LIETUVIŲ KALBOS LEKSIKOS RAIDA

LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA

A LITVÁN MATEMATIKAI TERMINOLÓGIA TÖRTÉNETÉHEZ

Z. ŽEMAITIS

A litván matematikai szakirodalom fiatal, és terminológiája is fiatal. Ennek ellenére megvan a maga története, amelyben bizonyos, ha rövid időszakok is jelentősek.

Az első időszak — E. Mainionio (a „Litván bibliográfia” szerint S. Gimžausko) „Pradžomokslis Lietuwiszko spaudraszczio ir rankraszczio su pridėjimu skatmanio” című művétől (Varsó, 1862) az első világháborúig — a terminológia keresésének időszaka volt. E. Mainionis olykor igen különös, ki tudja, hogyan alkotott terminusokat használt, például: skaitmanys „számolás, számtan”, pražas „számjegy”, skaitlis „szám”, vienalakė „egység”, pridendis „pluszjel, plusz”, išžembis „mínuszjel, mínusz”, užmatas „feladat” stb. A korszak többi szerzője (S. Skačkauskas, J. Gailutis — P. Matulionis, Petras Nėris — V. Vileišis, A. Vėgelė — Thomo aritmetikájának fordítója, P. Mikolainis — a szépen illusztrált aritmetika szerzője, P. Mašiotas, J. Damijonaitis és mások) sem rendelkezett közös, egységes terminológiával. Az első világháború alatt a Litván Tudományos Társaság által kiadott matematikai tankönyvek a litván elemi és középiskolák számára szintén nem követtek egységes terminológiát.

Az első világháború folyamán Oroszországban gyorsan növekedett és terjedt a cár és talpnyalói reakciós uralma elleni forradalmi mozgalom. Egyre világosabbá vált, hogy a cárizmus veresége szabadságot ad az Orosz Birodalom népeinek, így a litvánoknak is, saját kultúrájuk fejlesztésére és saját iskoláik létrehozására.

E reményektől ösztönözve a litván matematikusok — P. Mašiotas, M. Šikšnys és e cikk szerzője, akik akkoriban a voronyezsi litván háborús menekültek iskoláiban dolgoztak — hozzáfogtak litván matematikai tankönyvek készítéséhez, és elhatározták, hogy elsőként egységes matematikai terminológiát dolgoznak ki. Ebben a munkában készségesen vállalta segítségünket a kiváló nyelvész, a litván irodalmi nyelv művelője, J. Jablonskis, aki ugyanezekben az iskolákban tanított. Rendszeres időpontot jelölt ki (csütörtök esténként), amikor a nevezett matematikusok felkereshették, hogy a matematikai terminológia megalkotásának kérdéseiről konzultáljanak vele.

P. Mašiotas csak ritkán vett részt ezeken a megbeszéléseken, mivel mindkét gimnázium (a fiú- és a leánygimnázium) igazgatója lett, és nagyon lefoglalta a gyermekirodalom írása, így nem jutott ideje a tanácskozásokra. A fizikai terminológia kérdéseit illetően időnként K. Šakenis jött tanácsot kérni, aki középiskolai fizikatankönyvet írt. A konzultációkon a legkövetkezetesebben e visszaemlékezések szerzője vett részt, akinek J. Jablonskis adta-

195

ta a legtöbb munkát: ismertesse más nyelvek terminusainak jelentését és eredetét, javasoljon litván megfelelőket stb.

Alaposan megvitatták a szám elnevezésének kérdését. Addig a következő terminusokat használták: skaitlis, skaitlinė, skaitlius, valamint az utóbbiból képzett igét: skaitliuoti. Nekünk, matematikusoknak, a skaitlius teljesen elfogadhatónak tűnt, mert az élő nyelvben is voltak hasonló szerkezetű szavak: derlius, drėblius, dieglius, perteklius. J. Jablonskis nemigen ellenezte ezt a szót, de semmiképpen sem értett egyet azzal, hogy belőle alkossák a skaitliuoti szót: szerinte igéből lehet főnevet alkotni, de egy ilyen mesterséges főnévből újra igét képezni megengedhetetlen; ez alkalmat adott neki arra, hogy élesen elítélje a már meglehetősen elterjedt új képzéseket: mokytojauti, gydytojauti stb. J. Jablonskis a skaičius, skaičiuoti szavak használatát javasolta, és mindannyiunk számára világos volt, hogy ezek lesznek a legjobb terminusok.

Sokat gondolkodtunk az egység elnevezésén is. A korábban használt terminusok — vienaląkė, vienutė, vienukė — egyikünknek sem tetszettek; a vienata használata is megindult, különösen a nem matematikusok nyelvhasználatában, ez a szó azonban archaikus volta miatt nem tetszett nekünk (vö. a régi litván írások gyvatą alakjával). Emlékeztettek arra, hogy a litvánban a dolgok vagy más egységek kis számát így nevezik: dvejetas, trejetas…, így a vienetas terminus sem ellenkezik a litván nyelv szellemével. J. Jablonskis nagyon támogatta ezt, de a tanácskozás néhány résztvevője fenntartással fogadta. Úgy tűnik, egyes matematikusokat más nyelvek gyakorlata befolyásolt: ezekben az egységet mindenütt nőnemű szóval nevezik meg (vö. jedinica, jedynka, Einheit, unitas). J. Jablonskis támogatása a vienetas terminus használatát illetően mégis döntőnek bizonyult.

K. Šakenisnek azt javasolták, hogy a fizikában használja az analóg módon képzett visetas (вселенная, universum) szót, ne pedig a visata alakot, amely szintén archaikusan hangzik. J. Jablonskis — amennyire emlékszem — ezt is támogatta, de a terminus nem került be a később kiadott terminológiai szójegyzékeinkbe, és mindmáig a visata használatos.

A matematikai műveletek elnevezéseiről szóló beszámolómban rámutattam, hogy más nyelvekben magának a matematikai műveletnek az elnevezése általában nem különül el a végrehajtás konkrét folyamatának megnevezésétől, holott logikailag meg kellene különböztetni őket, és a litván nyelvben ezt könnyű megtenni. Ezt mindenki támogatta, és elfogadták azt a javaslatot, hogy a műveleteket így nevezzük: összeadás, kivonás, szorzás, osztás; a korábban használt terminusokat — sudėjimas, dauginimas… — pedig hagyjuk meg a konkrét műveletek végrehajtásának jelölésére (például: törtek szorzása).

A további műveletekre — a hatványozásra és a gyökvonásra — a laipsniuotė és a šakniautė elnevezést javasolták. Az elsőt támogatták, a másodikat igen tartózkodóan fogadták. Más nyelvekben ugyanis (valószínűleg a hagyomány miatt) a művelet elnevezését egy fizikai folyamattal, a növény gyökerének kihúzásával hozták összefüggésbe. A matematikai műveletben viszont csupán bizonyos számokat keresünk, amelyeket talán nem túl szerencsésen gyököknek nevezünk (vö. a gyök szó másféle jelentésével az egyenletekben). A vizsgált terminus később nem honosodott meg, és más nyelvek kitaposott útját követtük.

A matematikai terminológia fontos területe a műveletekben szereplő számok és az eredmények elnevezése. A más nyelvek gyakorlatáról szóló beszámolóból kiderült, hogy azokban hagyományból vagy talán valamiféle tehetetlenségből számos, még igen logikátlan elem is fennmaradt. Például a szorzás eredményét németül Produkt, oroszul произведение, lengyelül pedig iloczyn néven nevezik; ezek a terminusok lényegében semmit sem árulnak el arról, hogy melyik művelet eredményéről van szó, hiszen így a szorzás és bármely más művelet eredményét is nevezhetnék

196

a művelet eredményei. Az osztás eredményét németül Quotient-nek nevezik, ez latin eredetű szó, amely a német számára semmit sem mond arról, milyen művelettel kaptuk ezt a számot; lengyelül a hányadost iloraz-nak hívják, de ezen a néven a szorzótényezőt is nevezhetnék, amely szintén azt jelzi, hányszor (ile razy) kell megszorozni (vagy venni) az adott számot. A szorzótényezőt és az osztót ezekben a nyelvekben úgy nevezik, ahogyan a korábbi litván kiadványokban írták: daugintojas, dalytojas (ez nem egy bizonyos számot, hanem a szorzást vagy osztást végző személyt jelenti).

Elhatároztuk, hogy szigorúan kerüljük az efféle logikátlanságokat, a műveletekben részt vevő számokat pedig lehetőleg rövid főnévi alakban nevezzük meg (pl. dėmuo, dėmenys, nem pedig dedamieji, sudedamieji); a szorzásra vagy osztásra használt számokat sajátos eszközökként kezeltük, elnevezéseiket pedig az élő nyelv alakjai alapján alkottuk meg (pl. adiklis, kabiklis), mégpedig: daugiklis, daliklis, hasonlóan pedig a rövidebb formákban – skaitiklis, vardiklis. A szorzás eredményét is úgy határoztuk el nevezni, hogy sandauga.

Sok gondot okozott nekünk az elöljárószók használatának kérdése a szorzás és az osztás kifejezésére. Korábban így mondták: dauginti, dalyti ant 5, vagy pedig: dauginti, dalyti penkiais. Világos volt, hogy az első szerkezet egyáltalán nem illik a litván nyelvhez. A második szerkezet helyes, és akkor használható, ha a szorzó vagy az osztó konkrét pozitív egész szám, általánosabb esetekben és betűkkel jelölt számok műveleteinél azonban kényelmetlen, mert minden alkalommal hozzá kellene tenni, hogy „...skaičiumi” stb.

J. Jablonskis az élő nyelvből vett fordulatokra emlékeztetett: padalyti, išmatuoti iš akies: ji moka išvirti pietus iš knygos, vagyis „ahogyan a szem mutatja”, „ahogyan a könyvek mutatják”. Ebből következett, hogy a választandó szerkezet ez legyen: padauginti iš daugiklio, azaz „ahogyan a szorzó mutatja”. Mindannyian nagyon megörültünk ennek a javaslatnak.

J. Jablonskis javaslata, hogy az osztás esetében is az iš elöljárószót használjuk, nem keltett lelkesedést a matematikusok körében. Én arra mutattam rá, hogy az iš elöljárószó három különböző művelet esetében történő használata nemcsak nyelvhelyességi szempontból lenne kényelmetlen, hanem a matematikai nyelv megértését is nehezítené; gyakran kellene mondani például: dalytis iš skaičiaus. Felhívták a figyelmet arra, hogy az osztásban két, a művelet értelmezése és végrehajtása szempontjából eléggé különböző eset rejlik: a) osztás egyenlő részekre, és b) osztás az egység befogadóképessége szerint (kapacitásos osztás). Az első, a) esetben természetes az į elöljárószó használata (pl. dalyti į 5 dalis), a második, b) esetben pedig a po elöljárószóé (pl. 35 kg padalyti, išdalyti po 5 kg). A konkrét, különösen megnevezett mennyiségi számok esetében a művelet lényegének megfelelően az egyik vagy a másik elöljárószót kell használni, az általános, betűkkel jelölt számok esetében pedig a po elöljárószó felel meg jobban. Ezért javasoltam, hogy az ilyen általános műveletek esetében a po elöljárószót alkalmazzuk, ne pedig az iš-t. J. Jablonskis tekintélye döntött, de ma is úgy gondolom, jobb lett volna megtartani a po elöljárószót.

Az új litván algebrai terminusokat (teigiamieji, neigiamieji skaičiai ir kt.), amennyire emlékszem, M. Šikšnys javasolta, és mindannyian hamar elfogadtuk. Sokat gondolkodtunk, sőt vitatkoztunk is a lygties terminuson. Ez a kifejezés a korábbi litván írásokban nem fordult elő. Más nyelvek mintájára a lygybė, lyginys terminusokat ajánlották; felmerült a lygmė, lygmuo is. Úgy tűnt, a legmegfelelőbb terminus a lygtis lesz. J. Jablonskis meglehetősen határozottan ellenezte az egyes számú alakot, és a lygtis alakot javasolta. Azt magyarázta, hogy itt két rész szükségszerű kölcsönhatásáról, egyenjogúságáról és egyensúlyáról van szó; az élő nyelvben ilyen esetekben többes számú főneveket használnak, például: rogės, žirklės, žio-

197

tys. Sokáig kellett győzködnünk J. Jablonskist, hogy a matematikusok számára fontos, hogy ezt a fogalmat egyes számban fejezzék ki, hogy világos legyen: nem több, hanem egyetlen egyenletről van szó. J. Jablonskis engedett, és elfogadták a lygtis. terminust.

A számtan és az algebra többi terminusa (pl. trupmenos, jų bendravardinimas, proporcijos, logaritmai stb.) nem okozott nagyobb nehézséget, és nem váltott ki vitát. M. Šikšnys vállalta, hogy e munkák eredményeit nyomtatásra előkészíti¹.

Emlékiratainak szerzőjére sok munka hárult a geometria és a trigonometria terminológiájának terén is. Az első kérdések egyike az egyenesek elnevezése volt. Világos volt, hogy a tiesioji, kreivoji, statmenoji terminusok megtartása sok nyelvi kényelmetlenséget és matematikai bizonytalanságot okozna. Szükségét éreztük, hogy ezeket az objektumokat ne melléknévi, hanem rövidebb főnévi formával nevezzük meg. Én a kreivė, tiesė, statmuo alakokat javasoltam. Mindenki egyetértett, bár ezek nem az élő nyelvből vett szavak voltak.

Vita folyt az érintő elnevezéséről. Ennek az egyenesnek a melléknévi elnevezése jelentős bizonytalanságot, sőt kétértelműséget okozhatott volna: vajon olyan egyenesről van szó, amely érint valamit, vagy amelyet valami érint? A tiesę, kreivę mintájára azt javasoltam, hogy az érintőt liesne néven nevezzük, ahogyan az élő nyelvben is mondják: rėksnė, dėsnė (višta). Miután elmélyedt az egyenes lényegében (az érint, nem pedig őt érinti valaki), J. Jablonskis úgy döntött, hogy a legmegfelelőbb elnevezés a lietėja, amely bizonyos aktivitását hangsúlyozza. Hasonlóképpen a metszőt kirtėja néven nevezték el.

A kör és sugarának megnevezésére addig a ratas és stipinas szavakat használták; A. Jakštas-Dambrauskas a ratilas terminust használta. Hamar elfogadták a jelek szerint J. Jablonskis által javasolt apskritimas és spindulys terminusokat, de a radiusas használatát is engedélyezték. J. Jablonskis javaslatára a skritulys terminust is elfogadták a „körrel határolt síkidom⁴” megnevezésére.

Amennyire emlékszem, a plokštuma terminus nem váltott ki vitát. Nekem kezdettől fogva nem tűnt egészen megfelelőnek. A Plokštuma bármely felület sík részét kellene, hogy jelentse (pl. hegyvidéken egy bizonyos körülhatárolt síkságot, egy tagolt tető sík részét – a teraszt stb.). A végtelen sík felületet plokštuma néven nevezni éppoly pontatlan, mint az egyenest tiesuma-nak, a görbét pedig kreivuma-nak nevezni. Úgy gondoltam, olyan terminusra van szükség, amely nem a felület tulajdonságát vagy jellegét, hanem magát a végtelen felületet jelöli; ilyen műszó lehetne a plokšmė, plokštis. Az élő nyelvben is sok hasonló képzésű szó van, amelyek bizonyos általánosított fogalmakat jelentenek, például: tėkmė, gelmė, kilmė stb. A matematikusok közül néhányan máig használják a plokšmė terminust; könnyen képeznek belőle melléknevet is: plokšminis (a plokštuminis helyett), és ez semmiféle bizonytalanságot nem okoz.

A trigonometriai terminusok rendezése nem okozott nagy nehézséget. Alapul a nemzetközi terminusok szolgáltak; csak a litván végződések és a ragozásuk tekintetében voltak eltérő vélemények. Azt javasolták, hogy a sinus, cosinus szavakat a litvánban is alanyesetű alaknak tekintsék, és ennek megfelelően ragozzák: sinus, sinaus, sinui stb. Úgy rémlik, J. Jablonskis döntése az volt, hogy alanyesetű alakjukat litvánosítani kell, vagyis így kell írni: sinusas, cosinusas. Ekkor azt javasolták, hogy a tangens, cotangens, sekans neve legyen tangensas, contangensas, ne pedig tangentas, cotangentas..., ahogyan J. Jablonskis követelte, arra a szabályra hivatkozva, hogy a litván alanyeseti végződéseket az idegen nyelvű szó birtokos esetű tövéhez kell illeszteni. Az élő nyelvből vett példák sem segítettek,

¹ Žr. M. Šikšnys, Aritmetikos ir algebros terminų žodynėlis, Kaunas, 1919, 47 p.

198

ahol az idegen eredetű nevek Felix, Clemens, Alphons litvánosított alakban szerepelnek (vö. Feliksas, Alfonsas, Klemensas), arra sem fordítottak figyelmet, hogy az alkalmazott tangentui, cotangentui szabály alapján talán a sinus, cosinus terminusokat is használni kellene.

A geometria és a trigonometria terminusainak nyomdai előkészítését e cikk szerzőjére bízták, és azok rövidesen nyomtatásban is megjelentek².

J. Jablonskinál a megbeszéléseken néhányszor K. Šakenis is részt vett, kifejezetten a fizikai terminusok ügyében, és megvitattuk azokat. Emlékszem, az általa javasolt švytuoklė terminus (oroszul: маятник) nem kis vitát váltott ki. Felhívták a figyelmet arra, hogy a švytuoklės név bizonyos fényjelenségeket, ragyogást idéz fel (vö. a švyturys szóval). A tiszta mechanika lengő készülékét legmegfelelőbben svyruokle néven lehetne nevezni. Mindazonáltal, amennyire emlékszem, J. Jablonskis Šakenis pártjára állt, és a terminus meghonosodott a tankönyvekben.

Élénk vita folyt a K. Šakenis által felvetett kémiai elemek elnevezéséről. Sokuk litvánosításával próbálkozott, ám az az álláspont alakult ki, hogy alapul a széles körben használt nemzetközi terminusokat kell venni, és csak egy-egy elemmel tenni kivételt, amelyek nevét gyakorlati (műszaki, élettani, egészségügyi) megfontolásokból széles körben kellene elterjeszteni. Az első kivétel az O elem volt (oxygenium). K. Šakenis felsorolta a korábban használt elnevezéseket: rūgštadarys, rūgštagamys, rūgštinys. Maga K. Šakenis, ha nem tévedek, a rūgdarys nevet vagy valami hasonlót javasolt. J. Jablonskis megkérdezte, melyek ennek az elemnek a legjellemzőbb kémiai tulajdonságai. Mivel az alapvető kémiai vegyületekről valamivel többet tudtam, elmagyaráztam, hogy az elemnek nem szükségszerűen kell részt vennie a savak alkotásában, mivel vannak olyan savak, amelyeknek összetételében nem szerepel (pl. HCl); legjellemzőbb tulajdonsága az, hogy más elemek égnek benne, ezért nevét legcélszerűbb az égés nevéhez kötni. J. Jablonskis gyorsan megértette a dolgot, és példaként felhozta a geluonis szót — ez az, amivel szúrnak —, valamint a gyvuonis szót — ez a testnek az a bizonyos része, amellyel leginkább érzékelünk —, ezért az O elemet (oxygenium) a legcélszerűbb deguonimi néven nevezni. Mindannyiunk számára világos volt, hogy ez lesz a legmegfelelőbb terminus. Úgy tűnik, ugyanez a K. Šakenis analógia alapján azt javasolta, hogy a nitrogént gesuonimi nevezzék, mert kioltja az égést. Ezt nem támogatták, mivel a nitrogén nem minden égést olt ki. A másik gyakori elemnek, a H-nak (hydrogenium) J. Jablonskis a vandenilio nevet adta, amely hamar meg is honosodott.

A matematikai terminológia kérdései ismét előtérbe kerültek, amikor Voronyezsből visszatértünk Litvániába. Első felsőoktatási intézményünkben — a Felső Tanfolyamokon — széles körben oktatták a felsőbb matematikát, amely számos új matematikai terminust igényelt. Eleinte 3-4 éven át szinte egyedül nekem kellett ezekkel az ügyekkel foglalkoznom, J. Jablonskival konzultálva.

Bármely tudományos terminológia litvánosításával kapcsolatban két alapelvet fogadott el:

a) a rokon fogalmak elnevezésének alapjául egy idegen nyelvű szóalakot kell választani (például egy főnevet), és minden más alakot ebből kell levezetni nyelvünk szabályai szerint; például a görög analizis szót alapul véve az analizinis, analiziškas alakokat kell létrehozni, nem pedig az analitinis, analitiškas alakokat, amelyeket már a melléknévi alakból képeztek;

b) az idegen nyelvű terminust eredeti alakjában kell átvenni, ha az nem ellenkezik nyelvünk kiejtési szabályaival. Például a teljesen litvánosan hangzó görög terminusokat: ana-

² Žr. Z. Žemaitis, Geometrijos ir trigonometrijos terminų rinkinėlis, Kaunas, 1920, 99 p.

193

lizis, sintezis nincs semmi alapja annak, hogy kisajátítsuk ezeket a már kétszer (francia és német nyelvi hatásra) eltorzított alakokat (vö. analizė, sintezė), és így ragozzuk őket: analizė, analizės, analizei…, amikor az adott szó eredeti alapalakja szerint is kiválóan ragozható, a görög hangsúly megtartásával, például: analizis, analizío…; vagy, ha a szó görög nemét is meg akarjuk őrizni, a litván pilnatis szó szerint ragozzuk: analizis, analizies, analiziai stb. Hasonlóképpen kellett volna eljárni a minuta, sekunda, tertia, kvarta, kvinta stb. szavakkal is, nem pedig minutė, sekundė, tercė, kvartė stb. alakokra változtatni őket.

Emlékeztethetünk a latin terminusok eltorzításának egy másik, elterjedt példájára is, amelyet nyelvészeink egyhangúlag elfogadtak.

A középkorban és a kora újkorban az európai tudósok széles körben használták az Aszír–Babilóniából származó, filozófiai törteknek (fractiones philosophicae) nevezett hatvanados törteket. Ezekben az első törtet (1/60) prima pars minuta-nak (első csökkentett résznek) nevezték, röviden pedig így mondták: minuta; a második törtet (1/60) — secunda-nak; a továbbiakat: tertia, quarta, quinta-nak stb. Ezek a törtelnevezések napjainkig fennmaradtak, és a szögmérésben is használatosak. Ezért jobb lett volna meghagyni az eredeti minuta, sekunda… alakokat, nem pedig a másodlagos, németből átvett minutė, sekundė stb. formákat. És ha ez már megtörtént, következetesen a tercija, kvartė, kvintė,… oktavė… alakokat is használni kellett volna.

A matematikai terminusok kérdésében a Állami Terminológiai Bizottsághoz is fordultam, amelyet 1921-ben hoztak létre, és amelynek keretében matematikai terminológiai albizottság működött. Tagjai között volt Pranas Mašiotas, A. Jakštas-Dambrauskas, Adomas Varnas festőművész, Antanas Kaunas, valamint — úgy rémlik — két fiatal nyelvész. 1923–1924 körül legalább kétszer fordultam P. Mašiotashoz azzal a kéréssel, hogy az albizottság mondjon véleményt az egyetemen használt, illetve újonnan alkotott terminusokról. P. Mašiotas tanácskozásokat szervezett. Ezeken maga P. Mašiotas passzív maradt, A. Jakštas-Dambrauskas pedig saját, olykor egészen különös terminusokat javasolt. A nyelvészek nem mélyedtek el a matematika kérdéseiben, ezért a terminusok megvitatásakor kevés segítséget tudtak nyújtani. Így a polgárság uralma idején a matematikai terminológia terén szinte semmi sem történt.

A szovjet rendszer éveiben a terminológiai munka jelentősen kibővült és felgyorsult. A tudományos intézményekben figyelmet fordítottak az egyes tudományterületek, a műszaki tudományok és más szakterületek terminológiai szótárainak összeállítására és kiadására. Már megjelentek a jogi, geológiai-földrajzi, kémiai, fizikai, meliorációs, textilipari és sportterminológiai szótárak. Elkészült vagy kiadásra készül a botanika, a közgazdaságtan, az erdőgazdálkodás és az orvostudomány szótára, valamint más szótárak. 1954-ben megkezdődött a matematikai terminusok megvitatása is; ebben részt vett a Litván Nyelvi és Irodalmi Intézet Terminológiai Bizottsága (J. Kruopas, V. Bartusevičius, B. Vosilytė), valamint a Vilniusi V. Kapsukas Állami Egyetem matematikusai: Z. Žemaitis, J. Kubilius, P. Katilius, G. Žilinskas, V. Statulevičius, V. Paulauskas és K. Grincevičius. A megbeszéléseken áttekintették és elfogadták az elemi matematika tankönyveiben használt terminusokat. A legtöbb vitát ezek a terminusok váltották ki: liečiamoji (lietėja…), plokštuma (plokštmė…), sintezis (sintezė…) stb. A matematikusok vállalták, hogy tovább gyűjtik a felsőbb matematika terminusait tartalmazó cédulaanyagot, hogy a jövőben nagy matematikai szakszótárt állíthassanak össze, amely a matematika valamennyi ágának terminológiáját felöleli. Ez a munka mindmáig intenzíven folyik.

200

Amint látjuk, a szovjet rendszer éveiben komolyan foglalkoztak matematikai terminológiánkkal, és sokat tettek azért, hogy egységesítsék azt a tankönyvekben és a szélesebb közönségnek szánt egyéb matematikai szakirodalomban. Jelenleg a legnagyobb gondot az új, igen gyorsan fejlődő matematikai tudományokhoz kapcsolódó terminológia jelenti. Jó volna, ha a Litván Nyelvi és Irodalmi Intézet Terminológiai Bizottsága és a köztársaság matematikusai folytatnák a terminológiai munkát, és olyan matematikai terminológiát alakítanának ki, amely: a) segíti a modern matematikai tudományokat tanulmányozókat az új, olykor igen összetett fogalmak és gondolatok legpontosabb megértésében; b) lehetővé teszi azt is, hogy legalább a távolabbi szakterületek képviselői helyes képet alkossanak a matematika legmodernebb ágairól, azok lényegéről és eredményeiről.

Egyúttal ismét át kellene tekinteni a már használt terminusokat, és azokat, amelyek nem felelnek meg a logikusság, pontosság és következetesség követelményeinek, illetve más hiányosságuk van, jobbakkal kellene felváltani.

A litván matematikai terminológia történetéhez

3. Žemaitis

Összefoglalás

A viszonylag fiatal litván matematikai szakirodalom hosszú időn át igen nagy szükségét érezte az egységes, általánosan elfogadott terminológiának. E hiányosság megszüntetését M. Šikšnys és Z. Žemaitis litván matematikusok vállalták magukra, részben pedig P. Mašiotas is, akik az első világháború idején a litván menekültiskolákban dolgoztak Voronyezs városában. Célul tűzték ki maguk elé, hogy kritikailag felülvizsgálják a használatban lévő, igen tökéletlen terminológiát, és lehetőség szerint logikailag megalapozott, a litván nyelv szellemének megfelelő terminológiát alkossanak. A csoportnak ebben a munkában jelentős segítséget nyújtott I. Jablonskis, a kiváló litván nyelvész. A csoportnak sokat kellett dolgoznia a matematikai műveletek, az azokban részt vevő számok és a műveletek eredményeinek helyes elnevezésén. A korábbi terminusok többségét más nyelvekből vett terminusok szó szerinti fordításával alkották meg; ezek gyakran történetileg, hagyomány útján alakultak ki, de nem mindig voltak logikailag megalapozottak. Így például: a) a szorzás eredményét németül Produkt-nak, lengyelül — iloczyn-nak, oroszul pedig — произведение-nek nevezik. Ezek az elnevezések lényegüket tekintve nem kapcsolódnak magának a műveletnek a megnevezéséhez: bármely más végrehajtott, elvégzett művelet eredményét is így lehetne nevezni; b) más nyelvekben a művelet logikai meghatározása ugyanúgy hangzik, mint annak a konkrét végrehajtási folyamatnak az elnevezése; c) azoknak a számoknak az elnevezése, amelyekkel más számokat megszoroznak vagy elosztanak, más nyelvekben egybeesik a műveleteket végzők megnevezésével, holott lényegüket tekintve a műveletek eszközeire jellemző elnevezést kellene viselniük, és így tovább.

A fent nevezett matematikusok I. Jablonskis tekintélyes segítségével a felsorolt hiányosságoktól mentes matematikai terminológiát alakítottak ki.

A csoporthoz tanácsért fordult egy fizikatanár is a fizika és a kémia terminológiájának ügyében; ezeket alaposan megvitatták. Így például felmerült a kérdés, miként volna célszerű elnevezni az O kémiai elemet (oxygenium). Más európai nyelvekben az elnevezése a sav fogalmához kapcsolódik. Felhívták azonban a figyelmet arra, hogy az oxigén nem minden sav nélkülözhetetlen alkotóeleme (például a HCl nem tartalmaz O-t). Jellemző tulajdonsága viszont az, hogy benne, az ő segítségével más testek égnek; ezért az elnevezését (litvánul deguonis) a degti „égni” szóból alkották.

A csoport munkájának eredményeit 1920-ban annak tagjai, M. Šikšnys és Z. Žemaitis két terminológiai szótár formájában tették közzé. Az általuk megállapított terminológia általánosan elterjedt a litván matematikai szakirodalomban.

201