LIETUVIŲ KALBOS SANDAROS TYRINĖJIMAI

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XXVI (1987)

GIEDRIUS SUBAČIUS

S. DAUKANTAS LENGYEL–LITVÁN SZÓTÁRAI KELETKEZÉSÉRŐL

S. Daukantas lexikográfiai tevékenységét kevéssé kutatták. Szótárainak és szótári anyagainak jellemzését J. Kruopas adta meg.¹ Itt arra teszünk kísérletet, hogy valamivel részletesebben áttekintsük S. Daukantas lengyel–litván szótárainak keletkezéstörténetét.

Miután 1850-ben visszatért Litvániába, és M. Valančiusnál, Varniai városában telepedett le, S. Daukantas, a történész, ritkán vett már tollat a kezébe (utolsó történeti művét, a „Pasakojimą apie veikalus lietuvių tautos senovėje” [Elbeszélés a litván nép ősi múltjának eseményeiről] címűt 1850-es dátummal látta el). Ennek mindenekelőtt az volt az oka, hogy itt már nem jutott hozzá azokhoz a történeti forrásokhoz, amelyeket Szentpéterváron használt. Másfelől arra is a litván környezet ösztönözte S. Daukantast, hogy felhagyjon a történetírással, és lexikográfiai munkába fogjon: itt közvetlen közelről találkozott a litván kulturális élettel, és látta annak gondjait. A XIX. században, ahogy egyre több litván értelmiségi lett, mind fájdalmasabban érződött a különféle litván szótárak hiánya. Különösen a lengyel–litván szótár hiányzott. A lengyel nyelv akkoriban a litván értelmiségiek érintkezési nyelve volt, az egyetlen addig nyomtatásban megjelent lengyel–litván szótár pedig K. Sirvydas „Dictionarium trium linguarum” című műve volt, amelyet utoljára csak 1713-ban adtak ki. Bibliográfiai ritkasággá vált, és gyakorlati célra nehezen lehetett hozzáférni. Mindez arra ösztönözte S. Daukantast, hogy belefogjon az akkor nagyon időszerű munkába: egy lengyel–litván szótár megírásába.

Már fiatal korában, vilniusi tanulmányai idején S. Daukantas írt egy lengyel–litván szótárt². A papírba nyomtatott évszám alapján J. Kruopas megállapította, hogy ez Daukantas egyik legkorábbi munkája, amelynek írását 1820 után fejezte be. J. Kruopas szerint „irodalmi tevékenységének megkezdésekor S. Daukantas feltehetőleg megérezte a lengyel–litván szótár hiányát, és maga vállalkozott az elkészítésére”³.

A kis szótár nem teljes egészében maradt fenn, csupán mintegy egytizenketted része. A vizsgálat során kiderült, hogy a szótár lengyel címszójegyzéke J. Litvinskis háromnyelvű lengyel–latin–francia szótára alapján készült (Słownik polsko–łacińsko–francuzki na zasadach słowników Knapskiego, Danneta i Troca ułożony i pomnożony przez X. Litwińskiego. – Warszawa, Wilno, 1815, t. 1–2.). Ezt egyértelműen mutatja a lengyel címszavak egyezése, a megadott alakok közös volta, az egyes szókapcsolatok, sőt mondatok és egyéb elemek azonossága.

¹ Kruopas J. S. Daukanto leksikografiniai darbai. – Kn.: Lietuvių kalbotyros klausimai, 1961, t. 4, p. 301–316.

² Cím nélküli szótár (az LKLI kézirattárában őrzik, jelzete SD 13); kis szótárnak nevezzük, hogy megkülönböztessük a másiktól, a nagy lengyel–litván szótártól (ez szintén cím nélküli, jelzete SD 12), amelyet Daukantas már 1850 után írt (lásd róla alább).

³ Kruopas J. Min str., p. 302.

151

J. Litvinskis szótárának nyomtatása Vilniusban kezdődött, és a szerző halála után Varsóban fejezték be. S. Daukantas ekkor már Vilniusban élt, és tudhatott valamit erről a szótárról. Megszámoltuk, hogy J. Litvinskis szótárában mintegy 24 850 lengyel címszó található. J. Litvinskis szótára általában véve meglehetősen egyszerű, kevés benne a nyelvtani információ. A szótár gyakran külön szócikkekben közöl szókapcsolatokat, olykor akár egész kifejezéseket is. Mindez arra utal, hogy J. Litvinskis szótárát oktatási célokra készítették. Erre kiadói, Zavadskis és Venckis is utalnak. Az előszóban azt írják, hogy J. Litvinskis „ezzel a munkával nagy szolgálatot tett, különösen az iskolás ifjúságnak”.

S. Daukantas J. Litvinskis szótárából sok szót lemásolt, de nem mindet. A számítások szerint a fennmaradt szövegrészben J. Litvinskis szavainak mintegy 7,5%-a maradt ki⁴. Daukantas kerülte a kifejezetten oktatási jellegű szócikkek lemásolását. Például kihagyta az önálló szócikként közölt szókapcsolatokat Dat im się Bóg łasa dorwać; Daw­szy zaś brać, obiecawszy nie dać; Gromnyczy sey­mek; Za nic sobie ważę és másokat. Olykor az ugyanazon szó külön szócikként megadott alakjait sem másolta le, például czotgający się (bár szerepel czotgam się), częściami (bár szerepel częścią). Néhány szó S. Daukantas számára talán nem tűnt különösebben szükségesnek, ezért kihagyta őket, például: domek, domyczko (bár a dom szót lemásolta), domyślny (szerepel a domyślnie), dopuszczenie (szerepel a dopuszczam), fizyonomia (szerepel a fizyonom), gębczaty (szerepel a gębaty), gęstwa (szerepel a gęstwina), és így tovább. Vannak olyan szavak, amelyek kihagyását nehéz megmagyarázni, például: głuchy, godzina, gotowy, noha származékaik szerepelnek.

S. Daukantas nem elégedett meg csupán J. Litvinskis szavaival. Íme, a D betűs szavak között apró betűkkel olyanokat is bejegyzett, amelyek J. Litvinskis szótárában nem találhatók (egyet a G betűsek között is), például: dalowid, danny, dawacz, decydować, dedukcya, deficit, delegat, delikatny, gołysz és másokat (összesen 38-at). Ezek a kiegészítések azonban a fennmaradt szöveghez képest igen csekélyek (2244 szócikk maradt fenn).

Daukantas Litvinskishez hasonlóan valószínűleg a tanulóifjúságnak szánta volna kis szótárát. Ez a szótár azonban más, a litván nyelv iránt érdeklődő vagy azt tanuló értelmiségiek számára is hasznos lett volna. Sajnos a munka nem készült el teljesen (néhány lengyel szónak nincs litván megfelelője). Feltehető, hogy miután S. Daukantas elköltözött Litvániából, más dolgok kezdték foglalkoztatni, és félbehagyta ezt a művet.

A másik, nagy lengyel–litván szótárt Daukantas már azután írta, hogy visszatért Szentpétervárról, és M. Valančiusnál telepedett le Varniai városában. J. Šliūpas 1883-ban, az „Aušra” című lapban említette meg, mondván, hogy Valančius „a lengyel–žemaitis szótár megírásának terhét rakta Daukantas vállára”. Šliūpas azt is állítja, hogy „Daukantasnak át kellett másolnia a püspök számára egy lengyel–francia szótárt”⁵. Ez utóbbi megjegyzés meglehetősen furcsának tűnik (még annak tudatában is, hogy Šliūpas elfogultan ítélte meg S. Daukantas és M. Valančius nézeteltéréseit). Vajon mi ösztönözhette S. Daukantast egy ilyen szótár lemásolására? J. Šliūpas feltehetően pontatlanul fogalmaz itt. Sikerült megállapítani, hogy S. Daukantas nagy szótárához S. Ropelewski lengyel–francia szótárának lengyel részét másolta le

⁴ Ebből kiindulva kiszámítható, hogy a kis szótár mintegy 23 000 szót tartalmazhatott (J. Kruopas 24 000-re becsülte).

⁵ Šliūpas J. Rinktiniai raštai. – V., 1977, p. 178.

152

regiszterét (Słownik polsko—francuzki. — Berlin, 1843—1847, poszyt I—VIII, 3412 s.⁶). J. Šliūpas tehát lengyel–francia szótár másolásaként írja le azt, ami feltehetően nem különálló munka, hanem csupán a lengyel szavak lemásolása ugyanahhoz a „lengyel–žemaitis” szótárhoz.

Azt, hogy S. Daukantas S. Ropelewski munkáját használta, a nagy szótár teljes szerkezete egyértelműen mutatja (különösen a gyakori ob. = obacz „lásd” utalás), a csaknem azonos szemléltető példák, az ugyanúgy, sajátos módon megadott címszavak (például a w Lewo, na Lewo szócikk az L betűnél, a w Krotce — K szócikk a K betűnél szerepel; olykor a címszó nem főnévi igenév, hanem jelen idejű alak, például Kradnę ob. kraść, és még sok más), valamint a különféle hibák (például a Wytryskać szót S. Daukantas a B betűs szavak közé sorolta — a Buchać szó helyett figyelmetlenségből a mellette álló szinonimát másolta le; ugyanígy a C betűs szavak között a Cieszyćciel helyett a Pocieszyciel szerepel). S. Daukantas kéziratában nem találtak olyan lengyel szavakat, amelyek ne szerepelnének Ropelewski szótárában.

A korabeli sajtó kedvezően ítélte meg S. Ropelewski szótárát. A „Przegląd Poznański” azt írta, hogy „összehasonlíthatatlanul jobb az eddig megjelent valamennyi szótárunknál, és felér a külföldi, hasonló jellegű könyvekkel”⁷. A szótár értékét közvetve népszerűsége is mutatja: a XIX. század végéig alighanem 7 eredeti és 2 plagizált kiadása jelent meg.

S. Ropelewski szótára meglehetősen tudományos, bár „sietve állították össze”⁸. Minden szó nyelvtani leírást kap benne, gyakran több alakot is megad, a szavak nem ritkán egy, több, olykor akár több tucat példával illusztrálva szerepelnek, továbbá stílusminősítések is találhatók benne. S. Daukantas kevéssé használta ki mindezt a tudományos apparátust. Szótárában a szavaknak általában nincs nyelvtani jellemzésük (bár időnként egy-egy szó kap ilyet, például: Dłużen, żnia; I, conj. ir, bej; Ją, acc. sing. fem. je; Ks obie, contract. ku sobie; Kwita, indecl.). S. Daukantas szótárának felépítése sokkal egyszerűbb. A lengyel és litván szavakat semmilyen különleges módon nem választja el egymástól. Egy vagy több lengyel szót ír le, majd vessző után egy vagy több litvánt. Emiatt néha még alakjuk alapján is nehéz eldönteni, hogy egy szó litván vagy lengyel (például a következő szócikkek kétértelműen értelmezhetők: Apteka, Aptieka; Nagietek, ob. nogietek, nagatka; Piramida, pyramidą, ob. ostrosłup, és hasonlók).

S. Daukantas S. Ropelewski szótárának 120 rövidítéséből rendszeresen csak egyet használ: ob. Ez nagyon gyakori, szinte minden oldalon többször is előfordul. S. Daukantas maga nem alkot új rövidítéseket, de az ob. használatában néha következetlen (például az amalia, gredzidło, niedożierca előtt az emalia, grązel, niedozor szavakra utaló hivatkozások állnak, ám az utóbbiak nem találhatók meg a szótárban — kimaradtak a lengyel regiszter másolásakor). Ez természetesen puszta figyelmetlenség, amelyet a szótár nyomdai előkészítése során kijavítottak volna.

Ropelewski szótárának gyakori szemléltető példái közül S. Daukantas csak egyet-egyet választott ki. A harmadik és a második kötetben alig találni ilyeneket, talán valamivel több csak a pir-

⁶ Autorius (Stanisław Ropelewski) žinomas tik iš veikalo: Estreicher K. Bibliografia polska XIX stólecia. — Kraków, 1878, t. 4, s. 88.

⁷ Przegląd Poznański. — 1848, t. 6, s. 230.

⁸ Ugyanott, 230. o.

153

…mában. D betű szócikkeiben található talán a legtöbb példa — 135 (124 szótári szócikkben). D betű alatt összesen 2286 szó szerepel, tehát csak 5,4%-ukhoz tartozik szemléltető példa.

A szemléltető példákat közölve S. Daukantas rendszerint változatlanul hagyja őket, csupán egyet-egyet rövidít le. S. Ropelevskio példái közül Być posądzo- nym, podejrzanym o dezm; Doniosłem mu przez kogoś z jego przyjaciół o tem co się stało; Doczekał się pociechy z dzieci S. Daukantas a következőket alkotta: Być posądzonym o deizm; Doniosłem mu przez kogoż; Doczekał dzieci. Különösen ritka esetekben S. Daukantas kissé átdolgozza a példákat, például a Zdecydowany jestem wszystkiego się chwy- cić és a Decydować o wszystkiem helyett egyet alkot: zdecydowałem się na wszystko. Néha saját, nagyon egyszerű példákat is közöl, például: Dycht i jest; dziedziniec przed stajniami.

S. Daukantas nem vette át szótárába S. Ropelevskio valamennyi lengyel szavát. Egyes földrajzi neveket nem vett fel, például: Genewa, Genua, Moldawia, Kaffa „falu Tauridában”, Kair (bár felvette a következőket: Afryka, Chwalenskie morze, Dania, Francya, Galilea, Galicya, Niemen, Paryż). Sok személynevet is kihagyott (például: Adam, Daszko, Elżusia, Jagiello, Julian, Kaifasz, Kain stb.; ugyanakkor kiírta a következőket: Judasz, Jumona, Neptun, Paweł, Pitagor stb.), a biológiai rendszertan egyes elnevezéseit (például: agaryk „szivacsgomba”, albatros, alka „pingvin”, dra „ilyen hosszú farkú papagáj”, dafnia, kablion „tőkehal”, kaczyniec „mocsári gólyahír” stb.). S. Daukantas bizonyos nemzetközi szavakat sem vett fel (például: alkohol, analyzować, archeologia, arytemetyka, automat, elektrometr, ewakuacya, kadr stb.). Néhány nőnemű foglalkozásnevet is kihagyott, például: aspirantka, autorka, kadzicielka, kalkulatorka, noha a megfelelő hímnemű elnevezéseket megadta.

S. Ropelevskio szótárában sok képzett szó külön szócikként szerepel. S. Daukantas ezek egy részét (néha nem is képzett szavakat) kihagyta — feltehetően azokat, amelyeket kevésbé tartott szükségesnek. Például felvette a következőket: atom, elipsa, kącermistrz, kacerny, kajdany, de kihagyta ezeket: atomiczny, eliptycznie, eliptyczny, eliptyczność, kacerstwo, kacerz, kacerować, kajdanki stb.

S. Daukantas a lengyel szavak jegyzékét sehol máshol nem egészítette ki. Szótárának azonban nem minden szócikke egyezik meg teljesen S. Ropelevskio szócikkeivel. S. Daukantas ugyanis néha önálló szócikként emelt ki egy szót, amelyet S. Ropelevskis egy másik, közeli rokon szóval együtt közölt. Például S. Ropelevskis a danny és a datliwy szót egy szócikkben adta meg, S. Daukantas viszont a datliwy szót külön címszóként emelte ki. S. Daukantas külön címszóként szerepeltette továbbá az abrewidcya és abrewidator, expens, valamint az expensować, kalamajka és a kalamajkowy szavakat stb. Igaz, az ilyen önálló átrendezés S. Daukantas részéről igen ritka.

Hozzávetőleges számítás szerint S. Ropelevskio szótárában mintegy 65 000 lengyel címszó található⁹. S. Daukantas szótárában a lengyel szavak számát J. Kruopas állapította meg: 56 567 szó¹⁰. Ezért megállapítható, hogy S. Daukantas másolás közben…

⁹ Ezt a számot az egy oldalra jutó szavak átlagából számították ki, miután megszámolták a szótár különböző részeiből vett szavak hozzávetőleg egyharmadát.

¹⁰ Kruopas J. Min. str., 305. o.

154

kihagyta S. Ropelevskio szótárának mintegy 8,5 ezer, azaz 13%-nyi szavát. A szótár különböző részeit összehasonlítva látható, hogy nem egyenletesen hagyott ki belőlük. Kezdetben kevesebb szót írt ki (például az A betűnél 46,7%, a B betűnél 24,1% hiányzik), később pedig már nem válogatott ilyen szigorúan (például a C betűnél 16,8%, a D betűnél 13,8%, a F betűnél 16,5%, a G betűnél 8,1%, a H betűnél 14,3%, a I,J betűknél 11%, a N betűnél 4,7%, a O betűnél 3,9%, a Z,Ž,Ž betűknél pedig 8,2%). Feltételezhető, hogy idővel S. Daukantas attól tartott, túlságosan leszűkítette a szótárát, ezért egyre kevesebb szót hagyott ki. Az is kirajzolódik, hogy a lengyel címszójegyzék azoknál a betűknél a legteljesebb, amelyekhez kevés litván megfelelő került (N, O stb.). Egy másik tendencia a nemzetközi szavak számának csökkentése, különösen azoknál a betűknél, amelyeknél sok ilyen szó van (A, F, H).

A legtöbb betű anyaga hasonló módon készült: S. Ropelevskio szótárának lengyel címszójegyzékét másolta le, és a szavak egy részéhez azonnal hozzáírta a litván megfelelőket. Az N, O, S, T, U betűk anyaga azonban másként készült. Az O és S betűk anyagának egy részénél, valamint a T és U betűk teljes anyagánál csak a lengyel címszójegyzék szerepel (nagyon ritkán előforduló litván megfelelőkkel). S. Daukantas, hogy felgyorsítsa a munkát, feltehetőleg úgy döntött, hogy a lengyel címszójegyzék elkészülte után írja hozzá a litván megfelelőket (de végül csak az N betű szavaihoz tette meg). Figyelemre méltó, hogy amikor csak a lengyel címszójegyzéket írta, Daukantas mellőzte a szemléltető példákat – egyszerűen nem hagyott nekik helyet.

S. Daukantas keveset szerkesztette a szótárát. Az első és a harmadik kötetben csak egy-egy lengyel szó mellett található később hozzáírt litván szó – ezt a tinta színe alapján lehet megállapítani. Alaposabb szerkesztésre csak a második kötetben került sor, pontosabban e kötet N betűs anyagában. Jól látható, hogy sok litván szót később, más tintával írt hozzá. S. Daukantas azonban nemcsak szavakat toldott be: szerkesztés közben a szöveget S. Ropelevskio szótárával is összevetette (ezt mutatják a második kötet 88. és 99. oldalához csatolt lapocskák, rajtuk 12, illetve 14 szócikkel: ha S. Daukantas nem vetette volna össze a szövegeket, nem vehette volna észre, hogy mindkét alkalommal kihagyott egy-egy hasábot S. Ropelevskio szótárából). A szerző tehát hozzákezdett a szótár szerkesztéséhez, de nem fejezte be.

S. Daukantas a szótárat nagyméretű, 35,5 × 21,6 cm-es papírlapokra írta. Az oldalakat nem számozta meg, ceruzával csak a füzetíveket számozta (az I. és II. kötetben 31-31, a III. kötetben 36 ív volt). Az ívek többnyire 6 kettős lapból állnak, amelyeket olykor 3-3 kettős lapból álló két félívvé varrtak össze, máskor pedig egyetlen ívbe.

Több tény is arra utal, hogy S. Daukantas már ilyen, előre összeállított ívekre írta a szótárat. Mindenekelőtt a számozatlan lapok erre engednek következtetni. Másodszor, a második kötet tintafoltjai is ezt bizonyítják. Az N betűs szöveg 4. ívének elején S. Daukantasra ráömlött a tinta. A leöntött szócikk Nazdjurtz, ryta meta és az ugyanazzal a tintával, mint a többi szerkesztett szó, mellé újra leírt változata arra utal, hogy a baleset a kézirat szerkesztése közben történt. Nemcsak a 4., hanem más ívek is foltosak lettek (az 5., 6., 7., 8. és 10. ív). A tinta azonban csak az ívek első és utolsó oldalaira került, a belső lapokat nem érte. Következésképpen a szerkesztett szöveget már ívekbe rendezték, de még nem kötötték könyvvé (ezt az állítást a szerkesztett kézirat néhány olyan szava is alátámasztja, amelyet nehéz lett volna bekötött könyvbe beírni). A szótár papírján lévő vízjelek is azt mutatják, hogy a papírt a könyvvé kötés előtt hosszabb ideig ívekbe rendezve (vagy összevarrva) kellett tárolni. A papírgyár jelét ugyanis belenyomták a papírba,

155

vagyis dombornyomott, és minden ív első lapjain sokkal élesebben látszik, mint a következőkön.

Mindez világosan bizonyítja, hogy S. Daukantas nem különálló lapokra és nem is már könyvvé kötött tiszta papírra írta a szótárat, hanem 12 lapból összeállított ívekre. Ez a tény segíthet pontosítani S. Daukantas nagy szótárának keletkezési idejét is. M. Akelaitis 1856. X. 15/27-én kelt, M. Valančiushoz írt levelében már említi S. Daukantas szótárát: „Milyen boldog lennék, ha az S. Daukantas által összeállított lengyel–žemaitis szótár kötetei (folijaty... do słownika polsko–żmudskiego) a kezembe kerülnének!”¹¹ Az, hogy M. Akelaitis már a szótár különálló köteteiről ír, azt jelenti, hogy S. Daukantas 1856 végére már beköttette a szótárat. Mivel pedig, mint láttuk, a szótárat még azelőtt írták és szerkesztették meg, hogy három kötetbe fűzték volna, 1856 végére már el kellett készülnie (természetesen az is előfordulhatott, hogy S. Daukantas később még hozzáírt vagy kijavított egy-egy szót). Ez az időpont S. Daukantas életrajzának változásaival is egybeesik: 1855-ben elköltözik Varniai városából, elhagyja M. Valančiust, és a lettországi Svirlaukyban húzódik meg Petras Smuglevičius orvosnál. Ettől kezdve S. Daukantas életének vándorló időszaka következik, és hátralévő nyolc életévében többé nem tér vissza a szótárhoz. Ennek döntő oka az lehetett, hogy összeveszett M. Valančiusszal, és valószínűleg feladta a reményt, hogy valaha is kiadja a szótárat. Így feltételezhető, hogy S. Daukantas nagy lengyel–litván szótárát 1850 és 1856 vége között írta (ismeretes, hogy a szótár papírja a XIX. század ötvenes éveiben készült¹²).

V. Merkys Daukantas életrajzának megírásakor kissé pontatlanul értékelte lexikográfiai tevékenységét. Az életrajzíró idézi S. Daukantas 1842-es, Narbutnak írt levelét, amelyben S. Daukantas azt írja, hogy a nyelv tanulmányozásába fogott. V. Merkys megemlíti S. Daukantas fiatalkorában írt lengyel–litván szótárát (a kis szótárat), majd arra a következtetésre jut: „Úgy látszik, S. Daukantas akkor térhetett vissza az utóbbi szótár további előkészítéséhez, amikor a fent említett leveleket írta Narbutnak. A Litván Nyelv és Irodalom Intézet könyvtárának kézirattárában e szótár három hatalmas kötete található”¹³. Úgy tűnik, V. Merkys S. Daukantas két szótárát ugyanannak a műnek tekinti (a másodikat az első folytatásának). Azt írja, hogy „Daukantas ezt a szótárat még a Vilniusi Egyetemen kezdte összeállítani, és egészen haláláig bővítette, illetve javította”¹⁴. Ezzel a következtetéssel nem érthetünk egyet. S. Daukantas két lengyel–litván szótárának kézirata teljesen különböző mű. Az elsőt fiatalkorában írta, diákként, Vilniusban élve; a másodikat már körülbelül 60 évesen, Varniában. Az első egy egyszerűbb, inkább oktatási célokra szánt szótár használatával készült, a második viszont a kor egyik tekintélyes kiadványára támaszkodott, amely a nemzetközi szabványoknak is megfelelt. Nem vették észre, hogy nagy szótára írásakor S. Daukantas a fiatalkori munkájából merített volna anyagot. Amikor pedig azt mondja, „alább-

¹¹ Janulaitis A. M. Akelaičio laiškai. – Tauta ir žodis, 1925, kn. 3, p. 296.

¹² Клепиков С. А. Филиграни и штемпели на бумаге русского и иностранного производства XVII—XX вв. – М., 1959, с. 100. Ugyanezt állítja a Szovjetunió Tudományos Akadémiája könyvtára kézirat- és ritkakiadvány-osztályának levele is, amelyet ma a szótár kézirata mellett őriznek. J. Kruopas állítása (Kruopas J. Min. str., p. 305), miszerint ez a papír éppen 1850-ben készült, nem megalapozott.

¹³ Merkys V. Simonas Daukantas. – V., 1972, p. 203.

¹⁴ Ugyanott, p. 204.

156

„…a nyelvet kutatni” S. Daukantas aligha a szótárírásra gondolt — valószínűleg akkoriban a nyelvek összehasonlítása vagy a szavak etimologizálása érdekelte. (Vö. még J. Kruopas következtetését, amelyre S. Daukantas szótári anyagának áttekintése után jutott: „Látható, hogy abban az időben [1845 után] S. Daukantast a litván nyelv szavainak rokonsága foglalkoztatta az ókori nyelvek szavaival”¹⁵.)

S. DAUKANTAS LENGYEL–LITVÁN SZÓTÁRAINAK GENEZISE

Összefoglalás

A cikk rövid történeti áttekintést nyújt S. Daukantasnak, a XIX. század első felének és közepének ismert litván kulturális személyiségének két lengyel–litván szótáráról. Megállapítja mindkét szótár lengyel címszavainak forrásait, ami segített pontosítani a köztük fennálló kapcsolatot. Kimutatja, hogy a második lengyel–litván szótár (1850–1856 vége) nem az első (körülbelül 1820) folytatása, hanem önálló lexikográfiai munka. Emellett feltárja azt a módszert, amelynek alapján e szótárak készültek.

¹⁵ Kruopas J. Min. str., p. 312.