6-oji tarptautinė mokslinė konferencija „Moksliniai, administraciniai ir edukaciniai terminologijos lygmenys“

Terminológia / Terminology 2025, 32. sz., 1–7. o. A tartalomra mutató hivatkozás / Contents link ISSN 2669-2198 (elektronikus / online) Copyright © 2025 Eglė Ingelevičiūtė-Jablonskienė. A Litván Nyelvi Intézet kiadásában. Ez egy nyílt hozzáférésű cikk, amelyet a Creative Commons Nevezd meg! licenc feltételei szerint terjesztenek; ez korlátlan felhasználást, terjesztést és sokszorosítást tesz lehetővé bármely adathordozón, feltéve, hogy feltüntetik az eredeti szerzőt és a forrást. // Kiadta a Litván Nyelvi Intézet. Ez a cikk nyílt hozzáférésű, a „Creative Commons” Nevezd meg! licenc feltételei szerint terjeszthető, amelyek lehetővé teszik a tartalom korlátlan felhasználását, terjesztését és többszörözését bármely adathordozón, a szerző és a forrás megjelölésével. Received: / Beérkezett: 2025-11-10. Elfogadva: / Elfogadva: 2025-11-14. 1 A 6. NEMZETKÖZI TUDOMÁNYOS TERMINOLÓGIAI KONFERENCIA „A TERMINOLÓGIA TUDOMÁNYOS, KÖZIGAZGATÁSI ÉS OKTATÁSI TERMINOLÓGIAI SZINTEK“ 6. Nemzetközi Tudományos Konferencia „Tudományos, közigazgatási és oktatási A terminológia dimenziói” EGLĖ INGELEVIČIŪTĖ-JABLONSKIENĖ Litván Nyelvi Intézet E-mail cím: [email protected] ORCID-azonosító: https://orcid.org/0009-0006-2644-4920 https://doi.org/10.35321/term32-11 ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------ Október 16–17-én a Litván Nyelvi Intézetben rendezték meg a 6. nemzetközi tudományos terminológiai konferenciát „A terminológia tudományos, közigazgatási és oktatási szintjei” címmel. Ezt a konferenciát jubileuminak nevezhetjük – az első, ilyen elnevezésű konferenciát tíz évvel ezelőtt, 2015-ben rendezték meg. A konferenciát hibrid formában tartották: a résztvevők és a hallgatók egyaránt személyesen vettek részt, illetve távolról csatlakoztak. Összesen 34 előadás hangzott el – számos tudományos kutatást és terminológiai munkaeszközt mutattak be, valamint áttekintették a terminológia különböző irányzatait. Az előadók nem kevesebb mint 18 országot képviseltek. Az előző évekhez hasonlóan a konferencián aktívan részt vettek Spanyolország, Franciaország, Grúzia, Lengyelország, Magyarország, Lettország és természetesen Litvánia kutatói, előadásokat azonban olyan távoli országok terminológusai is tartottak, mint Kanada és Mongólia. Az első nap egy fontos témával kezdődött, amelyet ezen a konferencián már nem először vitattak meg – a terminusok változatosságával. A Pompeu Fabra Egyetemet képviselő meghívott előadó, Judit Freixa a terminusok változatosságáról, valamint az éghajlatváltozással kapcsolatos terminusok 2 elemzéséről tartott előadást. Azt vizsgálta, hogyan különbözik e terület terminusainak formája és jelentése az egyes kontextusokban, és kijelentette, hogy ezek a különbségek nyelvi és szemantikai változásokat egyaránt tükröznek, feltárva a környezetvédelmi terminológia rugalmas jellegét. A világ éghajlatának felmelegedése (angolul global warming) terminus olyan változata, mint az éghajlat melegedése (angolul global heating), a terminológiának a kommunikációs, ideológiai és kulturális szükségletekhez való igazítására irányuló kísérleteket tükrözi. A kutatónő szerint a változatosság az éghajlatváltozás diskurzusában nem hiányosság – a terminus nemcsak címkeként, hanem kommunikációs eszközként is szolgálhat. A változatosság témáját más előadók is érintették: íme, a Algarvi Egyetemet képviselő Fátima Noronha a terminusok diasztratikus változatosságáról beszélt a mediterrán étrend területén, ahol úgy tűnik, a hagyományos közösségek szakemberek szerepét vállalják, és azt vizsgálta, milyen hatással vannak e terület terminológiájára a különböző diskurzusközösségek. A változatosság egy másik, egyre aktuálisabb téma tárgyalásakor is szóba került – a mesterséges intelligencia (MI) és a nagy nyelvi modellek kapcsán. Bár az MI kérdését már az előző konferencián is megvitatták, ezúttal sokkal részletesebben tárgyalták. Ez nem meglepő: az MI-technológiák gyors áttörése jelentősen megváltoztat számos területet, beleértve a terminológiakutatást is, amelyben egyre gyakrabban alkalmaznak MI-eszközöket terminusok létrehozására, elemzésére és rendszerezésére. Ez az előadásokból is világossá vált. Az MI témájáról elsőként a meghívott előadó, a Párizsi Városi Egyetemet képviselő Mojca Pecman beszélt. A kutatónő áttekintette a mesterséges intelligencia terminológiában való alkalmazását, pontosabban a generatív mesterséges intelligencia (GMI) integrálását az Egyetemen használt ARTES terminológiai elemző rendszerbe, különösen az új terminusok és a variativitás tekintetében. A terminológia, a korpusznyelvészet és a mesterséges intelligencia közötti kapcsolat megvitatását követően M. Pecman bemutatta a GMI-eszközök értékelésére használt protokollt az új terminusok elemzésének kontextusában, valamint a mesterszakos hallgatók körében a GMI-eszközök használatáról végzett felmérést. A hallgatók véleménye szerint a mesterséges intelligencia megkönnyíti a terminológiai munkát. A Bécsi Egyetemről érkező Barbara Heinisch hozzáállása a mesterséges intelligenciához inkább negatív volt – kijelentette, hogy bár a nagy nyelvi modellek megkönnyíthetik bizonyos terminológiai feladatok elvégzését, a nyelvi homogenizáció veszélyét is magukban hordozzák. Az osztrák kutatónő egy esettanulmányt mutatott be. Azt vizsgálta, hogyan kezelte a ChatGPT az egyetemek terminológiáját a német nyelv három változatában: az osztrák, a dél-tiroli és a standard német nyelvváltozatban. A ChatGPT a lekérdezések ellenére rendszerint a legelterjedtebb standard német nyelv terminusait adta meg, egyes esetekben pedig pszeudoterminusokat is. A mesterséges intelligencia terminológiában való gyakorlati alkalmazásáról más előadók is beszéltek. Az Európai Bizottság Fordítási Főigazgatóságán dolgozó Egidijus Zaikauskas a terminusok mesterségesintelligencia-eszközökkel történő kezelését vizsgálta. Kijelentette, hogy a mesterséges intelligencia révén az Igazgatóság hatékonyabban képes megbirkózni a rendkívül nagy szövegmennyiséggel, mivel a mesterségesintelligencia-eszközök segítenek a szövegekből kiválasztani a terminusokat, elemezni és leírni azokat, valamint kiválasztani a terminusok megfelelőit a különböző célnyelveken; ugyanakkor felvetette azt a kérdést is, hogy mennyire megbízhatóak a mesterségesintelligencia-eszközökkel nyert terminológiai adatok, illetve meg lehet-e tanítani a mesterséges intelligenciát a terminológiai kezelés szabályainak és hagyományainak tiszteletben tartására. Az ilyen eszközökkel nyert terminusok 3 megbízhatóságát Dacė Šostaka is megkérdőjelezte, aki a Lett Egyetem kutatóinak – Maksimas Čižikovas, Juris Borzovs és Jānis Zuteris – csoportját képviselve bemutatott egy létrehozott specializált nagy nyelvi modellt, amelynek célja az angol információs és kommunikációs technológiai terminusok lett megfelelőinek automatikus generálása, mivel ezen a területen gyorsan nő az új terminusok, különösen az angol terminusok száma. A mesterséges intelligenciához kapcsolható a tudásmodellek témája is, amelyet a Varsói Egyetemről érkező Piotras Nagórka tekintett át, azt vizsgálva, hogy az ilyen modellek felhasználhatók-e hipotézisek ellenőrzésére szolgáló eszközként. Összefoglalva megállapítható, hogy a mesterségesintelligencia-eszközök terminológiában való használata nemcsak számos perspektívát rejt, hanem kihívásokat is támaszt. A változatosság kérdésétől elválaszthatatlan a szinonímia kérdése is, amelyet ezen a konferencián már nem először vetettek fel, ezúttal azonban csak a Litván Nyelvi Intézet Terminológiai Központjának kutatója és vezetője, Asta Mitkevičienė előadásában tárgyalták. A Litván Állami Nyelvi Bizottság Terminológiai Albizottsága üléseinek jegyzőkönyveit – összesen mintegy 600, a szinonímiával kapcsolatos megjegyzést – megvizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy a vizsgált terminológiai szótárakban a szinonimák számát többnyire csökkentik, de időnként növelik is, bizonyos esetekben pedig a szinonimák státuszát is megváltoztatják. A konferencián részletesebben áttekintették a poliszémia jelenségét. A konferencia második napján ebben a témában a harmadik meghívott előadó, a leuveni Katolikus Egyetemről érkezett Hendrik Kockaert kezdte meg az előadásokat, aki távolról csatlakozott. A kontextus és a poliszémia szembenállását, valamint a terminusok és a fogalmak problematikus kapcsolatát vizsgálta, ami különösen aktuális az ISO 704 szabványról beszélve. A vonóhálós halászhajókkal kapcsolatos példák segítségével a tudós arra törekedett, hogy bemutassa: a terminusok kiválasztása és a definíciók megírása szorosan összefügg a fogalmi rendszerek kontextuális dimenzióival. Elmondása szerint a terminológiában betöltött kulcsszerepük miatt a poliszémiának és a kontextusnak az ISO 704 szabványban különös figyelmet kellene szentelni. A poliszémiáról beszélt a finnországi Tamperei Egyetemről érkezett Igoris Kudashevas is. Ismertette a nomenklatúra fogalmát, és összehasonlította annak különböző értelmezéseit. Ezen a konferencián viszonylag új, a korábbi konferenciákon kevéssé tárgyalt téma volt az inkluzív nyelv – ezt a jelenséget három előadásban is részletesen vizsgálták. E témát elsőként a kanadai Montreali Egyetemről érkezett Mylène Larivière tekintette át, aki bemutatta a nemek szempontjából semleges nyelv egészségügyi területen dolgozó szövegalkotók és munkatársak számára készülő erőforrását. Szerinte ezt az igényt a francia nyelv két grammatikai neme határozza meg, mivel az ilyen nem nyelven kívüli valóságokhoz kapcsolódik, és meghatározhatja a hatalmi viszonyokat. Az erőforrást a kutató korpuszokra támaszkodva hozta létre, és úgy tervezte, hogy azt mind a nem bináris nemi identitású személyek, mind az egészségügyi ágazat szakemberei kipróbálják. Az inkluzív nyelv témáját a Jón Egyetemet képviselő kutató, Vasiliki Chelidoni előadása folytatta. Kifejtette, hogy az uniós közigazgatási szövegek többnyelvű párhuzamos korpuszainak felhasználásával létre lehetne hozni nemi szempontból semleges terminológiai adatbázisokat, amelyek nemcsak megfelelnének az EU által támogatott sokszínűség, egyenlőség és inklúzió értékeinek, hanem hozzájárulhatnának a gépi fordítás és a nagy nyelvi modellek kimenetei minőségének javításához is. E két előadást szépen összefoglalta az „Eurac Research” képviseletében Elena Chiocchetti és a távolról csatlakozó társszerző, a kanadai kormány Fordítási Irodájában dolgozó Olivier Tolszczuk-Jalbert előadása a terminológusnak az inkluzív 4 terminológia tekintetében betöltött szerepéről. Az előadók kijelentették, hogy az inklúzió a terminológiai munka célja lehet, és hogy a terminológusoknak tanácsadóként kellene eljárniuk: azonosítaniuk kellene a nem inkluzív terminusformákat, alternatívákat kellene javasolniuk, el kellene magyarázniuk, hogy mikor mely terminusokat célszerű használni, valamint terjeszteniük kellene az inkluzív terminusokat. Az előző konferenciákhoz hasonlóan idén is több előadásban áttekintették a nemzeti terminológia helyzetét. Az ELTE Nyelvészeti Kutatóközpontjának kutatócsoportja – Veronika Lipp, Dóra Mária Tamás, Gábor Prószéky – bemutatta a magyar nemzeti terminológiai stratégia tervezetét. A projekt végrehajtása során a Magyar Nyelvészeti Kutatóközpontban létrehozták a Nemzeti Terminológiai Harmonizációs Központot, amelynek célja egy központi terminológiai portál és egy többnyelvű nemzeti terminológiai adatbázis létrehozása. A magyar nyelvhez kapcsolódott a Károly Gáspár Református Egyetem kutatóinak, Fóris Ágotának és Rixer Ádámnak az előadása is a magyar jogi és közigazgatási nyelv státuszáról, valamint terminológiájáról. Kutatásuk során három szorosan összefüggő szempont rajzolódott ki: az általános nemzeti és szakterületi terminológiai politika kialakításának fontossága, a jogi és közigazgatási dokumentumok érthetőségének követelménye, valamint a magyar és az angol nyelv kétnyelvűsége a jogi és közigazgatási akadémiai nyelvben. Az előadók kijelentették, hogy a jogi és közigazgatási terminológia stratégiáját össze kell hangolni az általános magyar terminológiai stratégiával, és a kiegészítő kétnyelvűség modelljét ajánlották. A Tbiliszi Állami Egyetem Arnold Čikobava Nyelvészeti Intézetében dolgozó grúz kutatók, Lia Karosanidzė és Linda Giorgadzė, előadást tartottak az országukban készülő terminológiai bankról, bemutatták a terminológiai bank internetes változatát és a bankkal kapcsolatos munkálatokat. Egyúttal megvitatták a grúziai terminológia helyzetének kérdését is. Szerintük „a terminológia a nemzeti politika tükröződése“. A Litván Nyelvi Intézet Terminológiai Központjának kutatója, Albina Auksoriūtė pedig a terminológiai politikáról és annak litvániai jogi szabályozásáról beszélt: áttekintette az állami litván nyelvről szóló törvényeket, a Litván Állami Nyelvi Bizottság tevékenységét, valamint a Terminológiai Bankot szabályozó törvényeket és jogszabályokat. Kiemelte, hogy Litvániában a terminológiai politika az államnyelvi politika egyik összetevője, a terminológiai politikát szabályozó külön dokumentum azonban nincs. Elmondása szerint az állam által finanszírozott és a Litván Állami Nyelvi Bizottság által igazgatott nyelvi programok növelik a litván nyelv presztízsét és a társadalom nyelv iránti érdeklődését, valamint hozzájárulnak a litván nyelv tudományos kutatásához és a nyelvi erőforrások fejlesztéséhez. Ugyanakkor problémák is vannak: a évente kiadott szótárak száma csökken, a különböző területek szakemberei pedig nem akarják vállalni ezt, mivel nem tekintik tudományos munkának. Emellett számos tudományos cikket angolul tesznek közzé, ez a tendencia pedig aggodalomra ad okot, mivel így nem használják és nem fejlesztik a litván terminológiát. Úgy tűnik, hogy az angol nyelv túl gyakori használata nemcsak Litvániában okoz problémákat: a Bukaresti Egyetemet képviselő Daria Protopopescu, aki a román kiberbiztonsági terminológia vonatkozásában vizsgálta a nyelvi domének elvesztését, kijelentette, hogy a fordítóknak nehéz megtalálniuk a megfelelő ekvivalenseket e terület szövegeinek fordításakor, mivel a kiberbiztonság viszonylag új terület, a román szakemberek pedig többnyire angol terminusokat használnak. A fordítás témája más előadásokban is hangsúlyosan megjelent – a fordítások mindenesetre jelentős 5 hatással vannak a nyelv fejlődésére. Maria Crina Herteg az Alba Iulia-i „1918. december 1.” Egyeteméről, üzleti szerződések szövegeiből összeállított angol és román nyelvi korpuszokra támaszkodva, feltárta azokat a nehézségeket, amelyek az üzleti terminológia fordításba való pontos integrálására irányuló törekvés során merülnek fel. Munkhtsetseg Namsrai, a Mongol Tudományos Akadémia Nyelvés Irodalomtudományi Intézetének kutatója pedig az angol nyelvből mongolra történő, gazdasági metaforikus terminusok fordítását vizsgálta. Az olyan példákra támaszkodva, mint az informális befektető (angl. angel investor), a kutatónő kifejtette, hogy az ilyen metaforikus terminusokat nem lehet közvetlenül mongol nyelvre fordítani, mivel az angolajkúak és a mongolok kultúrája nagyon különböző, és egyes fogalmak, például az angyal, érthetetlenek maradhatnak. A metaforikus terminusok fordításakor alaposan ismerni kell a forrásés a célnyelv kulturális és kognitív aspektusait, valamint a fordítandó terminusokat hozzá kell igazítani a célnyelvhez. Szokás szerint a konferencián nemcsak az új, hanem a hagyományos terminológiai eszközöket, például a terminológiai szótárakat is megvitatták. A Valladolidi Egyetemet képviselő Isabela Pizarro Sánchez az angol és a spanyol nyelv összehasonlító elemzésére támaszkodva tárgyalta az élelmiszer-allergének terminológiáját a lexikográfiai és terminológiai forrásokban. Megállapította, hogy az ilyen allergének meghatározásai többnyire egydimenziósak (például a zellert csak zöldségként határozzák meg, anélkül hogy megemlítenék lehetséges allergén voltát), a terminológia gyakran töredezett (a spanyolban egy terminust elavultként jelölhetnek, noha az EU allergénlistáján hivatalos státusszal rendelkezik), a pragmatikai kontextualizálás pedig korlátozott (a használati megjegyzéseket vagy a jogszabályokra való hivatkozásokat ritkán közlik). Az „Eurac Research” képviseletében Marlies Alber a jog területén végzett terminológiai munkáról beszélt, a meglévő jogi szövegekre támaszkodva, és hangsúlyozta, hogy a szövegalapú terminológiai munkát rendszerszemlélettel kell ötvözni, valamint figyelembe kell venni az érintetteket és a felhasználók igényeit. A Lett Egyetem Lett Nyelvi Intézetének kutatója, Regina Kvašytė olyan többnyelvű szótárakat vizsgált, amelyekben a lett és a litván nyelv terminusai egyaránt szerepelnek. A legrégebbi ilyen szótár a Németországban működő Balti Egyetemen 1946-ban kiadott Közgazdasági terminológiai szótár, a jelenlegi terminográfiai korpuszban (1990-től) pedig kilenc ilyen forrás található; közülük a legújabb a Litvániában 2019-ben kiadott Tíznyelvű természetföldrajzi terminológiai szótár. A Litván Nyelvi Intézet kutatója, Aušra RimkutėGanusauskienė a fajföldrajzi szakkifejezések meghatározásainak szerkezeti sajátosságait vizsgálta. Arra a következtetésre jutott, hogy a Földrajzi szakkifejezések értelmező szótárában a meghatározás leggyakoribb modellje a logikai domináns megnevezése a meghatározás elején, majd a vessző után a meghatározás lényegi jegyeinek feltárása. Több előadásban is vizsgálták a terminológia történeti vonatkozásait, például a régebbi forrásokban szereplő terminuscsoportok elemzésével. A Litván Nyelvi Intézet Terminológiai Központjának kutatója, Alvydas Umbrasas, a személyek megnevezéseiről beszélt a jogi szakkifejezések szótárának projektjében (1920) – ez olyan terület, amelyben a személy egyszerre alany és tárgy, ezért a személymegnevezések különösen aktuálisak és igen gyakran használatosak. Hasonló témát fejtegetett ugyanennek a központnak a kutatója, Palmira Zemlevičiūtė is – az első litván, két világháború közötti pszichiátriai tankönyv antroponimikus megnevezéseiről beszélt, valamint arról, hogyan válnak ezek köznevesült szakkifejezésekké. Számos szakkifejezés, például a daltonizmus és a parkinsonizmus, a medicina és más területek neves tudósainak vezetéknevéből ered, akik elsőként 6 írták le a megfelelő jelenségeket, vagy más módon kapcsolatban álltak velük. A Bolognai Egyetemről származó Beatrice Ragazzini a szakértők között a XIX. században folyt tudományos viták történetét vizsgálta annak érdekében, hogy feltárja a terminusok szerepét a tudomány fejlődésében – arra a következtetésre jutott, hogy a tudománytörténet, valamint a megnevezések és a klasszifikáció között szoros kölcsönös kapcsolat áll fenn. A Horvátországot és a Horvát Nyelvi Intézetet képviselő Dalibor Vrgoč Izraelnek a Hezbollah elleni 2006-os háborújáról beszélt: az Izrael vereségéhez vezető egyik kulcsfontosságú ok a rossz terminológia volt; túlzott elvontságuk és homályosságuk miatt a parancsokat kapott katonák nem mindig értették meg azokat megfelelően. Természetesen a már említetteken kívül több előadás is tudományos szintre, elméleti és módszertani kérdésekre irányult. A Litván Nyelvi Intézet kutatója, Ramunė Vaskelaitė, a terminológiai munkákban a terminológia más elveinél kevesebb figyelmet kapó terminusrövidség elvének értékelését és alkalmazását tárgyalta. A Szlovák Tudományos Akadémia Ľudovít Štúr Nyelvészeti Intézetét képviselő Jana Levická a terminológia despecializálódásáról beszélt, a naratyvas terminus korpuszalapú vizsgálatára támaszkodva. A terminus használatát szakés újságírói szövegekben vizsgálta, kutatta a terminus kollokációit ezekben a szövegekben, ezáltal pedig a használat különbségeit is feltárta. A korpuszokról szólva, valóban nem egy konferencián bemutatott kutatásban támaszkodtak rájuk, azonban a Mykolas Romeris Egyetem kutatóinak, Olga Usinskienėnek és Sigita Rackevičienėnek az előadásában a korpuszok maguk voltak a kutatás tárgyai. Bemutatták az EU migrációs dokumentumaiból a „Sketch Engine” program használatával összeállított angol–litván párhuzamos korpuszt, valamint azokat az eszközöket, amelyekkel ebben a programban dolgozni lehet, beleértve a 2024. decemberétől elérhető szófaji címkézési és lemmatizálási funkciókat is. Bár a kutatók szerint ezek a funkciók új lehetőségeket nyitottak a litván nyelvi adatok elemzésére, a litván terminusok hatékonyabb kinyeréséhez további fejlesztésekre van szükség. A Litván Nyelvi Intézet kutatónőinek néhány előadása interdiszciplináris jellegével tűnt ki – nehéz őket egyetlen tematikus irányzathoz sorolni, mivel a terminológia és a nyelvészet más ágai több szintje fonódik össze bennük. Lina Rutkienė a főnevesült és főnévi használatú szavak szemantikai és grammatikai változásait mutatta be. Elmondása szerint a szemantikai változásokról szólva megemlítendő az egy kategóriajelentésről két kategóriajelentésre való elmozdulás – egy nyelvi egység két kategóriajelentést kezd magában foglalni, amelyek a szó új jelentésének összetevőivé válnak. Rima Bakšienė, Agnė Čepaitienė és Jolita Urbanavičienė pedig a Nemzetközi Fonetikai Ábécé terminusainak litván megfelelőit tekintette át. A Nemzetközi Fonetikai Ábécét, amelyet először 1886-ban publikáltak, és amelyet a különböző nyelvek fonetikai szintjének egységeit vizsgáló kutatásokban alkalmaznak, Litvániában csak a XXI. század elején kezdték szélesebb körben használni. Jelenleg azonban már létezik az Állami Litván Nyelvi Bizottság által jóváhagyott, a köznyelvi litván nyelv számára készült, az előadás szerzői által kidolgozott IPA-jelkészlet, amelyet rendszeresen adaptáltak a litván nyelvjárások hangjaira is. A tudományos és közigazgatási szintre irányuló számos előadás között ezúttal csak egy kapcsolódott közvetlenül a terminológia oktatási szintjéhez. Vesna Lušicky, a Bécsi Egyetem 7 Fordítástudományi Központjának képviselője, a számos egyetemet és kutatóközpontot összekapcsoló CLARIN ERIC rendszert, valamint annak forrásait mutatta be, amelyek kiválóan integrálhatók az oktatásba. Az oktatási szintet azonban árnyaltabban más előadások is érintették, és nem egyszer felmerült a résztvevők által az előadóknak feltett kérdések között. A konferencia résztvevői e két nap során nemcsak tudományos felfedezésekkel és új kutatásokkal ismerkedtek meg, hanem a litván kultúrával és nyelvvel is: az első napon virtuális utazásra kaptak meghívást Mikalojus Konstantinas Čiurlionis alkotásainak világába, a második napon pedig felkeresték a Litván Nyelvi Intézet „Lituanistikos židinys” interaktív nyelvmúzeumát.