LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XXVIII (1989)

KALBŲ RYŠIAI IR SĄVEIKOS

JONINA LIPSKIENĖ

A GERVĖČIŲI NYELVJÁRÁS IGEUTÁNZÓ SZAVAI

A sajátos és szemléletes szavak mellett Gervėčių környékén, a Belarusz SZSZK területén található legkompaktabb litván szigeten, számos igeutánzó szót jegyeztek fel. Ezek különféle tényezők által kiváltott hangokat, képeket vagy érzeteket fejeznek ki. A megfelelően és mértékkel használt igeutánzó szavak gazdagítják a nyelvet, élénkebbé és szemléletesebbé teszik. E szavak sajátosságait világosan érezzük például M. Valančius „Palangos Juzė” című művének olvasásakor, amelyben különösen nagy számban fordulnak elő.

A litván nyelv más nyelvjárásaihoz hasonlóan a gervėčiųi igeutánzó szavak eredetük szerint igei eredetűekre, például: kilst: kélti — Kāp tik kilst pāduška, tai ir vėl' rėk't' | slýst: slýsti — Dė, dė (dėjo) kōjas, slýst' t' (elesett), valamint utánzó szavakra¹ oszthatók. Az utóbbiakból jóval többet jegyeztek fel. Képzésük és szerkezetük nagyon változatos, valamely cselekvés kiváltotta hangokat vagy képeket utánoznak, például: blākt — Ir blākt' ugnelė ažgėso | klākt — Papadrebėjo anā kārves, klākt ir griūvo | cāk, cāk — cāk, cāk atbėga anā.

Alapvető szerkezeti sajátosságaik szerint ezek az igeutánzó szavak többnyire egyszótagúak, de vannak kétszótagúak, ritkábban három szótagúak is, például: lýžt, turlum, šebu-lāikšt.

A szóvégi hangösszetétel alapján a nyelvjárás számos igeutánzó szava formánsos és formáns nélküli csoportokra osztható. A különféle mozgásokhoz kapcsolódó hangokat utánzó, vagy a cselekvés közben keletkező képeket kifejező igeutánzó szavak gyakran egyszótagúak, és t formánssal végződnek. Ez a formáns különféle mássalhangzók után állhat, leggyakrabban k, m, p, s után (például: mākt, pliōmt, cāpt, kliūšt), vagy a mássalhangzó-kapcsolatok ks, kš, mp, ms, nk, rp után (például: vikst, pýkšt, pūmpt, krāmst, dzinkt, virpt). E szavak jelentős része nem magát a cselekvést fejezi ki, hanem csak kiegészíti, kiemeli és élénkíti az általa kiváltott képet, hangot, érzetet, vö.: Stākt' atsistojo ir sāko | Ānas až būteliaus ir pliōmt: „Išgėrsim“ | Cāpt až vuodegōs ir pagōvė | Tèp bōba kāp kliūš't' [forrásban lévő vízzel], tai ti ir nusmiūko paūstis (haj) | Ānas vikst' ir nubėgo | Pýkšt' tvōrą razlāužė | Pūmpt' obuolys ir nukrito | Aš tā dėšrą krāmst' | Dzinkt' nōsin, ir ankāndo bitėlė | Vilkenyčià (nőstény farkas) virpt' péršoko…

Néha egyes, t formánssal végződő igeutánzó szavak mellett párhuzamosan használatosak rövidebb, t nélküli megfelelőik is, például: Ė kōl' māno gerklė nė kuolù ažkištā, nė ratù ažsuktā, tai aš šmirš' sù paršeliù | (vö. Ānas šmir kšt vidūn) | Ir pūkš, ir neūlīpė dangūn (vö. Lipė, lipė, pupā — pūkšt, ir krito).

¹ A felhasznált anyagot a szerző az 1970-es expedíció során jegyezte fel, továbbá a Litván Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet néprajzi archívumában található néhány elbeszélő népköltészeti gyűjteményből gyűjtötte.

118

A formáns nélküli hangutánzó szavakból kevesebbet jegyeztek fel. Ezek leggyakrabban különféle magánhangzókra, kettőshangzókra vagy mássalhangzókra végződnek, és gyakran rovarok és más állatok hangját, illetve tárgyak zaját utánozzák. Szinte mindig ugyanazt a hangutánzó szót ismétlik meg kétszer, háromszor, sőt négyszer is, hogy nyomatékosítsák a cselekvés hangjának időtartamát. Néhány formáns nélküli hangutánzó szó gyakran csak kiegészíti a cselekvést, és akkor használják, ha erőteljesebben akarják kifejezni vagy a hirtelen mozdulat hosszabb időtartamát, vagy a hirtelenebb cselekvés hangjait és érzeteit, képeit, például: Bù-bù-bù – az megijedt – nem jön | Bù-bù-bù, ahogy elkezdett csapkodni | Bžỹ, bžỹ – repül a méhecske | Triù-riù-riũ, triù-riù-riũ, nem láttunk-e medvéket, jávorszarvasokat, rókákat, farkasokat? Repül a méhecske zizỹ, zizỹ virágról virágra | Mondja a testvér – csak jön az a kis tűz ti – žiù-žiù, žiù-žiù | Āū-aū, aū-aū ugat a kutyus | Bař, bař, bař eldurrantotta a lányka (lány) – megijesztette őket | Cak, cāk, cāk repül: „Vigyetek, fuvarozzatok (vigyél el, fuvarozz el)” | Muř, muř – nincs időm, szalonnát eszem | És az egérke beszaladt a kemence mögé – dzi-liñ’, dzi-liñ’, dzi-liñ’ | Tāp, tāp, tāp – jön az | A kakas megint tuñ, tuñ, tuñ (bekopogott).

A nyelvjárásban olyan utánzó, formáns nélküli hangutánzó szavakat is feljegyeztek, amelyek kizárólag hosszan ejtett mássalhangzókból állnak. Ezek olyan hangokat fejeznek ki, amelyek az adott mássalhangzó vagy mássalhangzó-kapcsolat kiejtésekor leginkább a hallott hanghoz asszociálódnak, például: Kùtas (kaukasz)… mintha valami csillag lett volna žžžž, és elment | Meghallották – žžž zúg, reccsennek a fák (az erdő) | Csak az tölgyfa, pṛṛṛ, és elrepült Ivonėlis | Aztán, ahogy megijedtem, az a ló csak fṛṛṛ, és elvágtatott. Valószínűleg ebbe a csoportba tartozik az a hangutánzó szó is, amely két mássalhangzó között álló, hosszan ejtett magánhangzóból áll, például: būūūūch: És a nyírfa csak būūūūch – kidőlt.

A formáns nélküli hangutánzó szavak közé sorolhatók feltehetően a már említett, t formáns nélküli hangutánzó szavak is, amelyeket a formánsos hangutánzó szavak helyettesítőjeként használnak, például: Plàs, plàs – felröppent a madár, és leesett | (vö. Felszállt, plàst’, plàst’, plàst’, plàst’, és elrepült) | Átrepült a gödör fölött, megijedt, megijedt, aztán ugrott egyet, tudod, a disznó | (vö. Az egérke csak skikt’, elrepült – nem találta el az egérkét [a medve] Tāp, tāp rálépett a földre (vö. Tāpt’, tāpt’ bemegy a medve a házba).

Olyan hangutánzó szavakat is feljegyeztek, amelyek jellemzőbbek a Gervėčiai nyelvjárásra, illetve a litván nyelvterület keleti részére. A köznyelvi hangutánzó szavak helyett šliūkšt, šliūkšt, triōkšt itt így mondják: šlikšt, kriāukšt, kùks(t), például: Aztán megint csak šlikšt a farkasnak (| farkasnak), és elszakadt [leszakadt], az oszloppal együtt elrepült az erdőbe | Kriāukšt’, letört az ág a tetején (fent) | A kerítés mögött kùks egy karó, na, mondom, megütöm (megütöm). Egy mese szövegösszefüggésében sajátos és érdekes hangutánzó szavak fordulnak elő: šamākšt, šebulāikšt, amelyek megfelelnek a köznyelvi šāst, šmākšt szavaknak, például: Az csak šamākšt’ bedobta őt a kemencébe | Šebulāikšt’ a kemencébe, és odavágta, betakarta a kemenceajtóval (kemencefedél) | (vö. még a hirtelen járás szemléletes hangutánzó szavaival: Az csak šmirks’ beszaladt a házba).

A kialvó tűz látványát és mozgását a nyelvjárásban a blākt hangutánzó szó írja le, amely a köznyelvi plūst, plūpt szavaknak felel meg, például: És blākt’, kialudt a kis tűz.

A kisállat hirtelen, fürge mozdulatának leírására (strìkt, strýkt) a skik, skikt, sviẽpt, vikst, viřpt hangutánzó szavakat használják, például: A malacok megijedtek, megijedtek, aztán csak skik, skik, skik – épphogy látta őket az ember | Az összes malac viřpt’, viřpt’, viřpt’ átugrotta a gödröt | A farkaslány (nőstény farkas) sviřpt’ átugrott, én meg, mint a nyárfalevél, reszkettem

119

(levél) reszket | Az vik's't', és elfutott | Az erdőben volt egy kecske (őz), olyan szép – vīrp't', vīrp't', úgy repül.

Ugyanaz a hangutánzó szó gyakran több, egy konkrét dinamikus cselekvés során keletkező látványt vagy hangot fejez ki, vagy magát a cselekvést írja le: Pýkšt't' áttörte a kerítést | Pýkšt't' megcsapkodta az ostorral. Csak šùs't' az ürücske a karámba | Šùs't' a kemencébe, és betette (bedugta) | Tràkt' – az ki tudja nyitni a zárat, be tud menni abba a házba | A jávorszarvas tràkt' – előre, előre fut. Az első mondatban a pýkšt hangutánzó szó a kerítés törésének hangját fejezi ki, a másodikban pedig az ostorcsapást. Más litván nyelvjárásokban ugyanezt a jelentést inkább más hangutánzó szavak fejezik ki, például a triòkšt kerítésről szólva, illetve a pliáukšt az ostorral kapcsolatban.

Mondatösszefüggésben egyes hangutánzó szavak mintha nem mindig a megfelelő helyen állnának, például: Az lāpt, lāpt, és a gúnárral repül. A lāpt hangutánzó szó feltehetően inkább a járás vagy futás leírására illene. A repülés mozdulatait a plàst, plùst hangutánzó szavakkal írják le. Ezeket a nyelvjárásban t formáns nélkül is használják: Plàs, plàs felröppent (elrepült) a fürj, és leesett | Felkelt a fürj – plàst’, plàst’, és elrepült.

A környéken a kis tűz mozgását nagyon sajátosan és találóan érzékelteti a vīrp't, hangutánzó szó, például: Vīrp't', vīrp't', úgy halad a kis tűz, megy, megy | (Vö. még: Mondja a testvér: (| testvér) – csak jön az a kis tűz ti žiù, žiù, žiù) | Jön a tűz vēpt', vēpt', ott fent felcsap fölöttem (fölöttem).

A többi litván nyelvjáráshoz hasonlóan a konkrét cselekvéseket, az élőlények vagy tárgyak jellegzetes hangjait kifejező hangutánzó szavak gyakran különféle (főként befejezett múlt idejű) igéket helyettesítenek, és a mondatban az állítmány szerepét töltik be: Az brūkš't' kaszát vitt a kovácshoz | Megragadtam a seprűt – olyan hevesen megijedtem | Az lassan, lassan, aztán megragadta őt a farkánál. Mān per bārzda drāms't'... A medve csak dulùm a mozsárban | Amint kils't' felegyenesedik, rögtön kiált | Így az asszony kliūs't' [a forró vizet], és ott maradt a haja | Téged knāpt' elkap és elvisz a szarka | Knāpt' elkapta azt a fiút, és elvitte | Aztán, amikor kōpt' átmászott a deszkán, megvadult | Kāp kriū́kšt', és beleesett a fejébe | Ahogy megnyaltam azt a mézet, végigfolyt a szakállamon | Amint link't', úgy fáj a hátam | Amikor felmászott, mākt' oda, abba a lyukba | A tehén csak áll | Az még közelebb jött (odament), és ő svȳs't' egy kis palacsintát | Katūtė — ladūte... a kását kanalazta, hátul, a sarokban | Amint trūkt', kifordította azt a tuskót | Amikor csak megszólalt az a medve, turlum, és a mozsárral odavágott a kemencéhez | Šlēpš't' [a földre] a lábacska, šlēpt' a seprűcske | Az egyik lábacskája trēpt', a seprűcske lēpš't' | Egyszer stūk, másodszor stūk, harmadszor stūk – ül [a halott].

E nyelvjárás más hangutánzó szavait különféle igeidőben álló igék mellett használják, és vagy az és kötőszóval kapcsolják hozzájuk, vagy kötőszó nélkül fűzik hozzájuk. Ilyenkor a hangutánzó szó mintegy az ige által kifejezett cselekvés keltette hangok, látványok vagy érzetek illusztrációja, és az igével együtt alkot állítmányt, például: Brinkt' kiesett a kés | Čapt elkapta a farkánál | Úgy rágom a kolbászt, krāmst' | Az asszony kliūs't' kiöntötte a vizet | Úgy rágtam a kenyeret, krāmst', és kitört a fogam | Mākt' a francia, és meghalt | Pūmpt' leesett az alma | Stāk felállt, és megszólalt.

A hatás fokozása érdekében a hangutánzó szót gyakran kétszer, háromszor, sőt négyszer is megismétlik (ez a használat talán kevésbé jellemző, ha a hangutánzó szó önmagában, ige nélkül áll-

120

(a szó állítmányi funkciót tölt be), pl.: A medve: düng, düng, düng, döfködi a karót (| döfögeti) | Kvák, kvák, már el is kotkodácsolta magát az a tyúk, menjetek (menjetek) megnézni a tojásokat | Bólint, bólint, lehajtotta a fejét és elszundított | A kandúr a kemence mellett ült, leugrott, nyalogatta, nyalogatta a farkát, majd elpusztult (elpusztult) | Mindenki a tenyerét csapkodni kezdte: platt, platt, platt (tapsolni) | Cakk, cakk, tapogatózik (tapogat), nézzétek (nézzétek) — van | A róka kopogtat (kopog) az ajtón — kop-kop | Tap, tap, megy a medve a boltba | A farkas prüssz, prüssz, kitrógyázta az összes kecskegidát | Triu riu riu, triu riu riu, menjetek (menjetek) mindannyian | A kakas a lábával: tun, tun, tun, kopog (dörömböl).

Ugyanabban a mondatban szépen és harmonikusan fér meg egymás mellett akár több, különböző szerkezetű hangutánzó szó is, pl.: Az egyik kerék [kírával megkenve] azt kiáltja, ò jò joĩ, a másik pedig à jà ją, egy másik rỹ, rỹ, rỹ, a negyedik pedig kuvìk — čìrik. Az első két hangutánzó szó indulatszóra emlékeztet, itt azonban a kevéssé megkent kerekek nyikorgásáról van szó. A hangutánzó szavak néha főnévi funkciót töltenek be, pl.: Adjál valamit, apóka, bùrbt (Ezt mondják a pünkösdkor érkező legények. Adni kell nekik egy darabka vajat vagy valami mást, hogy amikor az általuk hozott, tejes korsóba dobják, olyan hang hallatszódjék, amely a bùrbt hangra emlékeztet).

Feljegyeztek hangutánzó szavakból képzett, -telt, -tert -telt, -tert, képzős mozzanatos igéket, amelyek rövid, intenzív cselekvést vagy pillanatnyi állapotot jelölnek², pl.:

bùmtelti (: bùmt) — Gyorsan (gyorsan) kellene beleszúrni a nyársával annak a bárófiúnak |

čiùptelti (: čiùpt) — A kisasszony egy magas dombocskán ül piros sapkácskában; aki arra megy, azt megcsípi |

dilgtelti (: dilgt) — Az apának eszébe jutott, hogy elmenjen [a gyermekekhez] |

driókšterti (: driókšt) — Néha egy kis felhőből úgy megered az eső, hogy driókšteri(a), és máris [eső] |

dùrstelt(i) (: dùrst) — Ha átdöföm, akkor keresztüldöföm |

levegő után kapkodni (: kapkod) — A madárka levegő után kapkodott (lélegzet) a saját — orra nincs |

móstelti (: móst) — Csak intett egyet a kezével, és már el is tűnt |

pliáukštelti | pliáukšterti (: pliáukšt) — És ahogy lesújtott a villám, [becsapott a villám], akkor senkinek, csak három léleknek (embernek) okozott egy kis kárt | Pliáukšteri (tapsol) csak örömében a kezével |

stùktelti | stùkterti (: stùkt) — Fogta az ütőfát, stùktelė egyet, és tizenkét lándzsát összetört | Azt a kis tüzet rózsafüzérrel kell megütögetni (rózsafüzérrel) vagy keresztet kell vetni | És kétszer is megkopogtatta az ablakot a kötőtűkkel (kötőtűkkel) |

švirkštelti | švirkšterti (: švirkšt) — Süvített egyet (füttyentett) , és a ló odarohant hozzá | Ő pedig süvít egyet, és tapsol a kezével |

Néha egyes hangutánzó szavak egy képszerű, állandósult kifejezés egyik alkotóelemét képezik. A hangutánzó szó leggyakrabban akkor válik a kifejezés egyik tagjává, ha a mellette álló frazeologizálódó szó főnév, pl.:

^² Tą ištiktukų ypatybę jau pastebėjo A. Leskynas, plačiau žr. jo straipsnį: Schallnachahmungen und Schallverba im Litauischen // Indogermanische Forschungen. 1902. Bd. 13. S. 165–212.

121

eszébe jut „emlékezni”: Eszembe jutott – kint hagytam a tejet (vö. Eszembe jutott – még két éneket tudok) |

rövid ideig dolgozik „rövid ideig dolgozni”: Ő csak rövid ideig dolgozik, és megint sörözni megy (vö. A férfi itt csak rövid ideig dolgozgat, egy kicsit dolgozgat, ilyen az ő munkája – csak szedi, csak szedi) |

odateszi a lábát „menni, lépni”: Én csak beteszem a lábam – ő máris (gyorsan) kimegy (vö. Csak beteszi a lábát [a gyerekhez] – megy [a meny] |

pofon vágja „megütni, rácsapni”: Az anyja arcon ütötte (vö. Jól arcon csaptam).

A GERVĖČIAI NYELVJÁRÁS HANGUTÁNZÓ INDULATSZAVAI

Összefoglalás

A tanulmány a gervėčiai nyelvjárás hangutánzó indulatszavainak legjellemzőbb sajátosságait írja le: eredetüket, szóvégi alakjukat, szerkezetüket és használatuk sajátosságait. Néhány jellegzetesebb hangutánzó indulatszó csak ebben a nyelvjárásban használatos, például: skikt, svīrpt, šēbulaīkšt, virpt.