjául szolgáló nőnemű főnév végződésével, pl.: skliautsija SGBT 1931: 111, skersija MT 1929: 45, skersjėga MT 1929: 63.
2.2. Igés második tagú összetett szavak
Mint említettük, az összetett szavak 15 százalékának második tagja igei eredetű. Többségük, azaz 37, a főnév + ige képzési típusba tartozik, pl.: akmenskaldė DS 1929: 10, akmenskaldys SSM 1937: 3, dulkėgauda TŽ 1920: 16, dūmčiulpis SSM 1937: 228, dūmtraukis T 1930: 348, gartraukis SDTSS 1930: 87, grąžtasukis SŽD 1939: 309, kaminbrėtys KS 1936: 79, kirvialaužis SSM 1937: 160, lentpiūvė KS 1936: 7, lytlauža12 PMST 1923: 73, orlaidis SDTSS 1930: 79, poliakalis SSM 1937: 3, poliarovis SSM 1937: 3, stogdengis SDTSS 1930: 70, takoskyra13 SGBT 1931: 20, ugniagesa TŽ 1920: 67, vandentie kis BŽV 1925: 6, vandent raukis SBTĮ 1922: 11, žaibolaidis KS 1936: 254, žemkasys SDTSS 1930: 70.
Néhány, igei második tagú összetett szó a határozószó + ige képzési típust képviseli: greitmaišė SSM 1937: 87, greitpylis SSM 1937: 92, PMST 1923: Įž., pusiau piova PMST 1923: 73, pusiau svyra SGBT 1931: 7. Mindössze egyetlen összetett szót találtunk, mégpedig a viensėdis KS 1936: 3-at,
11 „A volt Litvániai Helyreállítási Biztosság építési szabályai szerint <...> a tűzfalak olyan teljes téglafalak, amelyeken nincsenek ablakok és ajtók, és amelyek a tűz elleni védelemre szolgálnak.” ŽŪS 1929: 79.
12 „A híd pilléreit a jégzajlástól védendő jégtörőket építenek.” PMST 1923: 73.
13 „Az egyik oldalon az utat követi a medence határa, a másikon pedig a vizet elválasztó vonal vagy vízválasztó (26. ábra).” SGBT 1931: 20.
BENDRINĖ KALBA 92 (2019)
www.bendrinekalba.lt
ISSN 2351-7204
Page 10
LINA RUTKIENĖ. 1918–1940 m. statybos terminijos dūrinių darbų polinkiai | 10
doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.03
amely a számnév + ige képzési típust képviseli. A további kutatásoknak meg kell erősíteniük vagy cáfolniuk kell e képzési típus alacsony produktivitását, vagy O. Meškov terminusával élve zártságát.
V. Urbutis a litván összetett szavak képzését vizsgálva megjegyzi, hogy „[a] második, igei tag általában előtag nélküli egyszerű vagy vegyes igéken alapul. Még az a néhány igei tag is, amely másodlagos igékkel függ össze, rendszerint nem tartalmazza az utóbbiakra jellemző képzőket, pl.: <...> naktivalka (: valkiotis), saulėkaita (: kaitinti) <...> žemėnauda (: naudotis)” (Urbutis 1961: 109). Az írott építőipari terminológiában szereplő összetett szavak közül csak az ugniagesa TŽ 1920: 67 terminus második tagja alapul képzős igén, a gesinti igén. Az ugniagesa terminus alkotásakor azonban elhagyták a gesinti ige -in képzőjét: a második tag rövidített tőre épül. Tehát az úgynevezett tő-dezintegráció esetével állunk szemben (a dezintegrációról bővebben lásd Urbutis 2009: 234–242).
Az összes többi összetett szó igei tagja egyszerű vagy vegyes igékhez kapcsolódik. Néhány összetett szóban az igei tag tőhangzója megegyezik az ige jelen idejű tövének magánhangzójával: takoskira SGBT 1931: 20 (: skiria), žemsemė SŽD 1939: 277 (: semia), pusiausvyra SGBT 1931: 7 (: svyra), továbbá néhány olyan összetett szóban, amelynek igei tagbeli tőhangzója megegyezik az ige egyszerű múlt idejű tövének magánhangzójával, pl.: pusiaupiova PMST 1923: 73 (: pjovė), greitpylis SSM 1937: 92 (: pylė). Mindazonáltal valószínűleg nem állíthatjuk, hogy az említett összetett szavak éppen ezekre az igealakokra épülnek. V. Urbutis rámutat, hogy ez a magánhangzó-egyezés nem feltétlenül a múlt vagy jelen idejű tövekre való támaszkodásból ered, hanem „az összetett szavak képzésében részt vevő tő magánhangzó-váltakozásából” (Urbutis 1961: 109). Néhány olyan építőipari terminológiai összetett szót is adatoltak, amelyek tövének magánhangzói egyik igealak tövének magánhangzóival sem egyeznek, pl.: lentpiūvė KS 1936: 7 (vö.: pjauti, pjauna, pjovė), orlaidis SDTSS 1930: 79, žaibolaidis KS 1936: 254 (vö.: leisti, leidžia, leido). Ezek a tőmagánhangzók váltakozásának nyilvánvaló esetei; az ilyen összetételi mód a végződéses képzésre emlékeztet (vö. pjūvis, laida). Megjegyzendő, hogy az -a végződésű összetett szavak jelentése leggyakrabban elvont, míg az -ė, -is, -ys végződésűeké konkrét.
2.3. Melléknévi második tagú összetétel
Egy főnév + melléknév képzési típusú terminust találtunk: félkerek14 ŽŪS 1929: 191. Ez az összetett főnévi terminus képzésének igen szokatlan módja abban az időszakban – többnyire a következővel
14 „Württemberg egyes vidékein tetőfedéshez 0,85–1,10 m hosszú és 13–16 cm széles zsindelyeket használnak: ezeket a félkerek lécekből készített tetőlécekhez faszegekkel rögzítik (423. sz. ábra).“ ŽŪS
BENDRINĖ KALBA 92 (2019)
www.bendrinekalba.lt
ISSN 2351-7204
Page 11
LINA RUTKIENĖ. 1918–1940 m. statybos terminijos dūrinių darybos polinkiai | 11
doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.03
főnévi utótaggal fél-, míg a másik, melléknévi utótaggal az adott korban a különféle építési szakkifejezések alkotóelemeit képezték, vö.: félig vastag minta ŽŪS 1929: 17, félig tiszta deszka KS 1936: 6, félig durva homok SŽD 1939: 340, félig hideg épület KS 1936: 9. Bár a terminológusok munkáiban az ilyen, rendszerint különféle szakkifejezések elemeként szereplő mellékneveket többnyire a főnév + melléknév képzési típushoz sorolják, képzési jelentésük alapján a szóban forgó szakkifejezési elemek inkább a félig határozószóval állnak kapcsolatban, vö.: félig vastag minta; félig tiszta deszka, félig durva homok, félig hideg épület. A 2002-ben kiadott STŽ-ben szereplő, fél- utótagú összetett szavakat megvizsgálva megfigyelhető az a tendencia, hogy ebben a szótárban is a rokon összetett szakkifejezések fél- utótagja inkább a fél: félív STŽ 2002: 463, félrönk STŽ 2002: 464, félfaj STŽ 2002: 464, fél tégla STŽ 2002: 464 főnévhez kapcsolódik, míg a szakkifejezési elemek a félig: félig sima csavar STŽ 2002: 698, félkemény acél STŽ 2002: 421, félszáraz keverék STŽ 2002: 342, félig átlátszó bevonat STŽ 2002: 101, félmerev csatlakozás STŽ 2002: 454 határozószóhoz. V. Urbutis a fél- elemet prefiksoidnak nevezi, és hangsúlyozza, hogy „a fél- gyakrabban a szóban forgó dolog hiányosságát, bizonytalanságát jelzi (a második utótaggal kifejezett dologhoz képest)” (Urbutis 1961: 74).
3. AZ ÖSSZETÉTELEK FONETIKAI ÉS MORFOLÓGIAI VÁLTOZATAI
A vizsgált forrásokban igen sokféle összetételt találtunk, és mint említettük, ezek közül sokat csak egy adott szövegben használtak, más olvasott, építőipari tudományos szövegekben nem fordultak elő. Ezt a változatosságot az okozta, hogy az újjáépülő Litvániában különböző építési területek fejlődtek, és különböző szakterületeken tudományos kiadványok jelentek meg. Kevés olyan terminust jegyeztek fel, amely több forrásban is ismétlődött, ezért az adott korszak építési terminológiájában a fonetikai és morfológiai változatok sem gyakoriak. A legelterjedtebb, változatosságot mutató terminusok között mindenekelőtt a vasbeton említendő. E terminus változatsora háromtagú: gelžbetonis GTS 1930: 9, SĮRG 1933: 3, T 1935: 95 – gelžbetonas SDTSS 1930: 10 – gelžbetonis DS 1929: 10, MGN 1933: 100, KS 1936: 8, SŽD 1939: 453.
Az említett terminusról az építészeti szakirodalomban vita folyt. Az erről az építőanyagról szóló első litván nyelvű tankönyv, a Geležbetonis15 (1930) szerzője, J. Kiškinas, a szabályosan képzett geležbetonis terminust használta. P. Jodelė professzornak azonban nem tetszett ez a képzésű terminus, és
1929: 192. „Egy 2 m széles, 2 m hosszú és 1 m magas, hús tárolására szolgáló láda elkészítéséhez a következő mennyiségekre van szükség: <...> 22,5 cm széles félkerekekből <...>“. ŽŪS 1929: 434.
15 A mai építészeti szakirodalomban e tankönyv címét javítják: J. Kiškinas. Geležbetonis.
BENDRINĖ KALBA 92 (2019)
www.bendrinekalba.lt
ISSN 2351-7204
Page 12
LINA RUTKIENĖ. 1918–1940 m. statybos terminijos dūrinių darbosポlinkiai | 12
doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.03
J. Kiškino tankönyvének ismertetésében bírálta a tárgyalt terminust: „Érdemes volt-e a jó gelžbetonas szót a geležbetonis szóval felcserélni? A helyesség nem mindig alkalmazható, ráadásul a gelžbetonas kiejtése könnyebb, mint a geležbetonis szóé” (Jodelė 1930: 362). P. Jodelė javasolt terminusa inkább úgynevezett csonkított, változatlan végződésű szó, mintsem valódi összetétel. J. Kiškinas nem vette figyelembe P. Jodelė ajánlását, és könyveiben, valamint cikkeiben továbbra is a geležbetonio terminust használta. A későbbi (1937–1939-es) szakirodalomban azonban több, a gelžbetoniui-hoz hasonló képzésű összetétel jelenik meg: gelžbalkis SŽD 1939: 347, gelžkelis GTT 1922: 75, gelžstiklis SSM 1937: 237, gelžžvyris SŽD 1939: 317. Ezekre az összetételekre az elízió16 jellemző – a hosszú e magánhangzó kiesik (érdemes megjegyezni, hogy az l félhangzó után ugyanaz a magánhangzó esik ki, mint amelyik a félhangzó előtt áll), így két szótag egyre rövidül. A geležbetonis terminusban az elíziót feltehetően a terminusok rövidségére vonatkozó követelmény idézte elő. A vizsgált időszakban a rövid összetételek voltak túlsúlyban: valamivel több mint a felük (55%) három szótagú, valamivel kevesebb mint a felük (40%) pedig négy szótagú.
Amint látható, a gelžbetonis terminusra fonetikai és morfológiai variálódás egyaránt jellemző (mindkét variálódási típus a dūmatakis – dumtakis terminusra is jellemző). A vizsgált korszak változó alakú építészeti terminológiai összetételeinek többségénél azonban vagy csak fonetikai, vagy csak morfológiai eltérés figyelhető meg.
A fonetikai változatok sorából (bár a legtöbbjük helyesírási változatnak is tekinthető) mindössze öt van. Három esetben az első tag tőmagánhangzójának hossza tér el: dūmatakis ŪP 1934: 10 – dumtakis ČSV 1936: 3; dūmtraukis ČSV 1936: 7, GTS 1930: 125, KS 1936: 38, MSUP 1938: 36, SDTSS 1930: 9 – dumtraukis T 1930: 348; trišakis SDTSS 1930: 76 – tryšakis VSD 1931: Įžn.; perkunsargis GTS 1930: 80, ŽŪS 1929: 49 – perkūnsargis PTŽ 1925: 23, SBTĮ 1922: 11. Két esetben a második tag magánhangzója változik: pusiauupiova PMST 1923: 73 – pusiauupiūva PMST 1923: 33; vandenpompis SŽD 1939: 138 – vandenpumpis SBTĮ 1922: 100. Mássalhangzó-változásra nincs adat.
16A Nyelvészeti szakkifejezések szótárában az elíziót a szóvégi magánhangzó elhagyásaként magyarázzák, amikor a következő szó ugyanolyan vagy hasonló magánhangzóval kezdődik (Gaivenis, Keinys 1990: 56). A 2007-es Idegen szavak szótára hasonlóképpen határozza meg az elíziót: „a másik szó kezdő magánhangzója előtt álló magánhangzó kiesése, például a litván neesu >, a francia „fr. le enfant > l’enfant (csecsemő)” (TŽŽ 2007: 291). A 2013-ban kiadott Idegen szavak szótára azonban elhagyja a litván példát – valószínűleg azért, mert a neesu szóban az egyik e hiányát inkább kontrakciós esetnek kellene tekinteni. Az utóbbi időben az elízió fogalma kitágult: a litván fonológusok munkáiban elíziónak bármely magánhangzó elhagyását tekintik (Bacevičiūtė 2007). A külföldi szakirodalomban olyan munkák is találhatók, amelyek az elíziót magánhangzó vagy mássalhangzó kieséseként határozzák meg (Underhill 2016).
BENDRINĖ KALBA 92 (2019)
www.bendrinekalba.lt
ISSN 2351-7204
Page 13
LINA RUTKIENĖ. 1918–1940 m. statybos terminijos dūrinių darybos polinkiai | 13
doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.03
Több morfológiai változatot találtak. Néhány esetben a nyelvtani nem változik: gontvinė SSČ 1935: 25 – gontvinis (vö.: gontviniais) KS 1936: 40; juodžemė PMST 1923: 17 – juodžemis SGBT 1931: 138; lytlauža SGBT 1931: 199 – lytlaužas T 1930: 341. Az építészeti terminológia összetételeinek egy része azonos nemű, de más végződésű: gelžbetonas SDTSS 1930: 10 – gelžbetonis DS 1929: 10, KS 1936: 8, MGN 1933: 100, SGBT 1931: 9; smailagalis SŽD 1939: 432 – smailagalys SŽD 1939: 446; stogdengys ŽŪS 1929: 191 – stogdengis KS 1936: 38.
További néhány változatsort a kötőhangzó nélküli és azzal képzett összetételek alkotnak: buchsmedis SSM 1937: 145 – buchsamedis SSM 1937: 159, dūmtakis ŪP 1934: 10 – dūmatakis SDTSS 1930: 10, TŽ 1920: 16, ŽŪS 1929: 344; skerspiūvis ABSS 1929: 40, GK 1933: 27, PSD 1932: 103 – skersupiūvis SĮRG 1933: 7; viensėdis MS 1928: 1 – vienasėdis KS 1936: 3.
Érthető, hogy a vizsgált időszakban elkerülhetetlen volt ugyanazon terminusok alakjának változatossága, hiszen a tudományos építészeti terminológia összetételi alrendszere akkor még csak kialakulóban volt.
4. AZ 1918–1940 KÖZÖTTI ÉPÍTÉSZETI TERMINOLÓGIA ÖSSZETÉTELEI A MAI ÉPÍTÉSZETI SZAKNYELVBEN
Az, hogy egy terminus produktív szóalkotási típus alapján jött létre, nem garantálja, hogy meghonosodik a használatban. Liudmila Morozova a terminus életútját a következőképpen vázolja fel: 1) megjelenés; 2) gyors fejlődés, amelyhez a terminuson alapuló más szavak képzése is kapcsolódik; 3) a stabilitás időszaka, a más lexikai csoportokkal való kapcsolatok bővülése; 4) válság, hanyatlás, a terminusjelleg elhalványulása (Морозова 1993).
A két világháború közötti építészeti terminológia számos összetétele úgynevezett szövegterminus maradt, amelyet egyetlen szerző csak egyetlen kiadványában használt. Még az említett séma második szakaszát sem érték el. Ezek az összetételek a passzív litván szókincs, s ezen belül a terminológia részeként értékesek. Sokféle oka lehet annak, hogy egy terminust később nem használtak tovább: az összetétellel megnevezett jelenség elavulása; az összetétel hibrid képzése, különösen ha a kölcsönzött tag nem elfogadott szóra épül; rendszertelen képzés stb.
Annak érdekében, hogy fel lehessen mérni az 1918–1940 közötti építészeti terminológiai összetételek jelentőségét a mai építészeti terminológia szempontjából, valamint a képzési típusok változását, az STŽ-ből, amely a legátfogóbban mutatja be a mai építészeti terminológia egészét, kigyűjtötték az építészeti terminus-összetételeket, majd képzési típusaik alapján összehasonlították őket a két világháború közötti Litvánia építészeti terminológiai összetételeivel. Az STŽ-ben talált 377 terminus-összetétel közül 38 egyezik meg az 1918–1940 közötti építészeti szakirodalomban
BENDRINĖ KALBA 92 (2019) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204
Page 14
LINA RUTKIENĖ. 1918–1940 m. statybos terminijos dūrinių darybos polinkiai | 14
doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.03
vartotais gimininiais statybos terminais dūriniais, pvz.: akmenskaldė STŽ 2002: 16, dribsmėlis STŽ 2002: 277, drūtagalis STŽ 2002: 128, dūmtakis STŽ 2002: 131, gruntkelis STŽ 2002: 183, juodmedis STŽ 2002: 530, kryžkelė STŽ 2002: 291, medvilnė STŽ 2002: 331, plentuolis STŽ 2002: 418, pusiausvyra STŽ 2002: 463, pusrūsis STŽ 2002: 464, šaltkalvis STŽ 2002: 607, savikaina STŽ 2002: 503, smagratis STŽ 2002: 532, stoglovis STŽ 2002: 585, trikojis STŽ 2002: 659, žalvaris STŽ 2002: 723. Šis sutapimas nėra atsitiktinis: pagrindinis STŽ rengėjas akademikas A. Kudzys teigia, kad, rašydamas žodyną (jį rašė 20 metų), naudojosi tarpukario Lietuvos mokslininkų veikalais (Kudzys 2002). Matyti, kad, atrenkant terminus STŽ, buvo paisoma ne tik dūrinio aktualumo, bet ir darybos taisyklingumo bei sandų lietuviškumo. Visi minėti terminai aktyviai vartojami šiuolaikiniuose statybos srities moksliniuose tekstuose.
2. ÁBRA. Az 1918–1940-es és a 2002-es évben a rokonsági építési terminusok összetételeinek szóalkotási típusait mennyiségi formában összehasonlító diagram
Amint a 2. ábrán látható, az 1918–1940-es és a 2002-es évben az összetételek morfológiai szerkezetének fő tendenciái azonosak: a legtöbb összetétel főnévből, igéből és melléknévből jött létre. A határozószó, a számnév és a névmás nagyon alacsony produktivitást mutat. Minden produktív szóalkotási típus fennmarad és aktív marad, új tagokkal bővülve. Jelentős különbség, hogy nőtt az ige produktivitása az építési terminológiai összetételek megalkotásában. Az első főnévi, a második igei taggal rendelkező összetételekből a 2002-es STŽ-ben az 1918–1940-es adatokhoz képest több mint kétszer annyit rögzítettek. Emellett két új szóalkotási típus jelenik meg, és mindkettő az igei második taghoz kapcsolódik: melléknév + ige és névmás + ige Egyelőre
BENDRINĖ KALBA 92 (2019)
www.bendrinekalba.lt
ISSN 2351-7204
Page 15
LINA RUTKIENĖ. 1918–1940 m. statybos terminijos dūrinių darybos polinkiai | 15
doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.03
nem állítható, hogy ezek a szóalkotási típusok produktívak, mivel csak kevés összetétel képviseli őket. A DLKG (1997: 161) szerint „[a]zok az összetételek, amelyek második tagja igei, az összes összetett főnév körülbelül egynegyedét teszik ki.” A 2. ábrán bemutatott adatokat vizsgálva nyilvánvaló, hogy az ige produktivitását tekintve az építési terminológiai összetételek szóalkotása eltér a köznyelvi egyszerű összetett litván szavak szóalkotási tendenciáitól – az építési terminológiában egyre több ilyen összetétel fordul elő.
A tárgyalt 2002-es szótárban nem találtak egyetlen rokon építési terminológiai összetételt sem, amely a nem produktív számnév + ige és főnév + melléknév szóalkotási típusokhoz tartozna. Ez megerősíti a fent említett feltevést az ilyen morfológiai szerkezetű összetételek rendszerszerűtlenségéről.
KÖVETKEZTETÉSEK
1. Litvánia első függetlenségi időszakában, 1918–1940 között, az építőipar fejlődése és az ágazat egyes területeinek kialakulása során számos építési terminus, köztük összetett szó is létrejött. Ebben az időszakban az építési terminológia kialakulása szorosan összefüggött a tudományos stílus, valamint az egyik nyelvváltozatként értelmezett szaknyelv formálódásával és megszilárdulásával.
2. A 30 építéstudományi stílusú kiadványból és cikkből kiválasztott rokon építési terminológiai összetételek mennyiségi adatai azt mutatják, hogy a szóösszetétel a két világháború között az építési terminusok fontos szóalkotási módja volt: az elolvasott szakirodalomban 262 rokon építési terminológiai összetételt találtak. Egyes összetételek mellett megadott német megfelelőik alapot adnak arra, hogy ezeket a litván összetételeket részleges vagy teljes tükörfordításként értékeljük.
3. Az 1918–1940-es építési terminológiai összetételek a litván nyelvben történetileg kialakult típusok szerint jöttek létre. Az építési terminológiai összetételek legnagyobb része a litván nyelv leggyakoribb, mindkét tagjában főnévi összetett főnevek csoportjába tartozik – az ilyen összetételek aránya 52,9%. Főnévi tagot tartalmaznak a többi, nagy számban előforduló szóalkotási típus összetételei is: az első, melléknévi, második, főnévi tagú összetételek az összes rokon építési terminológiai összetétel 23,2%-át teszik ki, míg az első főnévi, második igei tagú összetételek e terminusok 14,1%-át. Általánosságban a főnévi tag az összes fent felsorolt szófajhoz tartozó taggal összekapcsolódik.
4. Az ige a főnévhez képest kevésbé produktív: a tárgyalt időszakban az igei tag leggyakrabban főnévi taggal kapcsolódik össze (az igei tag lehet első (4,6%), illetve második tag (14,1%)), nagyon ritkán pedig határozószói taggal
BENDRINĖ KALBA 92 (2019)
www.bendrinekalba.lt
ISSN 2351-7204
Page 16
LINA RUTKIENĖ. 1918–1940 m. statybos terminijos dūrinių darybos polinkiai | 16
doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.03
(csak a második tagja igei (1,5%), különösen ritkán pedig számnévi (csak a második tagja igei (0,4%)) taggal.
5. A mennyiségi adatok azt mutatják, hogy a melléknévi taggal rendelkező összetett szavak gyakoriak a két világháború közötti építészeti terminológiában, a melléknévre azonban nem jellemző, hogy különféle képzési típusú összetett szavakat alkosson: a melléknévi tag csak főnévi taggal kapcsolódik össze (23,2%), és szinte mindig az első tag (kivéve a tárgyalt félkör alakú terminust).
6. Az építészeti terminológia összetett szavainak többsége morfológiailag nem tagolható tövű szófajokból jött létre. Emellett a főnévi második taggal rendelkező összetett szó többnyire megőrzi annak a főnévnek a nemét, amelyen a második tag alapul. E tekintetben az összetett szavak képzése nem tér el a mai litván nyelv összetett szavainak általános képzési tendenciáitól. Csak néhány olyan összetett szót találtunk, amelynek megváltozott a neme: az a főnév, amelyen a második tag alapul, nőnemű, az összetett szó pedig hímnemű. Ellenkező irányú változást nem figyeltünk meg.
7. A két világháború közötti Litvánia építészeti terminológiájának összetett szavai nem mutatnak nagy fokú fonetikai és morfológiai változatosságot. Leginkább a tő magánhangzója, annak hossza (fonetikai, egyes esetekben helyesírási változatosság), valamint a nem és a végződés (morfológiai változatosság) váltakozik.
8. Bár az 1918–1940 közötti, építészeti témájú tudományos szövegekben használt összetett szavak közül sok megmaradt úgynevezett szövegbeli terminusnak, egy részüket a mai tudományos nyelvben is használják, és bekerülnek a terminológiai szótárakba, valamint más terminográfiai forrásokba – a normatív köznyelvi szókészlet részévé váltak.
ŠALTINIAI
ABSS – Vasiliauskas K. 1929: Apskritimo būdas statybos statikoje, Kaunas: Spindulys.
BŽV – Čechavičius P. 1925: Bendrosios žinios apie vandentiekius, Kaunas: Valstybės spaustuvė.
ČŠV – Jasiukaitis J. 1936: Centralinis šildymas ir vėdinimas, Kaunas: Varpas.
DS – Šimoliūnas J. 1929: Danijos sauskeli[a]i ir jų su mūsų keliais palyginimas, Kaunas: Spindulys.
GK – Grinkevičius S. 1923: Geležinės konstrukcijos, Kaunas: Spindulys.
GTS – Kiškinas J. 1930: Geležbetonis: teorija ir skaičiavimai: vadovėlis, Kaunas: Spindulys.
GTT – Jodelė P. 1922: Geologiniai tyrinėjimai technikos žvilgsnius su Lietuvos geologiniais daviniais ir šulinių gręžiniais, Kaunas: Švietimo ministerijos knygų leidimo komisija.
BENDRINĖ KALBA 92 (2019)
www.bendrinekalba.lt
ISSN 2351-7204
Page 17
LINA RUTKIENĖ. 1918–1940 m. statybos terminijos durinių darbų polinkiai | 17
doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.03
KPĮ – Maslenikovas B. F. 1939: Kaimo plytinės įrengimas. Laisvai vertė T. Šilutis, Kaunas: Adomavičiaus spaustuvė.
KS – Degutis S., Drąsutis P., Gaižutis P., Gudzinskas L., Juška J., Kalita P., Kersnauskas E., Švipas V. 1936: Kaimo statyba, Kaunas: Žemės ūkio rūmai.
MGN – Švipas V. 1933: Miesto gyvenamieji namai: jiems statomi reikalavimai ir jų projektavimas, Kaunas: Varpas.
MS – Reisonas K. 1928: Molio statyba, Kaunas: Valstybės spaustuvė.
MSUP – Mūrinės statybos ugdymo planas. Rengė V. Juodeika ir V. Švipas, Kaunas: Spindulys. 1938.
MT – Grinkevičius S. 1929: Mediniai tiltai, Kaunas: Lietuvos universiteto technikos fakultetas.
PMST – Paprasčiausiųjų medinių sijinių tiltų tipai, Kaunas: Valstybės spaustuvė. 1923.
PSD – Grinkevičius S. 1932: Pastatams skaičiuoti dariniai, Kaunas: Spindulys.
PTŽ – Šliogeris J. 1925: Perkūnsargiai (trobų nuo žaibo apsaugojimo būdai), Kaunas: Valstybės spaustuvė.
SBTĮ – Zubauskas K. 1922: Statybos ir butų tvarkymo įstatymai, taisyklės: atstatymo apžvalga ir kritika, Kaunas: n. d.
SDTSS – Dušauskas-Duž K.: 1930: Statybos darbams technikinės sąlygos, sutartys ir kainos (gelžbetonas, kanalizacija, vandentiekis, centralinis apšildymas, elektros šviesos instalacija ir t. t., Kaunas: A. Bako spaustuvė.
SGBT – Gabrys J. 1931: Sąskėliai. Gelžbetoniniai ir betoniniai tiltai, Kaunas: Spindulys.
SĮRG – Kiškinas J. 1933: Skėlimo įtempimų reikšmė gelžbetonio pastatus projektuojant, Kaunas: Spindulys.
SS – Šimoliūnas J. 1940: Statyba. III tomas. Sienos, Kaunas: Spindulys.
SSČ – Kalita P. 1935: Stogai: skardos, čerpių, gontų, skiedrų, lentelių ir tolio stogų savybės, jų dengimas ir dengimo normos, Kaunas: Spaudos fondo dirbtuvė.
SSM – Šimoliūnas J. 1937: Statyba. I tomas. Statybinės medžiagos, Kaunas: Spindulys.
STŽ 2002 – Statybos terminų žodynas. Parengė A. Kudzys, A. Rosinas, B. Kudzienė, Vilnius: Lietuvos mokslas.
SŽD – Šimoliūnas J. 1939: Statyba. II tomas. Žemės darbai, Kaunas: Spindulys.
T 1930 – Technika. Nr. 6. Redaktorius V. Mošinskis, Kaunas: Kauno universiteto Technikos fakultetas.
BENDRINĖ KALBA 92 (2019)
www.bendrinekalba.lt
ISSN 2351-7204
Page 18
LINA RUTKIENĖ. 1918–1940 m. statybos terminijos kūrinių darbės polinkiai | 18
doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.03
T 1935 – Technika. Nr. 8. Redaktorius V. Mošinskis, Kaunas: Kauno universiteto Technikos fakultetas.
TŽ 1920 – Macijauskas A. Techniko žodynėlis, Kaunas: Valstybės spaustuvė.
ŪP – Švipas V. 1934: Ūkininko pirtis, Kaunas: Spindulys.
VSD – Vamzdžių sujungiamosios dalys, Kaunas: J. Kuznickio ir L. Beilio spaustuvė. 1931.
ŽŪS – Gimbutas L. 1929: Žemės ūkio statyba: bendroji dalis: statybos medžiagos ir trobesių dalys, Kaunas: Spindulys. 1929.
LITERATŪRA
Bacevičiūtė R. 2007: Balsių kontrakcija ir elizija lietuvių kalbos vakarų aukštaičių kauniškių šnektose. – Valoda 2007: Valoda dažādu kultūru kontekstā. Zinātnisko rakstu krājums XVII, Daugavpils: Daugavpils Universitāte, 11–17.
Butkuvienė A. 2001: Lietuvos kultūros istorijos metmenys, Kaunas: Technologija.
DLKG 1997 – Dabartinės lietuvių kalbos gramatika, red. V. Ambrazas, 1997, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.
Gaivenis K. 2002: Lietuvių terminologija: teorijos ir tvarkybos metmenys, Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla.
Gaivenis K. 2014: Rinktiniai raštai, sud. J. Gaivenytė-Butler, Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla.
Gaivenis K., Keinys S. 1990: Kalbotyros terminų žodynas, Kaunas: Šviesa.
Harris Z. 1951: Methods in Structural Linguistics, Chicago: University of Chicago Press.
Inhoff A. W., Starr M. S., Solomon M., Placke L. 2008: Eye movements during the reading of compound words and the influence of lexeme meaning. – Memory & Cognition, 36. Prieiga internete: https://link.springer.com/article/10.3758/MC.36.3.675 (žiūrėta 2019 m. sausio–kovo mėn.).
Jodelė P. 1922: Geologiniai tyrinėjimai technikos žvilgsniu su Lietuvos geologijos daviniais ir šulinių gręžiniais, Kaunas: Švietimo ministerijos knygų leidimo komisija.
Jodelė P. 1930: Inž. Kiškinas. Gelžbetonis: recenzija. – Technika 6: 362. Prieiga internete: http://www.epaveldas.lt/object/recordDescription/LNB/C1C1B0000831470 (žiūrėta 2019 m. sausio–kovo mėn.).
BENDRINĖ KALBA 92 (2019)
www.bendrinekalba.lt
ISSN 2351-7204
Page 19
LINA RUTKIENĖ. 1918–1940 m. statybos terminijos durinių darbų polinkiai | 19
doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.03
Jong Y. O., Jung Ch. K. 2015: Pedagogical Significance of Morphological Awareness in Korean and English. English Language Teaching 8 (8), 79–93. Prieiga internete: https://files.eric.ed.gov/fulltext/EJ1075489.pdf?fbclid (žiūrėta 2019 m. sausio–kovo mėn.).
Kaulakienė A. 2014: Terminologija. Terminografija. Terminija. Straipsnių rinkinys, Vilnius: Technika.
Keinys S. 2005: Dabartinė lietuvių terminologija, Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla.
Kudzys A. 2002: Kad susikalbėtume. – Mokslo Lietuva 19 (265). Prieiga internete: http://mokslasplius.lt/mokslo-lietuva/2002-2004/200219/20021902.htm (žiūrėta 2019 m. sausio–kovo mėn.).
MacGregor L. J., Shtyrov Y. 2013: Multiple routes for compound word processing in the brain: evidence from EEG. – Brain and Language 126 (2), 217–229.
Macijauskas A. 1929: Civilės statybos darbų apžvalga. – Technika ir ūkis 1.
Pike K. L. 1954: Language 1, California.
Piročkinas A. 1978: J. Jablonskis – bendrinės kalbos puoselėtojas, Vilnius: Mokslas.
Polenz P. 1980: Synpleremik I: Wortbildung. – Lexikon der germanistischen Linguistik 2, 169–179.
Pupkis A. 2005: Kalbos kultūros studijos, Vilnius: Gimtasis žodis.
Salys A. 1933: B. Sereiskis. Lietuviškai-rusiškas žodynas. Recenzija. – Gimtoji kalba 2, 31–32. Prieiga internete: http://www.epaveldas.lt/object/recordDescription/LNB/C1B0004135373 (žiūrėta 2019 m. sausio–kovo mėn.).
TŽŽ 2007 – Tarptautinių žodžių žodynas. Ketvirtas pataisytas ir papildytas leidimas, sud. V. Vaitkevičiūtė, Vilnius: Žodynas.
TŽŽ 2013 – Tarptautinių žodžių žodynas, red. taryba A. Kaulakienė ir kt., Vilnius: Alma litera.
Underhill A. 2016: Assimilation or elision? Prieiga internete: http://www.adrianunderhill.com/2016/04/18/qa-assimilation-or-elision (žiūrėta 2019 m. sausio–kovo mėn.).
Urbutis V. 1961: Dabartinės lietuvių kalbos sudurtinių daiktavardžių daryba. – Dabartinė lietuvių kalba, 65–121.
Urbutis V. 2009: Žodžių darybos teorija, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.
BENDRINĖ KALBA 92 (2019)
www.bendrinekalba.lt
ISSN 2351-7204
Page 20
LINA RUTKIENĖ. 1918–1940 m. statybos terminijos durinių darb...
Page 21
LINA RUTKIENĖ. 1918–1940 m. statybos terminijos durinių darbys polinkiai | 21
doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.03
1918–1940 COMPOUND FORMATION TRENDS IN CONSTRUCTION TERMINOLOGY
Summary
The article deals with the compound constructional terms in scientific literature, published between 1918 and 1940. In Lithuania, during the interwar period, the construction sector was rapidly expanding, there were many new realities, which called for many new terms, including compounds. Exclusive personalities were very important for the development of construction terms of this period and for the formation of this professional language: Kazimieras Vasiliauskas, Jonas Šimoliūnas, Pranas Morkūnas, Anatolijus Rozenbliumas, Pranas Jodele, Jonas Kiškinas, Juozas Gabrys and others. Not only did these construction engineers carry out significant research, writing articles and books, teaching young people, but also enriched construction terminology. Quantitative data of related terms from 33 scientific papers and articles on construction indicate that during the interwar period compounding was an important way of developing construction terms: in the literature read, 262 related compound terms were found. The German equivalents presented in addition to some of the compounds make the assumption that the Lithuanian compounds are to be regarded as partial or full evaluations.
Although general types of Lithuanian compound terms are characterized by the same major types of compounding found in the the present Lithuanian language, analyzing the period from 1918 to 1940 construction terminology compounds, it is determined that they are made according to 10 types of production. The most productive parts of the language are nouns, verbs, and adjectives. There are only a few of the compounds, of which of one part would be based on an adverb, a numerical character and pronoun. Thus, while all of the same language parts play a role in the development of Lithuanian construction term compound development as they did in the second half of the 20th Century, the terms of the discussed period do not possess a wide array of combinations of these language parts. It has been determined from the investigated material that the second part of most of the construction terminology compounds of that time is noun. Such compounds make up as much as 85 percent of all compounds. There are much fewer compounds that would contain a verb as the second part of it and only one containing a adjective.
The following types of construction terminology compounds have been identified following the examination of the material and the following quantitative data have been obtained: for the type of the noun. + noun made up 52,9% of all compounds recorded; adjective + noun – 23,2% of all compounds; noun + verb – 14,1% of all compounds; verb + noun – 4,6% of all compounds;
BENDRINĖ KALBA 92 (2019)
www.bendrinekalba.lt
ISSN 2351-7204
Page 22
LINA RUTKIENĖ. 1918–1940 m. statybos terminijos durinių darbų palinkiai | 22
There are few terms that are repeated in different sources, and therefore the phonetic and morphological variants in the terminology of construction of that period are not abundant. Of the most common and distinguished variants, the aforementioned reinforced concrete is mentioned. Although many of the compounds used in 1918–1940 scientific construction literature remained so-called textual1 terms, part of the compounds are used to this day in modern scientific language, are included in glossary terminology and other terminological resources. Thus, the compounds of the analyzed period are important not only for the history of the language, the development of terminology, but also for the modern construction terminology.
KEYWORDS: type of word formation; compound; phonetic variant; related term; morphological variant; construction science language.
