KAZIMIERAS GARŠVA

Litván Nyelvi Intézet

A Hivatalos Nyelv Tulajdonnevei és Helyesírásuk

KULCSSZAVAK: hivatalos nyelv, tulajdonnevek, személynevek, helynevek, helyesírás.

ANNOTÁCIÓ

A cikk a délkelet-litvániai személyneveket (eredetüket, szerkezetüket, fejlődésüket és helyüket a névrendszerben), valamint Litvánia névanyagának helyesírását vizsgálja. Célja, hogy új adatokat tárjon fel Litvánia tulajdonneveiről, és hozzájáruljon az ezekkel kapcsolatos törvénytervezetek javításához. Az egyéb nyelvekből az elmúlt 1 000 év során átvett tulajdonnevek a litván nyelv részévé váltak, és fonetikailag, illetve grammatikailag már nem különböztek a többi szótól. Más népekhez hasonlóan a helynevek először a helyi lakosoktól kerültek írásba, a személynevek viszont más nyelvű írnokoktól, ezért utóbbiak nagyobb arányban nem litván eredetűek. Litvánia névanyaga a Litván Köztársaság kulturális öröksége.

ABSZTRAKT

A cikk szerzője részt vett Délkelet-Litvánia személyneveinek elemzésében. Litvániában a legtöbb helynév litván eredetű, mivel a helyiek nevezték el őket, és csak ezt követően kerültek a helynevek különböző nyelvű írásokba. Litvániában a személynevek többsége – más nyelvekhez hasonlóan – nem teljes egészében helyi eredetű, mivel számos keresztény és hasonló név, valamint vezetéknév más nyelvekből származik, és ezeket a nem litván írnokok rendszerint először más nyelveken jegyezték fel. Ezeknek a személyneveknek azonban mára litván magánhangzóik, mássalhangzóik, ragozási formáik és képzőik vannak, és a helyiek litván tulajdonneveknek tekintik őket.

BEVEZETÉS

A cikk célja, hogy ismertesse a Litván Köztársaság államnyelvének személyneveivel és azok személyazonosító okmányokban való írásmódjával kapcsolatos új, problematikus adatokat. Elemzi a délkelet-litvániai személynevek képzési tendenciáit. A cikk feladata, hogy röviden megvizsgálja a mai személynevek és néhány más tulajdonnév használatának fontosabb,

BENDRINĖ KALBA 94 (2021)

http://journals.lki.lt/bendrinekalba

ISSN 2351-7204

KAZIMIERAS GARŠVA. Valstybinės kalbos tikriniai žodžiai ir jų rašyba | 2

doi.org/10.35321/bkalba.2021.94.03

helyesírási problémáit, valamint ezek kapcsolatát az államnyelv rendszerével és működésével. Napjainkban elsősorban Délkelet-Litvánia névanyagáról folyik vita, ezért itt főként ezt tárgyaljuk.

A szerző sok adatot gyűjtött Délkelet-Litvánia névanyagáról, és e témában tudományos monográfiát készít. A cikk főként a személyneveket vizsgálja; a kutatásban areális (geolingvisztikai), összehasonlító, kontrasztív, leíró, szociolingvisztikai és statisztikai tudományos módszereket alkalmaz.

Az államnyelv a nemzetállam újjáépítésének, fennmaradásának és megmaradásának egyik legfontosabb feltétele volt és ma is az, ezért a vizsgált kérdésről már 1988-tól élénkebben folyt a vita. Kelet-Litvániában területi autonómiát hoztak létre három államnyelvvel (lásd LR 9–314), és ettől az elképzeléstől mindmáig nem kívánnak elállni: a Nemzeti kisebbségekről, illetve a személynevek személyazonosító okmányokban való írásmódjáról szóló törvények előkészítése során, valamint az Államnyelvtörvény és a Litván Köztársaság Polgári Törvénykönyvének megfelelő módosítását megkísérelve. A kormány és Délkelet-Litvánia önkormányzatai már hoztak olyan határozatokat, amelyek tovább szűkítik az államnyelv funkcióit, és különféle módokon ösztönzik, illetve vezetik be a többnyelvűséget.

1. DÉLKELET-LITVÁNIA NÉVANYAGA: EREDET, SZERKEZET, FEJLŐDÉS

Délkelet-Litvánia elszlávosodott névanyagában a szerző a korábbi litván víznevek akár 99%-át, a lakott helyek neveinek (oikonimáinak) 90%-át, a személyneveknek pedig akár 40%-át ismerte fel. Még a hajdanán erősen elszlávosodott Vilniusi járás patakjainak és tavainak nevei is ugyanolyan litvánok voltak, mint Litvánia bármely más járásában. Litván szavakból álltak. Végződés- és képzőváltozatok voltak, amelyeknek Litvánia más részein is voltak megfelelőik: Akmenė, Giraitė, Kuosinė, Plynis, Raudonė, Ringė, Veržuva, Vingris (az idegen nyelvű forrásokból visszaállított víznevek itt hangsúly nélküli alakban szerepelnek, és már kihaltak; lásd Jurkštas 1985: 46–51). Sok összetett folyónév is található, amelyek második tagja -upis: Juodupis, Rudupis, Šaltupis, Verdenupė, Viršupis. A Vilniusi járás lengyelül írt, hivatalosan párhuzamosan használt oikonimái közül a lakott helyek neveinek 65,5%-a, a Šalčininkai járásban 59,6%-a, sőt Vilnius városában is 45,5%-a őrizte meg litván eredetű alakját.

A Litván Köztársaság mai személyneveiben nem valamely más nép, hanem maga a litván nép múltja tükröződik. A Litván Nagyfejedelemség írásaiban latin, ruszin és lengyel nyelvet használtak, ezért azok

BENDRINĖ KALBA 94 (2021)

http://journals.lki.lt/bendrinekalba

ISSN 2351-7204

KAZIMIERAS GARŠVA. Valstybinės kalbos tikriniai žodžiai ir jų rašyba | 3

doi.org/10.35321/bkalba.2021.94.03

a litván névanyagot nem egészen pontosan tükrözték vissza, és elszlávosították. Zigmas Zinkevičius professzor megjegyezte, hogy a délkelet-litvániai szláv nyelvűek és litvánok litvánosított vezetékneveinek lengyel betűkkel való írására vonatkozó követelmény helytelen, és polonizációs célokat szolgál – Litvánia korábban megszállt részének végleges elnemzetietlenítését (Zinkevičius 2012: 351).

Délkelet-Litvánia személyneveit először Antanas Salys által szerkesztett szótárban gyűjtötték össze, szabályozták és tették közzé (Salys 1983: 305–488). A szótár szerkesztője indokoltan visszaállította a szlávosított személyneveket eredeti alakjukra, és ezt írta: „úgy vélem, hogy egy igazi litván számára a nemzeti elnyomás és nyomorúság idején elrontott vezetékneve nem lehet igazán saját és ezért kedves” (Salys 1983: 64–65).

A lengyel ultimátum érvényességének lejárta után, és nem számítva az alattomos orosz ultimátumra, a litván nyelvészek és törvényhozók a lehető legegyértelműbben kifejthették véleményüket a litván állampolgárok személyneveinek független államban való írásmódjáról. Az említett szótárban minden személynevet litván betűkkel írtak, és az úgynevezett „lengyel” vezetéknevek esetében semmilyen kivételt nem tettek; például a lengyel megszállás idején használt Donowagis alakot Duonavagisra, a Dwilewicz alakot Dvylisre, a Dziadulewicz alakot Diedulisra, a Dziatłowski alakot Genysre, a Dziedzziukiewicz alakot Diedžiukasra, a Dziedziul alakot Didžiulisra, a Dzienowagis alakot Dienovagisra, a Dziewałtowski–Gintowt alakot Deltuva–Gintautasra, a Dziewieragis alakot Dievaragisra javították (Salys 1983: 340–344). A szótárban még az orosz KGB főnökének, Dzeržinskinek (aki Vilnius járásából származott) a vezetéknevét is ajánlották litvánul Diržys, Diržius, Diržaitis, Diržiūnas, Diržionis, Diržėnas vagy Diržynas alakban írni (a hét forma közül a név viselője választhatta ki a neki tetszőt).

A litván névanyag elszlávosításának jellegzetes módja a szóvégek elhagyása. A tudományos munkában mindezeknek a vezetékneveknek a végződéseit visszaállították korábbi alakjukra: Aleksin < Aleks-ynas, Alksnin < Alksn-inis, Antul < Ant-ulis, Awgul < Aug-ulis, Augun < Aug-ūnas, Babul < Bab-ulis, Baczul < Bač-iulis, Bruzgul < Bruzg-ulis, Bumbul < Bumb-ulis, Biczel < Bič-elis, Czerniel < Čern-elis, Banel / Baniel < Ban-ėlis, Banul < Ban-iulis, Balul < Bal-iulis, Bil < Bìlius, Bit < Bitė, Blus < Blùsius, Dvil < Dvylýs, Gil < Gìlys, Gir < Girà, Gryn < Grìnius, Grodz < Grúodis, Guž < Gùžas, Hruzd < Grùždas, Kern < Kernà, Kerýs, Kiek < Kekýs, Kiel < Kiẽlė, Kìelm < Kélmas, Kien < Kenà, Kodz < Kuodýs, Kois < Kójis, Kust < Kustà, Naus < Náuša, Rodz < Radýs, Sak < Sãkas, Saul < Sáulis, Szer < Šerỹs¹.

¹ A cikkben a tulajdonnevek hangsúlyjelölése akkor szerepel, ha a forrásban is jelölve van a hangsúlyuk, és ezt fontos kiemelni.

BENDRINĖ KALBA 94 (2021)

http://journals.lki.lt/bendrinekalba

ISSN 2351-7204

KAZIMIERAS GARŠVA. Valstybinės kalbos tikriniai žodžiai ir jų rašyba | 4

doi.org/10.35321/bkalba.2021.94.03

A szótár a vezetéknevek magánhangzóit, kettőshangzóit és mássalhangzóit is helyesen, a litván ábécé szerint és helyesírási szabályainknak megfelelően írta. A litván nyelvben hosszú és rövid magánhangzókat különböztetünk meg, ezért a vezetéknevek ellengyelesített alakjait (Alejunas, Aleksiejunas, Aleksiunas, Bajorunas, Gasiunas stb.) litvánul írták: Aliejūnas, Aleksiejūnas, Aleksiūnas, Bajorūnas, Gasiūnas (a szlávok az r és ž mássalhangzókat keményen ejtik, ezért a Bajoriūnas alakot itt összetéveszthették a Bajorūnas alakkal). Az Avižėn és hasonló vezetékneveket Avižienis alakra javították, stb., a kettőshangzóvá alakított e hangot pedig visszaállították eredeti alakjára: a Gieczys nevet Gečysnek, az Aszkielojc nevet Ožkelaitisnek írták, és így tovább.

A t, d mássalhangzók az i előtt a litván nyelv keleti nyelvjárásaiban helyenként c, dz hangokká alakulhattak, de az is lehet, hogy a szlávosítás során változtak így meg. Ezeket a változásokat is szabályszerűen visszaállították a köznyelvi litván alakokra, vö.: Ciesiul – Tiesiulis, Ciesiun – Tiesiūnas, Ciuksza – Čiūkša, Cipko – Čipkus, Civ il – Čiovylis, Ciunaitis – Tijūnaitis; Dziedz iul – Didžiulis, Dzi augis – Džiaugys, Dzieguc – Degutis.

A szótár összeállítói igyekeztek elkerülni az új szláv eredetű képzőket (némelyiket a beszélt nyelvben is kerülték), ezért a szlávosított vezetéknevek használatára az alábbi alakokat ajánlották: Biciulewicz – Bičiulis, Blusiewicz – Blusius, Czepulkowski – Čepulis, Czesnulewicz – Česnulis, Cycynski – Cicinas, Dwilewicz – Dvylis. Mivel volt adatuk arra, hogy a teljes vezetéknevet lefordíthatták lengyelre, a személynév eredeti (autentikus) alakját ajánlották: Brzeski – Beržinis, Drozd – Strazdas stb.

Ma, jóval több nyelvészeti ismeret birtokában, csak néhány vezetéknév írásmódját pontosíthatnánk: Biedulski – Bėdiulis (Bėdiulis Vilnius járásában, Paberžė közelében él, és még mindig beszél litvánul), Dziewulski – Dievulis (nem Devulis), Smilgin – Smilginis (a Rodūnia környéki Vigoniai faluban élő litván nem Smilginas), Stanul (nem Stanulis, hanem Staniūlis Dieveniškės környékén él), Szarejko – Šereika (nem Šareika), Szawarejko – Švareika (nem Šavareika), Szykuc – Šikutis (nem Šakutis), Trabszo – Trepšys (a Gervėčiai környéki Rimdžiūnai faluban csak nyelvjárásban mondták Trapšys alakban), Traszko – Treškà (nem Traška). A szótár szerzői azt javasolták, hogy változtassanak meg néhány sértően hangzó, idegen eredetű vezetéknevet (Kiaũličius, Visokogòrskis), de megjegyzéseiket nem sikerült időben figyelembe venni.

A szótár elsőként a lengyel megszálló rezsim dokumentumaiból kimásolt vezetékneveket közli; az ilyen nevű személyek kiléte nincs megadva: ugyanazokat a vezetékneveket viselhették litvánok, belaruszok, lengyelek, helyi vegyes etnikumúak vagy más nemzetiségűek is, hiszen mindegyiket lengyelesítették. A szótárban több mint 6000 vezetéknév található, amelyek a litván nyelv gyöngyszemei. Ha szabályszerűen visszaállítjuk őket eredeti állapotukba (eltávolítva az új és mesterséges szlávosítást), e vezetéknevek közül sok megegyezik a ma használatosakkal

BENDRINĖ KALBA 94 (2021)

http://journals.lki.lt/bendrinekalba

ISSN 2351-7204

KAZIMIERAS GARŠVA. Valstybinės kalbos tikriniai žodžiai ir jų rašyba | 5

doi.org/10.35321/bkalba.2021.94.03

vezetéknevekkel, és némelyikük már ki is halt. A Litván Nyelvtudományi Intézet munkatársai nem tudták valamennyi ilyen vezetéknevet felvenni az 1940-ig Litvániában használt vezetéknevek cédulakatalógusába, ezért azok később nem kerültek be a Lietuvių pavardžių žodyną című litván vezetéknévszótárba, és ma különösen fontosak.

Antanas Salys szerkesztésében a visszacsatolt kelet-litvániai útlevélosztályok számára sietve készítették elő a szótár vezetékneveit, hogy a polgárok gyorsabban juthassanak okmányokhoz, és kiválaszthassák a számukra megfelelő vezetéknévváltozatot. A szótárral szemben nem támasztottak olyan további tudományos követelményeket, amelyek megnehezítették volna a használatát. Ez a vezetéknévszótár abban különbözik Antanas Salys Vilnius térségi helyneveinek szótárától (Salys 1983), hogy a vezetéknevek betűrendben, nem pedig azok szerint a járások szerint szerepelnek benne, amelyekben ezeket a személyneveket használták.

Jelen kutatásunk a szótárt a tudományos használatba is bevonja: megadjuk a vezetéknevek hangsúlyozását (ha ennek módja egyértelműen ismert), képzésüket, motivációjukat (etimológiájukat), eredetüket és elterjedtségüket.

A tárgyalt szótárban szereplő vezetéknevek lehetnek egytövűek (Āšaka, Balsỹs, Daukšà), kéttövűek (Bùi-vydas, Dár-vydas) vagy ezek rövidült alakjai, előtagosak (Pa-kerys, Pa-pinigis), illetve képzősek (Bumb-ulis, Burn-eikà, Deg-utis, Drūt-elis, Dūd-aitis stb.). A képzős vezetéknevek vannak többségben (a nyelvben ezeket sokszorozták így gyermekek és unokák számára is). A meghonosodott Mātas keresztelőnévből, litván képzőkkel, kizárólag az alábbi vezetéknevek alakultak (a polonizálók azonban lengyel betűkkel írták le őket): Mat-ejko, Mat-uc, Mat-uk, Mat-ul-aniec, Mat-ul.

Délkelet-Litvániában a legelterjedtebbek az -elis, -ulis, -ūnas és más képzőkkel képzett vezetéknevek voltak, például:

-ėlis: Brasel < Bras-ėlis, Bujel < Buj-ėlis, Bukiel < Bùkelis, Grygiel < Grig-elis, Gryszel < Griš-ėlis, Jutel < Jut-elis, Kordel < Kard-ėlis, Kukiel < Kuk-ėlis (< Kùkis), Kurmiel < Kurm-ėlis, Kuszel < Kuš-ėlis, Lawcel < Lauč-ėlis, Mackalo < Mack-ėlė, Masal < Mas-ėlis, Paszkel < Pašk-ėlis, Pural < Pūri-ėlis, Szymiel < Šim-elis;

-(i)ùlis: Kadziul < Kadz-ìulis, Kaziul < Kaz-ìulis, Kerul < Ker-ùlis, Kurkul < Kurk-ùlis, Labul < Lab-ùlis, Masiul < Mas-ìulis, Mažul < Maž-(i)ùlis, Pieczul < Peč-ìulis, Stanul < Stan-ìulis;

-(i)únas: Brasiun < Bras-iúnas, Česun < Čes-iúnas, Gasiul < Gas-iùlis, Gilun < Gil-iúnas, Gryszun < Griš-iúnas, Jackun < Jack-únas, Jaczun < Jač-iúnas, Jankun < Jank-únas, Karalun < Karal-iúnas, Kiežun < Kež-iúnas, Matejun < Motiej-iúnas, Mejhun < Meil-únas, Mieldun < Meld-únas, Mikolajun < Mikalaj-iúnas, Narkun < Nork-únas, Paciun < Poc-iúnas, Pawlun < Paul-iúnas, Pieczun < Peč-iúnas, Pietkun < Petk-únas, Radziun < Radž-iúnas;

BENDRINĖ KALBA 94 (2021) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204

KAZIMIERAS GARŠVA. Valstybinės kalbos tikriniai žodžiai ir jų rašyba | 6

doi.org/10.35321/bkalba.2021.94.03

-ùkas: Braziuk < Braz-iùkas, Daniuk < Dan-iùkas, Grysiuk < Gris-iùkas, Macuk < Mac-iùkas, Masiuk < Mas-iùkas, Misiuk < Mis-iùkas;

-áitis: Grygojc < Grig-áitis, Jankojc < Jank-áitis, Janukojc < Jan-uk-áitis, Jurkojc < Jurk-áitis, Klukojc < Kluk-áitis, Masojc < Mas-áitis, Wincelojc < Vinc-el-áitis;

-ùtis: Giruc < Gir-ùtis, Labuc / Łabudz < Lab-ùtis, Matuc < Mat-ùtis, Pietruc < Petr-ùtis, Siekut < Sek-ùtis;

-ė́nas, -ónis: Grygianiec < Grig-ėnas, Masiulaniec < Mas-iul-ionis (ir Masiulanis), Mieżaniec < Mież-iónis, Oszkielaniec < Ožk-el-iónis, Pietrukaniec < Petr-uk-ónis, Szymaniec < Šim-onis;

-eikà: Masiejko < Mas-eikà, Matejko < Mat-eikà, Sudejko < Sud-eikà, Szadejko < Šad-eikà, Szawejko < Šao-eikà.

2. A LITVÁN NÉVANYAG ÍRÁSMÓDJA

A független demokratikus Litván Köztársaság helyneveit, személyneveit, utcaneveit és jogi személyek megnevezéseit rendszerint mindenki számára érthető államnyelven, litvánul írják. A balti eredetű nevű Nemunas folyót, amely a litván állam megkisebbedett területén folyik keresztül, Fehéroroszországban hivatalosan nem litvánul, hanem belaruszul, a mai Kalinyingrádi területen pedig oroszul nevezik. Hasonló a helyzet a Nerisszel is, amelyet Fehéroroszországban Vilijának neveznek. Senki sem panaszkodik arra, hogy ott a litván folyóneveket nem litván betűkkel és más alakokban írják, megváltoztatva a víznevek „azonosságjelölőit”, amelyeket a parlament elnöke most a személynevekhez rendel (vö. Rašimaitė 2021: 6).

A köztisztviselők egy része különféle módokon egyre inkább arra törekszik, hogy eltorzítsa Litvánia névanyagát (különösen a személyneveket), és nem veszi figyelembe a nyelvészek érveit. Pranas Kniūkšta, a nyelvi bizottság volt titkára már 2009-ben és 2010-ben azt írta, hogy a személynév a nyelv része, nem pedig „az adott személy egyedi azonosságjelölője” (Kniūkšta 2013: 159–169). A Litván Köztársaság polgáraira az a jog általános alapelve is vonatkozik, hogy a személyneveket a dokumentumokban litván betűkkel kell írni. Ez egyáltalán nem akadályozza a házastársak közötti családi és az abból következő egyéb kapcsolatok kifejezését: ezeket nem a vezetéknevek azonossága, hanem a jogi aktusok és az azokat igazoló

BENDRINĖ KALBA 94 (2021)

http://journals.lki.lt/bendrinekalba

ISSN 2351-7204

KAZIMIERAS GARŠVA. Valstybinės kalbos tikriniai žodžiai ir jų rašyba | 7

doi.org/10.35321/bkalba.2021.94.03

dokumentumok. A külföldihez férjhez menő litván nő megtarthatja litván vezetéknevét, és emiatt a házastársával való kapcsolata egyáltalán nem változik, nem gyengül.

Ha a Litván Köztársaság állampolgárának vezetéknevét államunk dokumentumaiban egy idegen állam betűivel írják, akkor annak az államnak a nyelvét használják államnyelvként. Így próbálják visszaállítani azt az állapotot, amely 1920–1939 között, Kelet-Litvánia Lengyelország általi megszállása idején állt fenn. A lengyel és az orosz nyelv használata Litvánia peremvidékein elszigetelné ezeket az egész országtól, és gyengítené az állam egységét. Pranas Kniūkšta hangsúlyozta, hogy a lengyelre torzított személynevek, utcanevek és nyilvános feliratok mellett „a lengyelek a lengyelre torzított helynevek erőltetésével nyíltan és tudatosan sajátítják ki a vilniusi régiót. Itt a nyelv mögül világosan kilátszik a politika” (Kniūkšta 2013: 157). A hivatalos használatban a délkelet-litvániai tisztviselők állandóan és kitartóan terjesztik ezt a névállományt, hogy a vilniusi régiót állítólag „ősidők óta lengyel területként” mutassák be, amelynek különleges státuszt kell biztosítani. A litván állampolgárok utó- és vezetéknevének lengyel helyesírás szerinti írása a dokumentumokban nem olyan egyszerű és ártatlan dolog, ahogy egyes politikusaink és újságíróink hangoztatják (Kniūkšta 2013: 165).

A megszállások következményeinek újjáélesztésére és az államnyelv litvániai működésének korlátozására, az államnyelvi rendszer károsítására igen tervszerű, összehangolt intézkedéseket tettek. A nyomásnak az Állami Litván Nyelvi Bizottság (a továbbiakban: VLKK) sem állt ellen: nemcsak a nyelvi rendszert vette figyelembe, hanem a Seimas Jogi és Jogérvényesítési Bizottsága elnökének 2009-es megfogalmazását is – miszerint „hirtelen megváltozott Litvánia geopolitikai, gazdasági és társadalmi helyzete” (vö. Kniūkšta 2013: 150, 152) –, ami az államnyelv státuszának nem hivatalos felszámolására kényszerített.

A VLKK kénytelen volt a nyelvi rendszerrel nem alátámasztható kivételt hasonlóképpen megfogalmazni: „a jelenlegi társadalom igényeit figyelembe véve”, mintha nem kellene többé betartani az Alkotmányt, meg lehetne változtatni az állami intézmények nyelvpolitikáját, meg lehetne akadályozni az anyanyelv nemzedékről nemzedékre való átadását, meg lehetne változtatni a közösség tagjainak saját nyelvükhöz való viszonyát, és így meg lehetne sérteni a nyelvi életképesség kritériumainak egyharmadát, amelyeket az UNESCO 2009. március 24-én jóváhagyott, a veszélyeztetett világnyelvek atlaszában rögzítettek. Az Alkotmánnyal össze nem egyeztethető célok érdekében mintegy 20 tudományos hamisítást is terjesztenek: azt állítják, hogy az utónév és a vezetéknév nem a nyelv, hanem a személyazonosság része és annak fő jelölője; hogy a litván vezetéknevek állítólag csak litvánok, a nem litvánok pedig kizárólag nem litvánok (idegenek); hogy a személynevek állítólag csupán a magánélet részei, és „eredeti” írásmódjukról és kiejtésükről nem a társadalomnak, hanem a személynév „tulajdonosának” van joga dönteni, és így tovább. Ezekre a tévedésekre már régen figyelmeztettek (Garšva 2014), de erről nem akarnak tudomást venni, és a hibákat újra meg újra megismétlik. Litvániát a világ szigetévé akarják tenni,

BENDRINĖ KALBA 94 (2021) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204

KAZIMIERAS GARŠVA. Valstybinės kalbos tikriniai žodžiai ir jų rašyba | 8

doi.org/10.35321/bkalba.2021.94.03

ahol többé nem tartják tiszteletben az államnyelvet, és csak itt használnák talán az egész világ „eredeti”, latin betűs írásmódú vezetékneveit, diakritikus jeleikkel együtt.

A mai litván nyelv nyelvtana nem ír elő semmilyen helyesírási kivételt. A külföldi szerzők idézésére vonatkozó megjegyzést (DLKG 1994: 19) e fejezet szerzőinek tudta nélkül illesztették be, nyelvészek egyetlen ülésén sem hagyták jóvá, és semmi köze a Litván Köztársaság állampolgárai személyneveinek dokumentumokban való írásához. A személynevek írásáról mindmáig többnyire hozzá nem értő módon, felületesen beszélnek nyilvánosan olyanok, akik kevéssé tájékozottak ezekben a kérdésekben, és csupán megalapozatlan szubjektív véleményüket fejezik ki. Például az Igazságügyi Minisztérium honlapján továbbra is közzéteszik Remigijus Šimašius volt igazságügyi miniszter 2011. november 24-i beszédét a személynevek írásáról folytatott vitában, amelyben ezt mondta: „egy nő hozzá megy egy külföldihez, egy dánhoz vagy egy angolhoz, és választania kell, kit szeret jobban: Litvániát vagy a férjét, ha a férje vezetéknevét választva azt nem lehet torzítás nélkül beírni a Litvániában kiállított dokumentumokba”². Valójában ezt a vezetéknevet pontosan, kiejtés szerint írnák be (ahogyan 500 éve teszik), és a vendég vezetékneve semmiképpen sem torzulna. Ha pedig neki idegen betűkre is szüksége van, zárójelben azokkal is fel lehet tüntetni a vezetéknevet. Ezenkívül a vendég megengedhetné litván feleségének, hogy Litvániában megtartsa leánykori nevét, vagy ő maga is felvehetné a felesége vezetéknevét. A vendégnek tiszteletben kellene tartania a Litvániában élő sok helyi lakos jogát arra, hogy saját államnyelvüket, nyelvtanukat és törvényeiket használják, és képesnek kellene lennie az integrálódásra.

Bármilyen helyesírási kivétel, pontosabban az idegen nyelvek helyesírási és kiejtési szabályainak átvétele a litván nyelv hagyományos írásmódjába annak rombolását jelentené. Az ilyen kivételek száma egyre csak nőne. Nem ok nélkül írta Pranas Kniūkšta a személynevek betű szerinti átvételéről szóló tervezetről: „a tervezet hivatalosan részrehajló, állampolgárellenes, a társadalom számára haszontalan, és ami a legfontosabb – alkotmányellenes. Ilyen törvényt nem szabad elfogadni <...>. Szomorú, hogy a nyomásnak az Állami Litván Nyelvi Bizottság sem állt ellen, és beletörődött az ilyen nézetet terjesztő tervezetbe” (Kniūkšta 2013: 150–151).

Eddig a legjobban a Talkos személynevek dokumentumokban való írásáról szóló tervezet készült el; ezt 50 hivatásos nyelvész, több mint 300 más diplomás litván szakos, a Litván Köztársaság 100 000 aktív állampolgára és a Litván Nyelvi Intézet támogatta. Az Intézet a Talkos képviselői által előkészített XIIP-3796. számú törvénytervezetről szóló, 2016. február 29-i véleményében ezt írta:

² Elérhető az interneten: www.tm.lt.

BENDRINĖ KALBA 94 (2021) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204

KAZIMIERAS GARŠVA. Valstybinės kalbos tikriniai žodžiai ir jų rašyba | 9

doi.org/10.35321/bkalba.2021.94.03

„A Litván Köztársaság polgárának keresztnevét (keresztneveit) és vezetéknevét (vezetékneveit) a személyazonosító okmányokban az államnyelven – a litván ábécé 32 betűjével, a kiejtés szerint <...> – kell írni. Más nyelvű kiegészítő bejegyzések a következő helyeken szerepelhetnek: 1) az útlevélben, a további bejegyzések rovatának első oldalán; 2) a személyazonosító igazolványban, a kártya hátoldalán”³.

Ez összhangban állt az Intézetben 2014. április 25-én rendezett, a személyazonosító okmányokban szereplő személynevek írásáról szóló átfogó tudományos vita következtetéseivel: nincs nyelvi érv arra, hogy miért kellene módosítani a Litván Köztársaság polgárainak személyazonosító okmányaiban szereplő személynevek írására vonatkozó hatályos rendelkezéseket; ha ezeket nem litván betűkkel írják, megváltozik a litván ábécé, és destabilizálódik a helyesírási rendszer. Ezzel egyúttal megkérdőjeleznék a litván államnyelvi státuszát, sérülne helyesírásának sajátossága, és felborulnának használati hagyományai. A vitán több mint 30 nyelvész vett részt; következtetéseit a Seimui és a VLKK-nak a vita elnökei, hab. dr. Ona Aleknavičienė, prof. hab. dr. Laima Kalėdienė, hab. dr. Rita Miliūnaitė és prof. hab. dr. Sergejus Temčinas írta alá⁴.

Az alkotmány értelmében a Litván Köztársaság polgárainak minden személynevét az okmányokban szabályos államnyelvi formában kell írni: a köznyelvi litván hivatalos ábécé használatával, a nyelvtani szabályok betartásával (alanyeset egyes számban, a keresztnevek és vezetéknevek rövidítése nélkül). Az okmányok kiegészítő bejegyzéseiben meg lehet adni a nemzetiséget és a személyneveket idegen nyelven.

Az 1622. évi vilniusi gazdaság összeírása szerint a korabeli helyi lakosok keresztnevei Jonas, Jurgis voltak (LVIŠ 70, 88), vezetékneveik pedig Drutelaytis, Gudaycis, Katelaytis, Szermuksztaytis, Lukasztelis, Rugielis, Storelis, Kuktonis, Kიბilda stb. (LVIŠ 128, 122, 88, 128, 102, 114, 60, 56, 118). Ma azt követelik, hogy az okmányokba ne az eredeti, hanem megváltoztatott vezetéknevek kerüljenek: Druteloic, Gudoic, Kateloic, Szermukszoic (nem pedig Šermukštaitis), továbbá Łuksztełło, Rugiel, Starel, Kukłan, Kիբildo, mivel ezeket a vezetékneveket a 19–20. században erőszakkal elszlávosították. Milyen következtetéseket fog a VLKK a vezetéknevek okmányokban való írásáról a Seimui és a bíróságoknak előterjeszteni, ha a Litván Köztársaság polgárai, illetve lengyelországi, belaruszországi stb. külföldi rokonaik ezt kérik? A Bizottság eddig látszólag nem ellenezte ezt (Pangonytė 2019).

A klaipėdai járási bíróság 2021-ben elutasította egy litván állampolgár kérelmét, hogy vezetéknevében a v betű helyett „visszaállítsák” a w betűt, mivel ezt a betűt 1940-ben a „Memel” (azaz Klaipėda) körzetben kapta

³ Elérhető az interneten: www.lrs.lt.

BENDRINĖ KALBA 94 (2021)

http://journals.lki.lt/bendrinekalba

ISSN 2351-7204

KAZIMIERAS GARŠVA. Valstybinės kalbos tikriniai žodžiai ir jų rašyba | 10

doi.org/10.35321/b kalba.2021.94.03

a kérelmező dédapja, nagyszülei és szülei pedig a w betűt v-re cserélték. A bíróság nem tudta, hogy a háborúk és megszállások miatt kényszerrel végrehajtott változtatásokat a nemzetközi jogszabályok sem ismerik el. 2011. május 12-én az Európai Unió Bírósága a Wardyn/Vardyn kontra Litvánia ügyben elutasította egy litván állampolgár – az úgynevezett Európai Emberi Jogi Alap jelenlegi elnöke – panaszát, amely a vezetéknév írásmódját, az Európai Unió (a továbbiakban: EU) szabad mozgásra vonatkozó jogának állítólagos megsértését, valamint a Litván Köztársaság és az EU jogszabályai közötti állítólagos ellentmondást kifogásolta. A Bíróság rámutatott, hogy az EU joga szerint a polgári anyakönyvi okiratokban szereplő nevek és vezetéknevek bejegyzésének jogi szabályozása az uniós tagállamok hatáskörébe tartozik (Kuzborska 2012: 174–176; vö. még Urbutis 2007: 85–100).

Körülbelül 2000 évvel ezelőtt Cassius Dio (Lucius Cassius Cocceianus) római történetíró azt írta, hogy a császáruknak ezt mondták: „Te, Caesar, adhatsz római polgárjogot embereknek, de szavaknak nem” (Cassius, LVII 17). Ebből ered a mondás: „Caesar nincs a grammatikusok fölött (latinul: Caesar non supra grammaticos)”. 2014. február 27-én a Litván Köztársaság Alkotmánybírósága ezt megismételte: „amikor a törvényhozó a Litván Köztársaság polgárának útlevelében szereplő keresztnév és vezetéknév írására vonatkozó jogi szabályozást állapít meg, különleges ismeretekre van szükség; hivatalos szakvéleményt, világosan kifejtett álláspontot és egyértelmű javaslatokat kell kérnie a szakértelemmel rendelkező személyektől (intézményektől)”⁴ (a szerző kiemelése). A mai litván nyelv nyelvtana helyesírási és átírási fejezetének szerzője ilyen egyértelmű következtetést fogalmaz meg, megismételve az Alkotmánybíróság 2009. november 6-i határozatát: ha a Litván Köztársaság polgárának keresztnevét és vezetéknevét az államnyelven írják be az útlevelébe, ugyanennek az útlevélnek és a személyazonosító igazolványnak a további bejegyzéseket tartalmazó rovatában a keresztnevet és a vezetéknevet más, nem litván írásjegyekkel is fel lehet tüntetni, ha az érintett ezt kívánja, és ehhez a VLKK, valamint a Litván Nyelvi Intézet hozzájárul. Senki sem hatalmazta fel az úgynevezett politikusokat a litván ábécé, kiejtés és helyesírási elvek megváltoztatására.

Az államnyelven történő személynévírás mellett felsorolt érvek többsége a helynevek, utcanevek és jogi személyek elnevezéseinek írására is érvényes. Az ilyen írásmódot az államnyelvről szóló törvény 4., 14., 15. és 17. cikke garantálja.

⁴ Elérhető az interneten: www.lrs.lt.

BENDRINĖ KALBA 94 (2021)

http://journals.lki.lt/bendrinekalba

ISSN 2351-7204

KAZIMIERAS GARŠVA. Valstybinės kalbos tikriniai žodžiai ir jų rašyba | 11

doi.org/10.35321/bkalba.2021.94.03

ÖSSZEFOGLALÁS

A tulajdonnevek a köznevekhez hasonlóan a nyelv részei: ugyanazokkal a betűkkel írjuk őket, ugyanolyan végződéseik, képzőik, előtagjaik, szótöveik és nemeik vannak, mint más szavaknak, ugyanazon szabályok szerint hangsúlyozzuk és ragozzuk őket, és egyformán alá vannak vetve a nyelvi rendszernek.

A litván ábécé, akárcsak sok más nyugat-európai nyelv ábécéje, a latin ábécén alapul. A klasszikus latinban 23 betű volt, a litvánban 32 van. A litván nyelvben minden beszédhang jelölésére egy-egy betű szolgál, ezért nincsenek olyan betűk, mint az x és az q, amelyek két hangot jelölnek. Nincs w betű sem, amelyet a latin ábécé újabb időkben a germán nyelvekből vett át. A v és a w betű ugyanazt a hangot jelöli, ezért nincs értelme egy nyelvben ugyanazt a hangot két különböző betűvel jelölni.

Litvániában (és sok más államban) azok a helynevek és személynevek számítanak hagyományosnak, amelyeket a helyi lakosság régóta használ, és amelyek teljesen meghonosodtak a helyi nyelvben (nyelvjárásban). Litvániában a legtöbb helynév litván eredetű, mivel a helyeket a helyi lakosok nevezték el, és a helynevek csak ezután kerültek be különböző nyelvű írásos forrásokba. A személynevek nagyobb része (más nyelvekhez hasonlóan) Litvániában nem teljesen helyi eredetű, mivel sok keresztény és hasonló keresztnév, illetve vezetéknév más nyelvekből származik, és a nem litván írnokok rendszerint először más nyelveken jegyezték fel őket a dokumentumokban. Ezeknek a személyneveknek azonban ma már litván magánhangzóik, mássalhangzóik, végződéseik és képzőik vannak, és a helyi lakosság litván tulajdonneveknek tekinti őket.

Helytelen azt javasolni, hogy a Litván Köztársaság és a külföldi állampolgárok állítólag „nem litván” kereszt- és vezetékneveit a Litván Köztársaság dokumentumaiban „nem litván latin betűkkel” írják. Ebben az esetben nem három új betű jelenne meg a litván nyelvben, hanem – ha minden, a latin ábécére épülő írást használó állam betűit alkalmaznánk – mintegy 150 új betű kerülne be, és ezzel megváltozna a litván ábécé. Akik „idegen betűket” kívánnak, azok kiegészítő dokumentumbejegyzésekben megtalálhatják őket, így nem sérülne a Litván Köztársaság alkotmányának 14. cikke, az államnyelv rendszere, illetve a polgárok többségének joga ahhoz, hogy a szokatlan személyneveket el tudják olvasni és pontosan ki tudják ejteni. Ez az „idegen” személynév viselőjének is hasznára válik, mivel a személynevét helyesen ejtik ki és nem torzítják el. Továbbá így nem sérülne azon litvánok joga sem, akik Litvániában élnek, szokatlan személynevet kaptak, és meg kívánják őrizni nemzetiségüket, azt szeretnék, hogy jól értsék őket, valamint a Litván Köztársaság lojális polgárai kívánnak lenni.

BENDRINĖ KALBA 94 (2021)

http://journals.lki.lt/bendrinekalba

ISSN 2351-7204

KAZIMIERAS GARŠVA. Valstybinės kalbos tikriniai žodžiai ir jų rašyba | 12

doi.org/10.35321/bkalba.2021.94.03

Megalapozatlan követelés, hogy Litvániában különleges (kiváltságos) jogi védelemben részesítsék az „idegen” kereszt- és vezetékneveket mint „a személyazonosság elsődleges jelölőit”. Az ezer év alatt Litvániába került személynevek meghonosodtak a litván nyelvben, és annak részévé váltak. A személy elsődleges azonosítója a személyi kód, az azonos kereszt- és vezetéknevek pedig több ezren vannak. Ezek megváltoztathatók, más nyelvek ábécéjével is leírhatók, ám ettől senkinek sem változik meg a személyazonossága. A személynév a nyelv része, nem pedig valamely személy magántulajdona. Az is téves feltevés, hogy külföldön nincsenek litván (balti) személynevek. Litvánok a világ számos országában éltek és élnek, Berlin és Moszkva között pedig balti eredetű nyelvi elemek találhatók, mert korábban baltiak éltek ezen a vidéken, akiknek leszármazottai a litvánok.

Semmi sem indokolja, hogy a litván személyneveket, helyneveket és utcaneveket hivatalosan idegen nyelvek ábécéjével és eltorzított alakban írják. A tulajdonneveket nem fordítják le más nyelvekre.

Ugyancsak megalapozatlan azt követelni, hogy Litvániában a jogi személyek neveit nem litvánul írják, és emiatt módosítsák a törvényeket. Ez szintén sérti a polgárok többségének jogát a pontos tájékoztatáshoz, és az érintett intézmények elveszítenék ügyfeleik egy részét. Semmi sem akadályozza a litván jogi személyeket abban, hogy külföldön az általuk kívánt nyelven reklámozzanak.

LITERATŪRA

DLKG – Dabartinės lietuvių kalbos gramatika, red. V. Ambrazas. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 1994, 1996, 2006.

Garšva Kazimieras 2014: Asmenvardžių rašymas Lietuvos Respublikos dokumentuose ir valstybinės kalbos funkcijos. – Bendrinė kalba 87.

Jurkštas Jonas 1985: Vilniaus vietovardžiai. Vilnius: Mokslas.

Kniūkšta Pranas 2013: Tarp gramatikos ir politikos. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

Kuzborska Elžbieta 2012: Teisinė tautinių mažumų padėtis Lietuvoje. Vilnius: UAB „Artprint“.

LKE – Lietuvių kalbos enciklopedija, sud. K. Morkūnas, red. V. Ambrazas. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 2008.

LR – Lietuvos rytai, sud. K. Garšva, L. Grumadienė. Vilnius: Valstybinis leidybos centras, 1993.

BENDRINĖ KALBA 94 (2021)

http://journals.lki.lt/bendrinekalba

ISSN 2351-7204

KAZIMIERAS GARŠVA. Valstybinės kalbos tikriniai žodžiai ir jų rašyba | 13

doi.org/10.35321/bkalba.2021.94.03

LVIŠ – XVII a. pradžios Lietuvos vietovių istoriniai šaltiniai. Parengė D. Vilimas. Vilnius: Lietuvos istorijos institutas, 2014.

Pangonytė Aistė 2019: VLKK pritaria Europos Komisijos nuostatai dėl judžių piliečių asmenvardžių. Prieiga internete: www.vlkk.lt.

Rašimaitė Teodora 2021: Seimo sesijoje – įstatymų šuoras ir dideli užmojai. – Savaitė, Nr. 11, 2021 03 18, p. 6.

Salys Antanas 1983: Raštai 2. Tikriniai vardai. Roma: Lietuvių katalikų mokslo akademija.

Urbutis Vincas 2007: Lietuvių kalbos išdavystė. Vilnius: Margi raštai.

Zinkevičius Zigmas 2008: Lietuvių asmenvardžiai. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

Zinkevičius Zigmas 2012: Vilnijos lenkakalbių pavardės. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.

Gauta 2021 07 21

Priimta 2021 09 02

BENDRINĖ KALBA 94 (2021)

http://journals.lki.lt/bendrinekalba

ISSN 2351-7204

KAZIMIERAS GARŠVA. Valstybinės kalbos tikriniai žodžiai ir jų rašyba | 14

doi.org/10.35321/bkalba.2021.94.03

PROPER NOUNS OF THE STATE LANGUAGE AND THEIR SPELLING

Summary

Proper nouns, like common nouns, are a part of speech written in the same letters, with the same inflections, suffixes, prefixes, roots, genders, according to the same rules accentuated, inflected and equally subject to the language system.

The Lithuanian alphabet, like the alphabet of many other Western European languages, is based on the Latin alphabet. There were 23 letters in classical Latin and 32 letters in Lithuanian. In Lithuanian, there is one separate letter for each sound in the language, so there are no letters x and q denoting two sounds. There is also no letter w, which in recent times has been taken over from Germanic languages by Latin. The letters v and w denote the same sound, so it makes no sense to denote one sound in speech by two different letters.

In Lithuania (and in many other countries) traditional place names and personal names are considered to be those that have been used for a very long time by the local population and are completely rooted in the local language. In Lithuania, most place names are of the Lithuanian origin, as they were named by the locals and only after that the place names came into writing in various languages. The majority of personal names (as in other languages) in Lithuania are not entirely of local origin, as many Christian and similar names and surnames originated from other languages and by non-Lithuanian scribes were usually first recorded in other languages. But even those personal names now have Lithuanian vowels, consonants, inflections, suffixes and are considered Lithuanian proper nouns by the locals.

It is incorrect to suggest that the supposedly “non-Lithuanian” names and surnames of the citizens of the Republic of Lithuania and foreign countries would be written in the documents of the Republic of Lithuania in “non-Lithuanian Latin characters”. Then three new letters would appear in the Lithuanian language, and by writing letters based on the Latin alphabet of all countries – about 150 new letters, and thus the Lithuanian alphabet would be changed. For those who wish to use “foreign letters”, this can be entered in additional document records, without violating Article 14 of the Constitution of the Republic of Lithuania, the state language system and the rights of the majority of citizens to read and pronounce an unusual personal name accurately. It is also useful for anyone with a personal

BENDRINĖ KALBA 94 (2021) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204

KAZIMIERAS GARŠVA. Valstybinės kalbos tikriniai žodžiai ir jų rašyba | 15

doi.org/10.35321/bkalba.2021.94.03

name written "foreign", as it would be spoken correctly and not distorted in this case. In addition, then the rights of those Lithuanians, who live in Lithuania, received unusual names and want to maintain their nationality, to be well-understood and loyal citizens of the Republic of Lithuania, are inviolable.

It is unreasonable to demand the provision of special (privileged) legal protection of “foreign” names and surnames “as the main signs of personal identity” in Lithuania. Personal names who came to Lithuania during a thousand years used to take roots in the Lithuanian language and to become a part of it. The main personal identifier is the personal code, and there are thousands of many identical names and surnames. They can also be changed, written in the alphabets of other languages, but no person's identity changes from then on. A personal name is part of a language, not the private property of any person. It is wrong to think that there are no Lithuanian (Baltic) personal names abroad. Lithuanians have lived and are living in many countries of the world, and the Baltisms are found between Berlin and Moscow, because the Balts, from whom Lithuanians originated, lived there before.

There is no reason to officially write Lithuanian personal names, place names, street names in foreign language alphabets and in distorted forms. Proper nouns are not translated into other languages.

It is unreasonable to require the names of juridical persons in Lithuania to be written in non-Lithuanian and therefore to change the laws. This would also violate the rights of most citizens to accurate information, and would deprive these bodies of some of their interest. Nothing prevents Lithuanian juridical entities from advertising in the desired language abroad.

KEYWORDS: state language, proper nouns, personal names, place names, spelling.

KAZIMIERAS GARŠVA

Lietuvių kalbos institutas

Petro Vileišio g. 5, LT-10308, Vilnius

[email protected]

BENDRINĖ KALBA 94 (2021)

http://journals.lki.lt/bendrinekalba

ISSN 2351-7204