AZ OROSZ KÁROMKODÁSOKRÓL A LETT NYELV TANKÖNYVÉBEN

A lett sajtóban (Latvijas avīze, 29. szám (3955), 2010. 01. 29., www.la.lv) Artis Drēziņš cikke jelent meg az orosz káromkodásokról egy lett iskolai nyelvtankönyvben – Krievu lamuvārdi latviešu valodas mācību grāmatā. Talán érdekes, sőt hasznos is lehet a litván nyelvészek és a szélesebb közönség számára, vitára és a köznyelvhasználat aktuális kérdéseivel kapcsolatos gondolatok megosztására ösztönözhet.

A cikk szerzője szerint Iluta Dalbina és Inese Lāčauniece által írt, a „RaKa” kiadó gondozásában megjelent, középiskoláknak szánt lett nyelvtankönyv első kötete a hét legismertebb tankönyvévé vált. Népszerűségét egyáltalán nem az iskolákban szerezte, hanem az újságírók körében – elsőként a TV5 televíziós csatorna figyelt fel rá, majd az internetes portálok és az orosz újságok. Mi olyan különleges ebben a könyvben? A 87. oldalán a legdurvább orosz káromkodások szerepelnek. A szerzők Inta Urbanoviča nyelvész „Az internet alantas stílusú szókincse” című előadását használták fel, amelyet a „Anyanyelv a nyilvános térben” konferencián tartott. A diákokat arra kérik, hogy olvassák el a nyelvész szövegének egy részletét, és tartsanak róla osztálytermi vitát.

A tankönyv vulgáris kifejezéseket, köznyelvi szavakat és barbarizmusokat magyaráz, használatukat pedig kritikusan értékeli. Idézet: „Az interneten gyakoriak más nyelvek vulgáris kifejezései, amelyek expresszív kifejezőeszközökként működnek: bl*_n, bl*_g, pi***ts, h**_ną, po**_i stb.” (Az újság szerkesztősége hozzáteszi, hogy a könyvben ezek a szavak teljes egészükben, az ilyen esetekben szokásos csillagok nélkül szerepelnek. Egyébként a cikket a szóban forgó tankönyv egyik oldalának képe illusztrálja, amelyen mintha nagyító alatt néznénk, az említett káromkodások „teljes szépségükben” tűnnek elő.)

A. Drēziņš így folytatja: „Ami szüleinknek megfelelt, nekünk már nem felel meg”: a szerzők Oscar Wilde idézetét választották az „Beszélünk-e lettül?” című fejezet mottójául. Az egyik szerzőhöz fordulok, akinek tehát alighanem már nem felel meg az a nyelv, amelyen apáink és anyáink beszéltek... A rigai Pļavnieki Gimnázium tanára, Iluta Dalbinia, amikor velem beszélget, arra kér, hogy

348

KALBOS KULTŪRA | 82

ne csak azt az egyetlen, 87. oldalt olvassam el, hanem az egész könyvet, vagy legalább a fejezetet, hogy megértsem, miért említik a durva szavakat, ne pedig kiragadjam őket a szövegkörnyezetükből és keltsenek vele botrányt: „A könyvnek megvan a maga módszertana: minden fejezet egy felvetett problémával kezdődik, amelyet együtt vizsgálunk meg, a diákoknak pedig közösen kell gondolkodniuk és elemezniük a nyelvet. Meg kell érteni, hogy tizedikes diákokkal beszélünk, nem kisgyerekekkel. Nem kérjük őket, hogy írják fel ezeket a szavakat a táblára vagy tanulják meg kívülről. Épp ellenkezőleg: azt szeretnénk, ha visszafognák az ilyen szavak használatát, és negatív véleményt fogalmaznának meg róluk. Ön szerint könnyű a nyelvhez való viszonyulást tanítani? Ráadásul az interneten különféle oktatási anyagok találhatók, amelyekben trágár szavak is szerepelnek. A tanárok ezeket az anyagokat sem használhatják?”

AZ ISKOLÁK BÁRMIT HASZNÁLHATNAK

Az Állami Oktatási Tartalomközpont PR-szakértője, Kristīne Ilgaža elmagyarázza, hogy bárki kiadhat tankönyvet, és a tanárok számára a törvény nem írja elő, milyen könyveket vagy más forrásokat használjanak az óráikon; a legfontosabb, hogy a tanulók elsajátítsák az oktatási standardban meghatározott mennyiségű ismeretet. Más kérdés, hogy a gyakorlatban a tanárok igyekeznek az Oktatási Tartalomközpont által akkreditált könyveket használni, mivel ezek megvásárlásához állami támogatást kaphatnak. K. Ilgaža egy érdekes dologra hívja fel a figyelmet: a könyv címlapján, ahol rendszerint azt tüntetik fel, hogy a könyv akkreditált, az áll, hogy az „A lett nyelv” című tantárgy általános középiskolai oktatási standardja alapján készült (kiemelés A. Drēziņštől. – D. M.). Ez a bejegyzés, ha valaki nem olvassa el figyelmesen, félrevezetheti a könyv vásárlóit. Az új standardot nemrég vezették be, és a „RaKa” kiadó az első, amely ilyen könyvet jelentetett meg.

Az Állami Oktatási Tartalomközpont képviselői azonban, miközben elutasítóan értékelik az orosz káromkodások lett nyelvi tankönyvbe való felvételét, hangsúlyozzák, hogy a vulgáris kifejezésekről más módon kell tanítani. A LETA hírügynökség K. Ilgaža állítását is idézi: a központnak nincs joga megtiltani, hogy ezt a könyvet az órákon használják, mivel nem cenzúrahivatal.

A „RaKa” kiadó főszerkesztője, Vilnis Purēns azt mondja, hogy a tankönyv akkreditációja még hátravan. Egyelőre csak az első nyomás jelent meg, és ez a könyv próbaidőszaka. V. Purēns nem kívánta elárulni, hogy eddig hány példányt nyomtattak és adtak el, de megerősítette, hogy a tanárok a könyvet

Apie rusiškus keiksmažodžius latvių kalbos vadovėlyje

349

használja. Most már csak a visszajelzésekre kell várni. Körülbelül egy év múlva továbbfejlesztik a könyvet, és újra kiadják; elképzelhető, hogy akkor az orosz káromkodásokat is eltávolítják, ha miattuk nagy elégedetlenség támad. De vajon ettől kevesebbet fogják használni őket? – kérdezi V. Purėnas. Úgy véli, hogy az ezekkel a szavakkal kapcsolatos felhajtás mesterségesen keltett: „Orosz újságírók keltették, akik nem tudtak velem az államnyelven, lettül beszélni; a könyvről szóló kommentárokban több obszcén káromkodást olvastam, mint magában a könyvben... Egyetértek a könyv szerzőivel abban, hogy gyakran nem gondoljuk át, mit mondunk, és ez rossz. A könyv a tudatos korú fiataloknak készült, megmutatja nekik: így beszélnek, és ez nincs rendjén.”

INKÁBB MONDJUK AZT: „DISZNÓ”!

A Lett Nyelv- és Irodalomtanárok Szövetsége elnökének, Anita Vanagának, az Agenskalno Állami Gimnázium lett nyelvi tanárának kommentárja: „Az orosz nyelvű káromkodások ismertek, és szerepelnek a szlengszótárban, de ez egy különleges kiadvány, és az egyetlen, amelyben ezek teljes egészükben leírva és megmagyarázva jelenhetnek meg. A hivatásos nyelvészek jellemzik a tabunak számító, durva káromkodásokat, de nem nevezik meg őket. A könyv szerzői a fiatalok érzelmeivel játszanak, de ezzel ellenkező hatást is kiválthatnak: használják a szavakat, hiszen meg vannak írva a könyvben... Nem látom e szavak használatának pedagógiai-nevelő hatását sem.”

A Lett Nyelvi Intézet vezető kutatójának, Valentina Skujinijának (Valentīna Skujina) kommentárja: „Idősebb nyelvészként (I. Dalbiniai és I. Lačauniece 40 évesek) elfogadhatatlannak tartom, hogy a nyelvben – a színpadon, a képernyőn, a könyvekben – szemetet terjesszenek. A háromtagú orosz káromkodásokat a második világháború után deklasszált elemek terjesztették el Lettországban. Ha ezeket a szavakat megemlítik a könyvben, az ellenük való küzdelem pusztán deklaratív marad, és még többen veszik át a használatukat. Az orosz káromkodásokat egyáltalán nem kellene használni vagy említeni – hiszen vannak saját káromkodásaink, például a „disznó”!”

DAIVA MURMULAITYTĖ

Litván Nyelvi Intézet

P. Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius

[email protected]

350

KALBOS KULTŪRA | 82