Valstybinės kalbos tikriniai žodžiai ir jų rašyba

BENDRINĖ KALBA 94 (2021) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 KAZIMIERAS GARŠVA Lietuvių kalbos institutas A HIVATALOS NYELV TULAJDONNEVEI ÉS HELYESÍRÁSUK KULCSSZAVAK: hivatalos nyelv, tulajdonnevek, személynevek, helynevek, helyesírás. ÖSSZEFOGLALÓ A tanulmány Délkelet-Litvánia személyneveit (eredetüket, szerkezetüket, fejlődésüket, a névrendszerben elfoglalt helyüket), valamint Litvánia névanyagának helyesírását vizsgálja. Ezzel az a cél, hogy új adatokat tárjanak fel Litvánia tulajdonneveiről, és segítsék a velük kapcsolatos törvénytervezetek javítását. Az elmúlt 1 000 év során más nyelvekből átvett tulajdonnevek a litván nyelv részévé váltak, és fonetikailag, grammatikailag többé nem különböztek a többi szótól. Más népekhez hasonlóan a helynevek előbb a helyi lakosok révén kerültek írásos feljegyzésekbe, míg a személynevek idegen nyelvű írnokoktól származtak, ezért ezek között több a nem litván eredetű. Litvánia névanyaga a Litván Köztársaság kulturális öröksége. ABSZTRAKT E cikk szerzője részt vett Délkelet-Litvánia személyneveinek elemzésében. Litvániában a legtöbb helynév litván eredetű, mivel a helyiek nevezték el őket, és a helynevek csak ezt követően kerültek írásba különböző nyelveken. A személynevek többsége Litvániában (más nyelvekhez hasonlóan) nem teljesen helyi eredetű, mivel számos keresztény és hasonló név, valamint vezetéknév más nyelvekből származik, és a nem litván írnokok általában először más nyelveken jegyezték fel őket. De még ezek a személynevek is litván magánhangzókkal, mássalhangzókkal, ragozással és képzőkkel rendelkeznek, és a helyiek litván tulajdonneveknek tekintik őket. BEVEZETÉS A tanulmány célja a Litván Köztársaság állami nyelvében használatos személynevekkel és azok személyi okmányokban történő írásával kapcsolatos új, problematikus adatok megvitatása. A tanulmány a délkelet-litvániai személynevek képzésének tendenciáit elemzi. A tanulmány feladatai közé tartozik a jelenlegi személynevek és néhány más tulajdonnév használatának, KAZIMIERAS GARŠVA. A hivatalos nyelv tulajdonnevei és helyesírásuk | 2 doi.org/10.35321/bkalba.2021.94.03 BENDRINĖ KALBA 94 (2021) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 helyesírásának fontosabb problémáinak rövid vizsgálata, valamint ezek kapcsolatának feltárása az állami nyelv rendszerével és működésével. Napjainkban leginkább Délkelet-Litvánia Autorius yra surinkęs daug duomenų apie pietryčių Lietuvos vardyną ir rengia mokslo névanyagáról folyik vita, ezért itt is főként ezt tárgyaljuk. az e témáról szóló monográfiát. Ebben a tanulmányban elsősorban a személyneveket vizsgálják; alkalmazott tudományos módszerek: areális (geolingvisztikai), összevető, összehasonlító, leíró, szociolingvisztikai és statisztikai módszerek. A hivatalos nyelv a nemzetállam újjáalapításának, fennállásának és fennmaradásának egyik legfontosabb feltétele volt és marad, ezért már 1988-tól kezdve aktívabban vitatták ezt a kérdést. Kelet-Litvániában három hivatalos nyelvvel rendelkező területi autonómiát hoztak létre (lásd: LR 9-314), és mindmáig nem akarják feladni ezt az elképzelést, amikor a Nemzeti kisebbségekről, illetve a személynevek személyi okmányokban történő írásáról szóló törvényeket készítik elő, és ennek megfelelően megpróbálják módosítani a hivatalos nyelvről szóló törvényt és a Litván Köztársaság polgári törvénykönyvét. Már vannak olyan kormányzati és délkelet-litvániai önkormányzati határozatok, amelyek tovább szűkítik a hivatalos nyelv funkcióit, és különböző módokon ösztönzik, illetve vezetik be a többnyelvűséget. 1. DÉLKELET-LITVÁNIA NÉVANYAGA: EREDETE, SZERKEZETE, FEJLŐDÉSE A szlávosított délkelet-litvániai névanyagban a szerző az egykori litván víznevek legfeljebb 99 százalékát, a lakott helyek neveinek (oikonimák) 90 százalékát, a személyneveknek pedig legfeljebb 40 százalékát ismerte fel. Még az egykor nagyon régen elszlávosodott Vilnius járás patakjainak és tavainak nevei is ugyanolyan litvánok voltak, mint bármely más litvániai járásban. Lietuviškieji žodžiai juos sudarė. Galūnių ir priesagų dariniai, turintys atitikmenų ir kitose Lietuvos vietose: Akmenė, Giraitė, Kuosinė, Plynis, Raudonė, Ringė, Veržuva, Vingris (iš svetimkalbių šaltinių čia atkurti vandenvardžiai nekirčiuoti ir jau išnykę, žr. Jurkštas 1985: 46–51). Daug ir sudurtinių upių pavadinimų su antruoju komponentu -upis: Juodupis, Rudupis, Šaltupis, Verdenupė, Viršupis. Tarp lenkiškai užrašytų ir oficialiai lygiagrečiai vartojamų oikonimų Vilniaus rajone lietuviškos kilmės formą išlaikė 65,5 proc. gyvenamųjų vietovių pavadinimų, Šalčininkų r. – net 59,6 proc. Vilniaus mieste – 45,5 proc. Dabartiniuose Lietuvos Respublikos asmenvardžiuose atsispindi ne kurios nors kitos tautos, o pačios lietuvių tautos praeitis. LDK raštuose buvo vartojamos lotynų, gudų ir lenkų kalbos, todėl KAZIMIERAS GARŠVA. Az államnyelv tulajdonnevei és helyesírásuk | 3 doi.org/10.35321/bkalba.2021.94.03 BENDRINĖ KALBA 94 (2021) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 jos lietuvių vardyną perteikė ne visai tiksliai ir slavino. Prof. Zigmas Zinkevičius pastebėjo, kad reikalavimas lenkiškomis raidėmis rašyti aplenkintus pietryčių Lietuvos slaviakalbių ir lietuvių asmenvardžius yra nekorektiškas, juo siekiama polonizacinių tikslų – galutinai nutautinti buvusią okupuotą Lietuvos dalį (Zinkevičius 2012: 351). Délkelet-Litvánia személyneveit először összegyűjtötték, szabványosították és közzétették; a személyneveket megalapozottan Antano Salio redaguotame žodyne (Salys 1983: 305–488). Žodyno redaktorius suslavintus visszaállította eredeti formájukba, és hozzáfűzte: „úgy gondolom, hogy egy igazi litván számára a nép elnyomásának és nyomorúságának idején elrontott vezetékneve nem lehet valami mélyen saját és ezért kedves“ (Salys 1983: 64–65). A lengyel ultimátum érvényességének lejárta után, és nem számítva Oroszország alattomos ultimátumára, a litván nyelvészek és törvényhozók a legvilágosabban kifejezhették, mit gondolnak Litvánia polgárainak vezetékés keresztneveinek írásáról a független államban. Az említett szótárban minden személynevet litván betűkkel írtak, és az úgynevezett „lengyel“ vezetéknevek esetében semmilyen kivételt nem tettek; például a lengyel megszállás idejéből származó Donowagis bejegyzést Duonavagisra, a Dwilewiczet – Dvylysre, a Dziadulewiczet – Diedulisra, a Dziatłowskit – Genysre, a Dziedziukiewiczet – Diedžiukasra, a Dziedziult – Didžiulisra, a Dzienowagist – Dienovagisra, a Dziewaltowski–Gintowt nevet – Dełtuva–Gintautasra, a Dziewieragist – Dievaragisra javították (Salys 1983: 340–344). Az orosz KGB főnökének, Dzerzsinszkijnek (aki Vilnius környékéről származott) a vezetéknevét is Diržys, Diržius, Diržaitis, Diržiūnas, Diržionis, Diržėnas vagy Diržynas alakban ajánlották litvánul írni a szótár megfelelő helyén (a hét alak közül a vezetéknév viselője kiválaszthatta a számára tetsző formát). A litván névállomány elszlávosításának jellegzetes módja a szavak végződésének elhagyása. A tudományos munkában mindezeket a vezetékneveket és végződéseiket visszaállították korábbi formájukba: Aleksin < Aleks-ynas, Alksnin < Alksn-inis, Antul < Ant-ulis, Awgul < Aug-ulis, Augun < Aug-ūnas, Babul < Bab-ulis, Baczul < Bač-iulis, Bruzgul < Bruzg-ulis, Bumbul < Bumb-ulis, Biczel < Bič-elis, Czerniel < Čern-elis, Banel / Baniel < Ban-ẽlis, Banul < Ban-iùlis, Balul < Bal-iùlis, Bil < B lius, Bit < B tė, Blus < Blùsius, Dvil < Dvylỹs, Gil < Gilỹs, Gir < Girà, Gryn < Gr nius, Grodz < Grúodis, Guž < Gùžas, Hruzd < Grùzdas, Kern < Kernà, Kerỹs, Kiek < Kekỹs, Kiel < K elė, Kielm < Kélmas, Kien < Kenà, Kodz < Kuodỹs, Kois < Kójis, Kust < Kustà, Naus < Náuša, Rodz < Radỹs, Sak < Sãkas, Saul < Sáulis, Szer < Šerỹs. 1 1 A cikkben a tulajdonneveket akkor hangsúlyozzuk, amikor a forrásban hangsúlyozva vannak, és amikor fontos ezt kiemelni. KAZIMIERAS GARŠVA. Az államnyelv tulajdonnevei és helyesírásuk | 4 doi.org/10.35321/bkalba.2021.94.03 BENDRINĖ KALBA 94 (2021) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 A vezetéknevek magánhangzóit, kettőshangzóit és mássalhangzóit a szótárban szintén helyesen, a litván ábécé betűivel és helyesírási követelményeink szerint írtuk. A litván nyelvben megkülönböztetik a hosszú és rövid magánhangzókat, ezért a vezetéknevek litvánosított formáit (Alejunas, Aleksiejunas, Aleksiunas, Bajorunas, Gasiunas stb.) litvánul írták: Aliejūnas, Aleksiejūnas, Aleksiūnas, Bajorūnas, Gasiūnas (a szlávok az r, ž mássalhangzókat keményen ejtik, ezért a Bajoriūnas itt összetéveszthető lehetett a Bajorūnas névvel). Avižen és hasonlók pavardės atitaisytos į Avižienį ir t. t., o sudvibalsintas e atstatytas į autentišką: Gieczys rašytas Gečys, Aszkiełojc – Ožkelaitis és hasonlók. A t, d mássalhangzók az i előtt a keleti litván nyelvjárásokban helyenként c, dz hangokká alakulhattak, de ilyen módon a szlávosítás során is átalakulhattak. Ezeket a változásokat szintén szabályszerűen visszaállították a köznyelvi litván alakra, vö. : Ciesiul – Tiesiulis, Ciesiun – Tiesiūnas, Ciuksza – Čiukša, Cipko – Čipkus, Civil – Čivylis, Ciunajtis – Tijūnaitis; Dziedziul – Didžiulis, Dziaugis – Džiaugys, Dzieguc – Degutis. A szótár szerkesztői igyekeztek elkerülni az új szláv képzőket (egyes helyeken ezeket a beszélt nyelvben is kerülték), ezért a szlávosított vezetéknevek használatát a következőképpen ajánlották: Biciulewicz – Bičiulis, Blusiewicz – Blusius, Czepulkowski – Čepulis, Czesnulewicz – Česnulis, Cycynski – Cicinas, Dwilewicz – Dvylys. Mivel adatok álltak rendelkezésükre arról, hogy az egész vezetéknév lefordítható lengyelre, a személynév eredeti (autentikus) alakját ajánlották: Brzeski – Beržinis, Drozd – Strazdas stb. Most, having far more knowledge of linguistics now, could refine the spelling of only some surnames: Biedulski – Bėdùlis (Bėdùlis lives in the Vilnius district near Paberžė and still speaks Lithuanian), Dziewulski – Dievùlis (not Devulis), Smilgin – Smilg nis (the Lithuanian from the village of Vigonys in the vicinity of Rodūnia is not Smilginas), Stanul (not Stanulis, but Staniùlis lives in the vicinity of Dieveniškės), Szarejko – Šereika (not Šareika), Szawarejko – Švareika (not Šavareika), Szykuc – Šikutis (not Šakutis), Trabszo – Trepšỹs (in the village of Rimdžiūnai in the vicinity of Gervėčiai, Trapšys was said only dialectally), Traszko – Treškà (not Traška). The dictionary’s authors proposed changing some offensively sounding, imported surnames (Kiaũličius, Visokogùrskis), but there was no time to take their observations into account. The dictionary first presents surnames copied from documents of the occupying Polish regime, whose bearers’ identities are not indicated: the same surnames could belong to Lithuanians, Belarusians, Poles, Tuteish or other nationalities, because all of them had been Polonized. The dictionary contains more than 6,000 surnames that are a pearl of the Lithuanian language. Once KAZIMIERAS GARŠVA. Az államnyelv tulajdonnevei és helyesírásuk | 5 doi.org/10.35321/bkalba.2021.94.03 BENDRINĖ KALBA 94 (2021) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 they are systematically restored to their original form (removing the new and artificial Slavicization), many of these surnames coincide with surnames currently in use, while some of them have even disappeared. The employees of the Institute of Lithuanian Studies did not have time to include some of these surnames in the card index of surnames used in Lithuania until 1940 either; consequently, they were later not included in the Dictionary of Lithuanian Surnames and are now especially important. The surnames in the dictionary edited by Antanas Salys were hastily prepared for the passport departments of the recovered eastern Lithuania, so that citizens could obtain documents more quickly by choosing a suitable variant of their surname. No additional scholarly requirements were imposed on the dictionary that would have made its use more difficult. Ez a családnévszótár abban különbözik az Antanas Salys által szerkesztett Vilniusi terület helyneveinek szótárától (Salys 1983), hogy a családnevek benne ábécérendben vannak felsorolva, nem pedig azon járások szerint, amelyekben az illető személyneveket használták. Jelen kutatásunk a szótárt a tudományos használatba is bevonja: a családneveket hangsúlyozzuk (amikor egyértelműen ismert, hogyan kell ezt tenni), megadjuk képzésüket, motivációjukat (etimológiájukat), eredetüket és elterjedtségüket. A tárgyalt szótár családnevei egytövűek (Úaka, Balsỹs, Daukšà), kéttövűek (Bùi-vydas, Dár-vydas) vagy ezek rövidítései, előtagosak (Pa-kerys, Pa-pinigis), illetve képzősek (Bumb-ulis, Burn-eikà, Deg-utis, Drūt-elis, Dūd-aitis stb.). A képzős családnevek vannak a legtöbben (a nyelvben a gyermekek és unokák neveit is így sokasították). Kizárólag a Mãtas litvánosított keresztnevéből, litván képzőkkel alkották a következő családneveket (a polonizátorok azonban lengyel betűkkel jegyezték le őket): Mat-ejko, Mat-uc, Mat-uk, Mat-ul-aniec, Mat-ul. Délkelet-Litvániában a -elis, -ulis, -ūnas és más képzős családnevek voltak a legelterjedtebbek, például : -ẽlis: Brasel < Bras-ẽlis, Bujel < Buj-ẽlis, Bukiel < Bùkelis, Grygiel < Grig-elis, Gryszel < Griš-ẽlis, Jutel < Jut-elis, Kordel < Kard-ẽlis, Kukiel < Kuk-ẽlis (< Kùkis), Kurmiel < Kurmẽlis (ir Kurmin < Ku m-inas), Kuszel < Kuš-ẽlis, Ławcel < Lauc-ẽlis, Mackało < Mack-ẽlė, Masal < Mas-ẽlis, Paszkel < Pašk-ẽlis, Pural < Pūr-ẽlis, Szymiel < Šim-elis; -(i)ùlis: Kadziul < Kadž-iùlis, Kaziul < Kaz-iùlis, Kerul < Ker-ùlis, Kurkul < Kurk-ùlis, Łabul < Lab-ùlis, Masiul < Mas-iùlis, Mažul < Maž-(i)ùlis, Pieczul < Peč-iùlis, Stanul < Stan-iùlis; -(i) nas: Brasiun < Bras-i nas, Česun < Čes-i nas, Gasiul < Gas-iùlis, Gilun < Gil-i nas, Gryszun < Griš-i nas, Jackun < Jacknas, Jaczun < Jač-i nas, Jankun < Janknas, Karalun < Karal-i nas, Kiežun < Kež-i nas, Matejun < Motiejnas, Mejłun < Meilnas, Mieldun < Meldnas, Mikolajun < Mikalajnas, Narkun < Norknas, Paciun < Poc-i nas, Pawlun < Paul-i nas, Pieczun < Peč-i nas, Pietkun < Petknas, Radziun < Radž-i nas; KAZIMIERAS GARŠVA. Valstybinės kalbos tikriniai žodžiai ir jų rašyba | 6 doi.org/10.35321/bkalba.2021.94.03 BENDRINĖ KALBA 94 (2021) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 -ùkas: Braziuk < Braz-iùkas, Daniuk < Dan-iùkas, Grysiuk < Gris-iùkas, Macuk < Mac-iùkas, Masiuk < Mas-iùkas, Misiuk < Mis-iùkas; -áitis: Grygojc < Grig-áitis, Jankojc < Jank-áitis, Janukojc < Jan-uk-áitis, Jurkojc < Jurk-áitis, Klukojc < Kluk-áitis, Masojc < Mas-áitis, Wincelojc < Vinc-el-áitis; -ùtis: Giruc < Gir-ùtis, Łabuc / Łabudz < Lab-ùtis, Matuc < Mat-ùtis, Pietruc < Petr-ùtis, Siekut < Sek-ùtis; - nas, -ónis: Grygianiec < Grig-ėnas, Masiulaniec < Mas-iul-ionis (ir Masiulanis), Miežaniec < Miež-iónis, Oszkielaniec < Ožk-el-iónis, Pietrukaniec < Petr-uk-ónis, Szymaniec < Šimonis; -eikà: Masiejko < Mas-eikà, Matejko < Mat-eikà, Sudejko < Sud-eikà, Szadejko < Šad-eikà, Szawejko < Šav-eikà. 2. LITVÁNIA NÉVÁLLOMÁNYÁNAK ÍRÁSA A független demokratikus Litván Köztársaság helységneveit, személyneveit, utcáinak és jogi személyeinek neveit rendszerint mindenki számára érthető állami litván nyelven írják. A balti eredetű névvel rendelkező Nemunas folyót, amely a Litván Állam lecsökkent területén folyik keresztül, Fehéroroszországban hivatalosan nem litvánul, hanem fehéroroszul, a mai Kalinyingrádi területen pedig oroszul nevezik. Hasonló a helyzet a Nerisszel is, amelyet Fehéroroszországban Vilia néven neveznek. És senki sem panaszkodik amiatt, hogy ott a litván folyóneveket nem litván betűkkel és más formákban írják, hogy a víznevek „azonosságjelölőit” megváltoztatták, amelyeket jelenleg a parlament elnöknője a személynevekhez sorol (vö. Rašimaitė 2021: 6). A tisztviselők egy része különböző módokon egyre inkább igyekszik eltorzítani Litvánia névállományát (különösen a személyneveket), és nem veszi figyelembe a nyelvi szakemberek érveit. A nyelvi bizottság egykori titkára, dr. Pranas Kniūkšta már 2009-ben és 2010-ben azt írta, hogy a személynév a nyelv része, nem pedig „egy konkrét személy identitásának egyedi jelölője” (Kniūkšta 2013: 159–169). A Litván Köztársaság állampolgáraira az a törvények általános elve is érvényes, hogy a személyneveket a dokumentumokban litván betűkkel kell írni. Ez egyáltalán nem kitų santykių: juos rodo ne pavardžių tapatumas, o teisiniai aktai ir juos liudijantys KAZIMIERAS GARŠVA. Az állami nyelv tulajdonnevei és írásuk | 7 doi.org/10.35321/bkalba.2021.94.03 BENDRINĖ KALBA 94 (2021) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 akadályozza a házastárs családi és ebből fakadó dokumentumainak kifejezését. A külföldihez férjhez ment litván nő megtarthatja litván vezetéknevét, és emiatt a házastársával való kapcsolatai egyáltalán nem változnak meg, nem gyengülnek. Ha a Litván Köztársaság állampolgárának vezetéknevét államunk dokumentumaiban idegen állam betűivel írják, akkor az adott nyelvet államnyelvként használják. Ezzel megpróbálják visszaállítani azt a helyzetet, amely 1920–1939 között állt fenn, amikor Lengyelország megszállta Kelet-Litvániát. A lengyel és az orosz nyelv használata Litvánia peremvidékein elszigetelné ezeket az egész Litvániától, és gyengítené az állam egységét. Pranas Kniūkšta hangsúlyozta, hogy a lengyelesített személynevek, utcanevek és nyilvános feliratok mellett „a lengyelek a lengyelesített helynevek erőltetésével nyíltan és tudatosan sajátítják ki a vilniusi vidéket. „Itt a nyelv mögül világosan kikandikál a politika” (Kniūkšta 2013: 157). A délkelet-litvániai hivatalnokok a hivatalos használatban állandóan és tolakodóan terjesztve ezt a névanyagot, a Vilniusi régiót állítólag „ősidők óta lengyel területként” igyekeznek bemutatni, amelynek különleges státust kell biztosítani. A litván állampolgárok keresztés vezetéknevének lengyel helyesírással való írása a dokumentumokban nem olyan egyszerű és ártatlan dolog, mint ahogy egyes politikusaink és újságíróink előadják (Kniūkšta 2013: 165). A megszállások következményeinek felszámolása és az állami litván nyelv litvániai funkcionálásának szűkítése során az állami nyelv rendszerének károsítására irányuló, nagyon tervszerű, összehangolt intézkedéseket hoztak. A nyomásnak az Állami Litván Nyelvi Bizottság (a továbbiakban – VLKK) sem állt ellen: nemcsak a nyelvi rendszert vette figyelembe, hanem a Seimas Jogi és Jogérvényesítési Bizottsága elnökének 2009-es megfogalmazását is – az állítólag hirtelen „megváltozott geopolitikai, gazdasági és társadalmi litvániai helyzetet” (vö. Kniūkšta 2013: 150, 152), amely az állami litván nyelv státusának nem hivatalos felszámolására kényszerít. A VLKK ezt, a nyelvi rendszerrel nem indokolható kivételt hasonlóképpen volt kénytelen megfogalmazni: „figyelembe véve a jelenlegi társadalom szükségleteit”, mintha többé nem kellene betartani az Alkotmányt, meg lehetne változtatni az állami intézmények nyelvpolitikáját, akadályozni lehetne az anyanyelv lakosság nemzedékről nemzedékre történő átadását, meg lehetne változtatni a közösség tagjainak anyanyelvükhöz való viszonyát, és ezáltal meg lehetne sérteni a nyelv vitalitási kritériumainak egyharmadát, amelyeket az UNESCO 2009. március 24-én hagyott jóvá a Veszélyeztetett világnyelvek atlaszában. Az Alkotmánnyal össze nem pavardės esą tik lietuviškos, o ne lietuvių – vien nelietuviškos (užsienietiškos); asmenvardžiai egyeztethető célok elérése érdekében mintegy 20 tudományos hamisítványt is terjesztenek: állítólag a keresztnév és a vezetéknév nem a nyelv, hanem a személyazonosság része és annak fő jelölője; a litván nyelvű nevek állítólag csupán a magánélet részét képezik, és „eredeti” KAZIMIERAS GARŠVA. A litván államnyelv tulajdonnevei és helyesírásuk | 8 doi.org/10.35321/bkalba.2021.94.03 BENDRINĖ KALBA 94 (2021) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 írásmódjukról, valamint kiejtésükről nem a társadalomnak, hanem a személynév „tulajdonosának” van joga dönteni stb. E hibákra már régen figyelmeztettek (Garšva 2014), de erről nem akarnak tudomást venni, és ezeket a hibákat újra meg újra megismétlik. Litvániát a világ olyan szigetévé akarják tenni, ahol többé nem tartják tiszteletben az államnyelvet, és csak itt használják talán az egész világ „eredeti”, latin alapú írásmódú, diakritikus jelekkel ellátott vezetékneveit. A jelenlegi litván nyelvtan semmiféle írásmódbeli kivételt nem irányoz elő. A külföldi szerzők idézésére vonatkozó megjegyzést (DLKG 1994: 19) e fejezet szerzőinek tudta nélkül írták hozzá, nyelvészeti szakemberek egyetlen ülésén sem hagyták jóvá, és semmilyen kapcsolatban nincs a Litván Köztársaság állampolgárainak személynevei dokumentumokban való írásával. A személynevek írásmódjáról mindmáig többnyire hozzá nem értően és felületesen beszélnek nyilvánosan az e kérdésekben kevéssé tájékozott személyek, akik csupán megalapozatlan szubjektív véleményüket fejezik ki. Például az Igazságügyi Minisztérium honlapján továbbra is olvasható Remigijus Šimašius volt igazságügyi miniszter 2011. november 24-i 2 beszéde a személynevek írásmódjáról folytatott vitában, amelyben így fogalmazott: „a nő hozzá megy egy külföldihez, egy dánhoz vagy egy angolhoz, és választania kell, mit szeressen jobban: Litvániát vagy a férjét, ha a férje vezetéknevének választásakor az utóbbit nem lehet torzítás nélkül beírni a Litvániában kiállított dokumentumokba” . Valójában ezt a vezetéknevet pontosan hangzás szerint, a kiejtésnek megfelelően kellene bejegyezni (ahogyan ez már 500 éve történik), és a vendég vezetékneve semmiképpen sem torzulna el. Ha pedig szüksége van idegen betűkre is, a vezetéknevet zárójelben azokkal is fel lehet tüntetni. Ezenkívül a vendég lehetővé tehetné a litván nő számára, hogy Litvániában megtartsa leánykori vezetéknevét, vagy ő maga is felvehetné az asszony vezetéknevét. A vendégnek tiszteletben kellene tartania a litvániai helyi lakosok többségének jogát arra, hogy államnyelvüket és nyelvtanukat használják, törvényeik szerint éljenek, és tudjanak integrálódni. A helyesírásban bármilyen kivétel, pontosabban az idegen nyelvek helyesírási és kiejtési szabályainak átvitele a litván nyelv hagyományos helyesírásába annak lerombolását jelentené. E kivételek száma egyre csak növekedne. Nem alaptalanul írta Pranas Kniūkšta a személynevekben szereplő betűk átírására vonatkozó tervezetről: „a tervezet hivatalosan részrehajló, polgárellenes, a társadalom számára haszontalan és mindenekelőtt alkotmányellenes. Ilyen törvényt nem lehet elfogadni <...>. Szomorú, hogy a nyomásnak a Valstybinė lietuvių kalbos komisija [Állami Litván Nyelvi Bizottság] sem állt ellen, és kiegyezett egy ilyen szemléletet terjesztő tervezettel” (Kniūkšta 2013: 150– 151). Eddig a Talkos asmenvardžių rašybos dokumentuose projektas [a személynevek dokumentumokban való írására vonatkozó Talkos-tervezet] készült el a legjobban, aktyvių Lietuvos Respublikos piliečių, Lietuvių kalbos institutas. 2016 metų vasario 29 d. amelyet 50 hivatásos nyelvész, több mint 300 más diplomás litván szakember, 100 000 2 A Talkos képviselői által előkészített XIIP-3796. számú törvénytervezetről szóló véleményében az Intézet ezt írta: Elérhető az interneten: www.tm.lt. KAZIMIERAS GARŠVA. BENDRINĖ KALBA 94 (2021) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 Az államnyelv tulajdonnevei és írásuk | 9 doi.org/10.35321/bkalba.2021.94.03| 9. doi.org/10.35321/bkalba.2021.94.03 boľata? none A más nyelven tett kiegészítő bejegyzéseket a következő helyeken lehetne feltüntetni: 1) az útlevélben – az egyéb bejegyzések rovatának első oldalán; 2) a személyazonosító igazolványban – a kártya másik oldalán.” 3 Ez összhangban állt az Intézetben 2014. április 25-én a személynevek személyi okmányokban való írásáról rendezett átfogó tudományos vita következtetéseivel: nincsenek nyelvi érvek arra, hogy meg kellene változtatni a Litván Köztársaság állampolgárainak személyi okmányaiban szereplő személynevek írására vonatkozó hatályos rendelkezéseket; ha pedig ezekben a személyneveket nem litván betűkkel írnák, megváltozna a litván nyelv ábécéje, és destabilizálódna a helyesírási rendszer. Ezzel egyidejűleg megkérdőjeleződne a litván mint államnyelv alkotmányos státusza, sérülne sajátos helyesírása, és zavart szenvednének használati hagyományai. A vitán több mint 30 nyelvész vett részt, következtetéseit a Szejmnek és a VLKK-nak a vita elnökei írták alá: hab. dr. Ona Aleknavičienė, prof. hab. dr. Laima Kalėdienė, hab. dr. Rita Miliūnaitė, prof. habil. dr. Sergejus Temčinas4. Az Alkotmány szerint a Litván Köztársaság valamennyi állampolgárának személynevét az okmányokban a szabályos államnyelven kell írni: a standard litván nyelv hivatalos ábécéjével és a nyelvtani szabályok megsértése nélkül (egyes szám alanyesetében a keresztés vezetéknevek rövidítése nélkül). Nemzetiségük és idegen nyelvű személynevük az okmányok kiegészítő bejegyzéseiben tüntethető fel. Az 1622. évi vilniusi gazdaság inventáriuma azt mutatja, hogy az akkori helyi lakosok nevei Jonas, Jurgis (LVIŠ 70, 88), vezetékneveik pedig Drutelaytis, Gudaycis, Katełaytis, Szzermuksztaytis, Łuksztelis, Rugielis, Storelis, Kuktonis, Kibilda stb. voltak (LVIŠ 128, 122, 88, 128, 102, 114, 60, 56, 118). Most azt követelik, hogy az okmányokba ne a hiteles, hanem a megváltoztatott Druteloic, Gudoic, Katełoic, Szermuksztoic (nem Šermukštaitis), Łuksztełło, Rugiel, Starel, Kuktan, Kibildo vezetékneveket írják, mivel ezeket a vezetékneveket a XIX–XX. században erőszakkal elszlávosították. Milyen következtetéseket fog közölni a VLKK e és hasonló vezetéknevek okmányokban való írásmódjáról a Szejmmel és a Komisija tam lyg ir neprieštaravo (Pangonytė 2019). bíróságokkal, ha a Litván Köztársaság állampolgárai és Lengyelországból, Belaruszból stb. származó külföldi rokonaik kérik? Eddig a Klaipėdai Kerületi Bíróság 2021-ben elutasította egy litván állampolgár panaszát, hogy vezetéknevében a v betű helyett „állítsák vissza” a w-t, mivel ezt a betűt 1940-ben a „Memeli” (azaz Klaipėdai) körzetben kapta 3 Online hozzáférés: www.lrs.lt.