LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XXXII (1993)

BALTŲ ONOMASTIKOS TYRINĖJIMAI

OJARS BŪSS

FINN VEZETÉKNEVEK JEGYZÉKE EGY BALTI NYELVKUTATÓ OLVASATÁBAN¹

Mit találhat egy balti nyelvkutató egy ilyen jegyzékben? Kétségkívül nem túl sokat. Ám ha a baltisztikai irányultságú névtani kutatások anyagforrásaként a berlini telefonkönyv is hasznosnak bizonyulhat (amint azt annak idején Anatolijs Nepokupnijs ragyogóan bizonyította), akkor Finnország viszonylag teljes vezetéknevjegyzéke mégis legalább ugyanennyi figyelemre méltó információval szolgálhat.

Jelenleg mind a tudósok, mind az érdeklődők számára három ilyen jegyzék áll rendelkezésre: a Finn Nyugdíjbiztosítási Intézet által 1970-ben összeállított, valamint a Népesség-nyilvántartó Központ által 1985-ben és 1990-ben készített jegyzékek. Az utóbbi kettő újabb és feltehetően teljesebb is, ám csak mikrofilmre másolt, ábécérendű jegyzék (statisztikai kiegészítő információkkal) formájában hozzáférhetők. Ezzel szemben az 1970-es jegyzék három változatban, három vastag kötet alakjában létezik: 1) ábécérendű jegyzék a gyakoriság (a vezetéknevet viselők száma) feltüntetésével; 2) a vezetéknevek gyakoriság szerinti jegyzéke; 3) fordított ábécérendű jegyzék. Az említett jegyzékeket Helsinkiben, a Helyi Nyelvek Kutatóközpontja (Kotimaisten kielten tutkimuskeskus) Névtani Osztályának archívumában őrzik (itt szívből jövő köszönetet kell mondanom az osztály vezetőjének, Dr. Eeva-Maria Närhinek, amiért szívélyesen bemutatta az osztály archívumát, és segítséget nyújtott annak használatában).

E vezetéknevjegyzékek tanulmányozásával a baltista legalább háromféle, számára érdekes információhoz juthat. Először is különféle megfigyelésekről van szó, amelyek nem kapcsolódnak közvetlenül egyik vagy másik nyelv sajátosságaihoz, és inkább az általános névtan körébe tartoznak (vagy ha közvetlenül a finn nyelvhez kötődnek is, más nyelvek szakemberei számára is érdekesek). Másodszor észre kell venni és fel kell jegyezni azokat a finn vezetékneveket, amelyek megtéveszthetik a finnugrisztikával nem foglalkozó balti nyelvkutatót, vagyis azokat a neveket, amelyek az úgynevezett nyelvközi homonímia miatt balti jellegűnek tűnnek, valójában azonban nem azok. Harmadszor pedig természetesen számba kell venni a valóban balti eredetű vezetékneveket, ebbe a kategóriába sorolva azokat is, amelyek csak grammatikai-morfológiai formájukat tekintve baltik, a tőmorféma eredete szempontjából viszont nem azok, például Gareckis, Orlavčius. Figyelembe kell venni, hogy a finnországi balti vezetéknevek kutatási tárgyként kevésbé nyelvészeti, inkább történeti kategóriát alkotnak, és egy ilyen kutatás talán inkább a történelemhez, mintsem a nyelvészethez tartozik.

¹A cikk a Stockholmban, 1991. VI. 16-án tartott Balti Tanulmányok Konferenciáján elhangzott előadáson alapul; annak helsinki előkészítését az Északi Minisztertanács ösztöndíja tette lehetővé.

15

Ami az első kérdéskört, az általános névtant illeti, elsőként a területileg meghatározott antroponímiai együttes vagy rendszer (ha rendszernek tekintjük) vizsgálatának módszereiről kell szót ejteni. Mint jól ismert, a hagyományos antroponímiában etnikai kötődésű vagy nyelvileg körülhatárolt rendszereket vizsgáltak. Kezdetben az ilyen etnikai-nyelvi kötődés gyakran lényegében azonos volt a területi kötődéssel. A mai világban azonban egyre kevesebb az etnikailag „tiszta” terület.

Finnország még mindig viszonylag homogén népességű ország (vagyis kétnyelvű, ha külön vesszük a finnországi svéd ajkúakat). Mégis már ebben az országban is meglehetősen sok olyan állandó lakos él, akinek a vezetékneve többé-kevésbé egzotikus vidékekre emlékeztet: Japánra (Aoki, Kawasumi, Kono, Nakabe, Nakagawa, Suzuku, Yamakawa), muszlim országokra (Abdulla, Mohammed, Ibrahim, Allahwerdi, Ahmed, Fisq metadin, Salahettdin), Indiára (Chatterjee, Rao), Délkelet-Ázsiára (Phrasithidet, Nguyen, Maung), Kínára (Chao, Chen, Chia-Chi, Tcheng, Wang), valamint a legkülönbözőbb európai országokra: Magyarországra (Nagy, Kiss, Szabo, Dömöter), Örményországra (Gasparjan, Sarkissian, Aghazarian, Bagdasarian, Kevor k'jan, Khachlatournants), Grúziára (Abashidze, Reischvili), Angliára (Baskerville, English, England, James, Robinson, Stanley), Görögországra (Athanassakis, Papatheochari, Polemikos), Szerbiára és Horvátországra (Bjeloglic, Dejanovic), Lengyelországra (Adamczyk, Hawryluk, Urbanowicz), Romániára (Negrca), Izlandra (Kristjansdóttir; a hagyományos izlandi patronimikus név – „Kristjana lánya” – Finnországban vezetéknévvé alakult). Itt csak egy kis részét soroltuk fel ezeknek; a finn vezetéknevek jegyzékében még számos példát találni, túl sokat ahhoz, hogy csupán különálló kuriózumként lehessen őket kezelni². Ráadásul a felsorolt vezetéknevek közül némelyek házasság révén a finn etnikumhoz tartozók személynévrendszerébe is bekerültek. Amint látható, Finnország antroponímiai arculata már elképzelhetetlen a más népekhez tartozó elemek gazdag beépülése nélkül. Ez a beépülés még erőteljesebb olyan országokban, mint Svédország vagy Németország, valamint Lettország és Észtország (természetesen a beépült elemek aránya eltérő). Az ilyen heterogén antroponímiai együttes vizsgálatának kérdésére még nincs kimerítő válasz. Mindenesetre világosnak tűnik, hogy pusztán nyelvészeti módszerekkel itt nem lehet túl sokra jutni.

Most pedig forduljunk e cikk fő tárgyához, vagyis a finn és a balti vezetéknevek párhuzamaihoz. Mit mondana egy nyelvész, ha ilyen vezetékneveket látna: Vilkas, Kaunas, Raitis, Asite, Bernas, Sarma, Wasma, Saule,

² Igaz, a kuriózumok gyűjtője is találna számára hasznos érdekességeket ebben a jegyzékben: mítoszbeli hősök névrokonait (Totgamesh, Ra, Aja, Faust, Sadko, Naserddin), „írókat” (Merime, Puschkin, Turgenev, Chlebnikov, Pasternak, Sienkiewicz, Vergilis, Kafka, Shaw), „politikusokat” (Churchill, Lincoln, Franklin, Kennedy, Nizon, Romanov, Godunov, Uljanov, Sverdlov, Wrangell, Kalinin, Lukjanow, Sobtschák, Franco, Moubarak, Hussain), a sportvilág képviselőit (sőt a holland gyorskorcsolya-válogatott szinte teljes névsorát: Schenk, Verkerk, Visser), valamint a legkülönfélébb más területek hírességeit (Ferrari, Nobel, Gagarin, Casanova, Lisi). Figyelmet keltenek az egymással ellentétes elemekből álló kettős vezetéknevek is (Berg-Ahmed, Ilmonen-Schaworonkoff, Venediktov-Vaskelainen, Singer-Semenoff-Tjan-Schang-ki), valamint a sajátos eredetű, jelentésű vezetéknevek (Filosof, Appelsin, Aspiranta, Komandiroff, Landwehr, Pikku-Sianoja, „kis piszkos árok”).

16

Liesma? Ha ez a nyelvész litván vagy lett lenne, habozás nélkül balti eredetűnek tekintené ezeket a családneveket. És egyáltalán nem érdemelné meg, hogy kritikátlan hozzáállással vádolják, mert ez a kutató szinte mindig teljesen igazat mondana. Szinte mindig – kivéve azonban akkor, ha ilyen családnevek Finnország családnévjegyzékében szerepelnek. Ez utóbbi esetben ezek többnyire tisztán finn családnevek, és az a néhány sem balti semmiképpen, amelyek finn eredete nem teljesen kétségtelen.

Aplūkosim, piemēram, uzvārdu Vilkas, kas 1970. g. Somijā ir reģistrēts 90 reizes (tātad 90 Somijas pilsoņiem vai pastāvīgajiem iedzīvotājiem ir bijis šāds uzvārds); vēl 7 reizes ir reģistrēts uzvārds Vilka, kas tik pārliecinoši izskatās pēc latviešu valodas sieviešu dzimtes. Starp citu, arī relatīvi augsta frekvence jeb sastopamība ļauj dažos ne gluži skaidros gadījumos par ticamāku uzskatīt somisku interpretāciju. Bet šajā konkrētajā gadījumā, par Vilkas runājot, nekāda pamata šaubām par tā somiskumu nav, jo somu valodā ir vispārpazīstams adjektīvs vilkas ”mundrs, žirgts”. Protams, ka šajā tāpat kā visos citos līdzīgos gadījumos nevar gluži kategoriski apgalvot, ka starp visiem šiem somiem ar uzvārdu Vilkas nav ”nomaskējies” arī kāds lietuvietis Vilkas. Šādu iespējamību nevar noliegt, pārbaudīt to ir grūti, kaut arī principā iespējami, taču šādas pārbaudes rezultāti nekādi nemaina pamattēzi: uzvārdam Vilkas Somijā ir somiska cilme (varbūtējs izņēmuma gadījums tikai apstiprinās likumu).

Nézzünk meg még néhány példát. A Kaunas családnév, amelyet mindössze négyszer jegyeztek fel, nyilvánvalóan a finn kauna „gyűlölet, rosszindulat” szóval rokonítható; a finn kaunis „szép” szóval való kapcsolat sem kizárt. Igaz, e családnév finnországi viselőinek csekély száma miatt a litván értelmezés sem tekinthető teljesen lehetetlennek. A Raitis családnévnek (51 viselője van) viszont semmi köze a lett raits melléknévhez vagy az abból származó lett Raitis személynévhez. A finnben van egy raitas „nem részeg; friss” melléknév, a szóban forgó családnév pedig kétségtelenül ehhez kapcsolódik. A Wasara családnév nem a lett és litván vasara közszóval, hanem a finn vasara „kalapács” szóval rokon eredetű, amely, mint ismeretes, a lett nyelv uráli jövevényszavával, a veseris szóval egy etimológiai szócsaládba tartozik.

Finnországban olyan családnevek is vannak, mint a Suni és az Aste. Bár annyira lettesnek látszanak, eredetük mégis valószínűleg a finn nyelvben keresendő. Hiszen az aste nemcsak a lett kutya büszkesége, hanem finnül „fokozat, rang” is. El kell ismerni azonban, hogy egy ilyen jelentésű szó aligha alkalmas személynévi motivációnak. Nem véletlen, hogy az adott családnév gyakorisága 1 – tehát 1970-ben Finnországban mindössze egyetlen ember viselte ezt a családnevet. Mindazonáltal ez a családnév lehet tisztán finn; egyébként sok más, kétségtelenül finn családnévnek is csak egyetlen viselője van, például Hautapakkonen, Hietinen, Hyötiläinen, Iteskinen, Ryssä, Kustaanpoika stb. Az Aste családnév lett eredete azért is valószínűtlen, mert lett nyelvterületen nem népszerű³, jóllehet a megfelelő közszó az alapszókincshez tartozik. Talán érdemes e családnév egy másik eredetét is megfontolni

³ V. Staltmane szótárában ilyen családnév egyáltalán nem szerepel, de a Vilkate nevet egyszer feljegyezték (Сталтмане В. Латышская антропонимия. Фамилии. М., 1981, С. 126).

17

lehetőség (germán nyelvekből?)?

Némileg más a helyzet a Bernas (24 előfordulás) és a Bārmas (16 előfordulás) családnevekkel. Összesen tehát 40 előfordulásról van szó, ami túl sok ahhoz, hogy ezeket a neveket balti eredetűnek magyarázzuk, noha finn eredetűek sem. A finn nyelv örökölt közszókészletében nincs megfelelőjük, és pusztán fonetikai okokból nem is lehet, hiszen a b hang csak az írott nyelv kialakulásával került be a finnbe. Talán svéd eredetűek ezek a családnevek? Svédországban előfordulnak a következő családnevek⁴: Barne, Bern, Berna, Bernas, valamint más, azonos tőből képzett nevek, gyakoriságuk azonban meglehetősen alacsony (a számunkra legérdekesebb Bernas négyszer szerepel, a csoport legnépszerűbbje, a Bern pedig tizenkétszer). Finnország Bernas és Bārmas családneveinek svéd eredete mégis sokkal valószínűbbnek tűnik, mint a balti (annál is inkább, mert a litvánban ugyan van bermas közszó, de megfelelő családnév nincs feljegyezve⁵). Lehetséges, hogy a népszerű skandináv Björn személynévvel hozhatók kapcsolatba?

Azt, hogy egy-egy családnév eredetét nem idegen földeken kell keresnünk, nemcsak akkor állíthatjuk, ha viszonylag sok előfordulása van, hanem akkor is, ha olyan családnevek egész sorába illeszkedik, amelyek ugyanabból a szógyökből származnak. Így például a Sarma családnévnek Finnországban csupán egyetlen viselője van, és a megfelelő finn közszót sem könnyű megtalálni. A balti eredet ezért teljesen lehetségesnek tűnne. Figyelembe kell azonban vennünk a következő családnévsorozatot: Sarmas, Sarme, Sarmi, Sarmia, Sarmio, Sarmo, Sarmu, Sarmasto, Sarmavuori stb. (egyébként ezeknek a családneveknek is alacsony a gyakoriságuk). Egy ilyen sorozat létezése elegendő bizonyítéknak tekinthető arra, hogy ezek a családnevek – köztük a Sarma is, bármilyen legyen is a konkrét etimológiájuk – végső soron mégis finn eredetűek.

A pszeudobaltikumnak nevezhető családnévtípus rövid áttekintését befejezve még egy családnévsorozatot kell megemlítenünk: Latvia, Latve, Latvela, Latvāla, Latvri, Latvio, Latvisto, Latvonen, Latvus, Latvisto, Latuanne, Latvās. Itt nincs semmi probléma: viszonylag magas az előfordulási gyakoriság (például a Latvus 21-szer, a Latvio 38-szor, a Latvia pedig nem kevesebb mint 625-ször fordul elő), és a megfelelő finn közszó is könnyen megtalálható: latva „lombkorona”. Tehát ebben az esetben csak tájékoztatásképpen kell megemlítenünk, hogy az említett családnévsorozatnak semmi köze Lettországhoz – ugyanúgy, ahogyan a Lieto, Liettu, Lietu családneveknek Litvániához sincs (ezek alapja a finn lieto „szelíd” melléknév).

Befejezésül néhány megfontolás a Finnországban előforduló valóban balti családnevekről. Pirkko Nuolijervi finn nyelvész a „Monikielinen Suomi” („A többnyelvű Finnország”) című írásában⁶ olyan adatokat közölt, amelyek Finnország lakosságának anyanyelv szerinti megoszlását mutatják. Ezek az adatok (amelyek hivatalos statisztikából származnak) szerint 1990. január 1-jén Finnországban

⁴ A svéd családnevek gyakorisági adatokkal ellátott jegyzéke mikrofilmen szintén hozzáférhető a helsinki nyelvkutató központ Onomastikai Osztályának archívumában.

⁵ Lásd: Lietuvju pavardžių žodynas / Ats. red. A.Vanagas. V., 1985. T. 1. P. 239.

⁶ 1991 áprilisában a szerző szívességéből megismerhettük az akkor még kiadatlan tanulmányának kéziratát.

18

11 olyan ember élt ott, aki anyanyelveként a lettet jelölte meg, és 10 olyan, aki a litvánt (ezek a számok nem tartalmazzák az ideiglenesen Finnországban tartózkodók adatait). Egyébként mindkét csoportban — a lettek és a litvánok között is — jóval több a nő, mint a férfi, ezért feltételezhető, hogy nem mind a 21 főnek van balti vezetékneve. Mindazonáltal azoknak a finnországi lakosoknak a száma, akiknek kétségtelenül balti vezetéknevük van (beleértve, amint az elején említettük, azokat is, amelyek csak alakjuk szerint baltikumiak), jóval nagyobb — talán négyszeres, talán ötszörös; leküzdhetetlen értelmezési nehézségek miatt ezt nem lehet egészen pontosan megmondani. Litvánnak tekinthetők a következő finnországi lakosok vezetéknevei: Abmitis, Gazītis, Grasūtis, Graudaitis, Jasbutis, Kairas, Kheinnonas (?), Kinaitis, Klimavičius, Lydeck, Loleytis, Marganavicius, Matschulaidis, Mikalunas, Miklowait, Moraitis, Naujoks, Orlavičius, Panteleit, Wischtukait; litvánnak vagy lettnek — Boleckis, Bruklis, Dauksz, Galinis, Gareckis, Norvila, Norwill, Rimeika, lettnek pedig — Behrisch, Behrsin, Behrms (de vesd össze a Bernas, Barnas nevekről fentebb mondottakkal), Ziprus, Zihruls, Tchivtschis, Dauguls, Driksna, Dzirnejs, Gribust, Graudums, Kadik, Kaleij, Kalva (de vesd össze a finn kalvaa ’rág’, kalvo ’hártya’ szóval), Kruming, Kurmis, Leijneck, Mellais, Norbutts, Ozolins, Peebalg (1 személy, akit az 1990. évi jegyzék már elhunytként tart nyilván), Plattai, Preits-Freimanis, Pukit, Purin, Upnal, Vitol és Vitoll, Zemitis, Zvaigzne (csak az 1990. évi jegyzékben). Emellett egy egész sor olyan vezetéknevet is nyilvántartanak, amelyek értelmezése bizonytalan, de legalább egy részüknek nyilvánvalóan balti eredete van (néha nem nyelvi, hanem történeti megfontolások utalnak erre): Abol, Airis, Apala, Ape, Asara, Bemeleit, Bundul, Dreijmann, Dundar, Egli, Eglon-Terho, Elks, Esars, Gabran, Hennieks, Jaeran, Jacobi (mint ismeretes, ilyen olaszos típusú vezetéknév a lett álolaszos nevek között is előfordul), Jering, Jurasch, Kabata, Kalving, Kamara, Karrasch, Karring, Keyzers, Kerkis és Kärkis, Kylkis, Kischis, Klinthe, Kluss, Kupri, Laisma, Lapina, Lejman, Lohse, Maltusch, Mellen, Nabba, Namdar, Niera, Nykull, Ogle, Otto-Sprunck, Plewe, Presas, Pulkis, Pundars, Purves, Pusor, Rabeneck, Raini és Rains, Rieka, Rosenthal, Sarkano, Seme, Silke, Skrivars, Skroderus, Skuji, Sparre és Spurr, Sporis, Staurast, Svidis, Tolkis, Treij, Valkas és Walk, Vaarnas, Voittis, Zalcman, Zeifert. Sok kétséget viszonylag egyszerűen tisztázni lehetett volna interjúk segítségével, ez azonban több időt igényelt volna, mint amennyi a cikk szerzőjének finnországi tartózkodása alatt rendelkezésére állt. Ugyanez mondható el egy további csoportról is: azokról a vezetéknevekről, amelyeknek a lett nyelvvel való esetleges kapcsolatára az -s végződésük alapján lehetne gondolni. A legtöbb esetben azonban nyilvánvalóan nincs ilyen kapcsolat, ezért itt csupán néhány példát említünk: Adolfs, Arnolds, Daniels, Edmunds, Ehwalds, Henrichs, Herberts, Georgs; Akers, Birgers, Dahls, Gerts, Jägers, Meiners, Sanders, Smullers, Vilsons, Vollmers, Zeitis stb.

A fent említett balti, illetve balti népekhez tartozó vezetéknevek részletes nyelvészeti elemzésébe ezúttal nem bocsátkozva, mégis meg kell említeni egy grafikai sajátosságukat: több lett vezetéknév meglehetősen régi (a 20. század elejére jellemző) helyesírási sajátosságokat őrzött meg, például: Peebalg (mai írásmóddal Piebalgs), Behrsin (Bērziņš), Plattais (Platais), Zīhruls (Cīrulis), Kaddik (Kadiķis), Kruming (Krūmiņš), Dszinnejs (Dziņejs)). E vezetéknevek viselői, illetve családjaik tehát már régóta Finnországban élnek; többségük nyilvánvalóan századunk első két évtizede óta. Felvethető

19

hipotēzi, ka lielākā daļa no šiem cilvēkiem ir izceļojuši no Latvijas tūlīt pēc 1905. gada revolūcijas. Vēsturisks pētījums par to, kā šie cilvēki nonākuši Somijā un kādas ir bijušas viņu turpmākās likteņgaitas kopā ar ģimenēm līdz pat mūsu dienām, būtu, bez šaubām, ne tikai interesants, bet arī pamācošs. Varbūt atradīsies vēsturnieks, kas uzņemsies šādu uzdevumu? Personvārdu lingvistiskā analīze šai gadījumā veidotu analīzes pirmo pakāpi.

Finn vezetéknevek listája egy balti nyelvek kutatójának szemével

Összefoglalás

A cikkben közölt vizsgálatok adatai három finnországi lakosok vezetékneveit tartalmazó jegyzékből származnak, amelyek a Helsinki Helyi Nyelvek Kutatóközpontjának Onomasztikai Osztálya archívumában találhatók.

A cikk fő célja a finn és a balti vezetéknevek közötti párhuzamok bemutatása. Az olyan vezetéknevek, mint a Vilkas, Kaunas, Aste, Bernas, Sarma, Vasara és mások, csak első pillantásra tűnnek baltinak. Valójában ezek többnyire finn vezetéknevek, amelyek köznyelvi szavakból erednek (például: Vilkas a finn vilkas melléknévből, jelentése: „élénk, eleven”; Kaunas a finn kauna köznévből, jelentése „ellenségesség, rosszaság”, vagy a kaunis melléknévből, jelentése „szép”; a Vasara a finn vasara köznévből ered, jelentése „kalapács”; vö. a lett vasaris szóval, amely a finnugor nyelvekből ered, stb.

Kissé más a helyzet a Bernas és a Bärnas vezetéknevekkel. A finn közszókincsben nincs megfelelőjük, a b hang pedig csak az írásból került beléjük. Elképzelhető, hogy ezek a vezetéknevek a skandináv Bjorn személynévvel állnak kapcsolatban.

A Latvia, Lāve, Latvella, Latviala, Latvī, Latvio, Latvisto, Latvonen, Latvus és más vezetéknevek első pillantásra lett eredetűnek tűnnek. Finn közszói megfelelőjük azonban könnyen megtalálható: a latva szó jelentése „lomb, lombkorona”, tehát ezeknek a vezetékneveknek nincs közük Lettországhoz. Ugyanez érvényes a Lieto, Liettu, Lietta nevekre is (a finn lieto jelentése „szelíd”).

Hangsúlyozni kell, hogy a finnországi lett vezetéknevek többsége valóban régi, a 20. század elejére jellemző helyesírási sajátosságokat őrzött meg, például: Peebalgs (ma Piebalgs), Zihruls (Cīrulis), Kadak (Kadikis), Dszmejs (Dzinējs) és mások.

20