M. PETERSON PROF.

1962. november 22-én elhunyt M. Peterson, a Moszkvai Egyetem ismert nyelvészprofesszora (1885-ben született). Szakterülete a szláv nyelvek és az általános nyelvészet volt, de a litván nyelvtudomány terén is érdemeket szerzett. Szorgalmas tudós és tehetséges pedagógus volt. Eddig 67 tudományos munkája jelent meg, amelyek közül nem kevésnek jelentős maradandó értéke van.

A nyelv legkülönfélébb kérdései foglalkoztatták. Ismertetéseket írt a megjelent jelentősebb tudományos munkákról, aktuális témájú cikkeket, egyetemi tankönyveket, valamint tágabb tárgyú tudományos műveket.

Példaként a sok közül megemlíthetünk néhány ismertetését (a címeket magyarra fordítva): N. Durnovo, Az orosz nyelv történetének vázlata (1925); E. Polivanov, Bevezetés a nyelvtudományba és az általános fonetikába; A. Sahmatov, A mai orosz irodalmi nyelv leírása; A. Sahmatov, Az orosz nyelv szintaxisa; Ferdinand de Saussure, Cours de linguistique générale.

M. Peterson nagy figyelmet szentelt a szintaxis tudományának. Említésre méltó cikkei: Régi és új szintaxis; A szintaxis felépítésének kérdéséhez; Lermontov szintaxisa; Fortunatov akadémikus (1938); Fortunatov és a moszkvai nyelvészeti iskola (1941); Az indoeurópai nyelvtudomány problémái (1929).

Az orosz nyelv dialektológiája is érdekelte; 1938-ban kiadta a dorofejevói falusi nyelvjárásról szóló munkát.

Iš stambesnių M. Petersono veikalų reikia paminėti: Kalbotyros įvadas (1938); Šių dienų rusų rašomosios kalbos paskaitos (1941); Rusų kalbos vadovas (1947); Etimologinio žodyno rašymas; Trumpa prancūzų kalbos gramatika (1938); Šių dienų prancūzų kalba (1941).

A litván nyelvtudomány területén a következő munkái jelentek meg:

1. A litván nyelv legrégibb emléke (kiemeli Mažvydas katekizmusának fontosabb nyelvi sajátosságait) Вест. МГУ № 3.

2. Az orosz nyelv tudománya a litvánok számára („Русский язык в школе“, 1941, № 1). Ebben a cikkben a szerző összehasonlítja a litván nyelvet az orosszal, rámutatva,

335

milyen nehézségek merülhetnek fel egy litván számára az orosz nyelv tanulásakor. A cikk a következő fejezetekből áll: fonetika, helyesírás, lexika, morfológia, szintaxis. A fonetikai fejezetben a szerző rámutat, hogy az orosz nyelv hangrendszere jelentősen különbözik a litván nyelvétől. Elsősorban a hangsúlyozásra kell figyelmet fordítani: az orosz nyelv hangsúlya kilégzéses, erős; a hangsúlyos szótagok a kilégzés erőssége tekintetében jelentősen különböznek a hangsúlytalanoktól. A litván nyelv hangsúlya zenei-kilégzéses. A kilégzés ereje meglehetősen egyenletesen oszlik meg. A kilégzés erősségét tekintve nincs nagy különbség a hangsúlyos és a hangsúlytalan szótagok között. Ezután elmagyarázza, miben különböznek az orosz és a litván nyelv magánhangzói és mássalhangzói. Hasonló módon a szerző más fejezetek orosz és litván nyelvi tényeit is összehasonlítja. A cikk meglehetősen hosszú, és hasznos lehet a litván iskolák orosztanárai számára.

3. A litván nyelv vázlata,

išleido TSRS Mokslų Akademijos Kalbotyros institutas 1955, 160 psl. Tai trumpa gramatika studentams, norintiems gauti supratimą apie lietuvių kalbą, jiems reikalinga kalbotyros mokslui. Be svarbiųjų gramatikos dalykų (fonetikos, leksikos, morfologijos, sintaksės), apybraiža duoda nemaža vietos tekstams iš tautosakos, lietuvių senesnių ir naujesnių rašytojų. Tekstai turi savo pilną žodyną. Tekstai ir žodynas sukirčiuoti; lygiai sukirčiuoti beveik visi gramatikos žodžiai ar sakiniai. Apybraižos įžangoje duotos svarbiausios informacijos iš lietuvių kalbos istorijos. M. Petersonas palaikė glaudžius ryšius su mūsų respublikos kalbininkais, džiaugėsi jų naujais darbais nuolat sekė naujai pasirodančią lituanistinę filologinę literatūrą ir vadovavo mokslinėms disertacijoms iš lietuvių kalbos.

M. Petersonas szeretett litván írásokat olvasni. Hogy jobban megtanulja a nyelvet, négy nyarat töltött Litvániában: 1947-ben Palangában nyaralt, 1951-ben, 1952-ben és 1953-ban pedig Druskininkaiban pihent. Druskininkaiban élve népdalénekeseket hívott magához, és néha maga is elutazott a környék falvaiba, hogy népünk folklórját hallgassa.

M. Petersonas nagyon jószívű ember volt, mindig nyitott és készségesen elbeszélgetett bárkivel. Még az erdőbe menet, amikor a nyáj mellett pásztorgyerekekre talált, velük is könnyen szót értett, és szépen megnevettette őket.

M. Petersonasnak, a litván nyelv lelkes kutatójának és őszinte barátunknak világos emléke sokáig él majd bennünk, a litván nyelvtudományhoz való hozzájárulása pedig erősíti majd az orosz, a litván és más szovjet népek testvéri kapcsolatait.

J. Balčikonis