Acta Linguistica Lituanica 2025, t. 92, p. 1–18 Contents link / Turinio nuoroda ISSN 2669-218X (online / elektroninis)

Az anyaság a litván nyelv világképében (a mama szó asszociációi és a motiniškas, -a, motiniškai anyai, anyás szószerkezetek alapján)

Az anyaság a litván nyelv világképében (a szó asszociációi alapján: mama (ang. Mom) és a motiniškas, -a (ang. Motherly), motiniškai (ang. Motherly Way) szóösszetételei

SILVIJA PAPAURĖLYTĖ-KLOVIENĖ Litván Nyelvi Intézet E-mail: [email protected] ORCID ID: https://orcid.org/0000-0003-2538-9502 Kutatási területek: etnolingvisztika, összehasonlító nyelvészet, kognitív nyelvészet, nyelvi kultúratudomány.

https://doi.org/10.35321/all92-06

ABSZTRAKT

A cikk a litván nyelv világképéhez tartozó MOTINA (ANYA) fogalom tartalmának egy részét mutatja be. A mama szó asszociációs mezejének, a motiniškas, -a melléknév valamennyi alakjának, valamint a motiniškai határozószóval alkotott szókapcsolatok elemzési eredményeit felhasználva a tanulmány összegzi, hogyan értelmezik a litván nyelv világképében, hogy mi az anya, és milyen viselkedésminták jellemzőek rá. A tanulmány megállapításai a szabad asszociációs kísérlet eredményeinek, valamint a kaunasi Vytautas Magnus Egyetem Számítógépes Nyelvészeti Központjában összeállított A mai litván nyelv korpuszából vett példáknak az elemzésén alapulnak. A cikkben bemutatott kutatás információval szolgál a MOTINA (ANYA) fogalom tartalmáról, és kiegészíti a litván nyelv világképében a világ kategorizálásának sajátosságairól már ismert ismereteket.

KULCSSZAVAK: nyelvi világkép, fogalom, anya (mama), anyai, anyai módon.

ÖSSZEFOGLALÓ

The article describes part of the content of the concept MOTINA (En. MOTHER), which belongs to the Lithuanian worldview. Using the results of the analysis of the association field of the word mama (En. mom), all forms of the adjectives motiniškas, -a (En. motherly) and the compounds of the adverb motiniškai (En. in a motherly way), the paper aims to summarise the perception of what a mother is in the Lithuanian language worldview, and the behavioural patterns that are typical of her. The paper is based on the analysis of the results

Copyright © 2025 Silvija Papaurėlytė-Klovienė. Kiadta a Lietuvių kalbos institutas. Ez a cikk nyílt hozzáférésű, terjesztése a Creative Commons Attribution Licence feltételei szerint történik; ezek a tartalom korlátlan felhasználását, terjesztését és bármilyen médiumban történő sokszorosítását teszik lehetővé, amennyiben feltüntetik az eredeti szerzőt és forrást. // Kiadta a Lietuvių kalbos institutas. Ez a cikk nyílt hozzáférésű, terjesztése a „Creative Commons” Nevezd meg! licenc feltételei szerint történik; ezek lehetővé teszik a tartalom korlátlan felhasználását, terjesztését és sokszorosítását bármilyen médiumban, a szerző és a forrás megjelölésével. Beérkezett: / Gauta: 2025-04-18. Elfogadva: / Priimta: 2025-05-13.

a szabad asszociációs kísérlet eredményeinek és a Vytautas Magnus Egyetem Kaunasban működő Számítógépes Nyelvészeti Központjában összeállított Dabartinė lietuvių kalba (Mai litván nyelv) tankönyv példáinak elemzésére épül. A tanulmányban bemutatott kutatás információt nyújt a MOTINA (ang. MOTHER) fogalom tartalmáról, és kiegészíti mindazt, amit a litvánok világképében megjelenő világkategorizálás sajátosságairól már tudunk.

KULCSSZAVAK: nyelvi világkép, fogalom, anya (mama), anyai, anyai módon.

BEVEZETŐ MEGJEGYZÉSEK

A nyelvi világkép kutatása továbbra is időszerű, mivel változik az a nyelv, amelynek használati példáira ezek a kutatások épülnek, és változik a nyelvhasználókra jellemző világérzékelés is. Ezek a folyamatok kölcsönösen hatnak egymásra, ezért egy adott nyelv világképének teljes körű leírása nem lehet, és soha nem is lesz a nyelvészek munkájának célja: folyamatosan új szövegek születnek, amelyek egyrészt tükrözik a világérzékelés változásait, másrészt maguk is befolyásolhatják azokat. A nyelvben rögzült világkép egy részletének leírásához célszerű meghatározni az elemzett nyelvi anyag terjedelmét és azt az időszakot, amelyhez keletkezése köthető, majd ezek alapján pontosítani a leírandó tárgy határait.

A Dabartinės lietuvių kalbos (Mai litván nyelv) korpuszának anyagára, valamint az elektronikus diskurzusból vett, a mindennapi nyelvhez közel álló példákra épülő kutatások – mivel ez a diskurzus gyakran a lehető legközelebb áll a beszélt nyelvhez^¹ – a nyelvi világkép egy részletét teszik időszerűvé: a használó tudatában lévő, egy tárgyra, jelenségre vagy folyamatra vonatkozó információt, vagyis tájékoztatást nyújtanak a megfelelő fogalomról és annak a nyelvi világképben elfoglalt tartalmáról.

A tanulmányban bemutatott kutatás célja, hogy különböző típusú anyagok felhasználásával leírja a litván nyelvi világképhez kapcsolódó MOTINA fogalom tartalmának egy részét. A cél eléréséhez a következő feladatokat tűztük ki:

1) a fogalmi tartalom sokféleségét tükröző, különböző típusú nyelvi anyag összegyűjtése – a mama szó asszociációs mezője, valamint a Dabartinės lietuvių kalbos korpuszában előforduló motiniškas, -a melléknév valamennyi alakjának és a motiniškai határozószónak a használati példái; 2) a nyelvi anyaghoz illő elemzési módszerekkel részleges következtetések megfogalmazása; 3) a részleges következtetések összegzése, és ezáltal a MOTINA fogalom tartalmának részleges leírása. A kutatás során a leíró, az interpretációs és a konceptuális elemzési módszert, valamint a szabad asszociációs kísérlet módszerét alkalmaztuk.

A téma kutatottsága

A motina, mama a litván nyelvben a rokonsági viszonyt jelölő szavak közé tartozik. A litván nyelvtudományban a rokonsági megnevezéseket különböző szempontokból vizsgálták.

¹ Asta Ryklienė szerint az elektronikus diskurzus azért áll közel a beszélt nyelvhez, mert a szöveget többnyire szerkesztetlenül teszik közzé, a nyelvhasználatra pedig spontaneitás, elliptikusság és kontextusfüggőség jellemző. Az elektronikus diskurzusban a szavakat és kifejezéseket rövidítik, sok a nem hivatalos szókészleti elem, és az első, illetve második személyű névmások dominálnak. A szerző alátámasztja azt a következtetését, hogy az internetes kommunikációban használt nyelv jelentősen különbözik az írott nyelvtől, és vannak olyan sajátosságai, amelyek a beszélt nyelvváltozathoz közelítik (részletesebben lásd: Ryklienė 2000: 99–107).

2

Rūta Buivydienė disszertációja átfogó képet ad a litván nyelv rokonsági megnevezéseiről, és tárgyalja e megnevezések használatát, eredetét, valamint a rokonsági megnevezések rendszerének fejlődésére jellemző főbb törvényszerűségeket (Buivydienė 1992).

Vannak olyan munkák, amelyek az egyik nemhez kötődő rokonsági kapcsolatok megnevezéseit tárgyalják (Buivydienė 2000; Kačiuškienė ir kt. 2008: 28–40; Kačiuškienė, Vikrauskaitė 2010: 46–54).

Antanas Sabaliauskas Lietuvių kalbos leksikoje azt írja, hogy a motina szó az ősi indoeurópai szókincshez tartozik. Valamennyi indoeurópai nyelvben közös szó, amely a gyermeknyelvi *ma szóval hozható összefüggésbe (Sabaliauskas 1990: 20–21).

Dainius Razauskas (2002) nagrinėja žodžio moja (tai yra nepagargubus motinos įvardijimas) etimologiją. Apie giminystės terminus tata, mama rašo ir juos su vaikų kalba sieja Juozas Jurkėnas (2011).

Érdekes felismerések találhatók az interdiszciplináris jellegű munkákban.

Gabija Bankauskaitė-Sereikienė az 1920–1940 között megjelent folyóiratokban, a Naujoji Romuva, Moteris, Naujas žodis című lapokban publikált, nőknek szóló cikkeket és reklámokat elemzi. A szerző arra a következtetésre jut, hogy akkoriban a társadalom hagyománytisztelő része azt kívánta, hogy a nő legyen szerény, erkölcsös, vallásos, egészséges, természetes szépségű, ápolja a hagyományokat, és természetesen legyen anya. Ezt a képet a Litván Katolikus Nők Egyesülete által kiadott Moteris című újság mutatta be (Bankauskaitė-Sereikienė 2012: 71–85).

Gintarė Kavaliūnaitė-Amelyushkina közel két évtizede végzett kutatást azzal a céllal, hogy feltárja az anyaság képét a litván médiában. A Tavo vaikas, Mamos žurnalas ir Mažylis című folyóiratok anyagára támaszkodva a kutató megállapítja, hogy az akkori médiában a hagyományos patriarchális kép dominált: ennek lényege az volt, hogy a nőt arra ösztönözték, áldozza fel karrierjét és szakmai ambícióit a családért, és összpontosítson kizárólag a családi teendőkre. Az anyai ösztön miatt a nők jobban tudnak gondoskodni a gyermekekről, mint a férfiak, ezért mindenkinek vágynia kellene az anyaságra. A kutatás szerzője rámutat arra, hogy az akkori virtuális diskurzusban, vagyis az interneten, az anyakép már kevésbé volt egyoldalú: más nézőpontok is megjelentek, és szó esett olyan nőről, aki kételkedik saját döntéseiben, illetve úgy érzi, hogy a hagyományos szerep és a valóság nincs összhangban (Kavaliūnaitė-Amelyushkina 2006: 42–52).

Hasonló kérdéseket tárgyalnak azok a munkák is, amelyek a litván irodalom anyasággal kapcsolatos témáira összpontosítanak. Karolina Slotvinska elemzése Vanda Juknaitė műveire épül. A kutató arra a következtetésre jut, hogy az írónő nem idealizált képet mutat be, mivel Juknaitė műveiben az anyát ellentétek révén jellemzi. Egyszerre erős és gyenge, bátor és félénk. Az anya és gyermeke közötti kötelék rendkívül erős (Slotvinska 2021: 308–317).

Žydronė Kolevinskienė megállapítja, hogy a litván prózában az a legelterjedtebb anyakép, amely szerint az anya feláldozza magát gyermekeiért és férjéért, gyengéd és jóságos. Az olvasóban az a kérdés merül fel, hogy az anyaság érték-e, illetve hogy a nőnek természeténél fogva rendelkeznie kell-e anyai érzéssel (Kolevinskienė 2008: 96–104).

Karolina Slotvinska és Kristina Rutkovska tanulmánya a litván ANYA-képről hallgatói kérdőíves felmérések adataira épül; célja a sztereotip

3

az anya jellemzőit: meghatározni, mit jelent a motina szó, mihez társítják, milyen vonások jellemzőek rá, milyen szerepet tölt be az anya a gyermek életében (Slotvinska, Rutkovska 2020).

A MOTINA fogalmának részletes elemzését Irena Smetonienė, Marius Smetona és Kristina Rutkovska Žemė. Motina. Duona című monográfiája tartalmazza (Smetonienė et al. 2021), amely a Jerzy Bartmiński és tanítványai által kidolgozott lublini etnolingvisztikai iskola módszertanára épül. Az anyaképnek szentelt rész szerzője Kristina Rutkovska. A Lietuvių kalbos žodyno, a tájnyelvi szótárak, a mai nyelv szótárai és a folklórforrások, valamint a vallási, irodalmi és publicisztikai diskurzus példái, továbbá a kérdőíves felmérés anyaga alapján a kutató leírja az anya alapvető felfogását. Összegzésként megállapítja, hogy a litván nyelvi világképben általában úgy jelenik meg az anya, mint aki jó, őszinte és gondoskodó, szereti és óvja saját gyermekeit (Smetonienė et al. 2021: 290).

Simona Steponavičienė Lietuvių kalbos žodinių asociacijų žodyne című szótára (Steponavičienė 1986) nem közli a mama és a motina szavak asszociációs mezőit, ezért a jelen cikkben bemutatott kutatásban a mama szó asszociációs mezőjének feltárása az első kísérlet arra, hogy összefoglalja a szó által kiváltott verbális asszociációkat.

A kutatás elméleti alapja

Ha a verbális asszociációs kísérletet szabályosan végzik el, vagyis a válaszadók mindannyian megkapják az ingerek listáját és azt az utasítást, hogy sokáig ne gondolkodjanak, hanem minden szó mellé írják le az első eszükbe jutó szót vagy mondatot, és valóban így is tesznek, akkor a kísérlet eredményei feltárják azokat az információkat, amelyek a nyelvi világképben a nyelven kívüli valóság valamely objektumához kapcsolódnak; más szóval a fogalom tartalmának azt a részét tárják fel, amely ténylegesen jelen van az emberek tudatában.

A verbális asszociációk emellett segíthetnek a fogalomleírás modelljének meghatározásában. A nyelvészet több fogalomtípust különböztet meg. Az egyes típusok lényegét az információ megjelenítésének eltérő módja határozza meg, amely a nyelven kívüli valóság objektumának sajátosságaitól függ:

1) gondolati képek (konkrét, látással érzékelhető objektumok, például debesis); 2) sémák (képre emlékeztetnek, de kevesebb részletet tartalmaznak, térbeli jellegük hangsúlyos, például kelias); 3) hiperonimák (nem képszerűek, logikai kapcsolatok megadásával írhatók le, például žinduoliai); 4) tipikus sémák (az egyes részletek egy egésszé kapcsolódnak össze, amely egy filmkockára hasonlít, és az adott körülmények között tipikus és fontos elemeket foglalja magában, például kirpykla); 5) forgatókönyvek (cselekményjellegűek, a sztereotip cselekvések sorozatának címére emlékeztetnek, például pavydas) (Babuškin 1996: 19–95).

Ha egy fogalom nem kapcsolódik egyértelműen egyik típushoz sem, kaleidoszkopikusnak tekintik.

Annak pontosításához, hogy a fogalom a felsorolt típusok közül melyikhez vagy melyekhez kapcsolható, minél több, különféle típusú példát kell elemezni.

A motiniškas, -a melléknév és a motiniškai határozószó kiválasztása a szóban forgó fogalom elemzéséhez a kognitív nyelvészethez közel álló, a világ kategorizációjára és annak nyelvi tükröződésére vonatkozó megközelítést követi, és azt a célt szolgálja, hogy feltárja, miként értelmezi a litván nyelvi világkép a tipikus

4

az anya és rá jellemző viselkedés, más szóval: milyen információ kapcsolható a MOTINA fogalmának tartalmához. A -iškas képző a Dabartinės lietuvių kalbos gramatika szerint az alapszóval megnevezett dologhoz való hasonlóságot fejezi ki (DLKG 1994: 207). A grammatika megállapítja, hogy a hasonlóság lehet belső és külső is. „[A] -iškas képzős, főnévből képzett mellékneveknek gyakran átvitt értelmük van, vagyis nem azt jelentik, hogy »milyen, mint valami«, hanem azt, hogy »milyen, mint valaki«, például: angeliškas balsas, <...> aukštaitiškas tarimas, <...> broliškas sutikimas, <...> motiniškas rūpestis” (uo.). Ezt a gondolatmenetet folytatva hozzátehető, hogy azokban az esetekben, amikor a -iškas képzős, főnévből képzett melléknevek alapszavai személyeket jelölnek, csekély a különbség a „milyen, mint valaki” és a „milyen, mint valaminek a birtokosa” között. Különösen azért, mert maga a Dabartinės lietuvių kalbos gramatika is kijelenti, hogy „az átvitt hasonlósági jelentéshez közel áll e melléknevek egy másik jelentése – »az alapszóval megnevezett dologra jellemző, megszokott, ahhoz rendelt, azzal összefüggő«”. A grammatikában említett motiniškas rūpestis példát két szempontból is értelmezhetjük: olyan gondoskodás, amely az anyákra jellemző; olyan gondoskodás, amely úgy nyilvánul meg, ahogyan az anyák gondoskodása. Ugyanezt az álláspontot képviseli a Praktinė bendrinės lietuvių kalbos gramatika is (PBLKG 2024: 431–432).

A motiniškas, -a és a motiniškai szavakkal alkotott szókapcsolatok egyetlen kategóriához kapcsolódnak, amelynek középpontjában a motina szóval való megnevezés áll; ez a kapcsolat egyben a kategória valamennyi különböző tagját összekötő jellemző is. Az anyaság kategóriájához egyebek mellett mindaz hozzárendelhető, ami a nyelvi világképben a motiniškas, -a, motiniškai szavakkal írható le, más szóval mindaz, aminek a nyelvhasználók belső vagy külső hasonlóságot tulajdonítanak egy olyan analóg helyzettel, amelyben anya szerepel, illetve azt látják, hogy egy dolog, folyamat, tulajdonság stb. az anyára jellemző, megszokott, neki tulajdonítható, vele összefüggő. Egyetlen kategória sem azonos egy fogalommal^², de a fogalom leírására információforrásként felhasználható. Ebből a nézőpontból arra következtethetünk, hogy az anyaság kategóriájához kapcsolódó, a nyelven kívüli valóság különféle tárgyai és jelenségei – ha a nyelvhasználati példákra irányuló tekintetünk irányát megváltoztatjuk – feltárják, milyen az anya (vagy milyen, az elvárások szerint, lennie kellene), és mely cselekvések jellemzőek rá, illetve hogyan hajtja végre azokat.

Az elemzés pontosabb eredményeinek elérése érdekében eltérő kutatási anyagot választottunk: a mama szó asszociációs mezőjét, a motiniškas, -a melléknév valamennyi alakját, valamint a motiniškai határozószó használati példáit. Másképpen fogalmazva, a szabad asszociációs kísérlet eredményeinek elemzését fogalmi elemzés egészíti ki. Abból indulunk ki, hogy az ugyanazon, nyelven kívüli valóságbeli objektumot leíró különböző módszerek és nyelvi anyagok kombinációja lehetőséget ad a fogalom tartalmának teljesebb feltárására. A motina, mama, motiniškas, -a ir motiniškai

^² A kategória és a fogalom közé nem tehető egyenlőségjel, de korreláció van közöttük: a konkrét kategória és fogalom a valóság ugyanazon szegmenséhez kapcsolódik. A fogalom a nyelvhasználók tudatában jelen lévő, a valóság objektumára vonatkozó információ, míg a kategória a világ nyelvhasználók tudatában történő rendezésének eredménye. A kategória a nyelven kívüli valóság tágabb mezőjét foglalja magában, a fogalom tartalma inkább a nyelvre, a nyelvi kifejezésre irányul; vö. beszélhetünk anyai gondoskodásról, tekintetről, érintésről vagy oltalmazásról (ezek az anyaság kategóriájának megvalósulási példái), de amikor arról beszélünk, kit neveznek a nyelvhasználók anyának, milyen az anya, és milyen a hozzá fűződő viszony (A fiú anyának nevezte azt a nőt, aki felnevelte. Az anya türelmesen vár. Pótolhatatlan, mint az anyai szeretet.), a MOTINA fogalmának tartalmára összpontosítunk.

5

ugyanazt a fogalmat verbalizálják, de az egyes szavak használati kontextusai és az e kontextusok által meghatározott jelentésárnyalatok korántsem azonosak.

Kazimieras Župerka a motina szót – amikor a nyelvi kifejezés érzelmi, esztétikai, etikai és egyéb értékeléséről ír – kivételesen kiemelkedőként, magasztosként jellemzi. Az ilyen és hasonló szavakat (Župerka a gyűjtött anyag alapján a következőket említi: motina, Lietuva, tėvynė, Velykos) emelkedettnek, nemesnek, rendkívül szépnek és jelentőségtelinek is nevezik (Župerka 2012: 196). Ebből következően hasonló tartalom és használati terület kapcsolódik a motiniškai szóhoz is.

Figyelemre méltó, hogy K. Rutkovska kutatási eredményei szerint a nyelvhasználók egészen más érzelmi töltetet társítanak a motina szóhoz, mint amilyet Župerka leír: „[E]lsősorban a »mamát« különböztetném meg az »anyától«. Az »anya« szigorúságot, az anya és gyermekei közötti hideg kapcsolatot idéz fel bennem. Valamiért öregnek képzelem, kendővel a fején, ráncosnak, olyannak, amilyennek néha a litván népmesékben ábrázolják. Ezzel szemben a »mama« fiatal, melegszívű, nem fél a »félelemtől«, és szorosabb a kapcsolata a gyermekeivel. <...> Az »anya« egyszerűen egy olyan személyt idéz fel, aki valamikor gyermeket szült. A saját anyámat soha nem nevezem »anyának« [a hivatalosabb megnevezéssel]. A »mama« melegebb és kedvesebb szó. Az »anya« számomra durva és ellenszenves szó” (Smetonienė ir kt. 2021:146).

A motina és a mama szó közötti viszony a tartalom szűkebb és tágabb terjedelme közötti viszonyként írható le: a motina tágabban, elvontabban értelmezhető, vagyis rokonsági kapcsolatot megnevező szó, míg a mama a nyelvhasználó közelében lévő, konkrét, valós személyre irányul, ezért elmondható, hogy a személyes kapcsolat kifejezésére alkalmasabb. Mindkét szó ugyanazt a nyelven kívüli valóságbeli objektumot nevezi meg – a nőt saját gyermekéhez való viszonyában –, tehát ugyanahhoz a fogalomhoz kapcsolódik. Mivel a motina szó magasabb stiláris értékű, a fogalom megnevezésére éppen ezt választottuk.

A cikkben bemutatott kutatás során különféle nyelvi anyagokat használtunk fel annak összehasonlítására és leírására, hogy mennyire korrelálnak egymással azok a következtetések, amelyeket eltérő jellegű, részben különböző diskurzusokhoz kapcsolódó, esetlegesen különböző érzelmi töltetű, de ugyanazon fogalom tartalmát feltáró anyagok elemzéséből vontunk le.

A kutatási anyag kiválasztása és a kutatás módszertana

A cikkben bemutatott kutatáshoz felhasznált szóbeli asszociációs kísérletben közel 600, különböző képzési programokon (a bölcsészettudományi, mérnöki, társadalomtudományi és neveléstudományi képzési területeken) tanuló, litván anyanyelvű šiauliai és vilniusi hallgató vett részt. Mivel egy asszociációs kísérletet akkor tekintenek megbízhatónak, ha legalább 30 válaszadó vesz részt benne, az ismertetett kutatás ezen részét megalapozó szabad asszociációs kísérlet eredményeiről elmondható, hogy megbízhatók.

A kísérlet résztvevői 17–35 évesek voltak. A hallgatók elé 100 ingerből álló listát tettek, amelyben többek között a mama szó is szerepelt; azt kérték tőlük, hogy hosszas gondolkodás nélkül minden szó mellé írják oda az első akkor eszükbe jutó szót, szókapcsolatot vagy mondatot. Hangsúlyozták, hogy minden válasz megfelelő, és kizárólag nyelvészeti tudományos munkához használják fel őket. A kísérlet

6

2010–2020 között végezték. Következésképpen a kísérletben részt vevő emberek jelenleg a munkaképes korú nemzedékhez tartoznak, amely alakítja az ország életét, döntéseket hoz, és feltehetően saját gyermekeit neveli.

A kísérlet eredményei között sok olyan eset van, amikor több tucat azonos válasz született. Az ingerekre adott gyakori, azonos reakciók kultúránk képviselőire jellemző világérzékelést tükrözik.

Bármely szó asszociációs mezője tartalmának elemzésekor először azt kell feltételeznünk, hogy az asszociációk egy részét mind a nyelvi rendszer, mind a valóság tárgyainak vagy jelenségeinek kapcsolatai meghatározzák, egy részük pedig inkább a nem nyelvi valóságban fennálló kapcsolatokon alapul. Az asszociációk egy további típusa, amely igen értékes a nyelvben rögzített, az adott nyelvre jellemző világkép sajátosságainak leírásához, a precedensszövegek.

Nem célszerű és nem is logikus szigorúan elkülöníteni, hogy egyes asszociációk kizárólag a nyelvi rendszer működésének eredményei, mások pedig kizárólag a valóság tárgyai és jelenségei közötti kapcsolatok aktualizálódásai, hiszen a nyelv mégiscsak a valóság tükröződése, ezért a nyelvi rendszer működése nem önmagában vett eredmény, hanem részben korrelál magával a nem nyelvi valósággal. Megalapozottabb azt állítani, hogy bármely szó asszociációinak egy része magyarázható a nyelvi rendszerrel, egy részének pedig nincs ilyen magyarázata^³

Az első csoportba sorolható asszociációk lehetnek paradigmatikusak, amelyeket a stimulus szó nyelvi rendszerben elfoglalt helye határoz meg, illetve szintagmatikusak, vagyis olyanok, amelyeket az motivál, hogy a stimulus megfelelő tartalmú szókapcsolatokat és mondatokat alkothat^⁴

A vizsgált anyag másik részét az anyaiság kategóriájának aktualizálódási példái alkotják: a motiniškas, –a melléknév valamennyi alakjának, valamint a motiniškai határozószónak a kapcsolatai, amelyeket a mai litván nyelv szövegkorpuszából gyűjtöttek. Összesen 550 példára támaszkodtak, a cikk állításainak illusztrálására pedig 87 példát használtak fel.

A melléknév és a határozószó használatára vonatkozó példákat Leonidas O. Černeiko javasolt, konkrét és elvont dolgokra épülő világosztályozása alapján csoportosították: azokra, amelyeket az érzékszervekkel (látással, hallással, tapintással, szaglással) érzékelünk, illetve azokra, amelyek érzékelése kizárólag az emberi tudatban történik, vagyis amelyek létezésében pusztán hiszünk. A tudós szerint osztályozása egyetemes, és az élettelen, valamint az élő természet minden objektumát felöleli (bővebben lásd Černeiko 1997). A csoportosítás során kiderült, hogy korlátozott azoknak az objektumoknak a változatossága, amelyeket anyainak neveznek, és az anyaiság kategóriájához kapcsolnak, ezért L. O. Černeiko osztályozását leegyszerűsítették, és a tárgyalt kategóriához igazították. L. O. Černeiko megkülönböztet anyagi objektumokat (az e kutatáshoz gyűjtött mondatok között ilyen példák nincsenek), valamint nem anyagi objektumokat. E kutatás esetében a nem anyagi objektumok adottságok és tevékenységek eredményei; ezekre összpontosul a figyelem.

^³ A szinkrón nyelvészethez közelebb álló nyelvfelfogásról van szó.

^⁴ Ebben az esetben sem lehet nélkülözni a nem nyelvi valósággal való kapcsolatot, mivel a szavak közötti szintagmatikus kapcsolatok azért lehetségesek, mert a nem nyelvi valóságban kapcsolat van azon dolgok vagy objektumok között, amelyeket ezek a szavak megneveznek.

7

KUTATÁS

A mama szó asszociációs mezejének elemzése

A szó paradigmatikus asszociációi feltárják a anya helyét a rokonsági kapcsolatok más megnevezései között. Az apával (67 (28; 39))⁵ (vagyis az abszolút leggyakoribb asszociációval) vagy az apával 12 (2; 10)⁶, illetve a szülőkkel 1 (0; 1) együtt az anya alkotja a hagyományosan értelmezett család 16 (6; 10) alapját; az anya és az apa együtt szülők 3 (1; 2). Voltak válaszadók, akik magával az ingerrel reagáltak (anya 10 (8; 2)), az anya szóval 6 (1; 5), vagy annak becéző, kedveskedő változataival, az anyukával 2 (0; 2), illetve az anyucikával 1 (0; 1), amelyek még melegebb kapcsolatot fejeznek ki az anyával. A gyermek 3 (2; 1), fiú 1 (0; 1) válaszok megerősítik azt a felfogást, hogy anyának általában azt a nőt tekintik, akinek gyermeke van, és gyermeket nevel.

Mivel a cikkben bemutatott kutatás a fogalom tartalmának leírására irányul, az összes többi asszociációt nem a szavak mint nyelvi egységek jellemzőiből kiindulva, hanem a bennük kódolt információra összpontosítva tárgyaljuk.

Az anya jellemzése és a hozzá fűződő viszony

A mama szó asszociációs mezejében kevesebb figyelem irányul a külsejére, több a viselkedésére, az emberekhez és a világhoz való viszonyára. Mindössze néhány külső jellemzőt említenek. Az anya alacsony 1 (0; 1) és szőke 1 (1; 0), copfot visel 1 (1; 0), és szemüveget hord 1 (0; 1). Úgy tűnik, tudatunkban a szőke embereket inkább pozitívan értékeljük – az asszociációs kísérlet alapján a lánya is ilyen (a lánya szó asszociációiról bővebben lásd Papaurėlytė-Klovienė 2024: 9–32). Ezek a reakciók objektíven érzékelhető tulajdonságokat rögzítenek.

A külsővel kapcsolatos szubjektív reakció a szép szó 1 (0; 1). Ugyancsak szubjektívek az ember jellemének jellemzései: gyengéd 4 (3; 1), őszinte 1 (1; 0), naiv 1 (0; 1), mérges 1 (0; 1). Ami az egyik ember számára szép vagy őszinte, az a másiknak éppen ellenkezőnek tűnhet, ezért nem lehet általánosítani, hogy minden anya gyengéd, őszinte, naiv vagy mérges. Megjegyzendő, hogy szinte minden asszociáció pozitív értékelést rögzít; az így jellemzett ember nem jelent veszélyt, vagy legalábbis nem okoz kellemetlenséget azoknak, akik kapcsolatba kerülnek vele. Kivétel lehet a mérges szó.

Az anya jellemének tipikus leírásai elválaszthatatlanok a hozzá fűződő viszony leírásától, azt folytatják és egészítik ki.

Az alany anyához fűződő viszonyát feltáró reakciók mind a már említett pozitív értékelést és a vele kapcsolatos pozitív érzelmeket fejezik ki. Az érzelmek jellegét és a kapcsolat közelségének különböző fokait a válaszadók által megadott eltérő szavak mutatják: tisztelet 4 (0; 4) – tekintély 2 (2; 0) – meleg érzések 1 (0; 1) – a legfontosabb 1 (0; 1) – szeretet 60 (31; 29), szeretem 20 (7; 13), szeretni 1 (0; 1), szeretjük 1 (0; 1), szeretett 1 (1; 0), szeretett személy 2 (1; 1) és így tovább. A válaszadók egy része közép- és felsőfokú melléknevekkel reagált: a legdrágább 5 (2; 3), a legjobb 4 (2; 2); a legkedvesebb 3 (2; 1), a legközelebbi 2 (2; 0), a legdrágább ember 1 (1; 0), a legjobb ember 1 (1; 1).

⁵ Itt és a továbbiakban a zárójel előtti szám azt mutatja, hogy összesen hányan adták ezt a reakciót; a zárójelben az első szám a nők, a második a férfiak számát jelöli.

⁶ Az apa reakciók kisebb száma valószínűleg ugyanazzal az érzelmi viszonnyal magyarázható (vö. apu és apa), amelyet a anya és a anya szavak jelentéstartalmának tárgyalásakor említettünk.

8

0), legkedvesebb ember 1 (1; 0), a legjobb 1 (0; 1)⁷. Az ilyen reakciók szintén az érzések intenzitásának szélső fokát jelzik, és a kölcsönös pozitív viszony előfeltételeként értelmezhetők. Az érzelmi kapcsolatot az elnevezésátvitel lehetőségeivel is kifejezik. Az elnevezésátvitel alapja közel áll a szinesztetikus metaforákhoz: melegség 29 (16; 13), nap 1 (1; 0), arany 1 (0; 1), drágaság 1 (1; 0), meleg 2 (1; 1), vagyon 1 (1; 0). Két irány dominál: a fény és a melegség (ezeket éghajlati övezetünkben kívánatos, biztonságot és kényelmet teremtő körülményeknek tekintik), valamint az anyagi értékek említése: drágaságok, vagyon és arany. Az ilyen kifejezésmódok más jellemzésekkel is megismétlik az anyáról alkotott pozitív értékelést, és meghatározzák a kapcsolat jellegét.

Az anya tevékenységei

A anya szó asszociációs mezejében rögzített, az anyára jellemző tevékenységeket megnevező kifejezéseket feltételesen az aktív és a nem aktív tevékenységeket leírókra oszthatjuk. Aktív tevékenységeknek azokat nevezzük, amelyeknek nemcsak világos tárgyuk van, hanem érzékszervekkel felfogható – esetenként anyagi – eredményük is. Ide tartoznak az anya háztartási munkái, feladatai és kötelezettségei. Az anya olyan nő, aki gyermekeket szül. Ezt nők és férfiak egyaránt megadott válasza, a szülő 10 (2; 8) tárja fel. A nyelvi világképben az rögzül, hogy az anya felel azért, hogy a ház rendezett legyen (rend 2 (0; 2), és legyen mit enni (étel 2 (1; 1), enni 2 (0; 2), vacsora 1 (0; 1). A nyelvhasználók dolgozóként látják az anyát, de konkrét foglalkozásból mindössze kettőt említenek: dolgozik 1 (0; 1), óvónő 1 (1; 0); tanárnő 1 (0; 1). Természetes, hogy a válaszadók a hagyományosan a nőkhöz kapcsolt foglalkozásokat említik. Az anyát olyasvalakiként érzékelik, aki a gyermekekhez áll a legközelebb születésüktől kezdve, a mindennapokban, különösen akkor, amikor a gyermekeknek (és valószínűleg nem csak nekik) segítségre van szükségük: gondozás 1 (0; 1), pelenkák 1 (0; 1), gyógyszerek 1 (0; 1). A kötelesség, illetve a gyermekekhez való közelség választása összefügg az úgynevezett nem aktív tevékenységek sokaságával. A nem aktív tevékenység megnevezés részben ellentmondásos, ezért pontosítani kell, hogy az ilyen cselekvések többségét nehéz úgy elképzelni, mint ami itt és most történik, és konkrét, érzékszervekkel felfogható eredménye van. Ezek a cselekvések folyamatosak, nincs konkrét kezdetük és végük, inkább érzelmileg érzékelhetők, a kölcsönös kapcsolat kifejezéseként; eredményük érezhető vagy nem. Az anya mindenekelőtt olyan ember, aki nem közömbös a gyermek iránt; a válaszadók különféleképpen nevezik meg ezt a viszonyt: törődés 14 (9; 5), gondoskodó 9 (4; 5), gondoskodik 3 (0; 3). A leírásokat az odafordulás, a törődés, a kötődés és a segítségnyújtás motívuma kapcsolja össze: vigasz 2 (1; 1), védelmező 1 (0; 1), szeret 1 (0; 1), menedék 1 (0; 1), oltalmazó 1 (1; 0).

Figyelemre méltó, hogy a szabadasszociációs kísérlet eredményei egybeesnek a Slotvinska és Rutkovska cikkében leírt modern nő képének bizonyos vonásaival. A kutatók összegzik azoknak a hallgatóknak a véleményét, akik az igazi anyára vonatkozó kérdésre válaszoltak: szerintük az anya az, aki nevel, felnevel, gondoskodik és szeret, vagyis a társadalmi és

Az e témához kapcsolódó szuperlatívuszok nagy számát K. Rutkovska is említi az anyáról alkotott felfogást ismertetve (Smetonienė ir kt. 2021: 146).⁷

9

a pszichoszociális szempontok fontosak. A biológiai szempontot (a gyermekek szülését) szintén említik, de nem domináns (Slotvinska, Rutkovska 2020: 329–330).

Gyakran előfordul, hogy valamely szó asszociációi között precedensszövegek is szerepelnek (lásd Papaurelytė-Klovienė 2004: 136–138; 2024: 22) – egy adott kultúra számára fontos és felismerhető szövegek, amelyek más szövegekbe további jelentéseket, szemantikai többletet visznek át. Minden kulturális közösségnek megvan a maga precedensszöveg-korpusza: az emberek beszéd vagy írás közben mindenki által ismert dalokból, költészeti és prózai művekből, játék- vagy animációs filmekből, reklámokból stb. vett részleteket idézhetnek fel. A precedensszöveg csak akkor tölti be funkcióját, ha felismerhető, mert csak így fogja fel a címzett a neki küldött teljes üzenet terjedelmét^⁸. Természetes, hogy a nyelvhasználók számára fontos szavak (azaz a nyelven kívüli valóság fontos tényezőit megnevező szavak) asszociációi között precedensszövegek is vannak. A anya szó csaknem 600 asszociációja között nem rögzítettek utalást precedensszövegekre.

Összefoglalva elmondható, hogy az anya szó asszociációs mezőjének elemzési eredményei tárják fel a legrészletesebben a nyelvhasználók tudatában rögzült viszonyt az anyához, pontosítják, milyen személyt tekintenek anyának, és milyen viselkedésmintákat tulajdonítanak neki.

Az anyaság kategóriájának elemzése

Az anyaság kategóriájának leírása, amely a anyai, anyás melléknév összes alakjának és a anyai módon határozószó használati példáinak elemzésén alapult, kiegészítette és pontosította az anya szó asszociációs mezőjének elemzési eredményeit, és részletesebben feltárta a fogalom tartalmának egy részét. L. O. Černeiko már ismertetett osztályozása alapján a melléknév és a határozószó használati példáit két csoportra osztották: a adottságok és a tevékenység eredményei.

Duotybės

Az emberhez legközelebb álló nem anyagi objektumok a hangulatok, az érzelmek és az érzelmi állapotok, más szóval a belső élet jelenségei. Az érzelmek, érzések és hangulatok érzékszervekkel nem észlelhetők. A nyelv kategorizálja a belső világot, megkülönbözteti egymástól az érzelmeket, meghatározza lényegüket, hasonlóságaikat és különbségeiket. Például azért használjuk a vágyakozás és a szomorúság szavakat, mert felfogjuk és érezzük, hogy ezek a szavak hasonló, de nem azonos belső életjelenségeket neveznek meg. Az érzelmek területe a valóságnak az a szelete, amely leginkább az egyes emberek tapasztalatától függ: amit az egyik ember szomorúságnak nevez, azt egy másik bánatként, egy harmadik pedig gyászként írhatja le. A nyelv összegzi és pontosítja a különféle tapasztalatokat, és megnevezi a megfelelő állapotokat (Bamberg 1997: 212).

Az érzelmek pontosan (félelem, harag, öröm, szomorúság) és szemléletesen – metaforák, metonímiák stb. segítségével – is leírhatók. A szemléletes, egyúttal a helyzetet pontosító leírások közé tartoznak a anyai melléknév és a anyai módon határozószó különféle alakjai.

^⁸ Például annak a nyelvhasználónak, aki soha nem olvasta Kristijonas Donelaitis „Metai” című költeményét, az a kijelentés, hogy „megkezdődött a tavasz öröme”, csupán az évszak megváltozását jelentené, és nem kapcsolódna a költeményben leírt falusi ember munkáihoz és gondjaihoz, érzelmeihez.

10

A nyelvhasználati példák alapján anyaiak lehetnek az érzések és a hangulatok. Alapértelmezés szerint, vagyis mind a beszélő, mind a hallgató tapasztalata alapján felfogható, milyenek ezek a belső életjelenségek, továbbá az is, hogy pozitív értékelést kapnak és kívánatosak: <...>

egyáltalán nem anyai módon viselkedő; Még az anyai érzés is a durvaság és a tompaság formáját ölti. A példákban ellentétet alkalmaznak – elvont jelenségekről van szó, amelyeket nem nevezhetünk anyaiaknak, tehát jónak sem; vagyis kellemetlenek és nemkívánatosak. Alapértelmezés szerint az is érthető, milyen viselkedést neveznek anyainak: Idősen is viselkedhetsz apásan, anyásan.

Messze a leggyakrabban említett érzelmi állapot a szeretet. Az anyai szeretet különleges, nagylelkűként és kifejezőként jellemzik: Nagylelkű, anyai szeretet; Vajon nem eléggé kifejező az ő anyai szeretete?; Közömbös ügyek, amelyek az apai – anyai szeretet érzésére apellálnak.

Ez az érzelmi állapot megfelelő cselekvésre ösztönöz – gondoskodásra, oltalmazásra: Az élete az anyai szeretet példája; Hadd érezzem a gondoskodó, anyai szeretetet; <...> a betegeket, akikről a dolgozó anyai szeretettel gondoskodik. Az anyai szeretetet olyan helyzetekben említik, amelyekben oltalomról és gondoskodásról van szó – ezt a jelzőt azért választották, hogy kifejezzék, milyen következetesen és lelkiismeretesen végzik a cselekvést.

A nyelvi világképben az anyai szeretetet sokféle megnyilvánulási formával rendelkezőként értelmezik: megosztják (<...> ő az istenek küldötte, az anyai szeretet és boldogság osztogatója); kiöntik vagy isszák, azaz folyékony halmazállapotú (<...> kiönteni anyai szeretete minden gyengédségét; <...> anyai szeretetre szomjazik).

Az anyai szeretet a környezetre irányul, a Én megnyugtattam őt, és anyai örömeimrőlörömeimről nem szóltam; <...> a derűs litván családok megosztották egymással anyai örömeiket és gondjaikat; Brigita szerint Isten anyai örömöket szánt neki.

A nyelvi világképben az érzelmek szféráját igyekeznek részletesebben kategorizálni, ezért az érzelmekről és érzésekről szólva metonímiát alkalmaznak: az érzelmek jelenlétét és intenzitását pontosabban írják le azzal, hogy meghatározzák, hol találhatók. A nyelvi világkép logikája szerint ez a szív: Mária anyai szívével még inkább együtt érez vele; Nagy örömet szerez az anyai szívemnek; <...> tapsol a puha kéznek, amennyire anyai szíve engedte; Akkor nem bírta tovább Aniceta anyai szíve a síró gyermekeket látva. A szívet (a lélekhez hasonlóan) sok nyelvi világképben a belső életjelenségek helyének tekintik. Általában azt állítják, hogy a szív az érzések és a hozzájuk kapcsolódó vágyak helye. A szívben levőnek vélt érzések kevésbé függnek a külső körülményektől, mint azok, amelyeket a lélekhez kötnek (Uryson 1995: 4–6).

A példákból arra lehet következtetni, hogy az anyai szív aktív cselekvő, bár tevékenységének nincs konkrét eredménye. A lehetséges viselkedési minták a szívtől függenek. Az anya cselekedeteit a szíven kívül az intuíció és az ösztönök irányítják – az értelem viszont nem: Másnap széttépte a levelet. Talán az anyai ösztön győzött; Az anyai intuíció azonnal megértette; <...> ez különösen ritkán történik meg, az anyai ösztön győz; Felébredtek az anyai ösztönök? Az intuíciót általában úgy jelölik

ahogyan az magukra az anyákra jellemző, vö. például: anyai szeretet, amely nem anyára is jellemző lehet.

Az anyákhoz kapcsolódó belső lelki jelenségek közül a többi is ugyanazzal a domináns vonással tűnik ki: a segítségnyújtás, a vigasztalás és a biztonság megteremtésének szándéka jellemzi őket. Nehéz meghatározni egyes cselekvések kezdetét vagy végét, aktív tevékenység itt nincs, inkább egyszerűen egyfajta viszonyulás fejeződik ki: <...> emberien és anyai módon együttérez a lányával; <...> a személyzet anyai együttérzéssel tekint rá; Elmosolyodott, felsóhajtott, arcán pedig olyan anyai figyelem tükröződött; Gyengéd és anyai, nem haragos és nem gúnyos. Hogy az érzések anyaiak, nemcsak akkor figyelhető meg, amikor kívülről szemléljük és értékeljük őket, hanem saját cselekedeteinkre reflektálva is: Még engem is anyai szánalom fog el; Anyai gyengédséggel nézek rátok; <...> azt akarom, hogy mindannyian érezzétek anyai közelségemet. Nagyon feltételesen nevezhető a cselekvés eredményének az az érzelem, amelyet az érez, akire így tekintenek. Olyan helyzeteket írnak le ezzel, amelyekben rendszerint két szereplő van: az egyik közvetíti az érzelmi viszonyulást, a másik pedig fogadja azt.

A tevékenység eredményei

A valamivel aktívabb és láthatóbb cselekvések szintén az érzelmi aspektusra – a biztonság és az érzelmi kapcsolat megteremtésére – irányulnak, tehát ezeknek sincs kézzelfogható eredményük: <...> anyai gondoskodással búcsúztunk el a jósnőtől, aki oltalmazott minket; Egyes nők anyai gondoskodással fognak törődni önnel; Ő kényeztette el Gerhardot, közvetlenül anyai gondoskodással vette körül; <...> látja az anyai segítségét és részvételét számos bonyolult feladat megoldásában; A kis állatoknak éppúgy anyai gondoskodásra van szükségük, mint a gyerekeknek; <...> annak az anyának, akinek nem voltak meg a feltételei, vagy nem tudott anyai gondoskodással és szeretettel nevelni engem.

Az anya gondoskodó viszonyulását még konkrétabban szinesztetikus metaforák fejezik ki: Anyai melegséggel és érzékenységgel tud altatódalt énekelni; <...> neked még annyira szükséged volt az anyai melegségre; <...> gyermekkorában hiányzott neki az anyai melegség; <...> arca anyai melegséggel árasztott el mindenkit, akivel találkozott⁹. A nyelv rögzíti, hogy ugyanaz az elvont jelenség – az anyai melegség – kétféleképpen fejeződik ki: énekléssel (vagyis nyelvi eszközökkel) és szavak nélküli, közvetlen érintkezéssel (mimikával).

Az anyai jellegűként leírt cselekvéseket olyan emberek is végzik, akiket nem fűz rokoni kapcsolat a cselekvés tárgyához: Brigita kötelességének tartotta, hogy anyai gondoskodással törődjön a birtokon dolgozó szolgálólány anyagi helyzetével; <...> mogorva, de valójában anyai gondoskodású helyettese <...>; <...> tanárnő, háromgyermekes anya, ezért az igazgatónő szerint anyai módon viszonyul a tanulókhoz; <...> vannak olyan tanárok, akik anyai módon bánnak a gyerekekkel, és mindegyikükkel szoros kapcsolatot ápolnak; Olyan nőket keresnek, akik vállalnák, hogy az első nyolc házban anyai gondoskodással vezetik a háztartást; <...> anyai gondoskodás a fiatal pedagógusok szakmai képzésében. A leírt helyzetekben leggyakrabban olyan beosztásokról, foglalkozásokról van szó, amelyek a gondozással és neveléssel kapcsolatosak, például a tanár, nevelő vagy oktató munkájáról. A megnevezést rendszerint nőkre alkalmazzák. Feltételezhető, hogy a gondozásról és oltalmazásról szólva konkrét cselekvésekre gondolnak, és

⁹ A példák nyelvezete változatlan.

12

konkrétabb eredményekre, a nyelvhasználati példákban azonban nem rögzítettek pontosabb leírásokat, például: *anyai módon palacsintát sütött; *anyai módon megmosta az arcát^¹⁰.

A szövegek megemlítik, hogy az egyébként pozitívan értékelt gondoskodás, ha átlép bizonyos határokat, nemkívánatossá válik: <...> hiszen épp most menekült el az otthoni túlzott anyai gondoskodás elől.

A nyelvhasználati példákban rögzítették, hogy az érzelmi viszonyulásra vonatkozó információ más kommunikációs módokon is kifejeződik. Ezek egyike a beszéd. Figyelemre méltó, hogy a nyelvi világkép logikája szerint maga a beszédmód informatív, vagyis a hangszín, a hanghordozás, az intonáció: az, ami még a szó jelentését és a közlés tartalmát megelőzi, hiszen így érzelmi viszonyulás közvetíthető, és lehetséges viselkedési minták implikálhatók, vö.: Amalija szava anyai hangszínnel csendül fel; A biztatása nagyon anyai módon hangzott; Vaisieta meghallotta a brigádvezető anyai, gondoskodó hangját; <...> tovább beszélt, derűs, anyai hangon; Ilyen oltalmazó, szinte anyai hangnemben válaszolt; Kedvesen, szinte anyai módon csicseregte; <...> Danguolė nyugodtan és anyai módon fejtette ki; Vaiginienė két kezébe fogja a gyermek fejét, és anyai módon kezdi nyugtatni; <...> meleg, anyai, őszinte „KÖSZÖNÖM”. A szövegekben nagyon gyakran pontosítják a motiniškas, -a melléknév különféle alakjait és a motiniškai határozószót, így nem csupán hallgatólagosan egyértelmű, hogy az anyai jóságos, oltalmazó, őszinte, nyugodt és gondoskodó. Az anyai beszédmód utánozható; ilyenkor a helyzet leírásából elvész a pozitív érzelmi minősítés nagy része: <...> anyai hangot öltve ajánlotta <...>. Ha a megszólított felismeri, hogy az anyai hang hamis, akkor léteznek olyan jegyek (feltehetően a beszédben és a mimikában is), amelyek alapján meg lehet különböztetni a beszéd minőségét.

A nyelvhasználati példák különféle beszédaktusokat különböztetnek meg: anyai módon lehet üdvözölni, kérdezni, kérni, magyarázni, mondani, vö.: <...> amikor találkozik vele, illendően köszönti, és anyai méltósággal biccent; Anyai módon kérdez tőlem; Abban a rövid szóban anyai kérés csendült: maradj életben, fiacskám; Nem sietek sürgölődni, csak anyai módon megmagyarázom; – Nagyszerűen nézel ki – mondta anyai hangon.

Az alárendeltségi viszony jelenléte megállapítható a leírt helyzetekben, de nem fejeződik ki nagyon világosan – nincs szó anyai parancsokról vagy utasításokról: Nem szólította meg Vytukast, és nem biztatta anyai módon, hogy feküdjön le az ágyba; <...> talán anyai figyelmeztetés a gyermeknek; <...> és anyai módon szemrehányást tett; <...> a kiabálás és az anyai rendreutasítás egy ökölcsapásba került a hátán. Az anya figyelmeztet vagy rendreutasít, de az ilyen helyzetekben gyakrabban csak szemlélő marad.

Az anyákra jellemző testbeszéd informatív. A nyelvi világkép rögzíti, hogy az anyai jelleg átfogó képet is jelenthet – az egész arckifejezést: <...> aggódó, anyai arccal kérdezi; A szigorú apai arckifejezést kedves, anyai arckifejezés váltja fel; <...> kipirult arcán anyai gondoskodás tükröződött. Az anya és a gyermek közötti szoros kapcsolatot, illetve a rokoni kötelék nélküli emberek hasonló kapcsolatát a szem és a mosoly fejezi ki, vö. Meropė anyai módon nézett rá; Anyai tekinteted végigkísér papi utamon; Talán anyaiak a szemei; <...> anyai módon elmosolyodik; Meleg, anyai mosolya kihunyhatatlan kis láng volt ajka sarkában.

^¹⁰ Kivétel lehet például Amalija anyai módon betakarja a gyermeket meleg, vattás takaróval; <...> megfelelő szavakat válogatni, majd szépen, szinte anyai módon összehajtogatva borítékba tenni.

13

A mimika szintén kizárólag pozitív érzelmekhez kapcsolódik; nincsenek példák, amelyekben anyai aggodalomról vagy hasonlóról lenne szó.

Az anyai érzelem különféle kézmozdulatokkal is kifejezhető. A gesztusok nem az agressziót célozzák: a nyitottság és a tér válik hangsúlyossá: <...> anyásan magához ölelve elaltatni; <...> anyásan kitárt karok; Taida anyásan kitárta felé a karját. Az anyainak nevezett gesztusok gondoskodást fejeznek ki – a közelségre, a védelem iránti vágyra, a gyengédségre és a szeretetteljes bánásmódra irányulnak: Anyásan megveregetné a vállát; <...> anyásan megsimogattam a vállát; <...> anyásan átölelte <...> a vállánál; <...> anyásan megmasszírozza; <...> anyásan simogatta meg a sejt minden egyes tüskeszerű nyúlványát; <...> anyai simogatást soha nem tapasztalt. A szövegek esetleg a kéz szimbolikáját is tükrözik: „[A] kézzel való érintés a közvetlen mágia kifejeződése; a kézrátétel felszentelés, valamint a saját erő átadása annak, akit felszentelnek” (Biedermann 2002: 346–347).

A szövegek említik a haj érintését: <...> szinte anyásan összekócolta a fiatalember haját; <...> szinte anyásan, gyengéden végigsimított a haján. A haj a szimbolikában szintén az érzelmekhez kapcsolódik: „<...> köztudott, hogy a mágikus szertartások során gyakran végeznek varázslatokat a hajjal; például annak a személynek a haját csomózzák meg, akiben szerelmet akarnak ébreszteni” (Biedermann 2002: 334–335). A nyelvi világkép logikája szerint tehát a haj érintésével érzelem adódik át.

A különböző értékelésekkel és eltérő használati területekkel összefüggő nyelvi anyag elemzésén alapuló eredmények összegzése és összevetése alapján megállapítható, hogy hasonlóak, kiegészítik egymást, és nem mondanak ellent egymásnak^¹¹.

A kétféle anyag elemzéséből levont következtetéseket rendszereztük (lásd a táblázatot).

Táblázat. A MOTINA (ANYA) fogalom tartalmának reprezentációja a nyelvi anyag sokfélesége alapján

^¹¹ A tanulmányban bemutatott kutatás eredményei nem mondanak ellent K. Rutkovska által az anyára jellemzőként leírt vonásoknak sem (Smetonienė és mtsai. 2021: 132–147).

14

A különböző szavakhoz kapcsolódó nyelvi anyagon alapuló elemzés feltárta, hogy bár a mama és a motina szavak részben eltérő használati területekre irányulnak, a mama ingerre adott válaszok, valamint a melléknevek és a határozószó használati példái hasonló információt kódolnak. Ez ismét megerősíti azt az állítást, hogy a fogalomelemzés szempontjából sem a formai mutatók (a különböző szófajokhoz tartozás), sem az eltérő stílusokhoz való igazodás nem lényeges. A fő kritérium a kapcsolat azzal a fogalommal, amelynek tartalmát le kívánjuk írni, és ezen a fogalmon keresztül a valóság konkrét tárgyával.

KÖVETKEZTETÉSEK

A mama szó asszociációs mezőjének elemzéséből levont következtetéseket összefoglalva megállapítható, hogy anyának azt a személyt tekintik, aki gyermeket szül, gondoskodik róla, óvja, szereti és védi. E szó leggyakoribb asszociációi azt mutatják, hogy az anya a szeretettel és a jósággal kapcsolódik össze, vagyis szeretett és szerető személy, aki a válaszadóból szinte kizárólag pozitív asszociációkat vált ki. Ugyanezekre a következtetésekre juthatunk a motiniškas, –a és a motiniškai szavak kontextusainak elemzését összefoglalva is. A szövegek azt mutatják, hogy az anyára jellemző tipikus viselkedést az érzelmi tényező elsődlegessége határozza meg, és szeretetben, gondoskodásban, törődésben és együttérzésben nyilvánul meg.

A motiniškas, –a melléknév valamennyi alakjának és a motiniškai határozószó használati példáinak elemzése szolgáltatta a legtöbb információt arról, hogy a nyelvi világkép anyaga alapján milyen modalitású érzelmek kapcsolódnak leggyakrabban az anyához. A nyelvi világképben rögzül, hogy az anya viselkedésében az érzelmi tényező dominál: nemcsak konkrét érzelmek megnevezései fordulnak elő, hanem kifejezésmódjukat is részletesebben leírják. A példák alapján az anyák leggyakrabban szeretők, gondoskodók és törődők – az ilyen modellre irányuló viselkedést nevezik anyainak. A viselkedést motiváló emberi jellemzők és az ezekhez kapcsolódó érzelmek pusztán a hangszínnel, a hangszín minőségével, a hangerővel, a megfelelő szavakkal, mimikával vagy gesztusokkal is kifejezhetők. Az anya tevékenységét a cselekvés tárgyához fűződő érzelmi viszony határozza meg; a cselekvések időbeli és eredmény szempontjából nincsenek meghatározva. Beszéd közben az anya alig fejez ki alárendeltségi viszonyt. Anyainak leggyakrabban a belső élet jelenségeit nevezik; ezeket az érzékszervek nem érzékelik, az ilyen jelenségek valóságában egyszerűen csak hisznek.

A vizsgált fogalomról különböző forrásokból gyűjtött információk ugyanazokat a jelentésbeli domináns jegyeket rögzítik; nincs ellentmondás, az egyik típusú anyag kiegészíti a másikat. Következésképpen a legfontosabb tényező az ugyanahhoz a fogalomhoz való kapcsolódás, nem pedig a nyelvi anyag eltérő jellege.

A fogalom tartalmáról szóló információk összegzése lehetővé teszi, hogy következtetéseket vonjunk le a MOTINA fogalom típusáról. E fogalom egyik fő jellemzője a statikusság. Mind a mama szó asszociációi, mind a motiniškas, –a szó valamennyi alakja és a motiniškai határozószó használati példáinak elemzési eredményei sem a helyzetfüggőségre, sem konkrét cselekvéssorozatra, vagyis forgatókönyvre nem irányulnak. Összefoglalva: a nyelvi anyag elemzése alapján a MOTINA fogalomhoz kapcsolódó információ az anyával való viszony kifejezésében implikálódik vagy explikálódik: a nyelvhasználók közvetlenül fogalmazzák meg az egyik szülőhöz fűződő hozzáállásukat, vagy más szavakba kódolják azt. Az ilyen és hasonló cselekvések megnevezései nem köthetők konkrét befejezési vagy kezdési időponthoz, azok

15

szintén nem véglegesek, hanem tipikusak a nem nyelvi valóság azon objektuma szempontjából, amellyel az adott fogalmat összekapcsolják. Következésképpen a MOTINA fogalom jellegét tekintve leginkább azokhoz a tipikus sémákhoz áll közel, amelyek az egyes részleteket egésszé kapcsolják össze, és rögzítik azt, ami tipikus.

LITERATŪRA

Babuškin Anatolij P. 1996: Tipy konceptov v leksiko-frazeologičeskoj semantike jazyka [Types of Concepts in Lexical and Phraseological Semantics of Language], Voronež: Izdatelstvo Voronežskogo gosudarstvennogo universiteta.

Bamberg Michael 1997: Emotion talk(s): The Role of Perspective in the Construction of Emotions. – The Language of Emotions: Conceptualization, Expression and Theoretical Foundation, eds. S. Niemeier, R. Dirven, Amsterdam: J. Benjamins, 209–225.

Bankauskaitė-Sereikienė Gabija 2012: Moters, įvaizdis Pirmosios Lietuvos Respublikos periodikoje [The Image of the Woman in the Periodicals of the First Republic of Lithuania]. – Respectus Philologicus 21(26), 71–85.

Biedermann Hans 2002: Naujasis simbolių žodynas [New Symbol Dictionary], Vilnius: Mintis.

Buivydienė Rūta 1992: Lietuvių kalbos ved ybų giminystės pavadinimai: daktaro disertacija [Lithuanian Marriage Kinship Names: Doctoral Dissertation], Vilnius: Vilniaus universitetas.

Buivydienė Rūta 2000: Lie. skeiris ‘našlys’? [Lith. skeiris ‘widower’?] – Baltistica 35(2), 215–218. DOI: http://dx.doi.org/10.15388/baltistica.35.2.571.

Černeiko Leonid O. 1997: Lingvo-filosofskij analiz abstraktnogo imeni [Linguistic and Philosophical Analysis of an Abstract Name], Moskva: MGU.

DLKG 1994: Dabartinės lietuvių kalbos gramatika [Grammar of the Modern Lithuanian Language], red. V. Ambrazas, 2-asis patais. leidimas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla.

Jurkėnas Juozas 2011: Viena specifinė antroponimų grupė [One Specific Group of Anthroponyms]. – Baltų onomastikos tyrimai 2, sud. G. Blažienė, A. Ragauskaitė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 144–157.

Kačiūskienė Genovaitė, Švambarytė-Valužienė Janina, Kruopienė Irena 2008: Moteriškos lyties asmenų pavadinimai lietuvių kalboje [Feminine Names in Lithuanian]. – Valoda dažādu kultūru kontekstā, Daugavpils: Daugavpils universitāte, 28–40.

Kačiūskienė Genovaitė, Vĭkrauskaitė Jurgita 2010: Vyriškos lyties giminystės ryšius apibūdinantys asmenų pavadinimai Joniškio šnektose [Terms of Male Persons of Kinship in Joniškis Subdialects]. – Valoda dažādu kultūru kontekstā, Daugavpils: Daugavpils universitāte, 46–54.

Kavaliūnaitė-Amelyushkina Gintarė 2006: Motinystės įvaizdis Lietuvos žiniasklaidoje [Representation of Motherhood in Lithuanian Media]. – Lyčių studijos ir tyrimai 2, 42–52.

16

Kolevinskienė Žydronė 2008: Motinystės diskursas lietuvių prozoje: Lauros Sintijos Černiauskaitės „Kvėpavimas į marmurą“ [Discourse of Motherhood in Lithuanian Prose: “Breathing into Marble” by Laura Sintija Černiauskaitė]. – Acta humanitarica universitatis Saulensis. Vaikas lietuvių ir pasaulio kultūrose 5 (2007), Šiauliai: Šiaulių universiteto leidykla, 96–104.

Papaurėlytė-Klovienė Silvija 2004: Liūdesio konceptas lietuvių ir rusų kalbose: daktaro disertacija [The Concept of Sadness in Lithuanian and Russian Languages: Doctoral Dissertation], Vilnius: Vilniaus universitetas.

Papaurėlytė-Klovienė Silvija 2024: Žodinės asociacijos kaip informacijos apie konceptą šaltinis (remiantis žodžių DŪKRA ir SŪNUS asociacijų laukais) [Verbal Associations as a Source of Information about a Concept (Based on the Association Fields of the Words DAUGHTER and SON)]. – Bendrinė kalba 97, 9–32. DOI: https://doi.org/10.35321/bkalba.2024.97.

PBLKG 2024: Praktinė bendrinės lietuvių kalbos gramatika [Practical Grammar of Standard Lithuanian], A. Balčiūnienė, A. Drukteinis, R. Kazlauskaitė, J. Vaskelienė, Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla.

Razauskas Dainius 2002: Mat mažja: razmyšljenija po povodu dvuch litovskich omonimov: moja “mat” и moja “mach” [Mother Maya: Speculations Concerning Two Lithuanian Homonyms: moja “mother” and moja “a wag”]. – Balto-slavjanskie issledovanija 15, 279–333.

Ryklienė Asta 2000: Rašytinės lietuvių kalbos ir elektroninio diskurso palyginimas: dažniausi žodžiai ir žodžių formos bei prasminės žodžių formos [Comparison of Written Lithuanian and Electronic Discourse: Most Common Words and Word Forms and Semantic Word Forms]. – Darbai ir dienos 24, 99–107.

Sabaliauskas Algirdas 1990: Lietuvių kalbos leksika [Lithuanian Language Lexis], Vilnius: Mokslas.

Slotvinska Karolina 2021: Obraz matki w wybranych utworach Vandy Juknaitė [Picture of Mother Based on Selected Writings of Vanda Juknaitė]. – Vertybės lietuvių ir lenkų kalbų pasaulėvaizdyje 2: Liaudiškasis, tautinis, daugiatautis ir daugiakultūrinis paveldas, sud. K. Rutkovska, S. Niebrzegowska-Bartmińska, Vilnius, Liublinas: Vilniaus universiteto leidykla, 308–317. DOI: https://doi.org/10.15388/VLLP.2021.19.

Slotvinska Karolina, Rutkovska Kristina 2020: Lietuviškas MOTINOS paveikslas remiantis anketinių apklausų duomenimis [Lithuanian Image of MOTHER Based on Survey Data]. – Vertybės lietuvių ir lenkų kalbų pasaulėvaizdyje 1: Teorinės prielaidos ir interpretacijos, sud. K. Rutkovska, S. Niebrzegowska-Bartmińska, Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla, 326–336.

Smetonienė Irena, Smetona Marius, Rutkovska Kristina 2021: Žemė. Motina. Duona [Earth. Mother. Bread], Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla.

17

Steponavičienė Simona 1986: Lietuvių kalbos žodinių asociacijų žodynas [Dictionary of Lithuanian Verbal Associations], Vilnius: Mokslas.

Uryson Jelena V. 1995: Fundamentalnyje osobennosti čeloveka i naivnaja “anatomija” [Fundamental Human Characteristics and Naive “Anatomy”]. – Voprosy jazykoznanija 6, 3–21.

Župerka Kazimieras 2012: Metalingvistika. Nekalbininkų kalbotyra [Metalinguistics. Linguistics of Non-Linguists], Šiauliai: VšĮ Šiaulių universiteto leidykla.

Motherhood in the Worldview of the Lithuanian Language (Based on the Associations of the Word mama (En. Mom) and the Compounds of the Words motiniškas, -a (En. Motherly), motiniškai (En. in a Motherly Way)

SUMMARY

The present study aims to describe part of the content of the concept of MOTHER related to the worldview of the Lithuanian language by means of the results of an association field analysis of the word mama (En. mom), the analysis of all forms of the adjectives motiniškas, -a (En. motherly), and the results of the analysis of the compounds of the adverb motiniškai (En. in a motherly way).

Summarising the findings of the association field analysis, it was concluded that, according to the Lithuanian worldview material, a mother is a person who gives birth to a child, takes care of it, cares for it, loves it and protects it. The same conclusions can be drawn from the analysis of the contexts of the words motiniškas, -a and motiniškai. The typical behaviour of a mother is determined by the primacy of the emotional element and manifests itself in the form of love, care, concern and compassion.

The information that, according to the analysis of the linguistic material, is associated with the concept MOTHER in the Lithuanian language worldview is an implied or explicated expression of the relationship with the mother: the language users either directly describe their attitude towards one of the parents, or they encode it in other words. Concept MOTHER is the closest to the typical schemas, which link the individual details into a whole and capture what is typical.

18