Terminologija / Terminology 2025, Nr. 32, p. 1–7 Turinio nuoroda / Contents link ISSN 2669–2198 (elektroninis / online)

6. NEMZETKÖZI TUDOMÁNYOS TERMINOLÓGIAI KONFERENCIA „A TERMINOLÓGIA TUDOMÁNYOS, KÖZIGAZGATÁSI ÉS OKTATÁSI DIMENZIÓI”

6. Nemzetközi Tudományos Konferencia „A terminológia tudományos, közigazgatási és oktatási dimenziói”

EGLĖ INGELEVIČIŪTĖ-JABLONSKIENĖ

Litván Nyelvi Intézet

E-mail: [email protected]

ORCID-azonosító: https://orcid.org/0009-0006-2644-4920

https://doi.org/10.35321/term32-11

Október 16–17-én a Litván Nyelvi Intézetben rendezték meg a 6. nemzetközi tudományos terminológiai konferenciát „A terminológia tudományos, közigazgatási és oktatási dimenziói” címmel. A konferencia jubileuminak tekinthető: az első, ugyanezen a címen rendezett konferenciára tíz évvel ezelőtt, 2015-ben került sor.

A konferenciát hibrid formában tartották: a résztvevők és a hallgatóság egy része személyesen vett részt, mások távolról kapcsolódtak be. Összesen 34 előadás hangzott el – számos tudományos kutatást és terminológiai munkát segítő eszközt mutattak be, valamint áttekintették a terminológia különböző irányzatait. Az előadók 18 országból érkeztek. A korábbi évekhez hasonlóan a konferencián aktívan részt vettek spanyol, francia, grúziai, lengyel, magyar, lett és természetesen litván kutatók is, de olyan távoli országokból is tartottak előadást terminológusok, mint Kanada és Mongólia.

Az első nap egy fontos témával kezdődött, amelyet ezen a konferencián már nem először vitatnak meg: a terminusváltozatossággal. A meghívott előadó, Judit Freixa, a Pompeu Fabra Egyetem képviseletében, a terminusváltozatosságról és az éghajlatváltozással kapcsolatos terminusok elemzéséről tartott előadást. Azt vizsgálta, hogyan tér el e terület terminusainak alakja és jelentése

Copyright © 2025 Eglė Ingelevičiūtė-Jablonskienė. Kiadja a Litván Nyelvi Intézet. Ez a cikk nyílt hozzáférésű, a Creative Commons Attribution licenc feltételei szerint terjesztik, amelyek lehetővé teszik a tartalom korlátozás nélküli felhasználását, terjesztését és sokszorosítását bármilyen médiumban, feltéve, hogy feltüntetik az eredeti szerzőt és a forrást. // Kiadta a Litván Nyelvi Intézet. Ez a cikk nyílt hozzáférésű, a „Creative Commons” Nevezd meg! licenc feltételei szerint terjesztik, amelyek lehetővé teszik a tartalom korlátozás nélküli felhasználását, terjesztését és sokszorosítását bármilyen médiumban, a szerző és a forrás megjelölésével.

Beérkezett: 2025-11-10. Elfogadva: 2025-11-14.

1

különböző kontextusokban, és azt állította, hogy ezek az eltérések nyelvi és szemantikai változásokat egyaránt tükröznek, valamint feltárják a környezetvédelmi terminológia rugalmas jellegét. A pasaulio klimato atšilimas (angolul: global warming) terminus egyik változata, a klimato šildymas (angolul: global heating), a terminológia kommunikációs, ideológiai és kulturális igényekhez való igazítására tett kísérleteket tükrözi. A kutató szerint az éghajlatváltozásról szóló diskurzusban a variánsok megléte nem hiányosság – a terminus nemcsak címkeként, hanem kommunikációs eszközként is szolgálhat. A variánsok kérdése más előadók előadásaiban is felmerült: Fátima Noronha, az Algarve-i Egyetem képviselője például a mediterrán étrend területén vizsgálta a terminusok diasztratikus variánsait; ezen a területen úgy tűnik, a hagyományos közösségek szakértői szerepet vállalnak. Azt is vizsgálta, hogy a különböző diskurzusközösségek milyen hatást gyakorolnak e terület terminológiájára.

A variánsok kérdése egy másik, egyre aktuálisabb téma, a mesterséges intelligencia (DI) és a nagy nyelvi modellek kapcsán is felmerült. Bár a DI kérdését már az előző konferencián is megvitatták, ezúttal jóval részletesebben tárgyalták. Ez nem meglepő: a DI-technológiák hirtelen áttörése jelentősen átalakít számos területet, köztük a terminológiakutatást is, amelyben egyre gyakrabban használnak DI-eszközöket terminusok alkotására, elemzésére és rendszerezésére. Ez az előadásokból is kiderült. A DI témájával elsőként a meghívott előadó, Mojca Pecman foglalkozott, aki a Párizsi Városi Egyetemet képviselte. A kutató áttekintette a DI-eszközök terminológiában való használatát, pontosabban a generatív DI (GDI) integrálását az Egyetemen használt ARTES terminológiai elemzőrendszerbe, különös tekintettel az új terminusokra és a variánsokra. A terminológia, a korpusznyelvészet és a DI kapcsolatának tárgyalása után M. Pecman ismertette a GDI-eszközök új terminusok elemzésére való alkalmasságának értékeléséhez használt protokollt, valamint egy felmérést, amely a mesterszakos hallgatók GDI-eszközök használatára vonatkozó véleményét vizsgálta. A hallgatók szerint a DI megkönnyíti a terminológiai munkát. Barbara Heinisch, a Bécsi Egyetem munkatársa ennél jóval negatívabban viszonyult a DI-hez: állítása szerint, bár a nagy nyelvi modellek megkönnyíthetik a terminológiai munka egyes részeit, a nyelvi homogenizáció veszélyét is magukban hordozzák. Az osztrák kutató esettanulmányt mutatott be. Azt vizsgálta, hogyan birkózott meg a ChatGPT az egyetemi terminológiával a német nyelv három változatában: az osztrák, a dél-tiroli és a standard németben. A ChatGPT a promptok ellenére rendszerint a legelterjedtebb standard német nyelv terminusait adta meg, egyes esetekben pedig álterminusokat is.

A DI terminológiában való gyakorlati alkalmazásáról más előadók is beszéltek. Egidijus Zaikauskas, az Európai Bizottság Fordítási Főigazgatóságának munkatársa a terminusok DI-eszközökkel történő kezelését vizsgálta. Szerinte a DI segítségével a Főigazgatóság hatékonyabban birkózhat meg a rendkívül nagy szövegmennyiséggel, mivel a DI-eszközök segítenek a terminusok szövegekből való kiválasztásában, elemzésében és leírásában, valamint abban, hogy a fordítás különböző célnyelvein megtalálják a megfelelő terminusokat. Felvetette azt a kérdést is, mennyire megbízhatók a DI-eszközökkel nyert terminológiai adatok, illetve megtanítható-e a DI a terminológiai kezelés szabályainak és hagyományainak betartására. Az ilyen eszközökkel nyert terminusok megbízhatóságát Dace Šostaka is kétségbe vonta. A lett egyetem kutatóinak – Maksimas Čižikovas, Juris Borzovs és Jānis Zuters – csoportját képviselve egy olyan, speciális célú nagy nyelvi modellt mutatott be, amelynek célja az angol információs és kommunikációs technológiai terminusok lett megfelelőinek automatikus generálása

2

mivel ezen a területen gyorsan nő az új terminusok, különösen az angol terminusok száma. A DI-hez kapcsolható a tudásmodellek témája is, amelyet Piotr Nagórka, a Varsói Egyetem munkatársa tekintett át, azt vizsgálva, hogy felhasználhatók-e ezek a modellek hipotézisek ellenőrzésére szolgáló eszközként. Összefoglalva megállapítható, hogy a DI-eszközök terminológiában való alkalmazása nemcsak számos lehetőséget kínál, hanem kihívásokat is támaszt.

A variánsok kérdésétől elválaszthatatlan a szinonímia témája is, amely már évek óta napirenden van ezen a konferencián, ám ezúttal csak Asta Mitkevičienė, a Litván Nyelvi Intézet Terminológiai Központjának kutatója és vezetője foglalkozott vele előadásában. A VLKK Terminológiai Albizottságának üléseiről készült jegyzőkönyveket – összesen mintegy 600, szinonímiával kapcsolatos megjegyzést – elemezve arra a következtetésre jutott, hogy a vizsgált terminológiai szótárakban a szinonimák számát leggyakrabban csökkentik, de olykor növelik is; egyes esetekben pedig a szinonimák státusza is megváltozik. A konferencián részletesebben is áttekintették a poliszémia jelenségét. A konferencia második napját e témában a harmadik meghívott előadó, Hendrik Kockaert, a Leuveni Katolikus Egyetem munkatársa nyitotta meg, aki online csatlakozott. A kontextus és a poliszémia ellentétét, valamint a terminusok és fogalmak közötti bonyolult kapcsolatot vizsgálta, amely különösen az ISO 704 szabvány kapcsán fontos. A vonóhálós halászathoz kapcsolódó példákkal a kutató azt igyekezett bemutatni, hogy a terminusok kiválasztása és a definíciók megfogalmazása szorosan összefügg a fogalmi rendszerek kontextuális dimenzióival. Szerinte a poliszémiára és a kontextusra – a terminológiában betöltött kulcsszerepük miatt – az ISO 704 szabványban különös figyelmet kellene fordítani. A poliszémiáról a finnországi Tamperei Egyetem munkatársa, Igor Kudashev is beszélt. A nomenklatūros fogalmát tárgyalta, és annak különböző értelmezéseit hasonlította össze.

A konferencián viszonylag új, a korábbi konferenciákon kevéssé vizsgált téma volt a befogadó nyelvhasználat, amelyet három előadásban is részletesen tárgyaltak. A témát elsőként a kanadai Montreali Egyetemről érkező Mylène Larivière tekintette át, aki az egészségügyi területen dolgozó szövegalkotók és szakemberek számára készülő, nemsemleges nyelvhasználati segédanyagot mutatott be. Elmondása szerint erre a francia nyelv nyelvtani nemének bináris rendszere miatt van szükség, mivel a nyelvtani nem összefügg az extralingvisztikai valósággal, és befolyásolhatja a hatalmi viszonyokat. A kutató korpuszok alapján dolgozta ki a segédanyagot, és azt tervezte, hogy nem bináris nemű személyekkel, valamint az egészségügyi ágazat szakembereivel is kipróbáltatja. A befogadó nyelvhasználat témáját a Jón Egyetemet képviselő kutató, Vasiliki Chelidoni folytatta előadásában. Szerinte a többnyelvű, párhuzamos uniós közigazgatási szövegkorpuszok segítségével nemsemleges terminusokat tartalmazó adatbázisok hozhatók létre, amelyek nemcsak megfelelnek az EU által támogatott sokszínűség, egyenlőség és befogadás értékeinek, hanem a gépi fordítások és a nagy nyelvi modellek kimeneteinek minőségét is javíthatják. E két előadást szépen összefoglalta Elena Chiocchetti, az „Eurac Research” képviselője, valamint a távolról csatlakozó társszerző, Oliviero Tolszczuk-Jalbert előadása, aki a kanadai kormány Fordítási Irodájában dolgozik. Az előadás a terminológus befogadó terminológiával kapcsolatos szerepéről szólt. Az előadók szerint a befogadás a terminológiai munka célja lehet, a terminológusoknak pedig úgy kellene eljárniuk, mint

3

tanácsadók: azonosítsák a nem inkluzív terminusformákat, javasoljanak alternatívákat, magyarázzák el, mikor mely terminusokat kell használni, és terjesszék az inkluzív terminusokat.

Az előző konferenciákhoz hasonlóan idén is több előadás tekintette át a nemzeti terminológia helyzetét. Az ELTE Nyelvtudományi Kutatóközpontjának kutatócsoportja – Veronika Lipp, Dóra Mária Tamás és Prószéky Gábor – bemutatta a nemzeti magyar terminológiai stratégia tervezetét. A projekt keretében a Nyelvtudományi Kutatóközpontban létrehozták a Nemzeti Terminológia-egyeztető Központot, amelynek célja egy központi terminológiai portál és egy többnyelvű nemzeti terminológiai adatbázis létrehozása. A magyar nyelvhez kapcsolódott Fóris Ágota és Rixer Ádám, a Károli Gáspár Református Egyetem kutatóinak előadása is, amely a magyar jogi és közigazgatási nyelv státuszáról és terminológiájáról szólt. Kutatásuk során három szorosan összefüggő szempont rajzolódott ki: az átfogó nemzeti és szakterületi terminológiapolitika kialakításának fontossága, a jogi és közigazgatási dokumentumokkal szemben támasztott érthetőségi követelmény, valamint a magyar és angol nyelvű kétnyelvűség a jogi és közigazgatási akadémiai nyelvhasználatban. Az előadók szerint a jogi és közigazgatási terminológiai stratégiát össze kell hangolni az általános magyar terminológiai stratégiával, és a kiegészítő kétnyelvűség modelljét ajánlották.

A Tbiliszi Állami Egyetem Arnold Csikobava Nyelvtudományi Intézetében dolgozó grúz kutatók, Lia Karosanidze és Linda Giorgadze előadást tartottak az országukban készülő terminológiai bankról, bemutatták annak online változatát és a bankhoz kapcsolódó munkálatokat. Emellett a terminológia grúziai helyzetét is megvitatták. Szerintük „a terminológia a nemzeti politika tükröződése”. A Litván Nyelvi Intézet Terminológiai Központjának kutatója, Albina Auksoriūtė a terminológiapolitikáról és annak litvániai jogi szabályozásáról beszélt: áttekintette az államnyelvi törvényeket, az Állami Litván Nyelvi Bizottság tevékenységét, valamint a terminológiai adatbázist szabályozó törvényeket és jogszabályokat. Hangsúlyozta, hogy Litvániában a terminológiapolitika az államnyelv-politika egyik összetevője, és nincs külön, a terminológiapolitikát szabályozó dokumentum. Elmondása szerint az állami finanszírozású, az Állami Litván Nyelvi Bizottság által igazgatott nyelvi programok növelik a litván nyelv presztízsét és a társadalom nyelv iránti érdeklődését, valamint hozzájárulnak a litván nyelv tudományos kutatásához és a nyelvi erőforrások fejlesztéséhez. Ugyanakkor problémák is vannak: évről évre csökken a kiadott szótárak száma, és a különböző szakterületek szakemberei nem vállalkoznak erre, mivel nem tekintik tudományos munkának. Emellett számos tudományos cikk jelenik meg angolul, ami aggodalomra ad okot, mert így a litván terminológiát nem használják és nem fejlesztik. Úgy tűnik, a túlzott angolnyelv-használat nemcsak Litvániában okoz problémát: Daria Protopopescu, a Bukaresti Egyetem képviselője, aki a román kibervédelmi terminológiában vizsgálta a nyelvi domének elvesztését, azt mondta, hogy e szakterület szövegeinek fordításakor a fordítók nehezen találnak megfelelő célnyelvi megfelelőt, mivel a kibervédelem viszonylag új terület, a romániai szakemberek pedig többnyire angol terminusokat használnak.

A fordítás témája más előadásokban is hangsúlyosan megjelent – a fordítások ugyanis jelentős hatást gyakorolnak a nyelv fejlődésére. Maria Crina Herteg, az Alba Iulia-i „1918. december 1.” Egyetem képviselője,

4

üzleti szerződések szövegeiből összeállított angol és román nyelvű korpuszokra támaszkodva feltárta az üzleti terminológia fordításba való pontos integrálásának nehézségeit. Munkhtsetseg Namsrai, a Mongol Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Intézetének kutatója az angolról mongolra fordított gazdasági metaforikus terminusokat vizsgálta. Olyan példák segítségével, mint a informális befektető (angolul angel investor), a kutató kifejtette, hogy az ilyen metaforikus terminusokat nem lehet szó szerint mongolra fordítani, mivel az angol nyelvű és a mongol kultúra nagyon különbözik egymástól, és bizonyos fogalmak, például az angyal, érthetetlenek maradhatnak. A metaforikus terminusok fordításához alaposan ismerni kell a forrás- és a célnyelv kulturális és kognitív sajátosságait, és a terminusokat a célnyelvhez kell igazítani.

Szokás szerint a konferencián nemcsak az új, hanem a hagyományos terminológiai eszközökről, például a szakszótárakról is szó esett. Isabela Pizarro Sánchez, a Valladolidi Egyetem képviselője az angol és a spanyol nyelv összehasonlító elemzésére támaszkodva tárgyalta az élelmiszer-allergének terminológiáját a lexikográfiai és terminológiai forrásokban. Megállapította, hogy az ilyen allergének meghatározásai többnyire egydimenziósak (például a zellert kizárólag zöldségként határozzák meg, anélkül, hogy megemlítenék lehetséges allergén voltát), a terminológia gyakran töredezett (a spanyolban egy terminust elavultként jelölhetnek, noha az EU allergénlistáján hivatalos státusza van), a pragmatikai kontextualizálás pedig korlátozott (ritkán közölnek használati megjegyzéseket vagy jogszabályokra mutató hivatkozásokat). Marlies Alber, az Eurac Research képviselője a jogi terminológiai munkáról beszélt a meglévő jogi szövegek alapján, és hangsúlyozta, hogy a szövegalapú terminológiai munkát rendszerszintű megközelítéssel kell ötvözni, valamint figyelembe kell venni az érdekelt feleket és a felhasználók igényeit. Regina Kvašytė, a Lett Egyetem Lett Nyelvi Intézetének kutatója olyan többnyelvű szótárakat vizsgált, amelyek lett és litván terminusokat is tartalmaznak. A legrégebbi ilyen szótár a Gazdasági terminológiai szótár, amely 1946-ban jelent meg a Németországban működő Balti Egyetemen; a jelenkori terminográfia (1990-től) korpuszában kilenc ilyen forrás található, közülük a legújabb a 2019-ben Litvániában kiadott Tíznyelvű természetföldrajzi terminológiai szótár. A Litván Nyelvi Intézet kutatója, Aušra Rimkutė-Ganusauskienė a földrajzi fajtaelnevezések definícióinak szerkezeti sajátosságait vizsgálta. Arra a következtetésre jutott, hogy a Magyarázó földrajzi terminológiai szótár leggyakoribb definíciós modellje a logikai fölérendelt fogalom megnevezésével kezdődik, majd vessző után sorolja fel a definíció lényegi jegyeit.

Több előadás is a terminológia történeti vonatkozásait vizsgálta, például régebbi források terminuscsoportjainak elemzésével. A Litván Nyelvi Intézet Terminológiai Központjának kutatója, Alvydas Umbrasas az 1920-as jogi terminológiai szótár tervezetében szereplő személymegnevezésekről beszélt – ez olyan terület, ahol a személy egyszerre alany és tárgy, ezért a személymegnevezések különösen fontosak és gyakoriak. Hasonló témát dolgozott fel ugyanennek a központnak a kutatója, Palmira Zemlevičiūtė is: az első két világháború közötti litván pszichiátriai tankönyvben szereplő antroponimikus elnevezésekről beszélt, valamint arról, hogyan válnak ezek köznevesült terminusokká. Számos terminus, például a daltonizmus, a parkinsonizmus, híres orvosi és más szakterületeken dolgozó tudósokról kapta a nevét, akik elsőként

5

a vonatkozó jelenségeket írták le, vagy más módon kapcsolódtak hozzájuk, például. Beatrice Ragazzini, a Bolognai Egyetem munkatársa a 19. századi, szakértők között zajló tudományos viták történetét vizsgálta, hogy feltárja a terminusok szerepét a tudomány fejlődésében – arra a következtetésre jutott, hogy a tudománytörténet, valamint az elnevezések és a klasszifikáció között szoros, kölcsönös kapcsolat áll fenn. A Horvátországot és a Horvát Nyelvi Intézetet képviselő Dalibor Vrgoč Izrael 2006-os, a Hezbollah ellen vívott háborújáról beszélt: az izraeli vereség egyik kulcsfontosságú oka a rossz terminológia volt; a túlságosan elvont és homályos terminusok miatt a parancsokat kapó katonák nem mindig értették meg azokat megfelelően.

Természetesen a már említetteken kívül számos előadás a tudományos szintre, valamint elméleti és módszertani kérdésekre összpontosított. A Litván Nyelvi Intézet kutatója, Ramunė Vaskelaitė a terminusok rövidségére vonatkozó elv értékelését és alkalmazását tárgyalta; ez az elv a terminológiai munkákban kevesebb figyelmet kap, mint a terminológiára alkalmazott többi elv. A Szlovák Tudományos Akadémia Ľudovít Štúr Nyelvtudományi Intézetét képviselő Jana Levická a terminologizáció megszűnéséről beszélt, egy korpuszalapú naratyvas terminusvizsgálatra támaszkodva. A terminus szaknyelvi és újságírói szövegekben való használatát vizsgálta, elemezte a terminus kollokációit ezekben a szövegekben, és ezzel a használatbeli különbségeket is feltárta. Ami a korpuszokat illeti, a konferencián bemutatott kutatások közül kétségkívül több is támaszkodott rájuk, ám a Mykolas Romeris Egyetem kutatói, Olga Usinskienė és Sigitoc Rackevičienė előadásában maguk a korpuszok képezték a kutatás tárgyát. Bemutattak egy, az uniós migrációs dokumentumokból a „Sketch Engine” program segítségével összeállított angol–litván párhuzamos korpuszt, valamint a programban használható eszközöket, köztük a 2024. december óta elérhető szófaji címkéző és lemmatizáló funkciókat. Bár a kutatók szerint ezek a funkciók új lehetőségeket nyitottak a litván nyelvi adatok elemzésére, a litván terminusok hatékonyabb kinyeréséhez további fejlesztésekre van szükség.

A Litván Nyelvi Intézet kutatóinak néhány előadása interdiszciplináris jellegével tűnt ki – nehéz őket egyetlen tematikus irányzathoz sorolni, mivel a terminológia és a nyelvtudomány más ágaihoz tartozó több szint fonódik össze bennük. Lina Rutkienė a főnevesült és főnévi használatú szavak szemantikai és grammatikai változásait mutatta be. Mint mondta, a szemantikai változásokat illetően említést érdemel az egy kategóriajelentésről két kategóriajelentésre való áttérés: egy nyelvi egység két kategóriajelentést kezd felölelni, amelyek az új szójelentés alkotóelemeivé válnak. Rima Bakšienė, Agnė Čepaitienė és Jolita Urbanavičienė pedig a nemzetközi fonetikai ábécé terminusainak litván megfelelőit tekintette át. A nemzetközi fonetikai ábécét, amelyet először 1886-ban tettek közzé, és amelyet a különböző nyelvek fonetikai szintű egységeinek vizsgálatára használnak, Litvániában csak a 21. század elején kezdték szélesebb körben alkalmazni. Ma azonban már rendelkezésre áll a Litván Nyelvi Állami Bizottság által jóváhagyott, a köznyelvi litvánra szánt, az előadás szerzői által összeállított hivatalos IPA-jelkészlet, amelyet rendszeresen adaptáltak a litván nyelvjárások hangjaira is.

A tudományos és adminisztratív szintre összpontosító számos előadás közül ezúttal csak egy kapcsolódott közvetlenül a terminológia oktatási szintjéhez. Vesna Lušicky,

6

a Bécsi Egyetem Fordítástudományi Központját képviselve a számos egyetemet és kutatóközpontot összekapcsoló CLARIN ERIC rendszert, valamint annak oktatásba kiválóan integrálható erőforrásait tárgyalta. Az oktatási szint azonban más előadásokban is árnyaltabban megjelent, és a résztvevők által feltett kérdések között is többször felmerült.

A konferencia résztvevői e két nap során nemcsak tudományos felfedezésekkel és új kutatásokkal ismerkedtek meg, hanem a litván kultúrával és nyelvvel is: az első napon virtuális utazásra hívták őket Mikalojus Konstantinas Čiurlionis művészetének világába, a második napon pedig felkeresték a Litván Nyelvi Intézet interaktív nyelvi múzeumát, a „Lituanistikos židinys”-t.

7