LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, III LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA

A Mituva vízgyűjtő területének nyelvjárása: a főnév¹

E. GRINAVECKIENĖ

I. Nyelvtani nem, szám, eset²

II. Tő

A nyelvjárás főneveinek tövei ugyanazok, mint a köznyelvéi, csak egymás között valamelyest összekeveredtek. Egyes tövek (i, u, iu, mássalhangzós tövek) saját tővégződéseik mellett más tövek végződéseit is felveszik, különösen többes számban, vagy teljesen átmennek más tövek közé; lásd a 165., 167. oldalt. Az a, io tövek esetében viszont ritkán csak egyes esetekben jelennek meg más tövek végződései; lásd a 171–174. oldalt.

Emellett a nyelvjárásban a főnévi tövek a főnév számának változásával is változhatnak, például:

a) Az összes o-, io- tövű férfi családnév többes számban átment az a, ia tőosztályba, például: Byla, Petraūvytė, Riaubà, Stanėvytė, Vadeišà, de: Bylai, Petraūvyčei, Riaubai, Stanevyčei, Vadeišai.

b) Minden pejoratív jelentésű, u- tövű főnév többes számban nem az a tőosztályba ment át, ahogyan várnánk (vö. 172. o.), hanem az ia tőosztályba, például: lipkus (aki összeragadt), pliūrpkus (forró fickó), smìrškus (megboldogult), de: lipkei, pliūrpkėi, smìrškei. Elképzelhető, hogy ennek az az oka, hogy minden hasonló képzésű, pejoratív jelentésű főnév nem u, hanem iu tövű, és többes számban mindegyik az ia tőosztályba megy át; vö. miegalìus, nuogālùs és miegalèi, nuogālèi. Így az is lehetséges, hogy ezek az u- tövű főnevek, mivel a nyelvjárásban nem életképesek, analógia útján, az iu tövűek mintájára többes számban az ia tőosztályba mentek át. Ugyanezzel magyarázható az is, hogy az o-, io- tövű családnevek többes számban átmennek az a, ia tőosztályba.

c) A i- tövű, hímnemű petys főnév egyes szám alanyesetben, valamint többes számban átment az ia- tőosztályba: pečèi, pečių, pečiàms, pečès...

¹A közölt tanulmány a „Mituva vízgyűjtő területének nyelvjárása” című munka II. részének, a morfológiai fejezetnek felel meg. Lásd E. Grinaveckienė, Mituva vízgyűjtő területének nyelvjárása (a továbbiakban: Mut), a filológiai tudományok kandidátusi fokozatáért benyújtott disszertáció, gépirat, 531, Vilnius, 1955, a Vilniusi V. Kapsukas Állami Egyetem kézirattára. A tanulmány nyelvjárási példái a köznyelv szokásos betűivel vannak írva, a Lietuvių kalbotyros klausimai (a továbbiakban: LKK) 1. kötetének 119–120. oldalán megadott általános helyesírási jelek jelentését követve.

²A Mituva vízgyűjtő területe nyelvjárására jellemző főnévi nem-, szám- és esetformákat az LKK 2. kötetének 177–185. oldalán tárgyalják (Vilnius, 1959).

11. Kalbotyros klausimai, III

161

III. Hangsúlyozás

A nyelvjárás főnevei négy hangsúlyozási típusba (alcsoportra) sorolhatók. A hangsúlyozási típusok ugyanazok, mint az 1k³-ben, de előfordul néhány olyan szó, amelynek hangsúlya az 1k-től eltérő típusú, illetve olyan is, amely kétféleképpen hangsúlyozható.

1. A nyelvjárásban vannak olyan főnevek, amelyek hangsúlyozása párhuzamosan kétféle:

a) I. és III. hangsúlyozási típusú, például: brūkšnìs — brūkšmỹs, gréblis — grėblỹs, inkštai — inkštaĩ, kanai — kalnaĩ, pė́da — pėdà, siūlai — suolaĩ.

b) Egyes számban I. és III. (gyakrabban) hangsúlyozási típusú, többes számban pedig, az 1k-hoz hasonlóan, I. típusú, például: ašara — ašarù — ašarų, čerpė — čerpė̃ — čerpių, kráutuvė — krautuvė̃ — krautuvių, leñtpjuvė — lentpjū̃vė — lentpjūvių, náginė — naginė̃ — naginių, pãmoka — pamokà — pamokų, pirštinė — pirštinė̃ — pirštinių.

c) Egyes számban I. típusú, többes számban párhuzamosan I. és III. típusú; például: brólis — brolẽi — brolẽ.

d) II. és IV. hangsúlyozási típusú, például: ãslas — aslõs, bãlas — balõs, diržai — diržaĩ, dúdas — dúdos, ievõs, ievų — ievų, glėbis — glėbỹs, krantai — krantaĩ, kuolai — kuolaĩ, vam̃plas (apró, száj) — vamplõs.

e) Egyes számban II. és IV. (gyakrabban) hangsúlyozási típusú, többes számban II. típusú (egyes szavak IV. típusúak is lehetnek), például: Ágnė (Agnietė) — Agnė̃ — Agnių, ẽglė — eglė̃ — eglių, Elzė (Elžbieta) — Elzė̃ — Elzių, lãpė — lapė̃ — lapių, kir̃ptė (rövidre nyírt hajú személy) — kirptė̃ — kirpčių, kū̃prė — kuprė̃ — kuprių, Mãgde — Magdė̃ — Magdžių, mẽntė — mentė̃ — menčių, Marė̃ — Mãrių — Marių, musė̃ — musių — musių, rùpkė (varangy) — rupkė̃ — rupkių — rupkių, virvė̃ (de virvės — virvės) — virvių — virvių.

E szavak tőhangsúlyozása az idősebb emberekre jellemző.

f) Egyes számban I. típusú, többes számban IV. típusú. Így hangsúlyozzák az összes férfinevet (képzővel és képző nélkül), például: Adomaitis, Adomaičių (~ Adomaitis, Adomaičių) — Adomaičėn, Adomaičius, Bagdánckis, Bagdánckiu — Bagdánckei, Bagdánckius, Balčytis, Balčyčiu — Balčyčei, Balčyčius, Dúoba — Duobai, Duobės, Jõnelis, Jõneliu — Jonelė, Joneliai, Lazdáuckas, Lazdáucku — Lazdauckai, Lazdauckius, Miliūnč, Miliūniu — Miliūnai, Miliūnius, Várna — Varnai, Varnės, Viršìls, Viršìlu — Viršilai, Viršilius, továbbá uošvis, uošviu — uošvei, uošvius.

Feltételezhető, hogy kezdetben így (többes számban IV. hangsúlyozási típussal) csak a férj és a feleség, vagyis a család vezetéknevét hangsúlyozták, míg több testvér vezetéknevének többes száma — akárcsak az egyes szám — állandó hangsúlyú volt, például: Adomãčei jelenthette a több testvért, míg Adomaičė̃ a szüleiket (az apát és az anyát). Vagyis a vezetéknevek többes számának eltérő hangsúlyozása kezdetben segíthetett megkülönböztetni több testvér vezetéknevét a szüleikétől (az apáét és az anyáét), illetve a testvér és felesége vezetéknevétől. Idővel a szülőket, azaz a családot jelölő vezetéknevek ilyen hangsúlyozása általánossá válhatott, és egy vezetéknévhez tartozó férfiak megnevezésére is kiterjedhetett. Úgy tűnik, ez nem régi jelenség, mivel a nyelvjárásban akadnak olyan példák, amelyek azt mutatják, hogy ugyanazok a szavak jelentésüktől függően a többes számban kétféleképpen hangsúlyozhatók: ha családot jelölnek, IV. hangsúlyozási típusúak, ha pedig azonos foglalkozású több férfit, akkor az egyes száméval megegyezően hangsúlyozzák őket; például: pirmininkai (elnök és felesége) és pirmininkai (elnöki tisztséget betöltő férfiak), mokytoję (tanár és felesége) és

³ Žr. Dabartinės lietuvių kalbos žodynas (toliau DLKŽ), XI—XIV, Vilnius, 1954.

162

tanítók (férfi tanítók), erdészek (az erdész a feleségével) és erdészek (több erdészeti szakember), papné (protestáns lelkész a feleségével) és papné (több lelkész), nagybácsi (nagybácsi a feleségével) és nagybácsi (több nagybácsi).

A fiatal gyermekek vezetéknevének többes száma nem változtatja meg a hangsúlyozását, pl.: Butk- bytis (Butkus fia) és Butkyčei (Butkus fiai), mačiai Ramanauckytyčūs į Butkyčius.

Az e személynevek képzéséhez hasonló helynevek többes száma szintén állandó hangsúlyozású — ugyanazt a hangsúlyozási típust őrzi meg, mint az egyes szám, pl.: laukinaitis (laukinaitis; más nyelvjárást beszélő, síkságon élő ember. Így nevezik azokat a nyugat-aukštaitokat, akik hátravetik a hangsúlyt.) — laukinaičei, Butkāčei (falunév), Jobūbāčei (falunév), Mikutāčei (falunév), Šimkāčei (kisváros neve), Žindāčei (falunév).

g) A žmogus főnév egyes száma a nyelvjárásban a II., többes száma pedig a III. hangsúlyozási típus szerint hangsúlyozódik: žmogus, žmogaus,… žmogum,… žmonys, žmonių,… žmonis…

IV. Ragozás

a, ia tőtípusok

Minden a-, ia-tövű főnév hímnemű. Néhányuk közösnemű is⁴.

I. hangsúlyozási típus

Egyes szám

V. pūoc, arūoc, mōlis, augītinis K. pūoda, arūoda, mōle, augītine N. pūodui, arūodui, mōliui, augītiniui G. pūoda, arūoda, mōli, augītini Įn. pūodu, arūodu, mōliu, augītiniu Vt. pūode, arūode, mōly, viršūgalvy Š. vyrē, apūoke, bēri, augītini

Többes szám

V. pūodai, arūodai, bērei, augītinei K. pūodu, arūodu, bēriu, augītiniu N. pūodam(s), arūodam(s), bēriam(s), augītiniam(s) G. pūodus, arūodus, bērius, augītinius Įn. pūodais, arūodais, bēreis, augītinēs Vt. pūoduos, arūoduos, mōliuos, viršūgalvūos

II., III. és IV. hangsúlyozási osztály

a-, ia- tővégűek. A II., III. és IV. hangsúlyozási osztályú főnevek hangsúlya olyan, mint az Ik-é, a ragozott alakok végződései pedig olyanok, mint a nyelvjárás I. hangsúlyozási osztályú főneveié; lásd a paradigmát:

⁴Lásd: LKK, 2, 177–179.

163

Az a-, ia- tővégű főnevek példái

I. hangsúlyozási osztály. a) Kétszótagúak: bálkis, brėdis, dúms, káilis, kálc, kálbis, káuls, krúms, kúgis (kalapács és kéve), kúrrmis, nórs (vágy), pántis, párkai (rüh, ótvar), plėnc, pjūklas, sieksnis (a két kinyújtott kar közötti hosszúság mértéke. Ilyen szélességű hosszú földsáv a közös legelőkön.), stúls, sáris, sviestas, pláokštas (rost, gubacs), šáukštas, šáolis, t árps, tilc, tvárc, vėjis, žirmis, žvórblis, žvýnė stb. b) Több szótagúak: ántakis, ántkaklis (teher, súly), ántkiauštis (kacsatojás), atškaras, blakstienc, galąstuvs, gėrims, gyvenims (jelentése lehet még tanya, gazdaság is), gyvastis (élet), gyvuolis, gyvuonis (marhatolvaj), ižgąstis, kúpetis, pakaušis, pavasaris, patáls, púsyns, perėjims, prákraic, rūpestis, skiltuvs, vardininks (régi: varázsló, ráolvasó), vieškelaitis (kis országút), várjymas (sok műveletből álló munka: sör- és házi pálinkafőzés, mosás, őrlés stb.) és még sok más.

II. hangsúlyozási osztály. a) Kétszótagúak: aũkšlis (összehajtott nyírfakéreg bogyószedéshez), aũkštas (és taũkštas), aũc, bìc (eszköz), čėpkis (kötött papucs), ẽntis (kacsa), ẽlksnis (éger), dalgis, dãntis, giñčas (jelentése lehet még vitatkozó személy), glõbis (fösvény és maga a vagyon), grãibštas (merítőháló, hosszú rúdra szerelt háromszög alakú háló. Ezzel a partról állva halásznak.), grìžis, kãrčiai (a ló nyakán a sörény), kãršis, kañštis, kẽlis (a láb része), kẽltis (a láb része a sarokkal ellentétes oldalon), kõžync (kömény), lãps, liẽpc (gyaloghíd, folyón átvetett deszka vagy fatörzs), mẽc (idő), mẽdžis, miẽstas, mìls (vastag gyapjúszövet), mìlkc (korty), mùšis (ütés), miẽžis, naščeì, pãc (talp), paũkštis, pelìs, pìrštas, plaũčiai, plõtis, pìžris, rãc, rãkc, rẽtis, sõc (kert), skẽrac (erszény), šáltis, sẽnis, sỹris, skỹščei, slẽnkstis, šũzis, tìškas (fröccsent csepp, maga a fröccsenés), vãgis (kampó), vãrtai, žãptai (tátott száj), žãrdis, žõdis, žiñksnis, žiùpsnis stb.

b) Több szótagúak. 1) Gyakrabban használt képzőkkel alkotott származékok: -(i)ukas — gaidùks, girãuks; -imas — ejìms, gaudìms; -umas — saldùms (édes ételek), sūrùms (többnyire füstölt, főtt sonka, kolbász); -ininkas — kaklinìnks, pakabnìnks és más, véghangsúlyos főnevekből képzett származékok; -ikas — kūrìks, vežìks; -elis — karvẽlis, puodẽlis; -ėlis — vakarẽlis, vežimẽlis és egyéb főnévi származékok; -inis — kiaušìnis, panaktìnis (éjjeli őr), skrandìnis (posztóval bevont bunda); -uris — mentùris; -utis — kelùtis, lytùtis, lakùtis, -uvai — karštùvai, mestùvai és más rövid vagy cirkumflexes tövű származékok; -uvis — koštùvis, liežùvis, 2) Néhány származék a pa-, pra- előtagokkal: pavãdis, pagrėpstai, pavỹc, padùr-kai, praskẽps stb.

III. hangsúlyozási osztály. a) Kétszótagúak: arklỹs, bérnas, dárps, dáikc, dìeks (csírázik), drìežas (gyík), grùc, béržas, ožỹs, kẽlmas, kõc, lopšỹs, slìeks, kũoc, láiškas, lãnks (ablak), lùops (kéreg), mẽšlas, õrs, pẽc (talpnyom), pláuks, ránc (határ), rỹc, sárks, spìrks, sriẽks (halbőr ragasztója, nyálka), stóks, súols, šármas, šiáuc (szalma), špóks (seregély), taũkai, úoc (szúnyog), vėic (arc), vórs, vẽlnes, vežỹs, váistas, žánc (orca), žénc, žìec stb.

b) Több szótagúak: akiõc, ábdiegs (vízi féreg csuha-kabáttal), apmatãt, ataudãt, ąžuõls, avìlẏs, ávinė, bùrbuls, gaĩgals, ešerỹs, garlaivỹs, dóbilis, kamuolỹs, kosulỹs, kãminc, kẽvals, kibìris (apró gallyacska gyújtósnak), marškinėi, nebylỹs,

⁵Az egyes képzőkre további példákat lásd: Mut, §§226, 130, 208, 121, 120, 227, 228, 265, 234, 138 stb.

164

vőfély, segítő, utómunka, szeg (szálka), zsír, rongydarab, szilánk, beszéd (nyelv, beszéd), kásafőzelék (ilyen étel), takaró, bogár, koldus, belső rész, szél, ág, lámpás (világítóeszköz) és egyebek.

IV. hangsúlyozási osztály. a) Kétszótagúak: nyereg, hang, csapat, kert, lepke, keszeg, garda, csuka, forgács (forgács és apró, síkos patakhal), begy (torok), jászol (gabona), nyak, sarok, lép, oszlop, nevetés, tó, harmat, tó, len (len), állat, só, orr, ház, szarv (szarv), rozs, rúd, kasza, álom, füst, asztal, buta, nyír, vaddisznó, széna, méh, sár, láng (pont, folt), szál (szúnyog), szarka, egér, tó, fedél, kapu, villa, ág, viasz, nyúl (nyúl) és egyebek.

b) A több szótagúak a nyelvjárásban nem fordulnak elő, kivéve a családnevek többes számát (lásd 162. o.).

Az a-, ia-tövű főnevek esetragjainak sajátosságai

Amint a paradigma mutatja, az a-, ia- tövű főnevek többsége megőrizte tővégi magánhangzóit, amelyeket a tájszólás szóvégi fonetikai törvényei befolyásoltak; csak a kicsinyítő képzős a- tövű főnevek egyes szám helyhatározó esetében használatos rendszeresen az ia- tövű főnevek végződése: -y ~-yje: daržūky, mazgūky, šulinūky, tvartūky. Ez valószínűleg azért van így, mert a tájszólásban csak ennek az egyetlen kicsinyítő képzőnek van a töve, míg minden más kicsinyítő képzős főnév ia tövű. Ezért lehetséges, hogy a -(i)ukas képző egyes eseteit más kicsinyítő képzős főnevek analógiája befolyásolja. Továbbá, az 1k-val ellentétben, a III. hangsúlyozási osztály valamennyi kétszótagú főnevének egyes szám helyhatározó esetében mindig a tő hangsúlyos: dā́kte, lā́nge, ōre, stōge, vēide. Az a- tövű főnevek egyes szám megszólító esete kétféle⁷. A tájszólásban a többes szám részes esetének két alakja is használatos: végződéssel (-s) és anélkül: arklēm(s), medžēm(s), nagām(s), de gyakoribb a -s végződésű alak. Ugyanez érvényes az összes többi tövű hímnemű főnév többes szám részes esetére, valamint valamennyi nőnemű főnév többes szám részes és belső helyhatározó esetére.

b) o-, io-tövek

Minden o-, io- tövű főnév nőnemű. E tövek néhány személyneve (Dūoba, Byla, Engelėka) hímnemű, néhány o-tövű pedig közös nemű⁸.

I. hangsúlyozási osztály

Egyes szám

E. sz. gēlda, lentȳna, sāuje, užvējē B. gēldas, lentȳnas, sāujes, užvējēs R. gēldai, lentȳnai, sāujei užvējēi T., H. gēlda, lentȳna, sāuje, užvējē V. gēldo, lentȳno, sāujo, užvējō

⁶ Lásd: LKK, 1, 151–159, 161–162. Ugyanott lásd a nyelvjárás más tőtípusainak esetragjaiban megjelenő magánhangzókról szóló részt is.

⁷ Lásd: LKK, 2, 183.

⁸ Lásd: LKK 2, 177.

165

Többes szám

Alanyeset, birtokos eset, tárgyeset. gėldas, lentynas, sąjes, pakobės

Részes eset. gėldų, lentynų, sąjų, pakobijų

Részes eset, helyhatározói eset. gėldom(s) || gėldum(s), lentynom(s) || lentynum(s), sąjom(s) || sąjum(s), pakobijom(s) || pakobijum(s)

Helyhatározói eset. gėldos(e), lentynos(e), sąjos(e), pakobijos(e)

II. hangsúlyozási paradigma

o-, io- tövű, II. hangsúlyozási paradigmájú főnevek hangsúlya olyan, mint az Ik-é, a ragozott alakok végződései pedig olyanok, mint a nyelvjárás I. hangsúlyozási paradigmájú főneveié; lásd a paradigmát.

III. hangsúlyozási paradigma

Egyes szám

V. skiedrà, skepetà, apačė

K. skiedrõs, skepetõs, apačiõs

N. skiedrai, skepetai, āpačei

G., In., Š. skiedra, skepeta, āpačė

Vt. skiedrõ, skepetõ, apačiõ

Többes szám

V., G., Š. skiedras, skepetas, āpačės

K. skiedrų, skepetų, apačių

N. skiedróm(s), skepetóm(s), apačiom(s)

In. skiedróm(s), skepetóm(s), apačiom(s)

Vt. skiedrõs(ė), skepetõs(ė), apačiõs(ė)

IV. hangsúlyozási osztály

o-, io- tövűek. A IV. hangsúlyozási osztályú főnevek hangsúlya olyan, mint az I. osztályúaké, a ragok pedig olyanok, mint a nyelvjárás III. hangsúlyozási osztályú főneveinek ragjai; lásd a paradigmát.

o-, io-tövű főnevek példái

I. hangsúlyozási osztály. a) Kétszótagúak: dėlna, girnas, grūoba, gėda, grįova, gūra, jāujė, juōsta, yla, kilpa, kóje, knirva (aki nem beszél a férfiakról, és nem kedveli a társaságot) kūosa, kūmščė (ököl), kvėša, liepa, mälka, pieva, plūmsna (toll), smilga, stirna, strėnas, siena, sėkla, šārka, ūoga, vārpa, vīlna stb. b) Több szótagúak: akiplėša, išdėvas, išvarta (kidőlt fa), Mituva, motina, nūgara, pākulas, pārsmauga (a cérna vagy a bél vékonyabb része), pelėda, pagėlba, stīpena (aki nagyon lesoványodott, csont és bőr), sānkrýža, šeimyna, šērybas, trāiškanas, užūomirša, vāsara stb.

II. hangsúlyozási osztály. a) Kétszótagúak: brastà, gijė, girė, griščė (visszatért, egy marék kifésült len), kaktà, kruopà, kulkà, kuprà, kvietkà, lūbas, plytà, plutà, pradžė, pupà, putà, rankà, rujė, ruknà, skujė (toboz), šlājes (szán), šūkas, vādzės, valė, viėčà, viztā, vyšnė, vyžā stb.

166

b) Több szótagúak: badijė (fürdők), ganykla, kamarà, lydekà, sveikatà, uošvė (a férj vagy a feleség szüleinek háza), žarijė stb.

III. hangsúlyozási osztály. a) Kétszótagúak: burnà, galvà, naudà, oškà, triobà, žarnà; io-tövűek ebben a nyelvjárásban nem kerültek elő.

b) Több szótagúak: avizà, ašakà, adatà, anhėstarà (mandula), gilumà, pava jė (papír vagy rongy, amelyre a gombolyagot feltekerik), pabaigà, plaštakà, pašukas, pavažas, prapersà, raganà, šilumà, uodegà, vedegà stb.

IV. hangsúlyozási osztály. a) Kétszótagúak: Alsà (a nyelvjárási terület patakja), aušrà, bangà, bandà, barzà (szakáll), bla usà, dainà, gaujė, dešrà, dienà, džióvà, jiegà (erő), kamšà (torlódás), kasà, kriaūnas, krūvà, mešà, mamà, lankà, lazà (bot), lentà, ligà, liuobà, luomà (állatcsoport), mergà, marti, meškà, naudà, noglà (ördög, szitokszó), rasà, salà, sausà, spragà, sriubà, sėjė, sulà, skolà, šakà, šalnà, šeivà, tamsà, tvorà, tetà, vielà, žiemà, žinè, žveję (halászat) stb.

Nincsenek több szótagúak.

Az o-, io-tövű főnevek eseteinek ragjellemzői

Ahogy a paradigma mutatja, az o-, io-tövű főnevek többsége megőrizte tővégi hangzóit, amelyeket a nyelvjárás szóvégi fonetikai törvényei alakítottak; csak egyes, io-tövű, tőhangsúlyos főneveknek van egyes szám helyhatározó esetében a tővégződés mellett ē-tövű főnevekre jellemző végződése is: -ē ~ ejė (ez a nyelvjárásban ritkább): girė (a ligetben), griūšė (a körtében), vyš nė (a meggyfán). Az egyes szám tárgyeset alakja rendszerint nem különbözik az alanyesetétől (kivéve a pati: pačė, marti: marčė szavakat): oška, višta, ragana; hangsúlyuk azonban többnyire a tőre esik (a II. hangsúlyozási osztályba tartozó többszótagú főnevek a képzőn viselik a hangsúlyt: lydekà, aguõna).

A nyelvjárásban a tőhangsúlyos főnevek többes szám részes és eszközhatározó esetben kétféle, párhuzamosan használt végződéssel fordulnak elő: -om(s) és -um(s) végződéssel: rankom(s) || rankum(s), vištom(s) || vištum(s), varnom(s) || varnum(s). A véghangsúlyos főneveknek itt csak saját végződésük van: avižom(s), mergom(s), šakom(s); avižom(s), mergom(s), šakom(s).

A többes szám helyhatározó esetének végződése a nyelvjárásban szintén kétféle. A nyelvjárás idősebb beszélői fonetikailag megrövidült többes számú helyhatározót használnak: pakulos, strėnos, šakos, vištėsios (ez a végződés általában ritkább); a nyelvjárás többi beszélőjénél pedig olyan, mint a köznyelvben: avižose, šakose.

c) ē-tő

Az ē-tövű főnevek rendszerint mind nőneműek, csak néhány közülük (memė, lojynė⁸) közös nemű.

I. hangsúlyozási osztály

Egyes szám

Alany-, tárgy-, eszköz- és megszólító eset: žylė, mergàtė; birtokos eset: žylės, mergàtės; részes eset: žylei, mergàtei; helyhatározó eset: dróbė, al kūnė

• Lásd: LKK, 2, 177.

167

Többes szám

V., G., Š. žylės, mergatės

K. žylių, mergaičių

N., Įn. žylem(s) || žyliom(s) || žylium(s), alkūnem(s) || alkūniom(s) || alkūnium(s)

Vt. dróbėse(e), alkūnėse(e)

II. hangsúlyozási osztály

ė-tövű. A II. hangsúlyozási osztályba tartozó főnevek hangsúlya olyan, mint az 1k esetében, a ragok pedig a nyelvjárás I. hangsúlyozási osztályába tartozó főnevekéhez hasonlók; lásd a ragozási paradigmát.

III. hangsúlyozási osztály

Egyes szám

Alanyeset, helyhatározói eset torok, pajta

Birtokos eset toroké, pajtáé

Részes eset toroknak, pajtának

Tárgyeset, eszközhatározói, megszólító eset torok, pajta

Többes szám

Alanyeset, birtokos eset, megszólító eset torkok, pajták

Részes eset torkoknak, pajtáknak

Részes eset torkoknak || torkoknak, pajtáknak || pajtáknak

Belső helyhatározói eset torkoknak || torkoknak, pajtáknak || pajtáknak

Helyhatározói eset toroknál, pajtánál

IV. hangsúlyozási osztály

ė-tövűek. A IV. hangsúlyozási osztályba tartozó főnevek hangsúlya olyan, mint az 1k-é, a ragok végződései pedig olyanok, mint a nyelvjárás III. hangsúlyozási osztályába tartozó főneveké; lásd a paradigmát.

ė-tövű főnevek példái

I. hangsúlyozási osztály. a) Kétszótagúak: báimė, bùožė, dírsė, dúlkė, dúmplės, gérvė, ímsrė (a Mituva bal oldali mellékfolyója), kárvė, kérpė, kùrpė (fapapucs), láimė, láisvė, léndrė (nád), lénkė (mélyedés, völgy), lýsvė || lýse, pélkė, pémpė, rýkštė, rópė, sáulė, séikė, smárvė, žìrklės, žiùrke és mások.

b) Több szótagúak: 1) Gyakoribb képzőkkel alkotott származékok: -ienė (személynevekben) — Jonėnė (Jono felesége), Kasiulienė (Kasiulio felesége), Mýko- lienė (Mykolo felesége), Petrienė (Petro felesége); -uvienė — kūdliu vienė (aki kócos, bozont borítja), šeiliuvienė (aki nyáladzik), smiliuvienė (ínyenc), Vaitkuvienė (Vaitkus felesége); -aitė — kumelátė, vėgėlátė¹⁰

¹⁰A különböző képzőkre további példákat lásd: Mut, §§ 158, 159, 232.

168

2) Különféle egyéb főnevek: gyvasnė, lygybė, pakalnė, paklėtė (a csűr melletti hely), spanguolė, sausakė, staltiesė, šilovės (erdős hely), žėmuogė és mások.

II. hangsúlyozási osztály. a) Kétszótagúak: bigė (kéz, ha az ujjakat levágták; tompa tárgy, letört kés), blakė, braškė, brūknė, bōpšė (nő, pejor.), bōbė (nő, pejor.), draugė, gilė, kiaulė, košė, kūdlė, krėgždė, lipkė (aki összeragadt), ližė, pienė, pliūržė (sáros hely, sármező), pōdė (rég., keresztanya), pūsė, rāgė (büszke, mintha szarvai lennének), rėplės, rōgės, rōžė, sėne, smalkės, sprāgė, skērse (keresztcsíkos szoknya), šilke, smilė (édesszájú, ínyenc), skraistė, stāklės, šiurlės (rossz minőségű gabona), šliūrė, šūkė, šventė, veislė, žāgrė, žēmė, žėbrė (muržė), žūržė (síró, panaszkodó nő), žvāke és mások.

b) Több szótagúak. 1) Gyakoribb képzőkkel alkotott származékok: -ybė — galūbybė, neteisybė, tamšybė; -yklė — pustyklė, šaudykėlė; -anė — kamānė, samānė; -ynė — pempynė (mocsár, ahol bíbicek költenek), klampynė; -inė — krūtinė, penkinė (öt rubel), šimtinė (száz); -(i)ukė — peliūkė, kačiūkė; -ikė — riškė (kötöző nő), vėlikės (nemezcsizmák készítéséhez használt gyapjú, általában rövid, báránygyapjú); -elė — ausėlė (a cséplőgép füle, amelyen át kihullik a gabona), bobėlė (kaszakalapáláshoz való eszköz); -utė — ausūtė, eglūtė; -ytė — mažytė, lūpytės¹¹ és mások.

2) Különálló szavak: drobūlė, gyvātė, kalādė, kelionė, kepūrė, padraikės, pleškataine (fecsegő), perėklė (kotló tyúk), vienbōrės (akiknek azonos tárgyaik, neveik vannak) és mások.

III. hangsúlyozási osztály. a) Kétszótagúak: varškė, versmė.

b) Több szótagúak: Antvardė (a Mituva mellékfolyója), deder v inė, eketė, giminė, kultuvė, malkinė, meškerė, pamergė, panagės, pikvotė, rupūžė, tinginė, vėgelė és mások.

IV. hangsúlyozási osztály. a) Kétszótagúak: budė (fenőkő, összeállt kenyér, cipó), dielė (pióca), duobė, eilė, ežė, garbė, gelė, gelmė, kabė, kalė, katė, kalvė, kedė, knyslė, kremzlė, kuislė (aki sokáig pepecsel magával), kvailė, kvieslė, laumė, mėnė, pelė, pynė, pislė, rauplė, rėksnė (síró, panaszkodó nő), riūglė (síró, panaszkodó nő), siūlė, skylė, sterblė, šliūžė, šnervė, viežė, žievė, žvyg lė (aki visít) és mások.

A ė-tövű főnevek esetragjainak sajátosságai

A paradigma azt mutatja, hogy a ė-tövű főnevek többsége megőrizte a tővégződéseit, amelyeket a szóvégi helyzetre vonatkozó nyelvjárási hangtani törvények befolyásoltak; a többes szám részes és eszközhatározói esetében pedig a saját tővégződéseik mellett másféle végződések is előfordulnak. A végződésükben hangsúlyos ė-tövű főneveknek ezekben az esetekben kétféle végződésük van: a fonetikailag módosult ė-tövű -em(s) végződés és mellette, feltehetően, az io-tövű -iom(s) végződés (ez a nyelvjárásban olykor még gyakoribb is): pelėm(s) || peliōm(s), giminėm(s) || gimin iōm(s); žievėm(s) || žiev iōm(s). A tőben hangsúlyos ė-tövű főneveket ezekben az esetekben párhuzamosan háromféle végződéssel használják: az ė-tövű -em(s) végződéssel (ez a nyelvjárásban viszonylag ritka): drōbėm(s), žāgrėm(s); az io-tövű -iom(s) végződéssel (ez a leggyakoribb): kūrpiom(s), pūsiom(s); valamint az -ium(s) végződéssel: bōžium(s), žiūrki um(s).

Az -ium(s) végződés jelenléte az o-, io- és ė-tövű, tőben hangsúlyos főnevek, valamint a melléknevek, számnevek és névmások többes számú részes és eszközhatározói esetében, továbbá a használata az adott tövek szokásos esetvégződései mellett nem csupán a leírt nyelvjárásra jellemző. Mindenekelőtt ez a sajátosság széles körben¹²

¹¹Az egyes képzőkre további példákat lásd: Mut, §§ 207, 144, 169, 153, 265, 226, 120. 227, 234, 233.

¹²Lásd: Mut, §§ 382, 389k, 397, 401, 419, 427, 433, 434d.

169

a vizsgált nyelvjárás keleti szomszédainak, a veliuoniškėknek a megfelelő eseteiben is előfordul: bób(u)m(s), gírim(s). A litván nyelvi atlaszhoz gyűjtött nyelvjárástani anyag azt mutatja, hogy ez a sajátosság az északnyugati aukštaitis és szomszédaik, a délkeleti žemaitis nyelvjárásainak csaknem egészére is jellemző¹³. Vagyis ez a sajátosság a litván nyelvjárások meglehetősen nagy területén fordul elő, ahol a veliuoniškėk nyelvjárás egyéb sajátosságai nem találhatók meg; ezért ez a jelenség nem magyarázható az említett nyelvjárások mai hangtani sajátosságaival, és jelenleg már morfológiai sajátosságnak tekinthető.

Minden olyan ė-tövű főnévnek, amelynek tővége előtt t vagy d mássalhangzó áll, a többes szám részes és eszközhatározói esetében szintén háromféle végződése van: az ė-tövű -em(s) végződés: katēm(s), katēm(s), krēgždēm(s), žvaigždēm(s), žvaigždēm(s); az i-tövű -im(s) végződés (ritka, de a tőben hangsúlyos szavakban gyakrabban fordul elő): katìm(s), katìm(s), krēgždìm(s); vagy az -iem(s) végződés (feltehetően ez a nyugati szomszédságban élő žemaitis dūnininkai nyelvjárás hatásával magyarázható): krēgždìem(s), katìem(s), katìem(s).

A többes szám helyhatározói esetének végződése a nyelvjárásban kétféle: fonetikailag megrövidült: šliūžės, panagės (ezt a nyelvjárás idősebb beszélői következetesen használják, de ritkábban fordul elő), illetve olyan, mint az irodalmi nyelvben: pradalgės, padrakėse.

d) i-tövű főnévragozás

Az i-tövű főnevek többsége nőnemű, csak néhány szó (dantìs, geluonìs, gyvuonìs, grobuonìs, vagìs, žvėrìs) hímnemű.

III. hangsúlyozási típus

Egyes szám

Alanyeset

širdìs,

pažastìs,

žvėrìs

Birtokos eset

širdìes,

pažastìes,

žvėrìės || žvėrė

Részes eset

širdžei,

pažąščei,

žvėriui

G.

širdì,

pažastì,

žvėrì

Įn.

širdže || širdìm,

pažąščė || pažastìm,

žvėriu || žvėrìm

Vl.

širdy,

pažasty,

danty

Š.

širdìe,

pažastìe,

žvėrìe

Többes szám

Alanyeset, birtokos eset

szívek,

hónaljak,

vadállatok || vadállatai

Birtokos eset

szíveknek,

hónaljaknak,

vadállatoknak

Tárgyeset

szíveket,

hónaljakat,

vadállatokat || vadállatokot

Birtokos tárgyeset

szíveket,

hónaljakat,

žvėris || žvėrius

Įn.

širdìm(s),

pažastìm(s),

žvėrìm(s) || žvėrės

Vt.

širdise,

pažastise,

dantise

¹³ Lásd a Lietuvių kalbos ir literatūros instituto Kalbos istorijos ir dialektologijos szektorának 363, 491, 327a 24a, 260a, 390, 393, 429, 464, 326, 359, 360, 361, 362, 325, 327, 391, 463, 466, 398, 389, 259, 328, 295, 294, 225, 21, 49, 292, 257, 265, 396 lakott településeinek válaszait a „Lietuvių kalbos atlaso medžiagos rinkimo programos” 288. és 289. kérdéseire.

170

I., II. és IV. hangsúlyozási osztály

i-tövű Az I., II. és IV. hangsúlyozási osztályba tartozó főnevek hangsúlya az 1k-hoz hasonló, a ragok végződései pedig a nyelvjárás III. hangsúlyozási osztályú főneveihez hasonlóak; lásd a paradigmát.

i-tövű főnevek példái

I. hangsúlyozási osztály. a) Kétszótagúak: ántis, ánkštis, kártis, kùlsis, nósis, nýtis, pìntis (fán élő gomba), plókštis (éretlen borsóhüvely), skìltis, širšìs (lódarázs), plėnis (égő tárgyról leváló, égő forgács), šìuys (sokaság), tóšis, vàltis stb.

b) Több szótagúak nincsenek.

II. hangsúlyozási osztály. a) Kétszótagúak: bitìs (méh), dùrys, karšìs (ilyen hal), plūdìs (hal úszóhólyagja), ùpis (folyó), usnìs stb.

b) Több szótagúak nincsenek.

III. hangsúlyozási osztály. a) Kétszótagúak: biržìs (széles szántóföldi ágyás, rendszerint gabonával bevetett vagy felszántott földterület stb.), smiltìs, švirtìs, šerdìs, viltìs stb.

b) Több szótagúak: debesìs, geležìs, gaišatìs, geluonìs, kamšatìs, grobuonìs (az utóbbi ragozása a žvėris szóéhoz hasonló) stb.

IV. hangsúlyozási osztály. a) Kétszótagúak: akìs, ašìs, ausìs, anglìs, avìs, dalìs, kulnìs (sarok), lýtis (jégdarab), naktìs, pusnìs, pušìs, rūšìs, saktìs, svėrìs (mérleg), šaknìs, šalìs, tulžìs, ugnìs, vilnìs, žąsìs, žuvìs, dantìs, vagìs (az utóbbi két szó ragvégződései a žvėris szóéhoz hasonlók) stb.

b) Több szótagúak nincsenek.

az i-tövű főnevek esetvégződéseinek sajátosságai

Az i-tövű főnevek többsége megőrizte a tővégződését, amelyet a szóvégi hangok nyelvjárási törvényszerűségei alakítottak. Az egyes szám alanyesetének -is végződése ma egybeesik az ia-tövű végződéssel, eredete azonban más; emellett a tőhangsúlyos szavakban hangsúlyos. Az egyes szám birtokos esetében a hímnemű főnevek saját tővégződésük nélkül (dantìes, vagìes) párhuzamosan az ia-tövű -e ~ -io végződéssel is használatosak: dančè, vàge.

Az egyes szám eszközhatározói esetében más tőtípusok végződései is előfordulnak: a hímnemű szavak az ia-tövű -u végződését veszik fel: vagiù (párhuzamosan, de ritkábban: vagìm); a nőneműek pedig az io-tövű végződését: avè (ritkábban: avìm).

Az egyes szám helyhatározói esetében a hímnemű főnevek saját tővégződésük mellett grobuonìe, dantìe néha az ia-tövű -y végződéssel is előfordulnak: grobuoný, dantý; a nőnemű alakok pedig olykor az ė-tövű jellegzetes -e végződéssel is előfordulnak: ave, ánte. Feltehetőleg a nyugati szomszédok, a žemaitiaiak hatásáról van szó, mivel ott az i-tövű főnevek többsége teljes egészében ė-tövűvé vált.

A többes szám alanyesetében a hímnemű alakok saját tővégződésük nélkül (dañys, grobuõnys) párhuzamosan az ia-tövű -ei ~ -iai végződéssel is előfordulnak: vagėi, dančēi (ez láthatólag ritkább).

Vannak i-tövű főnevek, amelyek többes szám birtokos esetében megőrizték a régi, mássalhangzós tövekre jellemző, kemény szóvégi mássalhangzót tartalmazó végződést. A nyelvjárásban sok ilyen főnév van, például: ašų, ausų, dantų, debesų, durų, geležų, kūlių, kulnų, nosų, naktų, pažastų, pušų, šaknų, šlaunų, sąsų. Az összes többi i-tövű főnévnek ebben az esetben a végződés előtt lágy mássalhangzója van, például: ankščių, anglių, akių, avių, bičių, karčių, pinčių, smilčių, sakčių, žuvų és a többi.

171

A többes szám részes és eszközhatározói esetének végződése -im(s): akim(s), akim(s); hímnemű alakok többes számban.

Az eszközhatározói esetben a -eis ~ -iais végződés is előfordul: dančės, vagės (de ritkább).

A többes szám tárgyesetében a hímnemű alaknak -ius végződése is van: -ius: dančius (de ez az alak ritkább).

Minden i-tövű főnévnek a többes szám helyhatározói esetében rövid i magánhangzót tartalmazó végződése van: -ise— akise, ausise, nosise. A hosszú y-t tartalmazó végződést a nyelvjárás fiatalabb beszélői kezdik használni a köznyelv hatására. A -ise végződés eredete nem teljesen világos. Valószínűleg kontaminációval keletkezhetett a régi többes szám helyhatározói -isu és az írott nyelvi -yse alakból¹⁴.

e) u, iu tövek

Valamennyi u-, iu- tövű főnév hímnemű. A nyelvjárásban nem fordulnak elő olyan nagy számban, mint az eddig tárgyalt tövek, emellett gyorsan más, sokkal produktívabb tövekbe mennek át (a, ia tövekbe).

II. hangsúlyozási osztály

Egyes szám

Alanyeset turgus, kurpius, miegalius || miegalis Birtokos eset turgaus, kurpiaus, miegaliaus || miegale Részes eset turgui, kurpiui, miegaliui Tárgyeset turgu, kurpiu, miegaliu || miegali Eszközhatározói eset turgum, kurpium, miegali um || miegaliu Helyhatározói eset turguj, spiečiuj, aliejųj || aliejų Megszólító eset lipkau, kurpiau, miegaliau || miegalį

Többes szám

Alanyeset, megszólító eset turgai, kurpėi, miegalėi Birtokos eset turgų, kurpių, miegal(i)ų Részes eset turgam(s), kurpėm(s), miegalėm(s) Tárgyeset turgus, kurpius, miegalius Eszközhatározói eset turgais, kurpėis, miegalėis Helyhatározói eset turguos, spiečiuos

I., III. és IV. hangsúlyozási osztály

u-, iu- tövű, I., III. és IV. hangsúlyozási osztályú főnevek hangsúlya olyan, mint az Ik-é, a névszóragok pedig olyanok, mint a nyelvjárás II. hangsúlyozási osztályú főneveié; lásd a ragozási paradigmát.

u-, iu-tövű főnevek példái

I. hangsúlyozási osztály. a) Kétszótagúak: amžius, oblius, stalčius.

b) Többszótagúak: ātrajus, rytōjus, vasarōjus.

II. hangsúlyozási osztály. a) Kétszótagúak: būčius, būlius, kápčius, Márgius (kutyanév), Mūrz(i)us (kutyanév), klijus (ragasztó), kryžius, lipkus (összetapadt ember), midus, pikčius (mérgelődő ember), pliūrp(k)us (forróvérű ember), pūodžius, ráčius, rág(i)us (aki büszke, mint aki szarvas), slánkius (lefelé csúszó hegyoldal, part), seilius, smilčius (ínyenc,

¹⁴ Vö. J. Endzelīns, Latviesu valodas gramatika, § 285, Rīga, 1951.

172

második ujj), stalius, šveplius, zurzius (aki sírdogál, zúgolódik), žėbrius (aki piszkos); személynevek: Bėnius (Benediktas), Gėnius (Eugenijus), Prūnius (Pranas), Sėlius (Saliamonas), Saulius, Stasius (Stasys) stb.

b) Többszótagúak: aliejus, Elėnius (Elenos férje, bizalmas), nuogalius, pampalius (rongyos, foltokkal teleaggatott), skarmalius, utėlius.

III. hangsúlyozási osztály. a) Kétszótagúak: lytus, sūnūs.

b) Többszótagúak: atlagus (víz áteresztése egy nagyobb folyóból egy kisebb folyóba).

IV. hangsúlyozási osztály. a) Kétszótagúak: alus, dangus, medus, viršus, vidus, pietus.

b) Többszótagúak nincsenek.

u-, iu- tövű főnevek esetragjainak sajátosságai

Amint a paradigmából látható, az u-, iu- tövű főnevek csak egyes számban őrizték meg tővégi magánhangzóikat, amelyeket a nyelvjárás szóvégi hangtani törvényei befolyásoltak; a több szótagúak azonban itt is minden esetben viselhetnek (természetesen ritkábban) ia- tövű ragokat is.

Többes számban minden u-, iu- tövű főnév teljesen áttért az a-, ia- tövek közé, a nyelvjárásban azonban még előfordulnak olyan u- tövű szavak, amelyek valamennyi többes számú esetben megőrizték tővégi magánhangzóikat is, például: lytùs, pietùs, vidùs, viršùs, pietùm(s), viršùm(s), pietùm(s), viršùm(s), pietusė, vidusė. E főnevek többes számú helyhatározói esetének ragja -use, amely az i- tövű -ise-hez hasonlóan valószínűleg szintén kontaminációs eredetű lehet, vö. 172. o.

f) Mássalhangzós tövek

A mássalhangzós tövű főnevek szinte mind hímneműek, csak a sesuo, dukė, voveris, obelis nőnemű. E tövű szavakból kevés van a nyelvjárásban, ezért erősen hajlanak arra, hogy más tövek közé kerüljenek, különösen az ia, ė tövek közé. Leginkább a III. hangsúlyozási osztály szabályai szerint hangsúlyozzák őket, a nyelvjárásban pedig a II. hangsúlyozási osztályra egyáltalán nem találunk példát.

III. hangsúlyozási osztály

Egyes szám

Alanyeset vanduo, duktė, voveris || voverė Birtokos eset vandens || vandene, duktės || dukteries || duktės, voverės || voverės Részes eset vandeniui, dukterei, voverei Tárgyeset vandenį, dukterį, voverį Eszközhatározói eset vandeniu, duktere || dukterim, vovere || voverim Helyhatározói eset vandeny, obely Megszólító eset piemenė || piemenys, dukterie, voverie || vover || vovere

Többes szám

V., Š. vandene || vandenys || vandenai || vandenei, dukters || dukterys, vóders || vóverys || vóveres K. vandenų, dukterų, voverių

173

N. vandénim(s) || vandénam(s) || vandéném(s), dukterím(s) || dukteróm(s), voverím(s)

G. vándenis || vándenius, dúkteris, vóveris || vóveres

In. vandenim(s) || vandenaũs || vandeneĩs, dukterim(s) || dukteróm(s), voverim(s)

Vt. vandenisè || vandenuõs || vandeniuõs, obelisè || obelẽs(ẽ)

I., IV. hangsúlyozási osztály

A mássalhangzós tövű I. és IV. hangsúlyozási osztályú főnevek változása olyan, mint a lk-é, a ragok pedig a nyelvjárás III. hangsúlyozási osztályú főneveiéi; lásd a paradigmát.

Példák mássalhangzó-tövű főnevekre

I. hangsúlyozási osztály: mėnuo.

III. hangsúlyozási osztály: akmenũo (akmuo), juosmuõ, kėpenys (kepenys), krėkenys (krekenys), liemuo, pageluo (csontig hatoló nedves hideg), raũmuo, riemuo (gyomorégés), ruduo, sėmenys (lenmag), skiemenys (szótagok), sesuõ, smėgenys (agy), tešmuõ, stuomuo, želmenys (hajtások), žiõmenys (kopoltyúk).

IV. hangsúlyozási osztály: šuo.

A mássalhangzó-tövű főnevek esetragjainak sajátosságai

Amint a paradigmából látható, a mássalhangzó-tövű főnevek esetei a nyelvjárásban többféle, különböző tövekhez tartozó raggal fordulnak elő. A paradigmában szereplő alakok közül a nyelvjárásban az első a leggyakoribb. Egyes számban a hímnemű főnevek — az in.-t kivéve, amely következetesen ia-tövű raggal használatos (csak a šunių mellett fordul elő ritkábban a šunim alak is) — gyakrabban saját tövük ragjaival fordulnak elő, de mellettük a birtokos esetben párhuzamosan (talán kissé ritkábban) az ia-tövű rag, a megszólító esetben pedig az i-tövű rag is használatos. Emellett a piemuo szó olykor piemenys alakban is ejthető; ez utóbbi ilyenkor a kamaszra vonatkozó pejoratív jelentést kap.

A mėnuo főnév valamennyi esetben következetesen az ia-tövű főnevek ragjait veszi fel. Egyes szám alanyesetben a mássalhangzós alak mellett párhuzamosan az ia-tövű alak is előfordulhat: mėnesis.

Többes számban csak az alany-, birtokos és tárgyesetben maradtak fenn a mássalhangzó-tövű ragok, a többi esetben pedig az i-, a- és ia-tövekre jellemző ragok használatosak. Meg kell jegyezni, hogy a többes szám alanyesetében mindazonáltal a mássalhangzó-tő fonetikailag megrövidült ragja jellemzőbb, élő és leggyakrabban használt, például: obels, piemens, raũmens, rūdens, skiemens, smėgens, žiõmens, vóvers; csak a šuo szó esetében használatos a többes szám alanyesetének kétféle alakja: a régi, ép mássalhangzó-tövű alak — šunes (gyakrabban) — és az i-tövű alak, šunys. Emellett az alany-, birtokos- és tárgyesetben is párhuzamosan terjednek az i-, a- és ia-tövű ragok (természetesen ezek a nyelvjárásban valamivel ritkábbak).

A nőnem egyes és többes számban egyaránt jóval kevésbé őrizte meg a saját tövére jellemző, különálló esetragokat. Itt a mássalhangzó-tő mellett

174

A tőhöz tartozó végződések helyett azonban gyakrabban az i- és ē-tövek jellegzetes végződései honosodtak meg. Egyes szám eszközhatározói esetében az I. nőnemű forma dūkterė ~ dūkteria nem az ē-, hanem az io tőhöz tartozik, akárcsak az összes többi i-tövű főnév ebben az esetben (vö. 171. o.); a vōvere ~ vōveria, vōvere alak viszont az io-tövű alak mellett ē-tövűként is értelmezhető (vö. egyes szám alanyeset: vōverē). Az egyes szám helyhatározói és a többes szám alanyesetében a III. nőnemű forma vōverē, vōveres ~ vōverēs ē-tövű végződéseket mutat; ē-tövű végződése van a II. nőnemű forma többes szám birtokos esetének is.

FŐNÉV A MITUVA FOLYÓ MEDENCÉJÉNEK NYELVJÁRÁSAIBAN

Е. И. ГРИНАВЕЦКЕНЕ

Резюме

A főnevek ragozásának jellegzetessége a tövek keveredése. Az a, ia, o, io, ē végű tövek a legstabilabbak, de egyes eseteik más tövek végződéseit is felvehetik. A -(i)ukas képzőjű főnevek egyes szám helyhatározó esetben mindig az ia végű tő végződését veszik fel (daržiūkuje ‚a kis kertben’). Egyes io végű tövű főnevek egyes szám helyhatározó esetben az ē végű tő végződését kapják (girēje ‚az erdőben’). Az ē végű tövű főnevek többes szám részes és eszközhatározó esetben az -ēms végződés (drōbēms ‚lepedőknek’, vēžēms ‚keréknyomoknak’) mellett az io végű tő -ioms végződését is felveszik (drōbioms, vēžioms). A hangsúlyos tövű ē végű főnevek néha az -iūms végződést veszik fel (giriūms ‚erdőknek’), a végződés előtt t vagy d mássalhangzót tartalmazó főnevek pedig leggyakrabban az -ims (krēždims ‚fecskéknek, fecskékkel’) vagy az -iems végződést (kātiems ‚macskáknak’).

Az i, u, iu végű és mássalhangzóra végződő tövek instabilak. Az i végű tövű hímnemű főnevek szinte minden esetben saját tövük végződései mellett (danties ‚a fogé’, dantim ‚foggal’, žvėrys ‚vadállatok’) az ia végű tő végződéseit is felveszik (dančio, dančių, žvėriai). Az azonos tövű nőnemű főneveknél egyes szám eszközhatározó esetben csak az io végű tő végződésével alkotott alakok fordulnak elő (akià ‚szemmel’), megszólító esetben pedig saját tövük végződése (aviē ‚juh’) mellett az ē végű tő végződését is felveszik (ave). Az i végű tövű főnevek többsége többes szám birtokos esetben leggyakrabban a mássalhangzós tő végződését veszi fel (kūlsų ‚csípők’). Egyes u, iu végű tövű főnevek egyes szám eszközhatározó és helyhatározó esetben saját tövük végződései (aliējūm ‚olajjal’, vasarōjuje ‚a tavaszi vetésű mezőn’) mellett az ia végű tő végződéseit is felveszik (alieju, vasarōjuje). Többes számban az ilyen tövű főnevek leggyakrabban az a, ia végű tövek mintájára ragozódnak (nuogāliai ‚mezítlábasok’, stālčiais ‚kis asztalokkal’), de a viršus, pietūs, vidūs, rytūs, sūnūs alakok többnyire saját tövük alakjait használják (viršūs ‚csúcsok’, vidūms ‚közepeknek’, pietusē ‚délen’). A mássalhangzós tövek csak egyes esetekben őrizték meg végződéseiket (piemenį ‚pásztort’, piēmēns ‚pásztorok’, piemenų ‚pásztorokat’), minden más esetben pedig végződéseik

175

Az ia, i tövű főnevek (píemeniu „a pásztorral”, sėscia „a nővérrel”) között. Nyelvjárásainkban előfordul, hogy a mássalhangzós tövű főnevek egyik esete több tőtípus ragjait veszi fel (vándens, vándenys, vandenai, vandeniai „vizek”; vandenisė, vandenuoš(ė), vandeniuòs(ė) „vizekben”).

A nyelvjárásban a tő a szám változásakor módosul. Az összes o tövű vezetéknév (Byla) többes számban az a tövűek mintájára ragozódik (Bylai). Néhány, lekicsinylő jelentésű u tövű főnév (Įpkus „koszos ember”) többes számban ia tövűvé válik (Įpkiai „koszos emberek”).

A nyelvjárásban egyes főnevek párhuzamosan követik az első és a harmadik hangsúlyparadigmát (grėblis és grėblỹs „gereblye”), mások a másodikat és a negyediket (glėbis és glėbỹs „markolat”). Néhány, ė tövű főnév alanyeset egyes számban — az irodalmi nyelvtől eltérően — a végződésen hangsúlyos (eglė „fenyő”, musė „légy”, pirštinė „kesztyű”). A házaspárt jelölő családnevek többes számának hangsúlyozása mindig a negyedik paradigmát követi (Adomaičiai, Onušaičius, Balčyčiais).