LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI XL (1998)

Vilija LAZAUSKAITĖ

Litván Nyelvi Intézet, Vilnius

A TÁJNYELVI SZAVAK MEGJELENÍTÉSÉRŐL A „MAI LITVÁN NYELV SZÓTÁRÁBAN”

A köznyelvi lexika normáinak szabályozási problémáit vizsgálva olykor szó esik a tájnyelvi szavak jelentésmagyarázatának hiányosságairól is a „Mai litván nyelv szótárában”. A szótár mindhárom kiadásában eltérnek a tájnyelvi szavak kiválasztásának és bemutatásának elvei (Morkūnas 1997: 43); számos tájnyelvi jelentés a köznyelvben könyvnyelvinek tekinthető (Klimavičius 1997: 22). A tájnyelvi jelentések magyarázati módjainak és problémáinak részletesebb tárgyalásához a DŽ₃ valamennyi szavának¹ listáját vettük alapul.

A tájnyelvi szavak jelentéseit a DŽ₃ a „Mai litván nyelv szótára” harmadik kiadásának Előszavában (XII–XIII. o.) ismertetett jelentésmagyarázati módok szerint adják meg: utalással, meghatározással – leíró módon –, illetve szinonimával.

A tájnyelvi szavak jelentésének utalással történő magyarázatakor csak a žr. („lásd”) utalást használják. Ezzel a „szűkebb körben használatos, tájnyelvi, elavult, kölcsönzött és más hasonló szavakat vagy képzési változatokat a köznyelvben szélesebb körben használt szavakhoz” irányítják (DŽ₃ XII). Valójában ez az elv kivétel nélkül az igék jelentésének magyarázatakor érvényesül – rendszerint a tájnyelvi szót a köznyelvi szóhoz utalják, például: kvãštelėti, ~ja, ~jo vak. žr. k v a i š t e l ė t i, stẽlgtis, ~iasi –ėsi žem. žr. s t e n g-t i s, 2 sukirpti, ~sta, ~o tarm. žr. s u g i ž t i stb. A főnevek és melléknevek jelentésmegadásának elemzése azt mutatja, hogy egyes esetekben használják a žr. utalást, más esetekben nem; például: spãras (4) 2. ryt., žem. žr. s p y r y s és vö. spandà (4), spánda (1) ryt., dz. ’támasz, dúc’; senagalys (3^b, 3^b) tarm. žr. d e l č i a, slidūkas (2) vak. žr. k a z l ė k a s és vö. gydūolė (2) dz. ’gyógynövény’, spúrgas (3) 3. ryt. ’bojt’ stb.

Néha a žr. utalást nem használják, noha a szavak jelentése nem egyezik, például: káltuvas (3^a) ryt. ’cséphadaró’. Vö. a tudományos „Litván nyelv szótárában” és a „Mai litván nyelv szótára” harmadik kiadásában közölt szójelentéseket:

¹ A javasolt tájnyelviszó-kiválasztási kritériumok szerint a köznyelvi szótárba a DŽ₃ által közölt tájnyelvi szavaknak kevesebb mint a fele kerülne be (bővebben lásd Lazauskaitė 1997: 14; 1998: 21).

233

cséphadaró (3^a) 1. ‘régies gabonacséplő eszköz (bothoz kötött bunkó); cséphadaró’ 2. ‘faeszköz a gabonakalászok kicséplésére’ 3. ‘a cséphadaró bunkója’ LKŽ VI 859

cséphadaró (3^b) 1. néprajzi ‘gabonacséplő eszköz – nyélhez kötött bunkó’ 2. keleti ‘az eszköz bunkója’ 3. ‘a cséplődob hosszirányú rúdja’ DŽ₃ 725

A szótárakban rögzített jelentések összevetésekor kiderül, hogy a tárgyalt szavak szemantikai mezője két jelentésben tér el. A köznyelvi szótárban csak a meghonosodott szójelentéseket kell feltüntetni, ezért mindenekelőtt a jelentések köznyelvi és nyelvjárási elterjedtségét kell figyelembe venni. Ebben az esetben a cséphadaró szó kétféleképpen szerepelhet. Ha a cséphadaró szó csak a cséphadaró szóval egyező jelentésekben kerül be a köznyelvi szótárba: cséphadaró (3^a) 1. lásd c s é p h a d a r ó 1, 2. keleti lásd c s é p h a d a r ó 2. A DŽ₃ által a tárgyalt szavak mellett megadott utalások figyelembevételével a következő értelmezés is lehetséges: cséphadaró (3^a) keleti ‘a cséphadaró bunkója’. Ez utóbbi esetben a rendszerszerűség elvét követik, vö. cséphadaró-bunkó (3^b) nyj. ‘a cséphadaró bunkója’, cséphadaró-bunkó (2) 2. keleti ‘a cséphadaró bunkója’.

A nyelvjárási szavak megadásakor a lásd utalást nem kellene használni, ha az egyik nyelvjárási szó egy másikra utal, például: škūlas, ~à (4) szamogit lásd b a u ž a s, škūlis, ~ė stb. (2) szamogit lásd b a u ž i s, és vö. baužas, ~à (4) keleti 1. ‘szarvatlan’, 2. ‘kopasz’. Ez a megadás azt mutatja, hogy a DŽ₃-ben ezeknek a szavaknak azonos a jelentésük. Vö. továbbá a tudományos „Litván nyelv szótára” škūlas, ~à szócikkében közölt jelentéseket: 1. ‘baužas, szarvatlan’, 2. ‘sima’, 3. ‘nagyon rövidre, szinte kopaszra nyírt’, 4. ‘szélei simák, kiálló részek nélkül’ (LKŽ XIV 991). A szamogit šmùlas, ~à (4) értelmezésekor csak a baužas, ~à szó első jelentését adják meg. Tehát a rendszerszerűség elvét kellene követni: a leggyakrabban használt szójelentéseket kell kiválasztani, és analóg módon értelmezni. Kérdéses, hogy a jelentésértelmezésnek ez a tárgyalt módja a köznyelvi szótárban akkor is javasolható-e, amikor egy azonos tövű nyelvjárási szóra utal, például: náudas (1) keleti lásd 2 n a u d a, és vö. 2 náuda b. (1) nyugati, dzūk, iron. ‘derék, dicséretre méltó ember’. Megfontolandó, hogy egyáltalán be kell-e kerülniük a köznyelvi szótárba az első nyelvjárási alakoknak – a substantivum commune alakjai, amelyek ~as végződésűek, ritkábban használatosak. Az utóbbiakból, vagyis a ~as végződésű névszói eredetű nyelvjárási alakokból a DŽ₃ csak kettőt közöl, míg a ~a végződésűekből több mint tízet. A lásd utalást akkor kellene mellőzni, ha a szó, amelyre a nyelvjárási alak utal, széles körben használatos a köznyelvben, például: drabà (4), drabnà (4) nyj. lásd š l a p d r i b a, kūlis (2) szamogit lásd a k m u o, lytùs (3) nyj. lásd l i e t u s, siaustuvė (3^b) 2. szamogit lásd v y s t y k l a s stb. A DŽ₃ valójában gyakran hasonló esetekben nem használja a lásd utalást, például: atarà (3^b) szamogit ‘keresztgerenda’, birulỹs (3^b) dzūk ‘darab’, dvarystà (2) nyj.

234

‘jobbágyság’, 1 skarinis (2) dzūk, keleti ‘törülköző’, staibis (1) szamogit ‘lábszár’ stb. Kétségtelenül nem valók a szótárba az úgynevezett kettős utalások, például: pėrlaidas (1) szamogit 2. lásd į šautys, išautys (3ª) lásd pertraukas stb.

A DŽ₃ nyelvjárási jelentéseinek elemzése azt mutatja, hogy bizonyos esetekben a lásd utalás szükséges. Mindenekelőtt a lásd rövidítést akkor kell használni, ha egy nyelvjárási szó jelentésének magyarázatakor azonos tövű köznyelvi szóra utalnak (itt képzési változatokról van szó), például: krūvinė (2) dzūk lásd kruvinoji, nešliava (1) szamogit lásd nešulys, pažinė (3ᵇ) szamogit lásd pažintis, pleiškas (2) nyugati lásd pleištas, ponýbė (1) 2. nyj. lásd ponija, sparus, ~i (4) nyj. lásd spartus, šeimynietis, ~ė főnév (2) keleti lásd šeiminykštis stb. A lásd utalás szükséges, ha az a köznyelvi szó, amelyre utalnak, ritkán használatos, és részletesebb magyarázatra szorul (legtöbbször növények, állatok, eszközök, betegségek stb. nevei), például: bamblys (4) nyugati lásd tranas, blusinės többes szám (2) szamogit lásd tymai, bruišė (2) nyj. lásd kuoja, kertėklė (2), kertėklis (2) szamogit lásd vėdega, šarkakojis (2) nyj. 1. lásd pentinius, 2. lásd pataisas, 1 trilapis (2) keleti lásd pupalaiškis stb. Akkor is indokolt, ha az értelmező szó néprajzi kifejezésnek tekinthető, például: plūktuvė (3ᵇ) nyj. lásd bruk­tuvė, spāras (4) 1. nyugati, szamogit lásd gegnė, žiūbčius (2) keleti lásd žibikas stb. A lásd jelzés különösen akkor ajánlott, ha az a köznyelvi szó, amelyre utal, több jelentésű, míg a nyelvjárási szó csak az egyik jelentésében használatos, vagy csak abban a jelentésben kerülhet be a szótárba, például: kasninkas (2) nyj. lásd kaspinas 1, mėdė (2) szamogit lásd miškas 1, nešėnė (2) nyj. 1. lásd apdaras 1, pādis (2) szamogit lásd padėlys 4, raugienė (2) keleti lásd raugalas 4, slanktas (2) keleti lásd sloga 1 stb.

Külön tárgyalandó a jelentések szinonimikus értelmezésének kérdése, amely a DŽ₃ nyelvjárási alakjainak elemzése szerint nem mindig egyértelmű, például: duonkepė (3ª) 2. keleti lásd duonkubilis, minkytuvis (1) szamogit ‘duonkubilis’, és vö. dūonkubilis (1) ‘kenyérkeverésre szolgáló kád, minkytuvis’ stb. A szó jelentésének értelmezésekor olykor mérlegelni kell, hogy a fent említett módszerek közül melyik előnyösebb. Nem lehet kétséges, hogy az utalásos jelentésértelmezést akkor kell használni, amikor a nyelvjárási szó egy megszokottabb, meghonosodottabb köznyelvi szóra utal; a szinonimikus értelmezés pedig akkor alkalmazandó, ha a nyelvjárási alakot azonos vagy hasonló jelentésű más köznyelvi szavakkal határozzuk meg, például: ištekūolė (2) keleti 2. lásd nuotaka 1, és vö. mōčia (1) keleti bizalmas ‘anya’, mōtė (1) 2. nyj. ‘anya’; kačiulti, ~a, ~o szamogit 1. lásd kutenti, és vö. glamžuoti, ~ūoja, ~āvo 2. szamogit ‘simogatni, átölelni’ stb.

A DŽ₃-ben a nyelvjárási szavak jelentését leggyakrabban meghatározó módon – leíró vagy szinonimikus módon – értelmezik. Számos esetben a jelentést azonos tövű szavakkal határozzák meg, megadják a szóképzési jelentéseket, és ezenfelül azonos vagy hasonló jelentésű köznyelvi és nyelvjárási szavakkal is magyarázzák. Ezért a jelentésértelmezés fent említett két módját együtt kell tárgyalni, mivel a nyelvjárási szavak megadásakor a szinonimikus módszer rendszerint kiegészíti a meghatározó módszert.

235

– leíró, például beržytė (1) tarm. ‘fiatal nyírfákból álló erdő, nyíres’, ėskà (4) žem. ‘evési vágy, étvágy’, kirtimas (2) 4. tarm. ‘öl, rakás’ stb. Ebben az esetben azonban a tájszavak jelentésének magyarázatában a köznyelvi szavak mellett nyelvjárási szavak is szerepelnek, például avìkas (2) 2. tarm. ‘a kipattanó fűz barkája, fűzbarka’, vö. avilė (3^b) žem. ‘a fűz, kecskefűz vagy rekettye barkája’, pūpuolė (1) ryt. ‘nagyobb növény rügye’ (az avilė és pūpuolė tájszavakat a köznyelvben szokásos pumpuras ‘rügy’ és spurgana ‘barka’ szavakkal kell helyettesíteni). Előfordul, hogy a tájszavak jelentését olyan, a köznyelvben ritkán használt szavakkal magyarázzák, amelyek megadásakor a legtöbb esetben szükség van a šnek. ‘beszélt nyelvi’ jelölésre, például gvìzdė (2) žem. ‘komolytalan nő, bohókás nő’, pliovóti, ~ja, ~jo tarm. ‘fecsegni, összevissza beszélni’ stb.

A DŽ₃ különféle ételeket megnevező tájszavainak jelentésvizsgálata után (részletesebben lásd az 1. táblázatot) kiderült, hogy eltérő az értelmező-meghatározó és a szinonimás magyarázat aránya. Például bùrgė (2) vak. ‘rossz leves, híg leves; sűrű, elrontott kása’, kliùrkė (2) vak. ‘rossz leves, híg leves’, skiñkis (2) vak. 2. ‘rossz leves’, veršputrė (1) žem. ‘rossz főzelékszerű étel, híg étel’ stb. A bemutatott anyagból látható, hogy a szinonimás magyarázat szavai azt jelentik, amit az értelmező-meghatározó magyarázat is megfogalmaz, például miešimas, troškė, vagy tágabb magyarázatot adnak, például kliurkalas, ragaišis. A szinonimákkal történő magyarázat – amint A. Gudavičius (1997: 34) rámutatott – elmossa a közeli szemémák jelentéskülönbségeit, és csupán közös vonásukat hangsúlyozza. Ez azt mutatja, hogy nem mindig veszik figyelembe a nyelvjárási szavak és jelentéseik rendszerszerű összefüggéseit, valamint a lexikai rendszer szerkezetét (Lazauskaitė 1998: 22). Megjegyzendő továbbá, hogy a szinonimás jelentésmagyarázatban szereplő szavak rendszerint részletesebb kifejtést igényelnek. Az ilyen szavak olykor a beszélt nyelvhez tartoznak, például kliurkalas, troškė stb. (lásd az 1. táblázatot). Következésképpen a tájszavakat a lehető legegyszerűbben, azaz szemantikailag és stilisztikailag semleges szavakkal kell meghatározni. Ha egy nyelvjárási szó általánosan ismert és használatos a köznyelvben, a szinonimáit is meg kell adni, világosan jelezve, hogy azok nem a tájszó meghatározásai.

J. Paulauskas (1974: 47) yra siūlęs tam tikromis trafaretinėmis formulėmis aiškinti atskiras grupes sudarančių žodžių reikšmes, pvz., gyvulių jauniklių pavadinimus. Iš DŽ₃ tarmybių sąrašo analizei parinkti tarminiai veiksmažodžiai, nusakantys kalbėjimą, ir jų galūnės ~a vediniai, žymintys pamatiniu žodžiu pasakyto veiksmo atlikėją. Tiksliau sakant, šio darybos tipo vediniai eina menkinamosios reikšmės veiksmažodinės ypatybės turėtojų pavadinimais ir yra bendrosios giminės (substantivum commune) daiktavardžiai (žr. 2 lentelę).

236

1 lentelė

Az ételeket megnevező tájszavak jelentései a DŽS-ben

Tájszó

Minősítés

A szó jelentésmagyarázatának módjai

Értelmező-meghatározó

Szinonimás

Köznyelvi szavakkal

Részletesebb magyarázatot igénylő szavakkal

Köznyelvi szavakkal

Részletesebb magyarázatot igénylő szavakkal

1

2

3

4

5

6

képzett (1)

néprajzi tájszó

‘édes vagy aludttejjel, illetve tejföllel összekevert túró’

burokienė (2)

keleti

‘céklasaláta’

szárazfőzelék (2)

nyugati

‘szárazon főtt, párolt burgonya,

párolt étel’ (=‘párolt burgonya’)

slōpė (2)

déli

‘párolt burgonya (általában hússal)’

grūdėnė (2)

déli

‘főtt gabonából készült étel’

kruštienė (2)

nyelvjárási

1. ‘árpadara’, 2. ‘az abból készült leves’

šautas (2)

földrajzi nyelvjárási

‘levélleves,

levélleves’

egyszerű céklaleves (1)

nyelvjárási

‘egyszerű, nem készített céklaleves’

készíteni (=‘ételt sűrítéssel javítani’)

burgonya (2)

nyugati

‘egyszerű leves, buza; sűrű, rosszul sikerült kása’

buza (=3. lásd: híg moslék 2)

kliurkė (2)

nyugati

‘egyszerű leves,

kliurkals’ (=besz. ‘egyszerű leves, rossz ital’)

borjúleves (1)

földrajzi

‘silány főzet,

buiza’ (=lásd buza)

juōdikis (1)

keleti

‘sóska főzetében főtt vérleves’

rūgštymas (= ‘savanyú folyadék, sav’)

skiṅkis (2)

nyugati

1. ‘gyenge sör, erjesztett ital’, 2. ‘silány leves’

237

1 2 3 4 5 6 misà (4) keleti ‘kenyérital vagy másféle erjesztett ital’ (= ‘savanyú folyadék, sav’) sālymas (3^b) keleti 1. ‘sózott rozslisztkása’, 2. ‘édesített víz, kása (=1. ‘lisztből vagy darából főzött leves’) keverék’ (=2. ‘édesített víz’) pāmentalas (3^4b) keleti 1. ‘rozslisztkása, a céklás ételhez való keverék, ital erjesztésére’, 2. ‘rozslisztből készített savanyú lé’ kása (=1. ‘lisztből vagy darából főzött leves’) keverék (=1. ‘liszt keverése; belekevert kása; bekevert maláta’) kiūkis (2) nyugati 2. ‘összeállt kenyér’ saldabandė (2) nyugati ‘édes, erjesztetlen cipó, 2 cipó (=1. ‘kenyér’) ragaišis’ (=’durva búza- vagy árpalisztből készült kenyér’) 1 miežainis (2) žemaičių ‘árpás sütemény, ragaišis’ („ – “) 1 miežienis (2) keleti ‘árpás sütemény, ragaišis’ („ – “) lāistytinis (1) táj. ‘zsírral leöntött árpás süteményke’ pyragaitis (1) táj. 2. ‘gombóc, nagy burgonyagombóc’ paliēpsnis (2) keleti ‘a kemence lángja előtt sült zsemle, lepény’ pārpelis (1) keleti ‘lisztből vagy burgonyából készült gombóc’ švilpikas (2) keleti ‘lisztből vagy burgonyából szitán vagy reszelőn sodort gombóc’ 1 verštinis (2) táj. ‘vastag burgonyás lepény’

238

2 lentelė

DŽ₃: a beszédet jellemző nyelvjárási igék és -a végződésű származékaik

Ige | Az igéből képzett származék jelentésének magyarázata | Használt alapszó | Az alapszó jelentésmagyarázatának megismétlése | Használt szinonimák stb. | sniaukróti ~ja, ~jo keleti ‘homályosan, orrhangon beszél’ | sniaukrà fn. (4) keleti ‘aki sniaukroja’ | švėnauti, ~auja, ~avo nyj. ‘lassan, ostobaságokat beszél, fecseg’ | švėna fn. (1) nyj. ‘aki švėnuoja, | ostobaságokat beszél’ | varėzgoti, ~ja, ~jo nyj. ‘ostobaságokat beszél, locsog’ | varėzgà fn. (2) nyj. ‘aki varėzgoja, | locsogó’ | trailinti, ~a, ~o, trailúoti, -úoja, -ávo dz. ‘ostobaságokat beszél, fecseg, locsog’ | tráila fn. (1) dz. ‘aki ostobaságokat beszél, | locsogó’ | švotróti, ~ja, ~jo keleti ‘ostobaságokat fecseg, beszél’ | švótra fn. (1), švótrà fn. (2) keleti ‘ostobaságokat fecsegő, locsogó’ | réntuoti, ~auja, ~avo keleti, dz. 3. ‘ostobaságokat beszél, fecseg’ | 1 rénta (1) keleti 3. fn. ‘üresfejű ember’

A bemutatott anyagból kitűnik, hogy az irodalmi nyelv szótárában a jelentéseket a lehetőségekhez mérten formalizálni kell. Természetesen a nyelvjárási szavak és származékaik jelentésének magyarázatakor nem szabad kizárólag a formális szintre áttérni. A származékok kapcsán egy további szempontra is fel kell hívni a figyelmet: az alapszó és a származék viszonyára. A DŽ₃ igéből képzett származékainak elemzése például azt mutatja, hogy jelentésük magyarázata eltávolodott az alapszavakétól:

239

A tárgyalt anyagból kitűnik, hogy szemantikailag analóg jelenségek leírásakor meg kell határozni a definícióban megadott képzett jelentés, a meghatározó – leíró és a szinonimikus magyarázat viszonyát, valamint ezek sorrendjét.²

A jelentések kiválasztásának problémája gyakran merül fel a többjelentésű nyelvjárási szavak magyarázatakor. A több jelentéssel bíró szavak szótári közlésének kérdéseit ugyanazon kiválasztási kritériumok alapján kell mérlegelni: az irodalomban és szótárakban való elterjedtség, a rendszerszerűség, különösen pedig a jelentés meggyökeresedése az irodalmi nyelvben és a nyelvjárásokban. A DŽ₃-ban a nyelvjárási jelentések kiválasztása többnyire megfelel ezeknek a kritériumoknak, például róti, ~ja, ~jo dz. ‘együtt elvégezni valamit, időben végezni’, vö. továbbá a „Litván nyelv szótárában” közölt jelentéseket: 1. ‘együtt elvégezni valamit, időben végezni’ LKŽ XI 841 (Drsk, Svn, Lš, Lp, Srj, Smn, Mrk; J. Jabl, V. Krėv), 2. ‘kedvelni, nagyon kívánni’ LKŽ XI 841 (Gmž, Sv) stb. Néha azonban felmerül a kérdés, miért csak egyetlen jelentésben szerepel a nyelvjárási szó a DŽ₃-ban, holott az akadémiai szótár anyaga szerint több jelentése is van, például užmainas (1) nyj. ‘helyettesítő’; vö. az akadémiai szótárban rögzített jelentéseket: 1. ‘csere, csereügylet’ LKŽ XVII 656 (Sut; MP 203), 2. ‘csere, helyettesítő’ LKŽ XVII 656 (NdŽ), 3. lásd 1 užvadas 1 LKŽ XVII 656 (DŽ; Prng)³ stb. Ugyanez mondható el azokról a nyelvjárási szavakról is, amelyek jelentései egyformán elterjedtek a nyelvjárásokban, például tuntuoti, ~úoja, ~ávo keleti ‘céltalanul járkál, toporog, egy helyben tipeg’; vö. az akadémiai szótárban megadott jelentéseket: 1. ‘céltalanul járkál, tétlenkedik, toporog, egy helyben tipeg’ LKŽ XVII 25 (Ds, Lkm, Dbk, Krd, Švd, Sug, Ant, Slk, Lb, Rk, Kzt, Klt, Dglš, NdŽ), 2. ‘lassan dolgozgat, szorgoskodik’ LKŽ XVII 25 (Dkšt, Sld, Zr, Vžns, Dgl, Sdk, Ktk, An, Tr, Mlt, Antr, Mlk, Vj, Ktk, Lb, Slk, Lcl, Dglš), 3. ‘gondoz, rendben tart’ LKŽ XVII 25 (Ktz, Trgn, Slk)⁴ stb. Néha nem világos a nyelvjárási szó jelentésmagyarázatának elve, például tùmpis, ~ė fn. (1) nyj. ‘zömök, kicsi, ügyetlen ember vagy állat’; vö. az akadémiai „Litván nyelv szótárában” közölt jelentéseket: 1. ‘zömök ló’ LKŽ XVII 18 (Užv, LK, DŽ¹), 2. ‘ügyetlen, málészájú ember’ LKŽ XVII 18 (Plt, Žr, DŽ¹)⁵ stb.

Valójában a jelentések elkülönítése és kiválasztása az egyik legösszetettebb feladat, mivel egy szóban több specializáltabb vagy kevesebb, de általánosabb, elvontabb jelentés különíthető el (Gudavičius 1997: 35). A nyelvjárási szavak magyarázatakor-

² A DŽ₃-ban olykor a szó jelentését a meghatározó – leíró módszer több változatának kombinálásával adják meg, például vvėklis, ~ė fn. (2) szamogit ‘aki folyton nyafog, nyafogós, nyávogó, kéregető’ stb.

³ Az akadémiai „Litván nyelv szótára” adatai alapján az užmainas nyelvjárási szó ritka használata miatt egyáltalán nem vehető fel az irodalmi nyelv szótárába.

⁴ Ritka használata miatt az irodalmi nyelv szótárába az ige tuntuoti, ~úoja, ~ávo harmadik jelentése nem vehető fel.

⁵ A „Dabartinės lietuvių kalbos žodynas” második kiadásában megadott tùmpis, ~ė szójelentések megegyeznek az akadémiai „Lietuvių kalbos žodynas”-ban közölt jelentésekkel.

240

a szavak jelentéseinek kiválasztásakor a legfontosabb figyelembe venni a szótár rendszerét és a jelentések megadásának módjait.

Beérkezett: 1998. 12. 01.

LITERATŪRA

Dabartinės lietuvių kalbos žodynas, Vilnius: Mintis, 1972.

DŽ₃ – Dabartinės lietuvių kalbos žodynas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 1993.

G u d a v i č i u s A. 1997: Dabartinės lietuvių kalbos žodynas leksikos sistemiškumo požiūriu. – Lietuvių kalbotyros klausimai 37, 33–39.

K l i m a v i č i u s J. 1997: Kas yra bendrinės kalbos leksika? Sampratos, nuomonės ir prietarai. Žodyno praktika ir teorija. Vartojimo reikmės ir problemos. – Lietuvių kalbotyros klausimai 37, 20–32.

L a z a u s k a i t ė V. Dėl dzūk ybių pateikimo „Dabartinės lietuvių kalbos žodyne“. – Jaunųjų kalbininkų konferencija. Konferencijos tezės. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 13–15.

L a z a u s k a i t ė V. 1998: Dėl tarmybių ir jų reikšmių pateikimo „Dabartinės lietuvių kalbos žodyne“. – Mokslinis seminaras, skirtas kalbininkės dialektologės A. Jonait ytės 70-mečiui. Pranešimų tezės. Šiauliai: Šiaulių universitetas, 21–24.

L y b e r i s A. 1983: Žodžių atrankos problema „Dabartinės lietuvių kalbos žodyne“. – Lietuvių kalbotyros klausimai 22, 147–154.

LKŽ II₂ – Lietuvių kalbos žodynas 2, Vilnius: Mintis, 1969.

LKŽ VI – Lietuvių kalbos žodynas 6, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla, 1962.

LKŽ VIII – Lietuvių kalbos žodynas 8, Vilnius: Mintis, 1970.

LKŽ XI – Lietuvių kalbos žodynas 11, Vilnius: Mokslas, 1978.

LKŽ XIV – Lietuvių kalbos žodynas 14, Vilnius: Mokslas, 1986.

LKŽ XVII – Lietuvių kalbos žodynas 17, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 1996.

M o r k ū n a s K. 1997: Norminamasis žodynas ir lingvistinė geografija. – Lietuvių kalbotyros klausimai 37, 40–45.

P a u l a u s k a s J. 1974: Aktualios leksikos norminimo problemos ir žodynas. – Kalbos kultūra 27, 40–49.

P a u l a u s k a s J. 1985: Žodyno redagavimas žodžių grupėmis. – Kalbos kultūra 49, 6.

ZUR BEDEUTUNGSANGABE DER DIALEKTISMEN IM „WÖRTERBUCH DER LITAUISCHEN GEGENWARTSSPRACHE“ („DABARTINĖS LIETUVIŲ KALBOS ŽODYNAS“)

Zusammenfassung

Die Untersuchung der Bedeutungsangaben des in der dritten Auflage des „Wörterbuches der litauischen Gegenwartssprache“ („Dabartinės lietuvių kalbos žodynas“. – Vilnius, 1993) enthaltenen dialektalen Wortschatzes hat erwiesen, daß bei der semantischen Charakterisierung solcher Wörter nicht immer die in der „Einführung“ dieses Wörterbuches festgelegten Grundsätze eingehalten werden.

Hervorzuheben sind folgende Unzulänglichkeiten:

1. Analoge lexikalische Einheiten werden unterschiedlich erklärt;

241

2. Bei den zu derselben semantischen Gruppe gehörenden Dialektismen differiert das Verhältnis der umschreibenden und der synonymischen Deutung: Zum einen haben die sinnverwandten Wörter dieselbe Bedeutung, die die Definition angibt, zum anderen wirkt sie in Richtung der Einengung bzw. Erweiterung der Bedeutung des zu erklärenden Wortes.

Solch ein Vorgehen verwischt die semantischen Unterschiede der nahverwandten lexikalischen Einheiten. Dadurch wird lediglich das Gemeinsame unterstrichen. Das zeugt wiederum davon, daß nicht immer auf die systembedingten Verhältnisse der Dialektismen und ihrer Bedeutungen sowie auf die semantische Struktur der dialektalen Lexeme entsprechenderweise Rücksicht genommen wird.

Bei der Bedeutungsangabe der Dialektismen ist es deshalb unumgänglich,

1. ihre Bedeutungen mit semantisch und stilistisch neutraler Lexik zu definieren,

2. die Bedeutungen zu formalisieren und die analogen lexikalischen Einheiten auf dieselbe Art und Weise zu charakterisieren,

3. die Bedeutungsunterschiede der sinnverwandten Lexeme nicht zu nivellieren,

4. das Hauptprinzip des Aufbaus des Wörterbuches nach semantischen Gruppen konsequent durchzuführen.

242