IŠ LIETUVIŲ LEKSIKOLOGIJOS IR LEKSIKOGRAFIJOS

LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA

M. AKELAITIS, A SZÓTÁRÍRÓ

J. KRUOPAS

A sajtó, a kultúra és a közélet alakítója, író és történész M. Akelaitis (1829—1887) élénken érdeklődött a litván nyelv iránt, és elhatározta, hogy három litván szótárt (egy összehasonlítót és két kétnyelvűt), valamint egy nyelvtant ír. Itt lexikográfiai tevékenységét kívánjuk áttekinteni, amennyire ezt lehetővé teszik a köztársaságunkban őrzött M. Akelaitis-kéziratok, kiadott írásai és levelei, az A. Janulaitis M. Akelaitisről szóló, nemrég megjelent monográfiája, a Lengyelországban található M. Akelaitis-kéziratokra vonatkozó ismeretek és az életrajzát érintő egyéb szakirodalom.

M. Akelaitis nyelvi munkásságáról a legtöbb anyagot a Litván Nyelvi és Irodalmi Intézet kézirattárában gyűjtötték össze. M. Akelaitis fondja (F1) 49 mappából áll, és mintegy 800 oldalnyi, különböző méretű, főként lengyelül, továbbá litvánul, oroszul (F1—12, 21, 23) és németül (F1—24, 37) írt kéziratot tartalmaz.

A kéziratok vizsgálata során megállapítottuk, hogy M. Akelaitis fondjába mások kéziratai is bekerültek. Mindenekelőtt ilyen a litván–lengyel szótár kézirata (F1—1), amely kelet-litván nyelvjárásban íródott, ezért nem tulajdonítható M. Akelaitisnek¹. Nem az ő műve a vallásos énekek füzete (F1—36) sem: ez is kelet-litván nyelvjárásban, ráadásul más kézírással íródott. Az „Įpėdinis ir Ubagas” című fordítás (F1—13) írásmódja (az š, v stb. használata) és stílusa eltér M. Akelaitis kézirataitól; a fordításon az áll, hogy M. Akelaitis fordította B.-ből. Ez sem M. Akelaitis kézirata. Kétséges, hogy neki tulajdonítható-e a gólyákkal történt esetről szóló rövid leírás (F1—4) és három vázlatos lexikográfiai oldal (F1—32). A kéziratok között M. Akelaitis nyomtatásban megjelent leveleinek öt gépelt másolata is megtalálható (F1—5, 6, 7, 8, 9). A többi kézirat feltehetően M. Akelaitis saját írása. Tartalmuk változatos. Leginkább a litván nyelv, irodalom, folklór, mitológia és történelem kérdéseivel foglalkoznak.

M. Akelaitis futólag a következő nyelvi kérdéseket érinti: a litván nyelv helye az indoeurópai nyelvek között (F1—10, 22), a litván nyelv kapcsolatai a szláv (F1—10, 12, 22) és a germán nyelvekkel (F1—22), a litván nyelv rokonsága a szanszkrittal (F1—13, 22), a litván fonetika sajátosságai (F1—12, 38), a litván nyelv különféle képzői (F1—12, 23, 25, 29), az igeidők használata (F1—41), a névszói esetek és az elöljárószók használatának példái (F1—37), a litván szókincs gazdagsága (F1—11, 22), litván falunevek jegyzéke (F1—35), litván viseletek

¹ Lásd J. Kruopas, „A 19. század második feléből származó kelet-aukštaitiai litván–lengyel szótár kézirata”, „Lietuvos TSR Mokslų akademijos darbai”, A sorozat 2(30), Vilnius, 1969.

155

ruhákról szóló jegyzék (F1—22), több kéziratban szétszórtan található különféle etimologizálások (F1—1, 10, 12, 13, 15, 17, 18, 19, 22, 29, 41), kivonatok M. Daukša Postilájából és más írásokból (F1—41), lexikográfiai munkák (F1—10, 11), a litván nyelv kutatói (F—42) stb.

M. Akelaitis irodalmi munkái közül megemlítendők*: Klastorius (F1—47), Skaitymaj Szwentadieniniai (lengyelből fordítva, F1—28), Moja chata (F1—14), K. Donelaitis életrajzának kezdete (F1—46), Giesme Apej S. Stanislawa Kostka (F1—34), litván nyelvű könyvek (M. Akelaitis litván könyveiről készült két jegyzék, F1—2,27) stb. A folklórkéziratok közül a következők fontosabbak: két mesegyűjtemény (52 mese, F1—43, 44), találós kérdések és egyéb folklóranyagok (F1—12, 21), G. Neselmano dalgyűjteményének tartalomjegyzéke (F1—32) stb.

M. Akelaitis néhány kézirata a litván mitológiával foglalkozik, amely nagyon érdekelte őt, és amelynek lényeinek neveit – különösen Perkūnasét – gyakran etimologizálta: Ustęp z mitologii litewskiej (F1—15), Nazwiska bogów litewskich (F1—17), istenségnevek etimológiái (F1—15, 17, 18, 19, 21, 40 stb.) stb.

A történelem tárgykörében a következő kéziratok a fontosabbak: Trumpas pasakojimas apie Lietuvos veikalus (F1—30), Z Dziejów Litwy (F1—48), Geschichte Preussens (F1—49), különféle történelmi forrásokból származó, Poroszország történetét érintő kivonatok (német nyelven, F1—37), Oroszország kezdeteiről szóló feljegyzések (F1—29) stb. M. Akelaitis fondjában ezenkívül más területekről származó kéziratok is vannak: Przygląd systematyczny wszystkich nauk (F1—45), Apej garus (F1—31), politikai gazdaságtani írások (F1—3), vallási tárgyú írások (F1—39) stb.

M. Akelaitis kéziratainak többsége vázlatos, rövid, némelyiknek nincs eleje vagy vége. Szétszórt jegyzetek, anyaggyűjtemények, kivonatok és hasonló írások. Csak egy részük van letisztázva, és feltehetően kiadásra előkészítve: vasárnapi olvasmányok, két mesefüzet, a Litvánia műveiről szóló rövid (befejezetlen) elbeszélés, az „Apej garus” című cikk, valamint a „Mi Atyánk” imádság (ezeket kinyomtatták).

Ha M. Akelaitis kéziratos hagyatékából kizárjuk a litván–lengyel szótárt (F1—1), mivel nem az ő kézirata, kevés olyan anyag marad, amely M. Akelaitis lexikográfiai munkásságára vonatkozik. Ezek azonban a teljes fond és más források adataival együtt lehetővé teszik M. Akelaitis lexikográfiai tevékenységének vizsgálatát, amely meglehetősen széles körű terveket tükrözött.

M. Akelaitist a litván nyelv kutatására a tudományos érdeklődés, a litván nyelv jelentőségének kiemelésére irányuló szándék, valamint gyakorlati megfontolások – népnek szánt litván füzetek írása – ösztönözték.

Miután autodidakta módon elsajátított néhány nyelvet (lengyelt, oroszt, németet, franciát, latint és görögöt), és valamelyest megismerkedett az összehasonlító történeti nyelvészet alapjaival, valamint a litván nyelv néhány kutatásával (A. Schleicher, S. Mikuckis), M. Akelaitis maga is arra vágyott, hogy részt vegyen a litván nyelvtudományban. Erről Varsóból írt M. Valančiusnak 1856.II.25-én kelt levelében: „Miután néhány nyelvet valamelyest megismertem, saját nyelvemet kívánom kifejteni; elhatároztam, hogy litván szótárt és nyelvtant írok, az indiai és európai nyelvekkel összehasonlítva” (TŽ, III, 293). A külföldi nyelvészek munkáiból M. Akelaitis tudta, milyen tudományos jelentősége van a litván nyelvnek az összehasonlító nyelvészet, különösen a szlavisztika számára, és ezt leveleiben és cikkeiben gyakran hangsúlyozta. A litván nyelv megismerésének, nyelvtani szerkezete leírásának, a szavak és nevek eredete magyarázatának vágya egész életében nem hagyta nyugodni M. Akelaitist. Nem elégedett meg a külföldiek litván nyelvre vonatkozó kutatásaival, úgy vélte, jobban tud náluk litvánul, és új munkákkal gazdagíthatja a nyelvtudományt. Úgy gondolta, új törvényszerűségeket talált a rokon nyelvek megismeréséhez és elsajátításához. Így tehát széles körű tudományos érdeklődése

^* M. Akelaitis és más szerzők nyelvét és helyesírását nem javítottuk.

156

az egyik fő ösztönző tényező volt, amely M. Akelaitist a litván nyelvtudomány felé fordította, és arra ösztönözte, hogy hozzálásson az összehasonlító szótár és nyelvtan összeállításához.

A tudományos érdeklődés mellett M. Akelaitist a szülőföldi nyelv szeretete is arra ösztönözte, hogy a litván nyelvet kutassa. A litván népből származott és annak körében nőtt fel, amely akkoriban súlyos gazdasági, társadalmi és nemzeti elnyomás alatt állt. Bár M. Akelaitis nem buzdította a kizsákmányolt és elnyomott népet arra, hogy fellázadjon kizsákmányolói ellen, és bár a régi patriarchális udvari és falusi viszonyok híve volt, mégis mindig a nép oldalán állt, és folyamatosan törődött művelődésével, kultúrájával és nyelvével. M. Akelaitis meg volt győződve arról, hogy a nép a társadalom alapja: „Ahogyan az épület alapja, úgy a társadalomban a nép az alap. Gyenge lesz az az épület, amelynek alapjai gyengék” (Jan MA, p. 32). M. Akelaitis különösen a litván nyelv megőrzésével és fejlesztésével törődött. Látta, hogy anyanyelvét megvetik, korlátozzák és üldözik, és hogy nincs helye az iskolákban, intézményekben, a sajtóban és a közéletben. Ezért bánkódott, és honfitársait arra hívta, hogy küzdjenek az anyanyelv jogaiért és fennmaradásáért: „Vajon mi, litvánok, lemondunk-e nyelvünkről, és így önként magunk pusztítjuk-e nemzetünket, amiért az ítélet napján felelnünk kell? Vajon azokban, akik oly forrón szeretjük mindazt, ami a miénk, megszűnt dobogni a litván szív?... Fel kell emelnünk a litván nyelvet, ki kell emelnünk a megalázottságból azt a nyelvet, amely a szanszkrit gazdagságával, a latin erejével, a görög szépségével és az olasz dallamosságával bír. Lassan haladjunk, létesítsünk iskolákat a plébániákon, ahol mindent litvánul tanítanának, írjunk és nyomtassunk litván könyveket a nép számára” (JanMA, p. 18). M. Akelaitis élete végéig hű maradt ezekhez a nézeteihez. 1871-ben, emigrációjából ezt írta egyik rokonának:

„Zostałem po części literatem i to nie dla jakiejś sławy, nie dla czczych kadzideł tego świata, ale dla dobra moich braci, dla pożytka tych poczciwych chłopaków Litwinów, w pośród których zrodziłem się i wzrosłem“ (AkG, p. VIII). [Részben irodalmárrá lettem, nem valamiféle dicsőségért, nem e világ üres hízelgéséért, hanem testvéreim javára, azoknak a derék litván parasztlegényeknek a hasznára, akik között születtem és felnőttem.]

Litván könyvecskéket és a néphez intézett felhívásokat írva, verseket alkotva, más nyelvekről litvánra fordítva M. Akelaitisnek meg kellett ismerkednie a litván irodalmi nyelvvel, annak nyelvtani és lexikai normáival. Ez az ő korában nem volt könnyű feladat, mivel az irodalmi nyelv még nem állapodott meg, és változatos volt. Különféle nyelvjárások (a žemaitiai, a keleti felsőlitván és a nyugati felsőlitván) sajátosságai mutatkoztak meg benne, hiányoztak belőle az egységes nyelvtani és lexikai normák. Ezért az íróknak maguknak kellett elmélyedniük a nyelvi kérdésekben, és dönteniük kellett a helyesírási, nyelvtani, szótári és egyéb kérdésekről. Teljesen természetes tehát, hogy a XIX. század számos kulturális szereplőjét és íróját nagyon érdekelték a nyelvi kérdések: maguk állítottak össze kétnyelvű szótárakat és írtak nyelvtanokat. M. Akelaitis ebből a szempontból sem volt kivétel. Ő is litván nyelvtanokat és szótárakat keresett, hogy jobban megismerkedhessen az irodalmi nyelvvel, és hozzájárulhasson kutatásához és fejlesztéséhez.

M. Akelaitis első litván nyelvű kéziratai azt mutatják, hogy nehezére esett litvánul írni, és hogy rá, a déli nyugati felsőlitvánra hatottak az általa olvasott írások nyelvjárási formái, különösen a žemaitiaiak. Némelyikük beszivárgott M. Akelaitis írásainak nyelvébe, noha idegen volt anyanyelvjárásától, például: Vokyczus, in, kan, susirinken, užėjen, atsidūren, dideliaj stb. (F1—30).

A régi írók, M. Daukša és K. Širvydas, valamint kortársai, S. Daukantas, M. Valančius és mások írásait olvasva M. Akelaitis figyelte nyelvhasználatukat, kivonatokat készített, és anyagot gyűjtött nyelvtanához és szótáraihoz. Bár leginkább a nyelvek összehasonlítása, az összehasonlító nyelvtudomány érdekelte, a nyelvi normák kialakítására is nagy

157

figyelmet fordított. Ő maga jegyzi meg: „Najprzód napiszę ją [gramatiką] do užytku praktycznego, o później obrobię umiejętne“ (F1—11, p. 3). [Először gyakorlati használatra írom meg a nyelvtant, később pedig szakavatottabban dolgozom ki]. M. Akelaitis a litván szókincs nyelvi jellegére és tisztaságára is figyelt, igyekezett kerülni a fölösleges jövevényszavakat. Könyveinek jegyzékében a „Mokslas skaitima raszta lietuwiszka“ (1856) című ábécéskönyv mellé ezt írta: „nie ma żadnej wartości — pełno makaronizmów“ (F1—2). [Semmi értéke — tele van makaronizmusokkal]. A jövevényszavak nagyon elterjedtek voltak, és maga M. Akelaitis is nehezen tudta elkerülni őket. Kézirataiban is találhatók: turmon, neprieteliu, pawietre, nebagele, smerties, zlasties, waina és más kölcsönszavak, amelyek litván megfelelőit M. Daukša és K. Širvydas írásaiban is megtalálhatta volna. M. Akelaitis nyelve mégis jobb az egyházi írások nyelvénél. Elég egyszerűen, népies módon írt, a népnyelv eleven és szemléletes fordulatait használva, például: Bajme žmoniu ten susirinko; Batorius buvo in musu karalius pakeltas; nelajke ranku už ancžio; bajsi įsitiko kowa; apkalęs jin geležiniais panczajais instume turmon; sukulti in patraszas stb. (F1—30).

A gyakorlati megfontolások tehát szintén arra késztették M. Akelaitist, hogy a litván nyelvet kutassa, és gondoskodjék litván nyelvtanok és szótárak elkészítéséről.

Lexikográfiai munkájának kezdetén M. Akelaitis igyekezett megismerkedni elődei kevés számú munkájával, amelyek az új litván szótár összeállítására való felkészülés egyik legfontosabb forrását jelentették. Milyen litván szótárakat ismert M. Akelaitis, és mennyire tudta felhasználni őket?

Az M. Valančiusnak 1856. szeptember 25-én írt levelében említett könyvek jegyzékéből kitűnik, hogy szűkös könyvtárában akkoriban csak G. Nesselmann „Wörterbuch der litauischen Sprache” című szótára volt meg (TŽ, III, 293). Ebben a szótárban a litván szavak nem a megszokott betűrendben szerepelnek, hanem bizonyos magánhangzó- és mássalhangzó-fejezetek szerint, az igekötős igéket pedig az igekötő nélküli igék szócikkei alatt közli. Ez nagyon megnehezíti a szavak megtalálását a szótárban, ezért M. Akelaitis említett levelében kedvezőtlenül nyilatkozott G. Nesselmann munkájáról: „Kiekwienas, nesakisiu jau pažinusis kalbą žemajtišką, pripazis jog Nesselmannas butu galėjęs gieresni parasziti žodiną, turiedamas isz wisur didelę pagialbą. Wokiečej papratusis kožną daiktą dariti iki trupucziuj: taritum tik wienas Nesselmannas į tą paprotį ne-nugimęs: jo Žodinas it tikra tamsi giria: klajdžiok be galo o nerasi ko jeszkaj“ (TŽ, III, 294).

M. Akelaitis žinojo ir apie K. Širvydo žodyno buvimą, nes 1856.X.15/27 d. laiške M. Valančiui prašo jį paskolinti K. Širvydo žodyną ir gramatiką (TŽ, III, 295). Matyti, kad M. Valančius paskolino M. Akelaičiui K. Širvydo žodyną, nes jis minimas vėlesniame M. Akelaičio turimų knygų sąraše (F1—2, p. 1). 1858.V.3 d. laiške A. Kirkorui jis užsimena, kad žodžio kauras jam niekur netekę užtikti, nors jis duodamas Neselmano, Milk aus ir Širvydo žodynuose (TŽ, III, 300). Šiais žodynais M. Akelaitis turėjo naudotis, nes ten iš tikrųjų duodamas žodis kauras.

M. Akelaitist nemcsak az általa ismert nyomtatott, hanem a kéziratos szótárak is érdekelték. A kezébe került egy ismeretlen szerző által keleti nyelvjárásban írt litván–lengyel szótár, amely ma M. Akelaitis levéltári anyagában található, a Litván Nyelvi és Irodalmi Intézet kézirattárában őrzik (F1—1). A szótár nyelvi sajátosságaiból kitűnik, hogy keleti nyelvjárású, ezért nem M. Akelaitis állította össze. Ő kölcsönvette valakitől, majd az 1863-as felkelést követően menekülve

158

Litvániából, Andruškevičiūsnak hagyta, aki a szótárt J. Basanavičiusnak adta tovább, ő pedig a Litván Tudományos Társaságnak².

M. Akelaitis 1856. X. 15/27-én kelt, M. Valančiushoz írt levelében S. Daukantas és – minden bizonnyal – D. Sutkevičius kéziratos szótárairól tesz említést:

„Milyen boldog lennék, ha Dowkont úrnak a lengyel–szamogit szótárhoz készített ama fóliói a kezembe kerülnének! Vagy az a szamogit–lengyel szótárkézirat, amely valahol egy kolostorban hever, és a molyok martalékául van odavetve!” (TŽ, III, 296). [Milyen boldog lennék, ha azokat a S. Daukantas által készített lengyel–litván szótárakat tartalmazó fóliókat megkaphatnám, vagy a litván–lengyel szótár kéziratát, amely valahol egy kolostorban hever, és a molyok martalékául van odavetve.] Később (1858-ban) M. Akelaitis S. Daukantasszal együtt élt Svirlaukyban, ezért feltehető, hogy hozzáférhetett S. Daukantas lexikográfiai munkáihoz, különösen, mivel egy Vilniusból küldött levélben az áll, hogy M. Akelaitis kéziratos hagyatékában L. Andruškevičius és talán S. Daukantas litván–lengyel szótárai is megvoltak³. A M. Akelaitis által említett, kolostorban található litván–lengyel szótár alighanem D. Sutkevičius szótára volt, amelyre egy másik alkalommal, az M. Valančiusnak szánt könyvjegyzék végén emlékeztet:

„Vajon a Vilniusi Régészeti Társaság nem tudna-e valamit tenni ez ügyben? Talán helyénvaló lenne, ha azt javasolná a közoktatásügyi miniszternek, hogy adják ki a készülő Sutkevičius-szótárt?” (F1—2, p. 3). [Vajon a Vilniusi Régészeti Társaság nem tudna-e itt valamit tenni? Talán helyesen járna el, ha a közoktatásügyi miniszternek javasolná a tervezett Sutkevičius-szótár kiadását.]

M. Akelaitis J. Brodovskis kéziratos szótárát is említi, amelyben állítólag szerepel az általa etimologizált Percunas szó (F1—17, p. 2). Feltehető, hogy M. Akelaitis ezt a szótárt G. Milk, Nesselmann és mások munkáiból ismerte, mivel magához J. Brodovskis kéziratához nem férhetett hozzá.

Később, Párizsban élve és a litván nyelv nyelvtanát írva, M. Akelaitis F. Kurschat szótárát is használta (AkG, 24), amely még nem jelent meg, amikor M. Akelaitis Litvániában szótárait készítette (külföldön nem végezhetett lexikográfiai munkát, mert a nyelvtan és az összehasonlító nyelvészet kötötte le).

M. Akelaitis tehát, amikor megkezdte és végezte lexikográfiai munkáját, több nyomtatott (Širvydas, Milk, Nesselmann) és több kéziratos kétnyelvű litván szótárat használt. Ezek voltak fő forrásai, amelyekből jelentős számú (több mint húszezer) litván szót és más nyelvekbeli megfelelőket meríthetett, és amelyek segítségével megismerhette a szótárak felépítését, a lexikográfiai technikát stb. Emellett más nyelvek szótárai is rendelkezésére álltak. M. Valančiushoz írt egyik levelében megemlíti Grimm testvérek „Zodina wokiszka, kami ir dėl žemaj-tisz kos kalbos daug naudos randasi” című művét (TŽ, III, 294). A cári hatóság M. Akelaitist üldöző képviselője által összeállított könyvjegyzékből kiderül, hogy Kudrevičius földbirtokosnál megvolt neki a „Словарь российско-польский” és a „Dictionaire Français-Polonais” (Jan MA, 85, 87). M. Akelaitis egyik kézirata említi Stender lett nyelvi szótárát (F1—21, p. 4). Különféle etimológiai és egyéb magyarázataiban M. Akelaitis még a következő más nyelvű szótárakra hivatkozik, illetve említi őket: 1) F. Nes-selmann, „Die Sprache der alten Preussen” (1845) (F1—17, p. 3); 2) F. Bopp, „Glossarium sanscritum” (1847) (F1—17, p. 3); 3) Chavée, Lexiologie Indo-Eu-ropéenne (F1—22, p. 13, 15, 16); 4) „The Bonaparte polyglott: being the parable of the sower, in 72 languages and dialects” (F1—22, p. 20).

² J. Kruopas, ugyanott, 184. o.

³ „Kraj”, 1893. évi 13. szám, 12. o.

159

Feltehetően M. Akelaitis leginkább K. Širvydas és G. Neselmanas szótárait használta, más indoeurópai nyelvek, különösen a szanszkrit megfelelőit pedig F. Bopp és Chavée említett munkáiból vette.

Lexikográfiai munkájához M. Akelaitis különféle irodalmi forrásokat, valamint a birtokában lévő és beszerezni kívánt litván könyveket készült felhasználni. Kezdetben, 1856-ban, M. Akelaitis könyvtárában mindössze tizenegy litván könyv volt. Ezeket M. Akelaitis M. Valančiushoz írt, 1856.IX.25-i levelében sorolta fel; a püspököt arra kérte, hogy küldjön neki minél több litván könyvet (TŽ, III, 293). Zawadzki nyomdász és könyvkereskedő szintén szerzett M. Akelaitis számára litván irodalmat. Így néhány év alatt M. Akelaitis könyvtárában 42 litván könyv gyűlt össze (nem 37, ahogyan a JanMA, 87. oldalán áll). Ezt a Litván Nyelv és Irodalom Intézet kézirattárában őrzött két könyvjegyzék is bizonyítja (F1—2, p. 1—2; F1—27, p. 1—2). Az első, amelyet M. Valančiusnak szántak, 41 könyvet sorol fel, a második pedig 42-t (kiegészítve a „Žine kajp rejk atlikti spawiednę” [Tudnivalók arról, hogyan kell gyónni] című füzetecskével, 1852). Mivel ezek a jegyzékek sehol sem jelentek meg, ugyanakkor megmutatják, milyen litván könyveket használt M. Akelaitis, itt teljes terjedelmükben közöljük a második könyvjegyzéket:

SPIS KSIĄŻEK LITEWSKICH

Dowkont 1) A lett nyelv alapjai. 1837.

„ 2) A litvánok ősi szokásai. 1845.

„ 3) A nagy hadvezérek élete. 1846.

„ 4) Phaedrus meséi. 1846.

„ 5) A litván és žemaitiai nyelv ábécéje. 1842.

„ 6) Žemaitiai dalok. 1846.

7) Méhecskék könyvecskéje. 1848.

8) Könyvecske a fák magvairól. 1849.

9) Prédikáció a kertekről. 1849.

10) Takarmányfüvek vetése. 1855.

11) Epitome Historiae Sacrae — 1838.

Wółonczewski 12) Žemaitiai püspöksége. 1848.

13) Tanítás a bérmálás szentségéről. 1850.

14) Tudnivalók a gyónás elvégzéséről. 1852.

15) Kempis Tamás. 1852.

16) Jézus Krisztus élete. 1853.

17) A szent hit régi törvényeinek története. 1855.

Proniewski 18) Az evangéliumok magyarázata. 1855.

Szyrwid 19) Prédikációk pontjai — 1845.

20) Tűz könyvecskéi. 1801.

21) Litván evangéliumok. 1806.

Juzumowicz 22) Szent Izidor. 1854.

„ 23) Nagy elemi könyv. 1855.

24) Kálvária — 1855.

Werejka 25) A bűnös megtérésre kényszerítve. 1854.

Zieniewicz 26) Katolikus katekizmus. 1854.

Kitkiewicz 27) Litván himnuszok.

Mieleszka 28) Könyvecske a baráti társaságok megtartásáról. 1846.

29) Okiratok és imák. 1856.

30) Mokslas skajtima raszta lietuwiszka 1856 (nincs semmi értéke).

31) Szent énekek — 1855.

32) Rózsafüzér. 1855.

160

Iwiński Giedrojć

33) Aranyoltár. 1854.

34) Jezus Maria. 1854.

35) Isten dicsősége — 1855.

36) Kalendarze zr. 1846.47.50.51.55.57.

37) Új törvény. 1816.

38) Szyrwid szótára, 1713.

39) A litván nyelv szótára, Nesselmanntól. 1850.

40) A litván nyelv kézikönyve, August Schleicher műve, Prága. 1856.

41) Litván nyelvtan, Kossakowski professzortól.

42) Rhesa – Dalok. 1843.

M. Akelaitis Kudrevičiusnál hagyott könyveinek jegyzéke még ezeket is említi: 1) Daynos Zemaycziu, surinktos yr wszdutos par Simona Stanewicze, 2) Wajkams Zemaitiu yr Lietuwos (JanMA, 85. o.). Mivel M. Akelaitis lefordította lengyelre Donelaitis „Évszakok” című művét, ennek a műnek is a birtokában kellett lennie.

M. Akelaitis kézirataiból az is kiderül, hogy kivonatokat készített M. Daukša Postillájából (Fl – 41, 1 – 39. o.), az 1845-ös Koncyonolóból (Fl – 41, 43 – 48. o.), valamint az 1844-es Újszövetségből (Fl – 41, 49 – 52. o.).

M. Akelaitis könyvtárának legnagyobb könyvjegyzékét L. Uzięmbło lengyel újságíró állította össze 1891-ben, és küldte el Żegota Pauli lengyel etnográfusnak. Ezt a jegyzéket V. Žukas bibliográfusunk találta meg a Krakkói Egyetem könyvtárában, és a sajtóban közzétette⁴. A jegyzék 77 nyomtatványt (közülük öt lett könyv) és magának M. Akelaitisnak egy kéziratát tartja nyilván. Ha ezt a jegyzéket összevetjük M. Akelaitis saját, 42 könyvből álló jegyzékével, amelyet ebben a cikkben teszünk közzé, látható, hogy nemcsak a feltüntetett nyomtatványok számában, hanem címükben is különböznek. A két jegyzékben mindössze 21 azonos könyv található, a többi különbözik. A V. Žukas által közzétett jegyzékben számos Königsbergben nyomtatott protestáns vallásos és egyéb könyv szerepel, amelyek M. Akelaitis jegyzékében nem fordulnak elő, például: Giwasties Medis (1846), Augsburgiszkasis wieros išpažinimas (1855), Rojaus Darželis (1845), Ugnies knigelės (1801), Bybelės (1853) stb. Másrészt M. Akelaitis jegyzéke két szótárt, három nyelvtant és 16 egyéb könyvet említ, amelyek hiányoznak V. Žukas jegyzékéből. Ha összeadjuk M. Akelaitis könyvtárának litván könyveit, amelyeket a két jegyzék és más források említenek, számuk mintegy százra rúg. Az akkori mércével mérve ez tekintélyes kis könyvtár volt.

Itt nem soroljuk fel azokat a litván könyveket, amelyek a párizsi „Želmuo” litván egyesület könyvtárában voltak, és amelyeket M. Akelaitis Párizsban használhatott. A sajtóban már említést tettek róluk⁵, teljes jegyzékük pedig a Litván SZSZK Tudományos Akadémiája Központi Könyvtárának Kézirattárában található (F64, egység 110, 1. 4 – 12). M. Akelaitis azonban nem használhatta fel ezt az irodalmat lexikográfiai munkájához, amelyet 1861 végén, Litvániából való meneküléséig végzett, ezért itt nem soroljuk fel. Jelentős részét időszaki kiadványok és füzetek alkotják, amelyek többnyire M. Akelaitis halála után jelentek meg, továbbá néhány litván szépirodalmi mű, nyelvtan és szótár. A „Želmuo” könyvtárában összesen 74 litván időszaki kiadvány, füzet és könyv volt⁶.

⁴ V. Žukas, A könyvtárak és a bibliográfia történetéből, „A Vilniusi V. Kapsukas Állami Egyetem Tudományos Könyvtárának évkönyve (1958–1959)”, Vilnius, 1961, 249–253. o.

V. Abramavičius, A párizsi litvánok „Želmuo” társasága és annak könyvtára, „A Litván SZSZK felsőoktatási intézményeinek munkái. Könyvtártudományi és bibliográfiai kérdések”, III, Vilnius, 1964, p. 153.⁵

⁶ V. Abramavičius, ugyanott, p. 154.

11. Iš lietuvių leksikologijos ir leksikografijos

161

Látható, hogy M. Akelaitis nagy figyelmet fordított a litván könyvek olvasására, a kivonatok készítésére, valamint a nyelvtanhoz és a szótárhoz szükséges anyagok gyűjtésére. Maga írja M. Valančiusnak, hogyan értékeli a tőle kapott könyveket, és miként készül elmerülni bennük, értékes anyag és drága gyöngyök után kutatva:

„Ezek nem szemét dolgok, ahogyan Főtisztelendőséged mondja — ez a Bengáli-öböl, amelynek fenekén drága gyöngyök nyugszanak. Búvárként vetem magam a mély vizek szakadékába; gyöngykagylókat gyűjtök, megfeledkezve arról, hogy e zsákmányszerzés közben könnyen az életemet veszthetem, ha e munka társai, akik szabadon úsznak a tenger felszínén, a jelre nem sietnek a búvárt a friss levegőre felhúzni. De hogyan is ne gyűjteném ezeket a gyöngyöket, amelyek oly kedvesek a szívemnek?” (TŽ, III, 295). [Ezek nem apróságok, ahogyan Főtisztelendőséged mondja, hanem a Bengáli-öböl, amelynek fenekén a legdrágább gyöngyök hevernek. Búvárként ereszkedem a mély vizek szakadékába; gyöngykagylókat halászok, megfeledkezve arról, hogy így halászva könnyen elpusztulhat az ember, ha e munka társai, akik szabadon úsznak a tenger felszínén, a jeladásra nem sietnek a búvárt a friss levegőre felhúzni. De hogyan is ne gyűjteném ezeket a gyöngyöket, amelyek oly drágák a szívemnek?]

A harmadik forrás, amelyre M. Akelaitis lexikográfiai munkája során támaszkodhatott, a népnyelv volt. Ez volt az anyanyelve, amelyet családjában, litván falusi környezetben tanult meg, amelyről mindig nagy szeretettel és tisztelettel beszélt, és amelynek jogaiért, használatának kiterjesztéséért és fejlesztéséért egész életében fáradozott. A körülmények nem tették lehetővé, hogy M. Akelaitis állandóan a nép körében legyen, és annak nyelvi kincseit gyűjtse. Felnőttként uradalmakban élt, és ritkán érintkezett a néppel. Időnként azonban, amikor beutazta az országot vagy más alkalmakkor, népköltészeti anyagot jegyzett le és nyelvi adatokat gyűjtött. Ezt mutatja népköltészeti feljegyzéseinek meglehetősen nagy száma, valamint kéziratos hagyatékának különféle nyelvi megjegyzései. Íme néhány, szintaktikai célból lejegyzett példa a ragok és névutók használatára (egy részük írott szövegekből is származhat): Per. Per miestą eiti. Tai man ejo per szirdi. — Asz per žiemą sirgau. — Jis per naktį dirbo. — Per tworą lipti. — Per rubežių eiti. — Per vieną žmogų griekas į swietą atėjo ir smertis grieku. — Per Martyną jis atėjo. — Jis gywen per tris myles toli. — Asz tai per tiesą laikau. — Jis buvo per racziu. — Kas tai tas per paukštis? (F1 — 37, p. 110).

M. Akelaitis nemegyszer beszél a litván szókincs gazdagságáról, és ezt főként a népnyelvből vett példákkal szemlélteti. Rámutat arra, hogy ugyanannak a tárgynak, tulajdonságnak, cselekvésnek és másnak a megnevezésére a litvánok sok, különféle árnyalatú szót használnak, például: kalba, szneka, tarme, byla, žadas; geltas, geltonas, geltokas, gelsvas, gelsvokas, geltonelis, geltonutelis, geltonužėlis; dajnuoti, giedoti, raudoti, audot, vel aldoti (pr. ȧuda), niuniuoti, ryloti, soukti (F1 — 11, p. 4). Az -ėnas képző használatáról szólva szintén számos példát sorol fel: Tylzenas, tetenas, brolenas, seserenas, Kuprenas, Wilkenas, Warenas, Waszkenas, Rimkenas, Melenas, Masenas, Krezdenas, Kiszkenas, Bylenas, Tylenas, Prastenas, Druktenas (F1 — 29, p. 12).

„Apej garus” című cikkében (F1—31), miközben a gőzkazán és a mozdony alkatrészeinek megnevezésére keresett terminusokat, M. Akelaitis a népnyelv szavait vette át és alkalmazta a műszaki területen, kiterjesztve a szavak használati körét és különleges jelentést adva nekik. Így kerültek be a műszaki nyelvbe a következők: stiebas, rankena, muštūvas, žirgis, anga, ugniavietė, žibintuvė, kamštis, stūma, volė, kabė, švilpynė és mások. Végül, M. Akelaitis saját írásainak nyelve is a népnyelv jellegzetes vonásait hordozza, ami azt mutatja, hogy mindig a fiatalkorában elsajátított anyanyelvére támaszkodott, és hogy ez a nyelvi kincsek hatalmas forrása volt számára.

162

M. Akelaitis három szótár összeállítását tervezte: 1) egy összehasonlító litván nyelvi szótárét; 2) egy litván–lengyel és 3) egy lengyel–litván szótárét. Ez M. Valančiushoz, A. Kirkorhoz és másokhoz írt leveleiből (TŽ, III, 292—321, IV, 433—443), valamint mások M. Akelaitis munkásságáról szóló véleményeiből is kiderül. 1856.VI.27-i (VII.9-i) levelében J. Zavadzkihoz ezt írja:

„Ja pracuję nad językiem litewskim, porównywam go z językami Indo-Europejskiemi—układam słownik języka Litewskiego, słownik w całem znaczeniu tego wyrazu. Będzie to opus dignum laude et laurea—przezwyszy słownik dotąd znane, i... chciałem coś powiedzieć, gdy mój uczeń w tej chwili powtarzając sobie lekcyją łaciny, wymówiwszy: „Propria laus sordet“—zamalował mi gębę; muszę więc przestać prawic o moim słowniku i w milczeniu nad nim pracować, aż przydzie czas, kiedy może z drukarni Pana Dobrodzieja wymknie się na świat“? [A litván nyelvet kutatom, összehasonlítom az indoeurópai nyelvekkel—összeállítom a litván nyelv szótárát, a szó valódi értelmében vett szótárt. Olyan mű lesz ez, amely dicséretre és babérkoszorúra méltó—minden eddig ismert szótárnál kiválóbb, és... mondani akartam valamit, amikor tanítványom, éppen latin leckéjét ismételgetve, kimondta: „Propria laus sordet“—belém fojtotta a szót; ezért abba kell hagynom a szótáramról való fecsegést, és csendben kell dolgoznom rajta, míg eljön az idő, amikor talán az igen tisztelt úr nyomdájából kikerül a világba.]

Kezdetben M. Akelaitis egy összehasonlító litván nyelvi szótárt szándékozott összeállítani, amelyben a litván szavakat más indoeurópai nyelvek (szláv, görög, gót, latin, szanszkrit) szavaival vetette volna össze. M. Akelaitis 1856.IX.25-én M. Valančiushoz írt levelében példákon szemlélteti, hogyan kívánja összeállítani a szótárt, mégpedig⁸:

Aszw inis, = sanskr. aszwa, franc. cheval, kon. Nagas, = sanskr. nagah, ross. ноготь (nogieć, dawnej) paznogieć. Juodas; = greck. ioeidēs, czarny. Stogas, = greck. stége, dach; ztąd dachokrywca stegius. Piemuo, = greck. poimēn, pasterz. Sapnas, = greck. u̔́pnos [hýpnos] sen. Sakiti, = niem. sagen, powiedzieć; ztąd pasakos przypomina wyraz normański sagos, legendy, klechdy, tak pod względem brzmienia jako i znaczenia. Szniaketi, = dмиsk. [duńsk] snaken, rozmawiać. Žardis, = franc. jardin, agród, pastewnik, w niektórych okolicach nazywają cielętnikiem, dla tego że tam zwykle paszą się tylko cielęta. Szuo, = franc. chien, pies. Duris, = angiels. doors, drzwi. Szilkas, = angiels. shilk, ross. шелк jedwab’. Gintaras, = ross. янтарь, bursztyn, bernstein, électron; ztąd elektryczność możnaby tłumaczyć przez gint arumas. Wiras, = łacins. Vir, Wiraj traukite jungą—Viri trahite jugum. Jaknos, = jecus, wątroba. Aug sztus [Angsztus], = (nie auk sztus [anksztus] = łacn. augustus [angustus], niemiec. eng., ciasny. Augmuo, = augmentum; augu = augeo = augė ir t. t. (TŽ, III, 293—294).

A példákból látható, hogy M. Akelaitis különböző nyelvek szavainak összevetései többnyire nem az összehasonlító történeti hangtan megfelelésein alapulnak, hanem véletlen hangzásbeli hasonlóságon, a jövevényszavak eredeti nyelvi szavakhoz való hasonlóságán, naiv etimologizáláson, vagy olyan szavak különféle szótárakból való összeírásán, amelyek eredetük szempontjából semmilyen kapcsolatban nem állnak egymással. Bár M. Akelaitis megjegyzi, hogy az összehasonlító szótár összeállításakor Grimm, Bopp és de Chasles nyomdokain haladt, autodidakta lévén,

⁷ A Litván SZSZK Tudományos Akadémiájának Központi Könyvtára, kézirattára (F7, — 536a).

⁸ A görög nyelvi példákat latin betűkkel írják át.

11*

163

nem tudta elsajátítani a tudományos etimologizálás módszerét, amely az összehasonlító történeti grammatika megfelelésein alapul, és kezdetben engedett a megalapozatlan etimologizálásra való hajlamnak, amely a lengyel történészek (T. Narbut, J. Lelewel és mások) műveiben nyilvánult meg a litván mitológiai lények, istenek és egyéb nevek magyarázatakor. M. Akelaitist érdekelte Litvánia történelme, olvasta a Litvánia és Poroszország történetével foglalkozó lengyel, német és más történészek munkáit, és több ízben hangsúlyozta, hogy a nyelv fontos történeti forrás:

„Poszukiwania etymologiczne niekiedy rzucają wielkie światło na Historię; Filologia — to prawa jej ręka. Nie można pisać dziejów jakiegokolwiek narodu, nieznając jego języka“ (TŻ, III, 296). [Az etimológiai kutatások olykor nagy fényt vetnek a történelemre. A filológia annak jobbkeze. Egyetlen nép történetét sem lehet megírni a nyelvének ismerete nélkül.] Meg volt győződve arról, hogy a litván nyelv fontos forrás a múlt megismeréséhez, ezért fordított oly nagy figyelmet az etimológiai fejtegetésekre.

M. Akelaitist S. Daukanto, a nyelvész S. Mikuckis és mások megalapozatlan etimologizálásai is a fantasztikus etimológiák felé terelték. Olvasta S. Daukanto „Būdas” című művét, ahol olyan helynevek magyarázataival találkozott, mint: Liep oja < lipti (könnyen ki lehet lépni a tengerből a szárazföldre), Klaipėda < klysti+pėda (a tengeren bolyongva letehette a lábát) és mások. M. Akelaitis kézirataiban többször említi, miként magyarázza S. Daukantas a mitológiai Perūnas (Perkūnas) nevet, amely állítólag a perėti szóból ered (Fl—15, p. 5, 17, p. 2), majd végül maga is előadja a mennydörgés istenének ugyanilyen naiv magyarázatait: Perkūnas a park tőből ered (latin parco-peperci: „óvni, kímélni, megszánni”) (Fl—21, p. 6); Perkūnas < per+kunas, vö. óporosz kunt „óvni, őrizni”, szanszkrit kund (Fl—19, p. 3).

M. Akelaitis úgy vélte, jól tud litvánul, ezért S. Mikuckisnél, T. Narbutnál és másoknál jobb etimológiai fejtegetéseket tud adni (Fl—10, p. 4; Fl—22, p. 9—19). Igaz, olykor elismeri, hogy gyenge a szavak eredetének magyarázatában, és megemlíti, hogy ehhez nincs meg a tudása és az ereje. M. Valančiust a lengyel–litván és litván–lengyel szótárak készítéséről tájékoztatva M. Akelaitis ezt írja:

„Nie myślę ja wcale wdawać się w porównania z innemi językami, przechodziło to moje naukę i siły; chcę tylko dać dziełko, którey przyniosło pożytek dla moich rodaków“ (TŻ, III, 298). [Egyáltalán nem szándékozom más nyelvekkel való összehasonlításokba bocsátkozni, ez meghaladná tudásomat és erőmet; csak egy kis művet szeretnék adni, amely hasznára válna honfitársaimnak.] M. Akelaitis azonban nem tudott ellenállni az etimologizálás kísértésének, mivel az széles körben elterjedt volt a történészek és filológusok munkáiban.

Emigráció előtti időszakában M. Akelaitis számos mitológiai lény, isten, nép, személy, hely és más név magyarázatával próbálkozott. Ezek a különféle etimologizálások M. Akelaitis kéziratos hagyatékában (Fl 1—49) szétszórva találhatók, és meglehetősen sokat lehet belőlük összeszámolni (mintegy másfél százat). Példaként felsorolható, milyen tulajdonnevek és egyéb szavak eredetét próbálta megmagyarázni M. Akelaitis (zárójelben a mappa és az oldal száma szerepel):

abyda (10, p. 3), Aitvaras (22, p. 11), Алдань (Aldona) (29, p. 8), argutalius (12, p. 14), aukle (10, p. 4), Austurland (42, p. 4), autas (10, p. 1), awide (22, p. 10), Bejso gala (22, p. 5), Бернов (29, p. 8), Bitautas (22, p. 19), блинна (29, p. 2), blindas (10, p. 3), blusa (10, p. 2), Budė (40, p. 10), czewierkys (10, p. 3), daina (23, p. 7), Deimantas (10, p. 5), Dievas (21, p. 2), Erogala (29, p. 4—5), gajleti (22, p. 17), gailus (22, p. 17), garbintas (22, p. 15), gauras (10, p. 3), Gediminas (22, p. 18), gelbėti (10, p. 3), gelti (22, p. 17), Gesme (23, p. 8), Gyle (29, p. 3), Giltine (17, 5—6 p.), gowada (22, p. 26), gudas (18, p. 2; 29, p. 8), gudumas (gudimas) (22, p. 11), gulbintas (22, 15—16), įgytie (29, p. 10), Igor (Iggiwlod, Igeld) (29, p. 7), indas (10, p. 4), inkaras (29, p. 13), Jogaila (22,

164

p. 17—18), kalwis (22, p. 13), karalus (29, p. 8), kardas (10, p. 3—4), Каршев (29, p. 8), Kaukaras (13, p. 3; 17, p. 7; 22, p. 14), Kaukas (22, p. 14), Kaukuole (22, p. 15), karti (22, p. 13), kiautas (22, p. 15), kiauszas (22, p. 15), kowa (22, p. 13), kriwule (12, p. 6), Kriwaitis (Kriwis) (12, p. 6—7), kudmentas (10, p. 5; 19, p. 3), kujis (22, p. 13), Kurland (42, p. 4), Labegelda (22, p. 15), laikas (1, p. 2), Laima (12, p. 5), lanka (10, p. 3—4), Lauma (laume) (12, p. 5), liežuwis (10, p. 4), Lietuwa (19, p. 4), Mandagus (10, p. 5, 10), manta (22, p. 18), Medininkai (15, p. 1), Mesag etai (42, p. 3), — muntas (22, p. 18), muse (10, p. 2), nuodeme (10, p. 4), Okas (Ockapirmas) (1, p. 2), Oleg (29, p. 7), Oras (1, p. 2), papleikti (22, p.), Papiles (13, p. 2), paszelpa (13, p. 2) Patelo (Potello, Potollo) (17, p. 7; 40, p. 6), Patrimpas (19, p. 3), Perkunas (15, p. 5; 17, p. 1—4; 18, p. 4; 19, p. 3; 21, p. 6), Pikulīs (Pakulīs, Pikole, Pokole...) (17, p. 4; 19, p. 3—4), pirkšnys (21, p. 6), Plateliai (19, p. 2), Pramentalas (10, p. 5), prustas (29, p. 11), Простенъ (Prastenis) (29, p. 7), (Resjkiun) Tyras (18, p. 1), Rjurik (29, p. 12—13), Ritland (42, p. 4), Rusne (15, p. 1), Sambija (42, p. 4), Simenas (12, p. 9), sopagas (10, p. 3), sudas (10, p. 3—4), Szatrija (13, p. 3; 22, p. 25), sziaurys (14, p. 24), Trimpos (Potrimpos) (15, p. 9; 17, p. 4); Turnbern (29, p. 8, 11), Умъни (29, p. 8), Uleb (29, p. 7), wajkas (22, p. 11), Wejdalotas (15, p. 7), Welnias (21, p. 5) wesele (15, p. 2), wersme (41, p. 35), žąsis (10, p. 2), Žemiogala (Semigallja) (29, p. 5), ženklas (22, p. 12), žiniczia (17, p. 6), žmogus (25, p. 10) és mások.

M. Akelaitis nevekhez és szavakhoz fűzött etimologizálásai teljességgel megalapozatlanok és naivak. Íme például, hogyan magyarázza a Šatrijos hegy nevének eredetét: a szata, szeta litvánul „tiszteletet, dicsőséget” jelent; ez szanszkrit szó, amely a šat „tisztelni” és az atris „hegy” szóból ered (Fl—13, p. 2); így a Šatrija a tisztelet hegye, ahol ősidők óta isteneket tiszteltek (Fl—22, p. 25). Az orosz fejedelem, Olegas neve állítólag litván eredetű, és az al „mindenki” (vö. al wienas) és a jėgti „képesnek lenni, erősnek lenni” szavakból áll (Fl—29, p. 7). Az ilyen és hasonló magyarázatokat élesen bírálta a sajtóban Letgola (álnév), M. Akelaitis azonban makacsul védekezett, és Kostomarov orosz történésznek az orosz állam (Rus) kezdetéről, valamint Rurik litván származásáról szóló fejtegetéseivel egyetértve azt bizonygatta, hogy a Rus, Igor és más orosz nevek állítólag litván szavakból erednek (Fl—29, p. 1—14). Egyes nevek és szavak véletlen hasonlóságára támaszkodva M. Akelaitis fantasztikus magyarázatokat alkotott, noha maga is megjegyezte, hogy a nevek hasonlósága nem mindig mutat közös eredetre (Fl—10, p. 3).

M. Akelaitis etimológiai magyarázatai csak ritkán megalapozottak és helyesek, amikor egymással képzésük szerint rokon litván szavakat vet össze. Például helyesen jelezte, hogy a liežūvis a liežti szóból származik (Fl—10, p. 4); a kalti igéből vezette le a kalvis és a kalvė szavakat (Fl—22, p. 13), és így tovább.

A tulajdonnevek minden etimológiai magyarázatának M. Akelaitis összehasonlító szótárába is bele kellett kerülnie:

„W Słowniku porównawczym ile zdołam pomieszczę cały skarb naszej mowy, imion własnych, w których niemało przechowało się językowego“ (Fl—11, p. 3). [Az összehasonlító szótárba, amennyire csak erőmből telik, beleteszem nyelvünk egész kincsét, a tulajdonneveket, amelyekben nem kevés nyelvi adat őrződött meg.]

M. Akelaitis azonban a még Varsóban tartózkodása alatt eltervezett összehasonlító litván szótárat nem tudta intenzíven készíteni, mert ugyanakkor kétnyelvű szótárak anyagának gyűjtésébe kezdett, erre pedig M. Valančius irányította a figyelmét. Ez M. Akelaitis 1856.X.15/27-én M. Valančiusnak írt leveléből is kitűnik:

„Słuchać rad Męża wyższego ode mnie nauką i doświadczeniem jest i będzie moim obowiązkiem. Zastosuję się do uwag Waszej Najdostojniejszej Mości; ułożę najprzód podręczny słownik Polsko-Żmudzki, o ile możności, najmniejszych rozmiarów, a słownik Żmudzko-Polski zostawię na później, chociaż materiały do niego mam już gotowe tylko — je ociosac i w jedną piękną całość zestawić“ (TŽ, III, 295). [Az nálam tudásban és tapasztalatban kiválóbb Férfiú tanácsaira hallgatni kötelességem volt és lesz. Figyelembe veszem Nagyméltóságod megjegyzéseit; először összeállítok egy lehetőleg kis méretű, kézbe vehető lengyel–žemaičių szótárt, a žemaičių–lengyel szótárat pedig későbbre hagyom, noha az anyaga már készen van — csak meg kell munkálnom, és egy szép, egységes egésszé kell összeállítanom.]

165

lengyel–litván szótárfüzetet, a lehető legkisebb terjedelemben, a litván–lengyel szótárat pedig későbbre hagyom, noha az anyagát már előkészítettem; csak fel kell dolgoznom, és egyetlen harmonikus egésszé kell egyesítenem.]

M. Akelaitis azonban egyáltalán nem mondott le az összehasonlító szótár elkészítésének tervéről, hiszen időről időre ő maga és mások is megemlítik, hogy litván összehasonlító szótárt állít össze. Például 1858-ban a „Pastabose iš lietuvio išvykų“ (Notatki z wycieczek Litwina) című írásában ezt írja:

„Jeżeli mi Bóg pozwoli, w słowniku porównawczym zewnętrznie wykaże podobieństwo litewskiego z językami indo-europ., a w gramatyce jaśniej i szerzej rozwinę te myśli (Fl–22, p. 25). [Ha Isten megengedi, az összehasonlító szótárban szemléletesen bemutatom a litván nyelv hasonlóságát az indoeurópai nyelvekkel, a nyelvtanban pedig világosabban és részletesebben kifejtem ezeket a gondolatokat.]

Az 1860.II.12-i keltezésű „Kuryer Wileński“ (13. szám) irodalmi szemléjében (Przegląd literacki) meglehetősen pontos tájékoztatás jelent meg M. Akelaitis munkáiról; ebből kiderül, hogy az összehasonlító szótár is foglalkoztatta:

„A Mezőgazdasági Társaság által a Királyságban kiadott, falusi fiúk számára készült ábécéskönyv hamarosan megjelenik litván fordításban. E rendkívül hasznos kis könyvecske fordítója Akielewicz.”

Általánosságban, amint megítéltük, a fordító az eredeti gondolatának és formájának megőrzése mellett arra törekedett, hogy népi közmondásokat is beillesszen, a körülményekhez igazítva…

Oprócz wymienionego tu elementarza, Akielewicz drukuje obecnie dwie książeczki litewskie dla ludu: jedna zawiera wykład Modlitwy pańskiej, a drugiej tytuł: Kwestarz jeżdżąc po Litwie naucza lud. Ma jeszcze kilka broszurek w rękopiśmie i przygotowuje do druku słownik Litewsko-polski, oraz pisze słownik Litewski porównawczy, którego układ będzie taki: najprzód pójdą pierwiastki języka litewskiego, porównane z narzeczami słowiańskimi, z gotskim, greckim, łacińskim i sanskrytem. Po pierwiastkach nastąpią części mowy, każda oddzielnie w porządku alfabetcznym. Rzeczowniki i przymiotniki będą uszykowane wedle końcówek“. [A királyságban a földművelő-egyesület által kiadott, falusi fiúknak szánt ábécéskönyv hamarosan megjelenik litván fordításban. E rendkívül hasznos könyvecske fordítója Akelaitis. Általában, amint megállapítottuk, a fordító az eredeti tartalmának és formájának megtartása mellett arra is törekedett, hogy a környék viszonyaihoz igazított népi mondásokat illesszen be…

A már említett ábécéskönyvön kívül Akelaitis jelenleg két könyvecskét nyomtat a nép számára: az egyik a „Miatyánk“ imádság magyarázatának fordítása, a másik címe: A Litvániát járó kolduló barát tanítja a népet. Van még néhány kéziratos füzetecskéje, és nyomtatásra készíti a litván–lengyel szótárat; emellett litván összehasonlító szótárt is ír, amelynek felépítése a következő lesz: elsőként a litván nyelv gyökei következnek, a szláv nyelvjárások, a gót, a görög, a latin és a szanszkrit megfelelőivel összehasonlítva. A gyökök után következnek a szófajok, mindegyik külön, ábécérendben. A főnevek és a melléknevek végződés szerint lesznek rendezve.]

Nagyjából ugyanezt az információt ismétli meg a „Biblioteka Warszawska“ című kiadvány is (1860, 2, 271); ez szintén említi az összehasonlító szótárat, és azt állítja, hogy a litván–lengyel szótár már nyomtatásra készen áll, jóllehet az alapul szolgáló „Kuryer Wileński“-beli tudósítás szerint a szótár még csak készül.

M. Akelaitis kézirataiból és más forrásokból, különösen A. Janulaitis nemrég megjelent „Mikalojus Akelaitis” (1969) című monográfiájából, amely tevékenységét mutatja be, amennyire megítélhető, az összehasonlító szótárhoz szükséges anyaggyűjtés alkalomszerű és nem intenzív volt. Különféle tulajdonnevek és köznevek etimologizálásában nyilvánult meg, nem pedig összehasonlító szótár módszeres összeállításában.

A szavak eredetének magyarázatára M. Akelaitist az a vágy is ösztönözni kezdi, hogy feltárja a nyelv alapvető elemeinek — a hangoknak és szótagoknak — jelentését, valamint nyelvi funkcióit. Még emigráció előtti időszakában M. Akelaitisben felmerül a gondolat, hogy megtalálja a kulcsot valamennyi

166

rokon nyelv megismeréséhez és megértéséhez, legyen az élő vagy holt. Meg volt győződve arról, hogy a nyelv minden legkisebb eleme – a hang – jelentéssel bír:

„A litván nyelvre vonatkozó kutatásaim meggyőztek arról, hogy minden gyöknek, még a tisztán mássalhangzósnak is, minden hangnak mint a hang megnyilvánulásának (nem pedig jelnek) megvan a maga jelentése. A nyelvben ez ugyanúgy van, mint például az emberi testben: minden tagnak, izomnak, még a legfinomabb idegnek is megvan a maga jelentése és rendeltetése” (F1–19, 1). [Litván nyelvi kutatásaim meggyőztek arról, hogy minden gyök, még a tisztán mássalhangzós is, minden hangnak mint a hang megnyilvánulásának (nem pedig jelnek) megvan a maga jelentése. A nyelvben ez éppúgy van, mint például az emberi testben, ahol minden tagnak, izomnak, minden legfinomabb idegnek megvan a maga jelentése és rendeltetése.]

Ezt szem előtt tartva M. Akelaitis különös figyelmet fordít a hangok jelentésére:

„Ki fogom mutatni a betűknek mint hangkifejezéseknek a jelentését. Talán sikerül a nyelvtudományt a hangok tudományává redukálnom. Elég lesz ismerni a hangok és szótagok jelentését ahhoz, hogy egy nyelvcsalád minden nyelvén beszélhessünk. Magától értetődik, hogy egy ilyen munka időt és alapos, lelkiismeretes tanulmányokra fordított erőfeszítést igényel” (F1–11, p. 3). [Ki fogom mutatni a betűknek mint hangkifejezéseknek a jelentését. Talán sikerül a nyelvtudományt a hangok tudományává redukálnom. Elég ismerni a hangok és szótagok jelentését ahhoz, hogy egy nyelvcsalád valamennyi nyelvén beszélhessünk. Érthető, hogy egy ilyen munka időt és mélyreható, lelkiismeretes tanulmányokat követel.]

M. Akelaitis hisz abban, hogy ez meg fog valósulni:

„Eljön az idő, amikor kimutatják majd a nyelvek kölcsönös [kölcsönös] viszonyát, amely hangrendszerükön alapul. És akkor Isten Lelke leszáll ránk, és minden nyelven beszélni fogunk” (F1–10, p. 6). [Eljön az idő, amikor világossá válik a nyelvek kölcsönös kapcsolata, amely hangrendszerükön alapul. Akkor pedig a Szentlélek leszáll ránk, és minden nyelven beszélni fogunk.]

A hangok jelentésének és azon törvényszerűségeknek a felfedezésére irányuló gondolat, amelyek kulcsul szolgálnának valamennyi rokon nyelv megismeréséhez és elsajátításához, emigrációjában sem hagyta nyugodni M. Akelaitist; miután valamelyest magához tért az 1863-as felkelés után, és talált valamilyen munkát, ismét elmerült a nyelvek összehasonlításában. Egy 1871-es, Párizsból írt levelében ezt írta:

„A természet az én egyetlen és legbölcsebb tanítóm. Olyan igazságokhoz vezetett el, amelyeket a legnagyobb tudósoknál sem találtam meg. Tudod, hogy kedvenc tárgyam az összehasonlító nyelvészet! Nos, a természet segítségével olyan felfedezéseket tettem, amelyek az eddigi nyelvészek előtt ismeretlenek voltak. Ha Isten megengedi, közzéteszem őket a világ előtt, és megadom azokat a szabályokat, amelyek segítségével, egy nyelvet ismerve, megismerhető minden élő vagy holt nyelv…” (AkG, p. X). [A természet az én egyetlen és legbölcsebb tanítóm. Olyan igazságok felé vezetett, amelyeket a legnagyobb tudósoknál sem találtam meg. Tudod, hogy kedvenc tárgyam az összehasonlító nyelvészet! A természet segítségével eddig a nyelvészek számára ismeretlen felfedezéseket tettem. Ha Isten is úgy akarja, közzéteszem őket a világ előtt, és megadom azokat a szabályokat, amelyek alapján egy nyelvet ismerve valamennyi élő vagy holt nyelv megismerhető…]

M. Akelaitis az új nyelvészeti elmélet megalkotása, az egyetemes hangtörvények keresése, az új elveken alapuló litván fonetika kidolgozása, valamint a szavak és nevek eredetének további magyarázata felé fordult.

Az emigráció időszakából származó etimológiai magyarázatok nagy számban találhatók M. Akelaitis 1890-ben nyomtatásban megjelent nyelvtanának részében (a fonetikában), valamint az 1885-ben Szentpéterváron kiadott „Rzut oka na starożytność narodu Litewskiego” („Pillantás a litván nép ókorára”) című füzetben.

A nyelvtan új hangtörvényeket ismertet; magyarázatuk és szemléltetésük során sajátos módon etimologizál és összehasonlít olyan szavakat is, amelyek eredetük szerint egyáltalán nem kapcsolódnak egymáshoz, például: apa < ti+ev+as (54), hosszú < ug+as (59); sajt, keskeny, svarnas (48); vágni, kés, piela, pásztor, rét… (57); katona, király… (60); barázda, nyílás, ablak (65) stb. Ezek és a szavak eredetére vonatkozó más magyarázatok M. Akelaitis fantasztikus törvényén alapulnak, miszerint az u magánhangzó sok hang anyja; hogy a kezdeti u hangból jöttek létre az a, e, i hangok, amelyek mindig magán- vagy mássalhangzókkal együtt fordulnak elő; hogy az u-ból származik minden

167

szótagok (56). A litván nyelv egyetlen gyöke a u hang. Csakis ebből keletkeznek a magánhangzók: a, e, i, o az r, l, m, n, p, v, j hangokkal alkotott kapcsolatokban (5).

Ennek az új elméletnek a tévességét J. Jablonskis tárta fel, amikor bírálatot írt M. Akelaitis kinyomtatott nyelvtanának egy részéről (a fonetikáról): „M. Ak-ius füzetkéje tele van efféle, »nyelvészeink előtt eddig ismeretlen« tudománnyal. Aligha lesz bárki számára érthető mindaz a szétszórt apróság, amely egyáltalán nem hasonlít a szakemberek munkáiban található fonetikai tudományra. Hogyan kell tulajdonképpen megérteni az ilyen tudományt: ilgas, iltis, arti, jautis egyetlen gyökből ered? Itt csak hinni vagy nem hinni lehet, de ha a megértésről vagy meg nem értésről van szó, akkor azt kell mondanunk, hogy az egyszerű ember nem értheti meg mindezt a tudományt. Az igazat megvallva, itt nincs is tudomány, csupán következtetések vannak, amelyeket nem az ész, hanem az »ihlet« diktált, ezért az emberi agy sem értheti meg őket”⁹.

Mindezeket figyelembe véve, amit M. Akelaitisnek az összehasonlító szótár összeállítására irányuló tervéről és etimologizálásairól elmondtunk, felmerül a kérdés, vajon M. Akelaitis valóban elkészítette-e azt az összehasonlító szótárt, amelynek kéziratát S. Baltramačio, V. Biržiškos, M. Brenšteino és más szerzők munkái említik. M. Akelaitis és mások sajtóba bekerült közléseire támaszkodnak a nyomtatásra készülő vagy nyomtatásban megjelenő munkáiról, amelyek között az összehasonlító szótár is szerepel. Ez azonban még nem ad alapot annak kijelentésére, hogy M. Akelaitis valóban megírta az összehasonlító szótárt, amely – ahogyan olykor állítják – külföldre került (Jan MA, p. 1). Egyrészt M. Akelaitis levelei és a korabeli sajtó (Kuryer Wileński, Bibioteka Warszawska) azt írják, hogy összehasonlító szótárt állított össze, ám sehol sem állítják, hogy ez a szótár befejezés előtt állt vagy elkészült. Abból a hírből, hogy M. Akelaitis összehasonlító szótárt írt, az a vélekedés is kialakult, hogy megírta és hátrahagyta ezt a szótárt, noha senki sem látta. Hogy ez így történhetett, azt V. Biržiškosnak a „Biblioteka Warszawska” című kiadványból származó információ pontatlan „Aleksandryne”-beli (III, 366) közlése is mutatja: azt állítja, hogy a nevezett kiadvány szerint az összehasonlító szótár már nyomdakész, holott valójában azt írja, hogy a szótárat még csak írják.

Másodszor, M. Akelaitis összehasonlító szótárának kézirata sem az ő Litvániában, sem Lengyelországban, sem Párizsban fellelt hagyatékában nem került elő. Nem tesz róla említést az a sajtóhír sem, amely M. Akelaitis más, J. Zenkevičius vilniusi festőnél maradt lexikográfiai munkáit sorolja fel:

„Vilnából írják nekünk: Nemrégiben Párizsban megalakult a „Żelmna“ [„Żelmuo“] litván társaság, amelynek elnöke Marjan Akielewicz, az ismert litván író volt, aki 1887 októberében halt meg. Köztudott volt, hogy az elhunyt után valamilyen irodalmi hagyaték maradt, ám egyelőre nem lehetett megtalálni. Csak a vilniusi festő, Zienkiewicz halála után bukkantak Akielewicz kézirataira a gyűjteményében. Ezek között első helyen az befejezetlen litván–lengyel szótár áll (mintegy 300 ívnyi kézirat), az a munka, amelyről több ízben is szó esett, továbbá számos kisebb mű. Akielewicz művei mellett e gyűjteményben más szerzők munkái is találhatók, köztük L. Andruszkiewicz és valószínűleg Dowkonta litván–lengyel szótárai. Zienkiewicz örökösei most át kívánják adni néhai Akielewicz kéziratait. Letuwisław“¹⁰. [Vilniából írják nekünk: Nemrégen Párizsban megalakult a „Želmuo“ litván társaság, amelynek elnöke M. Akelaitis, az ismert litván író volt, aki 1887 októberében halt meg. Köztudott volt, hogy halála után valamilyen irodalmi hagyaték maradt, amelyet mindeddig nem sikerült megtalálni. Csak a vilniusi festő, Zenkevičius halála után találták meg gyűjteményében Akelaitis kéziratait. Közülük első helyen a befejezetlen litván–lengyel

⁹ Jablonskio Raštai (redagavo J. Balčikonis), IV, Kaunas, 1935, p. 37–38.

¹⁰ „Kraj“, 1893, N 13, p. 12.

168

szótár áll (körülbelül 300 ívnyi kézirat), az a munka, amelyet többször is említettek. Ezenkívül a hagyatékban számos kisebb mű is található. Akelaitis munkái mellett más szerzők művei is vannak a gyűjteményben, köztük L. Andruškevičius és talán Daukantas litván–lengyel szótárai. Zenkevičius örökösei most el akarják adni Akelaitis kéziratait. Letuwislaw“.”},{

Harmadszor, M. Akelaitis nagyra törő terveit, állandó nyugtalanságát és nehéz életkörülményeit figyelembe véve hihetetlen, hogy 1856–1861 között, miközben tanításból és sajtómunkából élt, több más munkával is foglalkozott (fordításokkal, kétnyelvű szótárakkal, népszerű irodalom előkészítésével és kiadásával stb.), még összehasonlító szótárt is írhatott volna. Emigrációban sem írhatta, mert eleinte a mindennapi kenyérért küzdött, később pedig, amikor visszatérhetett az összehasonlító nyelvészethez, új nyelvelmélet kidolgozásának és a litván nyelvtan megírásának szentelte magát. A szótárakhoz a nyelvtan megírása után kellett volna visszatérnie, de azt sem tudta befejezni.

Negyedszer, a szótárírás rengeteg energiát, időt, türelmet és rendkívüli odaadást követel. M. Akelaitis nem volt az a helyhez kötött, egyetlen munkához ragaszkodó és annak szentelődő munkás, amilyennek egy szótárírónak lennie kellett volna, ha három szótárt akart megírni, amelyek összeállításához több éven át tartó, aprólékos, intenzív és folyamatos munkára lett volna szükség. Mozgalmas, lendületes közéleti ember és irodalmár volt, a népnek szánt népszerű füzetek szerzője és kiadója, de nem szótáríró. A. Janulaitis jól jellemzi M. Akelaitis állhatatlanságát és nyughatatlanságát: „Akelaitis nem tudott egy helyben ülni; annyi nagy és kis terve volt, egyik dologról a másikra kapott. Érezte, hogy mozgásra és élő emberekre van szüksége, Svirlaukyban pedig, könyvei közé zárkózva, lelkileg elsorvadt. Ezért készült elmenni onnan, de azt maga sem tudta, hová és miért. Néha fizetett állásról beszél, P. Smuglevičius és Daukantas azonban visszatartják, mondván: ha szolgálatba állsz, semmit sem fogsz tenni, sem magadért, sem a tudományért” (Jan MA, p. 27). M. Akelaitis több mint egy évet dolgozott a szótárakon Svyr-laukyban, ahol a legnyugodtabb és legjobb munkakörülményei voltak, majd Rietavóba költözött. Ott litván újság kiadásával, nyomda megszervezésével és a népnek szánt füzetek megjelentetésével foglalkozott. 1860-ban Vilniusba költözött, ahol elmerült a népnek szánt kis könyvek előkészítésének és kiadásának munkájában. Nyilvánvaló, hogy akkoriban sem ideje, sem kedve nem volt a szótárak mellett ülni.

Ezért M. Akelaitis összehasonlító szótárára meg nem valósult tervként kell tekintenünk: ez különféle nevek és szavak etimologizálásában és összehasonlításában nyilvánult meg, nem pedig egy összefüggő szótárszöveg megírásában. Az összehasonlító szótár megírásához M. Akelaitisnek nem volt elegendő nyelvészeti felkészültsége, elkötelezettsége és ideje, így terve megvalósítatlan maradt. Aligha érdemes tehát keresni azt a szótárkéziratot, amelyet a bibliográfusok és a M. Akelaitisről író szerzők említenek. Valószínűleg különálló etimológiai magyarázatokról és azok töredékeiről van szó, amelyek egy részét kinyomtatták, mások pedig szétszórva maradtak a kéziratokban.

M. Akelaitis nemcsak az összehasonlító szótárhoz, hanem a kétnyelvű (lengyel–litván és litván–lengyel) szótárakhoz is gyűjtött anyagot. Ezek összeállítását M. Valančius tanácsára kezdte meg, és azt ígérte, hogy előbb egy kis lengyel–litván, majd egy litván–lengyel szótárt készít, amelyhez az anyag már rendelkezésére áll; azt csak ki kell válogatni („ociosac”) és rendszeresen feldolgozni („w jedno piękną całość zestawić”). Ez az előkészített anyag feltehetően más szerzők nyomtatott és főként kéziratos szótáraiból állt (Andruškevičiausé, egy névtelen keleti szerzőé stb.), amelyeket M. Akelaitis úgy gondolt, könnyen felhasználhat.

169

A lengyel–litván szótár összeállításának menetéről M. Akelaitis leveleiben egymásnak ellentmondó értesüléseket közöl. Az A. Kirkornak írt, 1858.V.3-i levél fogalmazványában ezt írja:

„Obecnie kończę Słownik Polsko-Litewski, Znalazłem człowieka, prawdziwego Litwina, który moją pracę swoim kosztem ma podać do druku (F1–10, p. 2). [Most fejezem be a lengyel–litván szótárt. Találtam egy embert, egy igazi litvánt, aki saját költségén nyomtatásba adja a munkámat.]

M. Akelaitis könnyelmű és gyors ígéreteit, hogy mindent sürgősen elvégez, figyelembe véve ez a hír kétségeket ébreszt. Valamivel később J. Kraševskihez írt levelében M. Akelaitis valójában ezt közölte:

„Słowniki: Polsko-litewski i Litewski, porównawczy, postępują żółwim krokiem. W pierwszym obok litewskich pomieszczę i staro-pruskie wyrazy, oraz lotewskie, które już w litewskim zaginęły. Rozumie się że niema tu mowy o wyrazach niemieckich, które się wkrały do lotewskiego. Dalej objaśnię wyrazy polskie, których źródło w litewskim, jak np skrzydło, oskard, kord, ogół, szczegół i t. d. Potrzecie wyłożę pokrótce nazwy z mitologji litewskiej, zamieszczone w Słowniku Orgelbranda, które (niech mi przebacza panowie układacze) najniedorzecznej są opisane” (F1–11, p. 3). [A szótárak – a lengyel–litván és az összehasonlító litván szótár – csigalassúsággal haladnak. Az elsőben a litván szavak mellett óporosz szavakat is közlök, valamint olyan lett szavakat, amelyek a litván nyelvből már eltűntek. Magától értetődik, hogy itt nincs szó azokról a német szavakról, amelyek beszivárogtak a lett nyelvbe. Ezután megmagyarázom azokat a lengyel szavakat, amelyek forrása a litvánban keresendő, mint például a skrzydło, oskard, kord, ogół, szczegół és így tovább. Harmadszor röviden kifejtem a litván mitológia azon neveit, amelyek Orgelbrand szótárában szerepelnek, és amelyeket (bocsássanak meg nekem az összeállító urak) a lehető legképtelenebbül írtak le.]

A levélrészletből látható, hogy a lengyel–litván szótár összeállítása nem befejezés előtt állt, hanem – mondhatni – még csak elkezdődött. Óporosz és lett megfelelőivel, valamint mitológiai neveivel inkább az összehasonlító szótárra hasonlít. Úgy tűnik, M. Akelaitisnek nem volt határozott elképzelése arról, mi hová kerüljön: egy helyütt azt írja, hogy a mitológiai nevek az összehasonlító, máshol pedig azt, hogy a kétnyelvű lengyel–litván szótárba kerülnek. Ez a munka kezdetére jellemző ingadozásáról tanúskodik. Köztársaságunk levéltári és egyéb, jelenleg rendelkezésre álló anyagai alapján úgy tűnik, M. Akelaitis sehol másutt nem beszél többet a lengyel és litván nyelv szótárán végzett munkáról. Csak az A. Kirkornak írt, 1859.XI.26-i levelében említi még:

„Oprócz książeczek dla ludu wydamy wkrótce Słownik Litewsko-Polski i Polsko-Litewski, oraz gramatykę litewską (TŻ, III, 318). [A népnek szóló könyvecskéken kívül hamarosan kiadjuk a litván–lengyel és a lengyel–litván szótárat, valamint a litván nyelvtant.]

Az akkor még el nem készült kétnyelvű szótárak a népszerű könyvecskék után következtek volna; M. Akelaitis 1860-ban öt ilyen könyvecskét adott ki. A további kiadói munka pénzhiány és más feladatok miatt abbamaradt (vö. JanMA, 49). A lengyel–litván szótárt már a korábban idézett sajtó sem említi (Kuryer Wileński, Biblioteka Warszawska, Kraj), amely M. Akelaitis lexikográfiai munkásságáról írt. Ezért minden valószínűség szerint ilyen szótár kézirata nem készült el. Minden bizonnyal M. Akelaitis meg nem valósult terve volt, akárcsak az összehasonlító szótár. K. Širvydas lengyel–latin–litván szótárának birtokában M. Akelaitis könnyen megírhatott volna egy kis lengyel–litván szótárt. A szétszórtság, az újabb és újabb munkákba való belekapás miatt azonban nem tudott ennek a kis szótárnak szentelni magát, így feltehetőleg soha nem készült el. Nincs megbízható adatunk arról, hogy létezett volna ilyen szótár kézirata.

M. Akelaitis lexikográfiai munkái közül csak a harmadik, a litván–lengyel szótár dokumentálható egyértelműen valós tényként. M. Akelaitis erről több ízben írt leveleiben, amelyeket korábban már idéztünk. A szótárt a sajtó is említette, azt is feljegyezve, hogy M. Akelaitis litván–lengyel szótárának kéziratát a vilniusi festő, Zenkevičius hátrahagyott könyvei és kéziratai között találták meg,

170

hogy befejezetlen, és hogy mintegy 300 lapból állt (nem ívből, ahogyan a JanMA, 1. o. állítja, mert M. Akelaitis, aki más munkákkal is foglalkozott, nem írhatott ilyen terjedelmes szótárt). Zenkevičius halála után M. Akelaitis litván–lengyel szótára J. Karlovičius kezébe került¹¹. Mivel a szótár kézirata jelenleg nem áll rendelkezésünkre, lehetetlen jellemezni. Még azt is nehéz megmondani, milyen szótár volt — kétnyelvű vagy többnyelvű. A. Kirkornak írt levél fogalmazványában M. Akelaitis megemlít egy litván szótárt, és példát is közöl belőle:

„A litván szótár lengyelül, oroszul és németül lesz kifejtve. Íme egy minta. Kalpa, os f. szolga, résztvevő; clyra, résztvevő; szolga és szolgáló, résztvevő. Giliminia kalpa, szolga, a halál közösségének tagja, rabló. Pórdvnaj: szanszkrit. Klpn. 1) okozója lenni valakinek vagy valaminek, 2) csinálni, megvalósítani, 3) adni, juttatni. Lotyskie Kalps, béres. Gotškie hilpa, halp, német helfen, Polskie chłop (F1—10, 8. o.).

Úgy tűnik, itt egy litván–lengyel szótár, nem pedig egy olyan összehasonlító szótár példáját látjuk, amelynek a latin és görög megfelelőket is tartalmaznia kellene. Látható, hogy M. Akelaitis mindenütt különféle nyelvek szavait keverte bele, ezért a litván–lengyel szótár példájába is felvett még orosz, német és szanszkrit megfelelőket.

M. Akelaitis litván–lengyel szótáráról valamelyest következtethetünk abból a három vázlatos lexikográfiai oldalból, amely M. Akelaitis hagyatékában található (F1—32, 1—3. o.); ezek közül az egyiket itt teljes egészében közöljük:

Saunóra = egoista. šieks = cél. sáugulis = óvatosság; úgy hajts a biztonság kedvéért, ahová visz az út, nehogy felborulj. saudarbis = aki csak magának dolgozik, másnak nem, az saudarbis = egoista. savaimei = önként; a kocsirúd magától eltört, nem zárt. savyšta, savyba = 1) tulajdonság; boldogulunk a tulajdonságunkkal 2) tulajdon — ilyen a dolog tulajdonsága. savigyra = öndicsérő. skaistyaris sárgaréz skanakyš, ė csinos, vonzó; akinek szép, hegyes szeme van [;] szíve fáj, vágyakozik a szép lány után [;] aki szépen néz ki, az skanakyš skanskonis csalogató skarda lemez skėtis esernyő sausainis = kétszersült, vízzel sütve, tej és vaj nélkül rakas vita. Ahogy a kislibák kikelnek a tojásból skiltis, ies 1) fajta, nemzetség. A magasabb rendű nemzetségből származik =; család 2) fajta; burgonyafajta minikas találós kérdés feladója spėjikas találós kérdés megfejtője skyra választás, különbség. Nincs különbség, mindenki iszik. Különbség nélkül veszi. Öregek és fiatalok mind különbség nélkül egy szobában fekszenek skyras,a kizárólagos, különálló. Elkülönült volt az egész világtól skyrybė különbség skyris,io fejezet skyrus,i magányos skystalinti talaj nélkül lenni. Úszni, de nem… skystis folyadék (minőség), ritkaság skystutis — aki nem ellenkezik, nem áll ellen skolinkas tartozásra figyelmetlen, ha nincs fizetőeszköze. Én kölcsönadom neki = adom skolytis = kölcsönkérni skomas = sovány borjúhús, mindenféle faggyú nélkül [.] ízletes, jó ízű.

¹¹ V. Žukas, Iš bibliotekų ir bibliografijos istorijos, „Vilniaus Valstybinio V. Kapsuko vardo universiteto Mokslinės bibliotekos metraštis“, 1858—1959, Vilnius, 1961, p. 249.

171

megízlelni = ízlelni, a szája ízlel, amikor édeset eszel. Ő mézet akar kóstolgatva megízlelni

skradžia — elpusztulni, a mélybe zuhanni — Téged a mennykő [?] a mélybe sújtana ezért.

skradžias, ia melléknév = feneketlen. Bárcsak a feneketlen mélységbe kerülnél.

uktvere a gazdasága körül röpköd.

skráitas — öl, a ruházatból való kivétel. Összehúzza a ruhát, és skráitas lesz belőle.

skriesti, skriedžiu, skriešiu. Kört leírni. A varázsló körbe kerítette a kelést, hogy ne terjedjen tovább.

skriest(u)vas — körző. Amivel kört rajzolnak, az a skriest(u)vas.

skritulis

skrybele jól használható kivágásokkal.

skritinys: kerék. A réten a kerekek nyomán kiszáradt a fű.

negyed négyzet.

deszka = illeszd a deszkát, fűrészeld le a deszkát, és deszkával fogd közre a végeket a falnál.

sietség = sietség. A sietve végzett munkának nem örülhetsz. A sietős munka hanyag és semmit sem ér.

sietős = elhamarkodott; sietős munka.

sietős = sietős ember, elhamarkodott.

kicsapongani — dévajkodni.

kicsapongás — kicsapongás, szenvedélyek tombolása. Rátört a kicsapongás [skuitinys]. A kicsapongás még nem múlt el nála.

takarékosság takarékosság. A krumpli miatt takarékoskodni kell.

nyomor nyomor. Marciék ott nyomorognak.

ínséges élet Velunojban ínségben élni.

nyomorúságos = szánalmas. Szörnyű hallani, ahogy verekednek. Szomorú szív.

nyomorult nincstelen.

nyomorúságos nyomorult.

Mindazonáltal e lapok írásképe és a közölt illusztratív példák kétséget ébresztenek afelől, hogy M. Akelaitis kéziratáról van-e szó. Egyrészt az egyes szavakhoz megadott mondatok teljesen megfelelnek az A. Juška szótárának kéziratában található példáknak. M. Akelaitis nem másolhatta ki őket A. Juška szótárából, mert az még nem készült el. Másrészt a kézirat írásképe különbözik M. Akelaitis írásától. A v betű használata tekintetében is eltér a kézirat M. Akelaitis kézirataitól, amelyekben a lengyel w szerepel. Arra a következtetésre kell tehát jutnunk, hogy ez a három, M. Akelaitis hagyatékába került lexikográfiai lap nem M. Akelaitisé.

M. Akelaitis lexikográfiai tevékenysége nemcsak egy összehasonlító és két kétnyelvű szótár összeállítására tett erőfeszítéseiben nyilvánult meg, hanem különféle terminológiai anyag gyűjtésében és új terminusok alkotásában, litván terminusok bejegyzésében egy litván nyelvtan lengyel nyelvű szövegébe, szómagyarázatokban és egyéb apró megjegyzésekben is.

Litván könyvecskék kiadásakor és más nyelvekből való fordításkor M. Akelaitisnek litván terminusokat is kellett alkotnia, valamint jegyzékeket és szójegyzékeket összeállítania. Abban az időben a különféle tudományágak litván terminológiája nagyon szegényes, változó volt, vagy teljesen hiányzott. Még nem léteztek a matematika, a természettudomány, a történelem, a földrajz és más területek elemi tankönyvei, ezért az íróknak vagy más nyelvekből fordítóknak maguknak kellett megalkotniuk a legszükségesebb terminusokat. M. Akelaitis is ezt az utat járta.

A Vilniusi V. Kapsukas Állami Egyetem könyvtárának kézirattárában található M. Akelaitis 20 oldalas „Rodykle wardų sawiszkujŲ, kaip kores augimes wadina Žemajčiai” című kézirata (jelzete: D1020), amely mintegy 580 növénynevet közöl latin megfelelőikkel. Az A betűnél 21 növénynév szerepel címszóként, mégpedig:

Mák kerti mák, Papaver somniferum (1), Egres Ribes. Uva crispa (1), Egres dᵉ, dᵉ, az egres terem, Ribes Grossularia (1), Kerti egres. dᵉ reclinatum (1), Kálmos Aeorus, calamus. Kálmos (1), Árvacsalán. Galeopsis Tetrahit (1); Fagyöngy. viscum album, fagyöngy (1), Ánizs v. Ánizs.

172

Sison anisum (1), Ápalis, populus nigra (1), Apiniai, Humulus Lupulus. Apwiniai (1), Ápušze, populus tremula (1), Ásiai, epuisetum hiemale (1), Aszōkliai, ribes rubrum. Aszwōkliai (1), Átgires, lycopodium, selago (1), Átkaksznis, evonimus europaeus (1), Atūdōgiai, secale cereale vernum (1), Awētes, sanguisorba officinalis (1), Awētes, rubus, Idaeus, awēczios (1), Áwiżas, avena sativa. awižos tuszczios ave. fatua (flaves ser.), Awižu žole, bromus sterilis (1).

A szójegyzékben előfordulnak žemaitiai alakok, például: Dēwamediai (4), Erszketiai (4), Papartiai (11), Žaltia lunks (17) és mások. Néha a növénynevek žemaitiai és aukštaitiai alakjai párhuzamosan szerepelnek, például: Klaus, acer platanvides. Klevas (7), Warputiai. Ariticum repens. Warpucziai, warputis (15) és mások.

Ezt a növénymutatót M. Akelaitis J. Pabrėža žemaitiai botanikus „Tayslōs augimiu” (Taislius augymių) című kéziratából jegyezte ki; ennek 887. oldalán kezdődik a „Rodiikle Waarduu sawyszkuuju kaap kōres augimes wadyn Žemaytee”. A mutatót és a növényneveket M. Akelaitis aukštaitiai alakokra hozta, és csak itt-ott hagyta meg a žemaitiai formákat.

A szójegyzék kéziratának nyitóoldalán nem M. Akelaitis kézírásával ez olvasható: „Staugaitis szótárát és az új botanikai szótárt használta. Kriaučiūnas archívumából (Čiuta közvetítésével).”

Az „Apej garus” (Fl—31) című munka fordítása és nyomdai előkészítése során M. Akelaitis a gőzmozdony (az ő szóhasználatával: gőzkazán és vasúti kocsi) alkatrészeivel találta szembe magát, amelyeknek litván neveket kellett találnia. Így ő lett az első műszaki terminusalkotó, aki munkájában több mint száz gőzmozdony-alkatrész nevét adta meg magyarázatokkal, például: antvožėlis, aušytojas, katilas, kaitintojas, muštuvė, plaukytojas, pliumpa, provadūrys, stiebas, svirtis, stūma, švilpynė, tarpininkas „hajtórúd”, triuba, volė, vežės „sínek”, žirgiai, žibintuvė stb. Ezek többnyire a népnyelvből vett szavak, amelyeket terminusként használt, valamint néhány sikertelen szóalkotás (plaukytojas „úszó”, aušytojas „kondenzátor” stb.). Ez az első műszaki terminusgyűjtemény fontos a terminológia története szempontjából (bővebben lásd a „Mokslas ir technika” folyóirat 1969. évi 11. számában).

M. Akelaitis a nyelvtani terminológia egyik megalkotója is. Bár litván nyelvtana lengyelül íródott, egyes részeiben (a bevezetésben stb.) a lengyel terminusok mellett zárójelben néhány tucat litván megfelelő is szerepel. Ezeket elődeitől (A. Baranauskastól és másoktól) vette át, például: raštelis „betű”, rašyba, tarmė, lankstymas, žodži-ūgis, saudžiai „mássalhangzók”, vagy maga M. Akelaitis alkotta őket, például: balsyba „hangtan”, raštadailė „grafika”, žodžkilis „etimológia”, tartis „szótag” stb. Általában M. Akelaitis hajlott a terminusalkotásra; ez első litván nyelvű, M. Valančiuihoz írt leveléből is kitűnik (TŽ, III, 292–294), amelyben a következő új szóalkotásokat találjuk: raštenybė (l. pismienictwo), mėnskaitlius, vagy metininkas, „naptár”, kalbamylis „filológus”, tiesiaieškōjas „kritikus” és žodynas; ehhez a következő megjegyzést fűzte: „Wadinu „Žodinas”, ne Žodinis, kaip nor Wallenjawicze ir Iwinskis; nes sakom — karklis, karklinas, puszis, puszinas: už tatai ir žodis — žodinas (293. o.).

A terminusgyűjteményeken kívül M. Akelaitis kézirataiban különféle szavak, eseménymagyarázatok és hasonló dolgok is fellelhetők. Legtöbbjük K. Donelaitis „Metai” című művének lengyel fordításához kapcsolódik; ezt a fordítást a Litván SZSZK Központi Állami Levéltára őrzi (f. 378, PS, 1861 m., b. 16, d. 1, l. 145–198). A fordítás ga-

173

(197–198. l.) 18 számozott magyarázatot – jegyzetet („Przypisy”) közöl, amelyeket itt fordításukkal együtt adunk meg, feltüntetve, hogy az „Évszakok” mely részére és sorára vonatkoznak: 1) Litwini utrzymują że bocian odlatuje w odległe kraje na sen zimowy. [A litvánok úgy tartják, hogy a gólya messzi tájakra repül téli álomra (I, 43).] 2) Ten wiersz trudno oddać po polsku, bo wyrazy: Jurgut! Jurgut! kinkyk, kinkyk, paplak, paplak — są naśladowaniem śpiewu słowiczego. [Ezt a szót nehéz lengyelül visszaadni, mert a kifejezések: Jurgut! Jurgut! kinkyk, kinkyk, paplak, paplak — a fülemüle énekének utánzásai (I, 107).] 3) Słowik po litewsku lakštingala, rodzaj żeńskiego. Litwinki w drodze zwykle śpiewają swoje ulubione dajnos, stąd poeta porównywa słowika z wieśniaczką, idącą w gościnę. [Słowik — lakštingala, nőnemű szó. Litvániában az úton rendszerint kedvenc dalaikat éneklik, ezért hasonlítja a költő a fülemülét vendégségbe induló parasztasszonyhoz (I, 116).] 4) Szupinis szót borsóleves-nek fordítottuk. Sűrűre főzött borsó, amelyet liszttel vagy darával készítenek. Az ilyen borsóleves nem készülhet szalonna, sertésfej, -láb és -farok nélkül; a tálban ez utóbbi adja a litvánok kedvelt ételének minden díszét. [A šiupinis szót borsóleves-nek fordítottuk. Sűrűre főzött borsó ez, liszttel vagy darával. Az ilyen borsóleveshez szalonna, sertésfej és -farok is kell; a tálban ez utóbbi adja a litvánok kedvelt ételének minden vonzerejét (I, 151).] 5) 1709-ben és 1710-ben pestis pusztított Litvániában. Nagy volt a halálozás, a falvak kihaltak. A porosz kormány Németországból, Svájcból és Franciaországból telepeseket hozatott. Idővel összeolvadtak a litvánokkal, átvették nyelvüket és szokásaikat. [1709–1710-ben pestis pusztított Litvániában. Nagy volt a halálozás, a falvak elnéptelenedtek. A porosz hatóságok Németországból, Svájcból és Franciaországból telepeseket hoztak. Idővel összeolvadtak a litvánokkal, átvették nyelvüket és szokásaikat (I, 563).] 6) Giltinė — a halál istennője, akit azért neveznek így, mert fullánkjával kiszívja a holttestekből a halálos mérget, és azzal öli meg az embereket. Ezért tettek ollót a halott mellé, hogy az levágja Giltinė nyelvét, amikor eljön, hogy kiszívja belőle a mérget. [Giltinė — a halál istennője, mert fullánkjával kiszívja a holttestekből a halálos mérget, és azzal öli meg az embereket. Ezért tettek ollót a halott mellé, hogy elvágja a giltinė nyelvét, amikor eljön, hogy kiszívja belőle a mérget (II, 37, 88).] [A giltinė szó fordítatlanul, a lengyel szövegben is megmaradt, és nagybetűvel íródik.] 7) A költő azzal, hogy Giltinė alakját kaszával ábrázolja, eltér a nép korábbi hagyományaitól. (Lásd az előző jegyzetet.) [A költő, amikor Giltinė alakját kaszával ábrázolja, eltér az akkori népi elképzelésektől. (Lásd az előző jegyzetet) (II, 90).] 8) A jobbágyság litvánul baudžiawa, ami kényszert, erőszakot jelent. [A baudžiava litvánul kényszert, erőszakot jelent (II, 99).] 9) A „kaip būrą baudžiąwa baudžia” jelentése: ahogyan a jobbágyság erőszakkal sújtja a parasztot (II, 148). 10) Deiwes — kísértetek, rémalakok. [Deivė — boszorkány, rémalak (II, 212).] [A deivė szó fordítatlan maradt a lengyel nyelvben, és nagybetűvel írják.] 11) Podkomorzy — Pakamorė, a szaltis segédje. A pakamorė kötelessége, hogy kihirdesse a parasztoknak a kormány rendeleteit, és beszedje tőlük az adókat. Pakamorė — a szaltis segédje. Feladata, hogy ismertesse a falusiakkal a hatósági rendeleteket, és beszedje tőlük az adókat (II, 437).] 12) Wachmistrz, a helyi rendőrség tisztviselője. [Wachmistras — helyi rendőrtisztviselő (II, 544).] 13) Itt helytelenül használtuk a dziewosłęb szót. Kwieślys — aki hív, meghív az esküvőre: kweśće, kwęcciu, meghívlak. A dziewosłęb litvánul pirszlys: perszu, dziewosłębie, kérő. [Itt szokatlanul a dziewosłęb szót használjuk. Kwieślys — aki kér, meghív az esküvőre: kviestie, kviečiu — kérem, meghívlak. A Dziewosłęb litvánul piršlys: perszu (III, 83).] 14) A czepek, a férjezett nők kizárólagos fejviselete, litvánul rykas. Rokon vele a rykįs, rykūnas „gazda”; a rykūne pedig „gazdasszony, háziasszony”. Koszorút csak a lányok viselhetnek; a férjezett nő virágokkal és rutával díszítheti magát, amíg leányt nem szül, vagyis amíg „öregasszony” nem lesz. Ha egy lány történetesen anyává válik (ami Litvániában nagyon ritkán fordul elő), elveszíti a jogát a homlokpánt és a koszorú viselésére. Ilyenkor a szerencsétlen lány gyónáskor bevallja bűnét, és könnyek között könyörög a papnak, hogy legalább rutával és virágocskákkal engedje ékesíteni magát, mivel már nem térhet vissza a leányság jelvényeihez — a homlokpánthoz és a koszorúhoz, amelyet ma megható dalokban sirat. [A kykas a férjezett nők kizárólagos viselete; litvánul rykas a neve. E szóval rokon a rykįs, rykūnas „uralkodó”, valamint a rykūne „háziasszony”. Koszorút csak lányok viselhetnek; a férjezett nő virágokkal és rutával ékesítheti magát, amíg nem szül leányt, vagyis amíg „öregasszonnyá” nem lesz. Ha egy lány véletlenül anyává válik (ez Litvániában nagyon ritkán fordul elő), elveszíti a jogát a koronához és a koszorúhoz. Ilyenkor a szerencsétlen nő gyónásban vallja meg bűnét, és könnyek között kéri a papot, hogy legalább rutával és virágocskákkal engedje ékesíteni magát, mivel nem térhet vissza a leányság jelvényeihez — a koronához és a koszorúhoz, amelyet ma megható dalokban siratnak (III, 105).] 15) A litván szobában nincs padló, csak döngölt agyagból készült padlózat, a kle-

174

agyaggal döngölt padló. [A litván kunyhóban nincs padló, csak döngölt agyagból való padozat (III, 183).] 16) Kriwule egy hajlított végű bot, amelyet a szaltis használ. Ha a szaltisnak közölnivalója van a parasztokkal, a Kriwulę házról házra küldi. A litván, miután megkapta ezt a botot, továbbküldi, ő maga pedig siet a szaltishoz. Innen a mondás: eimi in kriwulę, tanácskozásra megyek; pareimi iż kriwules, tanácskozásról jövök. A Kriwule, valamint a Kriwis és Kriwiu-Kriwaitis (Kriwe-Kriwajto) közös eredetűek. Ez az értelmezése annak a furcsa kifejezésnek is: a litván skurczypałka. [A Kriwulė egy hajlított végű bot, amelyet a szaltis használ. Ha a szaltisnak közölnivalója van a parasztokkal, házról házra küldi a kriwulét. A litván, aki megkapta a botot, továbbküldi, ő maga pedig a szaltishoz siet. Ezért mondják: eimi in kriwulę, pareimi iš kriwulės. A Kriwulė és a Krivių-Krivaitis (Kriwe-Kriwajto) szintén közös eredetű. Innen ered a litvánokat gúnyoló mondás is: a litván — görbe bot (IV, 153).] [A krivulė szó a lengyel szövegben is megmaradt.] 17) A szerző két tűzvészre gondol, amelyek 1764-ben és 1769-ben törtek ki Königsbergben. [A szerző két tűzvészre gondol, amelyek 1764-ben és 1769-ben törtek ki Königsbergben (IV, 184).] 18) Abban az időben a kormány arra utasította a parasztokat, hogy irtsák a verebeket és a varjakat. A parasztnak évente tizenkét verébfejet és néhány pár varjúlábat kellett beszolgáltatnia. [Abban az időben a kormány elrendelte a parasztoknak a verebek és varjak irtását. A paraszt évente tizenkét verébfejet és néhány pár varjúlábat volt köteles beszolgáltatni (IV, 293).]

G. Neselman dalgyűjteménye tartalomjegyzékéhez (Fl—26, 3. o.) a következő nyelvi kivonatokat, megjegyzéseket és magyarázatokat (Zwroty językowe) csatolták:

Kas gelbės ieškotie? — ki segít keresni (3. o.); három évet gyűjtött. Pavytysius lapelius (4. o.); Mamuž, mamuž, garbužėle (6. o.); Pridab otie — dozierać (6. o.); Žemynelė — žiedekele, vajon nem azt jelenti-e: földecske, virágokkal felékesített földecske? (7. o.); Žemynos ziedai (9. o.); Kopini kas (8. o.); Nehrunger; Ei mergate pakalnele! lány a völgyből. Del ko taip dailos į lemenelį (9. o.); Muma moczutes (9. o.); Weluka flaga (12. o.); Kas tawę nuszausai? (17); Palynelis, Schlingennetz (18); Penkes backzeliu (13); Ne kwete peledą vieną. Lckys niedzwiedz (14); O wilkelis linksmas esąs wedis oszka szokti (14); Paganikelis, pásztor.

Itt főként ritkább szavak lengyel nyelvű magyarázatait adja meg.

M. Akelaitis lengyelül írt, „Moja chata” című művében (Fl—14) szintén található néhány rövid utalás („Objaśnienia”) a lengyel, Lauma, Perkūnas, šiaurys stb. szavak használatára.

Szó esett azokról a litván nyelvi szótárakról, amelyek elkészítését M. Akelaitis tervezte, valamint a Litvániában élve elvégzett kisebb lexikográfiai munkáiról. Emigrációjában új nyelvészeti elmélet kidolgozása és nyelvtanírás foglalkoztatta, így a lexikográfiára kevés figyelmet fordíthatott. Csak alkalmanként említi, hogy a szótárak is foglalkoztatják. 1883-ban Párizsból J. Kraševičiusnak írt levelében ezt írta:

Nemrég olvastam a Warsz. újságban egy hírt arról, hogy a Krakkói Tudományos Akadémia pályázatokat hirdetett. Köztük találom Samuel Bogumił Linde nevét viselő pályázatot: „a lengyel nyelv tárgykörében készítendő munka”. Kedvem volna részt venni a pályázaton. Ezt a munkát szándékozom megírni: „A litvánból származó vagy azzal közös eredetű lengyel szavak jegyzéke”. — Legkedvesebb, legdrágább honfitársam! Kérlek, a Krakkói Akadémia tagjaként szíveskedj részletes tájékoztatást küldeni az említett pályázatról. Melyik napra és évre esik a végső határidő, és kinek kell benyújtani a kéziratot? Másik munkám, amelyről folyton álmodozom, a lengyel nyelv etimológiai szótára. A lengyeleknek mindeddig nincs ilyen művük. A lengyel–litván és a litván–lengyel szótárra is gondolok. De ki biztosítja nekem a munka elvégzéséhez szükséges anyagi eszközöket?…¹² [Nemrég a varsói újságban olvastam egy hírt a Krakkói Tudományos Akadémia pályázatainak meghirdetéséről. Köztük van a S. B. Linde nevével fémjelzett pályázat: „a lengyel nyelv kutatása”. Szeretnék részt venni a pályázaton. Ilyen munkát tervezek írni: „A litván nyelvből származó vagy azzal közös eredetű lengyel szavak”. Drága és kedves honfitársam! Kérlek, a Krakkói Akadémia tagjaként küldj nekem részletes tájékoztatást az említett pályázatról. Mikor van a végső határidő (év és nap), és kinek kell átadni a kéziratot? A másik munka, amelyről folyton gondolkodom, a lengyel nyelv etimológiai szótára. A lengyeleknek mindeddig nincs hasonló munkájuk. Gondolok a lengyel–litván és a litván–lengyel szótárra is. De ki biztosítja az e munka elvégzéséhez szükséges anyagiakat?…]

¹²A Vilniusi V. Kapsukas Állami Egyetem kézirattára, M. Akelaitis-gyűjtemény.

175

Ebből a levélből kitűnik, hogy M. Akelaitis még emigrációban is, más munkákkal elfoglalva, lexikográfiai munkáról, lengyel–litván és litván–lengyel szótárakról álmodozott, amelyek, úgy tűnik, még nem készültek el. Ez ismét arra figyelmeztet, hogy az M. Akelaitis lexikográfiai hagyatékaként a bibliográfusok által említett anyagot (az összehasonlító és a két kétnyelvű szótárt) nagy fenntartásokkal kell kezelnünk.

M. Akelaitis lexikográfiai tevékenységét áttekintve a következőket állapíthatjuk meg:

A lelkes és álmodozó M. Akelaitis úgy vélte, hamarosan akár három szótárt is meg tud írni; hozzákezdett az anyaggyűjtéshez, és azt híresztelte, hogy ez vagy az a szótár már a befejezéséhez közeledik, holott a munkát valójában még alig kezdte el.

M. Akelaitis valamelyest felkészült a lexikográfiai munkára. Megtanult néhány nyelvet, érdeklődött az előtte összeállított litván szótárak iránt, és gyűjtötte azokat, mind a nyomtatott, mind a kéziratos példányokat; ezek közül néhányat (Andruškevičius szótárát és egy névtelen keleti szótárt) hagyatékában találtak meg. Úgy tűnik, fel akarta használni őket. A szótárak összeállításához M. Akelaitis meglehetősen sok nyomtatott szakirodalmat gyűjtött össze. Kijelentéseiből és példáiból azonban kitűnik, hogy nem rendelkezett világos és szilárdabb lexikográfiai elvekkel. M. Akelaitis különösen bizonytalan volt abban, hogy más nyelvek megfelelőit is felvegye-e a kétnyelvű szótárakba; az általa bemutatott szótárpéldákban négy vagy még több nyelv megfelelői szerepelnek, holott ezekre a kétnyelvű szótárakban nincs szükség. M. Akelaitis tervezett összehasonlító szótárával kapcsolatban is számos kifogás merül fel: a példákból kitűnik, hogy nem tartotta be az etimológiai szótár kialakult elveit, és gyakran önkényesen vetett össze olyan szavakat, amelyeknek semmi közük egymáshoz eredetük tekintetében. Az összehasonlító szótárba szánt tulajdonnevek és szavak etimologizálásai azt mutatják, hogy M. Akelaitis nem tudta elsajátítani az összehasonlító történeti nyelvészet elveit; új hangtörvényeket keresett, és azt hitte, meg is találta őket, majd ezekre támaszkodva még különösebb etimológiákat alkotott.

A megfelelő nyelvészeti felkészültség hiánya, az állandó ingadozás, a lexikográfiai munkára való összpontosítás képtelensége, a szótárkészítés nehézségeinek meg nem értése és a mostoha életkörülmények nem tették lehetővé M. Akelaitis számára, hogy jelentősebb eredményeket érjen el a lexikográfia területén. Lexikográfiai tevékenységét széles körű, ám megvalósíthatatlan törekvések jellemezték, amelyek többsége megvalósulatlan maradt.

M. Akelaitis tervezett szótárai befejezetlenek és kiadatlanok maradtak. Csak a litván–lengyel szótár kézirata került a lengyel nyelvész, J. Karlowicz kezébe, és szolgálhatott a litván nyelv kutatására. M. Akelaitis azonban lexikográfusként pozitív szerepet játszott a litván lexikográfia fejlődésében. Folytatta a XIX. század első felének írói, valamint kulturális és közéleti szereplői által a litván irodalmi nyelv fejlesztéséért végzett munkát, hozzájárult a litván szókincs összegyűjtéséhez és a szótár összeállításához. A művelt közönség körében terjesztette és erősítette azt a gondolatot, hogy a litván nyelv fenntartásához és fejlesztéséhez szótárra van szükség, és hogy szótár nélkül a litván nyelv további gazdagítása és normatív szabályozása lehetetlen. M. Akelaitis lexikográfiai munkáiról a sajtóban is írtak, kortársai tudtak róluk. Ez más művelt embereket is arra ösztönzött, hogy foglalkozzanak a litván nyelv szótárának összeállításával és kiadásával. M. Akelaitis a litván terminológia gyűjtésével és megalkotásával is foglalkozott. Részt vett a litván kéziratos szótárak gyűjtésében és megőrzésében is. Neki köszönhetően maradt fenn a XIX. század második feléből származó keleti litván–lengyel szótár, amely fontos a lexikográfia történetének feltárásához.

176

E cikk célja az volt, hogy alaposabban szemügyre vegye M. Akelaitis lexikográfiai tevékenységét, amelyet mindeddig csak röviden érintettek, bibliográfiai és életrajzi adatokra támaszkodva, három lexikográfiai munkát (egy összehasonlító és két kétnyelvű szótárt) tulajdonítva neki. A M. Akelaitisre vonatkozó hozzáférhető levéltári és nyomtatott anyag áttekintésével, valamint a neki tulajdonított és számunkra hozzáférhető lexikográfiai hagyaték konkrét vizsgálatával megpróbáltuk kideríteni, mit végzett valójában M. Akelaitis a litván lexikográfia területén, és mely tervei maradtak megvalósítatlanok. Nyilvánvaló, hogy ez csupán a M. Akelaitis lexikográfiai hagyatékának felkutatására és vizsgálatára irányuló munka kezdete, bevezetés, amelyet a további kutatásoknak kell majd kiegészíteniük és pontosítaniuk: M. Akelaitis szótárainak (különösen a leginkább megvalósíthatónak tűnő litván–lengyel szótárnak) és más anyagoknak a felkutatása, valamint szélesebb körű vizsgálata.

FORRÁSOK RÖVIDÍTÉSEI

1. AkG = Gramatyka języka litewskiego. Glosownia. Napisał Mikolaj Akielewicz, Poznań. 1890.

2. Fl, 1…49 = A Litván SSR Tudományos Akadémiája Litván Nyelvi és Irodalmi Intézetében őrzött M. Akelaitis-féle kéziratos hagyaték (F1), amely 49 dossziéból áll (ezeket a kötőjel utáni számok jelölik).

3. Jan MA = A. Janulaitis, Mikalojus Akelaitis, Vilnius, 1969.

4. Tž = „Tauta ir Žodis“, a Humán Tudományok Karának kiadványa, I—VII. kötet, Kaunas, 1923—1931.

M. Akelaitis mint lexikográfus

I. Kruopas

Összefoglalás

A cikk átfogó áttekintést ad M. Akelaitis (1829–1887) lexikográfiai munkásságáról, aki a litván kultúra, művelődés, irodalom és tudomány 19. század közepi jelentős alakja volt. M. Akelaitist a történeti-összehasonlító nyelvészet is érdekelte, amelyben a litván nyelv már akkor fontos helyet foglalt el, és igyekezett hozzájárulni a litván nyelv tanulmányozásához, nyelvtanának és szótárainak megalkotásához. Litván–lengyel, lengyel–litván és összehasonlító litván szótárakat szándékozott összeállítani. E célból hosszú éveken át gyűjtött anyagot különféle forrásokból, különösen a litván szépirodalomból, és megírta a litván–lengyel szótár nagy részét. Ezt a szótárt lengyel nyelvészek is használták a litván nyelv kutatásához. M. Akelaitis aktív részvétele Litvánia társadalmi, kulturális és irodalmi életében, az 1863-as, cári uralom elleni felkelésben való részvétele, valamint a felkelés leverése utáni párizsi emigrációja nem tette lehetővé, hogy befejezze lexikográfiai terveit. Mindezek ellenére pozitív szerepet játszott a litván lexikográfia és irodalmi nyelv fejlődésében.

12. Iš lietuvių leksikologijos ir leksikografijos