LIETUVIŲ KALBOS GRAMATIKOS TYRINĖJIMAI

LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA

A KELET-AUKŠTAITAI DÉLI NYELVJÁRÁSÁNAK MORFOLÓGIÁJA

(Főnév, melléknév, számnév, névmás, ige)

K. MORKŪNAS

Šis darbas yra prieš keletą metų (1961) apie Pabaisko, Pašilės (Ukmergės r.), Čiobiškio, Gėlvonų, Musninkų, Viesų (Širvintų r.) apylinkių tarmę (tiksliau – šnektą) parašytos monografijos dalis. Pirmoji monografijos dalis, kurioje aprašyta tarmės fonetinė sistema, taip pat detaliau nurodytas tarmės plotas ir ribos, yra paskelbta anksčiau¹. Pora mažesnių straipsnių paskelbta ir iš morfologijos. Šiame darbe jau skelbti dalykai nekartojami, būtinais atvejais tiktai nurodoma ankstesnės publikacijos.

A fő hangsúly a nyelvjárás morfológiai rendszerén és a nyelvi adatok közlésén van; eredetük részletesebb magyarázatától többnyire eltekintünk. Ennek oka egyrészt a helytakarékosság, másrészt az, hogy a litván nyelv számos nyelvjárásának morfológiai jelenségei (köztük a kelet-aukštaitai déli nyelvjárásra jellemzőkéi) eredetéről már meglehetősen részletes ismertetést adnak az utóbbi években megjelent néhány alapvető munka².

FŐNÉV

1. Általános megjegyzések

Nyelvtani nem. § 1. a) A hímneműek között túlsúlyban vannak az úgynevezett (i)a-tövű főnevek, például: dūgnas, guolis, svėčis ~ svėčius, žvirblis ~ žvirblỹs. Az i-, (i)u- és mássalhangzó-tövű hímnemű szavak egy része vagy egésze szintén átkerült az (i)a-tövűek közé, például: unglis ~ anglis, vagis, dungùs ~ dangùs, sūnas ~ sūnus, sūkčis ~ sūkčius; akmuo, pemuo ~ piemuõ, tešmuõ (vö. még §§ 13–16).

Hímnemű személyeket egyes (i)o- és ē-tövű főnevek is jelölhetnek. Ezek többnyire személynevek, például: (utónevek) ãleksa „Aleksas”, vínca „Vincas”, žigma „Zigmas”; (családnevek) avižà ~ Avižà, dúda ~ Dū̃da (|| dúdas ~ Dū̃das, vö. dudai ~ Dūdai „településnév”), gineikà ~ Gineikà, vėgelė ~ Vėgelė. E tövek hímnemű köznevei ritkák, például: barzáila ~ barzdylà, dėdė ~ dėdė.

¹ Lásd: „Lietuvių kalbotyros klausimai”, 3. köt., Vilnius, 1960, 5–59. o. Ugyanott (5–6. o.) ismertetik azt a fonetikus átírást is, amelyben a nyelvjárás fonetikáját közlik. Ebben a munkában a nyelvjárás morfológiai adatai lényegében ugyanezzel az átírással szerepelnek.

² A Litván SZSZK Tudományos Akadémiájának Litván Nyelvi és Irodalmi Intézete, A litván nyelv grammatikája, 1. köt.: Fonetika és morfológia (főnév, melléknév, számnév, névmás), Vilnius, 1965; Z. Zinkevičius, Litván dialektológia (A nyelvjárások összehasonlító fonetikája és morfológiája), Vilnius, 1966; Chr. S. Stang, Vergleichende Grammatik der baltischen Sprachen, Oslo – Bergen – Tromsö, 1966 stb.

107

b) A nőnemű főnevek (i)a-, ė-, i-tövűek, például: galvà, sáuje ~ sáuja, katė. Ezekbe a tövekbe rendszerint az egykori mássalhangzós tövű nőnemű szavak is átkerültek, például: ausis, dukte (vö. még §§ 11, 12, 16).

c) Az úgynevezett közös nemű főnév kevés van. Valamivel népesebb csoportjukat csupán az o-tövű szavak alkotják, például: dvėsna, dvòkla, džùsna ~ džiusna, gniùsa ~ gniūsa „aki nem gyors a munkában”, gvóša „mamlasz”, kemerėkla „aki ügyetlen, esetlen”, kėrėpla, kevėrza, kìurza „rendetlen, ápolatlan ember”, lepėiza „lusta, tunya”, nùrna, pikčiurna, ráira „mihaszna, fecsegő”, snūda ~ snūdà „álomszuszék”, sùsnà (|| sùsna), švėna „aki švenoja (sokat beszél)”, vėpla, žópla.

Más tövűek csak elszórtan fordulnak elő; ezek olykor férfi és női személyt egyaránt jelölnek, például: galvócis ~ galvóčius „akinek jó esze van, okos” (jisai didelis galvócis; anà gerà galvócis), gudróčis ~ gudróčius (tokò gudróče neabgausi; nebūk tòke gudróčis); gerklõnas „aki szokott hangosan kiabálni, veszekedni” (jisai toks gerklõnas; tòj boba tòke gerklõnas); ackalūnas ~ atskalūnas (jisai toks ackalūnas paždarė; anà tòke ackalūnas || ackalūne— nenòri su nieku giminiuotis), perėjūnas ~ perėjūnas (tasai vaikas tikras perėjūnas; tòj mergà tòke perėjūnas || perėjune); rekšnis ~ rėkšnys (a fiú — rekšnis, a lány pedig még nagyobb rekšnis || rekšnė); plūške ~ plūškė „mihaszna” (anà tòke plūške; neklausik kū tas plūškė || plūškis šneka), skrėšne ~ skrėšnė „mocskos, ápolatlan ember” (anà tòke skrėšne; jisai toks skrėšne || skrėšnis), žnipīala ~ žnypėlė „aki jelentéktelen, alacsony termetű” (mòtina tòke žnipīala; kū jisai padarīs toks žnipīala).

A nyelvjárás közös nemű főnevei többnyire képzőszármazékok; előtaggal képzett származékból és összetett szóból csupán néhány fordul elő, például: patérška „fecsegő”, naktibalda.

A közös nemű főnevek rendszerint a szóban forgó személyhez való negatív viszonyulást fejezik ki.

Szám. § 2. Az egyes és többes szám mellett az idősebb nemzedék beszédében még kettős számú alakok is előfordulnak. Az idősebb nemzedék azonban ezeket az alakokat sem őrizte meg minden tőben és minden esetben. Viszonylag gyakrabban csak az (i)a-tövű főnevek kettős számú tárgyesete használatos, a du vagy abu(du) „kettő, mindkettő” szóval együtt, például: du kartù atàlake (~ atàlėkė); kaũilam pa dù kùošiku umpìlau „a disznóknak két-két kosárnyit öntöttem”; abì maĩšù nupìrka; pa dù pė́du dēda; až dù ròžu ženíjus „kétszer nősültem meg”; atàveže pér dien dù vežimù; ans narė́je, kàd abùdu vaikù paįimtumem; pė́rnii dù cañtnāru gavau „tavaly két mázsát kaptam”; pa dù rublių makė́je; vežikam dàve pa dù padelù (~ puodelių). Az o-tövű főnevek kettős számú tárgyeseti alakjai még ritkábbak, például: dvì diẽni laũkių (~ laũkiau); pìrka dvì kapì agùrku; dvì vagì iššvàre. Más tövekben ennek az esetnek kettős számú alakjai egyáltalán nem hallhatók.

Megkövült kifejezésekben (például egyes közmondásokban) még egy-egy kettős számú alanyeseti alak is előfordul, például: abù galù tòku; saldù kaip dù medù; sù durnù — dù turù, sù plikù nér kò pėstis.

Mindazonáltal még az idősebb nemzedékhez tartozó nyelvjárásbeszélők is (nem is szólva a fiatalokról) a fent említett kettős számú alakok helyett többnyire többes számot használnak, például: dù kartùs buvaũ; abù maĩšùs nupìrka…

A kettős szám maradványainak tekinthetők a ma is használt többes számú (i)a-tövű részes eset, valamint az (i)o-, ė-, i-, u-tövűek részes és eszközhatározói alakjai, amelyek nélkül

108

-s³, pl.: (haszn.) daržām, médžem ~ médžiam; (haszn., belső) galvóm, sáujem ~ sáujom; katėm, žėmem ~ žėmėm; ausim, ugnim; pelūm. Ezeknek az eseteknek a főneveinél, akárcsak más ragozható szófajoknál, a -s végű alakokat a nyelvjárásban nem használják.

§ 3. A nyelvjárásban, akárcsak az irodalmi nyelvben, vannak főnevek, amelyeknek vagy csak egyes számú, vagy csak többes számú alakjait használják, például:

a) egyes számúak: pėnas, penėlis ~ pienėlis, malis ~ molys „agyag”; báila ~ báilė, kulž ~ kūlė „a gabona cséplésének ideje; csépelni való gabona”; ėdelas „eledel”, pėnelas „étel, takarmány”; snaudulis ~ snaudulys, graudulis ~ graudulys; gerùmas, kuntrumas ~ kantrumas; jaunùmė, mažumė: jaunātve ~ jaunātvė, senātve ~ senātvė; baltžemis, jedžemis ~ juodžemys „feketeföld”; papjūtė ~ papjūtė „aratás”, pripratīs ~ pripratys „megszokás”, šūopratis „megértés, értelmesség”;

b) többes számúak: kailinei ~ kailiniai, kailinūkai, kailinōkai; dalibas ~ dalybos, radybas ~ radybos; spaudiklas ~ spaudykles „diótörők”; žabōklį ~ žabōkliai; krēkenas ~ krēkenos, rietenas ~ rietenos, šēlenas ~ šēlenos, smāgenas „agyvelő”, svaigenas ~ svaigenos „bódító”; muštnės ~ muštynės, žudnės ~ žudynės; pelasei ~ pelėsiai, plakesėi ~ plėkesiai „törköly”, rudesei ~ rudesiai „rozsda”, dūmtuves ~ dūmtuvės, karštūves ~ karštuvės „forralók”, skerštūves ~ skerštuvės; ataudai, iš(i)edas ~ išėdos, niūobaigas ~ niūobaigos, niūosedas ~ niūosedos, pagrėbstas ~ pagrėbstos „gereblyézék”, pākritas ~ pākritos, pražvalg as ~ pražválgos.

Eset. § 4. Az irodalmi nyelvben használt eseteken kívül a nyelvjárásban még létezik a belső irányú helyhatározó eset (illatívusz). Ennek az esetnek az alakjai az irodalmi nyelv -ba/-be + tárgyeset elöljárószós szerkezetének felelnek meg.

Az egyes tőtípusú vagy bizonyos tőtípuscsoportokhoz tartozó szavakra jellemző esetragokról a továbbiakban lesz szó. Itt csak valamennyi tőtípusra közös dolgokat említünk meg, nevezetesen:

1. A többes számú megszólító eset alakjai mindig megegyeznek a többes számú alanyeset alakjaival.

2. Valamennyi tőtípus főneveinek (és más ragozható szavainak) helyhatározó és illatívuszi alakjai azonos módon képződnek.

a-tövű főnevek egyes számú helyhatározó esetének ragjában mindenütt -i (< *-ēn) ~ -e magánhangzót tartalmaznak (vö. § 6), a többi tőtípus alakjai pedig megrövidültek (§§ 7–16). A többes számú helyhatározó eset valamennyi tőtípushoz tartozó alakjai Musninkai és Širvintos környékén -e (laukiuose, šakose) magánhangzót, Gélvonai és Pabaiskas környékén pedig -i ~ -e (laukiuosi, šakōsi) magánhangzót tartalmaznak. A nyelvjárásban nagyon ritkák a többes számú helyhatározó alakok véghangzó nélkül, például: laukios, šakos⁴.

Valamennyi tőtípus egyes számú illatívusza -n végződésű (vö. §§ 6–16). A többes számú illatívusz alakjai nem egységesek a nyelvjárás egész területén. A keleti és déli részen – Graužiečiai, Krikštenai, Viešos, Kaimynėliai, Juknónys – leggyakrabban a -na végű alakokat használják, például: kapióšna, sáujesna ~ sáujosna. Čiobiškis és Musninkai környékén ezek helyett vagy mellett olyan többes számú illatívusz-alakok is előfordulnak, mint: kapióšnan, rátasnan, šakōšnan, širdisnan ar (rečiau) juknanišan ~ Juknónyšan, smailūosan ~ Smailiūosan, žāšlesan ~ Žāšliuosan. Gélvonai és Pabaiskas környékén leginkább a többes számú illatívusz alakjait használják

³ Plg. J. Endzelīns, Latviešu valodas gramatika, Rīga, 1951, p. 405.

⁴A nyelvjárás többes számú helyhatározó alakjairól bővebben lásd K. Morkūnas, Iš rytų aukštaičių tarmių daugiskaitos inesyvo formų istorijos, kn.: Lietuvių kalbos morfologinė sandara ir jos raida, Vilnius, 1964, p. 145 tt.

109

ezek: kapiosin, ratasin, šakosin, širdisin (a többes számú lokatívusz alakjaiból keletkeztek, úgy, hogy ezekhez a -n végződést a singularis illatívusz mintájára hozzáillesztették).

Ugyanez elmondható az összes többi ragozható szófaj lokatívuszi és illatívuszi alakjainak posztpozícióiról és elterjedtségükről is.

Tő. § 5. A nyelvjárásban az (i)u- és mássalhangzó-tövű főneveknek már csak maradványaik vannak. Bizonyos csoportok i-tövű szavai is más tövekhez kerülnek át. A főnévi tövek szabályos keveredése jobban kirajzolódik majd a „Ragozás” fejezetben (§§ 11—16). Itt csak azokat az egyes szavakat említjük meg, amelyeknek a nyelvjárásban a tövégi magánhangzója eltér a köznyelvitől. Pl.:

a tövű: víkas, többes szám datívusz vikám, accusativus vikùs (: köznyelvi vikis);

ia tövű: klùmpis (: klùmpė), reikalìs ~ reikalỹs (: reikalas);

o tövű: káima (: káimas), krėklà „harkály“, többes szám datívusz krėklám ~ krėklom, accusativus krėklàs ~ krėklàs (: krėklas), mótera (: moteris), riėtkas ~ riėtkos többes szám (: rietkas);

ė tövű: abelė ~ obelė (: obelis), girė ~ girė (: giria), įlėlė ~ ylė, többes szám datívusz įlėlėm ~ ylėm, accusativus illas ~ yles (: yla), palzė ~ palė (: palà), skalzė ~ skolė (: skola), špìrgė ~ spirgė, többes szám datívusz špìrgėm ~ spirgėm, accusativus špìrgis ~ spirges (: širgas), užskalzė ~ užkalė, többes szám datívusz užskalzėm ~ užkalėm, accusativus užskalàs ~ užkalės (: užkalas), vōgė ~ vōgė (: vōgis, -io).

2. Ragozás

a tő

§ 6. A nyelvjárás a-tövű főneveinek ragjai a köznyelvtől többnyire csak fonetikailag különböznek: egyes szám alanyeset [piuod-, vaik-]-as ~ [piuod-, vaik-] -as, birtokos -a ~ -o, részes -ai ~ -ui, tárgyeset -u ~ -ą, eszközhatározó -u (-ù) ~ -u (-ù), helyhatározó -i (-ì) ~ -e (-ė), megszólító -i ~ -e; többes szám alany- és megszólító eset -ai (-ài) ~ -ai (-ai), birtokos -u (-ų) ~ -ų (-ų), tárgyeset -us || -as (-ùs || -às) ~ -us (-ùs), eszközhatározó -ais (-àis) ~ -ais (-aĩs). Az egyes szám illatívuszának hangsúlytalan ragja mindig -an ~ -an-nak hangzik (piuodan), a hangsúlyosé pedig kétféleképpen: -añ és -ań, például miškañ || miškán (a gyakoribb, úgy tűnik, az -ań).

Egyes a-tövű főnevek (többnyire személynevek) egyes számú megszólító alakjaiban megtalálható a -ai partikula, például: jōnai ~ Jōnai, pētrai ~ Pētrai; augūnai ~ Augūnai, juzēnai ~ Juzēnai; bitinikai ~ bitinykai || bitiniki, tēvai || tēvi. A több szótagú szavak egyes számú megszólító alakjaiból a szóvégi magánhangzó vagy kettőshangzó akár teljesen hiányozhat, például: dōbil, šūniuk ~ šūniuk, untan ~ Añtan (|| untānai ~ Antānai).

A többes számú részes esetről lásd § 2-t, a többes számú helyhatározóról és illatívuszról pedig § 4-et.

ia tő

§ 7. A nyelvjárásban az ia-tövű főnevek egyes számú alanyesetének hangsúlyos -is ragja hosszú magánhangzót tartalmaz (bràlis ~ brolỹs „testvér”, kellś ~ kelỹs „út”, malis ~ molỹs „agyag”, šmelis ~ smelỹs, žvìris ~ žvyrỹs „kavics”), a hangsúlytalan pedig rövidet (brìedis, peilis, žodis). Ezenkívül az egyes számú alanyeset -is ragja fonetikailag a köznyelvi -ias-nak is megfelel, például: svėcis ~ svėčias, vėjis ~ vėjas. Az affrikáták arra utalnak, hogy ez a rag a jautis „bika”, medzis (|| medis) szavakban is megvolt.

A nyelvjárás egyes számú birtokos esetének -e ragja fonetikailag a köznyelvi -io-nak felel meg (például brōle ~ brōlio), a részesé -iį ~ -iui, a tárgyeseté -i ~ -į (brōli ~ brōlį) és -ią (svėči ~ svėčią, vėji ~ vėją), az eszközhatározóé pedig

110

-’u⁵ (-’ū) ~ -iu (-iū), illatívusz -in (-īn) ~ -in (-īn); többes szám alany- és megszólító eset -ij (-eī) ~ -iai (-iaī), birtokos -’ų (-’ū) ~ -ių (-iū), tárgyeset -is (-is [-’ūs]) ~ -ius (-iùs, például: brólis ~ brólius, švečis || švečiùs ~ svečiùs), eszközhatározó -įs (-eis) ~ -iais (-iaīs).

Az egyes számú helyhatározó ragját a hangsúly helye határozza meg: a hangsúlytalan ragú alakok -ių ~ -yj <- -yje (sūri ~ sūryj, vėji ~ vėjji) végűek, a hangsúlyosak pedig magánhangzóra -y (malý ~ molý „agyagban”, smėlì ~ smėlý „homokban”) végződnek. A többes számú helyhatározóról és illatívuszról lásd § 4-et.

A hangsúlytalan ragú egyes számú megszólító -i-re végződik (bróledi), a hangsúlyos pedig -y magánhangzóra (arklì ~ arklý). A több szótagú ia-tövű főnevek egyes számú megszólító alakja többnyire -ių ~ -iau ragú, például: artójiu ~ artójau, kasėjù ~ kasėjau, kreivarūnikių ~ kreivarūnikiau || kreivarūniki, vaikūpaláikiu || vaikūpaláiki. Ritkábban az -ių rag két szótagú szavakon is előfordulhat, például: jáučiu || jáuti, švẽčiu || švẽti. A brolis szó gyakoribb egyes számú megszólító alakja, a brolis mellett, a brali mellett olykor a braláu alak is előfordul.

A többes számú részes esetről lásd § 2-t.

o tő

§ 8. A nyelvjárás o-tövű főneveinek legtöbb ragvégződése megegyezik a köznyelvivel (csak fonetikailag tér el): egyes szám alanyeset [-lōv-]-a, [šak-]-à, birtokos eset -as (-õs) ~ -os (-õs), részes eset -ai ~ -ai, tárgyeset -u ~ -ą, illativus -an (-ōn) ~ -on (-ōn); többes szám alanyeset, megszólító eset -as ~ -os, birtokos eset -u (-ū) ~ -ų (-ū), tárgyeset -as (-às) ~ -as (-às).

Az egyes szám eszközhatározói alakja morfológiailag módosult végződésével tér el a köznyelvitől; vö. a nyelvjárási egyes számú eszközhatározói alakokat: lóvaì, šakaì. A -aì végződés a -uj ~ -aį alakból vezethető le. Ez a végződés minden (i)o-tövű névszóra általánosult a nőnemű névmások egyes számú eszközhatározói alakja alapján, például: anùj ~ anąj || aną „az”, šitùj ~ šitąj || šitą „ez” (ezekről a névmási alakokról lásd még § 42-t és a 15. lábjegyzetet). Hosszabb (diftongusos) végződések váltották fel az összes többi nőnemű ragozható szó (valamint az esetenként előforduló o- és ē-tövű hímnemű főnevek) egyes számú eszközhatározói alakjának egyszerű végződéseit is⁶; vö. §§ 9–12, 16c, 25, 26.

Az egyes szám helyhatározói esetének végződése megrövidült: -aį (-ōi) ~ -oj (-ōj). A többes szám helyhatározói esetéről és az illativusról lásd § 4-et.

Az egyes szám megszólító esetének az -a végződésű alakok mellett néha -a végződésű alakjai is vannak. Az előbbiek (például: gálva, mergà) régebbiek: szóvégi -a-juk < -ā, míg az utóbbiak (galvà, mergà) az egyes szám alanyesetének mintájára keletkeztek.

A többes szám részes és eszközhatározói esetéről lásd § 2-t.

io tő

§ 9. Az io-tövű főnevek végződései megegyeznek az o-tövűekével (lásd § 8), de a j vagy a palatalizálódott mássalhangzó után a nyelvjárásban fonetikailag még inkább módosultak. Különösen a hangsúlytalan végződések változtak meg, vö.: egyes szám alanyeset [sáuj-]-e ~ [sáuj-]-a, [valdž-]-ē ~ [valdž-]-ià, birtokos eset -es (-’õs) ~ -os (-iõs), részes eset -įi ~ -ai (-iaì), tárgyeset -i ~ -ą (-ią), eszközhatározói eset -ii (-ī) ~ -aj (-iãj), helyhatározói eset -ij (-’ōi) ~ -oj (-iōj), illativus -in (-’ōn) ~ -on (-iōn), megszólító eset -i ~ -a (-ia); többes szám alanyeset, megszólító eset -es ~ -os (-ios), birtokos eset -u (-’ū) ~ -ų (-iū), részes és eszközhatározói eset -em (-’ōm) ~ -om (-iōm), tárgyeset -is (-is) ~ -as (-iàs), helyhatározói eset -esi

⁵ A cirkumflex hangsúlyjelének a magánhangzó bal oldalán való feltüntetése azt jelzi, hogy a magánhangzó elöl képzetté vált, az előtte álló mássalhangzó pedig palatalizálódott.

⁶ A nyelvjárás egyes számú eszközhatározói alakjairól bővebben lásd K. Morkūnas, Įvardžiuotinių būdvardžių įekanos rytų aukštaičių pietinėje tarmėje, „Lietuvos TSR Mokslų akademijos darbai“, serija A, t. 2(7), 1959, p. 198 tt.

141

-ese (-’ōsil-’ōse) ~ -ose (-iōse), ill. -esin/-esna/-esnan (-’ōsin/-’ōsna/-’ōsnan) ~ -osen /-osna|-osnan (-iōsen/-iōsna/-iōsnan).

Néhány io-tövű főnév egyes számú alanyesete -i < -ī végződésű: marti, pati „feleség”.

ė-tő

§ 10. A nyelvjárás ė-tövű főneveinek legtöbb ragja ugyanabból az eredetből származik, mint a köznyelvben: egyes szám alanyeset [kárv-]-e ~ [kárv-]-ė, [kat-]-ė ~ [kat-]-ė, birtokos eset -es (-ės) ~ l-ės (-ės), részes eset -ii ~ -ei, tárgyeset -i ~ -ę, ill. -in (-ēn) ~ -ēn (-ēn); többes szám alanyeset, megszólító eset -es ~ -ės, birtokos eset -ų (-ū) ~ -ių (-iū), tárgyeset -is (-is) ~ -es (-ės).

Az egyes szám eszközhatározói esetének -ii (-ī) végződését lásd § 8.

Az egyes szám helyhatározói esetének végső magánhangzója lekopott. A végződő hangsúlyú alakokban gyakran a -i (~ -j) is lekopik, például: pamiškė „az erdőszélen”, ukmergė „Ukmergėben”, žėvė „a kéregben”, de ritkábban -i-vel is mondják: pamiškėi, žėvėi. A nem végződő hangsúlyú alakokban a -i mindig megmarad, például: koši ~ košėj, ūpū ~ ūpėj, žėmiai ~ žėmėj. A többes szám helyhatározói esetét és illativusát lásd § 4.

Az egyes szám megszólító esetének legrégebbi alakja feltehetően a -i végső magánhangzót tartalmazta, amely a rövid -e-ből alakult ki, például: kãrvi, kãti, lãpi. Az -e (-ē) végű alak, például: katė, kãrvė, lãpė ~ lãpē, újabb, az egyes szám alanyesete alapján keletkezett forma. A kãti, katė mellett időnként előforduló kãte alak valószínűleg az első két forma kontaminációjából jött létre.

A többes szám részes és eszközhatározói esetét lásd § 2. A katė főnév többes számú alany-, részes és eszközhatározói alakjai néha i-tövű ragokkal is használatosak: alanyeset katìs ~ kãtys, részes és eszközhatározói eset katim.

A l megkeményedése után az ė-tövű főnevek ragjai sok esetben teljesen egybeestek az o-tövűek ragjaival, vö.: egyes szám alanyeset [sául-]-a ~ [sául-]-ė, [pel-]-ē ~ [pel-]-ė, birtokos eset -as, -ės, részes eset -ai, tárgyeset -u, eszközhatározói eset -ai, -ąž, helyhatározói eset -ai, -ėj || -ę, illativus -an, -ēn, megszólító eset -a || -a, -ą || -ę; többes szám alanyeset, megszólító eset -as, birtokos eset -ų, -ų, részes és eszközhatározói eset -am,-ēm, tárgyeset -as, -às, helyhatározói eset -asil-ase, -ēsi|-ēse, illativus -asin|-asna(n), -ēsin|-ēsna(n).

i-tövű

§ 11. Az i-tövű főnevek végződéseit legjobban a nőnemű, végződésükön hangsúlyos szavak őrizték meg, vö.: egyes szám alanyeset [šird-]-is, birtokos eset -ies, tárgyeset -i ~ -į, illativus -in, megszólító eset -ie; többes szám alanyeset, megszólító eset -is ~ -ys, birtokos eset [širdž-]-ių ~ [širdž-]-ių, részes és eszközhatározói eset -im (vö. § 2), tárgyeset -is (|| širdis), helyhatározói eset -isi ~ yse|-ise ~ -yse (vö. § 4), illativus -isin ~ -ysen|-isna(n) ~ -ysna(n) (vö. § 4).

A singularis dativusnak leggyakrabban az io-tövű főnevek végződése van: szívnek ~ szívnek. A régi i-tövű főnevek singularis dativusi végződésének -i (< -ie < -ei) maradványait, úgy tűnik, a ritkábban előforduló širdži alak őrzi, valamint az adverbializálódott a-tövű iki gãli szó is, „a végéig”. A végső -i itt a többi (a, o, ė) tő dativusi végződései alapján került hozzá, amelyek magánhangzóra végződnek: -i.

Az egyes szám eszközhatározói esetének -ii (širdži || širdį) végződéséről lásd § 8.

Az egyes szám helyhatározói alakjai, amelyekben a hangsúly nem a végződésre esik, -ii, végződésűek, pl.: nòsį ~ nosyj, pâlti ~ pâlty, míg a végződésen hangsúlyosak -i, végződésűek, pl.: akì ~ akỳ, pirtì ~ pirtỳ.

§ 12. A nőnemű, nem végződéshangsúlyos i-tövű főnevek ragozása teljesen azonos a nem végződéshangsúlyos ė-tövű főnevekével (§ 10), vö.: egyes szám alanyeset, megszólító eset [nós-]-e ~ [nós-]-ė, birtokos eset -es, részes eset -ii, tárgyeset -i,

112

eszközhatározói eset -ii, helyhatározói eset -ii, illativus -in; többes szám alanyeset, megszólító eset -es, birtokos eset -ų, részes és eszközhatározói eset -em, tárgyeset -is, helyhatározói eset -esi/-ese, illativus -esin/-esna(n).

Így ragozódnak például a következő főnevek: gaište ~ gaištė (: lk. gaištis), iiltė ~ iltė (: iltis), kártė ~ kártė (: kártis), klútė ~ kliūtė (: kliūtis), külšė ~ külšė (: külšis), kūge ~ kūgė (: kūgis), pálė ~ páltė (: páltis), paslėpsnė ~ paslėpsnė (: paslėpsnis), pažintė ~ pažintė (: pažintis), švirtė ~ svirtė (: svirtis), ūgnė ~ ūgnė (: ugnis), únkštė ~ ankštė (: ankštis), ūnė ~ antė (: antis).

E főnevek valamennyi egyes számú esetének végződései – az alanyeset kivételével –, továbbá a többes szám birtokos és tárgyesetének végződései fonetikailag egybeestek az ė-tövűek végződéseivel (pl. kárve ~ kárvė). Később a többi eset – az egyes és többes számú alanyeset, a többes szám részes, eszközhatározói, helyhatározói és illativusi esete – végződéseit is az „erősebb” ė-tő végződéseire cserélték.

§ 13. A hímnemű i-tövű főnevek a nyelvjárásban szinte teljes egészükben ia-tövűekké váltak, vö.: egyes szám alanyeset [uñgl-]-is ~ [añgl-]-is, [vag-]-is, birtokos eset [uñgl-]-e ~ [añgl-]-io, [vag-]-ies || [vāg-]-e ~ [vag-]-io, részes eset -ii ~ -iui, tárgyeset -i ~ -į, eszközhatározói eset -’ù ~ -iù, helyhatározói eset -ii ~ -yj, -i ~ -ỹ, illativus -in, -iń, megszólító eset [vag-]-ie || -is; többes szám alanyeset, megszólító eset [uñgl-]-iį ~ -iai, [vāg-]-is ~ -ys || [vag-]-ei ~ -iai, birtokos eset -’ų ~ -ių, -’ū ~ -ių, részes eset -em ~ -iam, -’ām ~ -iám, tárgyeset -’us || -is ~ -ius, eszközhatározói eset -iįs ~ -iais, -eis ~ -iais, helyhatározói eset -esi/-’uose (-ese) ~ -iuose, -’iõsi/-’uose — -iuõse (vö. § 4), illativus -esin ~ -iuosen/-esna(n) ~ -iuosna (n), -’iõsin ~ -iuõsen/-uõsna(n) (vö. § 4).

Az egyes szám birtokos esetének végződése leggyakrabban -e ~ -io, a többes szám alanyeseté pedig -ei (hangsúlytalan -ii) ~ -iai.

A nyelvjárásban hímnemű alakja is van: kirkšnīs ~ kirkšnỹs ’ágyék’.

(i)u töv

§ 14. Az u-tövű főnevek ragjait többnyire az a-tövűek ragjai váltották fel. Az u-tövűek ragjai csak egyes esetekben maradtak fenn.

Az egyes számú alanyeset -us ragja többnyire csak hangsúlyos helyzetben maradt fenn, például: alūs, medūs, vidūs. A hangsúlytalan -us a szóvégi redukció miatt rendszerint -as alakban hangzik, például: sūnas ~ sūnūs, turğas — turğus. Ritkábban -ùs > -às: alàs, vidàs.

Ugyanez érvényes a többes számú tárgyesetre is, vö.: pelùs || pelàs (ritk.), piêtas ~ pie-tùs.

Egyes u-tövű szavak egyes számú birtokos esete csak az -aus ragot veszi fel, például: alaũs, medaũs, vidaũs. Más főnevek az u-tövű rag mellett gyakran az a-tövű ragot is felvehetik, például: letãus ~ lietaũs || lieta ~ lieto, viršaũs || virša ~ viršo, žmogaus ~ žmogaus || žmogų ~ žmogo.

Az egyes számú részes eset -aį ragja fonetikailag megfelel a köznyelvi -ui (sūnai ~ sūnui) alaknak; az egyes számú tárgyesetben, akárcsak a többes számú birtokos esetben, -u ~ -ų (sūnu ~ sūnų, sunū ~ sunų), az egyes számú helyhatározói esetben pedig -an (hangsúlyosan -un) ~ -un (turğan || turguń || turgań, vidun || vidan).

Az egyes számú eszközhatározó esetben többnyire az a-tövűek -u ragja áll (alù, lietu, medù, sūnu, žmogù), ritkábban pedig az u-tövűek megrövidült -um < -umi ragja (alum, medum).

Egyes szavak egyes számú helyhatározó esete csak az -aį ~ -uj raggal használatos, például: vidai, viršai. Más u-tövű főnevek egyes számú helyhatározó esete többnyire az a-tövűek -i (< *-en) ragját veszi fel, például: cukri ~ cukrė, duñgi ~ dangė, tūfgi ~ turgė (ritk. tūr-gai).

8. Lietuvių kalbos gramatikos tyrinėjimai

113

A Vns. megszólító eset többnyire megőrzi az u-tövűek -au végződését (alãũ, sunãũ ~ sūnãũ, žmagãũ ~ žmogãũ), de néha a-tövű végződés is előfordul (pl. žmõgì ~ žmõgė).

A Dgs. alanyeset és megszólító eset rendszerint a-tövű -ai végződést mutat: letai ~ lietai, pelai, turgai, viršai. Ritkábban megőrződött (általában az idősebb nemzedék képviselőinél) a -us (-as) ~ -ūs végződés is, például: pėlus (pėlas) ~ pėlūs, pietus ~ pietūs.

A Dgs. részeset és eszközhatározói eset pelům, petům ~ pietům, sunům ~ sūnům az u-tövűek kettős számú alakjai, vö. § 2. Mellettük azonban gyakrabban használatosak az a-tövű alakok: részeset pelám, sunám ~ sūnám, turgam (turgám), viršám; eszközhatározói eset pelais, sunais ~ sūnais, turgais (turgais), viršais.

A Dgs. helyhatározói eset és illatívusz alakjai többnyire az a-tövűek mintájára jöttek létre, például: peluõsi|peluõse, petuõsi|petuõse ~ pietuõse, viršuõsi|viršuõse; peluõsin|peluõsna(n), petuõsin|petuõsna(n). Az u-tövű végződéseket csak néhány szó őrizte meg, például: pelùsi (pelùsis), petùsi; pelùsin, petùsin. Az utóbbi alakok nagyon ritkán használatosak, kizárólag a nyelvjárás idős beszélői körében. Esetek posztpozícióival kapcsolatban lásd még § 4.

§ 15. Az iu-tövű főnevek végződései többnyire egybeestek az ia-tövűek végződéseivel, vö.: Vns. alanyeset [krìž-]is ~ [krýž-]-ius, birtokos eset -e ~ -io, részeset -iį ~ -iui, tárgyeset -i ~ -ių, eszközhatározói eset -’u ~ -iu, helyhatározói eset -iį ~ -iuj, illatívusz -im ~ -iun, megszólító eset -ių ~ -iau; Dgs. alanyeset, megszólító eset -iį ~ -iai, birtokos eset -u ~ -ių, részeset -em ~ -iam, tárgyeset -is ~ -ius, eszközhatározói eset -i̇s ~ -iais, helyhatározói eset -esi ~ -iuose|-ese (-uose) ~ -iuose, illatívusz -esin ~ -iuosen|-esna(n) ~ -iuosna(n).

Mássalhangzós tövek

§ 16. Amint már említettük (§§ 1, 5), a nyelvjárásban a mássalhangzós tövű főnevek többnyire más tövek végződéseit veszik fel. Jelenlegi ragozásuk alapján e főnevek több csoportra oszthatók.

a) Az akmuõ, raumuõ szavak majdnem teljesen az a-tövűek mintájára ragozódnak, vö. az esetvégződéseket: Vns. birtokos eset [ãkmen-]-a ~ [ãkmen-]-o, részeset -ai ~ -ui, tárgyeset -u ~ -ą, eszközhatározói eset -u, helyhatározói eset -į ~ -ę, illatívusz -an ~ -añ, megszólító eset -ie (az alanyeseti alak mellett, például akmuõ); Dgs. alanyeset, megszólító eset -ai, birtokos eset -ų ~ -ų, részeset -ám, tárgyeset -ãs ~ -ús, eszközhatározói eset -ais, helyhatározói eset -iuõsi|-iuõ-se, illatívusz -iuõsin|-iuõsna(n) (vö. § 4). E szavak Vns. alanyesete gyakran az -as ~ -as végződéssel is használatos: ákmuõnas, raũmenas.

b) A pemuõ ~ pietmuõ szó egyes számú alakjai többnyire az ia-tövű főnevek, többes számú alakjai pedig az i-tövű főnevek végződéseit mutatják, vö.: Vns. birtokos eset [piemen-]-e ~ -io, részeset -iį ~ -iui, tárgyeset -i ~ -į, eszközhatározói eset -’u ~ -iu, helyhatározói eset -i ~ -y, illatívusz -in, megszólító eset -ie; Dgs. alanyeset, megszólító eset -is ~ -ys, birtokos eset -ų ~ -ų, részeset, eszközhatározói eset -im, tárgyeset -is, helyhatározói eset -isi|-ise ~ -yse, illatívusz -isin ~ -ysėn|-isna(n) ~ -ysna(n) (vö. § 4).

A pemuõ mintájára ragozódik: jezm(u)õ ~ juozm(u)õ „juosmuo“, lemuõ ~ liemuõ, ruduo, skemuõ ~ ski(em)uõ, stamuõ ~ stuomuõ, šelmuõ, šuvà (csak Vns. birtokos esetben, a gyakoribb šūne ~ šūnio alak mellett előfordul a šūnies alak is), tešmuõ, vanduõ (a nyelvjárás idősebb beszélőinél: unduo); csak Dgs.: ãšmenis ~ ãšmenys, mẽtmenis ~ mẽtmenys. E csoport szavai külön-külön az a-tövű főnevek végződéseit is felvehetik, például: Vns. birtokos eset stūom ena, tẽšmena, részeset stūomenai, tẽšmenai…; Dgs. alanyeset stamenai, tešmenai; ãšmenai, mẽtmenai, részeset stamenám, tešmenám; mẽtmenám… A šelmuõ egyes számú alanyeseti alak mellett előfordul a šėlmenas, šėlmenis alak is.

114

A singularis nominativus kivételével ugyanolyan végződései vannak, mint a pemuõ szónak, a dùntis ~ dantys „fog” szónak is; debesìs || debesìs ~ debesỹs (igaz, a gyakoribb pluralis genitivusi debesù ~ debesų mellett néha ezt is mondják: debesų ~ debesìų).

c) A korábbi nőnemű, mássalhangzós tövű főneveknek ma többnyire i-tövű végződéseik vannak, vö. a sesuõ (|| sesuvà) szó esetragjait: egyes szám birtokos eset [seser-]-ìes, részes eset -ìi ~ -ìai, tárgyeset -ì ~ -į, eszközhatározói eset -ìi (vö. § 8), helyhatározói eset -ì ~ -ỹ, illatívusz -ìñ, megszólító eset -ìe (az alanyeseti alakok mellett); többes szám alany- és megszólító eset -ìs ~ -ỹs, birtokos eset -ũ ~ -ũ, részes és eszközhatározói eset -ìm, tárgyeset -ìs, helyhatározói eset -ìsi|-ìse ~ -ìse, illatívusz -ìsin ~ -ỹsen|-ìsna(n) ~ -ỹsna(n). Így ragozódnak még a következő főnevek: duktė (egyes szám birtokos eset dukterìs || duktės); ausis, dùris ~ dùrys (csak többes számban), pūšis, šaknìs, žùsis ~ žàsis, žuvis. Mindegyikük többes számú birtokos esetében a végződés előtt a tővégi mássalhangzó kemény.

3. Hangsúlyozás

§ 17. A nyelvjárás és az irodalmi litván nyelv főneveinek hangsúlyozásában közös jelenségekről nem szólva, itt csak azokat említjük meg, amelyek megkülönböztetik a nyelvjárást az irodalmi nyelvtől.

1. Előfordul, hogy egyes főnevek (két- vagy több szótagúak) a nyelvjárásban az irodalmi nyelvtől eltérő hangsúlyozási mintát követnek. Egy-egy képző valamennyi (vagy csaknem valamennyi) származéka is különbözhet hangsúlyozásában. Az alábbiakban felsoroljuk ezeket a képzőket, és megadjuk a leggyakrabban használt, eltérően hangsúlyozott egyes szavakat is.

a) A nyelvjárásban állandó hangsúlyúak:

két szótagú főnevek: grìnčė ~ grìnčia (: irodalmi nyelvi⁷ gryčia 2), gùoba (: guoba 4), vãlgis || valgìs 2 (: valgis 2);

több szótagú főnevek: bėpratis, -e (: beprõtis, -ė 2), bedãrbis, -e (: be-darbis, -ė 2), bekėlnis, -e (: bekėlnis, -ė 2), beširdis, -e (: beširdis, -ė 2), gìltinė (: giltìnė 3ᵃ), ketašìrdis, -e (: kietašìrdis, -ė 2), minkštašìrdis -e (: minkštašìrdis, -ė 2), pailgavėidis, -e (: pailgavėidis, -ė 2), skõlinikas, -e ~ skõlinykas, -ė (: skolininkas, -ė 2).

b) A nyelvjárásban a második hangsúlyozási osztály szerint hangsúlyozott két szótagú főnevek: drùmž-las (: drumžlės 4), pùšne ~ pùšnė (: pušnis 4), smùda ~ smudà (: smūdà 4), ùšne ~ ùsnė (: usnis 4), žvaigždė (: žvaigždė 4). A -ìte ~ -ỹtė képzős több szótagú főnevek is a második hangsúlyozási osztályba tartoznak, például: avite, šakìte, vištìte. Hozzá kell tenni, hogy az ilyen típusú származékok egyes számú eszközhatározói esete és többes számú tárgyesete többnyire megtartja a hangsúlyt a végződésen (eszközhatározói eset avitì, šakitì, vištitì; tárgyeset avitìs ~ avytès, šakitìs ~ šakytès, višìtis ~ višytès), noha általában ilyen esetekben a hangsúly az utolsó előtti hosszú szótagra kerül (vö. egyes szám eszközhatározói eset šìlvai „szilva”, többes szám tárgyeset slivas ~ slyvàs).

A második hangsúlyozási osztály szerint hangsúlyos még néhány több szótagú főnév is: garùnkštė ~ garàukštė (: garànkštis 1), pavartė (: pavartė 3ᵇ), užùntis ~ užàntis, egyes szám birtokos eset užùntė ~ užàntčio (: užantis 1).

c) A nyelvjárásban a harmadik hangsúlyozási osztályba tartozó két szótagú főnevek: brãlis ~ brolỹs (: brõlis 1), gurkšnìs ~ gurkšnỹs (: gùrkšnis 1), klanìs ~ klonỹs (: klõnis 1), kušnìs ~ kašnỹs (: kãšnis 1), malìs ~ molỹs (: mõlis 1), šáukštas (: šáukštas 1),

⁷Az irodalmi nyelv hangsúlyozásának a „Dabartinės lietuvių kalbos žodynas” (Vilnius, 1954) hangsúlyozását tekintjük.

8*

115

híd (: tiltas 1), zsána 3 || zsána 1 (: zsiauna 1), zsintas ~ zsentes (: žentas 1), zsvirblis ~ zsvirblis (: žvirblis 1).

A harmadik hangsúlyozási osztályba tartoznak a -iena képzővel alkotott több szótagú főnevek is: avižiena, dobilieną ~ dobilieną, kvietiena ~ kvietiena, miežiena ~ miežiena, rugiena; aviena „birka húsa”, karviena, kiauliena ~ kiauliena, paukštiena, untiena ~ antiena, vištiena. E főnevek ragozásakor a hangsúly a végződésről az utolsó előtti szótagra ugrik, vö.:

Egyes szám Többes szám N. rugiena, vištiena rugienas G. rugienos, vištenos rugenų D. rugienai, vištienai rugenom A. rugienų, vištienų rugienas Eszk. rugiena, vištiena rugenom H. rugienoj, vištenoj rugenosi|rugenose Ill. rugienon, vištenon rugenosin|rugenosna(n)

Kivételt képez a kétféleképpen hangsúlyozott jautiena főnév, mégpedig: jautena (állandó hangsúly) és jautiena (mint a vištiena esetében), míg a képzőben mindig állandó hangsúlyú (mint a köznyelvben) a blakštiena, mėnesiena ~ mėnesiena.

Ehhez a hangsúlyozási osztályhoz tartoznak a -ėjis, -ė ~ -ėjys, -ė képzővel alkotott főnevek is (a -ėjas, -a képzős, állandó hangsúlyú származékok mellett használatosak), pl.: pj eve jėis ~ piovėjys, rinkėję ~ rinkėjė, birt. pjėvėje, rinkėjės; többes szám alanyeset pj eve jėi, rinkėjės, birtokos eset pj eve jū, rinkėjū, részes eset pj eve jām, rinkėjēm, tárgyeset pj eve jīis, rinkėjīs…

A harmadik hangsúlyozási osztályba többnyire a -iklė ~ -yklė képzős származékok tartoznak, pl.: baidiklė, ganiklė, šaudiklė, vetiklė ~ vėtyklė, birt. baidiklės, ganiklės, šaudiklės, vetiklės; többes szám alanyeset baidiklas, ganiklas, šaudiklas, vėtyklas, birtokos eset baidiklų, ganiklų, šaudiklų, vetiklų, részes eset baidiklēm, ganiklēm, šaudiklēm, vetiklēm, tárgyeset baidiklas, ganiklas, šaudiklas, vėtyklas. A második hangsúlyozási osztályba tartozik azonban a spaudiklas ~ spaudýklės „diótörő”, birt. spaudiklų, részes spaudiklam, tárgyeset spaudiklas ~ spaudykles.

A nyelvjárásban a harmadik hangsúlyozási osztályba tartoznak más, különálló több szótagú főnevek is, pl. a harmadik osztályból: akėčės (: akėčios 1), grėbėstas (: grėbėstas 2); harmadik „a”: arškėtis ~ erškėtýs (: erškėtis 2), prekląmis ~ priekląmýs (: prieklomis 1), ėremėtis (: priemėtis 1), ėresvirnis ~ priesvirnys (: priesvirnis 1), pretemis || pritemis (: priėtemis 1); harmadik „b”: akatas ~ akuotas (: akuotas 1), ašaka (: ašaka 1), balana (: balana 2), balanda ~ balandą (: balanda 1), batkatis ~ botkotys (: botkotis 1), baudževà (: baudžiava 1), gabana (: gābana 1), ganėvà (: ganjava 1), lap(a)kritīs ~ lap(a)-kritýs (: lapkritīs 1), nugara (: nugara 1), paperis ~ popierýs (: popierius 1), samana (: samana 1), antakis ~ antakýs (: antakis 1), užkulnis ~ užkulnys (: užkulnis 1), užupis ~ užupýs (: užupis 1), veškėlis ~ vieškelys (: vieškelis 1).

d) A köznyelvtől eltérően a nyelvjárásban a negyedik hangsúlyozási osztályba tartoznak a következő kétszótagú főnevek: durys (: durys 2), gilė (: gilė 2), giṅklas (: giṅklas 2), grūntas (: grūntas 2), kråpas, (: kråpas 2), kriaušis ~ kriaušys (: kriaušis 2), kulė ~ kūlė „a gabona cséplésének ideje; cséplésre kerülő gabona” (: kūlė 2), lóta (: lota 2), miestas (: miestą|2), prāsm as

116

(: priešmas 2), putà (: putà 2), raístas (: raístas 2), rãktas (: rãktas 2), sklaũtas (: skliaũtas 2), sklỹpas (: sklỹpas 2), smukis ~ smukỹs (: smũkis 2), sõdas 4 ‖ sõdas 2 (: sõdas 2), srūtas ~ srūtos, sūtras ~ sūtros (: srūtos, sūtros 2), stūmbas ~ stūmbas (: stãmbas 3), šérnas (: šérnas 3), ū̃rvas (: ū̃rvas 3), žil̃ė ~ žylė (: žỹlė 1), žiñklas ~ žėñklas (: žénklas 3).

2. Említést érdemel a nyelvjárási főnevek hangsúlyozásának még néhány sajátossága is.

a) Egyes alakok hangsúlyának helye más alakok hatására, az úgynevezett kolonikus hangsúlyozás tendenciája miatt megváltozhat.

Például a második hangsúlyozási osztályba tartozó többszótagú főnevek egyes számú eszközhatározói és többes számú tárgyesetű alakjában gyakran, a többi esethez hasonlóan, az utolsó előtti szótag hangsúlyos, vö.: egyes szám, eszközhat. bur̃bėkļu ~ bur̃bėkliu „burbėklių”, bur̃bėklai „burbėklė”, snaudãliu ~ snaudãliu „snaudalių”, snaudãlai „snaudale”, sausãtii „sausate”, ukmer̃gišku ~ ukmergiškiu „ukmergiškiu”, ukmergiškiai „ukmergiškė”; többes szám, tárgyeset bur̃bėklus ~ bur̃bėklius „burbėklius”, bur̃bėklas ~ bur̃bėkles „burbėkles”, snaudãlis ~ snaudãlius „snaudalius”, snaudãlas ~ snaudãles „snaudales”, sausãtis ~ sausãtes „sausates”, ukmergiškis ~ ukmergiškius „ukmergiškius”, ukmergiškes „ukmergiškes”.

Ugyanezen okból az ašvijė ~ uošvijà⁸, mušėikà⁹ alakok mellett gyakrabban szabálytalanul hangsúlyozzák őket így: ašvijė, mušėika.

b) A kicsinyítő vagy becéző jelentésű főnevek egyes számú megszólító alakjai, miután elvesztették a szóvégi magánhangzót vagy kettőshangzót, igen gyakran az első szótagra áthelyezett hangsúlyt kapnak, például: dabiluk (: dabilùkas ~ dobiliùkas), katiñuk (: katiñùkas ~ katiñiukas), katinė́l (: katinė́lis), stasùl (: stasùlis ~ Stasiùlis), šùnel (: šùnelis), vaĩkuk (: vaĩkùkas ~ vaikiùkas), vaikelùk (: vaikelùkas ~ vaikelìukas); gėgutìt (: gegutìtė ~ gegutýtė), ląputìt (: lapùtė ~ lapùtė), marčiùt (: marčiùtė ~ marčiūtė), moterel (: moterėlė ~ moterėlė), seserìt (: seserìtė ~ seserytė). Így hangsúlyoznak néhány közönséges (nem kicsinyítő) tulajdonnevet is, például: aũgustin (: aũgustinas ~ Augustinas), uñtan (: untãnas ~ Antãnas).

A hangsúly említett alakok első szótagjára helyezése olykor bizonyos jelentéskülönbséggel is összefügg. Ha valakit távolról, hangosan szólítanak, gyakrabban használják az egyes számú megszólító alakokat, amelyekben a hangsúly a képzőn marad (katiñuk, katiñėl(i); gegutìt, lapùt), hétköznapi beszédben, valakihez közelről szólva pedig az első szótagjukon hangsúlyos alakokat.

3. A nyelvjárásban még előfordulnak olyan egyes szavak vagy alakok, amelyek a köznyelvtől nem a hangsúly helyében, hanem a hangsúlyfajtában különböznek. Például:

a) A köznyelvben használt kaũkaspenis (1), lakštingala (1) szavakat a nyelvjárásban így ejtik: kãukaspėnis (1), lakštingėla (1).

b) Az i-tövű főnevek többes számú eszközhatározói alakjának hangsúlyos ragja kezdőhangsúlyos, például: akim, ausim, pirtim, vitim ~ vytim. Tehát ezek az alakok teljesen egybeestek a többes számú részes esetű alakokkal. Az egybeesés kialakulására valószínűleg hatással voltak az (i)o- és ė-tövű szavak, amelyek többes számú részes és eszközhatározói alakjainak hangsúlyos ragjában a hangsúlyfajták szabályosan hasonultak:

részes eset galvóm, katė̃m; eszközhat. galvóm, katė̃m 〉 részes és eszközhat. galvòm, katė̃m¹⁰.

⁸ A nyelvjárásban ezt a szót kétféleképpen hangsúlyozzák: a második és a negyedik hangsúlyozási osztály szerint, vö.: egyes szám, birtokos eset ašvijės és ašvijos, helyhatározói eset ašvijìjì és ašvijòj.

⁹ Az -eika képzős közneveket és tulajdonneveket a nyelvjárásban a második hangsúlyozási osztály szerint hangsúlyozzák.

¹⁰ Itt, csakúgy, mint a munka egészében, a középső hangsúlyfajta jele a nyelvjárásban a hangsúlyos hosszú magánhangzók és az ie, uo kettőshangzók hasonult kezdő- és végső hangsúlyfajtáját jelöli.

117

BÚDVARDIS

1. Általános megjegyzések

Nyelvtani nem. § 18. A nyelvjárás mellékneveinek három nemük van: hímnem, nőnem és semleges nem.

A hímnemű melléknevek (i)a- és u-tövűek, a nőnemű melléknevek pedig (i)o- és ė-tövűek.

A közös nemű főnevek mellett nőnemű és hímnemű melléknevek egyaránt használhatók. Ilyenkor általában azt veszik figyelembe, hogy hím- vagy nőnemű személyekről van-e szó, például: jisai geras žopla „ő nagy tökfilkó”, jisai gėras pliuške (~ pliuškė) „ő nagy fecsegő, locsogó” anà (= ji) gerà žopla, anà gerà pliuške.

A melléknevek semleges nemű alakjai megegyeznek a főnevekével, vagyis megkövesedett egyes számú alanyesetű vagy tárgyesetű alakok, például: visur bálta; par mumis ii rudenį saùsa „nálunk ősszel is száraz”; lauki žãli ~ laukė žãlia; šitoi vietai gìlu „ezen a helyen mély”; anamì miški labai tūnku. A semleges nemű alakoknak nincsenek -(ut)inis, -ikščias ~ -ykščias, -ivas ~ -yvas képzős származékai, és bizonyos más mellékneveknek sincs semleges nemű alakjuk, például: bėras, -a, dvìlas, -a ~ dvýlas, -à, kalbùs, -i, kniùpščis, -e ~ kniùpščius, -ià, landùs, -i ~ landus, -i, pėsčis, -e ~ pėsčias, -ià, šlìbas, -à, valgùs, -i.

Szám. § 19. A mellékneveknek egyes és többes számuk van. A főnevek kettes számú alakjaival együtt előfordulnak a melléknevek azonos számú alakjai is, például: dù gerù vežimù atavėžiu (~ atavėžiau); dù mažù vaikù būva (~ būvo). A melléknevek kettes számú alakjai azonban nagyon ritkák — jóval ritkábbak, mint a főnevek kettes számának maradványai (ezekről lásd § 2).

Eset. § 20. A melléknevek megszólító esetét viszonylag ritkábban használják, mint a főnevekét. Általában ennek az esetnek az alakjai megegyeznek az alanyeset alakjaival, például: egyes szám megszólító eset brúngus (-as) švėteli (: alanyeset brúngus švėtėlis ~ brángus svėtelis), gėras vaikì (: gėras vaikas), laukinė katė (: laukinė katė ~ laukinė katė), miẽla matinėlė ~ miẽla motinėlė; többes szám megszólító eset brúngus švėtėlii (:alanyeset brúngus švėtėlii ~ brángus švėtėliai), gerì vaikài (: geri vaikai), laukinės kãtes (: laukinės kãtes ~ laukinės kãtės), miẽlas matinėlas (: miẽlas matinėlas ~ mielos motinėlės).

A több szótagú ia-tövű mellékneveknek az egyes számú megszólító esetben többféle alakjuk is előfordul, például: pirmutinis (mint az alanyesetben), pirmùtini, pirmutiniu ~ pirmutiniau; šveikėšnis, šveikėšniu ~ sveikėšniau; šveikáusis ~ sveikiausias, šveikáusiu ~ sveikiausiau.

Tő. § 21. A nyelvjárás mellékneveinek tövei azonosak a köznyelv töveivel. A melléknevek azonban bizonyos esetekben kettős ragokat vehetnek fel — a régi mellett újabbakat is, amelyek más tövekből erednek. Vagyis a melléknevek tövei ugyanúgy váltakoznak, mint a főnevekéi.

Mindenekelőtt egyes a- (nőnemű o-) tövű melléknevek u- (nőnemű io-) tövűvé válnak. Ez a jelenség más nyelvjárásokban is jellemző. Például számos nyelvjárásban, valamint a mai irodalmi nyelvben u- (nőnemű io-) tövű melléknevek: ašt-rùs, -i, biaurùs, -i, pigùs, -i, stiprùs, -i, švelnùs, -i stb. egyes nyelvjárásokban és az ólitvánban-

118

Ezekben az írásokban még megvannak az a- (nőnemű o-) tövűek. A keleti aukštaitiai nyelvjárás déli részén ezeknek a mellékneveknek nőnemű alakjai io-tövű formák (pl. bjauri, bjaurõs, bjaurái,...), hímnemű alakjaik pedig rendszerint kétféle tövű ragozási formák: a- és u-tövűek; vö. a bjaurùs ragozását:¹¹

Egyes szám Többes szám Alanyeset bjaũras, bjaurùs bjaurùs (bjaũras) Birtokos eset bjaũra, bjaurãus bjaurũ, bjaurũ Részes eset bjaurám, bjaurãm bjaurìems Tárgyeset bjaũru bjaurùs (bjaũras), bjaurìs Eszközhatározói eset bjaurũ, bjaurù bjaurãis, bjaureĩs Helyhatározói eset bjauràm, bjaurẽn bjaurũosi, bjaurũosi Belső helyhatározói eset bjaurán, bjaurẽn bjaurũosin, bjaurũosin

A régebbi a-tövű alakok mellett meglehetősen gyakran újabb, u-tövű formái is használatosak a lẽngvas: lũngvas melléknévnek (gyakran) || lungvùs (többes szám alanyeset lũngvi || lũngvus); a többes szám tárgyesete, helyhatározói esete és illativusa azonban mindig csak a-tövű formában fordul elő (lungvùs, lungvũosi, lungvũosin). Ennek a melléknévnek nőnemű alakjai is kétfélék: o- és io-tövűek (egyes szám alanyeset lungvà, lũngvi, birtokos eset lungvõs, lungvės...).

Az egyes a-tövű melléknevek fokozatos áttérése u-tövűvé valószínűleg alapot adott a tövek keveredésének ellenkező irányú folyamatához is: a nyelvjárásban a régi u-tövű melléknévi alakok mellett a-tövű formákat is használni kezdték, vö. § 24.

Bizonyos ė-tövű melléknevek (i)o-tövűvé válásáról lásd § 26.

Fokozás. § 22. A nyelvjárásban, akárcsak a köznyelvben, a mellékneveknek három alapfoka van: alapfok, középfok és felsőfok. Ezeken kívül van még egy fokozottabb középfok és egy legfelsőbb fok is. A kifejezett tulajdonság mértéke szerint a melléknévi fokok sorrendje: alapfok, fokozottabb középfok, középfok, felsőfok és legfelsőbb fok.

Az alapfokú melléknevekből (aukštas, -à, báltas, -à) a fokozottabb középfok, a középfok és a felsőfok alakjai képződnek. Képzésük, mondhatni, ugyanolyan, mint a köznyelvben.

A fokozottabb középfokú melléknevek az -elėsnis, -ė ~ ėlesnis, -ė (aukštėlesnis, -ė, bãltelėsnis, -ė) képzővel, a középfokúak pedig az -ėsnis, -ė ~ ėsnis, -ė (aukštesnis, -ė, baltėsnis, -ė) képzővel jönnek létre.

A felsőfok hímnemű alakjai: aukščiaũsis, balčiaũsis stb. Ugyanezek az alakok néhány közeli és távolabbi keleti aukštaitiai nyelvjárásban is megtalálhatók (Siesikai, Taujėnai, Raguva, Truskava, Krekenava…). Azonban ahogyan a keleti aukštaitiai nyelvjárás déli részén, úgy ezekben a nyelvjárásokban is más szavak -as végződése lágy mássalhangzó után -is-sé változott (pl. svẽčias, vėjas > švẽčis, vėjis). Vagyis az aukščiaũsis, alakja is…

¹¹ Vö.: ąztras SP I 14₄₀, DP 273₆, ąztra SP II 83₃₀, egyes szám birtokos eset ąztra SP II 108₁₀, nőnemű egyes szám tárgyeset ąztrą DP 28₃₇, többes szám alanyeset aztri SP I 122₁₅, II 108₃; eszközhatározói eset aztrai DP 155₃, aztromis SP II 199₇; többes szám birtokos eset biauru SP I 232₁₁, többes szám tárgyeset biaurus SP II 170₈; pigas SP II 62₁, nepigas SP II 232₁₃, többes szám alanyeset pigi SP I 314₄, hímnemű birtokos eset piga SP I 27₂₃, 107₂₂, nőnemű megszólító eset pigay SP I 249₁₄, pigai DK 113₈, pigiai DP 4₁₁, 11₇, 19₅₈; stipras SP I 114₄, egyes szám eszközhatározói eset stipru SP II 19₉, többes szám tárgyeset stiprus SP II 19₁₂, eszközhatározói eset stiprays SP II 227₃₀, határozószó stipray SP II 20₁₈; többes szám tárgyeset szwelmus SP I 32₁₃, eszközhatározói eset szwelnais SP I 32₁₃; ãstras, -à Miroslavas, Pilviškiai, biaũras, -à Linkmenys (lásd még: Lietuvių kalbos žodynas, 1. köt., Vilnius, 1941, 275., 651. o.; Z. Zinkevičius, Lietuvių dialektologija, 274. o. és köv.).

119

A balčiausias, geriausias, greičiausiai alakok fonetikailag az aukščiausias, balčiau-sias, geriausias alakokból jöttek létre. Még hozzá lehet tenni, hogy ezek a melléknevek felsőfokú alakjai más kelet-aukštaitiai nyelvjárásokban is használatosak (Utena, Dusetos, Obeliai...), amelyek megőrzik az ép -ias végződést, valamint a kelet-aukštaitiai nyelvjárás alapjait tükröző régi írásokban is (vö.: szwinčiausias AK 18₂₁, wiriáusias AK 37₃₀, aukščiausias ir didžiausias SP I 4₂₆–₂₇, wiriausias SP II 198₇). E fok nőnemű alakjai a kelet-aukštaitiai déli nyelvjárásban: aukščause ~ aukščiausia, balčiause ~ balčiausia stb.

A felsőfokú melléknevek teljességet kifejező alakjai leggyakrabban úgy képződnek, hogy a felsőfokú melléknevekhez hozzáteszik a pats, pati névmást, például: pat aukščiausis ~ pats aukščiausias, pati aukščause — pati aukščiausia. A pats helyett néha a kas névmás genitivusa, accusativusa (ritkábban) vagy instrumentálisa, a visas névmás többes számú genitivusa vagy többes számú accusativusa az už elöljárószóval, valamint a szláv nai is használatos, például: ko (kū ~ ką, kuo) geriausis, -ė; visų (~ visų) geriausis,-ė; už visus geriausis, už visas (~ už visas) geriause; nai geriausis, -ė. Ritkán ugyanezzel a jelentéssel ezt mondják: už visus geresnis, už visas geresnė.

A semleges nemű melléknevek is fokozhatók, például: aukšta, aukštelau ~ aukšteliau, aukščau ~ aukščiau, aukščause ~ aukščiausia, kū(kuo) aukščause ~ kū (kuo) aukščiausia, visų aukščause ~ visų aukščiausia, už vis aukščause.

A birtokolt tulajdonság bizonyos fokát más képzőkkel vagy előtagokkal alkotott melléknevek is kifejezhetik, vö.: kepūre (~ kepūrė) maž ma-žoka (= túl kicsi); naktis dabar tumšokas ~ naktųs dabar tamsokos (= sötét, de nem nagyon); jisai dabar apisveikis (~ apysveikis „még nem egészen egészséges, majdnem egészséges”).

Az irodalmi nyelvhez hasonlóan a nyelvjárásban is vannak olyan melléknevek, amelyek által kifejezett tulajdonság nem lehet sem kisebb, sem nagyobb; ezek nem fokozhatók, például: basas, -a, geležinis, -e ~ geležinis, -ė, pernikščis, -e ~ pernykščias, -ia „tavalyi, -i”. Ritkán fokozhatók továbbá az -ėtas, -otas, -uotas és néhány más képzővel alkotott melléknevek is. Velük azonban használhatók bizonyos közép- és felsőfokú határozószók, például: dabėtas ~ duobėtas, šakotas; daugiau (~ daugiau), labjau (~ labiau) dabėtas, šakotas; daugause (~ daugiausia), labjause (~ labiausia) dabėtas, šakotas.

2. Ragozás

a-, ia-tövek

§ 23. Az a-, ia-tövű melléknevek végződései: egyes szám alanyeset [bált-]-as ~ -as, [naũj-]-is ~ -as, birtokos eset -a, -e ~ -o, részes eset -ám, tárgyeset -ų, -i ~ -ą, eszközhatározói eset -u, -ù, helyhatározói eset -am̃, -em̃ ~ -am̃, illativus -añ, -eñ ~ añ; többes szám alanyeset -i, birtokos eset -ų ~ -ų, részes eset -iẽm ~ -iẽm, tárgyeset -us || -as ~ -us, -ūs || -is ~ -ūs, eszközhatározói eset -aĩs, -eĩs ~ -aĩs, helyhatározói eset -uõsi / -uõse, illativus -uõsin / -uõsna(n) (vö. § 4).

A több szótagú ia-tövű melléknevek egyes számú részes esetének -em ~ -iam végződése mellett néha az ia-tövű főnevek mintájára kialakult -iũ ~ -iui végződés is előfordul, vö.: beržiniui pagaliui ~ beržiniui pagaliui, geriausi svečiai ~ geriausiui svečiui, kvietinių ragaišių ~ kvietiniui ragaišiui, vilniškiai svečiai ~ vilniškiui svečiui. Ilyen típusú egyes számú részes eset a régi írásokban is előfordul, vö.: Noriu asz tam paskutiniui dit’ kaip ir taw DP 93₁₂–₁₃.

120

A felsőfokú egyes számú tárgyeset alakja geriausi fonetikailag kialakulhatott mind a geriusuta, mind a geriausių alakból. Ezt az utóbbi tárgyeseti alakot a geriausias alanyeseti alak mellett néhány más kelet-aukštaitiai nyelvjárás is használja (vö. a kelet-aukštaitiai nyelvjárás alapján írt régi nyelvemlékek alakjaival is: szwinciausi AK 30₁₉, 82₃₂₉, 98₃₀, szwynciausi SP I 101₁₅₇, brungiausi SP II 25₁₅, 27₁, 30₂₅).

A középfokú melléknevek egyes számú illatívuszi alakja, geresnin (vö. egyes számú tárgyeset: gerėsni ~ geresnį) mellett gyakoribb a geresnėn alak, amely valószínűleg a naujėn mintájára alakult ki. A -en ~ -ian végződéssel többnyire az -utinė képzős származékok egyes számú illatívusza is használatos, például: paskutinėn, pirmutinėn. Nehéz megmondani, hogy a felsőfokú melléknevek egyes számú illatívuszának -in végződése (vö. geriausin) az -in vagy az -ian alakból ered-e, mivel az egyes számú tárgyeset eredeti alakja sem világos.

A többes számú alanyeset -ii ~ -iai és a többes számú részes eset -em ~ -iam végződése a medinis, paskutinis és az ilyen típusú más ia-tövű mellékneveknél fordul elő.

u tő

§ 24. Végződések: egyes szám alanyeset [graž-] -ūs (|| -ās ~ -ūs), birtokos eset -aũs, részes eset -’ām ~ -iám, tárgyeset -u (-a) ~ -ų, eszközhatározói eset -ù ~ -iù, helyhatározói eset -em̃ ~ -iam̃, illatívusz -eñ ~ -iañ; többes szám alanyeset -us (-as) ~ -ūs, birtokos eset -ų ~ -ių, részes eset -iém, tárgyeset -’ùs (-is) ~ -iùs, eszközhatározói eset -eĩs ~ -iaĩs, helyhatározói eset -’ùosi | -’ùose, illatívusz -’ùosin | -’ùosna(n) (vö. § 4).

Az u-tövű melléknevek ragozásába behatolnak az a-tövű végződések; vö. a nyelvjárásban meglehetősen gyakran használt alakokkal: egyes szám birtokos eset brūnga ~ brūngo, gārda ~ gārdo, egyes szám részes eset gražām, saldām, statām ~ sotām, eszközhatározói eset gražù, saldù, sotù, helyhatározói eset gražūm, saldām, statām, illatívusz gražān, saldān, statān; többes szám birtokos eset gražū ~ gražų, saldū ~ saldų, sotū ~ sotų, tárgyeset gražūs (gražās), saldūs (saldās), eszközhatározói eset gražāis, saldāis, helyhatározói eset gražūosi, saldām, illatívusz: gražūosin, statūosin.

A szomszédos a-tövű alakok kialakulásának okairól lásd § 21.

o, io tövek

§ 25. Az o-, io-tövű melléknevek példái: baltā, naujė ~ naujā, gerāuse ~ geriāusia, gražī. E melléknevek végződései megegyeznek az o, io tövű főnevek végződéseivel (vö. §§ 8, 9).

ė tő

§ 26. ė-tövű melléknevek példái: medinė ~ medinė, gerėsne ~ gerės-nė. E melléknevek végződései többnyire megegyeznek a ė-tövű főnevek végződéseivel (vö. § 10), de a középfokú és a még felsőbb fokú melléknevek, valamint a -utinė képzővel alkotott melléknevek egyes esetei az ė-tövű alakok mellett io-tövű formákat is felvehetnek, vö.: egyes szám birtokos eset geresnės, gerelesnės, pirmutinės || geresnōs, gerelesnōs, pirmutinōs, helyhatározói geresnėj, gerelesnėj, pirmutinėj || geresnōj, gerelesnōj, pirmutinōj, illatívuszi geresnėn, gerelesnėn, pirmutinėn || geresnōn, gerelesnōn, pirmutinōn; többes szám részes és eszközhatározói eset geresnėm, gerelesnėm, pirmutinėm || geresnōm, gerelesnōm, pirmutinōm, helyhatározói geresnėsi, gerelesnėsi, pirmutinėsi || geresnōsi, gerelesnōsi, pirmutinōsi, illatívuszi geresnėsin, gerelesnėsin, pirmutinėsin || geresnōsin, gerelesnōsin, pirmutinōsin. A keleti aukštaiʿi déli nyelvjárás területének egyes pontjain (pl. Gelvonys környékén) az io tő végződéseivel képzett alakok még gyakrabban használatosak.

A tővégi magánhangzó előtt megkeményedett l hangot tartalmazó ė-tövű melléknevek egyes eseteinek végződései hangtani változások következtében egybeestek az o-tövű melléknevek végződé-

121

seivel, vö.: egyes szám alanyeset didela ~ didelė, részes eset didelái ~ dideléi, tárgyeset didelù ~ didelę, eszközhatározói eset didelãi; többes szám alanyeset didelàs ~ didelės, tárgyeset didelàs ~ deles. Ezeknek az eseteknek az analógiájára az o-tövű alakok végződései néha más esetek formáihoz is hozzáadódnak, vö.: egyes szám birtokos eset didelõs || didelės ~ didelės, helyhatározói didelõj || didelėj ~ didelėj, illatívuszi didelõn || didelėn ~ didelėn; többes szám részes és eszközhatározói eset didelõm || didelėm ~ didelėm, helyhatározói didelõsj || didelėsi ~ didelėse, illatívuszi didelõsin || didelėsin ~ didelėsen.

3. A névmási melléknevek maradványai

§ 27. A keleti aukštaiʿi déli nyelvjárás területe Litvánia azon részéhez tartozik, ahol a névmási mellékneveket ma már szinte egyáltalán nem használják. Funkciójukat itt többnyire egyszerű melléknevek látják el. A nyelvjárásban valamivel gyakrabban csak különféle, főnevesült vagy határozószósult névmási melléknevek fordulnak elő, vö. a tulajdonnevekké vált helyneveket: bindrõje ~ Bendrõja a Skominėliai, Vaitkūnai falvak (Pabaiskas környéke) rétjei, didžõje ~ Didžõja a Knizlaukis falu (Vėpriai környéke), valamint Slabada, Ulyčnykai, Vaitkūnai falvak (Pabaiskas környéke) rétjei, dubõje ~ Dubõja Slabada és Vaitkūnai falvak rétjei, ilgõje ~ Ilgõja Minčiukai falu (Musninkai környéke) szántóföldje, plačõje ~ Plačõja Vaiteliškiai falu (Krikštėnai környéke) rétje, smailõji Kaimynėliai falu (Musninkai környéke) szántóföldje; didžõje balà ~ Didžõja balà Bagužiškiai faluban (Krikštėnai környéke), didžõje pieva ~ Didžõja pieva Santakiai faluban (Viesos környéke), ilgiẽji alkaĩ ~ Ilgieji alkaĩ Skominai faluban (Pabaiskas környéke) mocsara, ilgõje pieva ~ Ilgõja pieva Vindeikiai, platẽji alkaĩ ~ Platẽji alkaĩ Skominai falu mocsara; (szabálytalanul képzett alakok) aukštõjes ~ Aukštõjos Lesčiūnai falu (Juknonys környéke) szántóföldje, platusẽji skersini ~ Platusẽji skersiniai Gailiūnai falu (Krikštėnai környéke) szántóföldje.

A nyelvjárás más főnevesült, valamint határozószósult névmási mellékneveiről lásd: „Lietuvos TSR MA Darbai“, A sorozat, 2(7), 1959, 191. o.

4. Hangsúlyozás

§ 28. a) A nyelvjárás kétszótagú mellékneveinek hangsúlyozása alig különbözik a köznyelvitől. Csak a következő apró részleteket kell megemlíteni:

1. Egyes melléknevek hangsúlyozása eltér a köznyelvitől; például a harmadik hangsúlyozási osztály szerint hangsúlyos a tūmsus, -i (: köznyelvi tamsùs, -i 4), a negyedik hangsúlyozási osztály szerint pedig a ker̃šas, -à (: kéršas, -à 3), valamint a šir̃mas, -à (: širmas, -à 3).

2. A harmadik hangsúlyozási osztályba tartozó brangùs, -i melléknév egyes szám alanyesete a szótőn hordozza a hangsúlyt: brúngus, brúngi, semleges nemben brúngu; vagyis úgy, mint az aiškus, aiški, tūnkus ~ túnkus, túnki ~ tánki¹².

3. A nőnemű, azaz (i)o-tövű melléknevek egyes szám részes esetében a végződés hangsúlyos: baltái, sausái; saldžiẽji ~ saldžiái, žaliái ~ žaliái. Így hangsúlyosak e tövek harmadik és negyedik hangsúlyozási osztályába tartozó több szótagú melléknevei is, például: alkanái, pailgái, purvìnai, svetimái; nažulnãi ~ nuožulnìai, panašái ~ panašiái.

A több szótagú melléknevek hangsúlyozásában valamivel több eltérés fordul elő a köznyelvihez képest.

¹² E melléknevek hangsúlyozásáról vö. A. Laigonaitė, Literatūrinės lietuvių kalbos kirčiavimas, Vilnius, 1959, 50. o.

122

1. A -onas, -ona; -ivas ~ -yvas, -iva ~ -yva képzős melléknevek a nyelvjárásban a harmadik hangsúlyozási típus szerint hangsúlyosak, például: geltonas, -a ~ geltonas, -a, raudonas, -a ~ raudonas, -a; unkštivas, -a ~ ankstyvas, -a, velivas, -a ~ vėlyvas, -a; többes számú részes esetben geltoniem, geltonom, raudaniem, raudanom; unkštiviem, unkštivom, veliviem, velivom.

Leginkább így hangsúlyosak az -ingas, -inga képzős származékok is, például: smalingas, -a, geringą „geringą”; többes számú részes esetben smalingiem, smalingom, geringom; többes számú tárgyesetben smalingus, smalingas, geringas. Az -ingas, -inga képzős egyes melléknevek többféleképpen hangsúlyosak: a harmadik hangsúlyozási típus szerint, amint már említettük, vagy (ritkábban) a képzőben (mint a köznyelvben), illetve a tőben állandó hangsúlyt kapnak, például: lėtingas, lėtingą || lėtingas, lėtinga || lėtingas, lėtingą; lėtinga; többes számú részes esetben lėtingiem, lėtingom || lėtingem, lėtingam || lėtingiem, lėtingam; többes számú tárgyesetben lėtingus, lėtingas || lėtingus, lėtingas.

Kétféleképpen hangsúlyosak a prie- előtagú összetett melléknevek: vagy az előtagon van állandó hangsúlyuk (mint a köznyelvben), vagy a végződésről az előtagra vándorol a hangsúlyuk, például: priedurnis, -ė, priešakvaišis, -ė, priešekurtis, -ė || priedurnis, -ė ~ priedurnys, -ė, prekvaišis, -ė ~ priekvaišys, -ė, prekurtys, -ė ~ priekurtys, -ė; többes számú részes esetben priedurnem ~ priedurniam, priedurnėm || priedurnám ~ priedurniám, priedurnėm ~ priedurnėm; többes számú tárgyesetben priedurnis ~ priedurnius, priedurnes.

A harmadik „a” hangsúlyozási típus szerint hangsúlyos a mėlinas, -a ~ mėlynas, -a melléknév (a nőnemű egyes számú alanyesetben is az első szótag hangsúlyos!), többes számú részes esetben mėlinėm, mėlinom, tárgyesetben mėlinus, mėlinas.

2. Aukštesniojo ir aukštėlesniojo laipsnių būdvardžiai tarmėje yra ketvirtosios kirčiuotės. Tos kirčiuotės dažniausiai yra ir būdvardžiai su priesaga -utinis, -utinė: paskutinis, -ė, pirmutinis, -ė, vidutinis, -ė; dgs. naud. paskutiniem, paskutinom (dėl galūnės žr. § 26), gal. paskutinius, paskutinis.

3. A köznyelvtől eltérően hangsúlyozódnak az -inis, -inė képzős egyes melléknevek. Például a nyelvjárásban állandó hangsúlyt kap a miltinis, -e (: köznyelvi miltinis, -ė, 2), mėšinis, -e (: mėšinis, -ė 2), vuosinis, -e (: uosinis, -ė 2). Kétféleképpen hangsúlyos az aglinis, -e ~ eglinis, -ė, alkšninis, -e, beržinis, -e: a második hangsúlyozási típus szerint (mint a köznyelvben), valamint állandó hangsúllyal (áglinis, -e, alkšninis, -ė, beržinis, -e).

SZÁMNÉV

1. Tőszámnevek

Alapvető

§ 29. A nyelvjárás alapvető tőszámnevei képzésük tekintetében többnyire nem különböznek az azonos típusú irodalmi nyelvi számnevektől. Az egyes vagy bizonyos csoportokba tartozó (mondjuk, „11” — „19”) számnevek csak fonetikailag módosultak valamelyest, vö.:

1. vienas, viena

2. dù, dvì

3. trìs ~ trỹs

4. keturi, kẽtres < kẽturios

5. piñki ~ penki, piñkes ~ peñkios

6. šeši, šešes ~ šešios

7. saptini < septyni, saptines < septynios

8. aštūmi, aštūmes ~ aštūnios

123

9. devìni ~ devyni, devìnes ~ devýnios

10. dešims, dešimtis

11. venùolka < vienuólika

20. dvìdešims

21. dvìdešims vienas, dvìdešims viena

30. trìzdešims ~ trisdešims

40. kètrezdešims < keturiasdešims

100. šimtas

1000. tūkstūntis ~ tūkstantis.

A tőszámnevek mellett a septìnezdešims („70”), aštuónezdešims („80”)…, tūkstūntis šimtas, tūkstantis du šimtai, tūkstantis du šimtai pìnk(e)zdešims… alakok helyett gyakran (különösen az idősebb nyelvjárási beszélők) ugyanezzel a jelentéssel ezt mondják: septìnez dešimtis (< hét tízes), aštuóne² dešimtis…; venùolka šìntu (~ šìntu), dvìlka šìntu, dvìlka šìntu ùi pìnk(e)zdešims… Vö.: màn jau septìnez dešìmtis šeši metai; už kārvi tadaj makėje aštanòika devinòika šìntu; jisai be dvìdešims keturū šìntu neparādoda.

§ 30. A viēnas számnév ragozása az a-, az viēna ragozása pedig az o-tövű melléknevekéhez hasonló (§§ 23, 25).¹³

A dù, dvì számnév birtokos, részes és eszközhatározói alakja mind a hím-, mind a nőnemben azonos: birtokos dvējì ~ dviejų arba dvìe, részes és eszközhatározó dvìem. A hímnemű helyhatározó alakja dvējūosi|dvējūose ~ dviejuose, illatívusza dvejūosin ~ dviejuosen|dvejūosna(n) ~ dviejuosna(n); a nőnemű helyhatározó alakja dvejōsil|dvejōse ~ dviejose, illatívusza dvejōsin ~ dviejosėn|dvejōsna(n) ~ dviejosna(n) (vö. § 4).

A dù, dvì-hez hasonlóan az abù, abì is ragozódik. Csak alanyesete és tárgyesete van a abùdu, abìdvi alaknak — a többi esetet nem használják.

A trìs számnévnek a hím- és nőnemű alakja különbözik a helyhatározóban és az illatívuszban: helyhatározó trìjūosi|trìjūose, trìjōsi|trìjōse, illatívusz trìjūosin|trìjūosna(n), trìjōsin|trìjōsna(n). A többi eset alakjai nem különböztetik meg a nemet: birtokos trìjų ~ trijų, részes és eszközhatározó trìem ~ trim, tárgyeset trìs.

A keturi számnév végződései megegyeznek az ia-tövű melléknevekéivel (pl. naujas, § 23), a kètrės ~ kètrios alakjai pedig az io-tövű melléknevek többes számú alakjaiéval (pl. nauja, § 25). A nőnemű alanyeseti alak kivételével a u magánhangzó a t mássalhangzó után rendszerint a tárgyeseti alakban sem fordul elő: kètris ~ kètrias. A nőnemű tárgyeseti alakkal a hímnemű tárgyeset is egybeesett: kètris. Ennek -is végződése azonban a nyelvjárásban fonetikailag egyaránt kialakulhatott az -is és az -ius végződésből. Ennek az esetnek a kèt(u)ris alakja Čiobiškio és Musninkų környékén, valamint a nyelvjárási terület keleti peremén máshol is előfordul. Ez a szomszédos kelet-aukštaitiai nyelvjárásokban is megtalálható, amelyek a meglágyult mássalhangzó (vagy j) után megőrzik az ép -us végződést (Kurkliai, Lyduokiai, Želva, Molėtai, Giedraičiai…). A Kaišiadoriai környéki szomszédos közép-aukštaitiai beszélők (pl. Žasliai) ezt a tárgyesetet -is végződéssel használják, bár egyes helyeken (pl. Palomenė) mellette az -ius végződésű alak is előfordul. Még hozzáfűzhető, hogy az -is végződés K. Širvydas írásaira is jellemző,

¹³ Ahogy a köznyelvben (vö. Dabartinės lietuvių kalbos žodynas, 938. o.), úgy a nyelvjárásban is a viēnas,-a melléknévi vagy névmási értelemben is használható, például: tikāi viēna ki (= mint) az ujj; su tuo vaikų dabar viēnas vargas; venēiš metāis būva labai unkštivas pavasaris; jie ki gaidžei viēnas prieš kitų šakinei; mės iš viēna bakana (= cipóból) nem ettünk kenyeret.

124

vö.: pinkis SP I 252₂₀, septinis SP I 140₁₇ az elnius SP I 141₂₆ mellett, erszkiečius SP II 163₃₂.

A négy, ketres mintájára ragozódik a pinki, pinkes; šeši, šešes; septini, septines; aštuoni, aštuones; devini, devines. is.

A dešims számnév ragozhatatlan. Ragozott alakja, a dešimtis (amelyet valamivel gyakrabban csak az idősebb nemzedék nyelvjárási beszélői használnak), ugyanazokat a ragokat veszi fel, mint az i-tövű főnevek (vö. § 11), de a többes szám birtokos esetének dešimčių ~ dešimčių alakja mellett előfordul a dešimtų ~ dešimtų. alak is.

A vienuolka – devinuolka számnevek egyes számban ragozódnak. Ragjaik megegyeznek az o-tövű főnevekével (§ 8), azzal a különbséggel, hogy a tárgyeset rövid -a végződésű, vagyis egybeesik az alanyesettel.

A šimtas számnév az a-tövű főnevek mintájára ragozódik (§ 6), a tūkštūntis pedig többnyire (a fiatalabb nemzedék beszélői mindig) az ia-tövű főnevek mintájára (§ 7). Az idősebb nemzedék néha még az ē-tövű főnevek ragjaival is használja; vö.: egyes szám alanyeset tūkštūnė ~ tūkstantė, egyes szám birtokos eset, többes szám alanyeset tūkštūntes ~ tūkstantēs, többes szám részes és eszközhatározói eset tūkštūntiem ~ tūkstantēm. Ezek az alakok valószínűleg a régebbi nőnemű i-tövű alakok helyett jöttek létre (vö. a nőnemű i-tövű főnevek átkerülését az ē-tövűek közé — § 12).

Az összetett számnevek, dvidešims — devineždesims, ragozhatatlanok. A több szóból álló számnévi szókapcsolatokban minden szó ragozódik, például: alanyeset dū tūktūnčiį irįs šimtąjį devini, birtokos eset dvėjų tūktūnčių trijų šimtų devinių stb.

Gyűjtőszámnevek

§ 31. Mindenekelőtt az 1k. azonos képzésű gyűjtőszámneveit kell megemlíteni: veneri ~ vieneri, vieneres ~ vienerios; abejì, abejes ~ abėjos; dvėji, dvėjes ~ dvėjos; frėji, frėjes ~ frėjos; ketveri, ketveres ~ ketverios; pinkeri, pinkeres ~ pinkerios... devineri ~ devyneri, devineres ~ devynerios.

Az -er- képzővel néha így is mondják: dvėjeri, dvėjeres ~ dvėjerios; frėjeri, frėjeres ~ frėjerios.

Az -er- képzős gyűjtőszámnevek mellett a nyelvjárásban azonos jelentésű, -el- képzős számnevek is használatosak: veneli ~ vienelė, vienelės ~ vienelios, pinkeli, pinkelės ~ penkelios; šešeli, šešelės ~ šešelios; septineli < septyneli, septineles < septynelios; aštaneli ~ aštuoneli, aštaneles ~ aštuonelios; devineli ~ devyneli, devineles ~ devynelios.

A nőnemű alanyeset vieneres, vieneles alakjai, valamint a tárgyeseti vieneris ~ vienerias, vienelis ~ vienelias alakok mellett előfordulnak olyan formák is, amelyekben a tő -e- hangot tartalmaz: alanyeset vėneres ~ vėnerios, vėnelės ~ vėnelios, tárgyeset vėneris ~ vėnerias, vėnelis ~ vėnelias. Az utóbbiak valószínűleg a dvėjes vagy dvėj eres, kė tveres (alanyeset), illetve a dvėjeris ~ dvėjerias, kė tveris ~ kė tverias (tárgyeset) mintájára jöttek létre.

A gyűjtőszámneveket többes számú főnevekkel használják, például: dvėjes (dvėjeres, dvėjeles) dūris, kė tveres šākes, devineri (devineli) mētai.

A gyűjtőszámnevek a fő számnév, a keturi, ketres (§ 30) mintájára ragozódnak. A hímnemű tárgyeset ragja többnyire -is (dvėjis, frėjis), de a nyelvjárás keleti határához közelebb előfordul az -us (dvėjus, frėjus) végződés is. A nőnemű alakok mellett

125

a nem főnévi többes számú számnév frėjes részes és eszközhatározói alakját trėjom-nak/-nek, néha pedig trijom-nak/-nek is mondják, például: frijom pirštinem neustėks šūlu; su frijom kėlnem. Ez utóbbi alak valószínűleg a frėjom és frīm kontaminációs átalakítása.

Gyűjtő számnevek

§ 32. A nyelvjárás gyűjtő számneveinek képzése megegyezik a köznyelvével: dvėjetas, trėj etas, kėivertas, piñketas ~ peñketas, devinetas ~ devýnetas.

Az ilyen típusú számnevek hímnemű és nőnemű főnevekkel egyaránt használhatók, például: frėjetas arklių, kėivertas paršu; piñketas kárvu, šéšetas kañlu.

A gyűjtő számneveknek egyes számú eseteik vannak. Végződéseik többnyire megegyeznek az a-tövű főnevekével (§ 6), de az alanyeset és a tárgyeset néha az -a végződést is felveheti, például: piñketa paršu laksta, trėjeta kárviu ganasi; kėiverta arklių pardavė, aštíone ta vištu lápe nuneše. Ezeket az alakokat (akárcsak a vienuolika — devyniolika alakokat) a semlegesnemű alanyeset-tárgyeset maradványainak kell tekinteni.

Törtszámnevek

§ 33. A nyelvjárásban nem használatosak az olyan típusú törtszámnevek, mint a köznyelvi viena trečioji, trys aštuntosios; helyettük ezt mondják: (vienas) trėčdalis, (vienas) kėvirtadalis, dù piñktadalii ~ dù penktadaliai, tris aštuntadalii ~ trýs aštuntadaliai stb.

Az ilyen típusú számneveknek csak hímnemű alakjaik vannak; összetett tagjaik, például trėčdalis, ketvirtadalis stb., az ia-tövű főnevek szerint ragozódnak (§ 7).

Törtszámnévi jelentésben a pusė ~ pusė szó is használatos (az ē-tövű főnevek szerint ragozódik, § 10).

A pusúitra ~ pusáitro, puštrėčė ~ pustrėčio, puškėtv irta ~ pusketvirto... számnevek nemben ragozódnak, de esetek szerint nem; csak birtokos esetalakjaik használatosak, például: puštrėčė maiša ~ pustrėčio maišo, puštrėčės luntós ~ pustrėčios lentós.

2. Sorszámnevek

§ 34. A nyelvjárás sorszámneveinek képzése lényegében nem különbözik a lk.-tól, vö.: pirmas, -à; úntras, -à ~ añtras, -à; trėčis, -ė ~ trėčias, -ià; ketvirtas, -à; devintas, -à; dešimtas, -à; dvidešimtas, -à; dvidešim(s) pirmas, -à. Csak a „11”-től „19”-ig terjedő sorszámneveknek lehetnek a nyelvjárásban kettős alakjaik — a veniúoiktas, -a, dvìlktas, -a mellett az idősebb nyelvjárási beszélők még meglehetősen gyakran használják a venalikis, -e ~ vienuolikìs, -ė, dvìlikis, -e ~ dvylikis, -ė alakokat is, és így tovább.

§ 35. A pirmas számnév eseteinek végződései megegyeznek az a-tövűekével, a pirmà alaké pedig az o-tövű melléknevekével (§§ 23, 25). A többi a- és o-tövű sorszámnevet is így ragozzák.

A trėčis, venalikis, dvìlikis... számneveket az ia-tövű melléknevek szerint ragozzák (§ 23), a trėčė alakot az io-tövűek szerint (§ 25), a venalike, dvìlike alakokat pedig az ē-tövű melléknevek szerint (§ 26). Bizonyos ia-tövű melléknevekhez hasonlóan a venalikis, dvìlikis stb. számneveknek a dativus egyes számú melléknévi végződése (venalikem ~ vienuolikìam, dvìlikem ~ dvylìkiam) mellett időnként főnévi végződése is van (venalikìi ~ vienuolikìui, dvìlikìi ~ dvylìkiui).

126

Az összetett sorszámneveknek csak az utolsó szava ragozódik, például: egyes szám alanyeset tūkstantis devyni šimtai penktas, birtokos eset tūkstantis devyni šimtai penkta... többes szám alanyeset tūkstantis devyni šimtai keturelikį metai, eszközhatározói eset tūkstantis devyni šimtai keturelikiais metais.

3. Hangsúlyozás

§ 36. A nyelvjárás számneveinek a lk.-tól való fontosabb hangsúlyozási eltérései a következők:

a) Tőszámnevek:

1. Ritmikus számoláskor a „4” — „6” számnevek első szótagja kaphat hangsúlyt: keturi, piñki, šeši.

2. A viena számnév egyes számú dativusi alakjában a hangsúly a végződésre esik: venái ~ vienái (vö. § 28a).

3. A trìs számnév dativusi és instrumentalis alakjának hangsúlya cirkumflex: trīm (vö. § 17,3).

4. A dešimtis számnév egyes eseteinek alakjaiban a végződés hangsúlya mellett néha (ritkábban) a tő is hangsúlyos lehet, például: egyes szám alanyeset dešimtis || dešimtis, birtokos eset dešimties || dešimties.

5. A šimtas számnév többes számú alakjai a tövön hangsúlyosak, ha egy másik számnév után állnak, például: dù šimtai, dvìlika šimtų ~ dvyl(i)ka šimtų, trīm šimtam, dvìem šimtais, de: šimtai jų tinai skraida; tų jų šimtais nepapirksi.

b) Gyűjtőszámnevek:

A végződésen hangsúlyos alanyeseti alakok mellett septneri, septnelì, aštaneri, aštanelì, devineri, devinelì olyan alakokat is használnak, amelyekben a hangsúly a képzőre esik: septýneri, septýnelì, aštuoneri, aštuonelì, devyneri, devynelì. Az ilyen hangsúlyú alakok a septynì, aštuoni, devìni mintájára keletkeztek, ahol a hangsúly szabályosan eltolódott a rövid végződésről.

c) Sorszámnevek:

1. a „első” egyes számú eszközhatározói és többes számú tárgyeseti alakjainak végződését rendszerint hangsúlyozzák: első, első; elsőket, elsőket. E formák végződése más sorszámnevek analógiájára kezdett hangsúlyossá válni, pl. második, -a ~ második, -a — egyes számú eszközhatározó: másodikkal, másodikat; többes számú tárgyeset: másodikakat, másodikakat.

A nőnemű számnevek első — tizedik, huszadik — kilencvenedik egyes számú részes esetében a hangsúly a végződésre esik, pl.: elsőnek, negyediknek, huszadiknak..., akárcsak az o-tövű melléknevek ugyanezen esetében (§ 28 a).

2. tizenkilenc éves, -e — kilencvenkilenc éves, -e ~ tizenkilenc éves, -e a második hangsúlyozási mintát követi (tizenkilencedik, -a... hangsúlya állandó, akárcsak az irodalmi nyelvben).

NÉVMÁS

1. Általános megjegyzések

§ 37. A nyelvjárás névmásainak többsége megegyezik az irodalmi nyelvben használatosakkal, csupán néhányuk fonetikailag, morfológiailag kissé eltér, egyes névmások jelentése megváltozott, egy-kettő pedig szláv nyelvekből került át. Pl.:

1. Személyes névmások: én, te, ő¹⁴ || ő „ő (hímnemű)”, az „ő (nőnemű)”, mi, ti ~ ti, ők || azok ~ azok, az övék || azok ~ azok.

¹⁴ A rövid forma ő egyáltalán nem használatos. A -ai partikula mellett, amely a nyelvjárásban elveszítette nyomatékosító, megerősítő jelentését, más névmásokat is használnak (vö. alább).

127

2. Visszaható: savi ~ savę.

3. Birtokos: màna ~ màno, tàva ~ tàvo, sàva ~ sàvo.

4. Mutató: anàs, anõjį < anõjį¹⁵ „az“, šitas, šitai ~ šitoj „ez“, tàs || tasai, tõj „az“, tõks || taksai ~ toksai, tõke ~ tokią, šitaks ~ šitoks || šitaksai ~ šitoksai, šitake ~ šitokia, tas pãc ~ tas pats, tõj pati, pãc tas, pati tõj, tõks pãc, taksai pãf, tõke pati (pãt).

5. Kérdő-viszonyszók: kàs, kõks || kaksai ~ koksai, kõke, katràs, katrõj, kuris, kurõj (ritka), keli, -es ~ -ios, kelintas, -à, keleri, -es, kanõ „kié“.

6. Határozatlan névmások: kàs, kõks || kaksai, kõke, katràs, -õj, keli, -es, kelõlika < keliõlika, keletas, bet kàs, bet kõks || bet kaksai, bet kõke, bet katràs, bet katrõj, katràs-ne-katras, katrõj-ne-katrõj, kai kàs, kažna kàs, kažna katràs, kažna kõks (kaksai), šis tàs, šõks tõks || šeksai taksai ~ šioksai toksai, šõke, tõke, kitas, kitai ~ kitoj, kas kita, vienas kitas, viena kita, kitõks, -e, kitõniškas, -a, visas, -à, viskàs, visõks, -e, niẽkas, ni joks, -e „semmilyen, -a“, ni kõks (kaksai), -e „semmiféle, -féle“. A kiekvienas, -a helyett többnyire szláv eredetű névmásokat használnak: kõžnas, -a, žėdnas, -a.

7. Nyomatékosító pãc, pati.

2. Ragozás

Nemsemleges névmások

§ 38. àš, tù; savi.

Egyes szám Többes szám N. àš, tù mẽs, jūs B. manì, tavì, savì mūsų, jūsų R. mãn, tàu, sáu mùm, jùm T. manì, tavì, savì mumìs, jumìs Eszk. manìm, tavìm, savìm mùm, jùm H. manì, tavì, savì mumìsi|mumìse; jumìsi|jumìse

A rövidebb alakok mellett àš, tù, az egyes szám alanyesetének néha hosszabb alakjai is vannak: ãšen, ãšenai; tùjen, tùjenai. Ezeket leginkább csak az idősebb nemzedék használja.

Az egyes szám birtokos és tárgyeseti alakjai a nyelvjárásban többnyire megegyeznek: manì ~ manę, tavì ~ tavę, savì ~ savę. A manì, tavì, savì alakok mellett ritkán előfordulnak az egyes szám tárgyesetének manì, tavì, savì. alakjai is. Ezek a régebbi manė, tavė, savė alakok maradványai lehetnek (a nyelvjárásban az -ė > -i), de e névmások egyes számú, -i végű tárgyesete olyan keleti litván nyelvjárásokban is előfordul, amelyek megőrzik az eredeti -ė hangot (pl. Tverečius környékén), valamint olyan nyelvjárásokban, amelyekben az ősi -en > -e-vé vált (Palomenė, Žasliai és másutt). Emiatt az -i végű egyes számú tárgyeseti alakok eredete nem világos¹⁶.

A többes szám birtokos esete többnyire mūsu ~ mūsų, jūsų ~ jūsų (ezeket az alakokat birtokos névmásként is használják). Néha az egyes szám birtokos esetének példái is előfordulnak

¹⁵ Néhány nőnemű névmás egyszerű egyes számú alany- és eszközhatározói alakját rövidült névelős alakok váltották fel (bővebben lásd: „Lietuvos TSR MA Darbai“, A sorozat, 2(7), 1959, 195. o. és köv.). Az egyszerű alakok mellett a rövidült névelős alakokat néha a hímnemű többes számú alanyesetben is használják, pl.: anieĮ, kairieĮ, šitieĮ, tieĮ. Ezek az alakok azonban nem fordulnak elő a nyelvjárás egész területén – főként csak Čiobiškis és Musninkai környékén használatosak.

¹⁶ Vö. J. Otrębski, Gramatyka języka litewskiego, t. 3, Warszawa, 1956, p. 137; Z. Zinkevičius, Lietuvių dialektologija, p. 299.

128

Az így képzett alakok: mumì ~ mumė, jumì ~ jumė (vö.: jisai mumì nepràšė; iš jumì atėję un mumis „maguk közül jött hozzánk“).

A többes számú részes esethez hasonlóan a többes számú eszközhatározói eset is többnyire azonos (vö.: neik su mùm; su jùm nėr kȯ šnekėt). Ritkábban a többes számú eszközhatározói eset alakjai: mumìm, jumìm (vö.: su mumìm anà nėšneka; àš su jumìm nòru važiuòti).

A többes számú tárgyeset leggyakrabban mumìs, jumìs; a tárgyeset ritkább alakjai: mumì, jumì.

§ 39. A többi nem személyes névmásnak csak egyes száma van. Ragjaik többnyire megegyeznek a megfelelő köznyelvi litván névmásokéival, csupán egyes esetek fonetikailag kissé eltérnek, vö.:

Alanyeset: kàs, niẽkas, šìs tàs

Birtokos eset: kȯ, niẽka, šȯ tȯ

Részes eset: kám, niẽkam, šám tám

Tárgyeset: kù, niẽku, šì tù

Eszközhatározói eset: kuõ || kuõm, niẽku, šuõ tuõ || šuõm tuõm

A birtokos esetnek van egy kérdő, vonatkozó és határozatlan jelentésben használt alakja is: kanõ, pl.: kanõ šitai kepùrė? kanõ padėta, tas jį pasiims; nemètik akmenų — da kanõ lùngu išmuši. A kanõ alak valószínűleg a kenõ < kienõ alakból keletkezett, vagyis a kienas névmás egyes számú birtokos esetéből (amely ma csak a keleti litván nyelvjárásokban, például Lazūnaiban, Gervėčiuose és Zieteloje fordul elő).

A šì tù tárgyeseti alak mellett előfordul a šù tù alak is (vö.: dàve šù tù pasògas), ahol a šù feltehetően a második tag (tù) mintájára jött létre.

Az egyes számú eszközhatározói eset kuõm (< kuomi), šuõm tuõm (< šiuomi tuomi) alakjait, akárcsak a személyes névmások ugyanezen esetének -m végű formáit, inkább az idősebb nemzedék tagjai használják.

A helyhatározói eset alakjait határozószók helyettesítik: kur̃, niẽkur, šì tì „itt-ott”.

A kelõlka névmás a veniõlka számnév mintájára ragozódik (§ 30).

Nemi névmások

a tő

§ 40. Az a-tövű névmásoknak, például: anàs, šìtas, vìsas, a legtöbb esetben a ragjai megegyeznek az a-tövű melléknevekével (§ 23); csak egy-két esetben térnek el.

Kai kurių įvardžių vns. įnagininkas turi trejopas galūnes: -u, -uo ir -uom, plg.: anù, anuõ, anuõm; katrù, katruõ, katruõm; šitù, šituõ, šituõm. Senesniąsias galūnes -uo arba -uom (< -uomi) turi dar tàs: tuõ, tuõm. Dažniausiai vartojamos šių įvardžių formos su -uo; su -uom labiau yra būdingos vyresniosios kartos atstovams, o su -u visiškai retai bepasitaiko. Kitų a-kamienių įvardžių vns. įnagininko galūnė visada yra -u (< -uo), pvz.: kitù, kitõnišku, kõžnu, kelintù, visù.

Az anàs, katràs, šìtas, tàs névmásoknak megvannak a többes szám alanyesetének és tárgyesetének régebbi ragjai: alanyeset: aniẽ, katriẽ, šitiẽ, tiẽ; tárgyeset: anuõs, katruõs, šituõs, tuõs. A többi a-tövű névmásnál ezeknek az eseteknek a ragjai megrövidültek: alanyeset: kiti, kitõniški, kõžni, kelintì; tárgyeset: kitùs, kitõniškus, kõžnus, kelintùs.

9. Lietuvių kalbos gramatikos tyrinėjimai

129

ia tő

§ 41. Az ia-tövű névmások, például: jisai, kòks (kaksai), ragozása hasonló az ugyanilyen tövű melléknevekéhez (§ 23). Ezek a névmások azonban szinte mindig megőrizték az egyes számú eszközhatározói, valamint a többes számú alany- és tárgyeset régebbi ragjait, például: egyes számú eszközhatározó juõ || juõm, kakuõ || kakuõm, többes számú alanyeset jiẽ, kakìẽ, többes számú tárgyeset juõs, kakuõs.

Šalia asmeninio įvardžio vns. vardininko formos jisai ta pačia reikšme labai dažnai vartojamas įvardis áns (< ánas), o greta dgs. vardininko jiẽ — ãne ~ ãnie arba (rečiau) ãnis ~ ãnys.

A keli, keleri névmásoknak csak többes számú eseteik vannak, amelyek ragjai pontosan megegyeznek a naujas melléknév ragjaival (§ 23).

Ragozásában kissé eltér a többi ia-tövű névmástól a pàč ~ pàts névmás. Egyes eseteiben megőrizte az i-tövű névmások ragjait, vö.: egyes számú birtokos eset patìẽs, tárgyeset pàti ~ pàtį, többes számú alanyeset pàtis ~ pàtys. A többi eset ragjai ia-tövűek. Ennek a tőnek a ragja gyakran az egyes számú birtokos esetben is előfordul: pàče ~ pàčio. Az egyes számú tárgyeseti pàti mellett néha a pàči alak is előfordul (vö.: pàči didžiausi darbų padarèm; jisai un pàči karàli būva nuvėjis „ő maga végezte el a legtöbb munkát; ő maga a királyhoz ment el”). E formában a č más esetek hatására keletkezett, amelyekben szabályosan affrikáta szerepel.

A pàc névmás egyes számú eszközhatározói és többes számú tárgyeseti ragjai megrövidültek: egyes számú eszközhatározó pàčiu, többes számú tárgyeset pàčius || pàčis ~ pàčiùs.

o tő

§ 42. Az o-tövű névmások többségének ugyanazok a ragjai, mint e tő mellékneveinek (§ 25).

Néhány névmásnál a köznyelvi alakú egyes számú alanyeset helyett, amint már említettük (vö. a 15. lábjegyzettel), leggyakrabban a rövidült névmási alakokat használják (pl.: andì, katròi, šitai...).

Az egyes számú eszközhatározói esetben mindig a hosszabb (névmási) ragok állnak, pl.: anújį ~ anąjį || anó, šitùjį ~ šitáj || šitąj, visài.

Az anà, katrà, šità névmásoknak a többes számú tárgyeseti -as ~ -as alakok mellett -uos végű alakjaik is vannak: anuõs, katrõs, šitõs. A tà névmásnak csak a tuõs alakja használatos. Az -uos végű többes számú tárgyeset a hímnemű (a-, ia-tövű) alakok alapján jött létre.

io tő

§ 43. Az io-tövű névmások ragjai megegyeznek az o-tövűekével, de a lágyult mássalhangzók után állva fonetikailag jobban megváltoztak, pl.: egyes számú tárgyeset: pàči (< pàčiu) ~ pàčia, šitaki ~ šitokia; egyes számú eszközhatározói eset: kakúi ~ kokiáj || kakì, pàčì „önmagával”, többes számú tárgyeset: pàčis ~ pàčias, šitakis ~ šitokias.

Az első személyű többes számú tárgyeseti alakok jàs, kòkias, kuriàs, šiàs, tòkias helyett a nyelvjárásban mindig a juõs, kakùõs, kuriõs, šiõs, takùõs alakokat használják.

Az első személyű egyes számú alanyeseti ji alak helyett a nyelvjárásban úgyszólván mindig az anà alakot használják, a többes számú alanyeseti jõs mellett pedig nagyon gyakran az ãnas ~ ãnos alakokat is.

A kėlės ~ kėlios, kėleres ~ kėlerios névmásoknak csak többes számú eseteik vannak.

130

3. Hangsúlyozás

§ 44. A nyelvjárási névmások hangsúlyozásának fontosabb eltérései a köznyelvitől a következők:

a) A šitas, šitai névmás hangsúlyozása megegyezik a kitas, -a (kitai), visas, -a alakéval, vagyis a negyedik hangsúlytípusba tartozó kétszótagú melléknevekével (geras, -a).

b) A kóks (kaksai), kóke ~ kokia, šóks (šeksai), šóke ~ šiokia, tóks (taksai), tóke ~ tokià névmások végződéshangsúlyosak (tőhangsúly csak az egyes szám alanyesetében van: kóks, šóks, tóks; többes szám alanyesetében: kók es || kakós, šók es, tók es || takós).

c) A változó hangsúlyú névmások nőnemű egyes számú részes esetű alakjai mindig a végződésen hangsúlyosak, pl.: kelintái, pačiái (vö. a melléknevek hangsúlyozásával, § 28).

IGE

1. Általános megjegyzések

Módok, idők, számok, személyek. § 45. Az igének négy módja van: kijelentő, feltételes, felszólító és megengedő.

A kijelentő módnak négy ideje van: jelen, egyszerű múlt, gyakori múlt és jövő.

Az igének két száma van: egyes és többes szám; kettős szám nincs. Minden mód és idő többes szám első személyű alakja a nyelvjárásban rendszerint -m-re, a második személyű pedig -i-re végződik. Ezekben az alakokban az -e- ~ -ė- hang az -m és -i után csak a visszaható névmási elem előtt marad meg, pl.: nėšame ~ nėšamės, nėšate ~ nėšatės. A jövő idő többes szám első és második személyének -e végződéséhez vö. § 55.

Az egyes és többes szám harmadik személyének alakja mindig azonos.

Egyes igéknek csak harmadik személyű alakjuk használatos. Ezek az úgynevezett személytelen igék, pl.: sópa, sapėja ~ sopėjo, sapėdava, sapės, sapėtu; šėkasi, šėkesi ~ šėkėsi...; tóptelaje ~ tóptelėjo. Bizonyos kifejezésekben azonban ezeknek az igéknek a felszólító módú második személye is előfordul, pl.: įir uñs isapėk tu mán teip „és sajogj bele nekem így”; įir pašnik tu mán teip gražei.

Visszaható igék. § 46. Az igekötő nélküli igék a -s(i) visszaható elemet mindig a szó végén veszik fel. A teljes alakot (-si) többnyire csak a jelen, az egyszerű múlt, a gyakori múlt és a feltételes mód harmadik személyében őrzik meg, pl.: mátasi ~ mátosi, nėšasi, praūšisi ~ praūšiasi, šlūjosi ~ šlūojasi; mátėsi ~ mátėsi, nėšėsi ~ nėšėsi, praūšesi ~ praūšėsi, šlávėsi ~ šlávėsi; matídavasi ~ matýdavosi, nėždavasi ~ nėšdavosi, praūždavasi ~ praūsdavosi, šlūdavasi ~ šlūodavosi; matítusi ~ matýtusi, nėštusi, praūstusi, šlūotusi. Ezeket az alakokat azonban nem ritkán -i nélkül is használják. Ilyenkor a megrövidült -s visszaható elem többnyire lágy marad, pl.: mátas, nėšas, praūšis; mátės, nėšės, praūšes; matídavas, nėždavas, praūzdavas; matítus, nėštus, praūštus (bár így is mondják: mátas, nėšas...).

A többi alak végződésében a visszaható elem mindig megrövidült, pl.: matýtis ~ matýtis, nėštis, praūštis (az -s lágysága nem túl kifejezett); nešuos, nešies, nėšames ~ nėšames, nėšates ~ nėšates; nešaus, nešies nėšemes ~ nėšėmes, nėšetes ~ nėšėtes; nėždavaus, nėždavais...; nešuos, nešies...; nėškis, nėškimes ~ nėškimes; nėštums.

Az igekötős igék visszaható eleme mindig az igekötő és a tő között áll. A teljes alak (-si-) a következő esetekben marad meg:

1) ha hangsúlyos, pl.: apsiėme ~ apsiėmė, nusiprause ~ nusiprausė, pašsivėžė, pasisukem ~ pasisukeme, pasisukėt ~ pasisukėte;

131

2) ha az s, š, z, ž, valamint gyakrabban a č, dž mássalhangzókkal kezdődő tő előtt áll, például: pasišveikinti, peršisverti; apsisvārinti, peršisālditi ~ peršisaldyti; pasižulinti, unsizuršt „įsiziursti“; apsižėrkti, susižinoti; nusičiaudėt ~ nusičiaudėti, susičėupk; apsidžiaūks, pasidžiaūt (ritkábban: suščėupk ~ susičiaupk, paždžiaūt ~ pasidžiauti);

3) az iš- ~ iš-, už- előtagok után, valamint nagyon gyakran az at- után áll, például: išsidilinti ~ išsidilinti, išsimāudīt ~ išsimāudyti, išsivaikščėt ~ išsivaikščioti; usidėkīt ~ užsidėgti, usinarēt ~ užsinorėti, usiprašīt ~ užsiprašyti; acidūsa ~ atsidūso, acikōsēi ~ atsikōsēti, acimīnīt ~ atsimīnīti (ritkábban: acadūsa, ackōsēt, acimīnīt).

Más esetekben az előtag után a visszaható partikula többnyire megrövidül: -si- > -s- (zöngés mássalhangzó előtt -z-), például: abždėgīnīt < apsidėginti, apšvilkt < apsivilkti, nusprāušīt < nusipraūšti, pastaisīt < pasitaisīti, parsvarīt < parsivarīti, peršnešt < persinešti, suždēt < susidėti. Ezen igék nem megrövidült visszaható partikula mellett álló alakjai (apsidėgint, apsivilkti…) ritkábban fordulnak elő.

Főnévi igenév. § 47. A nyelvjárásban többnyire a megrövidült alak használatos, amelynek végén lágy -t áll, például: ait ~ eiti, būt ~ būti, matīt ~ matyti, narēt ~ norėti, sūkt, važiuot. A hosszabb, végén -i vagy -e ~ -ie végződésű főnévi igenévi alakok ritkán fordulnak elő, például: gáuti, gáute.

Az idősebb nemzedék képviselői a fent említett alakokon kívül olykor még a -nai partikula hozzáadásával képzett főnévi igenevet is használják, például: aitēnai ~ eitienai, dirptēnai ~ dirbtienai, narētenai ~ norētienai, važiuotenai.

A visszaható igék főnévi igeneve mindig -tis végű, például: nēštis, pīrktis, sūktis, vītis ~ vītis.

Célhatározói igenév. § 48. Néhány más kelet-aukštaitiai nyelvjárásban annyira jellemző célhatározói igenév a leírt nyelvjárásban, mondhatni, nem fordul elő – mindössze egy példát hallottak: mēs būdavo vagātu važiuojim ~ mēs būdavo uogautų važiuojame (Jačionys, Pabaisko környéke). Helyette főnévi igenevet használnak, például: visi išējē (~ išėjo) rūgų pjaūt; jisai važiuoji (~ važiuoja) šiena vėšt.

2. Ragozás

Kijelentő mód

Jelen idő

§ 49. A jelen idő alakjai a tővégi magánhangzó alapján négy csoportra oszthatók: a-tövűekre, ia-tövűekre, i-tövűekre és o-tövűekre. A személyragok megegyeznek a lk. jelen idejű alakokéival; a nyelvjárásban némelyikük csak fonetikailag változott meg, vö.:

Egyes szám Többes szám

a-tő

1. tekerek, tekerekes forgatunk, forgatkozunk

2. tekersz, tekersz forgattok, forgatkoztok

sūka, sūkas(i)

ia-tő

1. emelek, emelők emelünk, emelkezünk

2. valakit, valakinek valakit, valakiket

3. kēli, kēlis(i)

132

i tő

1. turì, turìos tùrim, tùrimes

2. turì, turìes tùrit, tùrites

3. tùri, tùris(i)

o tő

1. rõdau, rõdaus rõdam, rõdames

2. rõdai, rõdais rõdat, rõdates

3. rõda, rõdas(i)

§ 50. A nyelvjárás jelen idejű tőinek képzése alapvetően nem különbözik a litván köznyelvétől. Csak egy-két dolgot kell megemlíteni.

a) A bū̃t ~ būti ige személyenként legalább több formában használatos, mégpedig: egyes szám 1. személy būnu, asù, asmù, 2. személy būni, asi, 3. személy būna, būsta, įir(a), ästi; többes szám 1. személy būnam, äsam, 2. személy būnat, äsat. Igaz, e formák használata olykor kissé eltér: az asù, asmù, asi, įir(a), ästi, äsam, äsat formák a személynek a beszéd pillanatában való jelenlétét fejezik ki, míg a būnu, būni, būna, būsta, būnam, būnat formák leggyakrabban szigorúan meghatározatlan időre utalnak.

Az as- ~ es- gyökű formák a ragozás nélküli (atematikus) ragozás maradványai. A végződéseket azonban csak az egyes szám 2. személye (asi ~ esi) és 3. személye (ästi ~ ėsti) őrizte meg ebből a ragozástípusból. A többi személy alakjai keveredés útján jöttek létre, tematikus (a-tövű) igék végződéseit átvéve¹⁷.

b) A nyelvjárás ia-tövű igéinek alakjai teljesen egybeestek az i-tövűekével. Az egybeesés oka a tővégi a (lágyított mássalhangzó után) i-vé válása. Így a kėli, kėlisi; kėlim, kėlimes; kėlit, kėlites alakok fonetikailag a kėlia, kėliasi; kėliame, kėliamės; kėliate, kėliatės. alakokból fejlődtek.

A nyelvjárásban a ia-tövűek közé tartoznak a girdė̃t, lidė̃t ~ lydėti, sedė̃t ~ sėdėti, židė̃t ~ žydėti igék jelen idejű alakjai is; ezt az alakokban meglévő affrikáta mutatja: 3. személy giřdži(si), lidži, sėdži, židži, többes szám 1. személy giřdžim, lidžim, sėdžim, židžim, 2. személy giřdžit, lidžit, sėdžit, židžit.

A jelen idő 3. személyű rõdze(s) ~ rõdžia(s) „mutat(kozik)” alakját csak néhányszor hallották (rõdze „rossz könyveket” Juknonys, Čiobiškio környéke; rõdžes, neprisimenų takų Leščūnai, Gelvonų környéke).

c) Az -aut képzős igék jelen idejű tövének végső mássalhangzója lehet j vagy n, például:

abaláut ~ obuoliáuti — abaláuju, egyes szám 2. és 3. személy abaláuji, abaláujim, abaláujit || abaláunu, abaláuni, abaláuna, abaláunam, abaláunat; badáut — badáuju, egyes szám 2. és 3. személy badáuji… || badáunu, badáuni, badáuna…; dūsaut ~ dūsauti — dūsauju, egyes szám 2. és 3. személy dūsauji… || dūsaunu, dūsauni, dūsauna…; mainikáut — mainikáuju, egyes szám 2. és 3. személy mainikáuji… || mainikáunu, mainikáuni, mainikáuna…; pašaráut — pašaráuju, egyes szám 2. és 3. személy pašaráuji… || pašaráunu, pašaráuni, pašaráuna…; svačáut ~ svočiáuti — svačáuju, egyes szám 2. és 3. személy svačáuji… || svačáunu, svačáuni, svačáuna.

¹⁷Az atematikus ragozás maradványai igen csekélyek a nyelvjárásban. A būti ‘lenni’ ige alakjain kívül gyakran már csak a 3. személyű niešti ~ niežti. alak használatos.

133

Úgy tűnik, valamivel gyakoribbak a tővégi j mássalhangzót tartalmazó alakok. Egyes igéknél azonban inkább a jelen idő n mássalhangzós alakját használják (legalábbis a nyelvjárási terület egyes részein), például: gribáuti ~ grybáuti — gribáunu, gribáuni, gribáuna; vagáuti ~ vogáuti — vagáunu, vagáuni, vagáuna; žuváuti — žuváunu, žuváuni, žuváuna (Kuliškiai, Pabaisko környéke).

A tővégi j mássalhangzó főként azoknak a jelen idejű igéknek a jellemzője, amelyekben a képző au kettőshangzója előtt n mássalhangzó áll, például: bernàuti — bernáuju, bernáuji (egyes szám 2. és 3. személy), bernáujim, bernáujit; šenáuti ~ šienáuti — šenáuju, šenáuji, šenáujim, šenáujit; tingináuti ~ tinginiauti — tingináuju, tingináuji, tingináujim, tingináujit.

A tőbeli au kettőshangzót tartalmazó elsődleges igék jelen idejű tővégében (a főnévi igenév végződése előtt nincs mássalhangzó) mindig n áll, például: bláuti — bláunu, bláuni, bláuna; grãuti — grãunu, grãuni, grãuna; pláuti — pláunu, pláuni, pláuna; ráuti — ráunu, ráuni, ráuna.

d) Az elsődleges igéknek, amelyek tövében ū magánhangzó van (a főnévi igenév végződése előtt nincs mássalhangzó), váltakozó jelen idejű alakjaik vannak. Ezen igék jelen idejű tövének végén st, n vagy v mássalhangzó állhat, például: džūti ~ džūti — džūsta, džūna, džūva; grūti ~ griūti — grūsta, grūna, grūva; kliūti ~ kliūti — klūsta, klūna, klūva; pūti ~ pūti — pūsta, pūna, pūva; žūti ~ žūti „véget érni; eltűnni, elveszni; halászni“ — žūsta, žūna, žūva. Leggyakrabban a -st- végű alakokat használják, legritkábban a -v- végűeket.

Az u-t tartalmazó tővel rendelkező elsődleges igéknek néha kétféle jelen idejű alakjuk van: -st- előtaggal és -n- betoldással (b és p előtt -m-), például: blùkti — blùksta, blùnka; dùpti ~ dùbti — dùpsta, dùmba; klùpti — klùpsta, klùmpa; kūrti ~ kiùrti — kūrsta, kūrna < *kiùrna; smùkti — smùksta, smùnka. A két alak csaknem ugyanolyan gyakori.

A főnévi igenév dùkti ~ dùkti, rùkti ~ rùgti, slùkti ~ slùgti néha rövid u-val is ejtett: dùkti, rùkti, slùkti. Ezen igék jelen idejében a -st- előtagú alakok (dùksta, rùksta, slùksta) mellett ritkábban -n- betoldásos alakok is előfordulnak (dùnka, rùnka, slùnka).

Kétféle jelen idejű alakja — -st- előtaggal és -n- betoldással — néha más, a, e vagy i tőmagánhangzós igéknek is van, például: nukáp­ti ~ nuká­bti — nukápsta, nukámba; šlápti — (pa)šlápsta, šlám­pa; glėpti ~ glébti — (su)glėpsta, (su)glémba; (pra)šmékti ~ (pra)smégti — (pra)šméksta, (pra)smén­ga; drìpti ~ drìbti — (su)drìpsta, (su)drìmba; (ab)gìšti ~ (ap)gìžti — (ab)gìšta, (ab)gìnža; ìrti ~ irti — ìrsta, ìrna (< *ìrna) || ìra ~ ýra; lìpti „rátapadni“ — lìpsta, lìm­pa; plìkti — plìksta, plìnka; vi̇sti || vi̇st ~ vísti — vísta, vín­ta; žìlti — žìlsta, žìlna < *žìžla. Egyes igéknél (nukáp­ti, šlápti, glėpti, šmékti, drìpti, lìpti) gyakoribb az -n- betoldásos alak, másoknál (ìrti, plìkti, vi̇sti, žìlti) a két alak ugyanolyan gyakori. A gìšti igénél az első alak használatos gyakrabban.

e) A šùlti ~ siùlyti: šùliju, šùliji (egyes szám 2. és 3. személy), šùlijim, šùlijit és šùlau, šùlai, šùla, šùlam, šùlat ige néha kétféle jelen idejű alakkal rendelkezik. Gyakoribbak és régebbiek (az idősebb nemzedék használatában) az első, vagyis a -ij- előtagú alakok.

A pelėti ~ pelėti ige 3. személyű alakjai pelėji és pėli; klajė ~ klajėti esetében a 3. személyű alak klajėji (vö. klòji).

134

Egyszerű múlt idő

§ 51. Az egyszerű múlt idő alakjai a tővégi magánhangzó szerint (i)o-tövűekre és ė-tövűekre oszthatók. Ragjaik csak fonetikailag térnek el a litván köznyelv egyszerű múlt idejének ragjaitól, vö.:

Egyes szám Többes szám o-tő 1. dirbau, dirbaus dirbam, dirbames 2. dirbai, dirbais dirbat, dirbates 3. dirba, dirbas(i) io-tő 1. stojau, stojus stojem, stojemes 2. stojii, stojis stojėt, stojėtes 3. stojė, stojės(i) ė-tő 1. vedžiau, vedžiaus vėdem, vėdemes 2. vedei, vedeis vėdet, vėdetes 3. vėde, vėdes(i)

§ 52. A megkeményedett l után a gul̃t, kãlt, kũlt, mãlt, pĩlt, pū̃lti, vėl̃ti, žel̃ti stb. ė-tövű igék egyszerű múlt idejű ragjai – az egyes szám első személy kivételével – fonetikailag egybeestek az o-tövű alakok ragjaival. A többi személy alapján az egyes szám első személy is az o-tövűekhez igazodott. Emiatt e csoport igéit ma teljesen ugyanúgy ragozzák, mint az o-tövűeket, vö.:

Egyes szám Többes szám 1. kalau, kėlau kālam, kėlam 2. kalai, kėlai kālat, kėlat 3. kāla, kėla

§ 53. Az egyszerű múlt időben még a következő igék ė-tövűek (a litván köznyelvben o-tövűek): kišti, knisti, lipti, lūžti, rišti, rįšti, skųsti, sūkti, supūti, šūti ~ siūti, vö.: egyes szám 1. személy lipau, 2. személy lipei, 3. személy lipe ~ lipė; többes szám 1. személy lipem ~ lipėme, 2. személy lipet ~ lipėte.

A šūlīt ~ siūlyti igének kétféle egyszerű múlt idejű alakja van (akárcsak jelen időben, § 50e): šūlijiu, šūliji, šūlije, šūlijem, šūlijet, valamint šūliu, šūli, šūle, šūlem, šūlet. Gyakoribbak a -ij- képzőt tartalmazó alakok, különösen az idősebb nemzedék körében.

A reikėti igének tagadó alakban nem használják a két harmadik személyű formát: a hosszabb nereikėjo ~ nereikėjo és a rövidebb nėreike ~ nėreikė alakot (például: nėreike tau su juo šnekėti ’nem kellett vele beszélned’); ez utóbbi valószínűleg a prireike ~ prireikė mintájára keletkezett.

Múlt idejű gyakorisági idő

§ 54. A nyelvjárás múlt idejű gyakorisági ideje ugyanúgy képződik, mint a köznyelvben, pl.:

Egyes szám Többes szám 1. dirbdavau, dirbdavaus dirbdavam, dirbdavames 2. dirbdavai, dirbdavais dirbdavat, dirbdavates 3. dirbdava, dirbdavas(i)

135

Jövő idő

§ 55. A nyelvjárás jövő idejű igéinek ragjai többnyire ugyanazok, mint a köznyelvben, csak a többes szám 1. és 2. személyének olykor kétféle alakja van, vö.:

Egyes szám

Többes szám

1. viszek, viszem viszünk || visszük, visszük magunkkal || visszük

2. viszel, viszed viszitek || vigyétek, vigyétek magatokkal || vigyétek

3. neš, nešìs

A többes szám 1. személyű alakjai aìsme ~ eìsme, būsme ~ būsme, diṙṗsme ~ dirbsme, nešme, vėšme, a többes szám 2. személyű alakjai aìste ~ eìste, būste ~ būste, diṙṗste ~ dirbste, nešte vėšte ritkábbak, csak az idősebb generáció tagjai használják őket.

A darìt ~ darýti, sakìt ~ sakýti és az ezekkel azonos típusú igék 3. személyű alakjának végződésében az i magánhangzó megrövidült, pl.: darìs, sakìs (: köznyelvi darỹs, sakỹs).

Feltételes mód

§ 56. A feltételes mód alakjai a főnévi igenév tövéből és a személyragokból képződnek.

Egyes szám 1. személyben az alakok többnyire -čẽ ~ -čià végződéssel használatosak (pl.: aìčẽ, gaučẽ, pìrkčẽ, žinõčẽ), ritkábban — csupán -č végződéssel (aìč, gauč, pìrkč, žinõč) vagy -čiù ~ -čiaũ végződéssel (aìčiù, gaučiù, pìrkčiù, žinõčiù). A visszaható alakok leggyakrabban -čes ~ -čias végződésűek (pl.: bȧrčes, pìrkčes, šùkčes, turẽčes), ritkábban — -čius ~ -čiaus végződésűek (barčiùs, pìrkčiùs, šùkčiùs, turẽčiùs).

Egyes szám 2. személyben mindig -tum a végződés (aìtum, gau̇tum, pìrktum, žinõtum), visszaható alakjai pedig -tums végződésűek (baṙtums, pìrktums, šùktums, turẽtums).

A feltételes mód 3. személyének végén leggyakrabban -tų ~ -tų áll (aìtų, gau̇tų, pìrktų, žinõtų); ritkábban rövidült alakok használatosak, csupán -t végződéssel (aìt, gau̇t, pìrkt, žinõt). Ennek a személynek a visszaható alakjai -tus(i) ~ -tusi végződésűek (vö. § 46), pl.: baṙtusi, pìrktusi, šùktusi, turẽtusi vagy baṙtus, pìrktus, šùktus, turẽtus.

Többes szám 1. személyben mindig -tumem ~ -tumėme a végződés (aìtumem, gau̇tumem, pìrktumem, žinõtumem), a 2. személyben pedig -tumėt ~ -tumėte (aìtumėt, gau̇tumėt, pìrktumėt, žinõtumėt). A visszaható alakok többes szám 1. személye -tumems ~ -tumėms végződésű (baṙtumems, pìrktumems, šùktumems, turẽtumems), a 2. személye pedig -tumetes ~ -tumėtės végződésű (baṙtumetes, pìrktumetes, šùktumetes, turẽtumetes).

Felszólító mód

§ 57. A felszólító mód alakjai a főnévi igenév tövéből, k formánssal képződnek — tehát a köznyelvivel megegyezően, vö.: egyes szám 2. személy pìrk, pìrkis; többes szám 1. személy pìrkim, pìrkimės ~ pìrkimės, többes szám 2. személy pìrkit, pìrkites ~ pìrkìtes. Csak egyetlen idős adatközlőtől (a Pabaisko környéki Papėniškiai faluból, egy 75 éves idős asszonytól) hallották a felszólító mód egyes szám 2. személyének -k nélküli alakját: dieve mil „Istenem, szeress”.

A felszólító mód többes szám 1. személyének jelentésében olykor a jelen idő többes szám 1. személyét használják, vö.: ganà sėdėt, aìnam dirbt „elég az üldögélésből, menjünk dolgozni”; ganà ganìt, vàram gyvulis namõn „elég a legeltetésből, hajtsuk haza az állatokat”; ùštenka jòm lãst, vẽjim dabȧr laukȧn „elég, ha esznek, hajtsuk most ki őket”.

136

Megengedő mód

§ 58. A megengedő (vagy óhajtó) módnak csak 3. személye van; ezt a jelen idő 3. személyéből a tegu, tegul¹⁸ szócskákkal képezzük, például: tegu(l) sūka, sūkasi; tegu(l) keli (∼ kẽlia), kẽlisi (∼ kẽliasi); tegu(l) tūri, tūrisį; tegu(l) rōda (∼ rōdo), rōdasi (∼ rōdosi).

A mondatban a tegu, tegul szócskákat más szavak elválaszthatják az igealakoktól, például: tegu(l) jisai sau dirba.

A megengedő mód jelentésében közel áll a felszólító módhoz¹⁹, azonban nem felszólítást vagy parancsot fejez ki, hanem csupán engedélyt, beleegyezést, kívánságot jelez, hogy az egyik vagy másik cselekvés végbemenjen.

A megengedő móddal kifejezett cselekvés most vagy a jövőben hajtható végre. Ha a cselekvésnek a jövőben kell végbemennie, a jelen idő 3. személyű alakja helyett olykor a jövő idő 3. személyű alakját is mondják, például: ritōi tegu jisai pãc ateis.

3. Hangsúlyozás

§ 59. A nyelvjárás nem igekötős (elsődleges és másodlagos) igéinek fontosabb hangsúlyozási eltérései a köznyelvi litvánhoz képest a következők:

1. A rövid vagy hosszú cirkumflexes tövű elsődleges igék jövő idejű egyes szám 1. és 2. személyű alakjainak végződése hangsúlyos, például: kãsį – kasù (: lk. kasiù), kasi (: lk. kasi); mẽsį – mesù, mesi; rìšį – rišù, riši; sùkį – sukù, suksi; baũsį – bausù, bausi; gùlį – gulù, gulsi; pìrktį – pirksù, pirksi.

2. Azok az igék, amelyek a múlt egyszerű idő 3. személyű alakjában hangsúlyos -ije ∼ -ijo képzővel rendelkeznek, a képző hangsúlyát egyes szám 1. és 2. személyben is megtartják, például: geltanije ∼ geltonijo – geltaniju (: lk. geltonijau), geltaniji (: geltonijai); kirmije ∼ kirmijo – kirmiju, kirmiji.

3. A köznyelvi litvántól eltérően hangsúlyoznak egyes igéket. Például a képző hangsúlyos ezekben: ašarōt, ašarōji, ašarōje (: lk. ašaroti, ašaroja, ašarojo); kapanōtis, kapanōjasi, kapanōjese (: kãpanotis, kãpanojasi, kãpanojosi); plaiskanōt ∼ pleiskanōti, plaiskanōji, plaiskanōje (ritkábban, a köznyelvi litvánhoz hasonlóan: plàiskanat ∼ plėiskanoti, plàiskanaji, plàiskanaje); vasarōt, vasarōji, vasarōje (: lk. vãsaroti, vãsaroja, vãsarojo)²⁰.

A brūngintį igének többnyire a töve hangsúlyos: brūngina, brūngina (: lk. branginti, brangina, brangino²¹).

¹⁸ A tegu, tegul szócskák hangsúlya olykor a második szótagra esik (tegù, tegùl), mondatban pedig gyakran egyáltalán nem hangsúlyosak – az igealakhoz tapadva proklitikumokká válnak (tegu gina, tegul mẽta).

¹⁹ A jelenlegi, iskolai használatra szánt litván nyelvtan a megengedő mód alakjait a felszólító módhoz sorolja; vö. J. Žiugžda, Lietuvių kalbos gramatika, 1, Kaunas, 1966, p. 150–151.

²⁰ A képző hangsúlyos továbbá a következő igékben is: baltuōt (baltuōji, baltãva), geltanōt ∼ geltonuoti, mėlinuōt ∼ mėlynuoti, raudanuōt ∼ raudonuoti. Vö. még: Dabartinės lietuvių kalbos žodynas, p. 64, 205, 455, 658 (az említett igékben a hangsúly kétféleképpen, a tőre és a képzőre is eshet, például: baltuoni, baltuoja, baltavo és baltuoti, baltuoja, baltavo); A. Laigonaitė, Literatūrinės lietuvių kalbos kirčiavimas, p. 74.

²¹ Žr. Dabartinės lietuvių kalbos žodynas, Vilnius, 1954, p. 88. Kitaip šį veiksmažodį kirčiuoja šaknyje) A. Laigonaitė, plg. jos min. veik., p. 75.

137

4. Bizonyos nyelvjárások igéinek alakjaiban és egyes igékben a hangsúly helye ugyanaz, mint a lk.-ban, a hanglejtés azonban eltérő, például:

a) Minden, két szótagú, erős kezdő hangsúlyú tőből képzett ige feltételes módú alakjában a cirkumflexus hanglejtésű, vö.: laišti ~ leisti – laišč(e) ~ leisč(ia), laistum, laistu, laistumem, laistumėt; málti – malč(e), maltum, maltu, maltumem, maltumėt; spírti – spiř-č(e), spirtum, spirtu, spirtumem, spirtumėt. Cirkumflexus hanglejtésűek a másodlagos igék hangsúlyos -aũ, -ẽi, -ĩnt képzős feltételes módú alakjai is, vö.: badáut – badauč(e), badautum, badautu, badautumem, badautumėt; gyvént ~ gyventi – gyvenč(e), gyven­tum, gyven­tų, gyven­tumem, gyven­tumėt; sadínt ~ sodinti – sadinč(e), sadintum, sadintu, sadintumem, sadintumėt.

b) Egyes igék vagy alakok, amelyek hanglejtése eltér a lk.-étól: dárdži, dárda (: lk. dardėti, darda); dárdint, dárdina, dárdina (: dardinti, dardina, dardino); karštelat ~ karšteleti, karštelaji, karštelaje (: karštelėti, karštelėja, karštelėjo); šalštelat ~ šalštele­ti, šalštelaji, šalštelaje (: šalštelėti, šalštelėja, šalštelėjo).

§ 60. A nyelvjárásban az igekötős igék jelen idejű alakjai a lk.-hoz képest hajlamosabbak az igekötő hangsúlyozására. Ezért a lk.-tól eltérően a hangsúly az igekötőre (a visszaható alakokban a visszaható névmási elemre) helyeződik át a következő esetekben is:

a) cirkumflexus tövű ia-tövű alakokból, például: jaũči ~ jaũčia – áčiauči, nėjaũči, nesijaũči, nūjaũči, užjaũči; kíńči ~ keńčia – átkińči, atakińči, nékińči, nesikińči, neiliškińči, prikińči; reiki ~ reikia – príreiki, prisireiki (de nereiki); réki ~ rékia – nêreki ~ nêrėkia, sûreki, ûžreki, usreki ~ užsirekia; skelbi ~ skelbia – ápskelbi, apsiskelbi, páskelbi; šveičĩ ~ šveičia – ápšveičĩ, apišveičĩ, nėšveičĩ, nesišveičĩ, nūšveičĩ, prišveičĩ; švińči ~ švenčia – átsvińči, atasińči, nėšvińči, prišvińči.

b) cirkumflexus tövű i-tövű alakokból, például: lińki – nélįnki, pálįnki; tíli ~ týli – neištili ~ neštýli, nūtili, pátili (ritkábban: mutli, patili); žūri ~ žūri – ábžūri ~ apžiūri, apžūri, nežūri, pažūri, prižūri, sužūri, neužžūri „nem nézi” (ritkábban: apžūri, nežūri…).

Az igekötős igék egyéb alakjainak hangsúlyozása többnyire ugyanúgy történik, mint a lk.-ban.

MELLÉKNÉVI IGENÉV

1. Általános megjegyzések

§ 61. A melléknévi igenevek cselekvő és szenvedő igenevek.

a) A cselekvő igeneveknek három idejük van: jelen, egyszerű múlt és gyakorisági múlt. A jövő idejű igenév a nyelvjárásban nem használatos; helyette az ige jövő idejű, 3. személyű alakja áll, pl.: jisai pìrks kárvį (~ kárvę); pa petų jós aĩs šieną grėbti ~ po pietų jós eĩs šieno grėbti.

A jelen idejű igenév az ige jelen idejű tövéből képződik a -ntis (hímnemű), -nti (nőnemű) képzővel, pl.: móka – mókuntis ~ mókantis, mókunti ~ mókanti; vèrki ~ vèrkia – vèrkìntis ~ vèrkiantis, vèrkìnti ~ vèrkianti; stóvi – stóvìntis, stóvìnti; žìna ~ žìno – žìnumtis ~ žìnantis, žìnumti ~ žìnanti. Az előtagos jelen idejű igenevek nagyon ritkák, pl.: atsákuntis ~ atsákantis, pamókuntis ~ pamókantis. Az olyan típusú igenevek, mint a mókas, vèrkias, stóvis, žìnas, a nyelvjárásban egyáltalán nem használatosak.

138

Az egyszerű múlt és a gyakorisági múlt cselekvő igenevei ugyanúgy képződnek, mint a köznyelvben, csakhogy a nőnemű alakok -usi végződése megrövidült (az i kiesett), vö.: dirbis ~ dirbes, dirbus (: köznyelvi dirbusi), mātis ~ mātės, mācus (: köznyelvi māčiusi); dirbdavys ~ dirbdavęs, dirbdavus (: köznyelvi dirbdavusi).

b) A nyelvjárásban két idejű szenvedő igenevek vannak: jelen és múlt idejűek. Ugyanúgy képződnek, mint a köznyelvben, pl.: dirbamas, dirbamà, kāremas ~ kāriamas, kāremà ~ kāriamà, žinomas ~ žinoma, žinoma; ārtas, artà, matītas ~ matītas, matīta ~ matīta.

A szenvedő igenevek bizonyos esetekben cselekvő jelentést is felvehetnek, pl.: dirbamas arklys „igásló”, limpamà liga, suvamà mašina „varrógép”.

A szükségességet kifejező, úgynevezett igeneveknek is szenvedő jelentésük van. A nyelvjárásban azonban csak elvétve fordulnak elő, pl.: būtinas reikalas ~ būtinas reikalas, neatidėliotinas darbas ~ neatidėliotinas darbas.

§ 62. A nyelvjárásban visszaható cselekvő és szenvedő igenevek is használatosak. Igaz, a visszaható partikula csak előtagos igenevekhez járulhat, pl.: nusistvėris ~ nusistvėręs, pasišpjāudīs ~ pasispjaudęs, suzdaužidavi ~ susidaužydavę; parsineštos, nusiskintas. Az előtag nélküli visszaható igenevek nem használatosak.

§ 63. A melléknevekhez hasonlóan az igenevek nem, szám és eset szerint ragozódnak. A cselekvő és a szenvedő igenevek hím- és nőneműek, vö. a fentebb (§ 61) megadott példákkal. A múlt idejű szenvedő igeneveknek gyakran semlegesnemű alakjuk is van, pl.: daug darba padēta; letaūs būta ~ lietaūs būta; da rugēi (~ rugiai) nesēta; kas pasakīta, tūri būt padarita ~ kas pasakyta, tūri būti padaryta. A nyelvjárásban más igeneveknek nincs semlegesnemű alakjuk.

Az igeneveknek egyes és többes számú alakjuk van, pl.: mātis, virtas (egyes szám); mātī ~ mātę, virtī (többes szám). A kettős szám nagyon ritkán fordul elő (csak az idősebb nemzedék beszédében), pl.: už vienu mužtu du nēmūštu duoda ~ už vieną muštą du némuštu duoda. Az igeneveknek ugyanazok az eseteik vannak, mint a többi névszónak, vö. § 4. A tővégi magánhangzó alapján az igenevek (i)a- és (i)o-tövűekre oszthatók.

2. Ragozás

(i)a tő

§ 64. a) Az ia-tövűek aktív, hímnemű melléknévi igenevek. Ragozásuk többnyire ugyanúgy történik, mint az ia-tövű mellékneveké (§ 23), de a jelen idejű melléknévi igenevek egyes eseteinek olykor párhuzamos végződései is vannak, vö.: egyes szám alanyeset [dirbūn]-t-is || -čis ~ [dirban-]-tis || -čis, birtokos eset -če ~ -čio, részes eset -čiem ~ -čiam, tárgyeset -ti || -či ~ -tį || -čį, eszközhatározói eset -ču ~ -čiu, helyhatározói eset -čem ~ -čiam, illativus -tin || -čin, megszólító eset -tis || -čis || -čių (~ -čiau); többes szám alanyeset, megszólító eset -tis || -čij ~ -tys || -čiai, birtokos eset -ču ~ -čių, részes eset -tem || -čem ~ -tiem || -čiam, tárgyeset -čis ~ -čius, eszközhatározói eset -čīs ~ -čiais, helyhatározói eset -česi / -čese ~ -čiuose, illativus -česin ~ čiuosen / -česna(n) ~ -čiuosna(n).

Az egyes szám alanyesetében és tárgyesetében a -t- képzőmássalhangzóval előforduló formák mellett a -č- hanggal álló alakok is megjelennek a paradigma kiegyenlítődésének következtében, vagyis más esetek mintájára, amelyekben szabályosan ez a -č- szerepel.

Az egyes szám illativusza, a dirbūnčin (a dirbūntin ~ dirbantin mellett fordul elő), ugyanolyan eredetű lehet, mint a végződési hangsúlyú dirbūnčen ~ dirbančian forma (amelyet használnak

139

mellett dirbūntin ~ dirbantin, § 66); vö. még a gerėšnis, paskutinis melléknevek egyes számú illativuszát, amelyben -en ~ -ian áll (§ 23).

A többes szám alanyeset dirbūnči alakjának végződése megegyezik a medinis melléknév többes szám alanyesetének mediniai ~ mediniai végződésével, a többes szám részes eset dirbūnčėm alakja pedig a többes szám részes esetű medinem ~ mediniam formához hasonló.

A múlt egyszeri és a múlt ismétlődő idő melléknévi igenevének egyes szám alanyesete -is ~ -ęs (dirbęs, dirbdavęs) végződésű, többes szám alanyesete pedig -i ~ -ę (dirbi, dirbdavi). Ritkán a múlt egyszeri idő melléknévi igenevének többes szám alanyesete -usį ~ -usiai végződéssel fordul elő, például: lika tik kakie supuvusį (dažniau — supūvi) abalėi.

A múlt ismétlődő idő melléknévi igenevének az egyes és többes szám alanyesetén kívül más esetformáit nem használják.

b) Az a-tövűek passzív, hímnemű melléknévi igenevek, például: dirbamas, dirptas. Esetvégződéseik megegyeznek az a-tövű melléknevek végződéseivel (§ 23).

(i)o-tövű

§ 65. a) Az io-tövűek a nőnemű cselekvő melléknévi igenevek, pl.: dirbūnti ~ dirbanti, dirbus, dirbdavus. Végződéseik megegyeznek az io-tövű melléknevekével (§ 25).

A múlt idejű egyszerű és a múlt idejű gyakori melléknévi igenév többes számú alanyesetének alakjai megegyeznek az ia-tövűek (hímnemű) alakjaival, pl.: jōs dirbi, dirbdavi ~ jōs dirbę, dirbdavę.

A múlt idejű gyakori melléknévi igenévnél csak az egyes és többes számú alanyeset alakjait használják; a többi eset nem használatos.

b) Az o-tövűek a nőnemű szenvedő melléknévi igenevek, pl.: dirbamā, dirptā. Ezeket a melléknévi igeneveket az o-tövű melléknevek mintájára ragozzák (§ 25).

3. Hangsúlyozás

§ 66. A jelen idejű cselekvő melléknévi igenevek gyakran kétféleképpen hangsúlyozhatók: a) az 1k.-hoz hasonlóan megtartják annak az igének a jelen idejű, 3. személyű hangsúlyhelyét és intonációját, amelyből képződtek, pl.: sėrga — sėrguntis, -i; vē rda — vērduntis, -i; b) ingadozó hangsúlyúak; ennek szemléltetésére az alábbi hangsúlyozási paradigmát közöljük.

Hímnem Nőnem Egyes szám Alanyeset dirbūntīs dirbūnti Birtokos eset dirbūnče dirbūnčōs Részes eset dirbūnčām dirbūnčēi Tárgyeset dirbūnti, dirbūnči dirbūnči Eszközhatározói eset dirbūnčū dirbūnčī Helyhatározói eset dirbūnčēm dirbūnčōj Illativus dirbūntīn, dirbūnčēn dirbūnčōn

140

Többes szám

Alanyeset dirbūntis, dirbūnčiai dirbūnčės

Birtokos eset dirbūnčių dirbūnčių

Részes eset dirbūntiem dirbūnčėm

Tárgyeset dirbūnčis dirbūnčis

Eszközhatározó eset dirbūnčėis dirbūnčėm

Helyhatározó eset dirbūnčiuosi | dirbūnčiuose dirbūnčiosi | dirbūnčiose

Illatívusz dirbūnčiuosin | dirbūnčiosna(n) dirbūnčiosin | dirbūnčiosna(n)

Hasonlóan változik egyes szenvedő jelen idejű participiumok hangsúlyozása is: az állandó hangsúlyú alakok mellett (pl.: gyvenamas ~ gyvėnamas, gyvenama ~ gyvėnama; žinamas ~ žinomas, žinama ~ žinoma) gyakran mozgó hangsúlyú alakok is használatosak: egyes szám alanyeset gyvėnamas, gyvenamà, žínamas, žinamà, birtokos eset gyvėnama, gyvenamõs, žinama, žinamõs, részes eset gyvenamám, gyvenamái, žinamám, žinamái, tárgyeset gyvenamù, žinamù, įn. gyvėnamu, gyvėnamai, žinamu, žinamai, helyhatározó eset gyvenamam̃, gyvenamõj, žinamam̃, žinamõj, illatívusz gyvenamañ, gyvenamõn, žinamañ, žinamõn; többes szám alanyeset gyvenami, gyvėnamas, žinami, žinamas, birtokos eset gyvenamų, žinamų, részes eset gyvenamiém, gyvenamõm, žinamiém, žinamõm, tárgyeset gyvėnamas, žinamas, eszközhatározó eset gyvenamais, gyvenamõm, žinamais, žinamõm, helyhatározó eset gyvenamúosi | -úose, gyvenamõsi | -õse, žinamúosi | -úose, žinamõsi | -õse, illatívusz gyvenamúosin | -úsna(n), gyvenamõsin | -õsna(n), žinamúosin | -úsna(n), žinamõsin | -õsna(n).

A többi participiumot a nyelvjárásban többnyire ugyanúgy hangsúlyozzák, mint a köznyelvben. Csak a nőnemű participiumok egyes számú részes esete általában a végződésen kapja a hangsúlyt, pl.: melžemái ~ melžiamái, suvamái; pakeltái, važetái ~ važiuotái (vö. a melléknevek hangsúlyozásával, § 28 a).

4. Összetett igeidők és módok

§ 67. A būti ige alakjaiból és a ragozott ige igeneveiből összetett igeidők és módok képződnek.

Az összetett alakok cselekvő (cselekvő igenévvel alkotott) és szenvedő (szenvedő igenévvel alkotott) formájúak.

A cselekvő formájú összetett alakok csak befejezett jelentésűek, vagyis múlt idejű befejezett melléknévi igenévvel alkotottak (kezdő összetett alakokat, azaz jelen idejű igenévvel alkotottakat nem hallottak). Ennek a formának négy módja van: kijelentő, feltételes, felszólító és megengedő. Azonban többnyire csak a kijelentő mód jelen, egyszerű múlt és jövő idejű, valamint a feltételes módú alakokat használják. A ragozás példája:

Kijelentő mód

Jelen idő

Egyes szám Többes szám

1. én dãvis, dãvus ãsam dãvi²²

2. asì ãsat

3. jìra jìra

²² A múlt idejű befejezett melléknévi igenév hím- és nőnemű többes számú alanyeseti alakja azonos (vö. § 65 a): ãsam dãvi „adtunk; adtunk (nőneműek)”.

141

Egyszerű múlt idő

1. voltam adok, adva adunk adtok 2. voltál „ „ voltatok „ 3. volt „ „ voltak „

Jövő idő

1. leszek adok, adva adunk (leszünk) adtok 2. leszel „ „ lesztek (lesztek) „ 3. lesz „ „ lesznek „

Feltételes mód

1. lennék (lennél, lennék) adnám, adnád adnánk 2. lennél „ „ adnátok „ 3. lenne „ „ adnák „

A régmúlt, valamint a felszólító és megengedő mód összetett alakjai ritkán használatosak; melléknévi igenevük rendszerint igekötős igéből képzett, például: būdavam suveži, būdavai suveži; būk atėjęs, būkim atėję; tegul būna atėjęs, tegul būna atėję.

A szenvedő alakú összetett formák is többnyire csak befejezett aspektusban fordulnak elő, például:

jelen idő: asù prašìtas, prašìta; ásam prašìti, prašìtas (~ prašýtos);

egyszerű múlt idő: buvau prašìtas, prašìta; buvat prašìti, prašìtas;

jövő idő: būsu prašìtas, prašìta; būsit prašìti, prašìtas;

feltételes mód: būtum prašìtas, prašìta.

A jelen idejű szenvedő melléknévi igenévvel képzett összetett (kezdő) alakok ritkák, például: tòji pieva įìra šienaujema (~ šienaujama); tôs pievas senau būva (būdava) šienaujamas (~ šienaujamos).

FÉLIGIGENÉV

§ 68. A féligenév az infinitívuszi tőből képződik a -damas (hímnem), -dama (nőnem) képzővel. Hím- és nőnemű egyes és többes számú nominativusi alakjai vannak, például: veždamas, veždami, važiuodamas, važiuodami; veždama, veždamas ~ veždamos, važiuodama, važiuodamas ~ važiuodamos.

A visszaható féligenév a nyelvjárásban csak igekötővel fordulhat elő, például: aciguldamas ~ atsiguldamas, pasiturėdamas, usinėždamas ~ užsinešdamas. Az igekötő nélküli, a végén visszaható partikulaelemmel álló féligenévi alakokat nem használják; helyettük a nyelvjárásban a féligenév egyszerű (nem visszaható) alakjai használatosak.

§ 69. A másodlagos igékből képzett féligenév megőrzi az infinitívusz állandó hangsúlyát és intonációját, például: matì ~ matýti — matìdamas, matìdama, matìdami, matìdamas; ródì ~ ródýti — ródìdamas, ródìdama, ródìdami, ródìdamas; šakinėti — šokinėti — šakinėdamas, šakinėdama, šakinėdami, šakinėdamas; tránukì ~ tránukyti — tránukìdamas, tránukìdama, tránukìdami, tránukìdamas.

Az elsődleges igékből képzett féligenév hangsúlyozása kétféle. Azok a féligenévek őrzik meg az infinitívusz állandó hangsúlyát, amelyek tövében hosszú é, o, y, ū magánhangzó vagy két-

142

magánhangzó ie, uo, például: lėk̃ti ~ lėkti – lėgdamas, lėgdama, lėgdami, lėgdamos; rę̃kti – ręgdamas, ręgdama, ręgdami, ręgdamas; lōti – lōdamas, lōdama, lōdami, lōdamas; vīt ~ vỹti – vidamas, vidama, vidami, vidamas; bū̃ti ~ bū́ti – būdamas, būdama, būdami, būdamos; lies̃ti – liedamas, liedama, liedami, liedamas; duōti – duōdamas, duōdama, duōdami, duōdamas. A többi, elsődleges igéből képzett féligenév hangsúlya változó: a hímnemű egyes számú alak megőrzi az infinitívusz hangsúlyát és intonációját, míg a többes számú alakban a hangsúly a végződésre esik; a nőnemű alakoknál fordítva: az egyes számú alakban a végződés hangsúlyos, a többes számú pedig megőrzi az infinitívusz hangsúlyát és intonációját. Például: (a tő régi rövid magánhangzóival) kãsti ~ kàsti – kãzdamas, kazdama, kazdami, kãzdamas; vė̃sti ~ vėžti – vėždamas, veždama, veždami, vėždamas; (a tő ai, au, ei kettőshangzóival) áukti ~ áugti – áugdamas, augdama, augdami, áugdamas; baĩkti ~ baĩgti – baĩgdamas, baigdama, baigdami, baigdamas ~ baigdomos; smeĩkti ~ smeĩgti – smeigdamos, smeigdama, smeigdami, smeigdamas; (a tő vegyes diftongusaival) kált – káldamas, kaldama, kaldami, káldamas; vir̃šti – virždamas, virzdama, virzdami, virždamas.

A visszaható féligenév hangsúlyozása megegyezik az egyszerű alakokéval.

FŐNÉVI IGENÉV

§ 70. A féligenév csak idő szerint ragozódik. Képzése ugyanúgy történik, mint az lk.-ban, például: jelen idejű féligenév: ainuñti (|| ainañti) ~ einant, būnuñti (|| būnañti) ~ būnant, dirbuñti (|| dirbañti) ~ dirbant; jojiñti ~ jojant, sėdžiñti ~ sėdžiant „ülve”; gūliñti, tiliñti ~ tỹlint; mātuñti (|| mātañti) ~ mātant, tvarkuñti (|| tvarkañti) ~ tvarkant; (visszaható alakok) juōkiñtis ~ juōkiantis, vėduñtis (|| vėdañtis) ~ vėdantis; nesigiriñti ~ nesigiriant, parsiveduñti (|| parsivedañti) ~ parsivedant;

A múlt egyszeri idejű féligenév: dirbus, lėkus, nešus, rėkus, verkus.

A múlt egyszeri idejű féligenév, ha igekötő nélküli igéből képződik, viszonylag ritka; valamivel gyakrabban képezik igekötős igékből, például: pabuvus, padavus, nemačius (|| nemačius) ~ nemačius, nuvažiavus, užėjus (|| užėjus), unvažiavus „behajtva”. Visszaható alakjuk csak az igekötős féligenéveknek van, például: atsigrįžus ~ atsigrįžus, nes(i)mačius (|| nes(i)mačius) ~ nesimačius.

A múlt gyakori és a jövő idejű féligenévet a nyelvjárásban egyáltalán nem használják.

A nyelvjárási féligenév hangsúlyozása nem tér el az lk.-étól.

HATÁROZÓI MELLÉKNÉV

§ 71. A határozói melléknévnek ugyanaz a tőalakja, mint a főnévi igenévnek. A -ti végződés zárja, amely a *-tēn alakból (a singularis inessivusi ragból) ered (>litván -te), például: nešti, señti, stum̃ti, vešti.

A határozói melléknévnek nincsenek igekötős és visszaható alakjai.

A határozói melléknév határozószóvá vált: a mondatban ugyanazon tövű ige személyragos alakja mellett használatos, például: gérti gėri ~ gertė gėria, gulti gūla, gáuditi gáude ~ gáudyte gáude, kelti kėla ~ keltė kėlė, kunkuliuoti kunkuliūdava ~ kunkuliuote kunkuliūdavo, nešōti nešōs ~ nešiōte nešiōs, stum̃diti stumdīk ~ stum̃dyte stumdīk, vešti vėšče „szállítsd el, szállítanám“.

143

A -tinai képzős határozói melléknevek a nyelvjárásban nem használatosak; csak egy-egy ilyen (határozószóvá vált) alak fordul elő, például: būtinai reiki ~ būtinai reikia, užtektinai privezèm ~ užtektinai privezėme.

A határozói melléknevek hangsúlyozása ugyanúgy történik, mint a köznyelvben.

A keleti aukštaitis nyelvjárás déli változatának morfológiája

К. МОРКУНАС

Összefoglalás

A cikk a keleti aukštaitiai nyelvjárás déli nyelvjárásának szóalakrendszerét (a névszói szófajok, a névmás és az ige ragozását) írja le. E nyelvjárás területe olyan jelentősebb településeket foglal magában, mint Krikštėnai, Pabaiskas, Pašilė (Ukmergėi járás), Bagaslaviškis, Gelvonai, Musninkai és Čiobiškis¹ (Širvintos járás).

A vizsgált nyelvjárás morfológiai jelenségeit a litván irodalmi nyelv megfelelő jelenségeivel vetjük össze.

Főnév. Az egyes és többes számú alakokon kívül az idősebb nemzedék beszédében kettős számú alakok is megfigyelhetők (leggyakrabban tárgyesetű alakok a du „kettő”, abu „mindkettő” mellett, pl. jisai du pėdu dėdo „ő két kévét rak”). A kettős szám maradványai az alábbi alakok is, amelyeket ma többes szám jelentésében használnak: részes eset vaikám „gyermekeknek”, részes és eszközhatározói eset galvóm „fejeknek, fejekkel”, žėmėm ~ žėmėm „földeknek, földekkel”.

A nyelvjárásban két helyhatározói eset használatos — az inessivus és az illativus. Az egyes számú illativus alakja ugyanaz, mint más keleti nyelvjárásokban (miškán „az erdőbe”, pirtìn „a fürdőházba”), a többes számban azonban ennek az esetnek több alakja is van. A nyelvjárás területének keleti és déli peremén (Krikštėnai, Musninkai, Čiobiškis) leggyakrabban a -na képzőelemmel, ritkábban pedig a -nan vagy -an képzőelemmel álló alakok használatosak (miškùosna, miškùosnan, miškùosan). A nyelvjárási terület többi részén (Gelvonai, Pabaiskas) a miškùosin ~ miškùosen típusú többes számú illativus használatos.

A nyelvjárás legjellegzetesebb morfológiai sajátossága a -(i)o, -ė, -i tövű főnevek (és más névszók) egyes számú eszközhatározói esetének diftongusos végződése, például: gálvai, marčiǐ, kárvì, akì (az irodalmi nyelvben — gálva, marčià, kárve, akimi). Az -ai, -ij végződések megjelenését az okozhatta, hogy a névmásragozásban az egyes számú eszközhatározói eset rövid alakjait (pl. tù < *tán „azzal”) a túj típusú alakok váltották fel.

Az -i, -(i)u és mássalhangzóra végződő tövű hímnemű főnevek részben vagy teljesen átkerültek a tővégű főnevek kategóriájába-

¹ A nyelvjárás fonetikájáról és néhány morfológiai sajátosságáról — a névmási melléknevek maradványairól, az inessivus alakjairól — lásd: „A Litván SZSZK Tudományos Akadémiájának munkái”, A sorozat, 2(7). kötet, 1959, 191–203. o.; „A litván nyelvtudomány kérdései” („Lietuvių kalbotyros klausimai”), 3. kötet, 1960, 5–59. o.; 7. kötet (A litván nyelv morfológiai rendszere és fejlődése), 1964, 145–152. o.

144

-ai-ra végződő tövek, vö.: vagis „tolvaj”, sūnus (sūnas) ~ sūnūs „fiú”, sūkčis ~ sūkčius „csaló”, akmuõ „kő”; egyes szám birtokos eset: vagĩs és vãge ~ vãgio (gyakrabban), sunãus és sūna ~ sūno, sūkče ~ sūkčio, ãkmena ~ ãkmeno; egyes szám eszközhatározói eset: vagũ, sūnù, sūkčù, ãkmenù; többes szám alanyeset: vagis ~ vãgys és vageĩ ~ vagiaĩ (gyakrabban), sunai, sūkčiai ~ sūkčiai, akmenai; többes szám részes eset: vagãm, sunãm, sūkčēm ~ sūkčiam, akmenãm. Az -i tövű, baritonikus nőnemű szavak az -ė tövű szavak kategóriájába kerültek át, például: nŏse ~ nŏsė „orr” (: az irodalmi nyelvben nŏsis), többes szám alanyeset: nŏses ~ nŏsės, többes szám részes és eszközhatározói eset: nŏsem ~ nŏsėm.

Az irodalmi nyelv normáitól való bizonyos eltérések a főnevek hangsúlyrendszerében is megfigyelhetők. Például az -ytė képzős főnevek (avītė „bárányka”) a nyelvjárásban a második hangsúlyozási paradigmába tartoznak, az -iena képzős szavak többsége (rugiena „tarló”, vištiena „csirkehús”) pedig a harmadik hangsúlyozási paradigmába.

Melléknév. Egyes mellékneveknek kétféle végződésük is lehet — régi és újabb, egy másik ragozási típusból átvett végződés. Mindenekelőtt egyes -a tövű szavak (nőnemű alakjuk -o végű) átkerülnek az -u tövű szavak ragozási rendszerébe (nőnemű alakjuk -io végű), például: aštrùs „éles”, bjaurùs „undorító” (az ólitván nyelvemlékekben és egyes nyelvjárásokban aštras, bjauras), egyes szám birtokos eset: aštra ~ aštro és aštraũs, bjaura ~ biaũro és bjauraũs, egyes szám részes eset: aštrám és aštrām, bjaurám és bjaurām… Az említett csoport szavainak fokozatos átkerülése az -u tövű melléknevek ragozásába valószínűleg az ellenkező folyamatot is előidézte: az -u tövű melléknevek ragozásában megjelentek az -a tövű melléknevekre jellemző végződések (vö.: platùs „széles”, egyes szám birtokos eset: plataũs és plãta ~ plãto). Egyes melléknevek (nőnemű) középfokú alakjai az -ė végű ragozási végződések mellett az -io tövű melléknevek végződéseit is felvehetik (vö. egyes szám birtokos eset: geresnės és geresnõs).

Az -onas képzős (geltõnas „sárga”) és az -yvas képzős (velìvas ~ velývas „késői”) melléknevek a nyelvjárásban a harmadik paradigmába, a középfokú melléknevek pedig a negyedik hangsúlyozási paradigmába tartoznak.

Számnév. Az -er- képzős gyűjtőszámnevek mellett ugyanilyen jelentésű, -el- képzős számnevek is előfordulnak, például šešeri és šešeli „hat fő, hat darab”. Kettős alakjaik vannak a „11”-től „19”-ig terjedő sorszámneveknek is, például vienuoliktàs, -a < vienuoliktas, -a, valamint (leggyakrabban az idősebb nemzedék beszédében) vienalikis, -e ~ vienuolikis, -e „tizenegyedik”.

Névmás. Az aš „én”, tù „te” személyes névmások és a visszaható névmás egyes számú birtokos és tárgyesete leggyakrabban egybeesik: manì ~ manę̀, tavì ~ tavę̀, savì ~ savę̀. Az említett személyes névmások többes számú birtokos esete mūsu ~ mū́sų, jū́sų ~ jū́sų vagy (ritkábban) mumì, jumì; többes számú tárgyesete mumis, jumis vagy muti, jumi. Az anà „ő”, katrà „amelyik”, kókė ~ kokià „milyen”, tókė ~ tokià „olyan” nőnemű névmások többes számú tárgyesete rendszerint megegyezik a hímnemű alakjával (anìos, katrìos….).

Ige. Az igék főnévi igeneve leggyakrabban -ti-re végződik (nėšti „vinni”), ritkábban -ti-re (nėšti) vagy -te ~ -tie-re (nėšte). Az idősebb nemzedék képviselőinek beszédében előforduló főnévi igenévvel

10. Lietuvių kalbos gramatikos tyrinėjimai

145

-nai képzővel ellátott főnévi igenév is előfordul (nēštenai). A visszaható igék főnévi igeneve mindig -tis-re végződik (nēštis).

A ū tőhangzós elsődleges igéknek (az infinitívumban -t előtt nincs mássalhangzó) a jelen idejű tő végén leggyakrabban -st- áll, de -n- vagy -v- is előfordulhat, például pūt ~ pūti „rothadni” – a jelen idő 3. személye: pūsta, pūna, pūva. A jelen időben kétféle alak (-st- képzővel vagy -n- infixummal) az u tőhangzós elsődleges igékre is jellemző, például smūkti „lecsúszni, leesni” – a jelen idő 3. személye: smūksta, smūna.

A jövő idő első és második személyű többes számú gul̄sim „lefekszünk”, gul̄sī „lefekszetek” alakjai mellett az idősebb nemzedék képviselőinek beszédében más típusú alakok is előfordulnak: gul̄sme, gul̄ste.

A nyelvjárásban a következő feltételes módú alakok használatosak: egyes szám 1. személy gul̄cē ~ gul̄ćia, ritkábban gul̄ē, gul̄ćiu ~ gul̄ćiau; egyes szám 2. személy gul̄tum, egyes és többes szám 3. személy gul̄tu ~ gul̄tu, ritkábban gul̄t; többes szám 1. személy gul̄tumet ~ gul̄tumėte, többes szám 2. személy gul̄tumet ~ gul̄tumėte.

A felszólító mód következő alakjai használatosak: egyes szám 1. személy gul̄k, többes szám 1. személy gul̄kim, többes szám 2. személy gul̄kit.

A rövid vagy emelkedő hosszúságú tövű elsődleges igék jövő idejének egyes szám első és második személyű alakjaiban a hangsúly a végződésre esik, például: kasū „ásni fogok”, kasī „ásni fogsz”; pirksū „megveszem”, pirksi „megveszed”. Az irodalmi nyelvtől eltérően az -ia és -i végű tövű jelen idejű alakokban a hangsúly az emelkedő hosszúságú tőről az igekötőre tevődik át, például a jelen idő 3. személye: šveičī ~ šveičia „tisztít” – nušveičī; žūri ~ žiūri „néz” – prižūri, ritkábban prižiūri.

Melléknévi igenév, határozói igenév, féligenév. A nyelvjárásban használatosak a jelen idejű cselekvő melléknevi igenevek (dirbuntis ~ dirbantis vagy dirbuntīs ~ dirbantys, dirbunti ~ dirbanti), az egyszeri múlt idejűek (dirbis ~ dirbęs, dirbus) és a többszöri múlt idejűek (dirbdavis ~ dirbdavęs, dirbdavus). A szenvedő melléknevi igeneveknek jelen idejű (dirbamos, -ā) és múlt idejű (dirbtos, -ā) alakjuk lehet. Visszaható igékből melléknévi igenév csak igekötő jelenlétében képezhető (pasidirbis, paždirptas < pasidirbtas).

A határozói igenévnek két igeidejű alakja van: jelen idejű és egyszeri múlt idejű (dirbunt̃ ~ dirbant, dirbus).

A féligenév a -damas, -dama képző segítségével képződik (dirbda-mas, dirbdama).